Túrabeszámolók


Pásztó 50/40/25/15 Katona Sándor emléktúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2007 2008 2011 2012 2014
 Túra éve: 2014
AlgTúra éve: 20142014.03.24 20:49:17
megnéz Alg összes beszámolója

Pásztó 50 képes beszámoló:


Link


Üdv,


A.

 
 
Norbert AlexanderTúra éve: 20142014.03.21 08:22:54
megnéz Norbert Alexander összes beszámolója

PÁSZTÓ 15 – KICSIT SZELESRE SIKEREDETT


ELÕKÉSZÜLETEK


Felemás érzésekkel feküdtem le elõzõ este. Egyrészt érdekesnek találtam e túrát, hisz nagyjából csak az egyötödét ismertem, másrészt adrenalindúsan éreztem magam, hiszen 3 óra szintidõt lõttem be magamnak, de ha az nem is sikerült, tudtam hogy délelõtt be kell fejeznem a túrát, ha csak nem majd a délutánra érkezõ viharban akarok dacolni a tereppel.


Fél 5kor már éber voltam ,így hát kényelmesen eltudtam készülni: telefonos játékok, zuhany, ruha túlélõ csomag bepakolás,két zsíros kenyér reggelire elintézve. Kicsi kocsim kényelmesen ledöcögött velem a Pásztói Szabadidõ központba, ahol magát a központot könnyebb volt megtalálni mint Parkolóhelyet. Néhány megtett kör után az egyik párt irodája elé beparkoltam és útnak indultam a célhoz. Igen ám mert a rajt nekünk Mátrakeresztes volt, de elõtte a Mátra Teljesítménytúrázója Igazolólapját át szerettem volna venni, ami gyorsan sikerült, és még illemhelyre is eltudtam menni…még idõben ugyanis az egyik toj toj arra készült hogy elárassza a célt,így hát gyorsan szóltam a rendezõknek, hogyha nem medencében szeretnék köszönteni a versenyzõket, akkor intézkedjenek.


Átbaktattam a túloldalra és vártam a 8:17es buszt. Míg ideért némi késéssel volt idõm, felmérni az idõt és túra társaimat. A nap még sütött de már látva a jövõ felhõket, utolsókat nyögte,ettõl függetlenül kellemes tavaszi hõmérséklet volt. A résztvevõk között volt idõs fiatal, de legtöbbnyire családos. Egy – két  futó, akik végig melegítettek míg a busz jött. De megérkezett. A 2 személyt számláló busz gyorsan megtelt velünk, és már zötyögtünk is. Útközben egy újabb szendvics társaságában megcsodáltam az egyik EP-t a Hasznosi Csertevár-romját amit már alig vártam hogy bevegyek.


RAJT


A buszról kisebb tömeg szállt le, s az ottani EP-sek is meglepõdtek rajta, mert szendvicset többet csináltak mint nevezési lapot. De a katyvaszban gyorsan feltalálták magukat, s a családokat egy nevezési lappal rajtoltatták el. Mivel Én elõneveztem így már 8:40kor készen voltam az indulásra.


A P- jelzésen haladtunk felfelé a betonúton, ami hamar átváltott földútra, és gyorsan csatlakozott a Csörgõ Patak mellé. A táj már ismerõs volt a Muzsla teljesítménytúráról, de valahogy nem tudtam hogy érkeztem akkor erre a jelzésre. Bár eleinte nem voltam biztos benne, hogy jó útvonalon indultam el, nem e fordítva, de miután elhaladtam a Borcsa-forrás mellett (amit most se láttam hol folyik) már tudtam jó írányba tartok. A szél idõközben feltámadt, de a fák között ebbõl csak a hangját lehetett észlelni. Aztán hamarjába volt egy kanyarodás egy P+ jelzés mentén,de mivel csak belevolt karistolva hogy Ágasvár így nem mertem arra menni. Így hát hamar elérkeztem a Vándor forráshoz, ahol mentateámat frissítettem e nedûvel, hasonlóan téve a többi résztvevõ is. Ezután jött a túra egyetlen igazi kemény,de rövid emelkedõje, ami felvitt Z-jelzéshez. Itt most jobbra kellett fordulni, nem pedig úgy ahogy a Muzsikál az Erdõ 25, ahol tévúton ugyancsak erre fordultam elõször. Kényelmes emelkedõn kaptatattam felfelé, míg nem oldalról egyszercsak becsatlakozott a P+ jelzés. Ekkor esett le, hogy a Muzslán ez vitt le a Csörgõ Patak P- jelzésére. Sebaj kerültem egy kicsit, de okosabb lettem. Innentõl hamar elérkeztem a kedvenc turistacsomóponthoz: Az Ágasvár túristaházhoz. Aki már járt itt tudja, hogy e hely egy nagyobbacska réten terül el, így hát itt már érezhetõbb volt a délutáni vihar szele. A bácsika lepecsételte az ítinerem, bekaptam egy cukorkát s tájékozódtam, ugyanis itt is 3 jelzés találkozása van, s könnyen el lehet tévedni. A mi jelzésünk pedig A Z-vezetett…jobban mondva a szalagozáson. Rendkívül jól pótolták a rendezõk, a kivágott fákat, ugyanis tényleg olyan volt a környék mint ha egy nagy terepjáró tarolt volna szana széjjel. A dózerutat keresztezvén, sikeresen bokáig merültem a sárban, s egy jó kis szitkozódást elhagyott a szájam. De eddig még mindig ismerõs volt a terep, az imént már említett Muzsikál az erdõ 25-bõl azonban a Kõkapunál, most nem a ZO hanem a Z- várt reám, ahol még életembe nem jártam.


