Túrabeszámolók

Először indultunk a túrán, az ismert terepviszonyok és a fiatal kutyák miatt a 20 km-es távon. A túrakiírásban ugyan csak 600 méteres szintkülönbséget láttunk, de Dobogókő környékére ez túl kevésnek tűnt. Utólag jó döntésnek bizonyult, mert a végére 1400 méteres szintkülönbséget mértem, amiben mindannyian elfáradtunk.

A rajtnál és minden állomáshelyen nagyon kedves idős hölgyek és urak vártak vízzel, elemózsiával és nem győztek bíztatni, hogy a neheze még hátra van. Az első ellenőrzőpont után sikerült is eltéríteni minket: tudtunkon kívül a nehezebb, Pilisszentlélek határában vezető, szervezők által jelölt ösvényen kapaszkodunk fel a K+-ig. Innentől azonban már a hosszabb, de biztosabbnak tűnő túrajelzéseket követtük. Az ellátásra nem lehet panaszkodni, mert még az utolsó, Szent Bernát emléktáblánál található, csak gyalogosan megközelíthető, viszont kieső magaslaton lévő ellenőrzőponton is friss vízhez jutottunk.

Sajnos a rajtnál idén is csak „vaktérképet” kaptunk, de a turistajelek ez alapján is követhetőek voltak. Mi sosem indulunk túrára térkép nélkül: súlya nincsen, helyet sem foglal, de ha bárhol elmennénk egy szalagozás mellett, könnyen megtaláljuk az utat. Ezen a túrán a szokottnál többször vettük elő, de egy gyakorlottabb térképolvasónak elegendő a rajtnál kapott kis térkép is. A környéken rengeteg útvonal halad, így jó ötlet, hogy a szervezők szabadon hagyták, melyik választjuk a következő ellenőrzőpontig. Jövőre másik utat fogunk bejárni.

Sose gondoltam volna, hogy valaha kutyákkal fogok felmenni a Rám-szakadékon, de hirtelen ötlettől vezérelve, pillanatnyi fáradtság miatt úgy döntöttünk, nem mászunk fel a Lukács-árkon, bevállaljuk a szakadékot. Miután az első létrára felcipeltem a két 15 kg-os kutyát, mondhatni megbántam. Valószínűleg az itteni nehézkes haladás miatt vesztettünk sok időt, a végére éppen csak sikerült szintidőn belül maradni, de a nagy szintemelkedés tett róla, hogy sokan lecsússzanak.

Igazi teljesítménytúra volt ez, nem várt szintkülönbségekkel és nehezítésekkel, sőt időnként beillett volna tájékozódási versenynek is, de szeretjük a kihívásokat!

 A 25 km-es távon indultunk.

- Az ötsoros útvonalleírás nem sokat segít annak, aki nem rendelkezik Dr. Cholnoky Jenő szintű ismeretekkel a Pilisről.

 - A kézzel rajzolt térkép (amely csak a követendő útvonalat tartalmazta, támpontok és a betorkolló turistautak nem voltak rajta feltüntetve) nem ért semmit. A rajtban 300 Ft-ért árultak használható térképet. A túrák 95%-án elő sem veszem a saját turistatérképemet, itt anélkül a rajtot sem tudtuk volna elhagyni.

 - Szalagozás, egyéb útvonal-jelölés semmi.

- Ellátás szinte semmi, a célban semmi.

- Oklevelet egyáltalán nem osztottak.

A Pilis és az időjárás szép volt, a társaság remek, de ehhez nem lett volna szükség nevezni a túrára.

Összességében közel 1000 Ft-ért nem kaptunk semmit. Megértem, ha a szervezők a környezetvédelemre hivatkozva nem adnak enni és inni a résztvevőknek (bár nagyon jól tud esni egy darab csoki útközben vagy pár szelet zsíros kenyér a célban), de egy normális térkép és útleírás (vagy szalagozás) talán elvárható lenne. Az egész túrán az érződött, hogy a szervezők egyetlen célja a minimális munkabefektetés melletti haszonmaximalizálás, ami nem túl szimpatikus hozzáállás. Sok túrán voltunk már, és mindig igyekszünk a pozitívumokat nézni, mert általában látszik a szervezésen, hogy a rendezők rengeteg munkát öltek egy-egy rendezvénybe. Ebből itt semmi nem látszott.

A jövőben kerülni fogjuk az egyesület túráit.