Túrabeszámolók


Eötvös

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2018
VadMalacTúra éve: 20182018.06.11 18:39:30
megnéz VadMalac összes beszámolója

 Eötvös 30 „Retró túra”


(keletkezett 2016-ban és 2018-ban)


„Sanyikám, elmegyünk arra az (E)Ötvös Csöpire…” (Járosi Úr sok évvel ezelőtt)


Két állapot van: a vihar és a vihar előtti csend. Így jellemezte a munkáját egy barátom péntek délután. Komoly hangon fejtegette, hogy ezt így nem lehet hosszú távon csinálni. Pedig megfizetik. Megveszik kilóra, ahogy mondta. Akkor sem megy. Néha annyira fásult, hogy már zenélni sincs kedve. És van-e értelme bárminek is, ha már a Hammondot sem tolja senki? Kérdezem ismét, határozottan: van-e út, ha a zene sem az?


Rég volt. Megtanultuk olvasni a jeleket. Főleg a nem létezőket. Az eltűnteket. A sosemvolt-sosemlesz fajtájúakat. Átöröklődött belénk az „apák” útja, a bevallott hibáké, az elvétett elágazásoké. Itt félrehajtod az ágakat és bebújsz, majd lesz jel, ha már a jó úton vagy. Ilyen volt a „Csöpi”. Kaptuk a hírt és adtuk tovább másoknak. Így keletkeztek a legendák. Emlékszel? A K+ Lajos-forrás után, a P+ Szentlászló felett vagy a Hoffmann-kunyhó környéki Bermuda-háromszög és persze a végén a KIMSZ-emlékoszlop után a nem definiált sárga sáv. Egy kedves öregúr volt a pontőr a Fekete-kő felett a csúcskőnél, (persze akkor még a háromszög is másképp vitt fel oda) és Pomázon a művháznál egy kempingszéken a főrendező.


A művháznál a főrendező a régi pózban, a régi elméletekkel, a régi hittel. Itt most nem a mai Pomáz a helyszín és főleg az idő nem a most, nosztalgikusra kapcsolva a belső rádió, recsegve közvetít valami régi tánczenét.


A rajtlista (szégyenteljesen) rövid, de megfelel a klasszikus időknek. Épp SK neve után jövünk a sorban, mondom, történhetne ez 15 évvel ezelőtt is. Ezúttal is nagy mennyiségű információt cserélünk és csak remélni tudom (de azt nagyon), hogy visszatérése tartós lesz. Van mit megbeszélnünk…


Nem bánom, hogy csak 30 ez most. (akkor én voltam annyi…) Az új aszfalton felfelé futás kissé merész ötlet, nem javallott újrakezdőknek.


„Alkotnod és pusztítanod lehet még,


Bőven marad idejük a kezeknek,


Hogy a nagy kérdést tányérodra vessék;” (T.S.Eliot)


 


Harangvirágok bólogatnak s bogarak futkosnak dolguk után, átmenő forgalmat generálva a szekérutak kijelölt sávjain. Nyárelő, annak megfelelően eltúlzott illatok és színek sokasága valamint egy gondolat, ami a reggelből, mint hűs kamrából került elő: hová vezettek és vezetnek a jelek? Lajos-forrás turistaháza már az emléktáblát is alig bírja. Lehet, hogy jobb lesz neki, ha örök álomra szenderül és elaggott képeket idézve menti magát a jelentől. Van oka félni.


A sárga sávon lefelé belekeveredek egy bukásba. Porban csúszom előtted, Természet, „te mindig győzedelmes vetélytárs”.


Fűcsomók, miként a hajszálak a koponyáról, elkopnak az ősz érkeztével, mikor már nem illik köszönni egy hölgynek, aki reggelente ugyanazzal a vonattal jár és túl fiatal ahhoz, hogy beillesszük a történetbe. A sárga sávon otthon vagyok, pár hete ugyanerre jöttem s most megyek, futni próbálnék (a menekülés, mint ösztön hajt), de már nem megy, a kialvatlanság és az elhízás veszélyei említhetők magyarázat gyanánt.


Az egyik kedvenc helyem a sárgán a szentkúti elágazó előtti pár finom ívű kanyar, ahonnét (bár egyre csökkenő mértékben) pazar kilátás adódik.


Szentkereszten kóla, nyomóskút az érvek arra vonatkozólag, hogy elszántnak kell maradni, ki lehet bírni a (kutyákkal túlterhelt) Szurdokot, a kiszakadni nem képeseket.


A hosszú és kissé eseménytelen kéket megszerettem, látom magunkat annak idején, ahogy elemeztük az aznapi történéseket, ki merre tévedt el. Akkor még el mertük mondani, ha tévedtünk.


Csobánka szélén János barátom, aki már ’92-ben is itt volt, és ma is remekül bírja a járást hatvan felé. Újabb mosdások után Oszoly, csak a nyereg, de épp elég, a sárga a KIMSZ-oszlopot nem érinti és jobban definiált, de azért nem árt némi emlékezet. 20 %-os lejtővel zuhanunk vissza a város kissé renyhe valóságába.


- Jót futottál. Ezt a főrendező állapítja meg, aki úgy ül a kempingszéken, mintha azóta itt várna a túrázókra, mióta először nekivágtak a távnak.


Így kell belemenni a nyárba, emlékekbe keveredve, kicsit bogarasan, virágosan, csöpisen, mint egy szőke lány szép arcán a megkönnyebbülés, hogy épp beért a vihar előtt.


 


 

 
 
PorológTúra éve: 20182018.06.03 17:17:00
megnéz Porológ összes beszámolója

Eötvös 30 „Retro túra” 06.02

Képek az idei túráról!

 
 
 Túra éve: 2015
kulcsTúra éve: 20152016.02.20 13:46:40
megnéz kulcs összes beszámolója
2015 június Eötvös 30

Előnyök:
- nagyon szép útvonal, több nevezetességgel
- alapos itiner

Hátrány:
- a célban nem volt ellátás
 
 
efemmTúra éve: 20152015.06.26 21:45:38
megnéz efemm összes beszámolója

(rendezõi levél)


Kedves EÖTVÖS 30 résztvevõk!


Értesítelek benneteket, hogy a mai naptól felkerült a honlapunkra az „otthon” felejtet Emléklap, és ez által letõlthetõvé vált.


Közvetlen elérési címe: http://eotvos1990.hu/urlapok/emleklap/


Ha véletlenül nem sikerül így elérni, akkor a www.eotvos1990.hu honlap címe rákeresve a jobb oldali oszlopban a Letöltések címszó alatt az Eötvös 30 teljesítménytúra emléklapjára kattintva megnyílik az ablak.


Mind a két módnál ki kell tölteni amind a 3 sort és ez után nyomtatható lesz az Emléklap.


A letöltési lehetõséget 2015. július 31-ig biztosítjuk a résztvevõk számára, ezután levesszük a honlapunkról.


 


Üdvözlettel:


Matolcsi György


egyesületi elnök

 
 
olsenTúra éve: 20152015.06.23 07:45:42
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,az Eötvösrõl..


Éjjelibõl jövök,nekem ez a „retro”,mit tegyen az ember,aki egész héten alig aluszik és a szabadnapja másnap hajnalig tart?Egyik változat szerint felkeresi a hidat,amelynek lábainál különféle tömegközlekedési eszközökbõl lehet válogatni,pénzdíjasok mind.A sínnel és felsõvezetékkel ellátott jármûveket választom,ebbõl is a zöldet,a sárga a narancsra emlékeztet..itt már állnak zsákos lánykák,falnak és menetrendet néznek,hûs a reggel,a Duna folyik,az élet is kezdõdik,szombati jelleggel,azaz akadozva,mint az uniós források,sebaj,fölszállok és Pomázon meg le,merthogy a túra innen indul.Eltolom az arcom a mûvelõdés csarnoka felé,elõtte tombol az agora,méz és sajt,karalábé és málna,krumplit nem látok,rendezõt sem.A zsákos lánykákkal várakozni kezdünk,miután kiderül,hogy ugyanabból a célból valánk itt.Boszi érkezik,régebben látott futótárs,mit mondjak,nem változott..talán csak szebb lett.Közben rendezõ kerül,ismerõs arcok a szervezõknél,persze,nemrégen elõttem álltak a sorban másik túrán,most rendeznek..forgószínpad, az életben is van ilyen,aki ma politizál,holnap vádlott lesz és bilincsben vezetgetik elrettentésül,természetesen azok ,akik jót akarnak nekem és többeknek.Nna,itt ma ilyen szélsõség nem várható,övtáska és pulóver,pénz odaadása és itiner elfogadása,gyerünk van..társaim nem látszanak,hja,még csak nyóc múlt éppen.A túra egyébként a HITEKA felújítása,csak egy kicsit más,vagy néhány évtizeddel vénebbek lettek egyesek,állítólag rajtam is látszik.Kocogni kezdek és kutat keresek,közben Boszit tartom,persze tisztes távolból,mint mindig..azért tapintatosan lassan fut,biztosan miattam. És zöld a jel,és új,mert a régi alatt bedõlt a lösz..lösz ami lösz,levitték a fenékre a jelet,és talán Brüsszel erre sem adott elegendõt,pedig nem is kell,jó lenne ácsorogni a saját lábunkon,terepes társaim a megmondhatói,hogy ez mennyire fontos.Aztán kezdõdik a kék kereszt,ez az útvonal viszonylagos kényelmet ad a forrásig,ami Lajos.Az út nem sáros,így már nem is annyira érdekes..arcok szembe,nem mindegyik köszön,de nem is kell,az erdõ,a táv számít,és az van.Hamar itt a Ságvári,de a pontõr sehol,kora van,ezt szeretem,Boszi nem,elnyargal,én pedig a Bölcsõt mászom meg várakozásból kifolyólag.Úgy tûnik,emeltek rajta,magasabban van csúcsa,mint legutóbb,néhány éve.Fotó,és vissza,pontõr érkezik,alig késett a jelzett idõhöz,vizet veszek föl és rá a sárga sávra.Süt a nap és egyedül baktatok,hosszan kolbászol a jel a fák között.Pazar a nap,pedig idõjós riogatott,ezért cipelem a téli fölszerelést is,nem kellett volna.Virágok és méhek,tombol a nyárelõ,Tölgyikrek,Fagyos katona,jelzésváltás pirosra,az itiner jó sõt JÓ,afféle szájbarágós,de ezt kedvelem,a betûméret a margót is kiszorítja,a térképrészlet is tetszik.Relaxálok magányosan,és a házak már Piliszszentkereszthez tartoznak.Ez már a felsõ kocsma,ahol Kriszta és Imre kupont oszt,és pecsétel,pár percet beszélünk,és rá a kék jelre,a Szurdok..ez mindig megfog,bár úgy ki lett építve,hogy szinte végig lehet autózni rajta,de a kavicsok és patak és amúgy is..kocogósra váltok,Bambi néz rám és eliramlik,sebaj,úgysem akartam vele beszélgetni..egykettõre Csobánka a helyszín,arcok a tereken,utcákon,van,aki dolgozik,van aki tereferél,és van,aki átvág..mármint az utcákon a falu túlszéléig,ahol az Oszoly tehénkedik,tövében pecsételõs ember,a Berda pihenõt õrzi.Hamar sárga kereszt,és sáv,meg a lefelébõl rendesen,Pomáz erányába,kutyás arc,és állva hagy,snooker rajongó,a keresett név Paul Hunter,a faluszélét Dániellel osztom,nem,nem azzal..ennek van vezetékneve is..a célban jelvény és grat,megvan a Hév is,menetrendileg és a síneken is..


Remek túra volt,próbáljuk föl egyszer az ötvenest is..köszönjük az Eötvös egyletnek..

 
 
 Túra éve: 2008
pilisTúra éve: 20082008.06.24 16:08:35
megnéz pilis összes beszámolója
Eötvös (30) túra!

