Túrabeszámolók

 Eötvös 30 „Retró túra”

(keletkezett 2016-ban és 2018-ban)

„Sanyikám, elmegyünk arra az (E)Ötvös Csöpire…” (Járosi Úr sok évvel ezelőtt)

Két állapot van: a vihar és a vihar előtti csend. Így jellemezte a munkáját egy barátom péntek délután. Komoly hangon fejtegette, hogy ezt így nem lehet hosszú távon csinálni. Pedig megfizetik. Megveszik kilóra, ahogy mondta. Akkor sem megy. Néha annyira fásult, hogy már zenélni sincs kedve. És van-e értelme bárminek is, ha már a Hammondot sem tolja senki? Kérdezem ismét, határozottan: van-e út, ha a zene sem az?

Rég volt. Megtanultuk olvasni a jeleket. Főleg a nem létezőket. Az eltűnteket. A sosemvolt-sosemlesz fajtájúakat. Átöröklődött belénk az „apák” útja, a bevallott hibáké, az elvétett elágazásoké. Itt félrehajtod az ágakat és bebújsz, majd lesz jel, ha már a jó úton vagy. Ilyen volt a „Csöpi”. Kaptuk a hírt és adtuk tovább másoknak. Így keletkeztek a legendák. Emlékszel? A K+ Lajos-forrás után, a P+ Szentlászló felett vagy a Hoffmann-kunyhó környéki Bermuda-háromszög és persze a végén a KIMSZ-emlékoszlop után a nem definiált sárga sáv. Egy kedves öregúr volt a pontőr a Fekete-kő felett a csúcskőnél, (persze akkor még a háromszög is másképp vitt fel oda) és Pomázon a művháznál egy kempingszéken a főrendező.

A művháznál a főrendező a régi pózban, a régi elméletekkel, a régi hittel. Itt most nem a mai Pomáz a helyszín és főleg az idő nem a most, nosztalgikusra kapcsolva a belső rádió, recsegve közvetít valami régi tánczenét.

A rajtlista (szégyenteljesen) rövid, de megfelel a klasszikus időknek. Épp SK neve után jövünk a sorban, mondom, történhetne ez 15 évvel ezelőtt is. Ezúttal is nagy mennyiségű információt cserélünk és csak remélni tudom (de azt nagyon), hogy visszatérése tartós lesz. Van mit megbeszélnünk…

Nem bánom, hogy csak 30 ez most. (akkor én voltam annyi…) Az új aszfalton felfelé futás kissé merész ötlet, nem javallott újrakezdőknek.

„Alkotnod és pusztítanod lehet még,

Bőven marad idejük a kezeknek,

Hogy a nagy kérdést tányérodra vessék;” (T.S.Eliot)

Harangvirágok bólogatnak s bogarak futkosnak dolguk után, átmenő forgalmat generálva a szekérutak kijelölt sávjain. Nyárelő, annak megfelelően eltúlzott illatok és színek sokasága valamint egy gondolat, ami a reggelből, mint hűs kamrából került elő: hová vezettek és vezetnek a jelek? Lajos-forrás turistaháza már az emléktáblát is alig bírja. Lehet, hogy jobb lesz neki, ha örök álomra szenderül és elaggott képeket idézve menti magát a jelentől. Van oka félni.

A sárga sávon lefelé belekeveredek egy bukásba. Porban csúszom előtted, Természet, „te mindig győzedelmes vetélytárs”.

Fűcsomók, miként a hajszálak a koponyáról, elkopnak az ősz érkeztével, mikor már nem illik köszönni egy hölgynek, aki reggelente ugyanazzal a vonattal jár és túl fiatal ahhoz, hogy beillesszük a történetbe. A sárga sávon otthon vagyok, pár hete ugyanerre jöttem s most megyek, futni próbálnék (a menekülés, mint ösztön hajt), de már nem megy, a kialvatlanság és az elhízás veszélyei említhetők magyarázat gyanánt.

Az egyik kedvenc helyem a sárgán a szentkúti elágazó előtti pár finom ívű kanyar, ahonnét (bár egyre csökkenő mértékben) pazar kilátás adódik.

Szentkereszten kóla, nyomóskút az érvek arra vonatkozólag, hogy elszántnak kell maradni, ki lehet bírni a (kutyákkal túlterhelt) Szurdokot, a kiszakadni nem képeseket.

A hosszú és kissé eseménytelen kéket megszerettem, látom magunkat annak idején, ahogy elemeztük az aznapi történéseket, ki merre tévedt el. Akkor még el mertük mondani, ha tévedtünk.

Csobánka szélén János barátom, aki már ’92-ben is itt volt, és ma is remekül bírja a járást hatvan felé. Újabb mosdások után Oszoly, csak a nyereg, de épp elég, a sárga a KIMSZ-oszlopot nem érinti és jobban definiált, de azért nem árt némi emlékezet. 20 %-os lejtővel zuhanunk vissza a város kissé renyhe valóságába.

- Jót futottál. Ezt a főrendező állapítja meg, aki úgy ül a kempingszéken, mintha azóta itt várna a túrázókra, mióta először nekivágtak a távnak.

Így kell belemenni a nyárba, emlékekbe keveredve, kicsit bogarasan, virágosan, csöpisen, mint egy szőke lány szép arcán a megkönnyebbülés, hogy épp beért a vihar előtt.

Eötvös 30 „Retro túra” 06.02

Képek az idei túráról!

(rendezõi levél)

Kedves EÖTVÖS 30 résztvevõk!

Értesítelek benneteket, hogy a mai naptól felkerült a honlapunkra az „otthon” felejtet Emléklap, és ez által letõlthetõvé vált.

