Túrabeszámolók


Rákóczi

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014
 Túra éve: 2014
asokkituzosemberTúra éve: 20142014.05.21 15:39:47
megnéz asokkituzosember összes beszámolója

 


Rákóczi 110. Elõször. Egy nagyon személyes beszámoló.


Mindahányan tudtuk, mi vár ránk. De itt voltunk, eljöttünk, elindultunk és persze nagyon élveztük a túrát. Ugye? Naugye! :-)

A túra mottója: az eddigi legkönyebb százasom! Mi? Jól hallottam? Legkönnyebb? Igen! Kivételesen nem hajtottam magam sz@rrá, így pár rövid idegrohamom volt és annyi.

Korán indultunk, kis kómázás az autóban, napfelkelte (gyönyörû!), érkezés Sárospatakra. Nevezés (nagyon nehezen), majd 6-kor rögtön neki is indultunk a távnak Szemán úrral, elsõként rajtolva. Rákóczi múzeum [400m], majd ki és rögtön le a jelzésrõl, dzsindzsa, fel a dombra. Már itt tudtuk, hogy ez a túra nem lesz elkavarás mentes! Láttuk is az üldõzõinket (Bálint és csapata), számítottunk rá, hogy megelõznek majd. Aztán le a dombról, át a fõúton, dombot megkerül, hercegkúti pincesor, majd fel a dombra [5km]. Bementünk Hercegkútra, ott Zoli keresgélt valamit, majd lemaradt. A célban láttam legközelebb. Jöttek mások, beértek, mégis lemaradtak, megelõztek, visszaelõztem, így ment ez Andrással, Gézával, Mónival és Rudival. Pogány kút [7km], ami nem volt EP, de megnéztem, szép kis táborhely. Itt már esett egy kicsit az esõ, de nem volt zavaró, már a legelsõ vadjárásnál kezdett vizes lenni a cipõ, nadrág. Komlóskán [12km] nagy meglepetésemre a ponton találtam Bálintékat, velük tartottam egy darabon, felmásztunk a Pusztavárhoz [14km], gyönyörû kilátás nyílt onnan! Innen lerohanva egy mûúton haladtunk, itt a csapat ellépet, de nem is terveztem, hogy velük menjek végig, sok az nekem. Erdõhorvátiban [18km] még láttam õket, de folyamatosan távolodtak, de a másik csapat tagjai folyamatosan fel-fel tûntek. Innen egy hosszú szakasz következett, utolért András, tempósan haladtunk, majd Géza is és végül Móni és Rudi társaságban értünk fel a Regéci várhoz [29km]. Két km lerohanás, majd frissítés. Itt még mindig sikerült megcsípni Bálintékat, de komoly tempóval hamar elléptek. András és Géza pedig hamar utolért, együtt is haladtunk a Sólyom-kõi pontig [38km]. Bizonyára szép a kilátás, de itt épp nem volt szerencsénk, egy felhõben dekkoltunk, nem mutatott túl sokat. Elsétálgattunk szépen Telkibányáig [47km], itt sikerült újra találkoznom Bálintékkal, de indultak, így én sem pihentem, mentem. Közel féltávnál még minden nagyon jól haladt, hoztam a kívánt tempót. Aztán jött az esõ. Eddig is esegetett már, de még a kabátot sem vettem fel. De itt már nem lehetett vacakolni! Eddigre mindenki megelõzött és csúnya kavargás vette kezdetét a durván szakadó esõben, hogy valahogy, nagy nehezen, de végre eljussak a Fehér Holló kulcsosházba [57km]. Hát igen, ha tartottam volna Bálinték tempóját, talán meg sem ázom. Kb itt úszott el az 5,5-es átlag. Mármint szó szerint. Innen Füzér [62km] már csak egy ugrás, de amit odafele láttam...! Hát igen, ilyenekért szeret az ember fia túrázni: kijövök az erdõbõl és azonnal arcba a füzéri domb rajta a várral! Megdöbbentõ látvány volt! Persze, a második gondolatom ez volt: "De ugye oda nem megyünk föl?" Bejött a pogi, indulás a Milicre! Az eddigi piros sáv jelzést most kék keresztre, majd az OKT jelzésére cseréltük, szépen, hosszan, kitartóan felfelé. Országhatár, harátkövek, kis hullámvasút, majd valami elképesztõ küzdelem árán végre fenn voltam! Nagy-Milic [70km], itt sem jártam még. Látványtalan. De azért jó volt megérkezni. Irány le. Sejtettem, hogy nem lesz sétagalopp, de még így is meglepett az ereszkedés! Meredek, köves és a felázástól igen csúszós terep, kábé gyökkettõvel jöttem lefelé. És ez még csak a kezdet volt! Pár perc ereszkedés után már hömpölygõ patakokban vezetett az út, csöppet sem könnyítve a haladást! Bizony eszembe is jutott egy diszkós csajozós duma, mikor a hím egyed a Homo Erectus érzelmi fejlettségi szintje alatt valamivel, felteszi a kérdést a nõstény egyednek (A "Teccõ gecó, kõ kóla" folytatásaként): "Osztán.... szo*ol-e?". Igen! Jött a válasz legbensõbb hangom felõl, hiszen, nem nagyon volt más jelzõ, ami érdemben kifejezhette volna ezt az ereszkedést! Késõbb voltak jobb, egész futható szakaszok is, majd szintben haladó, minimum rüsztig vízben gázolós tocsogások, nagyjából túrakenuval is lehetett volna haladni. Valami parkolóba estem be (megint szó szerint), innen meg aszfaltúton vissza Füzérre. Vége a körnek [74km]. Megint pogi, fejlámpa elõ, a tempó átértékelése, s bizony látom, ebbõl még az ötös átlag is keményen küzdõs lesz, egyre csak lassulok. Füzér után jött a kedvenc patakátkelésem: egy rúdugrás szerû átlendülés után bal lábbal mégiscsak térdig csobbantam a patakba. De nem zavart igazán, tovább! Füzérkomlósig egész korrekt volt az út, utána meg az õsdzsindzsa következett. Ezt sokan ismerik, de valószínû, hogy többen nem és õk jártak jól! Ráadásul ez az OKT útvonala is! Finoman szólva bizarr, durvábban fogalmazva brutálszar! Ettõl függetlenül ezen is túl kellett esni. Kisbózsva aztán Nagybózsva [84km]. Már vártak: a dzsindzsában leelõzõ Annáék informálták a pontõröket közeledtemrõl. Itt leültem kicsit, dumálgattunk, regenerálódtam, ittam egy sört (mégsem kellett volna). Innen hosszú és még akár unalamsnak is mondható szakaszok következtek, Kishuta, Nagyhuta, aszfalt. Nem zavart igazán, Kishután egy szimpatikus krimó teraszán elhelyezett padra kuporodtam, mintegy arra várva, hátha utolér Zoli, hiszen annyira lelassultam, hogy van rá esély. Még a villogómat is kiraktam, hogy feltûnõ legyen. De egy lélekkel sem találkoztam, nem jött senki. Aztán felpattantam, továbbindultam. Nagyhuta elõtt valami állat morgott rám a sötétbõl, de hogy mi lehetett... Sosem tudom meg. A botok összecsapásának zajával sikerült elijesztenem. Vágáhután [95km] csak OKT pecsételés volt, ember sehol. Nagyon nyomasztó volt. És ez így ment a Rákóczi-fáig. Persze, útközben megtévesztett a track, lecsúsztam a jelrõl és jóféle kis erdõnátvágós mókával jutottam vissza a kijelölt ösvényre, aminek nagyon örültem, mert ott legalább nem volt irgalmatlan köd. Feljebb öt méternyire is alig láttam el... Aztán a Rákóczinál [102km] jött három túratárs. Beszéltünk pár szót, pirkadt is, egész jó lendületet kaptam. Volna, ha nem pont akkor pukkan el egy hólyag, észveszejtõ fájdalom követte. Kaptam egy fájdalomcsillapítót, talán hatott is, mert fél óra múlva a bicegést erõltetett menetre bírtam felváltani. Kiszámoltam, hogy van még esélyem beérni 25 órán belül, ha belehúzok. Még a segítõkész hármast is utolértem a tengerszemnél [107km], innen meg lefutottam a vízmosáson keresztül. Meglepett, hogy összefutottam a Varjas párossal, kissé õk is meg voltak zuhanva. Kb 2,5 km-rel a cél elõtt aszfaltra értem, mentem, mint a gép, és végül 6:30-ra beértem a célba. Huszonnégy és fél óra. Nem semmi élmény volt, azt mondhatom!

Tehát 112km, 3400m szint, 24:30. Meglett a gyengécske 4,5-es átlag, de legalább nem stresszeltem magam. Sok tapasztalatot gyûjtöttem és mégtöbb sebet, hólyagot a sarkamra. De jó lesz így a Kinizsi! :-D







 

 
 
 Túra éve: 2013
KellyTúra éve: 20132013.11.02 17:04:55
megnéz Kelly összes beszámolója

 Sziasztok!


Egy kicsit csúszva,de rá értem össze rakni eme kedves túránk zenés fotóanyagát. :) :


http://www.youtube.com/watch?v=82TpGwXtlRQ


Készült film is a túráról,Tonisz Körtisszel,és Turiszt INÁ-val.

 
 
aa194545Túra éve: 20132013.07.24 02:06:39
megnéz aa194545 összes beszámolója

Profi szervezés, örültem, hogy ott lehettem. A 35 km-es résztáv nyomvonala letölthetõ INNEN. Az útvonalleírás pedig letölthetõ INNEN.

 
 
greenpioneerTúra éve: 20132013.06.25 01:09:26
megnéz greenpioneer összes beszámolója

 Sok tekintetben emlékezetes túra. Alább a beszámoló.


http://kiazoldbe.blog.hu/2013/05/17/az_utolso_csepp_802

 
 
 Túra éve: 2012
ToteszTúra éve: 20122012.05.20 22:22:28
megnéz Totesz összes beszámolója

 Vipera-para a Rákóczi túrán. Ez volt a túra NB II harmadik futama. Szuper volt ;)


Beszámoló itt.

 
 
 Túra éve: 2011
Cam MogóTúra éve: 20112011.07.05 16:55:05
megnéz Cam Mogó összes beszámolója

 Rákóczi 75


Sárospatak, tornaterem, zuhogó esõ egész éjszaka. Reggel rövid idõre esõszünet. Vacillálás a rajtban: 120-ra jöttem, de ki tudja, mi jön még az égbõl, nem merem bevállalni. Találkozom B.Istvánnal és csapatával, õk a 75-re neveznek, nosza legyen. Õk még reggeliznek, így elindulok egyedül. Átszelem a kihalt Várkertet, elhaladok a vár mellett, kisétálok Sárospatakból. Irány a Bodrogköz. Még sose jártam erre. Az esõ újra elered, hamar feladom a száraz láb reményét. Csapások a fûben, aligjárt szekérutak, ártéri erdõ, festõi holtág. Felsõberecki híd lábánál van az 1. ellenõrzõpont. Utána fel a Bodrog-töltésre. Nyugaton a Sátoros-hegyek panorámája - errõl az oldalról teljesen új nekem. Kis betonhídon átkelés a Ronyva patakon, (ami mint tudjuk "hajózható"), és már Szlovákiában vagyok. 

Borsi kis település közvetlenül a határ mellett. A sportpálya mellett az elhanyagolt, jobb sorsra érdemes Rákóczi kastély. Itt született a nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc. Kedves pontõrök, emlékszoba, fényképezés. Közben több csapat túrázó is összefut. Ismét útra kelek, immár nem egyedül, Istvánék csapatához csapódom. Együtt megyünk egészen a célig. Azért Borsiban még lenyomunk egy Zlaty Bazan-t, majd a szitáló esõben lábunkat a nyakunka vesszük, irány Magyarország. Az esõ vigasztalanul esik. Az országút szélére húzódunk a vizet felverõ autók elõl. Átkelés a határon, a Ronyván, majd Sátoraljaújhely központján.

A 3. ep a Kálvária aljában fogad. Zsíroskenyér és sör az ellátmány. Két nagy karéj kenyeret is befalok, nagyon jól esik. Közben sajnos az esõ is "jól esik". Felmegyünk a Kálvária-hegyre. A stációkat, melyek az elcsatolt városoknak állítanak emléket, gyönyörûen felújították. Fent a Szt.István kápolnánál megkeressük szemünkkel a Kovács-villát. A hegyrõl lefele sikerül jó nagyot tanyáznom, kezem-karom-ruhám csupa sár. De hát ilyen is kell, most ezt kell szeretni. 
Lecsorgunk a Bányi-nyeregbe, majd az országutat elérve hamarosan rákanyarodunk az Országos Kékre. Ez, mint várható volt, agyagos sárral fogad. Cuppog a cipõ, kapaszkodik a kéz a botba. A Nagy Hallgató felé ballagva aztán megszelídül a sár, és igazi szépre vált a Zemplén. A P- találkozása elgondolkodtat: innen csak pár km a Rákóczi-fa, ahova utunk végefelé visszakanyarodunk, mennyivel egyszerûbb lenne levágni a ránk következõ nagy kanyart... Vágáshutára lefelé menet szembetalálkozunk az 50-es táv néhány résztvevõjével. Nekik ez volt a fordítópont. Vágáshutai ponton kis pihenõ, zoknicsere. Nem mintha sokáig tartana a száraz cucc, de azért mégis jó érzés.

Nagyhuta felé menet rálátunk a Fekete-hegyre, és István az idei téli Vaddino-túráról mesél. Nagyhután elválunk a 120-as táv útvonalától, nekünk a következõ cél Újhuta. Festõi völgyben kezdjük meg a kapaszkodást, felmászunk az Eszkála-tetõre. Ez már a Zemplén belseje, a táj gyönyörû, az esõ is alábbhagy. Most már nem bánom, hogy itt vagyok, szétázott talpakkal, szétázott ruhában. A hegyek mindenért kárpótolnak. Eszkála-erdészháznál pecsételünk. Továbbhaladva nemsokára e
lkerített vízmû védterület jelzi az újabb település közeledtét. Újhutára érünk. Az Emese panzió mellett áll a pontõrök sátra. Itt is lehet választani sört vagy energiaitalt. Kis ejtõzés után, friss erõvel vágunk neki a maradék kilométereknek. Makkoshotyka felé vesszük az irányt. Az OK szekérútját legyalulták, ezért itt is nagy a sár, ragad a cipõre, több kilót cipelünk a lábunkon. A faluba beérve István helyismeretének köszönhetõen azonnal megtaláljuk a pontot. Hány ember van utánunk, kérdik. Nem tudjuk, az már korábban kiderült, hogy a 75-ös távon heten indultunk összesen, a 120-ason pedig tán 17-en. Az idõ olyan jó, hogy az egész nap viselt vizes pólómat kicserélem szárazra. Mennyei érzés.

Elindulunk a pontról a kápolna felé. Egy faajtón kell átjutni, a K- jelzés az ajtóra van festve. Az ég kitisztul, kisüt a hanyatló nap. Keskeny ösvény vezet egy nagy, aranyló búzatáblán keresztül. Nem messze látszanak Sárospatak tornyai. De mi még nem arra tartunk, sõt nem is a jellegzetes alakú Megyer-hegy felé, hanem ellenkezõ irányba. Cirkáló-tanyánál kutyaugatás fogad, gazdája kiszól, hogy ne féljünk, menjünk pecsételni. De nekünk itt nem kell, így inkább óvatosan elslisszanunk a kutya mellett. Róka-völgyben felfelé haladva már erõsen sötétedik. Lassan elérjük a P- jelzést, amitõl már csak pár méter a Rákóczi-fa. Pecsételünk. Sikerült lámpa nélkül ideérni, de most elõ kell venni a fejlámpát.

Kékrõl piros jelzésre váltva indulunk a Megyer-hegy felé. Szentjánosbogarak villognak az út mellett, és bár kerülgetni kell a tócsákat az úton, jól fogynak a kilométerek. Nem is lenne semmi baj, ha nem mordulna meg az ég. Ahogy a Tengerszem felé kanyarodva megkezdjük a mászást, ismét nyakunkban az égi áldás. De ez most kiadós zápor, nem csak amolyan csendes esõ. Még szerencse, hogy nem nyílt terepen ért minket. Így is csuromvizes minden rajtam, mire felérünk a malomkõ bányához. A tóból semmi se látszik a sötétben, örülünk, hogy megtaláljuk a pontot a szakadó esõben. A kõfejtõk hajdani szállásán rendezkedtek be, ami egy boltozatos, barlangszerû hely, szabadkürtõs tûzhellyel. Lobog a tûz, kapunk kekszet, bíztató szót.

Zuhogó esõben indulunk lefelé a hegyrõl. Némi bizonytalankodás, útkeresés után már lefelé cuppogunk. Mindenki csak arra vigyáz, hogy nyak- és lábtörés nélkül lejusson. Mire kiérünk az erdõbõl, eláll a zápor, nemsokára még a csillagok is látszanak az égen. Közeledik a 37-es út zaja, közeledik a város. Még át kell szelni Sárospatakot, elhaladunk az öreg Kollégium mellett, a cél a város túlsó oldalán van, a Vay Miklós Szakközépiskolában. Remóék nagy örömmel fogadnak minket. Megkapjuk az oklevelet, kitûzõt, közös fotó készül a csapatról, és hamarosan az isteni finom gulyáslevest kanalazzuk. Sajnálom a rendezõket, mert az idõjárás nagyon betett nekik. A korábbi évekhez képest töredék volt csak a túra résztvevõinek száma, és errõl nem õk tehetnek. Õk készültek, helytálltak, kitûnõ ellátást adtak. Köszönjük a rendezést.  

 
 
nagypapaTúra éve: 20112011.07.05 16:37:05
megnéz nagypapa összes beszámolója

Rákóczi 25


2011


A közmondásoknak - többek között - az a haszna, hogy váratlan vagy kellemetlen helyzetekben van mibe kapaszkodni. A péntekrõl szombatra vivõ éjszaka tehát azzal kábitottam magam, hogy a reggeli vendég nem marad estig. Ezt a bölcsességet átalakitottam és azt képzeltem, hogy az esti vendég reggel majd elmegy. Közlöm, hogy nem ment el. Itt maradt délelõttre és hogy utána mit csinált, azt az érdeklõdõ megtudhatja Cam Mogó beszámolójából. Nem is mondok többet, mivel Béla bácsi - lásd egyéb helyeken - teljesen nevelhetetlen embernek fog mondani állandó idõjárási aggályaim miatt. Én azonban nem a 6.20-assal jöttem, nem is elõször, tudtam, hogy a túra különbözõ szakaszain mi vár ilyen idõben a gyalogosra. Ezen felül, egy kellemetlen februári baleset miatt a doktorok kispadra ültettek és bár két-három hét múlva nem láttam sok értelmét a veszteglésnek, mégis - a szakemberek iránti tiszteletbõl és polgári tudatlanságom miatt - az elsõ félév megszokott túráit kihagytam. Pedig milyen szép tavaszi idõ volt! (Már megint az idõjárásról beszélek.) Tudni kell azonban, hogy napjainkban az orvosi vizsgálatok nem történnek meg egyik napról a másikra, vagy egyik hétrõl a következõre, igy hát csak május utolsó napjaiban derült ki, hogy a feltételezett diagnózis nem igazolható. Áll viszont Solymár Éva elismerõ véleménye a porckorongjaim rugalmasságáról és megszivlelendõ Czeizel Endre baráti megjegyzése: "ott is maradhattál volna, derékszögben". Végül, mint túrázót, a háziorvos zárószavai dobtak fel: megmaradásom a rendszeres járkálásnak  köszönhetõ. Harmincnál több éve ismerjük egymást, õ már csak tudja. A Kinizsire is tõle kaptam a papirokat.


A féléves szünet miatt azt terveztem, hogy 50 kilométerrel kezdem. Azt a távot - normális körülmények között - bakancsban is meg tudom tenni, most azonban nem biztam magamban. Kedvetlen voltam a folytonos esõ miatt és tudtam, hogy a Szárhegy után kezdõdik a sár. Bot nélkül nem kellemes lejönni a Kálvária utáni lejtõn, mert hasonlit a Getére, bár azért jóval rövidebb. Lám, a kiváló Cam Mogó sem úszta meg végig függõleges helyzetben, ha jól értem a szövegét. Éjszakai vizsgálódásaim és töprengéseim újból néhány ismert aranymondáshoz vezettek: néha a kevesebb több, meg a kedvetlen túrázó inkább el se induljon. Ilyen megfontolások után a távot 25 kilométerre csökkentettem. Vizbõl az is eleget hoz. Tavalyelõtti, sportcipõs élményeimet leirtam az akkori túrabeszámolómban. Most majd újra gondolom a történetet, felidézem, hogy mennyire emlékszem a részletekre. A Long erdei bolyongás jó tájékozódási próba lesz. Ezek után szerényen vonultam oda az inditó asztalhoz és 25-ös papirokat kértem.


A stilus modernsége érdekében azonban most visszalépek háromnegyed napot, felállok a Keletiben lévõ padról és méretes hátizsákommal elindulok a nyolcadik vágány felé. A motyójával igyekvõ vénember felkeltette egy tv-stáb érdeklõdését. Arra ébredtem álmaimból, hogy egy fiatalember kamerát szegez nekem és azt kérdi, hogy vajon én is kedvezménnyel utazom-e? Fogalmam sem volt, hogy miféle újabb elvonásról lehet szó, de türelmesen azt feleltem, hogy én már öreg vagyok, remélem, hogy megmarad a nullás regisztráció. Lehet, persze, hogy mást mondtam, nem szeretem az utcai kérdezõsködéseket. Mindenesetre, utólag, meg vagyok elégedve magammal, mivel más alkalommal kurtán-furcsán szabadulok meg a riporterektõl. Az ismerõsök és nem-ismerõsök felfigyeltek a jelenségre, már Patakon közölték, hogy felszerelésem láttán sejtették, hogy a Rákóczira megyek. A következõ héten szintén fogadhattam a gratulációkat. Azt kell hinnem, hogy egészen könnyû a közéleti szereplés. Ha nem szólnak mások, hamar el is felejtettem volna az egészet, mert azon bánkódtam, hogy megint véget ért egy hangulatos esemény. A Rákóczira általában Magyar Balázzsal mentünk és az utat Miskolcon megszakitva a vasútállomás éttermében  ebédeltünk, majd a következõ vonattal értük el Patakot. Ez bizony már múlt idõ. Ha évek során megismertük a személyzetet, akkor rosszul esik, hogy a vendéglõ bezárt, nem látjuk többé az ismerõs arcokat. Ettõl függetlenül szegénységi bizonyitványt jelent- nem tudom kiknek  és mi okból - hogy megszûnik egy nagyvároshoz illõ,  szépen felujitott, utasokat szolgáló létesitmény. Lehet, hogy egy idõ múlva second hand angol ruhákat fognak árulni benne, minden csütörtökön friss készlettel. Ezt a könnyen folytatható elmélkedést itt lezárom.


Vonatunk ügyesen kerülgette a sötét felhõket. Azt hittem, hogy minden jóra fordul. Este hat óra volt, változó mennyiségû felhõzettel. Békés pataki légkör fogadott. Az állomásnál lévõ büfében szokásosan csak üveges sör volt kapható, de a kollégiumhoz vezetõ Táncsics Mihály utcában szép tiszta sörözõt gondozott egy magányos asszony. Vajon mekkora forgalma lehet? Nem firtattam, inkább azt emlitettem, hogy én is idevalósi lennék, mivel 79 évvel ezelõtt a nem túl messze lévõ Bercsényi utcában láttam meg a napvilágot. Rövid diskurzus után vegyes érzelmekkel indultam tovább, mivel a pataki diákok emlékkertjébõl ellopták Bessenyei György szobrát. Máig sem került elõ. Azt viszont örömmel állapitottam meg, hogy a város fõutcáját most is szépen gondozott virágok diszitik. Erre méltán lehetnek büszkék és ebbõl az érzésbõl valamennyit én is átveszek. A Vay Miklós szakiskola nyitott ajtókkal várt, Remó az udvaron járkált. Hatalmas mennyiségû szilárd és folyékony ennivalót tárolt a rendezõség, félõ volt, hogy nem lesz aki elfogyassza. Három-négy alak üldögélt a tornaterem homályában, csak remélni lehetett, hogy estére többen leszünk. Magányosan kóboroltam egy keveset, gyrost ettem az egykori sörözõbõl átalakitott bisztróban, ismerkedtem a helyi izekkel. Megtudtam, hogy az elsõ szakaszon vegyesen lesznek szalagok illetve fehér pöttyök a fák derekán. Eljött az este, de a két kezemen meg lehetett számolni a vállalkozó szellemeket. Kevés alvó vendég igérkezett. Kilenc óra tájban kimentem az utcára és megállapitottam, hogy megindult az esõ. Nem sûrû, de elegendõ ahhoz, hogy érdemes legyen bakancsot húzni. Kisebb szünetekkel igy ment ez reggelig. Akkor mintha el akart volna állni a csepergés, de ez csak az emberek megtévesztését szolgálta. Az elszántak közül megjelent Wehner és Siményi de õk sem indultak korán. Hátha bejön a közmondás állitása.


6:53-kor indultam. Optimista módon szélkabátot húztam magamra, de egy negyed óra múlva, bánatosan, a csuklyás köpenyre váltottam. Nem lesz ma kikelet gondoltam. Az oszlopokon, kéményeken álló gólyák mozdulatlanul áztak. Közös sorsra lettünk itélve. Mi õket néztük, õk nyilván minket és gondolkodhattunk, hogy miért is tesszük ki magunkat a látható viszontagságoknak. A Patakról kivezetõ utcákon nincs változás. Különbözõ állagú házak között megyünk. Amelyiknek van tehetõs tulajdonosa, az szépen néz ki. Néhány virágos kert képe albumba illene, mások az elmúlás jeleit mutatják. Az egyik ház kapujában egy névtábla tûnik fel. Éppen csak ránézek és megyek tovább. Ilyen nevû ember több is lehet Patakon. Én egy tehetséges szakmabeli férfit ismertem, aki minden hét végén hazautazott Pestrõl Patakra. Kitakaritotta idõs anyjának a lakását és fõzött neki a következõ hétre. Igy mondták. Azt is megmondták, hogy hol volt a lakás. Becsültem a gondoskodását. Szép dolog az ilyesmi minden korban. Aztán megölte valaki, akivel kapcsolatban állott. A homoszexualitás veszedelmes állapot. Sajnáltam. Ma már többet tudunk biológiából, mint pár évtizeddel korábban. Jó fiú volt és szerencsétlen férfi. Egy sóhaj után már kinn vagyok Végardón.


A Bodrog gátján túli világ, a Long erdõ hozza a várható formáját. A talaj nem olyan mély mint tavalyelõtt, a magas fû és az esõtõl telitett bokrok azonban alaposan eláztatnak. Bakancsot húztam, ezért gond nélkül, tank módjára igyekeztem elõre. A kezdeti szalagokat a fehér pöttyök váltják fel. Általában jól láthatók a jelek. Néhány helyen bizonytalankodtam, de nem tévedtem el. Hálás vagyok azoknak, akik elõttem jártak. Nem voltak sokan, de a füvet meghajlitották. Nyitott szemmel eligazodott az ember. Második alkalommal menve már elõre vártam a megbúvó tavakat, a holt ágakat, a magas erdõt, a tisztást, majd újból a dzsumbujt, tudva, hogy annak a végén elérjük a méhkaptárokat és a köves utat. Érdekes volt, hogy már biztonságban, a vártnál hosszabb ideig tartott a balkanyar az alsóberecki hidig. Ott voltak derék pontõreink. Száraz autójukban morzsolták a perceket és az érkezõ túrázókat. 9:25


Most éberebb voltam, mint két éve és észrevettem az Alföldi Kék festését, mielõtt a gátra felkanyarodtam volna. Számomra a túra és az ember mindig összekapcsolódik. Ebben az esetben Mezei tanár úrra gondoltam, aki pár éve erre járt, miután a teljes kék kör befejezése felé igyekezett. Ez kimarad az életembõl de õszintén örülök, ha barátaim teljesitményének helyszinén járok. Ezután szépen felballagtam a gátra és elkezdtem a kanyargást a nem túl magas, de vizes fûben. Ilyenkor a sarkammal és utána a talpammal  érek földet, kevesebb vizet szedve fel a lábbelire. Megvan a frissen telepitett erdõ, a még frissebben ültetett diófák. Balra a Sátor-hegyek csoportja, a magasabb csúcsok szép felhõgallért viselnek. Nézek hátra, de senkit sem látok. Nézek elõre, de a romos hid kicsit mélyebben bújik meg, csak közelebbrõl vehetõ észre. Végül feltûnik egy fekete folt a távolban, valaki jön utánam. Nagyjából egyszerre kelünk át a csatornán. A meder láthatóan megszenvedte az utóbbi idõk esõzéseit, az oldala már nem olyan szép mértanilag, mint korábban. Még néhány túratárs közelit, õk azonban a lakótelep felé röviditenek, megspórolva ezzel a hivatalos út kellemetlen köves szakaszát. Megérkeztem Borsiba.


Meglepetésként Kanya Jutka és Nagy Török Katalin állt a Rákóczi-kastély kapujában. Oda húzódtak be az esõ elõl. A praktikus megoldást csak az  idegenforgalomból származó hangzavar rontotta, de azért lehetett "kommunikálni". Kölcsönösen kifejeztük örömünket, hogy ismét találkoztunk. Mint teljesitménycentrikus, azonban hamar nekivágtam a vasúti átjáró és a templomok felé vivõ útnak. A felüljárón mindig élvezem az északkelet felé  nyilegyenesen futó sinpárok látványát. A másik vonal Kisújhelyrõl Kassa felé megy. Béla sógorom idõnkint emlegette, mert a háború végén, vonat hiján, gyalog kellett felmennie Újhelyrõl Kassára, ami - teljesitménytúrázó érdeklõdés hiján - elég kellemetlenül jött neki.


A hidról lejövet balra fordulunk. Némi aggodalom élt bennem, hogy Borsiból kiérve hogyan fognak végigönteni az országúton szaladó autók. Szerencsém volt, a megfelelõ oldalon haladva, a kevés szembõl jövõ autó megkimélt a zuhanytól. Mint korábban megirtam, a földrajzi fekvés folytán túlnyomórészt TV (Trebisov, Tõketerebes) illetve MI (Michalovce, Nagymihály) betûjelû jármûvek közlekednek erre. A sineket keresztezve néhány lépés után visszajutunk Magyarországra. A járda bal oldalán fém dombormû hirdeti, hogy itt szakitották szét az országot. Két éve még nem volt itt ez az emlékmû. Ennyivel vagyunk elõrébb? Ha mai, átlátogató-bevásárló szlovák lennék, nem tekinteném barátságos üdvözletnek ezt az alkotást. József Attila szavaira gondolok. "A harcot, amelyet õseink vivtak, békévé oldja az emlékezés." Tényleg?


A Rákóczi utca elégnek tûnik az átmenõ forgalom lebonyolitására. Kár volt nyugtalankodni a határnyitás idején. A gyakorlati életben mindig szükség van megbizható, ellenõrzött hatástanulmányokra. Érdemes várni. És megérte kivárni annak a felfordulásnak a végét, amelyet a városközpont rekonstrukciója jelentett. Két éve árkok és kupacok között bukdácsoltam a Petõfi utca felé, de már tavaly, év elején megkaptam Bocsor Zoltán barátom amatõr képeit a szakszerû, a mûemlékvédelem, a történelmi múlt szempontjait messzemenõen figyelembe vevõ átalakitásról. Az ujhelyiek örülhetnek régi-új városuknak. Én is örülök minden sikeres képet mutató vidéki településünknek.


Az esõ nem állt el, a Hegyköz átláthatatlan szürkeségbe burkolózott. Megyek felfelé. Még megvan a bal oldalon a kék nyomós kút. Ha valakinek eszébe jut az itiner figyelmeztetése, megtöltheti kulacsát. Néhány kanyar után fenn vagyunk a hegy derekán, a Kálváriához vezetõ elágazásnál. Az út itt már keskeny, az autósokat óvatosságra intik. Keressék az út idõnkinti kiszélesedését, hogy zavartalanul el tudjanak menni egymás mellett. A számomra utolsó ellenõrzõ pont egy ilyen parkolóhelyen van. (11:46) Kiszela Miki és Panni intézi az adminisztrációt és traktál zsiros és vajas kenyérrel, hagymával és - luxusként - dobozos sörrel. Idõ bõven van, az idõjárás nem javul. A tervet teljesitettem, lehet társadalmi életet élni. De hol van a Wehner-Siményi páros, hiszen a rajtnál beszéltem velük. Jó, ezek nagymenõk, de azért szeretném látni õket. Húsz-huszonöt perc múlva néhány társukkal együtt befutnak. Az emelkedett hangulatban még csábitanak is, hogy menjek tovább, én azonban maradok az éjszakai döntésnél. Gyenge irigységgel nézem õket, amint rövid szünet után,  hosszú lépésekkel elindulnak a Kálvária bejárata felé. Nekem szilárdnak kell lenni. Még pár percig ott maradok, aztán kényelmes lépésekkel elindulok lefelé. A Petõfi utca felsõ végén szembe jön egy régi ismerõs: Megyeri Laci. Jó utat, jó szerencsét!


 A bõséges idõ lehetõséget ad a szemlélõdésre. Szépen rendbehozták a házakat, a városházát. Friss szinben virit a templom, a diákkollégium. Az utca diszburkolatot és új padokat kapott. Virágok szinesitik a teret. Nézem az órámat. A zónázó rendszerben minden óra 47-kor indul vonat Szerencs felé és ezek közül minden második végigmegy Pestig. Biztosan jólesik ez az ország szélén lévõ város lakóinak. Az állomás szép, tiszta, az indulásjelzõ áttekinthetõ. Még van húsz percem. A vonat benn áll, beülök.


Patakon szombat délutáni békesség fogad. Néhány, buszra váró ember és beljebb, a kollégium mellett, kiránduló vagy üdülõ diákcsoport. A túrázók elvonultak, Jutkáék már a célban fogadnak óriási mennyiségû levessel és puha kenyérrel. Remó átnyujtja az emléklapot és a távon legidõsebbként végigmenõ egyénnek járó emléktárgyat. Léggömböt is kapok, aminek Áron unokám fog örülni. Éljenek a szponzorok!


Jutkával és Katival indulunk az állomásra. Pillanatnyilag jó idõ van, de Bodrogolaszi táján jobbra nézve el lehet gondolkodni azon, hogy az arra lévõ sötét felhõ nem fogja-e megkeseriteni a Cseréptó felé igyekvõk életét. Mi azonban biztonságban társalgunk egészen Miskolcig.


Jó volt a rendezés, kiváló az ellátás, gondos az eligazitás. Az idõ lehetett volna jobb is. Jövõre újból jövök. Köszönöm a szervezést. Viszontlátásra!

 
 
 Túra éve: 2010
bambiTúra éve: 20102010.07.20 07:49:31
megnéz bambi összes beszámolója







A Rákóczi 110 nem romantikus séta


A Rákóczi 110 teljesítménytúrát idén július elsõ hétvégéjén rendezték meg Sárospatakon. Én is elindultam rajta.


Érdeklõdéssel hallgattam korábban a túrabeszámolókat a hosszú távú éjszakai túrákról. Felkeltette az érdeklõdésemet, vajon milyen éjjel túrázni. A túrát megelõzõ hetekben már lélekben készültem, de igazán nem is tudtam mire vállalkozom.


Kissé bátortalanul mondtam ki nevezéskor, hogy a 110km-es távon szeretnék indulni. Szombat reggel 6 óra volt, mikor a közös rajttal elindultam. Idõ felhõs, én mégis könnyed rövid futó ruhában, az Inov Roclite 315 cipõben, inov-8 Debrigaiter 32 terepfutó/tájfutó kamásliban vágtam neki. Kíváncsi voltam, hogy ilyen hosszútávon mennyire lesz kényelmes a cipõ.


Sárospatak utcáit sietõs léptû túrázók és kocogók ébresztették. Gyorsan kisebb csoportokra bontódtunk, attól függõen ki milyen tempóban haladt. A sárospataki pincesor még az esti borozgatástól egy kicsit álmosan fogadott bennünket. Nem úgy, mint a szúnyogok kik örömmel vették a svédasztalos reggelit. Mindenki, így én is igyekeztem szúnyogriasztóval alaposan meghiúsítani ezt.


Az elsõ ellenõrzõ pont Pogánykútnál volt. Egy pecsét és szúnyogok vártak. Megnéztük a kút helyreállított változatát. Érdekes történeteket fûzõdnek a kúthoz.


Tompa Mihály a pogány törökökkel hozza kapcsolatba a helynév eredetét.


Komlóskai ellenõrzõ pont után Puszta-vár tetõ felé vettük utunkat. Az idõjárás mindeddig kegyes volt hozzánk a távolból dörgõ sötét felhõk csak méregették a semmitõl vissza nem riadó túrázókat.


Puszta-vár tetõre egy meredek, de igen jól kialakított ösvény, szinte már lépcsõ vitt felfelé. A bélyegzõt bezzeg kitették a meredek oldal egyetlen fájára. Egyensúlyozva kellett pecsételni.


Az emelkedõ ismét összeverbuválta a csapatokat, de hamarosan a lejtõn megindultak kik merészebbek voltak. De újabb ismeretségek is születtek. Így két Gábor és egy Zoltán társaságában túráztam tovább.


Nem igen volt lassítás engemet is szinte magával ragadott a többiek tempója. Nem nagyon tudtam a tájat magamba fogadni. Nem a nézelõdés ideje volt, ha nem szerettem volna egy-egy szederindában fenn akadni. Így is pár emlék karcot kaptam tõlük. A csalán csípését már fel se vettem, annyira figyelnem kellett a lábam elé.


Egy hosszú sûrû ligetes részen is áthaladtunk. Szinte alagutat alakított ki, elment volna simán labirintusnak is. Néha elkalandozott a figyelmem. Arra gondolva, hogy ha így futunk, akkor én nem bírok végig menni.


Majdnem végig a piros turistajelzésen haladtunk. Ez egy kicsit megkönnyítette a figyelést és a tájékozódást. Én még térképet használtam, de a fiúk már GPS-sel mentek. Mint késõbb kiderült igen praktikus fõleg az éjszakai túrázásnál nélkülözhetetlen.


Idõközben egy kis heves zápor frissítette fel a levegõt. Mire az esõkabátot felvettük már el is állt. Szerencsére csak sár lett, a cipõm nem ázott át. Csak arra volt jó, hogy kivettem az esõ pelerint és szenvedtem vele, mert olyan könnyen már nem tudtam vissza tenni.


Király-kút érintésével haladtunk Regéc-várához. Nehéz elképzelni, hogy a most csak romfalak mögött egykor milyen nagy történelmi események zajlottak. Még nehezebb elképzelni, hogy ilyen kietlen vidéken éltek emberek. Milyen jó formába lehettek, hogy ilyen magasra feljöttek. 28,93 km-nél vagyunk. Kellemes érzés, hogy nem érzem még, a közel 30 km-et.


A Fehérkúti vadászháznál egy szemérmes hölgy, azaz egy kút várt bennünket friss vízzel. Jól esett felfrissíteni magamat. A „hölgy” a kerékpáros túrán indulókat is megállásra késztette. Csak azt nem tudtuk iható-e a víz. Én megoldottam, hogy ne érezzem az ízét, pezsgõtablettát tettem bele.


Nem messzire tõle óriás hangyák hada lepett meg bennünket. A fotós kíváncsiságomnak meg lett az ára, mert míg lefotóztam õket, egy tucat rám mászott.


Sólyom-kõnél az ellenõrzõponton egy kicsit megpihentünk. Tapasztalatcsere volt a bringásokkal, milyen energia szeletet használnak. Meglepõdtek a távon, melyen indultam. Még gombócból is sok, mondták. Sólyom-kõtõl nem messze óriás torta szelet várta az arra elhaladókat. No, nem belé harapni, mert kõbõl van.


Sólyom-kõt elhagyva túratársaimmal latolgattuk, hogy megnézzük az 2006. január 19-én lezuhant szlovák KFOR békefenntartó repülõgép 42 elhunyt katonájának emlékére, a baleset helyszínén állított emlékmûvet. De nem tudtuk pontosan mennyi idõt venne el ezért nem tettük. .Így tovább mentünk.


Most se volt pocsolyától mentes a túra, fõleg a vaddisznó etetõ és megfigyelõ helyek körül. Milyen nagy disznóólat tudnak csinálni. Szívesen megnézném õket, de csak a magaslesbõl.


Amadé-vára mellett elhaladva értünk a gönci Pálos kolostori romokhoz. Alig álltunk meg a szúnyogok leptek meg bennünket. Szúnyogriasztó és egy kis folyadékpótlás után, körbe néztük a kolostort. Érdekes hangulatot keltett az erdõ mélyén a kolostor.  Az jutott az eszembe, jó lenne tudni a történetét, akkor legalább el tudnám képzelni, milyen lehetett fény korában. De így csak remetéket tudok ide gondolni, kik távol mindentõl éldegéltek.


 


Telkibányán a frissítõponton nem sokat pihentünk. Pedig többen betértek egy sörre. 48,4 km-nél tartunk. 1674m szintkülönbséget tettünk meg. Már kezdte érezni a távot a lábam. Kb. egy 50 km-es túra ennyi lenne. Már a cél felé járnék. Már melegítenék a levest. Most viszont még a felénél sem. Jobb, ha nem pihen meg teljesen a lábam.


Telkibányáról Hollóházáig nem volt köztes ellenõrzõ pont. Erõs menetben tettük meg a 12,9 km-t. Néha jól esett volna lassabban menni, de tudtam, hogy az csak lassítana. Szerencsére sok patak keresztezte a túrát. Jól esett megmosakodni. Felfrissülve úgy éreztem, mintha a természet erejével megerõsödve folytathattam utamat. Ábrándoztam, hogy mit is ennék, ha a célba érek. A tusolásról. Pihenésrõl.


Hollóházán rövid frissítés után betonúton mentünk egy darabig. Még világosban, egyszer csak az erdõbõl kilépve a távolban megpillantottam a Füzéri várat.


Legszívesebben megálltam volna csodálni. Olyan szépen aranyozta be a lemenõ nap sugarai. Ennyi kilométer után egy kicsit magasnak tûnt a távolból. Majd a kis utcákon keresztül 19:48-kor a ponthoz értünk. A Füzéri várhoz nem vezetett fel a túra, de a kíváncsiságunkat most nem tudtuk elnyomni. Hirtelen annyi út vezetett felfelé azt se tudtuk melyiken induljunk el. De azt mondták mindegyik, felvezet. Persze, de mennyit kerülünk addig. Szerencsére felfigyeltünk az útba igazító táblára. Rövid szerpentin után, lépcsõ jött. Pechemre mikor már a sima úton is nehéz a járás most még lépcsõzni kellett. Nem mertem hinni a szememnek, hogy a kezdeti falépcsõt felváltotta a hegy sziklájába vágott lépcsõ. Nagyon szép volt! Ugyan kinek volt erre energiája és mikor? Most így utólag néztem meg, hogy már a 13. században hozzákezdtek a kialakításához. Nem csodálom, hogy hajdanán bevehetetlen volt a vár. Már az miatt is, hogy egy vulkanikus eredetû sziklatömbre épült és három oldalról szinte megközelíthetetlen. Ráadásul olyan huzatos volt hogy majd elvitt a szél. Vagy lehet, hogy többet kellene ennem? Igen jó edzésbe kellett lenni annak ki ide fel akart jutni fõleg úgy, hogy még legyen kedve támadni, harcolni. Sajnos hiábavaló volt a mi támadásunk is, mert már nem volt nyitva. Megpróbáltuk oldalról elfoglalni, azaz csak körbe menni. Egy keskeny ösvényen el is indultunk, de nagyon meredek helyen vezetett az út. Én meg nem vagyok híres a sziklafalmászásomról. Így nem lett belõle semmi. Jobbnak láttuk folytatni a túrát.


Kezdtem fáradni. 67 km-nél jártunk. Még sok volt hátra elõttem az éjszakai rész. Mintha kezdõdõ vízhólyag lenne minkét lábam nagy lábam ujjánál. Nem álltam megnézni, a helyzeten mit se változtatott volna. Úgy érzetem még sem nõnek vagy legalábbis nem nekem való táv ez. Nincs a szervezetem 110 km-re felkészülve, fõleg nem mentálisan. Egy nõ tipegjen kis cipõcskében, ápoltan és nevetgéljen. Nekem viszont most nem volt erõm még mosolyogni sem, nehezen mentem. Fájt a csípõm, a lábaim. Izzadt vagyok, jó lenne fürödni.


Gábor meglepõdve fogadta a nõies elgyengülésemet. Így utólag azt mondta, számított rá, hogy mentálisan meg fog viselni, de nem gondolta, hogy ez lesz. Megpróbáltam nem arra gondolni, hogy nem megy, hanem hogy végig kell mennem bármennyire is nem nõies. Nincs megállás! Ha feladom, akkor is be kell mennem. Köszi Gabi, hogy nem hagytál ott.


Füzéren ismét hozzánk csatlakozott egy puli formájú kutya. Kísért, kísért bennünket, majd ha fájó szívvel is, de rendre kellett utasítani, hogy õ nem túrázhat velünk.


Átkelve egy patakon már érzõdött, hogy késõ este van. A tücskök egyre jobban hegedültek. Ligetes részen haladva összetalálkoztunk egy idõsebb túrázóval, ki korábbi tapasztalatait mesélte. Csökkent látó volt mégis vállalkozott a hosszútáv megtételére. Jó volt egy kicsit elterelte a figyelmemet.


Gyorsan sötétedett. Feltettük a fejlámpát. Most használok elõször fejlámpát, így még játékosan fogtam fel, milyen szupi így menni. Alig mentünk pármétert vele és apró fel-felvillanó parázsló fényre lettünk figyelmesek. Szentjánosbogarak voltak. Óvatosan megfogtunk egyet és alaposabban is megnéztük, a fejlámpa konkurenciát. Alig maradtak abba a villanó fények, mikor is denevérek repkedtek közöttünk. Én, én félek a denevértõl! Akkor már kezdtem nem játéknak venni a sötétben túrázást. De jó volt kipróbálni, hogy milyen sötét van, ha lekapcsoljuk a lámpákat. Nem is gondoltam, hogy ilyen sok, szinte megszámlálhatatlan mennyiségû csillag van az égen.


A régi vasút nyomvonalán kell haladni. Elégé benõtt gyommal. Még jó, hogy már a fejlámpa fénye mellett nem láttam hol haladunk, így nem tûnt fel, hogy néhol nálamnál is magasabb növényzet vett körül. Bozsváig haladtunk rajta. Már csak GPS segítségével tájékozódtunk, vagyis csak Gábor, én meg megyek utána. Ennyit pasi után soha nem szaladtam. Nem is vettük figyelembe, hogy nem a kocsmában van az ellenõrzõpont. De a pultos nõ nem lepõdött meg készségesen hátrament és kis idõ múlva hozta a pecsétet. Csodálkoztam is rajta, hogy miért nincs kéznél. De kinek volt kedve, ereje kérdezõsködni. Pihenés nélkül mentünk tovább. Nevetve vártak a pontellenõrök bennünket a község szélénél. Kiderült sikerült beszerezni egy kéktúra pecsétet is. Lehetett választani gyümölcsöt. Én a banánnál maradtam. Talán az a legtáplálóbb. Egy túlélõ tábor résztvevõi haladtak el mellettünk láncszerûen összekapaszkodva. Igyekeztük õket lekerülni. Pedig csatlakozhattam volna hozzájuk, mert nekem is ez túlélõ túra volt. Nemcsak nekik, nekem is furcsa volt a sötét erdõben menni. Nem láttam szinte csak Gábor hátát, lábát. Nem akartam lemaradni, mert attól tartottam kiesek az ütembõl és lemaradok. Õ meg csak annyit mond még Bozsvánál megvolt. Mennyivel másabb az erdõ éjjel. A megfoghatatlan csendjével. Ilyen csendet még nem tapasztaltam. Alszik erdõ. A madarak, az állatok a bogarak a fák. Egy neszt se hallani. Most még van erõm nekem is egy kicsit nézelõdni a fejlámpával. Balról egy mély patak meder tátong. Csak sejteti a mélységét. Még nappal nem okoz nehézséget, ha hirtelen több út is van elõttünk, hogy melyik a jelzett út. De most könnyen elnyel a sötétség. Ha eltévesztjük, az utat nem igen van támpont melyiken is haladtunk. A tér látás megszûnik. Nincsen egy már ismerõs fa mely mellett elhaladtam, egy kõ egy virág mi útba igazítana. Nem igen lehet, úgy mond visszapergetni filmet, mert a fejlámpa csak kevés látó teret ill mást mutat meg. Inkább csak formák és árnyak vannak. Ilyenkor nagy segítség a GPS.


Kishután keresztül végig betonúton kellett haladni. Most nem zavart. Könnyebb volt haladni rajta. Éreztem, hogy gyengülök. Minden baj elért. Úgy éreztem két sejt mûködik bennem, egy amelyik a lábamat mozgatja, a másik meg éberen tart. Szédültem, hányingerem volt. Habár nem voltam éhes, nagy nehezen megettem egy szendvicset. Ilyen nehezen nem is tudom mikor ment le egy falat is. Szegény libák is ezt érezhetik, mikor tömik õket? Szerencsére egy kicsit nekem jobb lett. Az agyam kapott egy kis szénhidrátot.


Ahogy teltek a kilométerek egyre jobban koncentrálnom kellett, hogy milyen talajon megyek. Minden egyes terepváltozás után pár méter kellett, hogy ismét hozzá szokjon a lábam az újabb terephez. Furcsa érzés volt mintha mindig újra kellett volna programoznom a lábamat az újabb terepviszonyhoz.


Ha lankadt volna az erõm, figyelmem csak egy hajtott végig kell menni. Ha itt feladom, akkor is be kell mennem. Vágáshutai kocsmánál 00:55-kor jártunk. Nem igen volt sok erõm enni, csak egy kis Isostart és energia pezsgõtablettát inni. Még közel 17 km van hátra. Nem is gondoltam, hogy ez a táv ilyen soknak fog egyszer tûnni. A pontõrök arra kértek bennünket, hogy csatlakozhasson, hozzánk egy srác, aki mindig eltájolódik egy pontnál és visszatér hozzájuk. 18 éves volt és nagyon ügyes. Gyorsan ott hagyott bennünket mikor a Bermuda háromszögbõl kikerült.


Sokszor meg-megszédültem a lámpa szinte csõszerû látást idézett elõ. Mind gyakrabban hátra néztem nem figyel egy-egy róka a sötétségben. Nem követ-e várva a megfelelõ pillanatot, mikor elgyengülök. Ahogy hajnalodott vagy éppen a Tengerszem-tóhoz közeledve egyre több szúnyog lett. Szerencsére a szúnyogriasztó hatásosnak mutatkozott. Már fel se fogtam, hogy ismét emelkedõ jött. Csak menni, menni. Már pirkadt, amikor megpillantottuk a nagy kõ óriásokat. Már-már csak a pontõröket kerestük. Még 5km. A terep már nem volt nehéz földúton, ill. járdán tettük meg az utolsó kilométereket, én mégis alig tudtam menni. Már csak viccelõdni volt kedvem saját magamon hogy ekkora távon elindultam. Már azt se bántam volna, ha talicskában tolnak tovább.


CÉL! A túrán megismert ismerõs arcok fogadtak. Gratuláltak, hogy teljesítettem. 22 óra 45 perc alatt a 106, 9km-t és 2841 m szintkülönbséget.


Már nagyon jól esett egy frissítõ tusolás, fél álomban ettem meg a finom palóc levest is. Amennyire fáradt voltam nem tudtam aludni, minden porcikám fájt fõleg a csípõm.


Hazaindulás elõtt derült ki, hogy a nõk között második lettem jelzem hárman indultunk ezen a távon. Így éremmel tértünk haza. Igazából ez az érem nem teljesen engemet illett, hiszen Gábor segítõ készsége türelme, határozottsága sokat segített.


Úgy tûnik mégis kevés volt a táv, mert visszamentünk megnézni a Megyer-hegyi Tengerszemhez, de jól tettük, mert ritka szép képzõdmény.


Milyen volt az Inov Roclite 315 cipõben 110 km-t megtenni? Azon kívül, hogy mindkét lábamon kis vízhólyag lett a lábam ujjánál, - talán nem kellett volna 2 zokni – több vízhólyagom nem lett. Ismételten jó volt, hogy gyorsan száradt, ha vizes lett. Kellemes volt, hogy könnyû volt, jól tartotta lábamat.


Milyen érzés hogy végig mentem egy 110 km-es túrán? Talán még magam sem fogtam fel. Szerencsére már nem fáj a csípõm se, ismét kocogok.


 


Köszönet a szervezõknek, a túratársamnak, Gábornak!


További jó túrázást mindenkinek!


Õ. Erzsi






 
 
nagypapaTúra éve: 20102010.07.05 13:02:42
megnéz nagypapa összes beszámolója

  Rákóczi 110


  2010


  Reményi Lászlónak, a szalagozás mesterének ajánlom.


   "Tudja, Pelikán, az élet nem habos torta" - mondta melankolikusan Virág elvtárs. Bizonyos élettapasztalat birtokában, legyen szabad ezt igy módositanom: "az élet habos torta, különbözõ mennyiségû habbal, néha a hab elmarad".


   Nagyon vártam ezt a túrát.  Nemcsak az elképzelhetõ okokból, hanem azért is, mert bejelentett vagy be nem jelentett történeteket terveztem kapcsolni hozzá. Az alkalom volt fontos, az eredmény másodlagos. Nos, miután a végéhez közeledett az az évszak, amirõl nem illik beszélni, úgy látszott, hogy nincs akadálya egy gondtalan túra lebonyolitásának. A gonosz média, persze, megtette a magáét és ismertette az erdõgazdaságok figyelmeztetõ felhivását, mind a túrázók mind a szervezõk részére. Arról szólt a szöveg, hogy az erdõk és az erdei utak rossz, életveszélyes állapotban vannak és kétszer is gondolja meg valaki, hogy hova merészkedik. A figyelmeztetések miatt, és azért is, mert ezen a túrán három éve nem voltam, gondos útitervet készitettem. Bizakodva néztem a jövõbe, mivel 2007-ben 24 és fél óra alatt tettem meg a távot, bár meg kell jegyezni, hogy akkor kifogástalan talajon, ideális meteorológiai körülmények között mozoghattunk. Világos volt, hogy ilyen jó idõre sokáig nem számithatunk. Biztonság kedvéért, a képzett utat teljességében és szakaszonkint is kiszámolva állapitottam meg a haladási sebességet, pontosabban azt, hogy mikorra kell eljutnunk az egyes ellenõrzõ pontokhoz.


   Márk unokám indulása korábban nem volt biztos, de a Keletiben idõben megjelent és hamarosan feltûnt Magyar Balázs ismert alakja is. Szépen összejöttünk s ettõl fogva a szokott programot bonyolitottuk. Ennek az a lényege, hogy a déli gyorssal Miskolcig megyünk s ott a Tiszai pályaudvar éttermében megebédelünk. Utána kis üldögélés következik, majd a következõ vonattal folytatjuk az utat Sárospatakra. A Bodrog áruházban lebonyolitott  bevásárlás után irány a Patika köz. Ez igy elég egyszerû, most azonban az esõ elmosta a vasúti hidat és Olaszliszkától Sátoraljaújhelyig vonatpótló autóbusszal kellett menni. Az autóbusz elég szûköcske volt, szorongtunk a motyóinkkal. Azért hat órára csak odaértünk. Nem voltunk túl sokan, ilyen zimankós idõben nem lehet tömegekre számitani. A szervezõk is gyûltek. Legelõször a veterán Szögi Lajost vettük észre, aki nélkül nincs Rákóczi-túra. Remó - szokása szerint - még elment valahova szalagozni. A futókat Pap Gábor, a szeniorokat Szabó László Attila (SzLA) képviselte. Kiszeláék közölték, hogy az Eszkálánál fognak õrködni. A névsor messze nem teljes, ne tessenek a dorong után nyúlni. A társadalmi élet egy része a szemközti sörözõben zajlott. A kedvünkért éjfélig nyitva tartó üzem a futball-világbajnokság eseményeivel is vonzotta a közönséget. A józan életû egyének idõben nyugalomra tértek és aludni próbáltak. A siker nem volt teljes, talán két órát tölthettem alvással.


   Szép, nyájas délutánunk majd esténk volt, ezért virradáskor meglepetést jelentett a felhõs égbolt. A meteorológia nem ezt jósolta, de a helyzet nem látszott tragikusnak. Összekészültünk, s aki elõzõ este nem nevezett, az most tette meg. Hatkor indult a mezõny s perceken belül két hülyeséget követtem el. Gyakori hibám, hogy nem nézem meg az itinert, úgyis tudom, merre kell menni. A mellettünk elhúzó lengyel futó kérdésére azt válaszoltam, hogy menjen csak egyenesen, át a sineken. Szerencsére õ jobbra fordult, igy könnyebben rájött, hogy nem jó irányban megy. Ezt hamar javitotta, engem viszont SzLA mentett meg attól, hogy elrohanjak a tanitóképzõ irányába. Õ ugyanis az iránt érdeklõdött, hogy  nem akarok-e a Várba menni. Ah, gondoltam, valami régi emlék folytán csak megyek esztelenül, jóllehet tavaly az ötven, tavalyelõtt a százötvenes távon bizony be kellett menni. Valószinûleg azelõtt is. A várat csak akkor hagyhattuk ki, amikor ellenkezõ irányból érkeztünk a szakiskolai célba. Majd megnézem valamelyik korábbi füzetet. Dühösen kapdostam a lábamat, de azért néhány helytörténeti ismeretet közöltem Márkkal. Végül tényleg rátértünk a kifelé vivõ útra és elkezdtük morzsolni a kilométereket.


   Elõzõ beszámolóimban már mondtam egy-két, múltat illetõ megjegyzést, most azt emlitem meg, hogy az Eötvös utcában volt Hrobár hentes boltja, ahol szüleimnek kontós könyve volt a harmincas években. Ez azt jelentette, hogy a vásárolt tételeket felirták és az összeget havonta fizettük. Ha netán úgy gondolná valaki, hogy ez nagyon gyengécske emlék, felhivom a figyelmét arra, hogy abban az idõben körülbelül ötéves voltam, a kontós könyv használata  pedig a létezett szocializmus idejében a letûnt kereskedelmi szokások közé tartozott. Ma ne keresse senki ezt a boltot, mert az akkori keskeny utcát, amelyben egy kis kanyar is volt, kiegyenesitették, kiszélesitették. Ahol most a mûvelõdési ház van, ott volt a mozi. Abban láttam 1937 táján az elsõ Miki-filmet, ma is emlékszem az ugráló fekete-fehér alakokra. Az utca vége felé volt a malom, amely nem egyszer leégett, egy alkalommal volt szerencsém látni a hatalmas tüzet a kertünkbõl. A házunk ugyanis az újtelepen, a Bercsényi utca 29. szám alatt volt. Ma már nincs meg, lebontották, s a születésem helyét tudtul adó tábla pedig még nem készült el. A Bercsényi utca a második keresztutca balra, ellenõrizhetõ. Elõtte, közvetlenül a sinek után, az  Esze Tamás utca sarkán,  Illés fûszeres boltja volt található. A kontós könyvet már emlitettem.


   Megyünk kifelé. A futók elfutnak, a gyalogosok libasorrá alakulnak. A benzinkút után balra fordulunk a 37-es útra, arról pedig a Gombos-hegy elõtt jobbra térünk, Hercegkút felé. A falu határában az útikalauzok a nevezetes pincesorra hivják fel a vándor figyelmét, én azonban, primitiv módon, a hercegkúti szalonna kvalitásait ecseteltem Márknak. Az bizony hires termék, messze földön ismeretes. A falu sváb település, Tróconnak hivják a népek, mivel Trautsohn osztrák herceg birtoka volt. A telefonkönyv felnyitásával könnyen igazolható, hogy a fél falut (költõi túlzással) Stumpfnak hivják. Idevaló a volt kancelláriaminiszter is. Nem haszontalan tudni, hogy a szomszéd Makkoshotyka lakossága meg Vitányiakból áll. Ez is ismert név. A feleségem azt állitja, hogy a Kék Túrán én ittam meg Vitányi Vince összes, az asztalra kitett borát, unokáim szemeláttára. Vitányi Zoli viszont a Vay Miklós szakiskola gondnoka volt abban az idõben, amikor onnan indult a Rákóczi túra és - talán 2004-ben - egy éjjeli csõrepedés eláztatta a kikészitett Rákóczi-pólókat. Kis kitérés, de mondtam, hogy lesznek történeteim.


   Hercegkúton átvágva elérjük a szõlõket. Szép nagy táblák ezek a Papaj-hegy Patak felé nézõ oldalában. A szõlõk bal oldalán megyünk, általában magas fûben. Esõs idõben vagy erõs reggeli harmat idején hamar csuromvizesek lesznek a cipõink, dehát van idõ a megszáradásra. Idõnkint a szõlõmûvelésnek a sorokból kihúzott hulladéka fékezi a haladást. Az idén nem volt ilyen. Tõlünk bal kézre a fáktól nem nagyon látható mély szurdok húzódik. Igy jutunk el a Pogány-kútig, ahol kis hidon lehet átkelni a túloldali pihenõhöz, vagy mint most, át sem kell menni, mert a bélyegzõ a festékpárnával együtt ki van akasztva az ösvény mellé. Ezután még egy kis csalánnal tarkitott bújócska kezdõdik, majd  elérjük az erdõ szélét és balra fordulva emelkedünk tovább. A nyereg táján látom egy fatörzs mellett Monsieur Récamier módra elnyúlva Magyar Balázst, aki ott pihente ki a egy 75 km-es táv fáradalmait. A helyzet megértéséhez, de a további hivatkozások miatt is célszerû néhány technikai megjegyzést tenni.


   A Rákóczi-túrák 1999-ben kezdõdtek, elõször 75 kilométeren, a Sárospatak-Füzér távon. A füzéri végpont nem vált be, ezért, amikor én is indultam rajta, már Füzérrõl ment Telkibánya felé. A 110-est 2002-ben inditották ugyanabban az irányban. Nevezzük ezt pozitivnak és jelöljük P-vel, mivel a kör bejárása az óramutató járásával ellenkezõ irányban történik. Két pozitiv túra után megfordult az irányitás és azóta Hercegkút felé hagyjuk el Patakot. Jelölése N (negativ). Ha tehát mesém közben a P vagy N betûvel találkoznak, akkor erre gondoljanak. Az N elõnyeit menet közben fogom emliteni.


   Ereszkedjünk most már le a nyeregbõl és kinlódjuk át magunkat a Hideg-völgy dzsungelén. Az egykori tarvágás már a múlté, szépen belesüllyedünk a rohamosan növekedõ fiatal hajtások közé. Szalagozás hiján nem tudom, hogyan vagy mennyi idõ alatt vergõdnénk át a völgy túlsó oldalára, dehát vannak szalagok és ez nagy segitség, mert még egy vizfolyáson is át kell jutni és nem mindegy, hogy hol. Felérve, balról bejön a Z, mi derékszögben jobbra fordulunk, majd egy nagy kiflivel megkezdjük az ereszkedést Komlóskára. Pár éve még igen szép kilátás nyilt innen nyugat felé, ma már mindent eltakar a megnõtt vegetáció. A talaj köves, hordalékos, amint illik a tavaszi özönviz utáni helyzethez. Próbálok nézelõdni, hátha látok is valamit a Pusztavár tetején kivül. Érdeklõdésem egy hatalmas zuhanáshoz vezetett. Amikor láttam, hogy a talajgyalulás vagy a gurulás között kell választanom, az utolsó századmásodpercben az utóbbit választottam. Elgáncsolt hivatásos labdarúgó is megdicsérte volna ügyes mozgásomat. Márkon kivül két ismerõs tanú látta a jelenetet. Régi nóta, hogy vagy a tájat nézzük, vagy a lábunk elé figyelünk. A kettõ nem mindig megy egyszerre.