A FELFEDEZÉS


Magát a Kõkaput egy kopasz hegyoldalként kell elképzelni, dimbes dombos talajjal, ami remek kilátást nyújtott a környezõbeli hegyekre. A szél erõsödött kis por tölcséreket formálva és egyre jobban simogatta oldalom. A jelzés eleinte egy kivájt mederben haladt majd szép kilátásnak agyõt mondva bevezetett az erdõbe, ahol újra a szélnek csak a hangja érintett meg. A telep lankás volt, a fákat nem kellet kidõlteni, maguktól keresztbe vágták magukat elõttem. Míg haladtam a Kosik tanya felé, azon töprengtem, hogy mennyire más és más minden túra. Közel egy éve fogtam bele komolyabb szinten, de eddig nem volt mindig ugyanolyan terep. Bár mint említettem ismerõs részek voltak, de amennyire más volt az évszak, annyira más volt az idõjárás és a terepjárási viszonyok. A lankás rész itt több helyen csúszott, de ez a sok futót nem akadályoztak. Folyamatosan hagytak le és úgy voltam vele, hogy én is kipróbálom túra eme formáját…fél percnél tovább nem igen bírta vagy a tüdõm vagy a lábam de kis séta pihi után újra kocogtam, avagy ha lejtett, rohantam. A Kosik tanya maga egy kis birtok volt , de a Pnégyzet jelzést nem is találtam így igazából nem is tudtam ott vagyok e, míg ezen töprengtem hamar rájöttem hogy ott voltam, miután a szemem elõtt ritkultak a fák, s egyszer csak egy széles fennsík állt elõttem: A gombás tetõ.


Szó mi szó nemhogy gombát nem láttam, de még a Z- jelzést is csak alig egy egy talajmenti köven jelölve. Viszont annál több turistát. Elõttem eddig a futók gyorsan eltûntek, de most a távolban kapásból nyolcat számoltam meg. S hamarosan rá is jöttem mi lasította be õket. Amint kiléptem az erdõbõl majdnem vissza is repültem. Talán ezért hívják ezt a helyet másnéven repülõtérnek?  A szél úgy fújt, mint egy mérges dúvad, ráadásul szembe. Mondanom sem kell hogy a túra legnehezebb része ez volt, hiába hogy szintemelkedés csekély volt. Egyik kezemmel kénytelen voltam tartani szalmakalapomat, s közbe sûrûn elátkoztam azt a pillanatot amikor reggel felvettem. másik kezemben olvastam folyamatosan az itinert, Z-jelzés ritka pillanatai miatt. Hosszúnak tûnt a széllelszemben járás, ráadásul semmit se lehetett hallani, így rövid idõre megkönnyebültem mikor a fennsík végére értem, s enyhe lejtõs kanyarulatba fordult utam. Reménykedtem hogy a szél itt enyhül, mert már pár fadarab is megjelent sûrû rózsatövis bokorral övezett földes úton….a remény száll el utoljára…utána meg a szalmakalapom, majd az ítinerem két részletbe. Szerencsére senki sem látott, ahogy visszafelé üldözöm a túra tárgyaimat. Segítségemre siettek a rózsatövis bokrok, s gyorsan elkapták õket az út szélén. De nem engedték el könnyen. Végül is Norbi vs. Rózsabokor 1:0 állásnál úgy gondoltam folytatom utamat. Már domboldalon haladtam lefelé, s gyorsan megtaláltam a leágazást ZL jelzésre fel a Cserteri Várrom-hoz. A rajt óta, itt elõztem elõször embereket, szám szerint 3 at. Fent rõl gyönyörû volt a kilátás, de közelrõl nem akartam megszemlélni a tájat, úgyhogy gyors pecsét és egy csokis mûzli szelet után elindultam lefelé, mielõtt a szél idõ elõtt leszállított volna. Egy másik szalagozási útvonal vitt elõrébb vissza a Z- jelzésre, ahonnan már hamar elértem  a szõlõültetvényest majd Hasznos fõutcáját.


