Túrabeszámolók


Szent László

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2014
hegymenőTúra éve: 20142015.07.22 11:26:45
megnéz hegymenő összes beszámolója

Szent László 33 


 


Pásztón letettük az autót, és egy kis vásarlás után a 8:50-es vonattal indultunk Tarra apukámmal.

9:08-kor rajtoltunk, az elsõ ellenõrzõpont közel volt, az idõ szép volt, és a táj is. Szentkútnál szép mézeskalácsot kaptunk, sajnos a Remete-barlanghoz nem lehetett felmenni, mert építkezés volt, de messzirõl szép látványt nyújtott.

Érdemes volt megnézni a Szent László lovának a patanyomát.

A gázbójákat elhagyva jobbra fordultunk K-re, ahol eljutottunk Nagybárkányra, ahol a 15km-es táv végetér, de mi mentünk tovább.

A Tepke-kilátóhoz ha valaki felment akkor gyönyörû kilátás fogadta.

Már csak lekellett menni Pásztóra, ahol finom tészta és hús várt minket.



Nagyon jó túra volt, az ellátás, és a jelzés is kitûnõ, a táj szép, nagy élmény. :)



hegymenõ

 
 
MúzslaTúra éve: 20142014.02.03 05:57:54
megnéz Múzsla összes beszámolója
Szent László teljesítménytúra 2014

Az idei esztendõben már a kilencedik alkalom volt, hogy erre a nagyszerû rendezvényre neveztem. Sokszor nosztalgiázom és most is eszembe jutottak régebbi emlékek. Érzések, találkozások, idõjárás, kilátások. A pásztói vasútállomáson már többször találkoztam Bell Sanyiékkal és ez most is így történt. A logisztika ugyanis az volt, hogy a kocsikat a célban (Pásztó, Titel Pál kollégium) hagytuk, és vonattal közelítettük meg a rajtnak helyet adó Tar, vasútállomást. A vonaton aztán Õrsi Bálintot pillantottam meg és rögtön szóba jött, hogy legutóbb (2006-ban) amikor együtt túráztunk itt, akkor velünk volt Péter is, Kiss Péterre gondoltam. Õ akkor mesélte, hogy a Mont Blanc-ra készül…

 A vonat megállása után rögtön futni kezdtem a vasútállomás épülete felé, így az egyes rajtszámú rajtlap lett az enyém. Utoljára a 2010-es „Holló-kõtõl – Vörös-kõig” teljesítménytúrán volt ehhez szerencsém. Ott ezt a pozíciót sikerült is a végéig megtartanom, itt azonban tudtam, hogy lelkes futók fognak utánam vetõdni. Egyébként pedig nem veszem versenyre a túrákat, de szeretek „egy jót menni”, ami nálam nem futást, hanem tempós gyaloglást jelent.

 Ehhez mérten indultam neki az országútnak és nagyon hamar a Sztúpánál bélyegeztem. Innen egy érdekes, csiki-csuki rész következett, amíg fel nem értem a Csapás-tetõre. Közben Nagy Attila és társa futott el mellettem. A talajviszonyok nagyon kedvezõek voltak, pár cm hó és fagy. Az idõjárás is kedvezõ lett, mert nem esett semmi sem és a hosszú, szmogos, szélcsendes idõ után most feléledni látszott a szél is. Szentkút elõtt Józsa Gabiék osztották a pecsétet és a csokit. Itt eligazítást kaptam arról is, hogy a Nemzeti Kegyhely építkezése miatt a Remete-barlanghoz nem lehet felmenni. Így majdnem az eredeti – 2002-es – útvonalon mentem tovább a Szent László-forrás felé.

 Vidáman lépkedtem a hóban és kanyarogtam elõbb a gázvezeték jelzõ bóják, majd pedig az OKT jelzése mentén, a Szálláska-völgyben. Itt egy részen erdõirtásba botlottam, de a fagyott földön végül nem lettem saras. Újabb két futó robogott el, amíg Sámsonházára értem. A faluban, a buszmegállóban kaptam meg a harmadik pecsétemet és a geológiai feltárulás mentén hagytam el a települést. Ismét két futó következett és a Nagybárkány felé vezetõ kaptató. Ezt is elég gyorsan abszolváltam, így nem sokkal kilenc után már a nagybárkányi iskolában frissítettem.

 Következett a túra számomra kedvenc része, amit a Kelet-Cserhát TK ötszázas csúcsai mentén való gyaloglást jelent. Mindjárt az elején a nagy kedvenc emelkedõvel, ami pihentetõ szakasz nélkül vezet fel a Nyerges-tetõ (516 m) csúcsa alá. Közben Bakos Gergõ ért utol. Kicsit beszélgettünk, majd egy-két instrukciót mondtam neki a hátralévõ szakaszra, mivel elõször járt a túrán. Ezzel kezdõdött az igazi hullámvasutazás. Itt ugyanis egy rövid lejtõ következett, majd egy húzós emelkedõ a Kerek-Bükk (569 m) csúcsa felé. Szeretem meglátni a csúcs alatt lévõ fenyvest. Öröm volt ismét belemenni és hallgatni a nagy szélben, a fenyõk zúgását. Ez ismét feltöltött. Rövid lejtõ következett, majd a soron következõ emelkedõ a Köves-Bérc (511 m) csúcsát mellõzte. Itt csak minimális lejtés után már a Varjú-bérc (540 m) mellett haladtam el. Közben már egyre inkább a gerincre vezetett ki a jelzés, így mindkét irányban elég jó kilátásban volt részem. A bal oldalamon a Mátra nyugati vonulata látszódott, míg jobbra a Belsõ-Cserhát völgyeiben gyönyörködhettem. Lejtõ után egy nyiladékot elérve még tisztább volt a kilátás, de már lépkedtem is fel a Nagy-Kõ-tetõ (551 m) csúcsára. Ez a hely is sokat jelent nekem, mert régi, szép emlékek kötnek hozzá. Aztán lejtés és a Garábi-nyereg, ahol Illés Rudiék próbálják a jeges teát felmelegíteni. Még három hegy van hátra, de már lõtávolba került az utolsó ellenõrzõ állomás is. A Macska-hegy (572m) emelkedõje nem könnyû, de egyik ormáról csodálatos kilátást ad az egész Belsõ-Cserhátra. A fehér tájban most különösen örömömet leltem. A csúcsról csak kisebb lejtõ vezet le, de az emelkedés sem túl erõs az egyébként a túra legmagasabb pontját adó Purga (575 m) tetejére. Itt már elég közelinek tûnik a Tepke kilátója. Innen egy meredek lejtéssel jutottam le a hegy lábáig, ahonnan – nagy meglepetésemre – már nem a dózerúton, hanem egy kis ösvényen vezetett fel a jelzés a Tepke (566 m) csúcsára. Úgy látszik, hogy itt is kezdik használni a Börzsönyben már alkalmazott megoldást, hogy a nedves idõben a gépek által is széttúrt, nehezen járható utak helyett, azokkal párhuzamos, kisebb ösvényekre terelik a jelzéseket.

 Kelemen Laci állta a pontõrséget. Pár szót váltottunk, majd nekiindultam a hátralévõ nyolc kilométernek. A terep szinte végig lejt, de azért mindig vannak meglepetései, nehézségei. Nos, az idilli, erdei szakasz után egy erdõirtáshoz értem, ami már nehezítette a viszonyokat. Lejjebb érve pedig a szétdózerolt út adott fejtörést. Sebaj, mert itt már a mezõt elérve van bõven hely hová lépni. Ráadásul a fagy is csak éppen hogy kezdett felengedni. Így minimális sarazással jutottam be a célba. Ott elfogyasztottam a finom pörköltet és hamar hazaértem.

 Igazán jó túra volt, köszönöm a szervezést! 

 
 
 
BakeszTúra éve: 20142014.02.01 19:16:36
megnéz Bakesz összes beszámolója

 Szent László 15km, 480m szintemelkedés, 3:35


A múlt heti Téli Mátra M túrához képest minden szempontból lényegesen könnyebb volt a Szent László. A táv 10km-rel, a szintemelkedés 500m-rel kevesebb. A szintidõ a Szent Lászlón 15km-en 6 óra, ami nagyon kényelmes sétával teljesíthetõ, ezért kisebb gyerekeknek vagy családoknak is nyugodtan tudom ajánlani. A szintemelkedés néhány rövid szakasztól eltekintve el van nyújtva, ezért könnyû teljesíteni.


A Téli Mátrához képest (3000+ résztvevõ) a Szent Lászlón kimondottan családias volt a hangulat. Jót beszélgettem a ZUTE-s sporttársakkal, akiktõl többek között megtudtam, hogy a kegyhely völgye a táltos és ferences hordák rendszeres összecsapásának színhelye. Jelenleg úgy tûnik a ferencesek állnak nyerésre, mert sikeresen tüntettek el egy - a táltosok által épített - pihenõhelyet. Kiváncsian várom, mi lesz a vallásháború végkimenetele.


Az idõ kellemes volt, a túra végig jól volt jelölve, úgyhogy könnyû volt követni. A 3:35-ös idõ kényelmes sétával értendõ.


A második ellenõrzõ ponton mézeskalácsot, a harmadikon müzliszeletet, a célban pedig teát és hagymás kenyeret kaptunk. Volt lekváros kenyér is, amit mindenki nagyon dicsért, de én nem próbáltam.


Kicsit sajnáltam, hogy nem a 33-ason indultam, mert szerintem az is meg lett volna, de a múlt heti 25km és a jövõheti Margita 30km között nem akartam megszakítani magamat.


Összeségében nagyon jól éreztem magam, remélem jövõre ugyanitt!


 

 
 
czenegabiTúra éve: 20142014.02.01 18:31:41
megnéz czenegabi összes beszámolója

Tisztelt Túrázó Barátaim! :)


Sikerült teljesítenem a zsinórban negyedik Szent Lászlómat és eddig most volt a legjobb az idõjárás. Az útvonal változatlan volt alapvetõen, csak a kegyhely felújítása miatt nem lehetett felmenni a Remete-barlangokhoz.


A talajviszonyok egy rövid szakaszt leszámítva kifejezetten jók voltak, nem kellett kelni egyfolytában a jeges út miatt.


Az ellátásban nem voltak meglepetések, Nagybárkányban a legfinomabb házilekvárokból kaptunk ízelítõt a zsíros kenyér és hagyma mellett.


Külön öröm számomra, hogy sokan vettünk részt rajta és az egyik szervezõhölgy azon szomorkodott, hogy lassan kevesekn lesznek már a szervezõk.


Köszönet a szervezõknek, hogy folyamatosan ilyen jó hangulatú kirándulást szerveznek és köszönet a túrázótársaimnak is.

 
 
 Túra éve: 2013
MúzslaTúra éve: 20132013.02.03 14:23:04
megnéz Múzsla összes beszámolója

Szent László 33


Már 11 éve, hogy elõször itt toporogtam a Taron, egy ígéretesnek tûnõ túra rajtjában. Az volt az elsõ – és ez idáig egyetlen – kerékpáros teljesítésem is ezen a túrán. Azóta vagy a hatalmas sár vagy pedig az óriási hó hiúsította meg ezt a fajta próbálkozásomat. Mivel az elõrejelzések nagyon kellemetlen idõt ígértek, így most sem gondolkodtam a két kerekû bevetésén. Egészen, pénteken estig vártam, hogy végül milyen ruházatot szedjek össze. Nem volt mindegy ugyanis, hogy 10 fok lesz vagy éppen nulla. Az esõ az szinte 100%-os biztonsággal be volt ígérve, ráadásul helyenként igen intenzívnek jósolták. Az még nyáron is nehéz, nem hogy télen. Én azonban hittem abban, hogy nem lesz ez olyan vészes.


Utazási logisztikában visszatértem a korábban megszokottakhoz vagyis a kocsit a célban hagyva vonatoztam el a tari rajthoz. A múlt évi nagy havazásos, hófúvásos idõben cseréltem ezt csak le a „full” tömegközlekedésre, akkor nem akartam elõvenni az autót. Sokan mások is ezt a „kottát” választották idén, így egy kisebb csapat bandukolt korán reggel a pásztói vasútállomás felé. Nagy Attila, Bell Sanyi és Karesz (váci sporttársak) társaságában vitattuk meg a mai nap várható szituációit. Vissza is idéztük, hogy elõször még 2006-ban találkoztunk ezen a túrán.


A vonat megérkezésével a túratársam is megjött. 2009 után ugyanis ismételten az lett a cél, hogy egy kedves barátommal (Balázs)tegyem meg ezt a gyönyörû túrát. Sokat meséltem neki róla, így Budapestrõl is eljött erre a megmérettetésre. A tapasztalatokból kiindulva a tari állomás elõtt a vonatajtókhoz helyezkedtünk, így a megállás után, rögtön az elsõk között nevezhettünk. Mire kitöltöttük lapjainkat, már alig lehetett mozdulni a kis váróteremben.


Hamar nekiindultunk Tar fõutcájának, hogy egy kis fahíd igénybevételével átkeljünk a Zagyva-folyón és ezzel már be is léptünk a Cserhát-hegységbe. A Sztúpát hamar elértük és jó volt hallgatni a csilingelõ hangocskákat. Innen egy rövid, sáros szakasz vezetett be az Õr-hegy erdejébe, de viszonylag hamar havas lett az út. Ez meg is lepett engem, mert nem gondoltam volna az egész heti olvadás után, hogy még mindig tud maradni ennyi hó, ilyen alacsonyan is. Mekkora lehetett egy héttel ezelõtt? Valószínû, hogy hasonlított az eddigi csúcsot jelentõ 2010-eshez. Itt elért bennünket egy nagyon rövid esõ, de hamar elállt, én pedig bíztam benne, hogy a körülményekhez képest a lehetõ legkevesebb esõ fog bennünket érni ezen a napon. Gyertyaszentelõ Boldogasszony napjára esett a túra ebben az évben, ami még jobban feldobott bennünket, amikor beléptünk Szentkúton a bazilikába. Ezt a túrát én e miatt tulajdonképpen egy szentkúti zarándokútnak is szoktam tartani. Ráadásul idáig „elfelé” tartunk Pásztó felõl, innen kezdünk el újra irányba fordulni.


A Remete-barlangokat nagyon jó idõvel értük el és az esõ továbbra sem esett. Mondtam is Balázsnak, hogy látod, már ez is egy ajándék, amit eddig kaptunk ill. nem kaptunk. Innen már alig találkoztunk túrázókkal, csak nagy ritkán ment el mellettünk egy-egy futó. Meg is lepõdtem, amikor egy korábban elhagyó futót a Sámsonháza feletti geológiai feltárulás mászásakor pillantottam meg. Hamar rá is jött, hogy oda nem kellett felmenni, helyette a Nagybárkány felé kanyargó utacskát kellett választani. A faluba bevezetõ út szolgálta sarat illetõen, az eddigi maximumot, de azt már elõre sejtettem, hogy a Cserhát fõgerince felé vezetõ nyílt szakasz is hasonló állapotokat fog nyújtani. Elõbb azonban beugrottunk a nagybárkányi frissítõpontra. Kényelmesen ettünk, ittunk és még a tesztlapot is kitöltöttük. Hasznos volt, mert tanultam belõle.


Kilépve az iskolából felhívtam Balázs figyelmét arra, hogy most 19 km következik lakott település, forrás és egyéb civilizált dolgok nélkül. Itt aztán egy idõre magára is hagytam õt, mert következett a kedvenc emelkedõm, amit mindig „megkenek”. A Sátoros-nyeregig vezetõ szakasz ugyanis nagyon a szívemhez nõtt és külön élményt nyújt egyben, nagy tempóval leküzdeni. A nyeregbe érve – várakozás közben – kezdett el csepegni az esõ. Nem volt vészes, csak gyengén esett. Innentõl ismét együtt küzdöttünk Balázzsal a helyenként patakokká alakuló ösvényeken. Örültünk, hogy jól beimpregnált bakancsok voltak a lábainkon, mert már a vizes hó is kihívás volt ilyen oldalról, nem hogy a bokáig érõ vizek. Minden egyes hegy után soroltam az elkövetkezõ emelkedõket, mintegy támogatást, bíztatást adva Balázsnak, hogy már csak ennyi meg ennyi és már mennyi „ötszázast” küzdöttünk le. Ez a hullámvasút mindig élmény bár ilyen körülmények között még nem jártam rajta.


A Garábi-nyeregben már ott drosztoltak Rudiék, igaz a tea még hideg volt. Sebaj, megittam a nagybárkányi, melegen tartott teámat és betöltöttem a helyette a hideget, aztán mehetett a mezem aljára, melegedni. Innen már csak három hegy volt hátra, abból is az elsõ (Macska-hegy) volt egyedül viszonylag hosszabb ill. meredek. Kilátás sajnos most nem volt a csúcsáról, de azért elképzeltem a szépséges kontúrokat. Ekkor találkoztunk a késõbb gyõztes futóval is. Aztán a Tepkére érve nem túl jó kedvben találtuk Kelemen Lacit, aki elmondta, hogy akkora a sár a szántóföldön, hogy alig bírt feljönni. Nyugtattam azonban Balázst, hogy már csak 8 km és lefelé.


Eleinte még volt hó bõven, sõt a régi turistajelzést (Téglaházi-földek) elérve, még a szántóföldek mellett is azt tapostuk. Itt látszódtak a korábbi hófúvások nyomai, helyenként 20-30 cm magas taréjai voltak a hónak. Mekkorák lehetettek egy héttel ezelõtt?


Az esõnadrágom és a széldzsekim nagyon jól bírta, egyáltalán nem áztam át, viszont a bakancsom már nem bírta tovább. Érezhetõ volt, hogy elkezdett szivárogni befelé a nedvesség. És ekkor rákanyarodtunk az egyenesre, mely a Pásó-tanya mentén a cél felé vitt. Ezt emlegethette Laci, mert ez tényleg hihetetlen volt. Tulajdonképpen mindegy is volt, hogy hová lép az ember, olyan méreteket öltött a sár. A TSZ-majornál jól leáztattuk a cipõinket a zsombékosban, majd végre aszfaltot érve robogtunk be a célba. A kapu elõtt, egy mozdulattal magamhoz vettem a hátizsákomat, amiben a száraz ruháim voltak. Megkaptuk a díjazásunkat aztán én átöltöztem, Balázs pedig elment bakancsot mosni. A rendezõk nagyon készségesen, vödröket tettek az ajtó elé, amikben meg lehetett mosni a lábbeliket. Aztán leültem elfogyasztani a nagyon finom ebédet. Közben Balázs is leült, aztán az ebéd végeztével én mentem el bakancsot mosni. Ezek után gyorsan beültünk a kocsiba és kivittem õt a buszmegállóba, ahová pár perc múlva meg is érkezett a budapesti busz. Három elõtt pedig már én is a kádban ültem.


