Túrabeszámolók


Túrafüggő Éremleső

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2016 2017 2017
 Túra éve: 2017
stabatTúra éve: 20172017.02.07 16:29:09
megnéz stabat összes beszámolója

Fellegvár 45

A kompon észreveszem a kiírást, 7-től 17 óráig üzemel. Jé, akkor az első járaton vagyok. Mikor indul vissza az utolsó? 16.15-kor. Vagyis 6-os átlag esetén lehet elérni. Idejében le is teszek róla. Leányfalun leszállva rögtön a menetrendet nézem, örömmel látom, hogy Újpest Városkapuhoz visznek a buszok. Így is másfél óra volt ide, három óra lesz haza. De jó lenne egy híd!


A túloldalt túrázót látok, Túrafüggő? Igen! És útbaigazít. A rajtban rám bízzák, hogy felírom-e a rajtszámot. Nekem mindegy. A Hunyadi utcában erősen csúszkálok, van, aki simán elmegy mellettem. Még az első pont előtt meg kell szabadulnom a dzsekimtől, úgy néz ki, nemsokára a Nap is kisüt, ez felderít. De nem sokáig örülhetek, lefelé ugyan jól tompít a hó, de újra belemegyünk a tejfölbe. Nem is annyira sunyi a balos, ha fel vagy rá készülve. Egy párt innen igazítunk vissza a 30-as távra (az elágazóban én tájékozódtam az itinerből, mentek erre is, arra is az emberek). A Ferencz-forrásnál kérik a rajtszámomat. Egy telefonhívás kerekedik belőle, így lettem 432-es. Fel-le, jobbra-balra-jobbra, Csabával együtt tesszük a lábunkat az emelkedőnek a zöldön. A Hegytetőn két csoki jár, éppen jókor. Újabb kanyargózás, de minden jól ki van taposva, itt-ott szalag is segít. Szépen lassan rájövök, hogy itt volt az egyik legdurvább eltévedésem, most szerencsére nem kell visszafordulnom, csak berongyolok a faluba, biccentek Szent Lászlónak és jobbra kanyarodom. Megélénkül a szél, kissé elkedvetlenedem, már a fázás kerülget. A Spartacus-ösvény előtt még kielőzök egy párt, de utána nagyon jó tempóban jönnek, állandóan kocogásra kell kényszerítenem magam, hogy tartsam a tempót. Semmit nem látni, még egy nagyobb tuskónak is előre köszönök. Van egy-két veszélyes szituáció, de csak akkor esem el, amikor már túl vagyok a nehezén. A Jenő kunyhónál összeverődünk, Csaba is utolér, Béla futva érkezik, vannak, akik gyorsabban indulnak. Merek egy kis teát, és még egy kicsit, majd útközben megeszem az egyik banánom. Fázik a kezem. Direkt nem hoztam kesztyűt, lesz elég plusz, erre tessék, jó, hogy van nálam tartalék zokni. Egy-két kilométer és helyreáll az egyensúly. A zöld balra kanyarodik, egy túratárs az úton folytatja, utána kiáltok, vagy nem hallja, vagy nem akarja hallani. Mindegy, én és az itiner a szintben kanyargásra szavazunk. Az útelágazásban jobbra megy a zöld +, a fentebbi pár azon indul el, furcsállom, az itiner a zöld sávot mondja, ők is rájönnek. Nem hiányzik a betonlejtő Visegrádon, de ez van. Béla utolér, csodálkozik, hogy gyalogolva már itt vagyok, nem csak gyalogoltam. A Kálvárián együtt érzünk, én erősen meghajolva. Béla kocogóra fogja, de a Nagy Villámon együtt falatozunk a zsíros kenyérből. Mert enni kell. Ha enni kell, hát enni kell. És van tea is. A harmadik pohárral a kilátó tetejében fogyasztok, jó a kilátás a várra, de távolabbra már kevésbé. - Sokat futsz bakancsban? - Tegnap vettem. És neked beázott a cipőd? - Persze. - Valamit valamiért. Aztán útjára engedem Bélát. Be is lassulok. Szemben egy óriási hegy emelkedik, lefelé futok és egyre nagyobb lesz, teljesen megbabonáz. Aztán jó nagyot hasalok. Ismerős terep, mintha a túloldalt jöttem volna biciklivel valamikor, és most ott süt a Nap. Fantasztikus patakátkelés és máris a túloldalt vagyok, persze a Nap már nem süt. Csak fenn a tetőn. Lassan emelkedem, botnyomok a hóban. Van egy nyíl is, köszi. Aztán karmolás. Ez már a vég. Kibányászom a második banánt. Várom a sárga elágazást és az a gyanúm, hogy nullára kell leereszkedni, hogy aztán visszamásszunk. Bejön a tippem. Kicsit demoralizál, mikor már itt van a Vörös-kő az orrom előtt. Jól van, nem érdekel. Lekanyargok. Egy fatörzset átugorva éppen egy kisebb faágra érkezem a túloldalt, újabb zakó. Ebből már elég jól állok, tele van vele a hátizsákom. Leérek a kódhoz és belenézek az itinerbe, most jön a legdurvább szakasz. Lássuk. Egészen sík. Még mindig. Biztos jó felé jövök? Na, végre, itt van valami emelkedőféleség. Aztán kerekedik a szemem, ezt nem gondoljátok komolyan? Négy küszködő túratársat számolok össze az oldalban, úgy mozognak, mint legyek a mézben, biztos nem hétvégi kiruccanók, akkor hajrá, fogyjon az út. Az eleje egészen jól megy, majd teszek három-négy sikertelen visszacsúszási kísérletet, egyszer a sarat markolva maradok talpon. Csupaszra kapaszkodott ágak nyújtogatják magukat, megsimogatom őket. Némelyik kérges. Gondolom Béla itt is felkocogott. A Vörös-kő tényleg vörös, most a lemenő Naptól. Jut egy csoki, valahogy csak kihúzom vele. Lefelé erősen kanyarog, itt-ott belevágok. Macskakő. Számos túrázó a faluban. Túrafüggők. Az utolsó kanyart elvétem, de már a főúton, éppen a buszmegállóban vagyok. Gyorsan meg is nézem, mikor megy a busz, aztán irány a cél. Célidőt nem kapok, de tudom, hogy 9.27. alatt értem be, 5-ös átlag, nem vagyok összetörve. Béla indul haza, Csaba is megérkezik. Iszok pár teát és már itt se vagyok.


