Túrabeszámolók


Téli sóút

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2023
OttorinoTúra éve: 20232023.02.07 09:21:01
megnéz Ottorino összes beszámolója
2023.02.04, szombat. Téli Sóút 34

Tápiószele, vasútállomás. Megbillen a szerelvény, annyian szállnak le róla. Mindenki az 1,4 km-re levő művházat veszi célba, ahol a Téli Sóút rajtja van. Már sokan pezsegnek a helyiségben, amikor belépünk, de nincs lacafaca, a nevlap kitöltése után a főrendező úr Lipák Pista röptében elveszi a lapot a nevdíjjal egyetemben, és már az udvarban is találjuk magunkat. Azaz csak én, mert a két csajtag előbb még bepúderezi az orrát, mert nagy szél várható a pusztában, és ott akadályokba ütközhet ez a művelet.

Amikor végre elindulunk figyeljük, hogy merre mennek az ezen a túrán tapasztaltabb játékosok, mert mi még csak a nyári Szent Iván éji Sóút Extra 50-en voltunk, ami ellentett irányú, és az első 30 kilométerén az előttünk haladók hátán kívül nem igazán láttunk egyebet. A követés megszakad egy kocsmalátogatási inger miatt, de én azért a teraszról figyelem a túrázók haladási irányát. Jól széthúzódik a mezőny, mindig jönnek újabb sóutasok, így gond nélkül kitalálunk Szeléről. A város, szennyvízátemelőjénél véget ér az aszfalt, hosszú sáros szakasz következik, de a süppedősebb részek óvatosan kikerülhetők. A vastagabb anyagú sapkámban jöttem, de a viharkabátom kapucniját is néha a fejemre kell húzni, olyan erős szél fú.

A távolban egy világos színű parkoló autót látok. A 3121-es út kereszteződésében áll az 1. ellenőrzőpontot jelentő autó, ahol mandarin az ellátmány. (Tápió Natúrpark)

Azt gondoltam, vagy legalábbis reménykedtem benne, hogy a műúton megyünk tovább, de a sporttársak egy nagy tócsát kikerülve egyenesen folytatják útjukat. Visszatekintve próbálok rájönni, hogy hol lehet az az ipartelep, amelyiknek a fényét az éjszakai túrán olyan sokáig láttuk, és csak iszonyú lassan jött közelebb. Egy kereszteződésnél azt hiszem, hogy a közelben van már a Pokoltanya, de tévedek. Később a messzeségben megint egy fehér pacát látok, amiről - közeledve hozzá - kiderül, hogy egy újabb ellenőrzőpont.

Biztos nem akartak az utánfutóval bemenni a Pokoltanyához, azért parkolnak itt az út szélén - gondoltuk naivan. Jól esik a ponton kapott meleg tea és a szíves kínálás. A szintén itt kapott téli fagyit reggeli gyanánt rögtön el is fogyasztom. Továbbmenve észrevesszük a Pokoltanya bekötőútja mellett álló infó táblát, de magát a tanyát nem. Meresztjük a szemünket, de csak négy kuvaszt látunk egy távolabbi, ramaty állapotban levő ház előtt ugatni. A Pokoltanyának már csak a hűlt helye van meg. Kellett még valakinek az a zsebkendőnyi hely a hatalmas rónaságban. Hamarosan egy hosszú flaszteres út következik. Mint a nyári éjszakai túrán, most is a szarvasos KRESZ táblákat számoljuk. Az egyiket már annyira kifakította a Nap, hogy alig látszik rajta a szarvas.

A 3. ellenőrzőponton (Újszász, Rózsás major) amíg a pontőr öntöttvas szalonnasütőből csurgatja a zsírt a kenyérszeletekre, addig én mindhármunk itinerét lebélyegzem. Annyira fúj a szél, hogy a tálcán le kell fogni a kenyereket, amíg el nem veszi valaki. Csak úgy röpködnek a hagymadarabok. Hát ez nagyon finom. Mindenki dicséri. Az elemekkel dacolva, nyílt tűzön, folyamatosan készíti ezt az ínyencséget a pontőr. Leöblítjük a menázsit egy korty teával, és kissé átfagyottan folytatjuk tovább utunkat. Ismét földút következik. Maga az út annyira süpped, hogy gyalog szinte járhatatlan, de széles mezsgye szegélyezi, ami nem annyira süppedős. Kissé nagyobb erőkifejtéssel, de lehet rajta rendesen haladni. Egyszer csak megszűnik a mezsgye, a süppedős út széléig fel van szántva a föld. Csak gyök kettővel lehet haladni a szántásban; szidom is az agrár arcokat cefetül, amiért nem hagytak szabadon egy másfél méteres sávot a gyalog közlekedőknek. A mögöttünk dagonyázó három hölgy egyikéről is lehull a kultúrmáz, ő is kanyarít néhány romantikus tirádát ez ügyben.

A negyedik ellenőrzőpont egy kereszteződésben lett volna, de a pléh Krisztust tartó rúdról csak egy fehér műanyag madzag lóg. Vagy a kódot, vagy a zsírkrétát, vagy mindkettőt elfújta a szél. A kereszteződést is művészet keresztezni a tapadós sár miatt.  

A Kavicsos-tó mellett két hatalmas zúzalékkő hegy áll. Ezeket kellett volna az úton szétteríteni az illetékeseknek, mielőtt jövünk. Egy darabon sóder van felszórva az úton. Teljesen mindegy, sóderral együtt süpped. Az tartja bennünk a lelket, hogy már látjuk az M4 fölött átívelő felüljárót. (Máriácska)

A felüljárón igen csak bele kell kapaszkodni a túrabotokba, hogy ne keljünk szárnyra. A rajt Tápiószelén volt, de még mindig kísér minket a Tápió szele. Sokan használták előttünk sárrázónak a felüljárót, erről tanúskodik a számos sárdarab. A túloldalon megint földút következik, de ez jól járható. Pocsolyák vannak, de lehet úgy manőverezni, hogy ne okozzanak gondot. Elérünk a vasút közeli 5. ellenőrzőponthoz, ahol az előző, hiányzó kód rubrikájába is átbélyegeznek, majd fájdalomdíjul a sárdagasztásért adnak fejenként egy eper ízű túrórudit. (Abonyi út vm.) Néhány tíz méter megtétele után rájövünk, hogy nem a hátrahagyott, hanem az előttünk álló  dagonya fájdalomdíja volt a túrórudi. A vasút menti útnak csúfolt egybefüggő pocsolya minden, csak nem járható. Először a vasút melletti irtáson araszolunk, aztán amikor ennek vége, az út melletti lábnyomnyi mezsgyén próbálunk haladni a szegélyező cserjékkel hadakozva. Fú, de nagy az öröm, amikor végre szilárd talajt érzünk a lábunk alatt. Az ipartelepek menti hosszú sárrázó jó a gané nagyjának a letrappolására. Amikor ráfordulunk az Abonyi útra és meglátjuk a vasút fölött átvezető hidat, már meg is feledkezünk a sarakról. A szélről viszont nem tudunk megfeledkezni, mert az mindig velünk van. Az a szerencse, hogy mindvégig hátszelünk volt. Most éppen le akar tessékelni a hídról. Juszt sem megyünk le a forgalom elől elzárt csigalépcsőn, hanem inkább egy kis kerülővel közelítjük meg a célt, a vasút mellett található Víg Bakter sörözőt, ahonnan csak egy 400 méteres séta Szolnok vasútállomása az ő számtalan sínpárjával.

Az oklevél és kitűző mellé kapott bónok felhasználásával jó társaságban ütjük el az időt a vonat indulásáig. Mindenki garantáltan víg, amire kilép a Víg Bakter sörözőből.

Ottorino
 
 
 Túra éve: 2015
ÓraTúra éve: 20152015.02.10 12:26:49
megnéz Óra összes beszámolója

 Téli Sóút 15.


Régóta szemeztem Lipák Pista kupájával, és mivel idén nincs Dél-Dunántúli Kupa és Észak-Somogy Kupa se, némileg keletebbre teszem a székhelyem, persze vigyázva arra, nehogy a budapesti túrák túlszaporodjanak. smile hangulatjel Pistával a Szomor túrán találkoztam menet közben, a táv talán legszebb részén, a Zsámbék utáni fenyves-bújkálós szakaszon. Akkor kezdett érlelõdni bennem az elhatározás, hogy jó lenne elvetõdni Pest megye kies és alföldies részére is a 2015-ös évben. Aztán mikor mondta, hogy valószínûleg utoljára rendezi a kupasorozatát, amit nem mellesleg Õrsi Anna is megcsinált már, csak a többi túrával való összeegyeztetés maradt hátra a túraév tervezésekor. Idén már nincs olyan versenykényszerem, hogy a szinttel is TTT-pontot gyûjtsek, így jöhetnek az alföldi túrák! Ennyit az elõzményekrõl.


Tápiószele pont azon a határon van, hogy még elérhetõ Szárról, pesti megalvás nélkül. Belelkesítettem a családot is, hogy együtt szerezzük meg júliusra a kupát, egy kis csavarral: apa korán kel és hosszútávokat megy, ahol tud, anya pedig a babákkal rövideket. Az éjszakai túrát viszont ki kell váltanunk, nekem várhatóan a vezetett esti túrával, másnap úgyis Hévízgyörkre készülök (bizony, a Galga Kupa is be van tervezve idénre!), a családnak pedig a Kéttorony túra legrövidebb távjával. A másik, nehezen megoldható nap az április 4-e, mert akkor van Zalában ÉDK-s túra (a három zalai közül az egyik!), amit szintén családilag készülünk csinálni, de végül is eltoltam a Kanizsa túrára az ÉDK befejezését, és így kijött a mátrix. Viszont a Téli Sóúttal is volt még egy olyan probléma, hogy aznap este rendezik a Bükkben a Bükki Kihívás éjszakai Teljesítménytúrát, amit kinéztem magamnak. Osztottam-szoroztam, nézegettem a menetrendeket Pista segítségével, végül is úgy döntöttem, maradok a rövidebb távnál, mert onnan korán –és nekem vonattal ingyen- át lehet jutni Egerbe. Viszont még így is a legkorábbi vonattal kellett eljöjjek otthonról 4:25-kor, hogy reggel 8-ra a rajtban legyek, ennyit jelent, hogy át kell jönnöm a Dunán. A család persze nem volt ilyen idõhöz kötve, nejem és a gyerekek késõbbi vonattal jöttek, és kedves családi ismerõsökkel túráztak, akik Káván laknak. Innen is köszönöm Ildinek és Gergõnek a segítséget!


