Túrabeszámolók


Barcika

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2018
VadMalacTúra éve: 20182018.03.09 16:16:18
megnéz VadMalac összes beszámolója

 Barcika ((34/2). dal)


„Vannak biztos dolgok, mint reklámban a szakállas férfi.”


„Voltak számomra tanulságai az esetnek. Jóformán csak tanulságai voltak. Levontam belőle a tanulságokat, nem maradt semmi… (Garai)”


Hangulatkeltés (előzetes megtartóztatás)


A Gagarin utcai megállóba időben érkezik a busz. Párák úsznak, hó, fagy sehol. Bánhorvátiban egy (mű)szőrmebundás, kalapos asszonyság leül mögém majd egy ismerős férfit észrevéve odaszól neki: - Ülj be az ablakhoz elöl én meg odajövök melléd. Beszélni szeretnék veled! A férfi engedelmes, a furcsa kalapos átül és beszélgetni kezdenek.


Nagybarcán egy nő futónadrágban. Feltűnő a szombat reggeli bevásárlókörre indulók között. Hovatovább meglepő. Elszánta magát az útra. Most ő helyezkedik mögém. Előttem egy nagymamám-kendős néni, régről 89. (már idéztem esgyét, aki szerint a mai 89 évesek már nem olyanok, mint akik régről 89 évesek…) Elöl egy hölgy eltúlzott méretű fülbevalókarikával. Én félnék, hogy valamibe beleakad.


Van egy fájásom egy ideje a szív alatt. Pár hete lett valahogy és aggaszt. Azért eljöttem. Navigare necesse est… És van egy fájásom a szívben is. Eliramolni látszik az élet, ez fáj annyira.


Tényszerű felsorolás


Elindulni nem nehéz, a bezárt Sport Disco után a kerteknél még viselhető a sár. Annyi maradt csak, hogy lélegzem. A villanydrót serreg és még tudom, hol állt egykor a kunyhó az ellenőrzőponttal.


Nagy magányok lesznek ma. A megállapítás helyességét nem vitatom. Kellenek is, hogy találkozzam önmagammal. Hátha szembe jön. Jövök.


Az Ebecki-gerincen egy fára díszeket aggattak. Volt ünnepe. A lélek, mint Szputnyik a karácsonyfán egykor Egercsehiben.


A Nyír-völgy rendkívül csúszós, marasztalna, de nincs szándék rá. Mint ahogy elszelelt a víkendházból is a vidámság, félbehagyott tevékenység nyoma és hulladék utal rá.


A fájás, ami pár hét óta gyötör, a régi piroson vesz elő leginkább. Futni nem tudok, mérlegelek. A felhők is azt teszik, pár csepp eső után hószerűvel kísérleteznek.


Dédesi Mária. Kedves, mesél kicsit és oldódik a némaság. A tó mellett aztán eldől, havazik. A sárból szisztematikusan lesz fehérség, ahogy a Három-kő stációit járom. Méterről méterre kell kiegyezni magammal és az elemekkel. Tél. A nyomokat gyorsan eltünteti, fehérbe öltözteti a bokrokat, mint koszorúslányokat az esküvő reggelén. A Szakadékba is hull, mely kitátja száját és ásít, mintha érdektelen lenne számára.


Óvatos lejtmenet, intenzív hóeséssel. Rövid összefoglaló a Bánhorvátiba érkezésről. A Művelődési Házban („Kultúrban”) győz az a nézet, hogy a Bükk a legszebb. Így is, ahogy ma kinéz.


Nagyon hosszú a hegy, magányos etap, hamar régivé lett nyomok, minél feljebb, annál fehérebb. Elesem. Pont oda üt, ahol a legjobban fáj. Az ismeretlen eredetű fájás most szinte elviselhetetlen. Gáncsot vetettek. A mozgás koordinálatlan, béna, azért végül elérem a Suzukit. A sporttelepre is zavarólag hatottak a körülmények: a műfű fehér, az ereszcsatornán végigfut a vízzel a hír: megjöttünk.


Várótermi életképek


„A jobban teljesítő országért ennyivel tartozom.” (HétköznaPI CSAlódások)


A hóáram elől a váróba menekült az a pár ember, aki még hiszi, hogy jön. A busz, a nő, a szép jövő. Várunk békés türelemben. Fiúk jönnek, fáznak, egyikük lábán zokni sincs. Mobiltelefon bezzeg. A céltalanság legfőbb eszköze. Kopognak a gombok, jön-megy az SMS, orvul videózzák egymást, mire az érintettől érkezik a határozott kérés: - Türüld le! Színvonaltalan dalrészletek (Megfigyelted? Sosem megy végig…), ide-oda ténfergés, ok nélküli zajkeltés. Nem tudnak mit kezdeni a mával.


