Túrabeszámolók


Szent Iván éji sóút

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2014
Pavi74Túra éve: 20142014.07.10 08:17:01
megnéz Pavi74 összes beszámolója

                                 2014 06 28-2014 06 29 (éjszakai)  Szent Iván Éji Sóút  31.2 km.-es teljesítménytúra.


 

Napokkal elõtte neveztünk erre a túrára, részben az éjszakai rendezés miatt esett rá a választásunk! Meg persze az is hogy ha valaki 100 km.-t összegyûjt a só utakból, akkor kap egy 100 km-es jelvényt! Valamint Krisztiánéknak 31km. hiányzott a bronz fokozatú (250 km.) túrázó jelvényhez. Délután 16.30-ra volt megbeszélve a találka Gyulával,Krisztiánnal és Emesével a Bodza fagyizónál a találkozó, ahol kávéztunk egyet, majd elindultunk csapatunk ötödik tagjáért Éviért. Mivel a túra rajtja és célja nem egyezett, ezért úgy döntöttünk hogy Gyulát,Emesét és Évit kirakjuk a rajt helyszínénél (szolnoki vasútállomás) és mi Krisztiánnal átkocsikázunk a célba (Tápiószele Faház kocsma)  és onnan visszavonatozunk Szolnokra, hogy ne kelljen hajnalban fáradtan még a kocsi után caplatni órákon át!A kocsit lerakva a vasútállomásig gyalogoltunk kb.2.5-3 km-t ahol kb. 15 túrázó várta velünk a vonatot, ami kb. 10 percen belül meg is érkezett. A történethez hozzá tartozik hogy elfelejtettem magamnak övet vinni a nadrághoz és Tápiószelén Krisztián az útfelbontást körülkerítõ vízmûves mûanyag szalagból tépett egy darabot! Ami csak ideiglenes megoldás volt,mert folyamat csúszkált le rólam a nadrág. Mivel nem volt ismerõs a terep és nem tudtuk mennyi idõbe telik ezt kivitelezni,ezért szántunk minderre 4 órát (Szeged-Szolnok-Tápiószele kocsival+Tápiószele-Szolnok vonattal) Ami jó ötletnek bizonyult, mert pont a rajtra (21.00) értünk Szolnokra! Ott még kb. negyed órát pakolásztunk és 21.15 körül elindultunk az elsõ ellenõrzõ pont Szolnok Abonyi út vasúti megálló felé!

 

A vasútállomást elhagyva kb. 100 métert mentünk egy keresztezõdésig ahol jobbra fordultunk és követve az utat haladtunk a városból kifelé. Egy vasúti felüljáróhoz érve jobbra fordultunk ismét, ekkor szembesültünk vele, hogy milyen nagy is a szolnoki vasútállomás! Nem számoltam de legalább 20 sínpárt láttunk felülrõl. A felüljárót elhagyva még egy darabig kb. 1.5 km.-t a városban  caplattunk,itt még senki sem használta a fejlámpáját. Hamarosan elértük a Szolnok végét jelzõ táblát, ahol beléptünk a sötétség birodalmába. Csapatunk két tagja Emese és Krisztián hoztak magukkal láthatósági mellényt, ami hasznosnak bizonyult a késõbbiekben,noha a fényképeken elég vicces aurába burkolta viselõjét és az így készített fényképek sem voltak túl hasznosak. A rendezõség erre is gondolt és minden indulónak aki nem gondolt rá, névre szólóan osztottak ki 1-1 mellényt,amit a célban kellet visszaadni! Szóval a Szolnok táblát elhagyva egy macskaköves útszakasz következett,ahol már a fejlámpák játszották a fõszerepet. Hamarosan kiértünk egy országúti részhez ahol kb. 1.5 km.-t haladtunk az út szélén az autósok nem kis ,,örömére”. Letérve az országútról egy szervizút szerû aszfalt út következett, itt bal oldalon egy félérett ringlókkal teli kis fát találtunk amit Gyulával szakszerûen megleptünk és begyûjtöttünk róla némi cuccot. A mellettünk éppen elhaladó pár fõs csoport hüledezett hogy jóízûen majszoltuk a zsákmányt. Nem értettem az értetlenségüket, biztos gyerek korukban vérhasból-vérhasba betegedtek és féltek,ha látják mit csinálunk újra elõjön rajtuk a nyavaja! Én a szõlõt vagy a barackot is simán pusztítom úgy hogy tejet iszok rá, sosem volt tõle semmi bajom, akkor egy kis útszéli ólmozott,éretlen ringlótól mi bajom lenne…?! Nem sokkal késõbb balra a bokrok rejtekében egy WC csészét láttunk, meg   is jegyeztük hogy biztos a rendezõség rakta oda és ez egy frissítõ pont lehet!  Koptattuk tovább a szerviz utat ami annyira jól sikerült hogy egyszer csak elfogyott. Itt balról kerültünk ki egy tanyát majd földúton folytattuk utunk. Futó ruhában egy pár haladt el mellettünk , le sem tagadhattuk volna hogy a gyengébbik nem, nem csúnya idomait bámultuk,mert (az én lámpám legalább is)  fénycsóvája a hölgy fenekén táncolt!Úgy bambultam a tomport hogy ha szakadék lett volna elõttem,simán bele gyalogolok! Sajnos nem sokáig élvezhettem(tük) mert perceken belül élvezhetetlen távolságra nõtt köztünk a különbség. Jobb oldalunkon egy vasúti sínpár bontakozott ki, amin hamarosan egy tehervonat jött velünk szembe, majd nem sokkal késõbb velünk megegyezõ irányba egy személyvonat robogott el. Nem sokkal késõbb egy éles bal kanyar jött és megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz! Itt sorba kellett állni,mert kb. 15-20 túrázóval majdnem egyszerre értünk ide. Egy szív alakú nagy gyertya volt meggyújtva,ami nem adott túl sok fényt, viszont szépen mutatott, valamint olajfáklyák pislákoltak itt-ott. A pontõr úr telefonján épp passziánsz futott, biztos unatkozott! :-P Itt vizet és valami rumos csokit osztottak. Mivel a pontõrök szerint az elkövetkezõ pontokon nem lesz több vízpótlási lehetõség, magunkhoz vettünk fejenként 1-1 fél literes ásványvizet,ki szénsavast, ki mentest. (mint kiderült,tévedtek a pontõrök mert majd minden ponton volt vízvételi lehetõség!) Toltunk a fejbe némi kalóriát én szoptam pár deci izotópost is (izotóniás ital) majd megindultunk a második ellenõrzõ pont Pléh Jézus felé.

 

Nem igazán tudtam miért adták neki ezt a nevet amíg oda nem értünk, de ezt majd késõbb. Itt egy elég lábgyötrõ szakasz következett, sóder szerû útborítás,remek kis kátyúkkal tarkítva. Sajnos  nincs jó cipõm az ilyen terephez,mert amit neten rendeltem kicsi lett a másik rendelt pedig még nem érkezett meg és most egy puha talpú futócipõ volt rajtam,amiben a legkisebb kavicsok is szögeknek tûntek…  Alig indultunk el, Gyula egy világos barna zsinóros baseball sapkát vett észre a földön a sötétben (mondjuk messzirõl melltartóra tippeltünk)  amit felvéve  a sötétben vizslattuk esetleges gazdáját, de nem észleltünk semmi mozgást. Alig tettünk meg kb. 200 métert amikor egy öreg úr látszólag sietve jött velünk szembe de nekünk nem esett le hogy esetleg a sapkáját keresi! Elég csapzottnak tûnt de nem volt nála semmi, így azt hittük valami eltévedt ember fia. Pár perccel késõbb az út bal oldalán egy elhagyott túra felszerelést láttunk meg, ekkor esett le hogy az öreg úr elhagyva az ellenõrzõ pontot elszórta a sapkáját és a súlytól megszabadulva visszasietett az ellenõrzõ pont felé hátha ott hagyta. A sapkát Gyula az elhagyott túra cucc tetejére dobta ,majd tovább indultunk. Azon tanakodtunk hogy ha öreg visszaér a cuccához és meglátja a sapkát,érteni fogja-e hogy mi történt?!   Szépen fogytak a méterek, egy kocsi tûnt fel mögöttünk,amibõl a rajtnál már látott õsz hajú úr szólított meg minket,mondta hogy hamarosan egy Krisztus szobor mellett fogunk elmenni és lassan a sóder út átvált föld úttá,majd tovább hajtott. Alig ment száz métert,ismét megállt,majd visszaszaladt hozzánk és balra mutatott be a bózótba, tényleg egy Krisztus szobor rajzolódott ki a sötétbõl. Nem sokkal késõbb az út porában egy rendszámtáblát csillogása hívta fel a figyelmünket. Magamhoz vettem, mondom majd  a következõ ellenõrzõ pontnál leadom a pontõröknek, azok majd eljuttatják a rendõrségre. Végre elfogyott a sóderes út és következett a földút balról napraforgó, jobbról kukorica táblákkal tarkítva. Itt megjegyzem, hogy  ennyi egeret még életemben nem láttam mint amennyi a további útszakaszokon szaladgált a lábaink között! Volt hogy azt kellett figyelni hogy nehogy valamelyik szerencsecsomagra rátapossunk mert folyamat hol ide hol oda spuriztak lámpáink fényében. Mondjuk itt már csak én használtam a fejlámpámat, mert a bogarak fellelkesedve  az éjszakában bóklászó teremtményeken szinte percenként szálltak bele a számba és az orrlyukamba! Prüszköltem mint egy kehes ló! Végre megérkeztünk a Pléh Krisztushoz ahol kiderült a titokzatos név mivolta. A kereszten megfeszített Krisztus ugyanis pléh lemezbõl volt….még jó hogy nem PET  palackokból lett összerakva… Itt egy sajnálatos dologgal szembesültünk, ugyanis az egyik rendezõ (Kenyó Gyula) fényképe  és a halálának híre fogadott minket,aki víz osztó volt egy ellenõrzõ ponton még tavaly, és szakács titulust is betöltött Csemõ  virágünnepén de sajnos 2014 januárjában már csak emléke maradt meg. A rendezõknek a tisztelet hogy elhunyt társuk emlékét ily módon is próbálják megtartani! Itt nem vártak minket pontõrök, itt annyi volt a dolgunk hogy Kenyó Gyula nevét felvezessük az itinerünk második ellenõrzõ pontjának rubrikájába!  Itt megint 6-8 túrázóval összefutottunk és egy túrázó fekete blöki is feltûnt, aki láthatóan élvezte az éjszakai ámokfutást! Némi frissítõ után tovább indultunk a harmadik ellenõrzõ pont Újszász-Rózsás felé.

 

Folytatódott a rovarok  által rám gyakorolt terror! Itt nagy hasznát vettem a rendszámtáblának,járt a kezemben mint a cséphadaró,néha koppant rajta valami,olyankor egy kicsit elérzékenyültem de az megnyugtatott hogy nemén kezdtem az egészet! Hamarosan egy újabb kocsi tûnt fel mögöttünk, az egyes pont õrei voltak azok,mellettünk elhaladva utánuk kiabáltam hogy találtunk egy rendszámtáblát és nem vinnék-e magukkal,mert bár hasznosnak tûnt a rovarok,testnyílásaim ellen indított kamikaze akciói ellen,mégsem akartam kilométereken át még cipelni. Na nem a súlya miatt, hanem kezdett kényelmetlen lenni a vékony lemez markolászása. Lelassítottak majd ajándékom átvétele után tovább álltak. Balra a távolban narancssárga volt az ég alja, azon tanakodtunk hogy mi lehet az. Valaki felvetette hogy biztos Budapest fényei….hát akár Vlagyivosztoké is lehetett volna evvel az erõvel!  A lámpa fényében jobb oldalon egy kupac fekete-fehér szõrgombolyagot vettünk észre, amit kicsit közelebbrõl is megvizsgáltunk de nem tudtunk rájönni hogy milyen állat lehetett. Mentünk még pár száz métert és ott meg egy õz láb volt az út közepén! Biztos a chupakabra szedte az áldozatait a környéken, mert elég bizarrnak tûnt az állati maradványokat látni. Gondoltam hogy ha emberi maradványokat találunk, akkor leszünk bajban, de erre nem került sor.  Kb. 3 kiló rovar beuzsonnázása után megérkeztünk az Újszász-Rózsás ellenõrzõ ponthoz ahol egy idõsebb hölgy és úr fogadott minket. Megkaptuk pecsétjeinket,ásványvízzel és meggyel kínáltak minket. Elõször nem kívántam a meggyet, mert szoptam egy kis izotópost és eltelített,de Gyula olyan jóízûen tolta be hogy csak markoltam pár szemet, ami tényleg jól esett! Kb. 5 perc tollászkodás után megindultunk tovább a negyedik ellenõrzõ pont (Pokol tanya) felé. 

 

Na itt egy kb. 7 km. hosszú aszfalt út következett, megint találtunk egy õzlábat, de ez dögszaggal is párosult! Tényleg nem tudtuk hogy mi lehetett az oka de valószínûleg a közeli tanyákról éjjel portyára induló kutyák szedték szét szerencsétlen áldozataikat. Itt elég büdös szag terjengett, Gyula felvetette hogy keressük meg a forrását!Még egy rózsa illatú marhapörköltet galuskával  sem lett volna kedvünk megkeresni, nem pláne egy dögszagú tetemet!  Így bánatára tovább robogtunk! Jobb oldalt feltûnt egy barna,Pest megye tábla, amin én egy kicsit meglepõdtem, mondjuk nem néztem meg elõzõleg hogy a cél eléréséhez megyehatárt fogunk-e átlépni. Az ellentétes oldalon feltûnt a Jász-Nagykun-Szolnok megye tábla is, amit magunk mögött hagytunk. Mindkét táblánál csináltunk 1-2 fotót, közben feltûnt hogy jó pár méter  manila madzag volt a földön,amibõl Gyula vágott nekem egy jó darabot, amivel kiválthattam az ideiglenes nadrágszíjamat. Egyenlõre zsebre vágtam a madzagot,mondom majd a következõ ellenõrzõ pontnál lepakolok magamról és kényelmesen kicserélem.   Derült volt az ég, Évi kiszúrta a csillagok között a Göncöl szekeret, az idõre nem lehetett panaszunk, se meleg se hideg, pont kellemes túra idõt fogtunk ki. Elég monoton volt az aszfalton a sötétben bandukolni, különösebb történések nélkül tõlünk jobbra, bent olajfáklyák pislogtak ,és tábortûz fényei világították be a környéket. Pokol tanya feliratú tábla jelezte,hogy újabb ellenõrzõ ponthoz érkeztünk. Itt ásványvízzel és müzli szelettel vártak minket. A tábortûz mellett egy túrázó a mezitlen lábait szárította a tûznél, egy pár pedig egy asztalnál ült és csöndben falatoztak. Megkaptuk pecsétjeinket és itt tollal ráírták a 02.00-ás érkezési idõt is (Tápiógyörgye-Pokoltanya) beszédbe elegyedtünk a pontõrökkel aki egy férfi és egy nõ volt. Érdeklõdtem hogy mennyi van még hátra, mire készségesen mutattak a távolban látható fényekre hogy azok már Tápiószele fényei!Ezt lelkesen fogadtuk,mert szemmel látható volt a cél, a talpaim sajogtak rendesen minden kis talaj egyenetlenségtõl, ezért kifejezetten jól esett hogy már csak pár kilométer van hátra.  Fejlámpám fényénél, tõlünk kb. 30 méterre kirajzolódott valami állat féle! A pontõröket kérdeztem hogy lámát látok-e (mondom a bakonyi láma után meglesz az alföldi láma legendája is :-P ) és meg lehet-e nézi hogy mi az (azt hittem élõ állatok) de közeledve kitisztult a kép és akkor esett le hogy egy ló egy vaddisznó (ha jól emlékszem 2 malaccal) és egy szamár mûanyag  mása tréfált csak meg!  Nyugtázva a tévedésem visszasomfordáltam csalódottan a többiekhez. Gyula szólt hogy cseréljem ki a nadrág szíjam, ami eszembe nem jutott volna egyébként…Nagy levegõt vettem letéptem magamról a mûanyag szalagot, és a klasszisokkal jobb manila madzagot tekertem magam köré. Hát nem tudom hogy egy Gucci övre kicseréltem volna-e, mert olyan jól tartotta zsenge testemen a nadrágot! Itt eltöltöttünk kb. 10 percet és újult erõvel vágtunk neki utolsó elõtti ellenõrzõ pont (Tápiószele-Dózsatelep)  felé vezetõ rögös útnak. 

