Túrabeszámolók


Strázsa honvéd teljesítménytúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2019
OlympusTúra éve: 20192019.04.21 09:39:15
megnéz Olympus összes beszámolója

 


VI. STRÁZSA HONVÉD TELJESÍTMÉNYTÚRÁK


 Honi turista társadalmunkban egyre többen és egyre gyakrabban vagyunk dilemmában, melyik hétvégi túrát válasszuk. Már hetekkel korábban felmerült Szendrő, de az utolsó napok egyikén túratársaink ajánlására számunkra egy új terep – Szabadszállás – mellett döntöttünk. A fogadóépületbe belépve sok – sok ismerőssel találkoztunk, ami azonnal fokozta a jó hangulatot.


 Gyors és meglepetéstől nem mentes nevezés – kedvezmények összevonhatók, össze is vonták - , az itineterek átadása közben rendezői felszólítás : „ nehogy éhesen induljanak a hosszú útra, fogyasszanak kedvükre mielőtt elindulnak”. Hat kartonban hatféle fornettit kínáltak a résztvevőknek. Miközben válogattam a különböző ízű pékáruk között, beleolvastam az itinerbe.


 Ilyen jól, szabatosan megfogalmazott, minden lényeges dologra kitérő anyaggal nagyon ritkán találkozunk. Hosszan sorolhatnám azon síkvidéki túrák nevét amelyeken eddig részt vettem. Ez a rendezés terepadottságai (domborzata), növényvilága és történelme miatt mégis más, nagyon más.


 Ez az a hely, és ez az a rendezés amit látni kell. Ez az a rendezés, ahova szívesen vissza megyünk, mert örömmel fogadnak és visszavárnak. Az útvonal jól követhető, az ellenőrzőpontokon készséges rendezők biztosítják a folyadék- és energiapótlást és prezentálják a meglepetést. Ezen a napon Szabadszálláson középpontban a túrázók vannak, míg az év többi (sok -sok) napján a szorgos előkészület. Ezt már sokan tudták, ennek tudható be a hozzávetőleg félezer résztvevő. Ami növeli a rendezés fényét, a résztvevők ~ 10 százaléka Szerbiából érkezett. A számtalan látnivalóban gazdag terepről ( Nemzeti Park, Natura – 2000 , Kolon – tó, Tanya múzeum, Dörmögő – ház, egykori katonai tűzakadály pálya) visszaérkezőket két sorban fogadták, regisztrálták. Mint tudjuk, a technika ha elromolhat, el is romlik. Túratársaimmal ellentétben a jobboldali sorba álltam, ahol néhány perces fennakadás alakult ki. Engem a túratársakon kívül vár a csülökpörkölt és a rétes. Kiálltam a sorból, a Cartographia kupához az igazoló bélyegzőket elkértem, az oklevélért, kitűzőért majd később visszamegyek – gondoltam. Kisvártatva odalépett hozzánk a RENDEZŐ, elnézést kért a technikai kellemetlenségért, rajtszámom alapján regisztrált, majd átadta az oklevelet és a kitűzőt.


 Messze, nagyon messze van tárgyi évünk turista szezonjának vége. Amennyiben szavazunk az év legjobb teljesítménytúrájára esetünkben nagy valószínűséggel a STRÁZSA HONVÉD TELJESÍTMÉNYTÚRA lesz a befutó.

 
 
 Túra éve: 2017
gjani58Túra éve: 20172017.04.22 21:17:11
megnéz gjani58 összes beszámolója

A történet úgy kezdődött, hogy a fülöpszállási túra során véletlenül megismerkedtem Vincével, aki a Strázsa túra egyik szervezője.


Ő invitált engem arra, hogy vegyek részt a Strázsa teljesítménytúrán. Megígértem neki, hogy nem fogom kihagyni.Ez egy szerencsés döntésnek bizonyult. Az viszont nem  volt szerencsés, hogy olyan napra esett, amikor még további 21 túra volt meghírdetve, melyek konkurenciát jelentettek ennek a kitűnő túrának.


A Strázsa teljesítménytúra életem egyik legjobb túrája volt. A szervezés professzionális, az útvonal gyönyörű, a szervezők azért voltak, hogy MI jól érezzük magunkat. Feltűnő volt az is, hogy, ellentétben sok olyan egyesülettel, akik csak a bevételre törekednek ( sz..nak a résztvevőkre ), itt minden értünk volt. Feltűnő volt az az alaposság, amivel a szervezést, az útvonal kijelölést és a résztvevőkkel  való törődést intézték.


Olyan "konzervatív" értékekket mutattak be ami mostanság sok túrán nem dívik:


- minden állomáson pontőrök voltak, nem kódok...


- minden állomáson lehetett vizet vételezni.....


- minden állomáson szolgáltak meglepetéssel...


- érkezéskor kultúrált módon lehetett parkolni és azonnal pogácsával kínáltak bennünket...


- a túra befejezésekor olyan extrákkal kedveskedtek, mint kenyérlángos, valódi gulyás leves, stb....


- a túra során, az előírásoknak megfelelően volt kiszalagozva az útvonal ......


- számítógéppel követték a túrázókat...


- törődtek velünk...


 


Summa-summárum, minden értünk volt, nem mi voltunk értük! Remélem még sokáig így lesz..


Mivel én ezeket az értékeket nagyon sokra tartom, ezért jövőre is részt veszek a túrán és hozok magammal másokat is..


 

 
 
 Túra éve: 2016
ghostartTúra éve: 20162016.04.03 21:39:14
megnéz ghostart összes beszámolója

 Ez volt az első Alföldi túránk, a feleségemmel és egy barátunkkal indultunk neki a 25 km távnak.


Kicsit furcsállotuk a 270 méter szintemelkedést, lévén az alföldön vagyunk, de jó volt, hogy volt benne ilyen is.


A homokos talaj kicsit nekünk is más volt, mint az eddig megszokott hegyvidéki terep, a cipő választást így el is toltam.


A lényeg:


 


A Szervezés nagyon jó volt, kezdettől fogva érezni lehetett a szeretetet, amit a szervezők adtak, beleraktak a túrába.


