Túrabeszámolók


5hegy-Gerecse/3hegy

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2013
 Túra éve: 2013
GeldarTúra éve: 20132013.08.29 16:02:01
megnéz Geldar összes beszámolója

3 hegy 30


Kifejezetten nehéz, de fantasztikus tájakon vezetõ túra volt ez a 3 hegy, ami most került elõször megrendezésre. A túrára Zsófival és Lacával (legutóbb az Ezerjón voltak) és K Blankával (Oroszlány 20) érkeztem. Külön örültem annak, hogy a túra kifejezetten olyan részeken vezetett, amerre még sosem voltam, a többiek sem - örömmel és elég lendületesen rugaszkodtunk neki a 30 kilométeres távnak. Rögtön az elején elkavartam, mert a szalagozás nem volt egyértelmû. Miután kb. 600 métert haladtunk a fõút mentén a rossz irányba, észleltük a bajt, s visszafele megleltünk egy szalagot - ami egy kert háta mögött, nagyjából egy méter széles csapáson vezetett föl minket a Kálváriáig. Fönt infót kértünk és kaptunk a pontõröktõl, majd sikeresen benyomultunk a Nomád kempingbe, a jelzések megint nem voltak normálisan kifestve. Meglettek végül, átkeltünk az autópályán, miközben a társaság hangja is megjött, így jókedvûen fordultunk rá megint a rossz útra - a jó ösvény egy alig észrevehetõ sávban nyomul be az erdõbe. Ahol sikerült összetévesztenem egy bokrot egy nyúllal, de nem szegte kedvem a dolog; meg sem álltunk a Veres-hegyig, aminek megmászása egyáltalán nem volt piskóta, s ami az elsõ hegy volt a háromból. A csúcson nagyszerû kilátás nyílik Tatabányára, egy teljesen új szögbõl; rövid gyönyörködés, és csoportkép készítése után tovább indultunk. A Kis-réti vadászház után a Gerecse 50 útvonalán haladtunk visszafelé, ahol elmeséltem a többieknek Attila és a Sárga Tengeralattjáró történetét (2005, Gerecse 50), majd Koldusszállás után fölfele indultunk a kéken - megkezdõdött a Pes-kõ mászása. Aztán amint az út letér a szalagozásra, megjöttek a nehézségeink is; a szalag gyakran beleveszett az erdõbe, vadcsapásokon haladt. Nem bántuk kifejezetten, mert elég kalandosra alakult így a túra, arról nem is beszélve, hogy a Pes-kõrõl az idei év tán legszebb kilátása tárult elénk. Nem mellékesen ez volt a 3 hegy másodikja is. Döbbenetesen szép látvány volt, irtással, õrfákkal és távoli horizonttal. Az idõnk kezdett közben elúszni, így logisztikai módosítást határoztam el (vágás). A szalagozás és a kék tolnai kunkorját így átvágtuk, majd a tolnai mûútra érve már éreztük, jó úton járunk. A Fekete-kõhöz érve megcsodáltuk a kiváló állapotban levõ szõlõket és présházakat/üdülõket, pecsételtünk, s almát-pogácsát vettünk magunkhoz. Mindkettõ óriási vot! Eztán jött a Fábián-kõ, ami a térképen sokkal rövidebbnek néz ki, mint amilyennek terepen tûnt. A tetõn fújtunk egy nagyot, összeszedtük magunkat és Vértestolnáig meg sem álltunk. Itt be is tértünk egy kocsmába. Lacát meghívtam egy sörre (szerencsém volt, az övét nyertem, így egyet fizet, kettõt kap volt), a lányok inkább ásványvizet kértek. Arcaink elég törõdötten néztek ki, s ezen különösen nem javított az, hogy számításaim szerint most jött a legnehezebb szakasz, fel a Kappan-bükk aljába.

Igazán nem bántam volna, ha ezúttal elszámítom magam, s könnyebb az út, mint ahogy sejtem, de nem: talán a rettegett Bánya-hegy nyúzza meg ennyire az embert, mint ami ránk leselkedett. Zsófi Blanka támogatásával lemaradt, Lacával egy kidõlt fán ülve jöttünk rá, hogy nem kell megmásznunk a csúcsot magát, és hogy könnyen lehet, a vég eljött. A lányok is megérkeztek csakhamar, áttörtünk a hegygerincen (nagyszerû sziklaformációk között), majd a Vaskapu után ismét eltévedtünk: eltûntek a jelzések, el a szalagozás, ezért elunva a dolgot a piros háromszögön kezdtük meg a harmadik hegyre való emelkedést. A Bányász-kilátón most elõször jártam, de bátran mondhatom, az embernek innen van a legjobb kilátása Tatabányára és annak tágabb környezetére. A lányok is fújtak egyet, majd átmentünk a Szelim-lyukon, s megérkeztünk a Turulra (ahol megfogadtam, legközelebb megmászom a talapzatát). Innen már csak a cél volt hátra, tökéletesen kiszámíthatatlan ösvényeken, dzsumbujon és gazon keresztül. Ezt a szakaszt érdemes lenne jövõre átalakítani. A kivételemmel nem volt olyan ember, aki élvezte volna, s elég sokan adtak hangot véleményüknek, amikor átvágtunk a sûrûn. A célban nagyszerû zsíroskenyér és néhány korsó sör várt miránk - egyedül azt hiányoltam, hogy kitûzõ nem járt a teljesítésért. Mindenesetre akár lesz kitûzõ jövõre, akár nem - szívesen jövünk újra.