Egy idő után a forgalmista kizavarja őket. Persze visszajönnek, újabb „zenék”, gombütleg, időeltolás. Akkor teszik el végül a haszontalan eszközt, amikor a forgalmista meg egy másik volános szóba elegyedik velük. Törődés lenne a kulcsszó. Ennyire kevés ennyire sok.


Mályinkát már nem (hazafelé)


Élénk az érdeklődés a busz iránt. Azért jut hely. Az Építők útján-e vagy a Tesconál mellém ül egy nő. Erős illatszer, impulzivitás. Mintha vendégségbe menne, felkészült a találkozásra, mindenesetre. Néha iszik az ásványvizes palackból, telefonjára néz, látványosan oldalra fordul. Hatással van. A téli este elfoglalja helyét, a főút jól járható, reflektorfénybe kerül a relativitás. Nagybarcán a házak ablakaiban a fények elemi érdekből gyúlnak ki. Tudatniuk kell, hogy léteznek. Élet érhető tetten az utcákon, ahová a busz nem jár, ott is. Nők spriccelnek kölnit magukra és süteményt visznek estére, hogy édes legyen a találkozás, mint a Napfény cukrászdában kilencszáznyolcvannyolcban, az éjszakai műszak előtt.


Bánhorvátiban két sietős alak fejlámpával, mindenvizest játszanak, bele az útba, kastélyon, temetőn túl, felett, mindenek felett.


A nő illata még érezhető, amikor a fiatal buszsofőr óvatosan kerülgeti a vizes hótól szinte földig hajló ágakat és hangosan közvetít egy kollégának: - Mályinkát már nem biztos, hogy bevállalom.

 
 
 Túra éve: 2016
VadMalacTúra éve: 20162016.02.15 11:03:25
megnéz VadMalac összes beszámolója

 „…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.” 



További remek túrákon jártunk, megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezői munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezőket. 


XIII. Barcika


„Elcserélném én is plafonra a padlót…” (Auróra)


Levitt a sárba a délutáni járat. A nekézsenyi buszfordulóban még elhittem, amit később több fórum is cáfolt: van esély. Sárba rángatott a lejtő, a lepusztított, az örökké nyúlós, a mintagyereknek aligha nevezhető. Lendületből érkeztem az erdő felől, aztán jól pofán vágott. Visszakézből, ahogy illik. Órákkal korábban felfelé is hallgattak már a fegyverek, de ezután teljes lett a csend. Mozdulnom nehéz. Legfeljebb, amennyi megy emlékezetből. Belecsonkult a lélek a téltelenségbe. A fenti hó szottyos, másutt meg nincs. Kifogyott belőle a varázs. Aztán még sötét is lett, zavaros, mikor és hogyan, de lett. Elolvadt a napfény is. Kibetűztem még az égről, hogy no future, aztán bealvás, holtsápadt lámpafolt. Ha valóban látnék, azt kéne regisztrálnom, hogy halomra dúlták az erdőt, mindegy a sár, csak folyjon, már nem kell az út, nem kell semmilyen út sehová, se ház, se szomszéd falu, se hegy, se űr felé. Halj meg, ha akarsz, játssz a sárban, süppedj bele odáig, hogy már szólni se tudj! Nehéz lesz az ébredés. 


A sportközpont nyugalma kínál menedéket a nap végén. Találkozások, meglevő és fontos kapcsolódási pontok. Jelen vannak a sárból jöttek és akik kisegítették őket onnan. Akik élményt kínáltak és megértőnek mutatkoztak az érkezővel. Ózdra menő vonatok, töriszak, a legjobb debreceni orvos, fagyszünet, németországi munka, kígyósház... mindezekről szó esik s közben élménnyé nemesül az egész.


 
 
Pap GáborTúra éve: 20162016.02.11 23:25:35
megnéz Pap Gábor összes beszámolója

 Rövid beszámoló a hosszú távról:


kerektura.blogspot.hu/2016/02/barcika-65-20150206.html

 
 
ghostartTúra éve: 20162016.02.11 11:42:24
megnéz ghostart összes beszámolója
Először 2014-ben voltam a Barcika TT-n, 25B- túrán mentünk Kazincbarcika és Dédestapolcsány útvonalon.

