Túrabeszámolók


Margita

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
Láp LidérceTúra éve: 20172017.02.22 11:41:51
megnéz Láp Lidérce összes beszámolója

Az éjszakai túrán történtek tükrében szinte pironkodom, hogy milyen kecsesen végigsüvítettem a jégen a Pap Miska-kútnál. De így történt, és nagy emlék marad. Bár Gödöllőt és a Margitásokat nem csak ezért szeretem. Örülök, hogy visszatették a túrát február második szombatjára, így idén Téli Margitán jártam megint.

 
 
plancziTúra éve: 20172017.02.15 11:20:36
megnéz planczi összes beszámolója

Az idei Téli Margita a túra nevéhez és az évszakhoz méltóan hóban és fagyban kezdődött, de már kora tavaszias időben ért véget. A gödöllőiek kedvenc túrája könnyű, dimbes-dombos tereppel, több résztávval és teljesítési móddal, és a szervezők által biztosított ellátással várta a természetjárókat.


http://www.turistamagazin.hu/teli-margita.html

 
 
 Túra éve: 2016
olsenTúra éve: 20162016.10.09 12:51:17
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a világgyalogló..nem,tom,hova illesszem,talán ide..


A világgyalogló a lófélék nagy családjába tartozik,ilyen a padló,a vasaló,a hasonló,ezt a Margitások rendezték így.Szeretek ide járni,sok a nő a rendezők között,és aki igénytelen,vagy kevesebbet ad magára,nekem is juttat egy félmosolyt..olykor egészet,sajnálkozót.Induláshoz Gödöllő városát választom,a rendezők miatt.Közelíteni lehet autóval,biciklivel  és HÉVvel,mint kalandvágyó,az utóbbit választom.Egy átszállás után,busszal érkezem,a rajthely nyitva,és várni kell,kora van..rendező asszonyok sürögnek,pecsételnek,igazgatnak,váci dereglyés érkezik,munkatársnőm munkatársával,a teljesítménykényszer nyom bennünket,akit jobban nyom,az most Márianosztra felé tart vagy a Börzsönyben keresi a jelzéseket.És megszólal a csengő,lehet fizetni,sőt kötelező..elveszik a pénzedet és helyette A4-es papíron kapod a miheztartást,térképészetileg és szövegesen is,színek alapján lehet a távot megkülönböztetni az itineren,így messziről látják a kezedben lóbált papírról,hogy eltévedtél,de nagyon..várok túratársnőt,vagy túratársat,egyik jelentkező levélben mondott le társaságomról,igazi,postaládás,borítékos volt..nem jön senki,az olsenbanda megszűnt,magányos farkasként indulok,mint egy fogatlan oroszlán,esetleg kivert kutya..Vadaskert felé így indulok zoológiailag,először az Erzsébet park,itt elhagyom a korábbi startolók közül a Láp Lidércét és a Mónikát,utóbbi pasassal van,így persze lassabb..a kerítés mögött ivartársaim barcognak,növendék muflonok növexenek,az útvonal remekül jelzett szalagokkal,futható is akár..csak séta van, részemről,így is hamar elöl érzem magam,autópálya fölött és sárga jelen,Zoli és Isti fut be,állva maradok,de nem hagyom magam,felkapcsolok,az öreg motor köhécsel,de aztán duruzsolni kezd,a zöld jelen már tartom őket,pláne,mivel egy pont kiesik,és ez összezavarja a csontok közti GPS-t,tova és el..szenzációs hátsó villan el mellettünk,persze,hogy női..a következő pont felvilágosít,hogy mégis jó helyen vagyunk,csak az előző pont a reggeli órákat mással tölti,nem bélyegzéssel..és az elvillanó túratársnőnek humora is volt,eddig a pontig legalábbis,több lehetőség nincs a találkozásra..és bemegyünk Kerepesre,ami település,Kálvária és kis tévelygés,aztán sör,Isti nem fogyaszt,Zoli pedig fizet,és innen állva maradok,pedig a GPS szerint hét kilométer fölött jövök óránként.A gép adatait a tévedés kategóriába alázom és somfordálok tova,a pont nyitva,kettőt bélyegez,bujálkodás miatt késett a nyitás..hja,a hajnali ötpercesek,idősebbek talán még emlékeznek.Innen az út felvisz a László kilátóhoz,aki szent,mint a mai politikusok egyrésze..


„..szomszéd,a maga kicsit hülye fia mi lett aztán?


Mi lett vóna?politikás..és a maga nagyon hülye gyereke?


Az is,mi lehetett vóna,nem ért semmihez..


Nem baj,csak lopni tudjon,ne aggályoskodjon tízparancsolaton meg erkölcsön..


Abban nincs hiba,én neveltem,tud hozzá..”


Fenti párbeszédet abban az intézményben jegyeztem le,ahol pénzért folyékony jókedvet árulnak,Mogyoród ez már,szélső utca,zöldséget és kávét is árul..felül járok,aztán felveszem a zöldkeresztet,de jelek nélkül is remekül visznek a szalagok,csak a magány nyomaszt,messze mögöttem és előttem sem tömegek,sem egyes gyaloglók,erdő-mező,méhészeti figyelmeztetéssel,miszerint vadak,fullánkjuk van és nem félnek használni.Süt a nap,ennek ellenére mégse döngicsélnek,pedig a kései virágok nyomulnak,együtt a csipkebogyóval és a kökénnyel,utóbbiak már a virágkorukon túl,akárcsak én..Megvan a pusztai pont,hát,tényleg kellett a szalag,nehéz ide direkciózni,mert minden út megy valamerre,és nemcsak ide,a fordítóhoz,ahol mindenféle földi jó van,persze,eddig is itattak-etettek(volna),mert a margitásoknál jó a koszt,legalábbis bőséges,és hízzál,ez a jelszó,súlyt ne veszíts semmiképpen..innen már csak vissza a sárga sávra,és rá a jakabi vadászház homokos útjára,Mogyoród külső érintésével,felüljárok,vadaskert teflonokkal,a szarvas már nem bőg,én sem,látom a jövőt..beesek a célba,ahol dínom-dánom és trakta,a pénzemért egy teát fölveszek,irány a buszmegállás,onnan nyűg a nagyfaluba,ahonnan az észt osztják a vidéknek..hol is van a vadaskert?Gödöllőn?és a Kossuth tér?ahol metró is van,az ugyan mi?ott is barcogás volt a héten,Brüsszel irányába..


Szóval a túra jól sikerült,de a margitásoknak minden túrája ilyen,maradjanak meg ilyennek,és jövünk máskor is,gyere Te is,mert jó..

 
 
stabatTúra éve: 20162016.02.23 16:35:19
megnéz stabat összes beszámolója

Téli Margita 40


Mivel igen kellemes volt az idő, nem bántam, hogy Vácról kerékpárral kell mennem Gödöllőre. Bár reggel még inkább mínusz volt, mint plusz. Keményen, egy szál biciklis felsőben indultam útnak (ajándék, most próbáltam ki), reméltem, hogy idővel majd bemelegszem, hát, mit mondjak, nem jött teljesen össze. Veresen óriási piac, Szadán az emelkedő végre felmelegít, egyre nagyobb a forgalom, egyre büdösebb van. Kilenc előtt érkezem, a sor az épületen kívül áll, átveszem a futócipőm (nem abban tekertem, mert nem akartam a lábamat is lefagyasztani), szabályosan vacogok. Aztán végre elindulhatok kocogva és helyreáll az egyensúly. A biciklis felső kiváló kocogásra. Elég nagy a tömeg, kicsit frusztrál, hogy sokan megelőznek. A besnyői templom mellett is csak elfutok, sajnos. Az emelkedő meredek, de nem tart hosszan. A futók még mindig mellőznek, de a babati templomrom után új túra kezdődik, a ponton álló többség a rövidebb távon van, a hosszúra csak egyedül kanyarodom. Először járok a Margitán, kicsit párás a levegő, de jó a kilátás. A folyamatos kocogás miatt azonban alig figyelek oda a környezetre. Beszélgetek egy kicsit Béla bátyámmal, a Kőkereszt után újra kocogni kezdek, egy futóval együtt haladok a cél felé. Nagyon tetszik az Egyetemi erdő, és hogy mindjárt beérünk: 5:22 alatt teljesítem a távot, ezzel egészen elégedett vagyok. Csúsznak a zsíros kenyerek és a szörp. Hazafelé felveszem a dzsekit, nem akarok újra dideregni.


Összességében egészen jó kis túra volt, bár a hegyekhez vagyok szokva, volt itt is egy-két momentum. Sok volt a műanyag pohár (mondjuk én is abból ittam, mert nem hoztam magammal semmit), gondolom a futóknak is praktikusabb ezt használni, viszont idővel elfogyott, ez okozhatott némi kényelmetlenséget. Köszönjük a szervezést!

 
 
 Túra éve: 2014
ToteszTúra éve: 20142014.02.09 17:50:18
megnéz Totesz összes beszámolója

 Téli Margita 6.

 
 
 Túra éve: 2013
ToteszTúra éve: 20132013.02.09 18:19:03
megnéz Totesz összes beszámolója

 A kiváló hangulatú terepfutó félmaraton beszámolóját ITT tekinthetitek meg. Az érem nagyon szép! :)

 
 
 Túra éve: 2012
Láp LidérceTúra éve: 20122017.02.22 11:40:59
megnéz Láp Lidérce összes beszámolója

Szép túra, fagyos téli időben, bővebben itt.

 
 
olsenTúra éve: 20122012.02.12 09:51:16
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,hó volt a Margittán..


a hajnali Héven rongáltam a békávét,a mackóalsós túratársnõvel,idõben odaértünk, még vakaródzás volt,aztán fizettünk és elindultunk,eleinte többen,majd magunkra maradunk a mackóssal,át a városon hosszában,a zöldséges meleg üvegfal mögül kukkol,hirtelen Máriabesnyõ székelykapuja elõtt vagyunk,a templom mögött balra,nyitnám a túrabotot,ötven százalék,hideg van,a jelzés piros,föl a Gudrára,meredeken,itt melegszik a társaság,hó van és szusszanás az elsõ ponton,csokival,aztán meredeken le,nyakunkon Sándor,aki most nõt is hozott,a társaság négyfõs egy ideig,a Margittán föl újabb rosta,a kilátó hideg, a pontõr barátságos,nem halászlét fõz,müzli van,hasítunk el a tó irányába,ami igazából sok tó,itt már vegyülés van a kistúrásokkal,hárman maradunk,sok volt a fölfelé..a tea és a nápolyi megszokott,kiváló,halászlé itt sincs,rablóhalas receptet cserélünk a nápolyi fölött,innen egyedül – vagyis ismerõsök nélkül  - hosszúzok,bár inkább futók kerülnek el jobbára,sárga a jel,a felüljáró alatt a legnagyobb,autók szembe,majd be az erdõbe,remek a szalagozás,és kinyílik a második túrabot,pont idõben,megyek magányosan,élvezem a csöndet és a havat,tehénkolomp hívogat,a jószágot túratárs helyettesíti,fagylaltja nincs,nõvel van..


és megint sok futó hagy el,a hó nem enyhül, a napsütés gyönyörû,a jelzés kékre vált,és máris a Kõkereszt elõtt kínálják a teát és a nápolyit,kedvesek,mint minden Margita-túrán,bár a sok túrázó nem értékeli helyén ezen gesztust,itt megjegyzem..ezt a magatartásformát minden rendezésen szívesen látjuk..és máris piros háromszög,a lábam fáj,sok neki a hó,és hát hetek óta nem mozgott,pontosabban a Turul óta..nyögök és megyek,két bottal,már túratársak is érkeznek mögém, elém,bottal és szakállal,vasút van,állomással,innen civilizált beton az erdõig,ott pecsét és sülõ kolbász,pálinkázunk és nekigyürkõzök a végjátéknak,két futóval..háromnegyed három,szintidõn belül, de a tervezett éjszakaira már nem megyünk át,feladjuk,elég egy napra..


jelvény,oklevél,és a zsíros-vajas-lekváros-hagymás-savanyúságos koktél után irány a sín,társaim még küzdenek a távval,de már beláthatóak..segítséget nem igényelnek,hát akkor pihi..


szóval,ha tél és hó,akkor Margita..

 
 
 Túra éve: 2011
DomiTúra éve: 20112011.02.13 15:46:21
megnéz Domi összes beszámolója

Elõször is szeretném megköszönni a rendezöségnek a túrát, különösen hogy idén elsõ alkalommal volt 6 Km.


Ez azért fontos számomra mert a három éves kisfiamat is eltudom vinni anélkül, hogy a táv felénél a nyakamba kelljen venni.


 


A rajt felé tartva az egyik barátom hívott, hogy nagyon hosszú a sor, így elindul nevezés nélkül -csak körbe járja a 20-as távot. Mondtam neki, mi a gyerek miatt benevezünk a 6 Km-re, de várjon meg indulás elõtt. Mire oda értünk a rendezöség rájött, hogy a sorban állással megy el az indulók ideje, így gyorsan nyitottak egy másik kasszát, amivel már eltudtunk indulni a két különbözõ távon pár perc alatt. A rövid táv utvonal vezetése egyszerû és egyértelmû volt, bár az esemény naptár és a igazolófûzet között voltak eltérések. (A leírásban írják a dombocskát aminek a szintemelkedése 0 m , valamint a Rajt 7-9-ig a Cél 7-11-ig volt nyitva mindehhez a szintidõ 4 óra.) Ehhez még jött a meghirdetett édesség hiánya az ellenörzö ponton. Lehet hogy csak mi nem kaptunk mert már elfogyot mire oda értünk. A célban viszont a megszokott böséges kínálat volt.


Összességében egy kellemes délelötti séta volt, amit a szép idõ és a cél felé vezetõ úton látható vaddisznókon kívül a rendezöség kedvessége is felejthetetlenné tett.


 

 
 
 Túra éve: 2010
kriszpi76Túra éve: 20102010.02.10 20:12:23
megnéz kriszpi76 összes beszámolója
Margita 20

Tamással eredetileg a Szent Lászlóra kívántunk menni,de a bizonytalan hóhelyzet + az autóján lévõ nyári gumi télvíz idején kockázatos mivoltából adódóan szombaton a Margita 20-as távjára jelentkeztünk az egyszerû tömegközlekedés, közeli hely és nem utolsósorban a szintén remek rendezõgárda miatt.
Nevezés,itinerfelvétel gyorsan ment, gödülékenyen volt szervezve, még kis melegítõ teát is lehetett inni indulás elõtt.Végül is a szerelvényigazítás miatt 9-kor léptünk ki az iskola kapuján.Az út elsõ szakasza elég egyhangúan telt, a 3-as úttal párhuzamosan a járdán baktattunk - elengedve a terepfutómezõnyt - Máriabesnyõ csodás templomáig, idõnként a csúszkálva a járdát botító jégbordák miatt. A templom után az út lassan bekanyarodott a gödöllõi dombok felé, a piros sáv jelzésen majd a betért a behavazott erdõbe. Egy erõs balkanyar után elég meredeken emelkedni kezdett, hamar átmelegedtünk.Tamás jó iramban ment,alig gyõzem a lábam kapkodni utána. Elõzgetve az embereket, felértünk a dombtetõre az 1 ep.-hoz. Itt "csúccsokit" is kaptunk.Innét erõs lejtõn robogtunk lefelé a Pap Miska kútig (az útvonal teljes egészében jól követhetõ volt, jelzések jól karbantartottak,de szalagozás is segített), majd az autópálya alatt a átkelve már a befagyott Babati-tó mellett gyalogoltunk. Babatpuszta házai között vezetett az út egy darabig majd ismét bekanyarodtunk az erdõbe,melyet idõnként villanypásztorral biztosított karámok,szántóföldek szakítottak meg.A babati templomromnál várt a 2.ep pecsételtünk,majd innét elváltunk jobbra tartva a 40-es mezõnytõl.Egy szántóföld szélén vezetett az út az erdõ mellett az piros M jelzésen felfelé majd ismét mindkét oldalt erdõ volt.Gyönyörû volt egyébként a téli táj az egész túra folyamán, a havas erdõ a fehér kopár dombtetõk,szántóföldek,nem gyõztünk fényképezni.Az erdõben kisvártatva egy útelágazásban jobbra fordultunk a sárga kereszten, majd lassan lefelé ereszkedve ismét a Piros M jelzésen folytattuk utunkat a festõi rengetegben.Az erdõ szélén kitárult a terep, megláttuk a 40-es mezõnyt újból akik a sárga jelzésen tartottak Domonyvölgy felé.Mi is ide csatlakoztunk. Nemsokára feltûnt a 3 ep. kék csíkos sátra, benne nápolyi és tea várt minket,hogy egy kis erõt gyûjtsünk. A pecsét és az evés-ivás után utunk jobbra kanyarodott felfelé a lovaskarám kerítése mellett egyre magasabbra,ráadásul a gyors tempó miatt még kaptatósabbnak tûnt számomra.Felérve az erdõhöz ismét gyönyörködhettünk a kitárulkozó havas dombos tájban.Itt is sok helyütt szalagok segítették a tájékozódást, így nem volt gond.Ismét be az erdõbe egy darabon,utána megint nyílt terep következett még mindig kissé emelkedve.De a kilátás kárpótolt a fáradtságért.De utána meredek lejtõn zúgtunk vissza a zöld jelzésen ismét Babatpuszta házaihoz az erdõben, utunk az egykor szebb napokat láthatott Istállós-kastély amúgy szép épülete mellett vezetett. Innét szép erdei szakaszon ,egyre emelkedõsebb úton ,illetve annak végén egy kis szurdokféleségben kapaszkodtunk fel az autópálya hídig, átkelve rajta a nagy hóban, még egy kis darabon mentünk az erdõben,mígnem elértük Gödöllõ házait.Innét már aszfalton haladva folytattuk a túrát,pár kisebb domb után a villanegyedbõl a város közepe felé tartottunk, hogy aztán leérve 13 óra elõtt pár perccel belépjünk a célba az iskola kapuján.Ismét pecsételtek, majd meleg kézszorítás után megkaptuk oklevelünket és többféle kitûzõbõl lehetett választani. Utána jött az elmaradhatatlan zsíroskenyér és teaparti.Nagyon jó kis túra volt, szép útvonal magas színvonalú rendezés köszönet érte!
Krisz
 
