Túrabeszámolók


Őrség (- Vendvidék) 75/50/30

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2014 2015 2015 2016 2016 2017 2017
 Túra éve: 2016
JakabTúra éve: 20162016.05.19 12:40:06
megnéz Jakab összes beszámolója

Őrség 20


Beszámoló fotókkal itt:


http://bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 


 

 
 
 Túra éve: 2015
kekdroidTúra éve: 20152015.05.31 15:47:39
megnéz kekdroid összes beszámolója

Õrség 50


Fél hetes rajtidõ kerül az itinerre, aztán eszembe jut, hogy egy kávét mégiscsak jó lenne meginni indulás elõtt, úgyhogy erre a csekély sportszakmai kihívást jelentõ mikrorésztávra is elcsábítom az éppen SzLA-val társalgó Kerek repkényt. Az itiner – a szokásos szép, színes, térképes példány, táv- és szintadatos betétlappal – most még olvasatlanul megy a táskába. Kávézás után hagyjuk el az õriszentpéteri általános iskolát, majd nem sokkal késõbb az Õriszentpéter központjaként mûködõ Városszert. Közben egy ismerõsnek tûnõ autóban Pinkert Laciékat üdvözölhetjük, félúton járunk a templomszeri ellenõrzõpont felé. A körülmények ideálisak: napsütés, felhõmentes, ám párás aljú égbolt, száraz talaj, bónusz madárdal, ezúttal fõleg léprigó hangját hallani. Repkény megáll lila akácot fényképezni, majd faliújságként mûködõ kerekes kút mellett sétálunk el. A Lendvai-házaspár által üzemeltetett elsõ ellenõrzõpontnál ezúttal kihagyjuk a templom meglátogatását, lendületesen továbbsétálunk, hogy Keserûszernél bekanyarodjunk a most éppen állott vizû Zala közvetlen közelébe. Feltûnõ változás no1., a Zala hídjánál hiányzik az egy tonnás korlátozás jelölése; no2., egy tábla a madárbarát kaszálás fontosságára hívja fel a figyelmet, átlátszó háttérben mûanyag madárral.


A patak kanyargós völgyét követjük a vadászházig, a pontõröknek a réthez képest másként zöld láthatósági mellénye messzirõl virít. Végül is, ez a feladata. Mármint a mellénynek, nem a pontõrnek. A ház mögött a forrás mûködik, egy bögrényit töltök belõle, pezsgõtablettát oldunk benne. A túra útvonalának elsõ számú, friss módosulása miatt innen egyenesen a szlovén határ felé haladunk tovább, kimarad Szalafõ a múzeumfaluval. Helyette – és a hosszú aszfaltos, országúti szakasz helyett – hosszú erdei szakaszt kapunk, eleinte szögegyenes, enyhén emelkedõ dózerúttal. Utóbbi felvisz egy magaslatra, majd a sûrûn festett, friss jelzések bevisznek az erdõbe, ahol mindenféle hangulatos csapásokon bóklászunk tovább. Ez a rész nagyon jól el lett találva. Alig teszünk meg néhány kilométert a vadászháztól induló sárga sávon, amikor hirtelen elérjük a Vasfüggöny turistautat és valamivel odébb az államhatárt. Innentõl már ismerõs a terep, kikerüljük az ellenõrzõponttalanított ifjúsági szállót és az autós közlekedés elõl elzárt kerékpárúton (amint késõbb tanult túratársam rámutat, ezzel a szálló szabályosan megközelíthetetlennek számít szilárd burkolatú úton személyautóval) letalpalunk Õrihódos szélére.


Nem maradunk sokáig a vasúti fuvarozás által leginkább a határállomásáról ismert faluban: libikókás pihenõhelynél felkirándulunk egy mesterséges tó gátjára és be az erdõbe, amelyben egészen Dolány határáig hûsölhetünk. A falut elérve a kocsma, a májusfa és a bedobozolt régi tûzoltókocsi, valamint néhány érdekes színvilágúra festett családi ház mellett sétálunk be a templomig. Az itteni ellenõrzõpontot Kiscsibész topiktárs õrzi, pillanatnyilag egyedül. Szörpöt és müzlit lehet nála vételezni, élünk a lehetõséggel. Számomra ismét új útszakasz következik, nem a réten kell átvágni és eltérni a völgyek között Bûdfalva felé, hanem a lehetõségekhez képest egyenesen északnak megyünk, a határsávot a lehetõ legrövidebb úton megcélozva. Dolányt egy lámák, pontosabban alpakák tenyésztésével foglalkozó telep mellett hagyjuk el végleg. Eredeti. Odébb felfedezem a felelõs gyepgazdálkodásra intõ tábla szlovén változatát, ezen másikfajta madár látható, ugyanúgy áttetszõ plexi háttérrel. Felmegyünk a határra, ezalatt szép csendben elkezd befelhõsödni az ég. Legalább nincs olyan nagyon meleg, mint lehetne. A határkövek sorát elérve nyugat felé kanyarodunk, erdõben kanyargó, letaposott csapást követünk az A/130. jelû határkõ utánig, ahol egy pillanatra érintjük a túra korábbi nyomvonalát (ami Bûdfalva felõl érkezett és itt kanyarodott nyugat felé), majd visszatúrázunk Magyarországra.


Poros, kavicsos úton lépünk be Orfalura, az üdvözlõ táblán a helyi haranglábat jelenítették meg stilizálva, a harangot egy nagyon is valódi csengettyû helyettesíti. Néhány szép porta mellett pihenõhelyet érünk el, a felirat alapján ez a Vend-Ég Menedék. A 2005-re datált faépítményben egy rövid, kézzel írt tájékoztatón olvashatja el az errejáró Orfalu rövid történetét és Nemecz Tibor: Vend-Vidék címû versét. A pihenõ mellett üveges szekrényben egy csomó agyagedényt állítottak ki. Nem mondhatja senki, hogy nem gondoltak a látnivalókra fogékony turistákra. Kicsit odébb az Áfonyás tanösvény tábláján találjuk az ellenõrzõpont felé mutató nyilat, innen hat perc sétára az ellenõrzõpontot. A pontõri minõségben megjelenõ Matécz-családnak egy teaházban találtak helyet a rendezõk. Ha jól meggondolom, életemben most elõször lépek be egy teaházba, és korábban nem is sejtettem, hogy erre pont egy teljesítménytúrán, az ország nyugati majdnemlegvégén kerülhet sor. Bent teából, szörpbõl és sörbõl lehet választani, Repkény az elsõ lehetõséget választja, én a másodikat. Vásárolható továbbá kecskesajttál, ezt a lehetõséget sem hagyjuk ki, és kecskesajttal feltöltve hagyjuk el a helyszínt. Remélem, bejön a bolt és még sokáig jöhetünk teaházazni Orfalura.


A piros sávig aszfaltozunk a forgalmasnak nehezen nevezhetõ orfalui bekötõúton, itt északkelet felé kanyarodunk, betérve az erdõbe. Egy kanyarban megpróbáljuk megbecsülni, milyen mély a nagyon mély kút, de a segédeszközként bedobott kavics csobbanását nem hallom meg. Biztos eléggé nagyon mély. Néhány száz méterrel arréb Repkény hasra veti magát néhány gõte elõtt, akik egy állott vizû pocsolyában ázdogálnak. Nem a kétéltûek iránti tiszteletét akarja kifejezni, hanem fotózáshoz próbál megfelelõ szöget találni, sajnos sikertelenül. Pedig még a nyugalmi állapotukból is megpróbáljuk kizökkenteni õket, hiába. A gõtéken felbuzdulva Balázsfalva szélén benézzük az egyébként teljesen jól jelzett letérést, jutalmul szép kilátást kapunk a Bedi család által állított kõkereszttõl. Visszamegyünk az útvonalra, lecammogunk Farkasfára, a falu – elnézést: városrész – szélén ludak perelnek az arrajárókkal, odébb újszerû teniszpálya tûnik fel. Farkasfa Open. SzLA és családja a szokásos helyen õrzi a zsíros kenyeret. Leülünk beszélgetni, zsíros kenyerezni és a kapott bón beváltásával vett sört elfogyasztani, aztán még többet beszélgetni. Induláskor Laci069-cel váltjuk egymást, aztán sietünk, mert szintidõbõl a táv rövidülése miatt idén kevesebb van, mint korábban volt.


Kint a kocsmázás elõtti, enyhén esõre álló idõ fogad, ez egészen Kondorfáig kísér, ahol majd pár percre kapunk egy kis csalóka napsütést. Addig ki kell kapaszkodnunk azonban Farkasfáról, magunk mögött hagyni a telkeket, és újra az erdõben bóklászni egy sort. Némelyik út olyan, mintha egyébként nem is használnák, leszámítva ennek a túrának a bejáróit, teljesítõit. Vegyes fenyõ- és nemfenyõerdõkben sétálva érkezünk le a most még a gyengén csordogálónak is alig nevezhetõ Lugos-patak völgyébe. A patakmedert Kondorfáig követjük, itt megszabadulok az útvonalon felszedett, koszosságából ítélve nem ma elhagyott mûanyag palacktól. A ponton talpalóék ülnek, egy közepesen besörözött helybéli faggatja õket arról, hogy miféle kirándulás ez. Egy szinttel kintebb pihenünk egy kicsit, túratárs beszél a pultosnak a Kinizsirõl, egy asztalnál a fröccsét iszogató néni beszélget ifjú asztaltársával arról, hogy valami azért mégsem normális dolog. Valószínûleg nem a túrázásra gondol, de ezt így gyors egymásutánban hallgatni legalábbis mókás. Összefutunk a rendezés ügyében erre járó Rakk Gyulával, aki láthatóan nagy elánnal jön valamerrõl és megy valamerre. Indulunk tovább, a korábban említett csalóka napsütés véget is ér, ahogy elérjük a falu szélét. A korábbihoz képest még korábbi útvonalra térünk, a piros sávot követjük, eleinte a patak völgyével és Kondorfával párhuzamosan. Magas fenyõk tövébe telepített pihenõhelyen érjük el az erdõt, majd kikapaszkodunk a völgybõl, dombhátakon hullámvasutazunk tovább. A hátunk mögül néhány mennydörgés hallatszik, itt lent pedig nagyon sûrû a levegõ. Az esõ ellen nincs kifogásom, de egy komoly viharban mégsem érzem biztonságban magam idekint. Sietünk tovább. Nem annyira mellékes információ, hogy ez az útszakasz is csaknem végig sûrû erdõn vezet keresztül. Elérjük a Dó-rétet és a közepén álló hatalmas hársfát, megkerüljük a fa körüli zsombékost, a túloldalon krepp szalag lengedez a szélben. Mindenféle minõségû úton haladva érkezünk le a Bárkás-tavi esõházhoz, éppen az esõ kezdetekor, tehát rendeltetésének megfelelõen vesszük igénybe az építményt. A ponton nápolyival kínálnak, és elfoglaljuk az épp induló, aztán az indulást mégis egy késõbbi idõpillanatra halasztó Vakond87-ék helyét.


Eszünk néhány falatot a saját, ezidáig szinte érintetlen készletünkbõl, aztán csatlakozunk a Barta Zsuzsiból, Vakond87-bõl és CsÁ-ból álló trióhoz és kitrappolunk az enyhén szitáló esõre. Az országútnál valószínûtlen irányból érkezik néhány rövidebb távos túrázó, a pont felõl érdeklõdnek. Bevesszük magunkat az ispánki átkötõre, dombról le, dombra fel, és ott is vagyunk, egyenesen a világ közepén. Az ellenõrzõpont Renátáék kezelésében a mûvelõdési ház tornácán található, itt is kapunk nápolyit, továbbá vizet, továbbá száraz helyet, ahol ezeket elfogyaszthatjuk. Utána ballagunk tovább, ki Ispánkról, el a Nyugati utcai buszmegálló és egy kerékpáros turisztikai tájékoztató mellett. Utóbbi egy térképes táblából és egy öt kerékpár tárolására alkalmas tárolóból áll. A kerékpártároló célközönsége alatt valószínûleg a tábla kerékpáros megtekintõire gondoltak, közülük is azokra, akik kettõ kötõjel kilenc másodpercnél több idõt szánnak a megtekintésre. Hagyjuk. A továbbiakban még egyszer keresztezzük az ispánki aszfaltutat, majd erdõben, az Ispánki-patak völgyében folytatjuk a túrát. Valahonnan felsír egy panaszos hang, madárra gondolnék elõször, de az elöl haladó lányok határozottan állítják, hogy õzgidát láttak. És valóban: Repkény közelebb, de nem túl közelre merészkedik, hogy legalább a fényképezõgép meglássa az idõközben elcsendesült jószágot a susnyásban.


A patakvölgyet és a hosszasan követett düledezõ kerítést egy határozott kanyarral hagyjuk el, átvágunk egy réten és egy terebélyes fa tövében megtaláljuk az utolsó, önkiszolgáló ellenõrzõpontot, valamint a túráról videót forgató Lipák Istvánt. A bélyegzõnek madáretetõszerû építményt készítettek. Egy szántó szélén vezet tovább az út, errõl térünk le hamarosan a Zala völgyébe, és az Alszeren át a célba. Átvesszük a díjazást, elõtte azonban jelezzük, hogy mindketten elszámoltuk a teljesítéseink számát, a két szám különbsége azonban állandó. Köszönöm a túrát a rendezõségnek, köszönöm a társaságot minden útitársamnak! A célban ücsörögve találkozunk még Szabó Zsuzsával és Pinkert Lacival és még egy csomó túrázóval is, majd Repkény édesanyja szállít személyautóval vissza a szomszéd megyébe.


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2014
Rakk GyulaTúra éve: 20142014.05.20 14:22:38
megnéz Rakk Gyula összes beszámolója

Õrség és Vendvidék teljesítménytúrák (2014. május 2-3.)

- Túrastatisztika és néhány összefoglaló rendezõi gondolat -

Összes induló / teljesítõ: 463 / 457 fõ

Ebbõl

Vendvidék 25: 127 / 125 fõ
Vendvidék 12: 119 / 116 fõ
Õrség 50: 35 / 35 fõ
Õrség 30: 88 / 88 fõ
Õrség 20: 94 / 93 fõ

A teljes részletes statisztika felkerült a honlapra is.

A Vendvidék teljesítménytúrákra 246 résztvevõ jött el, akik gyönyörû idõben járhatták be a Vendvidéki-dombság gyönyörû tájait. Rengeteg kisgyerekes család is teljesítette a túrákat. Sajnos két ponton hiba csúszott a rendezésbe: kb. 200 méternyi jelzetlen útszakasz szalagozása kimaradt valamint kiadásra került egy régebbi igazolófüzet, melyben egy már létezõ Zöld kereszt turistajelzés jelzetlen ösvényként volt még feltüntetve. Ezen hibák miatt azonban senki sem esett el a sikeres teljesítésért járó díjazástól, miután beérkezett a célba. Az okozott kellemetlenségért a Rendezõség elnézést kér a Résztvevõktõl, akiknek ezúton is gratulálunk és köszönjük a részvételt!

Az Õrség teljesítménytúrákra 216 fõ látogatott el. Az idõjárás ezen a napon már nem volt olyan kegyes a Résztvevõkhöz, mint a Vendvidék teljesítménytúrákon, de nagyobb esõ nélkül zajlottak le a túrák. Az 50 km-es távon meglepõen kevesen álltak rajthoz, inkább a rövidebb távokat választották idén az indulni szándékozók. A 20 km-es táv itt is lassan a "családosok sétájává" válik. Az Õrség teljesítménytúrák Résztvevõinek is gratulálunk és köszönjük, hogy ellátogattak az "Õrállók földjére"!

Néhányan a május 1-én megrendezett Nagy Gáspár Emléktúrával együtt "tripláztak" a hosszú hétvégén + a leghosszabb távok egyidejû teljesítését is felvállalták páran.

Üdvözlettel:

TTT - Rakk Gyula - Sztancsik György - Varró Lídia
 
 
kekdroidTúra éve: 20142014.05.10 21:06:42
megnéz kekdroid összes beszámolója

Õrség 30


A gép az egy ideje ritkábban látogatott Lentit dobta ki úticélnak a négynapos hétvégére, így szinte adta magát a lehetõség, hogy Kerek repkény családjából esetleges társakat toborozva idén ne hagyjuk ki szégyenszemre az Õrség túrát. Végül úgy alakul, hogy szombat reggel a menni vagy nem menni kérdésre csak ketten válaszolunk a potenciális áldozatok közül az elõbbi lehetõséggel. Repkény csekély hajlandóságot mutat az autó kezelésére, így ismét én vezethetem a családi jármûvet Õriszentpéterig. Körforgalom, buszállomás, iskola. Kint két molinó lóg, meg az esõ lába. Bent a rendezõség részérõl SzLA-ba botlunk, a sarokban Varró Lídia fõz kávét, az asztalok körül Rakk Gyula fotózza a nevezõket. A nálam gyakorlatiasabb Repkény egyszer csak az orrom alá dug egy papírt, hogy írjam alá. Megteszem, szerencsére nem a szerveimet ajánlom épp fel egy moldáv gyerekkórháznak, hanem csak benevezek és a TTT felé szolgáltatok adatot. Nem mintha nem tudnák. Megkapjuk a szokásos itinert, a hosszabb távéval megegyezõt, csak nekünk néhány bélyegzõ lenyomata hiányozni fog. A kihajtogatós kartonlapon színes, képes ismertetõt találunk a tájegységrõl, valamint egy térképvázlatot. Kapunk egy részletes táblázatot is a jellegzetes érintett pontokról, résztáv, és -szint adatokkal. Hiába, az összesen négyszáz és három méter szintemelkedés nem mindegy, hogyan oszlik meg. :P Még elbeszélgetünk egy kicsit a majdani farkasfai pontõrrel, majd pár perccel a felírt rajtidõ után elindulunk túrázgatni.


Újszerû játszótérnél, majd éppen kipakoló helyi piacosok között sétálunk el, a református templomnál kanyarodunk rá az országútra, egyben a RP-DDK útvonalára. Változóan felhõs az ég, nincs hideg, a dzsekit csak azért nem veszem le, mert a zsebeiben jól elfér a fotógép és a számomra ilyentájt szükséges zsebkendõmennyiség. Kellemes félellenszélben sétálunk át Templomszerre, az egyik portánál óriási magas májusfa hajladozik, lobogó szalagokkal. Rendezõi autó suhan el mellettünk, amikor a román kori templom felé térünk, és hamarosan a mai nap két pontját vállaló Lendvai-házaspárral találkozhatunk. Betérünk megnézni az ezerkétszázas években épült templomot, legalább kívülrõl. Nyolcszáz évvel ezelõttrõl nem sok épített emlék maradt meg az országban egy darabban, és nyolcszáz évvel ezelõtt bármilyen kõépület valóságos erõdként, menedékként is szolgált, ha arra került sor. Ez meg is látszik a templomon, masszív falain, keskeny ablakain, a még mindig kivehetõ, mély árkon. Visszatérünk az útra, elbúcsúzunk egy idõre a pontõrségtõl, betérünk Keserûszeren keresztül a Zala mellé. Az ötvenes távon egymagában elinduló, szentgotthárdi származású túratárs ér utol, lelkesen mesél a környéken tett kirándulásairól a régebbi idõkbõl. Fahídon kelünk át a Zalán, rét mentén, erdõ határán ballagunk, a távolban szürke foltok lepnek el legelõt, szarvasmarha alakúak. Egy másik fahídnál ismét keresztezzük a vizet. Erdõsebb környéken túrázunk tovább, leszakadunk alkalmi túratársunktól. Kerek repkény sárgarigó hangjára lesz figyelmes. Az erdõ tele van mindenféle énekesmadárral, az enyhe tél miatt számukra idén bõséges étkezési lehetõségek állnak rendelkezésre. Lassan megérkezünk a Franken-féle ellenõrzõpontra, az esõház elõtt parkoló autónál kerül sor a mai második bélyegzésre.


Visszatérünk a széles, kavicsos útra, sportpályánál érjük el Szalafõt, mellettünk faragott királyok, millenniumi kopjafa, és egy tábla, amely Szalafõre, szombatra, határozatlan idõpontba Babos napot hirdet. Az alsó sorban a tábla kihelyezését támogató, térburkolattal és parképítéssel foglalkozó vállalat hirdetése látható, hátha az errejáró hirtelen ötlettõl vezérelten parkot akarna építtetni. Szépen rendbentartott panzió mellett sétálunk el, az udvarban turistabusz, fedélzetén álmos tekintetû gyerekcsoport, és nem kevésbé csoffadtnak látszó kísérõi. Szerrõl szerre vándorlunk, a Pityerszerre vezetõ út elágazásánál néhány éve kihelyezett régi mezõgazdasági eszközök darabokban, szanaszét hevernek a fûben. Kár. A skanzenhez közeledve, villanypásztorral lekerített területen szamarak végzik napi rutintevékenységüket. Hamarosan megérkezünk a pityerszeri ellenõrzõpontra, a gyors adminisztráció bélyegzést, rajtszámikszelést és Balatonszelet-osztást jelent a pontõrök oldalán, és utóbbi elfogyasztását a mi oldalunkon. Elhagyjuk az ötvenes táv útvonalát, Repkény számára ismeretlen szakasz következik – az én hét éves, DDK-hoz fûzõdõ emlékeim is frissítésre szorulnak. Régi parasztházak és egészen új pavilon mellett sétálunk ki a településrész szélére, elõttünk szép kilátás, közelünkben emlékpad Bárdosi János néprajzkutatónak ajánlva. Odébb egy kopjafán tájszavakat olvashat az egyszeri turista, és lekötheti magát a következõ kilométerekre azzal, hogy a bagu*, a sindü**, vagy éppen a goboncza*** jelentésén elmélkedik.


A térkép szerint a Felsõszeri-patak sétálunk újra le, a keskeny meder környékén zsombékos, lápos területet szelünk át, részben deszkahíd segítségével, részben fûcsomókon egyensúlyozva. Szalafõ Felsõszer nevû részébe érkezünk, az út mentén szép, de a sövény miatt fotózhatatlan boronaház áll. Odébb egy sövénytelen, lecsupaszodott épületen vizsgálhatjuk meg az építési mód sajátosságait. A ránézésre polimeralapú szigetelõanyagot a fal tetejére már a megõrzésen munkálkodó utókor illesztette. Újabb völgybe le, dombra fel mutatvány következik, a közelben eredõ Zala a keresztezendõ víz, Papszer a következõ érintedõ helyszín. Itt csatlakozunk vissza a kék sávra. Tókát nézek meg közelebbrõl, aranyhalak úszkálnak benne. Nem teljesen rendeltetésszerû felhasználása ez a vízgyûjtõnek, de legalább nem betemették, és a vezetékes víz korában érthetõ is, hogy új célt kerestek a régi objektumnak. Mára végleg elhagyjuk Szalafõt, majd nemsokára a Farkasfára keskeny aszfaltútról is lekanyarodunk, tágas réten trappolunk. Az agyagos földúton gyakran kerülgetünk méretes pocsolyát, zsombékot. Könnyû dolgunk van, referenciaként elég figyelni az elõttünk haladó résztvevõket, hogy hol találnak könnyebben járható részt a süppedõs szakaszokon. Közben Kerek repkény, mint úti növény- és állathatározó sisegõ füzikét azonosít a folyamatosan koncertezõ fekete- és sárgarigók, meg a csilpcsalp füzikék mellett.