Nagyon nagy volt a sár, de a szervezés kifogástalan volt. A célban valami speciális teát adtak, ami nagyon finom volt.

2016 ban is vártuk már ezt a túrát, ez volt az év első teljesítménytúrája számunkra. Kicsit féltünk a sártól, mert a korábbi tapasztalat az volt, hogy lesz belőle bőven.


Dédesben volt szállásunk, így a reggel induló busszal mentünk ár Barcikára, ahol 7:55 kor elrajtoltunk.


Az aszfalt után, a földúton szerencsére fagyott volt a talaj, így nem volt gond a sárral.

Az első e.p. ig gyorsan eljutottunk, szép kilátás, szálerdő. Kódot kellett írni az itinerre. 

Továbbhaladtunk a 2. e.p. felé, az idő kifogástalan, a sár elviselhető, a látvány nagyon szép! Aki nem volt még ezen a túrán, az mindenképpen járja meg egyszer.

A 2. e.p. Bánhorvátiban volt a kocsmában. A pontőrök tapasztalt túrázók és barátságosak voltak. 

A kocsmáros is felmérte, hogy lehet pár fizető vendége és minenkihez kedvesen állt hozzá, mis is leültünk és itt reggeliztünk.

majd 20 percet ücsörögtünk és beszélgettünk a pontőrökkel, majd továbbmentünk a 3. e.p felé.

Útba esett a Damasa szakadás, gyönyörű látvány! az erdő és az egész természeti képződés nagyon szép.

A 3. e.p a Vadászháznál volt, itt is kódot kellett beírni, lehetett itt is enni, meg megpihenni.

Továbbhaladva a cél felé még utba esett a Háromkő kilátó, többször voltam már itt, és mondhatom, kevés ilyen szép kilátás van mint innen! 

Többek között ezért is nem a körtúrát, hanem a vonaltúrát választottuk újfent, mert tudtuk, hogy mivel találkozhatunk az utunkon.

Meredeken kellett lemenni a tetőröl, Upponyig, itt már volt sár bőven, majd az Upponyi Szorosnál elhaladva a Lázbérci Tározóhoz értünk.

A Tó is nagyon szép, többször gondoltam már rá, hogy eljövök horgászni is.

Kicsit sok az aszfalt a tó mellet, de ki lehet bírni.

Beértünk a célba, itt sem találtunk kifogásolni valót, a jól megérdemelt emléklap, kitűző, zsíroskenyér hagymával, Tea

A Barcikai TT-nek van az egyik legszebb emléklapja!




Jövőre is indulni fogok a túrán!




Ami negatívum volt a túrán: a kiírásban szerplő csoki nem volt már az ellenörzőponton, neken nem hiányzott, csak hallottam, hogy többen megjegyezték.

Jó lett volna olyan tea, mint 2 évvel ezelőtt, illetve a sár, de aki kimegy az erdőbe, az számoljon azzal, hogy sáros lesz, akinek meg nem tetszik, az menjen aszfaltra túrázni.







Köszönöm a szervezést!



 
 
 Túra éve: 2013
marton4Túra éve: 20132013.02.19 16:07:59
megnéz marton4 összes beszámolója

  


 Barcika 65 túrabeszámoló 2013.02.16


 


„Ezt a beszámolómat Kulcsár Józsinak, a Barcika 65 többszörös teljesítõjének ajánlom, aki nem rég sikeres szemmûtéten esett át, azt kívánva, hogy minél elõbb bekövetkezzen az a pillanat, amikor megint utánam kiált az ösvényen: hová rohansz Józsi?”


 



„Véget ért a jó, itt kezdõdik a vész


 


Itt nem használ a szó, itt nem használ az ész


Itt jobb, ha tovább mész, itt jobb, ha le nem állsz


Mondjad, mire vársz? itt az van, amit látsz


Itt közeleg a vég, mindig szürke lesz az ég


Azt elfelejted rég, hogy az élet mennyit ért


Azt mondjátok, hogy még? Hát, ennyi nem elég?” (Dalszöveg részlet)


„Szófelhõ”: …fagyott föld, hó, aszfalt-aszfalt, jeges-aszfalt, aszfalt, hó, avar, hó-hó-hó, jég, sár, mocsár, hó, vizes hó, latyak, jég, hó, sár, térdig érõ sár, sár-sár-sár, jég, mocsár, híd, Akácfa út….boldogság….