Az asztali díszek mindenhol szépek voltak, minden ponton volt valami plusz!


Volt csoki, rágó, alma,pogácsa, narancs, PÁLINKA!, FRÖCCS két helyen is!!! víz mindenhol! a végén zsíroskenyér hagymával és tea.


és ami a legjobban jellemzi: mindenhol mosolygós, boldog emberek voltak!


Jövőre is itt a helyünk!


 


Köszönjük szépen a rendezést!

 
 
simonyiTúra éve: 20162016.04.02 19:19:56
megnéz simonyi összes beszámolója

 Nagyon jól szervezett túra volt. Minden jelzés egyértelmű volt! Könnyű volt követni az útvonalat. Minden ellenőrző ponton frissítő folyadékkal kínáltak.


Én a 25km-es távot teljesítettem, és ennek köszönhetően megismertem kicsit Szabadszállás "hegyeit". Új élmény volt a homokbuckákon átmenni 


 


Képek a túráról:


www.facebook.com/simonyi.istvan.1984/media_set


 


Köszönöm a szervezést! Örülök, hogy részt vettem a túrán. 

 
 
 Túra éve: 2015
FrigyesmesterTúra éve: 20152015.04.12 16:44:35
megnéz Frigyesmester összes beszámolója

 


Zenés túrabeszámoló, 25 km


A rajtnál hasznos tanácsokkal látták el az indulókat: INDULJ EL EGY ÚTON (MUZSIKÁS)  valamint: NE ÁLLJ MEG SOHA (KORÁL)

A rajthelyrõl indulva aszfaltúton haladva hamarosan ELHAGYOM A VÁROST (EDDA)

A harckocsiúton hullámvonalban kapaszkodunk EGYSZER FENN, EGYSZER LENN (DUPLA KÁVÉ)

A Pintér hídnál az elsõ ellenõrzõ pont, ott, ahol  szelíden átöleli a HÍD A FOLYÓT (DOBRÁDY ÁKOS)

Kérdésünkre azt a tájékoztatást kapjuk, hogy AZ ÚTON MENJ TOVÁBB (P-MOBIL)

A következõ e.p-nál szusszanás, itt PRÓBÁLJ MEG  LAZÍTANI (HOFI GÉZA)

Innen árnyas fák rejtekében haladunk, tengelicek gilicelnek, füzikék csilp-csalpolnak, szinte MESÉL AZ ERDÕ (HOBÓ)

Egy lugassal övezett kertkapuból finom házipálinkával kínál a gazda, úgy hogy KÉSZÜLJÉL FEL A HANGULATRA (BELGA)

Egy sûrûbb részen szúrós vadrózsabokrok lassítanak, AZT MONDOM ÁLLJ (TANKCSAPDA) , NEM AKAROK ELSZAKADNI (DEPRESSZIÓ)

A Strázsa-hegynél fekete hajú lány pecsételi papírjainkat, valószínûleg õ a HEGYEK LÁNYA (DELHUSA GJON)

Innen a célig már csak TÍZEZER LÉPÉS (OMEGA)

Sietnünk kell, mert AZ ÓRA KÖRBEJÁR (P_MOBIL) Mennyi van még a szintidõbõl? VALAKI MONDJA MEG (PRESSER GÁBOR)

A Dörmögõ háznál gyors pihenõ, körbenézünk A RÉGI HÁZ KÖRÜL (KOVÁCS KATI)

Végül fáradtan, de jólesõ érzéssel esünk be a célba, mert TE OTT ÁLLSZ AZ ÚT VÉGÉN (MÁTÉ PÉTER)








 

 
 
dimitrovTúra éve: 20152015.04.12 10:14:15
megnéz dimitrov összes beszámolója

 Az idei Strázsa túra ismételten szép idõben és magas logisztikai szervezésrõl tett tanúbizonyságot. A pontokon mosolygós, közvetlen és segítõkész pontõrök segítették a túrázókat, a fáradtság orvoslására almát, vizet, csokit, narancsot és amit nehéz ûberelni töpörtyûs pogácsát (megjegyzem nagyon finom volt) szolgáltak fel. Az útvonal nem maradt el a beharangozottól, keveredtek az erdõk, mezõk és a ligetes rétek. A belvíz miatt igaz kicsit módosult az útvonal (eltérés nem volt több 20 méternél), de a tökéletes szalagozás miatt (szemeim elõtt látom, hogy Asbóth Gyuri veregeti a vállát J) senkinek sem kellett sáros, vizes lábbal gyalogolnia. A Strázsa-hegy megmászása maga volt a kihívás, hiszen a sok sík vagy közel sík táj után egy hirtelen csúcshódítás következett, amit a futóhomok folyása megnehezített. A költészet napjára való tekintettel a szervezõk nagy hangsúlyt fektettek a Dörmögõ háznál kialakított ellenõrzõ pontra, ahol József Attila gyermekkorában sokat tartózkodott. A célba érve a rendezõség boldogan és elismerõen várta a megfáradt vándorokat, és a célbélyegzés után zsíros kenyérrel, teával, babgulyással és kunsági parasztlángossal kínálták a túrázókat az elvesztett kalóriák pótlására. Külön megemlítendõ, hogy a volt laktanya egyik épületében került kialakításra egy emlékszoba (amely a volt laktanya életét hivatott bemutatni képekben, ereklyékben, írásokban), melyet a érdeklõdõ túrázók vezetõ segítségével megtekinthettek.


Összességében a túra kifogástalan volt (ezt sok embertõl hallottam), mind ár-érték arányában, mind az útvonal tekintetében. Zárásként újra kiemelném a szervezõk, segítõk és nem utolsó sorban a pontõrök munkáját. Köszönöm, hogy itt lehettem/lehettünk, remélem jövõre újra STRÁZSA.