Szavam nem lehet a túrára, drága sem volt, az útvonal nagyszerű, inkább forrástúra, mint fellegvári, bár az is van benne. Az itiner és a térkép is jó, könnyű a tájékozódás, nekem legalábbis nem volt nehézségem, pedig számos szakaszon először jártam. Köszönöm!

 
 
VegyesúszóBajnokTúra éve: 20172017.02.05 08:36:46
megnéz VegyesúszóBajnok összes beszámolója

 A magassági szintadatok tüzetes elemzése után a 32 km-es távot választottam, a hosszabbik túl nagy falatnak tűnt. Utólag is jó döntés volt, mert a vastagodó köd miatt úgyse láttunk volna semmit Visegrádból, és a visszafelé vezető úton a Vöröskő meghódítása rengeteg időnkbe került. Először felsorolom a pozitívumokat: Internetről letölthető útvonaltérkép, internetes nevezés, facebook-oldal az eseménynek, ahol a túráról sok minden megtudható (fényképek, térkép), rendkívül praktikus indítópont a faluházban, színes térképmelléklet az igazolólaphoz. Rendkívül kedvesek voltak az indító hölgyek is. A vonalvezetés főleg a nagy ködben túlságosan is túrafüggőnek tűnt. A túra felminősítéséhez viszont még rengeteg dolog hiányzik. Köszönjük, hogy a források igénybevételéhez javasoltátok pohár beszerzését, bár csak a visszafelé vezető úton találolkoztam forrásokkal, addig ki kellett bírni. Elég kevésnek tűnt a 2 helyen kapott kis szelet csoki, még minimum egy helyen alma, narancs vagy más gyümölcs jól esett volna vagy több csoki, hogy az odafelé vezető úton az itatásról ne is beszéljünk. Senki sem hívta fel a figyelmünket arra, hogy a 2 frissítőpont kivételével mindenütt kódokat kell feljegyezni, amihez nem volt íróeszköz biztosítva. Szinte sehol sem volt szalagozás, ami egy teljesítménytúra alapvető feltétele. A térkép és a leírás csak arra az esetre való, ha valakinek a hibájából nem találjuk a helyes útvonalat, egyébként kötelező szalagokkal és feliratokkal jelezni az útvonalat. A tavalyi túráról semmilyen statisztikai adat nem érhető el, pedig szintén alapvető követelmény a teljesítők listájának és időatatának közzététele. Hogy végül pozitívummal zárjuk a beszámolót, köszönjük célban kapott hagymás vajas kenyeret.