A szolnoki vonaton nem igazán kerestem ismerõst, inkább aludtam, Nagykátán ébredtem meg magamtól. Leszálláskor viszont rögtön megtaláltam Szemán Zolit és Agárdi Petit, együtt mentünk a rajtig, közben elemeztük a tavalyi eredményeinket (ha Sára Peti csuklott ezen a reggelen, az ezért volt). Majdnem elmentünk a Mûvház mellett, de az éppen indulók visszairányítottak a rajtba. Lipák úr ahogy meglátott, rögtön behívott minket Petivel egy eldugott szobába, ahol nem a szabadkõmûves szeánsz folyt, hanem a bitang erõs de csodás illatú almapálinka a feles pohárba. Vizet kellett kérjek, hogy éhgyomorra meg tudjam inni. Az aperitif után már csak nevezni kellett.


Agárdi úr elfutott, én viszont megláttam Szilágyi Erzsit, de õk meg késõbb indultak Szemán Zolival, szöszöltek még a rajtban. Mindegy, elindultam egyedül, az útvonal úgyis egyértelmû: át a településen, a híd után pedig balra, az már a Sóút. A Tápió hídján viszont meg kellett álljak fotózni, meg utána a libákat is. Így Erzsiék utolértek, és innen együtt mentünk, kellemes hatfeles tempóban, ahogy az alföldiek szoktak az Alföldön... El is meséltem rögtön azt a többször tapasztalt élményemet a Bartinán, hogy az alföldiek meglépnek az elején, aztán amikor Grábócról a Kéken ki kell kapaszkodni a nyeregbe az erdészlak felé, ott lihegnek meghalva, én meg sétálok el mellettük.


De vissza a túrához, a Sóút elején egy egykor láthatólag tájháznak felújított vályogházikó mellett mentünk el, sajnos már nem üzemel, a tábla leszedve. Innen széles szekérút kezdõdött, amit évszázadok óta járnak. Szerencsénkre le volt fagyva a sáros szakasz, a szél is közepes erõsséggel fújt, hó nem volt viszont szikrázó napsütés. Jó messzire el lehet ilyenkor látni, én viszont a hegyekhez szokott szememmel nem tudom bemérni a távolságokat. Például, a Tápiógyörgyei vasútállomást sokáig csodálhattuk, mintegy köpésre tõlünk, de a térkép szerint légvonalban is három kilométerre van! Amik segítenek ilyenkor a bemérésben, a keresztek. Viszonylagos gyakorisággal sorakoznak a feszületek a Sóút mentén, ahol megpihenhettek a gyalogos vándorok. Nekünk az elsõ pontunk volt egy ilyen keresztnél, ahol narancsot kaptunk. Erzsi nekem adta a sajátját, amit utólag nagyon köszönök, ugyanis a Bükkben, az Õserdõben került elfogyasztásra, este tizenegy körül, és életmentõ volt!! smile hangulatjel


Ezen a szakaszon már kezdett megolvadni a jég, és körülöttünk a belvíztavakon gyönyörû rianások voltak, amiket le is fotóztunk. Közben sokat beszélgettünk a megcsinált és leendõ túráinkról, számvetést tartottunk mindannyian. A szél néha erõsebb lökéseket is produkált, de mivel eléggé gyorsan haladtunk, nem fáztunk. Meg engem még mindig melegített Pista alma-csodája. tongue hangulatjel


De minden útnak is vége szakad egyszer, egy út közeledett Tápiógyörgye felõl, és kiértünk a Pokolcsárda ellenõrzõpontra, ahol egy szép pihenõhely és játszótér fogadott minket, életnagyságú mûanyag háziállatokkal, egy csacsival, egy muraközi lóval és egy mangalica disznóval. Nosza fel is hívtam a családot, mire számítsanak, nejem közölte rögtön, hogy a gyerekek rosszak és már most úgy néznek ki mint a varacskos disznó. Persze, mert nekik már megolvadt a sár felszíne, és direkt belementek a belvízbe. De a játszótér reménye felvillanyozta õket. A kis pavilonban, ahol téli fagyit kaptunk, Erzsi javaslatára kinyitottam a falon az ablakot, ahol egy fülesbagoly bámult vissza rám, a másik ablakszárnyban pedig egy pipacs piroslott a zöld mezõn. Bizony, szép lehet ez a vidék nyáron is, sõt, lehet szebb, mint most…


Itt elbúcsúztam túratársaimtól, és az országút szélén Tápiógyörgye felé vettem az irányt. Megelõztettem magam pár szintén rövidtávossal, hogy tudjak pisilni, mert erdõ híján az Alföldön nehéz elbújni. Aztán elemet cseréltem a gépben, mert az is bemondta az unalmast, pont egy szép kis elhagyott tanya elõtt egy belvíztó partján, amit muszáj volt lefotózni! Edu azóta lájkolta is. smile hangulatjel Ezzel viszont azt értem el, hogy lekéstem a vonatot. Igen ám, de ez a betervezetthez képest a két órával korábbi vonat volt! Átsétáltam a pirosan villogó sorompónál az Erdélybe tartó vonat elõtt, mert ezen a szakaszon olyan leromlott állapotban van a pálya, hogy 20 km/órás sebességkorlátozás van bevezetve, a sorompó behatási távolságát viszont 120 km/órához mérték. Értsd: ötször tovább tart odaérni a vonatnak, mint normál esetben. Ahhoz viszont nem voltam elég gyors, hogy lefotózzam a román mozdony húzta szerelvényt a túloldalról, de ez legyen a legkevesebb.


Ezután bekocogtam a faluba, de ahogy számoltam, pont az orrom elõtt ment el Újszász felé a vonat. De azt a Célkocsmát kár is lett volna nem kiélvezni: hatalmas szárnyaskerék van az oldalán, mozgássérült feljáróval is el van látva a terasz, bent pedig duruzsolt a jó meleg kandalló. Lipák úr és segítõi pedig szorgalmasan írták az Emléklapokat a beérkezõknek. Itt készült az a híres fotó Pistáról, némi beállítással amúgy, amit azóta rengetegen lájkoltak a fészen, nem gondoltam, hogy ilyen híres fotó lesz, de utólag örülök neki. Visszatérve a kocsmára, volt egy két igazi „bútordarab”, de mindenki jó fej volt, aki még tudott beszélni. Végül is, egy korsó csapoltat ittam, amit mindenhol kipróbálok, ezzel tesztelem le a helyet. Kissé drágálltam, így utána egy üveges Rocky Cellart toltam még be 185-ért, csak hidegen és csak üvegbõl meg lehet inni azt is. Vannak ilyen emlékeim ifjúkoromból a Blaha melletti Stáhly Pincébõl, ó az a hely, ó az a csodás ifjúság és hõskorszak, ó a Csánk Norbi meg a Csadó Bandi, akikbõl azóta szintén teljesítménytúrázók lettek! smile hangulatjel


No, miután így meghatódtam a múlton és magamon, elérkezett a búcsú ideje. De nem Pistától, mert õ is Szolnok felé tartott, a harmincas táv céljába. Megnyugtatott, hogy Újszászon is van kocsma az állomáson, és még búcsúzólag megkínált az alma-csodából. Megdicsérte a babáimat, milyen jól bírják a túrázást, valójában a nejemet kell, hogy õket kibírja közben... tongue hangulatjel Aztán elbúcsúztunk egymástól, hogy utamat Eger felé vegyem, meg persze legelõbb az Újszászi mûintézmény felé. De ez már egy másik történet… Köszönjük a túrát, márciusban visszatérünk a Kincsemre! smile hangulatjel

 
 
SumAnachenTúra éve: 20152015.02.08 08:48:48
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 Az idei sóút beszámolója: ITT olvasható

 
 
 Túra éve: 2014
HoLa81Túra éve: 20142014.02.03 08:45:22
megnéz HoLa81 összes beszámolója

Téli sóút 33


Az elsõ sóútam.


   Reggel fél hatkor indulás a nagykõrösi buszállomásra gyalog.  A Miskolcra tartó járat pontosan indult öt óra ötvenháromkor.


Cegléden, a postánál három ember szállt fel a buszra, akiknek az öltözetük és az úticéljuk elárulja, hogy õk is a sóútat választották erre a napra.  A buszról  fél hét után nem sokkal szállunk le Tápiószele központjában.  Irány a Mûvelõdési ház, amely még nincs nyitva.


Negyed nyolc körül kinyílnak az ajtók és bezúdul rajta az addigra összegyûlt embersereg.


Miután megérkezik Lipák I. fõszervezõ úr is, az események felgyorsulnak.  A szóbeli eligazítás és a rajtoltatás gyors és precíz.


Indulási idõ: 7 óra 40 perc.  Idõkép: erõsen felhõs, -4 fok.


A  Tápió hídja utáni kõkeresztnél balra fordulás, az utca nagyon jeges végig.  A  Dózsatelepnél szintén  jeges az út, csak a szélén lehet biztonságosabban haladni.  Elõttem egy botokkal felszerelt hölgy esik egy nagyot , de sérülés nélkül megússza.


Kiérve a településrõl, a jég helyét a hó veszi át az út közepén. 1-10 cm között váltakozik a hóréteg vastagsága az úton.


Ilike- árok hídja:  5,7 km-nél, 8 óra 36 perc a pontos idõ. Elõttem 5-6 sporttárs halad.


1. EP Újszilvási úti kõkereszt: 7,2 km-nél,  8 óra 49 perc. Pecsételés, narancsot is kapunk.  Narancs irány gyomor, én irány Pokoltanya.


Pokoltanya elõtt kõkereszt. A nap is kisüt egy rövid idõre.   Aszfaltúthoz érünk.


2. EP Pokoltanya pihenõhely: 10,1 km-nél,  9 óra 24 perc van. Tûz ég. Pecsételés. Téli fagylalt ellátmány.  Pihenés nuku.


Téli fagyi irány gyomor, én irány Szolnok felé. Innen aszfaltúton vezet a sóút, amely még egy ideig jeges -száraz képet mutat, majd eltûnik róla a jég fokozatosan. A sporttársak eltüntek elõlem, vagy Tápiógyörgye felé folytatták útjukat vagy kissé megpihentek a Pokoltanyánál.