Bámulattal és tisztelettel néztem mindig azokra a túratársakra, akik ezen a túrán indultak. Hosszabb szünet után újra felhúztam a nyúlcipõt, hogy végre megint teljesítménytúrázó legyek. A tavaly õszi Gémes 50 (Börzsöny) óta kényszerpihenõt rendeltem el magamnak. Persze a „kiesõ” idõt is igyekeztem hasznosan eltölteni, hogy elég erkölcsi tõkét gyûjtsek össze a további etapokra. Most viszont minden a helyére került, a talpam viszketni kezdett (nem a gombátólJ), mennem kellett. A Barcika 65 egy olyan túra, amellyel minden évben szemezgetek 5 év óta. Bámulattal és tisztelettel néztem mindig azokra a túratársakra, akik ezen a túrán indultak. Hõsöknek, rendkívüli embereknek gondoltam õket, de én nem mertem vállalni ezt az évrõl-évre változó idõjárási- és terepviszonyok között vezetett hosszú, kemény téli túrát. A fõ ok persze, a felszerelésem hiányosságában rejlett. Éveken át képtelen voltam szert tenni egy téli viszonyok között használható túrabakancsra, ugyanis a lábam semmi ilyesmit nem tûr meg hosszútávon a „lábán”. Hosszas keresgélés után rám ragyogott a szerencse, felszállt a nagy fehér füst, majd amikor eloszlott, teljesített téli túrák víziója jelent meg tisztán a szemem elõtt, egyszóval alkalmas társra leltem végre egy Vibram Merrel márkájú túracipõben, ami keményen állta tegnap a sarat…


Akkor se hó nem volt, se sár, csak iszonyú hideg, olyan, hogy a vizünk, kajánk megfagyott a hátizsákban. 2008-ban, 5 évvel ezelõtt jártam itt utoljára a Kazincbarcikai Sportközpontban. A fiammal érkeztem egy könnyû kis futásra, a 25km-es távra neveztünk. Akkor se hó nem volt, se sár, csak iszonyú hideg, olyan, hogy a vizünk, kajánk megfagyott a hátizsákban, a kenyeret max. kalapáccsal lehetett volna eltörni. Borzasztóan élveztük a dolgot. Sajnos ezt követõen nem váltunk társakká a teljesítménytúrázás terén, Õ valahogy lemorzsolódott, ezért is tartom annyira számon, és vált nagyon szép emlékemmé ez a 2008-as Barcika. Most itt állok megint, de mintha csak tegnap léptem volna ki az épületbõl, ez az 5 év úgy elszaladt. A fiam kamaszból felnõtt férfivá vált, és nagy örömömre mostanában újra elkezdett csak úgy magának 10-15km-et futogatni. Talán egyszer megint itt állunk majd együtt a nevezési asztalnál, és ki tudja, testvéreknek vélnek-e majd akkor is, mint 2008-ben.


Jó kedvre hangol, hogy észak-kelet felõl kíváncsian bekukucskál a kopasz téli erdõbe az éppen most ébredezõ csillagunk.Most egyedül vágok neki a hozzávetõlegesen 65km-es távnak a sárga jelzésen indulva (a távot igazából 69km-nek saccoltam). A városból kivezetõ tardonai úton kocogva korán bebizonyosodik, hogy ez a cipõ sok mindenre alkalmas lehet, de a sík aszfalton történõ folyamatos futásra biztosan nem. Azért próbálok valamiféle iramot tartani, „messze még a messze”. Már az elsõ emelkedõ jól megdolgoztat. Ezen még felfutottam 2007-ben nosztalgiázok, bár akkor egy gyöngyvászon Nike Airspan cipõ hasította alattam a jeges talajt. Végül feljutok a csúszós talajon araszolva, és a zsírkrétát megragadva megelégedetten nyugtázom az ellenõrzõ lapomon az elsõ 4km teljesítését. (Ekkor még úgy gondoltam, hogy a nehezén lényegében túl vagyok, a többi 61km már sétafikálás lesz a célig. Na persze ebbõl már megjósolható, hogy nem egészen így történt.) Robogva indulok lefelé a hóban, itt a cipõ viszont már jól mûködik, stabilan, rendesen haladok. Jó kedvre hangol, hogy észak-kelet felõl kíváncsian bekukucskál a kopasz téli erdõbe az éppen most ébredezõ csillagunk. Így február közepén már egyre élénkülõ sugarai a talamuszomban landolva lázas ingerületátvivõ-anyag gyártást indukálnak, míg a végén a „boldogsághormonok” elöntik a szervezetemet, jól érzem magam. Aha, szóval már ennyi is elég a boldogsághoz? Nem kell, hogy kergessük a kék madarat, csak egy jó bakancsban kell törni a felkelõ nap fényétõl ragyogó havat a Barcika 65-ön, és a madár a vállunkra száll, itt suhan velünk a friss hóban. Szétnézek és a többi közelemben haladó túratárs vállán is ott látom csücsülni a boldogság kék madarát, mindenkinek a sajátját.