 
biborTúra éve: 20102010.02.09 11:28:19
megnéz bibor összes beszámolója

Margita 40

A hétvége elsõ felvonása a Margita volt nálam. A HÉV szinte kiürül a Szabadság térnél ebbõl is látszik a reggeli arcok többsége azért kelt korán,hogy sétálhasson:) Sorban állással nincs gond,és bár már picit elmúlt 7:20at íratok az itinerre könnyebb legyen számolni ha már nem születtem matekzseninek:)Kicsi szöszmötölés után útnak eredek. Vagy 100 méter után kezd fázni a kezem, hát igen vittem kesztyût ami persze a rajt-célban melegedve várt rám. Vissza nem megyek érte, legalább gyorsabb leszek ha nem akarok fázni:) A Szabadság úton rövidke idõre csapódok egy lányhoz, beszélgetve jobban telik a városi rész. A letakarított aszfalt kényelmesen járható, de a jeges részeket természetesen megtalálom. Olykor egy- két érdekes figurát bemutatok a jégen, de nem esek el. Az elsõ kilcsik után kezdek belejönni, kilépek és nemsokára már az emelkedõn vagyok. Itt a letaposott lábnyomokba lépek, az elõttem menõ úttörõk jó nagyokat léptek szedhetem a lábam:) Megkapom az elsõ pecsétet, 6,2 km-re 1:03, szeretném ha végig megmaradna ez a 6os átlag.Ezért elhatározom, hogy a következõ pontig lévõ 3,6 km-t még 9ig meg kéne oldani biztos ami biztos alapon. A dombról lecsusszanok,majd a ponton kapott csokit eszegetve átballagok az aluljárón. Az aszfaltot pár centis hó borítja nagyon jó rajta sétálni. Elõzgetek, pár szót váltok itt- ott és elhaladok Babatpuszta mellett. A hóban piros vércseppekre leszek figyelmes. Furcsa mert nem szabályosan vannak a cseppek mint mikor pl. egy lelõtt állatot vonszolnak vagy egy sebesült húz, hanem össze - vissza. Egy marha nézi ráérõsen az elhaladókat, vagy fordítva?:) Ha tudna gondolkodni és esetleg naplót írni kb. ilyen lenne a szombati bejegyzése:ma kérõdzés közben sok embert láttam, némelyik érthetetlen módon rohant pedig nem kergette õket senki. S még rám mondják hogy marha..:)
A tanya után vissza a fák közé, majd nem az az elõrelátókkal hanem a pirossal tartok a széles út helyett, pár perc múlva ismét találkozok velük. A 2. ponton iszok egy keveset, idõt nézek:óra 54 vagyis jól állok. Az õrök elmondása szerint tizenvalamennyien vannak elõttem és a vége felé lesz rosszabbul járható az út. Ösztönzésképpen ismét számolok hány km/perc a köv. e.p.-ig. Késõbb egy futó elõz, de õ még nem "hivatalos" 8 perc alatt azért rázós lenne 11 km-t lenyomni:) Egy éles jobb kanyar elõtt leszalagozták az utat, ketten mesélik hogy elõzõ években sokan letévedtek itt Erdõkertesre nézelõdni.. A Margitára felmenet próbálok gyorsabb lenni és az utánam jövõket nem feltartani. A toronynál újabb pecsét, óra 45-kor.Csoki, pár korty&go. Ismerõsöket elhagyva tovább "sárgulok". Ezen a szakaszon volt talán a legnehezebben járható a terep és a leghavasabb. A futóknak fent tartott ponton is kapok inni:) Egy újabb pont után a kerítés mellett haladva már a legelsõ futót engedjük el,aki valami elképesztõ iramban húz el.. háát én még lefelé, extra erõs hátszéllel se mennék így..:) Néhány terepismeretét kihasználót ismételten leelõzünk és késõbb Petamival addig beszélünk amíg közvetlen a pont elõtt nem kanyarodunk le a sátorhoz hanem maradunk az addigin. Pár méter havon átvágással azonban ott termünk és tezással múlatom az idõt. Az utánunk jövõk is késõn kapcsolnak és megnyerik a havas utat a sátorhoz. Nemsokára Domonyba érünk ahol a 10-12. futók jó kedvû csapata halad el mellettünk. Meg pár sunyiban szaladgáló:) A fõúton néhány autós kínosan közel hajt el,ám akad olyan is aki dudálva biztat minket:) Az aluljáróban nem aprózták el a jelzést, biztos kellett rá vagy fél vödör festék. A síneknél természetesen jön a vonat, nem elõzködünk inkább hagyjuk elmenni. A vadkerítés alatt vki átbújik szép mutatvány volt:) Mi a létrán,aztán kapok egy jólesõ biztatást az emelkedõ elõtt;) Biztos használt mert felfelé kicsit ellépek és felérve még mindig sárga, majd továbbra is sárga, sárga.. Mikor vki rövidgatyában és pólóban elõz nézek egyet.. Rém hosszúnak tûnik ez a szakasz, de egyszer csak elfogy a sárga és bejön a kék mielõtt én is elsárgulnék. Innentõl a Kõkeresztig kényelmes havas aszfalton jutok el közben egy kis fekete kutya csapódik hozzám aki a késõbbiekben Petami elválaszthatatlan társa lesz:) A ponton ismét teázgatok. A Phsz. nem túl jól letaposott ösvényén tovább haladok. Innentõl sok - sok futó elõz, úgy átlag 50-100 méterenként egy, ilyenkor félre a hóba hagy menjen aki bírja.Úgy 35-40-ig számoltam aztán felhagyok ezzel mert pár ember kimaradt a számolásból a nagy elõzgetéseknél:) Aztán a lejtõn lefelé belehúzok én is mert én itt bírom:D Egy túl lapos létra után kis kanyargással Máriabesnyõn vagyunk. Azt hittük a kutya nem tud átjutni a létra/kerítés miatt. Tévedtünk. Néhány utca után ismét papír: még 150 m a pontig. Tetszett, hogy minden e.p. elõtt volt kint 150m-el cetli. Az utcsó pecsét is megvan, Petami szerint még 2,3 km van hátra. Végigkanyarogjuk az egyetemi erdõt majd fel a vasúti felüljáróra.Hát még ekkora emelkedõt a végén ráadásul pár méter múlva úgyis le kell menni..:)) A lámpák elõtt van a futók célja a gyalogosoké pedig a suliban. Így át kell menni az úton, magától értetõdõen piros van ez Murphy - törvény:)De az autósoknak is úgyhogy nem sokat pózolok zöldre várva..Megúszva ezt néhány méter és ott a cél. A papírra 14:05 kerül, én órám szerint 14:08 van mindegy, az akart 6os átlag és a 7 órán belüli idõ megvan. Tehát jól sikerült a felvezetõ séta:)Néhány óra aztán folyt. köv..
 
 
Boszi72Túra éve: 20102010.02.08 18:31:34
megnéz Boszi72 összes beszámolója
40km, Terep maraton

Fontos volt nekem ez a nap, jubileum. 1 évvel ezelõtt a 20-as táv volt az elsõ túrám, most a mátrai jó teljesítésen felbuzdulva nekirugaszkodtam életem elsõ terepfutó versenyének. Nem teljesen egészségesen, de lelkesen indultam el. Korán beértem a sulihoz, ahol örömmel konstatáltam, hogy a tavalyi hosszú sor látványa elmaradt és pár perc múlva már a kezemben szorongattam a rajtszámot.
Zsuzsával idõben kicammogtunk a rajthoz, a résztvevõk nagyja pár perccel a rajt elõtt érkezett. Hamar éreztem, hogy húz magával a mezõny, gyorsabb tempóra kényszerítve, mint az utazósebességem, ezért egy picit visszavettem. Összességében az elmúlt hetekben már megszokott útviszonyok fogadtak: hó hó hátán, ritkán megkönnyebbülés gyanánt néhány méternyi sima terep, szóval nagyüzemben égettem a kalóriákat. Néha belesétáltam, de szinte csak emelkedõkön, ezalatt ettem, ittam. Ráadásul már korábbi túrákon rájöttem, hogy nekem könnyebb kocogni az ilyen dimbes-dombosra taposott havon, mint gyalogolni. Az elkerülhetetlen csúszkálások eredményeképpen újfent sikeresen összerúgtam a bokámat - természetesen milliméterre ugyanott, mint múlt héten - mint egy belevaló néptáncos. :-)
A túra elsõ fele ismerõs volt tavalyról, a második fele pedig a szép emlékû Lemaradás 50 végével egyezett. Mivel nagy eltévedõ vagyok, azért végig igyekeztem szemmel tartani az elõttem haladókat, hogy az esélyét is kizárjam az állandó társamul szegõdõ eltévelyedésnek. Mint utólag kiderült, Szilvinek hívták a lányt, aki jóval elõttem, de belátható távolságon belül futott, igyekeztem rátapadni. A gyalogosok idõvel szépen elmaradoztak, és a Margita környékén eszméltem rá, hogy egy ideje nem nagyon elõztek meg, csak néhány futósráccal illetve Noémiékkal cseréltünk egyszer-egyszer helyet. Szilvit a befutó elõtt a piroson beértem, onnan egy ideig együtt mentünk. Jól esett a hosszú csend után szót váltani valakivel, de ahogy elkezdtünk csevegni, rögtön elvétettünk egy balra kanyart. Egy srác üvöltött utánunk, amiért cserébe szinkronban kapott tõlünk köszönetet két lihegés között. Útközben találkoztunk Brigivel is. A végén Szilvi ellépett tõlem kicsit, de próbáltam tartani vele a tempót, mögöttem is jött egy lány, így az utolsó 2 km-t elég gyorsan ledaráltuk.
Végül 4:54:50 lett az eredményem, ami minden elvárásomat felülmúlta. Nagyon elfáradtam, de nagyon jól esett, ráadásul megint megismertem néhány kedves embert.
A rendezés kifogástalan volt, nem nagyon találok benne hibát, köszönet érte. Jövõre megint leellenõrzöm majd a szervezés színvonalát.:-)
 
 
tiltonTúra éve: 20102010.02.07 07:15:26
megnéz tilton összes beszámolója
Margita 20

Igen, a hír igaz, télen, hóban is lehet teljesítménytúrázni. A túrabeszámolókat olvasva õszintén szólva eddig kétségeim voltak, de miután a több hónapos kényszerszünet miatt Gabival már erõs mehetnékünk támadt, halálmegvetõ bátorsággal beneveztünk az idei Margita 20-ra. Korábban már többször teljesítettük a 40-es távot, de akkor mindig szinte tavaszias, enyhe idõt sikerült kifognunk. A globális felmelegedés óta viszont, rendszeresen hideg, havas napokra esnek a kedvenc túráink. Eddig sem idõnk, sem bátorságunk nem volt nekivágni a téli tájnak, de most a szabadidõ és az elszánás megfelelõ foka találkozott és megpróbáltuk. A logisztikát most is Z. a fekete lovag vállalta magára. 20 km-bõl nem lehet baj, gondolta, de sajgó ízületei már a táv felénél másképp döntöttek. Ennek ellenére hûséges és lovagias kísérõnk maradt, mint ahogyan azt már megszokhattuk.
Pontban 7.00-kor rajtoltunk, és a szépen felsöpört, hótól megtisztított járdákon lesétáltunk Máriabesnyõig. Reméltük, hogy az ösvények is hasonló állapotban lesznek :-)). Persze nem, szerencsére. Csodaszép havas domboldalakon sétáltunk, csúszkáltunk, rohangáltunk a lejtõkön, mint gyerekkorunkban, izzadtunk, én kicsit morogtam a lejtõkön fölfelé. Találkoztunk barátságos szürkemarha borjúval és szigorú, komor tekintetû apukájával, gyönyörûséges lovakkal, az úton átporoszkáló délceg muflon fiúval és népes háremével. Miközben a magyar gyapotnak is nevezett selyemkóró tavalyi termését fényképeztem, meghallgattuk Z. vádbeszédét, amelybõl kiderült, hogy milyen ökológiai kártétel egy tájidegen, ismeretlen faj betelepítése és mekkora kárt okozhat az életközösség eredeti fajösszetételében a mohó terjeszkedése. Láttunk, hallottunk hollókat is, érdekes, hogy ölyveket nem, pedig azt itt mindig szoktunk. Voltak viszont picinyke cinkék és késõbb, már Gödöllõ határában egy népes fenyõrigó csapat. És persze a barátságos pontõrök, az energiapótló csoki és a mindig emlékezetes finom citromos tea, citromdarabkákkal, hozzá nápolyi.
Kellemes kis séta volt, délben már át is vehettük a szép kivitelû hóvirágos/kékcinkés/téli tájas/Margitás kitûzõnket és a szép kivitelû oklevelet.
Köszönjük a szervezést, jövünk legközelebb is.
Képek: http://picasaweb.google.hu/dobevaeva/Margita20

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.03.02 11:28:55
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Margita 20
Táv: 20.3 km
Menetidõ: kb 4ó

Az idõ évszakoz képpest kellemes volt. Elég hideg volt, hogy ne legyen nagy sár. Kora du. el kezdett szemerkélni az esõ, de én már haza felé tartottam akkor. Gondolkoztam a 40-es távon, de végül a másnapi Barlangos túra miatt a 20-as mellett döntöttem. Végül az idõjárás is engem igazolt, amikor a szemetelõ esõt néztem a HÉV ablakából. A rendezés a megszokott jó szinvonalú volt, a célban zsíros kenyér és ismerõs arcok vártak. Kis beszélgetés és a túra könyv beszerzése után indulás haza.
 
 
VagdalthúsTúra éve: 20092009.02.17 08:23:28
megnéz Vagdalthús összes beszámolója
Téli Margita Terepmaraton

A tavalyi Kinizsi 100 óta nem akartam még ennyire valamit, mint ezt. Sohasem futottam még terepmaratont, simát sem, a tavalyi Zöld 45 és a Hegedûs Róbert-emléktúra (27 km) volt, ami inkább kocogós volt, mint gyalogos, s az utóbbi 1-2 hónapban váci és környéki terepfutásokkal jégen, sárban, vagy ateszkinggel közösen 2-3 Szigetkör formájában készülgettem, meg néhány kiló mínusszal, ami ugyan már november végére-decemberre megvolt (92-rõl 84-re), de az ünnepek alatt gyakorlatilag minden visszajött :-) Ma reggelre azért 85-tel mérlegeltem.

Az elõjelek mindent ígértek, csak jót nem. Gyomorproblémákkal keltem, aztán Vác és Máriaudvar közt vissza kellett fordulnom, elromlott a Bp-Szob vasútvonal sorompója, tartósan lezárva. Áááá, pedig a tervezettnél késõbb indultam, kerülhetek Vácduka felé. Veresen ilyenkor nagy piac van, nem könnyû átmenni rajta. A rajtban nagy sor, szerencsére elõneveztem, mondták, a futók másik asztalnál indulnak. De jó! Illetve majdnem. Hiába voltam 1-es rajtszámú, neveztem elõ decemberben, csak sikerült Péterbõl Gáborrá lennem, sajna rosszul regisztráltak, így az érmemre is azt gravírozták. Mondtam, akkor inkább kérek majd névtelent, jó az teljesen, de én Péter vagyok, kérem!

Rajt: az ismerõsök felsorolása lehetetlen, szerencsére sok volt, kutyával egyeztetjük: mindketten kolbászt reggeliztünk. Igen, én is, a hascsikarások ellenére :-)

RitaB, berzso, drakulady, szirteyzsu, akikkel együtt megyünk Máriabesnyõig, aztán sz_zsuval alkotunk hosszú ideig stabil párost. Aszfalt, jó az :-) Sejtettem, hogy az enyhülés-nyolcszáz fõ kitapossa a terepet kombó majd kedves sarat csinál, de sokáig nincs vész. Az elsõ ep. elõtti ponton, az emelkedõn nincs mese, gyaloglás, úgyis összeérünk a gyalogosokkal (mirõl beszélek... két éve ez a túra volt az elsõ gyalogos negyvenesem...) Aztán meglepõen jól futható a lefelé a forrás környékén, ráfordulunk a betonyra, beér b_feri, gondoltam, innentõl maradok magamra, de úgy voltam vele, amíg bírom, megyek velük, õk azért rutinos csókák. A terv az volt: ha a félmaraton meglenne 3 órán belül, akkor a maradék 20 km-t elég lesz 5-ös átlaggal lenyomni, az pedig sima gyalogtempó. De még a Margitára is jó idõben érünk, közben a Pap Miskás sportszelet is lemegy, jót is tesz, miként a babatpusztai multivitaminlötty, meg finom is. Margitától lehet megint tolni, még mindig megy, hurrá. Pont ez volt a titkos célom, hogy az elejét jól vinni, hogy a végére a tudat, hogy még mennyi idõm maradt, nem csak fizikailag, hanem fejben is jól jön, és ez talán még nagyobb érv, mint az erõnlét. Domony felé közeledünk, elered az esõ, közben vándorköszörûs spontán ropiját rágcsálom kocogva, kb. mint egy sertés. Közben, bár végig az volt bennem, inkább tervezzek alul, alázattal álljak hozzá, mintsem nagy mellénnyel és visszaüssön, már kezdem áttervezni a mûsort: lehetne ebbõl 6 órás teljesítés is ezzel a tempóval... azt tudtam, hogy a második fele húzósabb lesz. Mindenesetre Feri megnézi: már féltávon túl vagyunk, 20,6. A vekkerem szerint pontosan 11:30, azaz 2,5 órás menetidõ addig, márpedig az órám mindig siet 2 percet, hiába, Volánbusszal járó ember vagyok, jól jön ez, ha menetrendhez kötött az alany. 11:45-re érünk Domonyvölgybe, ekkor már nemcsak elhiszem, hanem tudom, hogy meglesz. Nápolyi, tea sebtiben, Hardi Laci Unicummal kínál, ez bizony futás közben nem szerencsés, kocsival is vagyok, a szívem szakad meg, hogy egy kedves ismerõst vissza kell utasítsak :-)

Na, innentõl jött a málházós etap, úgy a következõ pontig. A terepfutás már inkább gyalogtúra-jelleget öltött, elõször csak a felfelé, késõbb a sár miatt. A Kõkeresztig bizony nem sokat szaladtam, de más sem, ahogy láttam, legalábbis a körülöttünk lévõk közül. Hosszú, monoton szakasz, néha bele-bele kocogtam, de nem az volt a jellemzõ. Maga a Juharos jó volt. A piros háromszög mászása elõtt nápolyi-tea a ponton, közben a másik fél Mars csokim is letoltam, és a hatás sem maradt el, ahogy eljött a szintút, mindhárman elkezdtünk tartósan galoppozni, a következõ pontig. Magamban már kezdtem mosolyogni, mert már az is biztosnak tûnt, hogy 6 órán belül leszek-leszünk. Sõt. A gépszíj és a kisördög együttes erõvel kezdtek tovalökni: megvan az esély az 5:30-ra. Máriabesnyõn és az egyetemi erdõn át már csak keveset gyaloglunk bele, hogy õszinte legyek, minden voltam, csak friss és fitt nem, közben éreztem, hogy a Futóbolondokos technikaim már kidörzsölt, le kellett volna ragasztani, rutintalanság, hiába, és aztán a réten megláttuk a célt, merthogy odahozták, és ez azt eredményezte, hogy az utolsó nekirugaszkodás nyomán Zsuzsi 5:27:55, én 5:28:00 statisztikával zártam. Feri a gyalogosra nevezett, így neki volt még hátra a hiavatalos távból is egy szakasz az oskoláig. Én pedig mikor ráírták a lapomra ezt a számot, kezdtem felfogni, hogy anyámaddelaházat, ezt még remélni sem mertem.

Köszönöm nagyszerû társaimnak, akik húztak, s akikkel volt szerencsém együtt haladni, asszonykámnak pedig, hogy tolerálja, hogy az ember mindig valami újabb hülyeséget talál ki magának, amit el kell érni, és punktum.

A célban nagy társasági életet volt módomban élni, sok remek emberrel találkoztam ismét, a két ponton csöppet véres narancssárga Kalenjit levettem, emberi formába öltöztem, és az éremmel a nyakban tartózkodtam és diskuráltam, mert örültem, no :-) Sõt, most is.
 
 
RhiannonTúra éve: 20092009.02.10 10:05:53
megnéz Rhiannon összes beszámolója
III. Téli Margita Terepmaraton - elsõ terepfutóversenyem hiteles története

Már november óta készültem erre a megmérettetésre, de sajnos csakis fejben. Az igazság az, hogy a Fehér-Vár-Palota ttúra óta egy métert nem teljesítménytúráztam, és a Margitszigeti futópályán való elõfodulásom is enyhén szólva esetinek volt mondható. Csupán a barlangtúrákkal próbáltam magam kicsit karban tartani a téli idõszakban. Ennek ellenére reméltem, mégiscsak lehetséges a 7 órás szintidõn belüli teljesítés, és én is zsákmányolhatok egy szép névre szóló érmet.

Az akcióra sikeresen ráizzítottam Szakács-Tintanyúl barátomat, aki velem ellentétben keményen tolta a Margitszigeten a köröket a felkészülés jegyében.
Néhány héttel a verseny elõtt elmentünk egy pályabejárásra, csak az interneten található szöveges útleírás alapján. Az itiner tökéletesen használhatónak bizonyult. Akkor 8 óra alatt sikerült legyalogolni a távot, de egy métert sem futottunk.