A megyehatárnál egy sporttárs elhúz mellettem, de hamarosan megáll, mivel most jött rá, hogy rossz irányba kutyagolt a Pokoltanya után.


Potyára jött vagy 4 km-t oda-vissza. Megyehatár: 12,4 km-nél 9 óra 48 perc van.


Lassan újra beborul az ég és néhány percig esik az esõ.  10 óra 36-kor Újszász- Abony aszfaltút elérése.


3.EP útelágazás mellett. 17,1 km-nél. 10 óra 37 perc az idõ. Sátor. Ágy. Tûz. Szalonnás zsíroskenyér. Forró tea.  


A forró tea után, a természet hívószavát hallva egy bokorhoz vonultam, de ott combig elsüllyedtem a hóban, így inkább késõbbre halasztódott a hívószó teljesítése.   Hamarosan magasfeszültségû vezetékek alatt elhaladás. A nap újra kisüt.


4. EP útszéli keresztnél, beírós kérdés. 21,6 km-nél  11 óra 25 az idõ. Itt egy nõ sporttárs halad el mögöttem, akivel aztán többször cserélünk helyet, hol õ, hol én halad elõl vagy hátul. Elég erõs a tempó a hó és a jég ellenére is.


5. EP Abonyi úti vasútmegálló. 25.9 km-nél 12 óra 15 perc. Croissant ellátmány.  Innen a vasút melett visz az út a Majorságig.


A  Majorságnál a már említett hölgy mutatja az utat, hiszen õ már járt itt, ellentétben velem. A 32-es fõút elõtt csatlakozik egy ceglédi futó, aki már megjárta a célt, és onnan futott vissza idáig.  A célhoz  együtt érünk el.


Cél: Víg Bakter sörözõ. 32 ,6 km . Célidõ: 13 óra 20 perc . Végül is nem kelett 6 óra sem ahhoz, hogy célba érjek.


A célban a gratuláció mellé kitûzõ, virsli mustárral, s forralt bor vagy tea járt.


Köszönjük a jó szervezést!


 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
okt50tomiTúra éve: 20142014.02.02 18:22:02
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Téli Sóút 33


Pozitívumok (, avagy amik tetszettek):



  • Nagyon kedves-lelkes szervezõ csapat

  • Jól használható térkép és útvonalleírás az itinerben

  • Elõnevezési kedvezmény

  • Nagyon-nagyon jó ár/érték arány

  • Szép kitûzõ és emléklap

  • Rövid ismertetõ a történelmi sóútról


Negatívumok (,avagy amik nekem nem tetszettek):



  • Lezárt gyalogos lépcsõn kellett a vasúti felüljáróról lejönni...

  • Emléklap és oklevél fogalmának összekeverése (Emléklapot kaptunk a sikeres teljesítésért. Szerintem ezt oklevélnek szokták hívni, vagy a részvételért adnak emléklapot)

  • A célban a forralt bort borzalmas ízû volt (Ízlések és pofonok...) Nem bírtam meginni, a felét ott hagytam...


Javaslatok, a jobb szervezéshez:



  • Környezetvédelmi okokból jobb lenne, ha eldobható mûanyag pohár helyett, mindenkinek a saját poharába/kulacsába töltenék a teát és a forralt bort. Ismerem Lipák úr álláspontját. Szerintem, aki a táskáján kívül viszi a poharat és emiatt poros lesz, az gondoskodjon maga az ivás elõtt, hogy ki tudja mosni azt. A résztvevõknek javaslom, hogy egy mûanyag szatyorba becsomagolva vigyék, így szerintem higiénia problémák se merülhetnek fel.

  • Cél elõtt meg szerintem az útvonalat módosítani kéne, hogy ne a lezárt lépcsõn kelljen lejönni.


Összesített értékelés: A szervezõ gárda nagyon ki tett magért, csúcs szuper túra volt, ami a 10-es skálámon 11 pontot ér.  Részvétel kötelezõ. :)


Jegyzõkönyv (itiner alapján):


Táv: 32,6 km, Szint: 52 m, Ellenõrzõ pontok:



  1. Újszilvási úti kõkereszt (7,2 km): narancs

  2. Pokoltanya (10,1 km): retró fagyi

  3. Útelágazás (17,1 km): Sült szalonna, rácsepegtetett kenyérrel és hagymával, tea

  4. Útszéli kereszt (21,6 km): kérdés

  5. Abonyi úti vmh melletti útkeresztezõdés (25,9 km): Koraszán

  6. Szolnok, Víg bakter sörözõ (32,6 km): egy pár virsli mustárral, kenyér, tea vagy forralt bor

 
 
 Túra éve: 2013
CucusTúra éve: 20132013.02.04 02:01:45
megnéz Cucus összes beszámolója

Téli sóút 33 km Tápiószele.


"Ember küzdj és bízva bízzál"


Reggel 3-kor csörög a vekker, gyors készülõdés mert 4-kor indul a busz.  Lovat váltok, vasparipára szállok majd 2 átszállás után telve jókedvvel megérkezek Tápiószelére. Az állomáson már vár a lányom, Õ az ellenkezõ irányból érkezett. Ölelés, puszi és indulunk a Mûvelõdési házhoz. Egész úton esett, most sincs ez másként. Napok óta lesem az elõrejelzéseket, csak délutánra ígért 2-3 mm csapadékot. Háááát...ezt jól benézték.


A rajtnál kedves a fogadtatás, gyors papírmunka és már indulhatunk is.


Az esõ egyre szorgalmasabban esik, ahogy kiérünk a házak közül látjuk a szomorú valóságot. Itt sárdagasztás esete forog fenn. Nem szegi kedvünket a rossz idõ, tempósan haladunk. Nem kell besz*rni, jó a cipõ, véd az esõkabát. Gyorsan elérkezünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, pecsét, narancs vételez és uzsgyi tovább.


Egy kicsit elgondolkoztató, amikor meglátunk valakit szembe jönni. Feladta. Átázott, sáros, azt mondja talán majd jövõre. Nem is értjük mi a probléma....egy kicsit esik, igaz van sár is, igaz kezd egy kicsit hülni a levegõ, de mi csak megyünk elõre. Megérkezünk Pokoltanyára. Pecsételés, néhány fénykép és a mûzli szelet eltüntetése a pillanat tört része alatt.


Mesés! Beton út! Nincs sár, igaz az esõ egyre szaporább, de jól haladunk. Viszont amirõl eddig nem szóltam.....a szél. No az rákapcsolt rendesen és ezzel egy idõben jeges esõ kezdett esni. Mint a penge, úgy vágódott az arcunkba. A táj....fogalmam sincs, hogy milyen. Mélyen az arcunkba húzzuk a kapucnit, leszegjük a fejünket és baktatunk. Gyermeki örömmel várunk minden fát, bokrot, még az út széli nádast is, mert valamicskét felfog a süvöltõ jeges szélbõl. A nadrágom a kabát és a kamásli közötti részen habzik. Mi van? Nem most van a nagymosás ideje!


Végre feltûnik a következõ ellenõrzõpont. Sátor, jó illatok, kedves fogadtatás. Nagyon jó ötlet a sült szalonna és a hagymás zsíros kenyér. Tömjük magunkba, mintha kötelezõ lenne. Utána a finom forró tea. Egyszerûen mesés. Egy kis sztorizgatás után a szíves vendéglátást nem vesszük komolyan és tovább indulunk.


Ó, mily meglepõ, ismét földút. És sár. Az út két oldala mûvelt terület így a gépek jól összevágták az utat munkájuk során. A szakadó esõ hatalmas tócsákban, kis tavacskákban. És még azt merik mondani, hogy Finnország az ezer tó országa! Hááááát nagy tévedés! Itt a lábunk alatt van. Egy idõ után fölöslegessé válik a pocsolyák kerülgetése. Csak azt kell eldönteni, hogy a nagyonnagy, a kicsit kisebb, vagy a kisebb pocsolyán akarunk-e átgázolni. Vissza a gyerekkorba: csúszunk, mászunk.


Végeláthatatlan az út és vele együtt a sár. De jó a hangulat. Szalonnázás közben ismerkedtünk meg Andival és Fruzsival azóta együtt tapicskolunk. Ha valakinek lankad a lelkesedése, mindig jön egy-két jó ötlet. Elérünk az útszéli kereszthez, fényképezzük Máriácskát. Hoppá! Gubanc van. A jobb cipõmben furcsa ismertlen érzés. Kezd átnedvesedni. Hiába a kamásli, a nadrágom mint az ereszcsatorna vezeti a vizet a cipõmbe.Néhány méter után kiteszi a táblát a bal cipõm is. Megtelt! És hol lehet az utolsó ellenörzõpont? Civilizáció!!!! A távolban látni vélünk néhány házat. És tényleg, egyre biztosabb, hogy kijutunk a sártengerbõl.


Itt is kedves a fogadtatás, finom a banános túrórudi. Csak az árnyékolja be a jókedvünket, hogy még kb.3 km-t sárban kell megtenni. Andi diktálja az iramot, árkon, bokron, vasúti töltés mellett cuppogunk tovább. Végre feltûnik az itinerben beígért majorság és vele együtt a betonút.


Látjuk a várost, az úton rohanó autókat, a felüljárót, a víztornyot és az állomást. Megérkeztünk.


Kedves a fogadtatás, kellemes és jólesõ a meleg, finom a forralt bor és a virsli. Gyorsan eszünk, egy kicsit rendbehozzuk magunkat és megyünk,  mert indul a vonat.


Köszönet mindenért:  hibátlan szervezés, kedves pontõrök, jó itiner, finom kaja.


Kellemes meleg a fülke a vonaton, pihenek , visszagondolok a sóútra és eszembe jutnak Lipák Pista szavai: Hazaérsz, veszel egy forró fürdõt, száraz ruhát, eszel pár falatot és elkezded tervezni a következõ túrát.


Igen, így igaz. Találkozunk a következõ túrán.

 
 
olahtamas-Túra éve: 20132013.02.03 06:12:08
megnéz olahtamas- összes beszámolója


Téli Sóút 2013


Avagy a vízözön túlélése.


Magamtól nem hinném, hogy elindultam volna ezen az idei idõjárási helyzet miatti saras túrának, de Anikó megkért, hogy kísérjem el, így mivel más elkötelezettségem nem volt, bevállaltam a dolgot.


Az elõzõ évi látássérült csapatból idén már csak ketten vállalták a túrát, de õk már szerencsére rutinos teljesítménytúrázókká váltak az elmúlt egy év leforgása alatt.