 

Az itineren azt olvastuk hogy közeledve az ellenõrzõ pont felé látni fogjuk Tápiószele fényeit és még valamit….na erre csak tippelni tudunk mi lehetett, de ezt majd kicsit késõbb. Egy kövesút keresztezte utunkat amin hirtelen a sötétbõl feltûnt bal oldalról egy biciklis. Ami nem is lenne olyan nagy dolog ha nem éjszaka 02.30 környékén történik. Kivilágítatlanul tekert el elõttünk de olyan fényvisszaverõ cucc volt rajta hogy majdnem nappali világosságot produkált! Rendesen aura szerû fényjelenség lengte körül. Na mondom itt az a valami amit látnunk kéne. :-)  Egy feszített Jézus mellett mentünk el ismét, itt újra földút következett, néhol egy nyomsávos úttal a sár miatt. Feltûntek régi ismerõseink az egerek. Komolyan mondom 50-100 méterenként láttunk belõlük legalább egyet! A talpam itt már mind a kettõ szúrt,vízhólyagjaim mosolyogva telepatikusan üdvözletüket küldték! Elértünk egy csatornához, ami fölött egy hídon megpihentünk kicsit. Gyula,Krisztián és Emese a híd jobb oldali alacsony falára ült, míg Évi a bal oldalira, én középen álltam és szoptam egy kis izotópost. Évi mögött megmozdult a nádas, a chupakabra lehetett az, de miután közelebb léptem és fejlámpámmal megvilágítottam a nádast, abba maradt a mozgás. Szörnyû tekintetemtõl még a többieket is kirázta a hideg, így nem csodálom hogy meghátrált a fenevad! 2-3 percet pihenhettük, majd megindultunk a fények felé, na itt észleltünk a távolba egy kb. 10 méter magasan villogó piros lámpasort ami egy ufóra emlékeztetett. Talán erre utaltak az itinerben, nem tudtuk eldönteni. Közeledtünk a fényhez, mint bogarak a fejlámpámhoz. Alig pár száz méterre lehettünk hozzá amikor kicsit balra az út végén feltûnt a következõ (Tápiószele-Dózsatelep)  ellenõrzõ pont. Két férfi volt a pontõr, õk túró rudival vártak minket. Én mint az út során eddig egyszer sem, most sem igényeltem az ellátmány szilárd részét, ezért Évi két rudit vett, mert mondtam neki hogy ha kéri zuzza be az enyémet is. Az egyik pontõr látta hogy Évi két rudit vesz el és megállt a tevékenységében de nem mert szólni, vagy nem akart. Pecsétjeinket megkapva immáron utolsó résztávunk fogyasztását kezdtük meg.

 

Alig hagytuk el az ellenõrzõ pontot amikor is egy egér szaladt ki elénk, mit sem zavartatva magát. Krisztián próbálta lefotózni de mindig kifutott a képbõl, Gyula próbált gátat csinálni a cipõjével hogy feltartóztassa az ide-oda szaladgálásból de azon kívül hogy remek kép készült a cipõjérõl nem volt túl eredményes a próbálkozás. Egyre jobban kõrvonalazódtak a házak és már a kutyák ugatása is nyomokban hallható volt. A földút amin haladtunk, néhol úgy nézett ki mintha kimosta volna valami föld alatti patak a földet, embernyi beomlott lyukak és repedések tarkították. Volt közte 2 olyan lyuk amibe én is simán bele fértem volna! Beértünk Tápiószelére ahol még megtettünk kb. 1.5-2 km.-t amikor is feltûnt végre egy kanyar után a Faház kocsma. Beérkezésünkkor kb. 15 túrázó várta a pecsétjét,oklevelét és kitûzõjét, és voltak páran akik az 50 km.-es távon indultak,azok az itteni ellenõrzõ pont pecsétjét. Mi Gyulával ittunk 1-1 csapolt sört, a többiek nem kértek semmit. Mondjuk itt járt a beérkezõknek 1 pár virsli mustárral és kenyérrel valamint tea. A sör jól csúszott de a virslibõl megmaradt 3 szál, öten nem bírtunk megenni 10 szál virslit….na nem a minõségével volt baj hanem fõleg a folyadék csúszott, az étel valahogy nem esett jól! Elmentem WC-re de itt hosszabb sor várt, mint egy balatoni lángososnál…. Lassan beszlopáltuk a sört majd szépen lassan összeszedtük magunkat és elindultunk haza.

 

Mindent egybevéve jó kis túra volt, kellemesen elfáradtunk! Köszönjük a Tápiószelei Természetbarát Klubnak a lelkes lebonyolítást! Valamint köszönöm túra társaimnak Sipos Gyulának, Varga Krisztiánnak, Bakodi Emesének és Bürgés Évának a jó társaságot!

 
 
 
HoLa81Túra éve: 20142014.07.06 08:49:59
megnéz HoLa81 összes beszámolója

                                                                                                          Szent Iván éji sóút 32,4 km


 


A távoli piros fények irányában...


Az elsõ éjjeli túra az Alföldön. Tiszta idõ, szinte felhõtlen égbolt. Vonattal Ceglédig, majd átszállás után Szolnokig. Cegléd után a vonaton beszélgetés Edittel, aki szintén az éjjeli sóútra igyekszik. Együtt megyünk a rajthelyre, ahol már pár tucat emberi lény készülõdik az indulásra. Regisztráció, majd egy kis eligazítás után a fõrendezõ úr pontban 21 órakor útnak indítja azokat akiknek már nagyon mehetnékjük van. Az út elején egy felüljáró után Abonyból érkezetteket elõzök. (Az arcukra emlékszem az idei Kéttoronyról). Majd 3 csaholó eb alkalmatlankodik az út közepén. Ezután L.L. spottársnõ kerül elém, akit lámpavadászat közben hagyok el.  A várost elhagyva már igazán besötétedik, elõ is kerül néhány lámpa. A  Majorság épületei után már nálam is elõkerül a lámpás a tatyóból. Az 1. EP-ig magam elõtt nem látok senkit. 1. EP.  22 ó 11 perc. Pecsét.  A kapott  félliteres ásványvizet magamba töltve, indulás tovább a széles, kavicsokkal terített úton. A kavicsos út végén 3-as útelágazás, belsõ hang mondja jobbra kell menni, erre csak azért is elõre megyek. kb 200 m után állj, térkép elõ, túratársnõ csapódik, bizonytalan õ is. Majd együtt vissza az útelágazásig. Közben már többen elhaladtak a jó irányban. Innen többé- kevésbé együtt megyünk a célig Máriával, aki inkább a hegyes terepet kedveli, s csak éjjel látogatja az Alföldet. 2. EP. Beírós pont. 23 ó 05 perc. Az itt álló kereszt, most átalakult emlékhellyé, mécsesek, fekete keretes fénykép a kereszten... Éjfél elõtt a fõrendezõ úr halad el mellettünk autóval, néhány biztató szó kiséretében. 3. EP. 23 ó 53 perc. 3 pontõr, víz ,csokoládé. Innen pár km aszfaltút a következõ EP-ig. Éjszakai zajok erõsõdnek, távolban éjszakai vonatok haladnak jól kivilágítva.4. EP.  1 ó 06 perc. A ponthoz az aszfaltúttól világító fáklyák mutatják az utat. 2 pontõr, csoki, ásványvíz. 5 perc után folytatjuk az utat, földútra térünk. Távolban Tápiószele felett elõtûnik egy piros lámpafény magasan egy torony tetején, majd még egy piros villogó fény ami a következõ EP helyét hivatott mutatni. Milyen közelinek tûnik, mégis milyen távol az a villogó piros kütyû. 5.EP. 2 ó 15 perc . 2 pontõr, túrórudi ellátmány. Innen pocsolya és út közepén figyelõ mély gödrök kerülgetése. Tápiószelét elérve a kézi lámpa elvonul a hátizsákba aludni. Egy pékség mellett elhaladva finom illatok terjengenek a levegõben. Tápió- patak hídja. Cél: Faház- büfé. 2 ó 54 perc. Bent 3 fõs rendezõ osztag serényen írkál és adja át a kitûzõket, emléklapokat a beérkezõ éjszaka aludni nem akaró embereknek. Ismerõsõk is elõkerülnek a Jászságból, ma a rövidebb távot tolták. A mustáros virslik betolása az arcba. Hajnali 4 óra elõtt elindulás a vonathoz, amely fél ötkor meg is érkezik. Minden szempontból elégedetten térek haza.


Jövõre ismét. Reméljük.

 
 
 Túra éve: 2013
KariKataTúra éve: 20132013.06.24 11:43:31
megnéz KariKata összes beszámolója



Szent Iván éji Sóút extra 50 km – TÉNYLEG EXTRA :)


Szilvivel és kölcsön Emma kutyával mentem a túrára.


Rajt szombat este 21.30-kor a szolnoki vasútállomásról. Még Szolnok határában a rajttól kb. 3-3,5 km-re szó szerint sz*rrá áztunk a hirtelen jött viharban, a fejünkön kopogtak a jegek. A szélviharban nem láttunk szinte semmit, így maradtunk egyhelyben. Beállni sehova nem lehetett, így tûrtük a megpróbáltatást, majd mikor a vihar csendesedett, folytattuk utunkat. Egy pár percre gondolkodóba estünk, hogy visszafordulunk, de elég hamar elvetettük ezt az ötletet (többen visszafordultak). Nem sokkal késõbb jött még egy kisebb viharral járó, rövidebb ideig tartó jégpotyogás, mert egy kevés lett volna.


Vihar után jó sokat meneteltünk és csúszkáltunk a sárban egész éjszaka. Jöttek a pontok, frissítések. Hol egy csoki, hol egy müzli – az ellátás kitûnõ volt. Idõvel kezdtünk száradni is, a legtöbbet ebben a Pokoltanyánál lévõ tábortûz segített 23 km-nél. Itt el is idõztünk 10-15 percet.


Mikor az volt az érzésünk, hogy a legalsó ruha is szinte megszáradt rajtunk, ismét elkezdett szakadni az esõ, pedig már csak kb. 3 km volt Tápiószeléig, egy kocsmáig. De természetesen a kocsmába ismét teljesen átázott ruházattal érkeztünk. Ekkor 32 km-nél jártunk, hajnal 5 óra volt. A szolgáltatásként kapott virslik mellé én egy kis megfázás gátló Unicum-ot is betoltam.


Az esõ még mindig esett, de indultunk tovább. Többféle információt is kaptunk a „merre kéne elindulni” kérdésre túratársaktól, így a cél – Nagykáta irányába indultunk el. Nem sokkal késõbb belenéztünk az itinerbe és jónak ítéltük meg az irányt. Késõbb kiderült, hogy ez nem így van, ezért alternatív útvonalon haladtunk tovább a cél felé – rendezõi egyeztetéssel. Már nagyon be akartunk érni (Emma is elég fáradtnak látszott), de nem nagyon akartak fogyni a km-ek. Az esõ végül 6:30 körül elállt, de a hõmérséklet nem akart melegedni. Végül 8:50-kor értük el a célhelyet, a Nagykátai gyógy- és strandfürdõt így teljesítve az 50 km-t.


Összességében jó túra volt remek ellátással és nem felejthetõ élményekkel. Szilvi célba vette a fürdõt, én pedig hazaszállítottam Emmát (Katát korábban kértem, hogy jöjjön értem).


Karika


 
 
 Túra éve: 2010
DJ_RushBoyTúra éve: 20102010.06.15 15:07:51
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Sóút éjszakai extra 50



Úgy érzem errõl a túráról muszáj írnom beszámolót!



Immár másodjára veszek részt az 50-es távon, tavaly a Kaptárkövek 55-rõl jöttünk ide, most kipihentebben vágtam neki a túrának.

Nem vagyok oda annyira az Alföldi túrákért, de mindenben igyekszem megtalálni a szépséget.



21:30-kor indulunk neki Brigivel a távnak. Felvesszük a láthatósági mellényt, és ebben riogatjuk Szolnok lakosait egészen addig amíg ki nem érünk a városból.

Szerencsére jó a memóriám, így szépen kitalálunk a városból.

Egy srác csapódik mellénk, a tempónkat dícséri. Elhaladunk egy tanya mellett, szerencsére emlékszem az irányokra, így nem kavarunk. Immár a vasút mellett haladunk, és szerencsénkre két vonatot is látunk elhaladni a sötét éjszakában.

Nemsokára Abonyi út vm.-hoz érünk ahol finom csokival kínálnak a szervezõk.

Jól esik mindenkinek ebben a fülledt meleg éjszakában, be is toljuk secc perc alatt.

A S+ jelzésen haladunk tovább, továbbra is jó tempóban és fáradtságnak nyoma sincs. Még a srác is jól jön velünk. Hosszú, monoton egyenesek jellemzik a következõ etapot. Sorra hagyjuk le az elõttünk indulókat. A 2. ponton vagyunk egy idõ múlva, ahol ásványvizet kapunk ami jól esik a továbbra is meleg idõjárásban.