Elõször is köszönet illeti az Oszoly emlékmûnél lévõ pontõrt. Õ ugyanis próbálta kiegészíteni szalagokkal az amúgy is hiányos jelzést. Elég nagy segítség volt. A többi részen ezek a leírásban megígért szalagok hiányoztak.
Vártam ezt a túrát, bár a korábbi tapasztalatok miatt némi elõítélettel. Eljött a reggel, a nevezés helyszíne Pomáz. A Mûvelõdési ház helyett a posta elõtere. 7.15-kor 10 alatti létszámú ember. De ez is komoly gondot okozott a nevezési lapot kitöltõ sporttársnak. Érthetetlen módon az 50 km-es táv 7-8-ig nevezhetett, a 30-as csak 8-tól. Az indok: a Lajos-forrásnál nem lesz még pontõr. Az 50-esek akkor hol bélyegeznek? Végül is az úr kegyébõl lehetett hamarabb is indulni. A lap nincs kitöltve, név és indulási idõ hiányzik. Természetesen a nevezési lapot a földön kitöltve olvashatóan adtuk le. A Lajos-forrásnál nagy meglepetésre volt pontõr, ez az elmúlt két évben nem volt jellemzõ! Némi közönnyel bélyegeztek, de legalább kitöltötték az adatainkat. Az igazi haddelhadd a jelváltásnál kezdõdik. Szalag sehol, helyes döntés után elég nagy szerencsével az ember lejut Pilisszentkeresztre. A kocsma teraszán rejtõzködõ pontõrt némi kérdezõsködés után azért meg lehet találni. 19. rendezés! A csodálatos szurdok után a szalagoknak köszönhetõen meg lehet találni az emlékmûnél lévõ ellenõrzõ pontot.
Aztán jön a tökéletes káosz! Bár némi bátorsággal és szerencsével be lehet jutni Pomázra.
A kiírás szerint a nevezési díjért járó jutalom: Emléklap-kitûzõ-meglepetés. Hát meglepetés az volt! A hiányzó jelzések mellett a kitûzõk állítólagos otthon hagyása. 500 Ft a mai világban nem sok. De a minimum az, hogy ennyivel jutalmazzák azt, aki ott volt. Ez az egyesületnek túl nagy teher lenne? Pontosan tudom, mennyi egy ilyen kitûzõ ára ekkora darabszámú rendelés esetén... Van, akinek tavaly már nem jutott jelvény. Így, több mint 1 év után sem sikerült neki elküldeni postán. Állítólag idén megkapjuk az otthon felejtett - el sem készült? - jelvényeket. Arra, hogy a hiányzó jelzések miatt vannak még kint összevissza kóborló emberek bizonyos területeken, az a válasz, hogy nem baj. LEHET, A TÚRA ELÕTT BE KELLENE JÁRNI AZ UTAT, TISZTELT RENDEZÕ SPORTTÁRSUNK, HOGY LEGYEN VALAMI FOGALMA ARRÓL, AMIT KIÍR!!! Egy év felkészülése van rá! Nagyon várom a 20. megrendezést, vajon mivel tud még kirukkolni?! További jó egészséget és sok szép túrát kíván egy 30-as résztvevõ.
(30-as? Mi 35-nek gondoljuk, mert csak egyszer tévedtünk egy 8 perc idejût, a lépésszámláló meg 29,9 helyett 37,2 km-t mutatott...
 
 
yoyoTúra éve: 20082008.06.23 19:14:02
megnéz yoyo összes beszámolója
Aki az Eötvös 50 túrát választja , ami legalább 57-58 ,mindenképp kalandtúrával számoljon :)
Én tudtam,hogy semmit nem kapok mégis elmentem . Ami valójában egy picit engem is "dühit" ,de ez tényleg idézõjelben ,,nos az az itiner ..leirás nincs a térképvázlat semmire nem jó , nekünk volt térképünk ,mert hogy anélkül nem megyünk túrázni !
de még igy is 3x tévedtünk el .

Nem morogtunk a túrán, nem szidtunk senkit ,ezt a napot rá szántuk ,de azt nem gondoltuk,hogy 11:15 kell hozzá :O

Sajnálnám ha egy idõ után "kihalna" ez a túra ,már idén is csak 75 résztvevõje volt .
Én nem ilyesztek el senkit ,menjetek jövõre is nyugodtan ,de ezekre készüljetek ,,enni ,inni sehol nem kapsz ,vizet sokhelyen találsz a forrásoknál ,és 1-2 településen is. A szintidõ 12 óra !!!!Ami az ötvenre elég lenne ilyen szintel ,de nem ötven a túra !

Olyan túra ez ,,,amit kilehet ugyan hagyni ,de nem érdemes . én azért lehet,hogy jövõre is elmegyek ,mert élõben is újra látni szeretném ,nem csak fényképen .
Jó túrázást ;)
http://picasaweb.google.hu/yoyooka/ETvSTRa


 
 
csibaTúra éve: 20082008.06.23 11:28:34
megnéz csiba összes beszámolója
Eötvös 50

Minek kell egy ilyen szép túrát ilyen pocsék rendezéssel elrontani? Ez az, amire nem tudok rájönni. Mert maga a túra nagyon szép helyeken kalauzol végig, mellesleg nem is könnyû, de így csak még nagyobb kihívás.

De ha mellétesszük a rendezést, akkor egy világ omlik össze bennem. Nem akarok itt oldalakat írni róla, úgy érzem felesleges. Csak egy pár mondatban:

- Az itinert, amit kaptunk közel nem nevezném annak. Egy 50km-esnek mondott túráról kb van 8 mondat. És az is hogyan….. Csak egy – két említésre méltó dolog:
- „…az Orsz. Kék sávon folytatjuk Szent – kútig, onnan Zöld sáv…..” Aki elment a Szent kútig, az jót kavargott. Mert messze nem kellett felmenni addig, hanem mikor a K jelzés felkanyarodik balra (ahonnan a Szent kút még kb 500m), na onnan egyenesen kellett tovább menni. Aki nem ismerõs erre az lazán eltévedhetett, mert nem tudja így elõre, hogy akkor a Z jelzésen teljesen másfelé fog elindulni.
- a másik: „Sárga sávon érünk fel a 8. ellenõrzõpontra: Oszoly Emlékmû” Hogy a S jelzés nem megy fel az emlékmûhez az biztos. Az meg, hogy a szalagokat kéne követni meg sincs említve a kapott lapon. Ezt talán nekünk kellett volna kitalálni? Mert azért jó pár helyen találkoztunk szalagokkal a túra alatt, ami lehet egy korábbi, vagy akár késõbbi túra szalagja is. Még szerencse, hogy fönt táboroztak egy páran, és tõlük kértünk segítséget.


- No meg az ellátás, ami semmilyen. Azért szerintem elvárná az ember, hogy egy ilyen túrán legalább egy frissítõpontot beiktassanak. Nem vágyik senki nagydologra, max zsíroskenyér meg ásványvíz. Aztán ennyi. De a figyelmesség az jól esett volna.
- Ja és még a túra adatai köszönõ viszonyban sincsenek a valósággal. A táv az inkább 56km (eltévedéseket levonva is 55km)és a szintemelkedés az meg mindössze 1700m körül van. (forrás: GPSMap 60CSx)
- A végén 8 elõtt pár perccel értünk be a célba, az ott lévõ rendezõ, szervezõ már össze is csukta az asztalokat. Ennek ellenére azt mondja, hogy megvárt volna minket mindenképpen. Mert még jó sokan kint voltak, köszönhetõen a használhatatlan leírásból adódó eltévedéseknek. De ,hogy ki tudja tölteni az oklevelet, újra ki kellett nyitnia az asztalt. Akkor miért csukta össze? Gyanítom, hogy ha kicsivel késõbb érkezünk, akkor senkit nem találunk már ott.

Szóval én nagyot csalódtam ebben a túrában, de hozzáteszem, hogy csak a rendezés részérõl. Maga az útvonal nagyon szép helyeken visz végig, ezért érdemes volt eljönni. Persze végigolvastam az elõszõ évi beszámolókat, és az alapján nem számítottam túl jóra, de azért ennyire rosszra sem.
Szerencsére ilyenkor nagy hasznát veszi azért az ember a gps-nek, de sajnálom azokat a túrázókat, akik pusztán térkép alapján próbáltak tájékozódni, és esetleg nem is annyira ismerõsek a Pilisben. Így is sok túrázónak segítettünk, és még hánynak nem…..
 
 
PiTúra éve: 20082008.06.23 07:03:57
megnéz Pi összes beszámolója

Nos ...

Az biztos, hogy az útvonalat nem járták be a rendezõk, csak az Oszolynál. Majd bõ egy órás bolyongást (és pár km-t) sikerült beraknunk a távba. A legjobb, hogy amikor elvesztettük az útvonalat vissza akartunk menni az utolsó jelzésig. A visszautat se nagyon találtuk, mert már elég sokat mentünk. Miután rájöttünk, hogy fogalmunk sincs hol járunk, találkoztunk két túrázóval, akik szintén teljesen elvesztek és nem sokkal késõbb már kb. 10 - 12 ugyanígy járt túratársat találtunk. Árkot - bokrot választa toronyiránt megcéloztuk a Dobogókõi utat - ez nyert.
A meglepetésre is rájöttünk, a kiírthoz képest 200Ft-tal olcsóbb volt a nevezés.

Üdv. mindenkinek ... Papfi
 
 
piedcatTúra éve: 20082008.06.22 07:54:06
megnéz piedcat összes beszámolója
Eötvös 50

Kocogós tempóban lenyomtam a távot qvic aszisztálásával. Nem volt egszerû. A dögmeleg miatt sokszor jártam a tûréshatáron, de egyszer sem gondoltam rá, hogy kár volt eljönni. Gyönyörû és kemény a túra, az idõjárás eléggé extrémmé tette, de már ismertem, tudtam, hogy mire vállalkozom. Viszont az erdõk mélyén, ahova még a nap sugarai is alig-alig törtek be, sárral is találkoztunk. Néhol olyan sötét volt, hogy alig láttam valamit. Ennek eredménye: egy hatalamas zakózás. A futás jól ment, már ahol lehetett futni. Kilenc órás idõtervvel indultunk, Prédikálószékig fél órát hoztunk rajta, aztán jött az a borzalmas lefele, és rögtön követte a Rám-szakadék. Az elõny úgy párolgott el, mint belõlem a víz és az energia. Ki is csúsztunk az idõbõl, a szerencsénk az volt, hogy Dobogókõtõl kezdve könnyebbé vált a terep, és még volt erõnk kocogni a tûzõ, égetõ napon. A legforróbb hely Csobánka volt, itt háromszor is fürödtünk, szó szerint, még a lábunkat is a csap alá raktuk. De még így is kérdéses volt, hogy kibírjuk-e az utolsó kiliket. Még qvic is szenvedett, pedig sokkal jobban bírja a meleget, mint én. Az Oszoly csúcson már csak két perc hátrányunk volt, innen "ereszd el hajam" stílusban nyomultunk vissza Pomázra. Így sikerült a tavalyi 10:40-es pb-met megdönteni. Végül 8:46:46-os idõvel toltuk be a szekeret a célba. Bónuszként még azokat is megelõztük, akik megkerülték a Rám-szakadékot. Még így is jobbak voltunk. :) Nem is reméltem, hogy ebben a hõgutában így sikerülhet. Úgy tûnik, hogy magasabb edzettségi szinten a hõháztartásomat is jobban tudom befolyásolni, ami sokszor megborulni látszott. Elõszõr futottam két bottal, ami fõleg a meredek emelkedõkön sokat segített, viszont hátráltatott is, például amikor ott hagytam a Matyi büfében, és már csak a parkolóban vettem észre. :) Konklúzió: ép eszû ember ilyenkor a Balatonra megy. Természetesen a Balaton 50-re. :) Talán jobb lett volna azt választani. Megegyeztünk, hogy jövõ évtõl oda megyünk ilyentájt, az Eötvösbõl elég volt ez a három teljesítés.
 