A vonat pontosan érkezett, és az 1.6 km-re levõ mûvelõdési házig is gyorsan elballagtunk, ahol komótosan készülõdtünk.


Jól elbeszélgettünk a szervezõkkel, majd fél óra múltán utolsóként hagytuk így el a helyiséget 8:32-kor, azok közül, akikkel egy vonaton utaztunk. Épp csak szemerkélt az esõ, és néha el is állt, így jól tudtunk haladni, és hamar ki is jutottunk a településrõl, ahol végre Emma kutyust is szabadjára engedhettük.


A nyirkos idõ, és a szemerkélõ esõ szép lassan fokozódott, így a 7 km után megkapott narancsokat hamar meg is ettük. A rendezõk olyan kedvesek voltak, hogy még a kutyus számára is kaptunk narancsot.  9:50-kor indultunk is tovább, mert nem akartunk lemerevedni.  Pokoltanya felé közeledve reménykedtünk, hogy majd csak eláll az esõ, de mindhiába, az kitartóan esett, és bár a 10,1 km-nél levõ ponton volt tûz szokás szerint, de az esõben nem akartunk ácsorogni, így a kapott mûzliszeleteket gyorsan bekaptuk és usgyi tovább, hiszen tudtuk, hogy végre egy elég hosszú szakaszon tudunk majd egy stabil aszfaltúton menni.


11:45-kor értük el az Abonyt Újszászszal összekötõ mûút mellett levõ ellenõrzõpontot 17.1 km után, ahol frissen olvasztott szalonnával készült zsíroskenyeret és teát is kaptunk. Itt 5 percet el is idõztünk, majd tovább indulva, az aszfaltot immáron megint a jó saras Magyar anyaföld váltotta fel. A 21.8 km-nél levõ ponton megnéztük a keresztet, amire vonatkozó kérdést megjegyeztük, mert az itiner eddigre már használhatatlan állapotba került, hogy arra írni tudjunk.


A kezem is kezdett már elgémberedni a tartós hûvöstõl, és a GPS billentyûi is kezdtek beázni, így innentõl már az elõzõ évi emlékekre hagyatkozva mentünk. Elõzetesen is sejtettem, hogy ez a túra nehezebb lesz, mint az elõzõ évi hótaposás, de a Máriácska után bizonyossá vált számomra, hiszen az eddigi saras út is tudott fokozódni, és a szinte vízszintesen esõ csapadék a lábszáramról lecsorogva megtöltötte már a bakancsomat is,  mivel az esõnadrágomat lusta voltam felvenni.


A 26. km-nél levõ ellenõrzõponthoz 13:44-re értünk, ahol még valahogy megoldották az elázott papírjainkra való pecsételést, majd innen is hamar tovább indultunk, mert már nagyon vágytunk valami száraz helyre. Mentünk szép libasorban a többiek után, majd amikor az Újszászi úton a zöld sáv turistajelzéssel kereszteztük a vasutat, akkor a tavalyi emlékek miatt megnéztem az itinert, de az már olvashatatlan volt, így végül is maradtunk az amúgy is több helyi túratárs nyomában, és a vasútállomás melletti Víg Bakter sörözõt úgy is könnyû megtalálni a víztorony miatt.


Végül 32.5 km megtétele után, 15:03-kor léptünk be a célba, így a tempónkkal elégedettek voltunk, különösen annak tekintetében, hogy milyen körülmények között kellett mennünk.


Finom forralt bor és tea is volt a célban, valamint egy pár virslit is kaptunk, a kedves rendezõktõl még is hamar búcsút intettünk, mert a négy órás vonattal el akartunk menni, bár a célban meleg volt, de így átázva még egy 25 fokos helyiség sem szárított volna át.


Emlékezetes túra volt.


/ A fotózást nekem nem sikerült kipipálni :D /

 
 
B.A.K.Túra éve: 20132013.02.02 23:31:52
megnéz B.A.K. összes beszámolója

Téli Sóút 33


 


"Sírt, sírt. És lassan minden könnyebb lett. Szelídebb, szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek, tovanyargal a dörgés, és csak az esõ esik. Esik és esik, csöndesen és szomorúan, és már nem ijesztõ és nem rettenetes, csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött, valahol messze, már derengeni kezd a vigasztalás."


Wass Albert


 


 


Úgy döntöttünk, február elsõ szombatját feláldozzuk az Alföld "oltárán". Mindig is rajongtam ezért a tájért, rengeteg csodálatos emlékkép kavarog bennem, ha csak a szóra gondolok: a Puszta.


Már korán reggel vettük az adást az égiektõl... ajjaj, ez nem lesz jó! Csendesen szemerkélt az esõ, és bár tavaly nem voltunk ezen a túrán, mégis óhatatlanul össze kellett hasonlítanom az idõjárást az elõzõ évivel aminek az lett a következménye, hogy vagy jó félóráig zakatolt a fejemben egy idézet:  "A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy esõ essen."  Na. Most nem volt túl hideg.


A településen tempósan trappolva hamar ráébredtünk, hogy az esõ mellé jókora szelet is kapunk. A határba érve elénk tárult a megvalósult álom. Végre kipróbálhatjuk, hogyan birkózunk meg a "nincs mese itt elsüllyedsz, elcsúszol, átázol és megfagysz" jellegû tereppel! Egyszóval: iszonyatos sártenger fogadott. De ez nem szegte kedvünk. Tempósan (és akkor még optimistán) kerülgettük a hatalmas tócsákat, és hamar elértük az elsõ ellenõrzõ pontot majd a Pokoltanyát, ahol végre lerázhattuk magunkról az út...vizét. Kisebb pihenõ után indultunk is tovább. Az aszfaltos út üdítõen szilárd és megrendítõen szeles volt. Minden facsoport, kisebb bozót de még a nádas is áldással csökkentette a szélerõsséget így facsoporttól facsoportig rohangáltunk. A sültszalonnás vidámponton remek volt a hangulat és a kiszolgálás, de maradni itt sem tudtunk, kergetett az átnedvesedett ruha és cipõ.


És újra. Sár. De nem akármelyik fajtából! Hogy rövidre fogjam, itt már elveszett minden ártatlanságunk és vadul cuppantunk a lehetõségekbe egészen a csúcspontig, ahol is viháncolva fotóztuk bokáig süllyedt lábainkat. Fótózás kipipálva.


Megcsodáltuk a pléhkrisztust, majd integettünk a Máriácskának. Az abonyi úti sorompónál a túró rudival igyekeztünk lefojtani a feltörni készülõ ujjongást: már nem lesz sok sár!! (Itt most nem térnék ki részletekbe menõen az ezután következõ szakasz Km/káromkodás értékére...) És mikor már nem volt több kifejezés a tarsolyomban, kiértünk a téesz betonútra.


 - Hát vége - gondoltam rezignáltan és szinte szomorú voltam. De már jött is a cél, a virslivel, forralt borral/teéval és Lipák Pista "bácsi" utolérhetetlen sürgölõdésével. És csendben, észrevétlenül az esõ is elállt.


Szolnokról visszavonat Szelére, ahol az autó és újabb zuhogó esõ várt. Az állomásról a szakadó esõben caflatva, épp hagyott volna el a jókedv, mikor Lipák Úr satufékkel megállt mellettünk s meginvitált autójába. Még csak félig huppantam be, (az ajtó még nyitva, túrabotom kívül) mikor érkezik elõröl  kérdés: - Mehetünk? Válaszunk: - Neeem! Mire Õ: - Oké, akkor megyünk! ... Nos, valahogy így nézhet ki egy nyitott ajtós kocsikázás kilógó túrabottal Tápiószelén. :)


Mindezek után azt gondolom, elmondhatjuk, a szervezés kitûnõ, a hangulat csillagos ötös és idén biztosan minden túrán ott leszünk!


Köszönjük!!


 

 
 
 Túra éve: 2012
frinyoTúra éve: 20122012.02.08 01:31:07
megnéz frinyo összes beszámolója

