Túrabeszámolók


Őrség-Gorièko (magyar-szlovén)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2009
JakabTúra éve: 20092009.06.29 15:27:34
megnéz Jakab összes beszámolója
Az elõzõ napi felhõszakadás után, reggel is szemerkélõ esõre ébredtünk.
Jó kilátások egy vezetett túrához. :-)
Kb. 70 ember verõdött csoportba a Szalafõi mûv.házban, ahol induláskor mindjárt megkaptunk egy nagyon szép kitûzõt a "Túrázz és ünnepelj velünk" c. túrasorozatban történõ részvételért.
Ezután indult a túra, immár mindenki esõkabátban és egyéb esõálló felszerelésben.
Picit izgultam a tempó miatt, hogy lassú lesz, (ami így is volt) de igyekeztünk Macival alkalmazkodni a többiekhez.
A túravezetõk nagyon kedvesek voltak, elmesélték, hogy minden évben másutt megy át a határon a túra, általában jelzés nélkül vagy esetleg magánterületen, ezért kell vezetni. Az elõzõ napi bejáráson teljes száraz volt a talaj, ez mára kissé elázott.
Így a falu aszfaltjáról mindjárt egy vizenyõs rétre fordultunk le, ahol - mivel elöl mentünk - sikerült egy helyes õzikét is látnunk.
Ezután erdõbe értünk be, lehetett tesztelni a cipõket, kinek bírja a vizet.
Az enyém már a réten beázott, és cuppogtam benne végig, de mivel párás meleg volt, egyáltalán nem zavart.
Az erdõben is sár volt sok helyen, és rengeteg gomba nõtt a párás meleg hatására.
Sajnos meg kellett állnunk, és várakoztunk egy fél órát, mire kiderült, hogy miért.
A vezetõk elmentek a sárga jel mellett, pedig mi láttuk, csak nem tudtuk, hogy azt keresik.
Na, miután kivárakoztuk magunkat, immár elsõbõl utolsóként - visszamentünk pár kilométert - ezzel is növelve a túra végre túraszerû távját - meglett a sárga jelzés, és szép kis frissen készített fahídakon át értünk be egy erdõbe.
A híd egy lápos talaj átszeléséhez készült, állítólag Hodos polgármestere mûködött közre. (Köszönjük neki)Innen már szlovén területen gyalogoltunk.
Az erdõbõl kiérve egy rét következett, majd a református temetõ, ahol szlovén túravezetõnk rövid ismertetõje után, megtudtuk milyen híres-neves ember nyugszik is itt. (Sajna nekem nem volt ismerõs a neve)
Kihasználva a pihenõt üdvözöltem ismerõseimet, Andrást Szombathelyrõl és barátnõjét.
Már csak ezért is megérte eljönni. :-)
Ezután lassan bandukolva beértünk Hodosra. A csoport idõközben kb. három részre szakadt, én ajánlanám is a vezetõknek, hogy három vezetõ legyen és akkor három tempóban lehet menni. Gyorsabbak, közepesek, lassabbak, stb.
így is volt három vezetõ ha jól tudom.
Hodos után kis aszfalt, aztán egy helyes kis falu, Kapornak következett, ahol meg lehetett nézni a múzeumként funkcionáló tájházakat. A szlovének barátságos fogadtatása sok szendviccsel és üdítõvel, valamint borral járt, amibõl be is lakmároztunk.
Az esõ közben már rég elállt, és nagyon melegen sütött a nap, ezt éreztük a falu elhagyása után dombnak felfele.
A temetõ mellett elhaladva beértünk egy kis erdõbe, majd patakparton folytattuk utunkat.
Rengeteg csirke (köznéven szegfû) gomba volt a réten, nem is álltam meg, hogy ne szedjek a kalapomba.
Úgyis meg kellett várni a társaság lemaradt részét, hát összekötve kellemeset a hasznossal, gombásztam egyet, ahogy sokan mások is. (Jó kis leves lett belõle, és mivel írok, tuti hogy nem bolondgombát szedtem.)
A rét után elértük az aszfaltos utat, és a határátkelõ elõtt befordultunk és nemsokára beértünk az ismét jó sáros erdõbe.
Jó is volt, mert a kalapom nélkül kezdett megfõni a fejem. :-)
Az erdõ után még egy hosszú aszfaltos út következett, aztán visszaértünk Szalafõre, ahol megkaptuk a kitûzõnket, és a nagyon szép és igényes emléklapot frissítõ innivaló társaságában.
Összességében nem volt rossz túra, de azért nem hagyott mély nyomot bennem.
Kezdõ túrázóknak viszont ajánlom.