A nagy nap elõtti hét masszív esõzései miatt azonban megint elment a bátorságom és a harci kedvem. Úgy döntöttem, mégis kihagyom, nem éri meg, mert a bokáig érõ sárban nemhogy futni, gyalogolni sem fogok tudni. Végül péntek délután (!) Ebola gyõzött meg, hogy mégis menjek. Ezüsthegyi jóvoltából este megvolt a futóknak való pasta party :)) (nyammos bolognai!) majd kevés alvás és sok idegeskedés után fél 6kor csipogott az óra, kelni kellett. Az elõzetes egyeztetés alapján Tintanyúllal és Eboláékkal a vonaton találkoztam. Ugyanezzel a vonaton utazott még Vándorcsillag is. Gödöllõn 8 óra elõtt leszállva megállapítottuk, hogy igen hideg van. Hol lesz ebbõl az idõjárásjelentésben megígért 15 fok és napsütés?

Az iskolában hosszú sorok várakoztak a nevezésre a különbözõ távokon, a rendezõk azonban mindent profi módon kezeltek. Az elõnevezésnek köszönhetõen nagyon hamar megkaptuk a rajtszámot. A dobozban lapuló szép nagy érmek látványa jó motivációt jelentett. A rajt elõtt jópár ismerõssel találkoztam, köztük a késõbbi nõi gyõztes Szilvivel.

Szépen besorjáztunk a rajthoz az útkeresztezõdésben, Ebola és Tintanyúl társaságában. Ebola nem tervezett nagy idõt menni mert fájt a lába, így reméltem hogy szépen végig fogok tudni menni vele és behúz a célba.

Párszáz méter megtétele után (lassan kocogtunk, hagytuk hogy elmenjen a mezõny) Tintanyúl úgy döntött, felköti a nyúlcipõt, saját fokozatra kapcsol és meglépett, innen Ebolával mentem tovább.

Hamar feltûnt elõttünk a máriabesnyõi kegytemplom, majd azt elhagyva nemsokára az elsõ komolyabb emelkedõn caplattunk felfelé egy gyereksereget kerülgetve. A Pap Miska-kútnál (5,9km) lévõ 1. ellenõrzõpontot 45 perc alatt értük el. Zsebre vágtam a csokit és jókedvûen kocogtam tovább Ebolát követve. Babatpusztán jól esett a Vitalade (az ellátmány végig kifogástalan volt), majd nemsokára a romtemplomnál lévõ 2. ellenõrzõpontnál pecsételtünk. Ekkor már 9,3 km-nél jártunk, kb. 1:10 alatt. Ekkor Ebola egy, velem ellentétben a futómozgást nemcsak imitáló hölggyel meglépett, számomra nem lett volna értelme erõltetni nagyobb tempót. Egyedül kellett szembenéznem a hátra lévõ kb. 30 km-mel. Hosszabb saras rész után a Margita lábánál újabb ellenõrzõpont következett, majd immár gyalogolva megkezdtem a kapaszkodást a Margita csúcsára. Az ezt követõ jól futható, szimpatikus szakaszon megint kocogtam, aminek következtében a sárban landoltam. Remélem nem sokan látták.

Domonyvölgybe 21-km-hez 2:55 alatt értem, 11:55 percet mutatott az óra. Itt találkoztam szent_annával és diákjaival. Engedélyeztem magamnak 5 perc pihenõt, és mivel eddig nem sokat frissítettem (hiba volt) most nápolyit toltam az arcomba. Készült rólam egy fénykép, jó sarasan, remélem kellõképpen elszánt arcom van rajta! Itt már kissé megkönnyebbültem, mert tudtam hogy a hátralévõ kb. 18,5 km-re még van 4 órahosszám, tehát már gyalogtempóval is simán beérek. Telefonos helyzetjelentést tettem Ezüsthegyinél. A biztatás további erõt adott, és komótosan továbbkocogtam az aszfalton, majd a fõúttal párhuzamos erdei úton. A másik oldalra átérve azonban már jelentkeztek nálam a vádligörcs elsõ jelei, így visszavettem gyalogos üzemmódra. Pontosan tudtam, hogy a vadvédõ kerítés létráján átmászva semmi jóra nem számíthatok. Így is történt. Jött a nagy holtpont, a nagy halál, amikor a gyalogosok elmentek mellettem, és én jobbra-balra tántorogtam a nagy sárban felfelé. Egyszer persze ez is véget ért, ismét szintben vezetõ útra értem, azonban a vádligörcs már az elviselhetetlenségig fokozódott. Ez a hosszú, kb. 9km-es ellenõrzõpont nélküli etap a mumusa ennek a versenynek, ezt a véleményt többen is osztották. A szakasz felén érhettek utol Vándorcsillagék, akiket végül a 31 km-nél lévõ Kõkereszt ellenõrzõpontnál tévesztettem szem elõl. Ide pontosan 13:28-kor értem. Márcsak 9 km van hátra, és még van 2 és fél órám, hihetetlen... azonban a vádligörcs széttép. Kétségbeesetten kunyeráltam magnézium tablettát, és kaptam is egy kedves gyalogos túratárstól. Életmentõ volt, hálás köszönetem! Ekkor csapódtam hozzá Szilveszterhez, akivel az utolsó szakaszt erõs gyalogos tempóban tettük meg. A Juharoson átvezetõ rész felüdülés volt, majd a város látványa igazi örömmel töltött el. Közben barlangászatról és magashegyi túrákról folytattunk eszmecserét.

Hamarosan begyûjtöttük az utolsó elõtti pecsétet, majd emelkedõ utcákon keresztül az Egyetemi erdõhöz értünk. Itt kaptuk meg az utolsó pecsétet, még a muskotályízû szõlõcukorból is eszegettem kicsit, majd lecsorogtunk a vasútállomáshoz. Kb. 10 perc lehetett 15:00-ig. Ha tudtam volna, hogy a cél nem az iskolában, hanem még a keresztezõdés innensõ oldalán, a parknál van, nyilván jobban megtolom a végét hogy meg legyen a 6 órán belüli idõ, de egyáltalán nem foglalkoztat ez a dolog. 6:02:28 lett a vége. A célkapun való áthaladással egy idõben fordul be a Szabadság térre a HÉV, rajta Ezüsthegyi. A táskájában kidepózott váltócucc, energiaital, és elegendõ mennyiségû serital ahhoz, hogy a célban pihenõ Tintanyúlnak (5:45, gratulálok, elsõ futás, nulla túrázó tapasztalattal, szép!) és Ebolának (5:15, respect) is jusson belõle. Köszönjük!!!

Az áhított érem mellé a teljesítménytúrázóknak járó oklevelet és kitûzõt is átvehettem. Zsíros kenyeret, hagymát, savanyúságot, teát fogyasztottunk, üldögéltünk, gratuláltam az ismerõs teljesítõknek.
A 16:20-as HÉVvel mentünk haza, fáradtan és boldogan. Sajnos estére már agonizáltam, a térdem bemondta az unalmast, és a vádlim is méltatlankodott az elszenvedett túlzott igénybevételért, de kárpótolt a profi ápolás, amiben részesültem.

Tanulság: legközelebb normális felkészüléssel vágok neki egy ilyen távnak.
 
 
vaddinoTúra éve: 20092009.02.10 08:05:14
megnéz vaddino összes beszámolója
Margita 40

Sosem voltam még ezen a túrán sem,és a sokak által lerágottnak titulált Gödöllõi-dombság nekem éppoly ismeretlen mint a Mecsek,vagy a Karancs.
Beugrólánnyal,és Évával érkeztem,sikerült olyan helyen parkolni,amiról késõbb kiderült,fizetõ parkolóhely.7 körül már a rajtban voltunk,Petamival is összefutottunk össze.7:15kor sikerült is elindulni,Éva nélkül,aki még ott csücsült majd 2 órát a futók 9 órási rajtjáig.

Már a városból kijutás sem semmi,mert konkrétan egész Gödöllõn végig kel trappolni keleti irányban.Nagy nehezen azért ennek is vége lett,közben a nap is a dombok gerince fölé emelkedett,és az arunkba sütött.Hamar megleltük az elsõ ellenõrzõpontot,egy remek domb tetején-itt sportszeletet kaptunk.továbbindulva elõször az M3as alatt mentünk átal,majd egy hosszabb aszfaltút következett.Jobbra mellettünk feltûnt egy nagy fehér kupolás valami,mint egy gigantikus óriáspöffeteg.elértük a második pontot,az eddigi 6os átlag remeknek tûnik.Egy sem nem túl meredek,sem nem túl hosszú szakasz után felértünk a Margitára.Sár erõsen csökkentett módban volt csak jelen szerencsére,viszont annál szebb erdõs részeken haladtunk keresztül lefelé a hegyrõl.Volt fák között besütõ nap,meg egyenes erdei út avarral emberek nélkül napsütésben.Szóval szép volt.
Elértünk egy futóknak épp készülõdö ellenõrzõpontot,majd továbbhaladtunk,és ketten elnyargaltak mellettünk.Piszok jó idejük volt,mert 18-19 km-nél jártunk már,és õk kábé másfél órája jöttek.Beugrólány elszaladt elõre,rájött az 5perc,és meg BubÚrékkal beszélgettem kicsit menet közben.Ajánlgatta a Barlangtól Barlangig túrát másnapra-mint késsõbb kiderült,nem feleslegesen.=)

A ponton volt finom nápolyi remek teával,meg megismertem tzh-t,és szusszantunk kábé 2és fél percet.Továbbhaladva újjabb futók is utolértek,elsõ nõként László Szilvi nyargalt el mellettünk.Kõkeresztnél aztán megint tea+nápolyi fogadott,most kicsit bõvebben fogyasztottam,mint Domony-völgynél.Gyorsan továbbnyargaltunk,elhagyott még két futó,majd elértük a vasutat.Kis keverés volt a Máriabesnyõi állomásnál,de nem volt para,igy továbbsétáltunk aszfalton,a házak között.Éva hagy el minket,remek az ideje még,bíztatjuk kicsit,hogy nyomás,nincs sok hátra.Újgazdag-negyed házai közül aztán újra aranyos egynyomos erdei ösvényre váltottunk,-ez a rész teccett nagyon.Még egy pont,utolsó pecsét,szõlõcukor,és nyomás befelé,még 3 km a cél.Az egyetem mellett haladunk el,át a vasúti felüljárón,-régi Lemaradás 100 erre jött,Gödöllõ,Palotakert-.Remek gyros-illat a másikoldalon,majd parkban aszfalton érkezünk meg,még egy lámpás keresztezõdés,aztán Cél,13:35kor.Menetidõ 6:20.

Simán benne lettünk volna a futó szintidõben is,de ez igy volt jó.Majd jövõre.Eszem pár falatot,tolok egy teát-vár minket a Börzsöny,indulni kell.Elõtte azért szomorúan konstatáljuk a mikuláscsomagot a szélvédõn...

Köszönjük a szervezést,remek kis túra,kellemes tavaszias idõ volt,egy helyen kezdett csak szemetelni az esõ,de az is csak picikét.Jóléreztem magam,jövõre is itt leszek.

vaddino
 
 
JakabTúra éve: 20092009.02.09 15:39:10
megnéz Jakab összes beszámolója
Elõrebocsátom, hogy alábbi szöveg az én látószögembõl született. A többi résztvevõre, légyen az bár Bébielefántos (www.bebielefantok.hu)avagy egyéb sportember, a senyvedésnek (és szenvedésnek) eme formája nem vonatkozik.

A negyed hétkor elfogyasztott ham-and-aggs után, Gödöllõ fele tartunk az autópályán.

Maci, Tamás, és jómagam.
Ideges voltam, rossz volt hátul ülni, és mint minden futóverseny elõtt, piszokul fájt a gyomrom.

Nem vagyok futó, ezért minden egyes próbatétel megvisel. De aztán túlélem, és újra próbálkozom.

Ezúttal nagy fába vágtam a fejszémet, a Margita terep maratonra olyan szép névre szóló érmet ígértek a 7 órás szintidõn belül teljesítõknek, hogy úgy gondoltam egy életem egy halálom én ezt bizony megpróbálom.

A rajtnál rengetegen voltak, fõként túrázók, de szép számmal akadtak futók is. Hosszú volt a sor, kint a bejárat elõtt volt a vége. Mi elõneveztünk, és Zsuzsa barátnõnk, aki Debrecenbõl utazott ide erre a versenyre, már korán reggel felvette a rajtszámainkat.

Sok-sok ismerõssel találkoztunk, meg kell említenem Ernõt, aki mindig olvassa a beszámolóimat. No és azt is ideírom, hogy nagyon jó idõt futott. :-)

Szóval a rajt. Hagytam szépen elfutni az összes futót, úgyis csak zavarták volna a tempómat. Tamás valahol eltûnt a tömegben, egy idõ után Zsuzsa is utána eredt. Maci lemaradt velem, és várta B.Ferit, aki miután elhagytuk a Máriabesnyõi kegytemplomot, be is ért minket.

Erre Maci, és B.Feri el, én meg majdnem sírva fakadtam egyedül. Azt reméltem ugyanis, hogy majd valaki velem tart, és húz magával. Mert ugyebár ha nem húz senki, elfáradok, és megállok, és én bizony nem húzom magamat.

Igyekeztem tartani a tempómat, ami amúgy is lassú volt, és folyton figyeltem az órát, hogy tartsam az idõvallumokat, amivel még beleférek a 7 órás szintidõbe.

A Pap Miska kútig jól haladtam, aztán a Babatpusztai pihenõnél megörültem az energia italnak. Késõbb ettõl ugyan nagyon fájt a gyomrom, de azért jólesett, az ellátásra nem lehet panasz, valamint a pontõrök figyelmességére, gyorsaságára sem. Ügyesek és lelkesek voltak.

A következõ ellenõrzõpont a Margita aljában volt, emlékeztem rá tavalyról, hogy sáros rész következik. Nem nagyon zavart, még lelkes voltam, és az idõbe is belefértem még. A hegyre gyalog mentem fel, ahol az eddig kegyes idõjárás számomra hûvösebbre fordult. Picit fáztam a Margita tetején, de a pecsét és csoki után ismét futni kezdtem.

Jó kis erdei terep és lejtõs rész kezdõdött, ismét frissítõpont, ahol vizet is lehetett inni. Kb. 17 km-nél jártam, és azért küzdöttem, hogy a félmaratoni távra beleférjek a 3 órába. Pontban 12-kor, tehát 3 óra alatt értem a Domony-völgybe. Itt jártam 21 km-nél, de éreztem, hogy többet futni már nemigen tudok.

Enni nem kértem, a gyomrom fájt, és a lábam is elkezdett fájdogálni. Tudtam hogy most köves és aszfaltos út következik, ezért jó tempóban gyalogoltam, de 30 km-ig már nem volt pont útközben. A 3-as úton akkora volt a forgalom, alig tudtam átmenni. Innen letérve átmásztam a kerítésen, és következett a legrandább szakasz, hegynek fölfele bokáig érõ sárban.

Egy darabig az emlékeimbõl éltem, miszerint tavaly is sár volt itt, és mégis beértem. Most azonban alig tudtam evickélni benne, futásra meg nem is gondoltam, kezdtem fáradni, és legfõképpen elkeseredni azon, hogy mindenki sorra leelõzött.

Jó hosszú szakaszon mentem egyedül, magamba fordulva, és nem bírtam magam rávenni, hogy fussak. Egyre jobban féltem, hogy kicsúszom az idõbõl, de aztán mint egy jó pszichológus elkezdtem magammal beszélgetni:

- hát csak nem adod föl most, amikor végre megmutathatod, hogy egyedül is képes vagy rá?

- egy bébielefánt sosem adja föl! Téged meg bevettek maguk közé elefántnak.

- kemény vagy, megcsinálod, és a végén milyen büszke leszel magadra!

Szóval ilyen, és ehhez hasonló mondatokat löktem az agyamba, és közben szaporán szedtem a lábaimat, a gyalogló tempómban ötödik sebességre kapcsoltam. Úgy számoltam, ha 2 óráig odaérek a Kõkereszthez, akkor az utolsó 9 km-re is van még 2 órám, és az elég lesz.

Egyszercsak vége lett a sárnak, az utána következõ monoton hosszú aszfaltos útnak, és odaértem az etapra. És hurrá, mégcsak 3/4 2 volt!

No, innentõl aztán jó kedvem lett, felvágtattam a hegyen (no jó, ez azért túlzás!) és az erdei ösvényen sorra kerültem ki a gyaloglókat. Picit próbáltam belekocogni, már amennyire a lábam bírta. Emlékeztem, hogy jön egy lejtõ, amit meg lehet futni, és lehet idõt spórolni. Igaz, mire odaértem, már nagyon fájt a lejtõn a térdem.

Át kellett mászni egy kerítésen megint, ahol a létrának már csak a felsõ foka volt meg, de ezt az akadályt is legyûrve, még kocogtam egy kicsit. Fél háromkor már a Besnyõi állomáson voltam, és olyan jó kedvem lett, hogy ihaj. Mégiscsak meglesz az érem, örültem elõre.

Aztán Gödöllõre beérve, már nem is kellett sietnem, és az Egyetemi erdõ elõtt Maci is feltûnt, elém jött egy kis buzdításra.

Innen már gyalog is beértem a célba, azért a végén tisztességesen futó módjára kocogtam be.

Pecsét, iskola, oklevél, és kezemben volt a gyõzelem. Az idõm 6.10 lett, amivel magamat is megleptem.

A társaim már vártak, Tamás és Zsuzsa 4.40-et futott (ha jól emlékszem az adatokra) Maci 4.59 körül teljesített. Gratula nekik.

Forró fürdõt vettem, ami soha ilyen jól nem esett még. Hát ez is megvan. :-)

Ui:

Másnap reggel fájó térddel, fájó talppal, de remek tavaszi kirándulóidõben indultunk Macival levezetõ túrára: Barlangtól-Barlangig 20 km-en át.