 
Attila04Túra éve: 20082008.06.21 22:26:51
megnéz Attila04 összes beszámolója
Elsõ felindulásból.

szokás szerint elõre elolvastam a beszámolókat a túráról, kicsit féltem is tõle, de mégis ezt választottuk. Hátha jobb lesz, szerintem nem lett.

Több kérdés merült fel bennem.

Mi kerül ebben a túrában ennyibe? Nulla ellátás. Tudjuk, nem azért indulunk el, hogy jól lakjunk vagy tele igyuk magunkat, de mégis. Olvasva más beszámolókat, több helyen dicsérik a szervezõket. Igenis, nagyon sokat számít az odafigyelés.
Az elsõ pontnál megoldhattad, vehettél vizet a forrásból. A második pontnál vehettél magadnak a kocsmában. Már ha van kedved bemenni. Reklamálták elõzõ években a kupont. Na ezt megszüntették:-)), már ez sem. A harmadikhoz lett volna a legnehezebb felvinni.
A kiírásnál nem is volt jelezve az igaz. Egy volt, a meglepetés? Az mi akart lenni?
Talán a kitûzõ hiánya? Nem nagy dolog, de talán mégis, kis figyelem kellene csak. Majd kiküldik póstán, talán.

Kérdés, mikor járták utoljára végig ezt az útvonalat? Vagy ha igen, akkor miért nem lehet olyan leírást készíteni, amit egy kezdõbb túrás is könnyen megért. Mi végigmentünk kisebb eltévedésekkel. Ki tudja, talán kezdõbbek nem biztos.

Egyébként szép útvonalon megy a túra, helyenként nagyon szép kilátás van a távolabbi hegyekre is. Csönd van és jó levegõ. Az utolsó, városi szakasz az már nem esett jól.

Jövõre? Nem tudom...
 
 
 Túra éve: 2007
Hunormagyar1Túra éve: 20072007.10.02 09:45:46
megnéz Hunormagyar1 összes beszámolója
Ami tetszett: 50 valahány km. 2100 méter szintemelkedés, szép tájak, majdnem végig erdõben.

Ami nem tetszett: a rendezés színvonala.
 