   Leérünk a faluba. Az ellenõrzõ pont a szokott helyen van, a házakat sem vitte el a viz. Az ittenieknek nem újdonság a komisz idõ. Durva zivatarok mindig elõfordulnak. A menetidõnk elfogadható: 8:10 van, a tervezetthez képest 36 perc elõny. Viz és keksz vétele után irány a Pusztavár-tetõ. A Komlóska utáni elsõ emelkedõt letudva, a vizszintes dózerúton elhelyezem az emlékezés koszorúját. Mondjuk 2003-ban, pozitiv irányú bejárásnál, hajnali fél négykor jõhettünk erre, és a derengésben úgy láttam, hogy valami fehérség fekszik a földön. Felemeltem: egy igazoló füzetet tartottam a kezemben. Nem vacakoltam a lámpa újbóli elõkotorásával, majd megnézzük lenn, Komlóskán. Megérkezve a mûvelõdési házba, odaadom a pontõröknek, hogy nézzék már meg, ismerõsé-e a füzet. Majd hanyatt estem: Magyar Balázsé volt. Ennek az ismeretnek a birtokában rontottam aztán rá Monsieur Récamier-ra. Igy becsülöd meg az értékes dokumentumodat? - morogtam. A füzetet akkor már a komlóskai pontõrök vették gondozásba és, nagyon rendesen, el is küldték a X. kerület, Veszprémi út 6-ba, MB rezidenciájára.


   Most szépen felmegyünk a Pusztavár-tetõ gerincére. A T jelzés egyeseket tévútra szokott vinni, a Rom jelzés nem túl gyakori. A kezdetekben (P) kétszer is toronyiránt jöttünk le Komlóskára, mert nem vettük észre a nyeregbõl simán lejövõ Rom jelzést. Talán türelmetlenek is voltunk, mert a sötétben nem volt kellemes lekeveredni a csúcsról a biztonságosabb talajra. Akkor Lévay Bélával jártam ott, s az egyik esetben, bélyegzés után, szabályszerû kört irtunk le a tetõn. Visszajutottunk a tájékoztató táblához. Na, mondom, jól nézünk mi ki. Menjünk másképp. Ennek eredményeként Bélát az utolsó pillanatban óvtam meg a lezuhanástól, ugyanis a bokroktól nem lehetett látni a sötétben, hogy mögöttük egy nem túl magas, de ilyenkor veszélyes függõleges fal húzódik.  Valahogy azért lebotorkáltunk és ha nem is a jelzett úton, de elértük azt a bizonyos vizszintes útszakaszt. A késõbbi ismételt bejárások meghozták az eredményt. A Gnadig házaspárt már szabályszerûen tudtam kalauzolni ezen a részen. A tisztelt rendezõség egyik érdemének tekintem, hogy megforditották a túrát, mert reggel gond nélkül letudható a csúcs, éjszaka viszont legalább is balesetveszélyes.


   Remélem, nem volt túl zavaró ez az ide-oda mászkálás, dehát meg akartam õrizni valamit a múltból. Most tehát felmentünk a Pusztavár nyergébe, ott SzLA tanácsára leraktuk a hátizsákot, hiszen a csúcsbélyegzés után úgyis visszatérünk oda. A lépcsõk még állják az idõt, a számuk nem szaporodott, dehát örüljünk minden apróságnak. Örültem Petõ Sándornak is, aki felfelé igyekezett a lépcsõkön. Ezután lezúdulunk a hegy másik oldalán. Nagyon vigyázni nem kell, mert a hegy alatt keresztben megy az az út, amit el kell érni, s azon jobbra menni. Legfeljebb többet bukdácsol az elkavart dolgozó. A végén leérünk az Erdõhorvátiba vivõ betonútra és megállapitjuk, hogy hamarosan esni fog. A kapdosás elkerülése érdekében elõszedjük és felvesszük az esõköpenyt. Jól tettük, mert a zápor sûrûsödik. Erdõhorvátiban már jól esik, be is állunk egy kapualjba. Nem kell elkeseredni, mert látható, hogy rövid életû, helyi záporra van kilátás. A csorgó elõtti bolt nyitva van. Veszünk valamilyen folyadékot, hogy legyen tartalék a Regécig tartó átkelésre. Ezután megkezdjük az elég unalmas, lassan emelkedõ földút végigjárását. Korábbi észrevételeinket csupán azzal egészithetjük ki, hogy egészen a Király-kútig legyalulták az utat és nem kellett keréknyomokban botladozni.


   A Király-kút neve az elsõ idõkben vitatott volt, legalább is én vitattam, mert korábbi feltáró bejárásom idején és legalább egy évvel késõbb is, a DVTK standard bádogtáblája azt állitotta, hogy a Vár-kútnál vagyunk. Nem volt hihetetlen a tájékoztatás, mivel a turistatérképen is szerepelt ez a név. Ezután Remó bevetette magát, a tábla eltûnt és a forrásnevek a jelenlegi térképen látható helyükre kerültek. A helyzet elfogadható, a forrás valóban a nemsokára következõ jobbkanyar elõtt van. A viz ihatósága felõl találgatni lehet. Valamikor ittam belõle, a pontõr most nem bátoritott erre. Az óra 11-et mutatott,  elönyünk 1 óra 16 percre nõtt. Nagyon jó. Berendezkedünk a Zabarla-nyereg átszelésére. Jó lesz figyelni, mondom Márknak, mert itt nem nagy öröm a menetelés.


   Pár száz méter után jön tehát a jobbforduló és utána a kõtenger. A nagy kövek mind P mind N változatban, de fõleg az elsõben, éjfél elõtt, sötétben, eléggé megkeseritették az életünket - tessék megkérdezni Larzent a 2002-es kerékpáros útjáról. A nagy kövek mellett bevágások is vannak, s elég nehéz kisillabizálni a jeleket. Egy évvel késõbb Részegh Anna éles szemeinek köszönhettük, hogy könnyen letudhattuk ezt a részt. Az ismétlés, persze, jót tesz a bevésésnek, mert mostanra már pontosan tudtam, hogy hány bevágáson kell jobbfelé átvergõdni, hogy rájussunk a helyes, felfelé menõ vonulatra. Az is látszott, hogy frissitették a piros festést. Derék dolog, mondtam magamban, elérve a balfelé menõ vizszintes részt. Errõl, elég ravaszul, jobbra ágazik az ösvény, illetve ágazott. Én, mindenesetre, hatalmas lelkesedéssel hivtam fel Márk figyelmét arra a három fehér szalagra, amely szépen lobogva hirdette, hogy be kell menni a sûrûbe. Be is mentünk, jött a korábbról ismert helyzet: tönkrement ösvény - P változatban bele is estem egy jó mély vizesárokba -  Lévay Béla volt szives boldogan kihúzni belõle - Béla mindig boldog ha segithet - mi pedig szépen gyötörtük magunkat az össze-vissza borult fák között. Tájékozódási gond nem volt, általában mindig a legrosszabb irányban kell menni, különben is elõttünk libegtek a szép fehér szalagok. Bennem azonban gyanú ébredt, hogy ezek a szalagok nem újak, hanem a két évvel korábbi R150 maradványai. Új festés sem látszott. No, jó, nincs veszedelem. Egyszer csak azt vettük észre, hogy egy karaván menetel felfelé, tõlünk balra, nálunk sebesebben. Honnan veszik ezek az ötletet, hogy arra menjenek? Nem feszitem a húrt: abbéli boldogságomban, hogy Márknak a hármas szalaggal megjelölt egykori ösvényt magyaráztam, nem vettem észre, hogy a frissen festett piros nem ment bele ebbe a lebombázott erdõbe, hanem tõle balra, kényelmesen elhúzott. Mûveltségünk fejlesztéséért kissé strapás megoldást választottunk.


   Fenn vagyunk a nyeregben, kezdõdhet az ereszkedés. Szép, magas bükkfák között megy a jól jelölt út. Nem túl sokára keresztez egy széles erdészeti utat. Jelöljük A-val. Ha jól átnézünk az út túlsó oldalára, láthatjuk, hogy újabb lejtõ kezdõdik, ugyanolyan szép nagy fák között. Az is rendben van, a korábbi kacskaringókat egyszerûsitették. Ennek a végén ismét egy széles erdészeti útra jutunk, jelöljük B-vel, és gondos festés mutatja, hogy balra kell fordulni. Szemben a regéci várhegy. Most pedig álljunk meg egy kicsit. Ezen a részen ötször jártam korábban: egy feltáró úton lefelé, nappal, egy 75-ösön felfelé nappal, gondosan megjegyezve, hogy hol kell feltérni az erdészeti útról, mivel kevés vagy semmi jelzés nem látszott. Ezután két éjszakai 110-es út következett felfelé, majd egy nappali 110-es lefelé. Kitûnõen látszottam ismerni minden utat, a vegetáció jellegét és annak változásait. Jöjjön tehát két történet korábbi feljegyzéseim alapján.


   "Négy éve, barátaim azt ajánlották egy még arra nem járt ismerõsömnek (Mezei tanár úr, 27 Kinizsi), hogy csatlakozzék hozzám, mivel én úgy ismerem a Zempléni-hegység bizonyos tájait, mint a tenyeremet. Még egy-két vándor is velünk jött és szépen róttuk a kilométereket erdõn és mezõn. Magyaráztam, hogy mi, merre van és jó félnap multán, kibújva az erdõbõl, megjelent a láthatáron Regéc vára. Rendkivül elégedetten közöltem ezt a nyilvánvaló tényt. s azt is elmondtam, hogy mirõl lehet - akár éjszaka is - felismerni ezt a helyet. Alapos magyarázatom után vidáman továbbmentünk, de a vár nem akart közeledni hozzánk. Nem értettem az egészet, erõltettem a dolgot, de fél óra múlva világossá vált, hogy utat tévesztettünk. De miért, hiszen többször jártam erre, nappal és éjjel. Miféle varázslat lett úrrá felettünk? Teljesen megzavarodtam és összeomlottam. Kudarc, szégyen. Ha azonban valahol eltévedtünk, vissza kell menni az utolsó biztos pontig és újra kezdve, alaposan megvizsgálni a lehetséges elágazásokat. Tetszik, nem tetszik, ez az erdei vándorlás alaptörvénye. Talán másé is. Végül is kiderült, hogy ha öntudatosan nem játszom meg magam, akkor észreveszem az orrom - speciel, szinészi pózom miatt a hátam mögött - lévõ helyes folytatást. Bocsánatot kértem a közel egy órányi elvesztett idõért - kötött keretek között ez elég kellemetlen - és türelmesen hallgattam barátaim vigasztalását, hogy ez bizony százszázalékos helyzetben is megtörténhet, nincs semmi baj, s nélkülem egyébként sehol sem lennének. Napokig rágtam magam, nem is fogom soha többé elfelejteni, hogy teljes bizonyosság érzetében is lehet téves útra menni. Az erdõ olyan, mint az élet, örökké változik, szerényen és állandóan figyelni kell rá. Néha visszatértem erre a jelenetre, akár ismerõsökkel, akár fogékony, új társakkal. A bizalom esetleges elvesztése az, ami fáj. Csalhatatlan biztonságban vezetni téves útra azokat, akik bizalommal követnek engem. Idõnkint felidéztem szegény Nyilas Misi alakját, aki kinlódva forditotta latinra Gyéres tanár úr mondatát: Etiam ille est fur, qui fiduciam hominum rapit, azaz: az is tolvaj, aki mások bizalmát meglopja. Cseppben a tenger. Túl érzékeny vagyok? Túlzott bennem a felelõsségérzet? Ilyen semmiségek miatt? A helyzet mégis csak az, hogy nem a felelõst kell keresni, hanem a helyes utat. Ez az elsõdleges."


   Idézet vége. A történeti hûség kedvéért hozzáteszem, hogy itt találkoztam elõször GPS-szel. Már megálltunk és éppen vissza készültünk fordulni, amikor egy kutyás férfi tûnt fel az úton. Mogyoróskán nyaralhatott és sétált az erdõben. Általános mûveltségünk fejlesztése érdekében megkérdeztem tõle, hogy ugyan hová jutottunk volna, ha továbbmegyünk. Mogyoróska vagy Baskó volt esedékes. Õ elégedetten szemlélte az eltévelyedetteket és elõhúzva modern szerkezetét közölte, hogy e térség turistatérképe be van táplálva és látja a piros jelzést is, amelyet elhagytunk. A visszafelé haladás nagy idegpróba volt számomra, mert nagyon szerettem volna már újra ott lenni a jelzett úton, õ pedig megállás nélkül, lelkesen mesélt a GPS rejtelmeirõl. Azért csak eltelt a félóra és én bambán bámulhattam azt a bizonyos P festést, ami ugyan nem egészen karnyújtásnyira, de azért jól észrevehetõen viritott az út túlsó oldalán. Nem húzom tovább ezt a mesét. A Zabarla-nyereg legtetején lévõ vékony szekérutat néztem A-nak, az A-t B-nek és igy hamarabb fordultunk balra, mint kellett volna. Mentségemre szolgáljon, hogy a turistaút A-nál illetve B-nél lévõ keresztezõdése geometriailag, növényzetileg és talaj szempontjából is tökéletesen egybevágó.


   A másik történet jóval rövidebb, az is itt játszódik. A kezdete (P bejárás!) ott van, ahol ereszkedni kezdünk Regécre. A várral szemközti hegyoldalból jól látható a falu. Este 9 óra lehetett. Bélával voltam, õ elõbb ment bõ száz méterrel. A villanyokat felgyújtották, ezért Béla nem sokat törõdött a hivatalos K jelzéssel, hanem megcélozta a falu közepét. Szerencsénk volt, keritések átmászása nélkül éppen a vegyesbolthoz jutottunk. A tulajdonosnõ volt szives - a korábbi záróra ellenére - kiszolgálni étellel, itallal. Miközben a bolt elõtti asztalnál vacsoráztunk, megbiráltam Bélát, hogy útvonalelhagyó lett. Megigérte, hogy nem fog többé megszökni és velem jön. Eközben megjelent Hegedûs Robi és társa. Õk is vettek valamit és a társaság nagyjából egyszerre vágott neki a várhegynek. Robiék igyekeztek, mert el akartak érni Patakon egy reggeli vonatot. Én, mint legvénebb, hátul kullogtam, még a hûséget fogadó Béla is eltávolodott tõlem. A biztonság kedvéért gondosan felkészitettem az embereket, hogy az út milyen hajlataira kell figyelni és ha balról ez meg ez lesz, akkor figyeljék a jobb oldali növényzetet. Jelzés nincs, de ahol a fiatalos rész átvált magas bükkbe, ott nyissák ki a szemüket, világitsanak be a fák közé, mert ott lesz a felágazó ösvény. Mondanom sem kell, hogy dinamikus barátaim szépen továbbhúztak. Béla még hallótávolságban volt, õ pedig valahogy továbbadta a figyelmeztetést a legalább négyszáz méterre lévõ Robiéknak. Igy sikerült visszalõni a mezõnyt. A szakadárok sietve visszarobogtak és korrigáltak. Mondtam még valamit a Pusztavár-tetõ megközelitésérõl, aztán - Jó szerencsét! - kiáltással hagytam továbbmenni õket a maguk járásán. Azt hiszem, idõre beértek. Egyszerû kis história. Robi miatt idéztem fel. A férfiak nem felejtik el a barátaikat - tartja a néphit.


   Helyünkön lévén gond nélkül feldöcögünk a regéci várba. A bélyegzõ a büfénél van, egy kis sort kell állni. Nem vettünk semmit, mert számitottunk arra, hogy a faluban a pontõrök gondoskodnak rólunk. Igy is lett. A két kedves pontõrhöz, Mme Anikó Sztrhárszkyhoz és Nyiri Zsolthoz a tavalyi Rákóczi 50-en, a Kálváriánál volt szerencsénk. Tompa agyam mintha arra emlékezne, hogy a Tengerszemnél is õk kezeltek minket. Ott általában zsirkréta lóg a tájékoztató táblán, ezért volt meglepetés nekem a megyeri emberi jelenlét. Táplálkozás és a Jocó által vásárolt igazi málna élvezete után búcsút vettünk két 75-ös fiatalembertõl és nekivágtunk a hétszázasok nyergének. Ez ütemes munka, lehetne beszélni ezen a helyen az egykori szélvihar által kidöntött fákról, új keritésrõl, tarvágásról, dehát ilyesmi mindig van. Ha nem okoz nehézséget, nem érdemes emliteni. Megemlitem viszont egy pár évvel korábbi kellemetlen élményemet. A Fehér-kúti vadászházhoz közeledve egyre nagyobb durranás verte fel az erdõ csendjét. Na, itt lövöldöznek - gondoltam - még ólmot küld valamelyik amatõr a bõröm alá. Rövidre fogva, csak annyi történt, hogy egy derék ember a vadászház erkélyérõl lõtt célba egy alakra, amelyet egy segédszemély állitott fel a mezõn, körülbelül száz méterre. Úgy tûnik, hogy a segédszemély élve megúszta a szolgáltatás veszedelmeit. Ez is a szórakozás egy fajtája.


   Következik a Sólyom-kõ. A régi jelzés szerint, a piros sáv rögtön jobbra kanyarodott a vadászház után és késõbb lehetett kimenni, balra a sziklához. Aztán jött egy fakitermelés és keservesen bukdácsoltam a kivágott fenyõfák között. amig végül elértem a gerincet és megszabadulhattam a dzsumbujtól. A mostani út kényelmes: megmértem, hogy negyedóra alatt ott lehetünk a kõnél. Mindkét feljárást kifestették, az ellenõrzõ pont könnyen elérhetõ és még könnyebben elhagyható a Cicés-rét sarka felé. Feljegyezzük az idõt: 15:02-t mutat az óra. Elõnyünk 1 óra 47 percre nõtt. Nagyon megnyugtató, mert a legkevésbé sem rohantunk.


   Szomorújáték következik. Történetét részletesen megismerhetjük, ha a Google keresõjébe beirjuk a Borso-hegy Hejce repulogep szavakat. Az anyag esetleirást, interjúkat és több fényképet tartalmaz, ezért az olvasóra bizom a tények megismerését. A nélkülözhetetlen tények a következõk. A koszovói békefenntartói kiküldetésbõl hazatérõ szlovák repülõgép 2006. január 19-én este fél nyolc tájban Hejcétõl hat, a magyar-szlovák határtól tiz kilométerre, a 757 méter magas Borsó-hegynek ütközött, darabokra tört és kigyulladt. Negyvenhárom fõnyi utasából csak egy ember maradt életben. A katasztrófát mind a magyar mind a szlovák légi figyelõk észlelték és a körülményekhez képest (magas hó, hideg, sötétség, rossz vagy semmilyen utak) - szerintem - gyorsan cselekedtek. A többit tessék elolvasni, megnézni. 


   A hir hallatán azonnal nézegetni kezdtem a térképet és találgattam, vajon hol lehet a szerencsétlenség helye. Úgy tûnt, hogy nincs messze a Rákóczi úttól. Elõször a nyugatabbra lévõ gerincre gyanakodtam, mert még nem láttam pontosabb rajzokat. Telt múlt az idõ, eljött a tavasz és közeledett a Rákóczi 110 idõpontja. Tusnády Gábor kollégámmal beszélgetve megemlitettem, hogy valószinûleg a baleset helyszinéhez közel fogok túrázni július elsõ napjaiban. Gábor egykori sátoraljaújhelyi diák, a zempléni hegyek jó ismerõje. "Elmégy oda?"- kérdezte. "Nem tudom, az idõtõl függ, különben sem foglalkozom katasztrófaturizmussal" - válaszoltam szárazon. Eljött a július és ott álltam a bõvizû forrás melletti szobornál. Amikor az út folytatására indultam, észrevettem egy fára erõsitett táblát "Pomnik" felirással. Szegényes szláv tudásom alapján is megértettem, hogy emlékmûrõl vagy emlékhelyrõl van szó. Lehetett is látni egy-két autót, amely felmerészkedett a vadászházig. Utasaikról leritt, hogy nem teljesitménytúrára jöttek ide. A Sólyom-kõhöz érve megkérdeztem a pontõrt, hogy tud-e mondani valamit a szerencsétlenség helyérõl. Õ is megnézi majd késõbb - mondta - nincs messze, talán 300 méterre van. A távolság azért a duplájánál is több lett, de azt mondtam magamnak, hogy ne legyek szivtelen, ha már egyszer itt vagyok a helyszinen. Belefér az idõmbe. A Cicés-rét sarkánál ismét volt egy jelzõtábla, amely nagyjából 45 fokban balfelé irányitott. 12 perc alatt fenn is voltam a júniusban állitott obeliszknél, amely több nyelven tájékoztatott a történtekrõl. Megálltam a rendezett sirokkal szemben. A hátam mögött egy Mária-kép volt, körülötte nagy halom temetõi mécses azoknak, akik nem hoztak gyertyát magukkal, de lehetõség nyilván, lángot gyújtanak a halottaknak. Egyedül voltam, szemben a letarolt erdõben nyilt folyosóval. Az erdészet rendbehozta a tönkrement erdõt: kitisztitotta a térséget és a szép, szürke fatörzseket egyforma magasra vágta. Az egymás mellett és mögött sorakozó törzsek egy gótikus katedrális oszlopcsarnokát idézték fel. Egyedül voltam az erdei csendben, a délutáni Nap nyugat felõl világitott a fák közé. Kicsit sok volt ez egy öregembernek, potyogni kezdtek a könnyeim. Végtére is innen már látták Kassa fényeit, arrafelé nincs akadály a repülõ elõtt. Otthon voltak. Ismétlem, már otthon voltak, mint Heinrich Böll katonája, akit a háza kapujánál öl meg egy kóbor gránát. Ádám, hol voltál? Nehéz ebbe belegondolni, mégha nem is hozzátartozóimról van szó. Vagy mégis? Mindnyájan összetartozunk? Zsoldosok - mondta tárgyilagosan egy barátom. Igaz, csakhogy a halál nagy úr, benne eléggé egyformák vagyunk, könnyeink törölgetésén kivül már nincs másra lehetõségünk. Kicsit még álltam ebben a természetes katedrálisban, gyertyagyújtásra nem volt idõ. Álltam és azon gondolkodtam, hogy mi is van bennem. Egy hivatalosan törzskönyvezett pacifistának kell megsiratni a zsoldosokat? Érthetõ ez egyáltalán? Aztán elindultam. Visszafelé, lefelé, 9 perc alatt ott vagyunk a rét sarkánál.


   A túra után az motoszkált bennem, hogy érdemes lenne alaposabban körülnézni a holtak világában. Amikor tehát a következõ évben arra jártam, papir és ceruza is volt nálam és gondosan sorra vettem az akkor már fejfákkal ellátott 42 sirt. Az oszlopokon fémlapra vésve állottak a halottak nevei, évszámmal, beosztással együtt. Bevallom, magyar neveket kerestem, mert nem hittem, hogy csupán egyetlen ember, a túlélõ lett volna magyar. Felsorolom az akkor felirt neveket, megengedve, hogy pontatlan a mûvem. Ime. Alexander Gaál (1977), Marián Fábry (1974), Lubos Belák (1969), Ján Balog (1975), Marián Illés (1976), Tomás Kardos (1982), Ondrej Keszi (1975), Róbert Tulipán (1980). Csupa fiatal ember, általában ing megjelöléssel, ami jelenthet mérnököt vagy mûszaki szakembert, nem fontos. De van még egy figyelemreméltó tanulság. A Google-ban olvashatjuk a sajtó által magyar túlélõnek állitott Martin Farkas nyilatkozatát arról, hogy õ valóságosan szlovák, az északi részen élt öregapja pedig németül beszélt. Ha arra gondolunk, hogy hazánkban hány lakás névtábláján olvashatunk szlovák, Bécsben pedig cseh neveket, Zdiar térségében viszont sok lengyel él, óvatosabbak leszünk etnikai állitásainkkal és nem dimenzionáljuk túl a dolgokat. A túldimenzionálás tartalmát kinek-kinek a fantáziájára bizom. Halottaink fejfáját szemlélve kiegyensúlyozottabban látjuk a világot, hiszen minden halottal mi, az emberiség, leszünk kevesebbek. Ha valakinek ez igy nem elég, sziveskedjék megnézni a tavalyelõtti Hegedûs Róbert emléktúrára vett John Donne idézetet. Robi másodszor. Lesz még harmadszor.


   Jelen esetben ott vagyunk a Cicés-rét sarkánál. Átvágunk a füves mezõn és örülünk, hogy nem tocsog talpunk alatt a talaj. A fenyõerdõ szép nyiladékán felmegyünk a gerincig, ott balra fordulunk és az Amadé-várig végig fenn haladunk. A Borsó-hegy balra esik. Nem részletezem az utat, az esõben csúszós , meredek ereszkedõt könnyen vesszük. A vegetáció szépen fejlõdik. Korábban innen már észre lehetett venni a Kánya-hegyi radar sörösdobozát, most nem láttam, igaz, hogy nem akartam újból hasra esni a bámészkodás miatt. A lenti rétrõl gond nélkül letérhetünk balra, a forráshoz. Le is ülhetünk, hiszen vannak padok és asztalok. A folytatáshoz átlibbenünk a patakon és hozzáfogunk egy kis vérpezsditõ csalántúrához. A nagy erdõt elérve nem nehéz megtalálni a kolostorhoz vivõ elágazást. Mennyit nõtt ez a fiatal erdõ néhány év alatt! Utána könnyû patakátkelés jött és megjelent a Potács-ház. P-bejárásnál emlékezetes gulyáslevest kaptunk erõsitõnek, ami különösen a kerékpárosoknak tett jót, hiszen nekik a nyakukban kellett felvinni a szerkezetüket az Amadé-várba. Hajaj!


   Hamarosan megérkeztünk Telkibányára. (17:20) Pontosan 2 óra az elõnyünk. Virslit eszünk, az elegáns sörözõben pedig sört iszunk. Csapolt termék, természetesen, ilyen finom helyen nincs. A nem-finom helyeken sincs, ezért jó érzékkel kell megtalálni az arany középutat. Az aurea mediocritas ott van, ahol a K befut a fõutcára. Szives tudomásulvétel céljából mondom. Megyeri Laci társaságában üldögélünk Jocóval, Márkkal. Én a süket fülemet óvom a focimeccs zajától. Ezután magunkhoz vesszük depózott holminkat, amiben, tulajdonképpen, csak a lámpa fontos. Elõre a mini-vizválasztóra, utána balra, jobbra (nem tudom, hogy az elsõ túrázóknak elég volt-e a második törés kijelölése), majd ismét balra, az erdõszélen. Innen kezdõdik a csendes emelkedõ a Kánya-hegyre. A térképen Fehérhegyi útnak jelölik a csúcson lévõ radarhoz vivõ utat. Az út épitésérõl jó régen lehetett hallani, arról is, hogy mi lesz a végén. Erre azonban nem nõ ritka virág, kicsik a falvak, nincs értelmiség, igy az épitkezést semmi sem hátráltatta. Az egyik országos napilap akkor közölt tényfeltáró riportot arról, hogy miként sajátitották ki a szükséges erdõket a tulajdonosok megkérdezése nélkül, amikor már minden kész volt. Kétségtelen, hogy a hegyrõl az egész ukrán határ látható, meg még jobbra is, Romániából valami. Megnéztem, a térkép nem mutat útban álló magaslati pontokat.  A sörösdoboz uralja a térséget. Az épitkezés jellegérõl akkor kaptam valamelyes képet, amikor egy korábbi Rákóczi-túrán, a turistaúton, egy zöldruhás férfivel találkoztam, aki oldaltáskát viselt. Jobb lett volna, ha inkább vadászfegyvert hord, mert igy felkeltette az érdeklõdésemet. Nem láttam még ugyanis olyan vadõrt, aki revolverrel vadászott volna az erdõben. Az ember nem lehet elég körültekintõ. Valamelyest  azért igyekezzünk, mert a dobozt a Nagy-Hasdát elõtti kanyarból most még elég jól lehet látni, pár év múlva semmi sem garantált. Abaújvár felõl, vagy a füzéri várhegyrõl kevéssé festõi rátekintés nyilik. Majd megszokjuk.


   Ha már ide feljutottam, elmondok egy történetet, amely összefügg a térség több pontjával. A história Telkibányán kezdõdik, ahová pár éve, átlagos idõben érkeztünk. Azon a napon egy meleghullám tört be és lecsapta a társaság érzékeny tagjait. Legalábbis ez volt Remó diagnózisa. Én is lustának éreztem magam, nem volt kedvem továbbmenni. Nem erõltettem a menetelést, igy is hasznos volt a félút. Némi tétovázás után bejelentettem, hogy kiszállok a túrából és tovább ettem a virslit. Nem voltam lelkileg boldog, de levontam néhány következtetést. Érdeklõdtem a Patakra jutás felõl. Mindenki tudja, hogy Északkelet-Magyarországon szombat délben megáll az élet, buszra nem lehet számitani. A pontõrök közölték, hogy az eddigi hullákkal megtelt az autójuk. Szemtelenül azt javasoltam, hogy hivjuk fel Patakot és kérjünk egy mentõautót, a számlát majd állom. Miközben a mobilozás folyt megérkezett Részegh Anna és boldogan örvendezett, hogy milyen jó, hogy utólért, lesz társa éjszakára. Keserves mosollyal közöltem vele, hogy hiu reményeket táplál, ki vagyok iratkozva. Az erõslelkû nõ, akinek a problematikus kérdésekben majdnem mindig igaza van, nem omlott össze, evett valamint és elment. Idõközben - a sorrendre nem emlékszem - megérkezett Kocsis János (Hódmezõvásárhely) és a veterán Corradi Surd. Õk sem akartak tovább menni. Surd elégedetlen volt az úttal, én meg õvele, hogy leértékeli ezt a gyönyörû túrát. Mindegy. Közben jelentkezett a központ és közölte, hogy találtak egy magánautót, amely este fél kilencre eljön értünk, mivel speciálisan idõzitett programja van. Köszönettel nyugtáztuk és múlattuk az idõt. Az elegáns, piros gépkocsi idõre be is kanyarodott a Bányászmúzeum elé. Minthogy személyiségi jogok is vannak a világon, ezért a további eseményeket részben kódolva mondom el.


   A történet két fontos szereplõje egy feleség és egy férj. Hogy össze ne kavarjuk a sokféle betût, jelöljük a feleséget W-vel (wife), a férjet H-val (husband) és ez nem anglomán sznobizmus, hanem a kódolás gondossága. W és H együtt indul, de Erdõhorváti után, a harmonikus mozgás érdekében megállapodnak abban, hogy W Füzéren befejezi a túrát H pedig kimódolja, hogy érte jöjjön Füzérre a piros autóval és elvigye Patakra. Nagyon kérem, hogy ne vágják a fejemhez, hogy nem igy volt. A történet hamisan elmondva is hangulatos, ráadásul, ha hibásan mondom, az csak tovább kódolja a lebonyolódását. Boldogan beszállunk hát a luxusautóba és kieszeljük, hogy az idõre tekintettel megpróbáljuk megtalálni W-t valahol Telkibánya és Füzér között. Száguldani kezdünk a Telkibánya - Pálháza - Füzér útvonalon. Élvezettel kalauzolom H-t a nekem kedves, jólismert háromszögben és kiderül a sejthetõ eredmény: W nincs még Füzéren. Megmondjuk a pontõröknek, hogy közöljék: itt voltunk, és visszamegyünk Hollóházára, hátha oda már befutott. Száguldás vissza Pálháza felé, letérés Füzérkomlósnak és ott vagyunk Hollóházán. Eredmény nulla. Sebaj, van mobil. Aha, gondolom magamban, most kezdõdik az érdekesebb rész. Valóban, H nem tudja W mobilszámát, de kideriti, hogy tudja a sógoráét, õ majd megmondja. Nagyszerû, mobilozunk. A pontosság kedvéért szögezzük le, hogy a mobil egy kisméretû, könnyen kezelhetõ, ügyes szerkezet, amelyet kirándulásra is elvihetünk. Játszi könnyedséggel végezhetünk vele nagypontosságú aritmetikai mûveleteket, gyökvonást, de benne vannak a fontosabb trigonometrikus függvények is. Használható jegyzetblokknak, ébresztõórának, határidõnaplónak, elektronikus játékszernek, készithetünk vele amatõr fényképfelvételeket. Azt mondják, telefonálni is lehet vele, de a ki már járt ezen a vidéken az némi borúlátással tekint a várható eredményre, mivel itt szlovák szolgáltatóktól kezdve minden van, csak a magyar térerõ szokott hiányozni. Bizonyos készülékek számára nincs is, de ott van Corradi kitûnõ mobilja, az kihúz a csávából. Megvan a pesti kapcsolat, a sógor igéri, hogy pillanatokon belül küldi is a számot sms-ben. A pillanat nagyon elnyúlni látszik, ugyanis a sógor nem észleli, hogy a hivó fél nem H, hanem Corradi mobilja. A szám tehát H készülékére megy, aminek, persze, nincs térereje. Ezt a részt nem tudom jól rekonstruálni, tehát, hogy milyen erõfeszitések történtek ezután, mert azt éreztem kötelességemnek, hogy elmenjek Kocsissal sörözni, tekintettel arra, hogy õ úgy cseppent bele ebbe a szervezésbe, mint Pilátus a Krédóba, legyen hát vigasza egy kissé.


   A telekommunkiáció elégtelensége miatt nyugtalanná váltunk, hogy W kisiklik a kezeink közül, vagy elhagyatva vár ránk valahol. Visszaugrálunk tehát az autóba, irány Füzér. Beállunk az ismert parkolóba, H elindul a pont felé, mi, többiek az autóban maradunk. Múlik az idõ,  idegtépõ percek, H sehol. Itt megint vannak fehér foltok, annyi azonban biztos, hogy H elvéti a pont helyét és fölmegy a várba. Ott csak a múlt szellemei kóborolnak, ezért lejön, ami a sötétben nem veszélytelen  séta. Arra megint nem emlékszem, hogyan jött össze végül is minden azaz mindenki, de összejött. Oldódott a közel egyórás feszültség. Mindenki megvan, él és virul. Hurrá, ez a jó buli. Mehetünk a cél felé. Pálháza, Sátoraljaújhely, Sárospatak. Teljes energiával robbanunk be  éjfélkor a Patika-közbe. Nem vagyunk fáradtak, nem vagyunk álmosak, tulajdonképpen mi a fenének álltunk ki félúton a túrából? Adjanak legalább valami emléket a rendezõk. Adnak. Átminõsülünk 50-esnek, kapunk egy szép kitûzõt is és pá! Ez volt. Nagy élmény. Mint látható nagy hatással volt rám, nem birtam magamban tartani.


   Phû, még most is bennem van az izgalom, ha rágondolok. Pedig jelenleg nyugodt lépésekkel ereszkedünk Márkkal a Hasdát-erdõ szélén Hollóháza felé. Kidõlt fák azért vannak, de nem zavarnak. Várom balról a táblát, ami közli velünk, hogy arra magánerdõ található, amely fegyverrel vagy kutyával védett. A táblát nem találom, egy év is sok idõ, nemhogy kettõ. Nincs. Eladták volna az erdõt? Lejutunk Hollóházára. A szép társasházak közt ereszkedve mindig a falu sorsán gondolkodom.  Jártam a gyárban is: ötven évvel ezelõtt még gondos kezek festették a keresett porcelánokat. Az épületek megbizható jövõrõl tanúskodtak. Néha még irigyeltem is az itt dolgozókat: milyen szép környezetben hoznak létre szép dolgokat. A problémás idõkben Szász Endre segitett nekik. Nekem is van néhány tányérom, amit a László-tanya pincéjében választottam ki az akkor még idegenforgalmi jelleggel mûködõ kastélyban. Vajon mi lesz ebbõl a gyárból? Mi lesz a dolgozók sorsa? Talán a múzeum megmarad. Hátha Wáberer úr segit. Az új világban lokálpatriótákra van szükség. Csupa bizonytalan mondat.


   Leértünk a fõutcára. Jobbra át. A pontõrök a sarokház utáni gyepen sátraznak. Vidám az élet, mint mindig, ahol Megyeri Laci megtalálható. Leülünk, fogyasztunk egy keveset, úgyis, nemsokára Füzéren vagyunk. Egyébként nyolc óra van, elönyünk - a telkibányai sörözés ellenére - 2 óra 38 perc. O.K. Indulunk. Az biztos, hogy nem látjuk a Naptól megvilágitott füzéri várat, dehát láttuk már az életben, szép is az. Lépkedjünk a betonúton és idézzük fel harmadszor Hegedûs Robi emlékét. Amikor utoljára találkoztunk itt, Robi nápolyit majszolt az ellenõrzõ pontban. Õ hamarább érkezvén, hamarább is indult tovább, mire kijutottunk a nyitott országútra, már legalább négyszáz méterrel elõttünk járt. Akkor Mezei tanár úrral voltam együtt, magyaráztam  is neki,  hogy az útról akkor kell balra térni az erdõbe, amikor elhaladunk egy keresztárok szalagkorlátja mellett. Ott benézve látjuk meg azt az öreg fát, aminek a derekára festették a P jelzést. Ha ezt valaki észrevette, akkor biztonságosan tud tovább menni. Ekkor viszont Robi már messze, hallótávolságon kivül járt. Mással is megesett az ilyesmi. Korábban Telkibányánál sem volt szenzációs a balra térés módja, pláne akkor, amikor még egy magántelek is bonyolitotta az ügyet, de hagyjuk. Átlagos túrázó bosszúsan, de megoldhatóan vehette tudomásul Füzérkomlóson, hogy szép sorban jönnek balról, Füzérrõl a "rendes" úton járók, neki pedig esedékes egy oda-vissza út a várig.


   Márk egyszer már elkisért ezen a darabon. Látta és le is fényképezte a lemenõ Nap által megvilágitott várat. Most késõbbre járt az idõ, ez az élmény elmarad. Nem fogunk rohanni. Ereszkedünk a falu felé. Úgy látom, parcellázás, útépités kezdõdik. A falu felsõ végén sok ház épült az utóbbi években, erre is indulni látszik a terjeszkedés. Hirtelen felriadok. "Nézd már meg, hány óra van" - mondom Márknak és nyújtom neki a digitális szerkezetet, mivel szemüveg nélkül nem látom jól a számjegyeket az alkonyatban. "Egy perc van még kilencig" - hangzik a válasz. "Ajjaj, akkor nyisd ki a jó füledet, hátha meghallod a harangjátékot." Három évvel korábbi emlékünket elevenitettem fel. Gyorsabban kezdtük szedni a lábainkat, azonban eszembe jutott, hogy szokás szerint 5-8 percet siet az órám, igy elég idõ lesz a központba éréshez. Tempósan húzunk felfelé és amikor a templomtorony alá érünk, pontosan akkor ütni kezd az óra. Kilencet. Fenn, a toronyban, megszólal a Salve Regina.


   Rohanó világunkban ezek nagy percek. Világnézettõl és zenei igényességtõl függetlenül megérzünk valamit abból a lelki magatartásból, ami egykor és ma, esti elcsendesülésre és lelki összeszedettségre inditja az embert. A késõgregorián dallam nemcsak a középkor sajátja. Magyar változatát, nyártól télig, apám is énekelte élete végéig. A zene segit a meditációra hangolódásban, de gondolkodni, értékelni, elengedni az érzelmeinket enélkül is lehet. Az erõslelkû ember meg is tette. A Gulagban is. Tessék olvasni Szolzsenyicint. A lélek minden rendszerben ki tudja fejezni önmagát. Intézmények, hivatalok támogatása nélkül vagy éppen azok ellenére. Isten rabjainak alkalmuk volt a meditációra, a számûzötteknek úgyszintén. A tv rabjainak? Tudunk válaszolni? Legyünk optimisták.


   Jocóval együtt hallgatjuk a harangjátékot, aztán a sörözõ felé indulunk. Elõször táplálkozunk, hátha bezár a korcsmáros. Ez, ugyebár, jelen körülmények között elképzelhetetlen. Világbajnokság van, a nagyképernyõs készülék teljes hangerõvel bömböl, a szurkolók nagy izgalommal és zajjal kisérik az eseményeket. A bolt ma tekintélyes jövedelemre tesz szert. Behúzódom egy sarokba és olasz felvágottat eszem egy pohár sör kiséretében. A hangulat tetõponton, berúgják a negyedik gólt is. Az ötödiket, ha lesz, nem várjuk meg. Kicsit kába fejjel indulunk a ponthoz. Természetesen, megint rutinból cselekszem és csodálkozom, hogy az egykori szabadtéri szinpad eltûnt. "Na, Márk, nézd meg szépen az itinert". A tragédia elmarad, mert csak a parkolóhoz kell menni. Beirják az idõt: 21:37. Érdektelen, hiszen kilencre itt voltunk, három óra 5 perc elõnnyel. Visszamegyünk a korcsmához, egy idõre elbúcsúzunk Jocótól és pontosan tiz órakor továbbindulunk. A torony az Il silenzio hangjaival búcsúzik tõlünk. Igen, ez szép este, sokszor visszagondolunk majd rá a prózai betéttel: Ti vedro nei miei sogni - álmaimban látni foglak téged.


   Jocó közölte, hogy elõvigyázatosságból már lenn járt a pataknál és letett néhány követ a kényelmesebb átkeléshez. Kõhidat épitenek, kis felfordulás van ott. Lehet, hogy ez is része a beérkezéskor látott kommunális munkának? Jövõ évben meglátjuk. A mezõn elhúzunk balfelé, ezért Füzérkomlós elõtt pár perces korrekcióra van szükség. A dombháton természeti szinjátékot figyelhetünk: valahol délre, tán a Bodrogközben, zivatar van, a villámok szépen rajzolják ki és festik meg a felhõket. Front nem lévén a mi nyakunkba nem szakad rossz idõ. Különbözõ beszámolókat olvasva és túratársakat hallgatva arra készültem, hogy Füzérkomlóstól kezdve jó kis szurkálós szakasz következik. Azt is mondták, hogy a korábbi vezetéképités miatti gödrök szintén megvannak. Az ilyen dolgokat nem szeretem. A tüske meg a csalán elmegy valahogy - kipróbáltam - az viszont barátságtalan dolog, ha az ember éppen egy munkagödör szélén veszi észre, hogy hol is áll. Mezei tanár úr emlékezni fog arra, hogy a betonút keresztezése elõtt, egy kis árok kis fahidja milyen szépen beszakadt alattam. Ettõl függetlenül, szépen nekivágtunk a K jelzésnek, az viszont nagyon nem tetszett, hogy minden nagyon vizes. Ha elkerülhetõ, miért ne. A Fehér Sziklától visszamentünk Füzérkomlósra és onnan, Nyirin át, értük el a K és az országút keresztezõdését. Ott már szilárdabb az egykori kisvasút nyomvonala és a bozótot is ki lehet birni. A háromszögeléshez, persze, idõ kell: negyedóra - húsz perc. Idõt nem nyertünk, de a tervhez képest nem is veszitettünk. Megérkeztünk Bózsvára. (0:35) Rutinból a Kék Túra bélyegzõt kerestem, meg is találtam, aztán az el nem olvasott itinerbõl kiderült, hogy a bózsvai sziklánál vár ránk egy autós hölgy.


   A folytatásban egy kis keresgélésre került sor. Illene már megjegyezni, hogy a jobb oldali bevágás a jó, megtakarithatnánk vele öt percet. Na, mindegy, ha kiértünk a ritkásabb részre ott a villanyvezeték és akkor jöhet a balkanyar. Az erdõ, bizony, szépen növöget, de szerencsére nem volt pocsolyás. Éjjel, lámpa mellett jól bele lehet gyalogolni egy alattomosabb tócsába. Jönnek az elegáns villák, kiérünk a betonútra. Kisvasút megállója következik. Át a sineken, fordulni jobbra és megkerülni a temetõdombot. Megkezdhetjük a vándorlást a nevéhez éppen nem illõen hosszú Kishután. Fél kettõ körül járhat az óra. Márk önellenõrzést végez a továbbhaladást illetõen. Megállapitja, hogy mind nála, mind az apjánál van térerõ, tehát ha szükség lenne rá, autóba vehetné. Beül egy fedett autóbuszmegállóba, hogy rendezze sorait. Én viszont - utólag, józanul megitélve - elkezdtem fûrészelni magam alatt a fát és továbbmentem. Mezei Pista emlékére pár percig leültem a nagyhutai megállóban, utána ittam egy jót az utcai kútból. Balra, felfelé elágazunk, majd mégegyszer balra fordulunk a kertek alá, vagy inkább fölé és megkeressük a dombtetõn jobbra menõ bozótban induló kanyargós ösvényt. Egyszer kellett csak visszamenni tán húsz métert, mert a sötétben nem voltak határozott nyomok. Ilyen bokros, ligetes részen az ember a talpával tájékozódik - ha tud. Fejben jól el tudom mondani, hogy utána jobbforduló, rendes erdõ, benne lefelé kanyargó, esõben csúszós (hasznos valamilyen bot) ösvény, késõbb, lenn, a patakot elérve, bal forduló következik. A patakon át kell menni, tovább elõre egy nem túl öreg erdõben, közben figyelni a K jelzéseket. Örömmel üdvözöltem két-három kék festést. Lenn vagyok, amint úgy is volt, a patakvölgyben és akkor elvesztettem a jelzést. Most sem tudom megmondani, hogyan. Utólag nézve, talán ha továbbmegyek egy darabon - aminthogy háromszor is próbáltam, de abbahagytam - akkor eljuthattam volna egy következõ K-ig, de ez valamiért nem történt meg. Egyéb próbálkozásaim áthatolhatatlan csalántengerhez, értelmetlen hegyoldalhoz, követhetetlen patakmederhez vezettek. Végül sikerült egy gödörbe esni. Minden kellemetlensége ellenére ez egy igen tanulságos gödör volt. A korábbi esõzések összesodortak vékony faágakat, gyökérdarabokat, ezeket szinte szövetté szõtték, majd gondosan beboritották finom föld-homok hordalékkal. A gyanútlan áldozat rágyalogol erre a szõnyegnek látszó felületre. A textilia azonban nem birja a súlyt, szépen beszakad az alatta levõ patakmederbe. A préda érzi, hogy nem száraz alatta a talaj, fürgén ugorna is kifelé, de a szõnyegnek nincs tartása, nem lehet belekapaszkodni. Hát ez jó kis araszolás, nem is tudom minek nevezzem, amig valami foghatóhoz jut az ember és végre kikecmereghet a csapdából. Nagyvadak elejtésére kiválóan alkalmas konstrukció. Nyolc napon túl gyógyuló sérüléseimmel nem mehetek a rendezõkhöz, hiszen aláirtam a részvételi nyilatkozatot. Az marad csak, hogy a saját költségvetésembõl vásárolt és a korábbi gyakorlatban jól bevált fekete nadálytõ krémmel kenegessem a futómûvemet. Ez a reklám helye!


   Az áldozat belátja, hogy a sötétben jobb lesz veszteg maradni, mert a végén kitöri a nyakát ezen a szép tavaszi esõzésektõl tönkretett terepen. A fogoly tehát keserû képet vág, mert tudja, hogy a kiváló pozició összeomlott. Tesz még ugyan néhány sikertelen kisérletet. Ezek a korábbiak gyatra ismétlései. Majd csak a reggeli világosságban fog kiderülni, hogy melyik irányban ment jól, csak nem eleget. A forgolódás eredménye az, hogy nem tudja merrõl jött, tehát visszamenni sem tud egy biztos pontig. Leül egy kidõlt fa törzsére, felveszi az esõkabátját, mert hûvös van egy szál trikóban ebben az amúgy is hideg patakmederben. Várja a jó szerencsét és a szabadulás esélyeit latolgatja. A tapasztalatlan azt mondja: mobilozni kell ilyenkor. Aha.  Meg lehet próbálni. A rend kedvéért én is megtettem. Az eredmény könnyen kitalálható. Ezenközben az idõ, a drága jó szintidõ, szép egyenletesen zsugorodik, akár csak a szamárbõr Balzac regényében.


   A megoldás meglepõ. Már napfelkelte kezdõdik, amikor gyanús indiánkiáltást hallok a sûrûbõl. Hegyezem a fülemet, a kiáltás ismétlõdik. Ez Jocó hangja. Igy van. Visszakiáltok és õ nem is messze feltûnik a fák között. Arrafelé, amerre próbálkoztam, csak - mint mondtam - nem eléggé alaposan. Márk ugyanis felújitotta önmagát és folytatta az utat. Azt nem láthatta, hogy a nagyapja ott kuksol nem túl messze egy fa törzsén. Nyilván, eszébe sem jutott ilyesmi és azt képzelte, hogy majd megtudja a Margit-forrásnál, hogy mi a helyzet. Ott azonban megállapitást nyert, hogy én elvesztem valahol. Túl sok lehetõség, persze, azon kivül, hogy kitörtem a nyakamat vagy kificamitottam a lábamat, nem volt, ezért Jocó valóságosan "szembejött" velem. A fehér sapkám miatt észrevett engem, s ezzel meg voltam mentve. Mint korábbi irásaimból kiderül, Jocónak nagy tehetsége van a hullák felderitésében, megfelelõ idõben mindig megfelelõ helyen van. Szépen levonultunk a máskor sokkal pocsolyásabb völgyben a Margit-forrásig, onnan elvitt a vágáshutai ellenõrzõ pontig. Az õrök 5:30-at irtak és pecsételtek, továbbá bátoritó szavakat mormoltak. Megköszöntem együttérzésüket, de nem volt kedvem erõltetni a menetet, tekintettel arra, hogy nem tudtam, mi van a cseréptói leágazás után. Fõ az egészség! Valószinûnek látszik, hogy ha ráhajtok, még beérek idõre, dehát mindenki tudja, hogy a teljesitménytúrázás lélektani teljesitmény is.


   Patakon lelkesen fogadtak. Szegény Remó, felvillanyozva gratulált, ezért gyorsan kicsaptam a biztositékot. Jó volt a zuhany, még jobb volt Kanya Jutka palóc levese. Nem voltam fáradt, a lábam is rendben volt, leszámitva a csapdában szerzett rengeteg karcolást, vágást. A vérkeringésem pedig egészen szenzációs  lett  a csalántengerben összeszedett frissitõ injekciók révén. Még késõ délután is csipett. Jocó közben nem aludt, hanem felvette a távközlési kapcsolatot Márkkal, aki kedvezõ helyzetben volt. Elébe is ment egy jó darabon, hogy biztassa: be fog érni. Be is ért. Én a kollégiumnál láttam feltûnni és erõltetés  nélkül érkezni a célba. Húsz perccel hamarabb benn volt, ami rendkivüli teljesitmény egy korábban még csak negyven kilométert teljesitõ túrázótól. (Mátrahegy 40) Dörgõ tapssal fogadtuk. Ezzel vége is lett az idei Rákóczi 110-nek.


   Jó szervezés, jó ellátás, jó idõ. Aki tudja, hol vannak utcai kutak, annak legfeljebb egy félliteres biztonsági folyadékra van szüksége. Különösen elégedett vagyok a gondosan kiszámolt idõbeosztással, ami megvigasztal a romba dõlt túra miatt. Egyenletesen tudtuk növelni a megtakaritott idõt három órára, s a füzéri egy órás szünet, majd a Nyiri felé kerülés ellenére biztosnak látszott, hogy három órával hamarabb beérünk a célba. A kudarc pedig arra jó, hogy alaposabb ismereteket szerezzünk a túráról és maradjunk szépen szerények. Ez rám vonatkozik, Márknak semmi oka erre. Az az érdekes, hogy ez a Hollós-völgyi rész már korábban sem volt szimpatikus nekem. Amikor elõször ment a túra negativ irányba, akkor fel is jöttem ide, hogy alaposan szemügyre vegyem a Nagyhuta-Pusztadélõi részt. Az azóta eltelt 6 év - egy kis szellemi leblokkolással megspékelve - elegendõ volt az eltévelyedésre. Igy hát abban a helyzetben vagyok, hogy lesz programom a jövõ évre: újból meg fogom nézni ezt a ravasz szakaszt. A túra tanulsága megerõsiti azt, amit amúgyis tudunk: életünk végéig módunkban áll tévedni.


   Azoknak is köszönöm a szervezést, akiket név szerint nem emlitettem. Két további nevet azonban még ideirok. Az egyik Szabó László Attiláé. Ha õ idõben el nem kap Patakon, talán csak a Pogány-kútnál jövök rá, hogy elfelejtettem bemenni a várba. A másik Nagy Istváné, aki volt szives megörökiteni a túra után az udvaron és a képet - kérésemre - el is küldte e-mailben. Most van egy évem, hogy Santiago módjára álmodjam a nagy halról. "Ti vedro nei miei sogni."


   Amikor az örökzöld Tanúból idéztem, nem tudtam, hogy Kállai Ferenctõl is búcsúznom kell. Olyanok ezek a túrák, mint egy fonál, amire sorban felfûzzük az emlékeinket. A kritikus azt mondhatja, hogy az emlékektõl nem lehet látni a fonalat. Talán azért mégis. Az élet attól szép, hogy vannak megõrzésre érdemes emlékek. Mára már az is emlék, hogy Márk végigment az úton. Ismerjük a jó tanácsot: ültess fát, irj könyvet és legyen gyereked. Ha még ezenfelül van egy 110-es unokám is, ugyan mi mást akarhatnék?


 


    Függelék                                                                          


   Jocónak felkeltette az érdeklõdését a borsóhegyi beszámolóm, ezért családi kirándulást szervezett a helyszinre. Idejük lévén, felirta a halottak nevét, amit dokumentációs jelleggel idecsatolok. Nem hiszem, hogy máshol megjelent volna. Az ékezetek hiányáért, esetleges egyéb hibákért elnézést kérek.


   Bronislava Gregorovicova, Alexander Gaál, Marián Fábry, Pavol Cigás, Vlastimil Cepican, Peter Cogan, Jozef Bigas, Lubos Belák, Lubos Balucha, Ján Balog, Igor Angelovic, Michal Agnet --- Daniel Gumenicky, Martin Haber, Ján Hejduk, Marian Illés, Stefan Ivan, Adriana Jodpova, Tomás Kardos, Ondrej Keszi, Marek Kicinko, Peter Komora ---  Rastislav Novák, Miroslav Novák, Lubos Martincsek, Karol Malatin, Róbert Letko, Norbert Kumancik, Peter Kristan, Peter Kotvan ---  Dominik Ocelka, Ludovit Orlicky, Peter Orlovsky, Dusan Paluch, Jana Pestová, Igor Scigél --- Róbert Tulipán, Vladimir Sopuch, Michal Stang, Róbert Solava ---  Tomás Zipaj, Juraj Zubor. --- Béke velük.

 
 
 Túra éve: 2009
nagypapaTúra éve: 20092009.07.07 14:57:34
megnéz nagypapa összes beszámolója
Rákóczi 50

"Végardó után, a gátnál, gumicsizmák kölcsönözhetõk. Kérjük azokat a túrázókat, akik igénybe veszik szolgáltatásunkat, hogy a csizmákat az alsóberecki hidnál Kiszela Miklósnak adják le." Ezek a mondatok visszhangoztak a fülemben, amikor a Long erdõ útjain bolyongtam. Hazatérve, arra jöttem rá, hogy ez az egész a legközönségesebb hallucináció tipikus esete. Dehát hogyan jut ide az ember?

Nos, az ember elhatározza, hogy ebben az évben is felmegy Zemplénbe, Rákóczi-túrára. A kérdés csupán az, hogy melyik távot válassza. A 75-ösökkel kezdtük, majd jött egy féltucat 110-es. A jubileumi 150-es után ismét 110 km lett a maximum, de megjelent néhány új útvonal is. Ezekre a Rendezõség elõre felhivta a vállalkozó kedvûek figyelmét. A vonalvezetés szépsége, érzelmi és történeti okok egyaránt azt sugallták, hogy a hosszú távot válasszam, hiszen - korom miatt - nincs sok alkalom a túra megismétlésére. Mégis, azt gondoltam, hogy adott körülmények között a kevesebb több. Magyar Balázs, akivel rendszeresen együtt megyek Zemplénbe, a 35 kilométeres úton indult.

Az idén Medárd kitett magáért, valószinüleg bejött a negyven napos esõzés. Lehet, hogy ismét a genovai ciklon forgolódott felettünk, csak nem mondták vagy nem hallottam, de minden szabályszerûen történt: a ciklon nem mozdult el és napról-napra eljátszotta szokott szinjátékát. A meteorológusok gépiesen ismételgették a záporzivatarfelhõszakadásjégesõ (egybe irom) kifejezést és valahol tényleg csúnya égi jelenségek történtek. Ilyenkor jó sár tud lenni, bizonyos patakok hatalmasan megáradnak. Egy pár éve, a Kõkapu irányából lezúduló viz simán elvitte támfalastól azt a hidat, amelyen korábban az OK jött át a kishutai temetõ mellett. A tapasztalt (nem öreg!) kor sok mindenre emlékszik, amik meggondolásra késztetik a vállalkozás elõtt. Jó is ez, de hátrányt is jelent. Jelen esetben felhõszakadás sem volt, a talaj sem volt túl mély, ahogy a hosszútávúaktól hallottam. Bár nem voltam túl üde állapotban, mégis a nagy kört kellett volna választanom. Ezzel nem akarom lebecsülni a rövidebb utakat, de azokra még késõbb is van alkalom. Reményi Laci irásban és szóban is agitált az ötvenes mellett, hiszen az mégis távolság és új elemek is kerültek bele a korábbi túrákhoz képest. El lehetett fogadni az érvelését és ha már kijelölték az utat, akkor járjuk is végig.

Amikor péntek este megérkeztem Sárospatakra, a túraválasztás még háromesélyes volt: 110, 50, vagy 35 km-re gondoltam. Jött azonban Remó és mindent eldöntött. A középtávú túra átmegy Borsiba, Rákóczi szülõhelyére. Nézzük meg a kastélyt. Ennek érdekében az igazolólapon, Borsinál, két kocka szerepelt: egy az érkezésnek és egy az indulásnak. Az ott töltött idõt levonták a menetidõbõl.

Mivel nem kellett korán kelni, tettem még egy kört a városban. Megnéztem a szokásosan szép, gondozott virágokat, a tiszta utcákat. Fagylaltot kerestem, de nem találtam. Elfelejtettem, hogy Patakon este hétkor zár és reggel kilenckor nyit a boltok zöme. Legalábbis hétvégén. Nyugodt, polgári élet zajlik, kevés helybelivel, viszont több, távoli vidékrõl érkezett vendéggel az utcán. A helység társadalmi életébe a szállással szemben lévõ sörözõ révén kapcsolódhattunk be. A (változó) alkalmazottak évrõl-évre megteszik azt a szivességet, hogy - kedvünkért - tovább tartanak nyitva.

A Patika-közben ácsorogva Makkos István szólitott meg. Mint kiderült, õ mentett meg és segitett mobilozni a tavalyi Rákóczi túra alkalmával, amikor Hollóházán nagy zuhany támadt. Örültem, mint mindig, amikor felismer és megszólit valaki, akihez korábban közöm volt egy túrán. Egy aggastyán jobban észrevehetõ a sok fiatalember között. Megjöttek a többiek is: Dzúró Zoltán, a mostani egyesületi elnök, Kanya Jutka, a pénzügyminiszter, Kiszela Panni és Miki és más személyiségek. Remó a sörözõben volt fellelhetõ. Jöttek a résztvevõk is, de láthatóan kevesebben, mint máskor. Ennek több oka lehetett, a rossz idõjárástól kezdve a konkurráló rendezvényekig. Folyt a rendezkedés, a füzetek hajtogatása, Remó pedig még kiment szalagozni. Az idõ azonban gyorsan múlik, ezért Kiszela Mikinek autóval kellett érte menni az alsóberecki hidhoz, hogy még világosban visszahozza. Szokás szerint este elintézzük a jelentkezést, s lehet aludni. Tényleg lehetett, mert nem volt lárma. Az más lapra tartozik, hogy a fülledt, párás levegõ meggyötri az embereket.

Reggel irigykedve néztem az útra készülõket. Elõször fordult elõ, hogy nem az elsõkkel indultam, dehát ha eldöntöttünk valamit, akkor tartsuk magunkat hozzá. Végre eljött a 7 óra, vele a mi idõnk is és egy fiatalemberrel együtt ketten vágtunk neki az útnak. Õ futva indult, de kétszer is utolértem, mert nem boldogult az útleirással. A második szembejövetelénél, a várkerti ellenõrzõ pontnál, szemrehányóan mondtam az ott lévõ párnak, hogy miért hagyták rossz irányba menni. Az volt a válaszuk, hogy õket ideállitották, többet nem tudnak. Jó, ez volt az egyetlen gikszer az 52,5 km elsõ kilométerénél. Általában azonban nagyon hasznos, ha az õrök tudják, honnan kell várni az embereket és merre kell õket továbbküldni. Ha még ezen túl további ismereteket is közölni tudnak, az bizony lélektanilag nagy segitség, akár az út elején akár a döntõ pontokban. Az útleirás egyébként jó volt, csak figyelmesebbnek kellett lenni.

Ezen a részen otthon érzem magam. Bár az újtelepen születtem, de elõtte pár évig itt laktak a szüleim, a várkapunál élt a keresztanyám, lánytestvéreim pedig a polgári iskola padjait koptatták. Mindig örülök a groteszkségében bájos Erzsébet-szobornak, ami a hazalátogató, a lóról, férje segitségével lekászálódó fiatalasszonyt mutatja. Õ is jó hosszú túrát tett meg, amig Wartburg várából Patakra ért. Szinte napra most, július 7-én, van születésének 802-ik évfordulója. A látványos, hivatalos ünnepségek két éve elmúltak, kései földije azonban elgondolkodva lépked a nyolc évszázadot látott városban és nem felejtkezik meg róla.

Átvágok a Kossuth-utca felé, majd irány Végardó. A hidlejárón túl vége a látványos résznek, erre nincsenek Makovecz-házak, legfeljebb emléktáblák beszélnek hajdanvolt érdemes lakókról. A kollégium is csak a hátát mutatja nekünk, majd váltakozó állagú házak között visz az utunk. Egyenesen kell menni, de jó, hogy az itiner segit a temetõ utáni elágazásban, mert könnyen lehetne a bal oldali ágat választani. Megérkezünk a gáthoz, megvannak a villanyvezetékek is és megkezdõdik vándorlásunk a füves-bokros ártéren. Annyira nem voltunk naivak, hogy azt gondoljuk: a háromhetes ciklon után majd porzani fog a föld, de a valóság elég hamar feltárult elõttünk. Kollégám, aki Sátoraljaújhelyen volt diák, szúnyogokat helyezett kilátásba, hát azokkal volt a legkevesebb bajunk. Annak örültem igen nagyon, hogy rövid nadrágot és sportcipõt vettem fel. A térdig érõ vizes fûben pillanatok alatt elázott volna a hosszú nadrág és csak kolonc lett volna belõle. Ami viz pedig befolyik a sportcipõbe az ki is fog folyni belõle. Az érzékenyebb talpú egyének száraz zoknit szoktak húzni. Für alle Falle én is betettem két váltásnyit, de nem cseréltem ki a nedveseket, inkább - a 6-7 kilométernyi áztatás után - sebesen kapdostam a lábaimat, hogy hamarabb száradjon a mû- és valóságos textilia. A következõ negyven kilométer meg is teszi a magáét. Ha hihetünk az útmutató távolsági adatainak, akkor a vizbõl megszabadulva, közel 7 kilométeres erõltetett gyaloglással igyekeztem "csapni a szelet" a jó száritás érdekében.