Nagyon enyhén sáros csapáson ereszkedünk le a Lugos-patak völgyébe és az ottani fenyvesbe, amelyet ezúton is az elcsépelt, a túra legszebb szakasza-szerkezettel tudok leírni. Tûlevélszõnyegen, mesebeli erdõben ballagunk, becsatlakozik a hosszútáv útvonalával a piros sáv, és az egész túl hamar véget is ér, megérkezünk Kondorfára. A hosszan elnyúló településen egész végig kell menni, szerencsére nagyjából féltávnál kocsma van, ahol mellesleg ellenõrzõpont is üzemel, ismét találkozunk Imréékkel. A pultnál én kávét iszom, Repkénynek helyben csapolt híján palackozott sört kérek, rövid pihenõt tartunk. A tözsvendégek kíváncsian figyelnek, a pultossal beszélgetek kicsit, a túrázók várható létszámára kíváncsi. Nem tudok konkrétumot mondani, legfeljebb az ötvenes távosokról egy tippet, megköszöni. Távozunk, elcsoffadt egykori vegyesbolt, régi játszótérrel felszerelt óvoda-iskola, szép templom kísérnek ki Kondorfáról. Rét és erdõ határán ballagunk, magasles, nagyobb pocsolya, félig az útra dõlt fa jelentik a további látnivalókat, végül ismét betérünk az erdõbe. Jelzett, és a biztonság kedvéért szalagozással megerõsített elágazásnál hagyjuk el az Ivánc felé igyekvõ kék sávokat, a követendõ jelzés innentõl zöld színû, sáv alakú. Vén tölgyfánál ereszkedünk le a mély medrû, de most meglehetõsen csekély vizû Lugos-patakhoz, könnyûszerrel átlábalunk a gázlón. Kikapaszkodunk a völgybõl, az ösvényrõl erdészeti útra érkezünk, ezt követjük az országútig. Mellettünk sûrû tölgyerdõ, melybe mély nyomvályús, pocsolyás utak térnek be idõnként. Kiérünk az aszfaltra, egy kis ideig kelet felé követjük, majd egy széles makadámúton Ispánk, a világ közepe felé kanyarodunk. Elõttünk jól kivehetõ majdnem az egész mezõny, többé-kevésbé egyenletesen haladnak a népek. Elrobog mellettünk egy futó, az elsõ és egyetlen ma, akivel találkozunk. A kondorfai halovány napsütésnek már csak az emlékét õrizzük, Ispánk szélére érve elkezd pötyögni az esõ, amely nagyon enyhén felerõsödve egészen a célig elkísér.


A Békeligetnél talpalóék õrzik a pontot, nápolyival kínálnak és szódával, elõbbibõl köszönettel veszek pár szemet, utóbbira viszont nincs most szükség, a saját készlet fele még érintetlen a táskámban. Esõvédõ mûanyaggal takarjuk be hátizsákjainkat és elbúcsúzunk. A továbbiakban a szembejövõ 20-as táv okán egész nagy gyalogosforgalom tapasztalható. Mégsem riasztott el mindenkit a beígért esõ. Kisétálunk Ispánkról, réten, erdõn keresztül, lovak által feldagasztott rövid szakaszt érintve érünk le a ma már érintett országúthoz, betérünk a Bárkás-tó felé. A pont és két õre az esõháznál vár, itt csokikorongból vehetünk kívánság szerint. Békás bélyegzõ lenyomata kerül az itinerre. Csokikorongevés közben megnézem a közeli réten álló agyaggalamb-lövészeti helyszínt. Csendben ázik az esõben. Kék kereszt színû és alakú jelzésen hagyjuk el a környéket, ezek a jelek mohás törzsû, fiatal fákról néznek vissza. Utolérünk egy újabb túratárs-duót, anyuka tízévesforma fiával, váltunk pár szót, rutinos visszatérõk már a túrán. Odébb Tonnakilométer mesterrel van szerencsénk találkozni, õ a tegnapi Vendvidék túrán is részt vett. Esélyes a legmesszebbrõl érkezõ résztvevõ címére, akkor is, ha hivatalosan nincs ilyen. Még odébb a méretes esõkabátba burkolózott sz_lacival futunk össze, nem sokkal késõbb pedig meg is érkezünk Õriszentpéterre. Fazekasmûhelynél térünk el a beton járólapokon átszelhetõ belterületi rét felé, következik az iskola, cél, díjazás, gratuláció. A rendezõség bõszen gyártja a kitûzõket. Az oklevél szép, kitûzõbõl Repkény klasszikus 35 mm-est szemel ki, én az egy mérettel kisebbet választom, a minta egyforma. Eszünk pár szelet zsíroskenyeret, majd elbúcsúzunk a jelenlévõktõl. Ezúton is szeretném megköszönni a túrát a rendezõknek, a pontõröknek, és persze a társaságot minden útitársamnak. Az autónál zoknit cipõt váltunk, szárazra, kényelmesre, majd – egy vasúti fotómegállást beiktatva – visszaautózunk Lentibe.


-Kékdroid-


Képek a túráról


*bagoly [1]

**zsindely, házilag készített tetõcserép [2]

***répával, túróval töltött, sült tésztás étel [1]

[1] Szinnyei József: Magyar tájszótár: a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából, Hornyánszky Viktor kiadása, Budapest, 1893-1896 @ archive.org

[2] Népszótár (hozzáférés 2014.05.09.)

 
 
dnvzoliTúra éve: 20142014.05.08 13:48:20
megnéz dnvzoli összes beszámolója

 Õrség 50.


2014.05.03.


Sziasztok!


A "szerek" világában jártunk szombaton.Azon kiválasztottakkal akiket nem rémít el a hidegfront érkezése,egy kis esõ ígérete,akik hajlandók akár többszáz kilométeres utazásra,csak hogy hazánk eme kivételes,máig szinte érintetlen helyén sétálgathassanak kedvük,teherbírásuk korlátai által engedélyezett kilométereken át.


Õrség 50 tehát.


Kiváló szervezés,szép útvonal(kivétel a 22-30.kilométerig,azt át lehetne tervezni),bõséges ellátmány,ideális túraidõ,(Gyõrben reggel 4-kor,és fél napig szakadt az esõ,itt Szlovéniában szikrázó napsütés,mindösszesen 20 perc ázás Farkasfa elõtt),nagyon igényes Igazoló Füzet-pecsétlenyomatok......szóval minden egyben volt.Köszönjük!


Nézegessetek képeket az utunkról!


 


 https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Orseg502014?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
Rakk GyulaTúra éve: 20142014.05.06 19:39:44
megnéz Rakk Gyula összes beszámolója

Õrség és Vendvidék teljesítménytúrák - 2014. május 2-3. (Rendezõi képek)

Statisztika és gondolatok a rendezvényekrõl 1 héten belül.
 
 
Rakk GyulaTúra éve: 20142014.04.23 08:46:12
megnéz Rakk Gyula összes beszámolója

Az Õrség és a Vendvidék teljesítménytúrák elõzetes bejárása (2014. április 6-9. - Képek)

Az Õrség és a Vendvidék teljesítménytúrák hivatalos honlapja
 
 
 Túra éve: 2012
kekdroidTúra éve: 20122012.05.17 16:02:52
megnéz kekdroid összes beszámolója

Õrség-Vendvidék 75


Megyek veletek, bassza meg!” (Nagyondinnye az 50-es és a 75-ös távok elágazásánál)


M7, M70. Balatonszentgyörgy után két kezemen meg lehet számolni a látott személyautókat. Az európai vérkeringésbe is bekapcsolt Tornyiszentmiklós (Olajos körút ellenõrzõhely a falu melletti dombon, egy romos csûrnél) után elhagyjuk a helyenként autópályává bõvülõ utat. A következõ megálló Lenti, a környék fõ benzinkútja, ennek megfelelõ forgalommal. Régen jártam Lentiben úgy, hogy ne ide érkeztem volna. Kerek repkény a szomszédos ülésen meg fõleg. Laci069 visszatér a tankolásból, Zsuzsa a telefonálásból. Bajánsenyén rosszfelé indulunk, a buszmegálló után meg kell fordulni, erre már Szlovénia lesz. Õriszentpéter, körforgalom, buszállomás, iskola. Varró Lídia fogad, megnyugtatjuk, hogy se söpörni nem fogunk, se semmi egyebet, egyszerû, mezei résztvevõk óhajtunk lenni. Kéri, várjunk még egy kicsit az adminisztrációval, verjünk sátrat nyugodtan. Nyugodtan verünk sátrat, fenyõfa alatt, enyhén lejtõs, sima terepen. Amikor végzünk, újra találkozunk a szállásukat közben elfoglalt Laciékkal, elsétálunk a Bognár étterembe, étkezni. Amire jóllakunk, besötétedik, az iskolában pedig már lehet nevezni, jelképes szállásdíjat fizetni. Néhány rendezõ beszélget, elsõre nem értem, mirõl folyik a diskurzus, ez talán azért van, mert a beszélgetésük nyelve a szlovén. Azért néhány jellegzetes kifejezést felismerek. Kapunk rajtszámot és rajtidõt, a tömeggel majd elrajtolunk reggel. Megkapjuk az itinert is, két részletben: egy színes kartont, rengeteg hellyel rengeteg bélyegzésnek, belül térképpel, részletes táv- és szintaadatokkal. A másik részlet az útvonalon fekvõ néhány településrõl közöl rövid ismertetõt és felsorolja a 2007-es, elõzõ rendezés teljesítõit (beleértve Kerek repkény édesapját, aki mondjuk kiszállt valahol). Kapunk továbbá fejenként egy Turista Érmet, amirõl eleinte nem tudom, mire való, de mostanra már utánanéztem. Fene az ilyen gyûjthetõ dolgokat, fölösleges, meg minden, de akkor is jópofa, gyûjteni akarom. :) Ennyi mindennel felszerelve elhagyjuk az épületet, elballagunk a sátorig. A hangulat olyan, mint egy kempingben, amikor késõn, sokan kezdenek tábort verni. Valaki vasanként kilencven-százhúsz kalapácsütéssel stabilizálja sátrát. Vagy nem túl gyakorlott, vagy most veri szét a környék egyetlen dolomitlencséjét. Végül sikerül a mûvelet, a néhány halk beszélgetõ már egyáltalán nem tûnik fel, elalszom.


Az ébredés egészen más zajjal köthetõ össze, és ez a kacsahápogás. Gondolkodtam a dolgon, és rájöttem, hogy a környékbeli kacsaállomány intenzív énekleckéket vesz reggelente a nagyszámú rigótól, fülemülétõl, és a maguk módján igyekeznek visszaadni a hallottakat. Ezért aztán sokáig egy óvodásnak is fárasztó kacsás mondóka mászkál a fejemben, amíg ki nem ûzöm azzal, hogy Metallicát dúdolok, egész halkan. Térjünk most vissza a sátorhoz, ahol Kerek repkény már felöltözve, összecsomagolt cuccal várja, hogy gyorsabban eszméljek és segítsek összecsomagolni a sátrat. Öt óra negyvenre elkészülünk, besétálunk az iskolába, hogy ledepózzuk a felszerelés azon részét, amelyre nem lesz életbevágóan szükség. Bent nem túl meglepõen nagy a tömeg, SzLA-t látom meg, majd pesza91-et, odébb moiwa, lépéshiba és Nagyondinnye érkeznek. Valamivel bentebb Bubu kerül elõ valahonnét, bemutatja a seprûcsapatot, amely rajta kívül EduShow-ból és Lestatból áll. Repkény ezalatt a hirtelen elhatározásból mégis eljövõ régi barátnõjét próbálja rávenni, hogy gondolja meg magát és jöjjön a 75-ös távra. Én is felhozok néhány érvet ezen lehetõség mellett, hiába. Úgy is felfoghatjuk viszont, hogy nem vettük rá a kis éji szupercella átélésére. Közben ledepózom a táskákat a sátorral – ez is depónak számít? elvégre nem saját erõbõl cipeljük végig – és kimegyünk, vagy legalábbis megpróbálunk kimenni. Ezen törekvésünkben feltartanak minket egy-egy stampedli mézes pálinkával. Az akadályokat leküzdjük, kint így is sikerül elcsípni a rendezõi eligazítás utolsó pár mondatát és a pillanatot, amikor a mezõny eltép, lendületesen. -Rafter- is felbukkan, együtt indulunk el Õriszentpéter kies utcáin.


A táj nem változott, szerencsére, a túrázók létszáma viszont a tömegrajtnak köszönhetõen meglepõen magas. Ennyi embert egyszerre itt még nem láttam, igaz, én még a közelben sem jártam öt évvel ezelõtt, amikor a legutóbbi hetvenötöst rendezték. Kisétálunk tehát Õriszentpéterrõl és visszasétálunk oda, egy másik szerre. Itt a Lendvai-házaspár intézi a pontõri teendõket, mögöttük templom, régi. Felbukkannak -rafter- útitársai is: Vali, Andi és Dia. Tiszta Charlie Angyalai. :) Továbbsétálunk, elhagyjuk a mûutat a Zala-völgyéért. Egy földútnál valakik úgy gondolták, hogy téglával majd fel lehet javítani a járhatóságot, ez régi szokás, itt azonban még csak a tégla földbe döngölõdésének az elején járnak. Mi meg a téglán járunk, bukdácsolva. Az õrségi súlyponti település Keserûszer nevû részébe érkezünk, megérkezik Nagyondinnye és csatlakozik az állományhoz. Vagy menetményhez? Szóval jön velünk. Elkanyargunk a pangó vizû folyócska völgyében, kis híd, rét, erdõsáv, rét. Az út mentén embertelen magas farakások. Rövidke szembeforgalom, pesza91, aki futónak látszik. Odébb vadászháznál vár Matécz Péter. Bélyegzéssel lát el, õ ma a második. Átballagunk Szalafõre, a faluszéli réten nagy sátor áll, mindenfelé padokkal, asztalokkal. Leendõ rendezvény helyszínének tûnik. Szalafõn talán csak annyi változást veszek észre, hogy a fogadó ablakait kitárták. Átsétálunk Pityerszerre, itt egy szép makettel bõvült a látnivalók sokasága. A makett mellesleg éppen a látnivalókat ábrázolja, körülbelül 1:80 arányban lekicsinyítve, ezt abból gondolom, hogy kicsit nagyobb, mint egy H0-ás terepasztalra való épület. A ponton kekszet kapunk, próbáltam úgy írni, hogy keksszel kínálnak, de hülyén néz ki leírva.


Széles dûlõúton sétálunk tovább, a térkép a Körtike tanösvényrõl csacsog. Egyáltalán nem hátrány, de az Õrségben jól elszaporodott a tanösvény nevû jószág, csak gyõzze az ember figyelni õket. (Csak felsorolom a látottakat: Szala menti, Körtike, Áfonyás, Hármashatár, Réti orchideák, Rókagomba, és volt egy szlovén tematikus út, meg egy osztrák valami is.) Elérjük az ötvenes és a hetvenötös távok elválását jelzõ táblát, ahol elhangzik Nagyondinnyétõl a cím alatt olvasható mondat, és velünk tart, holott az 50-es távra nevezett be. Tehát sétálunk az Õserdõ felé, határsávban. Elhagyunk egy valaha határõrzési céllal létesített épületegyüttest, határnemõrzõként omladozik tovább magányában. A határköveket viszont karbantartják, az látszik, az MK feliratot az országnév váltásakor akkurátusan M-re meszelték át. A határsáv meglepõen tiszta, jól járható. Jól járjuk, különösebb megállók nélkül haladunk. Mellettünk néha árkok furcsa rendszere húzódik. Az egykori bakhátas mûvelés maradványa, vagy a határral kapcsolatos dolog? Különös. Néhol felbukkan egy-egy ismertetõ a Pout po dolaj pa bregaj nevû „Tematikus útról”, amelynek a jelentésével a netes fordítóprogramok nem tudtak értékelhetõ módon megbirkózni. Valami út a völgyekbõl a hegyekbe lehet, érzésre. Ez is afféle tanösvény, 12,4 km hosszú körséta tehetõ rajta Kerkafõ, Bûdfalva és Orfalu (Cepinci, Budinci és Andovci) érintésével, a táblákon szlovén, angol, német és magyar nyelvû rövid ismertetõt lehet olvasni errõl-arról. Elérjük a régi dolányi utat, felismerhetõ a helyszín, az ötvenes táv útvonalával találkozunk, amely Dolány (Dolenci) és Bûdfalva felõl érkezik. Maradunk a határsávban, rövidesen megérkezünk a Karavla feliratú esõházhoz. Kedves pontõr fogad, csokitallérral kínál, vegyünk bõven. Tényleg rengeteg van, veszek hármat, mert gyorsan olvad az idõközben kialakuló hõségben. -Rafter-ék megvárják Valit, aki útközben megállt valahol, és azóta sem ért utol még minket sem, pedig ma egyáltalán nem érzem magam gyorsnak. Amit érzek az az, hogy a tüdõm hiába szeretne, nem tud teljes terhelésen dolgozni, az allergiás tünetek csökkentik a hatékonyságát. Majd lesz még jobb, ha elkezd esni az esõ, gondolom, és igazam lesz, de addigra már Kondorfán is túl fogunk járni.


Mivel kellemes dolog egy elavult intézményt dísztárgy szerepkörben látni, elolvasom, hogy az esõház helyén valaha a jugoszláv hadsereg határõr õrse állt itt, amelyet „1973-ban a virágvasárnap és nagyszombat közötti nagyhéten lerombolták”, de vajon milyen okból? Hivatalosan rombolták le, vagy a valamiért felbosszantott dolányiak és bûdfalviak dózerolták be? A táblát hiába kérdezem. Tovább bóklászunk a látszólag egyenesen húzódó határon, tiszta véletlenül lefényképezem a térkép szerint Szlovénia legészakibb pontját jelzõ A115-ös határkövet. Ma két ország két leg- pontját is érintjük: a következõ Magyarország legnyugatibb pontja lesz. Országútra érkezünk, ennek nem tudom a pontos számát, az ottjártunkkor tapasztalt autóforgalmáról viszont határozottan állíthatom, hogy az egyenlõ nulla autó per hét perc. A helyszín egyetlen érdekessége a határ két oldalán megszámlálható táblák mennyiségei és méretei között tapasztalt eltérés. Nálunk több van, és azok nagyobbak is. :) A határõr szervezetek épületei közül viszont a szlovén tetszik jobban, szolidabb, tájba illõbb. Egy „Pozor! Državna meja!” („Vigyázat! Államhatár!” - nem árt vigyázni az államhatárral, bár emberre csak túlerõben, éhesen támad) feliratú táblánál, és egy piros jelölõfestékkel lepacázott kilométerkõnél elhagyjuk az országutat. Széles, kényelmes, kavicsos úton sétálunk tovább a két ország határán, a zöld sávval jelzett Vasfüggöny-turistaúton. A terep kezd hullámvasút-szerûbbé válni, ezen érzésem felõl egy magassági pont is megerõsít, meg a besûrûsödõ szintvonalak is feltûnnek a térképen. Azért nem kell egy Északi Zöldre gondolni (pedig a határkövek és a jelzés stimmelne), egyszerûen csak néha fel, néha meg le kell menni. Nem sokkal késõbb elhagyjuk a határkövek végtelen sorozatát, megérkezünk Felsõszölnök szélére. Útmenti keresztnél megyünk valamilyen különös megfontolásból egyenesen, késõbb, egy adótoronynál a domb gerincérõl észak felé térve állapítjuk meg, hogy itt súlyos eltérésben leszünk az útvonalhoz képest. Visszamászunk, nem esik jól, mert elképesztõen meleg van, pollentõl sûrû a levegõ, a Nappal szembe menve pedig nem nagyon látok. Hamar visszaérünk a kereszthez, elhagyjuk a dombtetõt, sûrû bükkösben haladunk tovább. A falu központjában „Hármas határkõ” (sic!) felé igazít el egy tábla, ez rögtön nem jó, mert a Hármashatárnál az A1-es határkõ áll. Befejezem mára a szõrszálhasogatást, pár lépéssel letérünk a jelzésrõl a kocsma és az ott található ellenõrzõpont kedvéért.


A kocsmában, ott nincs most nagy élet, a kocsma teraszán viszont van. Renáta bélyegzést ad, Sztancsik Gyuri kitûzõt gyárt, Kiscsibész és fia pedig a kenyérkenéssel foglalatoskodnak. És õk még csak a rendezõk voltak! Találkozunk az útitársaikra váró Matus Petiékkel, akik egy óvatlan pillanatban aztán el is lépnek. -Rafter-ék a hátsó traktust foglalták el, ülõhely már csak elöl van, nem véletlen: odasüt a Nap. Repkény lehuppan egy székre, én pedig benézek a kocsmába, a bélyegzéshez járó bónt beváltani. Jelentõs sorállás van, egy helybéli ifjú próbálja kitalálni néhány túrázó várható kívánságát: belõlem öt cent jégert néz ki, de le kell lomboznom, mert csak kólát és almalevet kérek, kimérõset. Rendszerhiba léphetett fel, ma még nem kávéztam, és most sem kívánom. Érdekes. Letelepszem odakint, választok zsíroskenyeret Repkénynek és magamnak is. Feltûnik a metélõhagyma a kínálatban, de nem értem, miért van közötte virág. Dinnye felvilágosít, hogy az a metélõhagyma virága, és ilyen minõségében ehetõ. Evés-ivás után még megpezsgõtablettázunk, töltök vizet a kiürülõ palackba. Harmincöt percnyi pihenés után útra kelünk, átkelünk a Szölnöki-patakon, követve a tábla rendelkezését: Turistaút / Turisticna pot ->. Pedig a tájház és a hagyományok parkja is érdekes lehet. Fém Krisztus-kegyhely következik, majd egy érdekes, rikító piros ajtajú épület, amelyre harangtornyot applikáltak. Hosszan elnyúló, napsütötte völgyben sétálunk, néhány jó állapotú és néhány kevésbé jó állapotú porta sorakozik hosszan az út mentén, némelyik egészen az erdõben. Az ideillõ tanösvény tábláit gyorsan lefotózom, késõbb lesz még alkalom kiböngészni, mit is akarnak mondani. Érdekes, hogy a nagyrészt református Õrséghez képest a tanösvény szerint ez már inkább katolikus vidék. Pedig alig jöttünk pár kilométert. Sétálunk tovább, lassan elhagyjuk a réteket, erdõsebb, dombosabb-völgyesebb részre érkezünk, ahogy megközelítjük a határként funkcionáló vízválasztót. Nagy csoportok jönnek szembe, családok és egyesületi egyenpólót viselõk. Kizökkenek a monoton caplatásból, hirtelen emelkedõn kell emelkedni, körülöttünk régebbi irtáson felcseperedõ fiatal erdõ, Repkény állítása szerint öt éve épp a friss tarvágáson jártak erre. Még sétálunk egy kicsit felfelé, amikor hirtelen egy jól kiépült helyszínre érkezünk, ez a Hármashatár, Magyarország legnyugatibb pontja.