 
SpotTúra éve: 20072007.09.17 20:25:32
megnéz Spot összes beszámolója
Eötvös 50

Nem sietek, korán érkeztem, a híd elõtt megelõznek a szervezõk, összecsukható asztalokat, székeket cipelnek.
Gyülekeznek a gyaloglásra vágyók, a kibomló asztalokon gyorsan megkezdõdik a munka, felhívják a figyelmet, hogy hét óra elõtt nem indulhatunk, ez tetszik.
Itt az idõ, többen az órájukat nézik, indulunk. Átballagunk a kõhídon, az országúton. Kellemes szellõ, frissítõen üde reggeli hõmérséklet, jól haladunk a település zegzugos utcáin, majd hosszú egyenes útjain.
A lombtalanítás szemétkupacai között férfi pakolászik befõtteket és hordja be a házba, talán szekrényestõl kihajította.
Halkan beszélgetve érünk az erdõbe, régi turistaház udvarán kutya ugatja meg az elõttünk haladókat, mire odaérünk megunja, már nem kiabál, leheveredik.
Mély szekérút peremén, szûk ösvényen lépdelek óvatosan, gyönyörködve a mellettünk húzódó mély árokba. Oldalán, a földbõl kibomlott, láthatóvá vált gyökerek szövevényén egyensúlyozó fák, cserjék.
Napsütötte tisztás balról, az út árnyékos, nem túl megerõltetõ. Elõttünk több gyalogló, távolodnak, mögöttünk is baktatnak. Áthaladunk egy kisebb erdõn, itt jobbról tátong hatalmas seb az erdõ testén, néhány megtépázott, gyéren lombos fa mered csak magányosan az ég felé, alattuk dzsungelszerû, áthatolhatatlan bozótos.
Betonút tetejérõl nézem a Lajos-forrás parkolóját, régi buszfordulóját, lejjebb kibújik a fák takarásából épületének lassan elnéptelenedõ, egyre romosabb tömbje. Balra kis tó, közepén mesterséges szigeten apró nádas. A forrás jéghideg vízébõl turisták oltják szomjukat.
Az ide tervezett pont személyzete még nem érkezett meg, vagy nem is jön, tanácstalanul téblábolok, forgolódok. A többiek mennek tovább, hát felírjuk az idõt a pecsét helyére és elhagyjuk a helyszínt. Rövid séta után jobbra fordulunk egy szûk ösvényen, belógó ágak elõl hajolok el, keresztbe fekvõ, kidõlt fát lépek át, kisebb meredeken futok le.
Rendezetlen forrás, száraz fával pakolt tûzrakó hellyel, összetört paddal. Meredek, nedves talajú csapáson, összegyûjtött, kupacokba rakott faágak mellett váltok kocogóra, szemben összezáródó ösvény, eltûnt haladási lehetõség, kerülünk. Tovább ereszkedünk a széles és meredek erdei úton, ismét lassú futásra váltok, a lábaimban a fáradás elsõ jelei mutatkoznak, a völgyben elfogyasztok egy csokoládét és iszom néhány korty vizet.
A patak most bõvizû, kövein egyensúlyozva, megbillenve, ugorva jutok át, a szikláknak verõdõ víz csobogása fokozza a hangulatot.
Rövid kaptató után, szûk aszfaltút, bokorsorfallal dúsan szegélyezve, helyenként lombhidat képezve felettünk. Gyönyörködök a rengeteg zöldbe, békés csendjében, társam megjegyzi, hogy remek kerékpártúrákat szokott erre megejteni.
Néhány méter után visszamegyünk az erdõbe, rigó rebben arrébb, kaparássza az avart, gyûjt csõrébe rovart, gilisztát.
Apró, burjánzó növényzetû tisztásra érünk, a besütõ nap a szemembe vág, hunyorgok, a rengetek zöld szinte részlettelenné teszi a látványt, a levegõ fülledt, meleg, és töményen árad a csalán és a bodza átható illata.
Ismét keresztezzük az utat, kiszáradt meder kövein botladozunk, partján kapaszkodunk, vízmosta, mélyen szabdalt csapáson araszolunk egy újabb rövid betonútig. Letérve róla, völgyben, hangulatos fahíd gerendáit tapossuk. A túlparton meredek ziháló, nedves, csúszós talaj, óvatosan helyezem lábamat, kutyák ugatását hozza a szél.
Rigó étteremnél megkapott elsõ pecsét. Murvás út, lezárt, kihagyott Tüskés-hegy, nem másszuk, körbegyalogoljuk. Az egyre magasabbra törõ útról egyszer csak kitárulkozik a táj teljes csodálatával, a zöldbe burkolózó dombok, a Duna partjain meghúzódó falvak piros tetõi, az égen úszó felhõk rajzolatai, mintha csak egy festõ komponálta volna ide.
Halkan indulok tovább, hátulról egy kerékpáros teker el mellettünk, idõnként kattan a lánc, zörren a váltó, figyelem ritmusos mozgását, lassú távolodását. Minden egyes rés, a fák között, a táj újabb szépségét tárja fel.
A lankásan emelkedõ szekérút hírtelen meredekre vált, valaki éppen eltûnik a tetején, sóvárogva nézek utána, fáradt lábaimat munkára kényszerítem, gödröket, keréknyomokat kerülgetek, köveket lépek át, botjaim hegyét keményem szúrom a talajba, kezeim erejét használom lábaim tehermentesítésére. A verejték a szemhéjamon gördül, a pillák egy pillanatra felfogják, majd szétárad a szemgolyó felületén, hunyorgok, a só mar, csorog a könnyem, alig látok, pólóm ujjával igyekszem kitörölni, de csak rosszabb.
Fakereszt mellé érünk, Prédikálószék, felmászok a névadó sziklára, csodálom az elém táruló látványt, percekig állok és próbálom azonosítani a hegyeket, falvakat. A hihetetlen látótávolságnak köszönhetõen a Tátra vonulatai is látszódnak.
Elindulunk lefelé a sûrû lombozat, csak imitt-amott enged be napsugarakat a sötét talajra, ezek a napsugarak festenek hangulatos mintát az erdei ösvényre. Kocogni kezdünk, a fák gyökérzete gyakran felszínre bukkan, ezek képeznek természetes lépcsõzetet a meredek hegyoldalon futó ösvényen.
A csapás enyhe kanyarral a meredek hegyoldal szélére kanyarodik, romantikus hegyi ösvény sziklás szakadék szélén, szegélyezõ fákkal, õrültszép kilátással a szemközti hegyekre, az alattunk futó völgyekre, a látványtól még a lélegzetem is eláll. A varázslatot fokozzák az égre festett felhõk szépséges alakzatai.
Egyik ámulatból a másikba esve haladok a nem veszélytelen ösvényen, aztán megjelennek az elsõ vadálló kövek, háttérben a Duna ezüstös szalagjával, gabonaföldek élénk zöld parcelláival és a távolba veszõ kékes hegyláncokkal.
Az ösvény néhány méterrel beljebb visz az erdõbe, meredek sziklaösvényre, ahol rejtély hogyan maradnak meg a fák, hogyan nem száradnak ki. Kõrõl-kõre lépkedve araszolok lefelé, kimozdított apró és kicsit nagyobb kövek gördülnek, és a meg-megcsusszanó talpaim intenek körültekintõ haladásra.
A sötétzöld lombok közül újabb keskeny, szakadék szélén futó gyalogútra érek, megjelenik egy újabb délcegen álló hatalmas szikla a bérc vonalán, jobbra pedig egy kiszáradt fa égnek álló girbegörbe, kopasz ágai festik a tájképet mesebelivé.
Haladok a hatalmas sziklaszirtek között és egyik ámulatból a másikba esek, kollégám jócskán megelõz, mivel nem tudok betelni az állandóan változó látvánnyal, és lépten nyomon megállásra kényszerít az újabb és újabb oldaláról elém tárulkozó táj szépsége.
Aztán ismét egy majdnem függõleges ereszkedõhöz érek, sziklás és poros, helyenként törmelékes, nagyon meg kell néznem hová lépek, mert itt elesni, az csak komoly sérüléssel végzõdhet. Jól megválasztott útvonal, kimért, pontos lépések, helyenként apró futások szükségesek a biztonságos lejutáshoz. Megállok, várom a kollégámat, dühöngõ teljesítménytúrázó közeledik, mondja a magáét az útvonal nehézségeivel, veszélyességével kapcsolatban.
Tovább haladva, a gerincen futó út eltûnik az erdõ félhomályában. Az ereszkedõk továbbra is nehezen járhatóak, óvatosságra intenek. Aztán még egy lankásabb, kevésbé meredek szakasz és lent vagyunk, megkönnyebbülünk, lazítunk.
Kellemes sétányon baktatunk a Rám-szakadék irányába, nem kevesen inkább a Lukács-árkot választják, amely rövidebb, könnyebb és nincs tömeg. Így lehetséges, hogy késõbb olyanokat érek utol, akik nem haladtak el mellettem.
A Rám-szakadék bejáratánál jókora csoport reggelizik, pihen, elhaladunk köztük és hullámzó ösvényen, patakon átkelve közeledünk a szoros felé. A nap fehér fényfoltokkal bombázza a talajt, tovább fokozva a félhomály érzetét. Hullámzó, kanyargó, patakot szelõ ösvényen mászunk, ereszkedünk, botladozunk.
A szûkülõ meder teli van farönkökkel a talaj sáros, csúszós, a nedves törzseket használjuk járdaként. A nap helyenként vakítóan vág be a patak medrébe, a kontraszt elvakít, a részletek elvesznek. A továbbhaladást bedõlt fák nehezítik, megtámaszkodnak a falakon és nem lehet átbújni alattuk, csak kerülni, ott viszont csak sár és víz van, a sár ráadásul fekete, és büdös mint a kanálisok üledéke. Nehézkes a haladás, zavaró a totyogás, megérkezünk az elsõ vízeséshez, nagyjából két méter lehet, a gyér vízhozam miatt nem túl érdekes, balról lehet kerülni, így nem kell létra, vagy lépcsõ.
Kisebb-nagyobb sziklatömbökkel teliszórt, bedõlt fákkal nehezített terep következik, újabb, napfénnyel pásztázott szakaszon. Elõttünk copfos kislány tartja fel a sort, végül sikerül megelõznöm, óvatosan haladok el mellette.
Szûkül a meder, a földfalakat sziklafalak váltják fel, egyre inkább vadregényes, különleges, lenyûgözõ a hely. A víz csobogó hangja, a sok kis zúgó, elbújó, elõkerülõ vízfolyás színesíti a tájat.
Szembe egy mellékág válik le, mi maradunk a fõ ágban és jobbra fordulunk, a patak mellett apró padkán egyensúlyozunk, haladunk libasorban, egymásután, elõzni nem lehet, itt nem. A kanyar mögött sziklakatlan, négyméteres vízesés, fémlétra, fenn megáll a sor, nem mozdul, az újabb vízesés szélesen, elterülve folyik a sziklafalon, mellette keskeny, csúszós padkán kell mászni, gyerekekkel nehézkes, szinte lehetetlen. Nem várok, belenyúlok a vízbe, megkapaszkodok a sziklában, a folyadék átbukik a kézfejemen, csuklómon, bakancsommal kapaszkodót keresek, átcsapnak orrán a lefelé gördülõ habok, néhány lépés után, megelõzve a sort folytathatom utamat.
Innen korlátok segítségével haladok, majd egy újabb négy méteres zuhatag következik, ezt már nem lehet kikerülni, meg kell várni a soromat. Felérve csökken a sziklafalak magassága, és lassan kiérek a szorosból, a párás, befülledt melegtõl alig kapok levegõt. Az ösvény talajba süllyesztett falépcsõkön folytatódik, a fokok nem könnyítik a haladást, hatalmas lépésekre kényszerítenek. Az erdei pihenõhöz érve sokan megállnak, lerogynak a padra, mi megyünk tovább, lábaim ólom nehezek, alig engedelmeskednek.
A zöld jelzést számtalan turista kerüli el az aszfalt felé, leérve a völgy aljára, szinte járhatatlan patakmeder állja az utunkat, bedõlt farönköt lépek át, kapaszkodok a sáros agyagfalra, keskeny, vizes, csúszós padkán kell haladni. Felérve egy csemetés erdõbe, rövid séta után, átvágunk az aszfalton, és izzadságban úszva, tapadó pólóban, érkezünk a Júlia-forráshoz. Lehajítom a zsákomat, lehajolok a bõségesen folyó vízhez, és hagyom, hogy átperegjen az ujjaim között a hûsítõ nedû, végül nagy élvezettel locskolom az arcomra, nyakamra, hajamra.
Feltöltöm a flakonomat, befalok egy csokit és indulok a köves, lehullott gallyakkal, elszáradt levelekkel takart emelkedõn a Szakó-nyereg irányába. Az egyre meredekebb úton, lassuló tempóval, megjelenõ izzadságcseppekkel a halántékomon, lépdelek, légzésemet lépteim ritmusához igazítom. A rövidebbnek gondolt emelkedõ nem akar elfogyni, visszaköszön a gyakran érzett fájdalom, fáradt lábaimat kínkeservesen továbbkényszerítem. Aztán áthaladok a nyergen, de nem enyhül rögtön a kín, csak lassan engednek a görcsös izmok, inak.
Futva érkezik egy csoport, kerülni nem tudnak, átugrálnak a mellettünk heverõ száraz gallyakon, nem sokkal késõbb gyaloglásra váltanak. Változatos utakon araszolunk, hol széles szekérúton, hol gazzal, cserjékkel benõtt erdei csapáson, hol szûk kanyargó õsvényen.
A Hoffman fogadónál bizonytalankodókat érünk utol. Völgyben kis vízhozamú patak vizét íveli két girbegurba, keskeny fatörzs, a meder többi része is törmelékkel teli, sziklák a mederben, ezek biztosabbak, õket használjuk. A lombokat áttörõ fény, élénk zöld leveleket világít, víz fodrait csillantja.
Hatalmas, megritkított bükkös, óriási törzseit bámulom, imádom ezeket a megafákat, az aljnövényzet mindent belep, magasra nõt gaz, fû nehezíti az elõre jutást, végül befut egy bozótosba a csapás, lehajtott fejjel tudok csak beljebb haladni. Félhomályos, szûk ösvényen a belógó ágakat kerülgetve, latyakos patakmedren átgázolva küzdöm magam elõre.
Kiérve ismét bükkös következik egészen az Égetett hársig. Lefelé már érzem meggyötört talpam, lábujjaim egyre erõsödõ fájdalmát, óvatosan helyezem õket minden lépésnél a talajra, hogy minél kisebb gyötrelmet okozzanak.
A tüskés bozót belém akaszkodik, tépi a hátizsákom, pólóm, zoknim, karcolja csupasz lábszáramat. Nehezen viselem, szeretnék már kijutni, kolostor romjainál javul a helyzet, gondozottabb környezetben kellemes sétával jutunk a faluba vezetõ aszfaltútra.
A nap súlyos sugarakat lövell felénk, izzik az út a talpunk alatt, iszom néhány kortyot, leöblítem az arcom, nyakam.
Pilisszentléleknél, kiszáradva, megrogyva térek be egy kocsmába, rostos gyümölcslevet iszok, botomat a falnak támasztom, zsákom a földre hajítom.
A falu útja meredeken halad az erdõ irányába, mellettünk mély kikövezett falu árok, benne háromkerekû kerékpár egy kerékkel, ütött kopott, és van még mindenféle más szemét is. Presszó teraszáról falubeliek figyelik kínlódó vonulásunkat a rekkenõ hõségben, látszik rajtuk, hogy nem igen fognak mozdulni az elkövetkezõ órákban.
Itt az erdõ, enyhet adó, pár fokkal hûvösebb, téglatörmelékkel feltöltött útját tapossuk, valamilyen jármû mély nyomot zúzott az akkor puha talajba. Haladunk a középen járható nyomon, bogarak cikáznak a szemeim elõtt, pimaszak, erõszakosak, hajtom õket, hessegetem, de csak beleszáll a szemembe, dörzsölöm, nem látok, szitkozódok magamban, ömlik a könnyem, mosná ki a tetemet, végül darabokban távozik.
Igen meredek szakasz ágaskodik elõttem, már a látványtól elnehezedik a lábam, nekiveselkedünk, folyik a víz rólam, nehezen veszem a levegõt, nagyokat sóhajtok, fujtatok. Szerpentin út elõtt még meredekebb szakasz, keresztezzük, néhány lépés vízszintes haladás, aztán megint csak araszolunk és araszolunk. Mászunk a meredek csapáson minden erõnket összeszedve, kínlódva, de nem mutatva, csak belül szenvedve.
Pilis-nyereg, istenem, de jó felérni ide, de még nincs vége, indulás a szûk csapáson tovább, rövid könnyû séta után egyre meredekebbre váltó ösvény, a talaj ferde, poros és csúszós. Meg-megcsúszva, lépkedek, kapaszkodok fákba, ágakba. Talpammal keresem a kiálló gyökereket, kavicsokat, amibe belekapaszkodhatnak a bakancsom talpán lévõ bemarások.
Alattunk egyre növekszik a mélység, ahogy egyre feljebb mászunk, utolsó erõmmel még egy kis sziklamászás és fenn vagyunk. Fekete-kõ. Lankás, kellemes sétányon haladunk a Két-bükkfa-nyeregig.
Elballagunk a buszmegálló elõtt, vagy négy Trabant halad el mellettünk, megcsodáljuk õket, áthaladunk a keresztezõdésen, szûk nyíláson keresztül, a kívülrõl sötétnek látszó erdei ösvényre térünk. Gondozatlan, ritkán járt csapáson araszolunk egyre magasabbra, követve az országút vonalvezetését, majd keresztezve többször egymás után, végül megérkezünk Dobogókõre.
Rövid pihenõ, üdítõ, kis étel és már ragadom is meg a hátizsákom pántjait és kanyarítom a hátamra, eligazítom és lépdelek is tovább. A kék kútnál sokan vannak, inkább nem használom.
Sietõs léptekkel igyekszünk a piros sávon, a kövekkel telitûzdelt sétaúton Pilisszentkereszt irányába. Az árnyas úton itt-ott átszûrõdik a nap forró sugarainak egy része, felfelé araszoló turistákat kerülgetünk, izzadnak, szuszognak. Cserjés szûk útjait tapossuk, a távolban feltûnik a Nagy-Kevély délceg csúcsa és a Kis-kevély bányával sebzett oldala.
Szentkereszt kútjánál mosdok, vizet veszek, pecsételek. Forró, aszfalton koptatom bakancsom talpát. Mészégetõk múltat idézõ romjait hagyjuk magunk mögött, kanyargó õsvényen, fahidakon, szeljük át a Szurdok gyönyörû völgyét. Patakmeder vízzel telt medrét köveken egyensúlyozva szeljük át, bogarakat hessentek szemeim elõl, visszajönnek, eszembe jut a piaci légy. Napsütötte tisztás forró levegõje égeti tüdõmet, kezemet, arcomat, áldásként élem meg a túloldal hûs árnyékát.
Nézem a barázdált, helyenként sáros, pocsolyás utat, kerülgetem a gödröket. Erdõ szélén forróság és az Oszoly-sziklák fehér szirtjei, a Kevélyek kiemelkedõ tömbjei fogadnak, nyûgöznek le.
Falu szélén kék kút, fürdünk, iszunk, sapkát áztatunk, nyomunk a fejünkre, nézzük a hegyeket a piros háztetõk felett. Kihúzom magam, kitámasztom a derekamat, leszegem a fejem, és konokul neki indulok a falut átszelõ hosszú aszfaltútnak.
Buszmegállóban rövid pihenõ, frissítés, egy kis energia ital. Szedelõzködünk, irány a hegy, lassan araszolunk egyre feljebb és feljebb, a fennsíkon pecsét, jókívánságok.
Befülledt csapások kanyargó ösvényén tüskés cserjék kapaszkodnak, tépnek, ráncigálnak. Kiérve közülük, szikes talajú mezõn rekkenünk a melegben, laza taljú szekérúton rúgjuk a port, tapossuk a lakók által kiszórt szemetet.
Pomáz forró járdáin, szívjuk az autók füstjét, hallgatjuk a másodpercenként elhúzó autók bömbölõ motorhangját. Erre vezet a túra kijelölt útvonala a mellékelt térkép és az utolsó ellenõrzõ pont szerint. Mint késõbb megtudtuk, hivatalosan lehet a rövidebb, régi sárga jelzésen haladni. Kár, hogy a pecsételõk ezt nem tudják!
Végül fél órával az idõhatáron belül érünk a célba, rendesen kimerülve, fájó lábakkal, de elégedetten.
















 
 
piedcatTúra éve: 20072007.06.18 19:34:32
megnéz piedcat összes beszámolója
Eötvös 50 (a második menet)

2007. június 16.

A fél hetes hévhez zötykölõdöm ki a villamossal, még éppen elérem az Árpád-hídnál. Nem sokkal hét elõtt már Pomázon vagyok, a mûvháznál kisebb csoport a nevezéssel bajlódik. Ledobom táskáimat a fûbe, megszabadulok felesleges ruhadarabjaimtól, pár perc múlva készen állok az indulásra. Kitöltöm a nevezési lapot, majd lehidalok az összegtõl, amit kérnek. Hétszáz huf az oklevélért, kitûzõért és az üdcsi-bónért, amit Dobogókõn kiválthatok, feltéve, ha el nem hagyom, mint legutóbb. Egy kicsit soknak találom, de mindegy, most már nem fordulok vissza. Természetesen mire kiállom a sorom, addigra az megszûnik, és megvárhatok még néhány embert. Mire végre nevezek, és leadom megõrzésre egyik táskámat, az elsõ emberek már elhúznak. 7.10-kor utánuk iramodom.

