Túrabeszámolók


Nosztra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2015 2016 2017
 Túra éve: 2018
regulatTúra éve: 20182018.03.01 05:28:17
megnéz regulat összes beszámolója

Én Nosztrára eddig csak megérkeztem a Sukola kereszt felől, úgyhogy kíváncsi voltam, hogy milyen onnan elindulni... Ezen a szombaton, csak az ismerkedés, azaz egy szemlélődős rövidtáv fért bele a napba, de megérte. Már megint kicsit szerelmes lettem a Börzsönybe. Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2017
plancziTúra éve: 20172017.03.04 13:50:14
megnéz planczi összes beszámolója

Egy teljesítménytúra a Börzsönyben, amit a kiváló szervezés, a látványban gazdag táj és az időjárás tett tökéletessé.


http://www.turistamagazin.hu/tel-es-tavasz-kozt-a-tuzhanyokon.html

 
 
stabatTúra éve: 20172017.02.22 23:45:55
megnéz stabat összes beszámolója

Nosztra 30


Fél kilencre érek a rajtba, István odahat, hogy elindulhassak még, amúgy nem fogadtak kitörő örömmel fél órával a 30-as táv rajtja után. Hideg, ködös idő volt, mikor otthonról indultam, majdnem dzsekiben és táskával kezdem a távot, de aztán az ajtóból mintavétel után visszafordulok, megszabadulok minden cucctól (csak a bögrém viszem magammal) és élvezem az utat. Csabával nyomjuk végig a távot terepkocogva. Az előző hetek bakancsos túrái után ismét cipőben, ami óriási felüdülés. A Kopasz-hegyet szemből támadjuk, nagyon jó ez a kis újítás. Lefelé mintha csúszna, de nem vészes. A Bükkös-árkot gyorsan ledaráljuk, kis tea Nagyirtáson, de ott sem időzünk nagyon. Előbb Stefánt előzzük, a bunkóság határát nem is tudom, hogy alulról, vagy felülről súroltam a találkozáskor, kicsit megállhattam volna, majd Tomit, Lajost a Nagy-Galla előtt érjük utol. Párat odamondogatunk egymásnak, aztán fel, le. A Galla után sunyin csúszik a jég, majdnem földre vitt. Már éppen lecsalnám a kis kanyart (ahogy szoktam), mikor meglátom a szalagot, na, ha valaki ezzel szenvedett, akkor kerülök. Csaba a szétcsúszó lábai, a víz és az itiner miatt kissé lemaradt, fentről mondom neki a rövidítést, de nem csábul el. Aztán a zuvári leágazásnál úgy kell rászólni, hogy most már felfelé kell jönni. Zuváron már tombol a tavasz, nem a kedvenc lejtőm, de átverekszem magam a köveken. A Csák-hegyre fel 5 lejövővel találkozunk, fent van banán, ez éppen jókor jön. Valaki a meddőhányón technikázik a kutyájával, inkább nem nézzük. Még egy utolsó futással próbálunk valakit utolérni, Nosztrán ez is megadatik, végül 4 és fél órával esünk be a célba egészen feldobódva, amit a zsíros, lekváros és egyéb kenyerek, meg a finom tea tovább fokoznak.

 
 
RoszKutyaTúra éve: 20172017.02.18 20:16:43
megnéz RoszKutya összes beszámolója

Emlékezetes a mai túra, mivel átléptem a 100. túrakilométert 2017. évben. Meg másért is, de azt majd később. 


Reggel késve indultam el, mert egy hete voltunk egy mesés wellness hétvégén egy mesés hotelban aminek az lett a vége, hogy sokszoros alkalommal voltam a mellékhelyiségben a héten mint ahányszor ettem, így a mai reggel is ilyen jó programmal kezdődött, majd amikor már indultam volna, folytatódott is...  Nem is voltam topon, de mivel kellenek a kilométerek nem volt kérdés hogy megyek. Már csak azért sem, mert azt hiszem két éve voltam a Noszta 20-on és tetszett. A másik ok, az az, hogy megismertem az idei év első túráján két BHTE tagot, akiket azóta is nagyon kedves túratársnak tartok. (+1: ezen a túrán adnak pálinkát...)