Mivel a világnak itt mégsincs vége, nyugat, észak és dél felé tekintve nagyjából ugyanolyan erdõt látni innen, mint amilyenben idáig túráztunk. Az impozáns méretû szuperhatárkõhöz viszont orbitális mennyiségû padot telepítettek, asztalokkal, és persze áll itt egy csomó ilyen-olyan tábla is, amely mind tájékoztani akar valamirõl. Érdekes továbbá megfigyelni három ország három különbözõ jelzési rendszerét. Van a magyar fehér-alapon-színes-geometria, a szlovén piros karikában fehér karika, és az osztrák iránytábla, zománcozott, színes jelzésekkel. Részrehajlás nélkül merem állítani, hogy semmi szégyenkeznivalónk nincs, sõt. A helyszín fejbéli felmérése után az ellenõrzõponthoz megyünk, Talpalóék ücsörögnek itt, náluk lehet megvenni a rajtban kapott éremsorozat újabb példányát, amely a Hármashatárhoz kapcsolódik. Legyen egy, kettõnknek. -Rafter- és a lányok az egyik padnál ülnek, együtt indulunk tovább. Egy bõ kilométernyi távra átrándulunk Ausztriába, ahol nem zöldebbek a fák, csak úgy tûnik, mert beborul az ég. Az Õrség-Vendvidék túra saját eligazító táblái itt Wandertag néven illetik a Szlovéniában még Pohodként hivatkozott eseményt. Nálunk ez simán teljesítménytúra. Itt is van tanösvény, lapozható táblával, az információt fémlapra laminált papírról lehet leolvasni, három nyelven. Derék. Piros sáv, zöld sáv jelzik az utat, a piros sáv kissé rejtélyes, mert olyan formát követ, mint a magyar jelzések, de a kivitelezés inkább Szlovákiát idézi, miközben Ausztriában járunk. A zöld az oké, szép, szabványos. Maradunk ezen, jó sokáig. Erdõben, könnyen járható ösvényeken túrázunk, szép, avaros mélyúton sétálunk le, majd fel. Újra találkozunk a Vendvidék 25-ös távon túrázó Matus Petiékkel. Találunk egy darabka vasfüggönyt, amely némi szögesdrótos kerítésbõl és egy õrtoronyból áll. -Rafter- és Vali felmennek megnézni, azt mondják padlószõnyeg is van, akkor mégsem ajánlom bivakhelynek, mert túl kényelmes. Pedig ez lehetne némi képzavarral a Grand Hotel a vesztegzárban. :) (Bocs.) Kilátás viszont nincs, a fák megnõttek. Sétálunk tovább. A levegõ kezd lehûlni, ezért nem lehetek elég hálás. Feltámad a nyugati szél, változó erõsséggel, de folyamatosan fúj.


Repkény és Dinnye közben elõrehúztak, Diával haladok valahol mögöttük, -rafter- és Vali és Andi pedig még utánunk jönnek. Elhagyjuk az osztrák határt, ismét Felsõszölnök utcáit járjuk, ez a Jánoshegy. Ahogy közeledünk a következõ ellenõrzõponthoz, úgy válik egyre nyitottabbá a táj, szép, felhõs kilátás adódik nyugat felé, a láthatárt az Alpok hegyei zárják le. Szerencsére másfelé nem látunk, mert ott csak az esõfelhõket látnánk. Útmenti keresztek mellett sétálunk el, majd oldalt nagy csoportosulás tûnik fel a fák között. Ez a Jánoshegyre rendeltetett ellenõrzõpont, Laci069 õrzi, szódával és nápolyival kínál, utóbbit bõségesen osztogatja, még rengeteg van nála. A kilátó tetejérõl Repkény és Nagyondinnye lógatják a lábukat, felsétálok hozzájuk, szétnézni. A kilátás lenyûgözõ. Északon napsütés, délen esõ, sõt, vihar, Repkény lát egy villámot. Keleten felhõs égbolt látszik, nyugaton ugyanez, hegyekkel. Nagyondinnye kölcsönkabátot szerez Lacitól, mert neki nincs sajátja, lévén nem készült a hosszútávval együtt járó, nagy bizonyossággal jósolt esõre. A három lány és -rafter- már továbbálltak, mi is összekapjuk magunkat és megyünk. Mivel ittam szódát, a következõ pár kilométert azzal töltöm, hogy a társalgás lehetõ legkevésbé alkalmas pillanataiba egy-egy orbitális tüsszentést iktatok. Eloldalgunk még a Jánoshegyen, de maga a János-hegy most nem esik útba, lejtõt választunk az emelkedõ helyett, lesétálunk az Alsószölnöki tanyákhoz, idõs néni köszön vissza mosolyogva. Ez még nem Kétvölgy, pedig már kezdtem azt hinni, hogy ennyire gyorsak vagyunk. Az országútról a jelzés az egyik porta felé terel, korábban szóltak, hogy ezt el kell hinni, tényleg a kerten át visz az út.


Meredek, de elég rövid emelkedõ vezet ki a Szölnöki-patak völgyébõl, a meredek, de rövid emelkedõn találkozunk Zsuzsával, õ a Vendvidék 25 távon túrázik erre. Rövidesen szalagozott szakaszra érkezünk, a piros sáv észak felé kanyarodik, Szentgotthárd a célja, itt tájegységet vált és Szent Imre Vándorútként jut el Horvátnádaljára. Hangulatos erdõben, avaros úton sétálunk dél felé. Kerek repkény elõresietett, Nagyondinnyével megyek együtt, beszélgetünk, közben telik az idõ, megérkezünk Kétvölgy szélére, kápolnával szemben találunk egy padot, a padon találjuk Kerek repkényt. Uzsonnaszünetet tartunk, közben megérkezik Zsuzsa, feltartjuk egy ideig, aztán tovasiet. Érkezik egy család is, apuka, anyuka, két fiúgyerek, velük is találkoztunk már és fogunk is még találkozni. Uzsonnánk szalonnából és kenyérbõl áll. Jólesik, mert a felsõszölnöki ellenõrzõpont óta nem ettünk semmit. -Rafter- közben telefonál, Tami közlése szerint a meteorológia kiadta a vörös riasztást a nyugati országrészre. Optimista énem azt mondja, hogy csak óvatosak, nem annyira optimista énem pedig azt, hogy igazuk lesz. Egyelõre felfüggesztem a meccset magam között. Érintjük Kétvölgy szélét, a név csalóka, a falu (falvak) dombtetõn található (találhatóak), mi mindkettõbõl csak egy kicsit látunk. Kétvölgy-Permise szélén magasodik a Katalin-hegy, erre kilátót emeltek, a kilátó tövében pedig a túra következõ ellenõrzõpontját találjuk. Kiszuszakolok az üresedés határán álló ballonból két korty vizet a bögrémbe, megosztozunk rajta Repkénnyel. -Rafter-ékkel itt találkozunk újra, a kilátó aljában fetrengenek a földön. Jó látni, hogy nem csak én csoffadok. :) Felnézek a kilátóba, Kerek repkény társaságában. Nyugat felé továbbra is gyönyörû a kilátás, az elõtérben víztorony látható egy réten, mögötte Kétvölgy házai, mögöttük a Felsõ-Õrség dombjai, valahol a távolban pedig magas, nagyon magas hegyek. Az erõs szél miatt nem maradunk sokáig, elbúcsúzunk a pontõröktõl és lesietünk a magaslatról.


Visszatérünk a határsávba, ma már jártunk itt. Fenyves van és széles út és sok határkõ. A piros sáv letérését éppen, hogy nem vétjük el, le merném fogadni, hogy délelõtt még volt eligazító tábla, amely Farkasfa irányát mutatta. Lehet, hogy besöpörték? Sebaj. Innentõl ismerõs lesz az út, visszatértünk a hosszútáv eseménydús betétkörérõl. Utolér cr_lupin és útitársa, elsuhannak mellettünk. Betérünk a Sûrû-erdõ felé, magányosan árválkodik az innét a Karavla esõházhoz áthelyezett pontõrök egykori kék asztala. Piros négyszög jelzés tér el Orfalu központja felé, mi maradunk a piros sávon és megcélozzuk az Orfalui-nyerget. Néha felbukkan a Nap és süt, néha beborul az ég. Az idõjárás bizonytalankodik még egy kicsit, mielõtt igazán kezdene zorddá válni. Repkény megint elõrébb jár, és amikor egy helyen kiállok megigazgatni magamat, akkor látom, hogy -rafter-ék valahol nagyon elöl haladnak, mögöttük Kerek repkény bandukol, mögötte valahol Nagyondinnye, mögötte pedig én zárom a sort. Az egyes gyalogló entitások közötti távolság körülbelül ötven-hetven méter. Új dologra csodálkozom rá, amely már a Hármashatár óta gyanús volt. Hiába próbáltam kirázni egy nemlétezõ kavicsot a cipõmbõl, a nyomás nem szûnt meg, amely alapján arra a következtetésre jutok, hogy ez a cipõ bizony harminc kilométer után megszûnik kényelmesnek lenni. Ez a kényelmetlenség kezd vízhólyag formájában manifesztálódni, amely csak azért zavaró, mert épp a sarkam közepén teszi mindezt. Miért nem máshol?


Hogy megakasszam a vízhólyagos témát a fejemben, inkább Nagyondinnye után kocogok. Kerek repkényt egy magaslesnél érjük utol, ahol éppen üldögél és virágokat fényképezget. Itt mindannyian tippelünk arra vonatkozólag, hogy hány perc múlva érkezünk majd Farkasfára, a SzLA által kezelt ellenõrzõpontra. Elsétálunk Balázsfalva szélén, lehuppanunk egy völgybe. Kezd sötét lenni, pedig igazából csak beborult megint és sûrû az erdõ. Keresztezzük az orfalui országutat, patakvölgyet érünk el, ezt követve érkezünk meg Farkasfára. Harminckét perccel egész közel tippeltem a valós eljutási idõhöz. A Tóka koccintónál egy közepesen alkoholistának kinézõ alak éppen társalgást kezdeményez Valival, odabent SzLA õrzi a pontot, -rafter-ék pihengetnek, cr_lupinék épp indulóban vannak. Lehuppanunk, kávét kérek és üdítõt és Repkénynek egy citromos sört. Az üdítõt a résztvevõknek járó bónból fizetem, a többi ezen felül megy, a pultosnéni nagy-nagy örömére. A mai bevétel kiugrónak számíthat. Elücsörgünk itt is harmincegynehány percet, de talán jót tesz: az eddig a holtpont peremén lavírozó Nagyondinnye innentõl határozottan lelkesebb, meg talán az idõjárás változása miatt én sem tüsszögök már annyit (most éppen, de majd késõbb még igen). Kerek repkény állapotán nincs hová javítani, õ megy, mi meg megyünk mögötte.


Elbúcsúzunk SzLA-tól, elhagyjuk Farkasfát, kellemes emelkedõ vezet a Kiserdõre, házcsoportnál térünk derékszögben balra, kelet-északkelet felé sétálunk. Többszöri kanyargást követõen ereszkedünk alá egy völgybe, patakot, mély vízmosásokat, horhosokat kerülgetünk. Szép, hangulatos a környék. Amikor kiérünk a nagy, lekerített rét szélére, akkor döbbenek rá, hogy egyrészt Kondorfa után talán már lámpával kell menni, másrészt, hogy tényleg ideért a beígért szél. Vörös riasztás? Lehet. Kikerüljük a rétet, ennek örülök, mert az erdõben szépen kényelmesen eloldalgunk, a rét végi egyenes pedig némi sárral bevisz Kondorfára. Itt csatlakozik hozzánk a RP-DDK jelzése, amely Szalafõ felõl érkezik, itt egyben a 35-ös táv útvonalaként is. Meglepne, ha találkoznánk valakivel, aki most jönne ezen a távon. Elõttünk négy kacsa sprintel át az úton, bõsz hápogással csapnak le valamire, ami számukra ínycsiklandónak tûnik. Mókás futóknak tûnnek, ahogy felegyenesedve szaladnak. Besétálunk a központba, egy láthatósági mellénybõl hajtogatott bója láttán eszembe jut az Iszinik, ott láttam hasonlót. A kocsma hátsó helyiségében várnak pontõri minõségükben Horváth Csabáék, leülünk pár percre náluk. A menü kávé, üdítõ, fröccs (utóbbi nekem), ezúttal saját kontóra, mégsem lehet mindenhol bónt osztogatni.


Rövid, tíz percnél is rövidebb pihenõt engedélyezünk magunknak. Kicsit kellemetlen dolog kilépni a kocsma szélcsendjébõl. Kint erõs szél fúj, ahogy haladunk a falu keleti vége felé, autó áll meg mellettünk. Fiatal férfi vezeti, mellette idõs, apró termetû bácsi ücsörög. A srác kérdezi, hogy merre megyünk, és azt is, hogy biztosak vagyunk-e abban, hogy odajutunk. Látszik rajta, hogy tényleg aggódik, és nem egyszerûen hülyének néz minket. Megnyugtatjuk, hogy a látszat ellenére uraljuk a helyzetet. Kisétálunk Kondorfáról kék jeleket követve, a hosszú réten még korán van lámpát kapcsolni, de már nagyon gyérek a látási viszonyok. A szél miatt ráadásul már nem elég a melegítõfelsõ, nincs mese, fel kell venni a kabátot is. Közben csendben elkezd pötyögni az esõ, egyelõre minimális intenzitással. Eszembe jut, valamelyik idõjárásos honlap 5 mm csapadékot jósolt... nem mindegy, hogy ez mennyi idõ alatt esik le. Dinnye lámpát kapcsol, amikor betérünk az erdõbe, akkor már tényleg szükség van rá. Elérjük a zöld sáv leágazását, a jelzés egyenesen halad a fák között, úttalan utakon, nappal ez egyértelmû, sötétben kevésbé. Az erõs lámpa és Repkény emlékezete megoldja a dolgot, elindulunk, leereszkedünk a Lugos-patakhoz, majd felbotorkálunk a szembeparton. Nagy szerencse, hogy ezt az átkelést sikerült a nagyobb esõ, pontosabban a nagyobb sár elõttre idõzíteni. Lehetne ügyeskedni a sötétben. Oldalt fénypontok bóklásznak, valakik valahogy bekeveredhettek a Máli-rét kevésbé megfelelõ oldalába. A helyzetük nem megoldhatatlan, de nem is irigylésre méltó. Kikevergünk a kevéssé egyértelmû utak birodalmából, széles dózerút vezet tovább, egészen az Õriszentpéter-Ivánc országútig. Itt már jobban érezni az esõt, eddig a kapucnimat a megfelelõ látószög biztosítása érdekében a fülem mögé tûrtem, most ezt az állapotot kénytelen vagyok megszüntetni. A vihar bekeményít. Ráfordulunk az ispánki egyenesre, a végén pislákol valami fény a falu felõl, de a „világ közepe” csak nem akar közelebb kerülni. Egyetlen szerencsénk, hogy északi szél fúj, és legalább nem szembõl kapjuk az áldást. Elcsoszogunk Ispánkig, a Békeligettel szemközti ház tornácán várnak Pintér Józsiék, állapotukat talán az átfázott jelzõ írná le. Nem csoda, egy helyben állva a szélben nagyon hideg lehet.


Nem ülök le, mert az kényelmetlen volna, viszont a kabátot a táska fölé veszem. Közben elmajszolok néhány szem nápolyit, inkább csak azért, hogy ne a környezet nedvességtartalmára figyeljek. Józsi figyelmeztet az útvonalon bekövetkezett változásokra. A pár percnyi megállást követõen kilépünk a zuhogó esõbe, a vízcseppek folytatólagos vonalként jelennek meg a közvilágítás meleg fényû lámpái elõtt. A saját lámpámat igyekszem minél inkább a kabátom ujjában tartani, nehogy megázzon. Ledöcögünk egy lejtõn, át Ispánk másik szerére. A fák között csak az esõt kapjuk, a nyílt szakaszokon a szelet és az esõt együtt. Kiérünk az országútra, átkelünk rajta, besétálunk a Bárkás-tóhoz, itt megint igaz az ''esõház'' = ''emberek csokit adnak'' képlet. Megpihenünk, amíg elõbányászom a kabát alatti táskából az itinereket. Szerencsére tényleg óv valamennyit a kabát. Az egyik pontõr eljön velünk, megmutatja, merre kell az új, eddigihez képest elterelt úton elindulni. A kék keresztet itt jó sûrûn festették, pontosan, kanyarogva követjük az erdõben, mellettünk az esõháztól világítanak ide a fények. Battyogunk a vízben, kiérünk az erdõbõl, újra nyílt szakasz következik. Északi szél, még több víz, battyogunk tovább. Repkény valahol elöl hasít, aztán megvár, mert vaddisznót hall röfögni, és inkább ma egy pár perc állva ázás, mint holnap egy morcos vaddisznó. Elérünk egy balkanyart, dombtetõre szottyogunk fel, sár nincs, csak víz. A tetõ már tekinthetõ célegyenesnek Õriszentpéter felé, s így is tekintek rá. Megérkezünk a házak közé, átsétálunk még egy réten, ahol az idõjárást feltámadó szél és még több lehulló esõ jellemzi. Elkanyargunk az iskoláig, megkerüljük. Huhh, vége.


Bent kedvesen fogadnak, Lendvaiék vannak itt és Lídia és Sztancsik mester és Horváth Csabáék is visszatértek már a pontról. A díjazás most jelvény, oklevél is lesz, késõbb, postán. Kerek repkény, mint legfiatalabb nõi teljesítõ a távon, különdíjat is kap, egy „I love Õrség” kitûzõt. Jópofa. :) Megjegyzi, öt éve nála fiatalabb lány teljesítõ is volt a távon. Lehet zuhanyozni, lehet pihenni. Megérkezik a többi túrázó, az a néhány résztvevõ, aki nálunk többet ázott, végül befut a seprûk csapata is, temérdek szalaggal felvértezve, közülük Lestat a legfiatalabb férfi teljesítõi különdíjat is bezsebelheti. Aztán felbukkan valahogy Kerek repkény édesanyja, és ad ennünk, és még az állomási transzfert is megoldja, ami nagyon szerencsés dolog, mert közben újra elkezd szakadni az esõ és ezt hajnali négy óráig csak idõszakosan hagyja abba. Az állomáson Repkény elfoglal egy padot és alszik. Nagyondinnye hasonló céllal elfoglal egy másik padot, amelyet késõbb kényelmetlennek ítél és a földön szunyál tovább. Én csak a várakozás utolsó fél óráját alszom át, addig eltársalgunk alkalmi sorstársunkkal, Attilával, akinek ez volt élete elsõ 75-ös túrája. Derék, derék. Amikor megérkeztünk, akkor még bent állt egy Bzmot, ez késõbb szerelvénymenetként eljutott Hodosra, majd 4:28-kor, három perc késéssel érkezik vissza Õriszentpéterre. A bézé Zalaegerszegig juttat el, itt átszállunk, gyorsvonat közlekedik velünk Kelenföldig, ebbõl a közlekedésbõl én annyit érzékelek, hogy még Zalaszentiván elõtt (de már a jegyvizsgálat után) elalszom, és valahol Nagytéténynél ébredek.


Foglaljunk össze. Minden hazabeszélés nélkül az egyik kedvenc túrám az Õrség. Kiváló útvonal, kedves rendezõk, szép itiner, szép díjazás, megfelelõ eloszlású ellenõrzõpontok jellemzik. Nem szoktam különösebben foglalkozni a szolgáltatás mennyiségével, de itt igen sok helyütt kaptunk igen sok dolgot. Köszönet mindezért! Köszönöm Lacinak a fuvart és azt, hogy megmutatta a Bognár éttermet. Végül, de egyáltalán nem utolsónak: köszönöm minden útitársamnak a társaságot, Kerek repkénynek, Nagyondinnyének, -rafter-nek, Valinak, Andinak és Diának. Egyetlen dolgot sajnálok, hogy a rossz idõ miatt (is) hamar vissza kellett utazni, pedig jó lett volna még egy fél nap, körülnézni, sétálni csak úgy, vagy az Õrvidék turistája füzet hiányzó igazolásai közül néhányat pótolni... majd. Máskor.


-Kékdroid-


Képek itt. Fõleg tõlem, meg néhány Kerek repkénytõl.

 
 
Conan40Túra éve: 20122012.05.15 11:47:50
megnéz Conan40 összes beszámolója

 Vendvidék 25


Érdekesen alakult számomra ez a nap. Eredetileg pontõrnek, vagy legalábbis segítõnek indultam, de "csak" túra lett belõle, amit utólag egyáltalán nem bánok. Soha nem jártam még ezen a vidéken, ami azért is fura, mert nem lakom messze tõle, de végre ide is eljutottam, de kezdjük az elejérõl.

Még annó a Göcsej Galoppon beszéltük meg Gáborral, hogy ha pontõr lesz az Õrség túrán, akkor segítek neki és a túra napjáig így is volt. Viszonylag idõben indultam Szentgotthárd felé, hogy felvegyem Gábort és Kedves Családját és együtt menjünk Felsõszölnökre. A kezdõpontra érve kiderült, hogy válszeg nem lesz szükség a segítségemre, mivel bõven vannak elegen. Persze már elõre felkészültem erre az eshetõségre is, így túlságosan nem lepett meg, valamennyire még örültem is. Gábor a kisfiával Botival maradt a rajtban én pedig a feleségével Ildikóval, a lányával Dórival és a szomszédjukkal, Andival indultam el ezen a jubileumi rendezésû túrán. 

Ez az Õrség túra 20. rendezése alkalmából elsõ alkalommal megrendezett útvonal volt, így kicsit fejetlennek tûnt a kezdet, de a rutinos rendezõk hamar úrrá lettek a tömegen és hamar mindenki sorra került. Már a rajtban meglepetéssel szolgáltak, hiszen az erre az alkalomra készült Túrista Éremmel kedveskedtek nekünk. Az Érem nagyon exklúzív és gyûjthetõ, valószínûleg érdemes is vele megpróbálkozni, majd meglátjuk.

A túra itinere nagyon minõségi, kemény papírra nyomtatott, színes térkép vázlatot és részletes távolság és szintadatokat tartalmazott. Hamar átlátható volt általa az egész útvonal, miután alaposan áttanulmányoztuk, neki is vágtunk a túrának.


Kapásból egy könnyed sétával kezdtünk, hiszen a Hampó-völgyben mentünk végig, ahol a Hármashatár tanösvénye megy végig. Sokáig sík terepen az erdõ alatti, árnyékokkal csak ritkán borított mezõszélen sétáltunk . Bár délutánra beígérték az esõket a hidegfronttal együtt, de egyelõre ennek nyomát se láttuk. A nap hétágra sütött, keményen megizzasztva a túrázó embereket. Hamar elértük a Hármashatárhoz vezetõ elsõ komolyabb emelkedõ lábát. Az út felfelé nem volt hosszú, de annál meredekebb. A kilátás azonban pazar volt még a tarvágás ellenére is. Elhagyva a tarvágást egy erdei lépcsõt találtunk, mely valakinek megkönnyíti a domb mászást, esetemben inkább hátráltatta, mivel nem az én termetes lábaimra méretezték. Lehet, hogy japán túristák voltak a mérce, mindegy, szerencsére mellette is el lehetett menni, ez kellemesebb volt. A tetõre érve már kellõképpen megizzadtunk, vagyis megvolt a bemelegítõ is. Mindig is dícsértem az ilyen emelkedõket a túrák elején, képesek üzemi hõmérsékletre hozni az embert és könnyebb így venni a késõbbi akadályokat. Mint említettem, még soha nem jártam a Hármashatár hegyen, így a teljes látvány újdonság volt számomra. Elõ is került a fényképezõgép, hogy megörökítsem a pillanatot és persze a tájat. Aztán mivel itt volt túránk elsõ ellenõrzõ pontja is, azt is meg kellett keresni. Pontõreink kicsit elbújtak, mivel a kirakott padok legvégében foglaltak helyet. El kell, hogy mondjam, nagyon készségesek voltak, kapásból kérdés nélkül mesélni kezdtek a Túra Érmékrõl, innen is kaptam kedvet a továbbiak begyûjtéséhez. Megkaptam az elsõ Hármashatár emlékmûvet ábrázoló pecsétet és már csak Ildikóékra kellett várni, hogy megérkezzenek. Dóri volt az elsõ, úgy szökellt fel a dombra, mint a zerge a magas hegyre, szerintem meg sem izzadt ettõl az elsõ akadálytól. Ildikó, azonban már más tészta, Gábor említette, hogy rövidebb szakaszokhoz szokott, ennek ellenére szerintem remek formában jött felfelé. Õk is frissítettek egyet és megkapták a pecsétet, majd indultunk tovább már az osztrák oldalon lefelé.


