Túrabeszámolók

 A Mecseki Mátrix nevű túra 50 kilométeres távján jártam. Vannak negatív és pozitív élényeim is a túrát illetően. Beszámolóm, mely a Pécsett töltött három napot is magába foglalja ajánlókkal, ide kattintva érhető el. Ti hogy láttátok a túrát? 

Mecseki Mátrix 135 km, sikeresen teljesítve 20 óra 40 perc alatt.

Rég írtam már beszámolót, most erőt veszek magamon:

Péntek este utaztunk le a rajtba, köszönhetően Barta Lacinak. Jó későn értünk le, és bizony volt vagy éjfél mire elaludtam. Reggel nem éreztem magam fittnek, de a motivációval legalább most nem volt gond. Vincze Zolival álltunk neki ennek a nagy kihívásnak. Eddig mindkét valaha szervezett 100 km-es túrán ott voltam a Mecsekben. Az egyik még 2009-ben volt: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=2051 (legalul), a másik pedig 2012-ben: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4098

Bükkösdön még sosem jártam, gyakorlatilag ez már én szerintem a Villányi-hegységhez tartozik. Ebből a kis kedves falucskából indulunk. A túra meglepően egyszerűnek tűnt tájékozódás ügyileg, ugyanis 68 km P-, 3 km K4, és utána a célig K-. Persze ezeket a jeleket meg is kellett ám találni. Sorba előzgetjük a túrázókat, de nem szabad elsietni! Egy cseles jobbkanyarnál Lajos fut visszafele, valószínű itt sokan túlmentek egyenesen. Kényelmesen faljuk a km-eket, majd az első ponton a Petőcz aknánál csokival várnak a szervezők. Na innentől kezdődött számomra a nagybetűs gyönyör. Egy csodás mélyedésben kocogunk, a tavasz eljöttét pedig a medvehagyma édeskés illata zsongja be. Rengeteg gyönyörűen kiépített forrás van az útvonal mellett, én bizony nem vagyok rest, megkóstolom mindegyiket, és örömködök. A Remete-rétnél nem győzök betelni a gyönyörtől. Tavaly egyáltalán nem voltam a Mecsekben. Régebben azért már jópár túrán megfordultam erre. Utána egy kis sport tanösvényen haladunk. Nagyon tetszenek a feladatok, persze azért nem csináljuk meg a mutatványokat. Teli van ez a rész turistajelekkel, én pedig imádom Őket! Egyszer csak megpillantjuk a Misina hatalmas tornyát. Érdekes módon a túrán nem kell oda fölmenni. Dömörkapunál hatalmas fejlesztés folyik, ha jól emlékszem 1,2 milliárd(!) ft-ból. Nekem ez a rész volt a kedvencem! Ki tudtam volna ugrani a világból, olyan boldog voltam hogy itt lehetek, és ennyi szépség van a Mecsekben. Ráadásul ismerős volt a pontőr is Gruber Misi személyében. 7-es átlagunk van, Zolinak sincs semmi baja, minden okés eddig. Nincs még vége a gyönyörnek. Először a Misina torony alatt megyünk el, majd a Nagy-Mély völgyben haladunk. Rengeteg medvehagyma, megannyi forrás, és patakátkelések teszik izgalmassá ezen szakaszt. Kiérvén a völgyből nem akar eljönni az ellenőrzőpont, így inkább leszedek egy matricát a Ciframalomnál a DDP igazolásnál, hogy bebiztosítsam magamat. Mint kiderült pár méterrel odébb az étteremben kaptunk hivatalos pecsétet, bár erre az ég világon semmi nem utalt. Szerencsére bementünk két citromos sörre. Engem egyszer csak elkap egy nosztalgikus hangulat. Hát persze, ez az a hely ahol 2009-ben megpihentünk a Mecsek 100-on. http://kepfeltoltes.hu/…/311663_336894373059186_1336389511_…. Álmos, Ibolya, Kulcsár Józsi, meg én. Izgalmas túra volt az is! Kis pihi után tovább indultunk, még pont 7-es átlaggal. Egyből egy emelkedővel indítunk, itt Zoli lemarad, és bizony többet már nem is találkozunk. Innentől végig egyedül haladok gyakorlatilag a célig. Átrongyolok Sikondán, majd megelőzök két 130 km-es sporit, akik éppen a Lenin szobornál fotózkodnak :)Később engem is utólér egy futó, de ő 50-esen van. Közben borzasztó meleg lett, ráadásul nyílt részen is kell menni. A Márévár kempingnél vettem is egy fél literes gyömbért, meg kólát. Utána megint borzasztóan tetszett a kis völgyecske amiben haladtam. Kicsit viszont kezdtem dekoncentrált lenni, így a Gergely-Éva forrásnál kicsit lemostam magamról a sót, és a jó hideg víznek köszönhetően visszatértem az élők sorába. Elkap egy spori, ő a 70-esen fut, de az aszfalton gyaloglásra váltunk, így visszaelőzöm, és meg is lépek. A Cigány-hegy következik először. Meglepetésemre