Üdv Kecelrõl

 
 
 Túra éve: 2014
Pavi74Túra éve: 20142014.07.10 08:20:59
megnéz Pavi74 összes beszámolója

 2014 07 05 Strázsa 35 km. teljesítménytúra Szabadszállás  (nekem az Endomondo 42.07 km mért ami szerintem nem jó, túratársam Krisztián GPS-e 36.4 km. mért,ami reális)


 

A só út után kinéztük magunknak a Strázsát. Katonai jellege miatt döntöttünk mellette. Kicsit féltem az idõjárás miatt, mert én nem bírom a meleget és itt az elõjelzések 30-35 fokot jósoltak. Napokkal elõtte neveztünk emailben, lehetett babgulyást és kunsági parasztlángost valamint a túrára emlékeztetõ pólót elõrendelni. A pólót mindenki egyértelmûen igényelte, de az étel senki fantáziáját nem mozgatta meg. Na nem azért mert amúgy nem szeretünk jókat enni (pláne én! :-P ) hanem eddigi tapasztalataink alapján fõleg a folyadék az ami fogyott a túra után és szinte csak órákkal késõbb jött meg az étvágy, mondjuk akkor viszont nagyon! Szóval leadtuk a póló rendeléseket amit a rajban lehetett 1000 Ft./db áron átvenni. Reggel 04.55-re mentem le a ház elé ahová Krisztián és Emese érkezett, cucc a kocsiba majd megindultunk Árpiért és Éviért. Kb.05.05 körül felvettük õket. Az utunkon semmi különös nem történt, bár egy Kitörésen velem történt kis baleseten Árpi legalább 5 percig zilálva röhögött! Történt ugyanis hogy ott a cél elõtt pár kilométerrel ereszkedtem le a sötétben a saras hegyoldalon és egy kb. két lépcsõfok magas kis padkán próbáltam meg a két túrabotomra és jobb lábamra támaszkodva lelépni, de ez a lábam kicsúszása után egy tompítás nélküli hátraeséshez vezetett. Na ez Árpiban egy régi emléket szakított fel,ami elmondása szerint egy ismerõsével történt hasonló módon. Valami boltba mentek be és ott a lépcsõn mutatta be amikor belépett a boltba megcsúszott és a lépcsõfokok élére esett teljes testsúllyal és alig bírt felállni, a boltos lépett oda segíteni neki mert Árpi úgy röhögött hogy arra alkalmatlan volt!  Szóval vidáman indult a nap! Megérkezésünkkor szép számú, kb. 60-80 fõ túrázó és a rendezõk ugyancsak szép számú 20-30 fõ csoportja fogadott minket. Az itinerek átvétele elõtt volt egy kb. 5 perces megnyitó beszéd és a helyi aerobikos kislányok bemutatója, ami illett volna megvárni mert láthatólag sokat készültek rá, de a beszédek után elsomfordáltunk. Megkaptuk az itinerjeinket Árpi,Évi és én, amikre rákerült a 07.15-ös indulás de Emese és Krisztián az aerobik bemutatón ragadtak így õk a 07.30-as indulási idõt kapták és mivel bevártuk õket 15 perc csúszásban voltunk.

 

A laktanyát elhagyva az úton balra fordultunk (volt 3 katona 2 kecskeméti és egy hódmezõvásárhelyi akik jobbra fordultak mert azt az infót kapták hogy mindegy merre kezdik, csak az volt vele a baj hogy az fõtéren lévõ ellenõrzõ ponton még nem volt senki és vissza kellet forduljanak ami plusz 2-3 km.-t jelentett nekik) majd kb. 1.5-2 km.-t  megtéve az aszfaltos úton, követve a sárga jelzést tempóztunk tova. Egy éles jobb forduló után letértünk egy földútra ami egy darabig különösebb nehézségek nélkül fogyott, csakhogy hamarosan átváltott hullámvasútba! Nem számoltam de kb. 30 db 2-3 méter mély és 5-10 méter széles  tankok által kijárt gödröt kellett leküzdenünk! Itt olyan jó tempót diktáltunk hogy az elsõ ellenõrzõ pont elõtt (Pintér híd) két csoportot is beértünk és megelõztünk. Bár a jobb lábam egyik ujján a körmöt majdnem derékszögbe fel tudtam hajtani, de leukoplasztal rögzítettem indulás elõtt és a 65 M surranóm is jól tartotta a lábam, nem csúszkált és nem nyomta, bár néha a gödörben lefelé a súlyom (kb. 120 kg.) éreztette magát…. A hídnál két férfi fogadott minket akik ásványvizet és golyó rágógumit osztottak, én alapból rágóval indulok szinte minden túrán így nem igényeltem az ellátmányt inkább szlopáltam egy kis izotópost (izotóniás ital) a hátizsákomból. A többiek és nyeltek némi nedût, betoltak 1-1 rágót közben megkaptuk pecsétjeinket majd tovább indultunk.

 

Tapostuk a métereket, balra szõlõtõkék sorakoztak, kanyargott az út majd kiértünk egy aszfalt útra ismét, itt jobbra fordultunk majd követtük tovább a sárga jelzést. Bal oldalon egy állatokkal teli tanya tûnt fel, egy pulya kakas észlelésünkkor betorzult és folyamat vörös fejjel gurgulázott. Én nyávogtam neki párat,ami igencsak irritálta, azt vártam mikor kap agyvérzést! Az aszfalt út szépségeit hamarosan egy balra kanyarodó homok út váltotta fel. Az idõ itt még nagyon jó volt,kicsit borongós, túrázni ideális idõ. Egy tényleg szép erdõ terület következett, Krisztián szedett nekem 2 szem ringlót amit benyeltem majdnem magostól. Bal oldalon egy lovas kocsi tûnt fel,jobb oldalon pedig paprika palánták sorakoztak. Elhagyva  õket hamarosan jobbra fent egy fán feltûnt egy figyelmeztetõ tábla hogy ,,Katonai terület, belépni életveszélyes” ! Biztos egykoron volt neki aktualitása de mivel kb. 50 méterre feltûnt a 2. ellenõrzõ pont (HK vezetési pálya bejárata) nagy levegõt véve beléptünk a területre! Pláne hogy két mosolygós 18 év körüli suni volt a pontõr akik almát, ásványvizet és valami csokit osztottak. Láttam hogy van egy fél literes cola felbontva és én abból szerettem volna inni kérni de felhomályosítottak hogy az a pontõrök saját tulajdona amibe már bele ivott, ami persze nekem nem lett volna akadály, pláne hogy csak poénból vetettem rá szemet! Megkaptuk a pecsétjeinket és itt ráírták a 09.28-as érkezési idõt, majd fájó szívvel búcsúztam(tunk) szemre való pecsétosztóinktól.