Számomra kuriózum ebben a túrában, hogy nemcsak új tájon, de egyszerre három országba is elvisz. Ilyenen még nem vettem részt, ezért teljesen felvillanyozott. Szokásos tempóban indultam el lefelé, elfeledve, hogy Ildikóék nincsenek hozzászokva ehhez, ezért lassítanom kellett. Elõször Dóri is velem tartott, de csak le kellett maradnia, mivel valami véletlen folytán Andi szendvicse hozzá került és valahogy vissza kívánkozott Andihoz. Az út osztrák oldala szinte végig aszfaltozott volt, ami nem igazán volt kellemes, de mivel nagy fák vettek körül, viszonylag árnyékos részen sétáltunk, így elég kellemes volt. Nem sokat mentünk így, mivel hamar bevettük magunkat az erdõbe, hogy az osztrák-magyar határvonalon sétáljunk pár kilométert. Mármár azt hittem, hogy csak szimpla erdei séta lesz, de közben látnivaló is akadt. Elõször pár kaptárat láttunk közvetlen a túraösvény mellett, bár szerintem méhek már nem lakták, hiszen hordási idõ volt és egy repülõ rovart sem láttam, majd egyfajta helyreállított vasfüggöny szakaszt tekinthettünk meg a hozzá tartozó határvédelmi õrtoronnyal (aki tudja a pontos nevét, nézze el nekem, ha nem így hívják). Persze itt is készült pár fotó, manapság már nem ilyesmi védi a határokat. Tovább haladva nem sokára kiértünk az erdõbõl és elértük Felsõszölnök Jánoshegy nevû részét. Több lakóház és hegyi pince között vitt az utunk és a por mellett most elõször éreztünk akác és bodzavirág illatot. Így kanyarogva értünk el újabb túratársunk hegyi hajlékához, aki beinvitált minket egy kicsit a hûvösre, amit készséggel fogadtunk el a nagy melegben. Meg kell, hogy jegyezzem, nem elég, hogy gyönyörû kilátás volt a domb tetejérõl, még az épület is pazar látvány nyújtott a bent lévõ hûvösrõl nem is beszélve. Fel is frissítettük magunkat, elõkerültek ismét a szendvicsek és immár újabb társsal gazdagodva, már öten folytattuk tovább utunkat. A következõ ellenõrzõ pontot hamar elértük, hiszen már a közelben volt, így ismét egy pecséttel gazdagodott itinerünk, valamint kellemesen hûs szódával és citromos valamint kakaós nápolyival a bendõnk. Ekkor értek utol minket a legfürgébbek a 75km-es távról, hiszen õk is ugyanazt az útvonalat járják be, melyet mi is. 


Tovább indultunk a pontról, immár lefelé. Elõbb egy hegyi szekérúton, majd a szekérút melletti fenyvesben egy ösvényen, aztán egy avarral teli erdei ösvényen. Még szembe is jöttek helyi lakosok, akik a hegyre igyekeztek. Vidáman üdvözöltük õket és már vágtattunk is lefelé. Dóri ekkor már átpártolt hozzám Ildikótól és engem tartott szóval. Meglátszik, hogy apja lánya, persze pozitív értelemben. Lassan elértünk Felsõszölnök Békavárosnak nevezett részébe, hogy egy keveset az aszfalton koptassuk a lábunkat. Ekkor már rendre érkeztek a gyorsléptû 75-ösök, de mi tartottuk magunkat a tempónkhoz. Egyszer csak az út befelé mutatott egy ház kertjébe. Ez fura volt, de erre figyelmeztettek, hogy úgy fog tûnni, hogy egy ház udvarába kell bemenni és menjünk is be. Így tettünk. Immár Dórival az élen újabb emelkedõbe kezdtünk. Dóri csak úgy szökellt felfelé (nem hiába, fiatal erõ), én csak szuszogtam mögötte. Neki még a folyamatos sztorizásra is volt ereje, nekem csak az "aha" meg a "ja" maradt (hatalmas társaság lehettem). Közben megálltunk és frissítettünk, meg bevártuk Ildikóékat is. Utunk egy nagyon szép erdõbe vitt fel minket, egészen egy ligetes erdei útig, ahol aztán egy gerincen haladtunk tovább. Hamarosan ismét hegyi pincéket értünk el, vagyis elértük Kétvölgy külsõ részét. Ekkor ismét egy aszfaltozott út következett, de nem sokáig, hisz párszáz méter múlva elértük a Katalin-hegyi kilátó impozáns épületét, ahol harmadik ellenõrzõ pontunk volt. A ponton ismét szódavizet vételezhettünk, sajnos a szörp már elfogyott, de így is sikerült felfrissülnünk. Megkaptuk az újabb pecsétet is az itinerbe. Míg Ildikóékra vártunk, addig Dóri felszaladt a torony tetejére (mondtam én, hogy fiatal erõ). Én a torony aljából készítettem pár képet a távolban látható Alpok vonulatairól. És aggódva figyeltem a dél felé sötétedõ fellegeket. Hamarosan azonban beértek Ildikóék is. Õk is beszerezték a szükséges pecsétet, frissítettek és újult erõvel vágtunk neki immár az utolsó szakasznak.


Elég hosszan egy aszfaltos szakasz következett, mely egyenesen átvitt minket Szlovéniába. A határt átlépve azonban nem maradtunk sokáig az úton, mert újabb hegyi ösvény következett. Dórival ismét elöl jártunk, Ildikóék lemaradva követtek minket. Egy rizikósabb elágazásban Dóri roppant ötletesen nyilat készített faágakból, hogy mutassa édesanyjának a követendõ vonalat, majd tovább indultunk. Ismét határsávon gyalogoltunk, most azonban a szlovén-magyar határon. Hosszansan sétáltunk a kissé hullámvasutas útvonalon, aztán szalagozásra váltottunk, mely visszavezetett minket a magyar oldalon található piros sávra. Ezt követve értünk fel az utolsó dombunk tetejére, melyet Kakas-dombnak neveztek. Innen már alig volt valami kevés hátra. Kis kanyargás után és egy pár szamárról készült fotó után újabb erdei szakasz következett. Itt esett csak le igazán az állam. A túra elején egy családot hagytunk le, akik pici 2-3 éves gyermekükkel indultak el túrázni. A picur motorozott (mûanyag) már az elején is, itt meg szembe jött velünk az anyukájával. Na mondom, ez már teljesítmény. Nem elég, hogy elõttünk ért be, már visszafelé is jött. Anyukája persze megnyugtatott, hogy kihagyott pár szakaszt és csak az aput várja. Minden esetre tovább mentünk, hiszen már alig volt hátra valami. Egy erõsebb ereszkedõn mentünk lefelé, ahol Dóri még mindig szökellt, mint a már említett zerge. Szerintem neki nem 25-re kellett volna jönnie, hanem minimum 50-re. A domb alján már csak balra kellett fordulni és már bent is voltunk a célban, ahol zsíros kenyér, italjegy és persze az emléklap és a kitûzõ várt minket a gratuláció mellett. Hamarosan Ildikóék is megérkeztek, mint kiderült Gábor elénk indult, de csak Ildikóékkal találkozott, mi valahol elkerültük egymást, pedig végig a kijelölt úton mentünk.


Utólag meg kell, hogy mondjam, örülök, hogy inkább túráztam, egyrészt mert soha nem voltam még erre, másrészt az útvonal remek volt, mint ahogy az ellátás sem volt rossz. Kár, hogy nincs minden évben ez a szakasz, mert családosoknak remek útvonal. Nem túl nehéz, de azért van is benne pár szakasz, ami remekül átmozgat.

Köszönöm a szervezést, Dórinak, Ildikónak és Andinak pedig a remek társaságot! Legközelebb is biztosan jönni fogok, mégha öt év múlva is lesz a legközelebb.


Túra trackje

 
 
JakabTúra éve: 20122012.05.14 14:55:19
megnéz Jakab összes beszámolója

A Vendvidék 25 km-es túrájáról képes beszámolót olvashattok a blogomon:


www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
 Túra éve: 2011
kekdroidTúra éve: 20112011.05.20 17:14:09
megnéz kekdroid összes beszámolója

 Õrség 50


Hétvége, család, látogatás. Spontán reggeli telekocsi, a Repkény-testvériség és édesapjuk mellett én veszek részt a jármû kiterhelésében. Néptelennek tûnõ Bajánsenye után felüljáró keresztez villamosított vasútvonalat, tehervonat vár gépre az állomáson. Õriszentpéteren a nevezésnél Dani és a Repkény-atya hamar elslisszolnak a 30-as távon. Kerek repkény és Dóri állják a sort, én kibicelek. Társalgás, pár sor erejéig a kihelyezett ellenõrzõ bizottságként mûködõ RitaB-vel és a bejárást pár szóban körvonalazó SzLA-val. Odakünn napsütés, kellemes reggeli hûs lég. Akkor sótájm.


Fõúton elõz teherautó, hamarosan két szer között találjuk magunkat. Csoffadt szalmabáb néz kérdõn svájcisapkája alól, a porta most néptelen. Ellenõrzõpont, Lendvai Imréék bélyegeznek, a szokás nagy úr. A fák között ékszerdoboznyi templom. Távozunk, rétet követ másik rét, a Keserûszer omladozó házai között megjelenik egy újabb épület, tégla-fa kombináció. Odébb egy másik otthon készül: gólyapár építi a fészket, nagy ívben repül rá egyikük a mezõre, felragad valamit és elvitorlázik a villanyoszlop tetején álló székhely felé. Átkelünk az egytonnás hídon, fölfelé követjük a Szalát, egynyomos ösvény bandukol a növendék folyó mellett. Gyaloghíd térít el a part mellõl, enyhe emelkedõrõl kapunk hosszú kifuttatást, a végén esõház vár a ponton egyedül unatkozó Matécz Péterrel. Visszanézünk a Kékre, fasor árnyából szemléljük a szalafõi sportközpontot: játszótér, focipálya. A mûvelõdési házban ingyenes vifi. Odébb tejüzem. Szalafõ próbál életben maradni. Mûút vezet át Pityerszerre, útközben tökmagolaj- és perecárus néni üzletel. A múzeumfalu most csöndes, a túrázók már elvonultak, a pénztár még zárva. Repkény talál egy cirmos macskát a pontõrök padja alatt. A Boldogság-kutat szépen újrafoglalták, fapadok állnak faasztallal, a fa kútházon fém lakat, gondolom a múzeum õre kinyitja, ha kell.


Elhagyjuk Szalafõt, mindkét irányból tilos behajtani, a kiegészítõ táblán ez áll: „Kivéve Hodos”. Elmerengünk a lehetséges értelmezések tengerén. Boglárkáktól sárga rét szélén sétálunk. Az allergia néven számon tartott civilizációs betegség nem kímél, menet közben rutinosan oldunk pezsgõtablettát. Kellene a fenének az ilyen rutin. Domboldalról érkezünk közben völgybe, majd kapaszkodunk másik dombhátra, kék négyszögek sorakoznak fehér alapon a fákon. A sárga sávot elhagyjuk, hiába illik oly jól a réten domináns virágszõnyeghez. Elterelõdünk, sûrû fenyves felé kerül új utunk a határsávhoz. Csatlakozik hozzánk a Vasfüggöny-turistaút, pár lépéssel késõbb megérkezünk a határátkelõhöz. A határ itt egy ingoványos árok, a közepén akkurátusan sorakozó, fehérre meszelt betonkarókkal. Innentõl RS, emelkedõvel üdvözölnek, pittyeg egy készülék, hívás díja plusz áfát hirdet, elnémítom. A zöld sáv követi az egykori mûszaki zárat. Mi nem. Ifjúsági szálláshoz visz az út, belépünk a csokieuró zónájába, van érem és papírpénz alakú is, a vidám pontõrök Hodos (Hodoš) község bélyegzõjével igazolják ottjártunkat. Telefonpóznák zümmögnek halk dallamot az út mentén, kanyar kerül a víztározó felé. Belépünk Hodosra (Hodos? Hódos? Õrihódos?) és el is hagyjuk gyorsan, pihenõnél végzõdik a sárga sáv, a gát keleti végére már a túra saját jelzése kalauzol. Harangvirágok törik meg a boglárkák egyeduralmát a gáton, lilán bólogatnak az enyhe szélben. Végigtrappolunk a mûtárgyon, horgászhelyek felé vezetne szépen kijárt csapás. Nekünk másik, emelkedõ út jut, kanyarogva érkezünk Dolány (Dolenci) magasságába. Magányos futó villan el nagy lendülettel mellettünk. Dolányban még mindig nincs nyitva a békás kocsma, közben eszmét cserélünk arról, hogy is mondhatják szlovénul a fagyit. Este kiderül, hogy sladoled, de akkor már úgyis mindegy.


A templom melletti fák alatt PrInCe-ék készülnek indulásra, Veráék épp a bélyegzéssel vannak lekötve, talpalóék õrzik a pontot és kínálnak vizet az érkezõknek. Szép lassan mindenki továbbindul, elvegyülünk a lassan elnyúló tömegben. Leoldalgunk a templom alá, hûs erdõsávot keresztezünk, hogy aztán aszfaltúton napozva olvadozzunk fel a sokadik dombra. Kápolnánál tartunk pár perc pihenõt, gesztenyefa soköles törzse nyújt némi árnyékot. Közel a határ, köveket kerülgetve térünk rá a zöld sávra, a Sûrû-erdei pont jóval odébb költözött. Karavla feliratú esõházhoz teszünk kitérõt, az ismertetõ tábla szerint itt jugoszláv határõr õrs mûködött, amíg hirtelen felindulásból le nem rombolták. Összefutunk Vakond87-tel és csapatával a házikónál. A pontõrök eközben diákcsemegével kínálnak, megköszönöm, belemarkolok. Felajánlják, hogy ottjártunk idõpontját is megörökítik, ezt is megköszönöm, de elutasítom. Szép az a lap enélkül is. Még mindig nyugat felé visz utunk, a piros sáv vesz rá, hogy visszakanyarodjunk. Fémpadnál találjuk meg az ellenõrzõpont régi törzshelyét, ekkor jövök rá, hogy meglehetõst nagy kerülõt kapott a túra itt (is). Elbotladozunk a valóban sûrû erdõben, keresztezzük az Orfalu felé vezetõ egysávos utat. Csoffadt, csupasár kiskutya csatlakozik a túrázók menetoszlopához, lelkesen futkos fel és alá. Megfigyelem a viselkedését, amíg az emberek direkt kikerülik a pocsolyákat, õ direkt hûtõfürdõket vesz bennük. Okos. Érintjük Balázsfalva legszélét, majd újabb dombmászás után betérünk Farkasfára. Ezúttal kacsák helyett néhány félgyöngytyúk kapirgál az út mentén. A Tóka koccintóban a SzLA-család legfiatalabb tagja intézi a papírmunkát, míg a szülõk a túrázók ellátásával kötik le magukat. Kapunk a bélyegzõ mellé egy-egy bónt, üdítõre váltjuk. Örömmel állapítom meg, hogy van kávé, ám a jégkrém felõl hiába érdeklõdünk, mert az nincs. Elmajszolunk pár zsírospapit, zöldhagymával, majd a kinti csapnál pótoljuk a vízkészletben keletkezett hiányt. Az idõközben megérkezõ Vakond87 elárulja a taktikát: le akarja késni Kondorfán az õriszentpéteri buszt, hogy a társai végigmenjenek. Cseles. Búcsút veszünk az egy darab kutyával kiegészült ellenõrzõponttól.


Kikaptatunk Farkasfa házai közül, a beborult ég alatt tekintünk vissza a túlnani dombon fehérlõ radarkupolára. Végigsétálunk az újabb szeren és újra betérünk a sûrûbe. Dúsabb-ritkább erdõben ballagunk sokáig, patakmedret kerülgetünk, frissen széttúrt utat keresztezünk. Az esõ csak nem akar eleredni, sõt kitisztul nyugat felõl az ég. Lekerített rét peremére bukkanunk, két dombbal odébb legelészik a csorda. A szalagozás a fiatal fenyves felé kerül, követjük a kitaposott utat. Az erdõben laminált jelzések váltják a csíkos szalagozást, eleinte kitaposott úton, amely lassan elvész, csak a jelzések mutatják az irányt. Végül ráhuppanunk a szekérútra, amely kivisz a lekerített mezõre, az ország talán legnagyobb piros sávjához. Négy fekete, csillagos homlokú ló legel az árnyékban, egyikük kíváncsian lép felénk, nincs nálunk kockacukor. Betérünk Kondorfára, ma sokadikként próbálkozunk hiába a kék kúttal, de az a helyi erõnek sem hajlandó vizet adni. Elnapoljuk a fürdést. Újabb kocsmába térünk, ez füstösebb, mint az elõbbi, a helyi erõk erõs dohányzás közepette verik a blattot. A Lendvai-házaspár pecsétel a különteremben, az igazolás után üdítõt kerítünk a lányoknak, meg fröccsöt nekem. Jégkrémet itt is hiába kérünk a pultosnénitõl. Amikor kezd nõni a létszám, távozunk, kilépünk a májusi délutánba. Kondorfa templomát felújítják, vakító fehér festék kandikál ki az állványzat alól. A faluvégi mezõn érjük utol Veráékat, a Kinizsi várható keménységére terelõdik a szó, ezúton is jó utat kívánok annak, aki megy. Repkényék után sietek, átkelünk a Lugos-patakon, õserdei ösvényen kaptatunk fölfelé. Hangulatos. Országutat keresztezünk, rákanyarodunk az ispánki hosszú egyenesre. Hosszú és egyenes, eleinte erdõs utunk naposra vált, önkéntelenül is fokozzuk a menetsebességet, érkezzünk mihamarabb a faluba. Ispánkon – a világ közepén – mûködõ kék kútnál tartunk egy gyors mosdást, mielõtt megcéloznánk az út+keresõék által õrzött ellenõrzõpontot. Kapunk fejenként kettõ nápolyit, elmajszoljuk a tornác árnyékában, mielõtt lelépnénk. Ispánk után ér utol mecseki barangoló és útitársa, a Bárkás-tó utánig lelassítanak hozzánk. Lesétálunk az õriszentpéteri országútra, mentõ robog a kisváros felé nagy iramban, szerencsére a sziréna és a villogó pihenõt tart.


Kánonban brekegõ kórus kíséri érkezésünket, az esõháznál megkapjuk az utolsó ellenõrzõpont bélyegzését, innen már csak kényelmesen be kell sétálni Õriszentpéterre. Erdõben kanyargunk, rét mentén sétálunk, dombot mászunk. Megérkezünk, megcélozzuk az iskolát. Díjazást veszünk át, Repkény ötödjére jár ezen a távon, én egy teljesítéssel le vagyok maradva tõle, Dórinak ez az elsõ ötvenes túrája. Kerítek bélyegzést a „harmincéves” mozgalomra, eddig sorra elfelejtõdött, kivéve a Thuryn, akkor meg rossz helyre került a lenyomat. Kicsit még nézünk kifelé a fejünkbõl, aztán felkászálódunk, irány Lenti, mögöttünk már gyülekeznek a közelgõ vihar fellegei. Köszönöm a rendezést annak, aki rendezett és a társaságot azoknak, akikkel túráztam! Az Õrség még mindig ugyanaz az élménytúra, mint eddig is volt. Jövõre jubilál.


-Kékdroid-


Képek: http://orseg2011.kekdroid.fotoalbum.hu

 
 
OttorinoTúra éve: 20112011.05.20 09:43:24
megnéz Ottorino összes beszámolója

ÕRSÉG 50 teljesítménytúra (pohod) 2011.05.14.

Lehet, hogy túlzott elvárásokkal utaztam el harmadmagammal Õriszentpéterre, az ÕRSÉG 50-re, de azt kell mondanom, hogy csalódtam. A túrából legalább 20 km, - de inkább több - szilárd burkolatú úton folyt, a fennmaradó táv pedig erdõben. Az országúti szakaszokon volt megfigyelhetõ a vidék, amely elnyújtott ívû, harsogó zöldben pompázó lankákból áll, néhol házakkal, kisebb településekkel. Látványát tekintve szép, de egyáltalán nem egy olyan nagy durranás, amit az ország legtöbb részében ne lehetne látni. Nem ér meg egy ilyen rettentõ hosszú flaszteres gyaloglást. Arra gondoltam a bitumenen való csattogás közben, hogy ez a vonalvezetés egy kiváló biciklitúra útvonala lehetne. Ezt a gondolatot a hazafelé úton, szavakba foglalva visszahallottam az egyik túratársamtól. Az erdei szakaszok se érdekesebbek. Csak mész, mész a rengetegben - úgy érzed vég nélkül -, sehol egy megkapó kilátás, egy látványos sziklaalakzat vagy akármi. Az erdei utak feldúlt állapotát már meg sem említem, mert ez szinte mindenhol így van kis hazánkban. Némelykor olyan mélyen besüppedt keréknyomok között kellett szökdécselni, hogy látszott: a traktor alváza súrolta a két nyom közötti talajt. Itt is ezerrel megy szombaton az erdei munka. A viszonylag sík túra (683 m) jobban elcsigáz, mint egy 2000 m szintkülönbségûre tervezett. Kínosan (!) egyoldalúan veszi igénybe az inakat, izmokat, izületeket. Annak viszont kifejezetten ajánlom a részvételt, aki szereti a temérdek templomot, út menti kápolnát, pléhkrisztust, Máriácskát. Hangsúlyozom, hogy a véleményem tisztán szubjektív, és kialakításában biztos az is nagyban közrejátszott, hogy egy (nem rendezõi!) »Pityerszer« útbaigazító tábla rossz értelmezése folytán sikerült jól elkavarnom. (Az így összeszedett tetemes idõhátrányt a túra végére vérrel nem, de sok verítékkel sikerült ledolgoznom.) Túratársaim zömének viszont tetszett a túra. Idézem: "Azért, én örülök, hogy ezt is megcsináltuk." (Ti.: Ki van pipálva.) Más vélemény: "Nekem kifejezetten megérte eljönni, mert sok mindent láttam, amit máshol nem lehet." (?) Hát, ízlések és pofonok... A pozitívumokat is feltétlenül szükséges megemlítenem: A rendezõgárda: Aranyosak, lelkesek, segítõkészek. Szalagozás és útbaigazító táblák: Ötös alá, azzal a megjegyzéssel, hogy a [K-] [K+] elágnál (ahol eltévedtem) elfért volna egy szalag vagy egy tábla a következõ felirattal: "Ottorino ne menj tovább a [K-]-on!". (Természetesen nem okolhatok mást a saját hülyeségembõl fakadó elkavarásomért.) További tetszõ dolog az itiner és a bélyegzések igényes mivolta. Ezt az itinert sajnáltam volna kettéhajtva zsebre vágni, mint ahogy legtöbb társával ezt teszem. Összegészében: Biztos, hogy ez nem lesz a kedvenc túráim egyike, de köszönöm, hogy részt vehettem rajta. Egy élmény volt...