Még azonban benn vagyok a trópusi dzsungelben. Alul is viz, felül is nedves ágak, hajlongunk erre-arra, aztán durr bele egy rejtett pocsolyába, gödörbe, traktornyomba.
Kalimpálunk, hogy ne a folyékony talajon kössünk ki, tántorogva igyekszünk elkerülni, hogy beessünk a bozótba. Erõfeszitésünkbõl lassan megszületik az a tudattalan állapot, amelyben gumicsizmákról álmodunk minden pillanatban. Idõrõl idõre kiemelünk a talajból egy sártömböt, amirõl tudjuk, bár nem látjuk, hogy tartalmazza a cipõnket is és nagyon örülünk, hogy elég szorosra húztuk a fûzõt. Ha a cipõ a lábunkon marad, akkor a vizes fû ötven méteren belül lemossa a sarat. Mellékesen, állandóan tisztitja a lábunkat is, amelyen térden felül csinos maszatok keletkeznek. Csodálattal adóztam a szalagozást bravúrosan elkészitett Remónak, mivel egy pillanatra sem volt kétséges, hogy merre kell menni, mi csak azt láttuk, hogy kelet vagy északkelet felé haladunk. Jobbra-balra holtágak, tavak lapultak a sûrûben. Világosabb pillanataimban arra gondoltam, hogy járt-e Vörösmarty Mihály a Bodrogközben, amikor a Zalán futását irta. Persze, õseink lovon közlekedtek, ami mégis más, de kilátás akkor se nagyon volt, GPS pedig nem lapult a nyereg mellett. A felüdülést a magas erdõ jelentette, ahol fû helyett levélszõnyegbõl álló avar kezdõdött amin jól lehetett haladni. Csak azt nem tudtam, hogy honnan a fenébõl eszelte ki Remó a helyes irányt, dehát tényleg eljutottunk egy apró zúzottkõvel (nem kaviccsal!) boritott útra, ott voltak a méhkaptárok is és 800 méter után jött az alsóberecki Bodrog-hid. Lelki kimerültségem miatt elfelejtettem megérdeklõdni, hogy hol látható az alföldi kék túra jelzése, dehát úgy sem volt aktuális. Bélyegeztünk (9:20), mintha csokoládét nyomtak volna a markunkba, majd sinre, pontosabban a gátra löktek és megkezdhettük futómûvünk energikus száritását. Utólag elmélkedhettünk azon, hogy mit kereshetett az a néhány jókötésû egyén, akik egy elég rozoga autóval igyekeztek befelé a földúton. Ilyen trópusi idõben még fát sem érdemes lopni, bár a fûtési szezonig még megszáradhat.

Gáton menni - 36 Celsius alatt - jó dolog. Általában nincs sár és emelkedett helyzetünkbõl eredõleg szép kilátásnak örvendhetünk. Most is igy volt. Jobbra a Bodrog árterületének erdeje, északabbra Borsi szélsõ házai, balra egyedülálló távlat a Sátor-hegyek felé. Rendszerint a délre vagy északra nyiló látképet ismerjük, most viszont kelet felõl, összefogottabban álltak egymás mellett az Újhely körüli hegyek. A gáttól balra, nem messze fut az országút, vonalát szép jegenyesor kiséri. Azon gondolkodtam, nem irt-e valamikor errõl Ráday Mihály. Lehet, hogy védett, vagy annak kellene lennie. Az elsõ hibátlan jegenyesor, amire emlékszem, a Diósgyõr-Majláthnál lévõ kisvasút-keresztezéstõl indult a ma Bükk-kapunak nevezett térségig. Csodálatos, szép, hibátlan, egyforma magas jegenyék fogták közre a Lillafüred felé vezetõ út egyenes szakaszát. Aztán az ötvenes években kiszélesitették az utat s kivágták a fákat. Azok a fák tényleg állva haltak meg. Idõ elõtt, együtt. Másképp jár a civilizáció órája, mint a biológiáé.

Jó iramban megyek a gáton, a csomós fûhöz képest tisztes sebességgel. Leköt a tájkép, feltárul a Hegyköz eleje és hátul, ott kéklik a Milic-csoport. A gát kanyarulatain 3-4 pont mozog: az elõttem fél- egykilométerre haladó túratársak alakja. Egyszerre megváltozik a helyzet, mert közeledünk az új Ronyva-csatornán átvezetõ, használaton kivülinek látszó keskeny betonhidhoz. A túlsó oldalon visszafelé jönnek azok, akik már átkeltek és vidáman integetünk egymásnak. Õk már Szlovákiában vannak, a csatorna a határ. A csatorna valóban hatalmas alkotás, beleférne - mondjuk - a Hernád is. Látjuk a torkolatát, de odáig nem megyünk, mert a gát nagy balkanyart vesz és elvezet Borsi széléig. Feltûnik a község futballpályája, leereszkedhetünk a gátról és már a Rákóczi-kastély parkjánál vagyunk. (10:25)

Személy- és társasgépkocsik álldogálnak a kastély kapujánál, magyar turisták keresik fel a nagyságos fejedelem szülõhelyét. Mivel a teljesitménytúrázás és a múzeumlátogatás számomra két különbözõ kategória, továbbá az elõzmények miatt elég mocskosan nézek ki, azért beérem az épület elõtti fõhajtással, de nem megyek be. Az idõjárás sem igér megbizható sétaidõt délutánra, ez a másik szempont. A túra egyik ötletadójával váltok néhány mondatot, majd követem az utólért társakat és amig azok át nem váltanak kocogásra együtt haladok velük. Vasúti felüljáró következik, majd szemben két templom. Az egyik fakupolás, ortodox. Fõút, balra át, irány nyilegyenesen Slovenské Nové Mesto, régebben Tótújhely, MÁV-terminológiában Kisújhely. Átmegyünk a sineken és Sátoraljaújhelyen vagyunk. Megállapitom, hogy kár volt idegeskedni azoknak, akik gyakran idegeskednek: helyes, hogy nem engedik be a közúti forgalmat az újhelyi Rákóczi-utcába. Az a város nem ma és emiatt nem a mai autóforgalomnak épült. A gyalogos békésen sétálhat az utcán, az autósok pedig Széphalom felõl - ha Újhelyre igyekeznek- kellõ módon elérhetik céljukat. A Borsiból Újhelyig tartó útszakaszon egymás után füstölnek el mellettünk a TV (Trebisov, tõketerebesi járás) betûjelû autók. Van ott forgalom, kérem szépen.

A Kossuth-utcában útfelbontást kerülgetünk, Pesten érezzük magunkat. Szemben indul felfelé a Petõfi-utca, követjük a Z jelzést. Azt tanácsolják, hogy vegyünk vizet és mintha éppen ezért lenne egy kék nyomóskút a bal oldalon. Alakul a kilátás is a város felé és ismerkedhetünk a Szár-hegy tömbjével. Elágazás következik, a Z+ elindul jobbra, nekünk a Z-n kell maradni és nekivágni az emelkedõ macskaköves szerpentinnek. Mielõtt azonban erre sor kerülne, étkezésre invitálnak az elágazásba telepedett pontõrök. Nagyon jóizû hagymát kapunk a zsiros kenyérhez. Többes számot irhatok, mert ketten is utolértek. Nem nagy tömeg, de ez is valami. (11:39)

Meg kellett volna számolni, hogy hány ive van a szerpentinnek. Nekem úgy tûnt, hogy legalább hat, de több is lehet. Minden ágban az elsõ világháború után elvesztett városok 2-3 bástyaszerû emlékoszlopa van. Találgattam, hogy mikor melyik következhet. Nem figyeltem meg milyen rendszer szerint jönnek, de úgy tûnt, hogy területi összetartozás szerint vannak csoportositva. Fiumétól Máramarosszigetig, Besztercebányától Kolozsvárig minden városnak van régi vagy felújitott emléktáblája. Ezeket nézegetve értem fel a hegytetõre. Megkerültem az országzászló alapját és kijutottam egy füves rétre. Valaki azt mondta, hogy vizszintesbe hozták a hegy csúcsát, hogy többen elférjenek rajta. Lehet, hogy igy van. Az ellipszis hosszabb átmérõje valahol 50 méter körül lehet. Elég szakszerûtlen a leirásom, mert a pillanatnyi benyomásomat tükrözi. Nem is javitom ki, igy élményszerû. Ha valaki sok képet és beszámolót keres, a Google segitségével könnyen megismerheti a hely történetét. Akinek nincs számitógépe, üsse fel a Zempléni-hegység 2006. évi turistakalauzát az 52. (4. túra) illetve a 139. oldalon (Újhely leirása) és kellõ tájékozottságra tehet szert. Mivel öreg ember vagyok, ismerem ezeket a dolgokat. Elemista koromban, egy teljes évig, még Nagy-Magyarország részletes földrajzát tanultuk, ezért inkább az érdekelt volna, hogy miféle prédikációt tartott egy reverendás pap a hegytetõn összegyûlt 2-300 embernek, akiknek jelentõs része fiatal fiú és lány volt, néhányan népviseletben és elég sokan Nagy-Magyarországot ábrázoló pólókban. Nem akartam azonban zavarni õket, ezért a tetõ szélén lévõ kövek között botorkálva kerültem ki a gyülekezetet és mentem a kápolna felé, ahol a Z ösvény elhagyja a hegytetõt. Vannak szentélyek a fájdalom számára, sõt szaporodnak is. Lesznek-e szentélyek a Kárpát-medencei megbékélés számára? Lassan egy évszázad múlik el és nem tudunk mit kezdeni egymással?

Kissé zaklatott állapotban ereszkedtem lefelé a Gete nyugati lejtõjéhez hasonló - szerencsére rövidebb - ösvényen. A fekete felhõ elhúzódott déli irányba, megúsztuk a záport. Tanulmányoztam az útleirást. Balra a Z háromszög, de mi a Z-n megyünk tovább, aztán a kanyarban balra felfelé menjünk a Vörös-nyereg felé. Valami miatt összezavarodtam. Lélektelenül mentem egy mélyúton, erõltettem a haladást, nem vettem elõ a térképet, hiszen kétszer is kéktúráztam ezen a részen. Tudom, mi a Vörös-nyereg, igen, ott fordul balra az út, valamikor szép kilátás nyilt onnan a Hegyközre. Nem részletezem túlságosan a konokságomat, amivel nem szedtem elõ az aktuális térképet. Végül megérkeztem a K+ útra, de addigra sikerült elveszteni a tájékozódást. Még örültem is, hogy milyen jól feltaláltam magam, kocogni kezdtem lefelé abban a hitben, hogy a károlyfalvai út felé megyek. Több dolog azonban nem tetszett: az út kanyarulatai, a terület beépitettsége, a növényzet mássága. Aztán földbe gyökerezett a lábam. Az ösvény baloldalán feltûnt a Kovács-villa. Én, szerencsétlen, megyek vissza, ezúttal a hegy másik oldalán, Újhelybe. A K+ elérésekor nem balra, hanem jobbra kellett volna menni. Józanság és lelkierõ kérdése ilyenkor, hogy milyen gyorsan tudjuk "rendezni sorainkat" és keserves képpel elindulni vissza, felfelé, még kocogva is, ahol lehet, hogy minél elõbb visszajussunk a hülyeségünkbõl elhagyott pontra. Ekkor már elõvettem a térképet is, hogy biztosra menjek. Rendezõdött a világ, a K+ összefutott a P-sal, s együtt legurultak a mûútra a K-hoz. Tudtam, hogy nem a kijelölt Z+ úton megyek, de az is világos volt, hogy annak a téglalapnak az oldalán vagyok, amelynek a másik oldalán kellett volna menni. Jó tiz évvel ezelõtt ott is mentem, akkor még K volt a szine. Igy értem el végül, a mûúton többet menve, azt a bizonyos hidat, ami után balra letérve kezdõdik az emelkedõ a Cseréptó felé. Unalmas, ugye? Csak magamnak irtam le, hogy emlékezzem rá. Pardon. Egyébként - vigasztaljuk magunkat Goethével - "Es irrt der Mensch, solang er strebt". Fõleg a magabiztos túrázó. Ugye, mennyire más ez igy?

A K jelzéssel nincs semmi baj. Globális haladását ismerem, viszont a bokros-fiatalos szépen megnõtt tiz év alatt, nincs kilátás jobbfelé. Cseréptó is eljön. Egykoron a Nagyparton ment az út, jó ideje viszont rögtön lecsap Vágáshutára, az autóbusz-fordulóhoz. Bükkös, fiatalos, át a patakon, patakmeder bal oldalt, lefelé nem több húsz, felfelé harminc percnél. Na, itt a kocsma és a pont. (15:37)

Lelki szemeim elõtt már egy ideje egy pohár csapolt sör lebegett. Annyi elegendõ a lazitáshoz, ettõl kezdve már inkább bágyaszt, mint lazit az alkohol. Gondolhattam volna, régi tapasztalat, hogy a kisebb boltokban nem szeretik a pluszmunkát. "Oda tedd, Janikám, a rekeszeket a fal mellé" - s ezzel le is van tudva az összes technikai részlet. Ha a vendég igényes és kéri, akkor majd poharat is kaphat az üveg mellé. Talán azért vagyok ilyen morózus, mert a korcsmáros sem volt túl vidám. Nem is kisérleteztem, hogy felviditsam. Kiadta még az italt, aztán be is zárt. Korábbi, nappali emlékeim határozottan jobbak voltak, az éjszakaiakról majd akkor irok, ha még eljutok ide egy következõ 110-esen.

A pontõrrel és két helybeli férfivel beszélgetés után - az egyiknek kisgyerek volt a karján - mérsékelt tempóban indultam vissza a cseréptói elágazáshoz. Az idõt eljátszottam, az úton pedig úgyis végigmegyek, nem töröm magam. Fenn, az elágazásban jó kis asztal és pad található, ott még ejtõzöm egy keveset, mielõtt megkezdeném az ereszkedést. Útközben még két túratárssal találkozom, van köztünk húsz perc, ha le sem ülnek a kocsmánál.

Világos nappal van, az út problémamentes és mégis, milyen hosszúnak tûnik. Tavalyelõtt, éjjel 2 és 3 között, még meg is lepõdtem, hogy milyen hamar leértem a faházakhoz. Lehet, hogy menetközben aludtam egy keveset? Felderithetetlen. Most jó volt, hogy nem kellett tocsogni a faházak utáni fordulóban, pedig ott alattomos vizek várják a gyanútlan gyalogost. Rendben viselkedik viszont a pusztadélõi emelkedõ. Arra gondolok, hogy amig meg nem nõ az erdõ, ilyenkor barátságos málnabokrok dézsmálhatók meg az út mindkét oldalán.

Feljutottam a K-re, balra át! Bizonytalanabb koromban megszámoltam, hogy hány lépés az a bizonyos kétszáz méter a Rákóczi-fáig, nehogy eltévesszem. Túlbuzgóság, nem lehet eltéveszteni, legfeljebb az a muris, amikor szürke zsirkrétát akasztanak szürke fonallal a fa szürke törzsére. Volt, amikor magam is úgy kerülgettem a fát, mint macska a forró kását és hogy ez nem korral járó szellemi gyengeség azt onnan lehetett tudni, hogy több - az élet elején járó - fiatalamber mérgelõdött, hogy nem találta meg a krétát. Mellékesen, ha már emlitettem, 260 lépést kell tenni. Legalábbis nekem. Most is úgy jött ki. (17:23)

Vissza a P-hoz! A tarvágás után is könnyû a haladás, ha az ember tudja, hogy hótt egyenesen kell haladni az elég járatlan úton. Mintha lett volna valahol szalag, erre, sajnos, nem emlékszem. Nem is törõdtem az egésszel, pontosan tudom az utat. A párhuzamos kocsiúton is lehetne menni, dehát a füves - és idõnkint pocsolyás - út a miénk. A végén mégis kikeveredünk a kopár erdei útra, de hamarosan jön a jobb kanyar, be, az erdei fenyõk közé. Kényelmes az út lefelé, amig tart a P, nem is kell figyelni és újabban észre lehet venni azt a helyet, ahol, jobbra, be kell menni a dzsungelbe. Hát, ez egy kicsit macerás világ, ráférne a tisztogatás, le is török egy-két keresztbe álló akácágat, hadd legyen tisztább a helyzet. Nem hosszú ez a szakasz, egy kis bozótharc után kijutunk a Károlyfalváról jövõ ösvényre, amin jobbra fordulunk. Ha, netán, valaki nem vette volna észre a szûk letérõ ösvényt, akkor a falu szélén megbeszélheti a helybeliekkel, hogy merre is van a Tengerszem.

Amikor elérjük az emelkedõ alját, balra fordulunk és terepsebességbe tesszük magunkat. Ha nem akarunk útközben megállni, akkor nem célszerû nekirohanni a hegynek.
Úgyis felérünk, nem kell idegeskedni. Zûr csak a tetején lehet, ha valaki jobbra megy, ahelyett hogy rátérne a balra menõ P+-re. A jobbra menõk el fognak jutni Makkoshotykára és rá fognak jönni, hogy elpazarolták az életüket. Kiváló sporttársak esete van elõttem. És persze - legyünk önkritikusak - saját ma déli iránytévesztésem is nyomja a lelkemet. Solang er strebt!

Többszörös teljesitéseim után tudom, hol kell lenni a krétának, nem fogok veszteni egy másodpercet sem. Kellemes meglepetés viszont, hogy élõ emberpár fogad a térképtáblánál. Bélyegzünk, csokoládét nyomnak a kezembe és azt mondják, hogy 8 km van még a célig. Hm, nem nyitok vitát, az itinerben 5 km van, általában be szoktam érni egy óra alatt. Úgyis dühös vagyok magamra, hogy olyan idétlenül utat tévesztettem. Gyerünk lefelé a köves ösvényen. Annyit figyelek meg, hogy jobb oldalt egy új - "Magánterület" - táblával lett gazdagabb a világ. Valakik letaposhatták a tulajdonos telkét.

Botkõ felé haladva átadom magam az emlékezésnek. Hegedûs Robiról lesz szó. Az elsõ 110-es Patakról a Tengerszem felé indult. Magyar Balázzsal együtt, a délutáni vonattal érkezve, elsõ dolgunk a bevásárlás volt a Bodrog áruházban. Ezután, biztonsági okokból, kivonultam a terepre, hogy megnézzem a túra néhány kezdõ kilométerének menetét. Beszámolóm elején emlitettem, hogy induláskor, a házak között, eltévedhetünk, ezért nem rossz addig elmenni, amig elég nyilvánvalóvá lesz az út iránya. A Malomkõgyár utcát elhagyva nyilt területre érünk, sehol sincs fa, bokor. Van egy szekérút, amin megyünk és az egyenesen tart a szemközti szõlõhegyek felé. Jobbra, elõre van a botkõi erdõ, s mivel nem látunk jelzést, követjük a földutat s megyünk szépen az erdõ hátsó sarkáig, ahol egy jobbra tartó, széles útra bukkanunk. Az erdõ sarkán markáns P jelzés virit, befordulunk tehát jobbra és megteszünk pár száz métert a fák között. El is érjük a botkõi pihenõhelyet és akkor kettõt tehetünk. Vagy észrevesszük a pihenõ túlsó részén lévõ P jelzést, s akkor üzembiztosan megyünk vissza Patakra, vagy nem vesszük észre és akkor továbbmegyünk a kiválóan megkezdett úton, természetesen teljesen rossz irányba. Igy történt hát, hogy amikor Robi és néhány társa dinamikus inditással pár száz méteres elõnyre tett szert és a leirt modon érkezett Botkõre, akkor velünk szemben találták magukat. Nem tudtam nem élvezni a helyzetet és széles mosollyal tanácsoltam az aranyos Robinak, hogy célszerûnek tartanám, ha 180 fokkal megfordulnának és arra mennének vissza, amerrõl jöttek. Ezt nem lehetett kihagyni!

Dehát mitõl lettem én ilyen okos? Igen egyszerû. A valószinû ok a következõ. Amikor napnyugtakor kimentem erre a részre, akkor a lemenõ nap megvilágitotta azt az egyetlen, most is meglévõ beton villanyoszlopot, amin piros jelzés viritott és azt szuggerálta, hogy el kell hagyni a füves szekérutat enyhén jobbfelé. Ha ezt megtettük, akkor kiderült, hogy van is a fûben egy gyenge csapás s ha követtük, észrevehettük a fiatal erdõ szélén elõttünk lévõ újabb jelet s innentõl kezdve, ha nem is túl könnyen, de jó helyen jártunk. Robiék reggel hatkor indultak a Vay Miklós szakiskolától, tehát legalább negyedórára, inkább húsz percre volt szükség ahhoz, hogy ide eljussanak. A Nap már erõsen, de azért laposan süthetett és az oszlop feléjük esõ oldala árnyékban volt.
A Napba nézni nem jó, a festés sem látszhatott az árnyék miatt, igy barátaink elmentek az egyetlen támpont mellett. Ezt tartom valószinûnek, hiszen Robiék tapasztalt túrázók voltak. Ezt a kis históriát pedig el kellett mondanom, mert a közmondás szerint a férfiaknak az a tulajdonsága, hogy nem felejtik el a barátaikat.
Ha még egyszer végigmegyek a 110-esen, akkor elmesélek még két, különbözõ évjáratú Robi-történetet.

Be kell vallanom, hogy a Botkõvel én sem boldogultam mindig. A Tengerszem felõl érkezve, két évben én is elvesztettem a festést és mivel Patak már karnyújtásnyira volt, toronyiránt igyekeztem arra. Az elsõ alkalommal tûrhetõen kijutottam a 37-es útra és azon lementem a vasúti átjáróig. Másodjára viszont szántóföldre kerültem, ami sáros volt, a növényektõl vizes lettem és a keritések miatt nem tudtam rávergõdni a Malomkõgyár utcára. Erre nem emlékszem nagy örömmel. Most viszont orrunk elõtt lebegtek Remó kiváló szalagjai. Jól meg is jegyeztem a szükséges fordulókat és azt képzelem, hogy többet már nem fogok itt összevissza bolyongani.

Kazinczy-utca, Rákóczi-utca, megérkeztem. (19:35) A rendezõk nagylelkûek voltak és elfogadták a teljesitést. Elég büntetés volt, hogy a fagylaltosok már bezártak. Vigaszul szolgált Kanya Judit fõszakácsnõ szerb módra készitett gulyáslevese, amibõl korlátlan mennyiség füstölgött a nagy üstben. Vacsora után az utca túlsó oldalát kerestük fel, ahol - a derék csaposnõ jóvoltából - a pataki zárásidõn túl is megbeszélhettük viszontagságainkat.

Estére megérkezett az elsõ futó. Az átlagpolgárok hajnalra, reggelre kocognak-gyalogolnak be. Kissé leesett az állam, amikor Wehner Gézát pillantottam meg a célnál. Elõzõ nap úgy értettem, hogy csak a Kazinczy-túra szervezése miatt jár erre, most kiderült, hogy a szervezésbe belefért a 110-es végigjárása is. Õszinte tiszteletem. Sok eredményes célbaérést kivánok neki, ami biztosan menni fog, hiszen még fiatal ember és jó a felépitménye is. Mit adnék érte, ha tiz kilóval könnyebb lehetnék!

Befejezés

Nem húzom az idõt. A lényeg, az út végigjárása, sikerült. Idétlenségem nem varrható a rendezõség nyakába, oda kellett volna figyelni. Ami pedig a jelzetlen részt illeti, arra áll a tapasztalat: az MVTE kiválóan dolgozik: szükséges és elégséges mennyiségû szalagot köt fel a fákra. Aki tavaly résztvett a R150-en, meg fogja erõsiteni az állitásomat. Nem lehetett eltévedni. Most kevesen választották a gyötrelmes dzsungelt, de egy másodpercig nem kellett töprengeni, merre menjünk.

Kevesen voltunk, bár csak szemre itélek. Szerintem - közvéleménykutatás nélkül állitom - a Kazinczy túrák elszivó hatása érvényesült. Ha nem lennék elfogult a MVTE-vel szemben, akkor én is oda mentem volna. Nem kivánok életrajzot irni, csak azt teszem még hozzá a beszámoló elejéhez, hogy az ötvenes évek elején a sógorom Széphalmon tanitott. Benne élek a tájban. Kazinczy élete mindig vonzott. A magyar nyelv és irodalom mûvelõjét, a jellemes, felvilágosult gondolkodót és a szép családi életet elõ férfit tiszteltem benne, aki szellemi közösséget tudott teremteni az "Isten háta mögül". Méltán épitették Széphalomra a magyar nyelv múzeumát. Ha valakinek van rá ideje, nézze meg felesége,Török Zsófia, szobrát a mauzóleumban. A márvány fej mintha hópelyhekbõl lenne összerakva. Cherchez la femme. Kazinczy esetében nagyon fontos.

Kissé elérzékenyültem, nem ok nélkül. A kérgesszivû teljesitménytúrázó azonban összeszedi magát és csomót kezd keresni a kákán. Gyanakvó pillantása az itiner számadataira esik. Érdekes, mondja magában, hogy Vágáshutáig és a Rákóczi-fáig ugyanakkora a részszint emelkedése. Elõfordulhat ilyesmi. Az viszont valóban különös, hogy a második 240 méter semmit sem változtat az addigi szinten. Egy kis ügyességgel még elõnyösebb végeredményt is ki lehetne hozni. Arra is rájöttem, hogy feleslegesen idegesitettem magam a beérkezés ideje miatt, hiszen a célban lévõ ellenõrzõ pont 23 óráig nyitva van. Ez egyrészt igen nagylelkû szolgáltatás a roppant lassan mozgó résztvevõk számára, másrészt a nyitvatartás ideje a valóságban kissé hosszabb az éjszaka, sõt másnap délelõtt beérõ száztizesek miatt.

Nem lenne haszontalan a vasúti menetrend adatainak beirása. Zónázó rendszerû a közlekedés, sûrûn kapunk vonatokat, de megnyugtató, ha tudjuk a percadatokat is.
Lenne még egy finomkodó megjegyzés is, miszerint láttunk már olyan füzetet, amelyben benne volt a pontokban lévõ ellenõrök mobilszáma. Eddigi irodalmi munkásságom azt tanusitja, hogy a mobiltelefon éppen akkor nem használható, amikor szükség lenne rá, dehát lehet, hogy én primitiv alak vagyok és másoknak kiváló tapasztalata van ezen a téren. Ezért csupán ebbéli mûveltségemet akartam fitogtatni. Annyi igaz, hogy a pár évvel ezelõtti Vadas Jenõ Mátránál jeleztem, hogy vállalom, hogy a kiváló Dencs-testvérpár chipet ültessen rám, miáltal nyomon követhetik mozgásomat. Sajnos, ez az élmény elmaradt, most viszont a Mátra 115 szervezõi által berendezett nyomkövetés nyitott új távlatokat. A fejlõdés nem áll meg, dehát a lényeg az, hogy gyalogolni tudni kell és jó is.

Vége. Köszönöm a rendezést.


 
 
Hegi BaliTúra éve: 20092009.07.06 23:28:04
megnéz Hegi Bali összes beszámolója
Rákóczi 110 2009. július 04-05.

Ajánlom ezt a túrát Édesanyám emlékének, aki megszerettette velem a természetjárást, és akivel 35 évvel ezelõtt az akkor még csak 900 km-es OKT. itteni résztávját teljesítettem. (Természetesen egy kicsit hosszabb idõ alatt, mint ezt most.)

Mint a bevezetõbõl is olvashatjátok ez a túra nekem kétszeresen is emléktúra volt. Tavaly megpiszkálta az agyamat a 150-es táv, de akkor még sem lelkileg, sem fizikailag nem éreztem elég felkészültnek magam. Idén azonban elhatároztam, hogy ezt a túrát is be kell iktatnom a teljesítendõk közé. Miért? Indokokat lásd fentebb.

Csomagolás, aztán harmadikán irány vonattal Patakra. Már Szerencs után megrohantak az emlékek, amikor a Zempléni hegység vonulatai kezdtek kibontakozni a látóhatáron. Az állomásról ballagva a Patika köz felé, az úton Rushba botlottam. Örömmel üdvözöltük egymást, majd én becuccoltam a tornaterembe, hogy a kellemes zuhany után megpróbáljak átevezni az álom tengerére.
Jó ötlet volt a rendezõktõl, hogy akik már este megérkeztek, azok a nevezés formaságain már akkor áteshettek, s így másnap reggel csak a rajtbélyegzõt kellett begyûjteni és irány a Zemplén. A nevezés után beszálltam az álom csónakjába, és kisebb nagyobb hánykolódással, de sikerült pár órát aludnom. Ez részben köszönhetõ volt annak, hogy új helyen eléggé nehezen alszom el, pedig a sarkokat is megszámoltam, mint gyerekkoromban, illetve volt egy-két túratárs, aki az alkoholnemûekbõl kissé többet vett magához, mint a teherbíró képessége, s így aztán különbözõ gyomor- és egyéb hangok élvezetében is részesítették az aludni vágyókat.

Végre felvirradt, szombat reggele, s elindultunk. A harmadik ellenõrzõ pontig, Pusztavárig, hol egyedül ballagtam, hol pedig egy-egy társasághoz csapódtam, magyarán pendliztem. Pusztavárnál utolért Németh Ibolya, akivel korábban már találkoztam túrákon, így aztán vele folytattam az utat. A piros jelzés kitûnõen fel volt újítva, néhol a rendezõség pluszban szalagozott is, egyszóval kényeztetés a köbön. Ilyenkor természetesen hajlamos a túrázó megfeledkezni a legelemibb szabályról, vagyis figyelj azért a jelzésre! Regéc elõtt sikerül is benézni egy jobbos kanyart. Nagyban meséltem Ibolyának, ugye a nõk is elvonják az ember figyelmét a túráról, s nem figyeltem arra, hogy a jelzés jobbra levág egy szûk ösvényre. Mi szépen tovább ballagtunk a széles szekérúton, mint Kerekes Izsák a népballadában, aki a rácokkal kûzdve „…elmentében gyalogösvényt vága, visszatértiben szekérutat nyita…” Kb. másfél km pluszt azért beletettünk a lábunkba. Regécen nagyon jól jött a zsíros kenyér, meg a sütemény. A pontõrök „árvaházi tortá”-val is kedveskedtek (lekváros kenyér). Pár szeletet bekebeleztem, miközben megérkezett Rush és Álmos is. (Utóbbinak ez a keresztneve.) Ibolyával elindultunk a 6. ep. Sólyom-kõ irányába. Közben aggodalmasan pillogtunk az égre, mert egyre sötétebb felhõk gyülekeztek, majd Szent Péter és Pál kuglizni kezdett, vagyis megdördült az ég. Szerencsénkre az út kifelé kanyarodott a viharzónából, így nem áztunk el. A Sólyom-kõrõl szép kilátás nyílt amiben gyönyörködtünk, majd Rush-sal és Álmossal megerõsítve a 7. ep-t Telkibányát céloztuk meg. A bányamúzeun kertjében víz rotyogott a fazékban, fõtt a virsli, a kocsmában sör, szinte gyermekkorom majálisai jutottak eszembe. El is üldögéltünk itt kb. két órát. Közben megérkezett Börcsök Andris, Szalai Zsolti és Kulcsár Józsi is. A négyesfogatunk, Ibolya, Rush, Álmos és én nehéz szívvel de feltápászkodott, mert még volt egy kicsi vissza a túrából.
Hollóházán kekszet és sütit rágtunk (ez valóban sütemény volt, bár lekváros!), aztán kiegészülve ismét Andrissal, Zsoltival és Józsival a csapat ballagott Füzérre. 18 óra 06 perckor, tehát még javában világossal kaptuk a pecsétet a 9. ep-n és láttuk a várat is. Itt kicsit széttöredezett a csapat. Rush és én megcéloztuk a Bózsvai sziklát, míg a többiek egy kis szíverõsítõre lemaradtak.
Bózsva felé haladva szomorúan kellett látnom, hogy a kisvasútnak, amin 35 évvel ezelõtt még utaztam, már a nyomvonala is alig látszik, bár a kék túra útvonala is ezen halad. Csak a túrázó kevés. Alig van kijárva az ösvény. Ami csalán le volt taposva, az csak az elõttünk haladók miatt látszott. Csörtettünk, mit két elszánt vadmalac, közben Zsolti és Andris újra beért minket. A Bózsvai sziklánál kint volt a falu apraja-nagyja csudát látni. Csodálkozással vegyes szörnyûlködéssel néztek a „bolondosfejû városi nípekre” akik képesek egyhuzamban 110 km-t gyalogolni és még fizetnek is azért, hogy gyalogolhassanak.
Vágáshutára én 22 óra 26-kor értem be, mert egy kicsit lemaradtam Rushtól, Ibolyától, Andristól és Zsoltitól. Az itiner szerint ez önkiszolgáló ellenõrzõ pont lett volna, de még pontõrt is találtunk, aki az utánam befutó Józsit még borral is megkínálta.
Kezdtem érezni a fáradtságot. Nem tudom, hogy Ibolya, Rush, Józsi és Álmos-gyerek honnan vették az energiát, de Andrist, Zsoltit és engem leléptek. Hárman maradtunk és folytattuk az utat. A Rákóczi-fa alig akart megérkezni, majd jött a Tengerszemi kaptató, s végül megváltásként újra Sárospatak fõutcája, csak a másik irányból, mint reggel. Éjjel, vagy hajnal, ezzel mindig gondban vagyok, 02 óra 34 perckor csattant a pecsét a célban a nevezési lapomon, vagyis 20 óra 34 perc alatt teljesítettem elsõre ezt a túrát. Ha leszámítanám a „Telkibányai majálison” eltöltött idõt, akkor még jobb szintidõ jönne ki. Mindegy, a cél úgy is az volt, hogy szintidõn belül legyek. Az pedig vastagon megvolt.

Köszönet a rendezõknek a túra útvonaláért. Az ellátás is jó volt, különösen a célban a gulyás. Az út minõségérõl nem a rendezõk tehettek. Volt részünk vízben, sárban, gazban.
Kedves túrázók, többet kell a zempléni túrautakat is járni, és akkor szépen le lesz itt is taposva a gaz, vagy nem is lesz ideje kinõni!

 
 
mz/xTúra éve: 20092009.07.06 10:17:39
megnéz mz/x összes beszámolója
Rákóczi 35
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 39,4 km / 490 m)

Kis aggódással indultunk neki ennek a túrának, no nem az útvonal miatt, hanem az idõjárási elõrejelzések miatt, mivel klasszikus döglesztõ kánikulát és mellé néhány frappáns záport ígértek erre a napra. Így visszagondolva, tulajdonképpen jól jöttünk ki belõle, mert az egyiket megúsztuk… Esõ ugyanis nem volt.

Nem is baj – mert volt elõzõ éjszaka! Ennek ugyan Sárospatakon már nyomait sem láttuk, de ahogy elhagytuk Végardó házait és ráfordultunk a -már az elõttem hozzászóló túratárs beszámolójában is megénekelt- „elég bozótos” útszakaszra, annál inkább… Az út valóban elég bozótos volt, de nekem sem ez az elsõ, ami miatt emlékezetes marad, hanem sokkal inkább az a klasszikus ártéri mocsár és a szúnyoginvázió! Néhol valóban bokáig süllyedtem az agyagos sárba, aztán lecsaptak rám a kiéhezett szúnyogok, majd valóban még a bozót, azaz a tüskés ágak is lendítettek kicsit a helyzeten…szóval, jó volt, na! :-)

Csatlakozva az elõttem hozzászóló túratárs kíváncsiságához, én is nagyon nagy érdeklõdéssel olvasnám, hogy ezt a szakaszt a kerékpáros teljesítõk milyennek látták (ha voltak…), de én szívesen meghallgatnám még egy „szandál zokni nélkül” összeállításban induló résztvevõ élménybeszámolóját is errõl a részrõl…

Kétségtelen, hogy ez a rész volt a túra „csúcspontja”, a Long-erdõ, a Szlovákiába vezetõ gát vagy a Borsiból Magyarországra visszavezetõ fõút izgalmai ehhez nem foghatóak. :-)

Nagyon tetszett a túrán, hogy –ellentétben néhány másik TT-vel- itt éreztem valami koncepciót az útvonalválasztásban, így legalább tudom, hogy miért az a neve a túrának, ami, ennek a túrának valóban van köze Rákóczihoz! Az útvonal érinti a Sárospataki várat és II. Rákóczi Ferenc szülõhelyét is, Borsiban.

Az útvonal kifejezetten változatos és érdekességekben gazdag volt, egy jó kis ártéri mocsárral indult (ez nyilván csak a nem éppen júliusra jellemzõ csapadékmennyiség következménye), aztán egy erdei szakasz, majd egy pár kilométer „alföldi típusú” gát. Utána Borsiban a Rákóczi kastély, Sátoraljaújhelyen a Magyar Kálvária, majd a Tengerszem – ez utóbbi ugyan a képeken sokkal vonzóbbnak és festõibbnek tûnt, a valóságban ugyanis a képen kék víz inkább fekete… Szóval az útvonal nagyon változatos és érdekes, s külön köszönet jár a szervezõknek azért a figyelmességért, hogy a Borsi kastély meglátogatásának idejét levonták a túra idejébõl – ilyesmit sajnos nem sok teljesítménytúrán tesznek a rendezõk, s ezzel mindig arra ösztönzik az embert, hogy siessen, még ha a szintidõk elég bõségesek is… Így, hogy levonják az idõbõl, az embernek sokkal több motivációja van, hogy ha már itt jár, körülnézzen a kastélyban – köszönet ezért a figyelmességért!

Azért vannak más irányú észrevételeim is... kicsit „érdekes”, hogy az itineren a pecséteknél a Tengerszem a 4. EP-nek volt jelölve, holott valójában az 5. volt, mert „kifelejtõdött” innen a Magyar Kálvária, mint ellenõrzõpont. Hogy fokozzuk a helyzetet, a Tengerszemet ugyanezen itiner leírásában mint a 7. EP-t említik… most akkor mi van???? :-) Kis kavarodás...

Ugyancsak furcsa, hogy az útvonal eredetileg úgy volt meghirdetve, hogy Sárospatak-Borsi-Magyar kálvária-Rákóczi-fa-Tengerszem-Sárospatak, a honlapon és a TTT-n is még most is ez szerepel. Ehhez képest a Rákóczi-fa lazán kimaradt, de erre különösebben nem hívták fel a figyelmet, egyszerûen a leírásban másfele navigáltak. A gond csak az, hogy aki nem olvassa a leírást és az elõzetesen gyûjtött infóira támaszkodik…az csúnyán benézheti! Hát én majdnem…

Ajánlanám a szervezõk figyelmébe azokat a rendezéseket, ahol az útvonalváltozásra vagy az itinerben vastag nagy betûkkel, vagy a túra rajtjában külön feliratokon fel szokták hívni a figyelmet! Nagyon hasznos dolog tud lenni… Ja, s a cél sem az iskolában volt, ahogy az itinerben a leírás írta, hanem természetesen a kihelyezett tornateremben, ahol a rajt is… Evidens. Csak miért nem lehet ezt így írni a leírásban is????

Egyébként a túra nagyon jó volt, nekem tetszett. A szervezéssel sem volt nagy baj, tulajdonképpen minden a helyén volt, csak hát ezek a fránya apró részletek… :-)


Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(változatos útvonal és sok érdekesség jellemezte a túrát, a Károlyfalva felé vezetõ monoton betonút egy kicsit „kilógott” ebbõl, s a Borsiból Sátoraljaújhelyre vezetõ fõút sem volt az igazi, de ez nem igazán tudta elrontani az összképet, szerintem ez egy korrekt 4,5-es)

Szervezés (szerintem): 4
(külön ki kell emelnem a végig kitûnõ szalagozást, az hibátlan volt, a pontõrök is kedvesek voltak, a tájékoztatás terén éreztem csak némi hiányosságot, illetve ott többet is...lásd fentebb…)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(hát nincs túllihegve a dizájn, szintén nem túlragozott a tartalom sem, de a már említett „zavarok” ellenére a leírás nagyon jónak bizonyult, bár a Borsiba történõ hídátkelésnél például sokakat láttam gondolkodni, hogy most akkor jobbra vagy balra a híd után a gáton, ezt ugyanis nem említette a leírás, csak annyit, hogy „tovább a gáton” – megjegyzem, aki nem ismeri a helyet, annak nem feltétlenül ésszerû a hídátkelés után a visszafelé irányba indulás, pedig az volt a helyes…)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4
(jó ellátást kaptunk, a Kálváriánál és a célban a szokásos zsíros/vajas kenyér, kétszer egy kis csoki, egyedül csak a vizet hiányoltam egyes ellenõrzõpontokról, igaz, hogy szinte minden faluban volt vízvételi lehetõség)

 
 
 Túra éve: 2008
Tinca tincaTúra éve: 20082008.09.06 16:54:13
megnéz Tinca tinca összes beszámolója

 

Rákóczi 150

Álmodoztam az idén néhány szép dologról, ami hiányzott eddig az életembõl. A legelsõ a Velence Tízszer, amit nehezen, de letudtam. A másik a Zempléni-hg, ahol még sosem jártam, a jubileumi túra pedig megfelelõ apropó volt a tájjal való ismerkedésre. Kérdõjelek azért motoszkáltak bennem, hiszen azt, hogy felkészült lennék, még nem állíthatom. A leghosszabb túrám a Kinizsi volt. Az utóbbi idõkben elég sokszor fájdult meg a térdem is, így bizonytalanítva tovább az indulást. Az elõnevezési határidõ elõtti két hétben viszont kedvezõ fejleményeket tapasztaltam, így az utolsó pillanatban jelentkeztem. Hisz ez még úgysem kötelez semmire. A túra megelõzõ hetében aztán különösebb problémák nélküli teljesítéssel érdemeltem ki a SzuSóBuHa kupát, és ezzel a dolgok el is dõltek. Jófelé dõltek.

Péntekre kivettem idei második szabadnapomat, így végre több, mint 8 órát aludhattam...volna. Szándékomban állt ezt kiegészíteni még Sárospatakon is. A felkészülés többi része inkább szellemi volt. Bár nem szokásom, igyekeztem térképrõl memorizálni az útvonalat, ez késõbb hasznosnak bizonyult. Végül rajt elõtt két órám maradt, próbáltam aludni (nem sikerült), ennem kellett volna (ez se jött össze), tanácsokat kaptam rutinosabbaktól, úgymint Kékdroidtól és Kerek repkénytõl, akik ugyancsak sziesztázva készültek. Velük már az elõzõ héten megbeszéltük a közös indulást.

Pontban hétkor aztán start, én a végén lépek ki a kapuból, és azonmód megdöbbenek: a mezõny 90%-a úgy hetes átlaggal indul neki a hosszútávnak. Az elsõ ep-hez, a várhoz kis oda-vissza út visz, így keresgethetem az állam, amikor elrobognak mellettem az ufók. Akarom mondani a futók. A fõúton végleg utolérem Cam Mogóval kibõvült csapatunkat, hogy belevágjunk az estébe. Az iram még mindig soknak tûnik, lassan melegszem be. Az elhagyatott Pogány-kútnál van alkalmam elõször elõre állni, így az egysávoson befékezve megyünk fel. Véletlen visszanézek: nem csúnya látvány, ahogy Sárospatak fürdik a lemenõ nap fényében. A gerincrõl alacsony tölgyes út vezet le Komlóskára, félek, hogy már itt elcsúszok vagy botlok valamin a nem látható csapáson. A vizet a gyorslábúak már leverték, ezért most még nem ázunk el. A faluban szinte csak kényszerbõl iszok, és hamar továbbállunk.

Pusztavárig ránkereszkedik a sötétség, és megmásszuk az elsõ komolyab emelkedõt. Rég látott sok-sok szentjánosbogár tánca kíséri utunkat. A fényjáték feledhetetlen. Pusztavár-tetõn felmászok a romok közé, onnan megpróbálva megörökíteni, amit nem lehet. Közben megjön a csapat többi tagja, együtt indulunk lefelé a kellemetlen lépcsõs meredeken. Vezetõim tudják, hol kell elfordulni, így rájuk bízom magam. Király-kútig pár kilót felszedünk, az út kellemetlenül ragadós, agyagos, csúszós, bal lábammal lábszárközépig érõ pocsolyban én is megmártózom, letudva ezzel a túrára jutó "balesetem". Az ep-n kerékpáros pontõr vár, megszállott. Pontõrködés után letekeri a távot.

Ellenszavazat nélkül úgy döntünk, lemegyünk a kúthoz, de a jelzés gyorsan visszakanyarodik a szekérútra. Aztán vízmosta, úttalan utak következnek, elsõrendû szalagozással. Repkény viszont komolyabban megüti magát, de segít magán vmi csodakenõccsel, aminek már a neve is rosszul hangzik. Közben egész tumultus alakul ki az útszakaszon, nem érezzük magunkat egyedül, ahogy továbbmegyünk. Cam Mogóval kicsit elõrébb tartunk, egy elágazásban várunk Droidékra. Nem jönnek. Késõbb sem. Üldögélünk a sötétben, egy nagyobb csapat is ellép, aztán már gondolkodom, hogy visszamenjünk-e, amikor ismerõs lámpák érkeznek a sötétben. A regéci várhoz együtt érkezünk, rövid kaptatón a szembejövõk zsíros kenyérrel biztatnak. Hatalmas tábortûz, omlós kenyér, lédús körítés. Egyik szelet csúszik a másik után. Én még üldögélnék is, de ráveszem magam a folytatásra. A KP elágazását Cam Mogóval elnézzük, jelzetlen úton megyünk tovább. Nekem már gyanús, megállok, aztán csak összekiabáljuk egymást. Droidék ismerik a lekanyarodást a falu felé.

A hegyen minden finomság volt, de víz nem. Regécen húszméterenként van kékkút, itt pótolnánk folyadékot. Az elsõ nem mûködik. A második és harmadik sem. Aztán a negyedik, de még a hatodik is száraz. Én elvesztem a reményem, hogy több vizet cipelhetek, de a hetedikbõl vizet fakasztunk. Kellemes utak következnek, az esõ miatt csak néhol csúszós a hétszázas csúcsok közt. Cam Mogóval lemaradunk, és az eget bámuljuk. Õ a csillagképekrõl mesél. Szerintem irigylem a kisfiát. Aztán gyorsítunk, a Sólyom-kõre hamar felérek. Elég sokan üldögélünk, nagyon halvány hajnalpír az égen, 1/2 4 van. Amádé-vár felé diktálom a tempót, aggaszt, hogy közelednek a pontzárások. Az út jó, itt mintha elvágták volna az esõfelhõket, a föld mégcsak nem is nedves. Amádé-vár mellett elmegyünk, próbálom tartani a tempót a meredek lejtõn is. Repkényék után Cam Mogó is kicsit lemarad. A Kis-patak pihenõhelyénél vele várakozunk kicsit, aztán mindannyian együtt kellemes úton érkezünk meg a Pálos kolostorromhoz. Jó üldögélni. Itt valahol Kékdroid virslivel bíztat, én nem emlékszem a kiírásban Telkibányán szolgáltatásra. Nincs is, csak tabletta. Hideg van, mennék tovább, de Kékdroid zsákja, mint a mikulásé - feneketlen. A felkavart gyomorsavakat olajoshallal nyugtatja. Nem baj, pihenni kell, majd behozzuk.

Kellemetlen mûutazás, és gyönyörû reggeli kilátás következik, amíg fél óra múlva erdõbe nem érünk. Én már nem vagyok álmos, hajnalban túlestem ezen, és pörögnék. Elég lassan bandukolunk, közben számolgatok, nagyon aggaszt, hogy a zöld elõtt nem marad semmi tartalékidõnk, pedig Bubu elbeszélése alapján a legrosszabbra számítok. Kicsit a többiek elé vágtam, rövid idõre megállok, de nem jön senki. Inkább Hollóházán tervezem bevárni a csapatot, õk biztos nem tévednek el. Pap-erdõ után az út mellett alszanak néhányan. Hamar Hollóházára érek, ezen a szakaszon nem lehet téveszteni. A ponton görögdinnye vár, így kora délelõtt nem kívánom, csak egy fél szeletet nyomok le. A depóautónál hosszasan vacillálok. Végül nem cserélek cipõt, inkább a sokat látott kényelmes, mint a kitaposatlan vízálló. Leteszem a zsákot is a rövid körre, csak egy fél literes palack és aszalt barack a csomag. Hiába vacakolok, nem jön senki, nincs mese, akkor tovább. Tempósan haladok, kíváncsian készülve a füzéri látványra. Olvastam sokat róla, de ez nem elég, ezt látni kell. A másik amire készülök, a meghirdetett meleg étel, nos, ebben csalódom. 50 km múlva kész lesz. Azért a zsíros deszkából fogy bõven. Idefelé is eltévedtem Füzéren, most kifelé sem találom az utat. Ráadásul esni kezd. Viszonylag hûvös van, a kabát Hollóházán vár, így egy fa alatt várom a zápor végét. Kicsit lankad, továbbmennék de 50 m után újabb fa alatt várakozom. Negyed óra után megunom, inkább elázom, aztán már menet közben öt perc múlva meggondolja magát és eláll.

Bodó-rétig megkapó és változatos az útvonal, a pecsét mellett házi róka is van. Lefelé megint tévesztek, nekivágok a Kelemen-bércnek, aztán visszamegyek az utolsó jelzésig. A mûút keresztezéséig leverem a bokrokról a vizet, már úgyis mindegy. Aztán Hollóházáig egyre szebb idõ kerekedik, süt a nap, de nincs meleg, szép az út és rengeteg a gomba. Az ep-n felveszem az elhagyott cuccaimat, és megfogadom, hogy máskor nem felejtem ott a térképet. Itt érem be Ibolyát és útitársát is. A dinnye már jobban esik, bár komolyabb energiapótlás kellene. Úgy emlékszem Kékeden ez nem várható, de a remény hal meg utoljára. Lélekben készülök a túra legnehezebb 35 km-ére.

A S Kékedig elvileg nem nehéz útszakasz, annál megdöbbentõbb, hogy fáradok. A szebb szakaszt felváltja a mûút unalmas trappja, majd az ep. elõtt egy újabb szép réten vágunk át. A ponton csak bíztatást és folyadékot kapunk. Elkeseredésemben jobb híján cipõbetétet, zoknit cserélek, kész a megújulás. A kékedi kocsmában sincs komolyabb ennivaló, de úgy emlékszem, az eszkárosi sorompóhoz hideg ételt hirdettek, addig kibírom. Kékeden bõszen keressük a továbbutat, aztán rossz irányba állunk, nekivágunk a mûútnak. Közben sokan beérnek, és bizonygatják, hogy jó felé megyünk. Rábeszélnek. Bõ egy km után fordított irányú rábeszélés történik. Vissza a faluba. A dombtetõrõl jól láthatóan esõfelhõk jönnek Kassa felõl, a Melczer-kereszt felé meg is kapjuk az égi áldást. XVII/3-as kõnél aztán nekifordulunk a Szurok-hegynek. Nem utolsó látvány, ahogy elõttünk tornyosul ez az erdõborította piramis. Lehorgasztott fejjel megyek neki az esõnek, tízpercenként felnézek, de a hegy ugyanakkora. Mindenki keresi a járható füves részeket a csúszósan sáros szekérút nyomai közt. Lélekölõen hosszúnak tûnõ idõ után hirtelen a hegy lábához érünk, ami minden átmenet nélkül válik gyilkosan meredekké. Valahogy a csoport elsõ részére keveredek, de nagyon-nagyon lassan haladunk. Fegyelmezem magam, az elõttem lépdelõ nyomában megyek, csak semmi erõlködés. Fáradt vagyok mégis. Számolom a köveket, aztán már a lépéseket is. Csak nem megállni. Vésztartalékom veszem elõ, az energiamüzli sem segít. Aztán egyszercsak fent vagyok. A lefelé sem könnyebb: csúszós, avaros, murvás, köves, térdfájdítós, kicsit csalános az út az ep-ig. A sorompónál egy pohár gyógyszeres víz jut mindenkinek. A Lipovec elõtti frissítésben inkább már nem is bízom.

Rövid meredek után nagyon szép útvonalon visz innen a zöld. Hegyi rétek, csodás erdõk, patakátkelések váltogatják egymást a Nyerges-hegyig. Sokszor élvezhetjük a páratlan kilátást is. Itt valahol már a tájékozódásom is elvesztem, úgy érzem, csigavonalban megyünk. Kisebb emelkedõk után elérjük a Nagy-Milicet is. Kicsit többet vártam, de megszavazunk egy rövid pihenõt. Az utolsó aszalt barackokat rágcsálom, a végén ugyanolyan éhes vagyok, mint amikor elkezdtem. Az itiner innen könnyû utat jósol a Tolvaj-hegyig, de újabb és újabb puklikon kell átvágni. A látvány azért feledteti a kisebb nehézségeket. A füzéri vár egy mesekastélyra emlékeztet a Zempléni-hegység vonulatai elõtt, ahogyfalait megvilágítja a lenyugvó nap, körülötte minden árnyékban. Tolvaj-hegy után nincs miben gyönyörködni, ez már a Lejtõk Ura. Vastag avar a csúszós úton. W. Géza pokoli sebességgel vágtat el, irigylem a térdeit, én próbálkozom mindennel. Hagyományos módon, toporogva, hátrafelé, sehogy sem megy hosszabb ideig. Tíz perc után is ugyanannyi avarfedte út látszik a nyiladékban. Azért késõbb csak csillapszik a lejtõ, balkanyar után ott a XVII/30.

Mondanom sem kell, vidáman, bíztatva, de csak egy pohár gyógyszeres vízzel várnak. Ettõl sem lakom jól. Egy kis víz még a további útra, aztán rock n roll tovább, rövidesen újra sötétedik. Az útvonal megint szép, kiszalagozott, ha nem látnánk a határköveket. Mély patakvölgyeken kell átmászni, az avar fehérlik a rengeteg gombától, de jól járható az út. És egyszercsak ott tornyosul a Lipovec. Ahogy ballagok felfelé, nem tudok másra gondolni, ezt a hegyet úgy építették meg földmunkagépekkel. Egyenletesen meredek emelkedõ, akkor is ha jobbra nézek, akkor is, ha balra. Ha ez nem lenne elég, a végén ráborítottak a tetejére pár Kamaz követ, ami legurult. Két egyforma lépcsõvel is színesítették (elvégre piramis), amitõl nem látni a következõ emelkedõt, had higgye a túrista, hogy már felért a csúcsra. A valódi csúcs után újabb botladozás, és hamarosan elérkezik a búcsúintés a zöldnek. Még egy kilátópontot érünk el, jól szalagozott, amúgy nehezen megtalálható K3-ön, de a Bába-hegyen már érezhetõen végefelé jár a nap, hûvös szél fúj. Rákapcsolok, hogy ne kelljen lámpázni Füzér elõtt. A lefelé szerpentinezés Pusztafaluba gyorsan megy, K+ az erdõszélén már szinte sötét, egyedül vagyok, mint a kisujjam, néha már azt hiszem nem jó felé megyek, de mindig elõkerül az erdõszélen a jelzés. Egy kicsi lámpás menetre mégis szükség van az erdõben, vetéshez érek, és újra egy eltévelygésben van részem Füzéren, ez már nem változik meg ma.

Teljes sötétben érkezem az ep-ra, és igen, igen, végre meleg étel is vár. Az úttévesztés miatt hamarosan mások is beérkeznek, van, aki bizony haragosan "támad" a pontõrökre az elmaradt etetés miatt. Megértem õket. Én csak falom az elsõ adagot, aztán kiderül, több nem nagyon jut, mások is jönnek utánam. Megszánnak még egy féltányérral, kiegészítem a megmaradt zsíros deszkával, és elégedetten hátradõlök. Kicsit meglepõdök, befut Kékdroid és Kerek Repkény - ezt hogy csinálták. Sajnos aztán közlik, hogy autóval. Sokat segítenek azzal, hogy rájuk bízhatom a fotóscuccot, ami már rendesen kidörzsölte a csípõmet. Legalább fél órát tetvészkedek, aztán egy nagyobb csoporttal útnak indulok. Búcsúzóul bíztatom Ibolyát, úgy tûnik, mintha fel akarná adni.

Bózsváig a sötétben unatkozom. Trappolunk a réteken és a vasúttöltésen, és iszonyú álmos vagyok. Végül nem látok mást, csak homályosan két láb ütemes mozgását magam elõtt, ezt követem. Percenként tévedek bele a régi vasút kétméteres gazába, amitõl felébredek...fél percig. Valahogy megérkezünk a Bózsvai-sziklához, ahol megkapom az utolsó lökést a befejezéshez. Határtalan hálás vagyok a pontõrnek, aki kávéval kínál. Belém ez óriásit rúg, lévén, hogy amúgy nem vagyok fogyasztója. Elõre is állok, és jó iramban nyomjuk. Kishutáig kellemes szakasz jön a Szuha-völgyben, ahol utolérem Á. Csabit. Ebbõl úgy gondolom, már nagyon rosszul nem állhatok idõvel. Nagyhutáig aszfalt vezet, de csodálatos mód nem érzek fájdalmat, úgyhogy beszélgetés közben szinte felszaggatjuk az utat. A falu végén aztán elfelejtjük bevenni a kanyart, úgyhogy megint a közben megérkezõ "tömeggel" indulok Vágáshutára. A tempó nem nagy, én megyek a sáját iramomban, és az aszfaltra kiérve egyedül találom magam. Az unalmas sík részen elmúlik a kávé hatása, többször is belegyaloglok a falu elõtt az út mellé ültetett növényekbe, amíg el nem alszok állva az út szélén pár percre. Ébredés után öt perc csak az (ön)frissitõ pont. Abszurd, már nem vagyok éhes, a gulyásra készülök, érzem, hogy innen gyorsan beérek, nincs semmi problémám.

A következõ szakasz a Rákóczi-fáig még bõven tartogat szépségeket, és már látni is. A felkelõ nappal megjön az én erõm is, nem nehéz felmenni a kisebb emelkedõkre. A Gyökér-völgyben utolérem és felismerem tomyyt is, akivel pár szót váltunk. A Deák-kútnál megint "elfelejtek" lekanyarodni az útról, de amikor ÉNy-nak tartok, észbe kapok, és visszamegyek. Megnézve a térképet már utat fogok. A Rákóczi-fánál csak zsírkrétázni állok meg, és újra tovább. Semmi fáradtságot nem érzek, ugrálom át a sáros-pocsolyás részeken, de Károlyfalvánál megint elkevergek. Megyek fel-le, a szalagozást azóta sem értem, valahogy nem stimmel a jelzésekkel. Húsz perc kevergés után valaki jön, aki határozott irányba áll, én meg a nyomába szegõdöm. Kicsit lassúnak találom a tempót, így a Tengerszemnél egyedül verem fel a pontõrt. Gazdag terüljasztalkám(!) a cél elõtt öt km-rel, inkább nem kérek.

Ahogy kiérek a szõlõkhöz, kiderül, hogy ma is meleg lesz, de már semmi sem tántoríthat vissza. Innen örömmenet, kívül-belül nagy vigyor. Csodás túrán vagyok túl, a Zempléni-hg. méltón mutatkozott be. Bár elõzetesen nem értettem, miért kell két éjszaka menni, a zöldet nagyobb élmény nappal megcsinálni. Végül másfél nap gyaloglás után újra beléphettem az iskolába. A célba láthatóan régen érkeztek már elõttem, de azér elõkerült valaki egy célpecséttel.

A jól megérdemelt gulyás is bõséges mennyiségben állt rendelkezésre, a tornetermbe pedig válogatni lehetett a szivacsok között:-)


A rendezésrõl

A szép vezetésú útvonal követése érdekében láthatóan mindent megtettek a rendezõk. Volt ugyan tévedési lehetõség, de temérdek szalag került kihelyezésre a rosszul jelzett részeken. Az itinerre kár szót vesztegetni, nem ez a rendezés erõssége.

Az ellátást viszont nagyon elszúrták. Alapvetõen nem is az a gond, hogy 50 km-en keresztül négy pohár gyógyszeres (értsd kalciumtablettás) víz volt az ellátás. Erre fel lehet készülni. De elõre meghirdetni egy gyümülcsös, egy csokis és egy hideg ételes frissítõpontot úgy, hogy helyette csak vízhez juthat az ember, több, mint hiba. Minden elismerésem azoknak, akik ennek ellenére futva teljesítették a távot. És egyáltalán: gratulálok minden teljesítõnek, aki akárhogyan is, de beért a célba.

Remélem, jövõre alkalmam lesz újra ott lenni a 110-en, és akkor, megfogadom, kajával jobban készülök.

 
 
nagypapaTúra éve: 20082008.08.21 17:54:13
megnéz nagypapa összes beszámolója
Rákóczi 150

Bevezetés.

Közel 20 éve járok teljesitménytúrákra, de eddig még sohasem irtam beszámolót, bár mindig élvezettel olvastam a kalandos útleirásokat. Tehát ez az elsõ.

Névválasztás.

Nem szeretem a regisztrálásokat, de láttam, hogy nem tudom megúszni, nem tudom névtelenül beirni a szöveget. Sokat gondolkodtam az alkalmas névrõl. Gyerekkori olvasmányaim alapján Old Shatterhandtól kezdve, mindenféle Old-ok neve merült fel, késõbb úgy gondoltam, hogy modernebb kifejezést - mondjuk: ETW (=extraterrestrial wanderer) betüket - kellene választani. Végül - a helyzetemnek megfelelõ - "nagypapa" szónál kötöttem ki, amitõl az olvasó nem kaphat fejfájást.

Kirõl van szó?

A Rákóczi-túrákra és - ezeken belül - a személyemre vonatkozó elsõ irásos nyomok larzen 2001-es illetve 2002-es beszámolójában találhatók meg. Én voltam ugyanis az a bizonyos "elsõ gyalogos", aki Telkibányán utolérte õt. Részemrõl ez nem volt nagy mûvészet, ugyanis Remó, szenzációs ötlettel, a füzéri várhegy tetejére tûzte ki a reggel 6 órai rajtot. Mi tehát jó korán keltünk, összeszedelõzködtünk, majd, bemelegités gyanánt, felkullogtunk a falu általános iskolájából a hegy tetejére és ott bonyolitottuk le a teljeskörû adminisztrációt. Hat órakor aztán a felhalmozott helyzeti energiát mozgásivá átalakitva, szinte végig lehetett futni Hollóházáig. Egy kis szuszogás után, a Kánya-hegytõl, ahol mostanság a radar épült, ismét barátságos lejtõ következett Telkibányáig, úgyhogy nagyon jól lehetett haladni. Larzenre késõbb is keserû órák vártak. Magam elõtt látom, amint az Amadé-várhoz kapaszkodik fel, nyakában a kerékpárral. A Zabarla-nyereg utáni lebombázott erdõben és az azt követõ kõtengerben harmadszor is összefutottunk, s mintha azt morogta volna, hogy ha tudja, hogy ilyen az út, akkor nem ült volna kerékpárra. Ha nem igy volt, akkor majd sajtópert indit ellenem.
2002-ben a sárospataki rajtnál volt szerencsénk egymáshoz, ahol, a kiteritett nevezési lap miatt, nem állt módomban megõrizni inkognitómat.
Köbarkának szintén van valamelyes elképzelése rólam, mivel leirta (2007), hogy a - véleménye szerint - legidõsebb résztvevõ másodszor is utólérte a Sólyom-kõnél,annak
következtében, hogy õ maga oldallagos kitérésekkel növelte meg az út hosszát. Nekem is volna mondanivalóm arról, hogyan lehet százszázalékosan biztos helyen fatálisan eltévedni.
Különös ismertetõjelem a Rákóczi fejedelmet ábrázoló kék vagy bordó szinû póló, amit az elsõ 110-esek alkalmával kaptunk, s amit évente egyszer veszek fel, amig a Párkák engedik.

