Videó: https://www.youtube.com/watch?v=wQXvyDuThcY&t=16s

(facebook: Bor. Bicikli. Balatonalmádi)

Nyitott pincék 30 TT - ahogy én láttam... (fényképes beszámoló a blogomon)                                                                                                                   

ui.: a legdrágább helyen vettem 400 Ft/dl áron a bort (de általában 200-250 Ft-ért adták). Azon a helyen pincér hoztta asztalhoz, rendkívül udvariasan, és láthatólag prémium hely volt. Szintén ugyanott az igényes és tiszta mosdót ugyancsak uvariasan mutatták meg, merre is van - és ingyenesen használtuk.

A rövid távon vettem részt. Az útvonal gyönyörű helyen haladt végig, csodás rálátással a Balatonra.

A szervezés katasztrofális volt. A túrát szeptember 30-án szervezték, de előnevezni csak szept 20-ig lehetett. Tíz nappal előtte már lezárták az előnevezést! Kb. 09:30-ra értünk oda, de csak másfél órás sorban állás után tudtunk regsztrálni. A regisztrációt csak két személy végezte mindkét távra. Nem volt elég a regisztrációs lap és csak hosszú idő múlva jutott eszükbe, hogy esetleg a sorban állókhóz elkellene jutattni a nevezési lapokat, hogy ne akkor töltsék ki, amikor az asztalokhoz érnek. Egy idő után a már kitöltött regisztrációs lapokat osztották ki újra és mondták, hogy a hátuljára írjuk fel az adatainkat. Olyan lapra amire már valaki felírta az összes személyes adatait!!! ADATVÉDELEM??????

Mire bejutottunk, akkor már csak az üres zsírosdezka tálcákat láttuk és néhány üveg félliteres víz hánykolódott a földön. Tea volt még, de mondták mások, hogy volt forralt bor is. Persze ha nyításra értünk volna akkor jutott volna minden jó. 1000 Ft nevezési díjat sokalom, hogy sehol nem lehetett legalább egy kupon fejében ingyen bort kostolni, csak a méregdrága borokat. Lényegében ha tele pénztárácval érkezett az ember akkor biztos jól érezte magát. Volt olyan pince ahol ki volt írva, hogy a WC 200 Ft ha nem fogyaszt az ember. Közel 15 ellenőrző pont volt. Lehet hogy volt aki élvezte, hogy minden pincében bort ivott és lehet hogy nem is ért a végére. Volt olyan pince ahol legalább kiraktak TOI TOI WC-ket a parkoló mellé, nehogy a pince wc-jet haasználjuk keveredve a pénzes Audis, Posches mulató közönséggel. Köszönöm, hogy a túrán felhívták a figyelmemet a társadaémi elhelyezkedésemre, hogy a literenkénti minőséginek mondott kb. 3000 Ft-os borokat nem tudtam fogyasztani.

A túrán amit kaptam 1000 Ft-ért hosszú sorbanállás után fél liter víz, a célban Balaton szelet ésgyönyörű tájat. De az biztos többet nem megyek erre a túrára, ez nem a kisember pénztárcájához van igazítva ez a túra.

(Rendezõi beszámoló. Forrás: www.balatonriviera.hu)

A marasztaló Riviéra - Nyitott Pince Teljesítménytúra

 Nagy sikerrel zárult idén a 2. Nyitott Pince Teljesítménytúra, a 144 résztvevõ egy rövidebb 15 km-es és egy hosszabb 25 km-es távon élvezhette a Balaton Riviéra gyönyörû panorámáit, a csopaki borvidék kedvelt borait és természetesen a helyiek vendégszeretetébõl is kaphattak egy kis ízelítõt a bátor érdeklõdõk. A rövidebb túrán 111-en indultak, a csodálatos, napsütéses idõ, a minden szinten érezhetõ jó hangulat is hozzájárult talán, hogy a Riviéra borteraszai sokszor órákra marasztalták a vendégeket, így a Nyitott Pince Teljesítménytúra célkitûzése, hogy mindenki érezze jól magát, teljesült. A 25 km-es táv 33 résztvevõje nemcsak a borokkal, de a Nosztori erdõ és a mindenki által felemlegetett Malomvölgy, patak menti csodáival is ismerkedhetett a visszaúton, a leggyorsabbaknak így is 6 óra alatt sikerült teljesíteni a sokszor hegymenetes, de látványaiban kárpótló távot.