A túrán három iszonyú unalmas szakasz van, ebbõl az elsõ rögtön az elején kifele Pomázról. Egy ideig a házak között szlalomozok, majd rátérek a hosszú egyenesre, ami meglepetésemre le van aszfaltozva. Legalábbis egy darabig. Kipróbálom, milyen rajta futni. Egész jó. Egy helyi kislakos beszól: úgysem érem utol a többieket. Ezek szerint figyelemmel kíséri a túra menetét. :) Nem áll szándékomban megelõzni az élbolyt, ennek ellenére még a település vége elõtt beérek négy-öt embert. Aztán majdnem utolérek egy hölgyet is. Látótávolságba kerül, de képtelen vagyok csökkenteni a köztünk lévõ métereket. Hm, ez jó kihívás lesz. De letörik a lelkesedésem, mivel kicsit más ritmusban haladunk. Én megfutom a lejtõket, a hölgy pedig az emelkedõket (!). És nekem úgy tûnik, hogy emelkedõbõl jóval több van. :) Elérjük a kék+-et, itt a hölgy kicsit megtorpan, biztosítom, hogy helyes úton megy, egyúttal megpróbálom megelõzni. Esélytelen. Inkább visszaveszek a tempóból, nem akarok úgy járni, mint egy régi haverom, aki egy félmaratonon addig üldözött egy nála jóval gyorsabb lányt, míg majdnem elájult az erõltetett futástól. :)

Lajosforrás fordulatot hoz az üldözésben. Megtöltöm forrásvízzel egyik flakonomat, elõkészítem az itinert pecsételésre. Visszateszem az itinert, pontõr nincs, ugrott az elsõ pecsét. Remek, jól kezdõdik. Itt utolérek még néhány embert, köztük a hölgyet is, mindenki tanácstalan, a pontnak már régen nyitva kellene lenni. Mindegy, menjünk tovább. Végre lejtõ következik, megelõzöm versenytársam. Majdnem az OK-ig futok, aztán gyaloglás. Közben az eget kémlelem, nem tetszik. Reggel még csak fátyolfelhõk kúsztak a Nap elé, mostanra kibõvült néhány esõfelhõvel. Nem jó jel. Le kell jussak Prédikálószékrõl még esõ elõtt. Ha ott kap el a zuhi, akkor valószínûleg hamarabb le fogok érni, mint szeretném. :)

Pilisszentlászlón a Kis Rigó elõtt végre egy pontõrnek látszó élõlény fogad minket. Pedig már azt hittem, hogy a rendezõk csak útnak indítottak minket, aztán mindenki hazahúzott. :) Nem így történt, elnézést is kérnek, amiért kimaradt az elsõ pecsét. Még fél percet elszöszmötölök néhány keksz kiszabadításával a táskából, ennyi idõ elég is ahhoz, hogy a hölgy megelõzzön. Aztán begyújtja a rakétákat, ugyanis pillanatok alatt eltûnik a szemem elõl, pedig a piros+ viszonylag egyenes út. Kicsit kedvetlenül és magányosan haladok tovább. Nemcsak a borús idõ az oka, kezdek éhes is lenni. Ez furcsa, alig két órája ettem. Elhatározom, hogy Prédikálószéken letolok egy szendvicset, addig is banánnal pótolom az energiát.

Az említett hely nehezen érkezik. Újabb emelkedõk következnek. Felfele menet jobb kézre a faágak között elõ-elõbukkan a gyönyörû kilátás, és szerencsére a Nap is ki-kikukucskál a felhõk mögül. Asszem megázni nem fogok. 10.10-re érek fel a kereszthez, ahol újabb pontõr, és a Dunakanyar látványa fogad. Gyönyörû. Mármint a Dunakanyar, a pontõr már kevésbé. :) Leülök a hatalmas sziklára, eszem, szendvics és csoki a menü. Hamar új erõre kapok, így öt percnél nem veszítek többet a pihenõvel. Lefele zúzás egészen a Vadálló-kövekig. Itt nemcsak a nehezen járható út kényszerít fékezésre, hanem a fantasztikus látvány is. Folyamatosan fotózom, közben figyelem hova lépek. A köveket elhagyva válik igazán meredekké az út, kicsit az Ágasvári hegyoldalra emlékeztet, talán ez nincs annyira hosszú. Mindenesetre kétszer leizzadok mire leérek.

A patak bal oldalán nyomulok tovább a zöldön, majd bekanyarodom a Rám felé. Gyûjtögetek egy kis lelki erõt a nagy mászáshoz. Két éve még a láncos verzióban másztam, most ezek a korlátok és létrák meglehetõsen komfortossá tették a mozgást. Két túratárssal mögöttem indulok neki, imádkozom, nehogy utolérjek egy kisiskolás csoportot kétszáz gyerekkel. Szerencsém van, két turistán kívül csak a sziklatömböket, fatörzseket kell kerülgetnem, na meg magát a patakot. Magabiztosan haladok, mindezek ellenére egyszer csak vízbe lépek bal lábbal, de nem vészes. Viszont a cipõm nedves talpa csúszni kezd, így még jobban figyelnem kell. Mindemellett még megcsodálom a szakadékot is. Az biztos, hogy ez az ország egyik legvadregényesebb és legszebb helye. Mire felérek, kivagyok, mint egy kutya. Ez a felfele kapaszkodás és folyamatos koncentráció úgy szívta ki belõlem az erõt, hogy észre sem vettem. Még felküzdöm magam azon a három lépcsõsoron, aztán lerogyok egy padra. Ismét kajára van szükségem. Elõkotrom szendvicsemet, mire megjelenik vagy huszonöt ember, és hevesen érdeklõdnek, hogy milyen a haladás a szakadékban, ugyanis szeretnének lemenni. Két nyelés között megnyugtatom õket, hogy nagyon könnyû, azt pedig ne vegyék figyelembe, hogy patakokban ömlik rólam a víz, és mozdulni sem bírok.

Tankolás után Szakó-nyereg meghódítására török, sejtem, hogy nem lesz egyszerû, de legalább már a túra nehezén túl vagyok. A zöld+ ismét jó lehetõséget biztosít a futásra, a Hoffmann-fogadó felé ér utol Ritchy, akivel vagy másfél kilit együtt futok és beszélgetek. Ezen a szakaszon újrafestették a jelzéseket, ami nem is árt, mert legutóbb itt kavartam el egy órát. Azonban a fogadó után csak a fehér négyzet látható a fákon, a zöld keresztet nem festették rá. Biztos elfogyott a festék. :) Miután Ritchy elhúz, magányosan haladok egészen Pilisszentlélekig, ahol két túratársat fogok be. Hárman keresgetjük a piros jelzést a településen, majd betérünk egy alkoholt is árusító vendéglátó helyiségbe (=kocsma). Bor, sör és kóla, amiket rendelünk, enyém a legutóbbi. Jó sportemberhez méltón nem alkoholizálok, ilyen állapotban egy pohár sörtõl olyan taccsrészeg lennék, hogy a többiek húznának be a célba. :)

Egy cseppet sem kellemes kaptató következik a mûútig, majd megcélozzuk Pilis-nyerget. Egyik srác jóval gyorsabb nálunk, elõre megy, és többet nem látom a nap folyamán. Másik társam pedig fokozatosan lemarad. A Kinizsi 25 célban frissítek, ami elsõsorban abból áll, hogy bevizezem a hajamat és a sapkámat. Reggel még az esõtõl féltem, közben lassan kialakult a kánikula. Túratársam beér, õ sem bírja a meleget, meg az emelkedõket. Nem tudom megnyugtatni, ugyanis a Fekete-kõ következik. Közel derékszögû úton araszolunk fel, ahol megkapjuk a harmadik pecsétet. Én azonnal megyek tovább, a srác megpihen két másik túrázó társaságában. Dobogókõig nagy sebességgel haladok, pedig nem mondhatnám, hogy tele vagyok energiával. Éppen ellenkezõleg. Arról fantáziálgatok, hogy milyen finomságokkal fogom teletömni a fejemet a menedékházban. Két-bükkfa-nyeregnél egy fiatal párnak adok útbaigazítást, aztán két percig keresgélem, hogy hol a búbánatban kell visszamenni a mûútról a z+-re. Innen már simán megy.

Dobogókõn a menedékház elõtt a pontõr pecsétet, a menedékházban egy kellemes megjelenésû hölgy üdítõt osztogat. Ráizgulok egy almás pitére is. Fenomenális íze van, az ára is az, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Éppen végzek az ebéddel, amikor a Fekete-kõn otthagyott srác is beér. Leül mellém, közlöm vele, hogy kétbetûs kitérõ után én megyek tovább. Megcélzom a parkolót, amikor a legnagyobb ledöbbenésemre egy ismerõs arc rongyol a menedékház felé. Az a hölgy, akivel az elején üldöztük egymást. Hogy került mögém? Nem emlékszem rá, hogy megelõztem volna. Valószínûleg eltévedt. Nem is kicsit, mivel kb. félóra hátrányban voltam hozzá képest. Végül idõ hiányában nem kérdezem meg, mi történt.

A nagy zabálás és a csapnál feltöltés után mintha újjászülettem volna. Az már csak tetõzi a jókedvemet, hogy az egyik kedvenc szakaszom következik. Folyamatos futással zúzok le a piroson a mai nap harmadik Pilisszentig, akit Keresztnek hívnak. A kocsma elõtt begyûjtöm a következõ pecsétet, majd a kéken megközelítem a Szurdokot. Ez sem a legcsúnyább helyek közé tartozik. Végig kocogok a patak partján és a keresztezõ hidakon. Három fiatal futó srác akadályoz, akik néha lehagynak, majd megállnak, és köveket hajigálnak a patakba, aztán megint lehagynak. Persze õk nem a túrán vannak, helybeliek. Elõször még bosszankodom miattuk, de mikor kiérünk a völgybõl õk mutatják meg, hogy merre megy tovább a kék jelzés, így megbocsátom hancúrozásukat. :)

A túra második unalmas szakasza következik: öt kilométer Csobánkáig. E mellé további negatív tényezõk sorakoznak: letaglózó hõség, a talpam már fáj a sok köves úttól és sziklamászástól, illetve a tény, hogy szép lassan kicsúszok a tíz órás teljesítésbõl. Egy óra múlva csak felbukkan Csobánka, na meg az Oszoly, ami még rám vár. A település határában pancsolok egyet a nyomós kútnál, majd nekivágok az utolsó erõpróbának. Kellemes meglepetés, de hamar felérek. Az már más kérdés, hogy a szalagokat nem veszem észre, viszont a kifakult és lekopott sárga jelzések alapján mégis eltalálok a pontõrökig. Megkapom az utolsó pecsétet és a bíztatást: már csak le kell menni Pomázra. A túra harmadik unalmas szakasza következik. Közben felzárkózik hozzám az a srác, aki Pilisszentlélektõl kezdve többé-kevésbé velem jött, és együtt nyomulunk be a célba, 17.50-re.