 
 
laslowTúra éve: 20092009.02.09 10:54:45
megnéz laslow összes beszámolója
Mivel korábban nem voltam még Margitás rendezvényen kicsit meglepõdtem, látva a különféle távokon nevezõ tömeget a versenyközpontban. A szervezõk azonban nagyon rutinosan kezelték a népet. Több ponton is lehetett nevezni, regisztrálni, és az elõkészület sejtetni engedte, hogy a célba érõk nem az éhkoppot nyelik majd. De mindenek elõtt érdemes megemlíteni az egyesület honlapját is, ami kissé puritán ugyan, de gyorsan, egyszerûen meg lehetett találni minden szükséges információt és, ami nem mellékes egy nagyfelbontású térképet is. Ezt akár A/3 méretre is fel lehetett nagyítani minõség romlás nélkül. Tanulmányoztam is, ahogy kell, mert mumusom az eltévedés. A központban volt lehetõség az öltözködésre, el is idõztem a helyiségben, amíg a Nicoflex szag taccsra nem tette a szaglószervemet. Meglepetésemre rajtszámot is kaptunk. Valamiért ez nem dívik a terep ultrákon, pedig ha másra nem is, arra mindenképpen jó, hogy a civil lakosság figyelmét felkeltse. A számozott flepnivel spékelt embereket, ugye, jobb kerülni.
A 9 órai rajt elõtt korábban sehol sem tapasztalt tömeg gyûlt össze a szent villanyrendõrnél. Elõször azt hiszem õk jórészt túrázók, de valaki felvilágosít, hogy bizony itt mindenki nekirugaszkodik a futótávnak. Ezek után senki sem állíthatja, hogy nem tömegsport a miénk. Az izgalom a tetõfokára hág az elektromos segédeszköz zöldet kacsint, átkocogunk a zebrán és nekilódulunk a távnak. Kicsit hûvös van így jól esik iparkodni, hamarosan már a korábban elindult gyalogosokat kerülgetem. Ez viszonylag könnyen megy, mert a szép szóra a legtöbben udvariasan reagálnak, de akad néhány túrabotos biliárd bajnok is a csapatban. Szerencsére senkinek sem sikerül piros lukat lõni a fehér golyóból, de sajnos sokszor ez az óvatosságnak köszönhetõ. Nagy áldás a túrabot, de ha valaki a hóna alatt hordja nem ártana odafigyelni is rá. Jól esõ tempóban sikerül kocogni a település határáig. Itt gyorsan szétkuksizok kik is vannak körülöttem. Hajduska Balázzsal már meccselgettünk korábban is a másik boly-tag (mint pacsizás után kiderült) Sebestyén Zoltán. A terepre érve Balázs átveszi a vezetést, majd az elsõ pontnál végzett szerencsétlenkedésem után Zoli is elhagy. Felzárkóztok mögéjük, kihasználom az itatást az Istállóskastély elõtt, és iparkodunk tovább. Viszonylag jó lehet haladni, mert a talajt még nem olvasztotta fel a nap, csak a jeges foltoknál kell ugrálni. A triónk összeáll, mint a tejbegríz és mintha lassulnánk. Gondolom beállok az élre, próba szerencse alapon. A rendezõk ténykedését dicséri, hogy a pályán kiválóan el lehet navigálni. A turistajelzések, mindenhol láthatóak, a rizikósabb részeken pedig szalagok mutatják az irányt. A turista pontok elõtt 150 méterrel feliratok figyelmeztetnek, így nem a bélyegzõ helyen kellett elõvakarni a bélyegzõlapot. Gyûrve a kilométereket a Margita csúcsára kereken 1 óra alatt értünk fel. Nem is rossz tempó, és ekkor már Balázst nem látom. Zoli viszont rám ragadt, mint egy héttel korábban a tavaszi-takonykór. Lehet, hogy a forralt bor itt is segítene? Tûzés tovább, és mivel a srác nem akar letúrni az útról, igyekszem jobban szétpillázni a tájban. A maga csendes módján kellemes hely a gödöllõi dombság. Nincsenek nagy szintek (gondolom ennek is köszönhetõ az induló tömeg), akácos jellegû növényzet, nem épp az én mûfajom, de kietlennek végképp nem mondanám. A Margitáról nagyjából végig lejt a pálya egészen a 30-as útig ahová kb. 35 perc alatt érünk le. A Domonyvölgyi pontnál Zoli veszi át a vezetést, nagyon jól nyomja a tempót, de igyekszem a sarkában maradni. Így heccelve egymást kicsit el is csûrjük a pályát. Teszünk egy vargabetût ekkor tûnik fel újra Balázs mögöttünk nem sokkal. A rövid aszfaltos rész után ismét vissza az erdõbe. Nem vagyok százas az irányban, de Balázs magabiztos mozgásán látom, hogy õ igen. Átmászunk a létrán és megérkezünk a sárba. Na bumm… Sárra eddig is számítottam, de jórészt löszös jellegû talaj szinte kényeztetett minket. Itt viszont jött az iszapfürdõ. Valamit változtatni kellene a rugaszkodási technikámon, csetlek-botlok, rugdalom a vádlimat. Balázst nem nagyon hatják meg a körülmények, nagyon ügyesen utolér, elhagy és hamarosan már csak a hátukat látom a srácoknak. Gondolom, nem stresszelem magam. A csúszós részeken takarékon pörgetek, aztán majd ráteszek egy lapáttal. Néhány kili után úgy látom, ez a taktika mûködik. A talaj szárazabbá válik. Na most, és tényleg csökken is köztünk a távolság. Aztán egy újabb dagonya. Váltsunk csak vissza. Kissé megtörve érek ki egy aszfaltos részre. Itt az esõ is rákezd csendesen. Elég lomhának érezem magam és nem kell sokáig analizálnom a helyzetet, hogy rájöjjek mi a gond. A viszonylag rövid táv miatt nem hoztam frissítõt magammal. Arra alapoztam, hogy majd iszok az ellenõrzõ pontoknál, de a játék hevében errõl elfeledkeztem. Ennek pedig itt a gyümölcse: merevedés, savasodás, lassulás. Hiába, aki az alapokról elfeledkezik, magára vessen. A Kõkeresztnél iszok egy teát, tuti módon elõre kitöltve kellemes, iható hõfokkal. Végre egy kis igazi emelkedõ az erdõben, legalább van mire fogni a lassulást. Továbbra is jók a jelzések, a cserjés elõtti létrával közelebbrõl is megismerkedek. Szlalom a cserjésben, ahol már látni a vasúti töltést. Újabb pont, majd a településen belül tovább. Itt az elsõ alkalom, hogy nem találom az irányt, de pár pillantás a térképre és kocogás. Kicsit feldob, hogy az elõzõ este memorizált utcaneveket újra látom. A 10. pontnál szõlõcukorral kínálnak, elfogadom. Lassan beérek Gödöllõre. Az egyetemi részen egy kanyarnál túllövök a célon, majd egy rendõrautó fékez elõttem. Vicces. Megáll a zebrán, a srác kiugrik, és telefonnal a fülén eltûz egy kisbolt felé. A jelzés egyébként a településen belül is jól követhetõ, a cél-kapu pedig egy kanyar után meglepetés erejével hat. Balázs és Zoli már 5 perce ott pihen, kár hogy kimaradtam a befutásból, de majd talán majd egyszer.
Mire a parkból átballagtunk a központba, már vártak is minket az oklevéllel, kitûzõvel, sõt névre szóló éremmel. Csúcs ellátás, és akkor még a lányokról szó se esett. Kellemes gesztus, hogy korosztályos eredményeket is hirdettek, gondoltak ránk, az idõsebb generációra is. Jó móka volt a Margita 40, jövök jövõre is.
 
 
roqfortTúra éve: 20092009.02.08 18:18:03
megnéz roqfort összes beszámolója
Margita 40
Az elsõ Margita, ill. 40km-es távom. 5.40-kor ébredek és a tavalyi beszámolókból okulva már 7-kor megérkezem. Így még könnyen találok, az iskolától 50 m-el feljebb, parkolót. Egy szép arcú, mosolygós lány osztja a reg. lapokat, de pénzt elsõre nem viszek magammal a sorba, õ pedig csak pénz ellenében tud lapot adni. Sebaj, így még egyszer mehetek hozzá. Fél 8-kor indul baráti társaságunk + 2 kutya. A Gödöllõ utcai szakaszon Bogár kutya összefut egy kinn kószáló csirkével, annak nagy ijedelmére. Kis rohangálás után, de még a csirke fazonigazítása elõtt sikerül Bogárt visszatenni pórázra. Aztán ugyanezen a szakaszon 2 harcias eb ered utánunk egy nyitott kapun át, de végül ebbõl sem lesz zûr. A Pap Miska kútnál, és késõbb a többi ellenörzõ pontnál is, kedves emberek várnak minket pecséttel és védõcsokival. Érezhetõen nem "csak" a munkájukat végzik. A Margita ellenörzõ pont után vágtatnak el mellettünk az elsõ futó csoportok. Elképesztõ, hogy a sáros, változatos, fa akadályoktól sem mentes terepen ilyen tempóban tudnak futni. Most látok elõször testközelbõl terep maratont, le vagyok nyûgözve. Mi az elsõ 20 km-t 6km/óra, tempóban nyomjuk le. Nagyon élvezem a gyaloglást, tele vagyok adrenalinnal. Aztán egyik kutyánk elkószál, bosszúságot okozva Gábornak az idõveszteséggel, késõbb pedig csatlakozik hozzánk egy 3., szemmel láthatóan elveszett eb. Nagy, fiatal, szép, ártalmatlan állat, aki ettõl kezdve 10km-en át velünk marad. Mérges vagyok rá egy idõ után, mert bárgyú módon mindig keresztben várakozik az úton, mindenkit feltartva. A futók pedig érthetõen ránk, a látszólagos gazdákra nézegetnek sandán...
Domonyvölgy ellenörzõ pontnál finom citromos teát és sok embert találunk a kicsit szemerkélõ esõben. Kicsit megnyújtogatom elmerevedett testemet. Itt még jó állapotban vagyok. A 20 és 30 kilóméter közötti részen 5.5 km/óra átlagot hozunk. A 30. kilóméter ellenörzõ pontnál érzem, hogy nekem egy ilyen távra kellett volna neveznem. Az utolsó kilómétereket Ági csapattársam lelki támogatásával és egy idõs bácsi sebességével, na nem arra gondolok aki az egyetemi erdõnél fut! el mellettem, teszem meg az iskoláig. A célban gratuláció+kézfogás, kitûzõ, meleg, tea, isteni zsíros kenyér+csalamádé fogad. Végül pont 8 óra alatt teljesítettem a túrát, amihez sokat hozzátett az edzett csapattársak elszánt "húzása". Nagyon jó verseny volt.
 
 
papamaci67Túra éve: 20092009.02.08 14:31:26
megnéz papamaci67 összes beszámolója
III. Margita Maraton

Kedves GPS-em társaságában vágtam a távnak, bár végig voltak futótársaim. Az idõ remek volt, kívánságomra a nap sem sütött ki, nehogy túl meleg legyen :-) A Pap-Miska kút felé hegymenetben már vígan dagasztottuk a sarat, de lefelé lehetett zúzni. Érzésre futottam, a megszokottnál kicsit gyorsabb tempóban. Babatkútnál áttértem a szolgálati frissítõre és vígan tovább. A Margitára is simán ment a felkaptatás, a Domonyvölgy feletti hullámvasutazás is kedves volt. Az EP-n nem sokat piszmogtam, hanem tovább. A havasesõ kicsit beijesztett, de nem vettem komolyan. A mûúthoz érve ismét görcsölni kezdett a gyomrom, mint tavaly, úgy látszik ez már hagyomány lesz, de nem fordult a dolog komolyabbra. A vasút utáni kaptatót (meredek+sár) meg sem kíséreltem megfutni. Erzsébet pihenõ kicsit lassan kart eljönni, talán a sok sárkerülgetés is hozzájárult ehhez. A Kõkeresztig futó aszfalt így kifejezetten jólesett, a Juharos meg nosztalgiával töltött el. A besnyõi vasútállomásig Mjoci-val cseverésztünk, ott aztán õt - gyorsabb és frisebb lévén - útjára engedtem. Szomorú látvány volt 35 kilinél a kificamodott bokájú, éppen elsõsegélyben részesített fiút látni. Úgy látszi az is hagyomány, hogy itt megy el mindig a kedvem a futástól. Szerencsére az emelkedõ utcákat más sem nagyon futja az én tempóm környékén, így Mjociéket ismét beérem. Az Egyetemi erdõ már újra jóbarát, a vasúti átkelõnél azon gondolkozom, hogy egyesével, vagy kettesével vegyem a lépcsõket. Kompromisszumos megoldás születik: az eleje kettesével, utána egyesével. A lépcsõ túloldalán nem követem a kispistázókat, inkább a saroktól indulok a piroson. A park közepén a kandeláberbe kapaszkodva hajláktalan, alakoholszagú nõ könnyít magán fülledt alkoholszagot árasztva: szomorú látvány ilyen szintû eligénytelenedést látni. A finisben nem vagyok hajlandó a füvön átgázolni, hanem kis kerülõvel az aszfalton közelítem meg a célkaput, a bírók kiabálása ellenére, de még így is megelõzöm az elõttem futó sporttársat. Sikerül 4 és fél óra alá szorítani: 4:27:31 lett, nagyon örülök. Mjociékkal bandukolunk a versenyközpontba, ott gyönyörû érem, kitûzõ, oklevél, zsíroskenyér, forró fürdõ, boldogság.
Kaja közben tapasztalatcsere, aztán húzás haza kislányom névnapját ünnepelni.

Jó volt, szép volt , szeretem, jó lenne jövõre is !
 
 
 Túra éve: 2008
janneszTúra éve: 20082008.02.26 21:02:15
megnéz jannesz összes beszámolója
Margita 20 (2008.02.09)

Reggel majdnem 8 óra volt, mire sikerült otthonról elrajtolnunk, így 8:30 körül értünk a rajtba, ahol megdöbbentõ tömeg fogadott. Hosszú sorok álltak, ráadásul mikor befizettük a nevezési díjat, akkor derült ki, hogy még egy, az elõzõnél is hosszabb sort is végig kell állnunk, hogy regisztráljanak és megkapjuk az útvonalleírást. Mikor sorra kerültünk volna, akkor fogyott el a 20-as táv útvonalleírása. Így további 15 perces várakozás következett. Végül majdnem egy órás nevezési procedúra után, 9:20-kor sikerült elindulnunk.

Az útvonal végigvezetett Gödöllõn, mégpedig a 3-as fõközlekedési út mellett, így a túra ezen része inkább a kipufogógázról, a közlekedés zajáról, a hosszú, monoton menetrõl, illetve néhány érdekes lakó(?)épületrõl marad emlékezetes. Máriabesnyõre érve, a templomtól kezdve kezdett változni elõnyére a táj, innen már a P jelzésen gyalogoltunk. Elõbb elhaladtunk egy félkésznek látszó lakópark mellett, majd bejutottunk az erdõbe. Itt egybõl jött a túra egyik legnehezebb szakasza, egy hosszú, egyenes emelkedõ fel a Gödöllõ és az M3-as autópálya közötti dombra. Felérve jobbra fordultunk, majd meredeken leereszkedtünk a Pap Miska kúthoz, ahol a leírással ellentétben az 1. ellenörzõ pont volt.

Itt a pecsételés után ittunk egy kicsit, aztán az autópálya alatt, a tavak mellett mentünk tovább Babatpuszta felé. Az Istállós-kastélynál rengeteg embert láttunk, akik látszólag szembe jöttek, õk voltak azok, akik korán keltek, és már visszafelé jöttek a túrán (a túra útvonala nagy vonalakban egy 8-ast ír le, aminek itt volt a "nyaka").

Itt néhány tanya mellett mentünk el, majd hirtelen megszaporodott a gyalogosk száma, itt volt a babatvölgyi "riding center". Lovaglópályák, fedett és nyitott, villanypásztorok, lovak volt itt minden mennyiségben. Ezután jött a 2. ellenõrzõ pont a babati templomromnál, ahol én a templomromot ugyan nem láttam, de a pontõr közölte, hogy a következõ E.P.-nél tea és nápolyi várja az érkezõket. Az E.P. után következett a második emelkedõs szakasz. Itt tértünk le az eddig követett piros jelzésrõl egy jelzetlen szakaszra. A jelzetlen szakasz a Meteor túrákhoz hasonlóan egy fehér alapon piros M betûvel volt jelezve. Felértünk egy gerincútra, ahol a S+ jelzésen jobbra kellett tovább menni.

A gerincúton haladtunk tovább néhány száz métert, azután balra fordulva ismét lejtett az út, immár Domonyvölgybe. Ez a szakasz megint a már ismert piros M jelzéssel volt jelölve. Domonyvölgybe érve csatlakozott utunkhoz a 40-esek, illetve a futók távja, hogy a következõ, a harmadik ellenõrzõ pontig közösen haladjunk tovább, most a S jelzésen. Az E.P.-nél valóban teával és nápolyival fogadtak, illetve itt sokan gondolhatták úgy, hogy pihennek, mivel nagy volt a tömeg.

Az E.p.-t elhagyva most már a S+ jelzésen, jött a 3. emelkedõ, miközben tõlünk jobbra lovak, és szürkemarhák legelésztek békésen. Ahogy felértünk az emelkedõ tetejére, gyönyörû volt a kilátás, keletre a Mátra tömbjét is lehetett látni. A domb másik oldalán szintén szép kilátás fogadott nyugati irányban, és láttuk a völgyben a túránk során korábban már érintett istállós-kastélyi szakaszt, ahová nemsokára ismét megérkeztünk.

Itt a reggel látott túrázókhoz hasonlóan most mi is ellenkezõ irányban haladtunk a P jelzésen, majd arról jobbra letérve jelzetlen úton mentünk Gödöllõ felé. Ez volt a túra 4., egyben utolsó emelkedõje, amelynek végén egy, talán vadaknak készült, felüljárón kereszteztük az M3 autópályát. Ilyen szögbõl is ritkán szoktam autópályát látni, így ez is érdekességként marad emlékezetes számomra.

Néhány száz méter múlva a domb másik oldalán leereszkedtünk és beértünk Gödöllõre. Itt a rjathoz hasonlóan ismét hosszú, "aszfaltos" menetelés kezdõdött, de ez legalább kevésbé volt unalmas. Kb. 45 perc alatt beértünk a célba, az összidõnk 4:30 lett. A célban teát, zsíros és lekváros kenyeret lehetett enni, csalamádéval és hagymával, valamint kétféle kitûzõ közül választhattunk, az egyiken egy éles kép volt sok emberrel, a másikon életlenebb kép kevés emberrel, mi végül az éleset választottuk.

Képek és beszámoló
 
 
nemethlaciTúra éve: 20082008.02.19 16:50:22
megnéz nemethlaci összes beszámolója
Margita 20

Kicsit megcsúsztunk az érkezéssel. Legjobb szándékkal sem tudtunk elindulni 8 50 elõtt, pedig igyekeztünk. Olyan sok induló volt, hogy legalább húsz perc volt mire sorra kerültem Bálint fiammal és Frodó kutyámmal.
Hárman neveztünk, igen, a kutya is, és igyekeztünk rendes tempót diktálva eljutni az 1. ellenõrzõ pontig. Ebben jelentõsen akadályozott a jószág, mert az út mellett pórázon kellett vezetni, ez nem tett jót a gyorsaságunknak, már csak az illatok alapos tanulmányozása végett sem.
Ehhez jött az a sok csúnya futó bácsi meg néni, akiktõl mindig le kellett húzódni, persze, gondosan odafigyelve, hogy keresztben legyen az úton a póráz.
Baj nélkül elértük az 1. pontot.
A babati templomrom felé már szabadon rohangált a kutya, gyalogolt a fiam és sántikáltam én. Egy rossz mozdulat elég volt, hogy jó két kilométeren keresztül ne okozzon nagy örömöt a gyaloglás.
A lovakat érdeklõdéssel szemléltük, fotóztuk, aztán irány tovább Domonyvölgy felé.
Ott családias hangulatban eltöltöttünk egy kis idõt, pihizgettünk, eszegettünk, Frodó megszaglászta az összes többi résztvevõt, bár, becsületére legyen mondva, nem kunyerált senkitõl.
A visszaút gyorsan eltelt, a gödöllõi házak közt unalmas volt a beton, ez sajnos az egész túrára jellemzõ volt, összességében túl sok a flaszter a huszason.
Visszaérve ellátás kiváló, ajándékok Frodó részére is kikészítve, 6 óra 25 perc alatt lesétáltuk, valóban kényelmesen ezévi elsõ túrénkat.
Nekem jól esett...
nemethlaci
 
 
bükkjáróTúra éve: 20082008.02.14 11:57:03
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Margita 20
2008.02.09.
Táv:20,3 km. Idõ: 3ó 6p
Tavaszi idõ. 8-10 fok. Napsütés. A csapadék mentes hét miatt sár gyakorlatilag nem volt.

