Túrabeszámolók


Lókúti túrák / Lókút Trail

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2015 2015 2016 2016 2016 2016 2016 2017 2017 2017 2017 2017
 Túra éve: 2017
CrusaderTúra éve: 20172017.07.28 16:59:42
megnéz Crusader összes beszámolója

 Lókúti 40


 


A kiírás és a korábbi túrabeszámolók alapján teljesen egyértelmű volt, hogy térkép és gps nélkül felelőtlenség lenne nekivágni a túrának… így vittem magammal mind a kettőt.


A rajt kisebb nehézségek árán meglett, mivel előneveztem (egyedüliként) a rajtoltatás gyorsan ment. Az ititner egyszerű, fekete-fehér, javasolt útvonallal, felsorolva az ellenőrző pontokat, ahol szelfikkel kell igazolni az áthaladást.


Rövid szöszmötölés az autóban és indulás. Hárman indulunk, de gyorsan el is válunk egymástól, ők jobbra, én balra látom az egyszerűbb utat az első ellenőrző pont felé. A lókúttól délre fekvő mezőt keresztben átvágva könnyen megvan a szekérút, ami kanyarogva, majd erősen emelkedve nekiindul a Papod csúcsának. Erős az emelkedő, egyre ritkább a levegő is, mert kapkodom rendesen, mire elérem a P sáv jelzést, ahol jobbra fordulva pár száz méter után meg is van a kilátó. Geoláda keresés, szelfi, kilátó mászás és indulok is tovább. Meleg van.


A következő részt egyszerűnek látom, szinte végig a piroson, nem lehet gond. Volt. Hárskútra beérve egy kék kútnál magamhoz veszem az összes lehetséges vizet, sokáig erre nem lesz lehetőségem. Taposom a műutat, majd a murvást és néha-néha elbizonytalanodok, a jelzések és a térkép nem nagyon akar egyezni, majd a jelzések annyira megritkulnak, hogy elő kell vennem a gps-t, hogy a kereszteződésekben ne menjek rossz irányba. Ha kicsit lassabban és sok pontosítással, de meglett a 2. ellenőrző pont a Középső-Hajagon lévő elhagyott rádió állomás. Itt is egy díjnyertes szelfi, út kiválasztása a 3. ponthoz és menet. Kicsit lefelé egyszerűbb és a korábban felfelé bejárt utat használva magabiztosabb is vagyok. Szembe találkozok a reggeli túratársakkal, mint kiderült kicsit elkavartak és lassította őket a susnyás, ahol én megállás nélkül áttörtem magam.


Az Augusztin tanya gyorsan meglett, a Középső-Hajag felé elmentem mellette. Itt döntöttem úgy a fénykép elkészítése után, hogy bekenem a lábam, a talpélemet továbbra is gyötri a cipő. Gyors kaja, ivászat és utolér egy túratárs, akivel utána a célig együtt talpalunk.


Egyeztetjük a terveket, a következő pontig nem bonyolult, kettő út közül is választhatunk, mi a S sáv mellett tesszük le a voksunkat. Végig beszélgetjük az utat, mint kiderül kollégák voltunk, de ő már elpályázott. A 4. ellenőrző pont, a bakonybéli Szent-kút könnyen meglett, ideje is volt, erősen fogyóban volt a víz. Pótlás, kaja, rövid pihenő, sajnálkozás a kánikula miatt és már a P +-en vagyunk, ami elvisz minket a következő pontra.


Ez a rész egy kicsit unalmas volt, ha egyedül megyek szerintem belassultam volna, de ketten azért egyszerűbb, jó tempóval, hullámvasutazás után meg is lett a Zoltay-forrás. Szépen rendben tartott, a Fűzfői Természetbarát Egyesület által foglalva. Friss, hideg vizet ad, nem is hagytuk ki.


A következő ellenőrző pont, az erdőből kiérve szemmel látható, de sokkal lassabban értünk oda a Z sávot és egy mezőgazdasági utat használva, mint az jól esett volna. Az út egyhangú volt és a meleg se sokat segített. Az Akli major, mint 6. ellenőrző pont azért csak meglett. Itt döntöttünk úgy, hogy nem a rövidebb, de a kis-Kőris hegy megmászásával járó utat választjuk, hanem kicsit kerülünk, és szintben haladva megyünk el a célig.