 



Találkozás a „Nagy Pleccsel és Vándorcsillaggal. Csak abban tudok reménykedni, hogy õszintén kitárulkozó soraimmal nem bántottam meg túratársaim érzékenységét.Közben rám köszönt a szerencse. Elfutok egy túratárs mellett, de ösztönösen lelassítok, hátrafordulok, és az arcába nézek. Olyan ismerõs vagy nekem mondom, és így találkozom végre újra személyesen Pleccsel, a „Nagy Pleccsel”, a hatalmas egyéniséggel, aki számomra a beszámolói és az évek óta közzétett hihetetlenül gazdag képgalériái alapján a teljesítménytúrázás nagy ikonja. Borzasztóan tisztelem, de személyes megismerésre a futó találkozáson kívül, amikor még nem tudtunk egymásról semmit, csak most kerülhetett sor. A napokban levelezgettünk is egy kicsit, reagált a „Barcika 65 elõzetes” címû kis beszámolómra. A szösszenetem gerincét a múlt szombati, Csondró-völgyben tett nem mindennapi kis kalandom adta. Olvasható (és lájkolhatóJ) a Teljesítménytúra Csoport Facebook oldalán. Nagyon-nagyon megörülök Pleccsnek, aki érthetõen egy kicsit tartózkodva fogadja a kitörõ rajongásomat. De nekem Õ olyan, mintha réges-régen barátom lenne. Aki egészen véletlenül még nem látta a képgalériáit, és még nagyobb véletlenségbõl olvassa ezeket a sorokat, ajánlom figyelmébe, sok kellemes percet, rengeteg ismeretet és a humoros képaláírásokkal ellátott képekbõl vidám pillanatokat szerezhet magának. Nem számít, hogyan alakul, vagy alakul-e egyáltalán a személyes viszonyunk, rajongásom és tiszteletem ettõl függetlenül megmarad. Nagyon sokat adott nekem a „munkássága”, erõsítette a teljesítménytúrázáshoz való kötõdésemet. Úgy látszik, ma az újratalálkozások napját élem. Belebotlok egy másik „ismeretlen” közeli ismerõsömbe, akivel már kisebb szakaszokon haladtunk együtt, sõt a bemutatkozáson is túlestem régebben, de ezek a rövid alkalmi találkozások nem hagytak benne olyan mély nyomot, mint bennem. Amikor 2007-ben elkezdtem a teljesítménytúrázást, rögtön az elsõk közt figyeltem fel szépen csengõ írói nevére, Vándorcsillag, és nagy érdeklõdéssel olvastam egyéni stílusú, karakteres beszámolóit, amelyek szinte elsõként vittek beljebb a teljesítménytúrázás sajátos ízû világába, miközben reménykedtem, hogy egyszer csak valahol sikerülni összeismerkedni vele. Beszélgetünk egy kicsit, majd tovább szaladok vár a végtelen. Csak abban tudok reménykedni, hogy õszintén kitárulkozó soraimmal nem bántottam meg túratársaim érzékenységét.