Itt kicsit elbambultam, s el is követtem egy legnagyobb hibát, amit tapasztalatlan túristák szoktak: a fokos túrabotomat kivettem hátam mögül s kicsit lengettem…akkor ébredtem fel kábulatomból, amikor fokosom nyele megsimogatta egy mellettem elfutó résztvevõ bordáját. Sok idõm nem maradt bocsánat kérésemre mert mire kiejtettem számon, már jóval elõttem volt. (Ezúton kérek még egyszer bocsánatot) Ezek után hol kocogtam, hol futottam, hol ballagtam de már éber voltam.  Hasznos fõútcájáról balra tértünk le Pásztónak egyik földutas, úgynevezett Régivásártér nevû útjára. Nem tudom milyen régi lehetett, de ahhoz elég régi, hogy még lebetonozni sem tudták. Idõnként hatalmas porfelhõk ébredtek elõttem, hátra fordulván elkerülve a képen törlést. Végül is kisebb baktatás után elértem Pásztó belvárosát, ahol már az elõttem és mögöttem levõk is futásra váltottak. Az itiner pontosan leírt mindent, könnyen vissza lehetett találni a Pásztói Mûvelõdési Központhpz. 11:48ra beértem.


Nem volt tele a fõrajthely de folyamatosan jöttek a versenyzõk. Oklevél és Igazolólap pecsét után elégedetten konstaláltam magamban egy zsíros kenyeret majszolva, hogy eddig legjobb idõmet mentem.


S délután otthon az ablak mögött még elégedettebben, hogy nem indultam el a 40es távon, hisz akkora már akkora vihart támadt, hogy a túratáskámat is elvitte volna magával a szél.


 
 
freeuserTúra éve: 20142014.03.16 18:16:03
megnéz freeuser összes beszámolója

Csak az a szép zõd gyep, az fog hiányozni... a célban jutott eszembe az Égig érõ fû Poldi bácsija.


De elõbb még el kellett rajtolni.


Elõnevezés, gyors rajtoltatás, szép idõ a túranapon, sárnak nyoma sem volt.... ideális kezdés. Párommal vágtam neki a távnak, a múltheti Mátrahegy 30-at vezettük le e rövidebb távon. Magam 2014-ben a második alkalommal mentem végig a 25 km-es távon - kicsit szokatlan volt, hogy fordítva, mintha nem is ugyanaz a túra lett volna. Nyilván mindazt láttam volna odafelé is, amit most visszafelé, ha akkor van hátul szemem.


Az oskolamester házának elsõ okleveles említésérõl annak 586. évfordulóján kimaradt ugyan a megemlékezés, de a Nyikom-nyeregbe felkapaszkodva, majd Mátrakeresztesre lecsurogva bõségesen kárpótolt bennünket, hogy Keresztesen nem kellett felkutyagolni az aszfalton a felsõ büféig, hanem ott fogadott az ellenõrzõ pont, ahol kidobott minket az erdõbõl a piros.


Csörgõ-patak, majd fel Ágasvárra a turistaházhoz... idáig minden flottul ment. Mikor már csak a visszacsurgás maradt volna Pásztóra, az erdészet egy kis útra történt (de csak néhány km hosszú) fakitermeléssel megfûszerezte a túrát, ám a Pásztói SzSE korrekt szalagozással a legnagyobb dzsumbujban sem hagyta túrázóit elveszni. Az erdõbõl a sík terepre kiérve már a délutáni viharos szél adott egy kis ízelítõt, de azt is leküzdve már nehézségek nélkül jutottunk el a várromig, majd a végtelennek tûnõ hasznosi fõutcát is magunk mögött hagyva a pásztói célig. Ahol - úgy sejtettem és úgy készültem - ezúttal tészta lesz pörkölttel, így tûnt logikusnak és következetesnek, hisz legutóbb pörkölt volt tésztával.


Itt picit csalódnom kellett, bár a zsíros kenyér sem utolsó, mégis Poldi bácsi jutott eszembe... csak nekem a túravégi melegétel hiányzik, az utóbbi idõben a túrákon immár rendszeresen.


Pásztói SZSE: összességében profi szervezõmunka volt (bár a megfordított kiírás az itinerek nyomtatásakor a honlapra is kikerülhetett volna), az eredmények is hamar felkerültek az Egyesület honlapjára (mégha a 25-ös teljesítõk 15-ös fejlécet is kaptak vasárnap 18 órai állapot szerint...).