Tovább indulván megcsodáljuk az Albertirsa-Vinnyica közötti hatalmas magasfeszültséget. Egy autó jön szembõl, tavaly is ilyen tájban érkezett ez a kocsi, amiben pedig nem más ül mint a fõszervezõ úr, Lipák István. Jól esik hogy vigyáz ránk, és tanácsokat mond közben. Jó kedvvel érkezünk a 3. EP-ra. Ásványvizet, és csokit kapunk ismét. Valami oknál fogva az aszfaltúton jobbra indulok el, de gyanús hogy túl széles az út, nem emlékszem ilyenre tavalyról. Megcsodáljuk a buszmegállót, ahol hétköznap két, hétvégén egy busz sem áll meg :-)

Szerencsére idõben korrigálok, másképp lehet hogy Újszászon kötöttünk volna ki:)

Ráfogtam a buszmegállóra a tévedést :) Immár a helyes úton haladunk tovább egyenesen. Lipák úr ismét elporzik mellettünk a verdával.

Ismerõsöket elõzünk, kicsit elbeszélgetek mindenkivel. A Hell To Roadon (by: vaddino) vagyunk, most annyira nem visel meg, bár tény hogy jó hosszú rész ez.

Túlélve a 8 km aszfaltot Pokoltanya állomáson vagyunk, a pontõrök kicsit beljebb vannak mint tavaly, de kellemes kis házikót találtak cserébe.

Meg sem lepõdök a profi ellátáson, lehet választani, vagy csoki, vagy nápolyi.

Az ásványvíz persze járt mellé. Egy másik srác kérdezi hogy csapódhat-e hozzánk. Miért is ne? Immár 4-en haladunk tovább, de nem sok idõ telik el, és egyikõjük (aki még Szolnok után jött velünk) lemaradt. 3-an maradtunk.

Erõs tempóval haladunk, bár a talaj sok helyen vizes és saras, így megfontoltnak kell lenni. A srác folyamatosan beszél velünk, kérdezget, mi válaszolunk, õ hüledezik :) Nem kicsit.

Viszont megdícsérjük, mert nagyon jól jön, pedig ez az elsõ túrája életében, és fáradtságnak semmi jele rajta.

A Gulyaréten van a 4. EP, itt energiaitalt kapunk. Tétovázok megigyam-e, a többiek már húzzák is, én úgy döntöttem majd Tápiószelén. 3,4 km innen a falu.

Beérvén kutyusok vicsorognak a kerítések mögül, de a hangulatunk továbbra is jó.

Tápiószele, Faház Büféhez érkezünk, a 30-as táv célja.

Úgy rémlett még hamarabb hogy itt kapunk virslit, és lám, jól gondoltam.

Nagyon jól esik, ráadásul Brigi nem kéri, így az övét is megeszem.

(még 2 ember akarta rám ruházni a virslit, ohh, ha nem túrán lettem volna...)

Kis technikai szünet, majd jó 20 perc pihi után indulunk tovább továbbra is hármasban.

Elõtte még Lipák urat megkérdem hogy életbe léphet-e a kettes verzió az itinerben, vagyis az aszfalton haladhatunk-e. Természetes beleegyezés, így nyugalommal tölt el hogy szabályos úton haladhatok.

Innen kemény aszfaltgyilkolás, jó edzés ez a szeptemberi Hõsök Túrájára. Utólérjük a büfében már látott Bell Sanyiékat, majd még két kocogó illetõt.

Nocsak, itt vagyunk az élbolyban. Tápiószentmártonig nem sok érdekességrõl tudok beszámolni, max annyiról hogy a lámpát még a büfé után eltettük, és immár világosban haladtunk tovább. Pár érdekes turistajelzéssel is összefutunk, a S3-szög felettébb az, a Z+ még jelölve van a térképen legalább. Utolsó EP következik. Csoki és víz jár ismét, majd nem idõzünk sokat Brigivel, és indulunk is tovább. Nem írtam még, de a hosszú aszfalton a Pokoltanyánál megismert srác inkább maradt Sanyiékkal, és jól tette mert szépen be is ért végül a célba.

Ketten vagyunk, elõttünk már senki. Z+ jelzésen haladunk, elõjön az álmosság elég erõsen. Általában hajnal 4-5 fele jön ki, most is így van.

Erdõszõlõ számomra hatalmas városnak tûnik, aminek soha nem akar vége lenni. Viszont tavalyról megjegyeztem a bolt érdekes nyitvatartását, amin most is jót mosolyogtam. Reggel 6-tól 9-ig :-) Bezzeg mellette a kocsma.. déltõl késõ estig.

A falu végén a Z- eltér balra, majd innentõl végig szalagozáson haladunk, ami tökéletesen követhetõ egészen a célig.



06:15-re érünk a célba, ami 8 óra 45 perces menetidõnek felel meg. Ez eddig ok, de most jön a bónusz amit tavaly kihagytam (én hülye).

Ingyen belépõ járt a Nagykátai strandra. (A nevezési díj mindössze 800 ft volt)

Nofene, nem hoztam fürdõgatyát. Probléma egy szál sem, már hoztak is nekem egyet a kedves portások.

Felöltözvén még igen kellemes idõ volt, és a meleg-gyógyvizes medencébe áztattam magam, majd kicsit átmentem az úszómedencébe.

Szép lassan jöttek a többiek, és egyre jobb lett a hangulat. Késõbb kiültünk a vendéglátóshoz, és ismeretlen túrázókkal olyan jól éreztem magam, mintha csak a Balatonnál ültünk volna.

Nem sokára megjött Kocsis Jani is. Meséltünk, nevetgéltünk, folyt a sör elég rendesen :)) Elsõnek érkeztünk Brigivel, de kb. utolsónak távoztunk jó 8 óra kellemes pihenés után a strandon.



Köszönöm a szervezõknek ezt a szuper ellátást, nagyon-nagyon megszerettem ezt a túrát! Pedig voltam már két 30-ason és egy 50-esen, de most valahogy iszonyúan nagyot lépett a szememben elõre ez a túra, és megígérem hogy jövõre is itt leszek, mert a célban azt a hangulatot át kell még párszor élni :)

 
 
nitiTúra éve: 20102010.06.14 21:46:07
megnéz niti összes beszámolója

Életem elsõ teljesítménytúrája a 2010-es Kinizsi százas 25km-es résztávja volt, akkor megcsapott a mozdony füstje... 


 A Szentivánéji Sóutat elég könnyûnek ítéltük. Az, hogy éjszakai túra, az részletkérdés, majd alszunk elõtte egész nap, gondoltuk. Abban maradtunk, hogy megpróbálkozunk az 50-nel. A 30 csak túra lett volna, de mi szerettük volna a [B]teljesítményt[/B] is. Én jóval lelkesebb voltam a páromnál, mint a a gyerekek, számoltam vissza a napokat kb 10-tõl. Azért õ is várta, de szerintem jóval több félelemmel, mint én. Persze az fel sem merült, hogy nem jön. :) 


Nagy nehezen eljött június 12. Elõtte lévõ éjszaka jó sokáig fent maradtunk, majd reggel 7-kor kelve kimentünk strandra. Ez jó ötlet volt, mert 1 délután órakor hazaérve bezuhantunk az ágyba, és aludtunk is 5-ig. Akkor pedig nekiindultunk, végre. Az 50-es táv végén, Nagykátán, a fürdõnél hagytuk az autónkat. Innen szépen átbaktattunk a vasútállomásra, megvártuk a vonatot, amely csak 5 percet késett, és szépen elvonatoztunk Szolnokra.Közben figyeltük a felszálló sorstársakat, latolgattuk az esélyeinket... Ha ilyen fazonok indulnak el egy túrán, nekünk biztos semmi esélyünk. De már nem volt visszaút- és persze nem is gondoltuk volna komolyan. Nevezni a vasútállomáson lehetett: egy kedves néninek adtuk le a jelentkezési lapokat, és a fejenként 600 Ft-os nevezési díjat. Cserébe kaptunk útvonalleírást (itinert), és egy tájékoztatást a Sóút történetérõl, valamint a vonatok indulási idejét Tápiószelérõl (eddig tart a rövid táv) mindkét irányba. Már indultunk ki az állomás épületébõl, mikor egy lány kérdezte, nem kérünk- e láthatósági mellényt? Dehogynem, kérünk! Kaptunk is, kölcsönbe, a rajtszám fejében. A célben kellett leadnunk õket. 


Végre minden kész, negyed 10 van, indulhatunk. A szintidõ 12 óra, ennyi idõ alatt kell Nagykátára érnünk. Mi saját célként 10 órás idõt tûztünk ki, bár sejtettük, hogy ez nem fog összejönni. Míg kiérünk Szolnokról, az legalább 4 km. Nagyszerû, ennyivel is kevesebbet kell majd a töksötétben haladni. :) Az elején eléggé egy tempóban haladunk egy sráccal, beszélgetni is kezdünk. Õ már tapasztalt ezen a túrán, elmondja, mikre figyeljünk az úton. Csillagászkodni is szokott, lézerével csillagképeket mutat nekünk. Nagyon érdekes, és gyönyörû a csillagos égbolt. Városból ilyet nem látni, Többször is lekapcsolom  a lámpámat, hogy még az se zavarjon be, és gyönyörködöm. Fantasztikus.

 Elhaladunk az Abonyi úti vasúti megállóhely mellett, ahol már a személyvonatok sem állnak meg... Beszélgetve, csillagászkodva egész gyorsan elérjük az elsõ ep.-t, amely 7,6 km-nél található. Az idõ 22 óra 50 perc. Megkapjuk az elsõ bélyegzõt, és mellé 1-1 turbó rudit, barackosat méghozzá. Meglepõen jól esik.  Itt túratársunk ismerõsökbe botlik, innentõl velük beszélget. Hamarosan le is hagyjuk õket mivel mi gyorsabban haladunk... Vagy õk lassítottak le, nem tudom. Zoli aggódik, hogy egyedül eltévedünk, én meg mondom, velük haladva nem érnénk be az 50-es végére idõben. Különben is, itt nem lehet eltévedni. Az itiner szerint szántóföldi kultúrák között haladunk. Ez a valóságban pontosan szántóföldeket jelent, semmi mást. De nekem tetszik. Elhagytuk már az utolsó tanyákat, több km-re sehol semmi. Fények is csak a távolban. Teljes a csönd, a nyugalom. Nehogy elpillendjünk, barkobázni kezdünk. Zoli sikeresen kitalálja a Rubik kockát és a parlagfüvet, és én is kapok valami feladványt, de már nem emlékszem, mit. Állítólag elhaladunk egy bekerített Máriácska mellett, de ebbõl semmit nem érzékelünk, mivel sötét van. :) Még mindig frissen, fitten elérjük a második ellenõrzõpontot, ahol vidáman lobog a tábortûz, az út mellett (a semmiben!) áll egy kereszt, és választhatunk bubis és bubitlan ásványvíz közül. 2-2 pohár elfogyasztása után már indulunk is tovább. Az idõ 23:43, a megtett km 11,6. A következõ szakasz... Egyenes. Itt ha jól emlékszem, popszegecshúzókról beszélgetünk, meg arról, hogy milyen jó, hogy lefogytam, és ilyen túrákon tudok részt venni. Zoli büszke rám, én is rá, hogy vállalta a megmértettetést, és örülök, hogy tetszik neki.  Áthaladunk egy hatalmas, pattogó, magasfeszültségû vezeték alatt. Az itiner szerint Albertirsa és Vinnyica között halad. Egyszer csak autók fénye tûnik fel a hátunk mögött. Ez nem lehet más, mint István, a fõszervezõ. Igen, így is van. Mellénk érve lelassít, és elmeséli, hogy ez a vidék a Rózsás, ami arról nevezetes, hogy itt szánkázott anno Mária Terézia, de nyáron. Sóval szórták fel az utat, és õ azon siklott a szánkóval. Állítólag. Megköszönjük a tájékoztatást, István tovaszáguld, nyomában sokáig csillapodni nem akaró porfelhõ. Nemsokára elérjük az Abonyt Újszásszal összekötõ utat, ami mellett a 3. ep. található. Az idõ 0:27. Kapunk vizet, meg 1-1 7 days sütit. Itt örülünk, hogy már megtettük a rövid táv felét, és még mindig nem vagyunk álmosak, és jól vagyunk. Bár nem tudok nem tudomást venni arról, hogy a jobb combom kezd fájni, egyelõre nem érdekel különösebben.

Innentõl aszfaltúton haladunk tovább. Annak idején a Sóút mellett sûrûn voltak a vendéglõk, az utolsó közülük a Pokoltanya. Ez még most is mûködik, itt várnak minket a következõ ellenõrzõponton. Addig azonban még több, mint 7 km áll elõttünk. Ebbõl 5-öt még Jász- Nagykun- Szolnok megyében teszünk meg. Csak néhány autó halad el mellettünk, mondjuk ez is elég furcsa így éjszaka, ezen a rettenetes úton. Láthatósági mellényben, kézenfogva a csillagfény alatt nyaralásokról beszélgetünk, majd hamarosan idejét látjuk, hogy elfogyasszunk 1-1 energiaitalt. A megyehatáron fényképezkedés a táblával, innentõl Pest megyében baktatunk tovább. Már csak 2 és fél km a pontig. Az út kétsávossá vált. Nehezen fogy a távolság, de végre csak elérjük a Pokoltanyát.Már messzirõl látjuk, fáklyákkal van kivilágítva. Leülésre csábító a pihenõhely, de nem engedek a kísértésnek, mert tudom, annál rosszabb lenne újra elindulni. Az idõ 2 óra 8 perc, már 23 km van mögöttünk. Kapunk csokit, ami túl édes, nem esik jól. Megtudjuk, hogy 110-en indultunk összesen, ebbõl egyvalaki már feladta. Még sokan vannak mögöttünk, aminek örülünk, mert ezek szerint nem leszünk utolsók. Bár a túra nem verseny, mégsem jó utolsónak lenni.

Ismét szántóföldekre kanyarodunk. Némi terepakadályba ütközünk, vagyis nagy a sár, csak a fûben tudunk kerülni, de ahhoz át kell ugrálni pár tócsát. Sarasak leszünk, de nem baj, a harmatos fû lemossa. Barkóba 2. fejezet. Zoli nagy nehezen kitalálja a könyökvédõt, bosszúból egy fogalmat ad fel nekem. közlöm vele, hogy hajnali fél 3 van, fogalmak nem játszhatnak. :) Megkönyörül, elárulja, hogy a PIN kód lett volna. Szenzációs, de maradjunk mégis valami egyszerûbbnél. Tárgyat kapok, aminek sem a színe, sem a nagysága, sem az anyaga nem meghatározható szerinte. Úgy érzem, mintha kimosták volna az agyam, de aztán valahogy csak sikerül rájönni, hogy a nordic walking botról van szó. Ezen a szakaszon már néha unalmasnak találjuk a szántóföldeket, de nagyon jól haladunk, többeket leelõzünk. 3 óra körül jár az idõ, mikor észrevesszük, hogy színesedik az ég alja, és sok csillag eltûnt már. A csillagokat sajnáljuk, de a közelgõ világosnak már örülünk. Valami kék- piros fények villognak a távolban, ez csak az ellenõrzõpont lehet. Közelebbre érve látjuk, hogy ez egy kereszt- nagyon ronda, de valóban jó szolgálatott tett. A frissítõ a legjobb, amit el tudunk képzelni: energiaital! Méghozzá hideg! Isteni! A pontõr bácsi kicsit dekoncentrált, mondjuk nem is csodálom, ilyenkor biztos aludni szokott. (Mondjuk mi is) Kérnék tõle egy tollat, hogy felírjam az idõt, de láthatóan nem örül a kérésemnek, így inkább mondom, nem kell, megjegyzem, hány óra, és majd késõbb felírom. 3 óra 23, a megtett táv 28.7 km.