Bizonyos nehézségek miatt - értsd: parkolás - negyed tíz után értem a rajthelyre. A szervezõk azonban még engedtek startolni, úgyhogy a seprû elõtt elindulhattam 9.26-kor. Nagyon igyekeztem, mivel 5,8 km-re volt az elsõ pont ami 10.30-kor zárt, bár tudtam sok szint nem lesz benne és ezért optimista voltam. A 3-4. km-nél viszont már egész megnyugodtam. Egyrészt elég jó idõben voltam, másrészt lehagytam vagy 30 embert - gondoltam ennyi embert csak megvárnak. Végül 10.33-ra értem a Pap Miska kúthoz. Álítólag itt csokit kaptunk volna. De szerintem legalább az utolsó 100 embernem már nem jutott. (Mondjuk nem lett volna nehéz gondoskodni utánpótlásról szombaton délelõtt, egy városból induló-érkezõ túrán, ahol még meg is közelíthetõ a pont autóval.) Ezután egy nem túl izgalmas szakasz következett a templom romig. Ezutáni rész viszont tetszett. Eddig csak a 40-es távon voltam, és nem ismertem ezt a szakaszt, amit csak a 20-as érint. A Domonyvölgyi pontnál tea és nápolyi várt minket - volt bõven. Bár ide már 3 ó-val a pont zárása elõtt 11.30-kor érkeztem.
Innen szintén kellemes szakasz jött Gödöllõig. A városban épp kocogtam lefele az úton amikor egy kedves hölgy állt meg autóval, hogy hova sietek és elvihet-e? Mondtam, hogy túrán vagyok és csak a szintidõ hajt. :) Az ilyen dolog amilyen ritka, úgy fel tudja dobni az embert. A célban várt a megérdemelt kitûzõ és oklevél. Volt tea és zsíros kenyér - korlátlanul. Egy kis beszélgetés az ismerõsökkel, energia pótlás és indultam haza. Az alábbi hozzászólásból kiderül, hogy végül is jobb volt fizetõs parkoló ahol nagy nehezen meg álltam a kocsival, mint a büntetõ rendõröknek kitenni magamat, bár akkor bosszankodtam. A túra végül is jól sikerült.
 
 
Rush2006Túra éve: 20082008.02.12 19:18:08
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Téli Margita Maraton

Végre sokáig aludhattam egyszer túra elõtt, mivel csak 9:00-kor rajtoltunk mi futók.

A rajtban rengetegen vagyunk, sejtettem hogy itt ma rekord születik mind eredményben, mind létszámban, és késõbb kiderült igazam is volt. 9:00-kor elindulunk. Szerettem volna ma is egy jó idõt futni szintúgy mint a Mátrában sikerült (magamhoz képest..). Tavaly nagyon nyomtam az elsõ felét, és 23 körül behaltam teljesen..

Idén is elragad a hév, hamarosan elhagyom Szilvit, és B.Timit. Hamarosan akibacsi ér utól. Kicsit kerülgetjük egymást. A síkon õ ment el, az emelkedõn én. Késõbb végleg megadom magam, és látom ahogy egy ismerõs futóval távolodnak. 7 km-nél Vitalade italt osztanak. Ez mind szép és jó, de úgy érzem hogy nagyon korán volt ez a frissítés. Sztem többen örültek volna ha a késõbbi 9 km pont nélküli szakaszra tartogatták volna. Persze így is nemes gesztus volt. Szomjas nem voltam, de így is elfogadtam ha már ingyéé' van. Viszont hamarosan betettem a másik 2 közé, és rájöttem hogy talán nem kellett volna elfogadnom, mert így csak teher..

Toperczer Andrist elõzöm meg, megyek mint a huzat még mindig. Egy kis ideig egy edzesonline-os sráccal nabalun-nal megyek tovább, õ megismer, én õt nem, pedig jó az arcmemóriám. Egy emelkedõnél otthagyom, és egyedül folytatom utamat immár végig . A Margitára is sikerül gond nélkül megállás nélkül felfutni, mögöttem a Sárvári 24 órás bajnok, de nem engedek, és jó ideig nem ér még utól. Fölérek a geotoronyhoz, kifújom magam, a csoki most nem kell, és már rohanok is tovább.

Az elágazást nem nézem be, látom az itineren hogy a P-S- közösét kell követni, így magabiztossággal veszem a kanyart. Egy huplis rész következik hosszan, hol lejt, hol emelkedik az út egészen Domonyvölgyig, ahol 21 km-nél jártam 1:52-es idõvel.

A tavaly úgylátszik ismételte önmagát, mert kezdtem megint gyûrött lenni. A pontnál megállok, Nád Béláékkal beszélgetek kicsit. Andrist várják, de sajnos csúnyán elkavart mint késõbb kiderült.

Az erõsebb tempótól végleg búcsút veszek, és beállok egy lassabbra. Hamarosan utólér W.Ildi. Kicsit próbálom huzatni magam, de nem megy. Francba!

Megint itt az M3 aluljárójánál jön rám a holtpont. Az emelkedõn nagyrészt gyalogolok, bár néha kicsit belekocogok hogy haladjak is. Azt hittem sosem lesz vége. Fölérve gusztustalan sár fogad, azért megy még a futás, bár most meg beszúr az oldalam hosszú ideig.. Ez annyira tud idegesíteni.. Minden hülyeséggel kísérletezek. Néha kis ideig elmúlik, majd újra elõjön. Tavaly ezen a hosszú szakaszon sokat gyalogoltam, most szerencsére nem állok meg, csak 2-szer inni, ezáltal ketten el is mentek mellettem. A K- elágazása elõtt még elhúz mellettem B.Timi. Esélyem sincs hogy kövessem, kemény tempót megy. A lábaim egyre nehezebbek, de az a lényeg hogy haladok tûrhetõ tempóban.

Végre elérem a teás-nápolyis pontot. Kis pihenés, és irány tovább. Hamarosan szépen lebuktam csanya. elõtt hogy a legócskább emelkedõn is csak gyalogolok, amikor rámkiabál, próbálok nagyképûen utána eredni, de persze a lábaim már mint a 80 éves nagyanyámé :-) Innentõl csak annyit írok hogy az utsó 5 km-es szakasz szenvedés volt a javából. Húzott a görcs piszkosul végig, de legalább a holtpont elmúlt. Azért így is sikerült egy 3:56-os idõt futnom, amivel elégedett vagyok. Na majd jövõre büntetek :D
 
 
PSPTúra éve: 20082008.02.12 13:56:45
megnéz PSP összes beszámolója
A "Margita 40" Teljesítménytúra (2008.02.09.)

Vetületi hossz: 40,531 km (pici nagypistázás volt benne...) | Szintemelkedés: 767 m | Menetidõ: 7:46 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Szintábra, Google Earth file, jelvény fotója:
http://papics.eu/2008Margita40.html

A hétvégi idõ már napokkal elõre gyönyörûnek ígérkezett, és mivel már elég régen érte a területet csapadék, úgy döntöttem, hogy a terepfutó cipõmben megyek (persze továbbra sem futva), és a bakancsot meghagyom máskorra. Szerencsére ami sár volt is, az sem volt vészes, így ez jó döntésnek bizonyult. Reggel az Örsön találkoztam Tomival, onnan kényelmesen elkocsikáztunk a 3-as úton Gödöllõre, ahol a rajt közelében levõ élelmiszerbolt ingyenes parkolójában további költségek nélkül ott is hagyhattuk mind a négy kerekünket :-)

Végül hivatalosan 8:19-kor indultunk el (Tomi 8:20-kor - direkt egy perccel korábbi idõpontot íratott a lapomra... de hát egy perc elõny járt neki a fuvarért cserébe). A kabát igen hamar lekerült rólam, kellemesen sütött a Nap, így egy polár pulcsi bõven elég volt (néha még sok is). Az elsõ kilométereket betonon tettük meg, így hát ennek monotonitását ellensúlyozandó, menet közben kitárgyaltuk a digitális fényképezõgépek piacát (na jó, ez kicsit tovább is elhúzódott). Gödöllõt egy a túra vége felé a vasút túlsó oldaláról is jól látható szép templom mellett hagytuk el. Az elsõ ellenõrzõpont elõtt még megmásztunk egy kis dombot, amivel a túra legmeredekebb részét gyorsan le is tudtuk.

A Pap Miska kút elõtti 1. EP-t így 9:31-kor értük el, de a futók tömeges ránkzúdulása miatt kicsit másodrendû versenyzõkké degradálódtunk, és pecsétet sem kaptunk a futók továbbhaladásáig... Ez az egyetlen negatívum, amit a szervezésrõl el tudok mondani. Ugyan az itt kapott csokit késõbbre szántam, az M3-as alatt azon vettem észre magam, hogy éppen megettem :-) Kicsit elkalandozhatott a figyelmem a futók miatt. Az aluljáró után jégpáncélba öltözött tavakat hagytunk magunk mögött, és lassan elkezdtük emelkedésünket, ami majd egészen a Margitáig vezetett. Ez elõtt még érintettük a Babati romtemplom ellenõrzõpontját (10:04), majd egy kicsit kerülgetni kellett a sarat, mielõtt megérkeztünk volna a koronával ékesített geodéziai tornyot is magán viselõ Margita csúcsára (10:57). Itt a kilátásból mit sem láttunk, hisz a torony életveszélyes, és a Naszályon már úgyis megjártam egy ilyennel...

Lefelé a lejtõ elején egy kisebb gerincen vezetett az út, ez a rész nagyon tetszett, beszédtémánk pedig a férfi kontra nõi vásárlási szokás lett. Valahol ezen a szakaszon volt még egy szép kis tisztás, mely körül a fák telis tele voltak fagyönggyel - az a hely is tetszett. Domonyvölgybe 12:21-kor érkeztünk, kaptunk nagyon finom ovis teát és nápolyit, ami igen jólesett. Ezután "nagypistáztunk" egyet, és jobbról kerültük meg a lovarda területét a rendes út helyett, ami kicsit megtoldotta az utunkat... Nem is értem hogy hogy sikerült ezt így összehozni... Szerencsére az újra visszatért betonos szakasznak a 3-as útnál vége szakadt, és félelmeim ellenére nem is a fõúton vezetett tovább a jelzés, hanem attól 10 méterre egy kellemes ösvényen. Tartott ez az idill egészen az M3-as felüljárója elõtti szakaszig, ahol sajnos rá kellett térnünk a 3-as útra (szerencsére jó széles földsáv volt az aszfaltcsík mellett), de legalább az M3-ast tartó egyik oszlopon szemrevételezhettük az ország (és talán az egész Univerzum) legnagyobb sárga sáv jelzését ;-) Eztán következett az út 3. komolyabb emelkedõje, amivel megint 300 méter közelébe jutottunk. Szép volt az erdõ, gyorsan haladtunk, jókat beszélgettünk - mi kell még?

A Kõkereszthez, azaz a Juharos gerincének aljába (nápolyi és limonádé) 14:24-kor értünk. Közben egy irtás szélérõl megpillantottuk a Naszályt is, majd a gerincrõl a Mátra vonulatai is felsejlettek. A gerincre fel rövid meredek vezetett, lefele már hosszú meredek, így gyorsan megérkeztünk a Gödöllõ-Hatvan sínpár mellé Máriabesnyõre. Innen szép kilátás nyílott a reggel már érintett templomra. A továbbiakban fõleg Gödöllõ utcáin kanyarogtunk, majd még egy markoló-gépet is meghátráltattunk - amint észrevette, hogy felé közeledünk, kitolatott az elõttünk emelkedõ utcából. Félelmetes látványt nyújthattunk... Az Egyetemi erdõ bejáratához 15:35-kor érkeztünk meg (szõlõcukor), majd átvágtattunk az erdõn, elsuhantunk a Szent István Egyetem fõépülete mellett, átkeltünk a vasút felett, míg végül a parkon keresztül visszajutottunk a kiindulási pontra. Hivatalosan 16:05-kor értünk be, átvettük a díjazást és nekiestünk a jó hagymás kenyereknek :-D

Megint sikerült egy kellemes 5,3 km/órás átlagot menni, ennek örülök, meg nekem a sok beton ellenére is tetszett a környék, csak mindig tudni kell észrevenni az apró szépségeket is. És végre van 2008-as túranaptárom is ;-)
 
 
molnarcsTúra éve: 20082008.02.11 17:42:53
megnéz molnarcs összes beszámolója
Eredetileg beszámolót szerettem volna írni, de az élet ill. rend õrei (?) közbeszóltak.
Az iskola környékén nem lehet parkolni (debreceni létemre helyismeretem sincs).
Szóval az történt, hogy miután visszaértünk a célba (kellemesen elfáradva) - elfogyasztva néhány szelet hagymás-zsíros kenyeret (a világ egyik legjobb eledele)
- vettük észre, hogy bizony feljelentettek tilos helyen parkolásért...
Az autó az iskola elõtti utcán állt a megállni tilos tábla ELÕTT vagy 6 méterre (még volt egy autó a tábláig). A feljelentés idõpontja fél 10 után nem sokkal...megvárták míg mindenki elrajtol (?)
Az autónak csak a bal oldali kerekei álltak az úton, a padkától 20 cm-re. El lehetett férni vígan. Egy srác mesélte, hogy állítólag mindig ez van, és valóban vagy 20 autó (min.) szélvédõjén villogott a cetli...ezek szerint a rend "õrei" is készültek.
Soha ilyen "bánásmódban" nem részesültem szerencsére, és remélhetõleg nem is fogok...Gödöllõt el fogom kerülni.Sajnálom.

Véleményem szerint mindenki kulturáltan parkolt, két autó simán elfért egymás mellett.
Szemetet se láttam...szóval "köszönöm".
 
 
AtiTúra éve: 20082008.02.10 18:27:23
megnéz Ati összes beszámolója
Indulás -6 fokban, érkezés +10-ben. Aranyos téli/tavaszi túra volt ez. Idén is az elsõk között indultunk, és mivel a futók tömegrajtja csak 9-kor volt, ezért egy ideig békésen haladhattunk. :)

Ellátás volt bõven, az elsõ ponton máris kaptunk egy csokit. A sportszelet jól bírja a hideget. ;) Egy másik ponton megint extra csokik voltak, onnan egy Snickers-t zsebeltem be -- szó szerint, hogy kicsit olvadjon, de hosszas melengetés után is túl fagyottnak bizonyult ahhoz, hogy az egészet megegyem. :) Ezekkel a csokikkal mindig megjárom. :) Utólag viszont ideális "jutalomfalatok", a jól végzett túra emlékére. :))))

A leírás szépen egyértelmûen jelezte végig, hogy merre kell menni, néhány helyen a futóknak felállított plusz pontok is jelezték, hogy jó irányba haladunk.

Valahol a Margitát elhagyva ért minket utol a futó mezõny eleje, és innentõl végig elõzgettek.

Domonyvölgyben teljes piknik-hangulat fogadott, sátorral, teával, nápolyival, és ha valaki jobban meg akart pihenni, akkor egy hatalmas réttel. :)

A Kõkeresztnél már sajnos kifogytak a teából, mire odaértünk (ennyire azért nem mentünk lassan... :)), úgyhogy ott egy kis ásványvízzel töltöttük fel magunkat, és vágtunk neki az utolsó emelkedõnek.

A városba visszaérve, az Egyetemi erdõnél szõlõcukorral segítették az utolsó pár kilométert, onnan már nem volt sok hátra. Fõleg így nem, hogy a tavalyi túrával ellentétben idén nem tévedtünk el, hanem végig a megadott úton mentünk. :)

A célban tea, kenyér, olkevél, 2 féle kitûzõ várt. :)

Bár a célban 7 kutyát számoltam össze, és biztos vagyok benne, hogy utánunk még jópáran választották a kutyás túrázást, eléggé lehangolt a végén a "Vidd már innen ezt a kutyát, már ne is haragudj!" megjegyzés az egyik rendezõtõl. :-/

Képek, térkép, 3D térkép, Google Earth formátum itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2748
 
 
becikeTúra éve: 20082008.02.10 10:21:10
megnéz becike összes beszámolója
Üdv Terep Ultra Kupa Induló. (és Rendezõ) (és Szellemi Atyja az egésznek)
A túrához emberi idõben kellett felkelni. A 9 órai tömegrajthoz az 1/2 4-es ébresztõ megfelelt, így volt egy óránk a rajt elõtt Gödöllõn.
Ismerõseim kissé unalmasnak vetítették elõre a túrát. Így kellemesen csalódtam benne. Nagyszerû szervezéssel, frissítéssel, jól futható túrát kaptunk. A tesóval indultunk, de a reggeli hasmenésem, hányingerré fokozódott a fokozott tempó hatására. Így õt elengedtem mondván "menj nyugi úgysem fogok belesétálni."
Ez olyannyira bevált, hogy ha a végén nem tévedek el 5 perccel maradtam volna el csak tõle.
A futókkal nagyszerûen bántak a szervezõk több csokival értem a célba mint amivel elindultam . Ha hibát keresek esetleg a 20 és 30 km közötti semmi frissítés ami esetleg zavaró.( de ne várjuk el, hogy a semmi közepére autóval járhatatlan útra vigyenek be ellenõrzõ pontot.) Én pozitívan fogtam fel és önmagammal küzdöttem a dagonyában.
A sok futó a túrázók között egy fertõzõ betegséget terjesztett. :) Nagyon sokan el kezdtek futni. Remélem ez hosszú távon így marad.
Az eltévedésemet is magamnak köszönhetem olyan jól ment a futás, hogy lusti voltam itinert nézni és csak futottam futottam, mint fiatal koromban. Isteni volt.
Köszi a szervezést. Jövõre is jövök.
 
 
 Túra éve: 2007
sunflowerTúra éve: 20072007.02.20 17:37:48
megnéz sunflower összes beszámolója
Margita 20, Gödöllõi dombság, 2007.02.10.
Vizsgaidõszak és egyéb teendõk miatt már ezer éve nem jutottunk el teljesítménytúrázni már nagyon vártam hogy végre mehessünk. A margita tökéletes bemelegítésnek ígérkezett a kényszerpihenõ után az éves nagy ttúra tervezetemhez!:) Csöppnyi csapatunk egyik tagja szülinapozott így csak 2en indultunk útnak. Gödöllõ nagyon közel van nekünk úgyhogy nagy volt a havaii. Belépve a suliba rengeteg emberrel találkoztunk legtöbbjük futó volt merthogy a szervezõk egy futóversenyt is hirdettek a túrák mellé. Sok sok jóképû izmos fiatalember szaladgált erre arra vékonyka szûk futónaciba nemcsoda hogy idõ kellett hogy megtaláljuk a regisztrációs asztalaunkat!:) 8:50kor sikerült elrajtolni. Sajnos a túra nagyrésze betonúton ment. Úgy kezdtük hogy átsétáltunk Gödöllõ teljes hosszán betonon a fõút mellett. Már alig vártam hogy bérjünk az erdõbe. Máriabesnyõnél ez be is következett. Sebtiben letértünk az útvonalról hogy begyûjtsünk egy geoládát, szerencsére nem volt nagy kitérõ és a láda is hamar meglett és közben megnézhettünk gróf Telki Pál sírját és bemelegíthettünk a ládához vezetõ kisebb emelkedõn. Aztán visszafutottunk a ttúra útvonalához és már haladtunk is tovább. Az 1. ep-t (Pap Miska-kút) hamar el is értük ahol a pecsét mellett egy csokit is magunkévá tehettünk. Aztán újra aszfalt ami lakott területre vitt minket hatalmas falusi házikók karámok lovak és lovardák fogadtak bennünket. Innen kiérve következett a 2. ep (Babatpuszta) ami után erdõn át kis ösvényeken vezetett utunk. Útközben találkoztunk egy kisebb nyugdíjjas korú emberekbõl álló csoporttal. Nagyon klassz volt õket látni hogy itt vannak eljöttek egyet kirándulni egy teljesítménytúra keretein belül és helyt állnak maximálisan és látványosan élvezik is! Én is szeretnék ilyen lenni öreg koromra! Egy hosszabb homokos útszakasz végében már integett nekünk a 3. ep (Domonyvölgy) de a "digitális irénytûm" újabb ládát jelzett aminek nem lehetett ellenállni. Le is tértünk az útról ám hamarosan egy baromi nagy horgásztó állta utunkat. A láda a túlparton volt, mindenképp meg kellett kerülni. Egy kedves horgász beengedett minket így már útban is voltunk a túlpart felé. Miután átértünk emelkedõ következett aminek nyeregpontja elõtt volt a láda. Kb negyed órát keresgéltünk, a szintidõnk egyre jobban veszélybe került. Kénytelen voltam felhívni a tulajt mert nem akartuk feladni se a ládát se a ttúrát. Tök rendi volt a srác rávezett a rejtekre és kiderült hogy õ is itt van a margitán a 40es távon. Kicsi a világ.:) A megtalálás után lerongyoltunk a 3. ep-hoz feltankoltunk sütibõl meg teából és tempóztunk tovább. Ismét lovardák és karámok között mentünk még egy lovasbemutatót is megcsodálhattunk és egy két szürkemarha is az utunkat állta. A dombtetõre felérve minimális katarzist kiváltó kilátás fogadott minket viszont lefelé a dombodalon olyan eufória öntött el hogy alig bírtam magammal. 2en bandukoltunk ragyogó meleg napfényben fölöttünk szikrázó kék ég és a nyugalmat és a csendet csak a csicsergõ madarak törték meg. Kedvem lett volna elnyúlni a domboldalon és élvezni a tavasz egy apró sugarát a még tartó szürke télben. A nagy élvezkedés közben sikerült eggyel korábban elkanyarodnunk mint kellett volna és a csordaszellemhez híven a 2 srác is akik idõközben beértek minket arra jöttek mint mi így az út végén vissza kellett másznunk a kijelölt útra. A cél már nem volt messze sajnos ismét következett az aszfalt egész a suliig. 2 óra tájt érkeztünk vissza, kaptunk szép oklevelet és kitûzõt megittam 3l teát aztán lassan hazaindultunk. Gyönyörû tavaszi idõnk volt mindenképp jól döntöttünk a túrával annak ellenére hogy az út maga nem volt olyan izgalmas.