Felkészülés.

Engem is nagyon feldobott a 150-es terve. Viszonylag hamar jelentkeztem, de késõbb bizonytalanná váltam. Kár volt sietni - mondtam magamnak - hiszen úgy sem tudom teljesiteni a távot. Ezután azonban összeszedtem magam és tanulmányozni kezdtem a térképeket, méregettem a távolságokat a kiirás alapján. Öt teljesitett 110-es és az elsõ 75-ös alapján volt elképzelésem arról, hogy mihez mennyi idõ kell. Lélektanilag segitett Bubu internetes képsorozata, amely Hevér Évát mutatta az Északi Zöld két szakaszát abszolválva. Hasonnevû fiam megtette azt a szivességet, hogy autóval elvitt Kékedre, hogy a gyakorlatban tapasztaljam a fenti szakasz nehézségeit. Szép idõben jártam végig az utat, hüllõk és kullancsok között, szalagozás nélkül, árkon-bokron átmászva és megcsodálva a gerincrõl észak és dél felé nyiló kilátást. Nagyon szép út volt azzal a mellékeredménnyel, hogy a mobiltelefon éppen akkor nem használható a hegyek és völgyek között, amikor szeretnénk, de legalább van.
Az elméleti és gyakorlati felkészülés alapján elkészitettem a menetrendet, amely azt igérte, hogy a szintidõnél két órával hamarabb fogok megérkezni Patakra. Ez megnyugtatott.

Útleirás.

Ezzel viszonylag hamar végzünk. A "nagyjából 80 õrült" (copyright at Czimbály) között magam is kirohantam a kapun, majd meggondoltan lépkedve haladtam az utcán, az ismert úton, a többiek által leirt körülmények között. Kicsit meglepett, hogy a Pogány-kutat követõ elsõ és második gerinc között milyen szépen meglódult az elmúlt évben az egykori tarvágás, amiben tengeralattjárónak vagy búvárnak érezte magát az ember. Kilátni vagy a lábunk alá látni nem lehetett, fennforgott a hasraesés vagy gödörbe esés lehetõsége, de szerencsésen túljutottunk ezen a szakaszon, amit a rendezõség minden évben gondosan kiszalagoz.
Pusztavár-tetõnél megkiméltek minket a sziklás-görgeteges résztõl, ahol - lépcsõ hiján - az ösvényszéli vadrózsabokrokba lehet kapaszkodni, ami világosban sem a legélvezetesebb foglalkozás.
A késõbbi útviszonyokat mások leirásában megtalálhatják az érdeklõdõk, ha kell aláirásommal tanúsitom egyetértésemet. A kõtengert és a katasztrófaerdõt jól vettem, már megtanultam, hogy hány bevágáson kell átmászni ahhoz, hogy egyenesbe jussunk. Figyelni kellett a szalagok Ariadne-fonalát, mert a sötétben nem látszott jól, hogyan kell kikerülni a kidõlt fákat.
Na, mondtam a nyeregbe érve társamnak, innen már nem lesz gondunk. Sajnos lett, mert a regéci vár felé kanyargó, egykor stabil talajú erdészeti út, jól felázott és tetszetõs pocsolyák tarkitották. Sikerült jól lelassulni, de még zárás elõtt felértünk a várbeli ellenõrzõ pontra. Jellemzõ, hogy ez a rész annyira lelassitott, hogy utána szinte felrepültem a várba, pedig máskor elszuszogok az emelkedõn.
Egyéb, másokétól eltérõ mondanivalóm nincs.
Az idõ múlása miatt meggyorsitottuk a menetelést, amivel Sólyom-kõig negyedórát, onnan Telkibányáig húsz percet nyertünk vissza. Hollóházára zárás elõtt 50 perccel érkeztem. Társam a Fehér-kúti vadászháznál lemaradt és igy tudtam, hogy két kerékpárost leszámitva, egyedül maradtam.
Szóval, majd egy megtakaritott órám volt és ez igy nagyon jól hangzott volna, ha az útitervbe nem került volna be a hollóházai "masni". Ennek következtében a tervezett 2 órás elõnybõl 2 órás hátrány lett. Az idõ azonban szép volt, a hollóházai dinnye mesés izû és nem kell a halálra gondolni, amig élünk. Nekilódultam tehát a festõi látványt igérõ füzéri dombnak, ami igazában este festõi, amikor a lemenõ Nap megvilágitja a Milic-csoport elõtt magasló várat. Szóval, nekilódultam, majd továbblódultam, kiváncsian, hogy a Bodó-rét elõtti Hideg-kút valóban olyan bõvizû-e, mint lenni szokott. A sztrapacskájáról messze földön hires Panoráma-büfébe nem vonultam be, mert ilyesmire, ilyenkor nekem nincs idõm. Tovább mentem tehát a K jelzésen, sikeresen elpasszolva hazánk nyolcadik leggazdagabb emberét, a László-tanya gazdáját, aki sétakerékpározását végezte az országúton. Én azonban fegyelmezetten mentem a kék ösvényen, mint aki magán érzi Hevér Gábor figyelõ szemeit. Mulasztásomra biztonsági embereim hivták fel, utólag, a figyelmemet.
A második Hollóházáig tartottam a zárás elõtti 50 perces elõnyt, ami, persze, fiktiv volt a zsebemben lévõ, személyre szabott menetrendhez képest. Ennek ellenére tovább akartam menni Kékedig, ahová a hullaszállitó gépkocsit rendeltem. Esetleg tovább is. Amig azonban az adminisztrációt végeztük a ponton, váratlanul leszakadt az ég. Beálltam az eresz alá és néztem az úton periodikus hullámokban hömpölygõ vizet. Kis idõ múlva átugrottam a sarki sörözõbe egy pohár sörre. Izmaim lazitására semmi szükség nem volt, hólyagok sem voltak a lábamon, de bizonyos pillanatokban foglalkozni kell valamivel, hogy megõrizzük eszméletünket. Késõbb visszamentem az eresz alá és elkönyveltem, hogy az ÉZ elõzetes bejárásakor készitett idõrend alapján, 22 óra elõtt nem érem el a Tolvaj-hegy alját. A szkárosi átlépõhöz még rendben el lehetne jutni, de utána valószinüleg felélném a maradék idõmet és Kiszela Miki 21 órakor bezár. L'art pour l'art magányosan kószálni (ismerem az utat), mások idegesitésére, nincs szükség. Azt is tudtam, mert kipróbáltam, hogy a Nagy-Milicrõl nem tudnék mobilozni a hegy aljára. Józan ésszel elgondolva, Patakra legalább 2 óra késéssel érkeznék, aminek már nem lenne fogható eredménye. Ha most, itt, kijelentkezem, akkor viszont már jogom van egy emléktárgyra, a 75 km-es kitûzõre, és emelt fõvel, töretlen egészségben távozhatom.
Ez igy leirva igen egyszerû, de az ember újra és újra azt gondolja, hogy tovább kellene menni. Nehéz megbékülni a körülményekkel. Dehát, ugyebár, nem munka- hanem teljesitménytúrán vagyunk. Nem kell ecsetelnem, tisztelt "közel 80 õrült" túratársak, a lelkiállapotomat, hiszen mindnyájan voltak már nagyon bizonytalan helyzetben, de ilyenkor az ész a fontos, nem a haj.
Döntésre jutva, közölni akartam a központtal a helyzetet. Mögöttem már senki: eltévedtek, pontot hagytak ki, elfáradtak. Jó, ha õk is tudják. Különbözõ számokra kezdtem mobilozni, eredmény nélkül. Tanulságos volt hallgatni a letiltásokat, a gépi operátorok idegen nyelvû jelentkezését. Számomra - egy két évvel korábbi, rendkivül emlékezetes éjszakai autós üldözés folytán - semmi sem volt meglepetés, ebben a térségben a mobil majdhogynem semmire sem jó. A kedves pontõr is beszállt az elektronikus játékba. Hosszas próbálkozás végén neki sikerült összeköttetést teremteni Kanya Jutkával, amitõl minden tisztázódott és megnyugodhattunk. Jószivûsége odáig terjedt, hogy autójába ültetett és néhány perc alatt elfuvarozott Kékedre, ahol biztonsági embereim (fiam és unokám) már vártak.
Még délután 3 elõtt elindultunk Patakra. Egész úton azon tûnõdtem, hogy másnap 11 óráig még mennyi rengeteg idõ van, talán még be is lehetne érni a célba. Aztán kezelésbe vettem az érzelmeimet, mert - mint ismeretes - jobb egy élõ szamár, mint egy döglött oroszlán.
Patakon átvettem a 75-ös kitûzõt, örültem a remek ebédnek, majd hazaindultunk.

Általános értékelés.

Nagyon szép ez a túra. Rengeteg emlékezetes látnivaló található rajta. Aki többször volt már - mindkét irányban - 110-esen, az a sötétben is tudja, merre jár. Egy jó túra megtervezése nem könnyû dolog. A táv és szint kitûzése mellett a rendezõknek nagy gondot kell forditani a látvány, az esztétikai vonalvezetés - hogy emelkedetten fejezzem ki magam - biztositására. A jó idõzitésre, ami illeszkedik a település- és terepviszonyokhoz, lehetõség szerint garantálja a balesetek elkerülését. Legyen a túrának valamilyen alapkoncepciója, ne csak abból álljon, hogy ide megyünk meg oda, elõre és vissza, le és föl. Kimerült alakokat konditeremben is lehet gyártani, de ha a rendezõk azt hallják, hogy szép volt és majd újra eljövök, akkor megkapták a jutalmukat. Ami engem illet, jobban felkészülve, akár most is újból nekiugranék a távnak, megrémitve ezzel a tisztelt rendezõket, akiknek valószinüleg egy évtizedre elegük lett a 150-es szervezésébõl. Mindenesetre azonban irják be elõre a júliusi dátumot 2018-ra is.
Külön ki kell emelni a kifogástalan szalagozást. Ezen a túrán nem lehetett eltévedni. A teljesitménytúra nem tájékozódási verseny és ennek érdekében valószinüleg több kilométernyi szalagot kötöztek fel gondos kezek a fákra. Elõzetes bejárásom eltévelyedései alapján arra gondoltam, hogy megjelölök néhány kritikus helyet, ahol nagyon jól mellékvágányra lehet futni, ahol nekem is 5-10 percem ment rá a helyes csapás kideritésére, de elálltam tõle. A legaggályosabb résznél Szilvásy Dénes nyugtatott meg, hogy minden rendben lesz.

Minõsités.

Hatalmas munkát végeztek a rendezõk. Õk tudják, hogy ki, mekkora részt vállalt belõle, ezért nem találgatok a nevek között. Egy jól összeállt csapatnak nagy megelégedettséget jelent, hogy ilyen szépen össze tudták hozni a dolgokat. Ma, amikor
olyan sokan vannak lekonyulva, veregessék meg a vállukat, mert sport- és természetszeretetbõl kiválóan vizsgáztak. A magam részérõl az év legjobb túrájának tekintem a R 150-et, akkor is, ha sárospataki születésem miatt elfogultsággal vádolnának. A gyanúsitást, persze, visszautasitanám, mivel ismerek más hosszútávu túrát is, van összehasonlitási alapom.

Statisztika.

Reklámozni kell magunkat. Senki sem fogja kétségbe vonni fentebbi minõsitésemet, ha nevek és számok mutatják, hogy az idõ során mivé fejlõdött a Rákóczi-túrasorozat. Ennek érdekében le kell venni az ajtószárnyakról az iveket, pár oldalas füzetbe kell rendezni és ország-világ elõtt lobogtatni, hogy milyen emlékezetes, szép túrát tud rendezni a MVTE. Az egyesület honlapján nagyon jól mutatnának az eredmények. Tudjuk, hogy milyen nagy kedvvel bogarászunk a jól gondozott statisztikákban. Keressük társainkat és fõleg azt a nevet, amelyik legjobban fest a névsorokban. A sajátunkat. Ez is vonzerõ, nem kell lenézni. Hátha azoknak is kedve támadna eljönni, akiket a távolság vagy az ismeretlen táj eddig elriasztott. A divatosnak számitó túrák mellett rá kell irányitani a figyelmet azokra a vándorlásokra is, amelyekben résztvenni egyenlõ rangot jelent a többiekkel. Mit ad Isten, még anyagi eredménye is lehetne a jó festménynek, hiszen Rákóczi fejedelem földjén módos magánosok is élnek. Javaslatom nem üres beszéd.

Retro.

Az irás végén azért még bújkál bennem az ördög, hogy ha 100 lépés helyett, ugyanannyi idõ alatt, 105 lépést teszek meg, akkor rendben beérhettem volna a célba. Hiszen 5 lépés plusz nem olyan nagy dolog. Ugye?

Befejezés.

Vivere et navigare necesse est.
 
 
csibaTúra éve: 20082008.07.14 18:13:00
megnéz csiba összes beszámolója
Rákóczi 150

Honnan jött az ötlet, hogy nekem ezen el kell indulnom? Gõzöm sincs. Talán még valaki mondta jó régen, hogy lesz egy õrült menet idén a Zemplénben, és nem szabad kihagyni. Gyengeségem, miszerint rögtön beleegyezek szinte minden ilyen dologba, itt is megmutatkozott. Bár így utólag egyáltalán nem bánom. Ráadásul még életemben nem jártam a Zemplénben, így még egy indok, amiért ott a helyem a rajtnál. Bár talán nem ez a túra a legjobb alkalom arra, hogy az ember gyönyörködjön a tájban, és élvezze annak szépségét.


Felkészülés


Na, ez az, ami lényegében nem volt. Nem vittem túlzásba, az biztos. Az utóbbi hónapokban pár 25-ös túra volt bennem és egy db 50-es. Ennyivel a lábamban vágtam neki a távnak. Igazából fejben próbáltam valamit edzeni, mert tudtam, hogy ez a két éjszaka és egy teljes nap, igen csak hosszú lesz. Illetve jó sok tésztát kajáltam a túrát megelõzõ napokban.

Szokásos dolgokat megvettem pár nappal korábban. Egy – két energia lötty, meg müzli szeletek. Nem akarok sok dolgot cipelni, de képtelen vagyok könnyû táskát összeállítani. Így is csak nagy nehezen tudom belepréselni az utolsó dolgokat, és a hátam leszakad, mikor felveszem. Legközelebb talán depózni kéne majd….bár úgy az igazi teljesíteni, ha az ember mindent a hátán cipel. Még egy utolsó pillantás péntek délelõtt az idõjárásra. Elvileg az elsõ éjszakánk nem lesz jó, utána már szép idõt mondanak. Ez így utólag nem igen jött be. Eddig még sosem hagyott cserben ez az oldal, de most nagyon mellé nyúltak.


A nagy nap


Célba veszem a kora délutáni vonatot a Keletiben, amivel még szépen kb 1 órával az indítási idõ elõtt kiérek a rajtba. Próbálok aludni a vonaton, de nem igen sikerül. Pedig hosszú lesz az út. Majdnem 4 óra, míg ledöcög a vonat Sárospatakig. Miskolc után idõvel megjelennek a Zemplén jellegzetes csúcsai, valamint a nagyon sötét viharfelhõk. Egy így nagyon nem lesz jó. Igaz esõkabátom van, de a nadrágom nem vízálló, a cipõm meg még egy csöpp harmattól is átázik. Meg amúgy is, ki a fene akar szakadó esõben menni.

Itt már ülni sem tudok. Az utolsó egy órát állva teszem meg a vonaton, közben folyamatosan bámulok ki az ablakon. Végre begurulunk Sárospatakra, de már vagy egy jó félórás késésünk van. 18:30 körül járhat. Meglehetõsen kevesen indulunk el a rajt irányába, azt hittem, hogy ezzel a vonattal sokkal többen fognak érkezni. Köszönhetõen a késésnek eléggé megszaporázzuk a lépteinket. Pár szót váltok egy – két túrázóval így az elején. Próbálunk tapogatózni egymáson. Senki nem mer még elkiabálni semmit, mindenki kicsit visszafogott, szerénynek tûnik. Elmeséljük, hogy kinek mi volt az eddigi leghosszabb túrája, hogy mennyit készült erre, hogy mije szokott kikészülni ilyen hosszú táv alatt. Még vidámak vagyunk, de egy kis félelem ott van az arcunkon. Jó pár száz méter után befordulunk az iskola kapuján. Feltûnik egy jó pár ismerõs arc, intek nekik, váltunk pár szót, és beballagok a nevezéshez. Meglepõen sokan vagyunk. Kb. 80-an. Nevezést gyorsan lezavarjuk, mivel egy részét már korábban elintéztük. Kapunk egy itinert, ami tömör, de épp elég, és meglepetésre megkapjuk az érmet is, mondván, hogy aki már megpróbálja, az megérdemli. Sok idõm már nincs a rajtig, kb. 20 perc. Kapkodok ezerrel, kenegetés, vitaminbomba, zokni csere… Itt találkozom Bellával, Karesszal és Zolival. Õk más tempóban gondolkoznak mint én, de Zoliban bízom. Hamar elröppen az idõ az indulásig.



19:00


Mindenki kint az udvaron . Szép kis csapat. A szervezõk nevében Remó szónokol egy rövid ideig, és mindenkinek sok szerencsét kíván a távhoz. Majd az óra 19:00-ra vált, eldördül a virtuális startpisztoly és nekivágunk a távnak. Kipréselõdünk a kapunk és célba vesszük az elsõ ep-t. A futók már az elején ellépnek, mi egyelõre együtt, tempós gyaloglással toljuk. Persze általában Zolival az élen  A várhoz közeledve még egy utolsó pillantást vethetünk a futókra, õk már visszafelé jönnek. Megvan az elsõ pecsét is. Visszafelé elindulva Zolinak valami kisebbségi érzése lehet, amit feltehetõen a futóktól szenvedett el, mert begyújtja a rakétákat, és egyre inkább elnyúlik tõlünk, majd már nem is látjuk. Ennek még meg lesz a böjtje, legalább is én ezt gondoltam. Mielõtt még kiérnénk Sárospatakról, az egyik kanyarban igen komoly bíztatást kapunk a rendezõktõl. Ez nagyon jól esett. Toljuk neki rendesen így az elején, Karesz megy általában elõl, a többiek meg mögötte. Ekkor egy kisebb csapat verõdött össze. A 37-es út mellett kamionok süvítenek el mellettünk nem kis szelet okozva, ami elég kellemes volt, mert kifejezetten fülledt volt az idõ. Végre elhagyjuk a fõutat, és befordulunk Hercegkút felé. Megkapóan szép látvány a sok megbúvó kis borospince a hegyoldalban. Ameddig lehet még élvezem a tájat. Sötétben úgysem látok már semmit. Hercegkúton átrobogunk, majd megkezdõdik a kellemes emelkedõ. Elején még egész jól járható az út, de késõbb igen csak bedurvul. Méteres fûben, egy kitaposott ösvényen haladunk felfelé, és a lábam az szépen ázik át. Király, bár ami megnyugtat egy kicsit, hogy mások is biztos így vannak vele. Kareszt már nem igen látom, csak a hosszabb egyenesek végén tûnik föl néha, Bella még jobban látóhatáron belül van. Nem szeretnék elszakadni nagyon, de tudom, hogy ilyen tempóban nem tudom végigcsinálni. Persze az is igaz, hogy az elején gyorsabban kell menni, mert a végén úgyis fáradunk.

Az út mellett egy kis kitérõ balra, és önkiszolgáló módon felkerül a lapra a Pogány – kúti pecsét. Ezután nem sokkal már erdõben haladunk. Felülrõl a fákról, bokrokról folyik ránk a víz, alulról meg a saras talajon kell néha akrobata mutatványokat bemutatni, hogy az ember a talpán maradjon. Ha ez ilyen lesz végig, az nagyon nem lesz jó. Szerencsére nem volt ilyen. Volt még rosszabb is  Hosszú – hegyre felérünk, a víz ömlik rólam, majd ereszkedünk fiatal tölgyesben. Ami igen csak kellemetlen. Kb. embermagasságúak már a fák, az utat lényegében kivenni nem lehet, annyira összenõttek. Így csak követem az elõttem haladókat, és figyelmeztetjük egymást, ha a földön megbújik egy kõ, vagy épp kisebb vízátfolyás van. Valaki meg is jegyzi a társaságból, hogy ez olyan mint egy ingyen autó mosó. Ennek a résznek szerencsére hamar vége, balra néha csodálatos panoráma tárul elénk, és szembõl már fel – fel tûnnek Komlóska házai. Az erdõ csak úgy gõzölög lent a völgyekben, olyan mintha begyújtottak volna alá. Nagyon szép látvány.

Lent vagyunk Komlóskán. 20:46. A pecsét mellé legurítok két narancsos szörpöt és egy marék keksszel távozom. Hamarosan elhagyjuk a falu legszélsõ házait is. Szépek itt a falvak. Ezt a késõbbiekben is csak megerõsíteni tudom. Ahogy a hirtelen felemelkedõ hegycsúcsok között megbújnak a völgyekben. A völgynek hamarosan vége, és mi most egy hirtelen felemelkedõ hegycsúcsot veszünk célba. Irány Pusztavár. Az elején már kicsit szentségelek az emelkedõ miatt, de Bálint felhívja a figyelmemet, hogy ez még csak az elõjáték. Kareszékat már nem látom megint, pedig Komlóskán még megvoltak, és Bálint is folyamatosan nyúlik el elõlem. Az erdõben már igen csak sötét van, de megállni nem akarok a lámpa miatt, majd fent a csúcson. A víz megint csak dõl rólam, nagyon fülledt a levegõ. Fent már nagyon közel a vár romjához pihenõ túrázókat látok a fûben, és mellettük a pecsétet. Most ez jól esik, hogy nem kell felmenni teljesen. Megvan a 4. lenyomat is.

Innen egy ideig vissza a felfelé vezetõ úton, de még mindig lámpa nélkül. Néha már semmit sem látok, de csak kibírom valahogy az aljáig. És láss csodát, megvan Zoli is. Befogtuk. Õ nem igen érti, hogy hogyan sikerült, mert állítása szerint sokat futott. Ezek szerint mi még többet  Innen már lámpa nélkül nincs tovább. a PL jelzésnél elõ is kerül, és szépen ereszkedünk lefelé. Újra együtt a csapat, bár gyanítom, hogy ez nem lesz így sokáig. Kareszék hamar ellépnek, Zolival mi meg maradunk ketten. Kiérve a szélesebb földútra igen csak korcsolyázunk. Rettentõ saras az út, és az is abból a ragadósabb fajtából van. Majd elérünk egy mûutat, amire szép kis mennyiségû sarat viszünk fel, és leereszkedünk Erdõhorvátiba. Elsõ holtpont megvan. Valamikor itt jelentkezik. Ki akarok szállni, legalább is úgy gondolom, hogy reggel én kiszállok. Még az elsõ kút sem mûködik, talán még a második sem, de szerencsére a harmadik már igen. Szívem szerint bekopognék egy házba, és kérnék egy ágyat, amiben aludhatnék. Zoli rugdos tovább, és szerencsére hamar túlteszem magam a holtponton. Erdõhorváti után sok nem marad meg. Monoton megyünk felfelé, néhol óriási pocsolyákat kerülgetve. Sok helyen rettentõ saras az út. Zoli sokszor le is marad, néha hátranézek, ekkor bevárom. De õ mindig mondja, hogy: „Jövök, jövök”. Úgy látszik, nem igen fekszik neki ez a saras terep, amin sokszor szentségel is. De meglepõ módon nem esik. Pedig azt mondták, hogy ma este nagy esõk lesznek még. Nem baj, nem is hiányzik. Jobbról kutyaugatás, két felcsillanó szempár a sötétben, szerencsére ott is marad. Elhaladunk egy romos ház (házak ?) mellett, majd a távolban egy fény csillan föl. Megvan a következõ pont is, közel 10 km után . A pontõr bicajjal jött fel, hát nem irigylem érte, és azért sem, ami még rá várt. Ugyan is õ volt a seprû. Pecsét mellé kapunk csokit is. Legalább is úgy rémlik. Egy ideig még mászunk felfelé, majd egy éles jobb kanyar után, amit kicsit be is néztünk, szintén mászunk tovább. Vadregényes tájon, kidõlt fákon, fák alatt, köveken, sziklákon átjutva haladunk elõre. Zoli meg is jegyzi, hogy tisztára olyan, mint ha valami õserdõbe lennénk. Ez a szakasz megint nincs nagyon meg az emlékeimben. Csak megyünk és megyünk elõre, szótlanul. Majd hirtelen feltûnik balraa Regéci – vár. Vagyis csak sejtem, hogy arra van, mert a korom sötétben nem látni semmit, csak annyit, hogy a meredek emelkedõn fölfelé botorkál jó pár lámpafény. Szép kis emelkedõ után érünk el a következõ pontig, a pontõröknek még tüzet is sikerült gyújtani. 00:24. A pecsét mellé jár még zsíros, vajas, paradicsomos, hagymás kenyér. Amibõl el is fogyasztok jóízûen kettõt. Majd kisebb pihenõ után folytatjuk utunkat tovább.

Egy újabb hosszú szakasz vár ránk. Lefelé sem sokkal kellemesebb a haladás. Nagy létszámú csapat mászik föl velünk szemben. Újra lent a P jelzésen, ami bevisz minket egészen Regécig. A faluban újabb frissítés egy kútból, majd ismét mászunk fölfelé. Egyszer fel, egyszer le, de inkább felfelé. Eseménytelenül telnek a kilométerek, sötét is van, látni sem lehet semmit. Ha jól emlékszem ezen a szakaszon egy - két elkolbászolt túrázót sikerül vissza csalogatni a helyes útra. A Fehérkúti vadászháznál a szépen kifaragott kútból iszunk egyet. Én nézem a kút melletti tákolmányt. Feltehetõen ezt a vadászok használják a lõtt vadak feldolgozására. Tisztára olyan, mint a disznóvágásoknál, csak kicsit komolyabb. Innen már nincs messze a Sólyom kõ, de az végig felfelé lesz. Zoli közli velem, hogy itt van a közelben az emlékmûve a pár éve lezuhant szlovák repülõnek. Jó tudni ezt is. Majd sikeresen benézzünk az elágazást (ide pl. azért jól jött volna egy – két szalag), de szerencsére idõben ránézünk a gps-re és nincs nagy baj. Utolsó 100 m igen csak erõs felfelé, de megéri. A kilátás csodálatos. A pontõröket felébresztjük, pecsét nincs, csak aláírás. 02:43. Kapunk csokit, és szemezünk a Traubis üveggel. Bár biztosak vagyunk benne, hogy az nem nekünk van. Valaki megkérdezni, hogy az mi, mire jön a válasz, hogy házi sör. Erre felcsillan a szem. A pontõrök nagyon rendesek voltak, és megengedték, hogy megkóstoljuk. Nagyon finom volt. Köszönjük!

Kicsit nehezen találjuk meg a lefelé vezetõ utat, de végül is meglett. Azon leereszkedünk vissza a P-re és megyünk tovább. Valami hegygerinc szerûségen folytathatjuk utunkat, amirõl biztos szép lenne a kilátás, ha nem lenne sötét. Kicsit lejtünk, majd nagyon. Nem térdbarát egy szakasz. Majd lent a völgyben, patakmederben. Az ember azt gondolná, hogy hamarosan bent lesz Telkibányán, de ez a hamarosan nem is olyan hamarosan. Elhaladunk a Pálos kolostor rom mellett, ahol benézzük az utat, és a P+-on megyünk egy ideig. Szerencsére itt sem teszünk hozzá sokat az úthoz. Már rendesen világosodik, lámpákra már az erdõben sincs szükség. Egy – két patakátkelés és elhagyjuk a Potácsházat is. Majd, ha jól emlékszem, egy igen jónak tûnõ teniszpálya mellett érünk be a faluba. Nagyon kis takaros település ez is, bár a Bányász Múzeum a lehetõ legmesszebb van. Kis aszfaltozás, ami nem tetszik. Talpam ég is egy picit, de szerencsére nemsokára feltûnik a pont. Pecsét mellé pezsgõtabletta és csoki. Itt pihenünk egy picit. Megtörténik ez elsõ kerékcsere. Cipõ le, új zokni, új ragtapasz, majd cipõ vissza. Egy kis kenegetés az izmoknak, majd indulunk tovább, mert így ülve igen csak hûvös van.

Egy újabb hosszú szakasz következik. Megint egy közel 10-es a következõ pontig. Bár most egész jól bírom magam, igaz sok mindenre nem emlékszem ebbõl a szakaszból. Az biztos, hogy hideg volt a reggel. Kisebb csapat megy itt is, igaz eléggé elnyújtva. Majd balra le az útról, elõször tisztáson, majd erdõben. Egy jó két óra mire elérünk Hollóházára. A dinnye mennyei. Nagyon jól esik. Zoli jelzi, hogy a következõ alkalommal csoki öntettel elfogyasztaná a pontõr lányt. Inkább gyorsan továbbállunk  Szép hely Hollóháza is. Erre sem jártam még, talán csak egyszer még gimnazista koromban. Viszonylag hosszú aszfaltozás után végre betérünk az erdõbe. Ketten fekszenek a fûben, egy kis szieszta. Majd nem sokára egy túrázó robog el mellettünk, mintha most kezdte volna. Fülig érõ vigyorral hozzáteszi, hogy hazai terepen van, mert jó sok évig itt lakott. Mi nem sietünk ennyire, idõnk m int a tenger, bár már nagyon kíváncsi vagyok a Füzéri várra. Eddig csak képekrõl és filmrõl láttam, de igazuk volt. Mikor végre feltûnik a láthatáron, akkor le sem tudom venni róla a szemem. Egyszerûen csodálatos. Ahogy és amilyen hirtelen kimagaslik szinte a „semmibõl”. Tisztára olyan, mintha legalább ezer méteres hegyen lenne. Egyre közeledünk, lassan megjelennek a szélsõ házak is. Átrobogunk a falun és a színpad felé vesszük az irányt. 08:36. Meleg étel még nincs, az majd csak legközelebb. Ez kicsit letör, de a Regéci várnál megismert finom szendvicsek kárpótolnak. És ami egyáltalán nem hiányzott, bekövetkezik. Elkezd esni, és nem is kicsit. Én kiszállok, nem megyek tovább, elég, esõben nem. Így is már szétázott a lábam, vagyis a cipõm. De Zoli nem enged, és talán én sem gondoltam annyira komolyan, így megyünk tovább esõkabátban. Ami egy ideig jó, de mikor már picit emelkedik, belesül az ember. Szerencsére az esõ is alábbhagy, és mire már újból beérünk az erdõbe egyáltalán nem esik. Szép monoton emelkedünk, és az erdõ ismét eltûnik. Kint vagyunk a Bodó - réten, azt hiszem, hogy itt a pont, de még messze. Nagy ez a rét, és persze, hogy a lehetõ legtávolabbi házban õrzik az OKT pecsétet. Szembe jönnek velünk egy páran, akik felhívják a figyelmünket, hogy milyen finom levest lehet enni. Mi maradunk két üdítõnél. A pecsét is megvan, szerencsére a büfében van párna is. Kicsit leülünk az udvarban a padokra, és ez alatt megismerkedünk Rudival, a házias rókával. Aranyos egy jószág, fõleg, hogy így szereti az embereket. Vagy legalább is nem fél tõlük. Na meg persze ahogy megtudtuk, itt enni is adnak neki. Kicsit pihenünk, majd irány vissza.

Egy jó kis lefele vezetõ szakasz vár most ránk. Néha bele is futok, Zoli kicsit lemarad a vége felé, de õ is belefut és utolér. Így már együtt érkezünk meg újból Hollóházára. Újabb dinnyeadag, egy kis lábszellõztetés, napozás, mert közben még a nap is kisütött, majd indulunk tovább. Kicsit már fáradok, és ha belegondolok, hogy a legnagyobb jóindulattal is még csak a fél táv közelében vagyunk, akkor rossz érzés fog el. Így nem gondolok semmibe, hanem csak fölállok és egyik lában teszem a másik elé.

Irány Kéked. Szép az idõ, bárcsak ilyen maradna végig. Csapatunk innentõl három fõre duzzad. Az elején egy kis dzsungelharc az S jelzésen, majd egy kis emelkedõ az erdõben és utána egy kis lejtõ. Újabb aszfaltos rész következik, aminek nagyon nem örülök. Csak monoton megyünk tovább, elég gyors tempóban. Nemsokára áttérünk az út jobb oldalára, kicsit mászunk, majd ismét ereszkedünk, beérünk a buszfordulóba. És egy ismerõs arc a pontõrök mellett, Bella. Õ, hogy kerül ide? Sajnos kiszállt, szétment a cipõje sarka. Míg beszélgetünk egy kicsit, megérkezik az újabb égi áldás. Ami az elején még csak pár csepp formájában kopog a pontõrök kocsiján, majd egyre intenzívebben kezd neki. Már csak ez kellett ide. Pont a legnehezebb szakasz elõtt, pont nyílt terepen és mi meg pont nem olvassuk az itinert. Így a Z+ jelzésen egészen elmegyünk Felsõkékedig és még utána egészen a Z jelzésig, majd onnan a keresztig és vissza. Közben sz.rrá ázunk, és a pont sincs a keresztnél. Szerencsére addig nem kell elmenni, mert egy szembejövõ túratárs megmondja, hogy állítólag a hídnál van a pecsét. Meg is találjuk, így folytatjuk utunkat. Az elején még csak kellemes az emelkedõ, de az intenzív esõ és a sár rémálommá teszi. Keresem a füves részeket, mert az legalább nem csúszik annyira. Egy éles jobbkanyar és megérkezik az elsõ határkõ. Társai még hosszú órákig boldogítani fognak minket ezután. Szántóföldek között haladunk. Balra az egykori Magyarország, jobbra ami megmaradt belõle. Idõvel az esõ is kezd alábbhagyni, de nagyon csúnyán néz ki a Szurok- hegy. Nincs mese, menni kell. Az erdõ elõtt levesszük az esõkabátot, mert már nincs rá szükség. Pont addig szakadt, míg kint voltunk a mezõn. És rákészülünk a rákészülhetetlenre. Közel 85km-rel a lábunkban nem is olyan kellemes. Az emelkedõ brutális, néhol szinte négykézláb kell menni, és csak nem akar fogyni. Zoli egyre inkább lemarad, és idõvel már nem is látom, mikor visszanézek. Megállni nem akarok, jobb így szépen szenvedni. Végre elérjük a csúcson lévõ határkövet, és innen lefelé. De ki tudja, lehet, hogy a felfelé még jobb volt. Térdgyilkos szakasz, köves, csalános, csúszik, vizes minden. Nagyon oda kell figyelni, mit csinál az ember, mert könnyen borulhat minden. Majd a végén még egy pici kis emelkedõ és feltûnik a Skárosi határátkelõ. Újabb pont, és egy kis engedélyezett pihenõ. Zolit megpróbálom bevárni, de csak nem akar megjelenni, így úgy döntök, továbbállok. Majd késõbb valahol biztos találkozunk még.

Újabb baráti emelkedõvel nyit az északi Z jelzés. Már nagyon kezd elegem lenni belõle, de még rengeteg van hátra. Egyedül, ami nagyon szép, az a táj és a kilátás. Hullámvasutazunk, le – föl, majd megint le – föl. Közben van egy két igen csak extrém patakátkelés. Néhol még a botjaimat is áthajítom a túloldalra, mert úgy gondolom, hogy sokkal nehezebben tudnék velük lemenni. Idõvel még a nap is néha kisüt, és közeledünk Magyarország legészakiabb pontjához. Érdekes, hogy ezen a szakaszon sokszor fog el olyan érzés, hogy mintha már jártam volna itt.

Már nagyon várom a Nagy - Milicet. Szinte minden csúcsra azt hiszem, hogy az lesz az. Végre a K is megérkezik jobbról. Innen már tényleg csak pár száz méter. És fent a csúcson. Rádõlök egy sziklára, kicsit kifújom magam. Majd pecsételek. Pár szót váltok a csúcson lévõ Kéktúrázókkal, bevárom a társam, majd indulunk tovább. Zoli sehol. Innen megint vonatozunk, de azért fõképp lefelé megyünk, majd jön a már oly sokak által emlegetet Tolvaj – hegy utáni kis lejtõ. Az alját látni nem lehet, a térdem kiszakad a helyérõl, elegem van. Szerencsére nem ülök seggre egyszer sem, és egyben leérek. Az - az érzés leírhatatlan, amit akkor éreztem, mikor már nincs tovább lejtõ. Abszolváljuk a következõ pontot is, a XVII.30.-as határkövet. Kicsit pihenünk, helyrepofozom a térdeimet. Pontõrökkel beszélünk egy kicsit, akik szerint innen már alig van hátra, és aki ideáig eljutott, az már biztos, hogy befejezi. Ekkor azért még erre nem mertem gondolni.

Majd nekivágunk az újabb szakasznak. Megszámlálhatatlanul sok patakátkelésen túl végre elérkezünk a Hársas – hegy (Lipovec) aljára. Elég volt már a patakátkelésekbõl, de ami ezután várt ránk, az sem volt gyenge. Az aljában rápihenünk egy kicsit, eszünk, iszunk. Ketten elõttünk járnak kb 100m-rel, és a látványuk elrettentõ. Csak emelkedik és csak emelkedik. Tényleg sunyi egy hegy. Jó pár kis törés van benne, amire azt hinné az ember, hogy megérkezett, de nem. Mindig van egy következõ kis hupli. Szerencsére ez is letudva. Fent a csúcs határkövön bevárom a társam, majd együtt ereszkedünk lefelé. Nézzük a határkövek számozását, hogy hol is kell letérni, de a szalagozás is eltéveszthetetlen volt. És történelmi pillanathoz érkeztünk el, letérünk az északi Z jelzésrõl. Azt hiszem ettõl a naptól még egy okom lett arra, hogy gyûlöljem Trianont. De összességében nagyon szép ez a Z jelzés, de határ nélkül is el lehetne erre túrázni.

Lámpa itt kerül elõ újra. Jön az újabb éjszaka. Túlzottan még nincs sötét, de néhol az erdõ mélyén már el kell a fény. Bába – hegyre vezetõ úton néhol kisebb harcot kell vívni az aljnövényzettel, de sikeresen megérkezünk. Balról szakadék, még szerencse, hogy onnan fúj a szél. Lefelé egy kis szerpentinezés és nemsokára Pusztafalu aszfaltcsíkját koptatjuk. Talpam már igen csak sajog, de hamarosan ismét földutat taposunk. Faljuk a kilométereket, bár már szívem szerint a paprikás krumplit falnám, mikor egyszer csak elõbukkan a nagy sötétségbõl a kivilágított Füzéri vár. Így is csodálatos látvány. A pontig még egy kis újabb emelkedõ vár ránk, de ezt hamar letudjuk, és már látjuk is az összkomfortos frissítõpont távoli képét. 22:19. Itt egy kicsit hosszabb pihenõt tartunk. Isteni a meleg étel, a mellé adott pogácsa és még ásványvíz is van. Meglepõ módon egész jól vagyok. Csak kicsit fájnak a lábaim, bár szellemileg már megviselt ez a közel 2 napja nem alvás. Egy jó fél óra pihenõ után indulunk tovább.

És jönnek a gyötrelmek. Az elején még egész jól megy. Viszonylag nagy csapat állt össze. Vagyunk vagy 7-8-an. Elõl toljuk neki rendesen, vagy legalább is én úgy érzem, hogy igen komoly tempóban megyünk. Füzér már a múlté, a vár még egy ideig mutatja magát. Mezõn haladunk tovább, a vizes fû áztat, de ezt már meg sem érzem a két elázásom után. Újabb település a láthatáron, Füzérkomlós. Valami falunap lehet, mert igen nagy buli van. Sokan elég furcsán néznek ránk, de ez van. Megyünk tovább. Itt már szerintem mindenki igen fáradt volt, mert szinte néma csöndben haladunk elõre. Egyre jobban érzem, hogy agyilag kezdek megzuhanni. Nagyon monoton ez a rész, ráadásul a volt kisvasút szinte járhatatlan, nem ezt érdemelné egy K jelzés. Egy idõ után már nem is találjuk benne az utat, így inkább tõle jobbra, a szántón haladunk elõre. Keresztezzük a mûutat, elhagyjuk a balról feltûnõ Kisbózsva házait, majd nemsokára bent vagyunk Nagybózsván. 01:05. Egy kis pihenõ a ponton, pár szem cukorka, hátha az segít. Majd tovább. Valami patakmeder szerûségben haladunk, míg el nem érünk Kishutára. Szívem szerint megváltoztatnám ennek a falunak a nevét Hosszúhutára. Az aszfaltos szakasz gyilkol. Legalább is engem. Nagyon közel járok már az agyhalál állapotához. Szinte már meg se nyikkanok, csak az elõttem lévõ embert követem. Azt se nézem, merre megyek, csak követem a mozgó valamit elõttem. Egyre többször kell megállni. Átmegyünk Nagyhután is, amire egyáltalán nem emlékszem, majd a K jelzésen egészen le a Margit – kútig. Onnan egy éles jobb kanyar és újabb mûút, majd Vágáshuta…. lenne, de nekem elég. Sokra nem emlékszem, hogy itt mi történt velem. Azt tudom, hogy pár száz méter után leálltam, és leültem az út szélére. Mondták, hogy ár csak pár perc és bent vagyunk Vágáshután, de ez sem segített. Többiek továbbállnak, gondolom mondtam, hogy majd mindjárt megyek. Mindjárt az lett egy szûk két óra. Elõször állítólag állva alszom az út mellett. Kettõ túrázóra halványan emlékszem, akik próbálnak kommunikálni velem, de esélytelenül. Kezd már gyengén világosodni is, és nem akarom elhinni, hogy itt vagyok. Azt hiszem, hogy csak álom az egész, de bármennyire is próbálok felébredni, nem jön össze. Egy idõ után megunom az állást és az út melletti fûben lefekszem. Innentõl filmszakadás…….

Kb. 05:45 körül lehet. Arra ébredek, hogy egy öreg néni érdeklõdik, hogy élek – e még. Mire magamhoz térek, már nem látom sehol. De mintha kicseréltek volna. Bár az elején még nem akarom elhinni, hogy itt vagyok, és azt hiszem, csak álmodom. Aztán fölállva, összeszedve a cuccaimat, szerencsére megvan mindenem, és ránézve az órára elkezdek futni. Azt hittem, hogy már csak 3 órám van a célig. Vágáshutára berohanok. Tényleg milyen közel volt, itt mennyivel kényelmesebb lett volna aludni. Ott találkozom egy túrázóval, aki kérdi, hova a sietség. Tõle tudom meg, hogy még van 5 óránk, szóval nem kell annyira sietni. Hú, ezt jó hallani, így kicsit visszakapcsolok. Elmesélem neki, hogy mi történt velem, amin nincs meglepõdve, mert UTMB-n ez megszokott dolog, és õ már járt ott. Bár õ is fáradt lehetett, mert állítólag nem vett észre az út mellett a fûben. Hamarosan elérünk a Nagy – Hallgató – nyeregig, ahonnan átváltunk P jelzésre. Innen néhol elég barátságtalan terepen haladunk. Sár, óriási pocsolyák, szúrós izé, és a vége felé még erdõirtás is. A túra alatt talán most látom, érzem a napot úgy igazán sütni. Még csak reggel van, de már leég a fejem. Hamarosan megvan a Rákóczi - fa is, ahol satírozunk egyet. A következõ emelkedõn társam lemarad, mondja, hogy nyugodtan menjek, így egyedül indulok neki kicsit gyorsabb tempóban. Úgy látszik csodákat tett az a közel két óra alvás. A Tengerszem elõtti utolsó durvább kaptató rendesen megfog. Lassan de biztosan azért megvan. A pontõröket is megtalálom, megkapom az utolsó elõtt i pecsétemet, vagyis aláírásomat. Elfogyasztom az utolsó zsíros, paradicsomos, hagymás kenyeret majd továbbállok.

Pár száz méter után befogok egy újabb túrázót, akivel együtt tesszük meg az utolsó kilométereket. Kiérünk az erdõbõl, lent a távolban már látszik Sárospatak. A nap meg még erõsebben tûz. Meg is vitatjuk, hogy talán még jobb volt ilyen esõs, felhõs idõben menni, mint ilyen napsütésben. Majd nemsokára újra erdõben megyünk, majd a Bot – kõ elõtt teszünk egy éles jobb kanyart és a szalagokat követve megkezdjük ereszkedésünket. Micsoda érzés, egyre csak közeledünk. A 37-es út már egy karnyújtásnyira, majd pár perc múlva már mögöttünk. Bent vagyunk a házak között. Innen még egy jó kilométer a házak között és ráfordulunk a célegyenesre, majd be az iskola udvarára. 09:35. El sem akarom hinni, hogy megcsináltam. Bemegyek, megkapom a díjazásomat. Kapok egy oklevelet és egy igazi tégla méretû kitûzõt a már meglévõ érem mellé. Így teljes a paletta  Gratulálnak, és megköszönöm, hogy itt lehettem, majd kimegyek az udvarra és leülök egy székre. Már rögtön tömnék belém a paprikás krumplit, de én még egy picit magamhoz térnék. Közben kapok egy sört is, köszönöm! Majd elfogyasztok egy jó nagy tállal az ételbõl, árnyékba vonulok és vagyok. Megszabadulok a cipõmtõl és a zoknimtól, jön egy kis szellõztetés. Meglepõ módon egyáltalán nincs szétázva a lábam, a legkisebb jelei sem látszódik ennek, pedig volt víz rendesen. Bálint elmondja a vasúti menetrendet. Legalább kettõ vonatot elengedek, nincs kedvem felkelni. Beszélgetünk, nézzük még a kint lévõket, ahogy beérkeznek, majd ideje hazaindulni.

Nem is tudom, mit mondjak így zárásként. Eszméletlen túra volt, talán már túlélõ túra. Fõleg ezzel az idõjárással és egyéb körülményekkel, na és ilyen terepen. Gratulálok mindenkinek, aki elindult ezen az embert próbáló távon, függetlenül attól, hogy beért, vagy feladta valahol! Úgy gondolom mindannyian egy nagyon szenvedtünk, de megérte.

A rendezõknek is csak gratulálni lehet, hogy ilyen jó túrát hoztak össze. Nem lehet egyszerû egy ilyen táv megszervezése. A szalagozás nagyon jó volt, pontõrök nagyon kedvesek voltak, szóval minden jó volt. Talán kisebb hiányosságként említeném, hogy az elõre meghirdetett frissítõpontokon nem mindig volt az, amit ígértek. De tényleg nagyon jó túra volt.

A végére egy két száraz adat (forrás: GPSMAP 60CSx):

Maga a készülék 157km körül mért, és kb 5200-as szintet. De ez a nyomvonal (track) nem épp a legtisztább volt. Volt benne egy pár elkavarás, alvás és egyéb dolgok. Így letisztítottam, és ezután az alábbi eredmények születtek (Trackan track elemzõ program segítségével):

- Táv: 153,045 km
- Összes emelkedés: 5211,31 m

- Emelkedési táv: közel 70 km
- Átlagos emelkedési szög: 7,47 %
- Maximális emelkedési szög: 40 %
- Átlagos lejtési szög: 6,8 %
- Maximális lejtési szög: 54 % (gondolom ez a Tolvaj hegy utáni szakasz:) )
 
 
CzimbályTúra éve: 20082008.07.12 16:25:01
megnéz Czimbály összes beszámolója
Rákóczi 150, avagy a zempléni túlélõtúra

Két éve, amikor nagy szenvedések árán sikerült a 110-es távot abszolválni, fogadkoztam, nem jövök erre a túrára többször. Persze nem a szervezés miatt, hanem úgy éreztem, nem fekszik nekem a Zemplén. Tavaly már a revans halovány szikrái kezdtek pislákolni, de hamar sikerült elhessegetnem mindenféle „rákóczis” gondolatot, voltak más megmérettetések. Aztán jöttek a „fülesek”, „…jövõre lesz ám százötvenes is…”. Akkor tudtam, hogy nincs menekvés, vissza kell térni és harcolni.

Igazi nagy kalandnak ígérkezett a túra több szempontból is. Este kezdünk, ami nem fekszik igazán, mivel tavaly voltam elõször Csehországban egy ilyen rendezvényen és rendesen kidöglöttem a kialvatlanság miatt. Nappal az északi zöld, ami semmi jóval nem kecsegtetett. A várható nagy meleg és a második gyaloglós éjszaka pedig csak hab a tortán.

Igyekeztem társat találni már elõre és Szuromi Pisti személyében sikerült is. Felkészülésnek az Ultramonoton Ultramaratont terveztem, abszolváltam is emberi idõvel és nagy kóma nélkül. Igen, ez a nyár már csak ilyen, a nagy triumvirátus teljesítését tûztem ki célul, melynek harmadik tagja a VD115 is vészesen közeleg. Fogytak a napok, balatoni pancsikolás a gyerekekkel, de a várva várt információk csak nem jönnek a túráról. Szerdán végre újra itthon és Jaat figyelmeztetésének eredményeként rávetem magam az utolsó utáni pillanatban a netre felkerült „információtömegre”. Majd hanyatt esek, amikor látom, hogy beleraktak egy „kis” kitérõt Bodó-rétre… Az ellátás nem tûnik rossznak, bõséges enni-innivaló utánpótlás, rengeteg depózási lehetõség, kóser!

Péntek reggel indulás Szegedrõl, Budán felveszem Pistit és irány Sárospatak. Aggódva figyelem a gyülekezõ fellegeket, nem vettem komolyan az OMSZ elõrejelzését, annyit bakiztak az elmúlt idõben. Kettõ után leparkolunk a tornaterem elõtt, lecuccolás, még matrac is jut. Szieszta, nevezés, megkapjuk az érmet, meg is lepõdtem. Remó ugyanis nem akarta, hogy a nyakán maradjanak, így emléknek szánja. Újabb hentergés, gondolkodás, egy sör, és elmegyünk egy közeli pizzériába. Isteni a pizza és a söröcske, tán túl az is, késõbb még nyögöm a következményeit. Közben felhõszakadás, de rövidesen elmúlik. Pisti próbál pozitív hullámokat felém sugározni, kevés sikerrel… Vészesen közeleg a rajt, ismerõsök érkeznek, Sali Gabival ugratjuk egymást. Majd hét elõtt néhány perccel lerakom depós reklámszatyraimat az udvaron Füzérre és Hollóházára. Aztán Remó összehívja a népeket és közli, hogy az elsõ 110 km ki van szalagozva és reméli mindenki teljesíteni fogja a hosszú távot! Mindenki csettint, mert azért a legtöbben ismerik a zempléni buktatókat, amelyek éjjel még veszélyesebbek. Aztán eldördül a virtuális rajtpisztoly és ~80 õrült furakodik ki a szûk kerítéskapun.

Pistit elvesztem a tömegben, csak a Rákóczi várig loholva látom, már most le vagyok maradva. Berohanok a várkertbe és az igazolás után üldözõbe veszem az élbolyt. Még a fõút elõtt elérem Andit (Vk-t), Jaat-ot és Vadmalacot. Az elsõk nagyon tekernek, meg sem próbálok valami eszetlen iramot felvenni, kell az erõ még késõbb is. Az idõ épp egész kellemes, szépen csevegve faljuk a kilométereket Hercegkútig. A falu hamar elfogy és „Jaat tanár úr” nyugalomra inti az aszfaltcsík végeztével híveit. A szûkebb értelemben vett élboly távolodik, de menjenek csak, iramos gyaloglásban haladunk a sáros, helyenként igen bozótos ösvényen. Az út emelkedik folyamatosan, a növényekrõl a nedvesség jó részét már letakarították az elõttünk haladók, de hogy kompenzálva legyen ez a helyzeti elõny, nekünk már kissé átdolgozott, csúszós sár jut osztályrészül és kisebb szakaszoktól eltekintve végig is kísér az egész úton. A Pogány-kút messzebb van, mint emlékeztem, viszont mikor elérjük, kitartásomat a zsírkréta helyett szép kihelyezett pecséttel honorálják a rendezõk. Aztán következik a feketeleves, a hullámvasutazás… vágányok nélkül… Kezdõdik az az emlékezetes rész, ami két éve is kemény volt, vagyis a Darnó-hegy oldalában lefelé egy fiatal erdõn keresztül vezet utunk. A „faiskola” akkor még térdig/derékig ért, most már túlnõtt rajtam és igencsak nehézzé tette az elõrehaladást a talpunk alatt természetesen nem látható gödrökkel egyetemben. Le is fékezek és lassan véget ér a gyötrelem, haladunk Komlóska felé. A kis falu csendesen, szerényen bújik meg a sátoros hegyektõl övezett kis katlanban, hirtelen tárul elénk megkapó látványa.

Kiérve az utcára, egy ház udvarán kínálnak a pontõrök narancs ízû szörppel, le is szalad három pohár. 20 perccel múlt 8 óra, nem rossz, de érzem, hogy gond van, a pizza minden áron meg akarja akadályozni a gyors elõrehaladásomat. Rossz a gyomrom, rettentõen szomjas vagyok egyfolytában. Az érzés kb. az elsõ 30 km-en kísér… Pihenésre nincs idõ, irány a Pusztavár. A faluban egy versenyzõt Jaat „visszapiiippel” a helyes balos haladási irányba és kisvártatva elérjük a várhegy aljáig kellemesen kissé lejtõ szintutat. J és Vm SPM fokozatba kapcsolnak felfelé, én úgy döntök, megyek a saját iramomban és majd lesz valami. Felkapaszkodok a tetõre, pontosabban annak „gallérjára”, nem kell idén a csúcsot meglátogatnia annak, aki igazolásért szuszogott fel a végén már sziklás ösvényen. Kis gyönyörködés, beér Andi, együtt indulunk le Erdõhorváti felé. Az aszfaltig igen kellemetlen, száradó félben levõ sár fogad a traktorúton, de helyenként kommandózni is kell a kissé elhagyatott turistaúton. A cipõim egyenként nyomtak vagy 5 kilót biztos…

Itt döntöttem el, hogy vége a kocogásnak, átváltok gyalogos üzemmódba. Andi nagyon gyors, az aszfaltra kiérve fokozatosan eltûnik. Nem is látom többet, csak a célban. Most nem is annyira õ érdekel, hanem a faluszéli közkutak. Az elsõ nem nyer, a másodikból ömleni kezd a víz, de nem tudom elzárni… gyorsan eliramodok onnan… Három a magyar igazság, a harmadik alá befekszem és tankolok. A falun végigbaktatva az aszfalt „meglepõen” sáros földútra vált, ezt az alattomosan emelkedõ traktorutat kell követni egészen a Király-kútig. Lámpa elõ, közben a boxkiálláson és nagygenerálon átesett Jaat és Vadmalac megelõz és invitál a futásra. Engedek a csábításnak, kb. tíz lépést… „Fut az öregisten haragja…” morgolódok magamban. „Ha nem caplatok senki után éjjel, tán nem alszom el”- nyugtatgatom magam.

Eseménytelenül telnek a percek, a méterek, a kilométerek, kicsit jobban vagyok és meglepõen hamar elérem a pontot, ahol a kerékpáros srác vár piros villogójával, mint két éve. Azt tanácsolja, a forrást felejtsem el, nem is kellett kétszer mondania. Rövidesen következik a neheze, egy balos kanyarban a jel felvág meredeken jobbra, a hegyoldalra. A vízmosásoktól szabdalt, útnak nemigen nevezhetõ szakaszon sebességem negatív elõjelet vesz fel, roppant nehéz az elõrejutás. A kiképzést a kidõlt fák, gyomok emelik egy magasabb nehézségi kategóriába. Tudtam, hogy mire számíthatok, nem szentségeltem és a Zabarla-nyereg érintésével igencsak nagy megkönnyebbülés volt elérni a jobbról, Erdész-rét felõl érkezõ murvás utat. Ezen az irdatlan kemény szakaszon kiváló szalagozás segített, akárcsak végig az úton.

Errefelé kezdtem érzékelni, hogy olykor-olykor valaki/k mocorognak a közelben. A regéci várhegy alatt ér utol Tóth Gyuri és Czégény Babi (személyi edzõ). Innentõl együtt araszolunk fel a várba az igen meredek kaptatón. Már lent, tisztes távolságból érzem a pontõrök által csiholt tábortûz füstjének kellemes illatát. Rövidesen felérve ízlésesen elkészített paprikás, paradicsomos zsíros/margarinos deszkákkal kínálnak, víz viszont csak kevés van. Ez egy kicsit bosszantott végig, hogy több helyen hiába mentek ki a pontõrök autóval, csak megmagyarázhatatlanul kevés vizet vittek magukkal. Sebaj, a faluban van közkút! Zoknicsere és elhatározom, hogy Gyuriékkal maradok a faluig (anno itt eltévedtem), és utána a saját iramomra váltok. Ennek ellenére az ÉZ végéig boldogítottuk egymást… :-)

Gyuri beszél, tartja a lelket a trióban, „…õ nem fut éjjel egy centit sem…”. Ennek ellenére fénysebességgel, pillanatok alatt a faluban találjuk magunkat. A kutak nem mûködnek, kezdek pánikba esni, csak egy korty víz lötyög a palackom alján. Az x-edik, a faluközpontban végre ontja magából az éltetõ nedût, mindenki fogyaszt tisztességgel. A falu szélén kis bizonytalankodás, végül a helyes úton a dombra felmászva csodáljuk a csillagos égbolt alatt a vár haloványan kibontakozó sziluettjét. Innen eseménytelen szakasz következik a 700-as csúcsok között szlalomozva, amelyet egy irtás irányában, jobbra meredeken felkapaszkodva kezdünk. Beszélgetünk, gyorsabban pörög az idõ és a táv. Egy elágazást majdnem benézünk furcsa lesz, hogy lefelé tart az út, szóvá teszem és máris a felsõ ágon tapossuk a kellemetlen, de legalább nem nagyon sáros dózerutat.

A Fehér-kúti vadászház elõtti aszfaltcsíkot elérve kocogásra váltunk, imádkozom, legyen víz a kútban. Imám meghallgatásra talált, és a nõi alakot ábrázoló faszoborból nem túl határozottan, de csordogál a kristálytiszta, hûsítõ víz, nem úgy, mint két éve. Utántöltés és már csak egy ugrás a Sólyom-kõ. A meredek kaptató hamar átvált lankás szintútba. A piros háromszög elsõ leágazását elvétjük, így visszairányból közelítjük meg a kilátópontot. Az óra fél kettõt mutat, a panoráma még ilyenkor is megkapó, szívesen idõzne az ember, ha nem lenne ilyen hûvös és még ennyi km elõtte.

A gerincen végigkanyarogva messzebb van Amadé vára, mint emlékeztem, már elõre rettegek az azt követõ nyaktörõ lejtõtõl, amely anno egyik társam végzetét jelentette. Gyuri jelzi a sötétben szinte észrevehetetlen romot és megkezdjük az ereszkedést a Kis-patak völgyébe. A hegyoldal nem lett lankásabb, kímélem a térdem, nem akarom kiakasztani már az elején. A völgyben a Potácsházig a patakon is át kell vergõdni, nem olyan egyszerû. Itt már Jaat jár a fejemben, mert hallom, hogy a „Király” kicsomagolja hangszereit és megfontoltan hangolni kezd. Álmosodni kezdek, le is maradok néhányszor, de próbálok egy emberi követési távolságot tartani.

Kutya egy hely ez a Potácsház környéke, mert az ember fia azt hinné, hogy mindjárt bent is van a faluban, pedig az csak hiú ábránd. Kellemetlen emelkedõ, majd lejtõ, nem adja magát könnyen az „aranygombos” község. Idegölõ falunézés, végtelen aszfalt a falu „déli pólusán” lévõ Bányász Múzeumig. Közben részeg HVCS-k köszöngetnek, mulatnak rajtunk. A ponton pezsgõtablettás vízzel és csokival kínálnak, jól esik. Az idõ közben igencsak lehûl a hajnali órákra, reszketek, mint a nyárfalevél, mikor búcsút intünk ennek a hangulatos községnek.

Na innentõl következik a szuperkoncert, totális kóma… Gyuri elöl, Babi középen és a végén kullogok én. Közöttünk ~40-50 m-es hézagok, ugye tartani kell a biztonságos követési távolságot. A szemeim lecsukódnak, Babi széldzsekije az egyetlen dolog, ami eljut az agyamig. „Kövesd, kövesd, kövesd…!” zsongja a „Király” két gitárszóló között. Ez a 8-9 km felér egy agymosással, annyi emlékem van, hogy egy emelkedõ tetején fából épült, sötétzöldre festett mászókákból épített játszóteret vélek felfedezni. Meg is örülök, hogy ez már biztos Hollóháza, de mikor a szemem kinyitom, csak a széldzseki mozog elõttem monoton egyhangúsággal. Az egyik lejtõn már emberes hátrányt halmozok fel, így kocogásra váltok és Babit beérem, aki velem ellentétben különféle házikedvencekkel randevúzott az elmúlt idõszakban. J

A Hollóháza feletti ereszkedés során szép erdõkben vezet az út, kicsit magamhoz térek. Majd hirtelen kiérünk a település felsõ fertályára és leereszkedünk a fõútra, onnan pár lépés a múzeum. A lámpák idõközben lassan feleslegessé válnak, a ponton isteni dinnye vár, gyermeteg örömmel kezdem habzsolni az édes gyümölcsöt. A hálózsákból szép lassan kikászálódó pontõr (nem irigyeltem) autójának csomagtartójából elõkerül a depó, izoital, az élet egyik apró öröme. Nem ülünk sokat, mert megárt. Továbbra sem vagyok a toppon, de legalább a gyomrom lenyugodott idõközben, plussz a „varázsital” is kéznél van már. Hamar megpillantjuk Füzér várát, amely talán hazánk legszebb várromja. Gondolom sokan osztják ezt a szubjektív véleményt. Volt idõm/alkalmam ezen morfondírozni, mert a nap folyamán nemigen volt olyan irány, amelybõl ne tanulmányozhattuk volna behatóan a romot. Ez kicsit lelket ver belém és tempósan lecsorgunk a faluba, én kissé lemaradva próbálom tartani a lépést. A színpadig vezetõ keményen emelkedõ aszfalt szarvaimat kissé letöri, de nincs mese, kemények vagyunk.

Hat órára érünk fel. Kis csalódás, hogy az elõzetestõl eltérõen csak a második vizitünk során kapjuk meg a paprikás krumpli fejadagunkat, de a korábban már tesztelt paprikás margarinos kenyér kicsit kárpótol, akárcsak a száraz zokni és a cserecipõ. Jó ez a depózás, fontos, hogy legalább néha az emberfia levehesse a cipõjét szellõztetés gyanánt és száraz zoknit húzhasson fel, bár hatása nem tart sokáig, az állandóan nedves, füves utak és a pocsolyák hamar pótolják a vizes láb/lábbeli könnyen eltékozolt utánozhatatlan érzését. Babi cipõje döglõdik, a talpa kezd leválni, aggodalmasan vizsgálgatja, mikor a már szétázott talpát kenegeti valami varázsszerrel.