Nagyszerû túra volt, a rendezés, a táj, a környezet, a hangulat is nagyon tetszett! Köszönjük, hogy ennyi esõvel megúsztuk!


 
 
GabesTúra éve: 20132013.02.02 20:29:07
megnéz Gabes összes beszámolója



Szent László 33

 


Immár 5. alkalommal jöttem erre a túrára és csakúgy mint az elõzõ években ezúttal is vonattal.

Jó páran leszálltunk Taron, az rajthelyen kisebb tömeg. Szeretem a pásztóiak által szervezett túrákat, a hangulat családias,a pontõrök kedvesek, a szervezés tökéletes.

Váltok pár szót az ismerõsökkel (vannak szép számmal), aztán megjön a túratársam Attila és nekiindulunk.

Picit szemerkél az esõ, de eláll, legalábbis most még.

Pár perc és a Sztúpához érkezünk, az elsõ ellenõrzõ pontra. Pecsételés, irány Szentkút.Kezdetben kicsit saras az út, majd lassan havassá válik.Mégiscsak téli túrán lennénk. A hókásában kicsit nehéz haladni, folyton csúszkál az ember, de haladunk rendületlenül. Remete-barlangnál pecsét, majd felkapaszkodunk a tetõre és leereszkedünk a Szent László hasadásig. Itt már megmaradt a hó és érezhetõen hidegebb van a völgyben. A forrást elhagyva a Szálláska-völgyön haladunk, az olvadásnak köszönhetõen emelkedõknél "Árral szemben", lejtmenetben "Utánunk a vízözön" :)

Sámsonházán egy buszváróban van a pont, nagyon finom mézeskalácsot kapunk a pecsét mellé. Rövid mûutas szakasz után egy dombon átkelve megérkezünk Nagybárkányba. Itt a rövid táv vége. Gratulálok külön és is minden teljesítõnek.

 


A hatalmas Esõisten úgy döntött, hogy a hosszú táv indulói még nem "szenvedtek" eleget és némi esõvel is hozzájárul a teljesítménytúra nehézségeihez. Semmi gond : esõkabát elõ és irány a Tepke. Nah ez nagyon nem esett jól, de el nem tántorított volna semmi pénzért.

A Garábi-nyeregnél meglepetés pont teával. Hmm finom és jól is esik. Nemcsak a tea, az esõ is. :)

A Tepkénél Kelemen Laci dacol az esõvel.Pecsét és az utolsó szûk 8 km jön, immáron lejtmenetben. A magasság csökkenésével a hó lassanként eltûnik, átadja helyét a gigantikus sártengernek. Azonban ez sem szegi kedvünket és Pásztóra beérve az egekbe szökik minden víztócsa értéke : letisztítandó a bakancsokra tapadt sár. A célban a megszokott személyzet, pár pillanat és egy garatuláció kíséretében átvesszük a jól megérdemelt emléklapot és kitûzõt. Azt hiszem ma mindenki becsülettel megküzdött érte.

A nagyon finom ennivaló elfogyasztása után pedig irány a buszmegálló és az utazás haza.

 


Gratulálok minden teljesítõnek, a szervezõknek pedig köszönet a kiváló rendezésért.

Remélem jövõre ugyanitt!



-Gabes-

 
 
czenegabiTúra éve: 20132013.02.02 17:23:28
megnéz czenegabi összes beszámolója

Üdvözlet mindenkinek a meleg szobából! :)


Idén harmadszor vettem részt ezen a túrán és eleddig folyamatosan a 15 kmres távon. Az útvonal változatlan így nagyobb meglepetéssel a szintek és szentek :) nem szolgáltak. A szenteket nem véletlenül írtam: az idõjáráson bosszankodva nem figyeltem fel arra a kiírásra, hogy most a szentkúti zarándokházban nincs tea. Hatalmas lendülettel beléptem és mit láttam? Szerzeteseket és apácákat, akik nagyon kedvesen és mosolyogva tájékoztattak arról, hogy most õk tartanak programot ott. Mókás volt. :)


Sajnos a talajviszonyok miatt marad igazán emlékezetes ez a kirándulás. Vagy olyan hódara volt, amin az ember megcsúszott, lecsúszott, elcsúszott vagy olyan cuppogós sár, ami nagyon vendégmarasztaló.


A célban szerencsére mindezért kárpótolt a szervezõk szívélyessége és a csodás ellátás. Olyan házi lekvárral megkent kenyeret ettem, hogy az íze még mindig a számban van. És az a ribizliszörp! Hmmmm. :)


Külön öröm számomra, hogy 3 embert is el tudtam csábítani erre az alkalomra és hogy régi jó ismerõsökkel találkozhattam. :)


Jövõre újra szeretnék eljönni és a kedves túratársakat is erre biztatom.

 
 
 Túra éve: 2012
ÓraTúra éve: 20122012.03.27 13:57:09
megnéz Óra összes beszámolója

 Szent László 33 Teljesítménytúra.


A média napok óta tartó pánikkeltése ellenére megkockáztattam ezt a túrát. Biztonság kedvéért azért eljöttem az elsõ vonattal a Keletibõl, de csak Hatvanban kezdett egy kicsit szállingózni a hó. Pásztón a tömeg felszállása jelezte, hogy mégsem olyan ijedõs a turista-társadalom.


A rajt-káoszon sikerült hamar túljutni, indulás 7.11-kor. Hú, de hideg van! A Sztupáig az elsõ adag futó elsuhan. Pecsét, aztán forgassuk meg az imakereket. Na, ez nem jött össze, be van zárva, ámde forog motorosan. Kommersz.. Sokan elhúznak, lesz kit utolérni a csípõs idõben.


Haditervem, hogy Kláriékat utolérjem. Már lefelé fordulunk a fenyves szélén, mikor sikerül. Talpam alatt csúszik a jég, belekocogok a mûútig, hogy ne essek el.


A Szentkútnál még sosem voltam. Valójában ezért jöttem el ide, már tavaly nézegettem ezt a túrát. Kicsit kerengtem az épület körül, mert a kapunál nem volt szalag, de aztán elolvastam az itinert, és csak bementem. Kellemes meglepetés volt a mézeskalács süti a kettõs kereszttel, és a tea is finom volt. Az épületegyüttes szép, majd visszatérek jobb idõben.


Kemény kis kaptató visz fel a Remetebarlanghoz, megizzaszt rendesen. Itt már elõveszem a gépet, aztán még pár lépés, és fenn vagyunk a tetõn. Kellemes lejtõ jön egy fiatal bükkösben, de hol van a Szent László-Hasadás? Megtalálom, és végigmegyek benne, nagyon szép, üledékes szurdok. Van bent egy kis ismertetõ is a legendáról is, mely szerint Szent László királyt üldözték a kunok, és a hegy megnyílt mögötte. Ugyanez a történet van a Tordai-hasadéknál és a Szádelõi-völgynél is, azok a völgyek karsztos kialakulásúak, beszakadt cseppkõbarlangokból keletkeztek.


A kis szurdokból kilépve a turistaúton jégpálya fogadott, majd a különlegesen jó vizû Szûz Mária-forrás vizét kóstoltam meg. Közben a zöm elhúzott megint, de sebaj, még három forrást találtam a patak szélén. Érdekes, melegnek ható vizük van, és édeskés az ízük.


Végre egy kis közösségi élmény: nagy csapatban haladunk a gázvezeték nyiladékán, a hó is kezd megmaradni, de az alattomos jegekre érdemes figyelni. A 40-es bójánál elérjük a Kéket, ami a Tepke nyergéig a társunk lesz. A tágas Szálláska-völgyön lejtünk be Sámsonháza községbe, a hideg ellenére bagzanak a kutyák, és már van egy centi hó. Ennyit a vörös riasztásról.  A buszváróban fagyoskodnak a pontõr srácok.


Egy darabig az országúton kell menni, elhaladunk egy bánya alatt, ahol jól láthatóak a gyûrt rétegek. Ide nyáridõben érdemes visszatérni, már csak a várhegy miatt is. Bár, akárhogy lesem, nem sok minden látszik a várból. A Kék balra tér, a fagyott kutya mellett. Gondolom, szegény nem örökös útjelzõje az útnak, inkább egy autós elcsaphatta, és kidobta az út szélire. Immár harmadszor elõzök ki egy rózsaszín ruhás lányt, aki késõbb Nagybárkányban oklevelet kap, tehát rövid távon indult. Tipikus cserháti a táj, meredek dombhátak, szigetszerû hegyek, szép lenne, de a havazás rázendít, nem enged fotózni.


10.05, nagybárkányi iskola. Ezek szerint 5.1 az átlagom eddig. A nénik tündérek, csak úgy tömik belém a ribizli-lekváros kenyeret meg a teát.


Az Országos Kéktúrán haladt tovább az útvonal. Némi hullámzás után felértem a gerincre, ahol már a megmaradt havon kellett menni. Ez már letaposott hó-nyom volt, tehát kényelmesebb, mint a Mátrában. Volt egy meglepetés-itatópont a Garábi-nyeregben, aztán még egy emelkedõ a Purgára, és utána megadta magát a Tepke is. A havazás közben elállt, de a szél erõsödött. Így nem mentem fel a kilátótoronyba.


A pontõr figyelmeztetett, hogy erõs szél lesz lenn az erdõszélen. Megkérdeztem az idõt, mivel lemerült a telefonom, mondja, 13.15. Hú, bele kell húzni, háromkor megy a vonat, nem tudom, milyen messze van a cél a vasútól, és 8 km van hátra! Az ereszkedõn elkezdtem kocogni, jól is esett a másfajta mozgás. A szélvihar a kitett tarlószélen tényleg brutális volt, haladásra késztetõ. Némi futók elõztek csak, utánam belátható távon belül nem jött senki. Becéloztam a város szélét, már amennyire a széltõl és a felkapott hótól láttam. Végre beérek a célba, nézem az idõt: 13.23. Hogy lehet ez?! Úgy, hogy átvert a mókás pontõr, vagy elnézte eggyel az óráját.. Akkor is 70 perc alatt leértem! Rengeteg idõm maradt, a szervezõk jóvoltából még fürdési lehetõség is volt,sõt az állomási söntésbe is maradt idõm betérni egy sörre.


Köszönöm a túrát, az idõjárási viszonyok miatt kemény, de egyúttal szép és szakrális jellegû volt, emelett kezdõtúrája a Pásztó Turistája jelvényszerzõ mozgalomnak, amit idén ezek az élmények után teljesíteni kívánok.


Képek a túráról: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.290633227667277.72342.100001618051374&type=3


 


Utóirat és mementó: ezt a túrámat a drámaíró és nemzeti pártelnök Csurka István emlékének szánom, aki e napon hunyt el.


 

 
 
biborTúra éve: 20122012.02.09 16:44:44
megnéz bibor összes beszámolója

Szent László 33


A túra elõtti napokban csúf kórság mert kerülgetni, én pedig annyi mézet megettem, hogy attól vagy méhhé változok, vagy helyrejövök. Péntek este még lázasan készültem, de reggelre jobb lett. Vagy el is felejtettem, hiszen szombat van, menni kell:-)

Vácon -7 fok és zéró hó. Felvesszük a többieket, és irány a Cserhát! Szeretnénk minden cserháti túrát megcsinálni, ha már kitaláltuk a kupát.Vidáman telik az út Tarig. Pár perccel a rajtidõ elõtt érünk oda, elintézzük a kupafüzetek és szórólapok sorsát, majd magunk is elindulunk.

 

A sztúpáig kitart a hideg, utána átmelegszem annyira, hogy kesztyû sem kell. A kék szalagok most is hibátlanul kalauzolnak, hiba csak bennem és a jég kapcsolatában van. Szállingózni kezd a hó, lecsúszkálunk Mátraverebély-Szentkútra, ahol a zarándokházban tea és édes keksz vár, elõtte pedig egy szelíd fekete-fehér cicus, és muszáj alaposan megsimogatni: ) A zarándokházban Szent László király pajzsára formált-díszített mézeskalácsot kapunk.A Remete-barlangnál pecsételünk, majd Vagdalthús lemarad pálinkázás jogcímen. Látszik, hogy valami nincs rendben, mert gondolni sem tudok a házira.

 

A dózer „csuromjég”, elcsúszkálok a nagyon szépen kialakított Mária forrásig (Köszvény-kút), ott megvárom Vagdalthúst, és a nagymamáinknak szentelt vizet töltünk két fél literes üvegbe. Hívõ katolikusként nagy becsben tartják Szentkutat, én nagyim mindig jön a zarándoklatra is. Sikerült nekik örömet szerezni a vízzel:)

Havas-jeges tájon hullámzunk, és elérjük a szeretett kék sávot Sámsonháza elõtt. A buszmegállóban pecsét és szaloncukor. A falut elhagyva aszfaltozunk kicsit. Közben, mint látványelem egy vitéz falusi teker szembe libakergetõ biciklivel. Letérésnél egy megfagyott kutya árválkodik az út szélére dobva, úgy tûnik valakinek ennyit ért szegény jószág..

 

A dombtetõrõl rálátni Nagybárkányra, ahol az iskolában teával és lekváros/vajas/zsíros/hagymás kenyérrel, teszttel vártak. Bõ 20 percet eltöltünk itt, bár csak egy fél zsíros kenyeret merek enni. Továbbhaladva a távoli Tepke felé elfogynak az emberek körülöttünk. Kettesben sétálgatunk, a romantikát csak a tapasztalat rontja, miszerint a hó alatt csúszik, néhol a hó felett is, ezért a hirtelen jött szavak nem egy Rómeós erkélyjelenetet idéznek:) Garábi-nyeregnél meglepetés tea és télifagyi. A hullámzó gerincen hamar odaérünk a kilátóhoz. A Tepkén a tavalyi pontõrök vannak, akkor erõs paprikával ágyazott pálinkával kínáltak, most pedig narancsos-mézes-fûszeres van náluk. Nekünk is van mivel visszakínálni.

Lefelé Vagdalthús számolgatja, van esély elérni a vonatot Tarra. Elõre is szalad, így esik meg a furcsaság, hogy elõbb ér be, mint én. Az erdõbõl kiérve cudar az idõ: vízszintesen fújja a havat a szél. Jól jön, hogy reggel eszkimósan beöltöztem: nagykabát, sál, kapucni. Egyszer a szántóföldeknek vége lesz és leérek a 21-es úthoz Pásztóra. Jó ez a hely; idén talán összejön a Pásztó túrázója mozgalom is. Néhány utca és beérek a célba, a Tittel Pál Kollégiumba.

 

Oklevél és kitûzõ mellé még egy könyvet is kapok a tesztért, egy báronyterenyei vadász visszaemlékezéseit.Tetszik ez a gyakorlat, hogy húsos és húsmentes paprikáskrumplit is fõznek, kevés helyen gondolnak rá.Teát és ráadás mézeskalácsot is kap mindenki.

A vonatig bõven van idõnk, Vagdalthús annyira sietett elérni, hogy egy órával indulás elõtt beért. De N. Attila átviszi kocsival a kocsihoz, úgyhogy nem is kell várni. Nemsokára megérkezik a maradék váci erõsítés is, egyiküknek ez az elsõ t.túrája. Elõ is kapja a végigcipelt házi disznósajtot a paprikáskrumpli mellé!Mi pedig a célban áruló termelõnél a méz-szekcióban nézelõdünk, ánizsos-kakukkfüves és mézharmat méz is gazdát cserél.

 

Megköszönjük a túrát és irány a 21-es majd a transzcserháti a havazásban. Elõbbin semmi gond nem volt, jól kijárták. Utóbbit még nem, pár centis hó és alatta jég borította. Jóval a Bableves Csárda elõtt egy balos kanyarban megcsúszik a kocsi, egyik árok széle, másik széle, zutty az árokba. Piszok nagy szerencsénk volt: se nekünk, se a kocsinak nem lett baja; csak a rendszám esett le. Fától kb. egy méterre álltunk meg, csak azon a pár méteren volt kiirtva az út széle. Szerencsénk volt abban is, hogy rögtön utánunk egy terepjárós megállt és volt nála balta, macséta amivel a terepet meg tudtuk tisztítani, és további 4-5 autós állt meg segíteni tolni és húzatni. Többek között a szervezõ Parádi Laci is, aki a Garábi-nyeregbõl hozta vissza a pontõröket. Kedves volt, mikor kérdezte: De ugye azért jövõre is jöttök? –Megyünk!

 

(U.i.: a hétvégi SzerenCserhát®  folytatódott: másnap OKT, szikrázó napsütésben és érintetlen porhóban. Hazafelé buszozva Galgagután addig beszéltük hol kell le és átszállni, mire Bercelen találtuk magunkat. Gutai csatlakozást buktuk, következõ járat 3 óra múlva.. Vagdalthús stoppolni kezdett, a második autós megállt és kiderült Vácra megy. Mi is, úgyhogy másfél órával hamarabb hazaértünk, mintha buszoztunk volna:) Jól összejött ez a hétvége!:))
 
 
ToteszTúra éve: 20122012.02.06 18:18:43
megnéz Totesz összes beszámolója

Ugyan a híradásokban azt mondták, hogy senki se üljön autóba, mi mégis belevágtunk a télbe és egy felejthetetlen teljesítménytúrával gazdagodtunk.

Forrás: http://plecs.hu

Mivel úgy döntöttem, hogy kipróbálom magamat az NB II-ben, mindenképpen el kellett jutnom Tarra. Eredetileg vonattal terveztem az utazást, de az Index teljesítménytúra fórumán rábukkantam a DonRazzino által felkínált lehetõségre, amelyre vércseként csaptam le.

 

Szombaton 5.40-kor hagytuk el Pestet, és mivel nem érkezett meg a várt hó, már fél hétkor Pásztón parkoltunk a kolinál. Az állomáson már gyûlt a tömeg, hogy közösen utazhasson át Tarra.

 

Pásztón néhány roma származású fiatalember a túrabotokat látva megkérdezte, hogy "Ilyenkor pecázni mentek?" Mivel a hideg miatt az arcomra fagyott a mosoly fapofával voltam kénytelen elhaladni mellettük.