Barta Lacit vélem felfedezni, aki nincs jól. Hamarabb tovább indul, de utolérem, és egy magnéziummal próbálok segíteni. Közben szembe találkozok Bódi Istvánnal, és két túratársával a Hunyadi csapat színeiben. Biztos utol fognak érni, István nagyon erős az ilyen terepen. De akikkel volt, ők is nagyon ügyesen jöttek. Kellemes kocogható terep jött, egészen Mecseknádasdig, ahol viszont egyből elkapott a forróság a betonon, és kicsit kábán estem be Józsihoz, meg Hannához a pontra. Finom pörkölt várt, rá is vetettem magam egyből. Pár perc, és Istvánék is beesnek. Nem húzzák sokat az időt, indulnak is tovább hamar. Nekem jó 20 perc összesen kellett itt hogy rendezzem soraimat. Feltöltődve vágok neki a maradék 65 km-nek. Előttem a Hunyadisok, meg az eddigi első helyezett srác, akihez egy ismerőse csatlakozik a 65 éjszakaira. Őket utolérem, majd Thold Tibi pontja után végleg meglépek előlük. Innen már a célig K- jelzést kell követni. Szerencsére a jelek eddig is, meg innentől is nagyon szuperül voltak festve, vadiújan. Respekt! Óbányán kérek egy matricát igazolásul a krimóban, majd egy rég nem látott iskolás osztálytársammal futok össze, aki épp kirándul a párjával. Kicsi a világ, egy jót beszélgetünk pár mondat erejéig. Az Óbányai-völgy a szívembe zárta magát, megannyi tanösvény tábla, kis patakocska, és kiránduló, boldog családok. Cigány-hegy másodjára, 83 km-nél. Istvánékkal találkozok az oda-visszán, jó 3 perccel vannak csak előttem, de tolják neki rendesen. Bent a kilátóban most van szolgáltatás. Nápolyi, ropi, meg víz. Kicsit lehetett volna változatosabbá tenni a pontokon a menüt, mert mindenhol csak ez volt, és azóta is kerülöm a boltba a nápolyis részleget. Varga Zsolti van elég rendesen megzuhanva. Ő még először jár a kilátónál a mai nap. Én tekerek tovább. Zobákpusztáig. Néhány akrobatikus mozdulattal egybetűzdelt patakátkeléssel, 1 óra alatt abszolválom a 7,2 km-t. Istvánék pont indulnak tovább mire megérkezek. Ez a pont maga volt a kánaán. Nem elég hogy ismét elfog egy nosztalgikus érzés hogy milyen jó volt a Mecseki Láthatatlanok Nyomában 2 x 56, még lekváros kenyereket is majszolhatok. Ráadásul hideg bodzaszörp is van!! Azonnal kiöntöm a vizemet úgy ahogy van, és már csordultig is vannak a flaskáim bodzaszörppel. Felveszem a fejlámpát, mert közeleg az éjszaka, de jó fél óráig még nem kell bekapcsolni. Innen jó messze lesz a következő pont, majd' 12 km. Zobák után kb 3 km-re, 93 km-nél beizzítom a lámpámat, és egyre jobban figyelni kell a jelekre is. Azért bele-bele kocogok, és bizony meglátom a három lámpafényt előttem. A következő pontig becserkésztem őket végül. Árpádtetőnél együtt isszuk meg a házi szederlevet. Nyámm, még most is érzem finom ízét. Innen lelépek, és egyedül haladok ismét. Előttem a jókora pókhálókon kívül már senki. A Büdös-kúti háznál finom májkrémes kenyeret majszolok, és két "rövidebb" távon levő sporit is beérek, akik futó ismerősükről érdeklődnek. Még odébb vannak valószínűleg, közlöm. A szél feltámad, a szempárok folyamatosan engem figyelnek, és kicsit olyan thrillerben érzem magam. Meginog biztonságérzetem, de ki a francba bízzak már ha magamban nem? Visszaérek a Remete-réthez ahol már reggel jártam egyszer. Kicsit elbizonytalanít a piros villogó, és elmegyek rajta kb 3 fát. Hahóó! Nincs válasz. Akkor vissza, majd már a helyesnek vélt útvonalon tovább. Nézegetek hátra, Istvánék nem jönnek. A Zsongor-kőig 5,7 km-ben 287 m szint van. Szalagozást ír az itiner a végén, de semmi sincs ott az ég világon. Még jó hogy egy fára ki volt írva hogy Zsongor-kő balra. Egyre lejjebb kell menni a lépcsőkön, és kicsit elbizonytalanodok. Még lejjebb mászok picit, és szerencsére észreveszem a hálózsákba burkolt pontőrt. Kapok pecsétet, nápolyit, és egy fantasztikus kilátást! Lekocogok Abaligetre. A campinget szalag helyett a bömbölő zene jelzi. 00:20-kor megérkezek az első kanyarról. Örülnek nekem, jól esik. Viszont utána ki kell menni még egy 12 km-es kis köröcskére, aminek őszintén szólva sok értelme nem volt, mert látnivaló szinte már semmi nem volt. Hát mi ez ha nem pszichikai terror? ;-)