Aztán csak indulni kell, vár a Bodó-rét, ez a kedves szakasz, amit az utolsó pillanatban gyömöszölt bele a rendezõség az útvonalba, hogy az ÉZ elõtt ne legyen olyan mosolygós a társaság a maga ~500 m szintje és 15 km-e folytán… Faljuk a távot, semmi nem marad meg bennem ebbõl a szakaszból sem, még félig itt is alszom. Hirtelen elérjük a kis üdülõtelep aszfaltútját és indulunk pecsétért egy röpke néhány száz méteres kitérõre. A szép új MTSZ bélyegzõ ott is figyel a szabványládikában, de a rendezõk nem mellékeltek bélyegzõpárnát, a dobozban található pedig csont száraz volt, annak ellenére hogy megvolt a teteje is, csak hát a kis tartó aljára rakva. Az ember ilyenkor mindig elgondolkozik, mennyi lelketlen, figyelmetlen ember járja a nagy kék utat, akik ilyen apró dologra se képesek odakoncentrálni…

Kis lehelgetés végén csak sikerül valami nyomot csiholni a papírra, Gyuriék elviharzanak, én próbálkozom a büfé udvarán egy idõs úrnál bélyegzõpárna-ügyben tapogatózni, de nem vette az adást, értetlenül bámul rám, ezt a reggeli feles hiányának tudom be. Mindegy, irány lefelé, nehogy lemaradjak nagyon! Egyre baljósabb fellegek gyülekeznek a fejünk felett, kezd egy kicsit nyomasztani. A duó már messze jár, de mint kiderül, a jobbos kanyar után kis egészségügyi szünetet tartottak. Be is érem õket, Babi talpat ápol, Gyuri végez és elindul. Én is ülök egy picit még, de megijedünk és utána rohanunk. A mûútról való letérés cseles, jobbra mutat a nyíl, csodálkozom is, hogy felfelé kell menni egy emelkedõ, erõsen antipatikus dózerúton, halovány emlékeimben ilyen nem szerepel. Aztán Babi szól utánam, hogy az úttal párhuzamosan megy a jel, csak az eleje kegyetlenül be van nõve. Gyuri sehol, így megtáltosodott volna??? Egy fokozattal feljebb kapcsolunk, hajrázunk lefelé egyre nagyobb sebességgel. Újra kiérve az aszfaltra továbbra is semmi. Megyünk tovább, gondoljuk, csak megvár Hollóházán. A község szélét hamar elérjük, de idegesítõen hosszan vezet a kellemesen lejtõ traktorút a fõutcával szinte párhuzamosan, az „északi végeket” kerülve. Ez az az idõszak, ahol végképp magamhoz tértem „csipkerózsika álmomból” és a következõ éjszaka is könnyen ment már.

A pontra érve érdeklõdünk, de a pecsétfelelõsök nincsenek képben. Fõleg annak következtében, hogy csak egyszer ikszelnek… Ismerõsök érkeznek, nekik ez még csak az elsõ, Váltok néhány szót Groba-val, két szelet mennyország (dinnye), és tanakodunk Babival, mitévõk legyünk. Végül az indulás mellett döntünk, mert biztos itt hagyott minket az a „piszok” :-). De abban a pillanatban egy ismerõs kékruhás alak körvonalai kezdenek az úton kibontakozni. Igen, ez Gyuri, aki szépen a már említett földúton annak rendje és módja szerint felment gombászni a Bodó-rét alatt… J Megvárjuk, frissít, én is magamhoz veszem az aktuális izoitalomat és irány Kéked!
Gyuri este 8-9 órás célbaérkezést tûzött ki, én szerényebb voltam, mert csak aznapit. Ezek a hiú ábrándok lassan kezdtek teljes mértékben szertefoszlani. A Kékedre vezetõ sárga sáv már Hollóházán igen sápatag volt, onnan kiérve még olyan sem… Szerencsére a példás szalagozás itt sem hagyott cserben. Helyenként a csak a térképen létezõ jelzésen és turistaúton elérjük a faluba vezetõ mûutat, azon kis kocogás, de egy kis kacskaringóért, meg egy vízmû dombjának megmászásáért letértünk róla. Micsoda látnivaló! Idõközben leszakad az ég, de szerencsére csak kis ideig ázunk, a faluba érve már el is áll az égi „áldás”. Mindez csak arra volt jó, hogy a száradni kezdõ aljnövényzet és a gazok újra erõre kapjanak és tovább áztassák átázott cipõinket. A ponton innivalóval kínálnak, édesség nincs, helyette kis csomag sajtos tallér eldugva. Veszek belõle, jól esik.

Ezt követõen közeleg a túra „fénypontja”, haladunk az északi zöld jelzés felé. A faluban becsatlakozik a zöld négyzet és azon suhanunk nyugat felé a Lapis-patak völgyében. A pontõrök tájékoztattak, hogy ne a Melczer-keresztnél keressük a pecsétet, hanem a Koldusok-hídja közelében, mivel este a sötétben nem találták meg az útszéli keresztet :-). Kis szerelvényigazítás, lassan jön a kereszt, másfél méterre az úttól, igaz kissé gyomos a környezete, de csodálkozunk, hogy nem vették észre. Mindegy, irány tovább, szép új útjelzõ táblákkal találkozunk, immár a rettegett ÉZ-ön. Kicsivel 10 elõtt járunk. Rövidesen jelentéktelen tábla figyelmeztet: Határsáv! Majd pár méter és megpillantjuk az elsõ határkövet. Szép, takaros, piros kalapja van, frissen mázolva, tetején kereszt, oldalán jelzi melyik ország felé állunk. Szemben Abaújnádasd, szinte elérhetõ közelségben, de derékszögben keletnek fordulunk és követjük a „gyilkos galócákat”. Most még az újdonság erejével hatnak, de a végén már nagyon utáltam õket, így a gyilkos szó idézõjelének nem is biztos, hogy van létjogosultsága. Egyre kevesebbet beszélgetünk, szinte már semmit, mindenki elmerül a saját gondolataiban és küzd a kilométerekkel illetve a lassan mindhármunkon úrrá lévõ fáradtságon. Gyuri is fáradt, vége az anekdotáknak, Babi zenét hallgat, én nézek ki a fejembõl

Nos, eleinte enyhén emelkedünk a széles földúton, elõttünk a Szurok-hegy tömbje. A négyzeten haladva is szörnyülködtem, hogy oda fel kell majd mászni, de akkor válik az egész rémálommá, amikor hirtelen beérünk az erdõbe és „ránk borul” a hegy. A földúton még Gyuri úgy dönt, egy-két percre lehunyja a szemét az útszéli rekettyésben. Babival továbbindulunk, de rövidesen mi is a pihenés mellett voksolunk. Meg is jegyzi kissé megnyugodva, „na azért Gyuri is fárad már…” A hegy kegyetlen, igazi ösvény nincs, csak a kövek és a szalagok. Istentelen hosszú csúcstámadás végén, nyelvünket a földön lógatva érjük el néhány kanyar végén a hegytetõt. A durva emelkedõ mindhármunkat megfog, de ami a tetõn fogad, azt annyira se zárjuk a szívünkbe. Az ereszkedés még kimerítõbb, fõleg az úttalan utakon. Szépen lassan (nem szokásom, eddig csak kutyák áramtalanítására használtam) felszerelkezünk megfelelõ méretû, természetes alapanyagokból készült „túrabotokkal” és úgy ereszkedünk óvatosan. Multifunkcionális eszközök ezek, kifejezetten az ÉZ-et járók részére, mert a csalános, tövises részeken is kiváló szolgálatot tesznek. Víz/ennivaló készleteink igen korlátozottak, várjuk kegyetlenül a skárosi pontot, ahol gyümölcs és víz vár elméletben. Ennivalót nemigen hoztam erre a szakaszra, mert több helyre is ígértek frissítést. Sajnos ez igencsak megbosszulta magát, mert Füzérig egy csokin, egy üveg izoitalon és némi alamizsnán éltem.

A pontra beesünk, érdeklõdök a szolgáltatás felõl, de nincs semmi csak két 1,5 literes palack víz a 80 indulónak, annak ellenére, hogy autóval jöttek a pontõrök. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy nem volt elég flakon, hogy hozzanak több vizet. No comment… Teljesen lenullázódok, így többszöri figyelmeztetésre döntöm magamba a pezsgõtablettás vizet. Biztos mindenféle színem volt, csak emberi nem, így a pontõrök megsajnálnak és adnak egy darab nápolyit. Miután „alaposan” felvérteztük magunkat energiával a Nagy-Hrabo meghódítása a következõ pillanatra rendelt szent evangélium. Ez már nem olyan nehéz, de innentõl már igen megfontoltan haladtunk. Nem is volt érdemes sietni, mert sok helyütt nehezen volt járható a gazos határsáv. A csúcs után egy ideig nem jött ekkora emelkedõ, leszámítva a kellemetlen patakátkeléseket. Iszonyú nehéz volt a mélyen bevágódott vízfolyások csúszós, saras medrébe lejutni is, hát még onnan kikecmeregni. Hát igen, a határvonal meghúzásánál annak idején nem voltak tekintettel a majdani R 150 teljesítõkre… A Nagy-Milicig terjedõ szakaszon semmi különös, a patakátkelések mellett idõnként szép kilátások törik meg a határkõszámlálás monotóniáját. Gyuri holtponton van, többször lemarad, le-ledõlni egy-egy percre. Babival szép egyenletes tempóban araszolunk a kis „piroskalaposok” mellett. A botokat is sikerül megtanulni használni, már nem akarok beléjük botlani, jó segítséget tesznek, fõleg a mederátkeléseknél. Az idõ egyre inkább elszontyolodik. Én is, miután az összes hipotézisem megdõl arra vonatkozólag, hogy a határkövek milyen szisztéma szerint vannak elszórva. Be kellett lássam, semmi törvényszerûség nincs, de ezalatt az idõ alatt is járattam az agyam és telt az idõ.

A Milic alatt gyönyörû kilátás fogad ÉK felé és még egy meglepetés: egy kiadós zápor. A kis tisztáson sejteni lehet a csúcsot balra elõre, de nézelõdés helyett most imádkozom, ne tartson nagyon sokáig az esõ. Az eget egyenletesen borító szürke felleg nem sok jóval bíztat. Szlovák oldalról (?) rejtélyes sárga sáv szegõdik mellénk, a csúcstól 250 m-re az utolsó emelkedõ aljában ízléses szlovák útjelzõ tábla nyugtat meg, az áhított cél már kézzelfogható közelségben van. A csúcson privát túrázók ostromolják pecsétünket, megkérem õket, hagyjanak pecsételni, mert haladni kellene. Közben egy ideje már Anitával kerülgetjük egymást, ez megy majd végig a zöldön.

Innen a Tolvaj-hegyig semmi érdekes, szép erdõk (ami végig jellemzõ a zöldre), de kinek van már energiája velük foglalkozni. Egy idõ után már a „gombák” se szórakoztatnak, újrafestették õket, a szám még hiányzott. Így egyhangúan hullámvasutazunk, várva a közelgõ pontot. Az esõ alábbhagy, kis megnyugvás, akárcsak az, hogy a Milic környékétõl több helyütt egy méter szélességben lekaszálták a gyomokat a kövek vonulata mentén. A hírhedt Tolvaj-hegyet is csak akkor veszem észre, amikor már lefelé kell rajta gatyaféken, jelentékeny talajeróziót indukálva csúszkálni. Piszkosul meredek, csúszik, az egyik botom el is törik és errefelé már nincsenek olyan szépek, meg persze nincs is kedvem kutatni újabbat. A cél a túlélés! Lefelé, lefelé és csak lefelé, a sor végén araszolok, megfontoltan, szörnyû látni, hogy az elöl, jelenõs elõnyben haladó Gyuri sincs még az alja közelében sem…

De minden rossznak egyszer vége szakad, a murvás útra leérve jókedvûen rohanok a kajapont irányába. Jól ki vagyok éhezve…és úgy is maradok…Megint csak plusszos víz, semmi egyéb. Majdnem elsírom magam és megkérdezem pénzért lehet-e venni valamit. A pontõr megkínál mosolyogva egy karéj, friss üres kenyérrel. De jól is esik! Gyuris és Babi is csippent belõle és rendületlenül haladunk az árkokkal szabdalt szakasz felé. Emberes mennyiségben, emberes mászások, technikás átkelések következnek. Útitársaim egyre rosszabbul vannak, mindkettejük talpa tropára ment, úgy döntenek Füzéren kiszállnak. Megértem õket, de nekem meg se fordul ez a fejemben, mert ott vár a félig-meddig száraz cipõm. A talpaimat és lábujjaimat igencsak próbára tette ez a rész, különösen a meredek lejtõ, érkezõben a vízhólyagok… A Lipovec egy cseles hegy, mindig elhiteti, hogy felértél, de aztán a pofádba röhög, hogy mégsem. Ezt párszor eljátssza, míg legyõzi az ember. Közben Sétálós Bácsi és Rush hagy le, a pecsétnél találkozunk, elõbbi gumicukorral kínál. Gyuriék nagyon belassulnak, egyedül indulok, gondolom Füzérig biztos beérnek.

Majd történelmi pillanat, megpillantom a 35/9 sz. követ, vége!!! :-D Elmondhatatlan érzés megszabadulni az ÉZ-tõl. A célban sem éreztem ekkora megkönnyebbülést. Vígan haladok a csak térképen létezõ, kiválóan kiszalagozott zöld háromszögön a „zöld bringáig” egy széles dózerúton. Ezt a Bába-hegy kedvéért hagyom el, melyre megint botladozva érek elég susnyás ösvényen (már ahol volt). A megpróbáltatásért a hegy egészen megkapó panorámával fizet, de nincs idõ gyönyörködni, vár Füzér és a paprikás krumpli! A hegyet elhagyni nem is olyan egyszerû, meredek, szerpentinezõ ösvény visz le a szebb napokat látott tanösvény stációit érintve. Kiérve az erdõbõl egy nagy mezõn kocogva érem el Pusztafalut és diadalittasan kacsintgatok vissza a hegyek irányába: legyõztelek benneteket! A meglepõen élettel teli falun áthaladva a szép, friss kék + visz át hullámozva Füzérre. A faluba nem kell most lemenni, a jelzés átvág a vár keleti oldalán lévõ nyergen keresztül a színpadig. Fél hét múlt és boldogan cserélek cipõt, pólót, zoknit a kiváló, krumplis, paprikás lével felöntött fradikolbász tenger elfogyasztása közben. SB és R hosszabban idõznek, beérem õket és hét elõtt kicsivel indulunk.

Beszélgetve haladunk, hamar befutunk Füzérkomlósra, de útközben „a vár látványa még sokáig elkísér…” Majd a hajdani vasútállomásnál kezdetét veszi a dzsungelharc, MÁV nosztalgia egy terjedelmes szakaszon. Embermagasságú bozótban kell utat törni, szerencsére Bálint rutinos versenyzõ, aggodalomra nincs ok. Iszonyatosan kemény etap, le-le maradok, én, a földszintes termetemmel nehezebben mozgok a dzsungelben. Megváltásként érünk be Kisbózsvára, ahonnan még át kell ugrani a Nagyra. A sziklánál a gyümölcs helyett „porított gyümölcs” (szõlõcukor), kedves pontõrök, mutatják az ikszelõlapjukat: „õrült 150-esek” virít a tetején :-). Tovább és tovább, menni kell, az erdõbe érve már villanyt kell gyújtani. Kishután a helyi fiatalok furcsálló tekintetitõl övezve bedörgölünk egy kólát a kocsmában és irány a végtelen aszfalt. Eldumáljuk az idõt, hamar elérjük Nagyhuta túlsó végét. R kicsit lemarad, de utánunk kocog. Fel a dombra és hajrá! Nem emlékeztem, hogy a vágáshutai mûút olyan messze van, idegesít is. Közben tûzijáték hangja töri meg az éjszaka tökéletes csendjét. Az idõ kiváló, bár megint kezd hûvös lenni.

Vágáshuta, „önkiszolgáló étterem”. Ez ennek a túrának az egyik védjegye, szellemes megoldás a kocsma mellett elfüggönyözött „zsíroskenyérgyár”. Közben befut Karesz, én zoknit cserélek, egy idõre vízszintesbe helyezem magam. De nincs mese útra kell kelni, mert vár az utolsó cirka 15 km. A dombtetõre felérve Karesznak eszébe jut, hogy nincs meg a papírja, visszaszalad, csak a célban látom. Bálintnak a helyenként technikás szakasz a kisujjában van, némán, kissé lemaradva kisérem a jó iramban haladó duót. Egyre inkább minden lépés fáj, a talpam szétázott, kampec, de innen már valahogy be kell csúszni. A Gyökér-völgybe levezetõ szakaszt nem kedvelem meg, különösképpen a lent fogadó lápot. A cipõnek már annyi, a már jól ismert balra tartó emelkedõ a mélyútban és nemsokára megvan kis kék menti kitérõvel az a fránya a Rákóczi-fa. Onnan további eseménytelen szakasz vezet a Megyer-hegy alatti trükkös elágazásokig és a véget nem érõ emelkedõig. Piszkosul keményre sikeredett a Tengerszem elõtti kaptató, fõleg így a végén.

A ponton a pontõr hajigálja utánunk a gazdaságos csokit, milyen jól is jött volna ez korábban… Onnan lebukdácsolunk vissza a sávra, de a lejtõ már igazán nem esik jól, a nyikorgós térdem is jelzi jelenlétét. Eleinte kiskertek, majd parlag területen haladva érjük el csendben a Bot-kõi pihenõt. Bálint felhívja a figyelmünket, kelet felõl már világlik. A pihenõ után össze-vissza kacskaringózva (részemrõl szentségelve) jutunk el a városszéli épületekig. Ez már jó jel, de a Patika köz még kilométeres nagyságrend, ne örüljünk még. Szép nyugodtan becaplatunk a célba, ahol kezdetben nemigen fogad senki, csak résztvevõk. Az óra 3:30-at mutat, VÉGE!!! Forró zuhanyra vágyom, de meleg víz nincs morgolódunk is Bálinttal. Utána jobban esik a gulyás. A tornateremben észreveszem, valaki fekszik a cuccaimon. Kissé indulatosan a tudtára hozom, hogy ezt nem kellene, de enyhül haragom, mikor látom Andi az. Gratulálok, majd késõbb sok jó ember kis helyen is elfér alapon hárman osztozunk 2 matracon.

Snitt, 8 óra körül riadok fel, ideje indulni. Andi bejelentkezik fuvarra, rövidesen indulunk, jót dumálunk Pestig. Igazából másnap tudatosul bennem, hogy sikerült és nem kell többet gyalogolni [egy ideig :-)]. Délután 1-kor érkezem Szegedre, kis tisztálkodás és szinte egyhuzamban másnap reggel 7-ig alszom.

Gratulálok minden teljesítõnek, de mindenki másnak is, aki valamennyit is végigjött ezen a dagonyázós, elázós, didergõs, mazochista kiképzésen! Külön gratuláció Vándorköszinek, Jaatnak, Vadmalacnak, Zsotyeknek és köszönöm a társaságot Babinak, Gyurinak, Sétálósnak és Rushnak.

Néhány szót a rendezésrõl. Nagy fába vágta az MVTE a fejszéjét, de úgy érzem a szépséghibák ellenére úrrá tudtak lenni a dolgon. Az itiner hanyagolható, csak megszokásból van mellékelve. A táv- és szintadatok hagynak némi kívánnivalót maguk után, szerintem és nagyon sokak szerint legalább 160-at mentünk. Az ÉZ-ön volt a buktató, ott a megadott huszonegynéhány km-nél jócskán többet mentünk. A térképre ránézve látszik, hogy helyenként majdnemhogy légvonal távolságokat adtak meg. A szinteknél is ott voltak érdekes dolgok. Mindezt kibírja a turista, nem nagy gond. Viszont a beígért ellátások elõre nem jelzett elmaradása igen nagy hiba, sokan szentségeltek/szenvedtek miatta. Az útvonal esetében a bónusz körök adták a túra savát-borsát, nehézségét, ugyanakkor az érintetlen (na jó, a határsávtól jobbra és balra), vadregényes szép részét. Emberfeletti munka lehetett az elsõ ~110 km minden igényt kielégítõ szalagozása, amely megfelelõ szakértelemmel készült, mindig a megfelelõ helyeket és mennyiségben voltak, egyszóval biztonságot adott. Ez akkora pozitívum, segítség volt, hogy feledteti a fent említett kellemetlenségeket. A pontõrök végig kedvesek és segítõkészek voltak, köszönet érte. Az elkészült meleg- és hideg ételek is kiválóan sikerültek, a dinnye fantasztikusan finom volt és jól esett. Sok szép (több erre a rendezésre készített) pecsét virított az igazolólapon, ami ugyancsak igényes megoldás.

Összességében egy kiváló túra volt, amit az elemek még tovább nehezítettek. Köszönöm útitársaimnak a vontatást és a türelmet! Ezt emlegetni fogjuk még sokáig!
 
 
Rush2006Túra éve: 20082008.07.11 12:16:12
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Rákóczi 150

3 nagy tervem volt erre az évre. Az egyik már megvalósult, ez lett volna a következõ, és nemsokára nyakamon a harmadik.

Féltem belül ettõl a túrától, mert ilyen hosszút még sosem mentem. A leghosszabb a Roki 130 volt, lazulva kényelmesen. Most tudtam hogy nem szabad gyengélkedni, mert ez nem arról fog szólni. Helyismeretem 0 volt, a Zemplénben mindössze eddig egy Zemplén 50 túrán jártam tavaly. Így vágtam neki ennek a szédítõ kalandnak.

Karesszel, Bellával és GPS Zolival utaztam le Sárospatakra. Hamar odaértünk, majdnem 2 óránk volt még a rajtig, így szépen össze lehetett készíteni mindent. Máris észrevettem egy hiányosságot. Nem hoztam túrapólót.. A D&G pólómban nem szívesen mentem volna, de szerencsére Karesz odaadott egy jó kis technikai pólót, ami késõbb be is vált. Lámpámban vadiúj elemek, csak nem lesz gond. Üdítõt sokat vittem, szendvicset már kevésbé. Így is nehéz lett a táskám, ennyire talán még sosem volt, de most nem 50 km-re megyek, hanem (még leírni is sok) 150-re.

No de ne feszegessük a húrt tovább, 19:00-kor Remó elmondja az üdvözlõ szavakat, majd útjára enged minket. A futók hamar tovaszállnak, én Papp Gergõ gyõzelmére tippeltem, hiszen tudom hogy nagyon erõs futó.

Karesszel és Bellával indulok neki a távnak. Tempósan gyalogolva kilépünk már az elején. Egy idõ után Bálint és Anita tartja velünk a lépést. A Disco elõtt régi szép emlékek elevenednek fel bennem, de hamar tovaszállnak, mikor meglátunk két rövidítõt már az elején a mûútról letérve. A szalagozás nagyon jó, bíztunk benne hogy ilyen is lesz este. Szép lassan kikovácsolódik a csapat. Anita elõre megy õt ritkán látjuk. Karesz, Bella, Bálint és én alkotjuk most már ki lehet jelenteni hogy a csapatot.

Iszonyú nagy mocorkásban caplatunk fölfele, majd a csúcsra érve talán még ennél is nagyobb bokrok között ingázunk. Elgondolkoztam hogy ha így indul a túra mi lesz ezután? Karesz kilép, félek hogy elsieti az elejét. Bálinttal nyomulunk lefele, néhol belekocogok. Komlóskára 20:45-re érünk. Rendesen megszomjaztam már az elején, le is gyûrök 3 pohár narancslét. Egyben van a csapat, irány tovább.

Puszta várhoz fölfele kapott el a sötétség minket, itt már lámpáztunk. Rendesen megizzasztott ez az emelkedõ, szakadt rólam a víz mire felértünk. Lefele meglett a rom jelzés másik ága, majd éktelen sárban értünk le a mûúthoz. Bálinttal hamar lent voltunk, így amíg a többiek leértek volt idõm a Zemplén északi része térképet elõkeresni, és behajtani a megfelelõ oldalra.

Király-kút nehezen akart eljönni, a pontõr biciklivel jött ki a ponthoz. Pecsét után Bálinttal maradunk a jelzésen, hiába javasolják a párhuzamos szekérutat.

A P- nagyon technikás részeken vitt, ez még nappal is kemény nemhogy éjszaka. Bálinttal ellépünk kicsit, de a Regéci várnál ismét összeállunk. Betermelek jónéhány szendvicset, mivel itt frissítõpont üzemelt.

Beérünk Regécre, nem vagyok fáradt szerencsére, a tempónk is jó. Idõvel fölérünk a Sólyom-kõhöz is, cseles leágazás volt, a P háromszög nem volt épp a legjobb állapotban, de meglett. A pontõr itt írt idõt, 1:57-kor jártunk itt.

Csodáljuk az éjszakai kilátást, kicsit megpihenünk, és csokit majszolunk.

A háromszög másik ágát nem leljük, így inkább visszatérünk azon az úton ahol jöttünk.

Telkibánya után világosodik ránk, Hollóházára már teljes világosban vagyunk. Pont zsotyek és Lupus jött a második körérõl.

Itt is megpihenünk egy kicsit, nekiállunk majszolni. Szerencsére nem volt még komolyabb holtpontom, pedig általában hajnal 4-5 között kezd kijönni, de most jól voltam. Füzér után Bella már kezdett fáradni. Bálinttal hamar odaérünk az OKT pecséthez. Sajnos kidörzsölõdtem de Bálintnak van krémje, így rendbejön egy darabig. Az OKT pecsét iszonyú gyenge, még jó hogy van párnánk, így ezáltal sikerült értékelhetõ lenyomatot produkálni.

Bella rendbejött, szépen kocog a mûúton, de nem veszi észre a K- betérését az erdõbe. Mondjuk az út párhuzamos a jelzéssel, de nincs mese, visszaparancsoljuk a K-re :)

Kis idõ múlva elkezd ömleni az esõ. Nagyon nem hiányzott ez 70 km megtétele után, de hát nem tudunk mit tenni. Elérünk ismét Hollóházára, próbálunk fedett helyet keresni kisebb-nagyobb sikerrel. Megpihenünk, addig is hadd zuhogjon az esõ.

Egy idõ után eláll az esõ, de Bellának elment a kedve nagyon :(

Én ismét kidörzsölõdök, kezdek idegeskedni emiatt, de a krém helyrerak immár szerencsére véglegesen. Karesz lemarad Bellával, mi Bálinttal próbálunk menni, de érzek egy hólyagocskát a talpam oldalában.

Kékednél várunk egy darabig Kareszékra, majd szerencsére befutnak, addig én konstatáltam hogy a talpam nem épp olyan állapotban van mint amilyennek szeretném.

Sajnos Bella kiszállt itt. Mi 3-an továbbindulunk. Bella hamarosan meglepetésre utólér, de rájött hogy ez most mégsem megy, és kis idõ múlva visszatér Kékedre.

Karesz új erõre kap, és a Melczer-kereszt után hasítanak elõre Bálinttal.

Most én fáradtam el kicsit, a pusztás résznél fölfele elég szenvedõs volt részemrõl.

A Szurok hegy látványa is tekintélyt parancsol nem hogy még ha megmásszuk.

Irdatlan kemény volt fölfele, Karesz lemarad, erõre kapok, és Bálinttal nyomulunk fölfele. Szinte megállás nélkül felértünk a csúcsra. Amíg Karesz megjött elküldtem Bálintot csúcskövezni, nekem nem volt rá erõm :)

Hallottam hogy ez az Északi Zöld nem ismer kegyelmet, de már most megerõsített ebben.

Megjön Karesz, kicsit pihenünk, majd meredeken csalánok között zúzunk le a hegyrõl. Huhh.. ez eddig megvolt.

Skáros határátkelõ után viszont bejelzett a vádlim.. Sajnos innen csigalassúságban vonszoltam fel magam az emelkedõkön, éreztem hogy ha kicsit erõsebben megyek jön a görcs, ami nagyon nem hiányzott volna. Bálint türelmesen jön mögöttem, Karesz viszont nálam is lassabban jön föl, így a pont után az elsõ emelkedõnél lemarad, és nagyon sok ideig nem is látjuk õt. Bálinttal innentõl kettesben megyünk tovább.

Nem akar elengedni a görcs közeli állapot, kicsit furán is fordítom a lábaimat ezáltal, de haladunk legalább kb. kemény 4-es átlaggal.

Borzasztó nehéz volt ez az Északi Zöld, nem csodálom hogy sokan kiszálltak ennél a résznél. Persze nem elég hogy szenvedek fölfele, még el is kezdett esni az esõ. A talpam már nagyon föl volt ázva, nehezen haladok. Bálint egy szóra várt, arra hogy azt mondjam hogy fáradok.. Utána õ is kimondta ugyanezt, és közös megegyezéssel leültünk egy határkõre gumicukrot majszolni. Sokszor néztem hátra jön-e Karesz, de nem jött, nagyon elfáradhatott õ is.

Nehezen ment a továbbindulás, fõleg hogy az esõ is esett szépen. Egy szlovák S- illetve a magyar Z- jelzésen elérjük valahogy a Nagy-Milic csúcsát. Itt még sosem jártam, kíváncsi voltam erre a helyre, de nem volt akkora durranás. Egy pár megkért minket hogy fotózzuk le õket, cserébe mi is kértünk egy képet magunkról. A mosolyom már nem biztos hogy õszinte volt :)

Viszont a nagy holtpont még mindig nem jött el. Eddig csak kisebbeket éltem át.

Lefele a Milicrõl ismét nagyon meredek, a talpam teljesen átázva, meg sem merem már nézni, fölösleges. Viszont a görcs közeli állapot szépen elmúlik, és egész emberi tempóban tudunk ismét haladni. Persze így sem megyünk már gyorsan, nem megy annyira a gépezet már.

Kicsit szitkozódok, mert a 40 m szintet erre a szakaszra elírták. Kb. 140 m lehetett.

Elérjük a Tolvaj-hegyet. Bálint fölkészített innen a legrosszabra, bár ami jött az még a legrosszabb rémálmomat is felülmúlta. Szó szerint gatyaszaggató hosszú és soha nem érõ lejtõ volt innen lefele. Nyávogtam is Bálintnak párszor már hogy mikor lesz már vége. De sosem akart. Majdnem elsírtam magam mire leértem. Pfffff na ezt is megéltük..... Kis gyaloglás és eljön a XVII 30 határkõ ellenörzõpont.

Láttam a leírásban hogy már egy szint lesz a Lipovecre fel. Gondoltam ez már nem lesz vészes ha már ideáig kihúztam.

Viszont arra nem gondoltam (hiáába mondta Bálint) hogy teli lesz az út árkokkal amibõl néha csak négykézláb tudtam kikapaszkodni. Fáradtam már rendesen, sokszor elszóltam már magam kissé idegeskedve. De Bálint tartotta bennem az erõt.

Mikor végre kiértünk ezekebõl a ..... árkokból akkor jött az igazi fekete leves. Viszont jött mellé végre egy jó hír is, ugyanis utólértük Czimbályt, T.Gyurit, és Cz. Erzsit, illetve még útközben befogtuk Anitát is. Ez olyan erõt adott nekem hogy szó szerint felrobogtam a hegyre lehagyva mindenkit. Persze megviselt a fölfele, de hamar felértem. Nem gondultuk volna hogy utólérünk valakit(ket), mert a mi tempónk sem volt vmi híres, de úgylátszik mégis szépen haladtunk.

Megpihenük a csúcsnál, majd hamarosan elhagyjuk az Északi Zöldet. Megfogadtam magamban hogy ezt végig kell járnom egyszer, persze nem 100 km-rel a lábamban :)

Most persze boldog voltam hogy sikerült megcsinálnom ezt a szakaszt, és nem gondoltam a feladásra. Nagyon egyben voltam most szellemileg. Nem inogtam meg egy pillanatra sem, pedig még a Bába hegyet is meg kellett mászni. Fizikailag ez már nem mondható el. Sajogott a talpam, egyszer cseréltem csak zoknit, hiba volt hogy nem hoztam többet, máskor erre is föl kell készülni.

Füzér immár 111 km-nél volt. Jött a paprikás krumpli yeahhhh! Mellé a pogácsa.

Erre vártam már jó ideje. Véleményem szerint már jóval korábban kellett volna a meleg ételt tenni, mivel ennyi km után már nem úgy funkcionál az ember gyomra ahogy szeretné. No de hát ez van. Nem én vagyok a szervezõ. Repetáztam is az ételbõl, majd hamarosan beér Czimbály is.

Innentõl Czimbály az utitársunk lesz. Gondolom nem szeretne éjszaka egyedül menni amit meg is értek. Kicsit fura léptekkel indulunk tovább. Szemben jönnek Gyuriék, õk kiszállnak. Innen jó hosszú ideig nyílt terepen haladunk, még jó hogy a nap nem tûz. Elérünk megint egy benõtt részhez, nagyon hosszan kell menni itt, és nagyon nem esett jól. Ez a rész Bózsváig rendesen felõrölt szellemileg is.

Bózsvára még világosban érünk, de innentõl az erdõben már kell lámpázni. Bizony eljött a második éjszaka is. Na vajon ezt hogy élem meg? Hát nem úgy sikerült mint az elsõt.

Felkészülünk lelkiekben a rém hosszú mûutas részre Kishuta, Nagyhuta és Vágáshuta között.

Kishután beülünk egy Colára hátha erõt ad, de nem adott..

Jött a mûutas rész, immár koromsötétben. Itt már rendesen fáradt voltam. A faluban nagy zenebona jön egy házból, sokan vannak, buliznak. Irigylem õket.

Nagyhuta után letértünk végre az aszfaltról. Innentõl Vágáshutáig eljön egy óriási holtpont, majd elalszom minden lépésnél, csoda hogy nem esek orra valamiben. Most Bálint megy elõl, õ is már nagyon fáradt. Czimbály nem szól, szépen tartja magát, de biztos õ is már kivolt.

Elérünk újra a mûúthoz. Kérdezem hol van Vágáshuta. Még sokat kell mûutazni. Le vagyok törve teljesen, a mûúton befordulok magamba, és borzasztó álmos vagyok.

Nem is tudom hogyan, de elérjük a falut, és önellátó frissítõpont következik. Leülünk, én majd elalszom, a talpamon már vagy 3 hólyag van. Egy üres kenyéren kívül mást nem tudok enni. 134 km-nél járunk már! Mindig arra gondolok hogy már nincs sok, de ebben az állapotban ez nem fog már menni.

Nagy meglepetésre megérkezik Karesz is, már azt hittük hogy rég kiszállt, de erõs volt, és megfutotta a mûutas részt, ezáltal utólért minket. Õrült.. Fáradt már õ is látszik rajta.

Továbbindulunk végül Vágáshutáról. Kiérve reszketek mint a falevél, nagyon hideg van, és ki is vagyok már merülve.

Elkezdünk emelkedni a K-n mikor Karesz kijelenti hogy otthagyta az itinerjét Vágáshután. Na puff.. Gondoltuk ha ilyen jó erõben volt úgyis utólér majd minket, de végül nem így lett...

Én mentem elõl, próbáltam diktálni az iramot, úgy érzem magunkhoz képest jó tempóban értünk fel a P- elágazásához.

A Zemplén 50-en is itt volt egy EP, de most hidegen hagyott ez.

Innentõl ismét magához ölel a nagy holtpont. Elõre akarom engedni Bálintot, de õ azt mondta hogy maradjak én elõl. Keresgélem a jeleket, de már annyira fáradt vagyok hogy egyszer-kétszer elvesztem, majd egy másik úton meglátom a jelet.

A Rákóczi fáig vizes fûben haladunk illetve gusztustalanul nagy pocsolyákat kerülgetünk. Nem is tudom hogyan tudtam észrevenni mindig a pocsolyákat és a sártengert. Már szinte alvajáró voltam, mégis észrevettem a kritikus részeket.

Bálintot kérdezgettem mindig ha valami támpontot láttam a térképen hogy mikor érünk már oda :)

Nagy nehezen odaérünk a Rákóczi fához. Én egybõl leülök a fa tövébe, és iszom pár kortyot. Nem szabad itt idõzni sokat, mert secc perc alatt bealudnék úgy érzem.

Megyünk is tovább vánszorogva. Ismét éktelen nagy pocsolyák, már magamban szitkozódom.. A holtpont nem enged továbbra sem.. Egy pont volt már a célig, innentõl tudtam hogy meglesz a túra, de nem tudtam semminek sem örülni, fõleg hogy a Tengerszem elõtti emelkedõnek azt hittem sose lesz vége. Valahogy az emelkedõk jobban mentek így a végefele (Lipovec, Vágáshuta után, meg itt a Tengerszemnél). Ismét úgy érzem hogy bár nagyon kómás voltam, de jó tempóban értünk fel a ponthoz.

Itt leülünk, nem akaródzok már menni, de mindössze 5 km van még a célig. Meg fogom csinálni!!! Bíztatom magam.

És egyszercsak azon kapom magam hogy ismét továbbindultunk sántikálva.

Innentõl már a térkép sem érdekelt, Bálintra és Czimbályra hagyatkoztam. Amúgy mindig szeretem tudni hogy hol járok, és még éjszaka is követtem térképen az útvonalat, de most jött el az a pillanat hogy már ehhez sem volt erõm.

Beálltam mögéjük és követtem õket. Volt P+ P- és PT jelzés a végefele azt tudom, de hogy hol jártunk azt már nem. Egy támpont volt, a közeli Sárospatak fényei.

És hogy ne húzzam tovább az idõt, egyszercsak (a piszok hosszú városi szakasz után) kijelenthetem hogy MEGÉRKEZTÜNK! 32 óra 30 perc gyönyör és kín után 03:30 perckor beértünk a célba, ahol kissé idegesen szóltam hogy hol a ...ban van a szervezõ. Utólag is sorry :)

Végül egy idõsebb hölgy jött ki, addig szépen beírtam magamnak a célidõt amíg kiért:) Megkaptam a gyönyörû kitûzõt rajta a távval, illetve jogosult lettem az érem viselésére is.

Mindenki robotmozgásban közlekedett már, vicces látvány volt. Bella már a célban várt minket, Kékedrõl csak idejutott valahogy. Megjött aztán Karesz is, aki szintén teljesítette a távot. Indultunk is haza, persze egybõl bealudtam a kocsiban. Bózsván ébredtem fel ahol felszedtük GPS Zolit aki itt kiszállt :(

Csanád barátomat láttam ahogy egy ismerõsével lerogy a padra. Nagyon sántikáltak már. Remélem azért beértek.

Utószó: Szóval sikeresen meglett a Rákóczi 150, ráadásul a futókon kívül csak 2-3 gyalogos elõzött meg minket. Nagyon boldog vagyok hogy sikerült, és köszönöm mindenkinek a társaságot!! Vasárnap reggel 10:00-tól egészen hétfõ reggel 06:00-ig aludtam, szóval "kicsit" fáradt voltam:)
 
 
RhiannonTúra éve: 20082008.07.09 20:29:30
megnéz Rhiannon összes beszámolója
Rákóczi 25 - a legleredukáltabb túrám XD

Kinéztem a 75-öst... már milyen régen.
Majd Helgával elmentem Sóút 50-re - megvolt. De Helga még nem szeretne hosszabbat, nem baj, jó lesz az 50 is.
Munkából mentem egyenesen, 3 óra vonattal Hatvan-Sárospatak közvetlen gyors vonat, elsõ osztályon terpeszkedve.
Miskolctól álltam, bámultam kifele, gyönyörködve a szép hegyek látványában.

A Zempléni-hegység gyönyörû.. más formájú hegycsúcsok alkotják, mint ahol eddig túráztam.. fantasztikusan be voltam zsongva.
Helga sárospataki, bár még nem vett részt ezen a ttúrán. Este kimentünk a Bodrog-parti Lábasházba, és az elfogyasztott VBK mennyiség hatására másnap reggel 7kor, amikor ki kellett volna pattannom az ágyból, TÚÚÚRAAA harci kiáltással, azt mondtam, jujj FÉNY, NE!

Sikerült reggel 9ig szöszmötölni, míg végül már az idõ is elromlott, kezdett esõre állni, és hiába lehetett 10ig nevezni az 50esen, 9:30-kor a 25-ös távhoz tartozó nevezési lapot töltöttük ki.... Nem is vittünk semmit, csak fejenként 2 Powerade-t. Helga helyismeretével magabiztosan vágtunk neki a túrácskának.

A várban megkaptuk hamar az elsõ pecsétet, esõben hagytuk el a várost.
Pogány-kút környéke igen tetszett, nagyon hangulatos kis pihenõhely, és furcsa látvány az alföldre jellemzõ gémeskút a hegy lábánál. Persze utólag tudtam meg, hogy valamikor ott legelõ volt.

Ezután masszív dzsindzsában és csúszós sárban indultunk felfelé az emelkedõnek. A hegyen 506 m-es magassági pont volt, fényképezkedtünk, majd elindultunk lefelé. A Hoffmann kunyhó elõtt sikerült keresztülverekednünk magunkat életem legnagyobb bozótosán. Ha nem lettek volna a szalagok, nem is mentünk volna bele a rengetegbe.

Komlóska elõtt végre utolértünk, majd leelõztünk néhány túrázót. (Utólag kiderült, mi voltunk az utolsó indulók a távon, 44-45. számmal).

A szép kis ruszin faluban kaptunk szörpöt és kekszet, majd továbbhaladtunk és a falu végén rátértünk a kék kereszt jelzésre. Ami tényleg ritkán volt jelölve, nem mintha lett volna hova felfesteni többet. Folyamatos lassú emelkedõn meneteltünk, és bár figyeltük a jeleket, egy jobb oldali letérést nem vettünk észre, és teljesen feleslegesen felmentünk a következõ hegyre is, ahonnan visszaszaladtunk. Az OKT útvonalát kemény emelkedõ után sikerült elérni, utáni Makkoshotykáig már kellemes, széles, enyhén lejtõs úton csorogtunk lefele. Az ellenõrzõponton zseniális paradicsomos, paprikás zsíros kenyeret és szörpöt kaptunk, 3 szelet kenyeret be is faltam.

Sajnos ismételten el kezdett esni, felvettem az esõkabátot is, amit aztán 500 m múlva levettem. A falu végén rátértünk a T mint Tanösvény jelzésre, amit azonban csak 1 alkalommal láttam felfestve, de innen már látszódott Hercegkút és a Zenemplén fesztivál a focipályánál, a hangulatos kis tónál.

Innentõl ismerõs úton voltunk, és hamarosan visszaértünk Sárospatakra, begyûjtöttük a kitûzõt, emléklapot, és ebédeltünk. Utánunk még többen érkeztek a 25-ös távon, a kék kereszt jelzést szinte mindenkinek sikerült eltéveszteni.

Csodálatos a Zemplén, ez még csak kis kedvcsináló volt, jövõre vissza kell térni, és min. a 75-ös távon!

Gratulálok a hosszabb távokon teljesítõknek.
 
 
Kerek repkényTúra éve: 20082008.07.09 15:45:57
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Át a Zemplénen, avagy Rákóczi 150





Elõnevezés egy hónappal elõtte. Kétségek a szívemben, de tudom, ha nem nevezünk be, bánnánk utólag rettenetesen. Elõnevezés után jöhet a ráhangolódás. Sok vizsga van még. András teljesíti a Monoton Ultra + Monoton Mini, másnap meg Falasok(k) 50 kombót, nekem két mini, egy maraton és a Falasok(k) az adagom.

Utána hétvégén nincs lehetõség elmenni túrázni. Aztán jöhet a várva várt SzuSóBuHa kupa teljesítése.


Jutalmunk egy kis kupa, mivel a 3 túrán összesen 100 km-t tettünk meg.

Aztán itt van. Itt a Rákóczi hete, a várva várt hét. Igazából nem tudok hogy felkészülni rá, csak arra gondolok, hogy nagyon sokat kell majd menni. Egy nappal és két éjszaka. Mert gyalogosan nem megy gyorsabban. :) Idõjárásilag felkészülünk mindenre. Ám úgy tûnik, borús idõ a valószínûbb. Csütörtökön Füzesabonyi, Miskolci,
majd Szerencsi átszállással jutunk el Sárospatakra, ahol elõször *** bankautomatát vadászunk, majd útbavesszük a szállást, ahol az ottlevõ baráti társaság vidáman köszönt: "Ti vagytok a biciklisek?" Helyesbítünk, hogy túrázók vagyunk. Vacsora Egerbõl hozott home-made gofri, majd felvágott és kenyér, a lelkes, most megismert lány Metaxával és Royal vodkával kínál. Valamit illik elfogadni, alig mondjuk ki, hogy legyen a Ro-, már tele is van két pohár. Az ennivaló mellé elfér, ezt követõen szépen elpihenünk.


Másnap reggel 8-9 órától fogva szépen áztatóan esik az esõ. Tudjuk, ez sarat jelent, viszont legalább nem lesz olyan dög meleg. Még délelõtt elhagyjuk a szállást, elmegyünk pizzázni. Jóllakottan átbattyogunk a Patika közbe, ahol a rajthely van. Elfoglalunk egy matracot és próbálunk alvást szimulálni. Egy kicsit sikerül, egyre több résztvevõ érkezik. Kata mutat képeket Erdélyi útjukról, majd kávézni invitál engem és Droidot, Cam Mogót is elhívjuk, aki végül minket hív meg, nagyon köszönjük. Kell az a kávé.



Térképböngészés, vidám találkozások, és egyszer csak azon kapom magam, hogy ott állunk kinn az udvaron és Remo mondja a túra indítóbeszédét. Elmondja, hogy nehéz az útvonal és hogy nagyon örül, hogy ennyien eljöttünk. :)
19:00-kor pedig elindulunk...



Az elsõ óra (19-20)
Elõreenedjük a fürgelábúakat, Vándorköszörûs, Jaat, Zsotyek és a többiek hamarosan el is tûnnek szemünk elõl. Sétálós bácsi is hamar ellép mellõlünk, Cam Mogóval és Tincával megyünk együtt. Hamar megkapjuk az elsõ bélyegzõt a vár portájánál. Itt van egy kis oda-vissza szakasz, integetünk a most érkezõ Vándor Csillagnak, Mikiéknek. Az úton továbbhaladva a benzinkút mellett felelevenedik, hogy tavaly itt jutott eszembe, hogy a tekerõs lámpa a tornateremben maradt, de most a fejlámpa szépen el van téve. :) Tekintve, hogy hamarosan mégiscsak este lesz. A jólláthatósági már rajtunk van. Baloldalt felbukkan a Highlander Disco, bizonyára már készülnek az esti bulira.



Mi csak megyünk rendületlenül az út mellett. Tincával próbáljuk megörökíteni a kedves lankákat, amik baloldalt vannak, majd betérünk Hercegkút felé. Kedves, hobbitfalvára emlékeztetõ földbe vájt pincékkel borított domboldal mellett haladunk el. Tomyy itt ért utol és elõzött le minket. Kedves, árnyas, néhol bújkálós, zöldpázsitos úton haladunk Pogány kútig. Balunkon egy kis patakmeder. Nincs annyira meleg, de nagyon párás az idõ, szépen dunsztolódunk. Mindenki csurom víz.
A hajam is teljesen. A ponton bélyegzés közben ér utol minket OT Ibolya és egy kisebb csoport. Megkérdi, hogy izzadunk-e mi is. Természetesen, nem tudnék magamon száraz felületet mondani. :)



A második óra (20-21)
A pont után elkezdett az út rendületlenül emelkedni a susnyán át. Az útvonalat nem lehetett elrontani, a szalagozás nagyon jó volt. Nem is emlékeztem, hogy ilyen sokat kellett felfelé menni. Végül felértünk, szusszantunk, majd rongyoltunk is lefelé az egyre cseperedõ gyerektölgyesben. Az ágak olyan sûrûn voltak, hogy nem lehetett látni, hova lépünk, ezért vigyázva mentünk. Komlóskán megint összeverõdött egy kisebb csoport, ittunk narancsos innivalót, majd elindultunk a sötétbe hajló ég alatt be az erdõbe.



A harmadik óra (21-22)
Droidot felkészítettem, hogy Puszta-várra egy masszív, meredek emelkedõ visz majd fel, rágyúrtam én is. Végülis inkább meredek, mint magas. A nyereg felé haladva az erdõ szélén a szürkületben apró fel-felvillanó fénypontok keresik a párjukat. Nagyon szép látvány volt a sok szentjánosbogár. A romantikus út után egy kevésbé romantikus, de nagyon izgalmas, sziklás meredeken kapaszkodtunk fel a vár maradványaihoz, ahol megszereztük a második e.p. pecsétjét.

Visszaereszkedtünk a nyeregig, majd meredek lefelén ereszkedtünk a mûútig (ilyen sokat jöttünk volna felfelé? :) ) Eléggé kilazult a cipõfûzõm, meg kellett kötni. Ezt kihasználva egy szentjános bogár befoglalta a cipõm nyelvét. Kár, hogy nem sikerült róla éles képet készíteni.



A negyedik, ötödik és hatodik óra (22-23-24-01)
Igen, a Király-kút elõtti szakasz lassan telik el. Féltem, hogy elkeveredünk, mert mintha tavaly lett volna errefelé valami jelzéskeresgélés részünkrõl, de most minden simán ment. Az út nem meredeken, de egyfolytában emelkedett. Azért szerintem nem mentünk rossz tempót. Izzadtam, mint egy ló, vártam már, hogy lefelé menjünk kicsit. A pontot egy kis völgybe vártam, de a pontõr (biciklivel volt, s utána õ is elindult teljesíteni a túra hátralevõ részét) most nem ment le a kúthoz, hanem az úton volt. Mi azért megnéztük a kutat, víz most sem volt benne sok. Cam Mogó és Tinca elléptek kicsit, mi technikai szünetet tartottunk, aztán utánuk iramodtunk, de a jelzés bement jobbra, még nem voltak olyan messze, visszakiabáltuk õket. Azt hiszem, szegény Droid itt nyúzta le a kézfejérõl egy helyen a bõrt. :( Nemsokára egy patakmederben cikk-cakkoltunk át egyik oldalról a másikra a szalagokat követve. Egészen erdõtündének éreztem magam, s a nagy száguldásnak az lett az eredménye, hogy térdemmel letörtem az útra dõlt fáról egy nagyobb darab
csonkot. Nekem biztos jobban fájt. :( Muszáj volt megállnom. Kentem rá placebókenõcsöt, ami amúgy véraláfutás gyógyítására jó (fekete nadálytõ - valószínûleg ez segített, mert most, utólag sincs baj).



Közben megelõztek Gézáék. Aranyosak voltak, megkérdezték, nincs-e komoly bajom. Vica is megállt, hogy segíthet-e. A többiek türelmesen megvártak, így együtt folytattuk utunkat. Tudtuk, hogy Regécen lesz némi frissítés, már egyészen rágyógyultunk a témára, így nagyon örültünk, mikor becsatlakozott az OKT. Fentrõl pedig jöttek Ibolyáék, immár jóllakottan. Felkapaszkodtunk a Regéci várhoz, hogy majd jól lejöhessünk, de elõbb megtömtük a bendõnket. Nagyon jól esett a paradicsomos kenyér.



Hetedik, nyolcadik és kilencedik óra (01-02-03-04)
Még melegedtünk egy kicsit a tûz mellett, majd leereszkedtünk Regécre, ahol sok a kék kút, de víz az csak a hetedikben volt. Megint kapaszkodni kezdtünk. Mostanában kapott el az elsõ álmossághullám, így nem igazán emlékszem sok eseményre
errõl a részrõl. Volt egy fura susnyába szalagozás, be is mentünk, de majdnem beestem a kidõlt fa alá. Mondtam Droidnak, menjünk inkább az úton, viszont a fények az erdõbõl jöttek, így egy kerítés elõtt vissza bekanyarodtunk (itt jegyzem meg, ha még 3 métert megyünk elõre, akkor meglátjuk a kerítésre felfestett piros sávot teljes szépségében :D).


Jött egy nagyobb csoport, kiabáltak, hogy menjünk kifelé feléjük. A susnyát szépen kitaposták, jó sokan voltak. Az útra visszaérve elkolompoltunk mellettük, valaki meg is jegyezte, hogy milyen alpesi a hangulat. :) (Ugye a táskára tett fémbögre ;) )

Késõbb egy kanyarban ott feküdt Cam Mogó és Tinca. Minket vártak, szerencsére még nem aludtak el. :) A Fehér-kúti vadászházig és utána is nagyjából együtt haladtunk a sereggel. Most nem ittunk a fából faragott nõbõl folyó vízbõl. Kapaszkodtunk felfelé. A kis elkavarás arra jó volt, hogy nagyjából felébredtem. Az emelkedõt nem siettem el, meg-megálltam szusszanni. Kata odajött hozzám, kielemeztük a túra élettani- és az álmosságra gyakorolt hatását. Õ is már túl volt az
elsõ alfahullámán. Most valami lakásabb úton mentünk fel Sólyom-kõhöz, ahol a pontõr sátorban várt minket csokival.


Próbáltam fotózni, mert nagyon varázslatosan nézett ki, hogy olyan magasan vagyunk és olyan sötét van és olyan szépek voltak lenn a fények. Csak ültünk, szopogattuk le a szájpadlásunkról a csokit, Tinca a 40 másodperces záridõ után a
kétpercessel próbálkozott, s kérte, hogy ne mozogjunk, mert a gép azon a fán volt, amin mi is ültünk. Próbáltam óvatosan venni a levegõt. :) Droid kérdezte, hogy indulhatunk-e, mikor Tinca csendben megszólalt a fotógépet egyensúlyban tartva:
"Még 30 másodperc..." :) Lefelé menet elkezdtem fázni, felvettem a melegítõfelsõm. Droid, meg Tinca lehet, fagyállót ittak, de Cam Mogó is beöltözött. Elkezdett világosodni.



Tíz és tizenegyedik óra (04-05-06)
Jólesett, hogy már láttam, hol az erdõ és az ég között a határ. Persze azt sem mondhatom, hogy az éjszaka olyan sötét lett volna, hiszen nagy szerencsénkre csillagos egünk volt. De itt nem olyan nagy a fényszennyezés, mint máshol.
Ez még az érintetlenebb területek közé tartozik. A világosodás kék színû volt. Az erdõ még fekete, de az ég kék, sötétkék felhõkkel. A következõ szín, ami a Nap elõbukkanásának közeledtével elõtûnt, az a zöld volt. Elhagyva az Amádé várat, lefelé mentünk a bükkösben. Kiértünk egy irtásra, ahol meredeken leereszkedtünk, és láthattuk a mellettünk levõ hegyet, amit kopasznak neveztem, ugyanis a tetejérõl hiányzott az erdõ. Elértük a kolostorromot, fényképeztünk, s már a szánkban éreztük a jó kis telkibányai virsli ízét, ugyanis tavaly a 110-es távon volt, s Cam Mogóval már felkeltettük Droid és Tinca étvágyát is. Azonban olvasnunk kellett volna a mostani kiirást, ugyanis nem járt most virsli ott. :(



Telkibánya amúgy gyönyörû hely. Ezt most így, hajnalban sikerült megfigyelnem, tavaly ugyanis elég kókadt voltam odaérkezéskor. Takaros házak, jobbról-balról gyönyörû, erdõvel borított hegyek.



Tizenkettedik és tizenharmadik óra (06-07-08)
Ettünk halkonzervet, majd útnak eredtünk. Tinca az út közepén látott neki a felszerelésigazításnak. Droid meg útközben falta be a konzerv hátralevõ részét. Ez azért érdekes, mert addig nálam volt az õ két botja is, ami így 4 db. Szépen
elkezdtem játszani rajtuk, még imitáltam is a gitárhúr hangját, közben pedig a Rákóczi túráról költöttünk melódiákat. Vidáman haladtunk, követtük a szalagokat. Kicsit lemaradtunk futómûigazítás miatt a többiektõl, de mondtuk is nekik, hogy menjenek csak, ha tudnak gyorsabban haladni. Hollóházára érve Tincának nyoma sem volt, Cam Mogó még ette a betevõ dinnyét. Bevásároltunk a boltban kólát és zsemlét, ettünk. Észrevettünk egy kocsma jellegû büfét, gondoltuk, veszünk kávét,
de a hely annyira kocsma volt, hogy csak alkoholt adtak volna, semmi mást. :) Biztos még a csapból is kisfröccs folyt. A kávéból meg pálinkát fõztek. :D



Tizennegyedik és tizenötödik óra (08-09-10)
Emlékeimben élesen él az a szép látvány, mikor elõször megpillantottam a fák között, ahogy a táj fölé magasodik a Füzéri-várhegy. Tempósan mentem, mert minél elõbb látni akartam. Az erdõben elkezdett esni az esõ. Felvettük az esõvédõ
felszerelést, mert elég intenzív volt ahhoz, hogy érdemes legyen. A vár most is ott volt, de egy halvány köd és esõfüggöny állt közénk. Csúszkáltunk, meg ragadtunk is a sárba. Majd kiértünk a mûútra. Betértünk egy vendéglátóhelyre, ami épp zárni készült (!). Igen, reggel 9kor. Gyorsan vettünk 3 kávét, hogy meglepjük Cam Mogót, aki idõközben lemaradt picit. (Fontos még, hogy vettünk nekem 5 pár zoknit kétszázért. Muszáj volt, mert szét volt ázva már a lábam. Mivel vékony volt és gagyi, ezért kapásból két párat is felvettem, így tökéletes élményt nyújtott. :) ) Végül Cam Mogó nem jött és továbbmentünk a pont felé. Mikor odaértünk, õ akkor volt indulóban. Pecsét, majd tovább eredtünk a Bodó-rét felé.



Tizenhatodik óra (10-11)
Az esõ igen sarassá tette az utat, mi meg úgy néztünk ki, mint az ázott verebek. Az esõkabát a táskába került, mert már nem esett. Mentünk ismét felfelé, utunkat keresztezte egy kisebb vízfolyás és megpillantottuk három forrás kifolyóját.
Mikor kiértünk a rétre, Droid mondta, hogy már közel van a kéktúra bélyegzõ. A mûútra érve felfelé kanyarodtunk és már ott is voltunk. Ezután ereszkedni kezdtünk.



Tizenhetedik óra (11-12)
A mûúton, ahol betorkollik a felfelé vezetõ út, éppen jött Wolfkery és társa, Judit. Most a mûúton maradtunk, zúztunk lefelé. Én kicsit gyorsabban haladtam, mint Droid és Cam Mogó (lefelé a sz.. is gurul :D), néha hátra-hátranéztem, aztán kitaláltam,
hogy jól lemegyek és Hollóházán már kávéval várom õket. Jól lehetett haladni az erdõben, de ahol nem volt felettem fa, a susnya meglehetõsen el volt burjánzva. Át a vezetékek alatt, csúszkálás a sárban, majd hangulatos erdei szekérúton érkeztem
le Hollóháza másik végébe. Irányba vettem a porcelánmúzeumot. Már nem voltam messze, mikor csak úgy hátranéztem, s megláttam Droidot. Hát, akkor majd közösen kérjük ki a kávét :), s megvártam. A ponton megint ettünk dinnyét, a pontõrlány nagyon kedves volt. Jött Cam Mogó is, bementünk a büfébe. Katáék akkor indultak, javasolta, hogy kóstoljam meg a hamburgerüket. Kávéból most az én köröm jött, tejszínhabbal az igazi. Elmélyedve kortyolgattuk, majd mikor végeztünk, Cam Mogó mindannyiunknak vett egy csokis tölcséres jégkrémet. "Ha lúd, legyen kövér" ajánlással. :) Nagyon kedves, köszönjük. Fagyizósan mentünk tovább, Wolfkeryék
jöttek szembe.



Tizennyolcadik és tizenkilencedik óra (12-13-14)
Rövid fotómegállás a kéktúra emlékmû elõtt, majd elhagytuk Hollóháza közigazgatási határát. Elõbb földek mellett haladtunk, majd rövidesen jól elkezdtünk emelkedni. A vártnál sokkal combosabbnak ítéltem az emelkedõt. A szalagokat követve az igen sáros úton azért elérkeztünk Hálaisten-tetõre, ahol remekül elkezdett esni. Felöltöttem az esõkabátot, most vettem észre, hogy szegényt eléggé megviselte a dzsungelharc, jobboldalt végighasadt teljesen, a jobb ujja pedig csak lifegett, egy vékony kocsányon lógott. Mókásan néztem ki. :D Kiértünk a mûútra, amin sokat kellett menni. Áztunk rendesen, de legalább nem volt sár. Egyszer csak jobbra tértünk el a Kékedi víztisztító, vagy vízmû mellett, ahol egy földbõl kiálló rozsdás oszlopot, aminek vaskorong volt a tetején, egy kisfiú profiljának véltem. Ez volt az elsõ legdurvább hallucinációm ezen a túrán. (lesz még :D) Szakadó esõben értünk oda a pontra, ahol a pontõr adott inni és próbált olyan sajtos talléros zacskót keresni nekünk, ami még nem ázott teljesen széjjel.



Grobáék épp ekkor távoztak. Kérdeztem, hányan vannak még mögöttünk, azt mondta, 12-en. Néhány feladó ült az autóban. Beszélgettünk az egyik depózó lánnyal, meg egy másik túrázóval, aki itt frissítette fel a ruházatát. Csak ültünk a buszmegállóban és zuhogott az esõ. Tudtam, hogy most fog jönni az Északi zöld és nagyon nem volt kedvem ilyen esõben odamenni. A kényelmesebbik felem fel akarta adni a túrát, hogy inkább szálljak ki most, jó élményekkel és maradjon szép emlék a Rákóczi, de a másik felemnek esze ágában sem volt kiszállni. Érzett magában erõt és akaratot a teljesítésre. Cam Mogónak is voltak kétségei a továbbhaladással kapcsolatban. Droid, bár szegény nagyon ki volt dörzsölõdve, mindenképp
tovább akart menni. Végül addig tanakodtunk, míg elállt az esõ (20 perc), így mindannyian tovább mentünk.



Huszadik óra (14-15)
Kékeden mentünk egy darabig, majd napraforgótábla mellett egy széles úton. Szembejött néhány ember, biztos elegük lett a túrából. A keresztet megtaláltuk, de mögötte a bélyegzõt nem. Cam Mogó próbálta hívni a rendezõt, de a térerõ nem volt megfelelõ. Végül bizonyítékfotókkal igazoltuk ottlétünket. A félmeztelen fickóét is, aki egy darabon velünk haladt, majd a Szurok-hegy elõtti bemelegítõ szakaszon ellépett. Sokáig láttuk még, egészen addig, míg el nem tûnt az erdõ rengetegében. Balra Szlovákia, gabona és kukorica; jobbra Magyarország, napraforgó és sok csalán.



