Túrabeszámolók


Kápolnák nyomában

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2018
aa194545Túra éve: 20182018.07.19 14:57:16
megnéz aa194545 összes beszámolója

Igazából nem is lenne jogom túrabeszámolót írni, mert nem hivatalos kiíráskor teljesítettem a távot. Júliusban volt egy szabadnapom hétközben, akkor szerettem volna egyet túrázni, de akkorra hivatalos kiírás nem volt. Tallózni kezdtem hát az idei kiírások között, így akadtam erre a túrára. Megtetszett, hogy a természeti látványosságok mellett egyéb élményekben is részem lehet, így ezt választottam. Talán nem baj, ha egy nem hivatalos beszámolót írok mégis.
Háromféle táv szerepelt a palettán (8 km, 14,5 km és 22,5 km). Hamar kiderült azonban, hogy a leghosszabb táv e két rövidebb egymás után történő teljesítésével adódott. Ez még nem lett volna baj, de a rövidebb távok nyomvonala két egymás belülről – a rajtban – érintő "kör", amelyek nagyrészt átfedték egymást. Értelmetlennek láttam, kétszer végigmenni ugyanott, ezért a középső távot választottam, amit egy nyolcas alakzatban tettem meg. Így is volt egy rövid szakasz, amit kétszer jártam be, de ennyi belefért. Tanulmányozva a túra honlapjára is feltett track-eket, észrevettem, hogy az nem érinti a Pálos kolostorromot. Nem szerettem volna kihagyni, ezért módosítottam az eredeti útvonalat. A kékkel jelölt, a kiírt útvonal, a piros pedig a módosított. Látható, hogy szinte elhanyagolható a különbség. Nem értem, miért kerülte el a hivatalos nyomvonal, ha egyébként is kápolnák nyomában járunk.
Az általam bejárt nyomvonal hossza megegyezik a MÁRIA-távéval, innen letölthető, ha valaki hasonló megfontolásból bóklászna errefelé 


A túra egyébként tetszett, nagyon szép vidék. Kicsit meglepődtem, hogy a zöld sáv útvonalon egy vadhálót helyeztek el. Vagy a jelzés, vagy a vadháló nem jó helyen van. Amikor arra jártam, szelíden eltessékeltek a kerülőre, mert éppen egy vaddisznó időzött odabent. Zrínyire gondolva nem is nagyon ellenkeztem  Összességében úgy gondolom, jól választottam, érdemes volt ezt a útvonalat bejárni.
A túra a következő geoládákat érinti: GCBSKR, GCTUND, GCIHVT, GCKPRK. Akinek van kedve jobban letérni az útvonalról, azok számára még: GCHete, GCMEKH, GCOrom Képek megtekinthetők ITT.

 
 
 Túra éve: 2017
regulatTúra éve: 20172017.03.02 05:31:29
megnéz regulat összes beszámolója

Mária 14,5...


Előnye, hogy könnyen követhető, jól futható ez 14 kilométer. Még akkor is ha vannak jeges szakaszok. Mert most voltak.

Hátránya, hogy aránylag sok benne az aszfalt, ami jeges, vagy sáros időben nem is annyira hátrány.

Azt meg nem tudom, hogy előnynek, vagy hátránynak tekintsem, hogy a túlzott magabiztosság ismét csak letérített a helyes nyomvonalról... Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2015
GeldarTúra éve: 20152015.03.09 00:44:15
megnéz Geldar összes beszámolója

Anna-Mária 22,5


Végre elstartolt a 2015-ös túraévad!

Kicsit késõn ugyan, februárban vetettük bele magunkat az erdõkbe, viszont emberemlékezet óta nem látott népességû csapattal. Konkrétan egy Szanticska lakosságának megfelelõ társasággal készültünk a Kápolnák nyomában különféle köreinek megtételére. Tehát enumeráció.

Elsõ bálozóként volt velünk Peti B., Peti K. (volt kollégáim Amerikából); Maurice, Kata angoltanárja (egyenesen Devonból); Ildi B. (az Eötvös Collégiumos idõkbõl); Koni (õ már volt ugyan egyen velem, de az nem teljesítménytúra volt). Visszatérõként Kata és Eszter, valamint az egyre régibb motoros Zsófi jött, így voltunk kilencen.

A Szépjuhásznétól indult a menet ezúttal is. Nem szoktam a szervezõséggel foglalkozni, de egyre erõsebb a gyanú, hogy az ezt a túrát szervezõ társaság célja egyre inkább a haszon, mert már sokadik túrájukon voltunk és a tea-szõlõcukor kombón kívül eddig nem sok mindent kaptunk (a kitûzõket általában egy-két hónap után küldik el, ezt a bejegyzést márciusban írom, eddig még semmi). A vidéki túrákon sokszor ennek a nevezési árnak a feléért terülj-terülj asztalkám van (emlékezzünk csak a fantasztikus Hajdú 50-re, vagy a nemhiába legendás Aranyszarvas 50-re). Mormogás lezárva, veselkedjünk neki!

A túra kezdetén kiderült, hogy nem sok jóra számíthatunk, ami az útviszonyokat illeti. Igazság szerint egy korcsolyapályával vetekedett az elsõ szakasz, bedõlt fákkal koronázva. A társaság viszont jó hangulatban kerülgette az akadályokat, brit vendégünk sem panaszkodott (s remélem nem csak a híres brit udvariasság miatt). A visszatérõ eltévedések sem maradhattak el természetesen. A Béla király útjánál a rendezõség eddigi összes túráján eltévedtem, de igazság szerint ez az én hibám. Mondjuk egy szalagozást jövõre elfogadnék, az lehet.