 

Taron gyorsan beneveztünk, Andrisék jóval elõbb, mint én, hiszen nekem még ügyködnöm kellett az NB II miatt. Egyedül indultam el, bízva abban, hogy majd utol fogom õket érni. A távolság nem csökkent köztünk, mert azonos tempót mentünk, így becsatlakoztam Lépéshiba és Máté társaságába.

 

Az elsõ 15 kilométeren kevés hóval találkoztunk, néhány lefagyott résztõl eltekintve Nagybárkányig könnyen járható volt az út. Jó tempónknak hála a bárkányi iskolában eldepózhattunk tíz percet, ahol teát tankoltunk üvegeinkbe.

 

Nagybárkánytól a Tepke felé már esett a hó, és a korábban lesett mennyiséget növelve nehezítette utunkat. A hideg elviselhetõ volt. Mondjuk én még nem hallottam még olyan emberrõl, aki sportolás közben fázott. A hullámvasutazás végén a Garábi-nyereg kék plusz jelzésû csatlakozásánál meglepetés frissítõ várta a hosszú távon indulókat. A te nagyon jól esett, de nem állhattunk sokat, mert egy pillanat alatt elfagyott az öltözékünk.

 

A párás, ködös idõ ellenére a túra két legmagasabb pontjáról is szép kilátás tárult elénk. A Tepkén Máté új impulzust kapott és kegyetlen tempóba kezdett, amit alig bírtam követni. Nem úgy, mint Ádám, aki könnyedén szedte lábait. Kiérve a tisztásra hatalmas szél fogadott minket, így az utolsó pár kilométert kénytelenek voltunk futva megtenni. Itt a sapka, a sál és még a nadrág is rám fagyott.

 

A pásztói Tittel Pál kollégiumba 12:41-kor értem be, egy perccel Ádám és Máté után. Ez 5 óra 36 perces teljesítést jelent, így megkaptam (?) a maximális pontszámot az NB II elsõ futamán.

 

Ez nem sikerült volna társaim nélkül. A Tepke felé haladva a hó miatt nagyon nehezen másztam meg az emelkedõket. 

 

A célban paprikás krumplit kaptunk a tea mellé.

 

A szervezés nagyszerû volt, mind az ellátást, mind az útvonal kijelölését tekintve.

 
 
czenegabiTúra éve: 20122012.02.04 22:17:22
megnéz czenegabi összes beszámolója

Kedves Barátaim!


Idén csakúgy mint tavaly a 15-ös távra neveztem be. Az indulás már egy hónappal ezelõtt eldöntött volt, csak a kérdéses idõjárás volt a változó tényezõ. Ezt mindenki tapasztalhatta, hogy milyen is volt, így külön nem térnék ki az országos helyzetre.


A Tarra való induláskor az utcára kilépve megcsapott a kemény hideg, azonban havazás ekkor még nem jelentkezett. Szerencsére az állomáson már több túratárs is jelen volt és bár nem ismertük egymást, azárt mégis nyugtatólag hatott. Tarra a vonat ügyesen leért és a nevezés is a tavalyihoz képest gyors volt. Itt kell elmondanom, hogy a kis vaskályhás vasutas váróterem nagyon romantikus és hangulatos, azonban ez a túra kinõni látszik ezt  a helyet. Bár most csak csökkentett létszám volt, mégis tömeghatás alakult ki.


Maga a menet egyszerû volt, legalábbis ami az útvonalat illeti. Egy-két kisebb emelkedõvel volt fûszerezve és a falukat nem számítva nagyrészt erdõkben futott. A talaj nagyrészt nem hogy havas, de korcsolyapálya volt. Az igazi segítség a havazás megindulása volt. Így a jégen némi tapadás keletkezett. Szentkútra mindenképp érdemes nyáron is eljutni, mert szép ez a völgy.


Mindenképpen kiemelném a szervezõk barátságát és viselkedését: nagyon jól éreztem magam a velük való beszélgetéskor. Köszönet Nekik a kitartó kenyérkenésért és teafõzésért.


Jövõre ha lehet újra eljövök.

 
 
 Túra éve: 2011
VagdalthúsTúra éve: 20112011.02.07 12:01:46
megnéz Vagdalthús összes beszámolója

Az örök cserháti hóhatár (ÖCSH) felett - Szent László 33


Enyhülést ígérnek hétvégére, de azért 4:40-kor még kapirgálni kell kicsit az ablakok felületét a szállítójármûvön. 4:45 körül rajt. Vác-Romhány, Bánk után ezúttal elmaradnak az õzek, pedig itt rendre elõfordulnak setétben. 5:30, Romhány, itt is csak foltokban maradt hó, de maradt (ÖCSH, hiába), érkezik Bíbor, majd irány a Transzcserháti Mûút (TCSM), annak minden szépségével, ami a burkolat minõségét illeti. A szentei szerpetinen felfelé megemlítem, hogy ide zavartam fel a népet augusztusban a Transzcserháti mûút 120K keretében. Bíbor szerint szadista vagyok, mire muszáj megjegyeznem az alapigazságot: teljesítménytúra az, amit szadisták rendeznek mazochistáknak.


Pásztón jártam ugyan egynehányszor, és azt hittem, kottából vágom a Kopaszig, bocsánat Tar, vezetõ utat, de valahogy sikerül örökké Pásztón lenni meg a 21-esen, azért csak odaérünk a vasútállomásra. Még épp ott érem a Nagybárkányba induló rendezõket, kapnak egy adag túranaptárat, a Pásztóra menõ csapat dettó. RitaB, Vándorköszörûs a rajtban, kérdik: hol leszek? Lefagyok (mondjuk hideg van), mondom sehol, az útvonalon. Én is nehezen hiszem el: a Kinizsi óta ez a második ttúra, ahol semmi közöm a szervezéshez (egy árva Hangya 15 volt még õsszel...), és nem seprûként vagy szalagozva teljesítek valamit. Végre nekem pecsételnek, hurrá! Egyszerû mezei kirándulóként.


Tehát kiránduljunk! Elsõ izgalom a Sztúpa, ahol képes vagyok elmenni egy geoláda mellett a megkeresés nélkül - ez már nem a kezdeti románc, hiába. A Sztúpa tetszik, 1-2 fotográf, aztán irány a hó. Nyugodtak vagyunk, hisz ismét jelzetlen úton mehetünk (amúgy nagyon jó szalagozás kísér  végig), a múlt heti Csóvi-túra szelleme kísért. Lesz még ennek böjtje. Szentkút elõtt egy cserkelõ vadászba botlunk, majd a zarándokházban teába. Kitérõt teszünk a forrásokhoz, mondjuk, az ep. elõtt. Öngól, hiszen többszáz méternyi zöld sáv-bejárás után jövünk rá a szembõl jövõk -történetesen Ritáék és Vándorköszörûsék- jóvoltából, hogy ha itinert olvasnánk épp, akkor tudnánk, hogy amúgy is erre kanyarodik a túra. Azonnal mentegetõzöm: ez nem az, aminek látszik, nem kis, hanem épp nagypistázni akartunk, de mindegy, kell a km. Remete-barlangokhoz fel, ismerõs pontõr, elõ is kerül -mondjuk nem elõször-  a Kemencei Karcos, kell is a kapaszkodóhoz. Fentrõl brutál kilátás, még fák között is.


Elektromos méterek jönnek a villanypászta alatt, s közben szerencsére végig az ÖCSH keretében, a hó szépen puculja le a sarat a cipõrõl. Ezért nem  kell túrára mosógép. Végig a cserháti tél fogságában galoppozunk, majd eljõ a kék, s a fenyegetés: innentõl el sem ereszt 15 km-en át. Ez van, tudomásul vesszük, ez nem szabadon választott kûr, mint a Vystup na Csóványos, hanem kötelezõ program.


Sámsonházán váratlan puszedli és tea fogad, jó idõben jó helyen. A kõfejtõnél nem lehet nem fényképezni, miként Nagybárkány elõtt a dombról sem utolsó a panoráma, minden irányba. Gép marad immár nyakban, folyamatosan fényképezni célszerû a havas mindenséget. A templomnál ismét Ritáékba botlunk, végre egy kis közös pálinkázás Rudival. Aztán majd az iskolában is, Bíborral lenullázzuk a szirupot, de elõtte 1-2 szelet kenyérke, tesztkitöltés, tablónézés, miazmás. Fél órás ejtõzés, le nem vett felsõruházattal, majd a kapuból kilépve támad a fázás. Tehát föl, aztán lassan jön a Keleti-gerinc, a Magas-Cserhát csúcsaival, de azért teszünk egy kitérõt a Csepegõ-kúthoz. Felvilágosodás-korabeli kék forrás jelzések (melyek engem valahogy ivarsejtre emlékeztetnek, na mindegy) navigálnak a helyszínre, egész kis helyes ojjektum. Igazolókép, aztán vissza a kékre, majd mindenféle bércekre fel és le, és a "fel" jellegû szakasznál már le-le maradok, azért van közöttünk némi erõnlét- és sebességkülönbség, nem a javamra. A Macska-hegyrõl gyakorlatilag lefúj a szél, de azért is fényképezek, kis túlzással a gépet is kirántja a kezembõl az orkán.


Végre Tepke, de oly izmos a szél, hogy eszünkben sincs kilátóba menni. A pontõrnek mondom: e cúgban kínálnám a pálinkámmal, de elfogyott, mire õ ránt elõ egy kis paprikás házi vegyest. Na, ebben volt kraft! Meg is indulunk lefelé rendesen, a Barát-háttól már az új rõt jelzésen (szép festés, míves munka!), és innen sem csúf a kilátás, újabb fotópontok, majd lassan elhagyjuk az Örök Cserháti Hóhatár szépségét, és megindul a bizonytalanság talajszakmailag: az addig fényesre csiszolt cipõk egyre jobban foglyok a dagonyában, tavasz van, na. Az ingovány olyan, mintha én rendeztem volna a túrát, most mindent visszakapok a Cserhátért és a Wass Albertért. Elérjük Pásztót, édes anyabeton, már hiányzott. A kollégium elõtt tábla: tiszta intézmény (vegy épület, most nem tom...). DonRazzinot túráztatom egy lábon, magasra tartja a másikat, hogy együtt fényképezzem e felirattal és az ennek ellentmondó cipõjével. Nem mintha a miénk nem ilyen lenne, óvatos is vagyok a célba lépve: egyáltalán bejöhetünk? Be, jól van. Kapunk is ezért hideget-meleget: a pompás, KOLBÁSZOS paprikás krumpli meleg, az ubi és a díjazás már hûvösebb (nem mintha nem lenne kedvemre való mindkettõ). Gyenge két órát ülünk a célban, kvaterkázással, sok pajtás jön és megy. Várjuk a nagybárkányiakat, s nézem, mennyi naptár maradt a hozott anyagból. Ez azért kérdéses, mert a terv az volt: ha mind elfogy, akkor uccu neki, megyünk forrásokat és kódokat keresni még a délutánba-estébe. Így is, de elõtte inkább vonattal visszamegyünk a jármûhöz, a kalauz erõsen néz minket térdtõl lefelé, és nem azért, mert annyira dögös a lábunk, persze az, de annál inkább mocskos. Biztatom: ez csak a kezdet, jönnek még. A Harangos-kút is célszemély volt eredetileg, de arra a habosra vert piros sávra és környékére menjen vissza az, akinek két anyja van, ez a közös álláspont.


Taron ott az autó, na ez jó hír, maradék naptárat be, magunkat dettó, aztán benzinkút Pásztón (innen nem lehet szabadulni, ezt már tudom), csak úgy elsuhanunk a Bableves Csárda mellett, mindenkitõl elnézést kérek, magamtól is, majd Alsótold, de Felsõ-kút. Kód megvan, a forrás és a pihenõ is rendben. S hogy végre menjünk már kalandtúra-jelleggel is, természetesen jelzetlen úton, a Dobos-kúthoz a kutasói hajtûkanyartól megyünk fel, ismét az Örök Cserháti Hóhatár felett, végre tisztulnak a lábak. Új táblácskák jelzik az irányt, majd a forrásjelzés, s aztán az újabb meglepetés: a korábbi, sajnos lepusztult pihenõ helyett egy csaknem panziószintû létesítmény: téglával fedett, nagy méretû esõbeálló, konyhai eszközök fõzéshez, gyújtós, és a már elmaradhatatlan vendégkönyv, sokan jönnek ide. Tudatosul bennem a logok alapján, hogy a környékbeliek a Dobogó-tetõt Hideg-bércnek hívják. Csak maradjon is meg a hely ebben az állapotában, ritka szépen kiépített helyszín, csodálatos, nyugodt környezet Palócföldön. Igaz, ez a bekezdés már alapvetõen offtopic, hiszen túramozgalmi téma, de remek befejezése volt egy újabb Palóc Expedíciónak.


Köszönöm a remek társaságot Bíbornak és a nagyon magas színvonalú rendezést a pásztóiaknak!

 
 
MúzslaTúra éve: 20112011.02.07 08:27:16
megnéz Múzsla összes beszámolója
Szent László teljesítménytúra

 

A Pásztói Szabadidõ Sportegyesület idén rendezte meg jubileumi – 10. – alkalommal a fenti elnevezésû túráját. A névadás nem véletlen, hiszen az útvonal érinti a híres lovagkirály egyik hagyományban szereplõ helyszínét.

 Szent László király uralkodásának idejében a kunok három alkalommal törtek be Magyarországra: 1085, 1091 és 1092-ben. Borzalmas pusztítással fosztogatták az országot. Ezek közül a harcok közül valamelyik kiterjedt a Mátra és Cserhát vidékére is. A kunok a Cserhát rengetegjeiben, a hegyek között kerestek menedéket László üldözõ serege elõl. Szent László seregének zöme a Zagyva mentén táborozott. Õ, mint jó hadvezér, nem elégedett meg a kiküldött járõrök által szerzett hírekkel, hanem egy kisebb csapat kíséretével maga is hírszerzõ útra indult. A mai Szentkút völgyében haladt elõre, kissé megelõzve kíséretét. A szomszédos hegyoldal sûrû erdejébõl nagy lármával törtek elõ a lappangó kunok. Megismerték a királyt és megpróbálták elfogni. Biztosra vették, hogy a magányosan elõl lovagló Lászlót csekély számú kísérete még akkor sem tudná megoltalmazni, ha mellette állna. Ráadásul egy széles és mély szakadék zárta el a menekülés útját. A nagy zajjal és a siker biztos tudatában rohanó kunok elszámították magukat. A királynak ugyanis igen jó lova volt, s ami ennél is fontosabb, égi Segítõ is védte. Amikor látta a közelgõ veszedelmet, az õt jellemzõ gyors elhatározással sarkantyúba kapta Szög nevû paripáját, és egy vakmerõ szökkenéssel átugratta a szakadékot. Az üldözõ sereg pedig megdöbbenve torpant meg a csodálatos ugratás láttán. László lovának patája a kemény kõbe úgy belesüppedt, mintha az viasz lett volna. Még a patkószegek nyoma is világosan látszott. A patkószegek nyomából, vékony sugárban, kristálytiszta víz bugyogott fel.

 Szent László királyunk emlékére még 2002-ben rendezték meg az elsõ teljesítménytúrát 34 km-s távval és 1240 m szintemelkedéssel, a Cserhát keleti részén. Azóta folyamatosan, évrõl-évre megrendezésre kerül ez a nagyszerû túra. Ám gondoltak azokra is, akiknek ez túl nagy falat lenne, így lehetõség van 15 km-es táv teljesítésére is.

 Én idén már hatodik alkalommal indultam neki a túrának. Pásztón letéve a kocsimat, kisétáltam a vasútállomásra, ahol vonatra szálltam. Tar vasútállomásra érve elkezdtem futni a vonattól, mert nagyon sokan szálltak le róla és mindenki a nevezéshez igyekezett. Sietségemnek meg is lett a jutalma, mert sorban állás nélkül nagyon gyorsan el tudtam rajtolni. Az idõjárás nagyon ideális volt egy nagy tempójú gyalogtúrához, hiszen vékony hólepel fedte még a tájat és fagypont körüli volt a hõmérséklet.

 Az elsõ ellenõrzõ állomást tíz percen belül elértem. Felfigyeltem rá, hogy az elõttem lévõk a Sztúpa felé veszik az irányt, így rá is kérdeztem, hogy megváltozott-e az útvonal. A rendezõk megnyugtattak, hogy igen, mivel eddig is sokan tettek arra kitérõt, így most eleve arra vezették. A Dalai Láma által felavatott buddhista emlékhely mellett elhaladva elkezdtem kapaszkodásomat a kopasz domboldalon. Itt megelõztem négy gyalogost és hosszú idõre magányosan róhattam a kilométereket. Azonban nem így lett, mert nagyon sok õzgida kerülgetett. El is kezdtem õket számolgatni és bizony a 14-es számig jutottam.

 A szalagok nagyon jól jelezték az irányt, de ide kellenek is, mert az Õr-hegy ezen részén nem nagyon járnak túrázók. A rendezõk még abban is segítségünkre voltak, hogy a fiatalosokban a belógó ágakat is levagdosták.

 Egyszer csak egy vadász tûnt fel velem szemben. Gondolom õ lehetett az õzek nyomában. Nagyon meglepõdött a látványomon. Megkérdezte, hogy valami tájékozódási verseny van errefelé. Én elmondtam neki, hogy egy teljesítménytúra van ma és bizony 100-150 túrázó várható erre az elkövetkezõ órákban.

 Aztán feltûnt a magányos erdei kereszt Szentkút elõtt. Nagyon szeretem ezt a helyet. Mindig elgondolkodom azon, hogy korábban – amikor az aszfaltút még nem létezett – bizony a búcsúsok nagy része ezen a hágón át közelített Szentkút felé. Ez a kereszt már megnyugtatta õket, hogy közel vannak. Nem is kellett sokáig várni a látványra, mert az erdõbõl kiérve már a remete barlangok tûntek fel. Gyorsan leereszkedtem Szentkútra, ahol nem mulasztottam el meglátogatni a bazilikát.

 A barlangokhoz egy igen húzós emelkedõ vezet fel. Azonban megéri a szuszogást, mert rendkívül érdekes a hely és a kilátás is gyönyörû onnan. Itt üzemelt a második ellenõrzõ állomás. Gyors pecsételés után megállapítottam, hogy nagyon jól haladok, mert az eddigi 7 km-re egy óra tíz percre volt szükségem.