 Elõször is szeretnék reflektálnii Nagypapa kedves soraira , amit Mátrabéli "megkoronázásom" alkalmából írt. Nem tölt el különösebb büszkeség amiatt, hogy a lap tetejére ugrottam, mint legidõsebb teljesítõ, ez nem egy nagy érdem, inkább a naptár lapjainak--számomra is meglepõen gyors-- pörgése eredményezte. Jó, nem kell feltétlenül egyetérteni Zrínyi jelmondatának második részével, mert kell a szerencsén kívül tenni is valamit, hogy idáig jusson az ember, de Fortuna szerepe elvitathatatlan. Lívió barátom / Lopussny István / , akivel 25 éve együtt kezdtünk egy Gerecse 50-nel, 9  Kinizsi Százas megtétele után, egészségügyi problémák miatt, nem tudta megcsinálni a tizediket. Pedig õ sokat tett a sikerért, lényegesen több teljesítménytúrán vett részt, mint én.                                                                              Nekem viszont szerencsém volt a 2005-ös bokatörésem és a 2007-es--focisérülés következtében fellépõ-- agyvérzésem során, mert nemcsak helyre hoztak a kiváló orvosok, hanem tiltás helyett, kifejezetten ajánlották a túrázást. A focizásról meg azt mondták, játszhatok, csak ne fejeljek, és ne találja el a fejemet a labda. Azaz, a fejem a gyenge pontom, fokozott védettséget élvez, akár az óriás panda vagy a havasi gyopár. Ám.fejetlenül nem lehet focizni a szó egyik értelmében sem, így e szenvedélyemrõl 60 éves koromban le kellett mondani.  Ugorjunk egyet térben és idõben! Február elsõ szombatján a Téli Sóút tápiószelei rajthelyén találtam magam, életem párjának minden lebeszélési kísérletét figyelmen kívül hagyva. Szegény, bizonyára tudta, hogy vesztes csatába indul, mégis próbálkozott olyanokkal, hogy arra a térségre jósolják a legrosszabb idõt, félméteres hó lesz és iszonyú szél várható. Tõlem viszont elvárható volt a részvétel, egy elmaradt tavalyi túra miatt tartoztam Lipák Pistának az idei Téli Sóútal, ez nekem becsületbeli ügy volt.                                                                  A lakott részt elhagyva, hamar megtapasztaltam, hogy az elõrejelzések pontosak voltak. Eszembe jutottak Arany János sorai: " Ritka vendég Rácországban Zsigmond, a király, a császár".Ugyanilyen ritka vendég Rácz országában /Rácz a vezetéknevem / az effajta valódi, télies idõjárás, és ha vendég érkezik, illik felkészülni a fogadására. Rám nem lehetett panasz, rögtön az út elején ágyas pálinkával köszöntöttem az elegáns, hófehér ruhás látogatót. Az arcom védelmét is megszerveztem, követve a bankrablódivatot, sállal takartam el a szememen kívül mindent a fejem frontális részén, kiegészítve ezzel a sapkát és a kapucnit.                                                                                  Ennek ellenére, idõnként homályosan kezdtem látni--nem a szilvóriumtól, kedves absztinens túrázótársak--ekkor az ujjaimmal le kellett olvasztani szempilláimról az odafagyott havat amit az állandóan fújó szél volt szíves odahordani. Az elsõ ellenõrzõpontnál kapott narancsot se volt könnyû megpucolni, kesztyû nélkül gyorsan elgémberedtek az ujjaim.                                                                                                              A második e.p.. a Pokol-tanya, maga volt a mennyország. Lobogó tûz, fedett beálló, finom édesség várt , és  egy meglepetés. Egy lelógó bajuszú túrázót fedeztem fel, akinek a bajsza mindkét oldalon 3-3 centis jégcsappal hosszabbodott meg.Ugyanazt éreztem, mint egyszer az Erzsébet-hídon, amikor, szinte egy újabb hídként ,a Duna két partját egy gyönyörû, élesen kirajzolódó szivárvány kötötte össze. Akkor is, most is szenvedtem a fényképezõgép hiányától. Lassan felismertem a lenyûgözõ szõrzet tulajdonosát, Csernai Pistát. Egy éve láttam utoljára, õ fõleg Ausztriába, Olaszországba jár túrázni Nagy Lajossal. Az újabb találkozásunkra azonban csak egy hetet kell várni, azzal búcsúztunk el egymástól, hogy a Kitörés rajtjában folytatjuk a beszélgetést.                                                                                                                Az idõ közben nem változott, a sálamat már egy páncélos vitéz is viselhette volna, úgy megkeményedett. II. világháborús képek villantak fel elõttem, ahogy az orosz fronton vonulnak katonáink, és mindjárt el is szégyelltem magam.Mit panaszkodom én a remek felszerelésemmel, nem kell nehéz fegyvert se cipelnem, csak a forralt borral teli fémtermoszt, ráadásul nem is lõnek rám, ez a veszély csak az õzeket, vaddisznókat fenyegeti errefelé. Sajnos, néhány cinkétõl, verébtõl eltekintve, vadon élõ állattal még nem találkoztam. Aztán megtört a jég. Nem a lábunk alatt, hanem az elsõ távvezetékhez érve, felbukkant egy tizenhat õzbõl álló csapat. Nem sokkal késõbb, nyulakat láttam, sokáig követhettem õket--csak a szememmel, természetesen. Most lehetett igazán megfigyelni, milyen hihetetlenül gyorsak, nyáron hamar eltûnnek a kukoricásban.                                                                                                                                                            Közben elállt a szél és a hó is, és én elmerengtem, milyen érdekes ez az "eláll" szavunk. Az említett esetekben, meg a szavunkkal, szándékunkkal kapcsolatban valaminek a megszûnését fejezi ki. Amennyiben befõttre vonatkozik, vagy ha valakit nem találunk a helyén, és azt mondjuk, nem baj elállok én itt, amíg megjön, egyfajta, hosszú folyamatosságot jelöl. Nem lennék külföldi, aki magyarul tanul...      Az állatok megjelenése és az idõ jobbra fordulása idilli hangulatot teremtett, igazán eszményinek tûnt a túra. Egy darabig...Tavaly láttam Egressy Zoltán két kitûnõ egyfelvonásosát / Az Isten lába, Nyár utca, nem megy tovább/ , mindkét mû ismertetõjének végén ez a szófordulat állt, jelezve a kellemes jelenben lubickoló szereplõk sötét jövendõjét. Én se jártam másképp, visszatért a síelõk öröme a szörfözõk álmával együtt, én egyiknek se vagyok rajongója, így nem is örültem a változásnak. Kisvártatva, a talajviszonyok is jelentõsen romlottak, szántóföldön haladtunk, többnyire bokáig érõ hóban, de kétszer térdig süllyedtem a fehérségbe.                                                          A Máriácskához érve, rájöttem, hogy a 3. e.p.-ot észre se vettem, itt nem volt pontõr, be kellett írni, hogy mi van a kidõlt kereszt mögött, ám a keresztet belepte a hó, nem lehetett látni. Nem kaptam a szívemhez, tudtam, hogy Lipák Pista nem csinál ügyet az ilyesmibõl, meg amúgy is egyenesen vezet az út, értelmetlen dolog lenne másfelé letérni.                                                                                                                                 Az újabb e.p. már azt jelentette, hogy közel a cél, kaptunk egy Túró Rudit is, amirõl nemrég olvastam, hogy a névadója nem más , mint az ismert hegymászónak, Klein Dávidnak az apja. Lett is baja belõle, mert valami barom kitalálta, hogy ez a név furcsa, pornográf képzetet kelt az emberekben.Az édesség mellé társakat is kaptam, mint kiderült, egyiküket már egy Fóti Somlyón volt alkalmam megcsodálni. Miért a csodálat ? Az illetõ vak volt, egy látóval haladtak együtt, igen gyors tempóban. A férfit Reményik Lászlónak hívják, ha jól értettem a keresztnevét, egy Reményikhez az ember automatikusan a Sándort képzeli  hozzá, a hölgy Szécsi Katalin.  Igazán boldoggá tesz a találkozás, és most ismét Merza József írására szeretnék utalni /gondolom, mindenki tudja, hogy Nagypapáról van szó /.Bizony, a mozgás örömén kívül, az emberi kapcsolatok miatt is érdemes túrázni!  Megtudtam Lacitól, hogy 9-10 látássérült társa idult el a túrán, bízom benne, hogy mindegyikük célba ért. Mi is beértünk hamarosan, bár elõbb még átmásztunk egy lépcsõt elzáró, hegesztett vasrúdon. Lipák Pista a tõle megszokott kedvességgel köszöntött bennünket, ettünk, ittunk, és azzal búcsúztunk el, hogy a Kincsemen találkozunk.


                                                               


 

 
 
olahtamas-Túra éve: 20122012.02.05 21:32:54
megnéz olahtamas- összes beszámolója

2012.02.04. Téli Sóút



Az interneten körözött felhívást meglátva jelentkeztünk, hogy a LÁSS egyesületen keresztül jelentkezett látássérültek segítségére legyünk ezen a teljesítménytúrán.

Mivel a feladat számomra nem volt ismeretlen, így össze is dobtam egy idõtervet, ami kevésbé "harcedzett" túrázók számára is megoldhatónak tûnt.

Akit hozzám osztottak be, telefonos beszélgetésünk alapján egy némi túlsúllyal rendelkezõ, túrázásban tapasztalatlan, viszont néha sportoló fiatalember volt.

A "rendkívüli" idõjárásnak köszönhetõen a vonatunk pontosan érkezett Tápiószelére, ahol mindjárt megtapasztalhattuk, hogy ha a beígért mínuszok nem is voltak oly zordak, de azért tél van, az nem vitás.

A rajt helyszínéül szolgáló mûvelõdési házig 1.7 km-t kellett gyalogolni, így mindjárt be is lõttük a kényelmes menettempót.

20 perc alatt értünk a rajtba, ami már 5 km/h -s tempó felett volt, így már gondoltam, hogy ha nem jön közbe semmi, akkor a tempóval nem lesz probléma.

A vadonat új munkavédelmi bakancs miatt kicsit aggódtam, hiszen a beázás és az elõbb utóbb elkerülhetetlen lábfeltörés prognosztizálható volt.

Végül az eredetileg elképzelt 8:30 helyett 8:38 perckor léptünk ki a pályára, és kezdtük meg a gyaloglatot.

Fiatal barátunknak mondtam, hogy haladjunk kényelmes tempóban, nem kell rohanni.

Persze a kezdeti lelkesedés miatt, alig gyõztem loholni.

Az elsõ pontra 6.8 km megtétele után, 9:58-ra értünk, ami 5.1-es átlag, itt jól is esett az a narancs, amit kaptunk.

Innen 3.3 km. után érkeztünk Pokoltanyára 10:38-kor, ami a tervezett 11:05-höz képest igen csak jó részeredmény.

Nagyon jól esett a tábortûz mellett melegedni, hiszen így pihenni is tudtunk egy keveset, amire igen csak szükség volt.

Az elsõ zokninedvesedési jelek itt kezdtek jelentkezni, de barátunk tisztában volt vele, hogy fejben dõlnek el a dolgok, tehát indultunk tovább.

A következõ szakasz simasága sokat lendített a kedélyállapotunkon, egészen a Rózsás majorig.

Ide 13:05-volt tervezve, de már 12:15-kor kortyolgattuk a finom meleg teát és ettük a forró zsíros kenyeret.

Innen romlott az út minõsége, és nehezen törtük a hóátfúvásokat. A Rékasi útnál nem találtunk pontõrt, és az út még nehezebben volt járható.

Itt már jöttek a kényszerpihenõk, és holtpontok és kezdett elõtörni a soha többet érzés is.

Máriácskánál sem volt pontõr, ezután egy masszív holtponthoz érkeztünk a túra 24. km-énél, ami ugyebár a vasútállomást beleszámítva már 25 km feletti távot jelent.

Némi meleg teával, és csokival sikerült 7 perc alatt úrrá lenni a helyzeten, de sorra értek be minket az eddig leelõzöttek.

Innen kezdõdött a küzdelem, és a fejben dõl el címû felvonás. Az Abonyi úti ponton kapott túrórudi is hirtelen bekapásra került, aztán végre hátat fordíthattunk a szélnek.

A havat viszont továbbra is taposni kellett, és nagyon lassan fogytak a hátralevõ km.-ek.

A kegyelemdöfést a felüljáró próbálta megadni, barátunknak a térde is kikészült, de fejben nagyon erõs volt, így nekidurálta magát és ráfordultunk a célegyenesre.

A célba 16:08-kor értünk be, így 7 és fél óra alatt teljesítve a 33 km-t, az nagy cselekedet volt egy olyan embertõl,

akinek ez volt az elsõ túrája, és gyenge látása mellett egyéb egészségügyi problémákkal is terhelt.