Jó 10 perc majszolgatás után elindulok újra. Az első pont Abaliget vá.-nál volt, ahol értékelhetetlen lenyomatot sikerült produkálni párna híján. De legalább a kontúrja kicsit látszott. Utána szalagozás volt írva. Eleinte még lehetett követni, bár már akkor bosszús voltam a sötét szalagok miatt sötétben. Elértem egy műút elágazást, buszmegállóval. Akármerre figyeltem, sehol sem láttam szalagot. Mentem mindenfele egy keveset, de semmi. Azaz lehet hogy volt, de sötétben nem lehetett kiszűrni. Megnéztem a térképemet, próbáltam belőni a helyes utat, de nem jöttem rá. Így csináltam egy fotót a buszmegállóról, és az aszfalton (ami vsz párhuzamos volt a szalagozással, így nem rövidítettem) beértem újra Abaligetre. Két drogos suttyó még bepróbálkozott, de látták hogy nem félek, így hamar lekoccoltak. Végül 02:35 perckor, 20 óra 40 perces menetidővel beértem a célba. Boldog voltam, hogy vigyáztak rám odafentről! Egy órával később jött Ábris (aki kicsit később indult is), majd rá másfél órával Istvánék. Már nem volt annyira acélos a mozgásuk mint amikor éjjel megelőztem őket, de ilyen hosszú távnál ez persze csak természetes. Közben jöttek később még az első körös túrázók. Bíztattam őket. Nem mindenki volt már boldog, látszódtak a kilométerek az arcokon. Végül kivilágosodott, és egy jó kis társasági életbe csapódott át a hangulat, amit 135 km után nem gondoltam volna. Köszönöm a szervezést, és a túrát Kövecs Ferenc -nek!

 Életem egyik legnehezebb és legkalandosabb túrája volt. Szép tájak, jó társaság, nagy küzdelem. Majdnem feladás lett belőle, de végül összejött a 130-as táv.

Beszámoló a Mecseki Mátrixról, a Mecsek leghosszabb teljesítménytúrájáról

Mecseki Mátrix 130

 Hajnali 5:45 –kor indultam Bükkösdről kevés alvás után (a helyi tornateremben szálltam meg). Enyhe emelkedőn, mezők mellett megyünk ki a faluból, szép időt jósolt a reggel. Egy kis emelkedő után beérkezem az erdőbe, itt egy kanyarnál benézem a piros jelzést, de pár 100 m után szerencsére visszacsatlakozott a műútra. Jó tempóban haladok, elhúz mellettem két futó, az út pedig felvezet egy gerincre, mely elég szép zöld a friss tavaszi időben. Egy idő után pár km műút következik, erről is van kilátás, majd megérkezünk a Petőcz-aknához (ep.). Itt kapok csokit és egy 2 literes vizet a kedves pontőrtől

