Túrabeszámolók


Gödöllő K100/K80/K50 (országúti)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2009
sobriTúra éve: 20092009.06.22 10:13:51
megnéz sobri összes beszámolója
Ezt a túrát már korábban kinéztem magamnak, nagyon érdekesnek találtam az útvonalat és kicsit rá is készültem a táv (103 km) és a szintkülönbség (1200 m) miatt. Vasárnap reggel elõször is a Keleti pu-t vettem célba és bár lekéstem az egyik vonatot (Szabadság híd lezárás miatt), szerencsére nem sokára volt is egy másik járat és fél óra alatt kint is voltam Gödöllõn. Nevezés, kis öltözés, térkép szemre vételezése és indulás. Az 1. ellenörzõpontig tempósan lehetett haladni, bár éppen csinálták az utat és félpályás lezárások voltak, ezért pár helyen meg kellett állni. Pecsételés után mondta a srác, hogy itt majd jobbra felfelé vegyem az irányt, de én itt valamit elnézhettem, mert már Vác külsõ részénél jártam, amikor is biztossá vált, hogy eltévedtem. Kis útbaigazítási kérelem, irányba beállás, áttekerés a 2-es autóút felett, gurulás lefelé, éles bal kanyar és a kellemes tájról már sejtettem, hogy újra jó felé járok. Rádnál azért errõl meg is bizonyosodtam az egyik bringás sporttársat megkérdezve. Itt már kissé rosszabb volt az útminõség, de mivel alig volt forgalom, ezért nyugodtan lehetett szlalomozni. :/ Itt kellett megmászni az elsõ pár emelkedõt is, valamint az idõ is egyre melegebb lett. Gyönyörû, csendes, nyugodt tájon haladt az útvonal, kis faluk, erdõs részek és emelkedõk váltakoztak. Zöld mezõk között, a Sinkár horgásztó mellett kanyargott az utunk, ha én horgásznék ide tuti eljönnék. :) Csõvár után Acsa következett, ahol a vasúti keresztezõdés mellett a 2. ellenörzõpont várt minket. A 80 km-re vállalkozók a vonatsínek mellett jobbra fel, én pedig kis pihenõ, táplálkozás után indultam tovább, nem is akár merre. Az útvonal eddig se volt semmi, de az elkövetkezendõ kilométerek engem lenyûgöztek. Egy kis ékszerdoboz Magyarország ezen része, nagyon hangulatos útvonal, erdõs részekkel, csendes, nyugis, szép kis falvak szép sorban, autókkal alig találkozik az ember, bringás sporttárssal viszont annál többel. A 3. ponton, Kartalon egy picit hosszabb pihenõt tartottam, kalciumos hideg víz, sport szelet és pecsét a szervezõk jóvoltából, kulacsújratöltés, lábpihentetés, majd indulás tovább. Galgamácsáig inkább lejtõs vagy sík volt az út, majd a második balkanyar után szemben találtam magam a nap legkeményebb emelkedõjével. Ez volt a leghosszabb és legmeredekebb rész, bevallom kicsit lassabban ment a megmászása, de a vége elõtt ott várt az utolsó ellenörzõpont, ez legalább kicsit motivált. Veresegyházig már többen tettük meg az utat néhány rövidebb távon indulóval. Szadán és Gödöllõn még visszamásztuk, azt, ahol a nap elején legurultunk, majd a célban emléklap átvétele és kis pihenõ után a hév felé vettem az irányt. Elsõ teljesítménytúrám volt ez, de elhatároztam, hogy ide még mindenképpen visszatérek, mert az útvonal belopta magát a szívembe. :)
 