 


Olyan piros csõrû, fehér gólyák is jók lennének, jól mutatnának a zöld füvön, legyezgetnék a „nacionalizmusomat”.Befutok a Bán-patak völgyében fekvõ Bánhorvátiba, elhaladok a Platthy-kastély mellett, ami szállóként és étteremként mûködik. Rögtön felmerül bennem egy jó családi hétvége ideális képe itt Bánhorvátiban, nagy, vidám barangolások a csodálatos környéken. Itt élt Kazinczy Gábor író, politikus, és Tompa Mihály, Jókai Mór, a tardonai remete is gyakran tartózkodott a kastélyban. Ha nekik jó volt, biztosan mi is jól érezzük majd magunkat itt. Na meg a Szép-kártyámon a szállás rovat 1 éve érintetlen, kár lenne „veszni hagyni” (vagy hagyni veszni?). Készítek egy gyors fotót elképzelt boldogságom leendõ fészkérõl. A „Fakocsmában”, ahol az ellenõrzõpont mûködik, óriási a nyüzsgés, itt többek között összeakadok Sanyival, akivel együtt indulunk tovább, de a kerti törpék annyira megbûvölik, hogy talán még most is azokat fényképezi Bánhorvátiban. Nekem legalábbis ez az utolsó emlékképem róla. Mi tagadás szép kis kollekciót lehetett látni egy családi ház elõkertjében belõlük. Beszerzek már én is egy tucatot, feldobná a kertemet, csak tudnám, honnan veszik ezeket, a Kerti Törpe Szakáruházból? Olyan piros csõrû, fehér gólyák is jók lennének, jól mutatnának a zöld füvön, legyezgetnék a „nacionalizmusomat”. Ha eladó kerti törpét nem is, de jelmezt és álarcot viszont látok tömegével az egyik bolt elé kipakolva. Ilyen jó üzlet Bánhorvátiban a jelmezárusítás? Lehet, hogy átnyergelek erre. Egy túratársnõvel, akivel egy rövid ideig együtt haladok, már-már beállunk a tolongó vevõk közé, jó muri lenne, mondjuk, egy dínó jelmezben teljesíteni a Barcika 65-öt. Az én személyiségemhez a „Tyrex” illene a legjobban, az ismert „dínómárkák” közül, de a Velociraptor sem lenne rossz, az aranyosabb. Majd eldöntöm jövõre, mert most kihasználatlanul hagyom heverni ezt az óriási ötletet, mivel hirtelen elsuhan mellettem közel hangsebességgel egy hátulról ismerõsnek tûnõ futó srác.


Most egyáltalán nincs hó-hiányom, de majd nyáron, ha irtózatosan hiányzik a tél, tudom, hova kell jönni.


Eldobom a jelmezeket, és a feltámadt futóösztöneimnek engedelmeskedve utánaeredek, de már csak a hangrobbanást hallom belõle, eltûnik a távolban a kék kereszt egy enyhe kanyarjában. Na, itt ma nem lesz nagy futkározás, de azért húzok felfelé a hosszú, húzós emelkedõn a Damassa-szakadék irányában, és máris elérem az elsõ holtpontomat, amit csak belülrõl élek meg, töretlenül zúzok tovább. A lenyûgözõ természeti jelenség aztán kárpótol mindenért, a látvány kiold, felfrissülök. A Lázbérci Tájvédelmi Körzetben található fokozottan védett geológiai jelenség lejtõcsuszamlással jött létre, és a 170méteres mélységben, a hasadékok között még nyáron is 0 fokos a hõmérséklet, sõt havat is lehet találni. Most egyáltalán nincs hó-hiányom, de majd nyáron, ha irtózatosan hiányzik a tél, tudom, hova kell jönni. Tényleg szégyellem, de itt még nem jártam soha. Nem baj, legalább „vén” koromra is maradt felfedezni való a kibõvített körzetemben. Fényképezzük szorgalmasan, csattognak a gépek, kár hogy a blendém teljesen bepárásodik, de így még sejtelmesebbek a felvételek. Még tanácsokat is kapok már fentrõl a magasból, egy tanárforma túratárstól, az úr hangján kiállt le felém, hová álljak, hogy még jobb képeket készíthessek, ahogy ez lenni szokott még kettõt hátra, de ezt már nem várom ki, inkább elõre, fel a magasba. A szakadék után „teszek szert” egy állandó társra, akivel a rövidebb elválásokat nem számítva, a sors különös játékaként, minden „kétségbeesett” kísérlet ellenére egészen a célig elválaszthatatlan társak leszünk. A közeledés ott kezdõdik, hogy a Köbölicz-tetõn, látva nyakamban lógó hatalmas bridge-gépemet egy székely-kaput ajánl nekem fényképezésre, és Õ is, kihasználva digitális forradalom adta lehetõséget, átlag percenként készít egy felvételt, még a legvadabb futás közben is. Igazi archiváló típus, még rajtam is túltesz, olyannyira, hogy késõbb már alig fényképezek, csak lenyûgözve nézem, hogy szinte mindenhol talál valami érdekeset, ami mellett „mi átlagemberek” csak úgy elsétálunk.