Kb. 4 km után eljött az a pillanat is, hogy a túra szervezőjét a reggeli búcsú után újra lássuk. Az első dolgom az volt, hogy levegyem a cipőt, jól esett megszabadulni tőle. Megkaptuk a túra teljesítéséért járó kitűzőt, egy tányér gulyást, amiből én gyorsan repetáztam is, nagyon jól esett, finom volt. Benyakaltam még jó pár pohár bodza szörpöt, összeszedelőzködtem, és ha kicsit robotosan is, de hazaindultam.


A túra kifejezetten jó. Előnevezéssel komoly kedvezményt kaptam. A kiírás korrektül tájékoztatott, hogy tájékozódásra kell készülni, így ez sem lehetett meglepetés. Szép helyeken jártam, megérte végig gyalogolni. Köszönöm a szervezést.

 
 
hetyuTúra éve: 20172017.07.22 18:56:14
megnéz hetyu összes beszámolója

Lókúti 21

10 óráig lehetett elrajtolni, mi 9:25re értünk a rajthoz. Itt az első hölgy akivel találkotunk meglepődött amikor a túra felől érdeklődtünk, elmondása szerint a mai napon futás van csak. Furán éreztük magunkat... Szerencsére előkerűlt egy másik hölgy is aki megerősítette, hogy túra a mai napon is van.  Elindultunk 9:30kor a 10 és 11ik rajtszámot kapva.


Az utat nem írom végig, egy rövid, kissé csalános részt leszámítva szép, könnyen járható helyeken vitt végig, élveztük a Bakony szépségeit.

Az útvonal végig tökéletesen szalagozva lett, változó, de átlagosan kb 15 méterenként volt egy szalag, térkép/gps/itiner nélkül lehetett hasítani, ez hibátlan volt.

A túrán 3 ellenőrző pont volt, az elsőn, ~5km után nem volt ember és pecsételés, képet kellett készíteni a kilátótól.

A második ponton már várt egy ember pecséttel, kiadós mennyiségű csokis kekszet és pogácsát kaptunk - hibátlan! Vicces volt, mert épp indulni készűlt (11:30!!!) láthatóan nem tudta, hogy várható-e valaki még vagy már midneki áthaladt a ponton...

A harmadik pont kissé aráyntalanul messze volt, de nem bántuk mert jól laktunk és az idő is jó volt, víz volt nálunk bőven. Ezen a ponton is csokiskeksz és pogácsa volt az elemizsna.


Innen az akli majortól kissé érdekes lett a túra :-) Az erdőben egy bozótos részen szembe jöttek velünk, szedték fel a szalagokat már...A szalagszedő hölgy szerint a célban egy pár azt mondta ők az utolsók, elhitték, pedig mi még kint voltunk, de még lehet, hogy utánunk is voltak.... :-) (mondjuk nem tudom minek a rajtnál a regisztráció, ha nem tudják hányan vannak még kint). Kedves volt a hölgy, elnézést kért és megpróbálta elmondani merre tovább a hátralévő pár km-en.




Az nem derült ki, hogy végül teljesen jó fele mentünk-e, de egyszer egy kecskecsorda megkergetett minket... :) Utólag vicces, akkor és ott nem volt az...

A célbe megérkezve (nem tudom számítottak-e még ránk) bőséges ellátmányt kaptunk (hamburger, zsíroskenyér , lekvár stbstb). Az érdekes itt az volt, hogy nem voltak tudatában annak, hogx a szalagokat már szedik fel pedig még emberek vannak kint, illetve nem is kezelték problémaként. Pedig szervezési hiba.



Összességében ez a túra nagyon jó lett volna, de szervezői oldalon akadnak még bőven teendők amik megölik az élményt. Véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy regisztráció után sem tudják az ellenörző pontokon, hogy lehet-e még kint ember(???), ileltve, hogy mindenki célba ért (kétely esetén telefon? :-) )

Szalagozás/kajamennyiség 5*


 
 
 Túra éve: 2016
V és GTúra éve: 20162016.08.05 10:11:34
megnéz V és G összes beszámolója

Lókút 50


„Ha nincsen GPS-ed, minek jössz el?” „Nem gondolod, hogy hét emberért kiszalagozom?”