Közvetlen elérési címe: http://eotvos1990.hu/urlapok/emleklap/

Ha véletlenül nem sikerül így elérni, akkor a www.eotvos1990.hu honlap címe rákeresve a jobb oldali oszlopban a Letöltések címszó alatt az Eötvös 30 teljesítménytúra emléklapjára kattintva megnyílik az ablak.

Mind a két módnál ki kell tölteni amind a 3 sort és ez után nyomtatható lesz az Emléklap.

A letöltési lehetõséget 2015. július 31-ig biztosítjuk a résztvevõk számára, ezután levesszük a honlapunkról.

Üdvözlettel:

Matolcsi György

egyesületi elnök

 szia emberek,az Eötvösrõl..

Éjjelibõl jövök,nekem ez a „retro”,mit tegyen az ember,aki egész héten alig aluszik és a szabadnapja másnap hajnalig tart?Egyik változat szerint felkeresi a hidat,amelynek lábainál különféle tömegközlekedési eszközökbõl lehet válogatni,pénzdíjasok mind.A sínnel és felsõvezetékkel ellátott jármûveket választom,ebbõl is a zöldet,a sárga a narancsra emlékeztet..itt már állnak zsákos lánykák,falnak és menetrendet néznek,hûs a reggel,a Duna folyik,az élet is kezdõdik,szombati jelleggel,azaz akadozva,mint az uniós források,sebaj,fölszállok és Pomázon meg le,merthogy a túra innen indul.Eltolom az arcom a mûvelõdés csarnoka felé,elõtte tombol az agora,méz és sajt,karalábé és málna,krumplit nem látok,rendezõt sem.A zsákos lánykákkal várakozni kezdünk,miután kiderül,hogy ugyanabból a célból valánk itt.Boszi érkezik,régebben látott futótárs,mit mondjak,nem változott..talán csak szebb lett.Közben rendezõ kerül,ismerõs arcok a szervezõknél,persze,nemrégen elõttem álltak a sorban másik túrán,most rendeznek..forgószínpad, az életben is van ilyen,aki ma politizál,holnap vádlott lesz és bilincsben vezetgetik elrettentésül,természetesen azok ,akik jót akarnak nekem és többeknek.Nna,itt ma ilyen szélsõség nem várható,övtáska és pulóver,pénz odaadása és itiner elfogadása,gyerünk van..társaim nem látszanak,hja,még csak nyóc múlt éppen.A túra egyébként a HITEKA felújítása,csak egy kicsit más,vagy néhány évtizeddel vénebbek lettek egyesek,állítólag rajtam is látszik.Kocogni kezdek és kutat keresek,közben Boszit tartom,persze tisztes távolból,mint mindig..azért tapintatosan lassan fut,biztosan miattam. És zöld a jel,és új,mert a régi alatt bedõlt a lösz..lösz ami lösz,levitték a fenékre a jelet,és talán Brüsszel erre sem adott elegendõt,pedig nem is kell,jó lenne ácsorogni a saját lábunkon,terepes társaim a megmondhatói,hogy ez mennyire fontos.Aztán kezdõdik a kék kereszt,ez az útvonal viszonylagos kényelmet ad a forrásig,ami Lajos.Az út nem sáros,így már nem is annyira érdekes..arcok szembe,nem mindegyik köszön,de nem is kell,az erdõ,a táv számít,és az van.Hamar itt a Ságvári,de a pontõr sehol,kora van,ezt szeretem,Boszi nem,elnyargal,én pedig a Bölcsõt mászom meg várakozásból kifolyólag.Úgy tûnik,emeltek rajta,magasabban van csúcsa,mint legutóbb,néhány éve.Fotó,és vissza,pontõr érkezik,alig késett a jelzett idõhöz,vizet veszek föl és rá a sárga sávra.Süt a nap és egyedül baktatok,hosszan kolbászol a jel a fák között.Pazar a nap,pedig idõjós riogatott,ezért cipelem a téli fölszerelést is,nem kellett volna.Virágok és méhek,tombol a nyárelõ,Tölgyikrek,Fagyos katona,jelzésváltás pirosra,az itiner jó sõt JÓ,afféle szájbarágós,de ezt kedvelem,a betûméret a margót is kiszorítja,a térképrészlet is tetszik.Relaxálok magányosan,és a házak már Piliszszentkereszthez tartoznak.Ez már a felsõ kocsma,ahol Kriszta és Imre kupont oszt,és pecsétel,pár percet beszélünk,és rá a kék jelre,a Szurdok..ez mindig megfog,bár úgy ki lett építve,hogy szinte végig lehet autózni rajta,de a kavicsok és patak és amúgy is..kocogósra váltok,Bambi néz rám és eliramlik,sebaj,úgysem akartam vele beszélgetni..egykettõre Csobánka a helyszín,arcok a tereken,utcákon,van,aki dolgozik,van aki tereferél,és van,aki átvág..mármint az utcákon a falu túlszéléig,ahol az Oszoly tehénkedik,tövében pecsételõs ember,a Berda pihenõt õrzi.Hamar sárga kereszt,és sáv,meg a lefelébõl rendesen,Pomáz erányába,kutyás arc,és állva hagy,snooker rajongó,a keresett név Paul Hunter,a faluszélét Dániellel osztom,nem,nem azzal..ennek van vezetékneve is..a célban jelvény és grat,megvan a Hév is,menetrendileg és a síneken is..

Remek túra volt,próbáljuk föl egyszer az ötvenest is..köszönjük az Eötvös egyletnek..