 

Megindultunk következõ ellenõrzõ pont (horgász tó) felé,itt elborult az ég és csöpögni kezdett az esõ, de nem tartott 1 percnél tovább, szinte a homokon is alig látszottak az esõcseppek. Spuriztunk a homokban, bár az idõ még mindig aktuálisnak volt mondható a túrára,de éreztem hogy ez nem marad sokáig már így. Árpi és Évi turbóba nyomták, mert vagy 100 méterrel jártak elõttünk. Hamarosan egy aszfalt út keresztezte utunkat, de itt haladtunk tovább egyenesen a homok úton. Balra tõlünk egy kb. 20 méter magas domb magasodott, ami egykoron temetõ ként funkcionált, jobb oldalon pedig egy tábla amin pár itt megtalálható növény fényképe és rövid leírása volt látható. Mentünk még pár száz métert, itt a bal oldalon egy domb tetején a szépen felújított Geréby-kúriát láttuk,ami egy hatalmas birtokon állt. Itt jobbra fordultunk és követtük a homok utat tovább. Pár száz méter után jobbról ordító Zámbó Jimmy zene volt hallható,itt ráfordultunk az aszfalt útra és ahogy közeledtünk láttuk hogy egy lufikkal díszített fa kerti bútorokkal berendezett beülõs szórakozó helyrõl jött a rettenet! Nem tudom kit szórakoztattak vele, mert két fõt láttunk ülni egy asztalnál és a kapu is zárva volt. Még kb. 400 métert tettünk meg az aszfalton amikor megérkeztünk a Horgász tó ellenõrtõ ponthoz. Itt egy pár (orosháziak) jött velünk szembe mert õk már megkapták pecsétjeiket és frissítõjüket , valamint visszafelé kellett menni, mert arra folytatódott a túra tovább! A ponton egy innen származó de Szegeden élõ 25-30 év körüli srác fogadott minket. Megkaptuk pecsétjeinket és kaptunk mellé egy kupont amiért a horgásztóhoz tartozó vendéglátó helyen kaphattunk 1-1 pohár sört, vagy üdítõt. Természetesen mindenki a sört választotta, ami nekem addig tartott amíg a kezembe adták! Annyira jól esett a hideg cucc, hogy gyorsan rendeltem még egy kört, én és Árpi 1-1 korsó sört, Krisztián egy kávét Emese egy colát kért, Évi pedig semmit. Ahogy iszogattunk megérkeztek a katonák is akikrõl a túra elején beszéltem, kicsit mérgesek voltak a pár plusz kilométer miatt és õk is sörrel vigasztalódtak. Közben a falon lévõ bika trófeán egy fecske landolt és onnan figyelte tevékenységünket. A katonák megjegyezték hogy ahogy észlelték a nyomokból hogy valaki surranóban csinálja a túrát, azt gondolták hogy vagy egy katona vagy egy nem normális valaki lehet!  Mondtam nekik hogy az egyik körmöm sajnos megadta magát és ezért döntöttem a surranó mellet mert ez legalább ha kicsit is de kíméli. A horgásztónál eltöltött kb. 15 perc jól esõ pihenõ volt, egyébként nem csak horgász tó volt a területen hanem fürdõ medence is és gyerekek számára játékok sora. Ha nem idõre kellett volna menni szívesen maradtam volna még pár órácskát, de így sajnos magunk mögött kellett hagyni a helyet.

 