Képek: http://kep.tar.hu/sunflower84/50431118#2
 
 
tiltonTúra éve: 20072007.02.11 22:32:46
megnéz tilton összes beszámolója
Margita 40

Fél hatkor kezdtük összeszedni a csapatot. Az Árpád-hídnál és a közeli Lágymányosi-hídnál voltak a megbeszélt találkozópontok. A szinte üres rakparton autóztunk és egy pillanatra elõtûnt a felhõs éjszakából a Hold keskeny sarlója. Reméltem, hogy jó idõnk lesz, bár tegnap ilyenkor még zuhogott. Az indulást gyors éjszakai városnézéssel kötöttük össze, nemcsak terepen, itt is gondjaink vannak a tájékozódással. Végül valahogy mégis kikeveredtünk a városból és már világosban értünk a rajthelyre.
A Gödöllõi-dombságban még soha nem túráztunk, és az elmúlt hetek jelentõs szintkülönbségû túráihoz képest reméltük, hogy a Margita 40 kegyes lesz hozzánk, nem lesz túlságosan megerõltetõ. Nem csalódtunk. Sem a túrában, sem Krisztiben, aki hamar föltúrbózta magát a korai idõpont ellenére és az élre tört. Egy darabig tartottuk vele a lépést, de az elsõ ellenõrzõ pontra már csak Z. a fekete lovas tudta követni, mi néhány perccel utánuk érkeztünk. Pecsételés, finom csoki, indulás tovább. A babati templomromnál üzenet, már kb egy órája jártak itt (valójában négy perce), vihogás, pecsételés, tovább. Gabival megbeszéltük, elég lesz nekünk ez a 6 km/h körüli átlag sebesség, a bohó fiatalok csak rohanjanak. Szokásos világmegváltás, receptcsere, edzéstervek, következõ túrák. És közben a simuló idegek, a heti görcsök oldódása. Érdekes új élmény, a mély homokban nehézkes a járás. Az avar zúzmarás, a lassan melegedõ ágak halkan pattognak az út két oldalán. Avar- és földszag, balról egy ölyv jellegzetes kijõ-kijõ hangja. A karámoknál gyönyörûséges lovak, vidám kutyák és még mindig csak reggel van. Egy pillanatra meglátjuk a kilátót, hamar fel is érünk. Újabb csoki és kellemes meglepetésként Kriszti és Z. a fekete lovas vár bennünket. Csipkelõdés, mûmegsértõdés, kibékülés, indulunk tovább a piros jelzésen, majd a sárgán. Elég jó a tempónk, nem nagyon elõznek bennünket, várjuk a meredek lejtõt a sárgán, nem jön. Érkeznek viszont az elsõ futók. Éppen 1/2 11 van, és 21 km, csodáljuk õket.
Kicsit odébb a következõ ellenõrzõpont, népünnepély jellegû sokadalom. Becsatlakozik a 20-as táv, sok tizenéves érkezik (jó jel!!) és újabb futók. Kriszti elköszön, nem bírja az invalidusok tempóját, sûrû elnézéseket kérve búcsúzik, legközelebb a célban találkozunk pár óra múlva. Megkapjuk a túra legfinomabb teáját ctromdarabkákkal, hozzá nápolyit és máris indulunk balra, tovább a sárgán. Gyönyörû erdõrészek következnek, és kora tavaszi illatok. Krisztustöviesek mellett haladunk, az út mentén vízcseppek csillognak a vérehulló fecskefû friss levelein. Megjelentek a zamatos turbolya petrezselyemre emlékeztetõ levélkéi és a tyúkhúr friss zsenge mezõként borítja az erdõk alját. Mátyásmadár riadóztatja az erdõlakókat, távoli klokk-klokk hallatszik. Csak nem? De, már fel is tûnik a magasban körözõ négy holló, újabb klokk-klokk, nehogy kétségeink legyenek. Tavalyi héjakút mácsonyák és ökörfarkkórók embermagasságú torzói állnak az út mellett, fáradt selyemkóró csoportok között.
Rengeteg futó elõz bennünket. Hogy bírják?! Csodálattal nézzük õket.
A mûúton elérjük a 30-as utat, a nagy sárga jelzést, a Zöldház megállót. Jó kis löszmélyúton kaptatunk felfelé, helyenként dagonya, nem baj, ilyet még úgysem próbáltunk. Magunk vagyunk. És végre csend. Kilométereken keresztül nem hallatszik a fõút zaja, csak a simogató napfényben megélénkülõ erdõ hangjai. Nagy fakopáncsot látunk, széncinkék korzóznak, felhangzik az elõírásos nyitnikék. Hogy fér ekkora hang egy ilyen kismadárba?
Áprilisi meleg, ragyogó kék ég és máris a Kõkeresztnél vagyunk. Kedves pontõrök, újabb teák és nápolyik, és Csörsz árkának pontos koordinátái a pecsét mellé, majd egy nem várt, de üdítõen rövid kaptatón a Juharosba érkezünk. Cserébe egy szép tölgyesen haladunk át, lehet hogy juhar is van, de törzsrõl, avarról nem tûnik fel. Z. elõadást tart a néhány fatörzsön megfigyelt "boszorkányseprûsödésrõl" (Gomba toxin okozta csoportos ágnövekedés a fatörzsön). Átmászunk a vadkerítés létráján, eltûnik az erdõ, vele a piros jelzések, az irtásréten viszont gondosan elhelyezett szalagok. A Máriabesnyõi vasútállomáson kis toporgás után rájövünk, hogy majdnem eltévedtünk, de szerencsére a Madách Imre út tetején egy ismerõs alakot látunk, a túra során többször elõztük egymást. Felvezetésével szerencsésen megérkezünk a 6. ponthoz, majd a célba. 7 óra 40 perc lett. (A táv GPS-szel mérve: 44,23 km). Kriszti persze már kipihenve, átöltözve vár bennünket, arcán megkönnyebbült, elégedett kaján és kicsit büszke mosoly. Már megint sikerült az öregeket valami õrültségbe belerángatnia! 7 óra lett az ideje, nagyon szép teljesítmény, de mi is elégedettek vagyunk!
Jól szervezett túra volt, kedves pontõrökkel, jól használható itinerrel, finom energiapótlókkal. Jól éreztük magunkat, köszönjük!
 
 
kockaTúra éve: 20072007.02.10 18:19:02
megnéz kocka összes beszámolója
Pont 3 éve a Margita volt az elsõ teljesítménytúrám. Herr Lehrerrel (mein Bruder) lenyomtuk kapásból a 40 kilóméteres távot, olyan frankón elfáradtunk hogy alig tudtunk hazabotorkálni az Üllõi úti az albiba, nameg olyan mocsok kajásak voltunk hogy egy hatalmas pizzát befaltunk. És másnap is csak a zabálás ment, alig éltem. Azt hiszem az volt az elsõ alkalom hogy Herr Lehrer megesküdött hogy nem csinálja ezt az õrültséget.
Dehogynem :)

Na, a mai napom lustán indult, eredetileg 6kor akartam kelni, de csak a 7 jött össze, 8-ra kint voltam már az Örsön de csak 8:30-kor indult hév, így csak 9:20-kor tudtam elstartolni, 20 perccel a határidõ után. Az a lényeg hogy ilyen rutinos vagyok ennyi túrázás után :-D
Egész hamar utolértem a seprõembereket, köszöntem hogy én voltam az utsó. Aztán ezzel a lendülettel ment az egész. A terep sajátossága hogy szinte nulla emelkedõ van benne, ami meg van az nem olyan lihegõs fuldoklós hanem csak úgy jól esik, szóval ennyi minimum kell bele. Valahol találkoztam egy csapattal akik elsõ 40-es túrájukon voltak. Na itt érdemes lett volna a hittérítés jegyében pár biztató szót mondanom, hogy mekkora királyság ez az egész, hogy kicsit kiszálsz a mókuskerékbõl, kicsit kimész a természetbe, beengeded azt a nyugit ami ott van kint, esetleg dumálsz egy jót a barátaiddal, kitalálsz valami észbontóan újat a következõ hétre, meg jól elfáradsz persze. Agyilag, lábilag. De csak ennyi jött ki hogy "soha nem felejted el az elsõt" :) Dani retorikai képességeibõl nem sok ragadt rám :)
Na, aztán ott volt a pihenõpont 20 kánál, kicsit letelepedtem meg elkortyoltam pár teát, zseniális tea, kicsi citromkockákkal, nagyon ért hozzá valaki. Tovább bóklászva a 30 kánál megint zseniális tea, egész citromkarikákkal. Na itt már csak 10 ká volt hátra, és gondoltam hogy ez nem lesz jó, mert nem fogok elfáradni a végére, úgyhogy az utolsó EPtõl lefutottam a hátralevõ távot. Na így az elfáradás is megvolt :)
Nem tréfa, a 40 kilóméter kevesebb mint 6 és fél óra alatt lement.

Király dolog a Margita túra, a szervezés is jó, meg ez a kis koratavaszi/késõtéli hangulat, nagyon jó volt. Nem tudom hogy ez most akkor a harmadik vagy a negyedik teljesítésem volt, de jövõre valószinûleg inkrementálom a számlálót megint.

Fénykép egyetlen egy sem készült. Lemerült a gép az elsõ kisérletnél, szóval megintcsak példa a gyakorlott túrázó rutinos dolgaira.
 
 
panferikTúra éve: 20072007.02.10 14:30:49
megnéz panferik összes beszámolója
Margita 20
Táv: 20km, Szint:408m, szintidõ:6óra.
(teljesítve: 2 óra 38 perc alatt)

Elég nehezen keltünk ma reggel ezt közösen megállapítottuk, amikor találkoztunk az Örsvezér-téren 7 órakor! Elmondtam egy kicsit féltem a futástól, mivel ez az életem elsõ túra futása. Reggel elég nehezen akartam elindulni az izgalomtól kétszer indultam el mivel otthon hagytam szinte mindent. Elindultam futócipõ, fényképezõgép nélkül futni.

A kicsiny csapatunk három kivétellel megint a szokásos (mivel nem akar senki csatlakozni)
Tandi
Durocelnyuszi
Bocsi
Panferik

Timmon és Nicol betegség miatt voltak távol sajnos. De mindkettõjüknek gyors gyógyulást, mert nagyon hiányoztak a túráról. Szóval reggel még nagyon kevesen voltak a nevezésnél mint utólag kiderült késõbb sem voltak sokan. Közel 500 induló jelentkezett a túra teljesítésére, ebbõl 99 fõ az UMSZ által meghirdetett TÉLI MARGITA MARATON résztvevõjeként teljesítették a terep ultra kupa 2. versenyét.

Gyaloggalopp volt a bemelegítõ trénerünk tehát a bemelegítés megtörtént. 7:55 perckor elindultunk. Bocsival egy kicsit még rámelegítettünk egy Audi mellett, de a kocsit sajnos nem sikerült eltolni, de a szervezõk értékelték a munkánkat így az elsõ Ellenõrzõ pontnál a reklámból jól ismert csokoládét, kaptuk a bemelegítésünkért cserébe.
Elindulásunk elõtt már gyülekeztek a terep ultra kupa résztvevõi. Elbúcsúztunk tõlük, majd megkezdtük a menetelésünket ill. futásunkat a cél felé. Az elsõ kilométereket a Szabadság úton tettük meg egészen a Máriabesenyõi templomig, majd egy hosszabb emelkedõ után elérkeztünk az Elsõ EP-hez ahol a már elõbb említett csokit kaptuk. Ez volt a Pap Miska kúti EP. Innen rövid ereszkedés után megint mûúton futottunk az Istállós- kastély mellett elhaladva a Babati templomromig 2. EP. Itt kettévált a mezõny, de mi a 20 km távon mentünk ill. futottunk tovább. 8km-hez kb. 70 perc kellett. De nagyon kellemes tempóban beszélgetve haladtunk tovább. A második Ep-t elhagyva Tandi a kidõlt fát felülrõl próbálta meg kikerülni ebben pedig Bocsi segített neki. Rövid kis futás után kerítéshez érkeztünk ahol a Nyuszi nem akart kerítést mászni pedig nagyon kértük rá. Így a nyitott kapun átkocogva folytattuk utunkat a 3.EP felé, ami Domonyvölgyben volt. Itt az EP.-nél szalonnasütés közben leptük meg az állomás személyzetét, de csak nápolyit és finom teát kaptunk. Bocsi megemlítette, hogy jó lenne, ha a Lázár testvérek 4-es fogata megjelenne, mert nagyon szép lovaik vannak. Éppen, hogy elindultunk az úton tovább, amikor jött a Híres Lázár 4-es fogat.
Gyors fotózás után mentünk tovább a 4.Ep felé, ami a cél volt. Az utolsó szakaszon egy picit Tandit kellett vigasztalni, mert kicsit bánkódott azért, hogy így visszafog bennünket(pedig nem is), de megvigasztaltuk, hogy nincs semmi baj közösen indultunk el közösen is futunk be a célba. Nem az idõ a lényeg hanem, hogy jól érezzük magunkat. A célt 2 óra 38 perc alatt sikerült elérni, ami szerintem, szerintünk egy nagyon jó idõ. Mindenesetre nagyon büszkék voltunk Bocsival a lányok teljesítményére. Valamint Bocsi idén futót elõször 20km-t. Mert eddig a lábsérülése nem engedte.
A célban találkoztunk Balázzsal, aki a Terep Ultra kupásokkal rajtolt majd áttért a 20km távra neki az ideje 1:48 volt.

Képeket itt lehet megnézni: www.hunrun.com
 
 
 Túra éve: 2006
MúzslaTúra éve: 20062007.01.16 13:00:37
megnéz Múzsla összes beszámolója
MARGITA 20 - síléccel


Egy kis történelem

1993-ban voltam elõször gödöllõi teljesítménytúrán. Valószínûleg az ott megadott címem alapján értesítettek az induló Margita túrákról. Amikor 1994-ben, a kiírásukat olvastam, akkor éppen a kórházi ágyamban lábadoztam, így csak vágyakozhattam a túrára.

1995-ben végre ott lehettem. A teljesítésnél lehetett válogatni a gyalogos, kerékpáros, síléces verziókból. Mivel a hó már elolvadt, a sár pedig minimális volt, így bicajjal indultam.

1996-ban nagyon nagy hó volt. Ekkor gyalogosan mentem végig a rövid távon. Érdekesség, hogy ekkor még a 20-as is felment a Margitára, a cél pedig Domonyvölgyben volt.

1997-ben hivatalosan nem volt Margita ttúra, "csak" nosztalgia túraként volt megrendezve. Ekkor nagyon jó letaposott hó fogadott, így nem volt gond a bicajjal való teljesítés Pálffy Tibi társaságában.

Azóta nem is voltam Margita túrán, de idén ismét úgy jött ki a lépés, hogy elindulhattam és ha már hó volt, bevállaltam sílécekkel.


Már fél hétkor ott topogtam a rajtnál. Zoldagi és budai H.G. is jelen voltak. Befutott még VadMalac is. Jól esett a rendezõk bíztatása a léceim láttán.


Indulás után a 3-as fõút mentén gyalogoltam, kezemben a lécekkel. VadMalac utolért és együtt múlattuk az idõt. Jól kitárgyaltuk a Börzsönyi éjszakait.


Máriabesnyõnél elbúcsúztunk egymástól és hozzáfogtam a szerelvényigazításhoz. Felkerült a sícipõ és a lécek, a túrabakancs pedig ment a zsákba. Sajnos tapadóvaxot egyáltalán nem sikerült a lécem közepére szereznem, így kissé csetló-botló módon, de eljutottam a nagy emelkedõ elejéig. Innen le kellett csatolnom, de viszonylag könnyen feljutottam az elsõ ep-ig.


Teázást követõen ismét gyalogosan mentem tovább, mert itt pedig az út meredeksége ill. szûkössége nem engedte meg a lesiklást. Az M3-as aluljárója után azonban eljött a síelés ideje. Jó érzés volt sífutni. Közben páran elfutottak mellettem, talán Larzenék is köztük voltak. Tõlük nagy bíztatást is kaptam.

A Babati épületek környékén sok volt az apró kavics, így le kellett csatolnom. Aztán megint jól lehetett haladni és lassan elértem a következõ ep-t. Ezen a szakaszon volt némi tanácstalanság. A gyors gyalogosok a kisebb emelkedõkön elmentek mellettem, lefelé viszont én gyorsultam be nagyon. Ment az oda-vissza elõzgetés, amit nem mindenki értett meg, pedig én is szabályosan voltam ott, akkor, azon az úton és nem tudtam akárhogyan kerülgetni õket.


Innen jött egy húzós emelkedõ, elõttem csak hárman indultak tovább a rövid távon. Bár a gyalogos nyomok mennyisége és mélysége nekem most nem osztott-szorzott, annál inkább a kocsinyomok. Ez utóbbi miatt az emelkedõ utolsó pár száz méterét ismét gyalog tettem meg. A sárga +-en "eljött az én idõm". Végig nagyon jól lehetett síelni. Bár egy meredek lejtõn egyszer eldõltem, de végül elég gyorsan elértem Domonyvölgybe. Pálffy Tibi elárulta, hogy anno õ is megtette mindhárom módon a teljesítést. Így már ketten vagyunk. :)


A Lázár testvérek farmját megkerülve megmásztam ismét egy dombot majd egy igen veszélyes lejövet következett (kikopott út, fûcsomók), melynek végét egy mély árok is szegélyezte. Rövid síelés majd ismét gyaloglás, a köves úton. Itt jött szembe offtopic P.Z. a fiával és barátaival. Rátértem a zöld sávra és ismét síelésbe fogtam. Egészen a meredek, szûk részig sikerült is a léceken maradnom, akkor azonban ismét gyalogszerre váltottam.


Az M3-as hídon aztán visszaöltöztem. Ekkor ért utol efemm is a barátjával. Egy rövid havas rész következett (itt még lehetett volna siklani), aztán egy iszonyatosan hosszú városi szakasz. Elég komoly volt az autóforgalom is.

Végül 4.30-as idõvel be is értem.


Nagy öröm, hogy egy újabb módszerrel teljesítménytúrázhattam. Köszönöm a rendezõktõl a lehetõséget a síléces teljesítésre. Lehet, hogy egyszer kipróbálom a Barcikát is.