A rajt 7-kor nyit, sikerült is odaérni addigra, de sehol senki. A szomszédoktól tudtam meg, hogy jó helyen vagyok, csak még valószínűleg várni kell. Végül 7:40 körül sikerült elrajtolni. Az út eleje jelzetlen úton, bozótos részeken, majd szekérúton keresztül haladt. Ez szalagozva volt a tegnapi futóverseny miatt. Jól követhető. A kilátónál nincsen pontőr, csak fotózni kell. Persze ha már ott vagyok felmegyek, szétnézek. Klassz kilátás, szép idő van. Ellátás nincsen.


Tovább lefelé a Papod dombról, követve a térképet és leírást. A szekérút kiért egy aszfaltos útra, itt nem nagyon volt jelzés, hogy merre, de a kapott térkép kisegített. Végig aszfalt be a faluba. Végül a Hárskút büfében kellett kérni bélyegzőt. Ellátás nincsen, viszont lehetett venni ami kellett.


Innen a falun belül szintén aszfaltos út, majd még több aszfalt… Ez nem igazán kedvez nekem, de benne van minden túrában az ilyesmi, hol több hol kevesebb. A Rák-tanyát elérve szintén saját magunknak kellett bélyegezni az ottani túramozgalom bélyegzőjével. Sajnos én nem jutok le sokszor a Bakonyba, ezért nem is tudtam, hogy hol keressem a bélyegzőt. Végül meg volt melyik házikó is az aminek a teraszán ott a pecsét. Párnát kellett volna hozni, de erre nem gondoltam. Mindegy, azért látszik. Ellátás nincsen.


Aztán meg is találtuk merre is tovább. A P és S sávok keresése nem mindenhol volt egyértelmű, de sikerült eljutni viszonylag rendben a S-barlang jelzéshez, ami elvitt volna a Törő-lik barlangnyiladékhoz. Ezt azonban sajnos benőtte a gyom és a vállig érő csalán. Itt kezdett elmenni először a kedvem a túrától. Persze ez is benne van, hogy előfordul, de itt bizonyosan nem volt útvonal bejárás a túra előtti napokban, csak ki lett jelölve az út és menjen ki merre lát… A Törő-lik is meglett végül egy túratárs GPS-e segítségével, de hogy ezt helyismeret és GPS nélkül hogyan lehetett volna megtalálni Bakony térképpel és a leírás segítségével (amit kaptunk) azt a mai napig nem értem. Persze pontőr nincsen, csak fotózni kell. Ellátás nincsen.


A Barlangtól visszaküzdöttük magunkat a PS sáv jelzésekre, majd tovább a Hajagi rádió toronyig. Kissé emelkedett az út, de ez igazán nem volt gond. Néhol volt 1-2 kilátási pont, ahonnan a táj kárpótolt valamennyire, és új erőt adott. Ez a szakasz volt a túra egyik legszebb része talán, erdős szakaszok, aszfalt nélkül. Itt is csak fényképezni kellett, ellátás nincsen.


Jelzetlen úton lefelé, majd ismét becsatlakoztunk a P ösvénybe. Ezen kellett sokat menni, végig gyönyörű táj, erdő és 1-2 mező. A következő pont „Öreghálás”. Pontőr a leírás szerint ott sem lesz, szalagozva eddig is csak az első rész volt, a tegnapiról maradva, tehát itt sem lesz, bójáról pedig ne is álmodjak, de így honnan fogom tudni, hogy mi is az? A leírásból nem derült ki, hogy az is egy elhagyatott turistaház. Sajnos ismét helyismeret hiány. Végül felhívtam a szervezőket. Tudtam megvan a P sáv ösvény, csak annyit szerettem volna megtudni, hogy mit is keressek Öreghálás néven. Aki felvette a telefont szintén nem tudta, de a 2. ember bemutatkozás nélkül segített. Meg is találtam már hamar. Fotó elkészült. Gyerünk tovább.