Le a kalappal!

A túrán a zord körülmények, és a látnivalók hiánya miatt elég kevés kép készült, de azok megtekinthetõek az alábbi címen:

http://indafoto.hu/olah_tamas/20120204_teli_sout

 

 
 
PopeyeTúra éve: 20122012.02.05 14:10:15
megnéz Popeye összes beszámolója



Téli Sóút 33

A három túrázó és a kutya


Ahogy az elõttem szóló megjósolta valóban erõs késztetést érzek tapasztalataim, érzéseim megosztására.

Megvallom sokáig gondolkodtam ezen a hétvégén melyik túrát válasszam. A Sóút is a jelöltek között volt de a Tihanyi belsõ tavat is szívesen körül jártam volna. Miközben a fórumon nézelõdtem látom, hogy valaki kísérõket keres látássérültek mellé az alföldi menetre. Azonnal éreztem eldõlt a kérdés és már írtam is az email-t Krisztának. Néhány levélváltás után kiderült én Sándort fogom segíteni, hogy teljesítse élete elsõ teljesítmény túráját.




Szokásomtól eltérõen a tömegközlekedést választottam a rajt megközelítésére. Reggel 4.10-kor már feszülten ácsorogtam a gárdonyi vasútállomás peronján és izgultam nehogy késsen a vonat mert 6-kor engem a keletiben várnak. Nem késett, még akkor aztán a déliig egy negyedórát csak összeszedtünk. Így kicsit izgisre sikerült a metrózás. A mozgólépcsõn felfelé egy Sánta Kutya húzott el mellettünk/ ja a fiam is elkísért / de ezt nem hagyhattuk így a nyomába szegõdtünk. Ezért 3-asban érkeztünk meg 6.05-kor a Keleti fõbejáratához. Azonnal felismertük a mi kis csoportunkat és azon belül a gyönyörû labradorával magányosan ácsorgó Sanyit. Megszólítottam és bemutatkoztunk egymásnak. Éreztem megkönnyebbült amikor megszorítottuk egymás kezét. Ezután bemutatott Argónak a vakvezetõ kutyájának is, majd megindultunk a vonatunk felé. Én még soha nem kísértem látássérültet így furcsa volt ahogy védencem bele kapaszkodik a karomba és gyakorlatilag rám bízza magát.




Bocsánatot kérek de ahogy írom ezeket a sorokat nehéz tényszerûnek lennem / és nem is célom/ mert annyira sok megható élményem volt a tegnapi nap folyamán, hogy néha még most is bepárásodik a szemem.




A szolnoki vonaton kicsit összeismerkedett a csapat két része látók és nem látók. Szeléhez közeledve már mint régi ismerõsök csacsogtunk. A szelei állomásról kb. egy km-re volt a rajtnak helyet adó mûvelõdési ház. Kicsit aggódtam korábban védencem hogy fogja bírni a sok gyaloglást, de útban a rajthoz már fordult a kocka. Olyan iramot diktáltak Argóval, hogy kezdtem attól félni nekem lesznek gondjaim a tempójuk tartásával. a mûv. házban a fõszervezõ Lipák úr várt minket a szokásos lelkesedésével. Magához ragadta a nevezési procedúra oroszlán részét így viszonylag gyorsan sikerült hozzájutni az itinerekhez. Közben dicsértük az idõjárást „ nem is olyan vészes” és szidtuk a politikusokat „ õk tehetnek mindenrõl”.




Itt jegyezném meg a látássérülteknek és kísérõiknek teljesen ingyen volt a túra, amit ezúttal is nagyon köszönünk. Remek gesztus volt.

Aztán kollektív kávézás után megindultunk, hogy ki verekedjük magunkat Tápiószele utcáiról a végtelen alföldi utakra. Égtájakkal mindig is meglehetõsen messzirõl tiszteltük egymást így maradjunk annyiban, hogy elõször hátulról majd balról / bár mint menet közben kiderült ez a jobb és bal dolog sem megy mindig hiba nélkül és ennek néha Sanyi itta meg a levét/ fújt a szél. Szelérõl kiérve elengedtük Argót aki , önfeledt futkározásba kezdett és kb. másfél óra alatt lenyomta a 33 km-t csak sajna rossz irányba. Az úton nem hosszába hanem jobbra-balra. De legalább így nem kellett nekünk is vágtában haladnunk.




Az utunk elsõ része meglehetõsen tempósan és eseménytelenül telt. Kaptunk narancsot majd sütit. Itt jöttem rá, hogy a termoszos víznek/ ha lett volna nálam/ nagyobb hasznát venném mert a flakonos bizony egy tömbé fagyott. Na se baj a kabátom hajtókáján szexi kis jégkockák keletkeztem majd szopogatom azokat ha megszomjazom. És így is tettem.




Az állandóan balról fújó szél bizony próbára tette a tûrõképességemet, de igazán akkor ijedtem meg amikor már nem fájt az arcom sõt amikor megtapogattam gyakorlatilag teljesen érzéstelenre fagyott. Elsõ gondolatom az volt nem kéne lefagyasztani a bõrt a képemrõl, de aztán elkezdtem fogorvost keresni mert simán megspóroltuk volna az érzéstelenítést ha most tömi be a baloldali lyukas fogamat. De a fiam se járt jobban a csõ sállal, mert ha megfagyott a kilélegzett párától az elõtte lévõ rész, mindig megfordított rajta egyet, ezért kb. utunk 4. órájában már egy csonttá fagyott nyak szorítót cipelt a feje alatt.




Közben az út is kezdett egyre nehezebben járható lenni. A szél néhol 50-60 cm-es torlaszokat emelt nekünk, hogy valóban emlékezetes legyen ez a mai nap. Itt már Sándorunknak is csökkent a lelkesedése és bizony az iránymutatáson túl a mélyebb havas részen kicsit húzni is kellet. De becsületére legyen mondva hihetetlen küzdõképességrõl tett tanúbizonyságot. Mert ezt a részt egészségesen / igaz szerintem a mai napon itt olyan egy sem volt mert aki nem otthon ücsörög a meleg szobába ilyen idõben az bizony… / is nagyon nehéz volt megcsinálni. De közben megpróbáltam csukott szemmel haladni és meg kell mondjam rettenetesen nehéz. Sanyit fiammal felváltva támogattuk és néha úgy néztük ki mint aki túlzásba vitte a forralt bor fogyasztást mert néha õ csúszott meg néha meg mi, sõt volt amikor egyszerre akartunk hátast dobni. De valaki megsegített bennünket odafentrõl mert egyszer sem estünk el.




Szolnok elõtt már Argó sem rohangált és bizony halk nyüszögéssel közölte megunta a dolgot. A felüljárón átérve nem volt kérdés a csigalépcsõt válasszuk-e mert életveszélyessé nyilvánították és két zártszelvény felhegesztésével lezárták. Így kerültünk. Itt már Sanyi fájlalta a bal vagy jobb térdét mert az egy korábbi sérülés miatt nem akart többet menni. De már sokat nem is kellett mert megérkeztünk a Víg Bakter sörözõbe. Itt megkönnyebbülve fogyasztottuk a virslit és a teát. No meg egy kis kávét. Közben Remnyik Laciékkal beszélgettünk.




Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam és elmondásukból tudom a túratársaim is hasonló képpen éreznek. Misi szavaival teljesen egyetértek már-már annyira családias a hangulat, hogy az embernek olyan az érzése mint ha haza jött volna. Néha túrázás közben azt gondolom a pontõrködés nehezebb feladat mint a túrázás, na itt ebben biztos voltam. Na és az a sült zsíros kenyér, szerintem még életemben nem ettem olyan finomat.




Hazafelé a vonaton Sanyi és Argó mély álomban merültek. És amikor leszállás elõtt felébresztettük õket megegyeztünk bizony lesz még a történetünknek folytatása.

Köszönöm ezt a szép napot minden rendezõnek, a fiamnak és Sanyinak akitõl megtanultam mennyire szerencsés ember vagyok …..!

A képek:


 


 


https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20120204TeliSout#

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20122012.02.05 08:14:44
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Korábban úgy beszéltük meg kaledit-tel, toga3-mal és Zsomborral, hogy szombaton Pásztóra megyünk a Szent Lászlóra. Végül nekünk sem volt elég bátorságunk nekivágni a meglehetõsen kockázatosnak látszó idõjárási viszony közepette. Más-más indokkal, de mindenki lemondta az utazást. Az lett  volna a leglogikusabb, ha én is otthon maradok Mamácska szoknyája mellett és egymást "melengetjük" a zord idõben, de nem lennék "rehor", ha ez így történt volna.

Csütörtök este átsoroltam a Téli Sóút-ra. Igaz ezt volt a sokadik teljesítésem, de az nem lehet, hogy sehová nem megyek, ha itt a szombat. Ugye legalább Ti megértetek?

Szerencsére nem egyedül vágtam neki a távnak. Jött a Sanyi barátom és Buba is. Szolnokon a célban találkoztunk 6:45-kor. Átültek hozzám, s elkocsikáztunk a rajtba. (Persze nem mulasztottuk el útközben megkeresni a GCMJJ-t.) A rajtban nagy zsivaj nem fogadott, ellentétben az elmúlt években tapasztaltaktól. Mint késõbb kiderült összesen 52-en indultak a "hosszú" távon. Ebbõl 10 fõ látássérült túratárs volt - akiknek ez volt az elsõ "hivatalos" teljesítménytúrája- és az õ kísérõik. A kísérõket a fórumon toborozták az egyébként a túrán indulni szándékozó túratársak közül. Meglepõen hamar meg is lett a szükséges létszám. (Biztosan születnek majd érdekfeszítõ beszámolók a tárgyban.) Mi ugyan nem találkoztunk velük, de a célban értesültünk Lipák Pista bácsitól, hogy mind eljöttek, s fél távnál még "viháncoltak".