Ottorino



 

 
 
 Túra éve: 2010
kekdroidTúra éve: 20102010.05.26 17:28:11
megnéz kekdroid összes beszámolója

Õrség 50


Hiányzott már az Õrség. Nem csupán a teljesítménytúra, hanem maga a tájegység, az óriási erdõk, a bükkösök, fenyvesek. Az apró falvak a világ vége felé félúton. A napi egy buszjáratot jelzõ menetrendek. A világvége hangulatot a szeles, felhõs, barátságtalan idõjárás csak fokozza – ennek ellenére igen nagy lelkesedéssel vágunk neki a túrának négyen: Kerek repkény, két testvére és jómagam. A rajtban sok ismerõssel futunk össze: Lükepék, Sir Dan, b_feriék, a bejáratnál SzLA akarja ránk csukni az ajtót, kicsit késõbb Vakond87-ék érkeznek szembõl, rajtolni. Elindulunk, szokásomtól eltérõen a kabátot meghagyom a táska belsejének egészen Kondorfáig. Ennek eredményeképp még most, bõ egy héttel késõbb is náthás vagyok. Kisétálunk Õriszentpéterrõl, most kihagyjuk az Árpád-kori templomot, pedig itt az elsõ ellenõrzõpont, lenne alkalom megnézni. Ballagunk tovább, rétek, legelõk között, majd elhagyjuk az országutat, megérkezünk a Zala völgyébe. Meglepõ, de kisüt a Nap, legalább tíz percre. Ez a Zala még nem a Balaton mellékének bõvizû Zalája, csak egy szerényen, megfontoltan csordogáló patak. Elsétálunk egy híd mellett, füves úton gyûjtjük a harmatot a nadrágunkra, amikor rádöbbenünk, hogy csúnyán benéztük az elágazást. Vissza a hídhoz. A jelzés és a tanösvény elkerített területen halad tovább, a túrázókat lekényszerítették a patak közelébe, biztos nagyon hiányzott az a plusz másfél méternyi beszántható sáv. Sebaj, mi elférünk itt is. Újabb híd következik, újabb réttel, újabb ellenõrzõponttal. A pontõr szerint még másfél órán át ki fogja bírni esõ nélkül. Repkény öccse szerint amíg kitart az optimizmusa, addig nem lesz esõ sem. Bízom benne, hogy másfél óránál tovább fog kitartani. Trappolunk tovább, irány Szalafõ, széles erdészeti úton, jórészt erdõben.


Szalafõ, focipálya, játszótér. Megtekinthetjük a tradicionális építõanyag, a mûanyag fólia és az igen modern zsúpfedél harmonikus együttes alkalmazását. Kicsit odébb óriási májusfa hajladozik a szélben, új étteremre figyelünk fel, odébb modernnek tûnõ tejüzemre. Próbál élni az Õrség. Átsétálunk Pityerszerre, közben néhány nagyértékû német személygépkocsi elõz, jó gyorsan. Biztos sietnek. Pityerszeren dnvzolival futunk össze az ellenõrzõponton, a vidámságát láthatóan nem csökkenti, hogy kábé 50 km/h sebességû szélben álldogál, társaira várva. A kedves pontõröktõl átvesszük a reggelinket, itt Dóri elbúcsúzik, õ a 30-as távon indult, meg is ússza az esõt. Irány a határ. Sárga virággal teli rétet kerülünk meg, mielõtt betérnénk az erdõbe. A fák lefogják a szelet, ennek igazán örülök, a kabát pedig továbbra is a táskában kuksol. Némi kanyargás után elérjük a szlovén határt, átkelünk a fapallókon, a túloldal már egy másik ország, viszont ugyanaz a tájegység. Kimászunk a határ völgyébõl, megkerüljük a hodosi ifjúsági tábort, idén nincs nyitva a hátsó bejárata. A pontõr igen precízen bélyegez az itineren meghatározott helyre, jó utat kíván, mi pedig elsétálunk a szembeszélben. Most nem állunk le pihengetni, a tavalyi hõségnek csak az emléke él, Repkény jobban is érzi magát. Lesétálunk Hodos északi csücskébe, néhány sporttárs a falu felõl érkezik, lehet, valami kocsmát kerestek, esetleg a pályaudvart akarták megtekinteni. (Már kész a villamosítás az országhatárig, lezajlottak az elsõ villanygépes próbamenetek. Még néhány hónap és lehet menni szakadt V43-ast és szlovén 1216-ost fotózni az Õrségbe. :)) Felsétálunk a felduzzasztott kis tóhoz, én kitekintek a zsilipre is, lefotózom a tanösvény kétnyelvû tábláját, majd Kerek repkényék után szaladok. Innentõl sûrû erdõben baktatunk egészen Dolányig, különösebb esemény nélkül. Megyünk, beszélgetünk, nézzük a fákat, élvezem a fák susogását a szélben és azt, hogy ez a szél nem a nyílt terepen ér minket. Örömöm egészen a faluig tart, onnantól ugyanis változó irányból, de végig szélben menetelünk. Fatábla köszönt a keresztezõdésben: Dobrodošli. Innen már csak néhány perc a templom, ahol messzirõl elõszörre a pihengetõ laci069-gethe duót nézzük pontõrnek. Az igazi pontõrök védettebb helyen vannak, vízzel kínálnak, de valahogy nem kívánok inni. Nem idõzünk sokat itt, csatlakozunk a két Lacihoz, ötösben kirándulunk tovább.


Az idén is gondosan lenyírt csapáson elõreszaladok, legyen egy olyan képem is, ahol szembõl érkeznek az útitársaim. Gyönyörû, szelíd tájon haladunk, olyan szélben, hogy ha nem beszél valaki elég hangosan, akkor nem értem a szavát. Elhalad két autó mellettünk, mindkettõben közös vonás a hátsó szélvédõn meglepetten kinézõ kislány. Megérkezünk egy kápolnához, tavaly itt már meg kellett állni egy pihenõre, túlmelegedés ellen. Most túlmelegedésrõl szó sincs, sõt. Igyekszünk visszatérni az erdõbe, amely nem csak a nevében sûrû. Néhány kidõlt fa kikerülése/átmászása után érkezünk meg a soron következõ ellenõrzõpontra, a ponyva alatti menedékbe húzódó két hölgynél hagyok egy diplomáciai öngyújtót, én is úgy kaptam valakitõl. Irány Farkasfa, természetesen az etetõpont elõtt egy órával kell elkezdeni evésrõl beszélni. Orfalu határában tábla mutatja, hogy „Rendes ÚTT Erre van.” A rendes útt nagyjából a piros sávval párhuzamosan halad, két méterrel arrébb, bent a susnyásban. Szembõl „STOP Saját terûlet” a mondás. Minden tiszteletünk a telektulajdonosé, de mivel szándékai nem túl világosak, ezért nem is tartjuk be szigorúan a táblák utasításait. Inkább sietve továbbmegyünk Farkasfa felé. Erdõben kanyarog a jelzés, néhány helyen út vagy ösvény nélkül, a valahol-mégis-vigyük-át-a-túrázókat elv alapján. Ettõl válik a túra egészen vadregényessé, kalandossá.


Végül csak megérkezünk Farkasfára. Az út bal oldalán óriási villa, tolómérõvel ellenõrzõtt méretû gyep, házi kacsaúsztató. Vele szemben vakolatlan vityilló, az ablakkeret részben ellátja a feladatát, részben nem, bentrõl mulatós techno üvölt. Kontraszt helyett kontúrt mondok, hiányzik a reggeli kávé, ha máson nem, a kifejezõkészségemen érzõdik. Az italboltban helyreállítom a borulófélben lévõ egyensúlyt. Bedobok néhány, SzLA által készített zsíroskenyeret, kísérõnek a jól bevált kávé+kóla párost. A helyi közönség pedig némi aprópénzt, a zenegépbe, akkor már indulóban vagyunk. Nem túl fair módon meredek emelkedõ vezet ki a faluból, mögöttünk a meteorológiai radar kupolája fehérlik a távolban. Megint erdõbe térünk, kicsit szétszakad a társaság, majd újra összeáll. A jelzés néhol megint fától fáig vezet, majd megint széles erdészeti úton, végül kiérünk a Kondorfa határában elterülõ széles rétre. Virágkavalkád fogad, a rét túlsó végén megmutatjuk Daninak a vidék legnagyobb piros sáv jelzését. A faluban egy néma kacsa-család fürdõzik, az anyakacsa biztonságba tereli a kicsiket, közben az apakacsa mogorván fújtat és rázza a faroktollait. Javaslom a bõszen fotózó Kerek repkénynek a gyors továbbállást, mert a végén még kacsatámadás áldozataivá válunk. Elsunnyogunk a túlerõ elõl. Szépen csendben elkezd csöpögni az esõ, a kocsmáig azonban már nem kezdek öltözködni. Odabent tartunk egy rövid pihenõt, egészen rövidet, majd áttörünk a törzsvendégek által generált füstfelhõn, ki a változó intenzitású esõbe. Annyi eszem azért van, hogy innentõl már kabátban sétáljak.


Kibattyogunk a faluból, hosszú réten vágunk keresztül, közben egy lelkes úriember suhan el mellettünk aprócska Fiattal, majd a rét közepén elkezd ásni valamit. Bízom benne, hogy nem dönt úgy, hogy nincs szüksége tanúkra. :) Elérjük a Lugos-patak átkelõhelyét, megmásszuk a meredek partot. Ispánk még négy kilométer a tábla szerint, errõl az egyébként kétségtelenül hasznos információról szívesen lemondtam volna. Felkaptatunk a mûúthoz, majd rátérünk a hosszú leszállópályára a falu felé. Laci069-cel sétálunk, elõttünk vagy száz méterre baktat Kerek repkény és gethe úr, mögöttünk szintén száz méterre a vízhólyagjait nevelgetõ Dani jön. Már rendesen esik, amire megérkezünk Ispánkra. Itt szódavíz és fejenként három darab nápolyi az ellátmány a bélyegzés mellé. Nem túl egyszerû továbbmenni, de muszáj. Bárkás-tóig szépen átázik a cipõm és a nadrágom, amíg mozgásban vagyunk, ez nem is akkora gond. Országutat keresztezünk, a pocsolyákra nézve kezdem felfogni az esõ mértékét. Messze nem akkora, mint velünk egyidõben a Bükkben, de már eléri azt a szintet, amikor otthonról kinézve azt mondom, hogy most nem akarok kint lenni. Bárkás-tónál behúzódunk pár pillanatra a pontõrökhöz, nekik rosszabb, mint nekünk, mert eléggé kevés lehetõségük van mozogni a hidegben. Ennek tudatában térünk vissza az útra, az erdõt már szépen átáztatta az esõ ahhoz, hogy ne nyújtsanak menedéket a fák. Nagyobb sebességre kapcsolunk, ez már a célegyenes. Pontosabban a célkanyargás, néhány derékszögû törés van az útvonalban. Édesanyám hív, attól félek, megint le kell fordítani valami újságcikket vagy tönkrement a mosógép vagy olyan hasonló probléma, amilyennel természetesen sokat nem tudok kezdeni az ország túlsó végébõl. Kiderül, egyikrõl sincs szó, viszont odahaza olyan felhõszakadást kaptak a nyakukba, hogy a hátsó kert bokáig vízben áll, reméli, nekünk jobb idõnk van. Megnyugtatom, hogy nálunk csak amolyan csendesen áztatós esõ esik. Visszaérkezünk Õriszentpéterre, még itt is van egy trükkös jobbkanyar, végül az iskola. Megkapjuk a soron következõ díjazást, kicsit alkalmunk adódik beszélgetni a -Dilen- - Tinca párossal, õk már egy ideje bent vannak. Befut Dani is, megkapja a kitûzõt, aztán érzékeny búcsút veszünk mindenkitõl, majd indulunk, szakadó esõben visz az autó Lentiig. Köszönöm a príma rendezést, a gyönyörû útvonalú túrát a TTT-nek, valamint a társaságot Kerek repkénynek és testvéreinek, laci069-nek és gethének.


-Kékdroid-

 

 
 
stalkerTúra éve: 20102010.05.19 21:50:31
megnéz stalker összes beszámolója







Õrség 50 (hivatalosan 52,7 km)


2010.05.15.


Az idén is Bazsival indultunk el a túrára, hajnali indulás után negyed 7 körül értünk Õriszentpéterre. Ahogy az autóval, az iskola elõtti aszfaltos pályához közeledtünk, már messzirõl feltûnt István alakja, aki éppen a reggelijét majszolta. Kölcsönös üdvözlés után kiderült, hogy még István sem nevezett, ezért aztán hármasban rajtoltunk 6 óra 35 perckor. István azt mondta, hogy a mai napon nem siet, mert a Kinizsi 100-ra pihentet, ezért egész túrán velünk jött, amiért utólag köszönet neki. Az elsõ ep.-nél találkoztunk Gáborral, aki mellesleg óvodai csoporttársam volt egykoron és így hármasunk négyesre bõvült, mely aztán az egész túrán meg is maradt, köszönet érte mindegyikõjüknek. Az idõjárás nem bíztatott minket semmi jóval, de végül is egész nap kegyes volt hozzánk, annak ellenére, hogy az esõfelhõk sokszor a vállunkon pihentek. A túrát megúsztuk nagy elázás nélkül, gyakorlatilag csak csepergõ esõvel találkoztunk idõnként. Amikor egy kicsivel jobban esett, akkor meg pont fedél volt a fejünk felett, mert a farkasfai kocsmában ültünk, vagy pedig éppen erdõben haladtunk és az esõbõl így nem éreztünk szinte semmit. Az õrségi táj még ilyen borongós idõben is csodálatos, bár tavaly a napfény hozta ki igazán a táj szépségét. Az ellátás tavalyhoz képest egy kicsit fakóbbra sikerült, mindenkinek hiányzott Hodosnál a tavalyi finom szlovén málnaszörp a Radenska ásványvízzel és hiányzott a Sûrû-erdei aszalt gyümölcs is:) A hiányt betudtuk a válság negatív hatásának, Farkasfán és a célban azonban mindenki dõzsölhetett. A pontõrök mindenhol kedvesek voltak, Sûrû-erdõnél még Gábor fizikai erejét is igénybe vették. (Senki ne gondoljon rosszra, csak a két fa között függõ nyugágyat kellett meglöknie, had ringatózzanak benne a pontõr hölgyek.) Az itiner ugyanolyan igényes, mint tavaly volt, benne minden szükséges adattal. A pecsétek az idén is mûvészi kivitelûek, a kapott emléklap és a kitûzõ is nagyon szép. Az útvonal mindenhol jól követhetõ, köszönhetõ ez a korrektül kitett jelzéseknek. A célba 16 óra 40 perckor értünk be, Bazsi még megkapta az 50-es táv legfiatalabb teljesítõjének járó, évszámmal és a túra nevével ellátott csuprot is. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, Istvánnak és Gábornak köszönjük a társaságot!






 
 
dnvzoliTúra éve: 20102010.05.18 23:29:01
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Õrség 50


2010.05.15.


Minden Modova György Õrségrõl,az õrségi emberekrõl,falvakról,tavakról szóló írásaival kezdõdött.Olyan szemléletesen,olyan átéléssel olyan "szerelemmel" írt errõl a gyönyörû vidékrõl,ahol õt "gyüttmentet"a jó helyiek befogadták,hogy mielõtt elõször eljutottam ide,valamiféle misztikus helyként élt bennem,valami olyanként ahol mindig is lenni szerettem volna.Aztán jópár éve volt szerencsém eltölteni pár napot egy- az e vidék kapujában levõ- törpefalu még törpébb részén Felsõ-Csödén,amit több ilyen alkalom is követett,volt hogy õriszentpéteri "bázissal".Ezen "nyaralások"alkalmával autóval(kisebb részét biciklivel) bejártuk az Õrség összes faluját,és a Vendvidék magyar részét is,Zalalövõtõl egészen Kétvölgyig.Minden egyes alkalommal lenyûgözött a vidék nyugalma,érintetlensége.A tájegység szeretete tehát nem mai keletû,e kis bevezetõ után talán nem kell túlzottan ragoznom mennyire vártam már május 15.napját:)


Négyesben,a Béli-házaspárral és új ismerõsünkkel Ferivel suhantunk le hajnalok hajnalán az ország dél-nyugati csücskébe.Õriben(a helyiek így hívják)aztán meglepõdtem,hogy az általam rajtként gondolt általános iskolánál túl nagy a csend.Néztük innen,néztük onnan,sehol senki.Lacibácsinak rémlett,hogy valahol a Bognár étterem után kellett régen lekanyarodni,azt meg én tudtam,hogy a rajt a Kovácsszeren van.Rövidesen aztán ráleltünk egy "Kovácsszer" feliratú nyíl alakú táblára és így a  rajthelyre is,el nem tudtam volna képzelni hogy egy ekkora településen két általános iskola is van.


Nem siettük el a rajtolást,Mészáros"Túrázz a Cuha-völgyi vasútért"Andrással volt még egy találkozóm,így kb. 7 óra lehetett amikor nekilódultunk Ferivel,Lacibácsiék a 30-ra mentek.Természetesen a legfõbb kérdés már ekkor az volt,vajon mennyit úszunk meg esõ nélkül,annyira 100%-ra mondta minden hírportál a csapadékot,hogy mi is elfogadtuk elõre:ma elázunk és kész.Na persze ez az én kedvembõl mit sem vett el,minél több idõt szerettem volna eltölteni itt(persze a szintidõn belül:),így eszem ágában sem volt mondjuk csak azért a 30-on indulni,mert hátha elázom a végén.


Alig hagytuk el Õriszentpétert,jött a telefon a csajoktól(Réka és Niki),befutott a buszuk,merre járunk?A rajtolási ceremóniával együtt úgy fél órára saccoltam az elõnyünket,így megbeszéltük hogy õk majd szedik a lábukat,mi meg egy kicsit nyugdíjasra vesszük a tempót.Templomszer ep. így is hamar elérkezett,mivel csak 2,3km a rajttól.Körülnéztünk,Feri csinált néhány fotót,elbúcsúztunk a pontõröktõl és indultunk tovább.Eddig aszfalton haladtunk,amit nem is bántunk túlzottan,legalább a reggeli harmatos fû nem áztatott el bennünket térdig.A keserûszeri elágazónál aztán elhagytuk a kék sávot a kék kereszt kedvéért.Áthaladva ezen a "szeren"hamarosan egy patak völgyében találtuk magunkat.Egy fahídnál késõn vettük észre,hogy a jelzés átvisz a túlpartra,de pont akkor értük utol Renátát aki egy elõrébb levõ átkelõnél épp visszatért "erre" az oldalra.Én a "kispistázók"legfõbb verbális ellenlábasa ezt a levágást nem tudtam lekileg feldolgozni,így visszatértünk a leágazóhoz és átkeltünk a fahídon:)Amit nem is tettünk rosszul,mert kiderült hogy nem kell visszajönni az eddig használt oldalra,a jelzés a patak bal partján visz tovább.(Folyással szembe haladtunk)Amint egyre jobban belevetettük magunkat a völgybe egyszer csak tudatosult bennem,hogy ez a "patak"bizony a Zala "folyó":)A víz sajnos épp hogy csak csordogált,és a lassú folyásnak köszönhetõen a meder nagyon hordalékos,sötét színû volt.Emellett néhol gázolajfoltok úsztak a tetején,melyek nélkül sem mostam volna meg benne még a kezemet sem,ezek után meg fõleg nem:((Mivel nekem a víz a gyengém,a látvány eléggé lelombozó volt.


Egy jelzésekkel bõven ellátott helyen újra átkeltünk a Zalán és kikapaszkodtunk a völgyébõl.Szépen kisütött a Nap is,így mikor a második ell.pontra értünk levetettem egy réteget magamról és egy aláöltözet póló plusz pulóver verzióban folytattam a túrát.A pontõr sráccal elmerengtünk a határok átjárhatóságának varázsán,ami a fiatalabbaknak már magától értetõdõ,nekünk viszont szerintem életünk végéig egy furcsán jó érzés lesz a nyírfasáv ily módon történõ megközelítése,átlépése.Ezen a ponton is körülnéztünk kicsit,szépen karbantartott pihenõhely volt,gondoltam ha ez Gyõrben lenne mondjuk a Püspök-erdõben....hát nem tudom két hétig bírná-e szétverés nélkül.