 
Zoltán-sanTúra éve: 20092009.06.09 22:14:02
megnéz Zoltán-san összes beszámolója
2008. augusztus 20.-án saját szakállamra végigjártam a Gödöllõ K100-as teljesítménytúra útvonalát. Az indulás és az érkezés helyszíne egyaránt Gödöllõ HÉV állomás (Szabadság tér) volt. Sikerült kifognom egy meglehetõsen meleg augusztusi napot. Nekem egy Balance 450FS acélvázas montim van 8 sebességes szettel, V fékekkel, tehát nem tartozik a legkönnyebb gépek közé. Most már 11. éve bringázom, tehát nem tartozom a kezdõk közé.
Vácrátótig viszonylag lapos volt a terep, kivéve a szadai emelkedõt, amin egy igen kellemeset gurultam több kilométeren keresztül, de ezen a túra befejezése elõtt még vissza is kellett másznom. Gödöllõn és Szadán a forgalom viszonylag mérsékelt volt így Szadán élvezhettem a kellemes falusi környezetet. Vácrátótig szép tájakon kerekeztem, a falut elhagyva már jöttek az elsõ emelkedõk. Vácdukához közeledve lényegesen megváltozott a táj jellege éreztetve hogy ez már a Cserháthoz tartozik, ezen kívül a táj is sokkal szebb lett. Vácduka és Kálló között de fõleg Rádot elhagyva már több hosszabb-rövidebb emelkedõt kellett leküzdeni, melyek között több meredek szakasz is akadt, igaz a táj szépsége bõségesen kárpótolt. Külön kiemelném a Penc-Csõvár-Acsa-Erdõkürt szakaszokat, ahol komolyan megfordult a fejemben hogy ha a Cserhát ezen része ennyire szép, akkor milyen lehet a többi?
Kálló-Verseg-Kartal-Aszód szakasz kevésbé volt érdekes, bár Aszód egy szép város. Aszódot elhagyva megint csak páratlan szépségû rész következett. Aki eddig jól osztja be az erejét az nagyon helyesen teszi, mert Galgamácsán egy meredek emelkedõvel kell szembenéznie a vácegresirõl nem is beszélve. Szerencsére a táj szépsége feledtet mindent. Veresegyházra visszaérve már csak a szadai emelkedõ várt rám.
Nekem ezt a gyönyörû, 103km hosszúságú és 1200m-es szintemelkedésû túrát 6h 29min. alatt sikerült teljesítenem a pihenõket is beleszámítva. Nehézségét tekintve egy masszív közepes, tehát teljesíthetõ. Én csak ajánlani tudom mindenkinek. Szerintem ebbõl az idõbõl még lehet lefaragni, talán idén.
 
 
 Túra éve: 2008
piedcatTúra éve: 20082008.05.05 12:27:48
megnéz piedcat összes beszámolója
Gödöllõ K50

Bár fél órával a rajt elõtt kiértem, mégis csak 8:15-kor sikerült nyeregbe szállnom, egy laza sorban állás után. Még elõtte váltottam néhány szót Feróval, a profik oszlopos tagjával, utána pedig távolról figyeltem, ahogy néhányan jót mulatnak a bringámat cikizve. Hát igen, nem mindenki jön ide félmilliós kerékpárral, de nekem ez is bõven megfelel. Szada felé indultam, és kellemesen meglepett a gyér forgalom, majd fokozta az örömöt a hosszú lejtõ, csak abba kár volt belegondolni, hogy itt még visszafele is fogok jönni. Vácrátótig elég lapos volt az útvonal, itt váltak el a hosszútávosok, és itt kaptam pecsétet is. Innen egy egészen páratlan szépségû rész következett, dombra fel, dombról le. Kevésnek éreztem ekkor még a szintet, amikor Galgamácsán egy brutál emelkedõ jött szembe. Na, kellett neked hiányolni a dombokat! 8 százalékos emelkedõbõl nem is egy volt a következõ szakaszon, az egyik ilyen közepén találtam a második e.p.-t már Vácegresen. Pecsét, tea, margita-nápolyi, csak néhány percet töltöttem itt. A pontõr azért kedvesen megjegyezte: ne aggódjak, innen szinte végig emelkedni fog. :) Azért volt néhány szép lejtõ is, ahol a sebességem megközelítette az 50-et. Ilyenkor csendben imádkoztam, hogy észrevegyek minden kátyut, és semmilyen vadállatnak ne jusson eszébe elém ugrani. Erdõkertes összenõtt Veresegyházzal, így teljesen meglepett, amikor balra fordulva egy tábla tájékoztatott, hogy Gödöllõ már csak 6 km. Jessz, így simán becsúszok két és fél órán belül. Aztán lehervadt a vigyorom, amikor megpillantottam a Szada táblát. El is kezdtem visszaváltani. Eléggé csodálkoztam, de az áprilisi túrán itt nagyon lassan gurultam fel, most pedig szinte sehol nem csúsztam 15 km/h alá. Sõt, a felénél még egy profinak tûnõ srácot is megelõztem. Ennyit tesz a jó bringa. :) A tetõtõl aztán mindent bele, tekertem ahogy bírtam. Gödöllõn már nagy volt a forgalom, de már nem érdekelt. 2:25-ös idõvel fékeztem le a Városháza bejárata elõtt. A rendezõ kissrác átadta az oklevelet és kitûzõt, és közölte, hogy ötödikként értem be. Mégsem olyan rossz ez a bringa. :) Ez a túra nagyon ott volt. Sokkal jobb az útvonala, mint a harmincasnak, és Feró szerint a százas táv még szebb. Talán jövõre.