Lássuk a medvét!
Egy tökéletes túráról írok. Az útvonal varázslatos, az Északi Zöld vadregényessége, a múlt emlékei (földrajzi és történelmi értelemben is), egy lényegében új turistaút felfedezésének élménye mind-mind részei voltak.
Külön szólnék a rendezõk munkájáról. Ez tényleg rendezés volt, nem térképrõl kijelölt, 10 perc alatt összedobott tucatmunka. Felújítottak, létrehoztak egy lényegében nem létezõ jelzést, annak minden nehézségével: tereplépcsõ kialakítás, bozótirtás és hasonlók. Különbuszt szerveztek a rajtba. Beszervezték a Bükki Nemzeti Park dolgozóit. Ipolytarnócon és a Baglyaskõ látogatóközpontban is mindent megtettek, hogy otthon érezzük magunkat. Eligazító emberek segítettek a tájékozódásban, a ZÚTE tagjai is lelkesen biztatták a túrázókat. Az ellátás bõséges és különleges volt. A medve-koncepció alapján például medvesajtot és medve formájú mézeskalácsot is kaptunk. Aranyos… Sok-sok munkát fektettek bele, ami látszott is. Kíváncsiak voltak a véleményünkre. Íme: egy tökéletes élményt nyújtó túrán vehettünk részt.
Az egyetlen negatívum sem a rendezõk hibája: bántóan, méltatlanul kevesen voltak a jó idõ ellenére is. Szomorú, hogy ennyire kevés embert mozgat meg egy kreatív, izgalmas, gyönyörû és hibátlanul megrendezett túra. Elgondolkodtató…
Csak remélni tudom, hogy a jövõben is megrendezik a túrát, ez a táj megérdemli. És a rendezõk is az elismerést. A magunk részérõl ezért is vettük bele a túrát az Északi Szivárvány túramozgalomba, és jövõre is igyekszünk valami hasonlót kitalálni. Kedvenc rockzenei blogom a legjobb albumokat a Must have jelzõvel illeti. Én is ezt tenném ezúttal.
|