Egy kilométer megtétele után már Szalafõ utcáját koptattuk,a faluba egy jól megteremett ,májusfa alatt léptünk be,amit a viharos szél már elég rendesen megdöntött.Szépen jöttek elõ a korábbi emlékeim errõl a vidékrõl.Bár az élet itt lassan folyik,azért néhány új építményt is felfedeztem,ami mindenképp bíztató a környék jövõjére és ezzel együtt a majdan itt pihenni vágyókra nézve.Átgyalogoltunk a falun,a farkasfai kanyarnál tovább egyenesen Pityerszer felé.Itt megint rá kellett jönnöm,mennyire megcsalja az emlékezete néha az embert.Pityerszert én a leágazó után pár száz méterre vártam,és az oda vezetõ emelkedõ sem rémlett.Hiába autóval azért más:)


"Felkaptattunk"tehát a skanzenhez ahol én úgy döntöttem megvárom Nikiéket.Kényelmesen megreggeliztem majd kisétáltam a domb szélére,emlékeztem rá hogy itt nagyon szép a kilátás Felsõszer irányába.Az egyre jobban feltámadó szél azonban visszairányított a hátizsákomhoz,amit áttúrva meg kellett állapítanom,hogy a széldzsekimet csak azt hittem hogy elhoztam.Bosszankodtam egy sort,hiszen most nagyon jól jött volna,nem volt mit tenni felvettem az esõdzsekimet,és visszamentem gyönyörködni.Feri közben elindult Renivel.A várakozás percei tehát nem teltek unalmasan,befutott két ismerõs túratárs is,András és Boglárka,( Kékdroid és Kerek repkény),majd pár perc múlva feltûntek a lányok is az emelkedõn.Miközben õk pecsételtek,én is összecihelõdtem és innentõl hármasban folytattuk a túrát.Szlovénia felé kanyarodva elõször gyönyörû réteken haladtunk,az út ezen szakasza a nézelõdésen kívül a múltkori túra(Káli60) emlékeinek kitárgyalásával telt.Az erdõbe való bejutást a mezõn elhelyezett szalagok mellett az elõttünk elhaladók által kitaposott ösvény is segítette.A határon levõ hídhoz egy nem túl megerõltetõ emelkedõ leküzdése árán juthattunk fel,ami még jól is esett ezen a "szintszegény" túrán.Átértünk tehát Szlovéniába,egy kilométer után meg is érkeztünk a 4. ell.pontra ami egy ifjúsági szálláshely kapujában lett felállítva.Ezután két kilométer murva következett,máskor ennek nem örülnék,most a szép vidék miatt nem zavart.Hodos falunak épp hogy csak a szélét csíptük meg, hamarosan már a tó gátján haladhattunk.A vízleeresztõ mûtárgyat jobbban szemügyre vettem,majd a tavat is hátrahagyva elkezdtünk emelkedni az erdõben.Itt ideiglenesen kihelyezett jelzések segítettek az út tartásában,mivel klasszikus turistajelzések nem voltak.A szél bele-belekapott a lombkoronába,néha kisebb ágak landoltak mellettünk,mögöttünk,eszembe is jutott az ominózus Cuha25 túra az "etalon-viharral",ahova volt aki bicajos sisakkal érkezett,és nem is feleslegesen:)Hát bíztam benne azért hogy ma idáig nem fajul a dolog:)


Erdei szakasz után Dolányba mûúton érkeztünk.Mint már említette valaki a rendezettség,a tisztaság ami egybõl szembeötlõ itt,de az is megállapítható szerintem,hogy a tájegység magyarországi részére ez ugyanúgy elmondható szerencsére.A fõutcán elhaladtunk egy "Zaba Bar"nevû egység mellett,mindjárt megfejtve a "zabál,zabálás"szavaink eredetét:)Dolány amúgy gazdag falunak tûnt,a házak többsége nem csak nagy hanem nagyon takaros is.A templomnál értük utol Feriéket,majd az átfagyott pontõröktõl begyûjtve a pecsétet el is kerültük õket.Lefutva a teplom dombjáról átvágtunk egy mezõn,majd rövid erdei szakasszal folytattuk utunkat.Kiérve az erdõbõl még mindíg az ideiglenes jelzéseket követve haladtunk tovább egy település szélét érintve egy patak partján,fejmagasságban repkedõ fecskék között.Elérve a mûutat jobbra kanyarodva átkeltünk egy hídon,majd egy balossal két kilométer erejéig társunkká fogadtuk ezen említett utat.Réka itt kezdett nyûgös lenni,próbáltam belé lelket önteni,hogy a kilátásssal próbálja feledtetni a kemény talaj okozta gondjait-nem sok sikerrel:)Pedig a látkép több volt mint szép,lényegében egy domb gerincén haladtunk és az alattunk elterülõ völgy nagyon lélekemelõ látványt nyújtott.Magyar oldalon talán Apátistvánfalva, Kétvölgy környéke hasonló amit sajnos a túra nem érint.Épp ezért kellett örülni ennek itt!


Áthaladtunk egy helyi "szeren"majd a mûút balra fordult,vele együtt mi is.Jobbról a befutó nyírfasáv jelezte,hogy közeleg a határátlépés.Az aszfaltról letérve vetettünk egy utolsó pillantást a völgyre,majd egy kövekkel tarkított erdei úton hamarosan visszatértünk Magyarországra.Itt szalagozás segítette a haladást egészen a piros sáv befutásáig.A Sûrû-erdõben felállított ell.pont a 25. kilométer elérkezését is jelentette egyben.A pontõrök épp tûzrakással ügyeskedtek,hát igaz,hogy esõre állt az idõ de azért elég bátor cselekedetnek véltük a kiszáradt avarral borított erdõ közepén ezt a mutatványt.Na,mindegy,ez nem a mi dolgunk,kisebb szerelvényigazítás után haladtunk tovább néhol jól szétgyúrt erdõgazdasági utakon.Itt értek utol bennünket Reniék,ötfõsre bõvült tehát a csapat.Orfalu mellett csak elhaladtunk majd átkelve az "õt" Apátistvánfalvávalval összekötõ mûúton a Kis-patak dûlõn haladtunk.Ez a szakasz nem túl látványos,izgalmat csak a redkívüli mértékben szétgyúrt úton való egyensúlyozás hozott számunkra.Na meg egy durván 3 méteres magasságban egy ágasról lelógó 120literes hordó,az alján valami kütyüvel,alatta a földön meg kukoricaszemekkel.Az lejött,hogy ez egy vadetetõ,csak azt nem tudtam elképzelni,hogy hogy adagolja a takarmányt.Egy segítségemre sietõ erdei emberke szerint ez a szarvasoknak van kitéve,mert azok felérik,megkocogtatják a "kütyüt",és elkezd hullani a tengeri.Hát én ebben a verzióban nem igen hittem,úgyhogy utánanéztem itthon és már világos a dolog.Ha valakit érdekel: www.vadeteto.hu


Mivel tudtam,hogy Farkasfát helyi viszonylatban véve méretes dombok veszik körül,fel voltam rá készülve,hogy a túra legszintesebb része jön most.Niki szólt,hogy hagyjam el õket nyugodtan,nem fognak megsértõdni,de jól éreztem magam velük(remélem õk is valamennyire:),és egy kis belassulásért nem akartam elválni tõlük.Így,szép lassan átkelve a huplin amit Nagy-dombnak kereszteltek el valamikor be is értünk a falu egyik szélsõ utcájába.Jó sokat kellett menni,mire odaértünk a falu másik szélén levõ kocsmába az etetõpontra.Az ellátmány gyors összekapkodása után kiültem a teraszra,általában is utálom a dohányfüstöt,kaja közben meg kiváltképp nem viselem el.Mivel csak síma zsíros vagy vajas kenyér volt,elõvettem az almámat és azzal dobtam fel az ebédet.A kapott bónra meg kértem egy kólát.Közben még ismerkedésre is futotta az idõbõl,összehaverkodtam Attilával egy vidáman tökrészeg fiatalemberrel,aki bemutatkozott majd valamiért azonnal elnézést kért tõlem:)Mivel semmit sem vétett ellenem,nagylelkûen megbocsátottam neki:))Távozásakor még visszakiabálta,hogy "Az élet a hídon túl van"vagy valami hasonlót majd átkelve az említett mûtárgyon eltûnt a szemünk elõl.Mire aztán a táplálkozással végeztem megjelentek a lányok is nyüglõdve,hogy menjünk már,mert õk fáznak,meg amúgy is" menjünk már":)))Különösen Réka volt maga alatt,már it azt tudakolta,hogy mennyi van még hátra:))) Á,épp csak egy húszas:) Nem fogott ki valami jó napot,de hát mindenkinek lehet ilyen.....


Nekilódultunk tehát,a következõ ell.pontig durván 120 méter emelkedés várt ránk,ennek jó részét Farkasfa után el is használtuk.Felérve a dombra együttérzésemrõl biztosítottam Nikit,nekem is megfájdult kis idõre a fejem,ami a túra során sajnos többször meg is ismétlõdött emelkedésnél.Folytatva utunkat egy apró házcsoporton haladtunk át majd egy újabb emelkedõs rész vért ránk szép erdei környezetben.Fenyõerdõ lévén puha tüskeszõnyegen lépdelhettünk,a távolban még egy szarvascsordát is megfigyelhettünk pár másodperc erejéig.Nemsokára egy szép nagy rétre értünk a kapott térkép Hosszú-rétként említi.A réten az út követését megint csak az elõttünk elhaladók csapása segítette,egy fák,bokrok nélküli területen nehéz is jelzéseket képezni,a domb tetején aztán a vadlesen már voltak kihelyzve szalagok.A rét elhagyásának helyét aztán az általam eddig látott legnagyobb piros sáv jelzés tette egyértelmûvé.A cél nyilván a minél messzebbrõl való észrevehetõség,ennek megfelelõen egy kb.35cm átmérõjû fára felfestettek egy kb.50-60cm magasságú(hosszúságú)piros sávot:)E giga jelzés mellett elhaladva egy mélyen keréknyomos faluszéli úton értünk be Kondorfára,ahol az ell.pont elõtt visszakiabáltuk a közben minket leelõzõ két utitársunkat a piros sáv jobbra kanyarodó szakaszáról az italbolthoz pecsételni.Innen ugyanis a kéken mentünk tovább,egyenesen át a falun.Kondorfa nem egy gazdag falu ez látszott,elég sok a  leromlott állapotú ház.Úgy látszik ide valahogy a turisták sem jönnek,talán csak a falu végén volt egy pihenõház,amúgy meg nagyon sok ingatlanon ott volt az "eladó" felirat.Az esõ itt már elég jól szemerkélt,de a szél és a testhõ miatt még nem kellett az esõkabátot bevetni.Viszont itt a csapatot elérte egy holtpont,a táj sem volt túl érdekes,az ösvény is bokatörõre sikeredett,szó nélkül raktuk az egyik lábunkat a másik után.A zöldre való letérés után átkeltünk a Lugos-patakon,majd kikapaszkodva annak völgyébõl egy erdei murvás úton folytattuk.Kis ideig az Ivánc-Õriszentpéter úton talpaltunk egyre erõsödõ esõben,majd egy hosszú egyenes szakasszal beértünk Ispánkra ahol az ell.ponton Az Ösvénytaposó család 3/4-étõl megkaptuk az aktuális pecsétet,nápolyival,szódával.Mivel az esõ itt már intenzíven esett,az átázott pulcsimat,pólómat szárazra cseréltem,és bár nem szeretem,muszáj volt felvenni az esõkabátot is.


Ránézve az órára megdöbbentünk,hogy már csak pár perc választ el bennünket 17 órától,az induláskor azt hittem ekkorra fogok beérni.És még volt hátra 6 km:)Neki is indultunk a piroson a Bárkás-tó ep. felé.Feriék megint csak feleslegesen siettek el tõlünk,nem vették észre a faluban hogy nem sokkal az ep. után a piros letér jobbra.Nagy füttyögetések,kiabálások árán sem voltak hajlandóak visszafordulni elõször,gondoltam biztos tudják miért mennek arra,így mi mentünk tovább,ha majd észreveszik hogy nem megyünk utánuk,csak megnézik az itinerüket.(késõbb vissza-visszafordulva mintha látni véltem volna Renáta citromsárga zsákvédõ huzatát)Az esõ rendesen szakadt,így már csak a haladásra koncentráltunk,és hogy el ne kavarjunk.A bárkás-tavi esõbeállónál megkaptuk az utolsó pecsétet is egy újabb "Jó reggelt"keksz kíséretében,és már nem is érdeklõdtünk,nézelõdtünk,hogy most itt van-e valami tó is,vagy mifene,dobtunk egy "vissza ketttõt"és a lehetõ legnagyobb sebességünkkel szakítottunk tovább.Négy km volt hátra,és a lányok megkértek,hogy diktáljam a megfelelõ tempót,kicsit több mint egy órájuk volt a hátralevõ táv megtételére,a reménybeli díjazás átvételére meg a buszmegállóba való kiérésre.Felvettem tehát az agárversenyeken használt mûnyúl szerepét,pont annyira mentem,hogy a nyomomban tartsam õket,nem húztam el,így folyamatosan élve tartottam a reményt az elkapásomra:))Nem lehettem azonban túl kívánatos falat(legalábbis Nikinek),mert a cél elõtt párszáz méterrel az említett leányzó ügyet sem vetve rám(nyúlra:)elhúzott mellettem,és már az õ vezetésével érkeztünk meg aztán az iskolába,durván 40 perc alatt,ami itt a végén 6-os sebességet jelentett.


Így egy órával a tervezett idõ után értem be,viszont én 50 km-re gondoltam a tíz órát.A táv meg 52,7 és ha még hozzávesszük a pityerszeri várakozást,meg a Farkasfa körüli csapategységet erõsítõ lassúbb haladást,a Kondorfa utáni holtpontot,már meg is van hol ment el a tíz órás teljesítés.Ami teljesen lényegtelen mellesleg.


A teljesítésért egy nagyon igényes oklevél jár,plusz egy jellegzetes õrségi emeletes házat,egy kástut ábrázoló kitûzõ Õrség 50 felirattal.A célban még lehetett enni-inni,a várakozás perceit Lacibácsiék az ellátmány készítésével tették hasznossá,amit a szervezõk nagyon köszöntek nekik.Feriék beérkezéséig én még gyorsan elmentem a kedvenc õriszentpéteri fazekasomhoz Zsohár Gyulához,akit sajnos nem találtam otthon,így most elõször cserépedény nélkül voltam kénytelen hazatérni innen:(


Búcsúzkodás után a már kimondottan viharos zivataros idõben suhantunk haza Gyõrbe,Páli határából még a tûzoltókat is riasztanunk kellett egy az utat majdnem teljes szélességében elzáró kidõlt fa miatt.Mivel itthon is esett rendesen,mindenkit hazavittem,nehogy már újra elázzanak:)


Nos:ezen a túrán nincsenek hatalmas hegyek,nincsenek vadregényes patakmedrek,nincsenek várromok,nincsenek égig érõ szálfaerdõk.Vannak viszont gyönyörû virágos rétek,dimbek-dombok,kedves kis"szerek",Árpád-kori templomok,haranglábak,tavak,tókák,szép kilátások.Ez az Õrség,a nyugalom szigete,az érintetlenség vidéke.És van itt egy jól szervezett túra igényes igazolófüzettel,tökéletesen kijelölt útvonallal,kedves rendezõgárdával.Az ellátás kimondottan jónak mondható:Pityerszeren "Jó reggelt"keksz,Farkasfán Zsíros-vajas kenyér sóval,hagymával,Ösvénytaposóéknál nápolyi szódával,Bárkás tónál újra keksz,a célban megint Zsíros-vajas kenyér retekkel,karalábéval,hagymával,szörppel.Az már az én egyéni problémám,hogy a lekváros kenyeret jobban szeretem(ném:)Ennél több negatívumot viszont nem tudok megemlíteni,így:


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli


(Ha valakit érdekelne a Tanúhegyek 50,lehetne róla beszélni,ha megyek,én úgy 5 körüli gyõri indulással számolok. 06205866654)

 
 
 Túra éve: 2009
kekdroidTúra éve: 20092009.05.20 09:55:05
megnéz kekdroid összes beszámolója
Õrség 50

Kora hajnali ébresztõ, pakolászás. Tegnap esett Lentiben, ebbõl – tökéletesen helytelenül – arra következtetek, hogy biztosan esett az Õrvidéken is, úgy harminc kilométerre észak-északnyugatra légvonalban. Ráadásul a meteorológia szerint mára 1 mm esõ van elõirányozva, úgyhogy jó lesz vinni a kabátot, gondolom. Az út során Kerek repkény édesapja megmutatja a Kerkafalva – Szatta országutat, ami már nagyon régen volt útnak nevezhetõ. Így a tervezett 6:00-ás rajt helyett 6:40-kor sikerül elindulni, a rajtnál SzLA1 is úgy fogad: „Elkéstetek.” :) Azért benevezünk Laci069-nél, váltunk néhány szót Borbély Katával, aki még vár egy keveset az indulással, majd elrajtolunk. Sietünk, hogy ledolgozzunk valamennyit a hátrányunkból, de rögtön az elején elbizonytalanodunk, mert tavaly még a mezõn át vitt a túra. Idén inkább a református templom mellett sétálhatunk el, ez amiatt is jó, hogy nem lesz csupa víz a cipõnk a harmatos fûben. Templomszeren megkapjuk az elsõ pecsétet az új, kihajthatós térképû itinerre. Ahogy már többen írták, mind az igazolófüzet, mind a pecsétek kivitele súrolja a tökéletesség határát, ehhez csak csatlakozni tudok. A pont után átvágunk Keserûszeren, egy pár felegyenesedett kacsa hápog az út mentén méltatlankodva. A DDK útvonalát követjük a Zala völgyében, hosszú rét kísér jobbról, néha érintjük az erdõt, a táj szépségét nem lehet leírni. (Megjegyzem, a mûszaki rajz tanáromnak is az a kedvenc mottója, hogy amit nem lehet leírni, azt le kell rajzolni. Mondjuk õ tengelykapcsolókra gondolt.) A második pont után besétálunk a sportpálya mellett Szalafõre, utolérjük PrInCe-éket, valamint Vakond87-et és útitársát, Attilát. Kettejükkel megyünk tovább, rögtön a Pityerszeri múzeumfaluig, most nincs alkalom jobban körülnézni, pedig érdemes. A régebbi kiadású térképemen nem jelzett – az itineren annál inkább – sárga sávon ballagunk tovább, ez elhagyja a K+ jelzést dél felé, átvágunk keresztbe egy völgyön, majd még egyen, ez jelzi Szlovénia határát.

Kezd nagyon melegre fordulni az idõ, alaposan befûtöttek odafönt, ezért aztán kézben cipelem a kabátot egy ideje. A határon fahídon kelünk át, olyasmi, mint a Naszály alatt a Gyadai-rétnél, csak rövidebb és van határkõ. Amelyen az MNK feliratot ügyesen átvariálták MK-ra az N betû lemalterozásával, csak azt nem tudom, hogy az RS felirat, az hogyan került rá. Nem Jugoszlávia volt ez az N betûs államforma idején? Vagy tagköztársaságként már akkor is Rep. Slovenija voltak? Ezen morfondírozunk, ahogy felkaptatunk egy rövid emelkedõn az Õrihódosi (Hodoš) Ifjúsági Szálláshoz. Itt nápolyiszelet jár és szörp, valamint megtudjuk, hogy az ifjúsági szállás árai az otthoniakhoz képest kissé magasak, viszont a környezet igencsak megkapó. Maga Õrihódos község (Hodoš) még meglehetõsen messze van ide, hosszú, nyílegyenes út vezet odáig, szinte teljesen árnyék nélkül. Egy helyen furcsa magasles van ráépítve egy fára, Kerek repkény is és Vakond87 is kipróbálják, jól fel kell kapaszkodniuk, de csak váltva, mert két embernek már kissé ingatag az építmény. Leérünk egy mûútra, majd felkaptatunk a Hodosi-tó gátjára, békés kis tározó, az ellenõrzõponton kapott prospektus szerint: „Akkumulációs tó”. Innen már a túra saját táblái vezetnek egészen a Sûrû-erdõ elõtti szakaszig, ahol újra jelzett úton talpalhatunk. A táblán felirat: Pohod – Õrség – Teljesítménytúra, valamint feltûnik egy leragasztott szó: peši. Összeolvasva a peši pohod cukorrépa-kampányt jelent, a pohod önmagában gyaloglást. Aha, így már értem – gondolom, amikor utánanézünk Repkénnyel a dolognak. A tó elhagyása után betérünk az erdõbe, hosszan sétálunk benne, látunk néhány elkerített magoncot, mind vörösfenyõ, gondolom, próbálják újra meghonosítani. Egy kicsi, négyszög alakú irtáson pedig szabályosan körülkerített búzamezõt találunk, valami feldereng az Õrségrõl olvasott írásokból, hogy itt bizony ez volt régen az egyetlen módja a földmûvelésnek. Megérkezünk Dolányra (Dolenci), rendben tartott porták, szabályosan nyírt gyep, tisztaság és kiváló minõségû utak jellemzik a falut. Nem semmi, fõleg, hogy Szlovéniának sem a leggazdagabb táján járunk. Azért fekete pontot is kiosztok egyet, mert a buszmegállóban még nyomát sem leljük menetrendnek, itt is szokásjog alapján közlekednek a buszok. Ha egyáltalán közlekednek.

A pont a Szt. Miklós templomnál van, Talpalóék kínálnak itt vízzel és õk adnak bélyegzést a lapunkra, ez stílszerûen a templomot ábrázolja. A kilátás az ellenõrzõpontról egyszerûen csodaszép, gondozott, nyugodt táj terül el elõttünk. Lesétálunk a rétbe vágott ösvényen, majd nemsokára kiérünk újra egy mûútra, sehol egy kátyú, egy repedés rajta. Hogy ne legyen teljes a boldogságunk, iszonyat meleg van, fõlünk a hõségben, kevés az árnyék az úton. Viszont a táj határozottan szép, ahogy eddig is volt, kár, hogy a magas páratartalomnak köszönhetõen már nem látni el olyan messzire, mint reggel lehetett volna. A határnak és vele együtt az erdõnek roppantul örülök, az országút elhagyása után rövidesen, szinte feltûnés nélkül hagyjuk el Szlovéniát. Ha belegondolok, hogy itt határzárról, meg mindenféle határsáv-engedélyekrõl volt szó szüleim gyermekkorában, én meg itt kolbászolok és azt se mondják, hogy menjek arrébb... Tetszik ez így. Megérkezünk a Sûrû-erdõ ellenõrzõpontra, aszalt gyümölccsel kínálnak, jólesik, mert kezdünk éhesek lenni. Ez abban is megnyilvánul, hogy kajáról kezdünk beszélni, mit ad Isten, öt kilométerrel a kajapont elõtt. Bár, ha jobban megnézem, van az hét is, kicsit kilépünk. Elhaladunk Orfalu szélén, bemegyünk az erdõbe, hogy már csak Farkasfa elõtt bukkanjunk ki belõle. Itt Kerek repkény ellép, hogy kávéhoz jusson a kocsmában, de nem jár szerencsével, mert az orra elõtt csaptak le az utolsó adagra. Megebédelünk, közben SzLA1 jótanácsait hallgatjuk az úttal kapcsolatban, szól, hogy Kondorfa után az erdészet nemes egyszerûséggel az útra döntötte a fákat és azóta is úgy van, de párhuzamosan, öt méterre, megy egy ösvény is, azon lehet kerülni.

Kerek repkény itt ránéz az órára és kiadja a parancsot: sietni kell, mert nem érünk vissza ötre Õriszentpéterre, pedig akkor kezdõdik a Kresz-tanfolyam és égõ lenne lekésni. Úgyhogy elbúcsúzunk Vakond87-tõl és Attilától, hogy mi most aztán sietünk. Morgok valamit Repkénynek, hogy a Fóti-Somlyón én is így búcsúztam el Vagdalthúséktól, aztán ott is mi lett belõle... :) Azért elindulunk, felhúzunk a Farkasfa utáni emelkedõre, mögöttünk a radarállomás kupolája húzza meg magát békésen egy másik dombháton. Újra erdõben haladunk, a lendület azonban fogyóban van, ráadásul Hosszú-rétnél olyan sok a virág a réten, hogy Kerek repkény nemes egyszerûséggel elkezd fulladozni. Ezt én heves tüsszögéssel egészítem ki, szép kis pár lehetünk, ahogy az egyikünk levegõ után kapkod, a másikunk meg másodpercenként kettõt tüsszent. Kondorfán leülünk a nyomóskútnál, megmosdunk, iszunk egy kis hideg vizet, valóságos áldás ez. Utolér egy háromtagú csapat, találtak egy lila fejpántot, de nem a miénk. Annyira kómás vagyok itt, hogy elõször azt válaszolom, hogy mi az ötvenesen vagyunk. Mondják, hogy õk is, meg a fejpánt is, de nem ez volt ám a kérdés. Kell egy kis idõ, amire felfogom a helyzetet. :) A kocsmában leülünk kávézni, hátha az segít, közben befutnak Vakond87-ék is, ennyit a sietésrõl. A DDK útvonalát követjük kifelé a faluból a Lugos-patak völgyében. SzLA1 nem túlzott, az út tényleg járhatatlan, készítek néhány képet róla, aztán kikerüljük az utat a réten. Amire elérjük a zöld sáv elágazását, beborul az ég, a páratartalom miatt valóságos esõerdõn vágunk át itt az Õrségben. Átkelünk a Lugos-patakon, amely szép, mély szurdokot vájt magának a kavicsos talajba. Nagyrészt fölfelé megyünk itt, elérjük az ivánci országutat, amelyet egy hosszú, barátságtalanul egyenes földútra cserélünk Ispánk felé. A Béke-liget öreg fenyvese mellett áll a pontõrök kocsija, Repkény itt elfekszik és elkezdi a regenerálódást. A pontõrök nagyon kedvesek, adnak fejfájáscsillapítót és töménytelen mennyiségû csokit, a lelkesedésüket az sem töri le, hogy a szél rendre megpróbálja elröpíteni a felszerelésüket a motorháztetõrõl. Vagy negyedóra pihenést követõen Kerek repkény felpattan, és mint akit kicseréltek, hatos átlaggal kezd el rohanni a cél felé. Elbúcsúzunk a pontõröktõl, aztán elhúzunk a piros sávon Bárkás-tó felé.