 
 
 Túra éve: 2016
ToteszTúra éve: 20162016.02.10 12:32:17
megnéz Totesz összes beszámolója

 A fotókat itt éritek el:


https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1071025339585547.1073741898.340837235937698&type=3

 
 
biztospontTúra éve: 20162016.02.08 14:30:18
megnéz biztospont összes beszámolója

 Sziasztok!


A 15-ös túra útvonala gyönyörű helyeken visz végig, csak ámultunk és bámultunk. :) Az itiner egyértelmű volt és humoros, amihez még színes térkép másolatot is kaptunk.


Viszont: Zöld jelzésen - gondolom a fakivágások miatt - hiányos volt a jelzés,  egy részen nem volt egyértelmű egyáltalán, hogy merre kell menni. Sikerült először másfelé eltérnünk, de még időben gyanút fogtunk. :D Itt igen nagy segítség lett volna a szalagozás.

Illetve az elején kaptunk egy műzliszeletet, 10. km-nél egy csokit, majd célban zsíros és vajas kenyér volt. Ezért a 2000 forintos nevezési díjat indokolatlanul soknak találtam. Ez utóbbi miatt valószínűleg nem fogjuk ezt a túrát ismételni ebben a szervezésben.

 
 
olsenTúra éve: 20162016.02.08 12:50:15
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a túrafüggőt tettem magamévá..


Miért ír az ember beszámolókat?nem tudom,2013-ban az ukk 100-as beszámolómnak a visszhangja megihletett,azóta várom a múzsát,de akkorát nem tolt rajtam azóta sem.Szóval ez így történt:


Vasárnap van és reggel,arcok az újpesti megállóban,ahol a buszok végállanak,szakállas ikon az elemérek közül,kétkeresztnevű a trónusról,a pénztár előtt mindenki  Leányfalu,rév megállót mond be,ebből éles elmével kikövetkeztethető a cél,mert a zsák-bot-cipő bármi mást is jósolhat(na). Na,felcihelődünk,kétkeresztnevű barátom mellett nyújtom ki lábaimat,tegnap aprítottam egy kicsit a fagyos talajból,útitársam is,de ő nagyobbat kanyarított,több pénzért,persze.Reménykedem,kifutotta magát,rozoga és nyeszlett állapotában majd tartom vele..ez később mégse úgy lesz..Élményeket osztunk,kibeszéljük a távollevőket,és Szentendrén új-régi arc tolaxik hozzánk,éves kihagyás után ma akar futni egy közepeset.Pláne.