Következõleg a Mária-kápolna utáni masszív emelkedõn kavartunk el; itt Kata vezetett, s õt zavarta meg a szerintem sem egyértelmû leírás. A jó hangulat azonban nem csappant meg, annak ellenére sem, hogy közvetlenül ez után ismét a rossz irányba mentünk - félõ volt, hogy nem lesz ebbõl szintidõ.

Mondjuk nem is hajtottam a csapatot igazán, lévén hogy sokan voltunk, s ilyenkor a jó hangulatot nem szívesen áldozom fel egy nagyobb tempó érdekében. Peti K. és Eszter igen jól összehangolódtak, akárcsak Maurice és Peti B. valamint Koni és Ildi B.

Katával a régi túrákat elevenítettük fel, s azon gondolkoztam, vajon mi lenne a legmegfelelõbb taktika az idei Iszkiri leküzdésére. Talán egy ötvenes márciusban? Mondjuk a Téry?

Csakhamar egy igen meredek emelkedõ után már a Széchenyi-emléknél pihent a társaság, ahol Kata a tavalyi történetekkel szórakoztatta az angolul értõket, természetesen a zoknim halálugrása volt a legnépszerûbb.

A János-hegyig tartó következõ szakaszon szétszakadtunk, Zsófival és Katával meneteltünk elöl, mögöttünk Peti K. és Eszter, mögöttük pedig a többiek, ki tudja hol, de Peti B. vezetésével, ami nem ígért túl sok jót.

A Szépjuhásznéig nyújtózó nagy kör utolsó részén önfeledt korcsolyázás várt ránk ismét, én konkrétan surranó féken száguldottam le a legmeredekebb szakaszon, szánkózó skacokat elõzve.

A Szépjuhászné állomásának melege többeket is maradásra csábított, így a befejezõ kisebb körre Maurice, Ildi B., Koni, Eszter és Peti K. már nem tartott velünk - de örömömre mindannyian azt mondták, hogy remekül érezték magukat, s nem utoljára jöttek. Az elmaradt kitûzõk miatt persze volt némi szomorúság, de a forró tea lelket lehelt mindenkibe. Kata, Zsófi, Peti B. és jómagam indultunk a kis körre, a már ismert korcsolyapályán törtetve vidáman, s önfeledten.

A Tündér-sziklát sajnos nem sikerült meghódítanom egy körön se, de ezt azóta pótoltam.

A szintidõnk eddigre odavolt, a pontõrök megléptek, mi pedig a Normafa alatt ismét elkavarodtunk, így önfeledten száguldozó szánkós gyerekek közt törtettünk föl az Anna-rétre, illetve inkább annak közelébe. A célig ismét várt egy surranó szánkó/jégpálya mindenkire, ott pedig a tea (kitûzõ nem). Ha a szervezést tekintem, meg az ár-érték arányt, akkor van még mit javítani, viszont a társaság miatt abszolút megérte eljönni - s ha úgy jön ki a lépés, jövõre is jöhet az Ice Skating Competition.

 
 
panareaTúra éve: 20152015.02.07 18:05:23
megnéz panarea összes beszámolója

 Kápolnák nyomában Mária 14,5


képek a túráról:


cirmierrejart.blogspot.hu/2015/02/kapolnak-nyomaban-maria-145-2015-02-07.html

 
 
 Túra éve: 2014
GeldarTúra éve: 20142014.03.24 18:17:07
megnéz Geldar összes beszámolója

Anna-Mária 22,5


Az év kalandosan folytatódott, s olyan fajta túrával, amilyet már régen akartam csinálni. Ti. olyannal, ahol van kis kör meg nagy kör, amit egymás után kell megtenni (ez késõbb félig-meddig az Iszkiriben is vissza fog köszönni). Elõzetesen sokan fogadkoztak, de végül hárman vágtunk neki a távnak Katával-Zsófival-énvelem. A tavalyi Sorrentó túra vége fele jött elõ egy olyan "tereptárgy", amit idõsebb (s nyilván tapasztaltabb) túratársunkat követve elkerültünk - ezen a túrán ismét elénk került, ezúttal nem hibáztunk viszont.

Õ volt a Tündér-szikla, amit annak idején tán a 2005-ös Zöld 45-ön pillantottam meg elõször, s azóta egyszer sem. Sokat nem változott, még mindig fenyegetõen tekint az alanti részekre. Én azonban nem rettentem meg, s nagy hirtelen fölmentem a tetejére, a lyányok megrökönyödésére, majd örömére. Fentrõl eszméletlen a kilátás!

Innentõl csakhamar ismeretlen vidékre tévedtünk, leginkább a városi terep bosszantott - villák között emelkedtünk, majd egy gimnázium melletti úton szívtuk a szmogot - aztán Kata talált egy patikát és egy ideig minden rendben volt.

Aztán a Széchenyi-emléknél a tartalék zoknijaim fejest ugrottak és valami eltört... A lyányok legalább kacagva meneteltek az Anna-kápolnát keresgélve, ami elsõ körben nem lett meg. Leérkezve a Szépjuhásznéhoz rövid pihenõ jött, majd a kisebb, Anna kör következett - a szervezõ némileg aggódott, be tudjuk-e fejezni szintidõre, de biztosítottuk, hogy nem egészen tegnap kezdtük a dolgot.

Az Anna-kápolna másodszorra meglett, s a normafai lejtõ szélin érkeztünk a János-hegy alá. A célba való megérkezés után Zsófi és Kata nagy boldogan reklámoztak notebookot, a beígért sörözést pedig legközelebb tartottuk meg.

Nagyszerû túra volt, a kilátás pedig néhol felejthetetlen volt - ahogy a normafai árusok árai is.