Az állomással szemközti buszmegállóból indul a túra. 50 cent a belépő, de támogathatom az egyesületet, így legalább 1€ dukál. A jelentkezési lapon a 40-ik évfolyam, a sorszám (83) és az EP-k nevei vannak feltüntetve (Hlohovec, Ovčia skala, Jalšové, Havran, Piešťany).
Indultam is az előttem haladók után. A várost elhagyva néhányan az utat választották (ott a jel), inkább az út melletti borókaerdőt célzom meg. Kitaposott ösvény, meredek emelkedő és a szemembe sütő nap volt a jellemző. Balról egy helyi Z jel csatlakozott és vezetett az első jelzőoszlophoz (Soroš 267 m). Innen a piros jelet követem és az újabb műútra érve jobbra haladok a Studená dolina-n lévő kútig (ivóvíz). Elérem az Ovčia skala 360 m EP-t (két faág közé kifeszített huzalra, képeket akasztottak) és itt a letérő Jalšové felé. Persze kétséget kizárva továbbra is a P jel lett az irányom meghatározója.
Mint a vezérbirka kolompjának hangja után mennek a bárányok, úgy követték a csendesen daloló férfit, csoportjának tagjai. Kétszer is előztem őket és a dal mindkétszer szólt. Egy jobbra térésnél egyenesbe vettem az irányt és ez miatt volt a kétszeri találkozás. Visszafelé tartva két hölgy is részese a nem kívánt kitérőnek. Fent a dombon látom az elforduló túrázókat, ezért invitálom őket a visszafordulásra. Nagyon nem hisznek nekem, mert még látták a jelet. Az igaz, csak tovább nincs jel! - próbálom meggyőzni az értetlenkedőket és megyek a dombra. Fent mutatom a helyes irányt, mire úgy elkezdenek hálálkodni. Azt sem tudják, hova jutottak volna.- magyarázzák. Azért mindjárt nem kell a nyakamba ugrani!- gondolattal folytatom az új irányt.
Az út legszebb része a Humništia előtti szurdokszerű két völgy, az érdekesség a nyolc lovassal való találkozás valahol Havran rázcestie környékén. A következő EP. Havran és egyben a Cél is (Az oklevél, név és kilométer nélküli. A képeslapon Ovčia skala jelzőoszlopa látható és egy szem cukorka a jutalom). Eddig sem voltak szabályok, de innen mindenki szájíze szerint választhat a továbbhaladásról. A K jelet választva, jobbra a parkoló mellett menve, egy dózerolt útra kerülök. Itt a nap árnyék nélkül tombolva süt, mert a mellettem lévő hegy oldalán tarvágás volt valamelyik évben. Újra az erdőbe érve az út kátyússá válik, tehát a bokaficamot kedvelőknek szívből ajánlom. Elérem Burkova forrás zsindelytetős pocsétáját. Forrásnak forrás, csak az út kátyújából tört fel és a nyomban csörgedezik tovább. Még egy Holdbéli tájon átkelve, újra túrabaráttá válik a környezet. Aztán „Čertova pec Motorest“ épülete fogadja az autósokat és a túrázókat. Napi menü és vadhús is az étlap kínálata közé tartozik. Itt kerítéssel körülvett 3 téren nevelik az étlapra kerülő különféle fajtájú (őz, vaddisznó, kecske, vadkacsa, liba, tyúk) állatokat. Majd maga a barlang ásító bejárata a látvány. Az ásatást végző régész szerint a neolit kor embere használta menedékhelyként. A barlangba bementem és a végén látható résen távoztam.
Banka nevű faluba érve spicces férfi érdeklődik lakóhelyem felől. Szerinte az idegenek illetlenek, mert nem lehet velük beszélni és magyarázni kezdte a felismerése igazát. Én meg mosolyogtam és mások ittasságára hivatkozva faképnél hagyom. Így erősödhetett meg benne, az idegenek illetlenségéről alkotott elképzelése.
Még Pőstyén nyüzsgő tömegén átjutva kerülök az állomásra. |