Sajnos otthon vettem észre, hogy a kitûzõn MARGATA felirat látható. Nem tudom egyedi-e a problémám, de nekem mindenesetre ilyet adtak. :(
 
 
LúdtalpTúra éve: 20062006.02.15 14:22:59
megnéz Lúdtalp összes beszámolója
Margita 40 2006
Minden fogadkozásom, és óvatos, önismereti alapokon nyugvó edzéstervem ellenére nem bírtam márciusig várni, és nekimentem idei elsõ teljesítménytúrámnak. Az új pulzusmérõ, futócipõ és a hétrõl hétre olvasott beszámolók aláásták az önuralmamat, úgyhogy mikor olvastam, hogy akibácsiék mennek, megpecsételõdött a sorsom.
Reggel nyolc elõtt Sanyijaniék már futva jöttek szembe, majd Rozitával is sikerült összeköszönni. Ezt jó jelnek tekintettem, mert ahol Piroska indult, ott mindig jót mentem. („Keresd a Nõt” :-))
Némi szöszmötölés után heten indultunk: A teljes Sötét Oldal, Tomator, Filamer és én. Szerencsére Larzen és Tapírka még mára további terveket szövögettek (Dögölj meg!), így tartható iramban kezdtünk. A mellkasi jeladóm fél perc alatt a nadrágomban volt, így amíg a városból kiértünk ezzel szerencsétlenkedtem. Ez persze jó is volt, mert legalább történt valami. :-) Hála a késõi rajtnak, az elõttünk haladók kellemesen járhatóvá varázsolták az utat, így módom nyílt gyönyörködni az elõttem haladók hátában. Taktikusan ui. utóvédharcra rendezkedtem be – ahogy szoktam. Még indulás elõtt úgy állítottam be a csipogót, hogy 165-nél jelezzen, nehogy fölé menjek. Na ebbõl annyi lett, hogy alá nem nagyon mentem. Ez aggasztott, de hát végül is edzeni jöttem vagy mi. Az ellenõrzõpontokon csurgattam magamba a hazai, késõbb az itt fõzött teát, ami nagyon rendben tartotta a gyomrom. Eszement jól szuperált a hõszigetelõs mûanyag kulacsom is, jószerével végig meleg teát kortyolgattam az úton. A Domony-völgyig szépen toltuk (?), ám itt vészjósló esemény történt, Tapírka ui. elõre állt. Már láttam magam amint bedarálva haldoklom, de szerencsére a tempó végül nem fokozódott. A 3-ason átkelve kellemes kis emelkedõ következett, ami kissé megnyújtotta a csapatunkat. Masszív 174-es pulzussal nyomultam föl, és földrajzi emlékeimre összpontosítva öntöttem magamba reményt: „nem lehet több 250 m szintnél”. Gondoltam, annyit ki kell bírni. Így is lett, bár ahogy felértem szívtam magamba a teámat, mint a szivacs. Errefelé értük el Rozitáékat. A Kõkereszt után alig ment 170 alá a pulzusom, ennek megfelelõen hosszúnak is tûnt az 1 kili a Juharos Ep.-ig. Innen még majdnem 10 kili. Kissé soknak tûnt, de nyomtuk. Nem nagyon keményen, de nem is szöszmötölve – úgy 170-es pulzussal. :-) Gödöllõ egész nagy városnak bizonyult, legalábbis az aktuális fáradtsági szinthez nem passzoló tempóval, de túléltük. A vége 4:08 lett Tapírkával és Ákibácsival. Átlagpulzus kb. 165, a max. 198. Utóbbi biztosan nem valid, kb 180 lehet a valós. Pár percen belül megjött Larzen majd Balázs is.
Juhiiiiiiiiiiiijjjjjjjjjj! Most ilyen szuperul érzem magam!!!! Messze jobban ment a várakozásaimnál, nagyon jó napot fogtam ki. Most úgy érzem tavasz van, várnak újra a hegyek! Ja, és kössz az együtt futást mindenkinek, élmény volt! :-)))))))
 
 
efemmTúra éve: 20062006.02.11 23:14:33
megnéz efemm összes beszámolója
Margita 20
A legfontosabb: Túranaptárak (4+1 szolgálati példány) beszerezve. :)
Bferinek köszönhetõen az autós logisztika is megoldódott, ráadásul visszafelé egészen Székesfehérvárig. Délután egyre már otthon is voltam. :)
8:20-kor rajtoltunk, mivel nem a hévvel (tömeggel) érkeztünk, ezért a nevezés is simán ment, bár úgy láttam, hogy három helyen is lehetett nevezni, úgyhogy talán a többiek is gyorsan el tudtak indulni.
Indulás után keresztülvágtunk a lakótelepen, kb. érzésre belõve az irányt, így is mentünk eleget a fõút mellett. Az idõjárás tökéletes volt, reggel BP-n nulla fok, Gödöllõn szintén pár fok plusz lehetett. Felülre elégnek bizonyult egy téli technikai felsõ és fölé egy rövidujjú TTT-s póló.
A terepviszonyokból is az várt, amire számítottam, bár egy kicsit jobban letaposott hónak jobban örültem volna Domonyvölgy elõtt. A 20km-es távnak ezen az útvonalán még nem jártam, csak a 40-est ismertem.
Pap-Miska kút ep. felköltözött a dombtetõre, tûz mellett melegedtek a pontõrök, a szolgáltatás pedig csoki volt. A lejtõt a kútig én mindig élvezem, most nem volt jeges, csak havas. Babatpusztáig az út már annál inkább csúszott, de kocogva ez is könnyen járható. Laza kocogásunk közben elszáguldott mellettünk két futó, szóval a tempónk eléggé kényelmes volt.
Picit nehezen érkezett második pont, a 40-es és a 20-as táv elágazás. Ezután jött a túra keményebb szakasza, elõször emelkedõ, aztán csak hó. A túra útvonalán kb. 20cm-es hó volt végig. Néha belegondoltam, hogy milyen lehet a Börzsönyben 3x ekkorában gyalogolni.
Domonyvölgynél a szolgáltatás nápolyi és -korlátlan- tea volt. A flakonomba is kaptam belõle, ami jólesett. Szép látványt nyújtottak a hegyoldalban, mellettünk szabadon vágtató lovak. A túrázók sem normálisak, de ezek szerint a pacik sem. :) A hosszú emelkedõ elég nehezen ment, fárasztó volt, de már nem csodálkoztam, hogy miért megyünk csak 6km/h-s átlagot. Szép kilátás volt a dombtetõrõl Domonyvölgyre és a gödöllõi dombokra.
Babatpusztánál mentünk egy kicsit szembe, a túra elejének útvonalával, illetve a késõn induló túrázókkal. Komoly emelkedõ volt még az autópálya felüljáróig, aztán bent Gödöllõn még egy domb. A végén már örültem az aszfaltnak.
A célban kitûzõ, emléklap, tea, zsíroskenyér. Az itiner egy ff a4-es lap, megfelelõ, útvonalvázlattal, a pecsétek helyén nyitvatartási idõkkel és távokkal, a másik oldalon szöveges leírással, rendezõi elérhetõséggel.
A vége 3:04 lett, beszélgetõs túrafutás volt és el is fáradtam.
Kellemes túra volt, jól éreztem magam.
efemm.
 
 
tapirka1014Túra éve: 20062006.02.11 18:55:08
megnéz tapirka1014 összes beszámolója
Margita 40
avagy már a bemelegítés is fárasztó

Az egész úgy kezdõdött, hogy eldöntöttük, hogy odamegyünk, lefutjuk, hazajövünk, oszt kész.
Meg még azt is eldöntöttük Larzennel (egy ideig Ákibácsi is kapható volt rá), hogy mi a túra után még elmegyünk a talán legkeményebb hazai teljesítménytúrára, a Börzsöny éjszakaira (talán jelent valamit, hogy a túrázók csak „Dögölj meg!”-nek hívják). Ehhez azonban az kellett, hogy a délelõtt Margita csak egy laza átmozgató 40-es futás legyen, minden erõlködés nélkül. Ehhez pedig a négy és fél – öt óra közötti teljesítés lett volna reális. Ennyit az elõzményekrõl, lássuk hogy is volt.
A 8 órás találkozást alig késsük le, mégis háromnegyed kilencig szüttyögünk az indulással, szépen összegyûlünk: akibacsi, -balazs-, filamer, larzen, Lúdtalp, Tomator és jómagam. A tervnek megfelelõen lazán kezdünk, a túra eleje sajna egy kicsit uncsi, Gödöllõ központjából a 3-ason kell kifutni egész a máriabesnyõi kegyhelyig. A járdáról letérve kóstolunk bele elõször a 15-20 centis hóba, amit az elõttünk járók már valamennyire letapostak. Az már kicsit furcsa, hogy a tempó itt is ugyanaz, mint az aszfalton volt, de hát megbeszéltük, hogy nem sietünk, így nem aggódok. Az elsõ ponthoz vezetõ emelkedõt a sor eleje megfutja, de valahogy menet közben elvész a lendület, mert én gyalogolva megyek közvetlen a nyomukban. Kímélem az izmokat, szükség lesz még rájuk este – gondolom még akkor. Nagyjából ez a vigyázás nyomja rá a bélyegét az egész túrámra, nem titkolom, hogy majrézok az éjszakaitól, nem egy egyszerû túra.
A második pontig nagyjából sík, meg hát még bõven az elsõ harmadban vagyunk, így megy a viccelõdés, beszélgetés. Valahol itt elõzzük meg ethkát, majd a pont után szétszéledünk pisiszünetre, csak –balazs- (aki csak három órát aludt éjszaka és emiatt kicsit nyûgös, morcos) kocog tovább. Próbálom a Tapírt a hóba pisilni, de a T betû után elfogy az utánpótlás.
Innen egy hosszú emelkedõs szakasz a Margita tetejéig, egy ideig –balazs- megy elõl, pont abban a tempóban, amiben végig mennünk kéne, de persze nagy a szánk, beszólunk neki, így õ félreáll, Larzen pedig az élre. Na és ekkor elszabadul a pokol. Úgy nyomja, mint süket a csengõt, tomator marad az eddigi tempónál, és így le is szakad, viszont a végén õ megy majd olyan idõt, mint mi szerettünk volna. Nem sokkal a csúcs elõtt petami (és még valaki, akit szégyen, de nem ismertem fel, pedig már többször láttam) buzdít minket Nem tudom, hogy a csúcson megállunk-e pecsételni, vagy csak lassítunk, mint a Dakaron az autósok, de valahogy egy sportszelet is a kezembe kerül, kibontani persze már csak a lefelé száguldás közben sikerül. Larzen megy mint a gép, mi pedig kapaszkodunk utána.
Féltávnál a pont után az élre állok, hogy egy kicsit visszafogjam õket, nem tudom, hogy lassulunk-e, nekem érzésre olyan, de ha elöl megyek, akkor nekem mindig könnyebb, mint tartani másnak a tempóját. Az M3-as aluljárójának oszlopán megcsodálhatjuk az ország legnagyobb sárga turistajelzését, majd a zöld sávra kanyarodva következik egy combos emelkedõ. A meredekebb rész elején belegyalogolok, ezen senki nem akad fenn, sõt a hátam mögött valaki fáradtságra panaszkodik. Lúdtalp persze szó nélkül nyomja végig mellettem, reggel még panaszkodott, hogy meg fogjuk szakítani, meg õ milyen gyenge, meg blabla, aztán a végére kiderül, hogy õ a legerõsebb az egész csapatból.
Ahol kevésbé meredek újra futásra váltok, végül terepfutni jöttünk, vagy mi a manó, innentõl egy kicsit szétrázódik a társaság. Az emelkedõ tetején utolérjük Rozitát.
A kõkeresztnél levõ pontnál kapunk még teát, itt már nagyon gyanús, hogy 4:10-nél nem fogunk rosszabbat menni, az pedig nem jó elõjel az estére nézve. Itt még vár ránk egy jó kis emelkdõ, itt már elég kevés nyom van elõttünk, nezebb így a futás, de azért haladunk.
Beérünk Gödöllõre, itt még kanyarogni kell egy kicsit a célig. A máriabesnyõi vasútállomás után nem sokkal egy balos kanyarral elérjük a Boróka utcát. Hosszú és végig emelkedik. Lúdtalpból és belõlem egyszerre szakad ki:
„A kurva anyját!”
„Bassza meg a Boróka utca!”
Azt most nem részletezném, hogy melyikünk melyiket mondta. A végefelé egy kicsit bele is gyalogolok, és mondom a többieknek, hogy ha larzen – aki itt hallótávolságon kívül volt – most azt mondaná, hogy ne menjünk az éjszakaira, nem sokat ellenkeznék.
Az utolsó pontot elhagyva van egy cseles kis rész a gödöllõi parkerdõben, ezt az elõttünk menõkbõl senkinek nem sikerült megtalálnia, így egy kb. 150 méteres szakaszt teljesen szûz hóban megyünk. A boróka utcás holtpontom hamar elmúlik, a vasúti felüljárónál a lépcsõfokokat már kettesével szedve futunk fel, a vége 4:08. Nem ezt terveztük :-)
Laza futásnak nagyon erõs volt, erõs futásnak viszont gyengécske, ha úgy indulunk neki, simán mehettünk volna 4 órán belül.
Pár perc múlva megjön larzen, és rögtön mondja, hogy õ nem jön a Börzsönybe. Ha a szívemre hallgatnék mennék, de gyõz az eszem, egy ilyen túra után nem lenne épeszû dolog. Egyedül pedig nem merek nekivágni, ahhoz túl nehéz, túl nagy a hó, túl tél van és túl éjszaka van.
Így most itt a fotelban ülve írom a beszámolómat, miközben az igazán kemény legények háromnegyed órája gyûrik a Börzsönyt. Minden tiszteletem az övék!
 
 
dyanTúra éve: 20062006.02.11 17:49:49
megnéz dyan összes beszámolója
Mivel most már ötödik alkalommal vágok neki Margita 20-nak, pontosan tudom, hogy ez egy kellemes beszélgetõs hétégi séta kellemes környezetben, szóval nem terveztem eleve korai indulást, jó volt az a nyolc óra :) Zsófi is jött velem, ennyire megtetszett neki a Hó-Fejérke, na és persze mivel ott nem volt ilyen szép hó hát ezt is ki kellett próbálni. A rajtban ott volt Andrási Gábor barátom is szóval hárman vágtunk neki a kirándulásnak.
Eszembe jutott mindenféli régi emlék sáros-csúszós Margita túrákról, így aztán jól meg is ijesztettem kettejüket hogy majd mekkorát fogunk seggreesni a Pap-Miksa kút felé; de ez technikai okok miatt elmaradt, mert a kellõen mély és épp hogy egy picit vizes hóban hihetetlen könnyû volt leereszkedni. Babatpuszta felé sikerült elfogyasztani az egyik szendvicset, pedig egy nagy fekete kutya (akit késõbb többször is láttunk) mindent elkövetett hogy félelmetes magasugrásokkal megkaparintsa - de mindhiába. A második bélyegzés után is beígértem egy jó emelkedõt fel a gerincre, de sajnos az is elég gyerekjáték volt. Na itt jött el a pillanat hogy rájöttem hogy ha nem akarom elveszteni a hitelemet, akkor többet nem ígérgetek a terepre vonatkozóan. A Domonyvölgybe telepített ellenörzõ ponton nagyon finom napközis tea (amit elfogyasztás után egy nyolcas skálán 6,5-re értékeltem) fogadott minket csokis nápolyival, igazán jól esett. Kis pihike után felkapattunk a pacik mellett az emelkedõn, ahol is Zsófi kegyetlenül lenyomta Gábort, amire Gábort azt a szánalmas kifogást hozta hogy nem tudta megelõzni az elõtte menõket :) ha nem tudnám hogy régebben a 100km-es teljesítménytúrákat rendszeresen nyomta, még jót is nevettem volna. Babatpuszta újboli keresztezése után nekivágtunk az utolsó kaptatónak, át az autópálya felett ahol viszont nagy meglepetésünkre egy hármasfogat ment el mellettünk: egy kutya húzott egy lányt, akire rá volt kötve egy másik ... lány. Igazán mulatságos látvány volt, fõleg hogy az emelkedõ alig volt érezhetõ :) Beérve a házak közé láttuk hogy igazán hõsök vagyunk, mert hogy akkor még csak fél12 körül járt, a célba érve, minden fáradtség nélkül az idõnk 4:15 lett.
És sikerült ma a TTT tagjává válnom, aminek igen csak örülök. A 2006-os naptár pedig igazán minden eddiginél komolyabb vastagságot öltött. Kellemes nap volt jó társaságban abszolút optimális idõjárással.
 
 
 Túra éve: 2005
tapirka1014Túra éve: 20052005.12.12 22:31:08
megnéz tapirka1014 összes beszámolója
A múlt heti pihenõs hetem után már a hét elején harapós kedvem volt, így alig vártam már a hétvégét, hogy legyalulhassam a Gödöllõi-dombságot. Az volt a terv, hogy a talajviszonyoktól függõen keményen megfutom a túrát. Na, a talajviszonyok máshogy gondolták :-)
Szombat reggel szakadó hóra kelek, gyors összepakolás, majd kiásom az autót, összeszedem larzent, egy-két Árkád-kerülés után Hiver is bepattan az autóba, irány Gödöllõ. Hála a közlekedésfelügyeletnek (vagy akárkinek), a 3-as fõút egyáltalán nincs takarítva reggel (bár még kora délután sem, csak addigra még ráesik közel 10 centi hó), így nyugodt 50-es tempóban megyünk a rajtig, ahol sok futó gyülekezik már, itt a futófórumos különítmény (a hivatalos nevüket nem tudni, hetente változtatják). Naon sokan vannak, sokkal többen, mint mi, meg sem próbálom felsorolni õket, elég annyit megjegyezni, hogy átcsábították magukhoz Gankit és Tomatort :-) A szigethalmiak is képviseltetik magukat szép számmal.
A 8 órás indulás 8:25-re csúszik, sok gyalogos megy már elõttünk de mindenhol könnyen lehet elõzni, meg hát a máriabesnyõi kegyhelyig úgyis végig aszfalt, könnyen futható (lenne, ha nem csúszna a hó alá fagyott tükörjég). A tempó jó, ezt kellene tartani végig.
Az elsõ pont egy domb tetején van, ide is jó tempóban érünk fel, simán 6 perces tempón belül vagyunk. Mondom is larzennek, csak annyit válaszol rá, hogy emellett a tempó mellett meséljek majd egy viccet 35-nél. Kicsit megrémülök, igaza van, mindig csak az elején nagy a szánk. Bár én szeretném legalább hatpercesben végignyomni, szintkülönbség alig van, az is jól elosztva.
A pont után ereszkedés, jó szolgálatot tesz a terepcipõ, botorkáló, csúszkáló gyalogosok mellett száguldunk el (Hiver nem, õ sima talpú cipõben próbálkozik). Innen egy hosszabb aszfaltos-kavicsos szakasz (mindegy, úgyis hó és jég van rajta), itt egy kicsit odalépek, vagy többiek lassítanak, kezdek elszakadni tõlük, de nem akadok fenn rajta, eleve így volt megbeszélve. A babati lovastanyánál talán petami köszön rám (nem tudom pontosan, mert csak a hangját hallom, nem fordulok meg, a szokásos tükörjégen-hó kombináción futok, minden hirtelen mozdulat végzetes lehet).A pontnál éppen váltjuk egymást Hiverrel és larzennel, legközelebb csak a célban fogunk találkozni.
Hamar a gondolataimba merülök, egyre kevesebb elõttem a túrázó, az út a Margitára csodálatos, csend van, csak a talpam alatt ütemesen ropogó hó hallatszik, imádok ilyenkor egyedül futni, csak a táj van és én. Furcsa, hogy ilyen elmélyülõs futásokat csak télen tudok csinálni, tavasztól õszig annyi a látnivaló az erdõben, hogy arra „kell” figyelni.
A táv felénél van a domonyvölgyi pont, itt összefutok Vadmalaccal és még két másik futóval a ttúra topikról, csak annyit idõzök, hogy megtöltsem a kulacsomat forró teával, elõkapok egy csokit és futok a tömeg után. Vesztemre, mert õk a 20-as távon vannak. Néhány perc múlva rájövök, hogy rossz felé megyek, érzésre és hangok alapján próbálok visszajutni a 3-as úthoz, egy kis vargabetûvel sikerül is. Itt már csak két pár nyom van elõttem, egy hosszabb emelkedõn az egyik nyompár gazdáját, egy fáradó futót utol is érek, nem próbál csatlakozni, õ már gyalogol. Nekem kimondottan jól megy az emelkedõ, lassan, de futva küzdöm le, innen kb. 7 km teljesen sík terep a következõ pontig, sehol egy lélek, csak a végén, az erdészeti úton jön szembe két autó. A ponton a futófórumról FIFFY-vel beszélgetek néhány percet forró teát kortyolgatva, éppen annyit, hogy a végén kicsit morcos legyek miatta :-)
A pontról rossz irányba indulok, szerencsére utánamkiabálnak, így belevetem magam a Juharos-hegy (domb) emelkedõjébe. Nehezen járható, 10-15 centis hó, egyetlen lábnyom van elõttem, a lépések hosszából próbálok következtetni, hogy hol futott és hol gyalogolt az elõttem menõ kartács. Alig várom, hogy leérjek a hegyrõl, ott már rendesen lehet futni.
Máriabesnyõre beérve már majdnem végig aszfalt, látom, hogy pont annyival fogok kicsúszni a 4 órából, amennyit elbeszélgettem a ponton teázva.
A településen le kell vennem a szemüvegemet, már semmit nem látok a párától és a ráfagyott hótól, így nehezen tudom megkülönböztetni a jelzéseket a villanyoszlopokra ragasztott hirdetésektõl.
Az utosó pont után az egyetemi erdõbõl kiérve megint elkeverek egy kicsit, tipikus futó figyelmetlenség, a széles erdei útról letér egy alig látható ösvény, amit nem veszek észre, így rossz helyen futok be a városba. Nemsokára elérek egy jelet, de az nem piros, hanem sárga. Vissza az utolsó észlelt piros jelig, második próbálkozás következik. Most már megvan a letérés, innen minden keresztezõdés kínszenvedés szemüveg nélkül, Gödöllõt nem ismerem, így csak a jelek tudnak bevezetni a célba.
Végül beérek, a célban jó nevetnek rajtam, a szemöldökömre és az arcomra fáfagyott a hó, valamint a hajamra is vastagon, ez két perc múlva patakokban folyik le rólam.
A vége 4:03:50, állítólag a legjobb idõ a mai napon, de nem ez a lényeg. Két olyan futót is sikerült néhány perccel megelõzni, akik jobbak szoktak lenni, valamint nem fáradtam el, nem volt holtpontnak nyoma sem. Ehhez valószínûleg hozzájárult az is, hogy a hó miatt nem tudtam olyan tempót menni, mint szerettem volna, bár még szûken így is a 6 perces tempón belül mentem. Alakul ez, ahogy ultrafutó szokta mondogati, egyszer még talán kezdõ ultrafutó is lesz belõlem :-)
 