. Ezután nemsokára kellemes erdei út következik, baromira sok medvehagyma van itt. Beérek egy völgybe, ahol nem látom sehol a piros jelzést. Kiderült, hogy a piros kicsit előbb már lekanyarodott, de szerencsére jöttek mögöttem túratársak, akik útba igazítottak. Egy kis emelkedő, majd ereszkedés következik, keresztezünk egy autóutat, majd egy völgyben folytatódik az út. Ez a rész eléggé frekventált, baromi sok fapad, illetve jelzés van, és persze medvehagyma minden mennyiségben. Egy kellemes emelkedő után széles, kellemes erdei úton megyek tovább Dömörkapuig. Itt van egy hangulatos kisvasút, és annak megállója, ahol éppen egy kisgyerek játszik a mozdony dudájával. Az ellenőrzőponton elidőzök egy 5 percet, jól esik a zsíros kenyér. Tovább indulok, ismét széles erdei utak követeznek, közben szép kilátás nyílik a misinai TV-toronyra. Hamarosan ismét völgybe érek, mely tele van medvehagymával, valamint számos forrás is akad itt. Összetalálkozok családos túrázókkal is, érdeklődnek, hogy miféle versenyen vagyunk. Mikor felvilágosítom őket, a férfi azt mondja: -Benevezek.  Jó erősen süt a nap, dél felé járhat az idő, pont jókor jön a kocsma az autóút mellet

. Megiszom egy sör az első 40 km után, újult erővel megyek tovább fel-le az erdőben. Mezők mellé érek nemsokára, Komló környékére szép a kilátás. Ismét ellenőrzőpont van, ismét kapunk percet és nápolyit. Egy kis fel-le menetel után beérek, majd kimegyek Komló külvárosából. Itt egy autós érdeklődik tőlünk, hogy mi ez a túra, természetesen elszörnyed a hallottakon. Műúton megyünk el egy motocross pálya mellet, az egyik oldalon csupasz dombok vannak. Ezután földút következik, újabb ep—vel. Ezután ez idő kezd kissé kellemetlenül meleg lenni. Széles, száraz, de gépekkel erősen kijárt erdei úton megyek tovább. Hamarosan ismét műút jön, ezen megyek pár km –t a márévári kempingig. Jól esik itt a pihenés, kellemes a kiszolgálás, szívesen maradnék, de menni kell. Egy völgyből kanyarodok fel a hegyoldalba. Egy kis felfelé menetel után meglátom Máré várát, majd újra visszatérek a műútra. Kezdek aggódni, hogy benézte a cigány-hegyi felmenetelt jelző sárga jelzést, de végül utolér pár túrázó, tehát jó az irány. A hegyre egy erős kaptató visz fel. Felérve egy tisztásra érünk, ahol tanakodni kezdünk, merre tovább a sárgán. Végül GPS segítségével megtaláljuk a helyes irányt, és felérünk a kilátóhoz.

Innen 10 km Mecseknádasd, néhol erős lejtmenetben, szép erdei környezetben. A domboldalból gyönyörű kilátás nyílik Mecseknádasdra. A faluban sokat kell műúton menni a központig, itt viszont meleg étel vár minket egy vendéglátóipari egységben. Kb. fél órás pihenő után meggyőzöm magamat, hogy továbbmegyek. Elég jól érzem magam a pihenő után, jöhet az éjszaka. Még sötétedés előtt találkozom egy csapattal, akikkel egész éjjel együtt megyek. Bemutatkozunk egymásnak, némelyik sporttárs már elég leharcolt állapotban van elmondása szerint. Nem is megyünk gyorsan, nekem legalábbis kellemes a tempó. Felmegyünk egy völgyben, előveszem közben az elemlámpámat. Ezután máris a kéken vagyunk, egy műúton. Megyünk, bandukolunk, szépen visszaérünk a falu előtti tisztásokig. Itt egy ep. van, ahol van pogácsa, kávé, sör. Igazi mennyország. Kicsit eldumálunk, majd leereszkedünk egy völgybe, ismét műút jön, majd beérkezünk Óbányára. Itt egy nagyon közvetlen, jó fej kocsmáros lány fogad minket. Kicsit eldumálunk, mondja, hogy ő is szívesen jönne hosszabb túrára, és hogy le a kalappal előttünk. Egy kis pihenő után megyünk tovább a völgyben Újkisbánya felé. Ez is egy szép kis falu, hangulatosnak tűnik még sötétben is. Meredeken megyünk fel ismét a Cigány-hegyre.