A felsõörsi Gelléri pincészettõl indult a túra, ahol teával, frissítõvel kezükben regisztráltak a résztvevõk, majd a Levendula pince csodálatos panorámáján túllendülve, Alsóörsön a Présház borozó, a Gyuri Lángos, majd a Carpaccio étterem nyújtott pecsétpontként egy-egy könnyed pihenõt, frissítõt. Lovasra tovább indulva a Lovas csárda, majd Paloznakon a Papa borozója és a Homola pince teraszain pihenhette ki a túra elsõ részét a csapat, hogy aztán Csopakra érve a Jásdi, Szent Donát, Söptei pincészet híres boraival öblíthessék le az út porát. A rövidebb túra a Söptei pincészetig ért, innen a résztvevõk a transzferbusszal jutottak vissza a kiindulási ponthoz. A hosszabb távot választók a Nádas kút és Csopak érintésével Paloznakon keresztül a Nosztori erdõ vadregényes tájain, a Malomvölgy patak menti ösvényein értek vissza Felsõörsre.



Köszönjük a részvételt és a dicsérõ szavakat, igyekszünk a jövõ évben megrendezendõ Mandula (május) és Nyitott Pince Teljesítménytúráinkkal (október) is emelni a térség nívóját, hogy a környék csodáit ismét együtt fedezhessük fel, jó kedvel, jó borokkal, jó társasággal. Találkozzunk jövõre!



Köszönjük a képeket Lange Lászlónak!

A 25 km-es túra eredményei: Túra eredményei

A Balaton Riviéra Csapata

Nyitott pincék 30km, Balaton

Reggel 8:55-kor indultam két batárommal (Ádi és Levi) Felsõörsrõl a Gelléri pincébõl. Az indulásnál lehetett kávét, vizet kérni, gyülekeztek az emberek. Az adminisztrációval végeztünk gyorsan, kaptunk térképeket, itiánert. Láttuk, hogy kb. 20 perce indulhattak az elsõ résztvevõk, mi a 16-18. sorszámot kaptuk. (8-10-ig volt indulás). Késõbb megtudtuk, hogy a 15 km-es távra 111, a 30 km-es távra 33 induló volt.

Neki is vágtunk, azt terveztük, hogy az elején próbálunk egy 6 km/órát fenntartani, jó tempós séta, aztán utána belassulás lesz, az nem baj, és a végére ismét tempósabban megyünk.

Bementünk Alsóörsre, ott a Levendula Pince volt az elsõ állomás 3 km-nél. Csodaszép kilátás, bortermelõ hely, szõlõtõkék mindenhol, földbe vájt pincék, hamisíthatatlan vidéki látvány. Kis torlódás kialakult, de az elsõ ellenõrzõpont után már ritkásabbá vált a mezõny. Pár fotó, mi nem vettünk bort (kínálták), mehetünk tovább.

Kék szalagok elég egyértelmûen ki voltak téve, az itiáner alapos volt, nem tévedtünk el a túra során egyszer sem. Az Alsóörsi Csendes Kemping-et volt nehezebb megtalálnunk, mivel az útról nézve ez is egy szokásos szõlõnek tûnt, feliratot nem láttunk, de a térkép alapján megleltük a pecsételõ hölgyet. Ezután Alsóörsön négy ellenõrzõpont is volt (Csendes Kemping, Gyuri Lángosos Büfé a strandon, Carpaccio Étterem, Lovas Csárda), 1-2 km-re követték egymást, a strandon egy lángosos is részt vett benne, hogy ne legyen unalmas.

A Balatont nagyon sok helyen láttuk, sok vitorlás rajta, ez garantálta a „tér-élményét”.

A Carpaccio étterem (7.5 km)-nél csatlakoztunk az elõl haladókhoz.

Alsóörsöt elhagyva, egy kis szántóföldes séta után a Lovas Csárdát látogattuk meg, majd utána beértünk Lovas faluba, aztán mentünk nyugat felé a kék sávot követve (nem a hivatalos Kéktúra), kertek alatt. Néhány szõlõszemet néha elemeltünk, pótolva a szénhidrátot.