Itt rengeteg béka szól a nádasban, de nem ez köti le a figyelmemet, hanem az, hogy a felhõk szinte olyan alacsonyan ülnek, hogy úgy tûnik, létráról meg is lehetne érinteni az aljukat. Azért jó magas létra kéne, de tényleg erõsen a nyakunkok van a vihar itt. A ponton még csak a szél fúj, jó erõsen, itt sóspereccel kínálnak, veszek egy marékkal. Repkény a pont után spontánul elkezd kocogni, alig bírom követni, mert nem akarom, hogy a kabát leessen a táskáról. Az esõt eleinte még lefogja felettünk az erdõ, de miután áthaladunk egy réten, már minden mindegy alapon nem veszem fel a kabátot, hagyom lengedezni a táskán. Utolérjük – megint – Vakond87-éket, Vakond szinte gurul a nevetéstõl, amikor meglát. Bekocogunk Õriszentpéterre, a város határára el is áll az esõ. Besétálunk az iskolához, jó vizesen, majd átvesszük a nagyon igényes díjazást. Aztán még a szolgáltatást sincs alkalmunk tesztelni, mert Repkény siet tovább, tanfolyamra, így is fél óra késésben vagyunk.

Köszönöm a túrát a TTT-nek, egyetlen kifogást, egyetlen „jó, de azért...” kezdetû mondatot sem tudnék felhozni. Ez a túra úgy nagyszerû, ahogy van. Köszönöm továbbá a társaságot és a vidám utat Kerek repkénynek, Vakond87-nek és Attilának!

-Kékdroid-
 
 
mz/xTúra éve: 20092009.05.19 09:31:36
megnéz mz/x összes beszámolója
Õrség 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 52,9 km / 713 m)

Mivel az idei Õrség túrákról Stalker, Kerek Repkény és Antinavi túratársaknak hála már abszolút korrekt leírások váltak közkincsé itt az oldalon, én nem szeretném egy újabbal gyarapítani, hiszen az elõttem már megnyilatkozók is tökéletesen leírták a lényeget: az Õrség gyönyörû!

Aki –hozzám hasonlóan- eddig még sohasem járt ott igazán, az talán –hozzám hasonlóan- eleinte kicsit csodálkozik, hogy akik jártak arra és jól ismerik azt a vidéket, miért is pont ezt a kis szegletet tartják hazánk egyik legszebb vidékének… Nekik azt javaslom, hogy –hozzám hasonlóan- szánják rá magukat erre a túrára, s garantált, hogy –hozzám hasonlóan- hamar meg fogják érteni, hogy amit az Õrségrõl mondanak, az bizony nem túlzás!
Ez a vidék valóban egy kis csoda az ország egyik eldugott csücskében - itt valahogy minden más, mint az országban bárhol másutt, itt még a fû is zöldebb meg az ég is kékebb! :-)

Aki végigjárja ezt az 50 kilométeres túrát, az olyan helyekre juthat el, amilyenhez foghatóak másutt nincsenek, higgyétek el, az Õrségben olyan tájakon túrázhat az ember, amelyekrõl korábban azt hitte, hogy azok csak a tévében vannak, és olyan világba csöppenhet, amelyre ezen kívül nem sok helyütt van lehetõség! Az út végig nagyon változatos, minden egyes kilométere egy gyökeresen más világ, visszagondolva arra a sok mindenre, amit láttam, valahogy olyan érzésem van, mintha nem is egy, hanem több túra útvonalát jártam volna végig ezen a hétvégén, mert annyi teljesen különbözõ, de kivétel nélkül meseszép tájat láttam!

Már maguk az õrségi kistelepülések is hordoznak magukban egyfajta különleges bájt, sõt, Õriszentpéter is egy nagyon érdekes hely, de a Pityerszer, a védett lucfenyves a hatalmas fákkal, a tipikus õrségi rétek…hát azok mind-mind lenyûgõzõek!

Ez a túra a teljesítménytúrák között egy más dimenzió, s ez nem csak a csodaszép õrségi tájnak köszönhetõ, hanem nem kis mértékben annak is, hogy a szervezés a tájhoz méltó színvonalú: egész egyszerûen tökéletes!

Stalker túratárs az elõzõ hozzászólásban nemes egyszerûséggel ragadta meg a lényeget: „a túra nagyon jól szervezett, látszik hogy profik rendezték.”
Hát ez valóban így van! A szervezés osztályon felüli volt, minden tökéletesen a helyén!

Az itiner például egy A5-ös kis füzetke volt, színes, minden igényt kielégítõ színvonalú, benne egy kifogástalan, szétnyitható térkép korrekt szint- és távadatokkal, a nem jelzett szlovéniai szakaszra külön útleírással, az érintett településekrõl rövid ismertetõvel, s még a tavalyi teljesítõk névsora is „befért”… Egyszerûen minden olyan információ benne volt, ami egy teljesítménytúrán az embernek „kelleni” szokott!

Külön ki kell emelnem az ellenõrzõpontok bélyegzõit, amelyek mindenütt az adott pont nevezetességét ábrázolták, s amelyeket a pontõrök mindig a térképen az adott pont mellé tettek, mindig gondosan ügyelve arra, hogy a bélyegzõ pontosan a számára kihagyott fehér részre kerüljön. Az egész itiner nagyon igényes és nagyon színvonalas munka, nyugodtan mondhatom, hogy példaértékû! Az itiner már magában is szép emlék errõl a túráról, de az összes bélyegzõt begyûjtve szinte olyan, mint egy kis õrségi képeskönyv!

Az ellenõrzõpontok mindenütt könnyen fellelhetõek voltak, szinte mindenütt kaptunk valami kis apróságot, ahol pedig frissítõpont volt, ott mindenkinek jutott bõségesen a sok-sok földi jóból! A farkasfai „italjegy” is nagyon kedves dolog volt, de a kenyér sem az a teszkós fajta volt, hanem igazi finom, puhabelû kenyér, rendesen megkenve vajjal… Ja! S a paprikával és uborkával "higított" hagyma is nagyon finom volt!

Nem ragozom: ez a túra egész egyszerûen kifogástalan volt, köszönet érte mindenkinek, aki az elõkészítésében, a szervezésében és a lebonyolításában részt vett! Ez egy nagyon színvonalas, minõségi teljesítménytúra volt, egy külön szint, örülök, hogy részt vehettem rajta!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(az Õrség nagyon szép – a túra útvonala pedig mindezt tökéletesen megmutatja)

Szervezés (szerintem): 5
(a jelzett utakon a jelzések tökéletesen követhetõek, a jelzetlen utakon az alkalmi irányjelzés kifogástalan (még útvonal leírás nélkül is kifogástalan lett volna), az ellátás nagyon korrekt, a pontõrök kedvesek, segítõkészek, barátságosak, a szervezés minden szempontból profi és igényes, szóval az „érdemjegy” csakis ötös lehet)

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(az itinerrõl már véleményt alkottam fentebb: abszolút minõségi munka! A jelzések és a leírás szintén tökéletes!)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(a „minõségi” a legjobb jelzõ a túra jellemzésére, hiszen a túra minden elemében az átlagnál magasabb színvonalú volt, az elláts tekintetében is)


 
 
stalkerTúra éve: 20092009.05.17 17:56:24
megnéz stalker összes beszámolója
Örség 50 (hivatalosan 52,7 km)
2009.05.16.

Bazsival neveztünk be a túrára, korai kelés után 6 óra 20 perckor rajtoltunk az õriszentpéteri iskolából. Az idõ nagyon szép volt, a Nap sûtött, az ég kék volt, a madarak énekeltek. Az elsõ ellenõrzõ pontot hamar elértük, mely a XIII. sz-i templom mellett volt, a mûúton. Pecsételés után egy-két fényképet készítettünk a jól ismert templomocskáról és levettük a pulcsikat, mert a korai óra ellenére már melegnek éreztük az idõt. Õriszentpétert Keserûszer utolsó házainál hagytuk el a K jelen.

(Õriszentpéter: Elsõ írásos említése 1280-ból való. Lakói határõrzéssel foglalkoztak. Temploma a XIII. sz.-ban épült. A törökök többször portyáztak a környéken, de az itt élõket nem adóztatták meg. A XVII. sz.-ban a Batthyányiak kezére került a terület, akik az eddig szabad lakosságot megadóztatták. A Vasfüggõny lebontása óta a környéken rohamosan fejlõdik a turizmus. Lakosságszám: 1226 fõ.)

Útunk a Zala völgyében haladt észak-nyugat felé, gyönyörû rétek között. A pára szépen csillogot a fûszálakon, a mezei virágok különbözõ színekben pompáztak. Az egész táj nyugalmat árasztott, olyan volt, mintha visszamentünk volna az idõben. Irigylem az itt élõ embereket...A második ellenõrzõ pont egy erdészház közelében volt, pecsételés után menet közben megettünk két szendvicset, mert a gyomrunk már követelni kezdte a jussát és jelezni kezdett. Rövid idõ után elértük Szalafõ szélsõ házait és pár métert megtéve a fõúton, a falut már magunk mögött is hagytuk.

(Szalafõ: Elsõ írásos említése 1393-ból való. A település a honfoglalás után alakult ki, eleinte fejedelmi õrök, majd az államalapítás után királyi õrök lakták. Szalafõ és környéke a gyepürendszer fontos része volt. Szigetvár eleste után a törökök megjelentek az Õrségben is és adóztatták az itt élõket. A lakosság helyzete a kettõs adóztatás miatt nagyon súlyossá vált, ezért megtagadták az adó fizetését. A törökök ezért 1637-ben feldúlták a falut, 70 embert vittek el rabláncon, 5 lakost megöltek. Lakosságszám: 237 fõ.)

Továbbra is bitumenes úton haladtunk, egészen Pityerszerig. Pityerszeren egy általános iskolai osztálykirándulás emléke ötlött fel bennem, melyen annak idején itt jártunk és kissé elkenõdtem, hogy ez bizony elég régen volt. Merengésembõl a pontõrök kedves szava rázott fel. Pityerszert az S jelen hagytuk el, eleinte nyugatnak, majd dél felé, Szlovénia felé mentünk. A határt csak a fehér határkövek jelezték, azt igazolva, hogy változott a világ a nem is olyan régi múlthoz képest. Szlovéniában az elsõ ellenõrzõ pont az egykori határõr laktanya udvarán volt, mely jelenleg ifjúsági üdülõként szolgál. Kavicsos úton, továbbra is az S jelet követtük egészen a hodosi tó partjáig.

(Hodos - Õrihodos: Temploma a XIII. sz.-ban épült. A templom romjait a XIX. sz.-ban széthordták. A trianoni békeszerzõdésig Vas vármegyéhez tartozott, 1919-ben csatolták a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, 1929-tõl Jugoszláviához. 1991-tõl Szlovéniához tartozik. Lakosságszám: 250 fõ.)

A hodosi tótól turista jelzés nélküli úton mentünk, de a szervezõk minden elágazáshoz tettek jeleket, így folyamatosan lehetett haladni, eltévedni nem volt illõ. Segítségünkre volt még a színes, több lapos itiner is, melynek egyik oldala a szlovéniai szakaszt nagy részletességgel írta le. A tótól erdei út vezetett Dolenciig, magyarul Dolányig. Az ellenõrzõ pont a templom mellett volt, ahol a bélyegzõ mellé friss vízet is kaptunk. Ami Szlovéniában feltûnt számunkra, az az volt, hogy sehol nem láttunk gazt, a földek szépen voltak mûvelve, a fû mindenhol lenyírva, szemetet sehol nem lehet látni. A templom környéke is szépen gondozott. Véletlenül, ivás közben leléptem a kõrõl, az egyik pontõr ekkor kedvesen szólt, hogy ne lépjek a fûre, mert az ott lakók szólni fognak. Ekkor tudatosult bennem az, hogy csak ilyen mentalitással lehet a környezetünket széppé tenni. Lenne mit tanulnunk tõlük...

(Dolenci - Dolány: Elsõ írásos említése 1331-bõl való Sancto Nicolao de Hudusfeu néven. A község két faluból, Kisdolányból és Nagydolányból alakult ki. A Dolány nevet a XIX.sz.-ban kapta. A trianoni békeszerzõdés után hasonló sorsra jutott mint Õrihodos. Lakosságszám: 206 fõ.)

A templomtól egy réten kellet átvágnunk. Jótékony lelkek egy kb. fél méter széles csíkot kaszáltak a rét fûvébe, hogy megkönnyítsék a haladásunkat ill. azért, hogy nehogy az egész rétet összetapossuk. Leértünk egy patak partra, majd egy darabig a patak folyását követtük, míg egy kõhídig nem értünk. Átkeltûnk a hídon, majd mûúton emelkedtünk felfelé és csodáltuk a Vendvidék szépségeit. A domb tetejét elérve egy kis kápolna mellett frissítettünk, mert a Nap most már nagyon melegen tûzött. A kápolna után hamarosan elértük az országhatárt, melyet szintén csak a határkövek jelezték. Játszottunk egy kicsit, úgy mentünk, hogy egyik lábunk Magyarországon, a másik Szlovéniában volt. Egy darabig a határkövek mentén haladva végül észak felé fordult az út és most már újra Magyarországon találtuk magunkat. Az erdõben jól látható szalagozást követtünk, míg el nem értünk a Sûrû-erdei ellenörzõ pontig, ahol a P jelzés csatlakozott be. Aszalt gyümölcsökbõl lehetett választani, melyek tényleg nagyon finomak voltak. Innentõl a P jelet követtük hosszú kilométereken át, míg egyszer csak beértünk Farkasfára. Farkasfán a Tóka koccintóban volt az ellenõrzõ pont, ami egyben frissítõpontként is szolgált. A zsíros kenyér mellé üdítõjegyet kaptunk, melyet ott helyben lehetett beváltani, ezért mindketten kértünk egy-egy jó hideg Colát. A hideg ital nagyon jól esett, ültünk még egy kicsit és indultunk tovább.

(Farkasfa: Elsõ írásos említése 1350-bõl való Farkasfalua néven. A középkorban a szentgotthárdi ciszterci apátság birtoka volt. A falut a törökök 1664-ben felégették. 1983-tól Szentgotthárd részét képezi.)

Farkasfát egy aránylag meredek, de nem hosszú domb megmászása után hagytuk el. Eleinte erdõben mentünk, majd szebbnél szebb rétek mellett haladtunk el ill. vágtunk át rajtuk keleti irányba, míg el nem értük a Lugos-patak völgyét, melynek mentén Kondorfára érkeztünk. Az ellenõrzõ pont az italboltban lett elhelyezve, a pecsételést egy hideg ûdítõ elfogyasztása követte. Az italboltban többen voltak már a 30 kilométeres táv teljesítõi közül.

(Kondorfa: Elsõ irásos említése 1350-bõl való Gardunfalua néven. A középkorban a szentgotthárdi ciszterci apátság birtoka volt. 1540-ben már iskolával rendelkezett. 1664-ben a szentgotthárdi csata után a török pusztítás elõl sokan menekültek ide. Lakosságszám: 640 fõ.)

Az italbolttól a K jel mutatta az irányt számunkra, a falut a keleti végén hagytuk el. Továbbra is a Lugos-patak völgyében mendegéltünk, több, 30 kilométeres távot teljesítõ túrázóval találkoztunk. A réteket elhagyva erdõ következett, majd a Z jel becsatlakozásánál végleg elhagytuk a jó öreg K jelzést. Egy vadregényes, délnek tartó erdei szakasz következett, mígnem elértük a mûútat. A mûúton pár métert kellett megtennünk, majd az útról letérve, újra délnek fordulva egy hosszú, egyenes, kavicsos úton értünk Ispánk szélsõ házaihoz. Az ellenõrzõ pontot a harangláb közelében, egy kis parkban telepítették le.

(Ispánk: Elsõ írásos említése 1393-ból való Yspank néven. A települést ispánok lakták, akik az egész Õrséget érintõ közügyeket intézték. 1614-ben a törökök felégetik a falut. Lakosságszám: 115 fõ.)

A Z jelzést P-re váltottuk. Mikor elhagytuk a falut, az esõfelhõk gyûlekezni kezdtek. Elértünk a Bárkás-tóhoz, amit inkább Békás-tónak kellene hívni, mert békabrekegéstõl volt hangos a környék. Az esõháznál volt a cél elõtti utolsó ellenõrzõ pont. Megállás nélkül pecsételtettünk, mert jobbnak láttuk nem megállni, mert akkor lehet, hogy nem indultunk volna újra el, mindketten annyira fáradtnak éreztük már a lábainkat. Maradék erõnket összegyûjtve és annak tudatában, hogy a cél már közel van, a hátralévõ négy kilométert aránylag gyorsan megtettük. Az itinerünkre 16 óra 47 perces beérkezési idõt regisztráltak. Az iskolából kijõve, mikor a kocsiba beültünk, eleredt az esõ...

Összegzésül: A túra nagyon jól szervezett, látszik hogy profik rendezték. Az itiner több oldalas, színes, minden igényt kielégítõ, megtalálható benne többek között egy õrségi ismertetõ és a 2008. évi túra résztvevõinek névsora is. A bélyegzõ lenyomatok mûvészi értékûek. Az út mindvégig nagyon jól követhetõ, a turista jelzés nélküli szakaszokon is. A pontõrõk mindenhol készségesek és kedvesek voltak, az ellátás megfelelõ, hiányt nem szenvedtünk semmiben. A táj csodálatos, mindenkinek látnia kellene. Köszönjük a szervezést, az élményeket, nagyon jól éreztük magunkat.
 
 
Kerek repkényTúra éve: 20092009.05.17 14:41:45
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Õrség 50 (avagy ahogy sose indulj el egy ötvenesre)


Szép reggel köszöntött Kékdroidra és rám a lépcsõházajtón kilépve. „Még egy túra álomidõben”- gondoltam magamban, amíg aput vártuk. Közben egy, az út szélén parkoló személygépkocsi különös, kézzel festett rendszámtábláját tanulmányoztuk. Õriszentpéterre az odaút kissé hosszabbra sikeredett a tervezettnél, mert apu naiv lélekkel ráhajtott a Kerkafalva-Szatta mûútra „mert arra rövidebb” és „hátha felújították” indoklással. Végül vissza kellett fordulni, mert kevésnek bizonyult a burkolt út a kátyúk között. :)

6:40-kor azért sikerült elindulni, a rajtban rég nem látott ismerõsöket köszönthettünk, köztük Katát, akivel váltottunk is néhány mondatot, de õk még várnak az indulással. Az iskolából a jól ismert négyzetkövekkel kirakott úton indulunk el a parkban, de onnan nem a réten át visz az út ezúttal. A templom mellett elhaladva csodás virágok pompáznak, amolyan havasi félék, talán a rododendronok rendjébõl (vagy mi..:) ). A mûúton hamar elérjük az elsõ ellenõrzõpontot, a Templomszert, ahol Lendvai Imre és felesége adják nekünk a bélyegzõt. Továbbhaladva az úton élvezzük a Nap jótékony melegét, az Õrség tájának barátságos látványát. Galambdúc vendégház balra, minket is erre terel a kék. Az úttesten megcsonkított malacfigura hever, majd néhány méterrel késõbb egy függõleges hímnemû kacsa hápog izgatottan, s fura testtartással menekül látásunk elõl. A túloldalról egy tojó nem kevésbé kétségbeesetten igyekszik utána (õ is amolyan függõleges, mint az elõbbi). Az alacsonyan járó Nap még hosszú árnyékokat húz a fáknak. Még tíz óra sincs, de az idõ egyre melegebb, érezzük, nagy kánikula vár ránk a továbbiakban. Közben találkozunk PrInCe-szel és társaival, Vakond87-tel és Attilával pedig egy csoporttá verbuválódunk, innen jó darabig négyen megyünk együtt. Szalafõn megkapjuk a reggelinek való „jó reggelt” adagunkat, majd rátérünk az Útra, ami Szlovéniába vezet. Csodálatos, virágos rétek kísérnek minket, üde zöldek, sárgák, fehérek, jobbról fenyõkkel vegyes erdõ.

A határon egy fahídon kelünk át, szerintünk ez a bombabiztos. :) Odakinn még a susnya is kevesebb (biztos direkt lekaszálták :)). Hodos ellenõrzõpontjánál csokit és szörpöt is kapunk, nem beszélve a szép, címeres bélyegzõrõl és a prospektusról. Továbbhaladva kipróbálhatunk egy magaslesféle beülõt, ami inkább magas, mint les, de ülõnek tényleg jó. Amerre a szem ellát, szántók és gondozott kertek, sokfelé virágzik a vöröshere, ettõl olyan szép piros szõnyegféle sok helyütt a táj. Hodosi tó elõtt még lefotózok egy úton száguldó szõrnyót, majd egy ismertetõ táblán olvashatunk az Õrállók útjáról. A gáttól a „Cukorrépa-kampányos” (*forrás internetes szlovénszótár (Peši pohod)) ideiglenes jelzéseket követjük. :) A gát oldalában Pamela Anderson neve virít, bizonyára az itteni hódolói firkantották a falra. Alaposan megnézzük a tó kifolyását, majd bevetjük magunkat a rengetegbe. Az erdõben példás módon a kis fenyõ magoncoknak afféle járóka van építve, ne nyomják el õket az aljnövények. Dolenci településre érve takaros házikókat láthatunk, az ellenõrzõpont a templomnál van, itt vizet is tölthetünk Talpalóék jóvoltából. A réten visz tovább utunk, amit mintha fûnyíróval le is toltak volna elõtte, így legalább nem a derékig érõ fûben kell gázolnunk. A hõség egyre elviselhetetlenebb, neki is vetkõzök, még jó, hogy eddig két réteg volt rajtam. Egy hatalmas fa árnyékában megpihenünk, iszunk, eszünk.