Innen már Tápiószelére érünk be hamarosan. Mondjuk a hamarosan az relatív, már elég uncsi az út, ráadásul lassan ki is világosodik. Meglepõ módon ez nem esik annyira jól, mint vátuk. Szele határában azon kezdek tanakodni, hogy vajon jobban fáj- e a lábam, mint eddig, vagy ugyanannyira fáj, csak már rosszabbul viselem? Zolinak is fáj a talpa, meg a bokája, de ezeket megvitatva arra jutunk,hogy nincs idõnk ilyen hülyeségeken gondolkozni, minthogy fáj. Ezt pontosan úgy fogalmazzuk meg, hogy: "Jó, fáj. ÉS??" Meg azt is megbeszéljük, hogy most olyan tévhitekbe ringatjuk magunkat, hogy Szelérõl Nagykátáig már pikk- pakk elrepül az a majd' 20 km, ami nyilvánvalóan hülyeség. De most még olyan jó azt hinni, Beérünk Tápiószelére, és megpillantjuk a Rózs...Õ, Faház Bisztrót. Igen, nyertünk! Félig. Hajnal 4 óra van, hátunkmögött 32.1 km. Kapunk oklevelet, kitûzõt, kézfogást, gratulációt Istvántól. Ehetnénk virslit, de nem kívánjuk. Itt megjegyzem, hogy fejenként 5 db szendviccsel készültünk az útra, amibõl én egyet ettem meg még a vonaton, de azontúl nem fogyott egy sem. Nemhiába, jó az ellátás! :) Zoli kezet most, zoknit cserél, én addig pihenek.

Elindulunk, és rájövök, nagy hiba volt ilyen sokat (ez amúgy kb 5 perc) pihenni. Berozsdásodtam. 200 méter múlva nyomóskút. Megmosom a lábszáram, a lemosott sártól tiszta dzsuva lesz a zokni. Cipõ , zokni le, lábmosás, tiszta zokni, régi zokni kuka. Egy- egy szendvics elfogyaszt. Továbbindul. A következõ ep. 9 km-re van, ezt nagyon rosszul éljük meg. Mentálisan nagy segítség, ha kisebb részekre tagolódik a túra, dehát ez van. Autóúton haladunk tovább, már eléggé rossz állapotban, de még tartjuk magunkat, próbálunk beszélgetni. Mondom Zolinak, hogy kb 12 perc alatt teszünk meg 1 km-t, és eszerint 6-kor leszünk Tápiószentmártonban. Próbáljuk magunkat ehhez tartani. Idõközben megcsodáljuk a napfelkeltét. Sajnos a hátunk mögött történik, így nem lehetünk részesei az egész folyamatnak, de azért így is nagyon szép. Mostmár van némi forgalom. Vajon mit gondolhatnak rólunk az autósok ezen a korai órán? Hova tartunk, és minek? 

Hamarosan látjuk, hogy egy kis tacsikutya bóklászik az út közepén, és nem nagyon akar onnan lehúzódni. Mikor odaérünk, szólunk neki, õ fejét oldalra biccentve figyel. Odajön, és akkor látjuk, hogy mindkét szemére vak lehet. Borzasztóan megsajnálom, de a legtöbb, amit jelenleg tehetek érte, hogy megkínálom egy szendviccsel az út szélén, és reménykedem, hogy ott is marad, nem megy vissza az út közepére. De visszamegy. Többször visszanézek rá, és látom, hogy az autósok kikerülik. Talán valaki felvette késõbb... Remélem.

Egyszercsak... A távolban szürkemarha- csorda halad át az úton. Végre valami látványosság! Közelebb érünk, a marhák még mindig az úton. Eszük ágában sincs arrébb menni, minek is? De mi szeretnénk továbbindulni. Felénk fordulnak, néznek. Mi is nézzük õket. Nem merünk közöttük haladni, így a szántóföld irányában kerülni próbálunk. Na, ekkor feltûnik a gulyás, aki egy cigányember, lóháton. Vele 3 németjuhász, akik nagyon értik a dolgukat, lezavarják a bocikat az útról. Nagy élmény németjuhászt terelni látni, manapság nemigen dolgoznak ilyen területen. És a cigányember is jó fej, pár percig a lovon kísér minket, közben kérdezget, hogy honnan, hova, és fõleg minek? :D Szörnyülködik, de van némi elismerés a hangjában. Udvariasan cigarettát kér, ami nekünk nincs. Ezután már elköszönünk, jó utat kíván. Kicsit feldobta a reggelünket. Ekkorra már igen elcsigázottak vagyunk, bár még mindig nem az álmosságtól, de a lábaink nagyon sajognak. Mobillal megpróbálunk zenét hallgatni, de még egy szám sem megy el végig, mikor feltûnik az ellenõrzõpont.Már nem kell fáklya, nem kellenek villódzó fények. 6 óra múlt pár perccel (belül megtapsoljuk magunkat, hogy ilyen pontosak voltunk), megtettünk már 41 km-t. Víz, süti, információszerzés: eddig 22-en haladtak el náluk, tehát ennyien járnak elõttünk az 50-es távon. Próbálom nyújtani a combom, de minden hiába. FÁJ, és már nem tudom ezt háttérbe szorítani. Egy ideje a vádlim is szúr.10 km a célig. Egy darabon még autóúton haladunk, majd balra fordulunk Erdõszõlõs felé. Ligetes, erdõs rész, szeretem az ilyet, de most nem tud feldobni. Fájfájfáj. Egyszercsak tanyák között vezet utunk. Sok láncra kötött kutyát látunk, iszonyúan sajnálom mindet. Aztán van néhány olyan is, aki valahogy az utcán rekedt, jól ránk is ijesztenek. Két helyen is látunk apró, pelyhes kacsákat, nagyon aranyosak. Egy Opel Astrás fickó kérdezi tõlünk, melyik házban laknak a Tóth Sanyiék? Mikor felvilágosítjuk, hogy mi célból járunk erre, egy "egyem a szíveteket"-tel nyugtázza, és keresgél tovább. :) Zoli is rosszul viseli magát, én is. Mikor közli, hogy 1 km-t tévedtünk, és ennyival több van hátra a célig, sírni kezdek. (Olyan 45 km-nél). Némileg ingerülten magyarázza, hogy mi a tévedés oka, és elég sokáig tart, mire el tudom neki magyarázni, hogy nem vagyok rá mérges, és nem amiatt sírok, csak kimerültem. Akkor egy kicsit sajnál, és ez jól esik :) Én is sajnálom õt. Persze ezzel nem megyünk sokra.

Pár perc múlva meglepõ dolog történik. Beérjük az elõttünk haladó párost. Ez némileg feldob, jól meg is elõzzük õket. Már csak 4 km van hátra. De ezt nem kívánom senkinek. Innentõl jelzõszalagok segítik utunkat. Konkrétan fájdalmaim vannak, mégegyszer elbõgöm magam... Szembejön egy futó, magamban nagyon csúnyákat mondok rá (persze nem gondolom komolyan). Az éjszaka cipelt 2 liter víz felét megisszuk kb negyed óra alatt. Száz méterenként számolunk vissza. 900 méterrel a cél elõtt, a betonútra kiérve meg kell állnunk. Ezt a szégyent! :DD

Valahogy elvonszoljuk magunkat a fürdõig, az érkezésünk idõpontja 08:15, így a teljes idõ 11 óra lett. A fõszervezõ épp akkor távozik az autójával, elkerültük egymást. Sajnálom. Megint bõgök. Na nem emiatt. :) A célban a fürdõ alkalmazottai várnak. Kapunk mégegy oklevelet, és kiderül, még többen vannak kint az úton. Örülök. Kiderül, hogy 33-man indultunk a hosszú távon. A nénik kérdezik, ugye megyünk fürdeni? Dehogy megyünk, az kizárt, megyünk haza aludni. De ettõl olyan csalódottak, és annyira unszolnak, hogy csak beadjuk a derekunkat. Egy laza zuhany, majd irány a sós, jódos gyógyvíz. Talpmasszázs egymásnak. Nagyon jól esik a víz, és gyönyörû a fürdõ. Igazi wellness.

 

Mellettünk egy túratárs ecseteli, hogy épp a következõ, 192 km-es, 52 órás túrájára készül. Nesze neked, sikerélmény?! Na jó, neki biztos sok ideje van, másként nem lehet az ilyenekre felkészülni. Nem sokáig maradunk, otthon vár az ágyikó. Indulás elõtt még elfogyasztunk némi jégkrémet, majd a kocsiban a maradék energiaitalt... Majd elindulunk haza, hogy megfelelõen kipihenve újabb õrültségen kezdhessük törni a fejünket. 
 
 
biborTúra éve: 20102010.06.14 19:53:41
megnéz bibor összes beszámolója

Sóút 50


Kíváncsi voltam, mennyire igaz a sóút legendás unalmassága.

A vasúti rajtnál kezelhetõ sor és szöszmötölésem után felvesszük a sárga "közmunkás" mellényeket amit a rendezõk adnak a túra idejére.Rajtidõt nem írnak, de megnézzük:21:30kor Rushboy-jal kettesben megyünk neki az éjszakának.

A MÁV-nak búcsút intve kisétálunk a városból, köszönhetõen Dani rutinjának, negyedjére már megy ez neki emlékezetbõl is.. Az utcán meg is jegyzi hogy többen szoktak lenni, milyen kevesen vannak Miskolcon.. -Szolnokon vagyunk:)

Az aszfaltról a géptelep felé kanyarodunk: a beton egy jótékony száraz csík a kétoldali víz között. A belvíz miatt szinte úgy tûnik, hogy egy tó mellett haladunk. A telep kicsi portáskunyhója elõtt nagyobb kutya láncon, apróbb haverja szabadon, bentrõl pedig zöld fény szûrõdik ki: az Anglia- Amerika meccs megy a tv-ben. Megtudhatjuk az elsõ félidõ utáni 1-1es állást:) Egy srác csatlakozik hozzánk úgyhogy hármasban folytatjuk. Balra térünk az összedõlõfélben lévõ épületek után ahol állítólag egy mezei nyuszi szaladt de mi csak a cicát láttuk aztán a puszta közepén - na jó pár fánál jobbra. Ezt könnyen be lehetne nézni..

A fejlámpa fényében a szúnyogok örömtáncot repdesnek, talán a fincsi turistavérnek örülnek ennyire? Az enyémbõl ugyan nem kapnak, úgy tûnik hatásos ellenük amivel befújtam magam. De a srácokból lakmározhatnak, sokat lecsapnak magukról..na igen aki nem fújja be magát..:p Nagyobb csoportokat is megelõzünk, egyedül menõvel nem is találkozunk erre.

Az elsõ pontnál rudi az ellátmány amit egy harapással szinte keresztbe elpusztítok:) Aztán leülök az út közepére cipõt szervizelni, szokás szerint bénán kötöttem meg.Balra térünk és a szántóföldi kultúrák között talán ragad ránk valami okosság:) A pont fénye messzirõl látszik, a 2. nál már nincs tülekedés. Egy falatnyi édességet itt is kapunk, feltöltöm "víz készleteim" , a fél l kóla lecsúszott,nagyon fülledt meleg van az éjszaka ellenére.

Megcsodáljuk a nagyon magas fesz vezetékeket a fejünk felett mint a túra egyik fõ látványosságát és nézegetjük a távolban villogó piros pontot ami a köv. e.p. környéke.. Autó szembõl, elõször úgy tûnik csak áll.. majd percek múlva már kicsit közelebb kerül és végül mellénk ér. Ki autózik éjjel a döcögõs földúton? Hát Lipák fõrendezõ jött megnézni megvagyunk e még:)

Meg bizony és hamarosan a 3. pontra érünk, ahol egy valószínûleg saját gyártmányú piros világító kereszt fogad. Innivaló - mint minden ponton! - itt is van, repetázni is lehet belõle. A pont után találunk egy aszfaltutat és ez az út biztos a pokolba visz.. Útjelzõ táblákon elõbb egyre csak fogy a sebességhatár60 aztán 40, 20.. ha kint lett volna az 5ös is kénytelenek lettünk volna lassítani:) Átérünk Pest megyébe és máris kiszélesedik az út, még a csillagok is másként ragyognak a fejünk felett. Rengeteg van belõlük a felhõtlen égen. Nem érzem magam pokolian a Pokoltanyán sem: a pont beköltözött egy pados helyre ahol többen pihennek. Az ellátmányadagunk elfogyasztása után még egy taggal bõvítjük sorainkat, így 4en indulunk tovább. Megvilágított sárga mellénynél balra térünk és nemsokára elöl menõként nagyot cuppanok a sárban. Rövid saras szakaszok teszik izgalmassá az utat, merthogy keresni kell hol nem annyira sáros. Egy helyen vmi hídszerûségnél szabályosan visszahõkölünk: elsõ ránézésre irgalmatlan nagy iszap. Óvatosan rálépve alig hisszük el h koszos beton:)) Az 5. ponton is túltesszük magunkat hogy hamarosan besétálhassunk Tápiószelére. Bejön a sárga, mi pedig az itiner szerint szépen levágjuk jobbra egy földúton azt. Jön néhány nehezebben mozgó lény szembe a Faház Bisztróból.Mi is bemegyünk ez a 30as célja és egyben e.p. Leadjuk az elsõ papírkát, megkapjuk a 30asról szóló emléklapot, kitûzõt és cukros teát. A virslit pedig Danimnak adom egye aki szereti:) Félórás idõtöltés után továbbindulunk- de csak 3an az egyik srácnak elég volt ennyi a mókából. Dani jámbor útvonalkövetõként megkérdezi a fõrendezõtõl merre tovább- merthogy aszfalt/nádas variációk vannak.A rendezõ az aszfaltot mondja, sárgával ki is van emelve a mákostészta- jellegû térképen. Akkor ismét legalább 8 km beton. Lámpa nem kell, hajnalodik. Kifejezetten hûvös van kilépve a bisztróból, egy hülye találós kérdést felteszek: -Hogy hívják a fáradt zselét? - Üldögél. A fogadtatás miatt inkább nem fárasztom tovább a fiúkat a hülyeségekkel:) Szerencsére páran útnak eredtek elõbb és vannak elõttünk "néhafutó- gyalogosok". Természetesen nem bírok magammal ha vannak elõttem hosszú egyenesekben, húznak magukhoz mint a fekete lyuk:) Be is érem õket, kicsit elõremenve a többiektõl. Valahol az Óperenciás betontengeren túl autók kanyarodnak na, oda kell eljutni. Mielõtt beérnénk a Tápiószentmártonba jobbra kanyarodunk magunk is és hamarosan a szakasz egyetlen pontján vagyunk. Megörülnek a pont õrei mert elsõ vendégeik vagyunk. Kapunk vizet és piskótásakármit. A 3. társ az úton kicsit leszakadt, viszont ez élete elsõ t. túrája így is szép hogy 50essel kezd.