Szóval mi is elindultunk visszafelé amerrõl jöttünk, Jimmy még mindig nyikorgott rendesen. Az aszfalton mentünk kb.1.5 km. amikor is jobbra fordultunk egy homok útra ismét. Itt valamit nagyon õriztek,mert a dróthálón egy átlátszó valami szövet volt kihúzva és mögötte legalább 6-8 kutyát láttunk amik elszórtan voltak kikötve a birtokon. Haladtunk tovább pár száz métert, itt pedig jobb oldalon egy tanya tûnt fel amit két valami kaukázusira emlékeztetõ kutya õrzött. Az egyik (a világosabb szõrû) kutya ugatott és idõnként megrázta a fejét, látszott rajta hogy zavarja valami. Hát nekünk volt anno egy spánielünk és annak is hasonló gondja volt, mint kiderült, toklász (amit gyerek korunkban dobáltunk egymás ruhájába,hajába,szemébe)  volt a fülében és az irritálta. Ami nem túl kényelmes szerencsétlen kutyának, pláne ha mélyebbre kerül a fülbe, károsodhat a kutya hallása vagy bele is pusztulhat!  Ha láttunk volna valakit csak megemlítettem volna neki a dolgot de senkit sem láttunk a tanyán. Kb. itt esett le a dolog hogy a következõ ellenõrzõ pont a Strázsa hegy kb. 13 km.-re van a horgász tótól ami annyi mint amennyit a rajttól jöttünk a horgásztóig összesen! Hát ettõl nem lettünk boldogok, ballagtunk a végtelenbe és tovább. Sok nagy szénabála mellett haladtunk el amit Emese meg is vizsgált hogy mivel van összekötve . Kezdett az idõ (számomra) kimerítõen meleg lenni, az izotópos is már langyosodott rendesen, mint folyadék egyre elviselhetetlenebb lett de inni kellett mert éreztem hogy dob egy kicsit a fejem a meleg miatt. Akkor sem lett jobb amikor elértük az aszfalt utat amin jobbra fordultunk a buszmegállónál. Most már az út is nyomta a meleget, én az út közepén mentem mert ott még elég egyenletes volt a terep, kezdett sajogni a lábam,körmöm. Kb. két kilométer aszfalt után ballra kanyarodtunk és ismét homokon folytattuk. Itt Krisztián jelezte hogy négy túrázót lát közeledni hozzánk. Nem sokkal késõbb kiderült hogy egy délvidéki magyar és a három katona közeledett hozzánk. A katonák meg is kérdezték hogy mi újság a lábammal és hogy miért nem cserélem le a hátamon csüngõ futócipõre a bakancsot. Hát erõsen begondolkoztam már én is a lábbeli cserén, de nem akartam a semmi közepén a napon bohóckodni,mondom majd meglátom a Strázsa hegynél hogy áll a dolog. Kanyargott az út egy szép ívet tettünk meg és végre elértünk egy erdõs  részhez, ahol bár nem volt sokkal hûvösebb de legalább nem totálba kaptuk a napot a búránkra. Itt Árpi,Emese és Krisztián már pár száz méterrel elõttünk járt,már nem is láttuk õket Évivel. Egy T elágazáshoz értünk és itt jobbra valamint egyenesen ismét feltûnt a sárga jelzés, úgy rémlett és a nyomokból kiolvasva úgy tûnt hogy a többiek egyenesen mentek tovább rossz irányba! Ezt abból szûrtem le hogy jobbra egy szalag lógott a fán, valamint az itinert átböngészve az is jelezte hogy itt jobbra kell fordulni a sárgán és nem követni azt egyenesen. Telefonon felhívtam Krisztiánt hogy forduljanak vissza, kicsit bizonytalanul de végül hallgatott ránk. Elindultunk a szalagot követve az erdei úton, a többiek is hamarosan beértek minket,Árpi megjegyezte hogy elég kifejezéstelen arcot vágok vagyis inkább élettelent. Hát bevallom õszintén a meleg itt már elég rendesen kikezdett, egy óvodás kislány lenyomott volna szkanderban annyira erõtlennek éreztem magam! A leírásban az volt hogy kb. 15 perc után elérjük a Strázsa hegy ellenõrzõ pontot, ami kb. 20-25 perc gyaloglás után sem akart elérkezni. Már azt hittem hogy mégsem jó irányba jöttünk, amikor egyszer csak mégis feltûnt a pont. Egy idõsebb úr és egy csillag szemû 18 év körüli suni voltak a pontõrök. Na itt az egyik izotópos maradékát kiöntöttem mert már annyira meleg volt hogy ihatatlanná vált, az üres flakonba pedig kb. 1 liter tiszta vizet engedtem. Megkaptuk pecsétjeinket, a többiek tolni kezdtek valami szilárdat de én csak hátra dõltem a fûbe és pihentem kb 2 percet. Közben megérkeztek az orosháziak akik azért kerültek mögénk,mert eltévedtek, gyarapítva haszontalan kilométereik számát. A pontõrök tájékoztattak minket hogy innen már ,,csak” 9 kilométer a cél,ami engem annyira nem nyugtatott meg mert kevesebbre számoltam(tunk) . Na a cipõt itt sem cseréltem át, mert úgy éreztem a surranóban még mindig könnyebben teljesítem a hátralévõ távot,mint hogy a futó cipõ esetleg az ekkorra már legalább egy számmal nagyobbra dagadt lábamat nyomja,pláne a körömtelen lábujjamat!

 