Amit kicsit sajnálok: Pásztó eszményi fekvésû város, az egyik oldalról a Mátra, a másikról a Cserhát határolja. Az Egyesület korábban mindkét hegységben igen aktív volt, mindkettõ népszerûsítését, megismertetését küldetésének tekintette... idénre a túraajánlatból már csak a Szent László téli túra maradt a Cserhátnak. 


Pedig a Muzsikál az erdõ is szépen muzsikált egyszer (2012) a nyári Cserhátban, a Függõkõ pedig e szép hegység õszi arcának legszebb vonásait mutatta meg.


A pörkölt mellett kicsit a Függõkõ is hiányzik.


 


 


 


 


 


 

 
 
ambrusTúra éve: 20142014.03.16 16:12:48
megnéz ambrus összes beszámolója

Nagyon szép túraútvonal és kiváló szervezés, lelkes pontõrök.


Két ellenõrzõponton is házisüteménnyel kínáltak!


A szakaszok jól jelzettek, ahol nem egyértelmû, ott szalagozás van.

 
 
 Túra éve: 2012
czenegabiTúra éve: 20122012.04.29 16:47:00
megnéz czenegabi összes beszámolója

Üdvözlet mindenkinek ezen a forró április végi napon!


Ezzel a túrával már tavaly is szemeztem hiszen közel lakom így költségmegfontolásokból is célszerû számomra. Eredetileg a 30 körüli távon szerettem volna indulni azonban a 15-ös sikerült ugyanis az egyik kedves barátom is szeretett volna erre eljönni, azonban õ még sosem volt ilyen jellegû kiránduláson. Így vele tartva a kisebb távon indultam, amely Mátrakeresztesrõl indul. Egy nagyon kényelmes séta lett belõle és bizony már elég régen éreztem úgy, hogy nem fáradtam el. Az útvonal egyszerû volt számunkra: fel a Nyikom nyeregre majd le Pásztóra. A rövid táv miatt csak egyetlen ellenõrzõ pont volt, ami talán még sosem fordult elõ velem eddig. Az ösvények szárazak voltak és ugyan a sziklás részek lassítottak egy picit, de jól haladtunk.


Maga a túra hangulata nagyon családias volt: 2 jó ismerõsünkkel meneteltünk végig. A rajtban és a célban elvidámkodtunk pár percet. A célban a jól kiérdemelt pörkölt és csõtészta uborkával pillanatok alatt eltûnt.


Személy szerint engem jó érzéssel tölt el, hogy valakit ezen a túrán avathattam teljesítménytúrázóvá. :)


Köszönet a szervezõknek és remélem a következõ ilyen szervezésû túrán is ott lehetek.

 
 
 Túra éve: 2008
bükkjáróTúra éve: 20082008.06.13 12:28:24
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Pásztó 40
2008.05.02.
Táv:37km. Idõ: 6ó 55p

Kellemes idõ fogadott Pásztón, pedig elõtte elég esõs idõ volt. Azonban a Pásztó túrákon hagyományosan nem szokott esni, és ez egy pár perces szemeteléstõl eltekintve így is volt. Most hárman indultunk neki a túrának Edyvel és Lacival. Õk a 25-ön mentek. Így hármasban jobban teltek a túra elsõ kilóméterei Hasznoson át. A cserteri várromtól szép panoráma fogadott minket és csoki. :)
Ez után váltunk szét, én neki indultam, hogy ne kelljen sokat várniuk rám majd a célban. A túristaháztól már igazi Mátrai hangulatom támadt. Örömmel vettem a fák közül ki-ki bukkanó hegyeket. Mátraszentimrén zsíros kenyér fogadott. Ezúton is köszönet a rendezõknek érte! Majd Bagolyirtás és Tót-hegyes következett. A Tót-hegyes elõtti hosszú emelkedõ nagyon hosszúnak tünt. A Nyikom elõtt sikeresen kibicsaklott a bokám. Ennek következménye eltartott a célig :( A város határában utolértem Edyéket nagy örömömre, mivel így nem kellett rám várniuk + elterelték a figyelmemet a bokámról. A célban a szokott meleg gratuláció, kitûzõ, oklevél és finom gulyás fogadott.
A túra azzal a szokott alapossággal és kedvességgel volt megszervezve amiért már évek óta visszajárok a Pásztói túrákra. Köszönöm. Jövõre újra.
 
 
KÁGÉTúra éve: 20082008.05.03 00:02:10
megnéz KÁGÉ összes beszámolója
Pásztó 40
2008.05.02.