Hamarosan újra a határsávban vagyunk, megeszem az év elsõ szamócáját, aztán elérjük Sûrû erdõ ellenõrzõpontot, ahol aszalt gyümölcsök nagy választéka fogad minket. Innen még bõ egy óra Farkasfa és a Tóka koccintó. A meleg és a Nap együttesen megtették a hatásukat, kezdek igen álmos és csoffadt lenni. Az elkövetkezendõ szakaszon – azon kívül, hogy próbáltam gyönyörködni a táj szépségében – azzal motiválom magam, hogy minél több embert elõzök le, annál közelebb kerülök áhított kávémhoz. Elborult elmémmel :) minden egyes résztvevõt potenciális ellenségnek tekintek, aki el akarja inni elõlem az utolsó adag kávét. Végül hiába is igyekeztem, elõttem fogy el. :D A pontõrkislány lelkesen pecsétel, én lehûtöm magam egy adag kólával, meg eszem az SzLA1 által gyártott jó kis zsíros kenyérbõl. Tekintve, hogy délután ötig be kell, hogy érjünk (mert akkor kezdõdik a Kresz órám és nem akarok rögtön az elsõrõl elkésni), itt búcsúzunk el elõször Vakond87tõl és társától, de nem utoljára. :) Kiserdõ tetõre mászva Droiddal erõsen szidjuk magunkat, miért is nem hoztunk sapkát, de ha egyszer ennyi eszünk van csak. Az erdõ némi enyhet ad a Nap tûzõ sugarai ellen, de érzem, hogy a levegõ hõmérséklete és pollenkoncentrációja számomra eléri a tûréshatárt, s sajnos néha nehezen megy a lélegzés (tanulság, amit kábé hússzor levontam már: ha allergiás vagy, legyen nálad kalciumos pezsgõtabletta). A legnagyobb piros sáv jelzést megelõzõ rétre kiérve „vak vezet világtalant” játszunk, azaz Droid vezet engem. Õ nem vak, persze én sem, csupán nem nézek sehova, mert csukott szemmel sok-sok energiát megspórolhatok a lábaimnak.

Kondorfán még át kell jutnunk, a jól ismert kékkút mellett Droid megmossa a fejemet, hogy ne aludjak már. (Ez a kékkút ezentúl mindig fõszerepet kap majd ezen a túrán, érzem. Mikor 2006-ban elõször vettem részt az 50-esen, természetesen ugyanúgy sapka nélkül, mint most, Farkasfa elõtt elfogyott a vizem és csoffadoztam. Hogy miért nem töltöttem folyadékot a kocsmában, ne kérdezzétek, magam sem emlékszem. :D Kondorfára beérve rám kiáltott egy fickó, aki a kékkút mellett ült, én meg halálra voltam szomjazva, ezért alig figyeltem rá, a kutat persze észre sem vettem, mert már csak a kocsma lebegett a szemem elõtt. Sajnos nem vagyok valami okos ember, mert az okosak mindig a más hibájából tanulnak, én még a magaméból sem. :D) Szóval Droid újraéleszt, így eljutunk a következõ ellenõrzõpontig. Iszunk kávét, amitõl némileg felébredek, meg kólát. Persze Vakond87 és társa itt be is érnek minket. :) Ahogy Droid mondja, mindig ez történik, ha valakitõl búcsút veszünk „mi innentõl sietünk” címen. :)

Ispánkig jóformán nem is fotózok, ez jelent valamit. :D Már egy ideje elkezdtek gyülekezni a sötét felhõk és nem csak az én fejem felett, amikor végre elérjük az ellenõrzõpontot, amirõl úgy hittem, már sosem jön el. Mondom is Droidnak, már nem tudom elképzelni, hogy én valaha százasokat is mentem. :) Ispánkon lefekszem a földre, eszek csokit, amit a pontõrök adnak, meg iszok, valamint leeszem Droid sajtos pogácsájának a tetejét. Közben sok ember végignézheti a haldoklásomat, a szél meg mind jobban feltámad, s elkezdek fázni. A pontõrök igazán kedvesek és segítõkészek voltak, ezúttal is köszönöm ezt nekik. Valószínûleg tényleg megbökhetett a Nap, mert a fájdalomcsillapító után sokkal jobban érzem magam. A pontról továbbindulva ismét olyan idétlen voltam, mint a túra elején. Énekelek, meg ilyesmik, valamint élvezkedünk a viharfelhõk zord látványában, mert azt hisszük, az esõt úgyis megússzuk. :D Bárkás tó ellenõrzõpontnál még szárazak vagyunk. Innen még négy kilométer a cél, de nem ússzuk meg. Szárazon nem. Az történt ugyanis, hogy alig hagyjuk el az ellenõrzõpontot, leszakad az ég, s viharos szél tombol. Elkezdünk kocogni, hogy az ázás idejét megrövidítsük, ha a kapott cseppek száma ugyanannyi is marad. Mert ugyebár kitaláltunk egy képtelet az ázás mennyiségi jelzõjére vonatkozóan. Eszerint hiába futunk, a sebesség miatt az egységnyi idõ alatt kapott esõcseppek száma több lesz, mintha gyalogolnánk. Megelõzünk pár embert, hiszen elmúlt öt, és a Kresz óra elkezdõdött!!! :) Vakond87 és társa egy fa alá álltak be a vihar elõl, ahogy elfutunk mellettük, s karunkról, arcunkról, mindenünkrõl csurog le a víz, Vakond csak ennyit mond: „Látom, nektek már úgyis mindegy..” :D Végül Bárkás tótól a cél megvolt kb. fél óra alatt, mert azért nem bírtunk végig futni, s természetesen az esõ a cél elõtt eláll, de felettünk az égen hosszan nyúlik el a setétlõ viharfelhõ. Nagy vígan – õszinte mosollyal – lépünk be a célba, ahol megkapjuk a túra teljesítéséért járó jutalmunkat, amit örömmel veszünk át. (Aztán megyünk Kreszre).

Köszönöm a túrát a rendezõknek és a vicces kedvû idõjárásnak. :) Szerencsére nem haltam meg, de most már azt is tudom, hiába a sok tanulás, nem szabad elhanyagolni a hosszabb túrákat. Köszönöm Droidnak a sok türelmet, valamint Vakond87nek és Attilának a társaságot. Vidám és kalandos túra volt ez az újfajta Õrség 50.


-Kerek repkény-
 
 
antinaviTúra éve: 20092009.05.16 22:17:05
megnéz antinavi összes beszámolója
Õrség 30

Miután láttam hogy van beszámoló a 75 és 50 túrákról,gondoltam legyen egy a 30asról is.
Kényelmesen eltöltött kipihent éjszaka után nem túl korán mentünk le a rajtba.
A 30as távot vállaltam be,mert volt egy térdproblémám a Gerecsén és nem akartam fesziteni a húrt.Nagyon szép itinert kaptunk,de szokás szerint nem sokat olvastam belõle,inkább a követõ módszert alkalmaztam. Ez ment is az elsõ EP-ig,aztán elfogyott a követendõk száma,úgyhogy kénytelen voltam elõvenni a kisokost.
Voltam már az Õrségben többször is,de azok buszos kirándulások voltak.Igy belülrõl még nem sikerült feltérképeznem a tájat.Hát mit mondjak, egyszerüen gyönyörû vidék,nincs hozzá hasonlitható.Az alpokalja csapadékdús éghajlata,azok az óriási rétek szinte kivételesek.Folyamatosan a kékek haladtunk,a Szala-völgyi tanösvényen -ahol minden tájékoztató tábla ép és sértetlen:) - el sem lehetett téveszteni az utat.
Pityerszeren is voltam már egyszer,akkor õsz volt és most igy kora nyáron egészen más volt a hangulata a tájnak.Felsõszert toronyiránt vettük be,de jól ki is volt szalagozva a rét.Itt egy néni egyerü DM módszerrel megszólitott és mindegy negyedóra idõtöltés után már egy nagy kaláccsal és fél liter tökmagolajjal a hátizsákomban folytattam utamat.Közben vettünk egy frissen sült vajas kiflit is,amit úgy kiértékeltünk kajálás közben az úton,hogy szépen elnéztük Papszeren a szalagozást.Csak párszáz métert tértünk ki mert elfogyott a kaja és elkezdtük keresni a jelet,amit végül meg is találtunk miután 200m-t visszamentünk.Többen is követtek bennünket (kifli nélkül),õk is elnézték a szalagot.
Papszer után volt pár kili ami mûvelt mg.terület mellett vitt,de aztán itt következett a túra számunkra legszebb része, a Lugos-patak völgye.Patak ugyan nem nagyon volt,csak a helye,de fenyõerdõ az igen.A Bükkben és a Vértesben találkoztam ilyen sürü fenyvessel,de ott csak elhaladtunk mellette,mig most a kellõs közepén mentünk vagy jó kilit.
Nagyon szép volt.
Kondorfán a kocsma megtalálása nem volt gond,de a továbbmenetre kicsit konzultáltunk egy futó társsal.A szomszédos boltban vettünk egy jégkrémet,a boltos néni telefonon beszerezte az árat hozzá.Ilyent sem láttam még.
Jó hosszú falu az a Kondorfa,már kezdett égni a talpam a sok betontól.
Aztán végre ismét bementünk az erdõbe.A kissé sáros szekérúton haladtunk,mig egy faritkitás helyén az erdészet elfoglalta az ágakkal a turistautat (a Gerecsében is igy müxik),de ki lehetett kerülni.Ezután párszáz méter után jött egy nagy rét ahol találtam a füben egy kicsi õzike tetemet..szegényke..tele volt léggyel.
Rövidesen jött a zöld jelzés és innen csak ezen kellett menni Ispánkig.Ispánk elõtt egy végeláthatatlannak tünõ egyenesen kellett végigmenni,alig vártam hogy vége legyen.
Ispánk után volt kis izgalom,mert bekeritett bennünket egy villanypásztor.Nem tudom hogyan,de egyszercsak keresztbe ment az úton elõttünk.Átbújtunk alatta és kiértünk egy jó nagy rétre,és itt véget ért a piros jelzés.Némi tépelõdés és egy bicóssal történõ szakmai konzultációt követõen, továbbá az éppen a next pont mellett zajló koronglövészet zajának köbö beazonositása után átkeltünk a réten.Jó kis mocsár volt alul.Aztán megtaláltuk a P-t és már nem volt gond.Az utolsó ponttól köbö 4km volt a cél,úgy döntöttem (még a túra elõtt),hogy innem futni fogok,meglátom mit bir a térdem.Ha nem birja már féllábbal is bebicegek gondoltam. Végülis a térdem jól birta,25 perc alatt be is értem,ami zavart az a boltban kapott marék aprópénz,kocsikulcs,telefon,viz,kalács,egyebek és a tökmagolaj üveg folyamatos csevegése a hátizsákomban.
Asszem 4.ként értem célba,némi beszélgetés után társam is megjött.
Összességében nekem nagyon tetszett minden,az egész táj eleve egy jó nagy pluszt adott a túrához,de nekünk nem volt semmi gondunk sem az útvonalleirással és jelzésekkel sem.
Aki nem akar/tud nagyobb távot annak nagyon szép emléket fog jelenteni ha elmegy erre a távra,aki meg eddig az 50esen volt annak meg ajánlom a Pityerszer-Kondorfa szakasz bejárását,mert az a patak-völgy gyönyörû.
Jövõre az 50esre elõnevezünk:)
 
 
 Túra éve: 2008
kekdroidTúra éve: 20082008.05.19 15:20:14
megnéz kekdroid összes beszámolója
Õrség 50

Megint a messzi Nyugaton

Azért megint, mert tavaly nyáron voltam erre DDK-n, amelynek egyik következménye a sokból az volt, hogy nagyon megszerettem ezt a vidéket (is). A rajtot Kerek repkény édesapjának köszönhetõen kocsival érjük el, mindenféle külön asztalok vannak: nevezés, bevásárlás (igazolófüzet Repkénynek, póló nekem :)), sorra látogatjuk õket, mielõtt Laci069 sporttárstól indulási idõt kérnénk. Mi ketten indulunk, Repkény édesapja a 30-as távot választja és még vár egy kicsit a rajttal. Rögtön egy cipõvizezõs szakasszal kezdõdik az út, az utcák helyett egy darabig a mezõn bandukolunk. Amikor a szalagozás visszavezet a városba (bizony, Õriszentpéter Magyarország második legkisebb városa), találkozunk Joeyline-nal és kis csapatával, pár méterrel odébb pedig az Árpád-kori templom bejárati útjánál vár az elsõ ellenõrzõpont.

Az országutat elhagyjuk a Zala (Szala) völgye kedvéért, az amúgy sem túl nagy folyó itt még csak néhol kiszáradt árokként kanyarog. Vele nagyjából párhuzamosan, a patakot többször keresztezve a Dél-Dunántúli Kéktúra ösvényén visz utunk, szerencsére hamar beérünk az erdõ mellé, mert már most, reggel is érezhetõen meleg van. Más okból is örvendek az erdõs szakaszoknak - végig a túrán -: a tavasz robbanásszerû eljövetele miatt most mintha minden egyszerre virágozna, a számomra túl magas pollenkoncentráció jelenlétét sûrû tüsszögéssel hozom kényszerûen nyilvánosságra. A réteken pedig létezhetetlenül sok virágpor van a levegõben. Két tüsszentés között azért néha fényképezgetek is.

A második pont után röviddel kiérünk egy focipálya mellé, jobbra Szalafõ - Templomszer házai, balra erdõ, elõttünk hosszú mûutas szakasz. A túra elsõ komolyabb emelkedõjén elhúz mellettünk gyors egymásutánban két traktor, fent pedig egy harmadik, szembõl. Csúcsforgalom. Fent pedig Pityerszer múzeumfalujának takaros, gondozott házai, még nincs nyitva a múzeum pénztára, a pontõrök viszont már kint vannak egy ideje, kekszet kínálnak. Egyenesen nyugat felé indulunk tovább, széles út vezet régi-régi fák tövénél, elágazásban kis táblák irányítanak. Nagyon hangulatos, hogy bár nincsenek meredek falú szirtek, hosszú, izzasztó kaptatók, mégis a végtelen rengetegben érzem magam. Orfalu váratlanul bukkan fel elõttünk, Repkény javaslatára az elsõ kék kútnál nagy fürdést és ivászatot tartunk, majd lekocogunk az apró helység központjába. Megvizsgálom a haranglábat, majd Repkény után sietek, szinte feleslegesen, mert megvár. :)

Visszakapaszkodunk egy dombhátra, az eddiginél jóval keskenyebb ösvényen követjük a piros négyzeteket egészen a Sûrû-erdõ nevû pontig. Itt apró korong alakú csokit ajánlanak figyelmünkbe, ki is szolgáljuk magunkat egy-egy marékkal. :) Aztán tovasietünk, irány Farkasfa, de addig még látunk: út szélén feszületet, Orfalu-Andovci fatáblát, néhány összkomfortos magaslest. Majd Farkasfa házait, elõttünk az utcán háromfõs társaságot magunk elõtt: Borbély Kata, Duracell Gyuszi (Repkényék tavalyi útitársa) és társuk, akinek a nevét sajnos elfelejtettem. Ötösben érünk oda a pontra, informálódunk a résztvevõk számáról, elkortyoljuk az üdítõjegyen vett "színes cukros víz"-variációkat. Búcsúzóul az egyik pontõr még felhívja a figyelmünket egy késõbbi részen várható széttúrt földútra. Felfelé a túra legmeredekebb emelkedõjén elbúcsúzunk sporttársainktól, újra kettesben járjuk az erdõt. Visszanézve a dombtetõrõl látszik Farkasfa és a szemközti domboldalban szolidan megbúvó radarkupola.

A nap elõrehaladtával egyre jobban érezzük a meleget, fogy a vízkészlet, szakad rólam a veríték. De elmúlik a tüsszögés, ez jó. Vízmosást követünk a dombról lefelé, majd hatalmas réten vezet át utunk, amelynek követését a világ egyik legnagyobb piros sáv jelzése hivatott megerõsíteni. Nem messze mellettünk pedig szarvasok iszkolnak be a bozótosba, kivételesen nem gyorsabbak a fényképezõgépnél, pontosabban messzebb van az erdõ. Kondorfán jégkrémezést tartunk, "nincs ám minden a tábláró'", de valahogy csak megegyezünk. Kint a kanyarban egy termetes kossal játszik gazdája, Repkény lelkesen kéri, hogy megsimogathassa. :) Kiérünk a faluból, átkelünk megint egy sportpálya melletti réten, majd megleljük a farkasfai pontõr említette szétbarmolt utat. Tényleg nehézkes rajta járni, de sokkal csúfabb az a friss tarvágás, ami az út menti egykori erdõre utal. Ez van.

A 30-as táv mezõnyét kerülgetjük a széles úton, amikor hirtelen távoli puffanást hallunk, majd egy derékszögû kanyarban a rendezõség a piros sáv helyett kiterel a mûút felé. A puffanások ugyanis a nevezett kanyar környékén már egész konkrét lövésekként lettek azonosíthatóak. Késõbb tudjuk meg, hogy agyaggalamb-lövészetet tartottak. Nem kell sokat az aszfaltot koptatnunk, rövidesen elérjük a Bárkás-tó elágazását és az Ispánkra vezetõ jelet. A Békeligetnél Talpaló sporttárs a pontõr, õ nápolyival ÉS csokival lát el minket, hogy ne maradjunk éhen a hátralévõ néhány kilométeren. :) Kerek repkény kiszúrja magának a kék kutat és tartunk egy kis hûsítõ pihenõt, mert a fel-feltámadó szél ellenére nagyon meleg van még mindig. Bõ húsz perc ücsörgés után még megvizsgáljuk a fém haranglábat, a napi két pár busz menetrendjét (csak munkanapokon, amúgy semmi), néhány valóban impozáns lakóházat és elhagyjuk Ispánkot.

A sûrûsödõ felhõk miatt újra kilépünk egy darabig, vihargyanús idõ van, de pár - talán elképzelt - vízcseppen kívül semmi nem esik. Néhány kis huplin átkapaszkodunk, kikerülünk egy friss favágást és a favágókat, valamint három rondán összefirkált fenyõt. :S Innen alig kell már menni a Disznós-tetõig, ahol megint elücsörgünk a fûben pár percig, nézelõdünk, találok a karomon egy kullancsot, még idõben. Végül lecsorgunk a célba, díjazás, zsíroskenyér (van piros arany!), szörp, kis pihenés a jutalmunk, mielõtt Repkény édesapja jelezné, hogy ideje indulni.
Köszönöm mindenkinek a társaságot, a rendezõségnek a túrát, ritka szép útvonal, ritka sok szolgáltatás, igényes itiner, kedves rendezõgárda várt minket. :)

-Kékdroid-
 
 
 Túra éve: 2002
bandikaaTúra éve: 20022005.04.10 12:50:04
megnéz bandikaa összes beszámolója
Õrség 75

Odaérkezés péntek este, kocsma, alvás. A kocsmában leültem egy szimpatikus asztaltársasághoz, illendõen bemutatkoztam, és gyorsan kiderült, hogy az egyik lyány ismer néhány topiktagot :).

Másnap reggel 6:05kor indulás, elején ideoda csapongva, legalábbis társaság szempontjából.
Megesett a bemutatás is, megismertem Larzent és Rohamcsigát. Néha a Rohamcsiga, Larzen + elõzõ este megismert barátaik. Néha szólóban, néha "idegenekkel". Egyik ilyen "idegen" tanácsa által vezérelve kipróbáltam a botos túrázást, és mondhatom, álmomban sem gondoltam volna, hogy 2 pálca mennyit számít... Fõleg a vége felé, az emelked?kön jött feltûnõen jól a támasz.

A surranót nem cipeltem, csütörtöki agytornám eredménye ellenére. Az idõjárásjelentés alapján meg mertem kockáztatni, hogy nem fog esni. Szerencsére nem esett.

Offtopik haver lekéste a buszt, és másképp már nem tudott eljutni a rajthoz:(((. Sajnálhatja...

A Zala völgyében arra számítottunk, hogy a terep vizenyõs lesz, de száraznak bizonyult, a harmatot leszámítva.

Innentõl nagyrészt (60%?) erdõben haladtunk, ami gyönyörû volt, hatalmasnagy, néha 30, sõt talán 40 méteres fenyõfák között. Ezen a területen õshonos az erdeifenyõ, nem telepített csenevész és tájidegen erdõkrõl volt tehát szó.

Ittott felváltva találkoztunk a csapattal, de otthagytam õket, én hûtlen. Muszáj volt, mert kb 0,2-0,3 km/h val nagyobb tempót bírtam fõként az elsõ felében a túrának, és ugy a megszokottnál lassabban menni gyilkos dolog:(. A hármashatárig mentem botozó sporttársammal. Az erdõ túl szép volt ahhoz, hogy a lábam elé figyeljek, és ennek következtében alaposan belerúgtam egy kiálló fatönkbe, ami megrándította a bal combomat. Na innentõl bõszen használtam a Richtofit krémet, és hiszem, hogy ez segíttett is. A túra alatt nem nagyon volt gondom a lábammal.
Közben átruccantunk Szlovéniába is, ha már ott volt az orrunk elõtt a határ. Se kerítés, se semmi. Csak kb 20 méterenként fehér betontuskók, felénk MK, a másik oldalon RS (Republica Slovenia) rövidítéssel. A hármashatár elõtt volt egy szakasz, ahol az útvonal odavissza ment, itt kísérletet folytattunk a túrázók távolságbecslése iránt. Mindenkitõl megkérdeztük, milyen messze van még a pont? Hát, a kísérlet eredménye nem volt túl meggyõzõ. :))) Itt hosszabbra nyújtottam a pihit, és megvártam a csapatot. Innentõl együtt, néha szétszakadva haladtunk végig. Két ponton volt frissítés, de igen jó ám! Korlátlan (na letol ezért valaki :-P) zsírosdeszka, csalamádé és SÓ fogyasztással. Mindkét ponton magamba toltam 3-4 zsíroskenyeret, kegyetlenül megsózva. Az egyik ilyen pont a hármashatár utaán következõ János hegy(40,3km) volt. Itt az italfrissítés málnaszörp volt, vagy tiszta szóda.

Szakonyfalu (47,2), majd a következõ jólfelszerelt frissítõpont, Szentgotthárd-Farkasfa Tóka Koccintó következett. Itt a kocsmában volt a frissítés, meg egy 100.- HUF értékû kajajegy, amit helyben beválthattunk bármire:). Újabb adag zsír+kenyér+savanyú+SÓ.
Újabb 3 km után elkövettem egy szavrashibát:(. Zoknicsere mellett döntöttem, és megtettem. Örültem is, hogy csak a megszokott helyeken vannak kissebb vizhólyagok a lábamon. A cserezokni túl kicsinek bizonyult, ezt már néhány száz méter után éreztem. Sajnos, voltam akkora marha, hogy nem cseréltem megint, vagy akár vissza. Meglett az eredménye.

Innentõl kissé kezdtünk szétszakadni, mármint csapatilag. Larzen, aki a 3mashatárnál csatlakozott a csapathoz, 60kmnél meglehtõsen elnyõtten nézett ki, de 2 kocsmában 1-1 sört betöltve megjött a jókedve, meg az energiája, és teli szájjal vigyorogva elfutott :-)).

A cél elõtti utolsó ep elõtt 4en mentünk immár végig (Rohamcsiga, 2 barátja, meg Én). Agyfrissítésként szavaltunk! Himnusz, szózat, A walesi bárdok. Hatalmas feeling, hatalmak kacajok a belesüléseknél:)) Az utolsó epn csokit kaptunk, szinte megváltás volt...

Befutás 21:34, átlag 4.78km/h. Szódával elmegy...

A statisztika: 99 induló eredetileg.
1 feladta.
1 átnevezett. Hm, ez éppen Rohamcsiga volt. Eredetileg a 30ason akart indulni, de az 50esre nevezett, és a 75ot teljesítette! :)