Huszonegyedik és huszonkettedik óra (15-16-17)
Az egyik határkõnél zoknit újítottam, a lábam úgy festett, mintha fél napot áztam volna a fürdõkádban. Mögöttünk a kassai gyárkémények rengetege, felettük terebélyes füstfelhõ. Azokon túl pedig a szlovákiai hegyek. Nekünk most a Zemplén kell. Szurok-hegy óriási. Végülis sokkal meredekebb nem lehetett volna már, de jó sokáig tartott. Fõleg, hogy az alján kétségbeestem, hogy nem tudok felmenni rá, de akkor hogyan fogom teljesíteni a túrát... (?) Droid megnyugtatott és nagyon
kedvesen bíztatott. Szinte tyúklépésben haladtunk felfelé. Cam Mogó messze járt már. Határkõtõl határkõig. Droid nagyon türelmes volt velem. Szerette volna, ha végigmegyek vele. Mikor felértük, Szurok-hegy tetejét rendkívül egyedi módon, egy
határkõ jelezte. Aztán elkezdtünk ereszkedni. Sokkal rosszabb volt, mint felfelé. Lenéztem. Az út olyannak tetszett, mintha egy szakadék peremén állnék, vagy egy autópálya feletti hídon, s alattam ott halad az út, amire valahogy le kell ereszkedni. Még bottal is nehézkes volt, nemhogy anélkül lett volna. Követtük a szalagokat, s végül meghallottuk a mûúton haladó autók zaját. Skáros e.p. Ide ennivalót ígértek. Már egészen ráéheztem, de nem kaptunk, csak pezsgõtablettás vizet. Az sem esett rosszul, de jó lett volna enni. Rákukkantottam a pontõr lapjára, Cam Mogó (11-es) 20 perccel ezelõtt járt itt.


Igen, meglehetõs hátrányt halmoztunk fel a jóvoltamból, de még bizakodó voltam, hiszen egy óránk lett volna még a Skáros-pont zárásáig. Itt, a pontõr szerint már csak két ember volt mögöttünk. Valószínûleg Kékeden dönthettek sokan a feladás mellett, mert meg nem elõzött senki. A félmeztelen fickó meg elveszett valahol a Szurok-hegy rengetegében. Droid próbálta volna õt telefonon útbaigazítani, de elment a térerõ. Reméljük azóta elõkerült... Ettünk kis kekszet, aztán megérkeztek Wolfkeryék. Ezek szerint õk voltak mögöttünk már csak.



Huszonharmadik, huszonnegyedik és huszonötödik óra (17-18-19-20)
Közben megérkezett a pontra a bringás királykúti pontõr. Nem semmi, hogy már itt van. Elkezdtünk kapaszkodni a következõ hegyre. A határkövek mentén végig nyiladékban haladtunk, felérve remek rálátásunk volt a nemrég elhagyott Szurok-hegy monumentális tömbjére. Többször elõzgettük egymást Wolfkeryvel és Judittal. Aztán eléheztem. Droid sós pálcikával és keksszel etetett egy szép,
fátyolosan párás réten. Ezután mentünk egy darabon, majd szervezetem némi szõlõcukorért rítt. Ettem pár szemet, ezután jobban haladtunk. Az erdõ gyönyörû volt, fura látomásaim egyre sûrûsödtek. Erdei tavakat és menedékházakat hallucináltam a lombok helyére. Átmásztunk néhány mélyebb vizesárkon, meglehetõsen ki voltak már csúszkálva így, hogy már n+1-diknek értünk ide. Határkövek monoton sora, de néhol a határkövet úgy oldották meg, hogy ráöntötték egy nagy sziklatömbre. Egy jókora kõtömb oldalában felkapaszkodtunk, aztán kiértünk a fák közül, s gyönyörû kilátásunk volt lefelé.



A táj az esõ utáni párában fürdött, a gyenge napsugarak egészen fehérre festették, mi pedig nagyon magasan voltunk. Aztán sok-sok bükkerdei kapaszkodás után rájöttünk, hogy bizony a Milic még nagyon messze van. Kicsit jobbra tõlünk egy nagy hegy jelent meg, a Milic tömbje. Ezt az oldalt a Nap egészen sárgára színezte. Itt újra rosszul lettem, nehezen vettem a levegõt, muszáj volt leülnöm. Aztán végre
elérkeztünk a Nagy-Milic égigérõ csúcsára. Míg Droid pecsételt, én csücsültem egy kövön.



Huszonhat és feledik óra (20-21:30)
Itt gondoltam át, hogy mivel túl gyakran jönnek már rám a rosszhangulat hullámok és a félelem a következõ éjszakától, lehet, hogy nem kéne erõltetni a hátralevõ részt. Ezt Droiddal is megosztottam, szegény nem örült, de neki is segíteni akartam azzal, hogy kiszállok. Így legalább tud haladni. Kicsit csalódott érzésem volt, mert attól tartottam, fizikailag nem fogom bírni a túrát, most mégis fejben adtam fel. Megbeszéltük, hogy mindenképp ellenõrzõponton kell kiszállnom, ezért a harmincas határkõig még el kellett jutni. Milicnél sem voltunk már jó idõben, de a következõ pont zárása vészesen közeledett. Az itiner szerint jelzett 40 m szint a pontig igen sokra duzzadt. Wolfkeryék is visszaelõztek. A fák szomorúan sóhajtoztak az esti szélben. Már az összes hegyre azt hittük, Tolvaj-hegy az, de csak nem akart eljönni. Cam Mogó telefonált, hogy már a ponton vár. Mondtuk, hogy még messze vagyunk.



Jó lett volna utolérnünk õt, de hát Szurok-hegy elõtt jó sok hátrányt összeszedtünk a csoffadásommal. Mondta, hogy továbbindul Grobáékkal. Aztán megláttunk egy óriási sziklatömböt és András mondta, hogy ez a Tolvaj-hegy. Majd jött a sikítós lejtõ. Iszonyú meredek, kicsúszkált, avaros. Azért kemény dolog 700 méteren 270 méter szintet esni. Már erõsen sötétedett, mikor ereszkedni kezdtünk. Eleinte nagyanyós háttartással, bottal elõre, elaprózott lépésekkel, majd törpejárásban, guggolva, végül fenéken lefelé csúszva. Mikor már ez sem tûnt túl eredményes elõre haladásnak, felvettem a lejtõ dõlésszögét, jobb kezemmel az avarba túrva, bal kezemben a két bottal elõre tapogatózva haladtam a fejlámpa sápadt fényénél. Éveket öregedtem, már a derekam is megfájdult. Droid is úgy döntött, hogy kiszáll velem, mert a pont már bezárt, ott van még a Lipovec, meg a nagy árkok, nem volt kedve rohanni. Meg a kedvét is elvesztette.



A lejtõ aljára érve az erdõ kapuja világosnak tetszett. Ott volt a fény az alagút végén, a pontõrök hahózva próbálták kideríteni, a lejtõ vajh melyik szakaszán gurulunk éppen. Mondták, hogy Wolfkeryék olyan 4-5 perce értek le, mi meg
mondtuk, hogy itt szeretnénk kiszállni. Kaptunk pezsgõtablettás vizet, leigazolták az itiner szerinti megtett 100 km-t. (szerintem több is volt..) Megkönnyebbült érzésem volt.



Egy fejezet lezárult
Míg gyalogosan kísértük az autót Pusztafaluig, a pontõr meg is jegyezte, hogy egyátalán nem látszik rajtunk, hogy annyit mentünk, amennyit. Autóba szállva mentünk Füzérre, ahol ott pihent elõzõ éjszakai útitársunk, Tinca. Gratuláltunk neki,
jól halad nagyon. Mondtunk néhány lelkesítõ szót a folytatáshoz, s õ gondjainkra bízta fotógépét, mert este már nem akart fényképeket készíteni. Ettünk mi is egy tál paprikás krumplit. Már órák óta errõl álmodtam. Egy tállal ettünk csak ketten,
hogy a még terepen levõ résztvevõknek bõven jusson a meleg ételbõl. Hihetetlen sokat számít az ilyenkor. Ibolya is ott pihegett a ponton, õ sem volt már nagyon lelkes. Nem irigyeltem õket, de szurkoltam, hogy nekik sikerüljön. Végül elmentünk
Bózsvára, ahol felvettem a depócsomagomat. Eddig (kb 23:00) 15 áthaladó volt itt (30-as határkõnél 46, velünk együtt). Autózás közben megkérdeztük a pontõröket, mit tudnak, hány teljesítõ van eddig. Azt mondják, eddig egy miskolci teljesítõ csücsül a célban. Ez furcsa, mert az információmorzsák szerint, amiket eddig megszereztünk, Zsotyek ért be eddig, õ pedig nem miskolci.


Végül éjféltájban megérkeztünk Sárospatakra a célba. Vándorköszörûs ott pihent már, mint leggyorsabb nõi teljesítõ. Ettünk gulyást, közben megosztuttuk egymással élményeinket, tapasztalatainkat. Gratuláltunk Andinak fantasztikus teljesítményéért. Hamarosan el is aludt szegény ott, az öltözö fapadján. Van mire büszkének lennie. Nemsokára beért Vad Malac és Tibet is.



Tusolás a hideg vízzel, közben egy srác bekopog hozzám, hogy van-e meleg víz. Hát, nemleges választ kell, hogy adjak. Aztán bemegyünk a tornaterembe, elfekszünk a szivacson, majd ismerõs alak jelenik meg az ajtóban. Még a sötétben is felismerjük,
hogy Cam Mogó az, eszmecserét folytatunk a túráról. Õ még továbbindult Grobáékkal, de az elsõ néhány mély vizesárok után hárman úgy döntöttek, nincs kedvük a továbbiakhoz. Egy pontõr pedig behozta õket autóval a célba. Hamarosan alszunk mind.


Reggel frissen ébredek. Sok feladóval találkozok, a legtöbbjük csalódott és szomorú. Most is érnek be sokan. Nem semmi. Õk az igazi hõsök. Születtek elképesztõen remek eredmények, de szerintem aki beért, mind egy szálig hihetetlen kitartással
rendelkezik. Sokan szálltak ki Füzéren. Szegény Kata nagyon csalódott volt, próbáltam vígasztalni õt, hiszen nem semmi út vezetett odáig. Szemben velünk aludt egy srác, aki nagyon hasonlított Tincára. Vissza akartuk neki adni a gépet, de mivel
úgy aludt, hogy karjával takarta az arcát, nem tudtuk eldönteni, hogy tényleg õ-e az. Végül kiderült, hogy igen. Neki is sikerült a 150. :) Elismerõ szavainkra csak annyit mondott, hogy nincs mihez gratulálni. Szerintem még aludt. :)


Megittuk a betevõ kávénkat, közben Álmossal és KuJoMival beszélgettünk. Elmesélték részletesen a Lipovec és a mély árkok történetét.



Összességében véve, egy hihetetlen kalandban és erõpróbában volt részem. Lehet, hogy csak a táv kétharmadáig jutottam el és a Lipovecet nem másztam meg, de láttam lenyugodni a Napot Pusztavár felett, láttam a lenn elterülõ települések fényeit vibrálni Sólyom-kõrõl. Láttam felkelni a Napot az Amádé vár után, láttam a gyorslábúakat Hollóházára való elsõ megérkezésünkkor. Õk már megtették a kiskört. Láttam a füzéri várat az esõfüggönyön át. Láttam és megmásztam a Szurok-hegyet és a többieket egészen a Milicig. Lecsúszdáztam a Tolvaj-hegyrõl. Ott voltam. És bár nem teljesítettem, azt gondolom, nem kell szégyenkeznem.



Gratulálok minden indulónak és teljesítõnek! Köszönöm az igazán remek társaságot Droidnak, Cam Mogónak és Tincának. Erre mindig emlékezni fogok.
 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.07.07 22:32:48
megnéz kekdroid összes beszámolója
Rákóczi

„Enter the realm, don't stay awake
The dreams remain, they only break
Forget the task, enjoy the ride
And follow us into the night.”

Nightwish: Nightquest

Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Nem, nem a szlovák jelzés kell. Még mindig a határkõ. Határkõ. Határkõ. Obeliszk. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Ott a füzéri vár, nagyon szép. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Ez még mindig nem a Tolvaj-hegy. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Wolfkeryék ellépnek. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Igen, az a nagyjából fényes sáv az alja, ugye, milyen közel van? Mármint légvonalban. Határkõ. Határkõ. Határkõ. Határkõhatárkõ. Csúszunk, még megvagyunk. Határkõ. Hahózás, õk a pontõrök, mennének már nagyon, több, mint fél órával kívül vagyunk a zárásukon. Nem vállaljuk sötétben a Lipovecet, kiszállunk. Nincs különösebb bajunk – olyan bajunk semmiképp, ami ne lett volna már meg Kékeden – de nem hiányzik a folytatás.

De mi történt odáig?

Álljon hát itt a Rákóczi túra hiteles története Kerek repkény és Kékdroid szemével nézve:

Elõzmények

Kerek repkény az Eger-Budapest gyorsvonaton egyszer csak rámnéz és megszólal: „Rákóczi.” Nem kell sokat gyõzködnie. Elkezdünk tervezgetni, nézzük a térképet, próbáljuk kisakkozni, nagyjából merre megy majd az útvonal. Igen, ott van a hírhedt Északi Zöld, igen, lesz benne két éjszaka, de azért is el kell indulni. Ha nem leszünk ott, egy életre bánhatjuk. Jön a vizsgaidõszak, élni nincs idõnk, nemhogy fejben felkészülni. A Hárs-hegyi hétvége és a SzuSóBuHa tapasztalatai egyszerre biztatnak és intenek óvatosságra, ki kell hozni a maximumot az átéltekbõl. Az idei Mátrabérc feladás, a Bakony 50-en való botorkálásom, a kevés igazán hosszú túra mind intõ jelként áll, összeírjuk a lehetséges kritikus pontokat, hogy tudjuk, miért és hol jöhet majd a baj. Készülünk.

Aztán pillanat alatt eljön a csütörtök, már ott is vagyunk Sárospatakon, keresünk bankautomatát, majd elbattyogunk nagy csomagunkkal a város szélére. Szállásunk kis turistaház, vannak még vendégek rajtunk kívül, kedvesek, aranyosak és enyhén részegek. :) Kimentjük magunkat a buliból, alszunk, hogy reggel arra ébredjünk, hogy csendes, áztató, hosszúnak ígérkezõ esõ esik. Vissza is alszunk gyorsan, ne is lássuk. Kitaláljuk, hogy délre odamegyünk a tornateremhez, hátha nyitva lesz már. Nincs nyitva. Felhívom az egyik rendezõt, megmondja, mikor nyit (a telefonálás a szálláson is eszembe juthatott volna...), addig is elmegyünk enni – pizzát. A túra rajtjába amolyan jóllakott csecsemõként botladozunk vissza, kiválasztunk egy matracot és eldõlünk, alvással kísérletezünk. Nehezen, de megy egy darabig, amikor felébredünk, még volna idõ, de az izgatottságtól nem jön álom szemeinkre. Jönnek az ismerõsök, nehéz lenne felsorolni mindenkit, beszélgetünk Vándorköszörûssel, majd Katával, Cam Mogóval, Vasssalmossal, Vándor Csillaggal. Cam Mogó meghív egy kávéra a nagy út elõtt, köszönöm szépen, most is. A kávé hihetetlen jó találmány.

Indulás

Visszamegyünk a rajthoz. Utolsó igazítások, depócsomagok leadása Hollóházára és Bózsvára. Lelkesek vagyunk, csoda egy hangulat van a rajtnál. A fõrendezõ rövid beszédet intéz a jelenlévõkhöz, nagy megkönnyebbülést vált ki az a része a közlendõjének, hogy a túra 110 km-ig ki van szalagozva. Beszéde végén még van 2 perc indulásig. 1 perc. Indulunk. A futók fénysebességgel elhúznak, Sétálós bácsi megkérdi, mire fel ez a nagy sietség egy túra elején, közben kábé héttel gyalogolva állva hagy minket. :))) Nem is látjuk többet a túrán. A várhoz van némi oda-vissza szakasz, itt az elsõ pont, pecsét, indulás, az egyébként gyönyörû várat ráérünk máskor megnézni. Kigyalogolunk a városból, négyes kis bolyban, Kerek repkény, Cam Mogó, Tinca és jómagam. Az itiner esetleges autóforgalmat ír a 37-es fõútra. Esetleg van olyan, hogy 20 másodpercen át sem jön autó, amúgy igen. A piros sáv lekanyarodik, irány Hercegkút, közben ballag le az égrõl a Nap vörös korongja, a felhõk pedig más égtájakra takarodnak. „Ne féljetek!” - búcsúznak. „Jövünk mi még a Zemplén fölé!”

Hercegkútra Hobbitfalva mellett megy be az út, kedves, szép pincesor áll a falu határában. Átsuhanunk a kis településen, kezdõdik az elsõ emelkedõ, közben pecsételünk az elsõ ellenõrzõponton, Pogány-kút, 6 km, 1 óra alatt. Nem is rossz, nézünk egymásra Repkénnyel. Toljuk tovább, erõsen, kaptató kaptató után, de jó lenne Komlóskára még valamelyest világosban érni. Fent a gerincen szép kilátás nyílik a környezõ hegyekre, ilyen fényviszonyok mellett pláne. A falu felé az út átvezet egy törpe tölgyerdõn, nagyjából egy magasságban vagyok a fákkal, de õk sokkal többen vannak, gáncsolnak, ütnek, vágnak. Végül leérünk a faluba, sárga ízû szörppel kínálnak, elfogadok 3x1 pohárral. Idõvel még mindig jól állunk, épp ezért nem is pihenünk sokáig, irány Pusztavár. Szentjánosbogarak fényénél baktatunk fölfelé, az igazán meredek részen leszegett fejjel, de mégis sietõsen. A nyereg után már csak a lépcsõket kell túlélni, jönnek páran szembõl, kedvesek, kiállnak. Fent Tinca már fényképezget, mi megint kiszolgáljuk magunkat pecséttel a tanösvény táblájára kitett bélyegzõvel.

Az éjszaka

Lemenni szerintem sokkal rosszabb, mint felmenni, nem is kapcsolok lámpát egészen Erdõhorvátiig, jobb is, hogy nem látom a sziklás lejtõt és az azt követõ masszívan sáros utat. Különben is, még egész világos van. Amíg látom a hegyek körvonalát, nincs is igazán sötét. :) A mûúton talán egy kicsit túl sokat is jártatom a számat, utólag visszagondolva valószínûleg kompenzáltam, hogy késõbb egész keveset beszéltem. A faluban drága német személygépkocsi elõl mentjük árva kis életünket, a sofõrnek vélhetõen derogál az irányjelzõ használata (pedig milyen egyszerû mûvelet lenne). Elõkotrom a saját lámpámat, mégsem élõsködhetek végig mások fényénél, így megyünk ki Erdõhorvátiból, a végtelennek tetszõ útra Regéc felé. Amellett, hogy hosszú, elnyújtott emelkedõk, nagy sár és egy helyen kellemetlenül nehezen járható utak vannak, egészen élvezetes szakasznak bizonyul ez, igaz, amikor ököllel sikerül megfognom magam egy csúszásnál, nem egészen ez a véleményem. (Már alig gennyes a seb. :)) Valahol kiérünk egy tisztásra, romos épület darvadozik az úttól balra, a hideg rázna ki amúgy, de most erre készültem. Itt vagyunk az éjszakában Magyarország egyik legeldugottabb vidékén, felettünk mindenütt csillagok, körbe komor vonulatok, elõttünk, mögöttünk túrázók lámpái fénylenek. Nagyszerû.

Király-kútnál a pontõr az úton csücsül, állítása szerint addig ketten mentek le a forráshoz (vagy csak nem figyelt eléggé). Javítjuk a statisztikát, lemegyünk mind a négyen, nem túl gusztusos látvány a forrásban álló poshadt vízmaradvány. Irány Regéc, még mindig. Eljön a sziklán bukdácsolás ideje, Repkény belegyalogol egy kidõlt fába, megállunk ápolni egy kicsit. Sokan elhaladnak mellettünk, kérdezik, komoly-e a baj, segíthetnek-e, megható gesztus, komolyan. Rövidesen indulunk, sietünk, négyesben talpaljuk át az éjt. Meglepetésszerû fordulattal elérjük az OKT becsatlakozását, lám-lám, itt vagyunk a vár alatt, de a ponthoz még valahogy fel kell jutni. Pár perc és ezt is kipipáljuk, megállapítva, hogy lefelé sem lesz jobb. Fent végre szusszanunk egyet, ki vagyok dörzsölõdve elég csúnyán, de annyira azért mégsem. Kapunk kenyeret, paradicsommal, nagyon finom. A víz körüli mizéria miatt inkább a saját készletbõl iszunk, a pontõr kissé be van lassulva. Melegedünk a tábortûznél – annál rosszabb elindulni – suhanunk le a lejtõn, Repkény technikai szünetet kér, közben Tinca és Cam Mogó továbbhaladnak, de mivel egyikõnk sem vette észre a jelzéseken a nyilat, jó messzirõl kell õket visszakiabálni. Lent a faluban vizet és szenet vételezünk, kicsit odébb alvázkenést tartok, végre. Fura érzés, de egy ideig nem fáj.

Hosszú, véget nem érõ emelkedõt taposunk, körbe komor hegyek nézik kapkodásunkat. Cam Mogóék egyre jobban elhúznak, fõleg, amikor valahol megállunk pihenni egy percre és a jelzést alaposan benézzük rögtön ezután. Valami kerítés mentén kóválygunk össze-vissza, nagyobb csoportosulás jön utánunk, Borbély Katáék is köztük mennek, KuJoMi-t is mintha látnám. Sietünk, hogy utolérjük útitársainkat, akik egy keresztezõdésben várnak ránk. Rövidesen elérjük a Fehér-kúti vadászházhoz vezetõ mûutat, örvendek a szilárd burkolatnak. A háztól pedig újra felfelé haladhatunk, egész Sólyom-kõig, az út nem hagy bennem mély nyomokat, Repkény emleget valami meredek felfelét a kilátóhelyre, valahogy csak felérünk. Ezt megünnepelni leülünk egy fára és nézzük a hajnal pislákoló fényeit, a halványodó csillagokat, a falvak, városok vibráló világítását. Tinca hosszú záridõs képekkel kísérletezik. Indulunk, Repkény és Cam Mogó hátrébbmarad, Tinca és jómagam elõrébbkerülünk, az Amadé-vár romjaihoz vezetõ kitérõnél várjuk be egymást. Repkény és én kicsit lassabban vesszük a lejtõt, mire leérünk, kivilágosodik. Kezdem újra élvezni a túrát, de hiányzik egy kávé, valamint jó lenne valami meleg étel vagy egy tea. Talán Telkibányán lesz valami, tavaly ott virslit adtak. Patak csörög utunk mentén, mi megyünk, mendegélünk, kolostorromnál fényképezünk, továbbmegyünk, faluszélén nem pihenünk, szemem elõtt egy pár gõzölgõ virsli van papírtálcán, hatalmas adag mustárral, omlós, fehér kenyérrel.

Apró falvak a Zemplénben

Ez az álomkép húz végig Telkibánya elhagyatottnak tûnõ, mégis takaros fõutcáján, a ponton egy szelet csokit és vizet kapunk. Virsli sehol. Most nézem, hogy nem is járt volna, Füzér 1-re írt az elõzetes táblázat meleg ételt. Repkény táskájából elõkerül viszont egy doboz, benne konzervált hal, jobb híján kanállal esszük ki. Mivel nem kellene sokáig várni, én már menet közben étkezem, Repkény lantként játszik a négy túraboton, énekel, Tinca az országút közepén áll meg felöltözni. Vicces látvány lehetünk. Betérünk a földútra, majd az erdõbe, itt jól lemaradunk megint, Tinca megtáltosodva ellép, Cam Mogót is majd Hollóházán látjuk viszont, mindenki megy a saját tempójában, nagyon helyesen. Nekem hosszabb szünet kell az erdõ magányában, Repkény közben pihenget valahol az úton. Nagyon szép szakaszt járhatunk be Hollóházáig, ahol a porcelánmúzeum elõtt dinnyével kínálnak, a boltban vett kólával pótoljuk koffeinhiányunkat. Kávé reményében benézünk egy iszonyatosan lepukkant kocsmába is, eredménytelenül, mivel úgy tûnik, semmi alkoholmentes nincs a kínálatban. Majd Füzéren. Ahogy kiérünk a földútra Füzér felé, elkezd csepegni az esõ, majd abban a percben, ahogy meglátjuk Füzér várát, átvált záporba. Gyorsan felkapjuk esõkabátjainkat – még Repkény is, inkább szeret ázni, de úgy sejlik, hogy ez még az Õ ingerküszöbét is meghaladja. Betocsogunk Füzérre, felgyalogolunk a fõútra, veszünk Kerek repkénynek öt pár zoknit 200 forint áráért. Egy törzsvendég segítségével elérjük, hogy még kapjunk kávét az OKT bélyegzõhely kocsmában, kérünk Cam Mogónak is egyet, de csak nem akar felbukkanni. Várakozásunk közben Katáék is megállnak frissíteni, mi pedig úgy döntünk, hogy elmegyünk a pontra, hátha Cam Mogó is így tett egy másik úton.

Sejtésünk beigazolódik, az épp szûnõ esõben jutunk el a pontra, ahol meleg étel ugyan nincs, de finom kenyérrel kínálnak, olyasmi stílusúval, mint a regéci várnál. Cam Mogó után cammogunk, amikor utolérjük, kunyerálok Tõle egy kis neogranormont. Életmentõ. :) Bodó-rétig jó sok szintet ír az itiner, nem csalás, nem ámítás, tényleg sokat kell felfelé menni, de az elsõ pár km után egyre szebb erdõben, montán bükkösben. Fent a rétnél kis kitérõ az OKT bélyegzõhöz, minimális pihenés, majd irány Hollóháza. Megint. Itt Kerek repkény kilép, Cam Mogóval beszélgetve sétálunk le a faluba, mesél sokat bükki élményeirõl, gyermekével tett túrákról. Így nagyon hamar eltelik az idõ a falu széléig, ahol Cam Mogó kiáll a boxutcába, én pedig kicsit felpörgetem a hajtómûveket, hogy hamar túllegyek a hosszú aszfaltos szakaszon. Még a pont elõtt beérem Repkényt (egy darabig úgy gondoltam, megvár majd valahol, de azért ment elõre, hogy tudjon kávét venni :)), együtt ülünk le még egy-egy szelet dinnyével. Útitársunkkal kiegészülve még egy kávé mellett voksolunk, jégkrémre hív meg, köszönöm. :) Irány a Kéktúra emlékmû, majd a hiányosan festett sárga sávon a Hálaisten-tetõ. Itt szalagozás nélkül nem lett volna egyszerû tájékozódni. Fent a tetõn örvendünk annak, hogy vége a sunyi, hosszú mászásnak. Megbámuljuk a tájékoztató táblát, eszerint a Szurok-hegy nincs már olyan messze. Persze, de az egy másik út, nekünk valamiért le kell menni Kékedre. Rögtön azután, hogy innen elindulunk, újra elkezd szakadni az esõ, ez jóval hosszabb és intenzívebb, mint az elõzõ. Országút, majd újra földút következik és hirtelen beérünk Kékedre. Itt igazolás után beülünk a buszváróba és tanakodunk.

Északon, Zöldön

Meditációnk tárgya az, hogy érdemes-e továbbmenni, vagy inkább itt szálljunk ki. Repkény és Cam Mogó többé-kevésbé a kiszállás mellett van, én úgy érzem, van még bennem talán annyi, hogy végigérjek, de tudom, hogy mi van még hátra és nem tartom én sem túl vonzónak. Addig-addig hümmögünk és gondolkodunk, amíg eláll az esõ és egy emberként felállunk, hogy folytassuk a túrát. Végigcsobogunk Kékeden, elhúzunk a Melczer-keresztig, ahol a pontõr szerint a kereszt mögött van a pecsét. Igen ám, de a „mögött” szó itt azt jelenti, hogy a kereszt után valahol az úton, nem pedig a kereszt háta mögött. Mi viszont a kereszt körüli fákat vizslatjuk szorgosan, végül önigazolásként Repkény fényképet készít, hogy legalább elhiggyék, hogy itt jártunk. Nagy lélegzetet veszünk és irány az Északi Zöld. Hosszú, unalmas, lassan emelkedõ földút, már az államhatáron, szabálytalan idõközönként határkövekkel. Elõttünk a Szurok-hegy tömbje, olyan, mint a Naszály, csak mégsem. Cam Mogó a hegy lábánál indul meg, nem is próbáljuk tartani a lépést, Repkény kicsit magába fordul, igyekszem helyrezökkenteni a lelkivilágát. Szépen, szinte határkõtõl határkõig, megállogatva, megpihenve vontatjuk fel egymást a hegyre. Bár barátságtalanul meredek az emelkedés szöge, az erdõ és a táj gyönyörûséges, a moha borította sziklák és az öreg, magas fák között gombaként sorakozó piros tetejû kõoszlopkák a szalagokkal megerõsítve pedig biztosan mutatják az irányt. Nagy sokára felérünk a tetõre, nem jelzi különleges tábla, oszlop, ilyesmi, egyszerûen csak fent vagyunk. Lefelé sem jobb az út, néhol a térdem felsikít a terhelés alatt, pedig a két túrabot is 100% körüli kihasználtsággal dolgozik. Lent aztán az eszkárosi határátlépõnél rég várt ellenõrzõpont fogad, kapunk egy-egy pohár pezsgõtablettás vizet, leülünk a padra, földimogyorót, ilyesmit rágcsálni. A pontzárásig még több, mint egy óránk van, pihenünk, zoknit cserélek, a talpam úgy néz ki, mint valami domborzati térkép.

Amikor Wolfkery és társa befutnak, lassan továbbtalpalunk, az elõzõekben megismert módszerrel „suhanunk” fel a Hrabóra, Wolfkeryvel és Judittal innentõl Tolvaj-hegyig kerülgetjük egymást. A Hrabó után hosszabb, nyugodtnak mondható szakasz következik, csodaszép kilátásokkal, erdõkkel, meredek és trükkös patakátkelésekkel. Halkan énekelgetek, dalokat költünk át, csak egyszer állunk meg Oláh-rét elõtt hosszabb pihenõre, a hátteret messzi magashegység kontúrja adja az elénk táruló látvány mögé. Hazánk legészakibb pontját elmulasztjuk megörökíteni, lefoglal az emelkedõ és az a tudat, hogy nemsokára újra sötét lesz. Repkényt hajtanám, de magam sem tudok sietni, minden emelkedõt a Milicnek vélek, pedig tudom jól, hogy elõbb még az OKT útvonala is bekapcsolódik hozzánk. Végre, nagy sokára ezt is megérjük, szlovák oldalon tábla mutatja több jelzés irányát, köztük a mi kék sávunkét is. Nagy-Milicre pedig életemben másodszor érek fel, de most sokkal jobban örülök, mint akkor. Itt újra összefutunk Wolfkeryékkel, mi kicsit hamarabb indulunk – vagy õk állnak kevesebbet? Nem tudom. Összeszedjük magunkat, baktatunk lefelé, néhol emelkedõkkel színesedik az út. Az itiner szerint 40 métert szedünk össze a következõ pontig, szerintem sokkal többet. Repkény valahol bejelenti, hogy nem képes még egy éjszakát a terepen tölteni, egy darabig gyõzködöm, de lassan belátom, hogy igaza van. Amikor viszont még csak Orita-hegyre érünk fel, elég sok emelkedés mellett, akkor kezdek én is magamba zuhanni. A pontzárás hirtelen nagyon közelinek tûnik, a pont maga pedig nagyon távolinak. Kis nosztalgiával gondolok a Sóútra. :) Ott Tápiószele tûnt távolinak, de ha sietett az ember, odaért. Itt ha siet az ember, kitörik a lába.

A vége

A sokadik emelkedõre hiszem azt, hogy fent vagyunk Tolvaj-hegyen, amikor megint elõbukkan még egy hupli, valamint felhív Cam Mogó, õ már a ponton van, a pontõrök kíváncsiak, hogy merre járunk. Alig van térerõ, szinte semmit nem hallok, beleüvöltöm a telefonba (a szél miatt üvöltök) a koordinátáinkat és azt, hogy ott kiszállunk mindketten. Amikor leteszem a telefont, hirtelen nagyon megkönnyebbülök. Repkény kérdõen néz rám, miért adom fel. A térdem kicsit sipákol még, de annyira nem veszélyes. A zoknim még egészen száraz. Annyira még nem vagyok álmos sem. Viszont erõs csúszásban vagyunk és a fenének hiányzik Lipovec sötétben, örülök, ha a nagy lejtöt megússzuk, ott már majdnem 100 km-nél járunk, ennyivel ennyi lesz. Ahogy ezt túltárgyaljuk, fel is érünk a várva várt Tolvaj-hegy tetejéhez, van egy szép szikla és egy barom meredek lejtõ. Ezt kell túlélni, 700 méteren 270 méter lejtést. Beletelik vagy húsz percbe, amire leérünk, csúszva-mászva, pókjárásban és leülve, mindenbe belekapaszkodva, ami csak egy kicsit is stabil pont a talajon. Elõttünk látszik az a föld, ami a lejtõ aljának a szintjét jelzi. Nagyon mélyen van és egyre sötétebbre vált az ég. Végre, hosszas botorkálás és sok csúszás után, leérünk. Sötét van. A pontõrök hahóznak az erdõ szélérõl, odamegyünk, kérünk még pecsétet és bejelentjük, hogy eddig tartott számunkra a túra. Próbálom hívni Cam Mogót, de semmi térerõt nem talál a telefonom. A két pontõr felajánlja, hogy elvisznek Sárospatakra, de még érintjük Füzért és Bózsvát is. Megkérnek, hogy Pusztafaluig próbáljunk még saját lábon eljutni, ez mindannyiónk meglepetésére minden nehézség nélkül megy.

Füzéren megállunk, felmegyünk a pontra. Látjuk társainkat, sok ismerõst, õk még küzdenek, harcolnak az álmossággal, a maradék távval, szívbõl drukkolok Nekik, hogy még valahogy beérjenek, ne adják fel. Tinca lepasszolja megõrzésre a fotógépét, Repkény vigyáz rá. Aztán újra autó, Bózsván Bogi még ki tud szállni a depócsomagért, én csak egy pozícióban nem üvöltök, hirtelen elkezdett fájni a kidörzsölt rész. Innen a továbbinduláskor már bealszom, Sátoraljaújhelyen felriadok, de aztán megint teljes a sötétség. Ez a kis alvás pont elég arra, hogy Sárospatakon egész jókedvû legyek. A célban leljük Vándorköszörûst, az elsõ nõi teljesítõt, gratulálunk Neki, váltunk vele pár szót, miközben kanalazzuk a gulyáslevest. Fürdünk, lefekszünk, még mielõtt elaludnánk, megérkezik Cam Mogó, aki még a Lipovec elõtt, de az árkok után szállt ki, váltunk pár szót viselt dolgainkról. Aztán mély álom reggelig.

Epilógus

Csak gratulálni tudok mindenkinek, aki nekivágott, még jobban gratulálni azoknak, akik végig is nyomták a túrát. Akár suhanva az elején, akár az utolsó csepp erejüket is beleadva szintidõnél, akárhogyan. Szép volt, mindenkitõl. Köszönöm a biztatást és a társaságot Kerek repkénynek, Cam Mogónak, Tincának, a szurkoló üzeneteket Édesanyámnak és Suvlajnak, mindenki nagy lelki segítséget adott sok helyütt. Köszönöm a rendezõségnek a túrát, a szalagozást, a pontõröknek a lelkesítõ szavakat és a fuvart vissza Sárospatakra.

Reggel még elcsípünk néhány beérkezõt: Vándorköszörûst, aki otthagy nekünk egy pár banánt :), Sétálós bácsit, neki épp csak integetni tudok, Wolfkeryéket, akik Füzéren kiszálltak, Katát, aki szintén, Ibolyát, aki végignyomta, Vasssalmost és KuJoMit, akikkel kávézás közben vitattuk meg élményeinket – õk végig is mentek –, Tincát, akit nagy nehezen sikerül azonosítanunk alvás közben, de végül sikerül visszaadni neki a Nikont. Kisétálunk a vasútállomásra, felmérjük erõinket, valahol elégedetten konstatáljuk, hogy 100-as túrához képest semmi bajunk nincs. A 150 kifogott rajtunk, de már várom, hogy jövõre ott legyünk a 110-es távon, nappal láthassam Sólyom-követ és Pusztavárat...

- Kékdroid -
 
 
Pap GáborTúra éve: 20082008.07.07 15:17:36
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Rákóczi 150

Tavaly decemberben, még a Bakonyi Mikuláson kezembe került egy elõzetes túranaptár. Megláttam a túrát, és már akkor tudtam, hogy én erre bizony menthetetlenül benevezek. A 110-es távot már 3 éve szeretném teljesíteni, de eddig mindig valami közbejött.

Kinizsi után tartottam egy 2 hetes pihenõt (munkák miatt is), aztán nekiálltam a felkészülésnek egy kellemes Falasok(k)50 futás után az Eötvös50-en a hõségben sikerült fejreállni, majd a Szurdok40 helyreállította az önbizalmam, mégiscsak tudok én melegben túrázni. Túrák mellett nyomtam a szokásos otthoni futásokat is.

Rákóczi elõtti héten szépen kimostam málló félben lévõ a balettcipõm és jól meg is ragasztottam. Idõtervet még véletlenül sem csináltam, annál is inkább, mivel még soha nem voltam a Zempléni hegységben és a jelzésekrõl, útvonlakról csak mások leírásai alapján volt némi elképzelésem. A szokásos készülõdés elõtt egy valami nem stimmelt, nem paráztam. Nem jó jel, mert csak akkor szoktam idegeskedni, ha valamire rendesen felkészülök.

Odaút 6,5 órája eseménytelenül telt, 3 Baján eltöltött fõiskolai év türelmessé tett tömegközlekedés fronton.

A rajtban gyorsan elrendeztem a hivatalos papírokat, kicsit meglepõdtem, amikor az itiner átvételekor meg kaptuk az érmet is (ezt megelõlegezett bizalomnak vettem), majd a tornateremben egy szivacson fetrengve újra áttanulmányoztam az útvonalat. Az esõ közben tisztességesen elkezdett szakadni, reméltem, hogy indulásig eláll. A rajtidõ közeledtével fokozódott a „tömeg” és a gyomorgörcsöm is. Fél hét után már csak fel-alá mászkáltam, nem tudtam magammal mihez kezdeni. Indítás elõtt Remó köszöntötte és tájékoztatta a kb. 80 lelkes indulót, majd pontban este 7-kor elindultunk.

Meglepõen sokan kezdtek el futni. Én óvatos duhajként visszafogtam magam, hagytam, hogy az izmaim bemelegedjenek, 20 perc után belekezdtem az óvatos kocogásba. Úgy gondoltam, kb. 9-10-ig lehet látni lámpa nélkül, és amíg lehet futni kell. Jó tempóba haladtam, hamar elértem Hercegkútra, ahol nekiestünk az elsõ komolyabb emelkedõnek. Az ösvény itt nincs a legjobb állapotban, mondhatnánk úgy is, hogy ahol nem esõtõl lucskos dzsindzsásban-bozótosban rombolunk, ott csak simán mély volt a sár. A szalagozás viszont kifogástalan volt, mindig a legjobb pillanatokban érkezett a segítség.

Komlóskán gyors frissítést követõen majdnem sikerült elmenni a romjelzés mellett, szerencsére az utánam jövõk visszakiáltottak. Fent a csúcson csodálatos kilátásban volt részünk a nap éppen lebukott a hegyek mögött, vörösre festve az ég alját, a völgyekben pedig kezdett megülni az esõ után pára. A várból lefelé ízelítõt kaptunk a ránk váró terep nehézségeibõl, és az igazi sárból. Most örültem, hogy Erdõhorvátiig nagyrészt aszfalton vezet a jelzés. A faluban gyorsan feltöltöttem ivózsákomat, majd nyomtam tovább Királykút felé. a hosszú emelkedõn. Lassan elõkerült a lámpa, majd az erdõbe érve be is kapcsoltam. Még a pont elõtt utolértem Endrét és Istvánt, akik igen jó tempóban gyalogoltak, így csatlakoztam hozzájuk. A kútnál egy montis srác osztotta a pecsétet, a biciklijét elnézve neki nehezebb volt idejutni a sárba, mint nekünk.

A Regéci vár felé így a térképet nézve valahol a Zabarla-nyereg elõtti völgyben kaptuk az ívet rendesen egy szinte járhatatlan bedõlt fákkal és sziklákkal gazdagon megszórt úton kellett felkapaszkodnunk. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy az ösvény vadult-e el ennyire az idõk során, vagy a piros sáv felfestõi bízták-e az út kitaposást a turistákra. Mondjuk az edészeti utakban sem volt sok köszönet, de a tempónk még 7-körül volt. A várromhoz felkapaszkodva örömmel tömtük magunkba a zsíros/vajas paprikás-paradicsomos kenyeret.

A faluba leereszkedve ismét vizet töltöttünk, majd a Fehérkúti vadászházig beszélgetve gyorsan telt az idõ.Sólyomkõn az újabb pecsét mellé csokit kaptunk és iparkodtunk tovább Telkibányára. István szerint -aki már volt korábban is a 110-en- a túra legszebb része következett itt, mi sajnos csak sejthettük, milyen szép is lehet nappal, azért a kolostorromokat és a Potácsházat nagyjából láttuk a lámpafényben.

Telkibányán a kocsmánál buli volt, 2 erõsen ittas ember görbítette a teret, az egyikük keményen megpróbált velünk futni, majd amikor megtudta, hogy mi ezt 150km-en keresztül csináljuk, gyorsan le is szakadt. Kezdett hûvös lenni, nem idõztünk sokat a ponton, az ég alja itt kezdett derengeni, az akkor még csodálatosan tiszta csillagfényes éjszakában. István ezen a szakaszon embertelennek nyilvánítva a tempót lemaradt tõlünk.

Hollóházára már nagyjából világosban érkeztünk, és dinnyemajszolás közben találkoztunk az aktuális elsõ helyezettel, aki már másodszor pecsételt. Nem maradtunk sokat a hidegben, nyomultunk tovább elõször aszfalton, majd erdei ösvényen haladtunk komótosan, amikor egyszercsak elõbukkan a fák mögül Füzér mesekönyvekbe illõ vára. A szabadtéri színpadnál álmos pontõr és újabb újabb pecsét, na meg a jó kis zsíros-paradicsomo-paprikás kenyér várt minket.

Jót lakmároztunk, majd Bodó-rét felé vettük az irányt hosszú emelkedõn kaptatva latolgattuk az esélyeket az aznapi idõjárásról, még reménykedtünk, hogy nem fog esni. Pecsételés után kicsit sikerült keverni a kék sávon.

Hollóházán újabb dinnyeadag betöltésnél találkoztunk néhány résztvevõvel, õk elõször érkeztek ide, még láthatóan jókedvûek voltak. A cipõm állapota már túra elõtt is hagyott kívánnivalót maga után, de itt az állandó víz és sár hatására levált egy darab a talpból és a gyöngyvászon is továbbszakadt, így rendszeresen üríteni kellett a kavicsokat. Kéked felé igen szolidak voltak a jelzések, a szalagok óriási segítséget jelentettek.

A falubeli pont után rátértünk az Északi zöld jelzésre. Ez a szakaszt mindegyikünk vízválasztónak tartotta. Aki ezt túléli, az jó eséllyel célba fog érni. A Beszámolók óriási susnyát, gyenge jelzettséget ígértek. A térképet nézegetve nekem az emelkedõk és lejtõk meredeksége adott okot aggodalomra. A határsávra rátérve remek kilátásuk volt. Balra nézek Kassa, mögötte a Tátra, jobbra nézek Zempléni-hegység vonulatai, elõre nézek uhhh… Ez a Szurok-hegy amire toronyiránt megy fel a jelzés. Aztán ismét balra nézek, de már nem látom Kassát, mert az esõfüggöny eltakarja. Királyság. A hegy elején elõször ízelítõt kapunk abból, hogy milyen lett volna az út, ha nem kaszálják le a határsávot. A határ meghúzásakor láthatóan nem voltak arra tekintettel, hogy járható is legyen így az toronyiránt megy fel a hegyekre és ereszkedik le onnan. Ezt az élvezetet még szorozzuk meg szinte járhatatlan köves tereppel és szakadó esõvel. Eszkárosnál már úgy voltam vele, hogy az Északi-zöld monnyon le, pedig még csak 1 hegyen voltunk túl.
A ponton sajnos csak vizet kaptunk, pedig a kajánk már vészesen fogyott.

Továbbiakban a terep nehézsége maradt, a meredek hegyoldalakat idõnként 1-1 szép kaszálórét váltotta. A turistajelzések és a térkép nem nagyon volt köszönõviszonyba, többször olyan jelzés tûnt fel, ami nem szerepelt a térképen, vagy épp fordítva. Persze a bónusz jelzések jöhettek Szlovák oldal felõl is, szerencsére a mi utunk a határkövek miatt eltéveszthetetlen volt. Nyerges-hegyen volt részünk talán a túra legpazarabb panorámájában, a Magas-Tátrával.

Nagy-Milicen csak önpecsételés volt, itt találkoztunk egy futó sráccal, akinek sajnos az Achillese miatt fel kellett adnia a túrát. Továbbra is nehéz volt a terep, kezdett kicsit megtörni minket, de nem lassítottunk.

A Tolvaj-hegy lejtõje külön bekezdést érdemel. Ha munka keretében kötelezõen kellett volna itt lejönni, akkor már szerintem hangosan anyáztam volna. Így csak azt állapítottam meg magamban, hogy a szervezõk ígéretükhöz híven tényleg extrém nehéz túrát raktak össze.

Lenn a ponton sajnos nem volt csak víz+pezsi, ami azért ilyen távol minden lakott területtõl nagy dolog, csak mi meg már kezdtünk elcsoffadni, és a kajatartalék is az utolsókat rúgta. Bíztattak minket, hogy Füzéren paprikáskrumpli lesz, de az még 12 kilire volt.

Lipovec felé átbukdácsoltunk egy rakat mély patakárkon, ami alapesetben nagyon tetszett volna, de épp egy holtponttal küzdöttem.
A lipovecet véleményem szerint le kell rombolni, a helyét be kell szántani, és bevetni sóval, ahogy azt a Rómaiak Karthágóval tették. Kevés ilyen sunyi hegy van. Legalább háromszor hittem azt, hogy ez már a teteje. A tetõn betoltam az utolsó adag kajám, innen már valahogy meg kellett próbálni kihúzni Füzérig.

Gyors ereszkedés és a Bába-hegy szolid emelkedõje után felbukkant elõttünk Pusztafalu és a Nagy-Milic környéki hegyek látképe. A falu felett ismét esni kezdett, szerencsére nem volt hideg, így csak a nyirkosság volt zavaró. A kék kereszten, már mindegyikünk kivolt, eléheztünk, a szabadtéri színpad elõtti utolsó emelkedõn alig húztuk a belünket.

Nagyon jól esett a paprikás krumpli jó nagy tányérral ettem belõle, depós csomagomba rakott zoknit gyorsan felhúztam az oszlásnak induló lábamra. Tudtam, hogy nem sokáig lesz komfortos, mert a cipõm csurom víz volt, inkább csak lelkileg tett jót. Az energiaital viszont felért egy lórúgással jóidõre felpörgetett (alapesetben nem szoktam még kávét sem inni). Már csak 40 kili volt hátra.

Kifelé a faluból még betértünk a kocsmába egy kis tonikra, majd Füzérkomlós felé sikerül rossz irányba menni, így nem a völgyben, hanem a dombtetõn értük el az országutat. A faluban rátértünk a régi hegyközi kisvasút nyomvonalára, amint egészen Kisbózsváig harcoltunk a helyenként embermagasságú susnyával. Kezdtem Endrétõl leszakadni, de õ mindig megvárt, reménykedve, hogy ez egy holtpontom csak.

Bózsvai sziklánál bekaptam néhány cukrot, ami egy ideig megint erõt adott, de a talpam már nagyon rinyált. Valószínû ez az én leggyengébb oldalam, izmaimnak és izületeimnek még semmi különösebb gondja nem volt. Nem panaszkodtam, mert mindenki lábában ugyanannyi kilométer volt már. Kishuta Nagyhuta és Vágáshuta is szép hely, csak az aszfalt volt kicsit sok, ha a talpam jobban bírja, megfutom.

Vágáshután a ponton ismét volt kenyér, ami nagyon jó esett, itt ért be Pavuk Andi, és itt váltunk el Endrétõl. Némi roborálás után elindultam, de igen keservesem ment a piros sávig. Itt sikerült keverni kicsit, majd a helyes útra térve minden mindegy alapon futásnak eredtem. A cipõmben nem volt kavics, gyaloglás és futás ugyan úgy fájt a talpamnak, akkor meg már inkább fussunk.

A Rákóczi-f a után kb. 1km-el sötétedett újra rám. Sajnos pont a legrosszabbkor, mert ekkor érkezetem el a túra legsárosabb részére. Mintha az út teljes hosszában egy rizsföld került volna elhelyezésre. A sötétre és az ismeretlen terepre való tekintette bekapcsoltam a GPS-t és a szalagok is újra elõkerültek. Lefelé menet egy idõ után azt vettem észre, hogy a GPS szerint rossz felé megyek, de a szalagok még megvoltak. Mentem tovább, de láttam, hogy a szalagok.Károlyfalva felé vezettek. Visszamentem az alig látható letérésig, út közben találkoztam 75-ös távon indulókkal és egy bicajossal is, akik a Megyerhegy tetejéig velem tartottak. Némi bizonytalankodás után meglett a pont, sajnos a tengerszembõl semmi nem látszott.

Lefelé a végletekig lelassultam a cipõmben lévõ kavicsok miatt, de már nem mertem levenni kirázni, inkább továbbsántikáltam. A piros sávra még egy keresztezõdést sikerült benézni, de aztán minden rendben ment, legalábbis ami a tájékozódást illeti. Csigalassúsággal végül 1 órára értem a célba.

A gratuláció és némi ücsörgés-beszélgetés után nekiláttam a gulyásnak. Nagyon jól ennyi édes után a meleg sós étel. Kaja után vasaló üzemmódba váltva elcsoszogtam a zuhanyzóba, ahol még beszélgettünk egyet Endréékkel, majd azon kaptam magam, hogy mondat közben elaludtam. Na ekkor „gyorsan” beálltam a zuhany alá fertõtleníteni. Ilyennek még nem láttam a lábam, szerintem simán lehetett volna a túra jelképe. Meleg víz ugyan nem volt, de ez kicsit sem zavart, majd nagyjából tisztán elterültem egy szabad szivacson és bevágtam a jól megérdemelt szunyát.

Szeretném megköszönni a szervezõknek a túrát, óriási élmény volt, kiváló szalagozással és lelkes pontõrökkel. Már a célban is elmondtam, hogy jövõre mindenképp vissza kell térnem teljesíteni a 110-es távot, hogy nappal is láthassam Regécet, Amádé-várat a tengerszemet, stb.

 
 
 Túra éve: 2007
Kerek repkényTúra éve: 20072007.08.11 19:09:24
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Rákóczi 110

Errõl a túráról sokáig nem született meg a beszámoló, de ez egy olyan túra, amirõl mindenképp írnom kell, mert számomra ez olyan volt. :)

Hétfõtõl péntekig a Bükköt jártuk nagyzsákkal. Sose voltam még nagyzsákkal túrázni. Jólesett. Megállapítottam, sõt még meg is jegyeztem péntek este, hogy nem érzem magam fáradtnak. Pedig az voltam. Este kimentünk a vár alá borozni Vándorköszörûssel és Zsotyekkel. Elõzõleg már jól lestoppoltunk egy óriásmatracot, amin öten is elfértünk. Rajtunk kívül a Kárpátokból érkezõ Sétálós bácsi és Animanó rendezkedett ott be. Vidáman érkeztünk vissza a szállásra, ahol Vándor Csillagot és Cam Mogót is köszönthettük köreinkben.

Az elalvás rekordsebességgel ment. Reggel az ébredés már nem volt olyan fényes. Ha oldalra fordultam, hányingerem volt és hasogatott a fejem. Szerencsére valakitõl kaptam fájdalomcsillapítót, így a fejfájásnak búcsút inthettem.

Hat óra után nem sokkal tömegével indultunk az iskolától. A Sárospatakról kivezetõ úton árnyjátékot játszottunk, banánt majszoltam és kiderült, hogy a jó kis tekerõs lámpám biza’ a hátizsákban maradt… Sebaj, kaptam ajánlatokat Cam Mogótól, meg Vándor Csillagtól is lámpaügyileg.

Még kora volt, de igen meleg. Gyorsan haladtunk, mentünk fel, mentünk le, beszélgettünk. Átkeltünk egy áthatolhatatlannak kinézõ, de korántsem áthatolhatatlan gyermektölgyesen is. Ahogy mentünk fel a következõ kis hegyre, mindig új és új szépség tárult fel a számomra mindeddig ismeretlen Zemplénbõl.

Kiérve Komlóskáról, hamarosan meredeken fel kellett mászni Puszta-várhoz. Csapatunk itt elég nagylétszámú volt, mert folyamatosan összefutottunk pár kedves ismerõssel.

Erdõhorvátin, majd a kabócaerdõn át egészen a soha el nem érkezõ Király-kútig mentünk, ami lehet hogy király, de a kút mögé oda tennék egy kérdõjelet, mert hogy víz nem volt egy csepp se, az biztos. Itt már voltak némi alhasi problémáim, úgyhogy Vándorköszörûssel szépen váltásban látogattuk az erdõt, de legalább többet láttunk a Zemplénbõl. :)

Meleg volt és egyfolytában szomjas voltam. Aztán jött a Regéci vár, ami azért várabbul nézett ki, mint Puszta-vár, de a kilátás ugyanolyan pazar volt. Láthattuk a felhõk árnyékát a közeli dombokon.

Regécen evés-ivás, jégkrém, nevetés az árnyékban. Sólyom-kõre felmenet még meg is jegyeztem, milyen vicces, hogy valaki sörösüvegre tette fel a baseball-sapkáját, de alatta a fából kialakított nyíl, ami a fényképemen is remekül látszódik, valahogy elkerülte a figyelmemet. Jól elmentünk az ellenõrzõpont mellett. Én lenn hagytam a hátizsákom, mert azt hittem, ez egy oda-vissza lesz, ezért visszamentem érte. Mikor másodszorra mentem fel ugyanott, akkor épp találkoztam a pontõrlánnyal, így már a ponton csoki-majszolgatás közben hívtam végig a társaságot, hogy jöjjenek vissza, de csak Vándor Csillag volt elérhetõ. Mire felvette, már épp visszaértek õk is. Innen is gyönyörû volt a kilátás. A sziklaperemrõl a lombok mögül láthattuk egy közeli domb oldalát, s azon túl a szántóföldeket.

Kidõlt fákon át, zúgó szélben vezetett az út. Éreztem, hogy fáradok. Pedig még nem is mentünk sokat. Aztán jött a patakmeder, elkavarás, aztán megvan a jel, patakátkelés, majd megérkeztünk egy kolostornak, vagy templomnak, vagy nem tudom minek a romjaihoz. Szép volt. A legjobban viszont annak örültem, hogy itt leültünk majdnem 3 percre is. :D

Telkibánya, hõség, virsli, ásványvíz. Pihenõ!!! :)) Már alig vártam. Mikor mezítláb elindulunk wc-re Vándorköszörûssel, olyan nehéznek érzem a lépteimet. Nem szépítgetem: fáradt vagyok. Aztán megnézem az itinert, hogy még csak 48,5 km-nél járunk. Jó, lehet egy kicsit több, de még féltáv sincs egészen. Itt elgondolkodtam picit, hogy mi lesz velem, aztán rájöttem, hogy a legrosszabb, ami történhet az, hogy feladom. :D Közel egy órát pihentünk itt, aztán lassan továbbmentünk. A Nap egyre alacsonyabban volt, aminek rendkívül örültem, mert a nagy melegben egész nap csak olyan fél-zombi állapotú voltam, de ahogy kezdett hûlni a levegõ én úgy éledtem fel. :D

Hollóházán ittunk hûvös üdítõitalt, és itt történt meg Zsotyek hivatalos csapatkapitánnyá kinevezése, mert bár eddig is az volt, de csak félhivatalos. :)
A település határában egy helyi lakos leszólított minket, mert látta, hogy nagyban gyalogolunk, s megkérdezte, merre megyünk. Mondtuk, hogy Füzérre. Õ legyintett, s azt mondta, az csak negyed óra, vagy mi vagyunk nagyon bénák. :) (itt szeretném megjegyezni, hogy Füzér Hollóházától hat kilométer :) )

Az erdõbe érve rendkívül vidám voltam, énekeltem, elillant a fáradtságom. Kiérve Zsotyek konferálta, hogy giccses látvány következik és akkor pillantottuk meg a Füzéri várat kiemelkedve a tájból, a lassan lemenõ nap fényeiben. Ahogy számoltuk, körülbelül naplementére fogunk felérni, mert bár a vár nincs benne az útvonalban, de mi megbeszéltük, hogy ez a kitérõ így 70 km után megjár nekünk. :) Csatlakozott a faluban hozzánk egy kutyus is, aki a várba is feljött, meg vissza le a faluba. A pontõröktõl pogácsát kaptunk és vizet, majd letettük a táskákat és elindultunk felfelé. A vár zárva volt, így belül nem tudtuk megnézni, de egy félkörben körbe tudtuk járni. Ezért megérte. A lebukó Nap narancssárgára festette a várfalakat és minket is. Nagyszerû élmény volt. A kilátás is csodálatos. A vár túloldalára vissza sétálva pedig láttuk az alattunk elterülõ földeken a hegy és a vár hosszúra nyúló árnyékát.

Vissza lesétáltunk az ellenõrzõpontra, ahol ötösünkhöz csatlakozott Vica és Miki is, mert olyan sokszor eltévedtek már, hogy nem akartak még többször, meg azt mondták, nem akarnak Rákóczi 130 km-t menni. :D Vissza-visszanézve még egy darabig láttam, a szürkülõ égbolt elõtt Füzért, felette a várral. Aztán elõadást tartottam a héjakútmácsonyáról, meg a fitotelmákról. :)

Egy száraz héjakútmácsonya virágzatot a sapkámba tûztem (ekkor még nappali stílusban volt), s ezzel „indiánkodtam” a szürkületben. Itt aztán megint bezombultam, mert hiába mentünk a túra talán legmocorkásabb szakaszán, hiába vagdalták-szaggatták-cincálták-karcolták lábamat a tüskés növények, el tudtam volna aludni. Cam Mogó odaadta a lámpáját, amiért nagyon hálás vagyok, rengeteget segített. Ha emlékezetem nem csal, itt Vándorköszörûs ment elõttem és mivel nemcsak hogy méretes volt a dzsindzsa, itt-ott 2-3 méter mély gödrök voltak az úton, csakhogy sportszakmaibb legyem a túra. :) Mire Bozsvára értünk, ölni tudtam volna egy kávéért. :) Az úton indiánszökdeltünk, meg kötsögöltünk egy kicsit, így rendkívül mulatságos volt odaérni az ellenõrzõpontra. Itt kaptunk csokit, és kinyittattuk az éppen bezáró kocsmát, de végül mégsem kávét ittam, hanem valami futóknak való szmötyit, amit Zsotyek adott, mert hogy az majd használ. Vándorköszörûs azt mondta, nagyon rossz ízû, de gondoltam, egyszer élek, ezt is ki kell próbálni. :)

Fel is pörögtem, ami tartott úgy egy fél órát, aztán már meguntam a mûutat, mert itt volt belõle nagyon sok és sem a lábamnak nem esett jól, sem a hangulatomnak. Egymás szórakoztatására elkezdtünk Hófehérke és a hét törpét játszani, mert itt pont nyolcan mentünk, ugyanis csatlakozott egy Zoli nevû GPS-el rendelkezõ fiú is, akinek a hátizsákja hátulján is lógott egy zöld világító akármicsoda, így nem volt nehéz õt észrevenni. :D Én akartam lenni a Kuka, de azt mondták, hogy nem lehet, mert túl sokat beszélek. :)

Valami 12 km aszfalt után érkeztünk meg Vágáshutára. Ez a név nagyon találó. A vágás is, meg a huta is. Már 90 km felett jártunk. A többiek ott vidámkodtak az asztalnál, de én nyomorultul éreztem magam, így egy sötét sarokba húzódtam, hogy egyedül legyek a szenvedésemmel. Elfeküdtem egy padon hanyatt, ami roppant ostoba ötlet volt, mert utána alig bírtam felülni is, nemhogy felállni. Mikiék elindultak, mert már nem bírtak tovább rám várni, de a többiek velem maradtak és bíztattak. Végül felkeltem. Elindulni volt rossz, utána egész jó tempót mentem. Nagyjából mindig leghátul voltam, de amíg nem ültem le, nem lassítottam a menetet. Vándorköszörûssel énekelgettünk és beszélt hozzám. Aztán megint összefutottunk Vicával és Mikivel, mert nem sokkal késõbb eltévedtek valahol.

A Rákóczi-fához vezetõ szakaszból, azon kívül hogy sötét volt és hideg, egy-két kép maradt meg:
Mikor Vándorköszörûs megfog egy nagy botot, ami az út közepén hevert és jól elhajítja, hogy ne essek el benne. Erre megszólal Miki: A pocsolyákat is, légyszi! :)
Egyszer-kétszer elveszett a jel, ekkor csapatkapitány kiadta, hogy várjunk addig, amíg felkutatják. Hát nekem ezt sose kellett kétszer mondani. :D
Egyszer kerültem a csoport elsõ traktusába, hát természetesen épp akkor néztük el a jelet, így potyába másztunk fel egy kisebb dombra. A korrigálás alatt Vándor Csillaggal ültünk a sötétben és nevettünk valamin.
Hûvös van és egy mély völgy van baloldalt mellettünk. Kísérteties, de egyáltalán nem félek.
Vándorköszörûs bocsánatot kér, mert azt mondta, már nem lesz szivatós rész, de aztán eszébe jut, hogy van még egy völgy, ahol ki vannak dõlve a fák és azokon át kell mászni. Ez azért nem esett jól, mert a forgóm eszméletlenül elkezdett fájni és nem tudtam koncentrálni semmi másra.
El se akarom hinni, mikor odaérünk a fához. Erõtlenül ülök le a harmatos fûbe, miután egy nagyon komoly X-betût rajzoltam az itinerre a kifüggesztett barna zsírkrétával. Úgy érzem, épp akkor érkeztünk, mikor Zsotyek megszólal, hogy menni kéne. Én nem akarok és valami nagyon bánatos képet vághattam, ekkor lehuppant mellém Miki, hogy ráérünk és egy túrát élvezni kell. :)

Nem sokkal késõbb találunk egy sünit a bozótosban. Tengerszemig az út úgy 5 km, 200 méter szinttel, ami így nem is hangzik rosszul, csak az öt kilométer elején inkább lefelé megyünk, majd a végén sokat fel. A hangulatom alapvetõen jó volt, csak iszonyúan éhes voltam, párszor majdnem beleszédültem az erdõbe. Viszont már nem volt pofám pihenõt kérni, mert hiába mentünk jó tempót, a legtöbbet így is mindig rám kellett várni, úgy terveztem, Tengerszemig kihúzom, majd ott biztos pihenünk kicsit és akkor majd eszek is. Vándorköszörûs végig tesztelt, mert beszélt hozzám és gyanús lett neki, hogy mindig egyre rövidebben válaszolok. Már felfelé mentünk Tengerszemhez, mikor megállt elõttem ez úton és rám parancsolt, hogy üljek le, mert eszünk. :D

Még mindig élesen a szemem elõtt van az erdõ, az enyhén kanyargós út felfelé, a ritkás lombok fölött a még sötét, de lassan világosodó égbolt. Lenn bóklászik a GPS-es fiú, világítunk neki, hogy merre vagyunk. Eszem a csokit, nagyon ízlik. Érzem, hogy remegõ tagjaimba erõ száll. :) Nevetünk. Aztán mikor már ettünk-ittunk, jól vagyunk, elindulunk fölfelé a többiek után.