Vidám Vánszorgók – Mátra 1 : 1

Lassan egy éve lesz már, hogy belecsöppentünk a tt világába, de csak mostanában éreztünk késztetést arra, hogy lelkes kis csapatunknak nevet válasszunk. Pontosabban a Hanák Kolos (Mátrabérc 36 km-es résztávja) túra után, ami részünkre nem volt éppen teljes siker, ugyanis a mostoha körülményektõl erõsen hátráltatva a tervezett 10 órás teljesítést is sikerült 2 ½ órával túllépni (a szintidõt meg 3 ½ órával). Ezt talán sokan kudarcként élték volna meg, mi viszont élveztük a kalandot, de el kellett ismernünk, hogy aznap a hegy (és a segítségére sietõ víz) fölénk kerekedett. Mit kell ilyenkor tenni ? Visszavágni, de minél elõbb !
Nem is kellett sokat várni, jött a Pásztó 40 túra a Mátrában, majdnem ugyanolyan táv és szint adatokkal (38 km, 1350 m) – kihagyhatatlan alkalom a visszavágásra. A kiírás szerint itt 11 óra volt a szintidõ, de mi itt is 10 órás teljesítést tûztünk ki célul. Ebbõl a tervbõl is látszik, hogy nem tartozunk azok közé, akik csak úgy pikk-pakk felszaladgálnak az emelkedõkön. Sõt, inkább azok közé tartozunk, akik - a látszat szerint igen figyelmesen - félrehúzódva megállnak, ha a gyosabban haladók (gyakorlatilag mindenki) utólérik õket. Persze az igazság az, hogy ez jó alkalom egy kis szusszanásra !
Na de nézzük a túrát !
Fél hétkor startoltunk el a kollégiumból, és a szépen felújított „Oskolamester háza” érintésével (1.e.p.) húztunk ki a városból Hasznos felé. Kedves ötlet volt a rendezõktõl, hogy a teljesítésért járó kitûzõn látható épülethez elvezették a túrát. Néhány kilométeres járda és aszfaltkoptatás után egy földútra kanyarodva gyorsan jött a 2.e.p., a Cserteri-vár maradványa, ahonnan visszatekinthettünk a városra, de látszott a víztározó és az Ágasvár csúcsa is. A Gombás-tetõi vitorlázó repülõtér mellett elhaladva vitt utunk tovább, egy-két kisebb emelkedõn keresztül az Ágasvári t.h.-hoz (3.e.p). Kis pihenõ, folyékony kenyér bevitel, és máris indulás a Csörgõ patak felé. Vadregényes völgyben vezetett az út, miközben az elég bõvizû patakon négyszer is át kellett kelni. Ez nekem háromszor sikerült is, de mivel elég jó idõ volt, hamar megszáradtam. A patakvölgyet elhagyva a Rothadt-bércet kellett megmászni, szerintem inkább Csalóka-bércnek kéne hívni, ugyanis többször úgy nézett ki, hogy felértünk a tetejére, aztán kiderült, hogy mégse. Viszont amikor tényleg felértünk, onnan már hipp-hopp beértünk Mátraszentimrére (4.e.p.). Az itt felkínált zsíroskenyér telitalálat volt – ott és akkor pont arra voltunk kiéhezve és lõn... Továbbhaladva a faluban szomorúan festett a leégett Szlovák Csárda maradványa, remélem hamarosan újjáépítik. Bagolyirtás volt a következõ falu, gyorsan odaértünk, és máris túl voltunk a túra felén. Kis hullámvasútazás után a Keresztesi nyereg és Tót-hegyes érintésével jutottunk az 5.e.p-ra, a Hidegkúti t.h. közelébe.
Innen két komolyabb emelkedõ, Szalajka tetõ (gyönyörû kilátás) és Vöröskõ-bérc következett, egész jól felvánszorogtunk rajtuk, de frisseségünket ott felejtettük valahol. Ezután a Nyikom-nyereg elõtt majdnem végzetes hibát követtem el, ugyanis megemlítettem, hogy ezen az ötszáz méteres szakaszon mentünk már két hete is a Hanák Koloson. Erre válaszul elkezdett cseperegni az esõ, hogy az emlékek valószerûbbek legyenek !!! A nyeregnél (6.e.p.) gyorsan pecsételtettünk, majd elhagytuk a rosszemlékû szakaszt, és rögtön kisütött a nap ! Innen már csak lefelé vezetett az út, de az eleje meredek és köves volt, ami nagyon rosszul esett a kritikus állapotban lévõ térd és csípõ izületeknek. Ez volt a túrának az a része, amit akkor élveztünk, amikor túl voltunk rajta. Azután enyhült az út és szépen besétáltunk a célba, méghozzá 10 órán belüli idõvel, tehát egyenlítettünk !
Meglepetésünkre meleg étellel vártak minket, ami nagyon jólesett !
Összefoglalva:
- szép helyekre vezetõ, változatos, barátságos útvonal
- pontos, jól használható itiner
- kritikus pontokon hiánytalan szalagozás
- elsõrangú ellátás
- igényes kitûzõ és emléklap
Ezek voltak szerintünk a túra jellemzõi, köszönet a rendezõknek !
 