Az elsõ kilométeren még nem tudtuk mi vár ránk. Hátszéllel jutottunk ki Tápiószele házai közül, gyönyörû hóesésben, -11 fokos hõmérsékletben. A feketeleves akkor kezdõdött, mikor Szolnok felé kanyarodtunk. A metszõ ÉK-i szél a bal oldalunkat támadta végig. A réteges öltözködésnek és a tempós lépéseknek köszönhetõen általában nem fáztam, de az ujjaim hamar átfagytak a vékonynak bizonyult kesztyûben. A bal combom kicsit fájt a hidegtõl, hiába dolgoztattam õket teli gõzzel. Pedig még jéger alsót is húztam a mackóm alá. A legrosszabb azonban az volt, hogy az erõs szél a bal oldali arcunkba vágta az éles hókristályokat. Szerencsére vittem magammal egy hosszú sálat, s nemcsak a nyakam köré, de a bal fülemre és az arcom elé is tekertem belõle. Alig láttam ki a "fedezékbõl". De mit ér a hideg szél nélkül?

Ennek ellenére meglehetõsen jókedvûen haladtunk elõre. Az út jól járható volt. "Sár" nem nehezítette meg az utunkat. Az 5-10 cm porhó még éppen nem akadályozott a haladásban. Az orrfújásnak e nap a kulturált változatát alkalmaztam, s teljesen meglepõdtem, hogy a zsepi nedvességtartalma milyen hamar képes halmazállapotot váltani. A harmadik használat alkalmával pont olyan érzés volt, mintha egy hideg kaviccsal akartam volna orrot törölni. De nem is untatlak tovább ilyen gusztustalan dolgokkal, melyeket egyébként magad is megtapasztaltál volna, ha velünk tartasz.

A pusztában semmi nem akadályozta a levegõmozgás sebességét. Így értünk a 2. EP-re, ahol sütit adtak. Azonnal be akartam burkolni, s inni egy jó forró teát a termoszomból. Itt csak annyi komplikáció volt, hogy az arcom elé tett sál nemcsak szûrte a hideg levegõt, hanem a kifújt pára azonnal jéggé fagyott benne, a s a szakállam... Jaj, a szakállam! Hozzáfagyott a sálhoz. Alig bírtam letépni a sálat magamról, s lett a szakállam pont annyival ritkább, mint amennyit a sálon jégbe fagyva meg lehetett számolni nemes arcszõrzetembõl.

Innen 6 km aszfaltozás következett, de Allahra mondom jól esett. Menet közben kétszer is találkoztunk hókotróval, s a nyomában nagyon jól lehetett haladni. Fél távnál frissen sütött szalonnakockákat és "csepegtetett" kenyereket kaptunk és persze forró teát is. Nagyon jól esett. Innen továbbhaladva két dolog változott meg. Egyrészt elállt a havazás (pontosabban már alig-alig esett), másrészt egyre több lett a földön a hó. Persze nem úgy, hogy eddig átlagosan volt 8 centi, s most 15 centi lett, hanem úgy, hogy néhol semennyi, néhol, meg fél méter vastag hótorlaszok állták utunkat. Persze nem hosszában, hanem az oldalszél miatt mind keresztben feküdtek az úton. Csak a szántáson kisebb-nagyobb kerülõkkel lehetett mellõzni õket. Egy idõ után már ezzel sem törõdtünk, hanem fásultan keresztül lábaltunk rajtuk.

Menet közben rengeteg csapatokba verõdött õzet és nyulat tudtunk megfigyelni, akik rohangásztak hol ide, hol oda. Szerintem õk sem élvezték az idõjárást.

Ilyen körülmények között aztán beértünk a célba, ahol forralt bor (a sofõröknek forró tea), virsli és Lipák Pista bácsi várt bennünket, elapadhatatlan optimizmusával. Végül is a jókedvem megmaradt, de jobban elfáradtam, mint amit a kiírásban szereplõ táv- és szintadat indokolttá tett volna.

Rövid melegedõ után bepattantunk Sanyi kocsijába, s elfuvaroztak a rajtban hagyott kocsimig. Itt elköszöntünk egymástól, s Csemõ felé fordítottam a szekerem rúdját. Az indítókulcsot elõhalásztam a zsákom aljából, amitõl a 90 ló felhorkant, s szép lassan poroszkált hazáig. Otthon a kapu kinyitását kisebb lapátolás elõzte meg, mert a karjaim ereje nem volt elég ahhoz, hogy a kapuszárnyakkal 2-2 köbméter havat eltolhassak velük.

Szóval így történt az idei Téli Sóút teljesítésem. A mai nap még aggodalmasan nézegetem a Téli Margita kiírását és az idõjárás elõre jelzéseket. A hét elõre haladtával gondolom az elõbbi kerekedik felül, de jelenleg még elég aggályosnak tartom a szombati Gödöllõi utat.

A tápiószeleiek által szervezett túrákon mindig úgy érzem, HAZAJÖTTEM. Most is így volt.

A legnagyobb elismerésem a látássérült túratársaink, kísérõik, és a pontõrök elõtt, akik a tegnapi napon is helyt álltak, hogy mi jót szórakozhassunk. Nagyon szépen köszönöm a lehetõséget. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a napot a pusztában tölthettem. Sokat tanultam belõle.

 
 
 Túra éve: 2011
engelsfeldTúra éve: 20112011.02.05 20:24:28
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Téli sóút Tápiószelétõl Szolnokig


A tápiószeleiek egytõl egyig barátságos, jóindulatú, segítõkész és vendégszeretõ emberek. A szervezõk által nyújtott szolgáltatások, mondhatom, mert megtapasztaltam, hihetetlenül magas színvonalúak voltak.


A nevezés a korszerû tápiószelei mûvelõdési házban majdnemhogy luxuskörülmények között zajlott: tágas európaias fogadótér, a nevezési lapok gyors kiszolgálása, a pénzbefizetés (ötven forint bónuszkedvezménnyel), az útbaigazító itiner kitöltése, a három grácia kedvessége minden várakozásomat felülmúlta, ugyanis nem ehhez vagyok hozzászokva.   


Az ellenõrzõ állomásokon tapasztaltak megint csak a rendezõk eltökéltségérõl tanúskodtak mert egyetlen túratársnak sem akartak okot adni a panaszkodásra: narancs az elsõ állomáson, pralinészelet a másodikon, tea/zsíroskenyér a vidám fiúknál, túrórudi az utolsó körben és a hab a tortán: a szolnoki célban virsli mustárral. Az elcsigázott, megfáradt túrázóknak kell ennél több?


A túraidõ remek volt: napsütés, idõnkénti széltevékenységgel. A terep elsõ fele havas, jeges talaj befagyott alattomos tócsákkal, a második fele - déli tizenkettõ után - a napsütés hatására dagonyás, sáros, vizes felszínû fagyott talaj.


Gratuláció minden résztvevõnek.  A rendezõ Tápiószelei Természetbarát Klubnak pedig azt kívánom, hogy még legalább száz évig éljen!


Köszönöm a túrázási lehetõséget. 


 


 

 
 
 Túra éve: 2010
santaozTúra éve: 20102010.02.06 20:37:39
megnéz santaoz összes beszámolója
A lajosmizsei Járóföld TE újabb - számára - fehér foltot szeretett volna besatírozni Magyarország térképén, ami jelképesen véve sikerült is, de szó szerint nem, mivel a jóformán két hónapja kitartó hótakarót nem tudtuk eltüntetni, így kénytelenek voltunk hóban nekivágni a rövidebb távnak. A rövidebb táv kiválasztásának nem a lustaság volt az oka, hanem elõzetesen a mûhold radarkép alapján úgy tippeltük, épp a túra helyén nem fog esni délelõtt a hó, és mire végzünk, majd délután visszaérünk Lajosmizsére, már eshet, mert mi védett helyen vagyunk. Nyári gumikkal mégse akartunk tíz centis hóban csúszkálni. És láss csodát, az idõjárás ma úgy alakult, ahogy elgondoltuk.
Az indulás fél hétkor volt a szokott helyrõl, és háromnegyed órás autóút végén már a tápiószelei mûvelõdési háznál pakoltunk. Nem tolongtak az emberek, lehet, hogy sokakat sikerült elriasztani az idõjósoknak, minden esetre mihamarabb neveztünk és nyolc órakor nekivágtunk a Sóút rövidebb távjának.
A faluból kikeveredni nem éppen egyszerû, a leírás alapján, de megoldottuk. Átkelve a nem túl bõvízû Tápión, balra lekanyarodtunk a tulajdonképpeni Sóútra. Ezen a több évszázados, egykori sószállító úton, az Erdélybõl és a Kárpátokból a Tiszán Szolnokig leúsztatott sószállítmányokat vitték tovább szekérrel az Alföld belseje, mondjuk a Kiskunság nagyobb települései felé. Ennek a régi dicsõségnek mára nyoma sem látszik, de az útvonal "nyílegyenessége" jól szemlélteti, hogy a hajdani szállítók nem szerették a nagy kanyarokat, ha munkáról volt szó.
A Sóúton lassan gyûltek egymás mögé az emberek, ki-ki mikor indult, de a tempót mindenki rendesen megnyomta. Lehet, hogy szabadulni akartak a havas-csúszós úttól, a jeges északkeleti széltõl, mely akármerre fordultunk, mindig szembe fújt - legalább is mi így éreztük. Persze aki ezt a túrát ebben az évszakban, ilyen idõjárási körülmények között bevállalja, az tudja mit vállal, úgyhogy orrhúzogatásnak nem sok értelme marad...
Az elsõ ep. egy keresztnél volt, ahol narancsot és pecsétet kaptunk, majd a második pont, a Pokoltanya ep. (csoki+pecsét)után élesen balra, azaz észak felé fordultunk, hanyagolva az eddigi keleti irányt, és végre aszfalt! felkiáltással Tápiógyörgye felé battyogtunk tovább.
Az úton - ami tiszta hókása volt - elment néhány autó, de a gyalogosnak az volt az érzése, nem mi megyünk az út közepén, hanem õk hajtanak végig egy járdán, mert annyian voltunk, hogy a nagy létszám ezt hozta ki az érzékeinkbõl.
Tápiógyörgye nem különösebben érdekes hely, legalább is ilyenkor, de itt is emberek élnek, ez is egy falu, tehát tulajdonképpen lehettünk volna bárhol az országban. Hogy mégis éppen Györgyén vagyunk, onnan tudtuk meg - ha máshonnan nem -, hogy Lipák István, a tisztes fõrendezõ, és néhány fõs csapata már az "állomási kocsmában" várta a mezõnyt, és ez, ezen a napon nem nem történhetett volna meg Magyarország másik településén.
István ünnepélyesen átadta megérdemelt díjainkat, kaptunk egy pohár teát, megettük maradék szendvicseinket, és miután kibüszkélkedtük magunkat a 3 óra 30 perces menetidõ okán, visszavonatoztunk Szelére. Ott gyorsan autóba szálltunk és elindultunk haza, nehogy rákezdjen a hó, de hazáig semmi. Aztán amikor már a meleg szobából tekintgettünk az udvarra, egyszerre elkezdett szakadni, ahogy azt kettõ óra utánra megjósoltuk.
Összefoglalva: jó rendezés, tûrhetõ idõjárás, jó tempó, elégedett ügyfelek. Azt hiszem, jövünk a többi Lipák-féle túrára is, ugyanis neveztünk a SZTTK KUPÁBA, és ehhez mindegyiket teljesíteni kell...