Meg is indultunk a következõ ellenõrzõ pont (Dörmögõ ház) felé, Évi elindult az erdei úton tovább,amikor is a férfi pontõr utána szólt hogy nem arra és balra egy kis ösvényre mutatott hogy arra tovább. Megköszöntük a korrigálást és bevetettük magunkat a susnyásba. Pár méter megtétele után egyszer csak egy kb. 20 méter magas homok domb tárult elénk,na ennek már csak azért sem örültem,mert még felfelé csak-csak felérek, de amikor lefelé kell tartani magam az a lábujjaimnak nem fog túl jól esni! Az elsõ dombon felkapaszkodva szenvedtem rendesen, nagy nehezen felértem de a többiek sehol…. pislogtam most merre, ballra két fiatal suni ült a hûvösben nekem háttal és beszélgettek,mondom ezek mit keresnek itt (mint kiderült,feladták a túrát és várták hogy bevigyék õket kocsival)  tovább mentem és eljött a lejtõ is,amit úgy imádtam mint dögkeselyû a szaloncukrot. Szembe jött velem az egyik rendezõ, nem tudom mit vagy kit keresett (lehet a sunikat) de kérdésemre hogy hány ilyen domb van még azt mondta hogy ,,hááát még van egy pár” , nem lopta be túlságosan a szívembe magát! Árpi tûnt fel és hallottam hogy azt mondja jön már,majd eltûnt (a célban láttam legközelebb  ) Emesét és Krisztiánt még láttam úgy 50 méterrel elõttem de hamarosan õk is eltûntek a dombok és fák takarásába. Hát vagy 6-8 domb leküzdése után kisimult a terep, egy éles jobb kanyar jött, itt bal oldalon egy erdõs részen fagerendákból padok és asztalok sorakoztak, sõt egy rendes ping-pong asztal is ott volt! Csodálkoztam is rajta hogy mit keres ott,nem tûnt gagyinak vagy rossznak, értetlenül bámultam. Elérkeztem egy Y keresztezõdéshez ahol balra egy piros szalag, jobbra pedig a sárga jelzés zavarta össze ismét amúgy sem tiszta elmémet!Telefonos segítséget kértem Krisztiántól, aki mondta hogy a sárga jelzésen jöjjek és nem járnak messze tõlem,alig pár perce haladtak el õk is a keresztezõdésnél.  Hamarosan elfogyott ez erdõs rész és ismét csillagunk éltetõ sugarait élvezhettem. Kiérve egy búzatáblához, Krisztiánt és Emesét pillantottam meg pár száz méterrel elõttem, intettünk is egymásnak. Kanyargott az út, a távolban egy UFO szerû víztorony körvonalazódott ki,amire emlékeztem reggelrõl hogy ezt láttam már valahol. Igen az a szabadszállási víztorony volt ami egyre közeledett, élesen balra kanyarodott a sárga jelzés,majd pár száz méter után  jobbra tartottam. A távolban két ülõ alakot szúrtam ki egy facsoport árnyékában, Emese és Krisztián voltak azok, épp zoknijukat igazították, vizet tarháltam tõlük, mert én már beszoptam minden decit. Egy fél literes maradt nekik is így két korttyal be kellett érjem. Tovább indultam,mondom úgy is utolérnek,ekkora már úgy be voltam lassulva mint a higany hõmérõ nulla fok hõingadozásnál. Egy aszfalt út következett ismét, három cigány gyerek horgászott épp a csatornát átívelõ alumínium hídról, tõlük érdeklõdtem meg mennyi lehet még a Dörmögõ házig, mert már a nyelvem is lógott és az idõm is fogytán volt! Közölték hogy kb. 1 km.-re van a kanyar elõtt,majd az után érdeklõdtek mióta gyaloglok, és miután közöltem velük hogy reggel 07.30 óta,értetlenül dünnyögtek. Alig 200 méter megtétele után bal oldalt egy juhász állt az út szélén akitõl a biztonság kedvéért még egyszer megkérdeztem a Dörmögõ ház hollétét, õ is megerõsítette hogy a kanyar elõtt jobbra van, így kiszáradásom határán még erõt vettem magamon és sajgó lábaimtól vezérelve botorkáltam a horizont felé. Nagyon hosszúnak tûnt az út, a meleg kivette a maradék erõmet is, legszívesebben befeküdtem volna valami fa alá, de még volt hátra majd 4 km. a célig. Krisztiánék beértek, és egyszerre értünk oda a Dörmögõ házhoz, bent nem láttunk senkit,csak egy Gepida bicikli volt a kerítésnek támasztva, amit már a rajtnál is láttam, érdekes hajszál vékony piros számzárral kikötve. Bekiabáltam de csönd volt,majd miután elmentünk a szépen felújított ház elõtt és oda is bekiabáltam, valaki kikiabált a házból,majd beinvitált minket. Egy 30 év körüli srác egyedüli pontõrként fogadott minket. Miután megkaptuk pecsétjeinket, víz után érdeklõdtem, mire azt javasolta hogy kint az udvaron található egy kerti csap ott ihatunk és megmosakodhatunk. Na ezt nem kellett kétszer mondania, ott hagytam mint óvodás gyerek a spenótot és szinte eufórikus állapotban dugtam a csap alá bolygónyi fejemet! Emese követett de õ csak a lábait hûtötte,én még a túra kalapom is tele engedtem vízzel és úgy vettem fel. A pólómon és a hátizsákomon kiült a só, anyányi melleim alatt kb. 2 centi vastag fehér csík húzódott a hátizsákomon is nyomokban kifehéredés nyomai voltak. Itt nagy hírtelen megittam 3 pohár hideg vizet,majd egy teli engedett pohár vízzel tovább indultam,mert szorított az idõ. A Dörmögõ ház egyébként arról is híres hogy József Attila itt írta pár ismert versét! (nekem a kedvencem a Tiszta szívvel, amit érdemes meghallgatni a youtub-on a Keksz együttes feldolgozásában, engem ráz tõle a hideg!!!)

 

 Krisztián és Emese is össze kapták magukat és utánam indultak, alig pár száz méter után be is értek. Már Szabadszállás belterületén haladtunk árnyéktól mentes útvonalon,mire elértük az alig 1 km.-re lévõ Fõtér ellenõrzõ pontot szinte már teljesen megszáradt rajtam a kalap…..Itt egy fiatal lány és egy fiatalos nõ fogadott minket, nápolyit és vizet osztogattak. A fiatalabb teremtmény igen dekoratív volt, barna testhez simuló nadrágját a rajtban kiszúrtam már.

 

Most viszont kevésbé érdekelt ez a része, mivel 15.41-et írtunk és nekem 16.15-ig célba kellett érjek! Bõ fél órám volt hátra és kicsivel kevesebb mint 2 kilométer, így szemeim legeltetése helyett lábaim további sanyargatását választottam inkább. A hátralévõ távon találtam két utcai nyomós kutat, ahol a kalapom tele engedtem vízzel és úgy húztam hatalmas fejemre,ami szerintem a meleg hatására duzzadt piszkosul meg. Emese és Krisztián kb. 200 méterrel elõttem ért célba, nagy nehezen én is bevánszorogtam, amikor beléptem a laktanyába épp az oroszháziak jöttek velem szembe akikkel kölcsönösen gratuláltunk a sikeres teljesítéshez. Megkaptuk utolsó pecsétjeinket és a névre szóló okleveleinket valamint a kitûzõinket. Árpiék mint kiderült mentek egy kört a laktanyában egy helyi muksóval és csináltak pár képet. Nyeltem pár korty vizet, de a szilárdból semmi nem volt a kívánságlistámon . Kimentünk az épület elé és én a hûvösbe húzódva kb. fél óra alatt (nem vicc) átöltöztem! A surranók levételekor tudatosodott bennem hogy a ball lábam sarkán hiányzik a bõr és a lábfejemen is van egy szétdurrant vízhólyag, amin eléggé elcsodálkoztam mert ilyet még nem láttam( a cipõ fûzõ alatti részen volt )! Pláne hogy ezeket nem is éreztem szinte, mert a köröm nélküli lábujjamra koncentráltam végig . Közben Árpiék mondták hogy a 3 katona akikkel találkoztunk rólam beszéltek hogy én tuti nem fogom megcsinálni a túrát mert elég sz@rul néztem ki amikor láttak utoljára. Hát azt alá írom hogy sz@rul néztem ki de fejbe dõl el minden oda pedig nem látnak bele, ha nem törik el valamim, vagy nem ájulok el nincs az az Isten hogy ne menjek végig egy távon!Mint eddig mindig, nekem most is sikerült célba érni szintidõn belül! Mondjuk Árpi azt is mondta hogy az alumínium hídnál ismét feladta valaki, úgyhogy ez már a harmadik tûrázó aki befejezte idõ elõtt a túrát!