Minden jónak vége szakad,leszállunk és a faluházba szédelgünk,gyors nevezés,Bubu papírt oszt és mehetünk isten hírével.Árpáddal kezdek,miskolci srác,jó tempót diktál,aszfalt és fölfelé van,a jel helyett szalagokat követünk,aztán a házak elfogytával piros kereszt visz a Rekettyéshez,ahol kódot rögzítünk,és vissza,piros kereszt az Álló-rét című földrajzi képződményhez,szintén kód.Kicsit töprengek a kapcsolt kifejezésen,mert járó-kelő,vagy futó réttel még nem volt érkezésem,de megnyugtatom magam,bizonyosan a felfedezőjéről kapta a nevét.Jelet váltunk,csak a színt,a forma marad kereszt,és lefelé tartunk,útitársam is Tibor lesz,esztergomi történet,Ferencz forrás,vegyes páros őrzi a vizet,fiatalok és kedvesek,ezért ott is hagyom őket.Föl,Szarvas hegy,ebből is van több tájegységben ilyen néven emelkedő,kaptató,erősen világos van,fotókat sütök ki,az aszfaltos részen sárga sapkás szakáll piros kabátos nővel,a bihariak,persze..odalassulok,Tibor elhagy,földimmel nyomulok vagy két kilit,de elmaradnak,két keresztnevű túratárs hagy állva,semmi tegnapi százas okozta fáradtságot nem látni járásán,másvallású kerülgeti a sarat előttem barátjával,és hegytető,őrzött pont,pecsételős,betúrok egy mandarint és pólót öltök..ez a fölső rétegektől való megválást jelenti,nem dobom el,de zsákolom a cuccot..zöld sáv és zöld kereszt,a feltételes ellenőrző pontot nem találjuk,lampionos-A4-es papírt hiányolok tizedmagammal,sebaj,tova kéken,Pilisszentlászló,az ábécé forgalmát megnyomom,kóla és papír zsebkendő,váci szakáll söröz a téren,még maradni akar.Tolom a távot,sárból van az út,nem halálos,de azért van..stadion jobbról,és innen már a Spartacus.Kiránduló fiatalok a domboldalon,jó étvággyal eszegetnek idősebb pásztor felügyelete alatt,osztályfőnöknek nézném,nézem is..még a morzsák összesöprésére buzdítom őket,mert greenpeace is vagyon,és cigarettafüstre ébredek,persze,hogy régi ismerősök,csak nő és bajuszos túratárs nélkül,két kevéshajú és egy dohányos..Beállok mögéjük és megvitatjuk a migránskérdést és a Téli Mátrát,utóbbit több szakszerűséggel..Jenő kunyhó,reggeli kislány bélyegez,hogy ért ide ilyen gyorsan..?Visegrád,vizet veszek föl és Kálvária,Fellegvár, NagyVillám,van,aki kéktúrás bélyegzőt vesz föl,mi a lampionos – kódos jelzést keressük,mint eddig..ilyen nincs..itt sem..Megyünk tova,mert napsütés és széles jókedv van,a túra fele megvolt,márcsak a neheze van hátra.Kék a jel,országos,és az ég is ilyen,aztán sárba borul a talaj,nem kicsit,olyan közepesnek mondanám,mondom is,kapu és elágazás,pecsétes emberekkel,csokival,és sárral.Kékkereszt visz a zöld sávra,aztán egy szurdok,patakkal,és meredekséggel,aztán szelídül az emelkedő,de húz a Kis-Bükk tetőig,ahonnan szerpentinen a sárga jelen lerontunk a Leány –kútig,kutyás néni méreget bennünket,aztán pórázra veszi az ebet.Rögzítjük a kódot,papírra,és fölfelé a Vörös kő irányába..kaland,a sár miatt és az előttünk elszáguldó arcok miatt,akik kitaposták csúszósra..azért vesszük és nem is mindenki hal meg,legalábbis nem azonnal..Pontőrök,csokival és bélyegzővel,kereszt rókával és kövek..nna,ennyi volt,márcsak be kell érni a faluházba,piros jelen..becsomagoljuk a testünket,mert közben beállt a félhomály és hűs a  szellő,a nap pedig sehol..sár a piros jelen is,országos lehet,van,aki kerülgeti,van, akit a krumplileves megbolondít,és átgázol és szétfröcsköl..de megint kövek,aszfalt és világítás,autók és buszok,forgalommal,beesünk a célba,örömködünk,ez is megvolt..persze mindenki itt van,akiket nagyon elhagytam.Magyarország jobban fog teljesíteni ezután is,ha a német autógyártók is úgy akarják.


Kitűző és papír,érem néhányunknak,remek bableves..tényleg,nem a kilométer miatt mondom,a szakácsnőnek ezúton is köszönöm.És persze minden közreműködőnek,a fiatal lányoknak –fiúknak,a régebb ideje fiataloknak,a büfé remek ötlet a célban,a coca- cólát ne keresd,utolsó üvegek nálunk..


Szóval jó volt,nna..gyere el,még ha elsőre sokalltad is a nevezésit..