Túrabeszámolók


Börzsöny kapuja

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2016 2017
 Túra éve: 2017
stabatTúra éve: 20172017.02.21 18:38:56
megnéz stabat összes beszámolója

Börzsöny kapuja, 45 km


Először használom a kisváci megállót. Különösebb ok nélkül kaparom a havat a lábammal, van, ennyi az ok. És mennyi lesz a túrán? Tavaly vettem egy bakancsot, pont ezen a túrán volt rajtam először (és utoljára), most a hó miatt újra ráfanyalodtam. Nyomja a lábam. Szerencsére ez inkább csak az aszfalton érezhető. Verőcén, ahogy a (kis)vasúti megállóból a rajt felé igyekszem, szembetalálkozom a túrázókkal. Tomit azzal húzom, hogy én már végeztem. Aztán István felvesz és elvisz a rajtba, ahonnan 7 óra után indulok. Feldob a viszonylag nagy hó, először még annak is örülök, hogy előre kijárt úton haladhatok, sőt másnak a nyomába léphetek. Utóbb inkább őrjítőek a kis lépések, de nem lehet mit tenni, ha nem igazodsz, akkor megbomlik a rend és még lassabban haladsz. Néha el lehet kapni valami ritmust. Azon elmélkedem, hogy milyen élmény lehetett annak a túra, aki a szűz havon haladt. Többször azt vettem észre, hogy a hóban azt sem tudom, hol vagyok. Megyek az úton, de a fehérség mindent, a felismerést segítő elemeket is befedi. Az egyetlen tévesztésem is többek között ennek tudható be, ott, ahol az itiner megjegyzi, hogy a „legjobban jelölt szakasz”, ahol nem lehet eltévedni, a Nagy-Kő-hegy felé. Egyszer csak elfogytak a nyomok. Persze nem mentünk kilométereket rossz irányba. A hegycsúcs előtt érem utol Lajost és Tomit, innentől, bár Tomi a maga sajátos módján biztat, hogy menjek csak, velük tartok. Ebben szerepet játszik a jobb térdem is, ami már ekkor jelzi, hogy nem kér a terhelésből, sajnálom szegényt. Nagyon jó a hó, de azért meg kell küzdeni rendesen az előrehaladásért. Tomit megnevettetem a 10 órás időtervvel, aztán utólag bejött. A Csurgónál valaki azon dohog, hogy ő nem is 45-ön van, mit keres itt. Szegény. A Béla-réten Lajos és Tomi hóvakság miatt fák után vágyakozik, én egész jól elvagyok a napszemüveggel és éppen azon gondolkodom, hogy milyen gyönyörű a hótenger. Az út szélén a szikrázó fehéret olykor sárgára festik. Újfent az itiner figyelmeztet az óvatosságra a bánya mellett, ahol pofára esem. Szóval vigyázni kell. Már kerülget az éhség ráadásul nem találom a csokit a táskámban, ráadásul Királyréten nincs ellenőrző pont, kihúzom Kisinócig, de ott aztán mindent beleadok. Egy liter tea biztos lecsúszott, ettem is bőven, nagyon jó volt! Tomiék nem győznek várni, el is küldöm őket. Ahogy szokott lenni, felállva egy új túra kezdődik, de most nagyon jól érzem magam, és a patak felé hangulatos kert fogad. Nem tudják, mit hagytak ki, akik levágtak az úton. Kóspallagon újra együtt a társakkal. Valamelyik hülye (én) azt javasolja, hogy az itiner szerint menjünk fel a Pusztatoronyba. Felmenni nem is volt gond, lefelé hoztuk az egész hegyet. Lajos a túloldalon megmutatja a kolostor maradványaihoz a feljárót, most kihagyjuk. Aztán az élete kockáztatásával talál egy átkelőhelyet a patakon, amivel nyer 23 métert. Tomival inkább kerülünk. Sikerül elérnem, hogy az út helyett a szalagokat követve menjünk a Rózsakunyhóhoz, talán nem véletlenül rakták ki őket. És lám, Zsomborék már töltik is a teát bögréinkbe. A Gál-hegy felé mintha esne valami, erősen beborult. A matrica ott van, ahol tavaly, ezért nem is kutatom a Gál-hegyen. Kapunk egy szóbeli figyelmeztetést a lejtőről a szembe jövő csurgói pontőrtől. Majd a matricázást követően rekordot döntve ledöngetek. Lajos 5 perc múlva érkezik. A Csattogó-völgyben a rendszeres járműforgalom miatt dohogunk, ráadásul az egyik még ránk is dudál, majd az előzés után 10 másodperccel jobbra kanyarodik. Tomi már nem akar feljönni a templomhoz, az észérvek végül meggyőzik. A célt a szalagokat követve megtaláljuk, hiába van rövidebb út, a gratulációk után gulyással enyhítjük éhségünket, repeta sajnos nincs, pedig nagyon finom. Köszönjük!