Tovább a P sávon. Ez volt az a rész, ahol már tényleg kellett volna szalagozni 1-2 helyen. A fő probléma, hogy valaki úgy gondolta, hogy fel kéne újítani a jelzéseket, viszont a kanyarokba nem mindig kell festeni és a régi jelzések sem gond, ha ott maradnak más irányba mutatva. Ezen a részen kb 40-50 percet vesztettem a bolyongással. Az ilyen jelzés felújítás az ami jobb lett volna ha hozzá sem nyúlnak. A térkép és a leírás nem segített, vajon merre tovább? Ezt nem hiszem el nincsen meg a jelzés. Szalagozás? HV: „-Heten indultatok a hosszú távon, nem gondolod, hogy hét emberért kiszalagozom?” Telefonos segítség nem old már itt meg semmit. Szerencsém volt, hogy találtam egy helyi embert aki csak az egyik közelben lévő forrás miatt sétált ide, viszont nem találta meg elsőre. Én már jártam a forrásnál is (jelenleg fölöslegesen), így ki tudtam segíteni, viszont kaptam is segítséget merre menjek tovább. Jelzés nincsen, korábban nem mentem tovább mert elfogyott és visszafordultam, de gondoltam már úgyis mindegy, ő a helyi biztos ismeri. Kb 500 m után ott is volt a P-sáv. Nah igen, de ezt honnan kellett volna tudnom/látnom? Köszönet érte. A P-K-kereszteződést elérve jobbra. Innen OKT Bakonybél széléig, majd P+. Ezeket könnyű volt követni ismét, megvolt a sétatempó is. Bakonybélen keresztül, majd P+ és K-forrás jelzéseken el is jutottam a túra 1. emberes pontjáig. Itt végre volt víz a forrásból és zsíros kenyér. Még némi sütit is kaptunk, ami szintén jól esett. Pecsét igazolás begyűjtve.


Az út további része bozótoson keresztül, csalánoson, járhatatlan utakon. A Z-sáv jelzést sem hiszem, hogy mostanában festették ki, szintén követhetetlen, a nyíl jelzések nem mindenhol kanyart jelentenek, előfordulnak rossz irányba festett jelzések, persze ha arra megyek további Z-sáv nincsen. Viszont van megvett/elkerített terület, ami mellett mehet az ember a csalánosban/bozótban. Pénzesgyőr faluba leérve semmi nem mutatja/írja hogy merre. Leírás szerint a Kulturközponti megyünk, de hogy merre/hogyan, az semmi. Nem baj, megkérdeztem a faluban, hol van. Nem voltam messze. Itt volt a túra főszervezője is, akinél említettem a hiányosságokat. Azt is megtudtam, hogy vele beszéltem telefonon. Kaptam vizet, igazoló bélyegzőt és dinnyét.


A faluból kiérve ismét elfogyott a Z-sáv, további bozótos/csalános szakasz, ösvény sem volt semerre. Több száz méteren keresztül ismét élvezhetetlen a túra. Vajon eltévedtem vagy sem? Még ezt sem tudtam volna megmondani. A leírás és a térkép ismét nem segített semmit. Végül utolért a Rák-tanya körül már említett GPS-es ember. A GPS-nek köszönhetően már volt valami közünk a Zoltay-forráshoz. Itt is fotót kellett készíteni. Forrás alig csordogál.


Innen már inkább megvártam a segítőkész túratársat, mert nem akartam eltévedni/bolyongani fölöslegesen. Az Akli major már a következő pont, azt úgyis érintette a tegnapi futóverseny, onnan szalagozva lesz. Addig pedig csak eljutunk valahogyan. A lassabb tempó mellett volt időm még felhívni a főszervezőt, 1-2 bizonytalan pontnál, és ki is fejtettem a véleményemet a túráról. Ha már az ember olyan helyen rendez túrát, ami jelzésekben nem bővelkedik, akkor a szalagozás lehetne a megoldás, és nyilván nem tehet róla, hogy az utat benövi a bozót, de más túrákon előfordul bejárás és ha ilyet tapasztal a szervezőség, akkor vagy másik útvonal kerül kijelölésre, vagy esetleg takarítás. Persze ilyenről ne is álmodjak, ez nem az a túraszervező csapat… Pár javaslat a túra színvonalának emelése érdekében. HV: „-Ki volt írva, hogy tájékozódási túra, akinek nincsen GPS-e az ne jöjjön. Van más túra is nem kell ide jönnöd a túrámra.” Értem én, csak GPS-es emberek részére vannak ezek a túrák, a hozzám hasonló túrázóknak itt nincsen helyük. A beszélgetés végén mondta, hogy szívesen NEM segít a túra teljesítésében, és „megkért” (mert ide nem írunk mást), hogy kerüljem a túráit. Az Akli Majort végül az ideiglenes túratársamnak köszönhetően megtaláltuk. Ismét fotó igazolás. Ellátás nincsen.