A tetõ után lefelé haladva megismerem további rendkívüli képességeit, úgy vágtat lefelé elõbb a vizes hóban, majd a késõbb a feltámadó sárban Uppony felé, mint egy megvadult ló. Társa is akad egy jobb futó, de én sem szakadok le nagyon. Lefelé remekül visz a bakancsom, egészen sötétedésig minden lejtõt megfutunk végig, a meredekebb részeken észtvesztõ sebességre kapcsolva. Nagyon jók ezek a suhanások, érzem magamban az erõt. Upponyban már többen gyülekezünk, így valahogy elveszítjük egymást társammal, szövetségünk csak a dédestapolcsányi ellenõrzõpont után válik szilárddá.


Szabad lelkünk könnyû táncba kezd, felsuhan a szilafal peremére, és onnan tekint vissza ránk, mint az õsemberek annak idején, miközben súlyos bakancsaink egyenletesen verik az ütemet a jeges aszfalton. Késõbb kérdezi egy túratárs valahol, mirõl híres Uppony, mi van ott? Mirõl lenne híres, válaszol egy másik túratárs, hát ott megy át az országos kék. Na ja! Kamasz koromban nekem is ez volt a legfontosabb! Egy szép nyári napon egy jó barátommal felkeltünk hajnal ½ 3-kor, és a korai vonattal (még gõzös volt) felfüstöltünk Egerbõl Putnokig. Onnan legyalogoltunk vagy jó 50km-t a mályinkai országúton már majd szétsütötte az agyunkat a perzselõ nyári napsütés. De jó volt, nem kellett jobb ennél. Miközben vitt a lábunk, mi elszakadtunk az aszfalttól, a lelkünk könnyedé vált. Szabadok voltunk. És ez a régi érzés most is megkeres, ahogy ezt a kicsiny, 500 lelkes falucskát szelem át társaimmal együtt. A szabadság élménye. Késõbb egy kedves túratársammal, aki nagyjából Upponytól Dédestapolcsányig lesz gyalogló- és beszélgetõpartnerem, a szabadság lényegérõl beszélgetünk, már-már olyan filozófiai magasságokba emelkedve, mint az Upponyt a Lázbérci-víztározóval összekötõ egyedülálló képzõdmény az Upponyi-szoros felénk tornyosuló hatalmas sziklafalai, ahol még egy õsember barlang is található valahol. Szabad lelkünk könnyû táncba kezd, felsuhan a szilafal peremére, és onnan tekint vissza ránk, mint az õsemberek annak idején, miközben súlyos bakancsaink egyenletesen verik az ütemet a jeges aszfalton. Jó, hogy megint új társra találtam, a beszélgetés közben egy pillanatnak tûnik csupán ez a szakasz. Lenézek a víztározót tápláló egyik bõvizû patakra, ami épp kisebb zúgón át közelíti a tavat, és azon gondolkodom, ez a víz, ami itt szalad lefelé éppen, vajon mikor éri el a vízcsapomat, hiszen mi is, ebbõl a tõlünk úgy 70km-re fekvõ tározóból kapjuk a vizet. Amire hazaérek talán még nem ér oda, bár ahogy az elõttem álló távra gondolok, még az is meglehet, de valószínûbb, hogy hónapok, talán évek telnek el, mire az itt levonuló vízmolekulákból néhány egy idõre a testem részét képezi majd. (Persze rövidre is lehet zárni a dolgot, ha ugrom:)) Tavaly itt jártunk Uppony környékén családi kirándulás keretében a vérpezsdítõ májusban, és felmásztunk a falu fölé magasodó Dedevár romjaihoz, ahol lélegzetelállító panoráma fogadja a mindenre elszánt túrázókat. A falu érdekessége még a száznál is több borospince, ami az északról beérkezõket fogadja. Készítettem is fotókat, persze nem mind a százról. Azt olvasom, hogy „a bortermelés jelentõs múltú, de helyi jelentõségû maradt”. Ez a mondat metanyelven íródott, jelentése: megittak mindent az utolsó cseppig. Innen aztán egy csepp alkohol nem sok, annyi sem jutott ki.:)Ennyit Upponyról, amit oly sokáig emlegettünk a barátommal, és ma is szóba kerül néha tréfás formában ez a név.