 
larzenTúra éve: 20052005.03.04 15:50:33
megnéz larzen összes beszámolója
Idén megint kihagytam az éjszakait, bár ahogy hallom Juhász Laci elveszett valahol útközben, így Csanya lett az elsõ beérkezõ... hm.. ha ezt elõre látjuk. :)))

Na, mind1. Elõször indultam a 40-es távon, Tapírka és Hiver társaságában. Tapírka nagyon harapós kedvében volt, a második pont után már nem is láttuk. Szép hóesés volt, meg köd, a tájból többet nem láttam. Az idõ múltával a nyomok ritkultak, kevesebb emberrel találkoztunk.

Említésre méltó esemény a Margitáról lejövet feltûnt elõttünk pár gyalogos. Mielõtt beértük volna õket, jobbra fordultak. Közben láttuk, hogy egyenes irányból jönnek szembe. Gondoltuk, jobbra kell menni tovább, csak a szembejövõk nem vették észre. Ám nem. Jobbra Optika és Tibet tett kitérõt, szembõl pedig tomator és offtopic mozduljvelünk fórumos futó kocogott felfele. Õk sajnos elmentek a huszas távval Domonyvölgybe, én szembõl közelítették meg a csúcsot. Hát, szép kis kitérõ. Mi húsz perce jöttünk már lefele. Minimum 45 perc, míg a Margitás pecséttel együtt visszaérkeznek oda. Hja, akinek kevés a táv, és Margita 50-et fut. :)

Aztán Domonyvölgybe lefele nagyon jó tempót futtottunk a továbbiakban, jót teáztunk, láttuk Illés Bálintot elrobogni. Gethe Lacival és Vadmalaccal kocogtunk pár métert, majd rövid aszfalt után (amit amúgy élveztünk, csak ledudáltak az útról) elkezdtünk emelkedni. Szerencsére a Galga 50-rõl ismerõs volt a terep. Felfele utolértem Bálintot, amin eléggé elcsodálkoztam. Beszéltünk pár szót, de aztán félreálltam, közben Hiver is felért, úgyhogy ilyenfajta laza alakzatban mentünk a célig. Még egy futóval találkoztunk Kõkereszt környékén, más senkivel.

A Kõkereszt ep. teafõzõjének ismét extra köszönet, nagyon jól esett az a tea is! Addigra már épp megkásásodott, amit Domonyvölgyben kaptunk. Innen már számolni tudtunk a nyomokat, úgy láttuk, hogy hárman mentek elõttünk. A célban összevetettük a tapasztalatainkat: Tapírka egy nyomot látott maga elõtt, Bálint kettõt, mi hármat. Én ötödiknek értem be. Nem tudom, kik voltak azok a futók, akiket sétáLós bácsi említett, de a számok valahogy nem stimmelnek. Maximum egy lehet, aki optimalizált, személyére van is tippem.

A célban kiváló ellátás, beszélgetés ismerõsökkel, kis pihenés és már indultunk is haza.
 
 
getheTúra éve: 20052005.03.02 09:10:55
megnéz gethe összes beszámolója
Örök nosztalgia

"Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre nézõ lakásomat sürgõsen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, Sas-hegyre nézõ kilátással."

(Örkény István: Apróhirdetés)



Margita 40

Hajnali negyed hat.

Sötétség, kakasszó.

Kakasszó, de csak digitális. A telefonom ébresztõjére riadok.

Egy pillanatig nem tudom, hol vagyok, milyen nap van, és minek is kéne nekem most fölkelni az ágyból.

Aztán persze eszembe jut minden, az éjszakaira szerettem volna menni, de nem akarom magam egy éjszakán át esõvel áztatni. Így marad a "hazai pálya", a Margita.

Legyõzöm magamban az elõítéleteimet a túrával kapcsolatban (unalom unalom hátán), legalább arra az idõre, amíg kilépek az ajtón - hisz visszafordulni úgysem fogok. Túrázni meg kell, ezt parancsolja a láb és a lélek. Kinézek az ablakon, havazik. Klassz. Tényleg.



Busszal megyek át Gödöllõre, hogy ne kelljen annyit gyalogolni a rajtig. Bemegyek egy boltba reggeliért, benn szól a rádió, Fejér megyében órák óta ónos esõ esik, több út járhatatlan, remek, a szerencse fiai vagyunk, hiszen itt csak hó esik. Az meg szép. Nagyon szép.

Az iskolában már nyüzsögnek néhányan, már fél hétkor, amikor megérkezem, lehet nevezni, pedig csak héttõl van rajt. Hm, az elsõ jó pont. Benevezem magam és VadMalacot (az õ busza csak 7 körül ér ide), majd a reggelimhez látok, tollászkodom, pakolászok, beszélgetek az egyre több felbukkanó ismerõssel, túratárssal, baráttal. Aztám 7 óra után pár perccel összeáll a csapat (VadMalac, CsLaci meg én) és nekivágunk a máriabesnyõi fõútnak. Beszélgetéssel meg olykor némi kocogással gyorsan szaladnak a kilométerek, máris a templomnál, majd a hegyen lévõ (második jópont) elsõ ellenõrzõponton vagyunk. Innen csúszkálással fûszerezett kocogás le a Pap-Miska kútig, majd a mûúton erõltetett menetben (nekem legalább annak tûnik) megyünk a Babati kastélyig, majd a lovarda mellett el a következõ pont helyéig... Itt látunk egy fára aggatott feliratot, hogy EP 100 M meg egy nyíl, körülnézünk, a pontõr kinn van a dombon, a templomromnál (harmadik jópont), végre ezt is látjuk. Itt válik külön a rövid táv, innen jóval kevesebb lámnyom van elõttünk. A félig nyílt terepen a hóréteg alatt jégpáncél van, egyszer orra bukom, a térdemet ütöm be. Haladunk az ezerszer járt úton a Margita felé, de valahogy most az egész táj olyan más, idegennek tûnik - biztos a hó teszi. A lovardánál VadMalac elõrehúz (siet a buszához), CsLacival mi is felérünk a toronyhoz. Nem pihenünk, a lejtõn kicsit kocogunk, majd egy egyenes szakaszon feltûnik elõttünk VM, aki utolérte BSanyit, s éppen "gyalogolnak". Nagy nehezen felzárkóztunk, viszont nem sokkal ez után meg én maradtam le (nem bírtam nagyon rohanni a lejtõn, meg a kezemben lévõ megfagyott üdítõt ki kellett cserélnem másikra az övtáskámból), úgyhogy csak a Domonyvölgy elõtti dombon sikerül utolérnem a többieket. Innen már közel a pont, meleg tea és kakaós nápolyi vár.



Gyerünk tovább, szól a parancs, végighosszantolunk Domonyvölgy fõutcáján, majd a 3-as utat elérve találunk egy nyitva lévõ kis bádogbüfét, kólázás céljából (a falon egymás mellett három óra, melyek a fölöttük lévõ felirat tanúsága szerint az Aszódon, Kartalon és Turán éppen érvényes helyi idõt mutatják :-)) Kijõve meglátjuk larzenéket közeledni az úton, mikor megelõznek, 200 métert megpróbálunk velük tartani... A hármas úton az autópálya alatt áthaladva megcsodáljuk az ország legnagyobb sárga sáv jelzését, majd a következõ buszmegállónál bekanyarodunk az erdõbe. Itt jön egy kisebb emelkedõ, megint lemaradok a többiektõl, a zöld-sárga elágazásnál megvárnak, de rövidesen megint lemaradok - ahhoz, hogy VM gyaloglását követni tudjam, futnom kellene. Egyre távolodnak tõlem, egy jó fél óra után utolér két futó, elengedem õket, majd megpróbálok hozzájuk csatlakozni, fel is zárkóztatnak, eddigre már az Erzsébet-pihenõnél vagyunk. Itt viszon VM csatlakozik a futókhoz, úgyhogy innentõl ketten megyünk CsLacival. A havas mûúton kanyargunk le a következõ pontig, ahhol Fiffyék várnak meleg teával meg nápolyival.



A piros háromszögön a Juharos gerincén nehéz járás esik, itt nem járt jármû, ami félretolja a havat. Legurulunk a kerítésig, majd a létrázás után a szemétteleptõl megint kezdek belassulni, csak a távolodó alakokat láttam. Szerencsére CsLaci az egyik utcasarkon megvárt, így a következõ ponthoz már együtt érkeztünk. Itt meglepetés ért, a piros benn vezet újra az Egyetemi erdõben, befejezték az építkezést a Fácánsoron. CsLacival megállapítjuk, hogy be kéne érnünk 40 perc alatt, úgyhogy kocogunk megint kicsit. A vasútállomástól át a parkon meg már abszolút hazai pálya, úgyhogy 13.45-kor célba érünk, ahol a bepárásodott szemüvegem miatt az épp ott árusító jmte segítségét kérem a célasztal megtalálásához. Öltözködés után beszélgetés az ismerõsökkel, kis zsíros kenyér és tea, majd indulás haza.



-------------------



Szóval ez történt. Az egész nap egy kellemes csalódás volt, kár lett volna kihagyni. És valahogy az az érzésem, hogy egyre jobban rendezik túráikat a Margitások (nem mintha eddig rosszak lettek volna, csak van valami megmagyarázhatatlan pozitív fejlõdés). Ja, és meglett a hatos átlag, ami tudom, hogy többeknek nem túl nagy dolog, de nekem nagyon sokat számított ebben a hóban. Szóval kösz mindnekinek a túrát :-)
 
 
 Túra éve: 2004
Frei BergerTúra éve: 20042005.10.24 23:27:41
megnéz Frei Berger összes beszámolója
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/margita-raul/margita-40-(raul).htm (képek is)

Margita 40 (Raul túra)

2004.február 7, szombat, indulás 7 óra, érkezés 15.45. Gyalogos táv: 41 km, szintidõ 10 óra.

Ezen a hétvégén döntenem kellett egy alföldi („Téli sóút” Tápiószele) és egy dombvidéki túra között, ez utóbbit választom. Borsodi gyerek lévén, ezerszer átutaztam a Gödöllõi dombságon, mindig egy kicsit titokzatosnak tûnt a vonatablakból a gödöllõi állatkísérleti telep, a máriabesnyõi kegytemplom, emlékszem az M3 építését kísérõ vonatkorlátozásokra, ma is megcsodálom, mekkora hidat kellett építeni, ahol az autópálya a bagi ereszkedõn a régi 3-ast és a miskolci vasutat egyszerre keresztezi.

A Margita a Gödöllõi dombvidék legmagasabb pontja, a helyi természetjárók is errõl nevezték el magukat: „Margita 344,2 Turisztikai és Sport Egyesület” – a számadat a domb magasságát jelzi. A „Raul túra” elnevezést én adtam neki, ugyanis Kata kisfia, Raul éppen ma két napos, én ezzel ünneplem, ha már a kórházban látogatási tilalom van.

A Gödöllõi dombság csekély magasságú, észak-északnyugat-dél-délkelet irányú dombvidék a Cserhát, a Pesti síkság, a Duna-Tisza közi homokbuckavidék és a Zagyva-vidéki löszfennsík között. Jellemzõen lösz- és homoktalajú, az Alföldnél hûvösebb, viszont kiegyenlítettebb éghajlatú.

Pénteken idõben érkezem Gödöllõre, hogy még egy késõi vacsorát elkölthessek egy pizzériában: Ravennai lepény (két réteg pizzatészta között a töltelék, ami bármi lehet, ami a pizzára kerül). Nagyon finom, nagyon sok, frenetikus hatással: még soha nem aludtam ilyen rosszul. Az Erkel Ferenc iskolában, a kiírásnak megfelelõen szállás és tisztálkodási lehetõség, ez utóbbival élek is. Másnapra jó idõt, de délutánra hideget, esõt ígérnek, így cipelek magammal egy dzsekit is, amit azután egyáltalán fel sem veszek.

A Máriabesnyõi kegytemplomig végig kell menni a 30-as út mellett az egész városon, a szokásos szombat délelõtti, agglomerációs forgalom, ennél már csak a hétköznap lehet rosszabb. Nem szeretem, ha túraútvonalak lakott helyeken keresztül, vagy közutak mentén vezetnek, pedig ebbõl késõbb is van bõven részünk (negyvenbõl kb.nyolc kilométer). A kegytemplom „látható” része szépen rendbehozva, de hátul, a magas támfalak bizony igen rossz állapotban vannak. A kegyhely az 1759-ben talált csont Mária-szoborhoz kötõdik. A Papp Miska-kútig fel és le jó csúszós, olvadófélben lévõ talajon kapaszkodunk, néhányan bizony fenéken. Az M3 alatt áthaladva hosszan, egyenesen haladunk észak felé, lovastanyák, libafarmok, a XIX.század elején épül istállókastélyról szép felvételt készítek. A Margitára bizony nehéz felmenni az igen sáros úton. Fent ugyanaz a szörnyû betontorony fogad, amely a Börzsönyben a Csóványoson is: a földmérési intézet építtette 1974-ben. Nem megyek fel a tetejére, mert hiányosak a padozatok, és a sártól csúszik a cipõm.

Hosszú, inkább homokos úton érjük a félutat, a Domonyvölgy ellenõrzõpontját. Népszerû kirándulóhely lehet, kellemes tavak fürdõhellyel, hétvégi házakkal és komolyabb, új építésû villákkal. Hatalmas lovarda: éppen hajtják ki fogatokat a hortobágyi csikósviseletbe öltözött kocsisok, a túrázók nagy örömére. A kerítésen belül barátságos pulik csóválják a farkukat, szamarak öszvérek, csikók nyújtogatják a nyakukat. A „Tövis” büfében tartok hosszabb pihenõt, árai a zirci kocsmai árakéval egyeznek. A barátságos, hatalmas kiterjedésû ligetben elképesztõ mennyiségû szemét, fõként pillepalackok. Ha belegondolok, hogy csak a „Tövis” gazdája mennyit forgalmazott aznap a kispénzû túrázókon, igazán kitelne belõle az a tíz mûanyagzsák, amibe a kocsmája mellett 50 méterre lévõ mélyedés szemetét összeszedné.

Egy kilométeren a 30-as út kamikáze szombati sofõrjeivel vívunk közelharcot, majd hosszú, unalmas, elég jól járható homokutakon jutunk fel az Erzsébet-pihenõig, onnan vissza Gödöllõre. Ez a rész már nem olyan érdekes. Ijesztõ élményem azonban, ami elõször egy tavalyelõtti, Koloska-völgyi túrán, a Veszprémbõl Csopakra vezetõ 73-as úton tudatosult bennem: a közutak zaja miatti környezetszennyezés. A M3 gumizaja, a kamionok és buszok váltóinak sivítása, folyamatosan, megállíthatatlanul, kilométerekre felhallatszik az egyébként békés völgyekben, és az autópályához közeledve nekem szinte elviselhetetlenné válik (emlékszem, két éve a hollandiai Eindhovenben aludtam – volna – egy Novotelben, amely egy autópálya-keresztezõdés közelében állt). Nem tudom, meg lehet-e ezt szokni (biztosan, mert milliók élnek itthon is fõutak mellett), azonban mi itt a Bakonyban adjunk hálát akárkinek, hogy még nincs részünk benne.

Az iskolai zuhanyozás és obligát zsíroskenyér/tea után az elõzõ esti pizzériát cserkészem be, most óvatosabban, tenger gyümölcseis tortellinivel. Hétkor térek nyugovóra, és tényleg jó alvás után, fél egykor indulok haza. Nagy elõnye az éjjeli utazásnak, hogy Pesten 15 perc az átkelés, nincs sor a benzinkútnál, ahol az új év tiszteletére lemosatom az autót és megtankolok, és nincsenek traffipaxok. Hajnalban itthon Raul titokban készített és a kórházból kicsempészett fényképe fogad, örömteli befejezése a túrának.




 
 
 Túra éve: 2003
efemmTúra éve: 20032005.04.10 20:11:42
megnéz efemm összes beszámolója
Margita 40
Táv: 41km, Szint:650m, szintidõ:10 óra.
(teljesítve: 11 óra 5 perc alatt)

Kellemes túra gyönyörû idõben és a rendezés, szolgáltatás is megfelelõ volt. Ha jól értettem az egyik rendezõt a célban, akkor kb. 80-an indultak a Margita távjain.
Egyik ponton sem kellett várnunk, és külön köszönet illeti az Egyetemi Erdõnél lévõ pont õreit, akik még a söprû áthaladása után is kint fagyoskodtak.
Apróbb problémát (és +3km-t) csak ez okozott: az útvonal-leírásból visszafelé Máriabesnyõ elõtt kimaradt, hogy a piros hsz-en lejõve a hegyrõl, a kerítésen át kell menni. Sötétben sajnos az átjárót nem vettük észre, így jókora kerülõ és kerítésmászás után a sinek mellett értünk csak vissza a jelzésre.
Tibet! Örülök, hogy nem adtad fel. (Gondolj arra, hogy többi ezévi túrád ennél már csak könnyebb lehet! :)

efemm.