 Innen még felkapaszkodtam a hegy tetejére, ahol a gyönyörû fakereszt is áll. Majd következett a túra névadójának az útba ejtése. Szentkúttól északi irányban található ugyanis a Szent László hasadás és a forrás is. A szalagok itt is nagyszerûen vezettek, de az útvonal is eléggé a fejemben volt már. Elhagyva a hasadást még tettem egy kitérõt a Szûz Mária-forráshoz is.

 Útban a vadászház felé, futók értek utol és kocogtak el mellettem. Mérgesek voltak a vadászat miatt. Állításuk szerint egy lövés éppen a közelükben dördült el korábban. Ekkor rákanyarodtunk a gázvezeték nyiladékára. Az emelkedõ nem volt hosszú, utána egy kellemes lejtõ következett a Szálláska-völgybe. Mielõtt rákanyarodtam volna az OKT kék jelzésére egy fehérbe öltözött vadász lépett elõ a bokorból. Ismét kölcsönös meglepõdés volt a reakciónk.

 A völgyben nagyon jól lehetett haladni és hamarosan fel is tûntek Sámsonháza házai. A harmadik ellenõrzõ pont mindjárt a falu elején üzemelt. Két futó épen itt ért utol. Amíg õket regisztrálták én felhörpintettem a frissítõként felkínált teát.

 A falun áthaladva a kõfejtõt ismételten megcsodáltam, majd nekiláttam a Nagybárkányba vezetõ, húzós emelkedõnek. A múlt évben itt hatalmas hóban kellett lépegetni, most azonban „csak” a meredekség nehezítette a dolgomat. A tetõre érve pedig már hívogatóan tûnt fel a falu temploma. Egy rövid lejtõvel ereszkedtem elõbb le a faluba, majd egy újabb emelkedõvel – a templom elõtt – fel az iskoláig, ahol a negyedik ellenõrzõ állomás üzemelt. Itt lehetett enni-inni ill. ez volt a 15 km-es táv célja is egyben. Jól álltam idõvel, mert két és fél óra alatt sikerült ideérnem, így nyugodtan leültem egy zsíroskenyér elfogyasztására. A futók nagy része is itt pihengetett még. Élénk téma volt a túra közben folyó vadászat.

 Innen következett a túra egyik legnehezebb szakasza, hiszen 19 km következett a Cserhát 500-as csúcsainak gerincét követve. Különösen szeretem az elsõ emelkedõt, ami a Kerek-Bükk- nyergébe vezet fel. Pont olyan a meredeksége, amelyen a legjobban tudok haladni. Egyedül az aggasztott, hogy a lövéseket egyre közelebbrõl hallottam. Bíztam a Gondviselésben és a nyeregbe érve meg is nyugodtam, mert a dörrenések már inkább jobbról, mögülem érkeztek.

 Rövidke lejtõ jött, majd egy újabb húzós emelkedõ vitt felfelé a Köves-bérc felé. Ez aztán így folytatódott egészen a Tepke kilátójáig. Mindig volt egy kis lefelé, aztán újabb felfelé. A szél is megerõsödött, aminek örültem, mert az egy hete tartó szmogos levegõt legalább jól kisöpörte. Mindenesetre az megnyugtatott, hogy végül vettem fel széldzsekit, mert különösen a Macska-hegy gerincén szinte lesodort a szél a sziklákról, olyan erõvel fújt. Közben két futóval is mentem egy-egy darabon. Persze ez a felfeléken volt jellemzõ, mert a lejtõkön elhagytak.

 A Tepke kilátójában üzemelt az utolsó ellenõrzõ állomás, ahol Kelemen Laci várt. Szegény nem tudott tüzet gyújtani, ekkora szélben. Szerencsére viszont szépen kisütött a nap. Így jókedvûen indultam neki a hátralévõ nyolc kilométernek, aminek a java része lejtõ volt.

 A Barát-hátat elérve rákanyarodtam immáron az új piros jelzésre. Egy tarvágásról meglepõen szép kilátás fogadott az Alföld felé. Kiérve a Téglaházi földekhez feltûnt a cél, Pásztó városa. Innen már végig földutakat kellett követni, amelyeken egyre vékonyodott a hótakaró. Ennek következményeként eljött a pillanat, amikor már sárban kellett lépegetnem. A Pásó-tanyához érve két kuvasz kutya fogadott, amelyekbõl az egyik kilátogatott az mellé. Nagyon ugatott, de a kedves becézéseimre elkezdte csóválni a farkát.

 Innen már nem volt sok hátra és gyorsan beértem a célba. A reggel itt hagyott autómból kivettem a száraz ruháimat és átöltöztem. Mire ezzel végeztem már kész is volt a paprikás krumpli.

 

Nagyszerû túra volt, remek rendezéssel, az idõmmel is nagyon meg vagyok elégedve: 5 óra 25 percet sikerült mennem.

 
 
 
szpalTúra éve: 20112011.02.06 23:55:42
megnéz szpal összes beszámolója

Szent-László túra, 2011.


A fõút mellé odanyomott, bódékkal körberakott sztúpával ellentétben a szentkúti zarándokház  egy viszonylag szép épület. A remetelakok egészen magával ragadtak, teljesen jól el lehet képzelni, hogyan éltek, imádkoztak itt annak idején.


Az emelkedõ után elõre futottam, A Szent-László szurdoknál épp egy fiával teljesítménytúrázó fiatal édesapával találkoztam, öcsém késõbb ért le, végül mindannyian lementünk a szurdokba, de megérte: kicsi, de érdekesen kanyargó köves, sziklás patakvölgy, a közepetáján tájékoztató táblával: a hagyomány szerint itt is átugratott László király az üldözõ kunok elõl menekülve egyszer, nem csak az erdélyi Tordánál. A patkónyomot hiába kerestük, a kövek havasak voltak. Nagybárkányba kettõ elõtt értünk, akkor már nagyjából sejtettük, hogy du. 4-re nem fogjuk befejezni a túrát. A faluból kiérve megint elõrefutottam, öcsém a Tepke-hegyi kilátónál ért be. Érdekes, hogy az ep-hoz érkezõ túrázók egyike se ment fel a kilátótoronyba, pedig nagyszerû kilátás volt, a késõ-délutáni napsütésben, erõs szélben. A végén a mezei úton külön bosszúság volt, hogy a nagy sárban alig lehetett haladni, egy nagy kanyart át is vágtunk a szántóföldön keresztül, egy traktor nyomát követve. A célnál a kollégiumban nem ettünk, a segítõkész hölgyekkel az útra pakoltattam kolbászt, uborkát, kenyeret. Igen szép és jó ötlet volt  Székely Bertalan falfestménye alapján készült kitûzõ. Jó ötlet volt a teszt is, ami a túrázás mellé alkalmat adott egy kis történelmi visszatekintésre is (egy hibám lett, a Szent László virágát nem tudtam, hogy a tárnics az). A tél végi olvadástól, és attól eltekintve, hogy elvesztettem a sapkám, kesztyûm eddigi egyik legjobb teljesítménytúrám volt ez. Lehet, hogy visszatérek még a környékre, a szervezõk barátságosságát, segítõkészségét is külön köszönöm. Az is jó, hogy a szokásos teljesítménytúrázó szubkultúra mellett környékbeli, esetleg máskor másfajta rendezvényekre járó fiatalok is becsülettel teljesítették a túrát. A mi idõnk csaknem 7 óra lett: 9:30 – 17:20.

 
 
czenegabiTúra éve: 20112011.02.06 11:18:06
megnéz czenegabi összes beszámolója

Kedves Barátaim!


Idén elõször vettünk részt a Szent László túrán. 4 fõs kis vidám csapatként végtunk neki ennek a kis télûzõnek is tekinthetõ (hiszen farsangi idõszak van) túrának. Az idõjárás kegyes volt hozzánk és csapadék nem hullott. A vasúton Salgótarjánból Tar felé már elég szép számban jelen voltak az aktív természetjárók. Érzékeny orromat a vonat hátsó részében meg is csapta ama bizonyos erjedt gyümölcslé 50 fokos illata. No persze mire jött a kalauz gyorsan eltûnt az itóka. Ejnye-bejnye.


Tarra szinte egyszerre érkeztünk meg Dóriékkal. A kicsiny vasútállomás talán 20 éve nem látott ekkora tömeget. (No persze az elõzõ túrákat kivéve) A sarokban található kályha és a füstelvezetõ csõ sajátos hangulatot kölcsönzött a kis épületnek. Békebeli hangulat hm... . A nevezés megtörtént és indulhattunk is utunkra.


Az elsõ ellenõrzõ pont a tari Sztupánál volt. Nagyon tetszett a buddhista kegyhely mindenkinek. Szerencsére én már korábban voltam bent így nem volt számomra ismeretlen a hely. A Sztupa után következett egy hullámos menet a Cserhát belseje felé északnyugati irányban. A következõ állomás Szentkút kegyhely volt. Nos, itt még nem voltam én sem így az újdonság erejével hatott. El kell mondanom, hogy nem véletlen, hogy itt zárandokhely van, mert gyönyörû helyen fekszik  a terület. A remetebarlangok külön érdekességként is szolgáltak. A hommokõbe vájt üregek falain tanulmányozni lehetett a különbözõ földtörténeti korok lerakódásait, tengerelöntéseit. Elhagyva Szentkutat a hegyen felfelé kellett kis távon menni, azután pedig egy kényelmes völgyi menet következett egy-két kisebb emelkedõvel. Útközben találkoztunk vadászokkal is, akik sikeres lesrõl jöttek szemben velünk. Korábban hallottuk a lövést is. Sámsonházán rögtön az  elsõ háznál volt az ellenõrzõpont és a frissítõállomás. Átkeltünk a falun és az utolsó épület után egy pazar feltárás következett. Sajnos az idõkorlát nem engedte a tüzetesebb megtekintést, azonban egy visszatérés célpontja megszületett. Már elõre várom. Sámsonházáról Nagybárkány felé még egy kisebb dombon kellett felmenni és utána következett Nagybárkány a 15-ös rész célja utam végpontja. Máriával mi eddig jöttünk, Dóri és Gábor pedig nekigyûrkõzött a gerincnek, mert õk a 33-asra neveztek be. A pásztói célban vártuk meg egymást. Bár a nap kisütött, de utólag mondták, hogy a tetõn izonyú szél volt, ami kellemetlenül hatott. 


A talajviszonyok szerencsések voltak. Egyedül a 33-as vége volt a beszámolók alapján rosszabb, ugyanis az erõsödõ olvadás a felsõ talajréteget fellazította és így süppedõssé vált. A cserháti dagonya megint megmutatta magát.


Majd minden ponton kaptunk meleg teát és egyéb meglepetéseket (kiemelve a sámsonházi puszedlit és a szentkúti mézeskalács keresztet). Mindenhol nagyon kedvesek voltak és látszott a lelkesedés, ami oly fontos egy ilyen út során. Amennyiben lesz lehetõség, úgy jövõre is jövünk.


Köszönet Máriának, Dórinak és Gábornak a jó hangulatú kirándulásért!


 

 
 
 Túra éve: 2010
MúzslaTúra éve: 20102010.02.08 13:45:22
megnéz Múzsla összes beszámolója
Szent László 33

Most úgy érzem, hogy életem egyik legkeményebb gyalogos teljesítménytúrája volt ez a megmérettetés. Bár voltam már Mátrabércen is, de ez valahogy most komolyabb erõpróbának tûnt. Ha elõtte jobban belegondoltam volna, akkor persze akár elõre is tudhattam volna, hogy nagyon nehéz menet lesz.

Elõzményként jegyezném meg, hogy már a túra elsõ kihirdetésekor (2002) felkaptam a fejemet erre a rendezvényre. Közel van (számomra) és gyönyörû útvonalon vezet végig. Az már csak közben erõsítette a vonzódásomat, hogy a rendezés minõsége is kivállóra sikeredett. Abban az évben bringával indultam, ami a mai napig a legjobb idõmet hozta, hiszen 5 óra alatt letudtam a távot. Aztán éveken át nem sikerült eljutnom a túrára. Legközelebb 2006-ban voltam, amikor már a Sztúpát is érintettük és Szentkúton a Remete-barlangokhoz is fel kellett menni. Azóta már szinte folyamatosan ott tudtam leni a túrákon, csak a 2008-as év maradt ki.

Idén tehát az ötödik teljesítésre készültem. Az elõzõ heti Téli Mátra mély nyomokat hagyott bennem szervezés tekintetében, mert akkor sajnos magánügyi problémák miatt végül nem tudtam elmenni és a velem együtt készült túrázókat is le kellett mondanom pénteken éjszaka. Szerencsére õk el tudtak jutni a túrára és végül nagyszerû eredményeket értek el.

Most nem szervezkedtem senkivel sem, így magányosan autóztam le Pásztóra, a célba. A kollégiumnál hagytam az autómat a száraz ruháimmal együtt és kisétáltam a vasútállomásra. A jegyem is megvolt már, csak érvényesíteni kellett. Jó páran felszálltunk az „Usgyi-ra” és hamar Tarra értünk. A nevezés gyorsan ment, így négyes rajtszámmal el is indultam. A 21-es útra kiérve találkoztam a buszról éppen leszálló dr. Laczkó Zolival és Józsa Gabival, akikkel örömmel üdvözöltük egymást. Még az elsõ pont elõtt utolértem az elõttem rajtoló három hölgyet és elsõként pecsételtettem a Sztúpa alatt.

Innen kifelé haladva még eleinte traktornyomban haladhattam, majd feljebb érve – a hófúvással megspékelve – már csak egy gyalogos nyom volt elõttem. Mint kiderült, azt még a rendezõk fektették le a héten szalagozás közben. Nem volt egyszerû a haladás, de toltam neki, ahogyan bírtam. Az útvonalat szerencsére már ismertem, de a szalagok azért itt jól jöttek erõsítésképpen. Elérve az OKT jelzését, kissé meglepõdtem, hogy azon egyetlen nyom sem volt. Arra számítottam, hogy azért túrázók ezen már járhattak. Mi lesz így Nagybárkány után? – gondoltam.

Nagyon jó volt ismét megérkezni Szentkútra. Természetesen a Bazilikába is bementem. Aztán a Remete-barlangoknál beszélgettem egy kicsit a pontõrökkel a túra nehézségeirõl. Ekkor felmerült bennem, hogy 15-nél kiszállok. Elérve a Szûz Mária-forrást, kitértem ide is. Nem is csalódtam benne, hiszen a vize szinte felmelegített. Aztán ismét ment a hótaposás. Próbáltam a technikát kialakítani, hogy kényelmes is legyen, meg haladni is tudjak. A gázbójákon nagyon tetszettek a feliratok, amelyek a túra nevével voltak fémjelezve.

A Szálláska-völgyben végre újra volt keréknyom. Csak meg kellett tanulni úgy tenni a lábaimat, hogy el is férjek benne. Egy túrázó társ itt ért utol, aztán egy traktor is elment mellettem, így jóval könnyebb volt innen a menetelés. Sámsonházát elérve nagyon jól esett a tea. Még itt is a kiszállás pártján voltam. A falun belül jól be lehetett gyorsítani az aszfalton. Aztán jött a hegymenet Nagybárkány felé. Valahogy ez nekem nagyon bejött és kezdtem jobban élvezni a túrát. Elérve a Szent Márton templomot rápillantottam a hegyre és több nyomot is láttam rajta, ráadásul a hó mélysége sem tûnt olyan nagynak, mint korábban.

Az iskolában nagyon jól esett a frissítés. Lelkesek voltak a rendezõk és finom volt minden. Az engem megelõzõ túrázó el is viharzott, de ekkor lépett be – teljes futódresszben – Túsnyik Béla. Üdvözöltük egymást és már lépett is tovább. Ekkor elgondolkodtam, hogy ez már minimum három nyom elõttem és nem rövid léptekkel. Összeszedtem magam és nekiláttam a Keleti-cserhát csúcsainak.

Ez az emelkedõ a Kerek-Bükk-nyergébe igen komolyan adja a szintet. Mivel alapvetõen jó kedvem volt, szinte megállás nélkül fel is küzdöttem magam. A hó valóban jóval kisebb volt és a nyomok is feküdtek az én lábhosszomhoz. Nagy meglepetésemre feltûnt elõttem a korábban elõzõ srác. Vele innentõl folyamatosan kerülgettük egymást. Bizonyos szakaszokon õ tudott jobban menni, máshol én voltam a gyorsabb. Rövid lejmenet – ami most nagyon jól esett - majd újabb emelkedés egészen a Kerek-Bükk nyugati végéig. Következett egy rövid, laposabb rész jött, mielõtt nekivágtunk volna a Köves-Bérc (511 m) megmászásának. Itt már meg-megálltam egy-egy rövid szusszanásra. A csúcsot kerülve kisebb fel-le menetek következtek a Varjú-bérc (540 m) oldalában. Aztán egy lejtõ és el is értük a Garábi-nyiladékot. Újabb hegymenet következett a Nagy-kõ-tetõre (551 m). Ez a hely mindig külön öröm számomra, mert anno dolgozhattam ennek a toronynak a kivitelezésén.

Újabb lejtõ és végre megvan a Garábi-nyereg is. Innen látszódik az, ami még komoly erõpróba – vagyis a Macska-hegy, Purga, Tepke hármasa. Utóbbinak a tetején magasodó kilátó is feltûnt ekkor. A Macska-hegy tetején óriási a hó, alig lehet haladni és ugye a tartalékok is már fogyóban vannak. Nekem most jó érzés, hogy tudom, mennyi van még a Tepkéig. Így nem is ér meglepetés, amikor elérem. Szinte egyszerre érkezünk meg négyen. Kelemen Laciék bíztatnak, hogy innen már csak lejtõ. Igen, de a nagy hóban ez azért annyira nem könnyû.

Ketten elfutnak a másik túrázóval pedig – ahogyan eddig is – kerülgetjük egymást. A kék+-re érve egy meglepõ tarvágásra figyelek fel. A keréknyomok miatt mondjuk, most jól jön. Aztán kiérve az erdõbõl Pásztó városának látványa szinte mágnesként vonz a cél felé. Az aszfaltra érve szinte már furcsának érzem a stabil járást.

A célban aztán a szokásos elismerések átvétele és a nagyon finom paprikás krumpli elfogyasztása következik. Elõtte azonban lefejtem magamról az átázott holmit és száraz ruhát húzok.