Többféle kitûzõbõl választhatunk, mellé oklevél még a jutalmunk. Ledobom magam a fûre, néhány percig mozdulni sem bírok. Lassan szedem elõ a váltóruhát a táskámból, átöltözöm. Eltelik negyedóra, amikor befut az ominózus hölgy is, nyolc órája nem gondoltam volna, hogy én érek be hamarabb. Az eltévedés benne van a pakliban, én már csak tudom, nekem ez a túra volt a mumus, két éve háromszor tévedtem el. Most visszavágtam. :) Mikor már elég erõt érzek magamban, elindulok a hév felé. Alig két perc múlva a hölgy elfut (!) mellettem, és rám köszön. Csak néhány másodperc múlva jövök rá, hogy miért fut: nem akarja lekésni a Pestre menõ hévet. A vonat az orrom elõtt megy el. Hát errõl lemaradtam. :)

Összességében ez egy nagyon jó túra volt. Ami még mindig zavaró, és nem vagyok vele egyedül, hogy a rendezõk a mai napig nem tudják, hogy milyen hosszú a táv. Ebbõl adódóan a résztávokról sincs fogalmuk, ami egy ilyen nehéz és hosszú túrán nagy segítség lenne a szerencsétlen túrázónak (legalábbis nekem). A célban ugyanaz megtörtént, mint két éve: egy férfi elmesélte, hogy a GPS-sel haladó túrázók mindegyike többet mért 50 km-nél, a legkevesebb 53-at, a legtöbb 57-et. Nekem is furcsa volt, hogy felváltva alkalmaztam a gyaloglást és a lassú kocogást, illetve a lejtõket szinte kivétel nélkül megfutottam, mégsem tudtam kicsikarni egy nyomorult ötös átlagot a túrából. Úgy látszik, még mindig nagyon kemény ez a túra. Vagy én vagyok még mindig puhány? :)

Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50491680#2

piedcat
 
 
nemethlaciTúra éve: 20072007.06.17 18:32:53
megnéz nemethlaci összes beszámolója
Eötvös 30

Új reményekkel eltelve készültem a túrára. Sokadik rendezésû túra, alaposan kitaposott útvonallal, mitõl kellene félnem?
Kis barátommal, Müller Lacival mentem a túrára. Õ 14 éves, én 44, de mivel a kutyáink haverok, mi is jól kijövünk egymással. Õ élete elsõ teljesítménytúrájára jött, ( jól megetettem, milyen könnyû egy ilyen túra ) de mikor gyalogoljanak, ha nem ebben a korban?
Nekem is új csúcs lenne a 30 km megtétele, de ideje volt bepróbálkoznom.
A meglepetés elõször a rajtban ért.
Az itiner finoman szólva sem méltó egy ilyen nagy múltú túrához. Az útvonal nem igényel különösebb szakértelmet, de ha kezdõ indulna el rajta akkor nem sok információhoz jutna, az biztos. Kevés ellenõrzõpont, hanyag leírás, hiányzó adatok.
Egyszóval: itiner=0.
Indulás Lajos-forrásra. Magunkhoz képest jó tempót mentünk. 7 25-kor indultunk, ebben rendesek voltak, elengedtek elõbb, hogy elérjem az esti színházi elõadást. 8 45-re fenn is voltunk az 1. pecsétnél. Sajnos, a pontõrük csak 9 h tizre értek fel, de megvártuk.
Bélyegzés után loholás Pilisszentkeresztre.
Több nyugdíjas társunk igen gyors tempóban mutatja meg nekünk a hátát, ezért igyekszünk mi is egyenletes tempóban, folyamatosan haladni. Abszolut jó idõben 11 20-ra értünk Pilisszentkeresztre, ahol megtudtuk, az ajándék kupon 150 ft-ot ér, az üditõ 280-ba kerül. Pilisszentkereszten...
Abban a kocsmában ahol 200-ért kaptam üditõt magas jattal együtt két hónapja kék-túra közben...
Mindegy...
Amolyan magyaros ravasz vendéglátás...
11 58-kor indulunk tovább. Megbeszéltük, nem foglalkozunk a szintidõvel, inkább csak arra törekszünk, hogy beérjünk. Ehhez képest 14 10-kor bélyegzünk Oszoly-tetõn.
Itiner szerint 4 km van hátra, erre van 75 percünk.
Egymásra mosolygunk Lacival és röhögve számoljuk, ebben a tempóban jó húsz perccel elõbb érünk be.
Hát nem.
Az útvonal Pomáz határánál levisz a fõútra az itiner szerint, ott kellett volna elmenni a mûv. házig.
A túra során végig sok emberrel találkoztunk, a fõút betonján senkivel...
Valahogy mindenki a régi kiirás szerint ment végig, ami nem baj, ha ismerik az utat, a gond csak annyi, hogy legalább másfél kilométerrel hosszabb az új útvonal ezen szakasza...
Szerintem ma már alapvetõ a viszonylag pontos tájékoztatás. Enélkül nem sokat ér az egész, komolytalanná válik a dolog a szememben.
5 perccel csúsztunk ki a szintidõbõl, úgy, hogy a végén szinte futottunk...
Összességében gyönyörû túra kritikán aluli rendezéssel.
Magam részérõl többet nem indulok rajta, ütvonal megjegyezve, mivel önellátó egyébként is, nem gond bármikor újra lejárni.
És még az üditõt is olcsóbban fogom kapni...
nemethlaci
 
 
kockaTúra éve: 20072007.06.17 16:42:48
megnéz kocka összes beszámolója
Itt is voltam. Nekem tetszett, jó volt a társaságom, szép volt a táj.
 
 
SzLATúra éve: 20072007.06.17 14:27:07
megnéz SzLA összes beszámolója
Eötvös-50

Indulás Pomázról 7,35-kor. Már jó elõre cserlaci és mások is felhívták a figyelmem arra, hogy e túra nem 51, hanem kb. 57 km-es. Ágival és Joschkával így nem cicóztunk, hanem jó erõs tempóban nekiindultunk Lajos-forrás felé.
A kapott túralap végtelen egyszerû, nem sok adattal terhelik az agyadat. Van ugyan egy schwarzundweisz térképvázlat rajta, de annak aki e tájegységben még nem túrázott, annak annyi. Ezen kívül csak azt tudhatod meg, hogy a pontok mettõl-meddig tartanak nyitva. Azt,hogy mennyi a túra távja, szintje, netán a pontok közötti táv/szint adatok, nem volt publikus.
Szolgáltatás igénybevételére egy 300 Ft-os bónuszt kaptunk a dobogókõi ház büféjébe ( nevezési díj 700 Ft ), így tudtuk, ez egy önellátó nap lesz.
Lajos-forrásnál 10-15 fõs csoportosulás volt, várták a pontõrt, aki még 8,40-kor sem volt a helyén. Mi ezt nem tekintettük feladatunknak, továbbindultunk. A büfé persze zárva volt.
Pilisszentlászlón pontõr, pecsét volt, de a Rigóban az áhított sört nem tudtuk letartóztatni, mert ez is zárva volt.
Élveztük a szép erdei környezetet a kifogástalan idõjárási körülmények között, és tartottuk az 5 - 5,5 km-es tempót Prédikálószék felé. A pontõrök akkor még a helyükön voltak, a késõbb érkezõk már a Vadálló-köveknél kapták meg tõlük a pecsétet, amint a hasukat süttették.
A következõ ellenörzõ pontot a Fekete-kõhõz tették a rendezõk, így nem volt szükség arra, hogy a Kaincz-forrás - Rám-szakadék - Szakó-nyereg - Hoffmann-ház - Pilisszentlélek útvonalon megszellõztessük a túralapot. Ez egyúttal remek lehetõséget adott többeknek a kis és nagypistázásra, amivel éltek is rendesen.
Pilisszentléleken Svekjnél végre megöntözhettük porzó vesénket. Sörikével a bendõben, megbékélve sorsunkkal így könnyen felkapaszkodhattunk a Fekete-kõhöz. Néhány szenvedõ arcot azonban elmellõztünk.
Jónéhányan összeverõdtünk azt ezt követõ szakaszon. A Z+-en már nem volt tolongás, a Kétbükkfa-nyeregtõl alternatívákat választottak a résztvevõk.
Az Eötvös-ház elõtti pontõr rendesen panaszkodott, hogy majd mindenki azt kérdezi tõle, a táv hanyadik km-nél van õ? Fogalma sem volt...
Mi azért jót ettünk és ittunk, s megállapítottuk az eltelt idõt figyelembe véve, hogy a hátralévõ szakaszon vadászvágta szükséges, hogy idõben beérjünk.
Ági és Joschka el is kéretõzõtt tõlem, szaladásra. Én 6 - 6 és feles tempot léptem a kéken Pilisszentkeresztig. A pontõr bácsi elárulta, hogy még 13 km van nekem a célig, meg is hívtam egy pohár sörre, egyébként is nagyon aranyos volt.
A Szurdokban utolértem egy kedves párt, akiket nem tudtam leszakítani Pomázig ( ott kevertek kicsikét ), de mondjuk nem is volt célom. Megerõsítették õk is a 6 - 6,5-es tempót. Még egy szép fekete kutya is csatlakozott hozzám a Szurdok után, aki a biztos egzisztenciáját feladva eljött egészen Pomázig, a bizonytalanba.
Már azt hittem, életem végéig a kéken kell nyomatnom, de Joschka felhívott - kb. 10 perccel elõttem döngettek - mobilon, és megmondta a frankót, nehogy elkeverjek. Ezt többször is megtette a célig.
Oszolyon már nem voltak ott a pontõrök, mert 17,00-ig szólt a küldetésük. Pomázra lefelé menet értem utól õket, és mondták, hogy a pecsét a hátizsákban van, de a célban majd minden jóra fordul.
Átvágtáztam a rezervátumon, ahol egyik késõbb jövõ túratársamat nemes egyszerûséggel egy serdülõforma fiú arcon köpte. Még jó hogy nem vágta pofán, mert a célban szemtanúja lehettünk volna hogy két-három jogvédõ szervezet képviselõje azon veszekszik, melyikõjük verje el rajtunk a port.
Már 5 centis poliuretán hab volt a hátamon annyira mentem, igyekeznem kellett mert a cél 20,00-kor bezár. Elõtte 5 perccel értem be, így is kiesve a "szintidõ"-bõl. De rendesek voltak, mert megkaptam a továbbtenyésztésre alkalmas minõsítést, és 3 kitûzõ közül választhattam. Sõt, amikor jeleztem, hogy jön egy ifjú pár, és még két ember, egyre erõsödõ lódobogással, kitartottak egészen 20,20-ig.
Összefoglalva a napot: Egy kemény, nagyon szép vonavezetésû túrán vehettem részt, melyet a túratársak, a gyönyörû idõjárás, a már korábban megismert és újólag megtapasztalt látnivalók még emlékezetesebbé tették számomra.
A rendezõk igyekezetét elismerem. De ennek ellenére a rendezés - más túrákkal, ill. azok rendezésével összehasonlítva - citromdíjas. A túralap enyhén szólva, nem felel meg a követelményeknek, a túra adatait ennyire nem kellene titkolni a résztvevõk elöl. Ezen kívül két-három ellenörzõpont beiktatása indokolt lenne, egy frissítõ ponttal, mondjuk Pilisszentléleken. Többszöri mérés után leteszem a nagyesküt arra - és ezzel azt hiszem nem mondok újat -, hogy ennek a túrának a távja 56,8 km. ( a szint adatot nem vitatom ). Ebbõl következik, hogy a reális szintidõ 13 - 13,5 óra lenne. A jelenlegi formában a túra nem méltó báró Eötvös Lóránd emlékéhez.
Minden teljesítõnek gratulálok.
SzLA
 
 
 Túra éve: 2005
piedcatTúra éve: 20052005.06.20 20:41:50
megnéz piedcat összes beszámolója
Eötvös 50, avagy hogyan tévedjünk el minél többször, minél jobban

Múlt héten kihagytam a Kevélyt. Egyrészt a rossz idõ miatt, másrészt pedig a killer Kinizsi és a négy órás G30 után jobban esett a pihenés. Erre a hétvégére a Balaton 50 volt betervezve, de qvic nem ért rá, így sajnos kihagytuk a tavalyi remek túránk ismétlését. Egyedül nem akartam messzire utazni, így maradt az Eötvös. Még soha nem túráztam a Visegrádi-hegységben, gondoltam most felavatom. Nem apróztam el, egybõl az 50-est néztem ki magamnak. Volt némi fenntartásom a túrával kapcsolatban, már a paraméterei is elég tekintélyt parancsolóak, illetve a ttúra fórumon olvastam, hogy az 50 valójában 57, és a szint is nagyobb. Aggódásomat tetõzte, hogy nem voltam jó formában, a bal combom tövénél enyhe szúrást éreztem minden lépésnél, ez különösen a hegymeneteknél és a kocogásnál zavart. Így alakult ki a 11:59-es kényelmes idõterv. :) Mivel qvic nem jött velem, amúgy is ugrott a 7.30-as teljesítés. :)

Korán kiértem Pomázra, 7-kor egy kisebb csapattal indultam. Közben még visszhangzottak a fejemben az indító rendezõ szavai: „Elég húzós a túra!” Mosolyogtam magamban: minden rendezõ ezt mondja saját túrájáról. Akkor még nem tudhattam, hogy mennyire igaza volt.