 
 Túra éve: 2007
vajonmerreTúra éve: 20072007.05.03 17:55:39
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Pásztó 40

Vasárnap a 6.30-as busszal kényelmesen jutok el a pásztói bejárati útig. Séta és máris az eléggé néptelen rajtban vagyok az iskolában. Kis beszélgetés a rendezõ hölggyel, sajnos nem hallok túl jó híreket a "Mátra" túra jövõjérõl :-( Nincs túl sok induló, a 37-es rajtszámmal kezdem a túrát 8.10-kor. Nagyon gyorsan gyûjtöm be a nap kavarását : még Pásztón. Sajnos a túra kivezetõ, és a célba vezetõ útvonala keresztezi egymást, és szépen ki is vannak szalagozva. Jó szemmel kiszúrom az egyik "bejövõ szalagot", egy templom mellett is elhaladok, a város határában zizzenek rá, hogy az Oskolamester házát kihagytam. Ez van tehát : máris kb. 25 perc veszteség, de legalább a 40km meg fog lenni :-) Tehát helyi erõk iránymutatásával szépen visszahúzok a városközpontba a másik templomhoz, szépen felírom az évszámot, és immár a 35 perc alatt megtett 1 km boldog tudatában vágok újra neki a Pásztóról kivezetõ útnak. Nagyon csúnyákat is gondolok közben (az "álomidõrõl" szóló légváram közben kipukkan ) persze, egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy most kéne még gyorsan hazamenni :-) Több kavarós-sorstársat is útbaigazítok, hiába nem mindenki született Pásztóra!

Átsétálok Hasznoson, elég meleg van, a sima technikai póló megint jó választásnak bizonyul. Miközben ugrálok a jobbára járda nélküli hasznosi fõúton az autók elöl, konstatálom hogy 1 óra alatt sem értem a vágyott mátrai erdõk közelébe sem :-) Sebaj végre jön a földút, de nini!! Autók hada jön-megy ezen is, leszorítva a túristaútról. Motorok-terepjárók vernek fel nagy porfelhõket. Közben felugrom a Csertei-vár romjához az elsõ pecsétért. (6,2 km , 1 óra 20 perc menetidõ) Ezt egy csinos lánytól kapom, aki egy csokit is a kezembe nyom. A szalagozás miatti bánatomat nem itt öntöm ki :-)

Továbbra is jármûvek haladnak az úton ide-oda, egészen a Gombás-tetõig, ahol végre összeáll a kép : repülõnap van! Természetesen egy hatalmas gép száll le éppen hatalmas porba burkolva. Végre kiérek a sok bámészkodó közül, az esõ csepegni kezd. Fontos cuccaim a vízhatlan zsebbe mennek, az itiner pedig egy zacskóba. Szerencsére csak pár percig esik. Végre beérek a csendes erdõbe, 8 km-t kellett menni hozzá. Kellemes, jól kocogható lejtõ jön, ez a kis futás rendbe tesz fejben is. Végülis imádom a Mátrát! Zegzugos, néhol bokatörõ, meredek utakon haladok a Z-n Ágasvár felé. Néha elõzöm túrázók kisebb csoportjait. Sajnos rámjön a szükség, és bár reménykedem benne, nem jutok el a turistaházig. Marad tehát a szedres a szekérúton, a Camelbaket és a deréktáskát még menet közben hajítom le :-) 10.36-kor érek a 12,3 km-re lévõ ágasvári ponthoz. Egy korsó Kozel lecsúszik az elszenvedett és még elkövetkezendõ bajok enyhítésére.