Igazi, komoly erõpróba volt! Köszönöm a rendezést!
 
 
zsenykaTúra éve: 20102010.02.07 13:24:42
megnéz zsenyka összes beszámolója
Szent László 33
Fél hétkor találkozó Nándi barátomnál és indulás Pásztóra .20 perc és megérkezünk a kollégiumhoz,ahol már vár minket Babi, aki Békéscsabáról jött.Érkezvén a többi túratársunk Szurdokpüspökibõl és Gyönygyösrõl, beszállunk heten az ötfõs kocsiba és start Tarra .Nevezés, majd indulás a vasútállomásról .Fénykép Kelemen Lacitól a rajtban és indulás neki a Sztupának .Könnyed kis futás után szemünkbe fúj a szél és már itt látszik ,hogy sok lesz a hó.Ez a kicsi soknak tûnik már az elején.20-30 centi hó van mindenhol ,de van ahol mélyebb is a hóréteg .Mások lábnyomain taposva érkezünk meg a Szentkúti barlanghoz. Elõtte videózás a templomnál majd fenn a barlangnál . Itt már érezzük ,hogy a futás nem lesz ma nyerõ sajnos..Ilyen hóban csak a hópárducnak van esélye.Érkezünk a Szent László hasadáshoz, már sok túrázót megelõzünk .Köszönjük nekik ,hogy nem kell szólni mindenkinek, mint a Téli Mátrán ,hogy engedjen el .Nagyon gyönyörû a táj és élvezzük a térdig érõ hóban való közlekedést .A futónadrágra rátelepszik a hó és mint egy -két görgõt visszük magunkkal tovább .Ez sajna azzal jár ,hogy idõnként meg kell tisztítani a nacit ,mert veri a bokánkat a megfagyott hó.Nemsokára beérkezünk Sámsonházára ,ahol a legfinomabb tea segít a továbbhaladásban.A nagybárkányi domb elõtt érjük utol Babival az elsõ túrázó barátomat, Ferikét aki csak most döbben rá ,hogy nem is egyszerû ebben a hóban gyalogolni .Egy két jó tanács : nyújtás ,dörzsölés és csak nyugodt tempó a suliig .Õ csak röviden van ,de szerintem ez is kihívás ebben a hóban .Bárkányban küzdünk Babi sétabotjával,mert nem bírjuk állítani a méretét .nem sikerül ,de nincs megállás :irány a Tepke .Ez nagyon hosszú és nagyon mély havas részekkel járó tortúra .A Garábi nyereg elérése már jól esõ érzéssel tölt el minket ,de ezután jön a fekete leves .Rettenetes mély a hó és csak kevés nyom van elõttünk .Az elõttünk járók lépéseiben tudunk csak haladni ,mert kilépni a szûz hóra csak kínlódás lenne. A Tepkét valaki görgõn tolja elõttünk ,mert soha nem akarunk odaérni . Érkezvén a Tepkére Nándi barátunkra lelünk akit sikerült utolérni .Nagy az öröm ,hogy most már csak lefelé kell mennünk.Korai az öröm,mert lefelé sem egyszerû az elõrehaladás .Mély a hó .de most jól esik az ejtõzés lefelé .Az aljban megint csak libasoros lesz a haladás. Jobb lenne ,ha a két lábam egymás elõtt lenne ,mert akkor jobban tudnák mozogni .lassan görcsössé válik a futás ,mert a szél betemette az utat és nagyon mély lett a hó .De már látva Pásztót felvillanyozódva és megkönnyebbülve futunk lefelé a havasokon .Beérünk a a kollégiumban a szokásos pacsizás után nagyon jól esik a fürdés és a paprikás krumpli .beérkezik Nándi is és a közösen elfogyasztott kávé után megindulunk hazafelé .Õt kivisszük Tarra a kocsihoz és mi utána Babival megindulunk haza .Ez csak rám vonatkozik cserháti bennszülöttre ,mert csak 15 km-re lakom .Babinak még Békéscsabáig van mit gályázni .Minden tiszteletem neki és azoknak akik messzirõl jöttek el .Kemény túra volt szerintem ,mert a hó az megnehezítette a dolgunkat .Télen ezzel számolni kell.Köszönjük a szervezõknek ezt a túrát : jó volt az ellátás és korrekt volt szalagozás is. Köszi Laci a túrát. Idõnk :6.45
 
 
 Túra éve: 2009
MúzslaTúra éve: 20092009.02.17 14:10:09
megnéz Múzsla összes beszámolója
Szent László 33

Idén sikerült ismét eljutnom egyik kedvenc teljesítménytúrámra. Az elsõ rendezés még 2002-ben volt, amikor is bringával mentem végig, két társam kíséretében. Aztán több éven át mindig ütközött más programjaimmal, késõbb 2006-ban és 2007-ben ismét sikerült ott lennem a teljesítõk között. Az idei indulásom is kétséges volt, de a túra elõtti napokban már látszódott, hogy megoldható lesz az ottlétem.

Idén a társam Bálna volt, aki 4.30-as futásra készült. Én eleve szerettem volna hat órán belül végiggyalogolni, de mivel õ vitt autóval így még jobban erõsödött bennem ez a teljesítési határ, hiszen délután egy körül már indulni szeretett volna haza. Logisztikailag leraktuk az autót a célban (Tittel Pál kollégium), majd kisétáltunk a pásztói vasútállomásra és átvonatoztunk Tarra, a rajtba. Gyors nevezés és készülõdés után 7.10-kor sikerült is elrajtolnunk.

Az elsõ ellenõrzõ pont a szinte szomszédos Sztúpa volt. Itt Kelemen Laci adta az igazolásokat. Meg is lepõdtem, hogy nem a Tepkén találkoztunk, de aztán megnyugtatott, hogy oda is õ megy. Láttuk az elõttünk lévõ hat túrázót, akik két csoportban mászták meg az elõttünk lévõ dombot. Bálna itt el is köszönt és nekiiramodott a távnak. Egy darabig még láttam õt, aztán már csak a hátsó csoportot figyelhettem. Nagyon jó iramot mentek õk is, hosszú kilométerek után értem csak be õket. Ekkor derült ki, hogy a jól ismert Ispán testvérek azok, egyik kollégájukkal. Pár szót váltottunk majd kissé meghúztam a lépteimet és nekiiramodtam. Már nagyon vártam a kõkeresztet, ami Szentkút közelségét jelzi. A dél-nyugati irányból érkezõ gyalogos zarándokok ugyanis már legalább 150 éve ezen az útvonalon szoktak megérkezni erre a szent helyre.

Szemben feltûnt az óriási Meszes-tetõ és az oldalában lévõ barlangok, ami a következõ ellenõrzõ pontot jelentette. Bálna utólagos elmondása szerint látott, amint az aszfaltúthoz közeledtem. Nos, a szilárd burkolatú úton elértem Magyarország Nemzeti Kegyhelyét. Bementem a bazilikába is – természetesen nyitva volt – és egy röpke idõt eltöltöttem a kegykép elõtt. Aztán jött a nagy emelkedõ és felértem a Remete-barlangokhoz. Pecsételés és egy süti átvétele után már indultam is tovább.

Elõbb felkapaszkodtam az óriási fakereszthez, majd pedig leereszkedtem a Szent László hasadékba. Ott jobbra fordulva értem el a Szûz Mária-forrást. A vizét - mint mindig, amikor erre járok - megízleltem. A levegõ mínuszai ellenére meglepõen langyos volt.

Hosszabb vándorút következett elõször a zöld sáv jelzésen, majd balra lekanyarodva, a földalatti szállítóvezeték nyomvonalát követve. Kisebb puklikat is meg kellett mászni közben, de végül elértem a Szálláska-völgyet és jobbra vettem az irányt az OKT jelzésen. Itt ért utol egy futó, de hamar eltávolodott és ismét folytattam az egyedül túrázást, gyönyörködhettem a természetben.

Sámsonházát sikerült két órán belül elérnem, ami feldobott és a teát a kezembe fogva talpaltam tovább. Kisebb aszfaltvándorlás következett, majd a „tájvédelmi körzet” táblánál jött egy igen kemény kaptató. Nyomtam továbbra is a tempót, ahogy bírtam. Nagyon szép ezen a részen, hogy elõször a Szent Márton templom tûnik fel és csak utána a falu. A tetõrõl már látszódott a továbbvezetõ szakasz is. Láttam, hogy egy futó igyekszik felfelé. Gondolkodtam is rajta, hogy az biztosan Bálna. Gyors ereszkedés következett, majd egy rövid kapaszkodás és meg is érkeztem a nagybárkányi iskolába. Legnagyobb meglepetésemre Bálna fogadott a bejáratnál. Elmondta, hogy megfájdult a csípõje, így innen gyaloglásra vált. Már túl volt a frissítésén, ezért továbbindult. Én leültem zsíros kenyeret enni és teázgatni, hiszen ezzel el is dõlt, hogy mindenképpen együtt megyünk vissza.

Az elõttem lévõ három gyalogos is elindult, majd lassan én is utánuk vetettem magam. Az elkövetkezendõ szakasz az egyik nagy kedvencem. Sõt, számomra az egész OKT egyik gyöngyszeme. Szóval, ehhez méltóan próbáltam a tempót tartani. Hosszan-hosszan kanyarog felfelé a kék jelzés, míg ki nem ér a Sátoros és Kerek-Bükk-hegyek nyergébe. Innen jön egy rövid lejtõ és egy „mumus” keresztezõdés, amit anno (1995-ben) kéktúrázás közben, a másik irányból járva én is elnéztem. Azóta már fejbõl járom a vidéket. ;-)

Lassan utolérem a szintén tempósan közlekedõ három gyalogost és végre van egy újabb szusszanós rész. Ekkor tûnnek fel az elsõ nagyobb bükkösök és van bõven már fenyõfa is. Ám a lejtõ nem sokáig tart, hiszen következik a Köves-bérc. Itt a magányomat egy futó töri meg, aki szinte macskaszerû csöndben lépeget el mellettem. Némi lejtõ jön ismét, majd megint hegy (Varjú-bérc), hogy aztán újabb lejtõvel a Mátraszõlõs – Garáb közötti villanyvezetéket keresztezzem.

Innen már „csak” négy hegy van a Tepkéig. Elõször jön a Nagy-kõ-tetõ (551 m). Ehhez is vannak történeteim, hiszen dolgoztam is a fent lévõ átjátszó állomás kivitelezésén. A Garábi-nyeregben aztán utolérem Bálnát. Innen együtt gyûrjük tovább. A Macska-hegy (571 m) gyönyörû kilátással ajándékoz meg bennünket, a Purga (575 m) a viszonylag könnyed megmászásával, míg a Tepke (566 m) már az utolsó ellenõrzõ pontot jelenti. Pár szót váltunk Lacival és Rudival, majd már kissé fáradtan indulunk tovább. A maradék nyolc kilométer azért még nem lebecsülendõ.

Bõ másfél km után elhagyjuk az OKT jelzést és átváltunk a kék+-re. Az erdõbõl kiérve a régi, kellemetlen meglepetés vár bennünket: a SÁR. Jól be is lassulunk és kedélyesen beszélgetünk a globalizációról, meg az élelmiszerek génmanipulálásáról…
Elõttünk gyönyörûen látszik a Mátra és alatta Pásztó városa. Közben utolér és elhagy bennünket Sápi Endre és futótársa. A Pásó-tanyánál kissé ránk ijeszt a kuvasz kutya azzal, hogy kiront, de végül nem akar bántani bennünket.

A célig vezetõ aszfaltszakaszon minden lehetõséget kihasználunk a lábbelijeink tisztítására. A célban aztán a már megszokott kedvességgel fogadnak bennünket. Itt egyébként van egy - számomra – egyedi fogadás. Ugyanis, amíg elkészülnek az átadáshoz, addig a túrázó a szemközti fotelben várhatja az átadás pillanatát. Ilyet máshol, én még nem láttam. Bizony jól esik nagyon. Az elismerések után még elfogyasztottuk a finom paprikás krumplit és még teáztunk is.

Nagyon jó túra volt! Köszönjük a rendezést!
 
 
 Túra éve: 2008
marton4Túra éve: 20082008.02.03 00:34:36
megnéz marton4 összes beszámolója
Szent László 33

2008.02.02

„Hiszem, hogy életünk célja a boldogság keresése. Ez világos. Akár van vallásos hitünk, akár nincs, akár ebben vagy abban a vallásban hiszünk, mindannyian valami jobbra törekszünk az életben. Ezért azt hiszem, hogy az életünk meghatározó célja a boldogság felé való haladás.”
(Dalai Láma A boldogság mûvészete címû riportkönyvébõl)

„Szeretném elmondani mennyire boldog vagyok, hogy itt lehetek, hogy láthatom ezt a gyönyörû vidéket, melyet fák és pázsit tarkítanak, a fák leveleit lengeti a szél …”
(A Dalai Láma sztupa-avató beszédének kezdõ szavai.)



Tar, 2008.02.02 8:20. Ütött-kopott kis állomás-épület. De nem becsülöm le. Szeretem az ilyen ódon helyeket, ahol úgy tûnik, szinte megállt az idõ. Szeretem a vasútállomásokat, a vasutat. Körbelengi valami történelmi illat, szinte érzem a levegõben, s látom magam elõtt az elmúlt évtizedek (vagy évszázad!) összes történését lezajlani. Itt állt már akkor is ez az épület, amikor a Magyar Királyi Államvasutak gõzmozdonyai pöfögtek erre, füstöt és gõzt okádva magukból, s a tari parasztemberek, libákkal, kacsákkal, tyúkokkal és egyéb termékeikkel megrakodva tülekedtek fel a vonatra, hogy szerény megélhetésüket a vásárokon, vagy a közeli városok piacain eladott portékáikkal javítsák.
(Hogy teljes legyen a vasútról alkotott mai képem, bár dramaturgiailag nem ide tartozik, szólnom kell egy pár mondatot a visszautamról is. A túra után Pásztóról vonattal tértem vissza Tarra, hogy megtaláljam elhagyott jármûvemet. A pásztói vasútállomás hasonló érzeteket váltott ki bennem, mint a tari, hozzátéve, hogy a váróterembõl a jegypénztár felé átlépni, egy olyan zárt, félelmetes,gombos,tömör ajtón kellett,ami szinte már monarchiabeli "kafkai" hangulatot árasztott magából. Az ajtót végülis csak egy utas, akitõl felvilágosítást kértem, s aki sáros kinézetem miatt minimum hajléktalannak nézett, többszöri unszolására mertem kinyitni. A vonat amire felszálltam,viszont meglepõen korszerûnek bizonyult.
Emlékezetem szerint,legalább 20 éve nem ültem vonaton(kisvasutat kivéve), így én még leragadtam a régi füstös, kopott, piszkos vonatbelsõk képzete mellett. Ez a vonatbelsõ viszont jóval pazarabb, tisztább,szebb,tágasabb,kellemesebb volt, még a korabeli elsõosztálynál is. A vonat hangtalanul, zakatolás nélkül suhant a pályán. Tarra érve megállt, és én vártam, hogy kinyíljon az ajtó. Amiért nem maradtam fent, csak annak köszönhetõ,hogy ellenvonatot vártunk be az állomáson, ezalatt, egyetlen leszálló lévén, volt idõ még nekem is felfogni, "az értelmes majom" elv alapján, hogy egy tõlem balra található gombbal, nekem kell az ajtót kinyitni. Így végre lejutottam, s a bakter még csak akkor kezdte lekurblizni a sorompót, majd a távolban felbukkant az ellenvonat is. A kocsimhoz érve kezdett el esni az esõ, a jóidõ egésznap kitartott.)




8:23 kezemben a papír, szaladok, ha nem is a boldogság felé, hanem az elsõ ellenõrzõ pont irányába. Vagyis csak szaladnék, ha tudnék. A múlt heti Téli Mátra XL-en szerencsém volt, kiválóan muzsikált a futócipõ. Most viszont az enyhülés, és a bejósolt esõ miatt bakancsra váltottam. Sajnos, a teljesítménytúrázást még csak tavaly tavasszal kezdvén, extra lábméretem okán is, ez idáig még nem sikerült márkás túrabakancsra szert tennem. Így a „hólapátoló” bakancsomban vágtam neki, ami sajnos csak 11km-re van tesztelve, s késõbb ennek még megiszom a levét. Most, ahogy szaladnék, inkább érzem magam bevetésen lévõ tengerészgyalogosnak, mint „sportolónak”. De ez a jó a sportban, megtanítja az embert extrém körülmények között (alkalmatlan cipõ!!) is helytállni. Én igyekszem.
Rá is rohanok a Zagyva hídjára, ami hirtelen olyan amplitúdójú kilengésbe kezd, hogy kis híján, egy híddal kevesebb lett ezen a napon szép hazánkban. Próbálom hasznosnak vélt mozdulatokkal a kilengést csillapítni, ez viszont már annyira komikus lehet, hogy hátam mögül, egy kisebb túrázó csoportban felcsattan a nevetés. Félszeg bocsánatkérést dünnyögve, végül is elsomfordálok a helyszínrõl. És a híd ma is áll.
Most, hogy a hidat sikerült megmentenem önmagamtól, a 21-es fõúton vagyok, újabb bevetésen. Rövid idõn belül, frontális támadással beveszem az elsõ ellenállási gócot, s cirka 7-8 perc alatt végrehajtott hõstettemért megkapom az elsõ kitüntetésemet, amit egy papírra, pecséttel igazolnak.
Az út mellett a buddhista sztúpa(vagy sztupa) látható, ami a magyar buddhista szent, Kõrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából készült, s amit Õszentsége a XIV. Dalai Láma szentelt fel 1992. július 22-én; s ami a tengerészgyalogosokra utaló rossz poenizálásommal ellentétben, éppen a béke szentélye. (Bár háborúval is lehet békét teremteni, kár hogy az utóbbi idõben ez ritkán sikerül.)
A Dalai Láma szavai alapján, a sztupa egy tökéletes tudatállapotot jelképez, amelynek jellemzõi a tökéletes békesség, bölcsesség és az együttérzés. E tudatállapot mentes minden negatív érzelemtõl. A buddhista szemlélet szerint, minden ember képes arra, hogy kifejlessze magában ezt a tökéletes tudatállapotot, létrehozza ezt a belsõ sztupát.
Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelõ hely arra, hogy a buddhizmus lényegét tovább boncolgassam, de az egyik túratársammal folytatott beszélgetés, ami a teljesítménytúrázók ellen felhozott kifogásokról szólt, miszerint mi minden mellett csak úgy elrohanunk, késztet arra, hogy kisebb kitérõkre ragadtassam magam. Bár nem vagyok buddhista, s vallásos nevelést sem kaptam (az én gyermekkoromban ez nem volt divat!!), mégis tisztelettel nézek az egyes vallásokra, s azok tiszta erkölcsi tartalmait mindenképpen fontosnak tartom, a köznapi élet felé kisugároztatni.
Még egy-két szót Kõrösi Csoma Sándorról, akinek az emlékszobája tekinthetõ meg itt. Szegény székely család fia volt, aki olyan gazdag szellemi örökséget hagyott ránk, amely ma is népeket és kultúrákat köt össze- olvasom, egy az életútjáról szóló könyvben.
A legnagyobb magyar világvándor méltó példaképe lehet a teljesítménytúrázóknak is, hiszen lényegében õ is az volt, sõt ebben az értelemben, talán még bizonyos mértékben elõdünknek is tekinthetjük. Többek között jellemzõje volt, törékeny alakja ellenére, a rettenthetetlen kitartás, az idegen, szokatlan és sanyarú körülmények közötti helytállás. Nincs szükség több magyarázatra.
Most nem járom körbe kívül-belül, a nap járásával és az imahenger forgásával megegyezõ irányban a sztupát, mint legutóbb tettem, amikor itt jártam, most nem megyek be az üzletbe, és nem vásárálok össze mindenféle buddhista kegytárgyakat, mint legutóbb tettem, (amelyek közül, egy kicsiny buddha-szobor, azóta is, s most is az írás pillanatában,itt csücsül pont velem szemben (nem kamu!) ),hanem megszállott teljesítményhajhász, teljesítménytúrázó módjára rohanok tovább.

