Túrabeszámolók
 | Mt. Gerecse |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2005 2006 2007 |
|
| kekdroid | Túra éve: 2007 | 2007.03.01 21:47:24 |
|
| megnéz kekdroid összes beszámolója |
Mt. Gerecse 2006, ami mégis 2007
Úgy történt, hogy csütörtökön jóbarátom hívására elmentem véradásra, így a hétvégére betervezett túrákat elkezdtem átszervezni. A Mt. Gerecse OKT-ba való kapcsolását is egy kicsit át kellett rajzolnom, így a következõ történt:
Reggel besétáltam a kollégiumból a Déli pályaudvarra, alig több, mint egy óra alatt. Kelenföldön útitársam csatlakozott, Tatabányáig alvás helyett beszélgettünk. Tatabányán metszõ szél és egérszürke égbolt fogadott, amely eszembe juttatta a meteorológusok különféle záporral/hóval kecsegtetõ jóslatait. Szintén Tatabányán észleltük a rendezõt&egy másik sporttársat, beszédbe elegyedtünk, majd felszálltunk a Tardoson át Tatára járó buszra, ezzel megsokszorozva az utasszámot.
Tardoson egyeztettünk egy szimpatikus, autóval érkezõ úrral, hihetetlen régi (nem is igaz, csak én vagyok még fiatal) térképe volt, mutattuk neki, milyen jelzések vannak stb. (Ha valakinek van ismerete arról, hogy mikor került le a kék jelzés a Gerecse tetejérõl, kérem, értesítsen; azon a térképen még átvezetett a hegytetõn.)
Tardos után különváltunk, mi elindultunk a zöld jelzést követve Bányahegy felé. Igazság szerint Koldusszállásnál van két hely a füzetben, útmegszakításra, most viszont ez tûnt jobb ötletnek a Kék egy újabb szakaszának elkezdésére (fõleg a bizonytalan idõjárás miatt). Bányahegytõl az egyházi üdülõig Kéken túráztunk. Nagyon hangulatos út volt, igazi télies - bár hó nélküli - idõjárással, helyenként keményre fagyott sárban, füleket, ujjakat megfagyasztó szélben, viszont sajnos a vadvilág egyetlen képviselõje sem mutatta magát.
Az üdülõtõl (valódi kastély, ellaknék ott) a kék háromszög jelzésen minden gond nélkül felértünk a hegytetõre, engem megint lenyûgözött az adótorony is (nekem az ilyesmi tetszik, hülye mûszaki érdeklõdés, tudom). A túra rajt/ellenõrzõpont/cél helyszínén (geodéziai torony alja) újra találkoztunk a rendezõvel. Kaptunk bort, süteményt és kekszet, valamint átvettük a kitûzõt, majd, hogy ne maradjon egyedül az egyszemélyes redezõség, az utánunk következõ csapat érkezésekor indultunk el lefelé. Még a mûúton találkoztunk néhány szembejövõ sporttárssal, aztán sokáig senkivel. Eddig tart a Mt. Gerecséhez szorosan kapcsolódó beszámoló.
Még az OKT-ra visszatérve eljutottunk végül egészen Mogyorósbányáig, volt emlékezés Pusztamaróton, érdekes "kapuk" egy vadkerítésen, találkoztunk leendõ Mt. Gerecse teljesítõkkel, favágókkal, krosszmotorosokkal (rrrrr), volt lekésett busz és helyette megnézett Kálvária, nagy túrázós csoport az Öreg-kõ alatt, akik közül megismert egy úr, akire elõzõ nap Hármashatárhegyen ráköszöntem, csak mert OKT füzet volt nála... de ez már másik történet.
Végül, de nem utoljára: köszönet illeti a rendezõt a mégis megrendezett túráért, az idõjárásfelelõst a mégsem esõért és útitársamat a szövegelésem türelmes viseléséért. |
| | | | |
| adamka | Túra éve: 2007 | 2007.02.26 12:00:09 |
|
| megnéz adamka összes beszámolója |
- Mt. Gerecse 2007-
Vasárnap dino baggio és old sporttársakkal útra keltünk, hogy teljesítsük a Mt. Gerecse elnevezésû túrát. Mi a Bajót, Héreg, Tardos indulópont helyett a Nyergesújfalu, Sport Presszót választottuk, kicsit növelve a távon. Lassú kocogással kezdtünk, ügyelve nehogy elfussuk az elejét, a dombokon a tempóból visszavettünk. Nagy örömünkre a helyenként viharos, hideg szél szinte mindenhol csontig hatolt, természetesen nem készültünk fel rá eléggé. :) J Mogyorósbánya, Öreg-kõ érintése után –Péliföldszentkereszt kihagyásával- csatlakoztunk a kék jelzéshez és le sem tértünk róla egészen a volt hercegprímási kastélyig.