Megköszöntem túratársamnak a sok segítséget a túrán, majd a már szalagozott (tegnapi futóverseny) részen lesiettem a célba. Itt igazoló célpecsét, és 2 pohár vizet is kérhettem. Kaptam még egy kitűzőt is. Oklevél nincsen, egyéb ellátást nem kaptam.


Összegzés: Nem tudom, kinek szervezik (? – ha ez szervezésnek számít) ezeket a túrákat, mert ha van GPS-em, akkor is bozótharc a túra nagy része, amit nem hiszem, hogy sokan élveznek. Jelzések hiánya gondolom GPS-sel megoldható. Szalagozás a kritikus helyeken nincsen. Ez a csapat nincsen felkészülve hosszabb túrák szervezésére. Az útvonal nem bozótharc része viszont remek, mert szép a Bakony. 


Ár/érték arány: Nevezési díj: 2000 Ft – ezért 2 db emberes pont (egymás után – szerintem legalább el lehetett volna osztva a túrán arányosan), 2 pohár víz a célban, 1 db kitűző, 0 db oklevél.


Most kaptam új e-mailt, hogy menjek le Eplénybe, mert ott is lesz valami túrája. Pedig mondta, hogy nem akar többé látni a túráin. :S Én nem megyek, és nem is javaslom senkinek, de akinek erre van szüksége…


Most kaptam új e-mailt, hogy menjek Eplénybe a következő túrájukra. Pedig múltkor jelezte, hogy nem akar többé látni túrán. Legalább lehetne következetes... Én nem megyek, és nem is javaslom senkinek, de akinek erre van szüksége...


Köszönöm a figyelmet!

 
 
Petya83Túra éve: 20162016.07.24 20:40:57
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Lókút 20


2016.07.24.




Mivel pénteken sikeresen körbetekertem a Balatont egy nap alatt, elegendőnek láttam egy 20 km-es távot lenyomni ezen a vasárnapon. Fél 9-kor indultam neki két hölggyel, akikkel már több túrán indultam.


Lókútról egy szekérúton mentünk ki, itt egy tíz perces eső kísért minket. Folyamatosan emelkedtünk, de nem kellett nagyon menni fel, mivel Lókút bőven 400 m felett fekszik. A Papodi-hegy 646 m magas, egy új kilátóról szép panoráma nyílt a kissé párás idő ellenére.


Innen a Közép-dunántúli piroson mentünk erdős részen több km-en át, bár néhol a gps segítségét kellett hívni, mert több elágazásban nem volt jel. De sikeresen kiértünk a Győr-Veszprém főútra, ahol Eplénybe kellett gyalogolni a Mókus büfébe. Itt pecsétet kértünk, ittunk és indultunk tovább a főúton ki a faluból.


A falutábla után nem sokkal balra tartottunk, egyenes szekérúton már csak 4 km volt Lókútig. Itt megjött a szokásos nyári zápor, ezt egy faegyüttes alatt sikeresen átvészeltük. Tíz perc után már sütött a nap. Hamarosan be is értünk Lókútra, a Hites-birtok udvarába.


Itt többféle finmoság várt minket: háziszörpök, tökös-mákos rétes, házi mangalicazsíros kenyér, házi kovászos uborka. A hölgyek hazaindultak, én még maradtam és kipróbáltam ezeket a finomságokat.


Egy laza és jó 20 km-en vagyunk túl. Az úton nem volt "emberes" ellenőrzőpont, de olyan kicsi táv volt, hogy felesleges is volt. A célban lévő ellátmányért pedig már megérte elmenni. :) Köszönet a rendezőknek!