A meredek, sziklás úton lefelé robogásba kezdek. Túrázók spiccelnek félre az útból elõzékenyen, próbálom futás közben is köszönni kedvességüket! Természetesen túlfutok a Z négyzet leágazásán, egészen túl a Csörgõ-patakon :-) Egy zöld kabátos túrázóval botladozunk a patak mellett, majd egy jó kis kapaszkodással elérjük végre a jó utat is. Végülis miért menne az ember 1330 méter szintemelkedést, ha mehet 1400-at is? Újból futásra váltok egy idõre, majd óvatosan botladozom a köves patakmederben vezetõ jelzésen Hutahelyig. Innen az igazán találó nevû Rohadt-bércen kapaszkodom Mátraszentimréig. Ez az ország legmagasabban fekvõ települése, azt hittem sose érek fel. 11.46 van és 17,5 km-nél van egy kocsma udvarán a frissítõpont. Itt idõzik Petami is, akin nem nagyon látom lobogni a túralázat :-) Betolok két szörpöt, és egy lekváros meg egy csalamádés, zsíros-kenyeret.

Már megyek is tovább. Újból összefutok a zöldkabátos túratárssal, akivel együtt haladunk a következõ ep-ig. Megint majdnem sikerül egymást megkeverni Bagolyirtás után az országúton, kell a Mátra térkép is. Elég cselesen indul meg a Z+ jelzés fölfelé, keményen kell kapaszkodni a fenyvesben. Tûz a nap : holtpont jön. Mazsolát és földimogyorót eszegetek. A szelídebbé váló szekérúton beszélgetve érjül el a Hidegkúti th. ep-t (27 km menetidõ : 5 óra 33 perc).

Szörpölgetés közben egyszercsak kellemes meglepetésre Hyatt érkezik pecsételni. Hozzá csatlakozom a hátralévõ távra. Jót beszélgetve érünk fel a Nyikom-nyeregig (31 km menetidõ 6 óra 18 perc). Itt kapunk csokit is a kicsit fura stílusú pontõrtõl. A sziklás-köves részen óvatosan, majd kicsit bátrabban kocogva, elõzgetve ereszkedünk lefelé egészen Pásztóig. "Elsírom" a rajt utáni kálváriámat Hyattnek, de végül õ ragasztja rám pozitív hozzáállását a szerinte jó túrához. Véleménye szerint pontosan el kell olvasni a leírást és ennyi :-) A jó szalagozáson besétálunk a célba (38 km összmenetidõ 7 óra 25 perc). Közben természetesen összeáll a fejemben, hogy hogyan esett meg ez a kavarós csúfság :-)

Átvesszük a díjazást, kapunk még szörpöt és egy kis tésztás pörköltet is, ami jólesik. Fél füllel hallom, amint bennfentes túrázók valami "Mátra LeFaGYSZ"-ról sugdolóznak. Mivel már hallottam "Pilis LeFaGYSZ"-ról is híreket, ezért nagyot mosolygok (ezekután remélem a Zemplénbe teszik) :-))) Hyatt kedvesen hazafuvaroz a meg-megeredõ zivatarban, remélem senki nem ázott nagyot a túrázók közül! Jó kis túra volt ez végül, csak azt a kezdetet, azt tudnám feledni! :-)
 
 
viovioTúra éve: 20072007.05.01 11:26:36
megnéz viovio összes beszámolója
Ébredés 4.00-kor. Reggeli és útravaló szendvics-gyártás. Közben az asszony is feléled. 4.30 - 4.45 a fiúk ébreszt(get)ése. 5.25: Be az autóba és indulás! Az elsõ olyan tt., amin mind a négyen indulunk! 7.00: Pásztón egybõl megleljük a rajthelyet! Ez tõlem elég nagy teljesítmény. Nevezünk a 40km-es távra, és 7.10-kor nekivágunk. A starthelyen még egy kicsit csodálkoztunk, hogy kevés az induló a 40-es távon...de aztán ráébredünk: a 4 napos ünnepen akkora a tt. kínálat, hogy ihaj!
A megadott útvonal nem igérkezett leküzdhetetlennek és nem is bizonyult annak. A változékony idõben kirándultunk egy jó nagyot! A végén ugyan kellemetlen volt egy kicsit az esõ, de reggel az én ötletem volt: -Egész napra jó idõt jósoltak, ne cipeljük feleslegesen a dzsekiket! A nagyobbik fiamnak volt annyi tapasztalata már a hegyi idõjárásról, hogy nem hallgatott rám és hozta magával az esõkabátot. Igaz, hogy a velünk való szolidarítás jegyében Õ sem vette fel... 16.30-kor érkeztünk vissza a rajt-cél helyre, ahol örömünkre meleg ételt is kaptunk. Egyébként a túra több állomásán is kaptunk csokit és/vagy üdítõt, ami mindig jól esett. Köszönet a szervezõknek a barátságos túraútvonalért, külön köszönet a korrekt szalagozásért ott, ahol a turistajel nem igazán volt követhetõ!
 