 

Mindent egybe véve, nem szenvedtem még ennyit célba érkezésért egyik túrámon se (még a Kitörésen sem,pedig ott az elsõ 5 km.-en  3x hánytam) számomra ezen a napon a meleg volt a legnagyobb kihívás! Még kb. 2-3 napig csak kornyadoztam mire azt mondom hogy újra neki vágtam volna egy túrának, de szigorúan csak éjszakainak!  Köszönöm túra társaimnak Varga Krisztiánnak, Bakodi Emesének, Bürgés Évának és Helembai Árpádnak a jó társaságot!
 
 
FrigyesmesterTúra éve: 20142014.07.07 12:41:59
megnéz Frigyesmester összes beszámolója

 


Strázsa 25


 


A meteorológusok és a javasasszonyok 34 C°-ot jósoltak, így mi a 15; 25; 35 km-es távok közül a középsõt választottuk. A volt laktanya egyik épületében regisztráltunk a rajtnál. A rendezõk figyelmességeként a várakozókat eközben gyermek aerobik csoportok szórakoztatták. A kényelmesebbek letudhatták a bemelegítést- így vizuálisan.


A kaszárnyából kikanyarodva rövid szakaszon aszfaltúton haladunk, majd jobbra rátérünk a túra különlegességére, a harckocsi útra. Lánctalpak ezrei alakították ki ezt hullámvasút formára valamikor a múlt században. Kilométereken át hullámzik a pálya alattunk, balról kukoricás. Tengeribetegségre hajlamosaknak nem ajánlott! Egyszer fenn, máskor lenn-akár az életben. Az itt dübörgõ harckocsik felvert porát azonban már rég elfújta a szél, s a lánctalpak csikorgását is felváltotta a pacsirtaszó, mely elkísér bennünket egészen a Pintér hídnál felállított ellenõrzõ pontig.


Az egyre fokozódó hõségben vágyakozó pillantásokat vetünk a Duna-völgyi fõcsatorna hûsen fodrozódó vizére. Cikk-cakkban haladva követjük a sárga jelzésû utat, mely egy rövid távon újra aszfalttá alakul cipõnk alatt.


Egy karámból néhány szürkemarha figyeli lépteinket. Modellkarrierre egyenlõre azonban nem számíthatnak, mert amint rájuk irányítom fényképezõmet, szégyenlõsen hátat fordítanak.


Kissé távolabb haragos tekintetû szelindekkel nézünk farkasszemet egy nyitott kertkapun keresztül.


Felmérjük a lehetõségét, hogy a túra hátralevõ részét futva kell megtennünk. Ám körülnézve megnyugodhatunk: az elõttünk haladók sem hagytak itt egyetlen nadrágfoszlányt sem, így nekünk is lehet esélyünk.


Balra kanyarodva hosszú, homokos, vendégmarasztaló úton haladunk, de legalább árnyas fák rejtekében. Fenyõ, nyár és akácerdõkön áthaladva színes gyurgyalagok köszöntenek gurgulázó hangon.


A félsivatagos „Tankos” sarkánál újabb e.p.


Mosolygó lányok ásványvízzel, gyümölccsel, nápolyival fogadnak. Itt jobbra kanyarodva elhagyjuk a sárga jelzést, innen kék szalagok integetnek a kellemesen élénkülõ szélben. Borókás és vadszõlõ között kanyarogva egyre dombosabbá válik a táj. Mintha nem is az Alföldön járnánk. A borókafenyõ az egyetlen õshonos fenyõfaj errefelé. Lilás bogyóival szolidárisan bókolgat felénk, hiszen egyik elnevezése éppen a „gyalogfenyõ”.


A Boczka tanya mellett elhaladva a házigazda kedves invitálásának teszünk eleget. A kapu melletti táblán krétával írt verses üzenet. - A szomszéd írta ma reggel- somolyog a gazda- Mi így "ímélezünk" egymással.


A kellemesen hûs konyhában megcsodáljuk a falra akasztott betyárkalapot, muzeális hegedût, s megannyi népies relikviát. Frissítõt kortyolgatva beszélgetünk. S ahogyan az asztalon gyöngyözõ üveg oldalán a páracseppek, szívünkrõl is úgy gördülnek le a görgetegek: Nem veszett még ki a legendás magyar vendégszeretet!


Maradnánk még, de szorít a szintidõ, (7 óra) no meg a túracipõ. Búcsút intünk, s újra az ösvény porába toppan a talpunk. Innen nem messze ismét szilárd burkolaton haladunk egy darabig, majd balra csapás. Szerencsére a szalagjelzések egyértelmûen jelzik, hol kell lefordulni. Csupán a térképre ne hagyatkozzunk, mert lényegesen kevesebb ösvényt jelöl, mint amennyi valójában fellelhetõ. Egyre beljebb jutunk a rengetegbe. Léptünk nyomán zizeg az avar. Akkora zöld gyíkok surrannak tova, mint egy bébikrokodil.


A ritkásodó növényzettel borított homokbuckák egyre magasodnak. Újabb e.p-nál rövid feltöltõdés után jobbra kanyarodva újra sárga jelzés, meredek emelkedõn kaptatunk fel.


Strázsa-hegy.


A „szédítõ” 120 m-es magasság valóban hegynek tûnik, de az érzékcsalódás csak a kánikulának tudható be. A török idõkben innen vizslatták az ellenséget. Jól mutatna itt egy kilátó.


Lefelé kocogásra csábít a lejtõ. Lépéseink nyomán fehér õzbak koponya sejlik elõ az okkersárgán pergõ homokból. Valaki nagy baklövést követett el...


A jelzést követve elhaladunk egy szabadidõ park mellett. A civilizáció közeledtét egy ínycsiklandó terhét nyújtogató barackfa és pár gazdátlan gumiabroncs jelzi. Szembõl érkezve néhány túrista kér útbaigazítást. Mindössze 180 fokot tévedtek az irányt illetõen...


Mi is kezdünk fáradni. A túra utolsó kilóméterei izzó aszfaltúton kígyóznak. Jim Carrey itt gyakorolhatná a parázsonjárást, ha legközelebb a vacsutu törzshöz látogat.