Õk is komótosan kelnek fel, mert nagyon jó kis szoborcsoportként õk is ott fetrengtek az úton. Megért volna egy csoportképet, kár hogy sötét volt és hogy olyan gyorsan felálltak. :) Tengerszem nagyon szép. Vándor Csillag mosolygó arcot, én egy pipát rajzolok a zöld zsírkrétával. Innen már „csak” le kell menni. :D Az égen a Hold szépen világít, de a sötétkék lassan világoskék lesz, s a Nap is hamarosan felkel. Vándorköszörûssel és Mikivel megyek, sorzáróként. Vidámak vagyunk, de tudjuk, hamarosan vége. Nagyon szép túra volt. Ilyenkor, ha már tudom, hogy nincs messze a cél, mindig kettõs érzés van bennem. Jó lenne már ott lenni és pihenni kicsit, ugyanakkor szeretném, ha tartana még a túra. Éneklünk, a távolban pedig már ott vannak Sárospatak fényei. A mûútra kiérve egy kis indiánszökdelés próba. Fotó a táblával, majd halkan kocogunk Vándorköszörûssel, mert meg akarjuk ijeszteni Zsotyeket, aki sajnos kábé 1 másodperccel az akció megkezdése elõtt hátrafordul.

Még nincs egészen hajnali 5, mikor már benn ülünk a célban. Még egy napja sincs, hogy elindultunk. Nem gyõzõm hangsúlyozni, hogy nagyon tetszett a túra. Tudom, ha nem úgy kelek reggel, meg nem vagyok olyan fáradt, biztos másképp megy, de ez így volt jó, ahogy volt.

Köszönöm Mindenkinek a társaságot, azt, hogy olyan sokszor megvártak, hogy velem énekeltek, a kölcsönkapott lámpát, a fuvart, a biztatást, mindent! Szép és nehéz túra volt.
 
 
CharyTúra éve: 20072007.07.30 13:09:05
megnéz Chary összes beszámolója
Rákóczi-túra 2007

Elõzetes megjegyzés: Akinek az alábbi kissé terjedelmes beszámolót nincs kedve végigolvasni, annak ajánlom figyelmébe legalább a képanyagot: http://chary.extra.hu/rakoczi.pps

Megvolt hát a nagy futam... Egy siker és egy kudarc a mérlege eddigi két próbálkozásomnak. Szükségem volt az önigazolásra, hogy a siker nem a véletlen mûve... Elindultam hát harmadszor is.
Hosszú eseménytelen vonatozás után, utolsó átszállásom helyszínén, Mezõzomborban kellett várakoznom csaknem egy órát. Két hátizsákos fiú társágában múlattam az idõt. Egyikük 19 éves, a másik talán 14. Az idõsebb bambán, akadozva forgatta nyelvét, zsákjából literes Borsodi meredt elõ. Mint kiderült, a Rákóczival próbálkoznak Õk is. A 110-en. Hitetlenkedve néztem a dülöngélõ srácot és a mellette álló pipaszár lábú, kákabélû Tom Sawyer-es kiskamaszt.
- Tudjuk mire számíthatunk, tavaly a 75-ön már végigmentünk – öblögette a szavakat az idõsebb. Van lámpa, térkép, reggel 8-ra be is érünk, biztos lehetsz benne.
Sárospatak ... emlékszem két éve szakadó esõben szálltunk le, most ha borús is, legalább nem esik. A fõhadiszállásul szolgáló kollégiumot hamar megtaláltam. Körülnéztem a tornateremben, örömmel állapítottam meg, hogy akad még kiadó matrac jócskán. Neveztem.
– Kerékpár? 120, ugye? – kérdezte, anélkül, hogy felnézett volna, a nevezõket regisztráló ifjú hölgy.
– Nem … - válaszoltam kissé zavartan. – Csak 75. Két éve fel kellett adnom, nem szeretnék túllõni a célon. – magyarázkodtam.
Olvasgattam, de hamar elaludtam. Végigálmodtam az éjszakát. Reggel fáradtan támolyogtam ki a mosdóba. Elképedve néztem a tükörbõl visszabámuló borzas, táskás szemû, gyûrött arcú valakire. Igyekeztem menetkész állapotba hozni magam, amire csak egy nagy adag kávé után volt némi esélyem.
Oké … jöjjön, aminek jönnie kell. 6:25, indulás!
11 ellenõrzõ ponton kellett átvergõdnöm a célig. Az elsõ állomás, Pogány-kút. Egy fakereszt az erdõ szélén, hamar rátaláltam. Gyorsan pecsételtem és Komlóska felé vettem az irányt. Nem volt nehéz a piros jelzést követni. Késõbb azonban egyre áthatolhatatlanabb bokrok, fák közé csaltak a sávok. Az ösvényre behajló vadrózsaágak rendre beletéptek a bõrömbe lent-fent, ahol éppen értek. Dühösen szívtam a fogam, de a következõ gondolatom a gumi volt. „Csak az bírja ki”. Még a gondolatától is kivert a víz, hogy ebben a dzsungelben kell esetleg szerelnem. Sportszerû, vagy nem, megálltam és kiteregettem majd négyzetméteres térképemet, ami az erõs szélben nem volt egyszerû feladat, valami járhatóbb utat keresve. Visszatoltam a bringát a dózerútra és elindultam a jónak vélt irányba. Nem tartottam attól, hogy eltévedek, Komlóska nem egy eldugott pont valahol a hegyen, egy kis település a szerpentin alján.
Bélyegzés, frissítés, térkép. A következõ cél: Pusztavár. A leírás szerint növényzettel erõsen benõtt kaptatón kellett volna elérnem, de fél füllel elkaptam az elõttem induló bicajosoknak szóló útmutatást: „Elmehettek itt fönt az aszfalton.” Rövid tûnõdés után magam is nekiiramodtam Erdõhorváti felé a közúton. Ám gyorsan kiderült, ami nekik jó, nekem nem biztos, hogy jó... A 120 km-en indulóknak ugyanis nem kellett felmenni a magaslatra. Egy vendéglátóhelység pihenõjének rönkjén üldögéltem, számbavéve a lehetõségeket. Ha visszafordulok, jelentõs idõveszteség; ha továbbmegyek akkor egész biztosan kimarad az ellenõrzõ pont, ami a kudarccal egyenértékû. Talán a szitok sikeredett kissé hangosabbra, vagy a szerencsém segített ki, nem tudom, mindenesetre a büfé ajtajában megjelenõ néni egyenesen felém indult. Tanácstalanságomat hallva, az aszfaltútra merõlegesen a hegyek felé mutatva így szólt:
– Zárja le kerékpárt, aztán keljen át itt rögtön a patakon. A kukoricás mellett, fûzek között megtalálja az utat, ami egyenesen Pusztavárba visz. Egy óra alatt megjárja.
Más választásom nem lévén, a javaslatnak megfelelõen kapaszkodtam fel a patak meredek partján. Kissé nyugtalanul fordultam vissza az alig egy hónapja vett bringa felé. A terep egyre ismerõsebb lett, harmadik alkalommal kerestem fel ezt a pontot. A vár, mára csupán egy kõrakás, a mintegy 420 méter magas dombtetõn. Lila foltot maszatoltam az erre a célra odakészített zsírkrétával a menetlevelemre, igazolva az áthaladásomat. ... Irány visszafelé! Ahogy közeledtem, úgy szaporáztam a lépteimet, megkönnyebbülve láttam, a bicaj ép és egészséges.
Jó tempóban élveztem ki Erdõhorvátiig az aszfaltút kényelmét. Tudtam, hamarosan útnak alig nevezhetõ, de legalább kerékpárral járható csapásnak is nagyon örülnék…. Északnyugat felé folytattam utam, továbbra is piros sáv jelezte a helyes irányt. A jelek, mint erdei szirének hívogattak egyre beljebb, egyre feljebb. Négy-hatszáz méteres hegyek nyergében-hátán haladt a jelzés. Gyötrelmes 13 km-es út vitt a hatszáz méter magasan fekvõ regéci várig, félúton a király-kúti ellenõrzõ ponttal. Kiszáradt vízmosásokban, sziklák között, bedõlt fákat kerülgetve kapaszkodtam felfelé, kezemben a bicajjal. „Eegen … nem kerékpártúra, kerékpárral is teljesíthetõ ...” Már nem méltatlankodtam és nem csodálkoztam. Ez a szakasz pontosan így élt az emlékezetemben.
A regéci vár igen impozáns látványt nyújtott, csodálatos kilátás nyílt a környezõ hegyekre. Evés, ivás és alapos térképszemle után a falu felé vezetõ utat vettem célba, jó 2 km választotta el a települést a vártól. Mielõtt elhagytam volna Regécet, egy frissítõpont állított meg. A várban teleettem ugyan magam, de a felajánlott ásványvizet elfogadtam. Mi több, pofátlanul elkértem az egész üveggel, amit nagy mûgonddal erõsítettem a csomagtartóra. Felrémlett a két évvel ezelõtti kudarc emléke. Az esõ, a kihagyott kerek-kõi ellenõrzõ pont, a kimerült étel- italtartalék, a hiányos és rosszul látszódó kék jelzések... Most a szendvicseimbõl még alig fogyott valami, a bicajon 3 liternyi víz. Búcsút vettem a piros jelzéstõl és a zöldre álltam rá. Nem lehetett panaszom erre sem. A jeleket láthatóan frissen festették, minden nehézség nélkül jutottam el a 6. ellenõrzõ pontig, a Kavicsbánya rétig. Innen kezdõdött az ominózus kék jelzés. Ez az Országos Kék Túra része, a turista egyesületek nem érzik igazán magukénak, ezért elhanyagolt országszerte. Így kellemes meglepetésként értek a jól látszó kék sávok. Az útvonalleírásban szereplõ területekrõl feliratok tájékoztatták az odaérkezõt, a keresztezõdésekben útvonal-jelzõtáblák mutatták a lehetséges célpontokat. Ennek ellenére semmit sem bíztam a véletlenre. Egyenes résztávokra bontottam a tekervényes utat, az irányt betájoltam, a várható tájékozódási pontok távolságát megbecsültem. Nagyfelbontású turistatérkép, iránytû, kilométeróra elengedhetetlen kellékek. Szükség volt az óvatosságra, a következõ ellenõrzõ pont éppen Kerek-kõ. A lejtõ ellenére lépésben haladtam, minden beazonosítható pontnál megálltam: Pengõ-kõi elágazás, Nagy Péter köve, István-kút, Mlaka-rét. Újabb térképszemle, újabb tájolás. „Mintegy 1200 méterre innen kezdõdik jobbra a Szpalanyica–völgyet jelzõ kék négyszög, majd további 800 méterre kék háromszögjelzést kell látnom balra...” – memorizálom. Le-fel járt a tekintetem a megtett távolságot mutató kilométeróra és a felfestett szimbólumok között. Rövidesen egy csálén felszegelt fatáblácska tájékoztatott, hogy elértem a kerek-kõi elágazást. És valóban, hamarosan elõtûntek a kék háromszögek is. Lezártam a bringát és megindultam gyalog a jelek irányába. A térkép szerint öt-hatszáz métert kellett volna megtennem, de már a harmadik hegytetõre kaptattam fel. Savanyúan néztem újra sorsára hagyott kerékpárom felé, amikor végre megpillantottam a sziklacsúcsot. Mellette szélárnyékban figyelte jöttömet a pontõr, aki miközben komótosan elhelyezte az újabb pecsétet, röviden elmesélte, hogy a jelek valóban frissek. Tavaly javították ki az alig látható festéseket. E háromszöggel szegélyzett út pedig nem véletlenül tetszett hosszabbnak, kissé eltértek a térképi iránytól. Egy megbocsátó mosoly és néhány fotó után igyekeztem vissza a biciklihez. Következhet a nyolcadik állomás, Eszkála. Optimizmusra adott okot, hogy két éve már eljutottunk ide. Igaz, akkor ez egyben a végállomást is jelentette. Örömmel engedtem volna gravitációnak, ám az utat szegélyezõ 50 méteres szakadékok és az utat meg-megszakító vízmosta árkok miatt lassan ereszkedtem lefelé. Az útjelzések tanúsága szerint Cselliszka- és Gerendás-réten keresztül hamarosan elértem Eszkálát. Az egykori erdészház elõtt, felállva várta az érkezõt a pontõr. Újabb pecsétet helyez el az igazolólapon, majd ráírja az idõt: 17:30. Hihetetlen... Háromnegyedóra alatt tettem meg ezt az alig 6 kilométert. Éppen 11. órája húzom-tolom-tekerem kerékpáromat. Belemélyedek a térképembe. Eszerint követve a kék jelzést, 90o-os fordulatot téve dél felé kell haladni végig a Kecske-háton, majd délkelet-kelet felé fordulva kellene beérnem a következõ ellenõrzõ ponthoz, a makkoshotykai kápolnához. Ez a 10 km, az eddigi leghosszabb távolság két ellenõrzõ pont között. Ez is oka lehetett, hogy két éve elvétettük a helyes irányt és Makkoshotykára már nem értünk be. Az alászálló sötétség elriasztott bennünket a további próbálkozástól. Míg erõt gyûjtöttem, addig beért egy szintén 75 km-en induló gyalogos. Felajánlotta, elindít a helyes irányba. Sportosnak nem nevezhetõ alkata ellenére nem volt könnyû nyomában maradnom. Tócsák, behajló akácágak, lezárt sorompók között lavíroztam. Teljesítménytúrán udvariaskodásnak helye nincs. „Jöhetsz velem, ... ha tudsz.” Ennek megfelelõen a jól jelzett szakaszokon, lejtõn, messze elõrementem, míg az emelkedõn és a tévelygéseim során rendre utolért, sõt elhagyott. Kialakult furcsa párosunk ezzel a „húzd meg – ereszd meg” módszerrel haladt, mint utólag kiderült egészen a célig. A kék jeleket látva növekvõ önbizalommal szánkáztam lefelé a Kecske-háton egészen Makkoshotykáig. A kápolnánál, a lekváros kenyér és ásványvíz alkotta terülj asztalkánál jócskán elidõztem. Kellett már a kalória, minél több, annál jobb. Minden eshetõségre készen, mindig tartogatok magamnál egy adag szõlõcukrot. Gyorsan letaglózza az embert a leesõ vércukorszint. A dobozomban lapuló szendvicsek, a most felvett kalóriabombával, talán elegendõ muníciót jelentenek az utolsó két ellenõrzõ pontig. Míg tömtem magamba a kenyeret, nagy szuszogás közepette felcaplatott a kápolna dombjára útitársam is. Ott folytatta, ahol én abbahagytam. Szedelõzködtem. A 10 km-t másfél óra alatt tettem meg. „Nem túl jó részidõ” – motyogtam. A következõ pont, a Rákóczi-fa, valamivel több, mint 6 km-re várt rám északkeleti irányban. Ám a jelek határozottan északnyugatra vezettek.
– Menj csak, a faluból kiérve úgyis eltévedsz, majd találkozunk – kiabált utánam teleszájjal újdonsült barátom.
Széles kitaposott földúton száguldottam lefelé, néha felpillantva a fákra, megnyugodva konstatáltam a helyes irányt. Az út éles fordulattal kanyarodott északkeletre, az erdõ eltûnt mellõlem, de az irány megfelelõnek tûnt a tájolóm szerint. Mint valami kiszabadult csikó vágtattam még jó kilométert a lejtõn, amikor hangos kiáltás bizonytalanított el. A második üvöltésre már két marokkal húztam vissza a gyeplõt, a fékek sisteregve engedelmeskedtek. Viszszafordulva csápoló karokat láttam a messzeségben. Bosszúsan téptem a pedálokat visszafelé. Barátomnak hátul övébe húzott, gúnyosan fityegõ fehér pólója egy pillanatra még feltûnt, mielõtt elnyelte az erdõ sötétje. Ezúttal rajtam volt a sor, hogy utolérjem, ami a korántsem kerékpártúrára szánt úton, nem kis nehézséget jelentett. Az erdõben folytattuk utunkat nem a leglogikusabb irányban, de a turistautak vonalvezetését logikával összekötni..., beismerem szakmai ártalom. Még a sötétség beállta elõtt elértük Pusztadelelõt, a kék és piros turistaútvonalak keresztezõdését. Innen alig 300 méterre rátaláltunk a több száz éves Rákóczi-fára, amely büszkén hirdette a kuruc vezér igazságát az erdei tisztás közepén. Tiszteletlenül alig méltattuk figyelemre, mohón kerestük a zsírkrétát, hogy mihamarabb továbbhaladhassunk az utolsó ellenõrzõpont – a Tengerszem – felé. Vissza Pusztadelelõig, majd a piros jelzés szegélyezte Hosszú-hágóra fordultunk dél felé. A piros sávok a szürkületben is jól látszottak, az út lejtett, beindultam ... „semmi sem állíthat meg” – dünnyögtem, és hálátlanul hagytam magam mögött immár sokadik alkalommal nyomravezetõmet. Lezúdulva a völgybe, egy település pislákoló fényeire lettem figyelmes. „Valami nem stimmel, túl szép lenne, ha csak úgy megtalálnám...” – gondoltam némi öniróniával. Az útvonalleírás szerint egy kemény emelkedõn – és nem völgyben – kellene a Tengerszemnek lennie. Megszégyenülten indultam vissza. „Majdcsak összeakadok ezzel a terepmesterrel, vagy legalább az utolsó pirosat megtalálom, ha elvétettem volna.” – járt az agyamban. Hamarosan újra megpillantottam a gyõzelemittasan himbálózó fehér pólót. Szótlanul baktattam utána, ám legnagyobb ámulatomra ugyanoda vezetett, ahol alig néhány perce még elveszettnek hittem magam. Körülnézett, majd rövid tûnõdés után 160 fokos fordulattal egy gyenge csapáson folytatta. Csaknem a hátunk mögött, egy kék szalagot lobogtatott a szellõ… Jó száz métert haladva, az ismerõs piros sáv tûnt fel. Sötét szájként ásított ránk a bozótbarlang, ahová a jel szerint tartanunk kellene. A térdig érõ susnyásban csak bízni tudtam kullancsriasztóm hatásosságában, és nem túl nagy meggyõzõdéssel toltam magam elõtt aknakeresõként a bicajt. Nem sokkal késõbb azonban a fehér póló lifegése abbamaradt.
– Nem erre kell jönni mégsem – és határozott léptekkel megindult visszafelé.
„Itt a piros, hol a piros? Marha jó …, az életben nem találtam volna meg egyedül a sötétben.” – állapítottam meg keserûen.
Erdei idegenvezetõm a korábban megkezdett csapáson folytatta útját, és gyanúja hamarosan beigazolódott. Újra megjelent egy piros sáv, aztán hamarosan a fejlámpa fényében még egy, és még egy … Kétségtelenül ez a helyes irány. Az út járható, a jelzések egyértelmûek, ám nincs az a pénz, amiért elhagytam volna útitársamat. Békésen nyögtünk egymás mellett. Kilométereknek tûnt az a néhány száz méter, amíg felértünk a Tengerszemig. Nem érdekelt mitõl „tenger” és miért „szem”, a krétát kerestem a gyenge lámpafényben. „Eegen … menjünk haza!” – sóhajtottam.
Nem ellenkeztem, amikor barátom azt javasolta, tartsak vele, amíg a városba bevezetõ 37-es utat el nem érjük. Azt hiszem, ez volt a legjobb döntésem a túra folyamán.
A kollégiumban lecihelõdtem, elõbányásztam az igazolólapot és vártam a soromra. 22:10 – került rá az utolsó pecsét. 15 óra 45 perc … ennyi volt.
…és ekkor, mintha egy fehér lepkeszárnyat láttam volna feltûnni, aztán egy szelíden domborodó pocak, tömött, vastag bajusz, alatta csibészesen mosolyra húzódó száj …
 
 
Cam MogóTúra éve: 20072007.07.19 10:20:07
megnéz Cam Mogó összes beszámolója
Rákóczi 110

Pusztavár, Regéc, Amádé-vár, Füzéri vár. Hegyek, erdõk, várak, vulkáni kúpok, kolostorromok. Kis hegyi falvak, mûködõ kék kutak, fakerítések, fafaragások. Zemplén, ahova mostmár mindig visszavágyom!

Jórészt Larzen beszámolóinak köszönhetõ, hogy beleszerettem ebbe a túrába, és úgy vártam, mint kisgyerek a karácsonyt. Elolvastam az összes túrabeszámolót, és tanácsot is kértem tõle az eltévedések tekintetében. Aztán úgy alakult, hogy péntek délután õ vitt fel bennünket kocsival Sárospatakra (miután én Szegedrõl fölvonatoztam Budapestre). Így az odajutás a 7 és fél óra vonatozás helyett jóval rövidebbre sikerült. Köszönet érte!

A tornateremben összeállt egy kis csapat, amely együtt vágott neki szombat reggel az útnak: Sétálos bácsi és barátnõje, a két Vándor (Köszörûs és Csillag), Kerek Repkény és Zsotyek, akinek türelme és helyismerete nélkül biztosan jó pár órát tovább tartott volna az utunk... Sárospatakról kiérve Hercegkút felé tartottunk, és megcsodáltam az újhelyi Sátor-hegyek jellegzetes vonulatát. A falut elhagyva hegyen-dombon át emelkedett az út, egyre szebb kilátással. Nemsokára Komlóska templomának tornya tûnt fel a fák közt, meszirõl csillogott a reggeli napsütésben. Nagyon jó érzés megérkezni egy ilyen kis faluba! A pontot elhagyva megmásztuk Pusztavárat, ahol zsírkrétáztunk, majd leereszkedtünk ismét a völgybe, és hamarosan Erdõhorvátiba értünk. Már alig vártam, hogy koffeinéhségemet csillapítsam, mivelhogy reggel elmaradt az "észheztérítõ" kávé. A helyi boltban vettem egy kétliteres kólát, aminek egy részét azonnal megittam, a maradékot pedig szétöntögettem félliteres flakonokba. Telkibányáig lett elég... A többiek is vásároltak, majd nekivágtunk a következõ hosszabb szakasznak. Regéc felé tartottunk. Az út szélén több helyen málnabokrok sorakoztak, eszegettük is rendesen. Sütött a nap, kellemes szél fújt, és a hegyek befogadtak, mi kell még?

A fák között felbukkantak a regéci vár romjai. Rövid mászás után a vár tövébe értünk, ahol iskolás csapat és több család is tanyázott már. Még így, felrobbantva és több évszázados pusztulás után is impozáns ez a vár, aminek helyreállítása megkezdõdött, és szépen építgetik (akárcsak a füzéri várat). Belegondoltam, hogy ez nem is olyan egyszerû munka, hiszen követ, építõanyagot, gépeket felhordani ilyen magaslatra, erdei utakon, nem kis feladat lehet.

A vár alatt, a faluban etetõpont várt minket: zsíros-hagymás kenyér és lekvároskenyér közül választhattunk. Ráadásul megvendégeltük magunkat jégkrémmel egy arrajáró Family Frost-os autóból. Azonban a legkirályabb a kék kútból folyó hideg víz volt...

Regécet elhagyva Telkibánya felé vettük utunkat. Beértünk a hétszázas hegyek közé. Az erdõ hûvöst adott, jól esett az árnyék. Fehér-kútnál mûködött a forrás, a fából faragott hasbaszúrt nõbõl folyt a víz. Feltöltekeztünk. Felmásztunk a Sólyom-kõre, aminek sziklaperemérõl csodálatos volt a kilátás a Zempléntõl nyugatra elterülõ tájra. Némi keresgélés után megtaláltuk a pontõröket is. Innen a túrának egy igen kellemes szakasza következett. Nem túl meredeken lefelé, majd szintben haladva, végig erdõben vezetett az út. Az Amádé-vár közeledtét az egyre vadregényesebbé váló sziklák jelezték. Az út ugyan nem ment föl a csúcsra, de én felkapaszkodtam a sziklatetõre, ahonnan megintcsak gyönyörû volt a kilátás, most a Zemplén belsejére. A távolban megpillantottam a füzéri várat, fehéren világított a napsütésben. Leereszkedve a patakvölgybe kellemes hûvös fogadott. Szerencsére nem volt szúnyog (végig a túra útvonalán), és a Larzen beszámolóiban szereplõ susnyás sem. Patak mellett kanyargott az út, és egyszercsak az erdõ közepén, a fák közt felbukkantak a gönci pálos kolostor romjai. Egészen épen megmaradtak a falak, ablakok, és valamennyi az oszlopfõkbõl is. A bejárat feletti rózsaablak záróköve ugyan kiesett, de még tartja magát. Én úgy láttam, hogy épebb állapotban van, mint a szentléleki pálos kolostorrom a Bükkben. Utunkat folytatva kis eltévedéssel ugyan de megtaláltuk a Potácsházat, majd egy hatalmas focipálya mellett elhaladva hamarosan beértünk Telkibányára.

Mintha egy üdülõfaluba értünk volna! A patak mellett több kilométer hosszan fából készült, pácolt kerítés. Szintén fából készült hidak, autóbusz megállók, padok az utcákon. Felújított vagy újonnan épült házak, fatornácok, ápolt kertek. Fából készült szobrok az utcán. Elõzõleg azt hittem, hogy a zempléni falvak lepusztult, elhagyott, szegény települések, és ennek az ellenkezõje fogadott. De nemcsak Telkibányán, hanem a többi, kisebb településen is, amin áthaladtunk. Telkibányán a Bányász múzeum és sörözõ teraszán virslit kaptunk olyan finom friss kenyérrel, hogy az magában is csemege volt. Azért a sör is lecsúszott utána. Úgy éreztem magam, mint a szivacs, akármennyit bírtam inni. Itt hosszabb pihenõt tartottunk, cipõ- és zokni levétellel összekapcsolva.

Bár az itiner 13 km-t írt a következõ útszakaszra Hollóházáig, meglepõen hamar odaértünk (nincs annyi). Elhaladtunk a Hollóházi Porcelángyár épülettömbje mellett, és az országútról a mezõre letérve ismét megcsodálhattuk a környezõ hegyeket, amint az alkonyi napsütésben egyre sötétebbek lettek az árnyékba zuhanó völgyek. Egyszercsak az erdõbõl kibukkanva ott állt a fûzéri vár, mintha a mesébõl lépne elõ. A vár fehér épûlettömege szinte világított a lenyuvó nap fényében, de az alatta magasodó sziklák már sötétek voltak. A vár és az alatta elterülõ kis falu egyre közelebb ért hozzánk. Ide fölmegyünk - határoztuk el magunkban. Úgy is lett: a vár alatti platóról, ahol az ellenõrzõpont tanyázott (és ahol nagyon finom pogácsát kaptunk), felmásztunk a várba. Pontosabban, a várfal tövébe, mert a várat este 6-kor bezárják, ugyanis építés alatt áll. Drótkötélpályán szállítják föl a követ és az építõanyagokat, mert maga a vár jármûvel megközelíthetetlen. Deszkalépcsõn, majd sziklába vájt lépcsõn jutottunk föl. A kilátás fölséges. Északra a Nagy-Milic sötét vonulata, dél felé a Bózsváig elnyúló lapos területen túl a hullámzó vulkáni kúpok sorozata, meredeken alattunk a kis falu, Füzér.

Leereszkedtünk a faluba, és a kék jelzésen folytattuk utunkat (idáig végig a piroson jöttünk). Jórészt mezõn haladtunk az egyre hûvösödõ estében Füzérkomlósig. Itt csatlakozott hozzánk még két útitárs, így heten lettünk, mint a gonoszok. Lassan besötétedett. Elõvettük a lámpákat, és már sötétben értünk Bózsvára az ellenõrzõpontra, ami a kocsma elõtt volt. A kocsmát épp bezárták, de kérésünkre szó nélkül kinyitották újra. Ez nagyon jól esett, mert lehetett inni kávét, kólát az éjszakai elalvás ellen.

Innen már jóval szakadozattabbak az emlékeim, lévén éjszaka, ami ugyebár nekem alvásra való... Azt tudom, hogy Zsotyek helyismerete számtalan helyen kisegített. Mentünk mély vágásban, meredek hegyoldalban, országúton, egyik faluból ki, a másikba be: Kishuta, Nagyhuta (nem ugat hiába), Vágáshuta. És ezek a falvak is mind ápoltak voltak, az utcákon fából ácsolt padok, buszvárók, virágtartó ládák, és fából készült szobrok. Vágáshután megint hosszabb pihenõt tartottunk. Már korábban beletoccsantam a bal lábammal egy pocsolyába, most zoknit is cseréltem. Közösen megettük a maradék munícióinkat. Próbáltunk lelket verni egyik megcsoffadt társunkba... Továbbindulva egy viszonylag hosszabb szakasz következett a Rákóczi-fáig. Majd az emelkedõ a Tengerszemhez. Sziklafalak körben, lent a mélyben sötét víz. Innen leereszkedve nemsokára látni lehetett Sárospatak kivilágított templomtornyát, majd kb. egy órai gyaloglással be is értünk.

Köszönet a rendezõknek ezért a remek túráért, Zsotyeknek a túravezetésért, a csapat többi tagjának a társaságért. Felejhetetlen volt.
 
 
beaTúra éve: 20072007.07.13 08:44:07
megnéz bea összes beszámolója
Csalódtam.

Persze nem a túrában, nem is a társaságban, sõt még az idõjárás is elviselhetõ volt, akkor miben? Makkoshotykában, vagyis a pontõrök tájékoztatása alapján annak polgármesterében.

A szúrdok túráról írtam, hogy a szúrdokalja-i ellátást eddig csak a makkoshotykai tudta felülmúlni. Ezennel ünnepélyesen visszavonom ezen véleményemet, bár azok az addigi tapasztalatoknak megfelelõen alakultak ki.

"Köszönetemet" szeretném kifejezni Makkoshotyka polgármesterének, aki sikeresen tönkretette az eddigi emlékeim alapján kialakított képet errõl a kis településrõl.
Aki még nem járt itt a Rákóczi túra keretében az nem tudhatta az elmúlt évek ellátása milyen volt. Ízelítõül: a bor, a pálinka, a kávé, a tea, az üdítõk mellett az asztal roskadozott a felvágottaktól, zöldségektõl, zsíros, vajas lekváros kenyerektõl, szalonnától stb., és ami a legfontosabb volt folyóvíz, tudtál kulacsot tölteni, mosakodni. Most ellenben az iskolát zárva találtuk. A pontõrök kiszorultak a kápolna udvarára, ahol természetesen nincs folyadékvételi lehetõség s a túrán még jó sokáig nem is lesz. Aki nagyon kifogyott az kénytelen megkeresni a település egyetlen mûködõ nyomóskútját, ami nem túl egyszerû és pihentetõ feladat. Szóval nagyon rosszul esett, szivesen elbeszélgetnék azzal aki tehet errõl az egészrõl.

Na ha már kidühöngtem magam, akkor a túráról is írok pár szót. Mivel már nem elõször jártam erre, igaz most "csak" az 50 km-es távon, ismerõs volt a terep. Bátran hívtam haverokat, hogy milyen szép, érdekes, változatos stb. sõt kedvenc Zempléni helyemet a TENGERSZEMET is megmutatom nekik. A túra ennek megfelelõen alakult szerencsére, kavarások sem voltak jellemzõek, bár másokkal ellentétben nekünk könnyû volt. Túratársam azért megjegyezte, egyedül nem valószínû hogy nagyobb kavarások nélkül megúszta volna, amire bizonyítékul szolgált, hogy voltak akikkel többször is találkoztunk útközben, mert mindig megelõztek.
A szokásostól késõbbi rendezés következtében az idén kimaradt a szamócázásom, amiért bõven kárpótolt az útközben talált málna, vadcseresznye, vadmeggy és meglepõen a néhol /fõleg a déli oldalakon/ érõ szeder.
Az útvonal csodálatos volt, jólesõ érzéssel tapasztaltam, hogy a régebbi tarvágások helyén növekedik az erdõ, egyre több az árnyékos rész, így csak 90 %-ban sikerült leégnem. Kerekkõrõl a kilátás pazar volt, már régen lehetett szerencsénk ilyen páramentes panorámában. A túra útvonalvezetésére jellemzõ az aránylag egyenletes eloszlású és nem túl meredek szintemelkedés, ami lehetõvé tette, hogy másnap nyugodtan strandolhassunk, nem kellett mozgáskoordinációs problémákkal küszködni.
A Tengerszem az számomra mindig nagy élmény, s a túra során szokatlanul meredek emelkedõ ellenére kissé fárdt csapatomnak is elnyerte tetszését.
A célban az oklevél és kitûzõ átadása ugyan kissé lasssúra sikerült /4 fõ részére 25 perc alatt/, de ezért kárpótolt a gulyás, ami külön jólesett.
Makkoshotyka polgármesterével ellentétben szeretném megköszönni a Huták (ó-, közép-, és új) vezetõ emberének a jégkrémet, ami mindig érdekes színfoltja ennek a távnak.

Levonva a következtetést természetesen jövõre is ott a helyem, csak az elvárásokat nem az eddigi tapasztalatokhoz fogom igazítani.
 
 
vajonmerreTúra éve: 20072007.07.13 08:42:14
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Rákóczi 50 (A New Hope)

Tavalyi csúfos elkavarásom, majd feladásom után határoztam el, hogy ha törik ha szakad egyszer mindenképpen végigérek a 110-es távon, és cseppet sem mellékesen jobban megismerem az igazán csodálatos és vadregényes Zemplént. Mivel öregember nem gyorsvonat, ezért erre a grandiózus tervre 3 évet szánok. Sorban szeretném teljesíteni az 50-75-110 -es távot. Idén tehát az 50-es táv volt soron.

Ezúttal kedvesem is elkísért. A túra elõtti hét tervezgetéssel, készülõdéssel és pakolással telt, már nagyon vártam a szombatot. Larzennek hála kényelmesen és gyorsan értünk le Sárospatakra. Cam Mogó és Vándor Csillag voltak még útitársaink, akik egy kemény, topikos csapattal tolták le másnap a 110-et. Szerencsére jókor értünk a tornateremhez, jutott még kényelmes matrac mindenkinek. Idén a szállás ingyenes volt, köszönet érte a rendezõségnek! Lecuccolás után lehetett kényelmesen nevezni, itinert böngészni. Renivel még sétáltunk egy kicsit, illetve vacsoráztunk a tavaly már kipróbált olasz jellegû étteremben. Ezután igazi TÁNP következett (azaz Túratársak Által Nehezített Pihenés) következett. Szerintem lassan ideje lenne egy egyszerû házirendet összeállítani(és a rendezõknek betartatni ) a túrák elõtti, tömegszállásos alvás hatékonyabbá tételére.

Reggel 6 körül szinte minden 110-es távot teljesítõ túrázó illetve kerékpáros nekiindult, mi szunyókálhatunk nyugodtan, az 50-es táv rajtja elvileg 8 órától van. Azért persze 7 körül mi is elindulhatunk. Az egyik helyi áruház elõterében kávéhoz jutunk. A reggel szép napos, nem igazán kell esõtõl tartani. Nem is baj, mert nem is hoztunk esõkabátot :-) A Hercegkút felé vezetõ aszfaltot nem igazán szeretem. Ezt igazolandó egy száguldó kamion lesöpri a fejünkrõl a sapkáinkat. Kényelmesen Hercegkúton vagyunk, majd a kellemetlen bozótos, sáros emelkedõn Pogány-kúthoz érünk az elsõ önpecsételõs ep.-re.

Komlóska felé a csodálatos, irtásos erdõben ezúttal elkavarás nélkül tudunk haladni. Néhány kerékpáros harcol keményen a bozóttal és a kemény emelkedõkkel. Nem irigylem õket, végül utánunk értek le a faluba. Nem túl fényes a P jelzés ezen a részen sem, és az eléggé dzsindzsás ösvényeket sem koptathatják gyakran túrabakancsok. A faluban vizet vételezünk, biztos ami biztos alapon. "A Börzsöny nem viccel" mondás megfelelõje a célban fog elhangzani a fõrendezõ úrtól : " a Zemplén nem sétatér". Tehát ezért kell a víz :-) Itt Komlóskán szépen elválunk a "nagyoktól", irány a Z jelzésen Újhuta. Átsétálunk a szép kis falun, és a meglepetésre egész jól jelzett Z jelzésen hosszú és kellemetlen emelkedõt gyûrünk le. Az út nagyon szép fenyvesek mellett visz el, egy futó húz el lassan mellettünk. A mókás nevû, de szép Pasika-réten a tábla 1 km-t ígér a faluig, ami szerintem 1,9-rõl lett jótékonyan lekerekítve. Jól kilépve lefelé jó 15 perc alatt érjük el az Emese Panziót.

Rendelünk kávét, sört, és a kedves panziós hölgytõl még a pecsét mellé - az önkormányzat ajándékaként- jégkrémet is kapunk. Köszönjük! A pihenõ után átsétálunk a nagyon szép Újhután. A házak takarosak, a kertek szépek, kiépített kispatak az út mellett: mint a mesében. Lassan rátérünk a K négyzet jelzésre, és egy sziklás, köves szekérúton emelkedünk a Szpalanyica-völgyben. A sziklás hegyoldalban gyíkok napoznak, õz szalad felettünk a dombon. A jelzés itt is jól követhetõ. Becsatlakozunk elõbb a K majd a K háromszög jelzésbe, és egy szép kis hegygerincen elérjük Kerek-kõ ep.-t. Az pecsétet kicsit lejjebb kapjuk szélvédett helyen, majd felmászunk a sziklákon a csodálatos panorámában gyönyörködni, és elfogyasztani az erre az alkalomra tartogatott csomagolt sültgesztenyét :-) Személy szerint rajongok az olyan kilátásért, ahol semmilyen település sem látszik, csak erdõk és hegyek. Kerek-kõ ilyen.

Vissza kell térnünk a K jelzésre, és a kétéves Zemplén térképem "bukik" egyet, ugyanis a K háromszög másik ága hiányzik róla. Ez átvezet a Cselliszka-réten. Itt kicsit bóklászunk is ide-oda, nehezen leljük a jelzést, egy romos kerítés mellett felriasztunk valami nagyobb, szuszogó állatot is a bozótban. Nem nézzük meg mi az, inkább gyorsan rálelünk a jó irányra :-) Viszonylag monotonabb rész következik Eszkála felé a kéken. Meleg lesz, és a tempónkon is javítani kéne, mert az R50 az itiner szerint is 52,5 km, amibõl könnyû 55-öt gyártani kis keverésekkel (amik persze jönnek is majd szépen). Gerendás-rét után néhány keményen küzdõ kerékpáros ér utol bennünket az emelkedõn. Az erdészháznál a leírás ellenére nem zsírkréta van, hanem igazi, "emberes" pont. Innen Makkoshotykáig kicsit megnyomjuk a tempót. A Zsidó-rétnél nagyon érdekes adatot ír az útjelzõ tábla Hotykáig, vagy pedig a térkép abszolút nem arányos. Talán nem mindegy, hogy egy távolság felénél vagy harmadánál járunk. Néhány túrázót utolérünk, viszont lefelé a falu felé a sok ide-oda ágazó párhuzamos ösvény között utat tévesztünk, és valamennyit rátéve a távra, érünk Makkoshotykára.

A kútnál teljes vízfeltöltés, a CamelBak-ben teljes folyadékcsere. A kápolnánál a kajaponton nagyon finom zsíros és lekváros kenyereket kapunk, lehet repetázni is. Sok idõt nem töltünk itt, inkább menet közben eszegetük. Újabb keverés jön a település után, szerencsére egy idõ után feltûnik, hogy nem a falu mellett kéne haladnunk, hanem egyenesen "elfelé" tõle. Ez kb. 1 km-es plusz séta volt. Visszafelé meglesz az "eddig elbújó" jel is, és már lehet is botot válogatni az erdõben. Ugyanis a leírás szerint "kutyaveszélyes" tanya következik. Nehezen találok a sok korhadt fadarab között egy combosabb husángot, de a kikerülhetetlen Cirkáló-tanyánál egy apróbb ebnél komolyabb veszély nem jelentkezik (szerencsére). A rövid megkönnyebbülésre elég kemény emelkedõk jönnek, meleg van, fogy a folyadék rendesen, sok a nyílt terület. Végre felérünk a Rákóczi-fához, a krétával mosolygó fejeket rajzolok az ellenõrzõlapra.

Visszacsatlakozunk a sajnos továbbra is pocsék állapotú P jelzésre. Eleinte egy pocsolyákkal - és Renáta szerint aranyosan úszkáló kisbékákkal - teli szekérúton haladunk. Szomorúan konstatálom, hogy itt fognak éjjel végigbotorkálni a 110-es távot teljesítõk. Õket is sajnálom persze, de szegény kis a pocsolya-lakókat is egy kicsit :-) Kiérünk egy murvás útra, és több túrázó és többféle térkép egyesített hadereje is kevés a követendõ útvonal kijelöléséhez. Jelzés ugyanis sokáig nincs. Valaki jobbra megy a bozótba, valaki balra. Mi például össze-vissza. Végül az úton maradva sokára meg lesz a jel. Sokáig nem örülhetünk persze, mert azonnal el is tûnik, egy bokron lógó, kósza szalag lesz végül segítségünkre. És jön a túra legkeményebb mászása a Tengerszemhez. Huhhh, most hogy írok róla is leizzadtam :-) Becsületünkre váljon, de egy menetben felnyomultunk a ep.-hez, megállás nélkül. Itt már én is mondtam közben 1-2 csúnyát, persze már elõbb is a túrán, de ez a mászás tényleg felvitte a pulzusszámot. A zsírkrétával ezúttal bánatos arcokat rajzoltam a papírra :-) Megcsodáltuk persze magát a tavacskát is. Innen szint már nem volt.
Volt viszont sok nyílt terület, poros szekérút, a Bot-kõi pihenõ után még egy nagy mezõ is. Aztán még egy kis aszfaltos városi rész, és 18.10-kor végre a célban voltunk.

Nagyon nehéz, de nagyon szép kis 50-es túra az a az R50 illetve 55! Rendbeszedtük magunkat, megnéztük a Rákóczi-vár környékét (sajnos 18-kor zárt a múzeum), vacsoráztunk, és pihi.
Gratulálok a 110-es táv minden teljesítõjének! És köszönet Larzennek még egyszer a fuvarért! Jövõre biztos itt leszek a 75-ös távon, már most alig várom!
 
 
KöbarkaTúra éve: 20072007.07.09 15:22:42
megnéz Köbarka összes beszámolója
Rákóczi 110 (125)
Alcím: Eltévedéseim hiteles története.
Pénteken délután még nagyon gondolkodtam, hogy szombaton Nagylókra menjek, vagy Sárospatakra ? Melyik ujjamat is harapjam meg ? Mivel a Mezõföld 60-40 tt-n már háromszor voltam és az éjszaki indulását a kiírás alapján meg kell várni, ezért inkább az ismeretlen Rákóczi 110 mellett döntöttem.
Indulás hajnali 2 órakor Sárospatakra. Ezzel egyben a pirkadat idejét is megállapítottam. Kb. este 1/2 10-tõl hajnali 3 óráig kell majd sötétben menni.
A jelentkezés után az elsõ döntés, hogy az éjszakai ruházatot, elemlámpákat meddig vitessem el. Végül a 67 km távolságra levõ Füzért választottam, mert talán ezt volt a legmesszebb és korábbi tt-k alapján ezt a távot 15 óra alatt bõven teljesíteni tudom.
Az ismerõsök üdvözlése és rövid térképellenõrzés után 6 órakor kirajzottunk. Az elsõ pontig különösebb nem történt, de az már látható volt, hogy a jelzések felfestése nem igazán sürû és az elözõ napi esõk nyoma is megmaradt. Szerencsére a szalagozás és a még együtt levõ túratársak nem sok lehetõséget adtak az eltévedésre. Innentõl már szétszakadt a társaság. Az igazán gyorsakkal nem tudtam (nem is akartam) lépést tartani, a lasabbakat pedig megelõztem. Az ismeretlen út azonban visszatartott és mindig útolértek. A Komlóska elötti nyitott lejtõs terepen sikerült végre a saját tempómba menni. Beérve a faluba lemértem a 60 métert és nem találtam Mûvelõdési Házat. Továbbmenve 160 méternél ellenben bélyegzõ és kristályvíz fogadott.
A frissítõ után elindultunk a piros rom jelzésen, amely együtt ment a piros tanösvény jelzéssel. Ez részben segített a tájékozódásban részben félrevezetett. A Puszta-vár elõtt egy hosszúkás felfelé menõ tisztásnál a T jelzés elkanyarodott jobbra és mivel feltételeztem, hogy a másik is arra megy, ezt követten. Kb. 200 méter után a tanösvény szinten ment tovább és nem volt meg hozzá a követendõ jelzés. Hátra arc és vissza a tisztáshoz. Felfele elindulva kb. 50 méterre az ágak takarásában meg is lett a helyes jelzés. Kemény emelkedõ után egy gyönyörû szép kilátású helyen végre megvolt a 3.ellenörzõ pont. Lefele menet megérkeztek a késõbb indult túristatársak is. Az itinerben jelzett tisztás végében igaz szalagozás nélkül, de megtaláltam az Erdõhorváti leágazást. A meredek után a jelzések ismét ritkábbak lettek, de a fõ irány ismeretében a mûútig eljutva már gyerekjátéknak tünt a faluig elmenni. Erdõhorvátiban nagyon tetszett a faágba beépített csurgó. A faluban egy csoport elhagyott amig igazítottam a szerelésemen. Próbáltam õket követni, de gyorsabban voltak és egy kisebb kanyar után el is vesztettem szem elõl õket.
Itt ért életem egyik nagy csalódása. Az Erdõhorváti után a patak hídja elötti elágzásban nem láttam semerre jelzést és egy éppen arra járó csodálatos terepjáróban levõ gazdát megkérdeztem, hogy Királykútnak merre kell menni ? Rámutatott a baloldali tanya meletti útra. A tanya épületek mellett elhaladva megugraszottam egy kisebb csapat szabadon levõ lovat. Ez már gyanús volt. Késõbb sem találtam jelzést. A zúzott bazaltköves út nem igazán tetszett. Szerencsére kb. 1,5 km után szembejött egy öreg opeles gazda a családjával. Felhomályosítottak, hogy éppen Blaskó felé haladok, Király-kútat nem ismerik. Szégyen ide, szégyen oda, de megkértem õket, hogy a patak hídjáig vigyenek vissza. Az út másik ágában éppen ment valaki, így már könnyebb volt választani. A jelzés is elõkerült egy lelógó faág alól. Király-kút elõtt egy GPS-el közlekedõ srác ért el és megpróbáltam vele ütemet tartani.
Kiráy-kút kipipálva. A GPS nagy segítség, mert a következõ részen csak a fiút követtem, mert az útvonalról letérve neki a készüléke jelzett. Mint minden csoda ez sem tartott sokáig, mert jött egy gyorslábú fiú aki a GPS-s srácot "elvitte". Node sebaj van ! Parsztbácsit nem fogok megkérdezni ! Figyelni kell a jelzéseket.
Egy meredek rész után egy széles útra értem ki és nemsokára a Regéci-várat is megláttam. És akkor jött a széles utak elágazása. Várat innen nem lehettet látni, jelzés nincs. Az egyik felfele megy és nagyon balra, a másik egy picit lefele, de helyes irányba. Természetesen rossz irányt választottam. Kb. 1 km után szembe jött egy kerékpáros, aki aznap már sokadszor tévedt el, vize elfogyott és ahonnan jött már a várat más szemszögbõl látta. Visszaballagtunk az útelágazásig, ahol éppen egy kerékpáros nagy sebességgel elzúgott, de még kérdésünkre az "igen" hozzánk is megérkezett. Megitattam a fiút akit útjára bocsátottam, mert igazi bringás szakasz következett. Lehet, hogy nem kellett volna, mert a következõ leágazást a vár felé nem vettem észre. Ismét vissza, de most már emelkedõn. Az utolsó piros jelzésnél kellett volna bemenni az erdõbe. Frankó kaptató után 5.ellenõrzõpont, a zempléni lenyügõzõ kilátás, pénzes oázis fogadott. Regécen terülj-terülj asztalkám. Most kevéssel is beértem, mert komoly emelkedõk jöttek, amiben ezen a vidéken nincs hiány. A Fehér-kúti vadászháznál megcsodáltam a forrást, pihentem és utána lemértem az kb. 1 km-t. Megvolt a piros csúcs jelzés, de a csúcson a nagy szélen kivûl senki sem fogadott. Jött egy turistatárs, akinek pontosabb térképe volt mint nekem és ebbõl kiderült, hogy a csúcs jelzés már korábban bejött a csúcshoz. Megyünk tovább visszafele és meg is lettek a szélcsendesebb helyen levõ ellenõrõk. Közben már másodszor ért utol (szerintem) a túrázók legöregebbje, akivel legközelebb már csak Sárospatakon a célban találkoztam. Le a kalappal elõtte.
Telkibányáig keményen figyeltem a jelzéseket és sikerül a szintidõbõl 1,5 órát nyerni az éjszakai szakaszra. Rövid pihenõ, egy pohár ásványvíz, egy pár virsli, egy szelet kenyér után jött a fekete leves. Az itiner is felhívja rá a figyelmet. A mûúti leágazás megvan, farakásoknál jobbra, mert a bokrokban álló fán jól látható piros jelzés. Azátn se szalag, se jelzés. Út északnak és felfelé kanyarodik. Elindulok felfele, a mezõ végén az erdõbe érve jelzés nincs. Egy túratárs is utolért. Visszafordul. A jelzett útnak és fõiránynak északnak kell lennie. Megyek tovább és nem akadtam rá. Kezdem elveszíteni a türelmemet. Visszafordultam. Visszataláltam az ominózus keresztõzédéhez. Közben még láttam másokat is felfele menni. Elveszett az elõny. Nem érek fel világosban Füzérre. Irány Telkibánya. Hogy jutok vissza Sárospatakra ? Hogy kerül vissza az éjszakai szerelésem ?
19 órakor a megoldás is megérkezett Géza és Csaba képében. Nem hagyták hogy feladjam. Köszönöm.
Innentõl márcsak a kilométereket faltuk. Nem kellett tájékozódni. Segítettek. Közben telefonon is segítséget adtunk a Telkibányáról elindultak részére. Elemlámpa nélkül eljutottunk Füzérre. A füzéri vár képe a még világos háttérrel, a falu már égõ lámpái, amelyek örökre megmaradnak bennem. Ha egyszer eljuttok oda, este menjetek át a szemközti rétre és onnan nézzétek meg a naplementét. Megéri.
A füzéri kocsma még fogadott minket. A ellenõrzõ ponton mindenki kapott kettõ édes nagy pogácsát, egy feles ásványvizet. Összegyültünk vagy tizen. A csoportban hárman voltak akik már voltak ezen a túrán. Kisbózsván a csoport bevárta egymást, de utána a gyorsabbak, hét fõ, két útvonal ismerõvel beindult. Az idõ engedte, az út aránylag jól járható volt, a csapat összdolgozott, figyeltünk egymásra. Jól esett velük tartani még úgy is, hogy az elsõ 50 km nagyon elfárasztott. Sárospatak elõtt már le is maradtam egy kicsit téblábolni.
Az eltévedések ellenére egy csodálatos túra volt. A teljesítéséhez köszönöm a többiek segítségét.
Tanulságok:
- ismeretlen terepen ne menj egyedül,
- térképed minél frissebb legyen,
- nem minden parasztbácsi tudja jól az utat, de azért számíthatsz rájuk,
- sose ad fel.
 
 
ezsauTúra éve: 20072007.07.08 22:02:33
megnéz ezsau összes beszámolója
2007. július. 7.
Már több mint egy hónapja nem voltam túrán, annyi minden jött közbe. De ezt a túrát azt mondtam, ha törik, ha szakad, akkor is elmegyekés megcsinálom. Az élet majdnem ezt is átírta, de nem hagytam. (bodrogközi napok, árpád túra vége.) Így legnagyobb sajnálatomra csak a Rákóczi 25 volt ebben az esztendõben megvalósítható.
Szóval Rókóczi 25.
A Jani szólt csötörtökön, hogy megyünk e? Mondtam ezt nem lehet kihagyni. Ha már mi most a Bodrogközben lakunk egy ugrása a Zempléntõl. S ha már a Bükkbe, a Mátraba elmegyünk, akkor ide kötelezõ.
Az elõzetes túranaptár szerint a 25-s 8 kor indulhat, de akkor mi nem érjük el a délutáni programjainkat. Így Reményi Lacitól elõzetesen kértünk engedélyt, hogy 6.00-kor elindulhassunk. Már 5.35kor az iskola udvaron voltunk a nevezés gyorsan zajlott. Laci hozott egy jókora faliórát és hatórakkor közölte mehettek. Hát elindultunk. Olyan jó érzés volt bennem, hogy egyszerre indulhattam a 110 és 75 os távon idulókkal, Ráadásul Komlóskáig egy utvonalon is haladtunk. Jó volt látni, a " nagyok" hogyan vágnak neki a Zemplénnek. A benzinkút után, két túratársnõnk, bekapcsolta a rakétákat, a mikor meg eltértünk a Gomboshegyi pincesor felé, akkor gyenge futásba kezdtek, azóta sem láttam õket. Hogyan is láthattam volna, hiszen belegondoltam, én már rég másfelé leszek, amikor õk még mindig a Zempléni hegyekben zuzzák a kilómétereket.
Pogánykút elõtt a szõlõk széle az esõ miatt eléggé ragadós volt. Gyors bélyegzés a fa törzsén majd irány tovább. Fiatal szõke, kedves turatársnõnk meg is jegyezte miután két turabotjával haladva másodszor is elzugott mellettünk, hogy ma még kerülgetjük egymást egy párszor. Hát igen... Csakhogy õ nem tudhatta, hogy mi csak a 25-ösre mentünk. Komlóska elõtt volt egy-két helyen ahol magasra nõtt a gyom. belegondoltam, milyen kár, hogy kevés erre a túra, meg a helyi túrista egyesület, mert akkor talán másképp nézne ki.
Komlóskán pecsét majd néztünk..., hogy indulnak meg a nagyok Pusztavár felé. Mi meg végig a falun ki a pincesoron a K+-on haladva igyekeztünk, Makkoshotyka felé. Csak,hogy valahol eltúnt a jel, mi pedig túlmenünk, Igaz így is megtaláltuk a OKT jelzéseit, de kb2-3 kilóméterrel rátettünk az eredeti utvonalra. Makoshotykán, az iskolánál még senki nem volt, így Lacival megbeszélve a kocsmában pecsételtünk OKT pecséttel. Majd kérdezték merre megyünk s egybõl a Cirkáló felé irányítottak minket. Mi meg mondtuk, nem arra megyünk, hanem Hercegkútra. Nagyon ügyesen elmagyarázták, merre menjünk, mert az szerintük a legrövidebb, mi meg mondtuk nekük is ez van az Itineben. A hercegkúti focipályán megszemléltük, hogyan készül a Zeneplém 2 rockfesztivál a focipályán.
A Gomoshegyi pincesoron elején utóért egy futó, aki 8 .15 indult 25-ösön. rövid szóváltás után elviharzott Patak felé. Mi a magunk tempójában haladva értünk a Vár portára, ahol nem volt senki, de a portásnéni szívesen pecsételt. Mondtuk neki még vagy 200 ember fog jönni pecsétért.
Majd kényelmesen visszamentünk az Iskolába. Itt Dénes rendezte a Papírokat, majd 5.50 perces szintidõvel megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt.
Jó túrán, kellemes hangulatban, teljesítettük a távot.
Remélem , hogy jövõre, amikor is a 10. Rákóczi lesz, már egy hosszabb távon tudunk majd indulni.
 
 
 Túra éve: 2006
larzenTúra éve: 20062006.06.21 00:52:32
megnéz larzen összes beszámolója
Tavaly elég jól sikerült ez a túra, kissé talán elõre lejátszott meccsnek tudtam be. A lelki ráhangolódás kimerült abban, hogy idén egybõl egy százast már feladtam, úgyhogy ennek sikerülnie kell. Tavalyhoz hasonlóan szép nagy csoportban indultunk pénteken, a szokásos hercegkúti szállásunkra. Este kis tokajit fogyasztottunk a lányok által készített pompás vacsora mellé.

Másnap a 110-es csapat, Balázs, Ákibácsi és én hat órakor a rajtban voltunk. Gyors rajtprocedúra után nekivágtunk. A felszerelés tesztelése miatt Ákibácsi és én egybõl a hátizsák mellett döntöttünk, de az utolsó szakasz miatt, amelyen 17 kilométeren keresztül nincs víz, Balázs is így döntött.

Ki a városból, majd vissza Hercegkútra. Az elsõ pont a falu feletti szõlõk mellett. Idén zsírkréta volt kihelyezve. Meg is értem: tavaly is sok szúnyog volt, idén még rosszabb volt a helyzet. Felfele kapaszkodva általában én mentem elöl, és kissé furcsálltam, hogy a mögöttem jövõk igencsak hallgatagok voltak. Lelejtõztünk Komlóskára, felmásztunk Pusztavárba. A kilátás nagyon szép volt, de a többiek kitartóan demoralizálák egymást, elkaptam néhány foszlányt pl. a sárga buszok menetrendjérõl.

Erdõhorvátiba érve mindhármunk víztartálya kiürült, amit rossz jelnek tekintettünk. Regécig nagyrészt csendben nyomtuk, egyre kezdett melegedni. Megvolt az elsõ szivatós szakasz: a Macskalyuk erdészház elõtt le kellett térni a szekérútról egy kis vízmosásos ösvényre, ami jórészt járhatatlan volt a bedõlt fáktól. Negyed óra dzsungelharc után kiértünk a regéci vár alá. A vár meglátogatása után a faluban Ákibácsi nélkül folytattuk.

A következõ emelkedõn óvatosan haladtunk, így is gyorsan feljutottunk a 700 méteres csúcsok közötti nyeregbe. Ez a rész, Regéc és Telkibánya között számomra a Zemplén legmesebelibb, legcsodálatosabb része. De nem részletezem, úgyis csak azt tudom leírni, amit tavaly: én kicsi vagyok, a természet nagy, satöbbi. :) Aki nem látta, egyszer nézze meg. Nagy meglepetésemre a Fehér-kútból nem folyt víz. Eddig erre nem volt példa, pedig négy éve talán még melegebb volt. Ez elég érzékenyen érintett, mert a tartályba csak kevés vizet töltöttem, nem akartam felesleges súlyt a hátamra. De leginkább az hiányzott, hogy a fejem benyomjam a hûsítõ vízsugárba.

A kút amúgy egy fából faragott nõi alak, hasából egy vascsõ áll ki, azon folyik ki a víz, ezt hívom én "hasbaszúrt nõ" szobornak. Na most ez így magában is elég borzasztó, de most a szobor szája ki volt rúzsozva. Épületes látvány volt. :(

Innen egy darabon nagyon sok emberrel találkoztunk, valószínûleg a katasztrófaturisták voltak. Érdekes, hogy ha tíz perccel tovább mentek volna, akkor megnézhették volna az Amadé-várat is, ami amúgy nem túl könnyen megközelíthetõ helyen van, viszont nagyon szép látvány.

Leérve a Potács-házhoz megmosakodtunk a patakban, ez kicsit enyhítõleg hatott, bár ivóvizem már nem volt. Beérve Telkibányára Balázs megjegyezte, hogy mentünk szûk ötven kilométert hat és fél óra alatt, de úgy érzi magát, mintha öt óra alatt tettük volna meg. A faluból kifele a nyílt részen nem is erõltettem a futást, borzasztó meleg volt. Nem is azt számoltuk, hogy mennyi van még hátra, hanem hogy mennyi idõ van még négy óráig, amikor elkezd a nap lefele menni. Csak a túlélés, ez volt a terv.

Hollóházáig nagyon hosszú volt az út. Tavaly még megfutottam az emelkedõt, most a lassú kocogást váltogattam az erõltetett gyaloglással. Próbáltam Balázst nem téveszteni szem elõl. Itt éreztem meg elõször, hogy baj van. Hiába ittam, nem szivódott fel, csak lötyögött a hasamban. Nem izzadtam, felborult a vízháztartásom. A torkom persze nagyon gyorsan kiszáradt, egy-két korty mindig kívánkozott. Ettõl egyre rosszabb lett a helyzet. A sókeverékem valahol eltûnt, csak Isostarom volt. A forró levegõ egy helyben állt az erdõben, a cipõben szinte szétfõtt a talpam. A hátizsák miatt ugyan nem fogyott ki a vizünk, viszont a hátamon nem tudtam párologtatni, és már váll alatt, illetve deréknál dörzsölt is. A csõbõl vizet köptem a tenyerembe, azzal mostan a fülem, tarkóm, arcom.

A faluban az elsõ büfében frissítettünk, üdítõt ittunk, és sót nyaltunk a kihelyezett tartókból. Kérdeztem, hogy van-e ropi vagy még inkább sós mogyoró. A felszolgáló leányzó azt mondta, hogy ropi van, de megnézi a mogyorót is. Átment a szemközti fagyizóba, onnan hozott egy szatyornyit. Kértem kettõt. Amikor a fizetésre került a sor, többet adtam. Elõször nem akarta elfogadni, visszaadta. Mondtam, hogy köszönöm, tartsa meg. Akkor még egy csomag mogyorót akartam nekem adni. Ennyit ritkán kell küzdeni, hogy egy szerény borravalót elfogadjanak.

A következõ emlékezetes pont, amikor Füzér elõtt kiértünk az erdõbõl és megláttuk a várat. Ez annyira tökéletes körülmények között történik, hogy mindig megcsodálom. A sûrû erdõn nem lehet átlátni, így minden elõzmény nélkül, egy hirtelen kanyar után pont középen, kicsit szemmagasság felett megjelenik a vár. Csodálatos látvány!

Füzéren háromszor mosakodtunk meg. Megettem a mogyorót, ittunk a kocsmában, indultunk tovább. Aki nem ismeri itt az országos kék jelzést, az nem egyszerûen találná meg az utat. Elõször derékig érõ fûben-gazban mentünk, jelzés persze sehol, igaz én már többször jártam erre, tudtam, hogy az irány jó. Állandóan elbotlottunk a szekérnyomban, mert a talajt már nem is láttuk. A pataknál a mellig érõ csalán kicsit engem is meglepett, de megtaláltuk az átkelést. Füzérkomlósnál már komolyan aggódtam. Egyre kevésbé tudtam futni.

A faluban az egykori kisvasút nyomvonalát most sem találtuk meg egykönnyen, úgy látszik, ez már csak így lesz. Balázs többször kérdezte, hogy jó úton megyünk-e, mert jelzés - ha sokat mondok - tíz percenként egy volt. Ráadásul több helyen csak szûk csapás vezetett, a karcolásaink nagy részét itt szereztük. Bozótos, csalános, benõtt ösvény, kilométereken keresztül. Nagysokára beértünk Bózsvára.

Itt már síkon is alig bírtam futni. Hiába bújt el a nap pár felhõ mögé, fülledt meleg volt, vihar elõtti csend. Mögöttünk már villámlott.