(Útközben meglepetten tapasztaltuk, hogy mennyi helyen ritkítják az erdõt, óriási méretekben folyik a fakitermelés. A sok helyen eldobált mûanyag flakonok mellett ez volt a másik nagyon elszomorító dolog….. )
Pusztamaróton rövid pihenõ, pólócsere és némi rituális u-vitamin elfogyasztása után, Melcsi és Orsi sporttársakkal kibõvülve másztuk meg a kilátóig vezetõ utat. (3:46 ó) A csúcson, dacolva a hideggel várt ránk az egyszemélyes fogadóbizottság, aki meleg szavakkal gratulált a csúcs megmászásához, majd némi tokaji és anyu-süti kínálásával nagyon a szívünkbe lopta magát. Mindenképpen dicséret illeti a fiatalembert, aki a fennsíkon, mínuszban, metszõ szélben egymaga fogadta a túrázókat, mindenkihez volt egy-két bátorító és vidám szava. A nagyon szép kitûzõ átvétele után meg sem álltunk egészen a tardosi Gorba Presszóig. (Abszolút kedvenc hely. :)
Összegezve: igaz, a túra nem volt agyonszervezve, ellenõrzõ pontok nem voltak, de minket ez cseppet sem érdekelt, jó volt együtt, jövõre reméljük ismét teljesíthetjük.
Legközelebb találkozunk a Mátra-Bátrán! :)
|
| | | | |
|
| gethe | Túra éve: 2005 | 2005.03.02 09:16:05 |
|
| megnéz gethe összes beszámolója |
Dunántúli aftertúra - avagy Mt Gerecse 2005
A szombati Szent László túra fáradalmait gyorsan kiheverve vasárnap reggel ismét útra keltünk, hogy hallgatoozoo barátunkat a Gerecse-tetõn meglessük, s emellett 220 pontot gyûjtsünk az Enciános mozgalomba. Ez persze csak a cél volt, ám az ehhez vezetõ eszköz sokkal lényegesebb volt, természetesen...
Szóval, a Keletibõl 8.05-kor induló ún. expresszvonattal indultunk Tatabányára VadMalac társaságában, majd a vonatot kis híján lekésve Kelenföldön csatlakozott Valter is. gyorsan a megyeszékhelyre értünk, bélyegzés után neki is vágtunk a Turulhoz vezetõ lépcsõsornak. Már itt látszott, hogy nem akármilyen túrában lesz részünk, a látvány elképesztõ volt: hatalmas hóréteg (legalább kétszer akkora, mint szombaton a Cserhátban), s a fák is körben mindenütt havasak. Kitaposott ösvényen indultunk el a Csúcs-hegy felé, amelynek tetején elég félelmetes kilátóféle építmény áll (egykor valamiféle bányászati szerkezet lehetett, errõl tanúskodik a legfelsõ szintre beépített két hatalmas acélkerék), persze fölmentünk (nagyon magas!) a jeges lépcsõk ellenére is.
Innen lefelé nem nagyon találtuk a jelzést, úgyhogy eleinte valamilyen csapáson, majd lábszárközépig érõ szûz hóban gázoltunk a völgy felé (Ebben a völgyben biztosan megy egy turistaút - VM). Rövid kalandozás után rá is leltünk a piros jelzésre, ami egészen jól játható volt. Az erdõbe érve egy muflont láttunk két csemetéjével. Elérve a sárga jelzést, újra havat kellett törnünk, ezúttal fölfelé egy rövid szakaszon, majd kiértünk egy letakarított dózrútra. Ezen persze egészen könyû járás esett, így több idõnk volt nézelõdni. Az utat gyönyörû vén tölgyek szegélyezik, balra, a felcseperedõ tölgyes fölött pedig szép rálátást kaptunk Tata városára. Ezen az úton értünk el a baji vadászházhoz, és a mellette lévõ Szent Péter templomromhoz. Innen továbbra is a dózerutat követtük (sárga +), majd a mûútra kiérve bekocogtunk Tardosra. (GT-3 teljesítve!)
A kocsmában (bélyegzés) érdekes folklórbemutatót kaptunk a helybéliektõl, akik hevesen édeklõdtek mind tevékenységünk, mind az Enciános mozgalom igazolófüzete után. Megtudtuk tõlük, hogy mi a kocsmában csak vendégek vagyunk, egyébként õk hárman tartják el az egészet. Egyikük még hasznos útbaigazítással is szolgált (Mentek egy darabig a zöld f*son... nem nagyon látszik, de néha elõtûnik... aztán arról letértek jobbra... és ott lesz a torony... onnan lefelé meg csúszni fog mint a k*rvaélet... VAGY még nem járt arra senki), úgyhogy semmi nem tarthatott vissza attól hogy nekivágjunk a Hegy meghódításának.
VadMalac ragaszkodott hozzá, hogy föl akar érni 14 óráig, úgyhogy elhúzott azon a helyen, ahol letértünk a jelzésrõl. Megbeszéltük, hogy ha letér a fõ csapásról, rajzol nekünk nyilat a hóba. Egy idõ után Valter is gyorsabbnak bizonyult nálam, így egyedül folytattam a mászást. Két nyilat találtam is, de egy helyen elvesztettem a nyomot, innen találomra mentem (nem volt semmi tájékozódási pont). Sokat végül is nem tévedtem, a TV-toronyhoz jutottam ki, innen egy jó km-re volt a kilátó. Gyors "nevezés" és frissítés után már indultunk is tovább, mert szorított a buszmenetrend.
Lementünk a havas mûúton Pusztamarótra (bélyegzés), majd innen végig havas dózerúton, majd a végén mûúton bekocogtunk Bajótra, ahol szokatlanul sok, mintegy 11 percünk maradt még a busz indulásáig, így volt még idõ a kocsmában egy bélyegzésre (GT-1 teljesítve) és átöltözésre.
Jó túra volt, köszönjük. |
| | | | |
|
|