Utolsó elõtti e.p.: Dörmögõ ház.


József Attila töltötte itt nagyapjánál keserédes napjait. A városba érve már egy ideje csak a talpamra gondolok. Mindig, meg-megállva.


A célban.


Jóban-rosszban sántikálva, de elégedetten vettük át a kitûzõt és az oklevelet, elõrelátók az emlékpólót. Utána bõségtál: lilahagymás zsíroskenyér, tea, sajtos pogi, zserbó.


 


Összefoglalva: Mindenkinek ajánlom, aki szereti a változatos és különleges pályát (harckocsiút, futóhomok). Az eddigi legjobb ár/értékarányú túra. Minden megállónál bõséges „hadtápellátmány”. A magyarországi teljesítménytúrázás új színfolttal gazdagodott. Köszönet a szervezõknek és biztos vagyok benne, hogy jövõre újabb meglepetésekkel várják az elszánt „strázsamestereket”.

 
 
dimitrovTúra éve: 20142014.07.05 18:53:03
megnéz dimitrov összes beszámolója

Strázsa 35 


Tereptúra a harckocsiúton. 


Nem volt kérdés, hogy a mai napon merre megyek túrázni, hiszen még áprilisban megbeszéltük Asbóth Gyurival, ha lesz túra ott a helyem/helyünk. Sikerült elõneveznem és örömmel vettem, hogy a 35-s távra már a 11-s sorszámot sikerült megkapnom. Fél 7-re értem a laktányához, ezután a rendezõ úr és a polgármester úr rövid köszöntõje után a helyi ifjak egy kis meglepetéssel készültek a lelkes túrázóknak. Ezután indult a túra. 7:30-kor sikerült elrajtolnom. Szép idõnek néztünk elébe, hiszen már reggel kivirított a napocska, és a nap folyamán nem is igazán adta alább. Szerencsére sikeresen hagytam magam mögött az ellenõrzõpontokat és itt-ott egy-egy túratárssal kerülgettük egymást. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Kunadacsi horgász-tó és a Strázsa-hegy közötti 12-s szakasz elég nehezen volt viselhetõ ebben a nagy melegben frissítõ nélkül. De túléltük. A Dörmögõ ház portáján ismételten felfrissülve és megtekintve híres költõnk nagyapai házát, újult erõvel indultunk tovább. Innentõl csak úgy koptak a kilométerek a cipõ alatt, és sikeresen 5:35 perces eredménnyel be is értem a célba. Örömmel vettem, hogy amikor befutottam, Döme Géza kolléga és egy ifjú túrázó pár örömmel és tapssal fogadott. 


A papírmunka után jól esett a babgulyás és a kunsági parasztlángos (megjegyzem nagyon finomak voltak). 


Összegezve:


Szervezés, szervezõk, pontõrök: maximális 5


Útvonal: 5


Elletás:5


Remélem jövõre ugyaitt is ugyanilyen jó szervezõkkel és lebonyolító személyzettel, de annál több turázóval találkozom.


Köszönök mindent. 


Üdv dimitrov Kecelrõl

 
 
HoLa81Túra éve: 20142014.07.05 14:55:03
megnéz HoLa81 összes beszámolója

                                                                                                    Strázsa 15


Visszatérés a sorkatonai szolgálat helyszínére 11 év után.


Ennek a napnak a délelõttje Szabadszállás és környékére lett szánva. Indulás Nagykõrösrõl autóval  reggel 6 óra után pár perccel.


Az utat 75 perc alatt sikerült legyûrni, hála a Lajosmizse környéki rossz utaknak . A rajt helyszínén a kollégium elõtt pár ember állt kint, de 


annál több bent. A  35 km-es regisztrációs asztal elõtt valóságos sor állt.  Szerencsére  nem ide kellett beállni, hanem  a 15 km-es


asztal elé. Mivel már két hete elõjelentkeztem, így a  regisztáció pár pillanat alatt végbement.       Indulhat a menet.


Indulási idõnek 7ó 22 lett beírva, de még pár percig szöszöltem, így valójában 7 ó 25-kor rajtoltam. Egy ideig a vadonatúj sárga sáv jelzést


kellett követni . Aszfaltút, földút, harckocsiút. Az utóbbihoz most volt szerencsém elõször (de nem utóljára). Nagyon kömény egy valami.


Tökéletes választás az útvonal kijelölésekor. 1. EP. Pintér -híd  8 ó 07 perc. Két pontõr a napernyõ alatt, közvetlenûl a csatorna mellett.


E pont után szétválik a rövid táv a hosszabbaktól, így innen szalagozást kell követni  a csatornával párhuzamos úton. Volt itt minden:


Az útvonal érint földutat, rétet, learatott gabonatáblát, lucernást, vizenyõs területet míg végül a Tõzeges -tó mellé nem ér. Itt jónéhány pecás


markolta a botokat a víz mellett a kapásra várva. 2. EP. Tõzeg-tó  8 ó 35 perc. Egy pontõr a padnál. Ellátmány:Csoki, víz.


A tavat elhagyva nemsokára mûúton kell folytatni az utat. A sárga sáv jelzés balról (dél felõl) újra az útvonal részévé válik.  3.EP.


Dörmögõ ház. 9 ó 10 perc. Egy pontõr a padnál. Néhány fotó a ház körül, és bepillantás a ház belsejébe is.  Néhány perc után továbblépés.


A Bársony István parkban egy rövid kör a táblák körül. Séta be a város központba. 4. EP. Fõtér. Két pontõr hölgy. 9 ó 30 perc.


Séta a célig néhány esõcseppel fûszerezve. Cél: 9 ó 48 perc. A célban igen-igen meglepve fogadtak  mivel én értem be elõször, s hogy


ilyen korán már visszatértem. Pedig ez egy közepes tempójú séta volt, semmi futás, kocogás.


Kitûzõ, emléklap, zsíroskenyér, sütemény ebben a sorrendben.


Szervezés, itiner, szalagozás remek. 


A sárga sáv  végig jól követhetõ.


Jövõre újra itt, már hosszabb távon.     Köszönjük a szervezést.