Ráhúzunk még egy kilcsi aszfaltot - szokja a lábunk õszig!;) Aztán a Z+ mentén balra térünk. Virágok mindenütt, majd az útközben feltûnt zölddel Erdõszõlõsre érkezünk. Lepukkant házak, pár cica, öregapánk zöld jelzései,néhol rozsdás nyomókutak, kanyar, egy nagyobb épület az "iskola". Helyi erõ kihajolva kérdezi az ablakon, hogy mit akarunk merre megyünk. Megbeszélgetik én pedig bekenem magam még egyszer. Fehér papírszalagozás segít innentõl a tájékozódásban. Az egész túrán beton vagy szinte ugyanolyan keménységû terep volt a végére maradt a puha homok. Vagy 2 szemmel alig látható buckára fel kell másznunk, biztos összefújta a szél a homokot. Valahol össze kell jönnie a 140 m szintnek=)  Bár a keréknyomból fel - le és a hepehupás aszfaltból 5-20 cmes különbségekbõl összeadódhat annyi:) Reggel van és mégsem vagyok fáradt , persze ez csak egy 50es itt nem illik elfáradnom:) Néhány kanyar rövidebb egyenesekkel és aszfaltra érünk. Az utca vége elõtt befordulunk a strand bejáratához ahol pár néni fogad minket a célban.6:15kor mint elsõ beérkezõkrõl csinálnak egy fényképet, majd megmutatják az strand öltözõit. Kisebb baki, hogy a csomagok még nem érkeztek meg Lipák úrral és a célpecséttel. Beérkezett viszont harmadik útitársunk aki megcsinálta az elsõ túráját, kapásból éjszakai 50est, gratula neki! Néhány perc múlva megérkezik csomagostul a fõrendezõ is. Én - mi pedig élünk a lehetõséggel és úgy belevetjük magunkat a gyógy és egyéb vizekbe hogy lehet elsõnek érkeztünk de csaknem utolsónak mentünk haza. Szerintem ilyen hozzáállással nem uncsi egyáltalán a sóút. Néha ennyi ízelítõ nekem pont elég az Alföldbõl.

Köszönjük a rendezést, az ellátást, fõként a minden ponton víz volt hasznos, a célstrand iszonyú nagy ötlet, Rushboynak köszönöm a társaságot!:)

 
 
 Túra éve: 2009
vaddinoTúra éve: 20092009.06.22 13:51:38
megnéz vaddino összes beszámolója
Szent Iván-éji Sóút Extra
Szolnok-Nagykáta között,50 km

Szombat este fél 9 körül érkeztünk BeugróLánnyal a szolnoki vasútállomás elé.Neki nem állt szándékában a túrán részt venni,de a Kaptárkövekrõl hazafelé menet megejtette ezt a kis kitérõt Szolnokra,hogy engem a rajtba elszállítson.Ezúton is köszönet érte.
Esni kezdett,én mélázva néztem az esõcseppeket a szélvédõn.Nem volt kedvem szarrá ázni,de már nem mondhattam azt,hogy oké,én innen megyek Pestre,ha már kitért miattam Szolnokra.Évõdtem vagy fél órán keresztül,majd végül a csendesedõ esõ hatására az indulás mellett döntöttem.Elköszöntem BeugróLánytól,majd megindultam az állomás felé.KuJoMi épp ekkor rajtolt,Rushboy pedig indult volna utána,de szólta várjon már meg.

Beneveztem a csökkentett-egységesített nevezési díjat,kaptam láthatósági mellényt,elküldtem a csomagom Nagykátára,majd 21:20 kor üldözõbe vettük Rushhboyyal KuJoMiékat.Sokat hallottam a Sóút szinte legendás egyeneseirõl,monotonitásáról,kicsit tartottam is a csoffadástól.Elindultunk kifelé a városból,közben túratársakat elõzgettünk,majd nemsokára beértük Józsiékat is.Letértünk a 32-es útról,egy majorság,és egy nagyon vagány gumikoptató autós mellõzése után elhagyott minket egy tésztaszûrõ-szerû kipuffogóval rendelkezõ Lada-õ is ahhoz a tanyához tartott,ami mellett mi is elkanyarodtunk,és ahol társaival az éj leple alatt patkolták a verebeket.=)
Hamarosan megérkeztünk Abonyi út vm-re,ahol Rusboy tájékoztatása(idézve a Nyugati pu. hangosbemondóját) szerint még a személyvonatok sem állnak meg…Megkaptuk elsõ pecsétünket,és mellé egy csokit.Továbbhaladtunk elfelé a vasúttól,és három km,illetve az esõkabát levétele után 45 fokkal jobbra kanyarodtunk.Nincs mit irni,no az éjszakai pusztáról,ahol még a csillagokat is eldugták elõlünk.A kanyar után még egy kicsit haladva elértünk a második EP-t,az pléhKrisztusnál,ahol üdítõvel vártak minket.

Innen 4,4 km nyílegyenes szakasz következett,még lámpát sem használtunk,csak 4esben daráltuk a kilométereket. A következõ ellenõrzõponton többeket utolértünk,és itt is kaptunk egy csokis sütis valamit,ami jól is esett.Közben éjfél lett.Rushboytól megkérdeztem,hogy mitõl fáradt el,hiszen ma még csak egy perce gyaloglunk…(Vass Álmos bejegyzett védjegye ez a szöveg…=))

Átkeltünk az Abonyt Újszásszal összekötõ autóúton,és rátértünk a Road to Hell-re.No szó szerint,merthogy tényleg Pokolba,Pokoltanyára vitt az út.GPS szerint 8,2 km.Évával futni kezdtünk ugy a felénél,hátrahagyva Józsiékat.Hamarosan átértünk Pest megyébe,ezt tábla mutatta,innen felezõvonal is lett az úton.Egyetlen autó jött szembe,majd elértük az ugató kutyákat a majorságnál,és volt egy tábla is Pokoltanya felirattal,amit le is fényképeztem,igaz csak telefonnal,és fejlámpa segítségével-ha csak mondanám,úgyse hinnék el otthon hogy van ilyen nevû hely=)
Itt nápolyit kaptunk a pecsét mellé,már 23,1 km volt mögöttünk,3 óra 45 perccel az indulás után.Kis pihenés,után odaérnek Józsiék is,nemsokára haladunk tovább,egyenesen Szelére.9 km.Lemaradozok,elkezdek csoffadozni,aztán szerintem alszok vagy másfél km-t(!),és majd hasra esek a keresztezõ aszfaltútban. Sehol senki körülöttem. Egyetlen fényt látok messze a hátam mögött,meg remélhetõleg Szelét elég messze elõttem. GPS szerint tök jó helyen vagyok. Keresem a szõlõcukrot a táskámban,sehol. Hosszas keresgélés után a zsebemben lelem meg,de nem emlékszem arra hogy mikor vettem elõ,és bontottam meg.
Mindegy,menni kell tovább,hamarosan meglátok egy színesen villogó akármit,és nem túl hamarosan oda is érek. Pecsét,túrórudi,aztán usgyi.Szele szélén utolérem megint Józsiékat,majd a kocsmáig ismét leszakadok tõlük.Fáj a bokám,fáradt vagyok,még a feladás lehetõsége is megfordul a fejemben.Ám amikor kérdezik,akkor megyek tovább,helyeselek,és kérem a másik lapot.Az útvonal azonban más,nem kell valami patakparti dzsungelben harcolunk,mehetünk az aszfalton,ami követhetõbb,de sokkal inkább gyilkolja a talpat.Kapunk virslit teával,és veszek egy kávét,ami semmit sem használa. A szervezetem csak kiröhögi,és ismét ágyért kiabál.De nem kap,azért sem.

Elindulunk,itt már 5 fõre duzzadt csapattal,a Tápiószentmártoni elágazásba,ahol jobbra fordulunk. A közúti tábla szerint 7 km,GPS szerint a nekünk kellõ elágazás és ellenõrzõpont 8 km pici hajlatokkal tarkított(kb.3 db pici hajlatot kell ezalatt érteni) aszfaltút után jelentkezik. Ez a szakasz nagyon nehéz,ráadásul itt is lemaradok elég vészesen,és cikk-cakkban haladok elõre. De ez nem tesz túl jót a távolságnak,ami köztem és az ellenõrzõpont között van,ráadásul egyre több az autó. Leülök,majd lefekszek a hûs aszfaltra. Pofozom magam,szõlõcukrot dugok az arcom mögé,de az is elfogy. Újra elindulok rendesen,és lám-csak közeledek. Elszántan gyilkolom az aszfaltutat magam elõtt. Megpillantom egy autó fényszórójának fényénél Józsi zöld felsõjét úgy 150-200 méterre elõttem. Futni kezdek,közben egyre komolyabban pirkad. Beérünk az ellenõrzõpontra,04:45 kor,ahol gyümölcslével várnak minket. Innen kb 8 km még. A világosság felébresztett végre és már csak az lebeg a szemem elõtt,hogyan áztatom magam a gyógyvízben jó sokáig. Kanyargunk jobbra balra homokos szekérutakon,majd egy kis aszfalt,aztán megint földút,még egy utolsó kanyar,és végre elérjük a nagykátai termált,ahonnan integetnek lelkesen a célszemélyzetet képezõ nénik. Kerek 9 óra lett a vége.Megjelenik Lipák úr is,átadta a díjazást,én pedig kis szöszmötölés,és Józsiéktól való elköszönés után belecsobbantam a 37,5 fokos gyógyvizes ülõmedencébe,és ott áztam majd másfél órát. Fantasztikus volt. Közben bizonyára sokan beértek(utóbb derült ki hogy 26-an)de csak néhányan látogatták meg a vizet,köztük Rafter is,akivel kicsit eszmecseréltünk a melegvízben.

Összességében nagyon jó rendezésû túra egy olyan tájon,ami éjszaka borzasztóan monoton és unalmas. Becsülöm Lipák urat a töretlen lelkesedéséért,amivel megrendezi a túráit,és ahogyan megrendezi a túráit. Próbálja a hozzáállásával és szolgáltatásokkal kompenzálni,hogy másmilyen a táj,mint a megszokott hegyek-dombok-erdõk. Nekik ez van,ebbõl gazdálkodnak. És nagyon jól,jõvõre találkozunk Szolnokon!

vaddino

 
 
VagdalthúsTúra éve: 20092009.06.22 11:32:21
megnéz Vagdalthús összes beszámolója
Szent Iván-éji Sóút
Szolnok-Tápiószele, 32,1 km

Néztük a különbözõ meteorológiai honlapokat, hogy egyáltalán elinduljunk-e, az is felmerült, hogy felhívjuk Lipák Pistát, ott milyen idõ van?, de tudtuk, hogy ez lenne, ami végleg eldönti, hogy ott a helyünk, ismerve, hogy szívét-lelkét beleadja a rendezésbe. Most is így történt, s ez azt jelenti, hogy dacolva a csapadékeséllyel, kocsiba ültünk. Elõtte pygmea hívott fel, aki a Tiszavirág-túra keretében evezett és tekert, s állítása szerint pecsenyére sült. Az mindenesetre nem volt biztató, hogy Sülysáp határában állt el az esõ, megálltunk a benzinkúton, kávé, láthatósági mellny vétele, mire kijöttünk, utolért a víz. Ez van, most már nem megyünk vissza. Tápiószelén a vasútállomáson parkoltunk, volt kb. negyed óránk a vonatig, kiváló irodalmi feltöltõdést jelentett a telefirkált épület, elképesztõ bölcsességarzenál szórakoztatott. Szolnokig szépen megtekinthettük a vonatablakból, amint kint esik az esõ. Vidám kirándulásnak néztünk elébe... fõleg, hogy páromnak ez volt az elsõ 30-as túrája, de mindez nem elég, mert Gethe úr megjegyezte, hogy vasárnap lesz a Kõris körül 20 a Bakonyban. Asszonykám megkérdezte: abban mennyi a szint? E pillanatban máris adtunk 2% esélyt arra, hogy Tápiószelérõl Bakonnykoppányba autózunk majd. Szolnokig már 5%-ra ugrott mindez, ahogy értekeztünk róla.

Az utascsarnokban Lipák Pista a szokásos lelkesedéssel és árcsökkentéssel fogadott, közölte, hogy nem variálunk, mindenkinek 500 forint a nevdíj és kész, s mint kiderült, feleslegesen vásároltunk két mellényt, mert ott is kaptunk volna, de mindegy, jól jön az még máskor is. Több ismerõs is a helyszínen leledzett, így Petami helybõl megkínált Hubertussal, én pedig nem vagok bunkó, hogy az emberi kapcsolatokat sértésig romboljam. Reggelig úgyis kiizzadom. Bár annyira meleg azért nem volt, de így is vagy 13 km-t mentem csak pólóban és csíkosmellényben. Öten kezdtük meg a kirándulás végrehajtását, Vlaszij, Petami, Gethe és mi ketten. Szolnok határába érve mellénk gurult libakergetõvel egy kisebbségi fiatalember, és megkérdezte az öt láthatóságis, fejlámpás arc láttán: hol voltatok, tesó? Én igyekeztem a retorikát is ehhez igazítani a válaszadáskor: itt a városban és most megyünk tovább. És ezzel le is zárult az ismerkedés.

A legfontosabb tény: nem esett az esõ ekkor. Illetve, szinte észrevétlenül cepergett késõbb valami, de még a felvett fejkendõ sem lett volna szükséges. 5-ös átlaggal mentünk, ezt sikerült is tartani jó darabon. Mikor megjegyeztem, hogy már negyed távon vagyunk, majd harmad, erõt adott. Tetszett az itinerben a szántóföldi kultúrák kifejezés, mely azt célzott leírni, mik között haladunk. Ez a gyakorlatban kukorica-és búzaföldeket jelentett. Közben elment mellettünk a rendezõi autó, mindenkit megkérdezve, hogy rendben van-e? Le a kalappal!