 
 Túra éve: 2003
larzenTúra éve: 20032005.03.07 13:31:46
megnéz larzen összes beszámolója
Pásztó 50

A másodiknak érkezõ topikos autóban Rita, -balázs-, Ákibácsi és én érkeztünk, szigorúan a rajtidõ végén. Rita a negyvenesen indult, úgy volt, hogy majd megvárjuk, hehehe. :) Pár perccel elõttünk el is indult. Mi még - saját idõ terhére - variáltunk a fellépõruhánkon (Ákibácsi sokáig nem tudott dönteni a póló és a narancsmez között), de aztán 9 óra pár perckor nekivágtunk.

Rita épp akkor próbált eltévedni, amikor utolértük, õt visszakiabáltuk. Megállapítottuk, hogy feltûrt nadrág, toppá alakított póló és a kibontott haj elég jól áll neki, igaz az egyik csapattag különvéleményt fogalmazott meg. :) Az elsõ ep. máshol volt mint tavaly, de a várból szinte semmit nem láttunk, mert három vizsla töltötte be a látóterünket, fõleg Ákibácsiét, aki nagy vizslarajongó. Ágasvárig jól futható terep, gyönyörû erdõ, és a fák között kellemesen hûs levegõ kísérte utunkat. Úgy emlékszem, itt találkoztunk elõször Vulpesékkel.

Mátraszentimréig szintén csodálatos a táj. Mosakodtunk a patakban, nézegettünk le a völgybe a Rodhadt-bércrõl, kicsit lazább tempóban mentünk. Az ellenõrzõponton egy nagyobb pihenõt tartottunk. Találkoztunk ifj. Esti Kornéllal és Járosi urammal. Vadmalac már rég elment elõre, nem is értük utol. Kávé, kóla, szörp, zsíroskenyér, nyugitempó. Bagolyirtás után keveregtünk egyet. Késõbb kiderült, hogy nem csak mi. Nem baj, legalább láttunk egy õzet. A Keresztesi-nyeregnél azért visszataláltunk a jelzésünkre. +1000 méter.

A Tót-hegyes környéke szintén egy nagyon szép erdõ, kellemes hõmérséklettel, futható tereppel. Fõleg az elõtte levõ, érezhetõen emelkedõ, nyitott rész után. :) Nemsokára beértünk a Hidegkúti ep-re. A forrásnál újabb pihenõ, innen a sárgán tovább. Állandóan elvétettük a jelzést. Volt olyan, hogy egy kilométeren belül háromszor. Szerencsére nekem már van egyfajta hozzáállásom a sárga jelzéshez, ezért nagyon figyeltünk és nem tettünk rá sokat. De azért idegesített. A zöld négyzet letérést nem tévesztettük el, itt találkoztunk Bajnaiék csapatával.

Úgy számoltam, a Diós-pataknál fogjuk utolérni a másik autó legénységét. A pontnál kis pihenõ, feltöltöttük magunkat meleg szörppel és nekivágtunk a Muzslának. Ákibácsi küzdött a gyomrával, Balázzsal elõrementünk. Egy óra alatt felértünk. Talán ment volna jobban is, de akkor már nem volt értelme nyomni, a Kinizsire gondolva. Azért így is utolértünk jópár tikkadt embernyájat. Viszont egyikük sem látott túrabotos embereket. Fura.

A Nyikom-nyeregnél pakkot kaptunk. A pontõrök szerint egy feltûnõen szõke, igen csinos lány hagyott nekünk két palack vizet. Nagyon jól esett! Innen már csak lefele mentünk. Vulpesék másodszor, H.G. elõször. Pikk-pakk beértünk Pásztóra, bár az utolsó kilométer legalább három volt és nekem ott már nagyon nem ment a síkfutás. Balázs inkább, ez az õ terepe. 7:35 alatt értünk be, nem sokkal késõbb megjött Ákibácsi is.

Rita meg persze már rég bent volt, õ 7 óra alatt nyomta le a negyvenet. :) Legközelebb velünk jön a hosszú távra. A hagyományokhoz híven három tányér gulyást ettem, mellé lecsúszott két sör. :) A fürdõben csõtörés volt, viszont a focipályát épp öntözték, úgyhogy megfürödtünk ott - a mérsékelten meleg vízben. Azt hiszem, Ákibácsi 'imádkozó sáska' fantázianevû beállását nem is tudnám leírni. :)

Aztán beértek a többiek is, hogy hol kerültük el egymást, senki sem tudja. Kis happening a lassan lemenõ nap fényében, enyhe trágyaszag mellett. Én meg vagyok elégedve az eredménnyel: bár hét óra volt a cél, ez meg is lett volna, ha minden összejön. Így viszont egy viszonylag könnyû edzés lett belõle. A meleg sem zavart, most már bátran várom a Kinizsit.