7:58-kor voltam túl a 30 km-es táv rajtján, a "becsekkolás" olajozottan történt. 


A túra első 15 kilométere egész jól elment. Változatos, terep, elején kicsit ködös, de nem túl hideg idő, és jó kis hullámvasút. Semmi, de semmi gondom nem volt, jó tempót mentem, kivétel nélkül csak terepfutó ment el mellettem, ötös átlag felett jártam. Aztán valami megváltozott, végighasgörcsöltem a túrát, ami jól be is lassított, a végén szinte agonizáltam. A túra végére kisütött a nap és felolvaszotta a talaj felső rétegét, úgyhogy idén sem maratunk ki a sárdagasztásból. Körülbelül 6,5 óra alatt értem be.  


A túra útvonalvezetése kiváló. Vannak benne combot és vádlit próbáló emelkedők, fékkieresztős lejtmenetek, sőt igen meredek lejtők is, amikor a természet engedi csodálatos kilátásokkal a Börzsönyre. Ami azt hiszem etalon az itthoni túrákhoz viszonyítva az az útvonal követhetősége. Az itiner logikus, mindhárom távot (30-20-10) egy térképrészleten jelölő, de ettől függetlenül abszolút követhető darab. A pontokon volt matrica a pont érintésének igazolásához, ileltve szúróbélyegző is. Útközben 2 csokival, 1 banánnal, 2 helyen pedig teával lettem "gazdagabb". A célban üdítő és vajas, zsíros, vagy lekváros kenyér várt amihez volt só, savanyúság, hagyma. (Isteni volt!) 


Összeségében jó túra volt, jó szervezéssel, ami nekem gond volt az mindezektől független okból adódótt. Az eddigi tapasztalataim alapján mindig vevő leszek a BHTE szervezte túrákra. A teljesítményem reális volt, a Téli Mátra XL óta nem csináltam semmit, azon kívül, hogy hótt beteg volam az elmúlt héten. Jó felkészülés volt a jövő hétvégére tervbe vett ötvenesre. 


Ruha: technikai. Kaja, pia elment: 1 power bar, 1 power gel, 1l híg bioteches izo folyadék, 2 bögre tea, 1 Bounty, 1 Sport szelet, 1 banán

 
 
 Túra éve: 2015
biborTúra éve: 20152015.03.04 13:45:18
megnéz bibor összes beszámolója

 Nosztra 10


Rég írtam beszámolót, most azonban kivételesen rávettem magam; jó eséllyel ez volt az utolsó ttúrám- legalábbis ilyen felállásban.


Ébresztõ után robotpilóta üzemmódban indulunk, félúton kezdek igazán felébredni.  Nagymaros- Zebegény környékén esõcseppek a szélvédõn – nem túl kedvezõ elõjel. Túrázni lehet esõben, de a délutáni festõs programnak keresztbe tenne.


Nosztrán a hídon túl találunk parkolóhelyet egy ház elõtt, az asszonyka épp kint van az udvaron, kedves nõ, örül neki, hogy ilyen sokan jöttek a faluba, és bíztat, hogy jöjjünk többször.

Sarat ígértek, taktikusan eleve sáros cipõben indulunk. Vagy csak lusta vagyok minden használat után fényesre pucolni a cipõket:)


Rajtban nincs tömeg, pálinka viszont igen, Petit kínálják, de ki kell hagynia mivel vezet, a 10-es távon nem valószínû, hogy kimenne addig. A Wehner család egy részével indulunk nagyjából egyszerre.


Elsõként a Kálváriához kell felmenni, rég jártam erre, Peti közben büszkén mutatja az általa tavaly festett piros M jelzéseket. Gyorsan felérünk, a lépcsõk miatt szinte talajjal és sárral sem találkozunk.