Telihold és csillagos égbolt biztosan volt, csak nem láttuk. A pléh Krisztusig még volt 1-2 kanyar az útban, aztán Pokoltanyáig semmi. Ez 10 km csontegyenes, monoton menetelést jelent. Hát ez kemény volt, no, kb. 20 km táján némileg zombi-érzés fogott el, agy nélkül toltam. Ekkortájt már éreztem, hogy 50 km-t pakoltam a lábaimba, alvás nélkül, közben egy vezetéssel. Hosszan mentünk aszfalton, kb. 16 és 23 km-nél bizony jól esett az ülõ pihenés. Brutális volt felkelni és újra indulni. Teljesen mindegy volt, hogy közülünk ment-e valaki egy börzsönyi harmincast elõtte vagy sem, kezdtünk csoffadni. Az ötös átlag is már a múltba veszett, igaz, a pihenõk is faragtak az összsebességbõl. Vártuk a pirkadatot, amely többszöri éjszakai túrázós tapasztalataim alapján sokat dob fizikailag, de elég nehezen jött el a világos az elvileg legrövidebb éjszakán a felhõk miatt. De csak eljött lassan, és tényleg segített. Abban viszont nem, hogy Tápiószele közeledjen, valahogy stabilan tartották magukat a fények a távolban. Hajnal 4 körül még messzire hallatszott az elektronikus táncmuzsika ritmusképlete, s mintha diszkófényeket is láttunk volna. Aztán zene megszûnik, fény marad... jé, mi ez, Silent Disco, mint a Szigeten? Nem, az egy feszület, piros és kék futófényekkel, méghozzá az ellenõrzõpont jelzésére! Ez a hétvége okozott bizony meglepetéseket a pontokon! Betogyotgtunk a faluba, idõnk még volt bõven, nem siettünk cseppet sem, s titkon reméltem: valaki kivisz kocsival a vasútig, ami 3 km a céltól, hogy visszahozzam a kocsit, mit mondjak, fizetni kellett volna, hogy legyalogoljam. Mondanom sem kell, Lipák Pista segített, sõt nem csak nekem, alighogy kiosztott pár díjazást, már hozta-vitte is az újabb csoportokat. Hihetetlen ember, már csak miatta is érdemes újra és újra eljönni a rendezéseire, pontosítva õ és csapata rendezéseire. Egyéni ízû túra, kiváló szervezéssel, jól éreztük magunkat, de elfáradtunk, be kell vallani. Nem könnyû mûsor egy éjszakai alföldi harmincas, ugyanaz az izomcsoport dolgozik végig, így jobban is fárad, mentálisan is le kell gyõzni önmagunkat. A sikeres teljesítés nagy élmény volt, kinek azért, mert elsõ harmincas, kinek azért, mert duplázott a hétvégén. A virsli is jól esett a célban, a tea is, a külön vásárolt kávé pedig kellett, mert a volán mögött nem alhattam sajna Vácig.

Azt hiszem, a Téli Sóutat is ki kell próbálnom!
 
 
 Túra éve: 2008
RhiannonTúra éve: 20082008.07.09 14:15:22
megnéz Rhiannon összes beszámolója
Szent Iván éji sóút 50

Régen nem voltam már éjszakai teljesítménytúrán. Ez alkalommal újdonsült barátnõmet, Helgát sikerült beszerveznem magam mellé túratársnak. Õ még soha nem volt teljesítménytúrán, de ambíciói és pályaválasztása miatt elvárható volt tõle a sikeres teljesítés a hosszabb távon is. (nem kellett csalódnom) :-)

A szombat délutánt a tiszaligeti élményfürdõben töltöttük - rendesen sikerült leégni, ami után jött a para, hogyan fogom vinni a hátizsákot a pecsenyepiros vállamon.

Rengeteg készülõdés, túlszervezés (melyik táska, ne is táska, övtáska, nem jó, túl nehéz, 1 zokni, 2 zokni, leukoplast stb) elõzte meg a 9 órási rajtot. A láthatósági mellényt magunkra öltve nagy lendülettel indultunk el a többi túrázót követve.

A vasúti felüljárónál döbbentem rá, hogy te jó ég, biztos rossz itinert kaptunk, mert csak Tápiószeléig van rajta az útleírás és a pecsétrubrika.... rohanás vissza.. persze nem tudtuk hogy ez a standard eljárás. Másodszori rajtolás alkalmával találkoztunk Rafterrel, aki a Balaton kör egyik etapjáról érkezett. Kíváncsi voltam mikor ér utol minket.

A 20 perces kitérõ miatt még nagyobb lendülettel indultunk neki, és végre sikerült kijutni a városból is. Az este kellemes volt, a tempónk feszített, Helga igen-igen fel volt dobva. Mobiltelcsivel próbáltunk legalább egymásról fotókat készíteni.

Az elsõ 16 km-t 2:30 alatt sikerült megtenni (6-os tempó felett), sorra elõztük az embereket.
Egy idõ után annyira elfogytak az emberek elõlünk, csak egy magányos túrázó maradt, akit nem akartunk szem elõl téveszteni, mert nem igazán bíztam a sötétben való tájékozódó képességemben. Akárhányszor kicsit eltávolodott tõlünk a srác, kicsit belefutottunk, végül kb. 26 km-nél utolértünk, elnézést kértünk a látványos üldözésért, és Tápiószeléig együtt mentünk.
A hosszú betonos szakasz volt a legkellemetlenebb, de a jó ellátás feledte velünk a talpfájást.

Tápiószelére érve azért már csökkent az enjoy-üzemmnód, a demoralizálódás jelei látszódtak már rajtunk. Átvettük a kitûzõt, a szelei csapat szép kis mappáját, ami már az Aranyszarvas 50-rõl ismerõs volt, magunkhoz vettük a tápot, és irigykedve néztük a túrát befejezõ, sörözõ, pálinkázó embereket, míg mi elkértük a kiegészítõ itinert. Közben még ismerõssel is találkoztam, László Szilviék tolták a SzuSóBuhát. (max respect a triplázóknak).

Elgémberedve, fájva indultunk neki a folytatásnak, amit abszolút rosszul éltünk meg. Elõször is, alig találtunk ki a faluból, majd a Tápió partján a lekaszált füvet rugdosva még inkább elment a kedvem az egészrõl. Az sem tetszett, hogy a közel 18 km-en már csak 1 db EPt iktattak be. A nedves dzsindzsa, majd a nádas hatására már a sírás kerülgetett, de nyomtuk tovább ahogy bírtuk.

Erdõkertes elõtt sikerült legyõzni a holpontot, végigkocogtuk a kis falut egészen az iskolaépületig, ahol is immár a hajnali nap sugarainál lecsücsültünk kicsit. A homokos talajon kellemetlen volt süppedezni, fõleg hogy egy idõ után elveszítettük a jelzést is, de egy helybeli ember megerõsítette hogy jó helyen járunk.

Nagykáta igazi megváltás volt számunkra - és a gyógyvíz zseniális (a csomagot a strandcuccal feladtuk elõre). Elterültünk a melegvízben, és relaxáltunk. Nemsokára megérkezett Rafter is. Percre pontosan egy idõt mentünk - 9:55-t.

Szerencsére nem sikerült elvennem Helga kedvét a teljesítménytúrázástól, de az igaz, hogy elsõ választásnak ez a legszerencsésebb túra. A rendezés, ellátás kiváló volt, de a hosszabb távot csak elszántaknak ajánlom.
 
 
EsztiTúra éve: 20082008.07.09 13:26:37
megnéz Eszti összes beszámolója
Só út, mint a SzuSoBuHa második távja

A keleti pályaudvarra siettünk, és ott vártuk be még két társunkat, akik csatlakozni kívántak az éjszakai túrához. Meg vettük a jegyeket oda és vissza is. Mikor a fiúk megérkeztek vártunk kicsit, hogy kiírják a vonatunkat, majd felszálltunk. Mivel már a napot áttúráztam, azért gondoltam az lesz a legcélravezetõbb, ha pihenek a vonaton. Persze ez nem jött össze, mert mindannyian eléggé fel voltunk dobva. Hamar kiürült a vagonunk, így már bûntudat nélkül hangoskodhattunk (lehet, hogy köze volt ehhez annak, hogy épp ekkor szellõztettük a lábunk?).
Szolnokon, mikor neveztünk, már csak 2 láthatósági jelvény jutott nekünk, de nem bántuk. Eleinte lassan indultunk el, lassan jutottunk ki a városból. Kb.5-ször álltunk meg, csak azért, hogy a zseblámpákat elõvegyük (7-en voltunk). Ezután rákaptunk az ízére, és magunkhoz képest nagyon jól haladtunk. Mivel eléggé késõn indultunk, ezért többünk nem az elsõ pontnál kapta meg a csokiját, mert az már elfogyott.
A táj szépségeirõl nem tudok ódákat zengeni, mert csak a mellettünk lévõ kukoricást, és napraforgó táblákat érzékeltem, illetve felettünk a csillagokat. Bezzeg a fiúk kifinomult szaglása mindig megtalálta, ha az út mentén egy-egy kender tõ nõtt.
A fáklyákkal való pont jelölés nagyon hasznosnak bizonyult, mert már távolról észre lehetett venni õket. Úgy a túra közepe táján már erõsen kezdtem érezni a km-eket a lábamban, így egyre lassultam, és a hátsó bolyba szakadtam. Itt megemlékeznék egy roppant „kedves” túratársnõrõl, akit egybõl elõre engedtünk, amikor beért, de mégis olyan bunkón beszélt velünk, mintha õ lenne a mindenség közepe, mondván, hogy õ SzuSoBuHás, és siet, ne tartsuk fel (ha ekkor ilyen volt, akkor milyen volt a harmadik táv végére?).
Egy idõ után elszakadtam a többiektõl, de nem bántam, mert jól lehet a szabadban, magányban énekelni. Az ellenõrzõpontnál bevártak, de innen nem tudtam a narancslé ellenére sem az élboly tempóját tartani. Középen ragadtam egyedül. A többiek vagy nagyon elõtte, vagy nagyon utánam voltak. Ekkor elszakadta cérna nálam, és a fáradság miatt vagy félórát sírtam (ez nálam általános, ha fáradt vagyok), és a célig már meg sem nyugodtam. Az utolsó ellenõrzõpontnál bevártam a hátsóbolyt, és velük haladtam tovább.
A céltól kb.10 méterre meg álltam letörölni az arcom, hogy kinézzek valahogy, mikor célba érek. Nagyon fáztam, pedig én még a jobban felöltözöttek között voltam. Tudtam, hogy én nem megyek tovább a BuHa távra (vagy mégis?). A céltól még 2 km-re volt a vonat, amit csak úgy értünk el, hogy egy helyi járatra felszálltunk.
A vonaton mindenki aludt egy társam kivételével, akinek a vonatjegyeket átadtam, aki így késõbb a kalauznak egyszemélyes pantomim elõadást tartott mikor azt mutatta, hogy ki a 4 diák, a 2 felnõtt, és az 1 26 év alatti utas.
A keleti pályaudvaron kettéváltunk. A fiúk mentek a következõ rajthoz, én meg hazafelé vettem az utam Csepelre…

(folyt. A Buda határán túránál.)
 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.07.08 00:07:23
megnéz kekdroid összes beszámolója
Szent Iván éji sóút

Rohanunk Kerek repkénnyel a Keletibe. Ej, de ismerõs helyzet. A nagy rohanás közben azért veszünk egy-egy szelet pizzát, standard étek nálunk ez túrák elõtt-közben-után. A túrára két volt szobatársamat is sikerült elhívni, ez lesz elsõ ttúrájuk, egyikük, Supi már a vonatnál vár minket. Útközben elbeszéljük Szurdokos pontõrködésünk eseményeit, Újszászon felszáll másik útitársunk. Elsétálunk a szolnoki nagyboltba, ahol sikerül jó sokáig sorbanállni a pénztárnál, amire visszaérünk az állomásra, már szinte rajtolhatunk is. Vakond87 sporttárssal egészül ki még csapatunk. Nevezés, pontban kilenckor indulás. Átkelünk a felüljárón, szoktatjuk magunkat a hosszú egyenesekhez. Valahol végre lekanyarodunk a fõútról, szépen sötétedik, amire elérjük a vasutat, leszáll az éj. Irány Abonyi út vasúti megállóhelye, ahol talán már csak a hatvani személyvonatok állnak meg. Vagy lehet, hogy azok is csak lassítanak. :)

Itt van az elsõ ep. és itt fordulunk rá a tulajdonképpeni Sóútra. Hosszú, egyenes út, a szolnoki átkelõhelyrõl vitték régen a sót Budára, ma már csak a helyi gazdák járják traktorral, néhány környékbeli, aki rövidebb utat tud a másik faluba és persze a túra résztvevõi, évente két alkalommal. Most éppen mi is itt vagyunk, megyünk, szántás-vetés mellett, elõre Tápiószelére. Beszélgetünk, féltávig nem is állunk meg, ott viszont nagyon jól jön, hogy Kerek repkény elhozta a polifoamot, így legalább nem kell a vizes fûben ücsörögnünk. Átkelünk a jó öreg 750 kV-os távvezeték alatt, rendkívüli látvány, de most egyáltalán nem hallatszik a zúgás. Jön a hosszú országúti szakasz, nem történik semmi különös egészen a kutyás tanyákig, ahol elég elnézni a házak felé és máris sok-sok világító szempár köszön vissza a sötétben. Jó kis látvány. :)

Talpalunk tovább, lassan fogynak az ellenõrzõpontok, csoki, nápolyiszelet, innivaló is jár ellátásként. Valahol egy pontõr kérésünkre lefényképezi kis társaságunkat. A mûút után az utolsó valahány kilométer viszont nagyon nyögvenyelõsen megy csak. Tápiószele fényei ott vannak elõttünk, nagyon messze, de számok tekintetében egészen közel. Vakond87 itt dönti el, hogy hagyja a SzuSóBuHa kupát, inkább hazamegy, nem ér annyit az egész, hogy még egy nap szívassa magát. Kartársaim arcán is látszik a fáradtság eléggé, de nagyon lelkesek, és mivel Repkény is itt van velünk, nem szólnak egy szót sem, hogy fáradtak. Viszont amikor megállunk pihenni, egybõl dõlnek, mint az õszi búza. :) Nagy sokára elérjük az utolsó ellenõrzõpontot, tartunk egy utolsó pihenõt. Aztán becsoffadunk a célba, Repkény csak álmos, Supi és Norbi álmos és fáradt, Vakond87 fáradt és kidörzsölõdött, én szintén csuda álmos vagyok.