Jön az emelkedõ, s vele kezdõdik az iszonyú sárdagasztás. Mire felérek, a szokatlan meleg hatására szép lassan leszedek magamról mindent, kabátot, zsákot, így is a reggel elfogyasztott italok nagy részét, már a pólómban üdvözölhetem. Sok túrázót elhagyok, de két túratárs a legnagyobb igyekezetem ellenére is, gyors tempójuk miatt, csak csigalassúsággal látszik közeledni. Végül épp a hegytetõn érem be õket, egy fiatal pár. Elismerõ dicséretet eresztek meg az általuk diktált tempóról, persze szerénytelen vagyok, mert hiszen nem nehéz kiszámítani, azonnal visszakapom a labdát, s mintha mindig egymáshoz tartoztunk volna, kisebb elõre engedések után és viszont, jó tempóban, jókedvûen futunk hármasban lefelé. Most a bakancsomról is elfelejtkezem, ilyen jó társaságban ki törõdik a lábával. Rövid idõn belül kiderül, nagyjából hasonló tempót diktálunk fizikailag is, s lelki értelemben is rokon személettel tekintünk a teljesítménytúrázásra.
A tengelyig sárban való lefelé sasszézás, kiváltja túratársnõmbõl azt a gondolatot, ami a futás egyensúlyjavító szerepérõl szól. Ha a futás javítja az egyensúlyérzéket, a sárban lefelé futás tökéletessé teszi azt, hiszen még most sem értem, hogy minek köszönhetem, hogy egyszer sem estem orra. Talán az idegrendszerem õsi alközpontjai, a tudatommal és látásommal kiválóan együttmûködve vezérelték az izmaimat, hogy mindig a megfelelõ izom, a megfelelõ pillanatban húzódjon össze, és ernyedjen el. Csodálatos dolog az emberi szervezet, talán a jól mûködõ tudat miatt is, a legbonyolultabb és legösszehangoltabban mûködõ szerkezet, amit valaha is „feltaláltak.”

Közben elérjük a Nagyboldogasszony Bazilikát, barokk templom, amit az Almásy család építtetett a XVIII.sz közepén, a címerük is látható itt.
Egy ugratással a Remete Barlangokhoz jutunk, ahol évszázadokig szerzetesek éltek. Az utolsó lakó, Dobát Jozafát 1767-ben hunyt el. Egy kis nézelõdés (szép kilátás!), majd egy további ugratással leválok túratársaimról (ezt követõen még többször találkozunk, s többször elszakadok tõlük a túra során; bár a tempójuk jó, s nagyszerû emberek, alapvetõen magányos farkas vagyok, s ha a lelkem mást diktálna is, nem szeretek senkire ráakaszkodni), a Szent László-hasadás felé tartok. Nem jártam még itt, tehát bemegyek. A hely tiszteletére kérnek, s a legendák, a természeti környezet szépsége miatt, valóban áthatja az embert valamiféle különleges hangulat. A XI.században élt Szent László királyunkhoz persze rengeteg egyéb legenda is fûzõdik. A sziklába mélyedõ patkónyomok, az ámuldozó kunok, a vízfakasztás, azért nem rossz korabeli „túrabeszámoló”.
Végigmegyek a hasadékon, amíg egy kõgörgeteg és egy frissen levágott vaddisznófej nem állja utamat. Úgy 10 perc múlva már a zöldön vadászokkal találkozom, akikkel közösösen állapítjuk meg, hogy vadorzók járhatnak a környéken. Persze számomra vadász és vadorzó között nincs sok különbség. Nekem teljesen mindegy ki írtja ki az állatokat. Megkérdezik hova rohanok, és csak nagyon nehezen értik meg a dolog lényegét.
Továbbfolytatom a sárdagasztást, majd Sámsonházán pont az ellenõrzõpontnál találkozom új ismerõseimmel. Kérdésükre merre jártam, elmesélem legújabb „kalandjaimat.” Elhaladunk a felhagyott kõfejtõ mellett, amit családi kirándulás gyanánt, már sokszor megcsodálhattam. Így most nem fordítok rá túl nagy figyelmet, eltekintve attól, hogy a természetben látható „geológia tankönyv” látványa, az évmilliókkal ezelõtti vulkanizmus emlékei, most is lenyûgöznek. Ez a kõfejtõ az élõ példája annak az ellentmondásnak, hogy a környezet károsítása (jelen esetben megsebzése), hozzájárulhat a természet mélyebb megismeréséhez, ezen keresztül pedig a védelméhez.
Az említett kirándulás a Sámsonháza fölé magasodó, már évszázadokkal ezelõtt rommá vált Fejérkõ várát is célpontjának tekintette. A hátsó szerpentines, egykor szekerekkel is járható volt „szervízúton” jutottunk fel. A romok közül remek kilátás tárult a Kis-Zagyva völgyére.
Közben Nagybárkányba érünk. Ennyi látnivaló után, errõl a településrõl már nem érdeklõdöm annyira, majd jövõre.A fõutcán megszólít egy helyi asszony,arra kiváncsi, hová megyünk.Válaszolok, Pásztóra.Gyorsan felvilágosít, hogy Pásztó nem is arra van.Megmagyarázom a helyzetet,hogy itt "minden út Pásztóra vezet", hamar megérti. Azután kedvesen egy boltot ajánl, ahol feltölthetjük készleteinket. Ennyi érdeklõdés és törõdés, egy "egyszerû" ember részérõl, már nagyon meghat, hálás vagyok neki. A templomnál esek pánikba, úgy vélve, kihagytuk az iskolát, de túratársnõm felvilágosít, hogy már csak egy ugrás, mint az a bizonyos. Próbálom a bakancsomat megtisztítani, amennyire csak lehet, mégis kellemetlen ilyen állapotban belépni. Teszek egy részvétnyilatkozatot a majdani takarítók irányában, akik a túra szervezõi, majd egy tea után indulok tovább gyanútlanul, mit sem sejtve, mi vár még rám.
Ekkora iszapbirkózásban még nem volt részem a túra során. Iramot menni, sõt idõnként menni is lehetetlen. Bakancsaimon tíz kiló sár, amik egyébként eddigre, úgy megnyúzták a lábamat, hogy legszívesebben mezítláb dagasztanám a sarat, ha merném.
De csodák csodája, egyszer csak jótékony avarszõnyeg temeti el a sarat, ami a gerincen idõnként visszajön, de a körülményekhez képest elviselhetõvé válik. Elõzgetek, amennyire tudok. Közben a technika csodájának köszönhetõen, valaki folyamatosan üldöz a mobiltelefonom (nem a családom!!!), többször megállok, hogy kiderítsem ennek a „halaszthatatlan” hívásnak az okát, de a rossz térerõviszonyok miatt, nem sikerül tisztáznom. Ahol tudok, még bele-bele kocogok, de a lábam már tropa.
Az õsszel jártam erre, a Cserhát40-en, amikor is a Garábi-nyeregben volt egy csúnya (nem is rövid) elfutásom Garáb helyett Nagybárkány irányába. Most már tudom nem eltévedés volt, hanem felderítés.
A Tepkén lezuhanok egy jó hideg kõre, közben folyamatosan érkeznek az imént megelõzött túratársak. Ez a sár „össszefajtázott” minket, nagyjából mindenki ugyanabban a „csiga tempóban” halad.
Alkalmi túratársaim is beérkeznek. Lefelé indulnék a kéken, mint egy kedves japán népmese két ostoba békája, ugyanabba az irányba amerrõl jöttem, de szerencsére, pontosan ekkor bukkan fel az ösvényen két túratárs, így századmásodpercnyi megingásomból senki nem vesz észre semmit, megszégyenülés nélkül, emelt fõvel rohanok a helyes irányba.

A tengerészgyalogos utolsó csatáját vívja a kilátástalan nagy sár ellen. Szövetségese a kék szalag, ami ezen a túrán jól jött egy olyan túrázónak, mint én, aki elõször indult a Szent László 33-on, s aki, ha 10 méterenként nem lát turistajelzést, könnyen „bepánikol”, vagy eltéved. Tiszta az út, s már Pásztót is megpillantom a távolban, bár addig, még több tucat kiló sár felragadásával, majd valahol késõbb a lerakásával járulok hozzá a röghegység évmilliók óta tartó eróziójához. Csatlakozik hozzám az egyik alkalmi túratársam, aki a nehéz körülmények ellenére is meglepõen jól fut, s ettõl kezdve egy darabig együtt erodáljuk a hegyet. Késõbb a mezõn leválik rólam. A 21-es út elõtt végre megszabadulok a koloncaimtól, a nyomokból ítélve, ma már nem én voltam az elsõ. Innen már csak sétálok az iskoláig, nem esik jól kocogni.

5:22 perc alatt érek be. A távolságmérõm 37km-t mutat. Az iskolában igényes „Szent László-s” emléklap, kitûzõ és gratuláció fogad, annak a túrának a végén, amin a sár és a bakancsom miatt, az elmúlt évet is beleértve, legtöbbet szenvedtem idáig, de amin olyan gazdag élményekben, remek idõjárásban volt részem, s ahol nagyszerû sporttársakkal hozott össze a sors, hogy ide, ha máshová nem is, jövõre biztosan újra eljövök.

Még egy kis beszélgetés néhány túratárssal. Szeretem ezt a túra utáni hangulatot. A sportteljesítménytõl megtisztulva jól esik egy pár szót váltani, majdnem mindegy hogy mirõl; ilyenkor egy kicsit melengetjük egymást lélekben. Szinte látom magam elõtt, hogy közelednek túratársaim és jómagam is a tökéletes tudatállapot és boldogság eléréséhez, hogy épül, fejlõdik bennünk az a belsõ sztupa.


0:33 perc. A Dalai Láma mondását követve, miszerint a legjobb meditáció az alvás, egy csodálatos, élményekben gazdagon eltöltött nap után, végre meditálni térek az ágyamba.

2008.02.02

 
 
 Túra éve: 2007
Kerek repkényTúra éve: 20072007.02.13 18:35:58
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Szent László 33

Február elsõ hétvégéje a „jutalomhétvége” néven futott képzeletbeli naptáramban, mert sok túráról le kellett mondanom ahhoz, hogy sikerüljenek a vizsgáim. Aztán eljött február, már alig vártam 2-át, hogy útra kelhessek.

Anyukám barátnõjénél aludtam volna, de rövid egyeztetés után kiderült, hogy lakásától nem kimondottan könnyen (durván egyáltalán nem) megközelíthetõ a túra rajtja, így Gethe úr ajánlott szállást, amit köszönök szépen.

Másnap hajnalban valami borzasztóan kiábrándító nyálkás-ködös idõ volt, ráadásul az esõ is szitált, ami tovább borzolta a kedélyeket. Ám a bátor túrázók nem futamodnak meg. A vonaton egész végig abban reménykedtem, hogy eltûnnek majd a felhõk (amúgy én már egy héttel korábban eldöntöttem, igenis szép idõ lesz… :) ).

Elõbb Budapesten, majd Hatvanban szálltunk át, ahol találkoztunk DJ_Rushboy-jal. „Uzsgyit” (a vonat, nem én találtam ki, nekem is úgy mondták :) )kissé nehézkes volt indulásra bírni a buzgó vasutasoknak, de aztán egyszer csak beindult a járgány. Hamarosan megpillantottuk a Cserhát lankáit, de az ég még erõsen szürkés volt.

A leszállást követõen elballagtunk a rajtba, ahol megtörtént a nevezés. Mivel az elsõk között voltunk, nem volt még nagy tömeg, bár lehet az esõ is sokakat elijesztett.
Nyugodt tempóban indultunk el Gethe úrral, az idõ kellemesen felhõtlenedett, szinte tiszta volt az ég. Sztupa ellenõrzõpont hamar elérkezett. Kiértünk a városból. A növekvõ sárban lépkedtünk, s az egyre inkább talpat képzett, ami eleinte lassan növekedett, majd a sár mennyiségével egyenes arányosságban jobban és jobban.

Szentkút elõtt ért minket utol Vándorköszörûs, aki pár kilométeren keresztül társunk lett. Szentkút nagyon szép és hangulatos volt, innen egy emelkedõn kellett felmenni a Remete-barlanghoz. Kissé párás volt még az idõ. Felérve és a magasból lenézve fehéres ködfátyol lengte be a tájat, rajta átsugárzott a Nap erõs fénye. Az országút, amin átkeltünk, fényes folyónak látszott lenn a hegy tövében. Tetszett a kép.

Itt kaptunk csokit (és természetesen pecsétet a pontõröktõl), majd továbbindultunk felfelé. Ahogy haladtunk-haladtunk a sár mennyisége is egyenes arányosságban növekedett. A talpunkra rakódott sár néha elérte a lokális maximumot, (kb. 2-3 kg) és egy pillanat alatt levált cipõnkrõl, ezután az elsõ 3-4 lépés élmény volt, majd kezdõdött minden elölrõl. A Szent László hasadék nagyon hangulatos volt a maga kis szûk, kanyargós formájával. Kissé deja vu érzésem támadt itt, pedig soha nem jártam még erre.

A következõ ellenõrzõpont Sámsonházán volt, ahol kaptunk teát, aminek egészen különleges zamata volt. Megittunk, majd a várhoz vezetõ utat választottuk az alternatívák közül. Megérte, mert nagyon szép volt a kilátás, az idõ is tiszta, messze el lehetett látni. Mikor innen leereszkedtünk, volt egy rész, ahol azt hittem, szakadékba sétálok, de az csak egy bánya teteje volt. Rohanás lefelé a szép fenyvesben, aztán ki egy falusi hangulatú faluszélre. A kutya csúnyán ugat, de rajta a lánc, ez nekünk megnyugvás.

Rövid hosszantolás.. (hmm :) ez így érdekes, hehehe :D ) a mûúton, bánya alulról, földút, erõs szél, etetõpont. A pontõrök nagyon kedvesek, ehetünk-ihatunk kedvünkre. Jólesik a meleg tea és a hagymás zsíroskenyér. Kitöltjük a tesztet, majd továbbállunk.
Most nagy hegymászás jön majd, rengeteg a sár, olyan mintha nem is a földön járnánk, hanem felette, a sár valami 10 centivel magasít… :) Tibet és Vadmalac utolér minket, felfele eszmecsere különbözõ leleményes túra közbeni ételekrõl, mert ugye a szendvics nem finom. :)

Aztán fenn szétválik utunk, társaink csúcsoznak, mi megyünk egyenesen. A sár megszûnõben, legalábbis már nem ragad annyira, könnyû haladni. Még hullámvasutazunk a hegyi úton Tepke kilátója elõtt, ami hamarabb elérkezik, mint reméltem. A pontõr személyében Betmen70et üdvözölhetjük, kapunk csokit, majd elmajszoljuk a kilátó tetején, (mert ahogy Mérnök úr is mondaná: „milyen jó szombat délutáni program a Tepkén a kilátásban gyönyörködni, közben meg csokoládét enni”) gondoljuk merészen. :) Hûvös van, fúj a szél, de az már nem normális, mikor lassan engem is felemel a légáramlat… Így 5 lépcsõvel a legfelsõ szint felett inkább visszafordulunk… :) Nem akarok meghalni!!! :) :)

Szóval körülnézni is épphogy, nemhogy fenn megenni a csokit… :)
Jó az lenn is. Innen többnyire már csak lefelé. Mikor visszatekintünk még látjuk Tepkét, a hideg is kiráz, ha belegondolok, milyen idõ volt fenn… :D

Földek mellett haladunk, a város mögött magasodik a Mátra. Nettósár (a Mályvád 55ön látottnak a rokona, csak ez nem száraz). Hamarosan kiérünk a mûútra, a sárfelesleget ledolgozzuk a cipõnkrõl. A vonatot már lekéssük. Elérhetnénk, ha rohannánk, de enni mindenképp akarunk. :)

A célban boldogan vesszük át a díjazást, megköszönjük a szép túrát, majd elfogyasztjuk a finom paprikás krumplit. Nagyon szép túra volt, bármikor mégegyszer. :)
 
 
MúzslaTúra éve: 20072007.02.06 11:55:17
megnéz Múzsla összes beszámolója
Szent László 35

Nem, nem tévedés. A sok helyen 33-nak nevezett hosszú táv bõvült távolságban már jó pár évvel ezelõtt, csak bizonyos helyeken még mindig így emlegetik.

A múltat tekintve, anno 2002-ben lett megrendezve elõször ez az igen szép útvonalvezetésû túra. Én akkoriban kerültem be a topikosok körébe és emlékszem, hogy mennyien mentünk el erre a rendezvényre. Mivel akkor száraz, fagyos körülmények voltak, a bringás teljesítés mellett döntöttem. Azóta úgy adódtak a programjaim, hogy mindig ki kellet hagynom ezt a túrát, de a múlt évben végre ismét eljutottam rá, ahol is sétáLóssal Tusnyikkal valamint Szahotennel teljesítettem a havas, zúzmarás túrát.