Még Pomázon voltunk, amikor hamar elõre törtem a szokott tempómmal. Egyedül egy idõsebb férfi ment elõttem, elhatároztam, hogy tartom vele a lépést. Aztán hirtelen megállt egy csapnál, és vizet vételezett. Nem várt fordulatként élre álltam, de máris rám tört az aggodalom. Abból, hogy elsõ vagyok, semmi jó nem fog kisülni, csak az, hogy túlhajtom magam, és számolom hányan próbálnak leelõzni. Szerencsére néhány perc múlva két futó sprintelt el mellettem, és hamarosan az idõs férfi is visszaelõzött. Én gyorsan visszavettem a tempóból.

Elhagyva a zöldet, a kék+-en elég kedvetlenül haladtam. Szúrt a combtövemnél, fáradékonynak éreztem magam, lelassultam. Fél órának kellett eltelnie, hogy rájöjjek, folyamatosan emelkedik az út. Közben többen leelõztek, ügyet sem vetettem rájuk, valószínûleg még találkozom velük. Így is történt, Lajosforrásnál az elsõ ponton megálltak pihizni, én gyorsan odébbálltam. Lejtõs szakasz következett, a lábaim megindultak elõre. Jól esett a futás, közben a szúrás is enyhült. Az út viszont kezdett susnyúlni. Néhol olyan szinten be volt nõve, hogy olyan érzésem volt, mintha belefutnék a bokorba. Utolért egy fejkendõs srác, és megkérdezte tõlem: „Miféle út ez?” Valóban nem volt a legjobb minõségû, de legalább a jelzéseket megtaláltam. Nem sokkal késõbb egy futó lány is beért, õ az idõsebb férfi után érdeklõdött. Egy darabig tartottam vele a tempót, aztán a lejtõ végétõl már csak sétáltam. Összeismerkedtem a fejkendõs sráccal, akit Szilárdnak hívtak, és csak az éven kezdett el túrázni, de máris szép eredményei vannak. Mivel hasonló tempóban ment, együtt folytattuk az utat.

Pilisszentlászló határába, ami elvileg 11,4 km-nél volt, 1 óra 50 perc alatt értünk. A hosszú kocogásnak köszönhetõen jó idõben voltunk, de nem is bántam, legalább volt egy kis idõtartalékom a váratlan nehézségekre (késõbb nagyon nagy szükség volt rá). Az elsõ elkavarás Prédikálószék fele történt, bár ez csak néhány percre vetett vissza minket. Egy elágazásnál balra tértünk le, és elvesztettük a p+-et. Persze jobbra kellett volna. Visszamentünk, és találkoztunk néhány tanácstalan túrázóval. Biztosítottam õket, hogy lefele nincs jelzés, csak felfele mehetünk. Hamarosan meg is találtuk a jelzést, innen már nem volt probléma. Gyönyörû tájak következtek. Szilárddal egyfolytában fotóztunk. Prédikálószékrõl lefele valaki megjegyezte, hogy nem tud haladni a varázslatosan szép látvány miatt. Én sem tudtam hova nézzek, sajnos az út nagyon meredek és köves volt, az életben maradási esélyem növelése érdekében többet kellett figyeljek a lábam elé. Mikor az út beljebb húzódott az erdõbe, még meredekebbé vált. Fától fáig csúszkáltam. Egyszer megindultam lefele, és azért, hogy nehogy felgyorsuljak, belecsimpaszkodtam egy fa törzsébe. A lábam elvált a talajtól, és szabályosan kilengtem. Mi vagyok én, Tarzan? Szilárd nevetve botorkált mögöttem. Végre leértünk. A srác fájlalta a térdét, nem jó jel. Nekem a combom még tûrhetõ volt.

Egy széles, köves úton haladtunk tovább, majd bekanyarodtunk egy meseszép völgybe. Máris imádom a Visegrádi-hegységet. Középen egy kis patak csordogált, én a partján nyomulva, szájtátva bámultam a tájat. Aztán a völgy hirtelen szûkülni kezdett. Ekkor jöttem rá, hogy már a Rám-szakadékban vagyunk. A vízen való átkelés nem az erõsségem, a Mátrabércen is sikerült pancsolnom egyet. Itt a patakba sok fa és kõ volt lerakva, így sokáig nem okozott problémát a haladásban. A gondok akkor kezdõdtek, amikor a szakadék kettévált. A bal oldali barátságosabbnak tûnt, persze nekünk jobbra kellett menni. Szilárd már ismerte az utat. Két sziklafal közé szorult közel két méter magas kõtömb, és errõl teljes szélességében ömlött le a víz. Érdeklõdve néztem a srácra, hogy hogyan tovább. Egyenesen fel, hangzott a válasz. Miii??...Hogy én oda fel?...Soha! Nincs az a pénz!

Alig találtam fogást a kõtömbön, a lábammal még kevesebbet. Megpróbáltam felhúzni magam, csak hason kúszva sikerült. Féltem, hogy a lábam alól kicsúszik a talaj, de szerencsére a trekking cipõm tagolt talpa nagyon jól kapaszkodott még a csúszós sziklán is. Végre feljutottam a mini vízesésen, de a további látvány se volt szívderítõ. A láncos részek következtek. Az elsõ láncnak csak az egyik vége volt rögzítve, a másik csak úgy fityegett lefele. Belekapaszkodtam, de a sáros, vizes kezemben csúszott a fém. Kénytelen voltam a kézfejemre tekerni. Meg is lett az eredménye. Sikerült felhúzni magam, viszont néhány ujjamról a lánc lehámozta a bõrt. A további részeknél egyre jobban belejöttem a sziklamászásba. Bíztam a cipõ tapadásában, tarkamacska módján ugráltam a sziklákon. :) Viszonylag hamar felértem, és mikor megálltam, csak akkor éreztem, hogy teljesen kivagyok. A koncentrálás annyira lefoglalt, hogy teljesen kifacsartam testembõl az energiát. Sebaj, úgy egyeztünk meg Szilárddal, hogy a szakadék után kajaszünetet tartunk. Feltöltés után elindultunk Szakó-nyereg felé.

Hogy merre jártam Szakó-nyereg és Pilis-nyereg között, arról halvány fogalmam sincs. Két dolog biztos, ilyen mértékben még soha nem tévedtem le túrán, illetve ez alapvetõen az én hibám volt. Általában qvic-kal túrázom, benne teljesen megbízom, õ nagyon körültekintõ a tájékozódásban. Viszont mikor egyedül megyek, akkor folyamatosan követem a térképen az utat, és ha véletlenül elhagyok egy jelzést, akkor visszatérek az utolsó biztos pontig, és új utat keresek. Most mindezt felrúgtam, és követtem a tapasztalt túrázókat.

A Szakó-nyeregbõl lefele egy középkorú túrázóval nyomultam, akit ha minden igaz Tibornak hívnak. Ha mégsem, akkor elnézést kérek tõle. :) Szilárdot innen már nem láttam. Leértünk egy köves útra, ami balra kiszélesedett, viszont jelzés nem volt sehol. Tibor már régen volt ezen a túrán, de úgy emlékezett, hogy balra kell menni. Egy jó darabig mentünk lefele, az irány jó volt, viszont az út elfogyott, jelzést pedig abszolút nem láttunk. Mondtam Tibornak, hogy menjünk vissza a köves útra, õ bele is egyezett. Alighogy elindultunk, néhány túrázó jött lefele, köztük Ibolya, akit még csak hallomásból ismertem. Vele tartott egy idõsebb férfi, aki határozottan emlékezett, hogy még az út vége elõtt jobbra kell kanyarodni. Mi el is kanyarodtunk, viszont ott sem volt út. Ami engem jobban aggasztott, hogy folyamatosan északnak tartottunk, ami a túra útvonalába egyáltalán nem illett. Mielõtt még elértük volna a Dunát, Ibolya végre rábeszélte a férfit, hogy orientálódjunk nyugat fele. Néhány perc múlva találtunk is egy utat, ami kivezetett egy mûútra, nem messze a Hoffman fogadótól. A jelzett turistaút is eredetileg ide hoz. Itt már öten-hatan csoporttá verbuválódtunk, én pedig elkövettem a következõ hibát, velük mentem. A zöld négyszögön indultunk meg délnek, felfele. Ez még nem is lett volna probléma, a p+-t is megtaláltuk, viszont a Pilis-nyeregre vezetõ piros már megint nem volt sehol. Egy völgyben ácsorogtunk. Végül Ibolyáék a teljes csapattal elindultak egy susnyás úton meredeken felfele. Én nem tartottam velük, egy szimpatikusabb utat néztem ki magamnak, az irány jó volt, és az is felfele ment. De még az sem volt a piros, visszaértem arra az útra, amelyen lejöttünk a völgybe. Kezdtem kétségbe esni, az eltévedés miatt rengeteg idõt vesztettem, és fogalmam sincs, hogy mennyi van még hátra. Mikor késõbb átgondoltam a dolgot, ott akkor valószínûleg egy karnyújtásnyira voltam a helyes úttól, csak valamiért nem vettem észre. Mindenesetre visszasprinteltem a völgybe, és célba vettem a susnyás emelkedõt. Húsz méter után az út eltûnt. Hát ez igazán pompás! Itt vagyok a semmi közepén, legalább húsz kilométerre a céltól, és gyorsan fogy az idõm. Mielõtt pánikolni kezdtem volna, hideg fejjel átgondoltam, hogy merre keressek valami biztos tereptárgyat, amirõl be tudom azonosítani, hogy hol a francban vagyok. Ekkor jutott el az agyamig, hogy a p+ folyamatosan egy mûút mellett halad, és elég közel hallottam is az autók hangját. Így folytattam a kapaszkodást a dzsungelben, egy híd alatt találtam magam, ami meredek betontömbökre volt építve. Átmentem alatta, és egy vízelvezetõ, szûk betoncsatornában elkezdtem felfele mászni. Az autósok valószínûleg azt hitték, hogy egy nagydarab mutáns patkány mászik ki a vízelvezetõbõl. A térkép alapján belõttem, hogy merre lehetek, jobbra indultam a mûúton. Alig mentem néhány métert, amikor rábukkantam a keresett pirosra. Döbbenten néztem a kocsiszélesnyi utat, és egyszerûen nem értettem, hogy nem vettük ezt lentrõl észre. Most már mindegy. A túloldalon is megtaláltam a folytatását, ami már a Pilis-nyeregre vezetett. Közben két bizonytalan túrázó kétségbeesetten kérdezte, hogy Pilisszentléleken volt-e pont. Én sem jártam ott, de nem valószínû. Nem volt lelkiismeret furdalásom, amiért kihagytam a települést, rendesen megbûnhõdtem érte. Egy túrán a bizonytalanság az egyik legnagyobb ellenfél.