 
 
toprongyTúra éve: 20132013.06.23 18:29:49
megnéz toprongy összes beszámolója

 



3hegy, avagy Tájékozódási Kalandtúra a Gerecsében





Elõnyök:


-Nagyon jó volt a szalagozás. A legszükségesebb helyeken egyértelmûen kihelyezett szalagok mutatták az utat.


-A célban nagy mennyiségû zsíros kenyér és feltétei vártak minket.


-Szép, színes, igényes oklevél volt a teljesítõk jutalma.


-Kényelmes, teljesíthetõ menettempóhoz mért pontnyitvatartások.


-A túra túlnyomórészt érdekes, új, mindeddig ismeretlen útvonalakon vezetett.


-Az út során több különleges, szép helyet is érintettük; néhol a panorámában lehetett gyönyörködni, de a Szelim-barlang vagy például Fekete-kõ is kevésbé ismert, viszont gyönyörû és érdekes helyek.


-Majdnem minden ponton korlátlan mennyiségben lehetett vizet vételezni, valamint Fekete-kövön nagyon finom pogácsát (sajtos és baconös közül választhattunk) és almát is kaptunk (borkóstolásra is volt lehetõség, ezt mi köszönettel kihagytuk). Vértestolnán csokis és citromos nápolyi, pezsgõtabletták, valamint ribizli volt az ellátás.


 


Nehezítõ körülmények:


-Ahogy említettem, az útvonal túlnyomórészt nem széles gyalogutakon vagy szekérutakon halad, hanem keskeny, a növényzet által sûrûn benõtt csapásokon, illetve idõnként gyakorlatilag úttalan utakon. Eltévedni tehát a nagyon jó szalagozás ellenére sem nehéz, mert idõnként az útvonal tökéletesen váratlan és logikátlan irányokba fordul. Nem szabad tehát rutinból haladni a széles gyalogúton, és ha az itiner azt jelzi, hogy hamarosan balra le kell majd fordulni a szalagozásra, akkor NEM elég minden balra nyíló elágazásba benézni. Nem, erre mi is ráfáztunk egyszer. Miután ugyanis csak nem volt szalagozás egyetlen balra nyíló elágazásban sem, visszamentünk, és konstatáltuk, hogy már rég elhagytuk a szalagozást, amely egy helyen, ahol gyakorlatilag nem is volt út, tökéletesen váratlan és megdöbbentõ módon bevezetett a fák közé. (Az útvonalvezetésnek ilyetén formabontó abszolválása a remek szalagozás dacára a túra során többször is megtréfált minket. Mert a fene se gondolja, hogy út van ott, ahol néha bizony volt. Mintha csak a szervezõk húztak volna találomra egy vonalat a térképre, és aztán ha törik, ha szakad, ennek mentén jelölték volna ki az útvonalat.)


-Szóval, résen kell lenni, TÉNYLEG figyelni kell a szalagozást. A másik nehezítõ körülmény a terepviszonyok. Hiába volt kényelmes 8 óra megadva a 30 km-re, ilyen útviszonyok között kell is ennyi. Mert futni, azt itt nem lehet. Helyenként derékig érõ dzsindzsában, másutt nyaktörõ sziklameredélyeken, miközben folyamatosan veszettül figyelni kell a szalagokat. (Mi 7 óra 23 perc alatt tettük meg.)


 


Amiben még lehetne fejlõdni:


-A díjazás csak oklevél. Kérjük, hogy jövõre legyen kitûzõ is! Aki ezen végigmegy, az megérdemli. ;)


-Esetleg lehetne a célban vajas kenyér is, mert a zsírosat nem mindenki szereti.


 


Ez tehát egy nagyon jó, egyedi és király kis túra. A Veres-hegyrõl (2. pont) festõi kilátás nyílik a hegyvidékre. Fekete-kõ (4. pont) egy bájos kis település a Gerecse szívében, nyaralókkal, szõlõkkel, és a városi ember számára éteri csenddel. A Ranzinger Vince kilátót már ismertük ugyan, ebbõl az irányból (alulról) azonban még nem volt hozzá szerencsénk. Bár be lettünk ijesztve, hogy a meredélyt csak négykézláb kúszva-mászva lehet legyûrni, a valóságban korántsem volt ennyire súlyos a helyzet. Annak mondjuk örültünk, hogy száraz volt a talaj.


A Ranzinger kilátóba ezúttal nem mentünk fel, pedig egyszer az életben érdemes. Utána hamarosan szerencsénk lehetett a Szelim-barlanghoz, amelyet igazán kár lett volna kihagyni! Mind a barlang, mind az azt követõ nyaktörõ meredélyrõl nyíló látvány pazar.


A barlangban kisebb sziklamászás tette az utat még érdekesebbé. Utunk ezután egy kb. 30 cm szélességû kis ösvényen vezetett pár száz méter magasan Tatabánya felett (tériszonytalanok elõnyben). A szalagozás a tõle megszokott módon a létezõ legextrémebb útvonalon halad, ami nem is baj, a Turul alatti lépcsõt már úgyis megjártuk egy párszor, és, nos, ez mindenesetre izgalmasabb.


 


Azért arra kíváncsi leszek, hogy végül hány túrázónak sikerült szintidõn belül célba érnie...


 


Köszönjük a szervezést, kiváló, érdekes és izgalmas túra volt. Remélem, jövõre is megrendezésre kerül! :)