Idén OT Pisti kerékpáros barátommal robogtunk Pásztó felé a reggeli zuhogó esõben. Az autót leraktuk a célban, majd elsétáltunk a vasútállomásig. Az esõ még mindig esett. A vonatra várakozva megjöttek váci ismerõseink, akik a buszos átközlekedést javasolták. Így legalább megelõztük a vonatot és viszonylag nyugodt körülmények között nevezhettünk. Nem kritikaként, de megemlíteném, hogy a szervezõk EGY íróeszközzel rendelkeztek összesen. (Tudom, én is hozhattam volna.) Némi huza-vona után hétkor el is rajtoltunk.

Pisti egy bolttal kezdett, én addig a világító holdról készítettem felvételeket. Aztán beálltunk a váciak csapatába és igyekeztünk nem elesni a Zagyva hídján. A hajnali esõ elõtt ugyanis még erõs fagy volt, így egy vékony jégpáncél húzódott meg a vizes burkolat alatt.

Hárman a csapatból elkezdtek futni, õket már csak a célban láttuk. Az elsõ pont gyorsan meglett. Talán ilyen gyorsan egyetlen túrán sincs ep., hiszen 8 perc alatt már ott voltunk. Az itt kezdõdõ emelkedõre jól emlékeztem még a múlt évbõl, hiszen a „hevesi fiatalok” simán kenték neki a 6,5-es átlagot. Szeretem nagyon én is a hegyeket, így nem is apróztem el a lépteimet, hanem nekiugrottam a szintnek. Útközben meg-megálltam és megörökítettem a felkelõ nap okozta árnyjátékokat. Látszott, hogy a Kerek-bükk „szoknyája” még havas.

A Csapás-tetõn bevártam Pistit és a csodaszépen pompázó napsugarak közepette ereszkedtünk le Szentkútra. Nagyon-nagyon szeretem ezt a helyet. Mindig külön öröm, ha itt lehetek. A pont személyzete velünk együtt érkezett a remete-barlangok feljáratához, így a pecsétet (aláírást) már itt megkaptuk. Jó kis emelkedõ következett, majd a végén parádés kilátás és igaz csönd fogadott.

Innen egy hangulatos utacskával értük el a Szent László hasadékot. Útközben láttuk, hogy az orkán kidöntötte a világító keresztet. :-( Igazából itt kanyarodtunk rá az eredeti útvonalra, ahol is a patanyomnál mûködött anno az ellenõrzõ pont. Ezen a szakaszon elfutottak mellettünk ketten, majd kissé feljebb a kõolaj vezetéknél hagyott el bennünket Sápi Endre (nem tudom, hogy megismert-e).

Szerelvényigazítás után beértünk a Szálláska-völgybe. Sámsonháza evangélikus temploma már messzirõl látszódott és lassan elértük a frissítõ állomást is. A tea szerencsére nem volt forró és gyorsan felhörpintettük. Az átlagunk még mindig nagyon bíztató volt, aminek Pisti is nagyon örült, hiszen a hat órán belüli beérést céloztuk meg.

Nagybárkányból is elõször a temploma látszódott arról a dombról, amit elõtte le kellett küzdeni. Ez a templom viszont kicsit többet jelent nekem a környékbelieknél, mert anno az itteni plébános adott össze bennünket.

A kajaponton jó kis frissítést tartottunk. Minden nagyon finom volt, de nagyon nem ettük magunkat degeszre, hiszen következett a túra neheze. Nekiugrottunk hát a domboldalnak és egyenletes tempóban próbáltunk meg túljutni a nagyon saras földúton. Útközben egy sporttársat visszaelõztünk. Kissé feljebb érve már javultak a viszonyok és szépült az erdõ is. Az egyik fán találkoztam az „Élet gyöngyei” zarándokút jelzésével is, aminek a végigjárása nagy-nagy tervem.

http://www.eletgyongyei.info/zarandokut/

A nyeregben készítettünk pár fotót, majd egy rövid lejtmenetet követõen ismét nekivágtunk az emelkedõnek. Gyönyörû volt a kilátás és az orkán erejû szél csak még tisztábbá varázsolta a levegõt. Azt hiszem, hogy ez a szakasz a Cserhát-hegység krémje, legalábbis számomra.

Jöttek sorban a csúcsok (ill. azok nyerge) Köves-bérc, Varjú-bérc aztán egy nyiladék majd Nagy-kõ-tetõ (az állomás kivitelezésében én is részt vehettem anno). Tavaszias idõben ereszkedtünk le a Garábi-nyeregbe és láttunk neki az utolsó három csúcsnak. Természetesen a Macska-hegy panorámája megállásra késztetett bennünket. A Purgán megemlékeztünk a mai nap csúcsáról és elkezdtünk ismét ereszkedni. A köves, technikás ösvényrõl már látszódott a kilátó. Idõközben megelõzött bennünket egy futó is, de nagyon el lehetett fáradva, mert a csúcshoz már együtt értünk fel. Betmen70 pecsételt és váltottunk pár szót, majd elkezdtünk ereszkedni. Az idõvel jól álltunk, hiszen egy óránk volt még a nyolc km-re. A tempó ellenére ezért meg-megálltam fotózni, mert nagyon szép erdõk húzódtak az út mentén.

Eleinte még csak a keréknyomok voltak sárosak, de kiérve a mezõre már komplett betöltötte a mozgásterünket. Jó pár kilóval lett nehezebb ekkor a bakancsunk. Amikor kissé javultak a viszonyok lepucoltuk a lábbeliket.

A lejtmenetben végig lehetett gyönyörködni a panorámában. Bõven volt mit fotózni is, többek között a Muzsla vonulatát. :-) A tanyánál a kutyus nem jött elõ és hamarosan le is értünk a 21-es fõútra. Átkeltünk rajta és a tócsák áztatását kihasználva ismét pucoltunk egyet. Ekkor húzott el ismét egy futó.

Szedtük a lábainkat és 12.55-kor már Parádi Lacival kezeltünk. Az elsimerések átvétele után elfogyasztottuk a finom paprikás krumplit is.

Igazán nagyszerû túra volt! Az útvonalválasztásról pedig csal legekben tudok beszélni!

Remélem, hogy jövõre is szabad szombatom lesz ezen a napon. :-)

 
 
Rush2006Túra éve: 20072007.02.05 09:26:10
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Szent László 33



Reggel 5 órakor indultam egy Tar nevû kis helységbe, ahol a Szent László túrát szervezték. Hatvani átszállással közlekedtem, és volt szerencsém megismerni az új BZ-t, ami kb. tizedszeri próbálkozással be is indult.. Ezenkívül találkoztam a vonaton gethe, és Kerek_repkény topictársakkal, akikkel hamar elütöttük az idõt, és már Tar-on is voltunk. Féltem, mert nagyon rossz idõ kerekedett a vonaton, de mire a rajtba értünk, elállt az esõ. Szép nyugisan, bele-bele kocogva terveztem a túrát, a cél a 13:16-os vonat elérése volt. Kb 3 km-ig nézelõdtem, elõzgettem, beszélgettem ismerõs túrázókkal, majd egyszercsak beért Anna, és Gazdag Tomi természetesen futva, engem meg mint általában ismétcsak elkapott a hév, mégha nem is voltam egyáltalán futócuccban. Innen szinte végig futottunk, megcsodáltam a Szentkutat, ahol már régebben nagyszüleimmel jártam, így elõjöttek az emlékek. Sámsonházán finom meleg tea, majd egy pár km mûút, és Nagybárkány jött késõbb.

Néhol nagy sár volt, látszott az elõzõ napok idõjárása. Innen kemény terep jött föl a Tepkére. Keményen, hosszan emelkedett az út, majd amikor azt hittem hogy már itt a vég, ismét meredek föl, és ez még fokozódott.. Mikor már kb. a tüdõm kiköptem akkor jött a csúcs, ahonnan gyönyörû kilátás volt minfenfelé. Pontõrök még nem voltak, túl hamar értünk oda. Innen már csak lefele, útközben a bringás pontõrrel is találkoztunk, aki nyomott egy pecsétet, majd lejjebb a társát is megtaláltuk, aki pont lefotózta Annát egy esés közben :( Innen nagyon xar rész következett, Anna meg Tomi szépen elfutott, nemtom hogy hogyan, mert én a lábamat alig bírtam megemelni akkora sár volt, õk meg csak távolodtak.. Akárhova mentem, sár, latyak, tócsa.. Mikor már végleg ideges voltam, kiértem a mûútra, ahonnan szépen bekocogtam a célba. A vége 4:15 lett, de ha az elejétõl futok, 4 óra alatt is meglett volna. Ja, és ez volt az elsõ Cserháti túrám!

A szervezés tökéletes volt, szalagok jó helyen, jelek jók, a célban nagyon finom paprikás krumpli meg tea. Grat a szervezõknek!!
 
 
nafeTúra éve: 20072007.02.04 18:24:31
megnéz nafe összes beszámolója
Szent László 33
Barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1160 m.
Egy meghívásnak köszönhetõen, a megszokottnál jóval nagyobb távolságra kalandoztam el túrázni. Pápától, csaknem Pásztóig esett az esõ, ami idõjárás szempontjából semmi jóval nem kecsegtetett.
A nevezésen gyorsan túlestünk, s pontban hét órakor nekivágtunk a 33-as távnak. A Sztúpáig borult idõben haladtunk. Pecsételés után ízelítõt kaptunk a cserháti sár ragadósságából. Az elsõ fenyvest elérve ránk ijesztett az idõjárás, mivel egy szélroham nyakunkba rázta a vizet az ágakról, s azt hittük újra esni kezd. Ettõl kezdve azonban a felhõk fokozatosan elvonultak és kisütött a nap. A táv naprészét gyönyörû téli napsütésben, hideg front utáni tiszta helyzetben tehettük meg. Ennek köszönhetõen nagy távolságra lehetett ellátni, s még az olyan távoli hegyek is élesen rajzolódtak ki a horizonton, mint a Tátra, vagy a Visegrádi hegység. Kényelmes tempóban haladtunk a Szent Kútig, majd egy kaptatón értük el a Remete-barlangot. Ez a rövid emelkedõ ízelítõt adott a Cserhát változatos kõ és talajviszonyaiból. A vulkanikus kõzettõl a homokkõig, az agyagtól a homokig terjedt a skála. A második ellenõrzõ pontra hamarabb érkezett meg az igazoló lapom, mint én. Köszönet a megtalálónak. Ettõl kezdve szigorúan rágomboltam a zsebet.
Nézelõdés és fényképezés után túratársnõm után eredtem. A csúszós úton óvatosan kellett haladni lefelé, ha valaki nem szeretett volna úgy kinézni a túra végére, mint egy dagonyából kikelõ vaddisznó. Végig ballagtam a Szent László-hasadékon, majd az engem utolérõ túrázókkal, jóval könnyebb terepen értük el Sámsonházánál a következõ ellenõrzõ pontot. A falu elõtt pár száz méterrel szarvas rudli engedett bennünket közel magához. Miután észrevettek bennünket, még mindig engedélyezték a közeledést, majd minden ijedtség nélkül könnyed ügetésben távoztak. Gyönyörûek voltak. Több éves tapasztalatom, hogy az erdei vadak nem túlzottan zavartatják magukat sem a gyalogos, sem a kerékpáros túrázóktól (pedig a kerékpáros ruhákról mindent elmondhatunk, csak azt nem, hogy beleolvad az erdei környezetbe), ha azok nem okoznak ijesztõ zajt a számukra, mint például a markolatváltó fémes kattanása. Pecsételés és teázás után, a falu túlsó végén megnéztem a volt kõfejtõt, majd tovább haladva megállapítottam, hogy nyugodtan mehettem volna a vár felé is, mert járhatónak tûnik a hegyoldal.
A következõ emelkedõ tetejérõl elõtûnt Nagybárkány templomtornya, majd ahogy közeledtünk, fokozatosan az egész falu. A 15-ösök az iskolában befejezték a túrát, mi pedig bélyegzés után finom zsíros (vajas, lekváros, mézes) kenyérrel pótoltuk az elégetett kalóriákat, citromos teával oltottuk szomjunkat. Továbbindulva a templom melletti mezõt a vaddisznók olyan alaposan feltúrták, hogy az vetekedett a második világháborús amerikai szõnyegbombázásokkal. A domboldalról visszanézve csodálatos volt a látvány. A falutól jobbra a Mátra, míg balra a Karancs legmagasabb hegyei uralták a tájat. Következett a túra legnehezebb emelkedõje. A meredekséggel nem is lett volna gond, de a sár csúszott is, ragadt is. Ahogy mentünk feljebb, szerencsére kisebb lett a sár, viszont a hegyek gerincére felérve, kikerültünk a szélárnyékból. A Köves-bérctõl a Tepkéig hullámvasutaztunk. Nyeregbe le hegyre fel. A Garábi-nyereg nyiladékából ráláttunk Mátraszõlõsre. A Puigáról nyugatra nyílt gyönyörû kilátás, de a hideg szél hamar elûzött bennünket. A Tepkén megkaptuk a soros pecsétet, s egy szelet csokit, majd felmásztam a kilátóra. A szél miatt megálltam a második szinten, s nem mentem föl a tetejére. Így is dermesztõ hideg volt. Egy fiatal páros felment, de villámgyorsan le is menekültek. Mondták, hogy fent szó sem lehet fényképezésrõl, mivel ha nem kapaszkodik az ember, akkor ledöntheti a lábáról a szél. Ezen a szinten is jól meg kellett vetnünk a lábunkat, de a látvány kárpótolt a hidegért. Északon a Tátrát is élesen lehetett látni a tiszta levegõben.
Megkezdtük utunk utolsó szakaszát. Már elõre fáztunk tõle, milyen sár fog fogadni lejjebb. A hegy derekán, néhány száz méteren kaptunk is belõle. Alig 2-3 kilósak lettek a bakancsaink, természetesen egyenként. A mikor az erdõt elhagytuk, szerencsére a nagy sár is mögöttünk maradt, ugyanis az addig szidott szél meg tudta szikkasztani az agyagút tetejét, s így alig ragadt. Sokkal jobban tudtunk haladni, mint számítottuk. Sárban, már igazából csak Pásztó szélén volt részünk. Kisebb felhõszakadásra lesz szükség ahhoz, hogy a Zagyva hídjának korlátjairól lemossa a sarat, ami bakancstisztítás közben rákerült, már csak azért is mert kegyetlenül ragaszkodó típusú. Otthon sárkefe használatával is alig tudtam lemosni. A célban megkaptuk az utolsó pecsétet, átvehettük az oklevelet és a kitûzõt. A kollégium étkezdéjében tényleg kiváló paprikás krumplit kaptunk, finom kolbásszal. Nagyon jól éreztük magunkat a túrán. Megérte a korai kelést. A túra útvonalválasztása, szalagozása, ellátása egyaránt kiváló, köszönet érte a rendezõknek.
 
 
 Túra éve: 2006
getheTúra éve: 20062006.02.06 11:11:41
megnéz gethe összes beszámolója
Szent László 33

"Nem zavar és nem kavar fel, mindenki boldogan élhet vele"

(Quimby: Az otthontalanság otthona)


Nagy volt a kísértés, hogy visszaaludjak még egy órára reggel, de csak talpra küzdöttem magam, és elértem a korábbi vonatot. Átszállás után telefonon megszervezve a nevezésem, úgyhogy a rutinos elsõajtós leszállásos elõrerohanás után 7,55-kor, az egész tömeget megelõzve indulhattam neki (special thanks to VadMalac), ezúttal egyedül, mert ilyen napom volt.

Még Tar belterületén sikerült egy 6.3 pontos piruettet bemutatnom a jégen, ám a 21-es úton stabilizáltam magam. Még magamhoz se térve értem el az elsõ pontot a Sztúpánál. A pontõr figyelmeztetett, hogy fûszálakon van a szalag (mondjuk azt láttam, tekintve hogy egy mezõn kellett átmenni), meg hogy balra húz az út (megjegyzem jobbra húzott). Gyorsan peregtek a kilométerek, a meghatározhatatlan állagú idõben nem sok kedvem volt ballagni meg nézelõdni, úgyhogy rövidesen megérkeztem Szentkútra, az egyik fán kissé illúzióromboló felirat ("Ha WC-re szeretne menni, kérjük, kopogjon a rendház ajtaján") :). A remetebarlangokhoz kissé jeges út vitt fel, a Haver szelet... hát, mondjuk úgy, ehetõbb volt, mint amilyennek elsõre tûnt. Kókuszos.

Innen még kis mászás, fel a keresztig, le a Szent László-hasadékba, ahol sikerült nem hasra esnem, majd kissé hosszadalmas és jellegtelen szakasz Sámsonháza széléig. Itt egy üstnél gõzölgött valami, messzirõl azt hittem, hogy disznótor, de kiderült, hogy ellenõrzõpont és szalonnás tea. Hja kérem, így jár, aki nem olvas itinert, hanem negyképûen emlékezetbõl megy... Azért került ide az ellenõrzõpont a kocsmából át, hogy aki szeretne, felmehessen Fejérkõ várába (remek ötlet!). Éltem is a lehetõséggel, csak +1 km-t és 100 m szintet jelentett az alternatív változat. Megérte, nagyon szép volt a kilátás a várhoz vezetõ gerincrõl és magából a várból is. Leereszkedve a kõfejtõhöz egy kevés aszfaltozás után már csak egy dombon kellett átmászni Nagybárkány elõtt, ahol a pásztóiaktól megszokott igen kedves hangulatú, szívélyes kínálással tukmálták a zsíros meg lekváros kenyeret és teát.