Minden rokonom!

Sántaõz
 
 
 Túra éve: 2007
rafterTúra éve: 20072007.02.05 15:03:52
megnéz rafter összes beszámolója
Téli Sóút 33
2007.02.03

Nem könnyû errõl a túráról beszámolót írni, de határozott vagyok abban a tekintetben, hogy akkoris, mert megérdemli. Szolnoki születésû lévén egyike ez a „legalább egyszer kötelezõ megcsinálni” túráknak, a tavalyi Aranyszarvas-teljesítésem során tapasztaltak alapján pedig nem volt kérdéses, hogy jó is fogom érezni magam. Persze elõtte végigböngésztem a topiktörténelem sóutas hsz-eit, alapvetõen kétféle kimenettel találkoztam: az I love Sóút és a Never again Sóút típusú véleménynyilvánításokkal – ezen a túrát teljesítve egyáltalán nem lepõdöm meg. Aki nem osztja Petõfi „mit nekem te zordon Kárpátoknak” életérzését és viszonyát nagy magyar Alföldünkkel kapcsolatban, annak ez a túra legfeljebb a monotónia, az esetleg kellemetlen talajviszonyok, vagy a tomboló szél, esõ, hóvihar legyõzését jelenti – bár rendes túrázó tiszteli a számára nem annyira felemelõ tájat is ugye.. Én csak attól óvnék mindenkit, hogy elõítélete erõsebb legyen a szépérzékénél – az alföld gyönyörû, egy-egy szép túrát mindenképp érdemes errõl a vidékrõl is választani.
Tatabányától Szolnokig hol erõsebben, hol csak szemerkélõsen, de végig esõben vezettem – kicsit tartottam is attól, hogy majd most aztán igazán, de hiteltérdemlõen megtudom, mi is az a szántóföld széle sárban és vízben. Aztán a 7órás vonattal Tápiószelére érve már elállt az esõ, és el is kezdtem bízni a napsütéses idõben – mint késõbb kiderült, derûlátásom megalapozottnak bizonyult.
A vonaton kellemesen sok túrázó, gyaníthatóan szolnoki fanatikusok, lelkesek és jókedvûek, bár egy hölgy kicsit elkenõdésének ad hangot az esõ miatt.. (legfeljebb vonatozok egy jót” – mondja, de társai rábeszélõképessége nem marad eredmény nélkül. Tömött csoportokban gyalogolunk a vasútállomástól másfél kilométerre lévõ mûvelõdési házhoz, közben begyûjtök a fényképezõgépbe egy keresztet és egy „Zoltán utca” utcatáblát, utóbbit a saját magam iránt érzett végtelen tisztelet jegyében.
A rajtban a fõrendezõ úr, Lipák István kezébõl kapom meg a nevezési lapot, gyorsan és gondmentesen tudom le az adminisztrációt, egy kis tollászkodás, és irány a történelmi Sóút.
Tápiószele a Sóút egyfajta forgalmi csomópontja, jelentõs állomása volt. Szigorúan csak azoknak, akik még nincsenek kimûvelve a témában: a Sóút a máramarosi havasokból kibányászott, a Tiszán leúsztatott és ott szekerekre rakott só Pestre és a Dunántúlra való eljuttatását szolgálta, jelentõsége a Pest-Szolnok vasútvonal megépüléséig meghatározó volt a térségben. Egykor csárdák és tanyák sokaságát fûzte fel, de ma mindez már történelem – egy elhagyott út, csak egyenesen.. elõre..
Tápiószele utolsó házait elhagyva nagyon kellemes, füves terepen indulunk, szikrázó napsütésbe csap át az eddig szomorkás idõjárás, elképesztõen messzire ellátni, próbálom folyamatosan belõni, hogy mikor merre mit is látok a horizont szélén. Gémeskutak, kis facsoportok, dobják fel a hol felszántott, hol zöldellõ végtelen földek látványát, itt-ott amott kis vízfolyásokra utalnak aprócska nádfoltok és mindenféle fûfélék; lesben ülõ ragadozómadarak, megzavart mezei nyulak, van itt élet kéremszépen.. Elképesztõ látvány, hogy a párhuzamosok nemcsakhogy a végtelenben találkoznak, de akár elõre, akár visszafelé tekintek, még mindig fel tudok fedezni egy-egy újabb elõttem vagy mögöttem járó túrázót.. Egy erdõfoltnál komoly S-kanyarkombinációt tudunk le, szerintem ez volt az összes „hirtelen” irányváltás a teljes útvonalon. Az elsõ ep-n, az újszilvási útnál szép kõkereszt, a kép is szenzációsan sikerül róla, szép fehéren a kék éggel, meg minden ilyesmi. Többféle croissant közül lehet választani – én legalábbis megengedem magamnak a luxust, a kedves pontõrhölgy nagyon készségesen választ ki nekem egy epreset. Feltámad a szél, a nagyfelületû hátizsák vitorlaként funkcionál, egy-egy lépésnél egyensúlyproblémáim is adódnak.. Újabb szépséges kõkereszt (duzzad a gyûjtemény), a felirata már nincs meg, talán vadrózsabokor nõtte be, mindenesetre a tövises benövés csak emeli szépségét. Pokoltanya már közel van, itt az újabb ep. Komoly Coop-os csokis nápolyi az ellátmány (hát jobb is, mint a Sznikkersz). Az egykor minden bizonnyal nagyforgalmú és rendesen lakott tanyára kis fácskákkal kísért út visz be, a romos épületek – köztük talán az egykori csárdaépület? – szomorú látványt nyújtanak. Innen aszfalton folytatjuk, elhagyott és lakott tanyák egyaránt feltûnnek, az autóforgalom elenyészõ. Azonkívül, hogy nem földúton haladunk, nem esik csorba az útvonal hangulatán. A megyehatártól keskenyebb aszfaltút, az elvadult útmentét éppen most nyesegetik. Vajon fizetett közmunkában, avagy magáncélú hasznosításra, neadjisten környezettudatos lelkesedésbõl. Ez nem derül ki. Egyre több a szemét - hiába, ide már könnyû bejönni autóval, és elég messze van, hogy senki se lássa a le- vagy kirakodást. A 3. ep-re érve már jól tud esni az ott felszolgált tea, egy kedves túratársnõ pedig szõlõcukorral kínál. Egykori keresztet említ az itiner, de nem emlékszem, hogy lett volna itt valami nyoma ilyesminek. Ismét földút, nem bánom, sok volt egy kicsit az aszfaltból egy húzásra. A Rózsás névre hallgató részen halad tovább az út, a szájhagyomány szerint Mária Terézia egyszer úrnõi dolgában errefelé szánkózgatott – na de nem havon, hanem són! Ha ez igaz, akkor ez volt az elsõ magyarországi Road-show (’ród-só’), khmm. Egy szó mint száz – ez már a Sósút. Megpillantom a szolnoki Széchenyi-lakótelep házait és a 24-emeletest, pedig itt még minimum 15 kilométerre vagyunk a várostól. A bazi nagy villanyvezeték zümmögését hallgatva azon tûnõdöm, hogy azért ez sem kis meló.. egy ilyet megtervezni, megépíteni és üzembentartani. Egyre végtelenebbnek és hatalmasabbnak tûnnek a szántóföldek, mindenesetre kevésbé változatos a táj, mint Tápiószele és -Györgye környékén volt. A 4. ep „felírós”, személyzetnélküli pont, az egész útvonal számomra legkedvesebb helye – egy fakereszten egy pléhkrisztus, mögötte kis zuzmóktól, moháktól zöldellõ kõkereszt fekszik a földbe félig már betemetve.. 1936-os évszám látszik rajta, megkapó látvány a semmi közepén.
Több fényképet is készítek a két keresztrõl, majd nekivágok az utolsó nyílt szakasznak, Abonyi út vasúti megállóig. A Máriácska-kegyhely közelében akác kezdi kísérni az utat, és szintén akácfák gyûrûjében, árnyékában találok rá magára az 1925-ben állított kegyhelyre. Ha jól emlékszem, egy Rozália nevû szolnoki illetõségû hölgynek köszönhetjük a többé-kevésbé sértetlen üvegablakos kis építményt. A ponton narancsot kapunk, és felvétetünk egy füzetbe, hogy megvagyunk, nem vesztünk el. Továbbindulva kicsit megzavar az itiner, ami a vasúti átjáró túloldalán lévõ kék nyomóskutat ajánlja figyelmünkbe (nagyon kedves apróság), de az utat a vasút innensõ oldalán kell folytassuk. Feledhetõ szakasz, sok szeméttel, elhanyagolt környezetû házakkal, lerobbant, egykor egészen biztosan virágzó tsz pusztulófélben lévõ és még használatban lévõ épületeivel. Már csak az aszfalt marad, a tsz bekötõútja, majd a 32-es, (egykoron 4-es) út nagy forgalma (szerencsére rövidke szakaszon), egy kockaköves út, a „lengyelpiac”, és végig a vasúti felüljáróig. Gyermekkorom kedvence, az óriásreklámokkal alaposan elcsúfított víztorony tövében a cél, a Víg Bakter Sörözõ, ahol virsli és tea (forralt bor a vonattal érkezõknek..), gyönyörû emléklap és kitûzõ, vers az elsõ teljesítõknek, többek között nekem, és Lipák István fõrendezõ elképesztõen lelkes sürgése-forgása a túrázók minél magasabb színvonalú kiszolgálásáért. A versbõl, Bágyoni Szabó István Sóút 1430 körül címû, nem kifejezetten gyerekversébõl Õ maga hívja fel figyelmemet néhány sorra, utalva rá, hogy bizony nem kéne kihagyni a nyári éjszakai verziót sem.. Már most biztosan ígérhetem Neki, hogy számíthat a visszatérésemre.

rafter