Kisbózsva - Nagybózsva - Kishuta - Nagyhuta - Vágáshuta. Mindig csodálatosan éreztem magam ezekben a kis zempléni falvakban, most szenvedtem. Már a sík aszfalton sem tudtam futni. Balázsnak mondtam, hogy menjen a saját tempójában. Nekem már csak egy cél maradt: világosban elérni a Tengerszemhez, onnan már nyílt terep és látszanak Sárospatak fényei. Egyetlen vigaszom az volt, hogy ehhez mindössze 6 km/h-s tempót kellett mennem a maradék 30 kilométeren.

Vágáshutáig szinte végig gyalogoltam ezt a szakaszt. Tavaly Ákibácsi kijött ide autóval, de akkor elkerültük egymást. Reméltem, hogy most sem találkozunk, mert akkor biztosan nem mentem volna tovább. Úgyhogy kis pihenõ, egy tonic, és indulás. Füzér óta alig volt szint, most 10 kilométeren 500 méter várt még rám. Szerencsémre valahogy összekaptam magam. Még az emelkedõn is futottam kicsit. Különben is, amint megálltam, elleptek a szúnyogok. Tavaly ezen a szakaszon sokat kevertem, most mégis sikerült az adott helyeken elõkapni az emlékeket, és megtalálni a helyes utat. Fél kilencre értem a Tengerszemhez, az erõdben már erõsen sötétedett. Pár perc múlva már szõlõtõkék között kocogtam a város felé, innen már tényleg nem okozott gondot a tájékozódás. Kicsit megzuhanva meg akartam állni pár percet pihenni, de a szúnyogoktól képtelenség volt, így 15 óra 15 perces menetidõvel értem a célba. Szûk negyed órával jobb a tavalyinál, de akkor sokat kevertem, sokat pihentem és lazán mentem. Itt most végig küzdés volt, nagyon kihajtottam magam. Igaz tavaly nem volt harminc fok, legfeljebb huszonöt. Nagy különbség!

Az egész túra alatt alig ettem: egy óriás Sesame szelet fele, egy zsíroskenyér, 5 deka mogyoró fogyott el. Na de utána! Vacsorára a lányok paprikáskrumplit fõztek, megettem két tányérnyit, és már mentem is aludni. Hajnali ötkor kiosontam a konyhába és csak úgy hidegen megettem egy tányérral, utána visszafeküdtem aludni. Nyolckor ettem a következõ adagot, majd tíz körül még egyet, persze mindegyiket kenyérrel. Fél egykor egy vendéglõben levest és fõételt ettem.
 
 
 Túra éve: 2005
CharyTúra éve: 20052005.08.11 01:03:00
megnéz Chary összes beszámolója
Másodszor voltam a Rákóczin. Mindkétszer a 75 km-es távra jelentkeztem. Elõször 34 évesen egy alsó-közép kategóriás kerékpárral, hegyi túrák tapasztalata nélkül. Utólag magam is csodálkoztam, hogy sikerült, de sikerült. 3 évvel késõbb, bár idõsebben, de tapasztaltabban újra elindultam. Az elsõ meglepetés az volt, hogy megváltozott az útvonal. Ezzel az elõismeretnek lõttek. Viszont most ketten jöttünk, több szem, többet lát – gondoltam. Második igen kellemetlen meglepetés, az esõ volt. Pogánykútig alig értünk, de alig éltünk a sárban dagonyázva. Nem örültem, de benne van a pakliban, nincs miért háborogni. A sár miatt sokkal többet kellett gyalogolni és ez végig nagy idõveszteséget jelentett. Sötétre nem voltunk berendezkedve, az idõ egyre nagyobb ellenfélnek bizonyult. Haladtunk, ahogy tudtunk. Nem is volt nagy baj a kéktúra jelzésig. Abban bíztam, hogy a rendszeresen szervezett túrák alkalmával gondozzák legalább az útvonalra esõ részét. Hát tévedtem. A jelzések ritkák, de a legbosszantóbb, a kerek-kõi ellenõrzõpont volt. Egyszerûen nem találtuk meg, mások is mondták, hogy egyrészt a jelzés alig látszik, másrészt, mint kiderült kék háromszög két másik objektumhoz is elvitt (pl. Pengõ-kõ). Semmi utalást nem kaptunk arra vonatkozólag, hogy a HARMADIK KÉK HÁROMSZÖG JELZÉS visz a Kerek-kõhöz. Csaknem egy órát veszítettünk. A leírás pontatlan, a rosszul jelzett helyeken legalább szalagokat helyeztek el 3 éve. Most semmi. Végsõ elkeseredésemben felhívtam a szervezõket egy minimális útbaigazításért. A válasz: OTT VAN AZ, CSAK KERESNI KELL. Fogunkat csikorgatva mentünk Eszkála felé, az ellenõrzõpont után viszont valahogy letértünk errõl az ominózus kék jelzésrõl, így a sötéttõl tartva Makkoshotykára már nem mentünk be. Nagyon elkeserített a kudarc. Elmegyek az Óperenciás-tengerig hason csúszva, csak mutassák meg, merre van. A kollégiumban beszélgetve másoktól is azt hallottuk, hát igen, ezt memóból (????) kell. Vagy… a neten olvasható információk szerint a kerékpárral indulóknak nem kell a Puszta-várba felmenni. Semmi útbeigazítás nem volt erre vonatkozólag a terepen. Tavalyi indulóktól hallottuk, hogy 75-ön fel kell menni, 110-en talán nem. ????? Nagyon bosszantott, hogy 38 évesen egy nem szuper biciklivel nem rajtam múlt az eredmény. Ahhoz képest, hogy egy támogatott túráról van szó, nagyobb szervezést vártam. Arról már nem is beszélve, hogy az emberes és zsírkrétás ellenõrzõpontokat váltogathatták volna úgy, hogy legalább az ivóvíz pótlása biztosítva legyen. Rendkívül csalódottan és bosszúsan jöttem vissza (250 km). Képek itt: http://kep.tar.hu/kiss-karoly
 
 
bandikaaTúra éve: 20052005.06.27 13:48:43
megnéz bandikaa összes beszámolója
Rákóczi 50 - egy brutális ötvenes

Most nem sokat vacilláltam, miután kiderült, hogy Nomádnál van egy hely a Rákóczira, döntöttem: Elmegyek a Zemplénbe, sosem jártam arra.
Gondoltam, megyek egy laza ötvenest... Aha...
Kemény 3-3.5 óra alvás (26 fok sajna nekem sok az alváshoz :( ) után már 5:10kor a Moszkva téren voltam, ahonnan 5:15kor indultunk a messzeségbe. Pont két óra alatt értünk le, így az itineremre 7:40es rajtidõ került, de valójában csak 7:50-kor indultam neki a "laza" ötvenesnek. Ez a tíz perc még számítani fog...
Rövid városi szakasz után a forgalmas fõút következett, de szerencsére ez sem volt túlméretezve, rövidesen letértünk a szalagozás mentén. Innentõl többkilométeres szauna várt ránk, sokhelyütt bokáig érõ sár, rengeteg szúnyog, meleg, 110%-os páratartalom... Ilyesmi lehet az esõerdõ. Az erdõszélen haladó út fölött remegett a levegõ, de igazából megmozdulni nem volt hajlandó. Megállni nem lehetett, mert azonnal megrohantak a szúnyogok.
A nap nagy lebõgése is bekövetkezett: A gondosan feltöltött fényképezõkép bekapcsoláskor sípolni kezdett, és kiírta: "No card!" Vazz.... vagy inkább: No comment. :) Dühöngtem egy sort, hogy hogy lehetek ennyire hülye, de megoldódott a helyzet: Egy srác kérdezte, milyen kártya való a masinába, mondtam, hogy a pici xd-t szereti. Volt nála egy vésztartalék 16 megás kártya, amit önzetlenül kölcsönadott... Hálám örökké üldözi, csak utol ne érje!! :))
A hegy másik oldalán utolértem Pygmea kartácsnõt, innentõl jó darabon együtt mentünk. Komlóskán abszolút szokásos szocreál kultúrháznál volt a frissítõpont, ásványvíz, nápolyi.
Újhután egy panzió-étterem a pont, ahol a pincér-pontõr hozzáállása kb ilyesmi volt: "Na, pecsételek, de húzzanak...." Csak lestem.
Az esõ is cseperegni kezdett, de szerencsére csak beijesztés volt, a nap gyorsan legyõzte a felhõket. Bõven lehetett szamócát vadászni, na meg a jelzéseket. A szalagozás az ötvenes táv "önálló" szakaszán valahogy nem volt a helyzet magaslatán, annyira, hogy térképezni kellett, de sikerült helyesen navigálni :))), kicsit késõbb megtaláltuk a jelzést. Utolértük Balázs Bácsit, aki nagyon gondolkozott a 25re való átnevezésen. Elõre szót, hogy Makkoshotyka után lehet számítani egy több km-es boka fölöttig sáros szakaszra, de ez szerencsére nem jött be.
Az eszkálai pontot volt aki kihagyta, volt akit Pygmea küldött vissza.
A Kerek-kõnél már bizonyíték fotókat készítettünk, hogy igen, mi itt voltunk, de pont sehol... Aztán szemberek mondták, hogy egy kis odavissza van az útvonalban. Itt elkezdett úgy kinézni a helyzet, hogy nagyon menni kell, ha be akarok érni, ezért elköszöntem, és belehúztam. Elõkotortam a táskából a podot, innentõl végig a zene adta a ritmust :) Valahogy azt hiszem, hogy ha zenét hallgatok, kevésbé lassulok be, mert jobban érzékelem az idõ múlását.
Bõven két órán belül sikerült a Makkoshotykáig elõttem levõ tizest legyõzni, de ott muszáj volt megállnom, azaz visszamennem a kocsmáig. A faluban majdnem nagyon elkavartam, pedig kéken mentem be a faluba, de gyanús lett, hogy nagyon marad a falu szélén a jelzés... Még idõben kérdeztem meg egy helybélitõl, hol találom az iskolát. A ponton ettem két szelet zsíroskenyeret, és nagyon hevesen érdeklõdtem a kocsma iránya felõl. :)) Borral kínáltak a pontõrök, de borozni nem szeretek túrán. Ezzel szemben a várva várt kocsmában nagggggyon jól esett egy Stella...... :)) Begyorsultam az eddigi tempóhoz képest, ennek egyenes arányában el is kavartam egy kicsit a falu utáni prérin, de csak 3-400 métert tettem rá a távra.
Mentem ahogy bírtam, nem éreztem magam lassúnak, de -talán csak pszichikai hatás volt- azt éreztem, hogy mégsem megy a gyaloglás úgy ahogy mostanában ment.
A Rákóczi-fa elõtt 100 méterrel megtaláltam a Zemplén50 ugyancsak zsírkrétás EP-jét, ahol viszont csak a kréta madzagja fityegett a szélben... Pontfotó, de kisegített egy bicajos kolléga (hû, tényleg: Minden elismerésem a bicajosoknak. Ez a terep bicajjal is gyilkos lehetett!!), hogy egy kicsit még menjek, ott lesz a pont.
Innen még kemény tíz kilométer a cél, éppen két órám volt rá.... Majdnem hagytam az egészet a francba, nem gondoltam, hogy beérhetek. De aztán úgy döntöttem, megpróbálom, és nem eresztettem le.
A piroson a szalagozás a Makkoshotyka elõtti szakasszal épphogy ellentétes volt, sok helyen az út egyik oldalán feltûnõ jelzés, a másikon pedig szalag. Ez utóbbi viszont minek??
A Tengerszemhez felvezetõ utolsó, de brutális emelkedõn kifejezetten elkezdett fájni a bokám... Az új bakancs nem vált be. Nem tört fel, nem dörzsölt ki, rosszabb: Kicsinálja a bokámat.
Valószínûleg nagyon erõsen össze kell húznom a fûzõvel, hogy ne lötyögjön a lábamon. Ez viszont a nem egybeönött, hanem héjas felépítésû Vibram talpra olyan hatással van, hogy meggörbíti a hossztengely mentén. Rövidebben: Billeg az egész cucc - oldalra. Amikor felpróbáltam a Schneeberg aljában, éreztem ezt, de nem tulajdonítottam neki jelentõséget. Azt a túrát gond nélkül kibírtam benne, ezt viszont már nem: Túlterhelte a bokám fölött a külsõ oldalon az inakat, ami annyira fájt, hogy a pont után a városban majdnem levettem a bakancsot...
Az iskolába beérve még az itiner leadása elõtt vettem le a cipõt. Ilyen még nem volt.

Az idõm 12:03, kicsúsztam, de 3 perc nem okoz lelkifurdalást a teljesítés ügyében. :)
Nem értem a dolgot. Nagyon nem, mivel az erõnlétemmel azthiszem semmi gond: Legutóbb 12:00 alatt 61 km-t mentem minden gond nélkül a Kálin, azóta pedig a K40-en házirekord tempóval 37-et 6:40 alatt... Azzal a tempóval, pedig ott ugye kánikula volt, max 9.5 óra alatt be kellett volna érnem egy ötvenesen.
A bakancsra nem foghatom, mivel az csak az utolsó szakaszon okozott gondot.
De akkor mire? :)))))
Mindegy, megvan.
A szervezés jó, de az itinert kicsit bõvebbre is szabhatták volna, s a térképmásolat gyakorlatilag használhatatlan. Ennyit egy szöveges "S-P+Z+Z-" típusú leírás is ér.
A szervezõk kedvesek, jó fejek voltak, néhányukkal egy kávézónál futottam össze, de a kávé sörré változott mire leültünk :)
Aztán egy könnyû mediterrán vacsora sörrel, Pygmea társaságában, és szunya. Nem kellett altató :))
Köszönet a fuvarért Nomádnak, és a sztorizásért Balázs Bácsinak, aki velünk utazott haza.

bandikaa

UI: képek a szokásos helyen (kep.tar.hu/bandikaa)
 
 
larzenTúra éve: 20052005.06.27 11:45:06
megnéz larzen összes beszámolója
Harmadik alkalommal indultam ezen a túrán, mindháromszor a leghosszabb útvonalon, de mindháromszor más-más útvonalon és távon. A 2001-es montis 75 után 2002-ben ismét bringával indultam, akkor már elindult a nagy kör is, 120 kilométeren. Két év kényszerû kihagyása után idén újra nekivágtam, immár gyalog.

A túra elõtti napon három autóval érkeztünk meg a Zemplénbe, hogy a túra kisebb-nagyobb résztávjait kipróbáljuk. Részemrõl a terv a világosban beérkezés volt, ami kb. 15 óra körüli menetidõt jelent. Péntek este neveztünk, majd egy kiadós vacsora után mentünk aludni. A hosszú távon 6 és 9 között lehetett indulni, Zoloval ketten mi persze már az elején nekivágtunk, hogy minél rövidebb szakaszon kelljen lámpázni. Ala elvállalta, hogy bevisz minket a rajtba, mivel a szállásunk Hercegkúton volt. Vicces volt a rajt után húsz perccel visszaérni ide. :) A rajthelynél elsõnek Petit láttam, meg. Úgy terveztük, hogy együtt megyünk, de rosszul érezte magát, úgyhogy le kellett mondania a túráról.

6 óra elõtt másfél perccel „szerintem elindulhattok” – közölte Remó és így is tettünk. Zolo szelídebb tempót tervezett, így egyedül, saját tempómban indultam. Ketten jöttek még futva, István és Zoli, õket már az évekkel korábbi Rákóczin is láttam, tudtam, hogy ismerik a terepet. Váltottunk pár szót, majd szép lassan lemaradtam, mivel kb. 10-15 mp/km-es tempóval gyorsabban mentek. Nem is próbáltam meg lépést tartani velük, mert bíztam abban, hogy késõbb még majd találkozunk. 110 kilométeren nagyon-nagyon sok minden történhet.

A 37-es fõútról történõ letérésnél két bringás ért utol, velük kb. Hercegkútig kerülgettük egymást, utána végleg elmaradtak. Az elsõ szakaszon a terep eléggé agyagos-sáros volt, legalábbis bringás szemmel, gyalog jobban lehetett kerülgetni. Kicsit megijedtem, mert bár nagyjából egyértelmû volt az útvonal, de nagyon kevés jelzést találtam, és féltem, hogy ez így is marad. Szerencsére az elsõ ellenõrzõpont után, miután beértünk az erdõbe sokkal több jelzés láttam.

Az elsõ ellenõrzõpont Pogány-kútnál volt, szegény srácot borzasztóan nem irigyeltem: hihetetlen mennyiségû szúnyog társaságában üldögélt. Mondta is, hogy õ véradáson van. Innen meglepõ módon emelkedett az út, erre nem nagyon emlékeztem, úgyhogy nagyon okosan visszafogtam magam és váltogattam a kocogást a gyaloglással. Komlóska felett, a dombtetõn óriási szúnyoginvázió fogadott, itt menni kellett, különben egybõl elleptek. Sajnos pont itt kellett megállnom pisilni, úgyhogy kényszerûségbõl a spártai módszert alkalmaztam. Végülis menedzselhetõ a dolog, de pár másodperc idõmegtakarítás miatt biztos nem vetném be. Ez viszont kényszerhelyzet volt.

Komlóska felett gyönyörû kilátás tárult elém, érdemes volt kicsit körülnézi. Lent a faluban a ponton utolértem az elõttem futókat, továbbá Dzuró Zolit (meg is lepõdtem elsõre), aki épp akkor indult fel Pusztavár-tetõre kirakni a bélyegzõket, úgyhogy mi hárman a faluban megkaptuk a bélyegzést. Amikor továbbindultam, akkor ért be Zolo. Itt valahogy szem elõtt vesztettem a két futót, nem tudom, hogy õk voltak-e fent a csúcson, mi mindenesetre felmásztunk. A négy évvel ezelõtti teljesítés alkalmával maradandóbb nyomokat hagyott bennem ez a hegy. Most csak a kilátás szépségére emlékszem. Persze más dolog a délutáni hõségben, a túra végén felcipelni egy bringát, mint reggel frissen, mérsékelt melegben gyalog felsétálni. Vártam, hogy Zolo utolérjen, de nem jött szembe. Késõbb kiderült, hogy elkavart felfele. Mondjuk nem volt nehéz, egy csomót kellett a szakasz közepe táján lefele menni. Ki gondolta volna?

Leérve az országútra hamar Erdõhorvátiba értem. Bár nem volt nagyon meleg, tervszerûen kihasználtam minden frissítési lehetõséget, és benyomtam a fejem a kék kút alá, illetve ettem is egy müzliszeletet. Nagyon kényelmesen ment a futás, mindenfajta erõlködés nélkül, a kilométerek meg csak fogyogattak és mindig volt mit nézni. A faluvégen kergetõztem egy jót a kutyákkal, szerencsére nem vagyok túl ijedõs fajta, különben sem voltak nagyok és alig lehettek négyen. Ezután újabb emelkedõs szakasz Király-kút felé, majd egyszer csak eltûnt a jelzés. Tudtam nagyon jól, hogy jelek mindig vannak, különben sem volt ismerõs a tisztáson épült házikó, úgyhogy megkerestem az utolsó jelzést, ahol észrevettem, hogy itt bizony le kell kanyarodni a szekérútról, bele a sûrû erdõbe. Fától-fáig, jelzéstõl-jelzésig mentem, a fák ugyanis rádõltek a keskeny vízmosásra, ami valaha az út volt. Itt képtelenség volt futni, állandóak fákon kellet átlépni, bokrokat félrehajtani, jelzést keresni. Többször vissza kellett mennem az utolsó jelzésig, hogy újra megpróbáljam eltalálni az út egykori nyomvonalát. A rendezõk becsületére legyen mondva, elég sok friss jelzés volt, de ez sem mindig segített. Ha 20 méterenként van egy jelzés, és a következõt véletlenül pont takarja egy másik fa, akkor egyetlen jelet sem fogsz látni, és nem is tudod, merre kellene keresni, mert út sincs, nyom sincs, csak erdõ, bozót, bedõlt fák. De hát ezt egyszer már bringával is túléltem, úgyhogy addig keresgéltem, míg végül kiértem a regéci várhoz vezetõ dózerútra. Azon gondolkodtam, hogy mennyi lehet a hátrányom az elõttem futókhoz képest és beérem-e õket.

A regéci vár szépen épülget, Balázs mondta, hogy felépült a kapu és tényleg. Egyszer kellene idõt szánni rá, és alaposan körbenézni bent. A pontõrök szerint 15-20 perccel voltak elõttem ketten. Én ennél nagyobb hátrányra számítottam, még nem jártunk harminc kilométernél sem, még nem dõlt el semmi. Innen kellemes kocogás le a faluba, frissítés, sós vajas kenyér hagymával. A rendezõ szerint 5 perce mentek el ketten. Itt ért be az elsõ és egyetlen bringás, akivel találkoztam. Késõbb sokszor segítettek a keréknyomai a helyes út megtalálásában. Beszéltünk pár szót, a falu utáni emelkedõn bíztattam kicsit, megegyeztünk abban, hogy felfele nekem van jobb dolgom. Kényelmesen váltogattam a kocogást a gyaloglással, nem volt túl megerõltetõ, pedig magasra másztunk. Kedvenc helyem a Zemplénben ezek a Regéc környéki 700 méteres nyergek Azért még mielõtt felértünk, maradt egy rövid kifagyott szakasz, hogy a jelzéskeresést és az ágakon átmászást se felejthessük el. Úgy érzem itt magam mindig, mintha az óriások birodalmába tévedtem volna. A fák az út mellett óriásiak, két ember nem éri át a törzsüket. Balról domb, jobbról oldalvölgy, közte pedig kanyarog a két traktor széles dózerút.

Az egyik kanyarban valami fehéret láttam a távolban felvillanni, reméltem, hogy nem csak képzelõdtem. Hosszú perceknek tûnõ másodpercek teltek el, mire megbizonyosodtam róla, hogy jól láttam, Pista fehér pólója volt az. Nemsokára utol is értem õket, pont a Fehér-kúti vadászháznál. Váltottunk pár szót, ittunk a kútból és megtöltöttük a kulacsainkat. Innen mászás fel a Sólyom-kõre, ami nem volt veszélyes, bár a valóság a leírással és a térképpel kissé laza kapcsolatban állt. Remó is említette, hogy itt rövidült az útvonal. A ponttól már egyedül indultam tovább, sokáig nem is találkoztam senkivel. Gyorsan elértem az Amadé-várhoz, egyszer ezt is meg kellene nézni közelebbrõl. Innen óvatosan ereszkedtem le a patakvölgybe, vigyázva, hogy ne álljanak be a combjaim a meredek lejtõtõl.

Itt a széles, jó minõségû szekérúton jobbra kellett menni. Úgy emlékszem ez az út ugyanúgy a Potács-házhoz visz, mint a P-, csak a jelzés egy idõ múlva átmegy a patakon és egy borzasztó bozótos, tüskés, csalános, bokros ösvényen megy az elhagyatott pálos kolostorromig. Maga a rom megkapó látvány az erdõ közepén, de az út kegyetlen. Már az Amadé vár óta esõre állt az idõ, akkor igyekeztem, hogy minél alacsonyabbra jussak, mielõtt keményen rákezdene, mert csak egy rövid ujjú technikai póló volt rajtam, és a magasban amúgy sem volt túl meleg. Reméltem, hogy a völgyekben megálló meleg levegõ elviselhetõbbé teszi az esõt. Sajnos a bozótos rész a kis esõtõl is teljesen eláztatta a cipõm, csak úgy cuppogtam és sikerült egy sáros letörésen jól hanyatt is esnem.

Telkibányára érve nagyrészt rendezõdött a helyzet, az esõ elállt, a csípéseket, karcolásokat és az esést már kezdtem feledni, csak a cipõmbe folyt víz okozott késõbb nagy-nagy vízhólyagokat. Telkibánya az emlékeimben sokkal kisebb faluként volt meg. Gondolom azért, mert korábban lefele jöttem rajta bringával, most meg futva és felfele. Nagy sokára elértem a pontra, ahol a túra kevés kellemetlenségeinek egyike fogadott: a virsli. Nem is nagyon erõltettem, inkább egy kávékóla kombóval öblítettem le a kóstolót. 48 kilométer, 1600 méter szint és pont hét óra menetidõ. Nem valami acélos, de a terep sem könnyû. Azzal bíztattam magam, hogy Füzér után már sokkal kevesebb a szint, úgyhogy ez a tempót még tudom növelni a végéig. Majdnem így is lett. Majdnem fél órára nyúlt pihenõ után a déli melegben jókedvúen indultam tovább az emelkedõ aszfaltúton.

A betonról történõ letérés után nagyjából emlékeztem az útvonalra, de a nyílt terepen eltévedtem egy elágazásnál. A bal oldali ág tûnt szimpatikusnak, keréknyom is volt, fel is kocogtam a pár száz méterre levõ erdõig, de ott sem láttam jelzéseket, és az erdõ sem volt ismerõs. Vissza az elágazáshoz, nézzük meg a másik ágat még egyszer. Most már láttam, hogy a bringás srác is ugyanígy megjárta, az Y átkötésénél ott volt a nyoma. De hát én vagyok a béna, ezt a nyomot az elõbb is láttam, csak nem állt össze a kép. Innen egy sok emelkedõvel tarkított meglepõen hosszú szakasz következett Hollóházáig. Csak csodálkoztam magamon, hogy bírok még felfele futni, pedig az út elég alattomos módon emelkedett, ha visszafele néztem, akkor látszott igazán, hogy milyen meredek. Ezen a szakaszon feleztem meg a távot és nagyon elégedett voltam magammal. A lábamban nem volt semmi savasodás, az emelkedõk is jó kedvvel mentek, a hátam sem volt elfáradva. Végig nagyon vigyáztam, hogy ne menjek magas pulzussal, néha azt vettem észre, hogy lejtõn futva az orromon veszem a levegõt. Rendszeresen ettem és ittam. Vittem egyetlen adag isostart (Plussz-os tubus), amibõl több, mint három kulacsnyi ital lett (6-7 dl/kulacs). Regéctõl kezdve ízlés szerint sóztam minden kulacsot, aminek az lett az eredménye, hogy bár soha nem éreztem, hogy sós, de összességében nagyon sokat elfogyasztottam. Végig figyeltem arra, hogy izzadok-e. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy nagyrészt az okos frissítés miatt sikerült minden ilyen jól.

Hollóházán elõször is ittam egy tonikot, ami nagyon jól ellensúlyozta az isoital édes ízét. Már régóta ki akartam próbálni, csak javasolni tudom mindenkinek! Ezután a pontot kerestem, aki talán túlságosan is behúzódott az árnyékba, ezért nem találtam meg elsõre. Igazolás után irány Füzér. Szerencsésen megtaláltam a nem túl jól jelzett letérést a mûútról, és rövid idõ múlva már ki is értem az erdõbõl. Mindig csodálatos élmény megpillantani a kis falut, a föléje magasodó várheggyel, mögötte pedig a Nagy-Milic közel 900 méteres vonulatát. Ahhoz, hogy a várhoz érjünk, elõször le kell menni a völgy aljába, a faluba, hogy onnan kapaszkodjunk fel a vár alatti ponthoz. A várnézést persze itt is kihagytam, pedig az nem számít bele a szintidõbe. Lefele menet a faluban három futó jött szembe. Ejnye, nem gondoltam, hogy üldöznek. Akkor talán nem is jöttem volna ennyire kényelmesen. Persze akkor valószínûleg nem is éreztem volna ilyen jól magam a túra során. :) Mindegy, gondoltam, a dolog eldõlt, valószínûleg nem 5 perccel indultak utánam, úgyhogy úgy sem tudnám az elõnyüket ledolgozni, úgyhogy vártam, hogy utolérjenek. Ránézésre a Téli Mátrán megismert miskolci trió lehetett. Azért gondoltam, ha már egyszer innen szinte csak lejt a pálya, akkor adjuk meg a módját: kissé rákapcsoltam. Füzérradványon egy csomót keresgéltem a jelzést, vagy három lehetõséget megnéztem, ami után még kétszer útbaigazítást is kértem, mire végre megtaláltam a régi kisvasút útvonalát. Innen már nem lehetett eltéveszteni, viszont a csalánnal és bozóttal annál több problémám akadt. Szerencsére ez a szakasz is véget ért egyszer, megérkeztem Kisbózsvára, ahonnan mûúton ment a jelzés Nagybózsvára. A kiírás szerint elmentem az ABC melletti kocsmáig, de ott nem volt pont és a kéktúra bélyegzõrõl sem tudtak felvilágosítást adni. Kértem egy tonikot, de az is elfogyott. Egy pohár sörrel kárpótoltam magam, de az nem volt az igazi. Visszatérve a jelzésre meglettek a pontõrök, már az elõbb is láttam õket, de azt hittem, hogy kéktúrázók. Igazoltam, beszélgettünk, kerestem a fejlámpámat, amirõl kiderült, hogy Vágáshutára került (ez abszolút nem baj, eredetileg oda akartam kiküldeni, csak úgy tudtam, hogy ott nem lesz élõ pont). Meglepetésemre az üldözõk még nem értek utol, egyedül mentem tovább. Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta jött sorban, a régen látott kedves kis zempléni falucskák. Igazán élveztem a futást, egyszerûen alig fogott rajtam a táv, eddig ilyet még soha nem tapasztaltam. És itt voltam ebben a kis csodában, amit Zemplénnek hívnak. Hát persze, hogy élveztem.

Vágáshuta elõtt az aszfalton azért már kissé fogyóban volt az erõm: bár nem fájt semmim, leszámítva a vízhólyagokat, de éreztem, hogy nem megy annyira a futás, jólesik belesétálni az aszfaltút emelkedõjébe. Azért próbáltam magam motiválni, meghatározott idõre a pontra érni, hogy legyen esélyem az elõre megálmodott 20:39-es (8:39) idõpontra beérni a célba. Úgy gondoltam, ha 18:25-ra beérek Vágáshutára, akkor a maradék 17 kilométer legyûrhetõ a kitûzött idõre. Ezért aztán bele-belefutottam az emelkedõbe is. Egy furgon jött mögöttem, lehúzódtam, hallottam, hogy lassít. Amikor mellém ért, már mondtam is, hogy köszönöm, nem kell fuvar, gyalog megyek. Remóék voltak, hozták a lámpám és a pontot. Idõre be is értem a vágáshutai kocsmához, de leültem enni. Ittam még két tonikot. Kérdeztem, hogy kik azok a futók és nem látta-e õket. De, ott jöttek mögöttem. Ebben a pillanatban be is fordultak a sarkon, valóban Carlosék voltak. Ideje volt a találkozásnak, hiszen Füzér óta már 23 kilométert tettünk meg. Ettünk – ittunk, én kicsit elõbb indultam tovább.

A leírás szerint két kilométert kellett megtenni a kéken, majd jobbra a pirosra térni. Ez összevágott az emlékeimmel. Bal oldalt egy mély patakvölgy kísért, így szinte biztos voltam benne, hogy a piros még nem keresztezhet. Egy helyen volt egy jobbra letérõ út, amin lefestett jelzések (jelzésalapok) látszottak, de nem láttam, hogy ez az út keresztezné a kéket, tehát ez még nem lehet a P-. Pedig idõben már kb. itt kellene lennie. Mentem tovább, egyre inkább idegesen, hogy mi lesz, ha mégiscsak az volt a piros. Az idõ telt, a völgy csak nem akart véget érni. Sajnos a teljesen letaposott ösvény száraz volt, a bringás nyomát sem láttam meg. Arra gondoltam, hogy ha itt rám sötétedik, akkor bajban leszek. Visszafordultam a faluba. Reméltem, hogy szembetalálkozom Carlosékkal, és akkor velük megyek. Ha nem jönnek szembe, akkor már lekanyarodtak azon a kérdéses helyen. Nagy sokára szembe jöttek. Megkönnyebbültem. Újra visszafordultam, mentem velük. Gábor szerint jó az irány, nem kell aggódni. Késõbb meglett a bringanyom is. Mentünk egy csomót, mire megtaláltuk a keresztezõ P- jelzést. Hát ez nem két kilométer volt, az szentbiztos! Carlosék kicsit kizökkentettek eddigi kényelmes tempómból. Arra gondoltam, hogy jó lenne tartani velük a tempót, mert akkor nem tévedek el, és az sem egy utolsó szempont, hogy bizonyítom magamnak, hogy közel 100 kilométerhez is tudok normális tempót menni, így hát mentem velük. Õk beszélgettek, én némán tartottam a tempót, néha kényszerûen sprintelve, hogy le ne szakadjak. Lassan teltek a percek. Szerencsére jött egy nagyon kemény árok, ahol bedõlt fák tucatján kellett átvergõdni, itt nem lehetett gyorsan menni. A terep abszolút nem volt ismerõs 2002-bõl, késõbb kiderült, hogy ez a jelzés új útvonala. Gyalog sem volt egyszerû átvergõdni a fákon, de itt már ment egy bringás! Késõbb még egy völgy oldalát másztuk meg, mert az alján nagyon sok fa feküdt keresztben, de néha volt futható terep is. Nagy nehezen megérkeztünk a Rákóczi-fához. Ez a hat kilométeres szakasz 85 percbe telt. Itt persze már esélytelen volt a tervezett beérkezés, ezért csak arra vigyáztam, hogy többet ne tévedjek el, így még a Tengerszemig tartottam a miskolciak tempóját. Itt nagyrészt jó minõségû, kissé lejtõs dózerúton kellett menni, néhol pocsolyákat kerülgetve. Amikor végleg feladtam, hogy tartom õket, akkor kellett betérni egy kis ösvényre, ahol sokszor csak lehajolva, bujkálva lehetett haladni. Nemsokára megérkeztünk a túra utolsó emelkedõjének az aljához. Itt a többiek megálltak inni, merthogy késõbb sok szúnyog lesz, és akkor nem lehet megállni. Szerencsére ez nem igazolódott, szúnyog nem nagyon volt, de az emelkedõ azért jól esett így a végén. :) Ezt a bõ öt kilométeres szakaszt 200 méter szintemelkedéssel is 35 perc alatt tettük meg. A tengerszemnél elköszöntem a többiektõl. Az utolsó 17 kilométeren nincs víz, a kulacsom már kiürült, amúgy is kissé túl édesre sikerült, az idõterveim megdõltek, igazából nem is volt miért sietni.

Az itiner szerint itt elértük a K100 távját és szintjét. Fél kilenc volt, tehát 14:30-as menetidõ. Persze nincs értelme az összehasonlításnak, a K100-on sehol nincs ilyen terep. A Tengerszemtõl már nem lehetett eltévedni, kijöttünk az erdõbõl, világos volt, látszott Sárospatak is. Kényelmesen, nagyrészt sétálva mentem a várig, majd a parkoló után meglepetésemre egy kék kút jött szembe, mindössze harminc méterre az iskolától. Frissítettem, majd a lejtõn begurultam a suliba. Vica és Ala vártak az ajtónál, külön köszönöm a kólát, nagyon jól esett! Gyorsan összeszedtem magam, elköszöntünk a rendezõktõl és Carloséktól, és mentünk vissza Hercegkútra. Gyors zuhanyozás után siettünk csatlakozni a többiekhez, akik már javában borkóstoltak.

Továbbra sem tudok mást mondani errõl, mint hogy nekem a legkedvesebb. Ezek az én hegyeim, ez az én túrám. Az, hogy ennyire jól bírtam erõvel, hogy ennyire keveset kellett érte szenvedni, az külön nagy öröm és bizakodással tölt el a jövõre nézve.
 
 
 Túra éve: 2002
larzenTúra éve: 20022005.03.04 15:35:19
megnéz larzen összes beszámolója
Rákóczi 120MTB

A tavalyi 75-ös táv után idén Remóék emelték a tétet a 120-as kiírással. Vágáshutától ismertem az útvonalat és nagyon nehéznek tûnt. Bár még nem próbáltam a Maxit bringával, de szerintem az könnyebb: itt több tekerhetetlen emelkedõ ígérkezett. Mint kiderült a bedõlt fák miatt is ez a rosszabb terep. Eddigi leghosszabb tekerésem egy 90-es bakonyi túra volt, kevés szinttel, illetve egy hónappal ezelõtt mentünk a Bükkben két nap 200-at, úgyhogy ehhez képest a 116km elég nagy kihívás volt, fõleg a hegyek miatt. Múlt hét végén semmit nem csináltam, elõtte csak a Dreher váltó, azelõtt Kinizsi.

Két órakor indult a vonat, rendes kerékpárszállító vagonnal, úgyhogy a hellyel nem volt gond. Többek között három bringás és egy gyalogos Rákóczi induló is a vagonban utazott. Sokat nem beszélgettünk, mert elég nagy volt a zaj, ugyanis a szellõzés miatt nyitva hagytuk a vagonajtót. Nyékládházán a kaller ránk is pirított, hogy azonnal csukjuk be, mert õ nem akar itt balesetet, meg különben is: csúnya a féllábú ember. Elvileg igaza is volt, de senki nem ült az ajtó közelében, és kétségesnek látszott, hogy egy földrengésen kívül bármi ki tudna lökni minket az ajtón. Erre viszonylag szerény esélyt láttunk, ezért amint elment újra kinyitottuk az ajtót. Miskolcon persze újra elõkerült, az egyik lány már el is kezdte magyarázni, hogy csak az állomás miatt nyitottuk ki, de ránk sem nézve ment el a vagon mellett. Úgy látszik elvesztette az érdeklõdését. Itt felszállt két bringás: a topikos Vazul és egy barátja, õk a 75-ös távon indultak. Szerencsen átcuccoltak hozzánk és Sárospatakig beszélgettünk egy keveset. Õk mentek tovább Újhelyig. Közben a szintén vagonban utazó sátoraljaújhelyi srácokkal folytattunk minimálbeszélgetést és megkínáltak minket házipálinkával. Az egyik bringás srác egy próbát bevállalt, de aztán inkább nem kért újra. Közben egyre többet nézegettem az egyik bakancsos srácot, nagyon ismerõsnek tûnt, de nekem elég rossz az arcmemóriám. Végül úgy döntöttem, hogy mégiscsak ismerem: Osi az, akivel az Õrségen találkoztunk.

Hat óra elõtt beértünk Sárospatakra, elköszöntem Vazuléktól, majd elszáguldtam az iskolába. Szerencsére a helyismerem megmaradt, egybõl megtaláltam. Még nem volt nagy élet, nevezni sem lehetett, ezért inkább a kocsma felé vettem az irányt, a út alatt ugyanis igencsak megszomjaztam. Befutottak a gyalogosok is, többek között Osi (tisztáztunk egymás elõtt a személyazonosságunkat :), és Kerékgyártó Péter, akivel már többször túráztunk és futottunk együtt, pl. a Népek Tavaszán is. Találkoztam azzal az úrral is, akivel a tavalyi túrán ismerkedtem meg, õ másodikként (gyalogosan) indult és többször utolért. Most a 120-ra nevezett. Õ is emlékezett rám és a defektemre. :) Amikor a nevezési lapjára pillantottam, megtudtam, hogy õ Merza József. :) Beszélgettem még egy kicsit Tvikkel is, vele a túrán nem találkoztunk. A következõ vonatig a magam részérõl kellemes sörözéssel töltöttem az idõt, míg Osi és Péter kóláztak, aztán kimentem Orby elé. Este négyen még elmentünk vacsorázni a vár mellé, aztán aludni tértünk.

Egész normális körülmények között lehetett pihenni. Ki volt terítve egy elég vastag szõnyeg, ez polifoammal és hálózsákkal már együtt már egész puhának éreztem. Nem voltunk sokan a teremben, nem volt meleg, nem hallottam horkolást. Négy órakor már világosodott, természetesen ekkor többen már erõsen zörögtették a nejlonzacsikat. Engem nem zavart, elég jól sikerült kipihenni magam. Megkérdeztem a Remót, hogy indulhatnánk-e hét helyett hatkor, mivel így talán még beérnénk világosban. Megnyugtatott, hogy semmi értelme, mert az elején nagyon gyorsan lehet haladni, és még pont nyitás elõtt érnénk Bózsvára. Elhittem. Nem kellett volna. :) Az igazolófüzetet megtekintve feltûnt, hogy alaposan áttervezték a túrát. Na, nem az útvonalat, hanem az ep.-ket. Mindössze 5 élõ pont volt, a többin zsírkrétás vagy OKT bélyegzõs.

Folyamatosan búcsúztam el ismerõs gyalogosoktól, akik hattól indultak, nagy sokára aztán eljött a hét óra is és Orbyval nekivágtunk, két másik bringás hátszelébe beállva. A Tengerszemig együtt mentünk, néhányszor visszaterelgettük õket a jelzésre. Bár helyismeretem nekem sem volt, de a gyalogos jelzéskeresõ rutin sokat segített. Nemsokára elkezdett emelkedni az út, pedig csak 100 métert mentünk felfele. A végén már elég keményen kellett mászni, de fél óra alatt odaértünk a Tengerszemhez. Csodálatos látványban volt részünk! Ez a tó régen malomkõbánya volt, amiben felgyûlt a víz. Tíz méteres függõleges falak fogják körbe, a víz az információs tábla szerint néhol hat méter mély. Körülötte a sziklafalban az egykori munkásszállók bejáratait is látni lehetett. Az ep.-n kicsit meglepõdtem: a zsírkréta mellett egy papíron szöveg: "kérjük az utolsót, hozza magával a zsírkrétát!". Ebbõl azt is megtudtuk, hogy nincs seprû. :) Kíváncsi vagyok, hány zsírkréta maradt kinn. Az utolsó honnan tudhatja, hogy õ az utolsó? Mi van, ha egy elõtte haladó elkavar és úgy kerül mögé, hogy nem találkoznak? Elviszi elõle a krétát? Szerencsére ez volt a szervezésnek az egyetlen nagy hibája. Innen a 2. ep-ig már ketten mentünk: a másik két srác nagyobb tempóban ment. Idõnként meg kellett állni jelzéseket keresgélni, többször utolértünk és lehagytunk gyalogosokat. Egy tipikus jelenet, hogy milyen nehéz ismeretlen terepen bringával tájékozódni: egy nagy keresztezõdésben meg akartam vizsgálni az egyik utat. Elõbb ki kellett kerülnöm egy nagy pocsolyát, utána elkezdtem nézelõdni jelzés után, de nem találtam. Pedig ott volt a pocsolya mellett, csak akkor a földet kellett néznem. Azért csak megtaláltuk a Rákóczi-fát, igaz a térképpel ellentétben a pirosról balra kellett a kékre letérni, szerencsére ki volt táblázva. Megálláskor majdnem balesetet szenvedtem: az elsõ kerék megakadt, én meg kirepülve a nyeregbõl kis híján ráültem a stucnira (kormányszár, ez köti össze a villanyakat a kormányrúddal). Aki maga elé képzeli a mozdulatot, az könnyen megértheti, hogy ez igen kellemetlen lett volna. :) A mutatványt késõbb megismételtem, szerencsére akkor is kikerültem a közvetlen találkozást. Továbbhaladva Orby vezetett, egybõl el is vesztettük a jelzést. Égtájat belõve abban biztosak voltunk, hogy jó irányban megyünk, az OKT pedig keresztezni fog, úgyhogy nagy baj nem lehet. Azért mégiscsak a pirosat találtuk meg elõbb. Innen már egyszerûen bejutottunk Vágáshutára. A kocsmában bélyegeztünk az OKT-s pecséttel. Megmutattam Orbynak a kocsmai priccset, errõl beszélgettünk Õriszentpéteren Mirage-zsal - ti. kevés kocsmában lehet ágyat látni, de a vágáshutai ilyen. Innen már a helyismeretem is segített: Füzérig a kéket gyalog, onnan a pirosat tavaly bringával jártam már meg. A kivezetõ aszfaltúton utolértük Pétert és Osit, majd egészen Nagyhutáig kerülgettük egymást, köszönhetõen a két falu közti jó kis tolós résznek. Nem is a meredekséggel volt baj, inkább a sûrû bozóttal. Nagyhutától viszont hosszú aszfaltozás kezdõdött. Kishután a temetõben a sírok közt megy a jelzés, úgyhogy inkább itt is toltuk a bringát. Bózsván az ep.-n beültünk egy kicsit meccset nézni. Szolgáltatásként üdítõt és egy kis csomagban pár nagyon finom pogácsát kaptunk, amit a helyi pék készít. Bózsvára érve érdemes utánaérdeklõdni és ha van rá lehetõség megkóstolni, mert nagyon finom volt. Itt ért utol minket egy négyesfogat bringás. Lassan tíz órára járt az idõ, elkezdett nagyon meleg lenni, úgyhogy felraktam a tarkóvédõmet, ami nagyon jól vizsgázott.

Innen Füzérkomlósig a régi vasúti töltésen vezet az OKT. Nekem már elõre ellenérzéseim voltak ezzel a szakasszal szemben (ld. kéktúra topik), úgyhogy az országút mellett döntöttünk. Amikor Bózsva és Nyíri között félúton keresztezett az OKT rájöttünk, hogy nem döntöttünk rosszul! A balról érkezõ K- még járható volt, de ami jobbra, Füzérkomlós felé tartott, abból csak bozót látszódott. Füzérkomlóson még hezitáltunk az aszfalt és az OKT között, aztán emlékeim alapján úgy döntöttünk, hogy a jelzésen megyünk. Itt értünk utol három (négy?) futó srácot. Neveket nem tudok, de gyakran látom õket. Csodálatos kilátásban volt részünk: Füzér házai, fölötte a vár, mögötte a nagy hegyek. Még két gyalogos volt elõttük, velük a vár alatti ep.-nél találkoztunk. Elõször és utoljára, ugyanis a gyalogosoknak nem kellett felmenniük a Nagy-Milicre, nekünk viszont igen.

Hatan indultunk a csúcstámadásra (mi ketten, meg az a négy, akivel Bózsván találkoztunk), de igen gyorsan ketten maradtunk Orbyval. A csataréti vadászházig nem is volt nagy baj: többnyire tudtunk tekerni egy rövid szakasz kivételével: itt a széles szekérutat majdnem teljes szélességében tíz centis avar fedte, ami alatt fák, kövek akadályoztak minket. Az út szélén esetleg még lehetett volna menni, ott hatvan centi széles tiszta szakasz, de tõle balra egy tíz méteres patakmeder, amibe nem nagyon volt kedvem beleesni (én mindig a mélyebb oldalra dõlök, ezt már a Pilis 50-en megtapasztaltam), úgyhogy inkább toltuk. A csodálatos erdõ csendjét ekkor egy motoros zavarta meg: egy erdész külsejû ember nyomta felfele Simsonnal. A vadászháznál aztán elkezdõdött a tánc: párszáz métertõl eltekintve a Milicig toltuk, vittük a gépeket. Többszáz légy drukkolt nekünk, amint megálltunk volna, ránktelepedtek és továbbmászásra bíztattak minket. Amikor az árnyékomat néztem, azt hittem glóriám van, amikor megálltam, a kormányrudat kb. 50 légy lepte el. Foly rólunk a víz, a gyökerekben állandóan megakadt a kerék, néha úgy mentem, hogy állva elõretoltam a bringát, befékeztem, utánaléptem, megint toltam egy kicsit és így tovább. (A túra végén láttam, hogy a cipõmrõl letört egy stopli, valószínûleg a sok mászás miatt.) Mivel erre számítottam, lelkileg nem nagyon viselt meg, s még a legyek sem akadályozhattak meg abban, hogy gyönyörködjek egy kicsit a Milic elõtti részleges kilátásban: egy völgy közepén a füzéri várhegy, távolabb a Zemplén 5-700 méteres csúcsai, amíg a szem ellát. Aztán egyre enyhébb lett a terep, megjelentek a határkövek és nem sokára a Nagy-Milic obeliszkje is. Most magyar felségjel volt az oszlopon. :) Gyors zsírkrétázás után egybõl indultunk is lefele. Orby rutinosan az oszlop mögötti sziklás úton elindult Szlovákiába, de aztán visszakiabáltam. :) Lefele azon elmélkedtem, hogy mennyi légy lehet a Milicen, mert ezek felkísérik a bringásokat, aztán lefele már nem tudják követni õket. Jellemzõ adat: Füzértõl a Nagy-Milicig 1 óra 15 percig tartott az út, innen a Bodó-rétig nem volt több tizenötnél. :) Innen megint jól jött a helyismeret: a K+ jelzést nehéz lett volna megtalálni. Az út elég rossz volt. A mély keréknyomok miatt néha csak a szélén lehetett menni, oda meg belógtak a bokrok. A jobb bicepszem képe egy S&M albumba is bekerülhetne: könyéktõl a közepéig, ahonnan már takarta a mez, 18 darab karcolást számoltam össze. Ráadásul így is annyira rázott, hogy mindkettõnknek elzsibbadt a keze, úgyhogy Füzéren hosszabb pihenõt tartottunk. Bár még csak 50 kilométernél jártunk az itiner szerint, de szint felét már teljesítettük. Itt láttuk utoljára a négy bringást. Megint találkoztunk Osival és Péterrel, ezen kívül még egy négyes bringás csapattal: kettõt közülük a vonatról felismertem, a harmadik Péter, egy új topikos és még egy lány volt. Mondták, hogy eddig 55km-et mentek. Ránéztem az órámra, s mondtam, hogy nekem is pont ennyit mutat. Igen ám, de õk még nem voltak a Milicen, jó nagyokat elkevertek. :-( Jó utat kívántunk egymásnak és mentünk tovább.

Hollóházára nagyon kellemes lejtõzéssel értünk le. Ugyanúgy, mint tavaly, nem pont a jelzésen, de az emlékek segítettek. Itt újabb találkozás a gyalogos kollégákkal. Ettünk egy jó fagyit is, mielõtt nekivágtunk a Telkibánya elõtti kemény emelkedõnek. Durva volt. Tavaly, frissen nagyrészt fel tudtam tekerni, most nagyon sokat toltuk. Amikor újra utolértük Péteréket azt mondták, hogy ezt a szakaszon õk is megszenvedték. Úgy emlékszem vissza, ez volt a holtpont. Délután két óra körül járt az idõ, nagyon meleg volt, mi meg nagyon fáradtak, a Milic nagyon sokat kivett belõlünk. Szerencsére eszembe jutott, hogy valaki azt mondta, hogy egy bizonyos szint után már nem lesz fáradtabb az ember, csak a táv fogy. De nekünk még több, mint a fele táv hátra volt. Az emelkedõ tetején menetrend szerint elköszöntünk, hogy úgysem látjuk többet egymást. Én már ebben nagyon nem bíztam. :) Elkezdõdött az õrült lejtõ Telkibányáig. Amikor kiértünk a betonra, mondtam Orbynak, az árokra mutatva, hogy tavaly itt kaptam életem elsõ defektjét. Tíz méter múlva megálltunk, mert defektem volt. Pár perc alatt megjavítottuk. Sajnos a külsõleszedõt és a pótbelsõt elfelejtettem elhozni. Ha nincs ott Orby, akkor nagyon nagyot szívok, mert a külsõim olyan szorosan állnak a felnin, hogy kézzel nem lehet leszedni. Kölcsönadta a pótbelsõjét, hogy a faluban majd ragasztunk. Összeszerelés után a fékem állandóan befogott. Mentünk 200 métert, Orby kiabál, hogy álljak meg. Defektje van. Mondtam, hogy ezt már nem hiszem el, ne szórakozzon. De tényleg az volt. Gyalog bementünk Telkibányára és rendeztük sorainkat, a féket is sikerült beállítani. Péterék természetesen utolértek. :) A következõ ep. a Potács-háznál volt, felfele toltuk, lefele lejtõztünk. Itt az elõre beígérteknek megfelelõen meleg étel, mesés gulyás várt minket. Ennek jó tulajdonsága, hogy lassan hûl. Mondták, hogy meleg, de ezt egybõl el is felejtettem az elsõ falatig, amivel félig átsütöttem a nyelvem. Azt hiszem, nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy Osival és Péterrel beszélgettünk gulyásozás közben. :) A padnál üldögélt az a két bringás is, akikkel még a legelején találkoztunk. Az egyikük bukott, megütötte magát, a bringájában meg szétment a fejcsapágy. Várták a technikai mentést. Nekik ennyi volt a túra, pedig nagyon jól mentek. :-( Péteréktõl már nem köszöntünk el végleg, de többet már nem találkoztunk.

Itt szétvált a gyalogos és a bringás útvonal. Mi nem mentünk fel az Amadé várhoz, és a "hasbaszúrt nõ" szobrát sem nézhettük meg. Aki nem tudná, mi ez: a fehér-kúti vadászháznál van egy kút, egy fából faragott nõ szobor. A hasából egy csõ áll ki, abból folyik a víz. Fura. Mi a Gönci-patak völgyében kerültünk. Széles, nagyon jó minõségû dózerút, ami teljesen egyenletesen emelkedik. Ennél ideálisabb terepet el sem lehet képzelni ahhoz, hogy felmásszunk a 700 méter magas nyeregbe. Mászás közben két romagyerek hagyott ott minket egy Simsonon. A hátul ülõ hátrafordulva a nyelvét öltögette ránk, ami elég viccesen nézett ki. Alig mentünk tíz percet, amikor utolértük õket, akkor éppen benzint öntöttek a motorba és megpróbáltak szigorúan nézni, ami még nevetségesebb volt. :) A völgy csodálatosan szép: az alján még majdnem egy szintben megy a patakkal, kis vízesésekkel, pár híddal tarkítva. Feljebb már óriási fenyves fog közre, a patak mélyen alattunk a szakadékos oldalban. Itt mindig olyan kicsinek érzem magam: óriásiak a fák, óriásiak a hegyek és nagyon széles az út. Semmivel össze nem keverhetõ hangulata van ennek a helynek (Nagy-Szár-kõ, Lapuhas), azonban kicsit kontrasztos is: az emberekben úgy él a Zemplén, mint érintetetlen táj, de akkor mit keresnek itt az ilyen profin kialakítotott dózerutak? Nagyon jó minõségû, két traktor széles sóderes utak, kiépített vízátereszekkel, ráadásul azon a környéken sok ilyen út van. És még egy fura dolog: eddig háromszor jártam arra, de egyszer sem láttam sem erdészt, sem erdõgazdasági jármûvet. Egy tippem van: az oroszok csinálhatták hadiútnak, mivel a Zemplénben igen sok zárványtelepülés található, hát õk utat vágtak a tankoknak a hegyeken át.

A tíz kilométeres emelkedõ út egyszer csak véget ért, visszacsatlakoztunk a pirosra, és elkezdtünk lejtõzni Regéc felé. A nyílt részen messzirõl megcsodálhattuk a falu fölötti várat, ahova majd fel kell másznunk. A falu elõtt megint elvesztettem a jelzést, és ugyanott (egy tornácos, romos ház mellett, a kocsmával szemben) értünk be a faluba. A várba vezetõ úton valahogy rákeveredtünk az autók számára kialakított szerpentinre, így fel tudtunk tekerni egészen a pontig. Szívesen nézelõdtünk volna, de sajnos szorított az idõ: már hét óra volt, ment le a nap.

A Regéc - Vár-kút szakasz igen intenzív káromkodásra ösztönzött volna, ha most látom elõször. Bedõlt fák mindenhol, sokszor még tolni sem lehetett, 30-40 centi mély vízmosások. Viszont láttunk egy óriási gombát, kb. 25 centi magas volt, a kalapjának az átmérõje szintén. Nem vagyunk szakértõk, úgyhogy ott hagytuk, pedig egy négyszemélyes vacsora simán kijött volna belõle. :) A Vár-kútnál nem találtunk zsírkrétát. Találtunk viszont pár kilométerrel késõbb. Talán a rendezõ nem tudta, hova is kell rakni az ep-t? Erdõhorvátival szemben pont a Pusztavár-tetõ látszik. Megállapítottam, hogy félelmetesen magas és örültem, hogy ez nekünk kimarad: országúton mehettünk Komlóskára. Az ep.-n jól esett a langyos leves. A 110-es gyalogosok második hulláma (azaz a vezetõ duó utáni három ember) éppen indult tovább. Kilenc óra volt, besötétedett. Felcsatoltam a fejlámpát és indultam Orby után. A nyílt részen a szalagozás ellenére eltévedtem, jópár percig kiabálgattunk egymásnak, míg sikerült találkozni. Az utolsó emelkedõt természetesen végig toltuk, de aztán egyszer csak vége lett és megláttuk Sárospatak fényeit. Lefele sem mertünk tízes tempónál jobban menni: hiába világít a fejlámpa, nem sokat ér: ha nem látjuk a gödrök árnyékait, nem érzékeljük a mélységeket. Az utolsó keverési lehetõséget, amikor jobbra kell fordulni a szõlõk közé sikeresen megtaláltuk. Meséltem, hogy tavaly itt pereceltem egy nagyot. Ezt megismételtük, elõbb Orby majd én estem egy kisebbet. Sajnos én épp rá a térdemre, de nem nagyon vészes. Az utolsó ponton tíz órakor krétáztunk. Innen még kicsit mentünk félvakon, de aztán egyre jobb minõségû útra értünk, s végül rá az országútra, ahol újra lehagytuk a 110-eseket. Megint sikerült Vadmalac sporttársat a végén utolérnem, õ a 75-öst nyomta túrastílusban, kisebb kitérõkkel néhány csúcsra. :) 22.27-kor, jó fél órával a szintidõ letelte elõtt értünk be a célba. 13-14 induló volt a 120-as távon, négyen értek be elõttünk, utánunk érkezõket nem láttam.

Átvettük a díjazást: szép kitûzõ a Rákóczi-várral, oklevél (a pólónkat már a rajtban megkaptuk), majd zuhanyozás után a standard virsliket faltuk. Bekapcsoltam a telefonom, s sorra jöttek az SMS-ek. Többször betelt a memória, mire megkaptam az összeset. Tíz darabot számoltam össze. Utána egybõl eldõltem aludni. Fél öt körül Péter keltett, hogy megyek-e a vonattal. Valamiért a (nekem sokkal rosszabb, kétszeri átszállásos) 6.10-es vonatra készültem, úgyhogy gyorsan összekaptam magam és hármasban indultunk vissza Pestre. Orby másfele ment haza. A vonatra várva még beszélgettem Vadmalaccal az élményekrõl. Mondta, hogy bement Erdõhorvátiba a kedvenc kocsmájába.
- Ott volt az az ürge, akivel tavaly beszélgettetek? - kérdeztem.
- Nem, sajnos nem láttam.
- Biztos átment Újhutára, ahol a haverok vannak.
- Lehet. Vagy éppen a kéktúrát nyomatja tizenharmadszor, motorral.
Elkezdtem röhögni.
- Jut eszembe: amikor a Milicre mentem fel, elment mellettem egy ember Simsonnal. Lehet, hogy õ volt az?
- Lehet! Talán nem is mondott hülyeséget, és tényleg megcsinálta a kéket tizenkétszer. :)))
Kerékpárszállító kocsi hiányában a bringának kiszedtem a kerekeit és elhelyeztem a csomagtartón. Nem voltak sokan a vonaton, úgyhogy viszonylag kényelmesen elfértünk, még valamit pihenni is tudtunk.

A szervezésrõl: tavaly volt részletes útleírás, ez idén kimaradt, pedig ez egy olyan túra, ahova nagyon kell a tereprutin. A füzet legnagyobb részét kitöltik a fénymásolt térképrészletek és az érintett helyek történeti ismertetése, de azért egy részletes, rész szintekkel is ellátott itiner is belefért, bár ennek pontosságával kapcsolatban fenntartásaim vannak. Egyrészt a Bodó-réttõl a füzéri várszínpadig 0m szintet írt, pedig a falu aljából kellett felmenni a pontig, ami legalább 30 méter szint. Az is gyanús, hogy bár a résztávok 10m pontossággal vannak megadva, a legtöbbje 8-ra végzõdik. Az élelmezés jó volt, az ezer forintos nevezési díjért pólót is kaptunk. Nagyon örülök, hogy elmentem és hogy sikerült teljesíteni ezt a nagyon nehéz túrát. Jövõre is mennék, de még nem tudom, hogy melyik 'számban': gyalog (még futva is) sokkal többet lehet látni a (számomra) legcsodálatosabb tájegységünkbõl, mint bringázva.
 
 
 Túra éve: 2001
larzenTúra éve: 20012005.04.15 15:31:08
megnéz larzen összes beszámolója
Ebben az évben még a 75km-es táv volt a leghosszabb, és Füzér -> Sárospatak volt a túra iránya. Bringával vágtam neki a távnak.

Elsõnek indultam, e pozíciómat az elsõ ep-ig minden nehézség nélkül õriztem. Innen egy (bringával) elég kemény mászás következett Telkibányáig, szerencsére ez még tekerhetõ volt. Felérve a tetõre már hallottam a telkibányai mûúton közlekedõ autókat. Lefele gurultam, amikor meghallottam, hogy valami minden fordulatnál hozzáverõdik a hátsó villához. Látom, egy ág 'ragadt' a hátsó gumira. Amikor eltávolítottam, akkor sziszegõ hanggal kezdett szökni a levegõ. :-( Lefutottottam a mûútig, mivel nem bíztam abban, h a pumpámmal fel fogom tudni fújni a kereket belsõcsere után. Még életemben nem cseréltem gumit, de most minden olajozottan ment, persze a pumpával fujatni nem tudtam. Vártam, míg jön egy autós. Elég gyér forgalom mellett a második autós tudott segíteni. Amikor végeztünk a fújással, akkor láttam, hogy ferdén raktam be a belsõt, a szelep úgy állt, mint a Pisai ferde torony. :-( Begurultam a faluba, és a kocsmában kerestem segítséget. Ketten segítettek, egy sört és egy vodkát ajánlottam fel nekik, ezt köszönettel elfogadták.

Itt a kocsmában már utolért az elsõ gyalogos! Tovább mentem. Potácsházig még tererhetõ volt a terep, innen a Pálos kolostorrom környékén elkezdtem dühöngeni a terep miatt. Jobbról balról csalán, tüskés bokrok, sár, stb. A láncom itt szorult be a kistányéron belül. Nem akart kijönni, én meg nem akartam erõltetni, nehogy itt a semmi közepén szakadjon el. Szerencsére ez nem történt meg, pedig igen keményen kellett onnan kirángatni. :-( Az utána következõ szakasz az Amadé várhoz nagyon durva emelkedõvel telt. Sólyomkõt 6 km kevergés után találtam meg. Regéc fele eltévedtem még kb. 4 km-et. Az volt a gáz, hogy lefele tévedtem el, onnan kellett visszamászni.

Pusztavár-tetõre felfele olyanokat káromkodtam, hogy öröm lett volna hallani. Szörnyû meleg, meredek fele mászás, út sehol, csalán. A tetõn szerencsére nem volt élõ pont, azt hiszem, csúnyán beszéltem volna velük. Lefele még rosszabb volt. Kb. olyan, mint a Mátrabércen lefele Ágasvártól! Bringával!!! "Khomlóskán" pihentem egy kicsit és mentem tovább. Újabb szemét szakasz jött Király-kút környékén, ugyanis kifagyás miatt összedõlt az erdõ (itt is), sokáig cipelni kellett a bringát, pedig itt jól lehetett volna haladni, ha van út, hiszen nem volt nagy szint. Az utsó ep. után buktam egy marha nagyot, a kerék beleszaladt egy aljnövényzettel takart 20cm mély keréknyomba én meg nyomba' röpültem át a kormányon. Self-test, végigtapogattam magam, de semmi törés nem volt, mentem tovább. Nekem speciel tetszett az utolsó 5 km, mert betonos volt. :-)

Össz. idõ 12 óra 20 perc, 12km eltévedés, technikai problémák, két gyalogos leelõzött. Megtudtam kedves futó barátunk nevét (õ most nem volt ott): Hámori. Keresztnevére nem emlékszem, szerintem megtalálható a K100 teljesítõk közt.