Tíz perc ücsörgés után indultam tovább, a Tepke-gerinc felé. Nagyon szeretem ezt az utat, kezdem már megtanulni, bár sosem lehet teljesen, annyira hosszú és változatos. 300 méter fölött csodálatos látványt nyújtottak a fák a rájuk fagyott dérrel (zúzmarával?), sõt különleges ajándékként negyedórára még a nap is kisütött. Fantasztikus volt. Utolértem egy urat valamelyik hegyen, ahol a torony van, három heggyel a Tepke elõtt, közölte velem, hogy innen már csak lefelé. Hát, elkeserítettem, hogy nem egészen... :)

Innen már látszott a Tepke, ahová hamarosan megérkeztem, a kilátót ezúttal kihagytam a visszapárásodott idõre tekintettel. Egy almának láttam neki lefelé kocogtomban, a mezõ szélérõl VadMalactól kértem telefonos segítséget a Pásztó-széli tanya kutyáinak helyzetével kapcsolatban, de szerencsére nem volt semmi gond. Pásztó szélén csanya ért utol, akivel fennhangon felemlegettük sportszakmai rálátásunkat az elit teljesítménytúrázás rejtelmeire, kitérve tagadhatatlan sportvezetõi múltunkra is, és máris a cél-kollégiumban találtuk magunkat (6 óra 5 perc), ahol a szép díjazás mellett finom paprikás krumpli várt sült kolbásszal, majd mindezt megkoronázandó, váratlan VIP-fuvar haszonélvezõje lettem, egészen Isaszegig, így a szintidõ lejárta elõtt 2,5 órával hazaértam :)

Összefoglalás: Nagyon szép túra, remek rendezéssel, kedves pontõrökkel, elsõrangú szalagozással, gyakorlatilag hibátlan. Nagyon jól éreztem magam, köszönöm szépen.
 
 
nemethlaciTúra éve: 20062006.02.05 19:17:19
megnéz nemethlaci összes beszámolója
Csatlakozom Frei Berger beszámolójához a szervezést illetõen.
Fantasztikusan gördülékeny volt minden, csak elismerés illeti a szervezõket mindezért.

Egyetlen pici ponton változtatnék a helyükben, legalábbis megpróbálnám.
A helyi Volánnal egyeztetni kellene a visszautazást illetõen, mert a rövidebb távon indulóknak meglehetõsen nehézkes a visszajutás akár Tarra, akár Pásztóra.

A buszok nem akkor indulnak, am meg van hirdetve, a 2 h 10-re hirdetett buszra csak a községházánál lehet felszállni, onnan elmegy Kisbárkányba, meg akárhova és csak visszafelé, kb, 2 negyvenkor veszi fel a Pásztó felé utazókat.

Értelemszerûen totál tömve volt.

Pilisi túraszervezéseimen mindig megkeresem a helyi pályaudvart és jelzem feléjük a csoportot. Nagyon örülnek neki, és nem kerül pénzünkbe! Ugyanis a nagyobb buszt, illetve esetleg a különjáratot a viteldíj ellenében lehet igénybe venni!

Ennyit az esetleges fejlesztésekrõl.

Jómagam igen öregurasan teljesítettem a rövidebb távot két barátommal, a 15 kilométert 4 h 44 perc alatt teljesítettem, de nagyon büszke vagyok rá, hogy 43 évesen, két infarktussal a hátam mögött egyáltalán végig tudtam menni, ráadásul szintidõn belül.

Higyjétek el, irigykedve néztem a száguldozókat, idõnként riadtan tértem ki az útjukból nehogy legázoljanak, de a kardiogusom igy sem fogja elhinni, milyen fejlõdésen mentem keresztül.

Biztatok mindenkit, aki olvassa a fórumot és nem mer egészségügyi okoból nekivágni, a saját példámból tudom, egy kis edzéssel az ilyen rövidebb túrát meg lehet csinálni, legfeljebb az idõbõl kicsúszik az ember. De nem szabad feladni, nincs csodálatosabb megismerni a saját korlátainkat és keményen küzdve, fokozatosan kijjebb tolni azokat!

Nem ciki lassan menni, senki nem szól meg érte, nem ciki elfáradni, mert minden megtett túrával ez egyre késõbb következik be.

Szerintem egyedül az ciki, ha megadjuk magunkat a sorsunknak, betegségünknek...

Hajrá túrázók!
 
 
Frei BergerTúra éve: 20062006.02.05 11:54:12
megnéz Frei Berger összes beszámolója
Szent László 33 (Raul 2 túra)
Tar-Sztupa-Õr-hegy-Csapás-tetõ-Szentkút-Remete-barlang-Szent László-hasadék-Szálláska-völgy-Sámsonháza-Nagybárkány-Garábi-nyereg-Tepke-Pásztó
2006.február 4.

Két éve Raul születésének szenteltem az ahétvégi túrát (azon a napon éppen két napos volt, még a kórházban édesanyjával; és ami még fontos, hogy elõzõ napon, ugyancsak Raul születésének örömére mondtam fel akkori cégemnél), és elhatároztam, hogy minden évben túrával ünneplem. Az elsõ év máris kimaradt, már nem tudom, miért, most viszont bejött.
Két nappal elõtte írok emailt a szervezõ címére, de õ sem lehet nagy levelezõ, a nevében akkor írja válaszát szervezõtársa, amikor elõzõ este úton vagyok Pásztó felé, ahol meg lehet aludni. A kisegítõ iskola nem szerepel Pásztó honlapján, de telefonon megtudok tõle mindent.
1300 forintért ágynemût, törülközõt és egy guriga WC-papírt (!) kapok, egyedül vagyok a szobában, néhány másnapi túratárs a tornateremben alszik háromszázért. Szombaton reggel a TTT-honlapon megadott 6.20 helyett 6.30-kor jön a busz, és menetrend szerint szállunk le Tar vasútállomáson a kifejezetten hideg, nagyon borús reggelen. Ez a hideg egész nap tart, a dzsekim zsebében tömbbé fagy a félliteres ásványvíz.
A szervezés és a szerviz az egész túrán példaszerû. A startnál jól olvasható feliratok, a szalagozásra használt színeket kifüggesztik mintaként. Az útvonal nagy része nem jelzett turistaút, de ahol van jelzés, ott is nagyon jó és sûrû a szalagozás; az egész úton helyenként 50-100 lépés, még a rétek magasabb, elszáradt gyomszárain is. Elágazást, fordulót nem lehet eltéveszteni. Az igazolólap belsején részletes útvonalleírás, a pecséthelyeken megismétlik az összesített távot, magasságot és az idevezetõ jelzéseket; egy összefoglaló táblázatban még a vízvételi helyek is. Az elsõ kivételével minden ellenõrzõponton kapunk valamit: kétszer csoki, Sámsonházán tea (a kondérban elõtte hurkatöltelék fõhetett, de ez nem von le az értékébõl), Nagybárkányban, a 15-ös táv céljában bõséges zsíros-, vajas-, mézeskenyér, tea, a célban pedig paprikás krumpli rogyásig.
Nagyon jó ötlet, hogy a startnál totólapot adnak, amelyen a válaszokat az útközben érintett tájékoztató táblák információi alapján lehet megadni. A parttalan rohanásban így az agyunk is tornászhat egy szusszanásnyi ideig.
A kiírás 100 forint kedvezményt ad a Magyar Turista kártyára. Fizetéskor kezébe nyomom, tanácstalanul forgatja: mi ez? Magyar Turizmus kártya, válaszolom. Ja, hát ez nem az, Turista kártyát fogadnak el (fogalmam nincs, mi az, a hálón semmit nem találtam róla… a Magyar Turizmus kártya viszont szuper, tavaly óta az ára is lement, többszörösét lehet vele megtakarítani, vonattal, busszal csak azzal utazom, autópálya-matrica, belépõk, könyv, ezer dologra jó).
Ütemes tempóban vágok neki a falunak, a határában máris a Sztupa, a dalai láma által 1992-ben felszentelt emlékhely Kõrösi Csoma Sándor tiszteletére (persze, rögtön Csomakõrös jut eszembe, utoljára tavaly nyáron voltunk ott és tisztelegtünk a mellszobra elõtt, és az a furcsa vágyakozás Székelyföld után…), majd 6 km változatos szántó, cserjés, fiatalos, dombnak fel, dombról le. Itt valóban 2-3 centi, de összefüggõ a hó, és a földutak keréknyomaiban bele is fagyva. Jól lehet haladni, kilenckor már Szentkúton vagyok. Megint egy hely, amelyrõl már sokat hallottam, még gyöngyösi idõmbõl. Szépen kiépített búcsújáró hely, Szent László-legendához kapcsolódik az eredete, késõbb, a hegyrõl lejövet, a Szent László-forrás szurdokában láthatnánk is Szent László Szög nevû lovának patkónyomait, ha nem borítaná hó. 900 éve búcsújáró hely, bazilikája 1758-ban épült, hat évvel késõbb, mint a zirci. Most minden csendes. A templom oldalbejárata felett kõtábla: „Almásy család sírboltja” – de sem Almásy Lászlónál, sem Györgynél nem találok utalást Mátraverebélyre.
Húzós fél kilométer felfelé a homokkõbe vájt remetelakokig, ahol 1767-ben élt az utolsó remete.
Öt és fél kilométer Sámsonháza a Szálláska-völgyön keresztül. Nemzetiségi falu, a polgármesteri hivatal falán szlovákul is látható a tábla A leírás ajánlja Fehér-kõ várát, de nem élek vele, inkább a falu határában nézegetem az egykori andezitbányát, remek vulkanikus maradványokkal, jó tájékoztató táblákkal.
Nagybárkányig egy dombon kell átkelni, még nem vagyunk félúton, valamivel több, mint három órát jöttem. Tíz perc pihi, három lilahagymás zsíroskenyér, tea, az út nagyja még hátra van: 18 km és 750 m emelkedõ. A hó egyre vastagszik, kimászik az ember lába alól. A Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben járunk, kb.400 m felett vastagon zúzmarások a fák. Nehéz a kapaszkodó, a térképrõl az látszik, hogy a Köves-bérctõl már csak a gerincen kell menni a Tepkéig, ez azonban hullásmvasút: Köves-bérc 511 m, Nagy-kõ tetõ 551, Macska-hegy 572, Purga 575, és végül a Tepke 567m közöttük azonban mindig le a nyeregbe. Szerencsére közben kisüt a nap, kissé barátságosabb így. Tepkén felmegyek a kilátó feléig, a kilátás a pára ellenére nagyon szép, északra-nyugatra a Cserhát dombhátai, keletre, a Zagyván túl a Mátra hatalmas tömege.
Innen már csak 8 km a cél, kis megszakítással végig lefelé, a völgy felé eltûnik a hó, helyette a szántó megolvadt tetejébõl gyûrünk cipõnkre rendesen sarat, mert mikor lenne sár, ha nem a célba érkezvén. Kettõ tízkor jelentkezem be, valamivel több, mint 7 óra – rosszabbra számítottam. A fent említett, erõt adó paprikás krumpli után dörgölök Galgamácsára, hogy megnézzem a radarállomást, és elküldjem a fényképeket Tobiasnak, aki Németországból hobbiból kutatja az egykori Varsói Szerzõdés katonai objektumait. Majdnem ottmaradok az erdõ és a semmi közepén, de hála a hólapátnak, kiásom magam és meg is találom az objektumot. Vasárnap pedig Raul két éves szülinapja.
Még egy megrázó élmény: itthon rémülten tudatosul bennem, hogy odafelé az M7-en és M3-on, visszafelé az M1-en matrica nélkül mentem. Ugyanis eddig mindig éves matricám volt, és ráadásul most is vittem az 50%-os vásárlási kedvezményt, hogy majd veszek négynaposat, de totál kiszállt a fejembõl. Vajon lefényképezhettek tudtom nélkül?
 
 
 Túra éve: 2005
emgergoTúra éve: 20052005.04.14 14:49:35
megnéz emgergo összes beszámolója
Szent László 15 + Cserhát 500-as csúcsai

Optika számításai szerint 28,3km/1230m

Miért jó a majdnem ötszemélyes Stilóban középen ülni? - Jägermeister, maszk, miegymás - Vallásos épülés - Bólya vagy bója? - Hogyan közlekedjünk falutól faluig? - Hogyan vadásszunk kódot? - Hogyan legyünk halálpontosak?



A BKV meglepetéssel szolgál reggel: az 5:40-es lekésett metró után indul egy 5:45-kor is, ami egyrészt nem szerepel a menetrendben, másrészt ezt is lekésem, mert kiugrok a pékhez...

6-ra azért a Keletinél vagyok, ahol Güszivel két szólamban vacogunk. Jön Tibet, Baxito, Optika, és a felmentõ sereg Fiat Stilo. Pásztóig középre szorulva kucorgok, ami biztos tök kényelmes ritmikus gimnasztikázóknak, tornászoknak, mûugróknak, balett-táncosoknak, kertitörpéknek és cirkuszi gumiembereknek, de nekem annyira nem pihentetõ. Visszafelé a nálam majd két fejjel magasabb Baxito hihetetlen önfeláldozással vállalta be eme pozíciót...

Az ülõpóztól eltekintve azért jó a Stilóban ülni egyébként, mert meleg, rajtba visz, célból hoz, és stabilan tartja az "Év túraautója" címet :-).

Pásztón kikászálódunk, húzás a buszhoz! Baxito megjegyzi, hogy fázik, és elõvesz egy maszkot! Nem veszi fel, de ha megtette volna, szerintem a buszvezetõ nem mer megállni :-))). Elõkerül egy laposüveg Jäger, de az átok busz is begördül, így várunk a feltöltéssel...

Taron tömeg az állomáson (pedig be se jött a vonat), meg a készülõdõ VadMalac. Meghatottan böngészem a szociológiai tanulmánynak beillõ falfirkákat: "Aki ezt a horogkeresztet felrajzolta, elkapjuk és megöljük!". "Aki ezt olvassa köcsög f*** és hülye cigány!" "Puncifabrikátor" "Ha akarj egy jó sz*pást, hívj", "A punk szar", "A rap szar".

Na szóval kis mai irodalom. Meghúzzuk a laposüveget, Tibet és Baxito elfüstöl a hosszútávon, Güszivel és Optikával egyéb terveink vannak. Tar szélén szúpa+kegytárgybolt. Elrobog VadMalac, Optika elhúz Gethe úrral, Güszi elõttem, lemaradok fényképezni kicsit. A szántóföld utálatos, utána is kizárólag kényelmetlen egynyomtávos utak egy ideig... Az erdõbe beérve egyre szebb minden, egész jó tempóban érek a Szentkúthoz (+kegytárgyboltok. 20 évre elegendõ kegytárgyat vehetnék a Szt. László 15-ön :-) ). Itt még nem jártam - gyönyörû! Addig vigyorgok báván a hely szépsége miatt, amíg a mosolyt le nem törli egy bazi emelkedõ. A tetõn pont, lihegés, CSOKI!!! Jókor jött :-). Megnézem a barlanglakásokat, küzdünk az emelkedõ végével, majd jön a névadó hasadék, ami kisebb, mint gondoltam, de szép.

Rövidesen a bójasor mellett emelkedünk. Na most ez érdekes szó (nem az emelkedünk, a bójasor!!!). Ugye könnyen el lehet véteni, hogy ly, vagy j. Jé! Ehhez képest az itinerben két soron belül elõbb j, aztán ly! Na, ilyet se láttam még!

Mellettünk fakitermelés, az úton motoros láncfûrész. Sajna Baxito már elment, de röhögõgörcsöt kapok, mert fejemben összeállt a maszkja és a láncfûrész! A Texas Chainsaw Massacre nagy sikerû horrorfilm után tehát le lehetne forgatni a "Cserháti láncfûrészes darabolós"-t is, melyben Baxi vigyorog, meghúzza a laposüveget, majd a benyómotoros láncfûrésszel disznót öl, esetleg kerítést szaggat. Küszöbön a világhír!

Sámsonháza, kocsma, olcsó forralt bor. Nagyon érdekes a geológiai bemutató rész a falu szélén. Szokás szerint két falu között a legrövidebb út egy meredek emelkedõn át vezet... Célba csapunk 3:30 alatt, zsíroskenyér, tea, pihi.

---

Elindulunk kódot szedni. A kód ritka faj, itt a codus cserhatus D (azaz 500) alfaj honos.



A Cserhát 500-as kód félénk és rejtõzködõ vad, világoskék alapon fehér számaival jól beolvad a téli tájba. Lakhelyét meredek emelkedõkkel és tüskés bokrokkal védi. Szerencsére, ha rábukkanunk, már nem tud menekülni.



Ahhoz, hogy rábukkanjunk, ki kell jutni Nagybárkányból. Güszi és Optika mennek mint a gépek, én meg nem vagyok üzemi hõmérsékleten. Döbbenetes kettes átlaggal szenvedek fel az emelkedõkön, valamiért nem akaródzik megindulni... Kezdésnek a Kerek-bükk kódját hajtjuk fel (meredek, de jól járható legalább...) Fennsíkon jön a Hármashatár (tuti, hogy nem a csúcson van a kód), utána az acsargó tüskebozótok által védelmezett Kerek-bükk. A pofátlan bokrok pofán csapnak, hátizsákot lopnak, szóval igen kellemetlenek. Optika rutinból, térkép nélkül vezet, döbbenetes pontossággal. Optika lenni nagy!

Fenyvesnél érjük el a kéket, a többi kód már rutin, csak zavar a beázó bakancs. Optika telefonon egyeztet Tibettel, és hadmûveleti pontossággal ugyanakkor érkezünk Garábra. Száraz váltócucc, fél üveg Bailey's (juhuhuhúúúúúúú!), autó, haza. A Bableves csárdához Optika bemegy pecsételni, mellettünk ismerõs Rover, meg a pólóban kiszaladó és köszönõ Lükepék.

Otthon vacsi, fürdés, tea, most meg nagyon meg vagyok fázva, de mindegy; a hétvégén úgyis a sulival megyünk kirándulni, így nincs ttúra.

Jó túra, profi szalagozás, szervezés, köszönjük!



A nap zanzája Optikától: "Kurva jó volt!"



Yeah, yeah, yeah.
 
 
efemmTúra éve: 20052005.03.08 22:51:45
megnéz efemm összes beszámolója
Szent László 15
Kellemes idõ, -5fok körül, napsütés egész nap, örömtúrázás, pár centi hó, jó szalagozás, kitaposott út, fûtött rajt, profi cél, jó ellátás, részletes itiner leírással, útvonalvázlattal.
Befagyott patak tükörsíma jegén csúszkálás a Szálláska-völgyben, Szent László hasadék, Remete-barlang és csodás kilátás onnan a Mátra lejtõire, a Kõfejtõ - érdekes látnivalók. Ja még a Sztupa, és Szentkút, és a Cserhát.
Kiváló útvonal!!
Egyetlen negatívum a 3.ep., a sámsonházi kocsma, nikotinmérgezést okozó levegõje.
Túra (és a cél zsíroskenyer készletének fogyasztása) után még palócleves vadasan a Bableves Csárdában.
Összességében - :))
efemm.