Minden álmosság ellenére teljesen vidáman érünk be, leültetnek, hogy majd adják a díjazást, megesszük a virslit, eltesszük a sütit ínségesebb idõkre. Majd várunk egy ideig, aztán rájövünk, hogy így elmegy a vonat, amivel még elég jól visszaérünk a pontõrködésre (úgy, hogy elõtte még enni is tudjunk venni). Vakond87 segítségével mindnyájan megkapjuk a díjazást (nem semmi molyolás megy az asztalnál, pedig már beérkezõ sincs egy ideje), utána irány a hosszú út Tápiószelén keresztül. Találkozunk Cejassal, nem egészen õszinte a mosoly az arcán, amikor mondja, mi vár még rá Nagykátáig. Aztán sietünk, az utolsó párszáz métert megfutjuk és éppen elérjük a vonatunkat, amelyen mély álomba zuhanunk a Keletiig. Az idei Sóutat nehezebbnek éltem meg, mint az eddigieket, pedig az idõ ideális volt, a társaság lelkes - köszönöm mindenkinek: Kerek repkénynek, Vakond87nek, Supinak és Norbinak -, a pontõrök kedvesek, mint mindig. Nem tudom, hogy bírtam volna, ha a Szurdokon nem csak pontõrködöm, hanem szombaton csinálom meg.
A hétvégének pedig még mindig nincs vége...

-Kékdroid-
 
 
JakabTúra éve: 20082008.07.03 16:07:01
megnéz Jakab összes beszámolója
A Szusóbuha részeként a Szurdok túra befejezés után Pomázról át kellett autóznunk fél Budapestet, hogy az M5-ön keresztül leérjünk az Alföldre. Tápiószelén durván 7 óra körül landoltunk ha jól emlékszem, és megkerestük a Faház bisztrót, jegyeztük hollétét, majd megkerestük a vasútállomást is, ahonnan járatunk indult Szolnokra, a rajthelyre.

Mire mindent megnéztünk, vonatindulás, érkezési hely, kocsi leparkolás, stb, és felszedtük magunkra az éjszakai túrához való cuccokat, bizony majdnem 8 óra lett. Tamás már rám is szólt, hogy igyekezzek, mert én még pisilni, kenekedni akartam, de az állomás 2,5 km-re volt. Nos bemelegítésként erõs tempóban odagyalogoltunk.

A vonat fél kilenckor indult, és bizony negyed tízre ért be Szolnokra. Már aggódtunk, hogy milyen sokat megyünk, és reménykedtünk, hogy kanyarog, meg nagy bõ íveket tettek a sínekbe, és visszafele nem lesz ilyen hosszú az út gyalog. (De bizonyhogy az lett!) Némi öröm volt az ürömben, hogy a kalauznál tudtunk jegyet venni, illetve nem is adott jegyet, csak a jegyár harmadára lealkudott összeget tette zsebre. Mindenki jól járt, és boldog. :-)

Az állomáson már gyülekeztek az éjszaka vándorai, mi is gyorsan neveztünk, és elindultunk az itiner szerint. De aztán a városból kiérve az elsõ tanyánál el is keveredtünk picit. De persze csakis azért, mert a többieket követtük. Aztán meglelve a helyes irányt, nekivágtunk a "Sóút"-nak, Szentiván éj jegyében.

Végtelennek tûnõ földúton baktattunk. A telihold csak mese volt, kellettek a lámpák. A hosszú monoton idõutazásban az izgalmat csak a kukorica-búza-napraforgó táblák váltakozása adta.

Az éjszaka 2 óra körülre tervezett érkezést már jó régen elvetettük, mert ez a 30 km sosem akart elfogyni. Nem beszélve arról, hogy Maci a hosszabb, 50 km-es távot akarta teljesíteni.

Egy kb. 7 km-es aszfaltozott út kivételével mezõkön mentünk keresztül, de az aszfalt is csak nekem volt vigasz. Tamás egy idõ után már belefutott a gyaloglásba, nehogy elaludjon. Nekem már mindenem fájt, többek között a talpam, a térdem, és a derekam is nagyon. Agyban és lélekben teljesen jól voltam, Tamás is nyûgös volt, nem akarta, hogy beszéljek, sõt szerintem nem akart már semmit, csak azt, hogy vége legyen.

Maci kikészül. Eddig is tudtuk, hogy puding, (persze a száznál jóval több túrája, és remek túraidõi, no meg a rengeteg kupája a bizonyíték) de itt aztán végképp kiderült. Agyilag nem bírja a monotonitást, lábilag meg utálja, hogy nincs hegy. Szóval folyamatosan dumáltam neki, de azt hiszem ennél jobban túrát még nem utált.

Végül beértünk Tápiószelére, (fél négy körül) ahol Maci is úgy döntött, miután kellõképpen megfájdult már a talpa, hogy a virsli arcunkba tolása után marad velünk, elég lesz neki a "rövid" táv. Miután a kocsmában megkaptuk a kaját, oklevelet, kitûzõt, kivittünk még néhány sebesültet az állomásra, elindultunk következõ túránk színhelyére: Budapestre.

Folyt.köv. Buda határán.

 
 
timiTúra éve: 20082008.06.30 10:54:34
megnéz timi összes beszámolója
Szent Iván éji sóút extra 50 km

Az ablakon kinézve tippelgetek: övtáskás férfiak – talán; balerinacipõs hölgyemény – kizárt; bakancsos srác hatalmas kézilámpával – biztos! Lassan elindul a vonat és jó óra múlva Szolnok állomáson népes csapat indult a váró felé nevezni. Eligazítás, csomagleadás, utolsó simítások: övtáska, cipõfûzõ, fejlámpa, térkép. Na, indulni kellene. Utolsóként nevezve 10-kor indultam, még egy futó maradt az állomáson társát várva.

A 9 óta folyamatosan induló túrázók élõ szentjánosbogár-láncot alkottak az úton. Nagyon sietni nem tudtam volna, mert a pontok „normál tempóra” nyitottak. Az elsõ EP (csoki) után az út kiegyenesedett és ahogy azt egy sóútnak illik, még vagy 25 km-en át így is maradt… A 2. EP-n víz, kis beszélgetés, megtudtam, hogy már csak egy ember van elõttem.

Még soha nem túráztam/futottam az Alföldön, és noha olvastam beszámolókat, ledöbbentett az útvonal. Kilométereken át egyenes út, mely csak épp annyira ívelt jobbra vagy balra, hogy az út menti fáktól ne lehessen látni a következõ EP-t jelölõ két fáklyát. Ha pedig meglett a fény, még 10 perc futás után sem tûnt közelibbnek. Idõközben felkelt a hold is, néha megálltam és lekapcsolt lámpánál hallgatóztam. Mindenhol baglyok beszélgettek, késõbb pedig a lámpafényben repültek elõttem. Kocsi hátulról, lassít, a fõszervezõ az. Gyorsan (!) megyek, a pontok nem lesznek nyitva, ha tartom a tempót. Övtáska le, lámpa le, hanyattfekvés az úton, 15 perc fakultatív hullócsillag-nézés bónusz tücsökzenével.

Pokoltanya elõtt passzív harc a helyi puli-kuvasz õrséggel (gyõzött a vakító fejlámpám és a fenyegetõ „azanyád”), ezután a szomszéd település tûzijátékát csodálhattam meg, majd szembõl érkezõ autó fényei – a pontõrök jöttek. Frissítés és 3 km múlva már a tápiószelei kocsma elõtt kiáltott a versenybíró, hogy arra menjek. Megkérdezték, hogy hol voltam, mert már rég itt kellett volna lennem… érdekes arcot vághattam. A bisztróban luxus ellátás: virsli teával, lekváros tekercs, õszibarack. Megtudtam, hogy a következõ, 7 km-re lévõ pont majd 3 óra (!) múlva nyit csak ki. Mivel futásra öltöztem, a versenybíró kisegített egy széldzsekivel. Életmentõ volt, köszönöm szépen! Közben beérkezett a futópáros is, lassan pedig az elsõ túrázók. Mindenkit ledöbbentett a kényszerpihenõ híre. Mivel itt volt a rövid távosok célja, mindenki kapott kitûzõt és oklevelet, plusz a második útszakasz itinerét. A térkép éles ellentéte volt az elsõnek: kanyar jobbra, kanyar balra, többnyire jelzés nélküli úton. Ezután már alaposabban végignéztem a beérkezõ embereken, keresgélve a megfelelõ társat – ketten mégis csak jobb eltévedni…

3:15-kor kisebb csoporttal, lemerevedett lábakkal, dideregve indultam neki az utolsó 18 km-nek. Futásról szó sem lehetett. A Tápió partján ért minket a hajnal. A nád között fürjek pity-palattyoltak szorgalmasan, mi pedig lekapcsoltuk a lámpákat. Igyekeztem felvenni az elõl haladó srác tempóját, a többiek elmaradtak mögöttünk. Késõbb jobbról hallottunk hangokat, arra tartva átvágtunk a dzsindzsáson és nagy nehezen egy földes „fõútra” értünk. Sehol senki. „Kocogjunk? Kocogjunk.” Végül csak belefutottunk a kis csapatba, majd perceken belül meglett az EP is. Ilyen lassúnak még soha nem tûnt 7 km. Frissítés és innen már végig Attila társaságában folytattam az utat. Ritkán kocogtunk, viszont a tempó nagyon jó volt. Nyomta is rendesen, mert el akarta érni a pesti vonatot és a Buda határán 50-es rajtját. Rajtam nem múlott, kiléptünk egy kicsit. A nagykátai befutóig pont már nem volt, néha csak úgy találomra próbáltuk tartani az irányt – több-kevesebb sikerrel. Mindenütt kis települések, üdülõk és rengeteg homok. Kellemes beszélgetés közepette értük el a várost és a strandfürdõt. 6:20. Gyors strandnézés, oklevél, gratuláció, csomagfelvétel. A békéscsabai futók elõttünk értek be, ügyesek voltak!

Sietve trappoltunk az 50-kor induló vonathoz. Az állomáson kicsit furcsán néztek ránk. Rajtam rövidnadrág volt, csak a lábszáram volt agyonvagdosva/csípve, de Attila hosszú futóján az egész éjszaka növényvilága felsorakozott. A cipõk szétázva a hajnali harmattól, porosan-koszosan szálltunk fel a vonatra. A Déliben búcsúztunk el, remélem a tervei szerint alakult a vasárnapi túrája is. Kellemes társaságnak bizonyult, köszönöm, hogy elviselt az út végén!

A túra ellátottsága minden igényt kielégített. Folyamatos étel-italpótlást kaptunk, a pontõrök kedvességérõl és segítõkészségérõl nem is beszélve. Ha csak a futókat érintette volna a pontnyitás problémája, egy szót sem szólnék, hiszen nem nekünk szervezték. A haladósabb túrázók azonban velünk együtt várakozni kényszerültek. Ha jövõre változna valamit a helyzet, újra jönnék.

Pestrõl még egy óra vonatozás várt rám. Desiro ide vagy oda, ezeken a vonatokon nincs normális fejtámasz! Az ablakpárkányra könyökölve próbáltam aludni, kb. 20 másodpercenként felriadva, nehogy elaludjak. Teljesen kómás állapotban szálltam le az állomáson. Szédelegve, sûrûn pislogva botorkáltam, egy pillanatra még a taxi is megfordult a fejemben… Áá, milyen ciki lenne már – hazafuvaroztatni magam, amikor más már a következõ 50 km-ét gyúrja? Nem biztos, hogy ebben az állapotban én képes lennék rá…

Gratulálok minden teljesítõnek és elismerésem a SzuSóHuBa kupa résztvevõinek!!!

 
 
 Túra éve: 2007
kekdroidTúra éve: 20072007.06.25 11:12:09
megnéz kekdroid összes beszámolója
Szent Iván Éji Sóút Extra

Ugyan nincs kora reggel, én mégis kissé álmosan nyújtom át vonatjegyem a peronzár õrének, aki fontossága teljes tudatában, igen aprólékos munkával nyom pecsétet jegyemre. Régen utaztam már Szolnok felé, figyelem az alföldi tájat, amelyen keresztül éjszaka gyalogolni fogunk. Útitársammal megállapítjuk Szolnokon, hogy aki most leszáll a vonatról, az jó eséllyel a túra résztvevõje lesz és majdnem igazunk van. Az állomás óriási csarnokában könnyû észrevenni a rajt helyét, ahol pillanat alatt nevezünk (600 Ft volt a nevezési díj az elõzetes kiírással ellentétben), én pedig a szervezõk által biztosított láthatósági mellényt veszem fel, ezért a gesztusért külön köszönet nekik.

Pontosan kilenc órakor a fõrendezõ úr meneszti a mezõnyt, ezzel egy sor "világítós" öltözetû ember lép ki az állomásról, köztük mi is. Szolnokról aránylag könnyedén kijutunk, egy helyen bizonytalankodva, ahol egy sporttárs mutatja meg a helyes irányt. A 32-es utat rövid ideig követjük, majd mindenféle gazdasági épületek mellett elhaladva megközelítjük a Szolnokról észak felé vezetõ vasútvonalak (120a, 82, 85) közös szakaszát. Ennek mentén érjük el az elsõ ellenõrzõpontot, Abonyi út telepét, ahol is ostyaszeletet kapunk a pecsét mellé. Menet közben feltûnik, hogy milyen szép az alföldi napnyugta, amelynek a teljes folyamatát láthattuk, valamint, hogy a magasfeszültségû távvezetékek is jól mutatnak egy-egy beállításban.

Az egykori sóút nyomán haladunk tovább, meglehetõsen jó tempóban. Fasor kíséri utunkat egy darabig, néha még szabályosan felfestett piros kereszt jelek is feltûnnek. Ami még feltûnik, az a távolban szépen fejlõdõ vihar, most nem lehet szó vakuzásról, vagy mindenféle szórakozóhelyek fényeinek villogásáról. Ez bizony vihar és lehet, hogy nem lenne szerencsés, ha erre kanyarodna. Végül nem jut el felénk, viszont impozáns fényjelenségekkel színesíti az éjszakát. Lámpát csak néha használunk, azt is inkább a terepviszonyok miatt, mert a nyílegyenes út követése nem okoz nehézséget a hold és a csillagok fénye mellett. Második ellenõrzõpontunkon ásványvizet kapunk, a pont kivilágítását itt a fáklyák fénye mellett az autó néha felvillanó lámpája jelenti. Innen lámpa nélkül lehet gyalogolni, az út minõsége enegdi végig, hogy elég legyen az éjszakai tájat figyelni. Itt mutatkozik meg, hogy az éjszakai túrázás nem csak azt jelenti, hogy az ember a körülötte lévõ árnyakat látja, messzebb falvak, tanyák fényei jelzik a láthatár peremét. Mûszakilag figyelemre méltó létesítmény alatt is elsétálunk, ha jól vetem össze más térképekkel, akkor ez a Zapadnoukrainszkaja-Albertirsa közötti 750 kV-os távvezeték.

