Kékes 4x, először
Mivel a Piros85-ön az X. 13-iki nevezésemmel a várólista végére kerültem, alternatív túrát kellett keresni. Találtam egy jobbat:) Ugyan itt is van előnevezés, de azért be lehet kerülni anélkül is. (A Pirosra is be lehetett volna férni - elméletben, mert kb. 20-an nem indultak.) Aztán két kilencedikes diák (Marci és Gellért) is szívesen kipróbálta volna magát egy 50 körüli távon. Már emlegettem nekik a Vulkánt, jó, akkor arra fel kell készülni, kiváló lehetőség erre a Kékes 4x, egy kicsit ugyan nehezebb a Vulkánnál, de majd ott jön ki a csúcsforma. Amúgy a Kékes megadja azt a lehetőséget, amivel mi is számoltunk, hogy ha három elég, akkor kiszálljunk. Azt nem mondom, hogy ne lett volna igény rá, csak továbbmentünk.
Pesten melegítünk: Újpest Városkaputól átváltunk a Szerencs utcába (3,6 km, fél óra), útközben felkel a Nap. A busz letesz, majd szinte ugyanott szállunk is a másikra, remek csatlakozás. 8-kor nevezünk Mátraházán, viszonylag sokan vannak, kisgyerekek is. Újabb melegítésre van szükség, de egy perc lejtmenetes kocogás is megteszi. Nem szeretek lejtmenettel kezdeni, pontosabban a térdem nem szereti, kicsit hasogat is, de nem vészes. És a sok kő sem tesz jót, állandóan ügyelni kell, hogy ki ne menjen a bokám. Jobb is felfelé menni, ezt meg is kapjuk hamarosan. Nem is akárhogy, a legdurvább meredekkel rögtön az elején megkínál minket a Mátra és Imre. Ha valaki csak egyszer akar feljönni a Kékesre, meg kell dolgoznia érte. Szóval Sombokor és mind a négy kezem-lábam használatban van. Egy. Viktor elküld pecsételni a szanatóriumhoz és kínálja a mozgó kocsmát. Majd a következő körben szétnézünk.
A Kis-kőnél össznépi emléktáblakeresés folyik, minden követ kívül-belül átnézünk, találunk Kiss Ferencet, Kiss Lajost, vagy nem tudom kit, de Péternek híján vagyunk, hacsaknem Zsolti mögé rejtették. Vagy elvitte valaki az emléktáblát. Vagy még nem tette ki. Ezeket a pontokat szeretem. Mikori az emléktábla, ami nincs is? Visszahúzunk a pirosra és veretjük tovább. Amúgy a leggyakrabban elhangzó szó a Mátrában a fiúk közt mi más lehetne, mint a Naszály (váci, sződi illetősségűek). Már Sombokornál is ez ment a meredekség kapcsán, itt a kilátás az összehasonlítás alapja, a Sas-kőnél meg a sziklák. A Csepegő-forrás csepeg, és még kód is van, bár éppen le akarják takarni, biztos nálatok van az emléktábla is. A piroson messzebb van a Kékes, mint a zöldön, de jó, kevesebbet kell felfelé menni. Oda-vissza előzgetjük egymást egy csapattal, aminek az élén a tízéves forma Szabolcs diktálja a tempót. Hamarabb érjük el a pontot. Kettő. Hosszabban frissítünk, még egy teát is iszok. Táskáinkat leadjuk és a leghosszabb körre indulunk.
A K+ becsatlakozásánál valaki éppen tér vissza a harmadik köréről. Hát igen. A szél kissé átfúj, de ez nem tart sokáig. Megbeszéljük a nehézségeket: talpfájás, bokaficam, az eléhezést a ponton kezeltük, van némi szédülés, lesz még görcs és egy félelmetes hasraesés a hegyoldalba vágott szűk ösvényen. Aztán élvezzük az enyhe lejtésű ösvényt, a kilátást. Parádóhutára való kilátás nem okoz osztatlan sikert. Pedig nincs messze. Mindjárt ott is vagyunk. Hány ablak van a bejárat fölött? A Kis-kő alapján a válasz akár ez is lehetne: nincs is templom. De van. És mellette le is szólítunk a kertjükben pakolókat, hoznának egy kis vizet. Gyorsan fogy, főleg, hogy mások is rákapnak. Aztán egy csomó csap lesz kifelé, nem beszélve a Klarissza pezsgő vizéről. Megköszönjük. Leszegett fejjel megyünk fel. A vége keménykedik, de a Sombokorhoz nem hasonlítható Gabi halála. A szél viszont nagyon kemény lesz. Már nem is tudom, hogy vészelem át, mikor meglátok rövidujjasban egy fiút és egy lányt, akiken egyáltalán nem látszik, hogy fáznának. Gellért hőségriadót emleget nekik, nekem tovább kocognak a fogaim. Megejtünk egy forró csokit. (Otthon meg majd gondolkodhatom, hogy mitől van hasmenésem, a tejtől, vagy a Pisztrángos mellett ivott víz miatt. Nem lesz hasmenés.) Három. Az óra is kb. Most jön a nagy kérdés: menjünk még egy kört, vagy a fél ötös busszal közvetlenül utazhatunk Pestre. Gellért szerint, ha már itt vagyunk, akkor nyomjuk tovább, Marcinak nincs sok kedve, de ha így áll, akkor jön is. Csak ne fussunk. Nagyon kemények.
Aztán futunk. A negyedik körben eljutok odáig, hogy értékelem a táj szépségét. Értékelem a választást, hogy ez a befejező kör. Oda-vissza a legszebb rész, hogy tényleg megérje bevállalni: Csatorna-völgy. És a fordító forrás ugyan Ördög névre hallgat, folyik is szanaszét, de a szomjat is oltja és ez a lényeg. A Bene váron elidőzünk egy kicsit, a barlangot kihagyjuk, a kódot lerajzoljuk (majdnem mind a hármat). A szél megint kezdi, aztán bejön a P+, végül a K3 és igen. Négy. A kilenc és fél óra eggyel több a tervezettnél, de hiányérzetem egyáltalán nincs. Valószínűleg az egyik legkeményebb 50-es túrát sikerült világosban befejezni. Köszönjük Imrének a remek túrát, a Kékes gyorstalpalót!
Még vacogunk fél órát a sofőrre várva. 18:15-kor indul a busz, Gyöngyösön viszont most nem olyan remek az átszállás a 18:45-öst nem érjük el, csak 19:45-kor megy busz Pestre, ráadásul Hatvanon át. A végére jut még egy kis izgalom, hogy elérjük-e Rákosrendezőn a a 21:16-os vonatot. Csak a BVSC pályát kellett megkerülni, a fiúk mozgása kissé szögletes lett, de elértük. |
