Ezen a túraszegény hétvégén egy „jobb híján” túrára mentünk Zsombor fiammal Tiszakécskére. Alig háromnegyed órás kocsikázás után, fél nyolc elõtt pár perccel értünk a rajt helyszínére a Gyermekvasút sportligeti végállomására. Nem kellett nagy sort kivárjunk a nevezésnél, az biztos.
Megkaptuk az útleírást és a térképvázlatot, melyre különösebben nem illik a mestermunka kifejezés, de mint kiderült a terepen tökéletesen elég volt és ez a lényeg, nemde? Elõször a 4 km-re lévõ Tiszabögi révig kellett felballagni, ahol ellenõrzõkódot kellett felírni. Onnét ugyanazon az útvonalon ballagtunk vissza Tiszakécskére, most már a gyermekvasút másik végállomására. Nem tûnt unalmasnak az út. Elég sokáig haladtunk a Tisza mellett, pompás kilátással a második legnagyobb folyónkra, ahol a számos horgász remélte szerencséjét. Késõbb hobbikertek, tanyák között vezetett a homokos dûlõút. Odafelé mindenkivel találkozhattunk, aki elõttünk indult, visszafelé pedig azokkal, akik utánunk indultak. Számos ismerõsnek tudtam kezet nyújtani.
A túra második ellenõrzõpontján (egyben a túra céljában) megkaptuk az elsõ és egyben utolsó pecsétünket és elindultunk a túra második részének teljesítésére. Elõször a tiszai strand felé vettük az irányt. Igazából a szintidõbe bele is fért volna egy kis pancsolás is, de most a fürdést (sajnos) kihagytuk, ellentétben nem átállottuk kamasz fiammal megcsodálni a legszebb fürdõruhás lányokat.
Ezután felkapaszkodtunk a Tisza-gátra és az Inokai-révig megkezdtük majd 6 km-es utazásunkat a tûzõ napon. A folyót nem láthattuk a gát mellett végig húzódó nyárfaerdõtõl, de a 20 m szintet további 10 m-rel megtoldottam puszta szorgalmi feladatból, mert ahol lehetett lementem a gát tövébe egy kis hûvösért.
Az Inokai-révnél újabb ellenõrzõkódot írtunk fel, majd innen már végig aszfalton besuhantunk a célba. A program e részét színesítette, hogy 3 kerékpárost és ugyanennyi futót is szemügyre vehettünk ezen a szakaszon. Igazságtalan lennék, ha elhallgatnám a túra végének legizgalmasabb történéseit. Valójában szembe jött még egy autó is és volt az útban egy enyhe balos ív. Hát kell ennél több?
3:25 alatt beértünk pedig még meg sem kocogtuk a végét. Utána még felkerestünk egy szenzációs rejtésû geoládát is a közelben. Így kerek lett a nap. Be kell valljam, nem rágtam tövig a körmömet az izgalmaktól. S ha valami klasszikust kellene idézni, mi mást mondhatnék, mint azt, hogy „egynek jó volt”.
A túra "Zöldgömbös" szervezésû, de semmi kivetnivalót nem találtam benne. Minden korrekten zajlott, még ha nem is volt túlcifrázva. Az oklevél és a kitûzõ színvonalas, az ellátmány is rendben volt (zsíros kenyér, meggyszörp). Végül is nem bántuk meg, hogy ezt a túrát választottuk. Összességében jól éreztük magunkat. Igaz nem fáradtunk el, de kellenek néha ilyen laza kirándulások is. | 