A hármas számú pont már messzirõl látszik, mi rövidesen oda is érünk, az igazoló bélyegzõ mellett itt egy olyan francia nevû péksüteményt kapunk, amelynek a nevét úgyis elrontanám, mindenesetre jólesett. Hosszú betonúton kell továbbsétálni, ez eléggé megviseli kollegám talpát (ezért húztam én cipõ helyett bakancsot, na meg a végén lévõ homokos utak miatt), kissé visszaveszünk a tempóból. Néha autó húz el mellettünk, mindig szépen lelassítva (talán a mellény miatt? :)) Pokoltanyáig ezentúl nem sok említésre méltó esemény történik, esetleg az, hogy átlépjük a megyehatárt és Pest megyében talpalunk tovább. Az ellenõrzõponton gyümölcslé vár, túratársam rövid futómûigazítást végez, ennek eredményeképp még rosszabb lesz neki, de hõsiesen tûri. A mûutat itt elhagyjuk, karóba húzott láthatósági mellény is mutatja az irányt, de elõtte a pontõrök is elmondják, merre van a helyes út. (Egyenesen.) A Tápiószele elõtti utolsó pontig még mindig eltéveszthetetlen az út, itt nekem van egy rövidebb holtpontom, de a Dózsatelep határában õrködõ ponton kapott csoki gyorsan feledteti ezt. A kedves pontõröktõl magyarázatot kapunk az egy ideje hallható mulatós jellegû zene (?) forrásáról.

Tápiószele innen már csak pillanatok kérdése, hamar elérjük a falut, azon belül is a Faház bisztrót. Itt útitársam, talpa állapota miatt kiszáll, pontosabban teljesíti a klasszikus, 32 km-s távot. Nagyon szimpatikus az ötlet, miszerint elég itt eldönteni, melyik távot választja az ember, a hosszútávosok is megkapják a rövidebb táv díjazását, valamint egy plusz lapot, leírással, térképpel. Sporttársak jönnek, kedves ismerõsök: Peták tanár úr, a Mátrai Csillagok csapata: Zoli, valamint Anita és Bálint, utóbbi ketten Erdélybe menet "beugrottak" túrázni egyet :); megérkezik a minket a Falasok(k) túra után elfuvarozó sporttárs is a feleségével. A szolgáltatásként kapott virsli és tea mellé még iszom egy kávét, elbúcsúzom mindenkitõl és amint lehet, elindulok. (A pontnyitás miatt kicsit várni kellett a továbbindulással.)

Sikerül rögtön Tápiószelén egy kis elkavarást vinni a dolgokba, megtéveszt a kettõs villanyoszlopnál való balra kanyarodás, pedig egy ott lakó hölgy még szól is, hogy zsákutca. Két sporttársat is sikerül magammal "vinni", ezúton is elnézésüket kérem. A helyes útra rátérve már semmi gond nem volt a tájékozódással, a Tápió partja megvan, a híd is, kicsit késõbb pedig (jó magas náddal benõtt szakaszok után) a zöld jelzésre is pont jó helyen sikerül rátérni. Tápiószentmárton üdülõtelepén elõször dalolva elsétálok a kiírás szerinti pont helyén, tavalyelõtti emlékeim figyelmeztetnek, hogy a buszmegálló már az ep. után következett. Visszamegyek, már több érkezõ túratárs is ott van, egyikük épp mondja, hogy ha az éppen odaguruló autó nem a pont, akkor megnézi, hátha a strandnál van. Nem kell kitérnie, éppen a pontõrök jönnek, éppen fél ötre, azaz pontnyitásra. Kapunk bélyegzést, üdítõt és egy kis eligazítást is az útvonalról.

Közben szépen lassan egészen világos lett, elrakom a fejlámpát, már Tápiószele óta nem használom, csak lóg a nyakamban. Hosszú aszfaltozott útszakasz után letérek a zöld kereszt jelzésre, homokos út, cserjés, ritkás erdõben. Az a benyomásom, hogy ez mûveltebb táj volt valaha, de hagyták kissé elvadulni. Az út mindenesetre teljesen járható, bár homokon kell gyalogolni (még egy érv a bakancs mellett, persze ez teljesen egyéni). Kicsit kilépek, sietek, hiszen nyolcra Pestre kell érnem, megígértem volt szobatársaimnak. Ehhez korán ott kell legyek Nagykátán, a strandon, ha még fürdeni is akarok. Ez a gondolatmenet sarkall sietségre, közben kisebb tanyák mellett haladok el, mindegyiknél kutyák ugatnak meg, egy helyen bele is "írom" a homokba, mert két borjúméretû példány áll elõttem vagy száz méterre. Õket nem látom többet, Erdõszõlõre beérve viszont egyszer csak két kutyát hallok mérgesen csaholva mögém jönni, gyorsan megpördülök, látom, egyikük sem nagyobb egy kisméretû sámlinál.

Ilyen "kalandok" után nemsokára kiérek Erdõszõlõrõl, errõl a Nagykátához tartozó kis településrõl, némi aszfaltkoptatás után földutakon követem a szalagozást. Túrázó nyomát nem látom a homokban, sõt, gyalogos nyom sem nagyon van, az is kisméretû és valahol elkanyarodik. A szalagok kitûnõ helyen vannak, nyugodtan bízhatok bennük. Nagykátára érve még kanyarogni kell egy nagyobb nyílt területen, a nap már régen felkelt, de még nem tûz, nagyon kellemes idõ van. (Egész este ideális túraidõ volt, néha kissé hûvös.) A városban képzeletbeli célegyenes, észreveszem a strandot, befordulok, és ... és ... és nincs ott senki, a strand személyzete bent beszélget. Hoppá, hogy egy klasszikust idézzek. Korán jöttem, ránézek a telefonomra, 6:08. Nézelõdök jobbra, balra, egyszerre megjelenik egy hölgy, mintha tavalyelõtt is láttam volna ugyanitt. A szomszédban lakik és mondja, hogy meglátott, miközben kávét fõzött és egybõl jött ki, köszönet érte! (Bár, a cél nyitási idejét jó lett volna feltüntetni a lapon.) Kapok tõle bélyegzõt és beenged a strandra, egybõl a gyógyvizes medencét nézem ki, nagyon jólesik a fürdõ, nagyon kedves gesztus a rendezõk részérõl. Viszont a vonatom megy, úgyhogy negyedóra elteltével gyorsan átöltözök, közben jönnek a gyorslábú sporttársak.

Az igazolólapot odaadom a hölgynek, azt mondták neki, ne adja át a díjazást senkinek, nem is akarom elfogadni, majd küldik postán, ezt külön köszönöm, én pedig sietek a vasútállomásra, pont elérem a vonatot.

Köszönöm a túrát, nagyon jó a rendezés, szép az útvonal (fõleg ilyen tiszta idõben) és külön jó ötlet a fürdõzés a célban (jövõre nem ígérkezem el vasárnap reggelre :)), továbbá gratulálok minden táv minden teljesítõjének.

(Kiegészítõ megjegyzés: utólag levél kíséretében megkaptam a díjazást, köszönet érte!)
 
 
KöbarkaTúra éve: 20072007.06.24 14:05:08
megnéz Köbarka összes beszámolója
Mi szükséges egy kellemes éjszakai teljesítménytúrához ?
Forró nyári meleg utáni csendes éjszaka, jó szervezés, sok ismerõs túratárs, és természetesen a személyes megjelenés.
Mindez megtörtént.
A nappali meleg után teljesítménytúrára kiválóan alkalmas idõjárás. Enyhe szél, még a zivatarfelhõ is amit láttunk másfele vette irányát.
A szervezõk gondoskodása a fényvisszaverõ mellénnyel bölcs elõrelátásról tanúskodott. Minden ellenõrzõ ponton adtak a túra pavlovi reflexeinek kialakításához enni-inni valót: ide máskor is érdemes eljönni. Eltévedni a sötét ellenére nagyon nehéz volt, hiszen a régi sóutak hosszú egyeneseit eltéveszteni csak igazán nagy figyelmetlenséggel lehet.
A négy év rendszeres teljesítménytúrázása után lassan megfogom tanulni a túratársak neveit is, hogy beszámolóimban meg tudjam õket örökíteni. Jól esik egy-egy kézfogás, mosoly, érdeklõdés.
A személyes megjelenéssel pedig mindezeket lehet érzékelni. Megtapasztaltuk a régi 4-s fõútvonal macskaköveit, a környezet rendkívül szélesskálájú nem szmogcentrikus illatait (kukoricás, napraforgó, szalma, istállószag, akác, mezõ, ...), a félhold fényénél az elemlámpa szükségtelenségét.
Elfáradtunk, de csodálatos volt.
 
 
 Túra éve: 2006
Rush2006Túra éve: 20062006.07.17 15:11:31
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Várt az elsõ éjszakai túrám a Sóút. A vonat az egyik állomáson legalább 20 percet állt, és így kissé megkésve de kb. 3/4 10-kor sikerült neveznem. Egy elemlámpa volt nálam, azt is még az egyik Galgástól kaptam, és gõzöm nem volt hogy mikor merül le, szóval paráztam keményen:) Egyedül indultam, majd sikerült beérni egy kisebb csapatot. Az egyik srácot ismertem a tegnapi túráról, mert õ volt a 2. pontnál a pontõr, így hozzájuk vágódtam, a srác totál kiakasztott.. Semmi elemlámpa nem volt nála, és nyomta mint az õrült, nem gyõztem világítani mögötte, nehogy elbotoljon szegénykém:)) Le is hagytuk szépen a többieket, de a pontokon mindig bevártuk õket, és így összesen legalább 1, másfél óra ráment erre.... Számomra a legkeményebb szakasz a 8 km-es aszfalt volt, itt kicsit le is sántultam, mivel egy piszok nagy hólyag szépen kiújult a lábamon.. Voltak holtpontjaim is, az elalvás határán voltam többször is, elõttünk egy 11 fõs csoport nyomta keményen. Alig vártam már hogy beérjek a várva várt célba, Szelére. Itt virslit ettünk, megtankoltam magam teával, és szomorúan néztem a lábamra, amit xarrácsípkedtek a szunyogok.. A rétnél rengeteg volt.. De boldog voltam, hiszen sikerült teljesítenem az elsõ éjszakai túrámat, és ezzel az örömmel tértem vissza nyaralni Szoboszlóra :-)
 
 
 Túra éve: 2005
Frei BergerTúra éve: 20052005.10.24 23:13:38
megnéz Frei Berger összes beszámolója
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/szent_ivan_eji_sout/szent_ivan-eji_sout.htm (képek is)

Szent Iván-éji Sóút

Szolnok-Tápiószele-Nagykáta

2005. június 18-19, indulás 21.45, érkezés 8.30. Gyalogos táv: 52 km

A Teljesítménytúrázók Társasága honlapján szereplõ kínálatból választottam: éjszakai is, alföldi is, néha jót tesz egy hûsítõ gyaloglás nulla méter szintkülönbséggel. A Sóútról csak az igazolólap hátoldalának tájékoztatójából tudtam meg, hogy már a népvándorlás idején is használták, Szolnoktól a Megyeri révig, tehát a Tiszától a Dunáig vezetett; a Máramarosi havasokból a Tiszán leúsztatott sót szekerek szállították Pest felé. „Az õsidõkben afféle egyenes pusztai csapás lehetett, „toronyiránt”, egyenes vonalvezetése ekkor alakulhatott ki… Az egykor forgalmas kereskedelmi út mellett 10-15 km-nyre egymástól voltak az útszéli csárdák, vendéglõk…”, és számos út menti kereszt. Hogy miért pont Szent Iván, nem derül ki, ráadásul az csak egy héttel késõbb, június 24-én lesz.

Mindig örülök, ha vonattal utazhatok a túrára. Zircrõl két átszállás és hat óra a 180 km Szolnokig. 9-10 között indítanak, fél tízkor alig vagyunk néhányan, a tömeg már elindulhatott. Nagyon kellemes, langyos az este, a hold fényesen ragyog, lámpára csak néha van szükség; éles árnyékom kísér. Szolnokról kiérve az aszfaltot finom homok váltja fel. Az út turistajelzésekkel nincs jelezve, de nem téveszthetõ el: valóban, hosszú kilométereken haladok nyílegyenesen, amikor jön egy enyhe bal- vagy jobbkanyar. Tápiószeléig, tehát a 30 km-es résztáv céljáig összesen 6 (!) derékszög körüli törés van az útvonalban, ebbõl 5 Szolnokon, egy Tápiószelén, mind utcasarkok.

Ilyenkor, amikor figyelmünket nem köti le a jelzések keresése, az orrunkkal, fülünkkel, bõrünkkel túrázhatunk. Bogarak, rágcsálók neszezése, a gabonatáblák susogása, titokzatos zörejek, távoli kutyaugatás; virágok, fák illata; hideg és meleg fuvallatok. A zavartalan éjszakában – hajnalig mindössze egyetlen, négyfõs túratársaságot elõzök le, egyébként közel s távol senki – a hangok nagyon messzire elhallatszanak, a fények nagyon messzire ellátszanak: órákon át megyek, és még mindig nem jutok közelebb a fény forrásához.

Az elsõ 30 kilométeren 5 ellenõrzõpont is van, korrektül megszervezve: útmutató fáklyáik fénye messzirõl látszik, csokit, ásványvizet kínálnak a kétfõs – apuka kisgyerekkel, idõsebb házaspár, fiatal barátnõk – pontõrcsapatok. Az elsõ lakott helyen, egyben a 30 km-es táv céljában, Tápiószelén dönthetjük el, megyünk-e tovább. Itt virsli, tea várja a beérkezõket. Négy óra, lassan virrad. Nem sokan megyünk tovább, mi egy idõsebb túratárssal kerülgetjük egymást Tápiószentmártonig, míg aztán az utolsó tizest együtt küzdjük le - szokásomtól eltérve, ugyanis mindig egyedül járok. A nap lassan felkel, meleg napnak ígérkezik, reggel hétkor már erõsen melegünk van. A táj kicsit változatosabb, helyenként már egy-két méteres homokbuckákra kapaszkodunk fel.

Az útvonalleírás Nagykátán ingyen fürdõzést kínál a strandon, amely egyben a cél is. Nagyon takaros, gondozott a strand, kedvesek az alkalmazottak, és nyitás elõtt is bemehetünk már. Érdekes, jobban elfáradtam, mint vártam, talán azért, mert szandálban gyalogoltam és a homok eléggé kikezdte a talpamat. Megváltás volt egy alapos zuhanyozás, majd lazítás a gyógyvizes medencében, amíg a vonathoz el nem kellett indulnom.

A túra kellemes volt, de nem túl nagy kihívás. Talán kicsit sok benne az aszfalt, de hát mit lehet tenni, ha az egykori sóút hosszú szakaszai ma közutak. Két oklevéllel és egy alföldi napnyugtát (napfelkeltét?) ábrázoló, szép jelvénnyel gazdagodtam.