Beértünk Paloznak-ra, egy szép Kálvária tetején a Papa Borozója (házilag sütött sajtos kifli), majd kicsivel arrébb a Homola Borterasz (szõlõt kaptunk) fogadott minket. Itt kicsit bonyolult volt a tájékozódás, mert egy 8-ast írt le a túra útvonala, és itt kereszteztük a visszafelé menõ utat.

A Homola után szõlõk és szõlõk között vezetett a Balaton felé az út, majd a Paloznaki út érintése utána Jásdi Borterasz jött, ott „Pecsételj magad” volt, egy szép lila pecséttel gazdagodtunk.

Itt már Csopakon voltunk, amit kb. még 8 km-ig nem is hagytunk el. Ezután jött a nagyon szép kilátást adó, magas színvonalú Szent Donát Borház (16km, 220m szint). Ehhez fel kellett mennünk a hegyre, no 15 km-nél már éreztük a lábunkat. Vidám srác fogadott, mondta, hogy az elsõk vagyunk, ennek megörültünk.

Ezután jött a még mindig csopaki Söptei Pincészet és Étterem (17 km), amely a 15 km-es túra végpontja volt. Itt találkoztunk a szervezõkkel, mondták, hogy 2014-ben nem egy túrázó „eltûnt” a pincészetek csábító rengetegében :). Megpihentünk, kis falatozás, wc, majd mentünk tovább, lefelé a Balaton irányában. A Söptei Pincészet nem kis cég lehet, lejjebb is találtunk Söptei házat.

Elértünk a vasúthoz, ott egy Nádas kútnál (18 km) volt kiakasztva a pecsételõ, egy csövön jött ki víz a falból, jó íze volt, remélem iható forrást kóstoltam meg.

Ádi és Levi is jól bírták (még), jókat szórakoztunk egymáson, kezdett oldódni a hangulat (azaz káromkodni és sikamlós témákat elõvenni), ez 20 km után egy jellegzetes tünet csapatunkban. Igaz, a múltkori budaörsi éjszakai túránkon ez inkább rémtörténetekben nyilvánult meg, mondjuk az éjszakai erdõhöz az jobban illet.

Érdekes módon nagyon sok helyen láttunk bordó, vöröses követ, néha a föld is ilyen színû volt, biztos van valami magyarázata. A szebb szõlõknél viszont nem vöröses volt a föld, inkább a satnyábbaknál, a völgyben.

Ezután már nem volt új pecsételõpont, visszamentünk a Papa Borozójáig, ott pedig egy másik útvonalon (piros jelzés), erdõben mentünk fel Felsõörsre. Mi tagadás, a lábamat már éreztem mindenhol, Ádinak a térde fájdogált, Levi meg tûrt, legfiatalabb lévén õ nem panaszkodott.

Paloznak után szép panorámák, majd csendes erdõk következtek, találtunk 2 db harkály tintagombát, jött a Felsõörs melletti Malomvölgy, ott egy kedves futó hölgy jött szembe, két nagy fehér kutyával. Több patak, kis vízesések, tanösvény, ezek dobták fel a fáradt kedvünket.

Itt egy kicsit keményebb tempót próbáltam diktálni, nehogy elaludjunk. Volt pár kaptató, felértünk a faluba. Ott felhívtuk a szervezõt, aki kérte ezt, hogy átjöjjön a Söpteibõl Csopakról.

Az utolsó 1-2 km-en én és Levi megléptünk, elkezdtem futni, és örömmel láttam, hogy jól bírom 28 km után is. Levi követett, majd a legvégén egy utolsó õrült 500 m-es futással beértünk elsõnek, Levi 2 m-el megelõzött. Végül 5:53 lett a 28.2 km. Ádi 5 perccel utánunk ért be. Kaptunk finom zsíros kenyeret, teát, vizet, nemsokára Zelinda (fõszervezõ) is beért, elbeszélgettünk vele a túráról, a munkáról, amelyet õk végeznek turisztikai egyesületként, nagyon jól éreztük magunkat. Mondta, hogy a túráikkal próbálják elterjeszteni azt az üzenetet, hogy a Balaton és környéke nem csak a fürdésrõl és nyárról szól, hanem egész évben megtalálhatók programok, rendezvények, látnivalók.

50 perc múlva indultunk vissza, egy srác akkor ért be.

https://www.flickr.com/photos/131880874@N05/sets/72157657119414053/