Innen lemegyünk, majd a kéken folytatjuk utunkat, előbb széles úton, majd egy völgyben, mely medvehagymával van tele, a változatosság kedvéért. A hosszú völgy után beérkezünk Zobákpusztára. Itt kapunk finom zsíros és lekváros kenyeret, teát, szörpöt, itt is nagyon kedvesek voltak a pontőrök. Ezután eléggé kezdenek összefolyni számomra az események. Egy széles útról lemegyünk egy völgyben, onnan fel egy másik hegyoldalba. Aztán baromi sokat megyünk egyenesen és fel-le erdei dózerutakon, melyeket eléggé szétbarmoltak az erdei járgányok. Találunk egy táblát, hogy 8,3 km a következő ep. (Árpád-tető). Egyik sporttársunk elereszt egy káromkodást, én is úgy érzem, hogy már baromi sokat jöttünk, holott ez nem igaz. Villanyvezetékek mellett megyünk, aztán ismét műúton. Ezek ismétlődtek nagyon sokszor: széles dózerút, műút, T alakú elágazás… Azt hittem sose érünk már be Árpád-tetőre, de végül csak beérünk.

És itt már 100 km felett járunk. Egy kicsit sikerült felfrissülnöm, de az út a büdös-kúti turistaházig így is elég nehéz volt a fáradtság miatt. Az út itt is ugyanolyan monoton volt, mint Árpád-tető előtt. Hajnalodik, megérkezünk a turistaházhoz. Én lerogyok a kőpadlóra, annyira kifáradtam. Csak pár perc után vánszorgok el pecsételni, és kajálni (itt is van zsíros kenyér). A hátizsákomból magamba erőszakolok mindenfelé kaját, amit csak tudok, előkerül a szőlőcukor is. A többiek közben elmentek, így egyedül folytatom tovább utamat. Innentől egészen Abaligetig szinte csak vonszoltam magamat, és azt gondoltam, ott feladom a túrát (a kört már nem csinálom meg). Széles dózerutak, föl-le, Zsiványos kő nagyon sokára érkezik el. Körülnézek, kiabálok egy kicsit, de pontőr sehol. Magamba roskadva battyogok lefelé, már csak arra koncentrálok, hogy Abaligetig eljussak. Ismét érintem a Petőcz-aknát, kb. pont egy napja jártam itt. Most pontőr sehol, víz és nápolyi sehol, üde frissesség sehol. Elindulok lefele, már csak 4 km. Szép az útvonal amúgy, de most ezt nem tudom értékelni. Meglátom a házakat, becsoszogok a célba. Fairy kérdezi mi van az előző ep.-vel. Elmesélem neki a történteket, végül leigazolja a hiányzó pontot. Ettől, valamint az emberek közelségétől és a sörreggelitől annyira feldobódom, hogy nagyon. A hátralévő 12 km semmi már.

Ott hagyom a táskát a célban, csak az itinert viszem tovább. Egy dombra fel, majd levisz a kék a vasútállomáshoz. Itt pecsételés (DDK), majd nyomás tovább a sínek mellet, majd az autóút mellett. Nem érzek semmilyen fáradtságot, tudom, hogy be fogok érni. A mezők mellett utolérem a túratársaimat, üdvözöljük egymást. Fáradt pontőr alszik az utolsó ep.-n, én túrázónak néztem elsőre. Még pár km a mezők mellett, szemben a templomtorony, majd beérkezem Abaliget utcáiba, majd végül a CÉL-ba.

Gratulálnak nekem, nagyon szép kerámiából készített érmet kapok. A hangulat nagyon jó családias a célban. Eszem a gulyáslevesből (nem volt meleg, de isteni finom volt), iszom a vörösborból (később a fehérből is). Ezután ledőlök az árnyékba, és ejtőzöm egyet. Nagyon szép az idő. Sikerült fuvart szereznem hazafelé, köszönetem érte Andrásnak még egyszer. A tó melletti büfénél (itt töltöttem fel reggel a mobilomat) még ettem sült krumplit, majd ittam sört. Köszönetem a szervezőknek ezért a túráért, nagyon kitettek értünk.

A Mecsek meg gyönyörű, biztos visszatérek még ide (csak akkor lehet kevesebbet megyek…).

András, 2016.04.16-17.

UI: "Miért Mr. Anderson? Miért áll fel? Miért megy tovább?"