Fogytán az idõvel, nagy sebességgel robogtam a Pilis-nyeregig. Az eltévedések izgalmában megint legyengültem, öt percet szántam étkezésre és pihenésre. Közben elcsodálkoztam, hogy mennyire más így kihaltan ez a hely, én eddig mindig csak túlzsúfolva láttam a Kinizsiken. Ekkor hangokat hallottam a piros felõl, és a legnagyobb ledöbbenésemre egy kis csapat érkezett élén Tiborral és Ibolyával. Õk még jobban elkavartak, mint én. Pedig már azt hittem, hogy árkon-bokron túl járnak. Innen már Tiborral mentem végig. Leküzdöttük a Fekete-követ, és Dobogókõ felé vettük az irányt. Ekkor már éreztem, hogy a lábam nem egészen úgy funkcionál, ahogy kellene. Kicsit meg is zakkantam. Túl izgalmas ez a túra, nem tesz jót a szívemnek. :)

Beszélgettünk Tiborral, elmondta milyen régen túrázik, és néhány jó sztorit is elõadott. Elismerésre méltó eredményei vannak. Dobogókõn, ahol szintén most jártam elõször, letoltam két szendvicset, egy müzliszeletet, és fél liter kólát, majd zúztunk lefele a piroson. Itt már nem esett jól a futás, kicsit sántikálva próbáltam tartani a tempót Tiborral, aki végül mégis meglógott. Csak Pilisszentkereszten értem utol a kocsma mellett, ahol pecsételtetnünk kellett. Tovább nyomultunk a Szurdok felé. Ez megint egy fantasztikusan szép hely volt. Rátérve a kékre, mér nem volt erõm a futáshoz, úgy tettem le a lábamat, hogy kevésbé érezzem a szúrást a combomban. Tibor elõre ment, de nagyjából mindig látótávolságban maradt. Az órámat sasoltam, most már talán beérek szintidõn belül.

Csobánka fele már ismerõs volt a terep. Beértem Tibort, együtt mentünk neki az Oszolynak. Nyugodt voltam, emlékeztem a szavára: ez már csak egy kicsi hegy. Õ lehet, hogy annak látta. De én nem. qvic is ilyenekkel szokott etetni: „Mindjárt ott vagyunk” meg „Csak egészen enyhén fog emelkedni” Na igen, épphogy hegymászó felszerelés nem kell hozzá. Szóval Oszolyon felfele követtem a s+-t, csúsztam-másztam az emelkedõkön. Túratársam már rég elhúzott. Az emelkedõt újabb emelkedõ követte, és megint egy újabb. Eszembe jutottak a régi szép idõk, a Tepke, a Muzsla, a Nagy-Gete, a Csóványos leküzdése. Hasonlóan ramatyul éreztem magam, mint most. Aztán egy emelkedõ után eltûnt a s+. Balra, egy szûk ösvényen észrevettem egy piros szalagot, kicsit beljebb még egyet. Jobb ötlet nem lévén, arra mentem, persze egy újabb emelkedõn. Kezdtem kétségbe esni, hogy megint eltévedek. Felértem a hegyre, egy tisztáson találtam magam. Sehol senki. Ilyen nincs! Újra a slamasztikában. Már-már visszafordultam, amikor úgy döntöttem, hogy ötven méternek adok még esélyt. Mázlim volt. Egy bokor után végre elõbukkantak a pontõrök. Pecsételtettem, majd lassú, sétálós tempóban megindultam Pomáz felé.

Tíz perc után valaki megszólalt mögöttem: „Te már megint megtaláltad a jó utat.” Majdnem hanyatt estem a meglepetéstõl. Tibor ügetett el mellettem. Neki sem ez volt a legkönnyebb túrája. :) Pomázra sem úgy jutottunk be, ahogy szerettünk volna. Egyszer susnyás dzsungel keresztezte utunkat, egyszer meg óriási sziklatömbök. Kicsit már ideges voltam. Ez lesz az eltévedések túrája.

Miután részletesen megismertük a Pomáz melletti mezõket, és az összes szekérutat, végre találtunk egy meredek, legyalult utat, ami a településre vezetett. Tibor kocogni kezdett lefele, én viszont csak nagyon lassan araszoltam. Pomázon megkerestem a fõutat, jobbra fordultam, feltételeztem, hogy arra van a mûvelõdési ház. Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem egy helyi lakost. „Húúú, hát az nagyon messze van.” - hangzott a válasz, de azért elmutogatta merre menjek.

A céltól éppen akkor fordult ki Tibor, amikor én érkeztem. Gratuláltam neki, õ azt mondta, hogy jó idõt mentem. Az eredeti tervhez képest (11:59) tényleg jót. Pontosan 11 óra 5 perc. A rendezõ kérdezte milyen volt, elmondtam, hogy az eltévedések miatt legalább egy órával többet mentem. Megkaptam a kitûzõt és az emléklapot, készülõdtem haza. Kíváncsi lettem volna rá, hogy Szilárd beért-e, de sajnos nem tudtam a rajtszámát. Közben hallgattam a rendezõt, valakivel beszélgetett. Az elmúlt 11 évben egyszer sem mérték le a túra távját. Valaki ma lépésszámlálóval ment, és 57 km-t mért. A rendezõ elismerte, hogy elképzelhetõ, és jövõre mindenképpen lemérik. Ekkor kezdtem kihúzni magam, és feszíteni: 57 km-en nem is mentem olyan rossz idõt. :)

Azért egy dologra kíváncsi vagyok. Ha jövõre kiderül, hogy az Eötvös 50 valójában 57, akkor vajon átkeresztelik-e Eötvös 60-ra?

pcat
 
 
 Túra éve: 2004
efemmTúra éve: 20042005.04.10 21:07:53
megnéz efemm összes beszámolója
Eötvös 30 + pilisi források

Két éve sikertelenül próbálkoztam az Eötvös hosszabb távjával, szerencsére :) akkor sérülés miatt Pilisszentlászlónál fel kellett adnom. Idén reálisabban terveztem a túrát.

Az aktuális kedvenc túramozgalmam (pilisi források) pontját is bele tudtam kalkulálni az Eötvös 30 útvonalába. A végére az elõzetesnél többet, 10 forrást érintettem, ebbõl csak a Lajos-forrás volt pontosan a teljesítménytúra útvonalán, a többihez 100m-2km közötti kitérõt kellett tennem vagy útvonalat módosítanom. (nagypista szigorúan :) A plusz táv kb. 8km, az ehhez tartozó szint 300m lehetett.

Néhány nehezebb emelkedõ: Pilisszentkereszt Szent-kúttól a Pomázi-forrás felé visszamászni a gerincre a nevéhez méltó "Tetves úton", valamint Fagyoskatona után a kék kereszt és az erdészeti mûút keresztezõdésébõl átmászni a Kakas-hegyen a kék sávra - erre volt a legrövidebb, +100m szint.

Volt még egy bónusz :) forrásom is -a Kékvízû-forrás-, mivel Lajosforrás után kicsit bizonytalankodtam a sárga sávon, így ezt is láttam.

Érintettem még két Szent-kutat, a pilisszentkereszti éppen átépítés alatt állt, a csobánkai nem. Ez utóbbinak -szerintem- igen jóízû vize van.

Kamilla-forrásnál a kéken megszólítottam egy lányt -akit már láttam a Tölgyikreknél- hogy milyen túrán is van. Szintén az Eötvös30-on gyalogolt. Hmm.. Pilisszentkeresztrõl rossz irányba(!) indult "Csobánka felé" a kéken. Jött már másfél km-t, felfelé legalább 100m-t, Dobogókõhoz bizony közelebb járt.. :)

Csobánkán kezdett meleg lenni, a túra útvonala addig valahogy mindenhol erdõben ment. Az Oszolyra feljutáshoz nekem háromszor is kékkúti frissítésre és a központban lévõ büfé igénybe vételére volt szükségem. :)

A szalagozás az Oszolynál lévõ pont elõtt szükséges hasznos volt, lefelé sem ártott. A városi szakaszon visszafelé "érzésre" mentem a megfelelõ irányba, kihagytam a fõutat, végülis 40perc alatt lent voltam.

A szintidõbõl 30 perccel kicsúsztam, amire a célban a rendezõ az "Ezzel mi nem foglalkozunk.."-at válaszolta, és engem sem zavart túlságosan.
Kellemeset túráztam.

efemm.
 
 
 Túra éve: 2003
larzenTúra éve: 20032005.03.07 13:22:53
megnéz larzen összes beszámolója
Eötvös 50, harmadszor

Sajnos idén a Rákóczit az utolsó pillanatban le kellett mondanom, úgyhogy maradt ez a nem mindennapi ötvenes túra. Életem második teljesítménytúrája és elsõ feladása volt a 98-as E50, amin két évre rá vettem elégtételt. Ezzel a túrával kezdõdött rendszeres túraéletem, itt ismertem meg PP-t és SK-t.

Kinizsi óta egyszer futottam 10km-t edzésként, volt a 7km-es maraton váltó és a múlt heti C1.8, úgyhogy szerény felkészültséggel indultam el, Ákibácsi, Miki és Saliko társaságában.

Az elsõ szakaszt Lajosforrásig bruttó 50 perc alatt teljesítettük (7,4km ehehe, ennyit a mérésekrõl). Miki néha morgott a tempó miatt, és ismét elõjöttek a különbözõ iskolák módszerei. Szerinte én már elõre a Fekete-kõre készültem. Empatikus túratársaim el is nevezték azt az utat Larzen-halálának. A terep elég ismerõs volt, igaz legutóbb a téli éjszakain jártam itt, de akkor is sok minden beugrott. Tovább Pilisszentlászlóig 35 perc víztöltéssel együtt. Prédikálószéktõl kezdõdõen a Júlia-forrásig kizárólag topikosokkal találkoztunk. Felsorolni sem bírom. Szakó-nyeregtõl már látszott, hogy nem lesz ebbõl olyan nagyon jó idõ, részemrõl az erõnlétem sem volt kifogástalan. Itt párszor térképeztünk, jelzéseket nézegettünk, de sikerült nem eltévednünk. Megjegyzem, Miki szkennelt, nyomtatott, laminált túratérképérõl csak Pilisszentlélek környéke maradt le, pont az, amire nem emlékeztem pontosan. :)

A kocsmahivatal elõtt integettem a pontõrnek, kiderült feleslegesen, mivel nem ült ki a sziklára. A kocsmában egy hihetetlen kávéautomatát láttunk, egy gombnyomásra kávépor, egy másikra forró víz, harmadikra tejpor vagy valami hasonló potyogott a gépbõl, borzalmas ízkombinációt alkotva. Mellékhelyiség valahol az udvaron lehetett, a pult vízcsapja meg be volt kötve a mosogatógépbe. Kérdeztem, hogy közkút lesz-e még a falu további részén. A csapos megnyugtatott, hogy lesz, sõt forrás is, vegyek abból. Meg fogom fojtani, ha legközelebb arra megyek. Egyrészt a kávé miatt, másrészt a lezárt kút és a posványos forrás miatt. Így egy korty víz nélkül mehettem Dobogókõig.

A Fekete-kõ legendás emelkedõjével valami történt az elmúlt három évben. Akkor még hihetetlen hörgésekkel, fától-fáig, sûrû idõközönként fának dõlve másztam fel, most tempósan gyalogolva, beszélgetve. Megegyeztünk abban, hogy mégsem lesz átnevezve, hiszen milyen rosszul adná ki magát, ha túristák ezen gyalogolva azt kérdezgetnék egymástól, hogy ki volt ez a zselé Larzen, hogy itt halt meg?

Innen elég gyorsan eljutottunk Dobogókõre, ahol dõzsöltünk egyet a Matyi-büfénél. Mikinek mondtam, hogy azon a helyen ül, ahol én három éve, amikor az elsõ topikosokat megismertem. :) Pilisszentkereszten már dobogós helyen voltunk, a Szurdokon elég gyorsan átjutottunk, majd egy elég hosszúnak tûnõ szakasz a Z- jelzésig. Innen nagyrészt nyílt terepen mentük a célig. Tekintve, hogy ez du. 3-4 között volt, végre kaphattunk ízelítõt a hõségbõl. Csobánkán le is támadtuk a közkutakat. Felmentünk az Oszoly csúcsára is, ennek ellenére azért megtaláltuk a pontõrt. Hihetetlen, de végig a jelzésen haladva értünk be Pomázra, amikor azt hittük, végleg elhagytuk a nyomokban létezõ sárgát, mindig találtunk egyet. A faluban vezetõ aszfaltos szakasz elég nyûgös volt már, végül 7:42-vel értünk be. Ha azt nézzük, hogy három hete nem futottam, akkor elégedett vagyok, ha a nyüglõdést és a problémákat nézzük, akkor nem. Pro Patria elõtt még egy Balaton 50, aztán pihi.