 
 
plancziTúra éve: 20172017.01.20 11:15:48
megnéz planczi összes beszámolója

Alig vártuk már Katával, hogy egy igazi téli túrán járjuk az erdőt, behavazott tájjal és a tél minden idilljével. A hétvégén megkaptuk, de még többet is, mint amire vágytunk. 


http://www.turistamagazin.hu/borzsony-kapuja.html

 
 
 Túra éve: 2016
stabatTúra éve: 20162016.02.23 14:42:36
megnéz stabat összes beszámolója

Börzsöny kapuja, 45 km


Tegnap egy kis sétát tettem a Hegyes-tetőre, délután beszereztem az új bakancsot, hogy esőre felkészülten kezdjek neki a Börzsöny kapujának. Az esőben nem is kellett csalódni, a bakancs sem ázott be, de rendesen megkínzott. Erről majd később.


Egy kicsit kavargok Verőcén, mire megtalálom a rajtot. Kissé körülményesen indulok (bár előneveztem, de újra meg kell adni az adataimat), rövid a sor, de mégis hosszúnak tűnik a várakozás. Gyurival és Zsoltival kitekergünk a faluból, aztán nemsokára háromfelé szakadunk. Nem töröm magam, estére vár a Vár és a kitörés. Irma és Csurgó jó szolgálatot tesznek, utóbbi soha nem látott hozamot produkál. Olykor mintha napsütést látnék, de aztán jobbra nézve csak a szürkeség bámul vissza értetlenül és vigasztalanul. Éppen eléheznék, mikor Kisinócra érek, jól feltankolok a finom zsíros kenyerekből, pogácsákból, teából, útravalóul egy kis diót viszek. A sokszor megjárt szakaszon már nem vagyok képes eltévedni, de érdekes megoldásokra még így is képes vagyok. A Hanta-patak régi kedves barátom ugrásügyileg, most sem csalódom kihívásain. Felmászok a Pusztatoronyba, a túloldalt viszont csak egyenesen lefelé lehet közlekedni, oldalazásra alig van esély. Saját fejemet mosom, mi szükség volt erre? Ezek után egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy folytattam az út túloldalán a vesszőfutást, ahol a két patakátkelést megejtettem, de az újabb kettő lehetetlennek tűnt, ezért felkapaszkodtam a patak fölé az oldalba, ami annyira omlékony volt, hogy egyenesen életveszélyben éreztem magam. Mivel ezt írom, sajnos túléltem. Inkább megdöglök, de bele nem lépek a patakba. Szóval, mehettem volna az úton, talán elnézték volna. Így is hamarabb értem a Rózsakunyhóhoz, mint azok, akik az előző ponton megelőztek, ők a kéken mentek tovább. A tea és a perec jól jött, meg hogy nem ugyanazon az úton kellett visszatérni a zöldre. A Gál-hegyen, ahol keresgéltem (no nem nagyon) az ellenőrző pontot, aztán a csúcstól egy km-re, a meredek lejtő kezdetén leltem rá, visszaelőztek a túratársak. A lefelé egyre nagyobb kihívást jelentett, de már nem sok volt hátra. A Csattogó-völgyből rákanyarodtam a célegyenesre, sajnos a lábam már keményen hasogatott, meg is fordult a fejemben, hogy hagyom az esti túrát és hazamegyek, de győzött az eszetlenség és a két tányér mákos tészta, meg a liter tea elfogyasztása után kivánszorogtam a vonathoz és Pestnek vettem az irányt. Köszönjük a túrát, hajrá!

 
 
regulatTúra éve: 20162016.02.18 07:37:50
megnéz regulat összes beszámolója

Nos, vannak akik azt gondolják, hogy az időjárás nem volt barátja ennek a túrának, holott... Holott az, hogy nyolc órát töltöttem jobbára dagonyázással, csak abban erősített meg, hogy itt van még dolgom, ide vissza kell jönnöm. És, ha megyek, akkor azt teszem lehetőleg a VIDE túráján...


Kedves Fiúk/lányok, rendezők, segítők... ez volt az első rendezésetek. Hát felpakoltátok a lécet magatoknak rendesen. Bővebben a blogban.