Az elsõ matrica begyûjtése után lemegyünk a pirosra, itt elõkerül a sár. Az Alsó-hegy felé az ösvény egyre markánsabban sáros, de még kerülhetõ a szélén. Közben felébred a másnap 36 hetes lányom is, szerencsére a tüdõ/borda rugdosós korszakából már kinõtt, levegõt is kapok tõle. A lábait-kezeit tornáztatja, nagyon cuki mikor úgy kinyomja a talpát, hogy meg lehet számolni a borsószemnyi lábujjait:) Hát igen, jó eséllyel most utoljára vesz részt tt-n pocakban; a következõ 1-2 hétben a jelzésfestésre koncentrálunk ( májusig még kb. 200 km –t  kell kinyomni) utána pedig már kendõben nézelõdve túrázhatunk:)


Az Alsó-hegyen leveszem a hosszú polárt, két póló is elégnek bizonyul. Peti megkeresi a geoládát, majd a jelzetlen átkötõ úton indulunk a Kopasz- hegy felé. Ezen ragadós,keményebb állagú sár rángatná le a cipõnket minden lépésnél.  Ráérzek a technikára, ha lábujjhegyen lépkedek és nem ér le a sarkam, nem húzza le a cipõt a sár. Így csúszkálunk egy darabig, néha felnézve oldalt még kilátás is akad. Kevés még a zöld, pedig már nagyon várom a színes tavaszt!


Rátérünk a zöld sávra, majd a nyeregtõl a Kopasz csúcsáig a túra egyetlen komolyabb emelkedõje vár. Az oda-vissza szakasz miatt nagy a forgalom, nézelõdve észrevétlen feljutunk. A csúcson talán még nem jártam úgy, hogy ne fújt volna valamennyire a szél. F. Éváék pecsételnek és egy Wafelini megy a táskába. A reggelire megevett 3 (vagy 4?)kakaós palacsinta után még nem vagyok éhes, csak szomjas. Visszatérünk a nyeregbe, ahonnan a Lengyel- rétek felé térerõ is van. A Z+-en meg híg, folyós sár. A Bezina- völgyben elbúcsúzunk a többi távtól és kettesben folytatjuk Nosztra felé. Õsszel erre sok rókagombát szedtünk, milyen jó is volt az!


A falu szélén újdonság a Rabtemetõ felé menni, valahogy mindig a P+-en ereszkedtünk be. Utolsó matricát is begyûjtjük, majd továbbmegyünk a lila Márián.


A kecskék mellett is kitett büntetés- végrehajtási terület tábla vicces, találgatjuk vajon hány évet kaptak, mit követtek el?:)


Egy szögesdrótos,középen lakattal lezárt kapu elõtt megállunk, bent a jelzés, de vajon bemenjünk? És ki is engednek? Tanakodunk, majd kiderül a kis oldalsó kapu nyitva. Gondolhattuk volna, olyan magyaros , szimbolikus: nagy kapu lánccal – lakattal védve, mellette pedig a kiskapukon szabadon jöhet – mehet aki  akar.


Átvágunk hát az udvaron, a bazilika mellett érünk ki. No ezt is megismertük!

Pár perc séta és célba érünk: nem rosszak ezek a babatávok, mire észhez tér az ember be is ér:)

A célban a lilahagymás kenyér mellé 1-2 cl almát is megkóstolok, Petinek pedig zárható kupakos mini pohárban csomagol a nedûbõl Csilla. Nem is láttam még ilyen praktikus uticsomagolást!:)


Visszasétálunk a kocsihoz,Királyréten hûvösebb idõben szállunk ki. Pulcsi fel, festékes vödör elõ, és hajrá.. a 4-5 fonódó jelzést leszürkézni, felújítani macerás, el is idõzünk vele. A DINPI- háztól a Fatornyosig, közben a hideg ellenére az omlós karamelles, csokidarabos jégkrém íze van a számban. Mire végzünk Ákost zárva találjuk – megeszem hát a Kopasz- hegyen kapott csokit. A csomagolt pálinkát a ház elõtti parkolóban húzza le Peti.



Jó nap volt, köszönjük a szervezést!:)