Tõle tudtam meg például, hogy a felettünk elrepülõ mátyásmadár azt mondja, hogy mátyás.Dédestapolcsányban a Margit-hídon kelünk a Bán-patakon, ami valahol Bán-kút alatt ered, és ez ugyanaz a patak, ami Bánhorvátit szeli át, csak elõbb „átküzdi” magát a Lázbérci-víztárolón, majd valahol Vadnánál a Sajóba veszik. Az ellenõrzõ ponton nagy hangulat, jó meleg fogad, jól esik a nyüzsgés, emberek között vagyok. Az ellenõrzõpont után együtt keressük a faluból kivezetõ utat a társammal, miközben a magaslaton elhelyezkedõ adótornyot kémleljük, „rejtõi magaslatokba” is jutunk bemutatkozás címén. A szalagokat leszedték, de egy lelkiismeretes pincetulajdonos, nagyon megható, lelkesen elmagyarázza az utat. Már-már indulnék felfelé a sráccal toronyiránt, amikor egy szörnyû gyanú fogalmazódik meg bennem: én a fõutcát néztem be magamnak, az országos kéket, nem értem mi ez a kacskaringó. Kérdezem, melyik távon is van igazából? Az 50km-en mondja. Itt már csak az érzékeny búcsúnak van helye, kölcsönös bemutatkozás után hátraarcot csinálok, és megyek visszafelé a saját utamra. De nem bánom ezt a kis kitérõt sem, társamban, aki a madarakhoz is ért, (tõle tudtam meg például, hogy a felettünk elrepülõ mátyásmadár azt mondja, hogy mátyás) bár nem fejtettem ki eléggé személyiségét, megint egy különleges, filozofikus beállítottságú emberre akadtam. Ez alatt a néhány kilométer alatt is nagyon sokat tanultam tõle, és én az „öreg” bölcsebbé váltam egy bölcs fiataltól, miközben rájöttem, hogy a bölcsesség nem korfüggõ egyáltalán, körülöttem mély érzésû, mély gondolkodású fiatalemberek nyüzsögnek, akik teljesen feltöltenek nemességükkel. A srác azóta Facebook ismerõsöm lett, remélem, nem fogom bosszantani a buta megosztásaimmal.


A faluban végleg egymásra találunk társammal, kiderül, hogy a virtuális térbõl már ismerjük egymást, majd túlesünk a fizikai bemutatkozáson is. Már a fõutcán összecsapódunk újra elsõ társammal, Tiborral, és innentõl kezdve gyakorlatilag együtt haladunk a célig. Sûrûn fényképezget, 1-2 témát persze én is lekapok. Vannak itt szuper ingatlanok is, szuper jármûvekkel, hogy majd leesik az állunk. Van, annak, aki el nem issza. A Dédesi-sziklára is vetek egy pillantást, amirõl az utóbbi idõkben teljesen elfeledkeztem, miután elkerítették. Aztán a már említett mályinkai országút következik, ahol azon a „kamaszkorom legszebb nyarán” fõzettük magunkat. Gyorsan felérünk a tetõre, ahol a csak az utolsó pillanatban tárul a szemünk elé szinte egy csapásra a szûk völgyben rejtõzõ kicsiny falu Mályinka, sok emlékezetes egyéni túrám kiindulópontja. A faluban végleg egymásra találunk társammal, kiderül, hogy a virtuális térbõl már ismerjük egymást, majd túlesünk a fizikai bemutatkozáson is. Jó társaságban hamar átléptetünk a falun, és a pisztrángos tavak fölött elhagyjuk azt a kék jelzésen. Van a másik oldalon egy információs tábla és egy tájalkotó trabant. Még az õsszel jártam arra, és a tábláról felfrissítettem „pisztrángtani” ismereteimet. A Szalajka-völgyben szoktuk ezt elolvasni úgy 2-3 évente, és rögtön elfelejteni persze. 2 féle pisztráng él nálunk, a Sebes-pisztráng az egyik, ez az õshonos, a hegyvidéki erõs sodrású, oxigénnel dúsan telített vizekben él, zúgók közelében leggyakrabban. A másik a Szivárványos-pisztráng, ami 1885-ben „vándorolt” be hazánkba Észak-Amerikából. Ez igénytelenebb, nyílt vizekben is megél. Olvasom a táblán, hogy a Sebes-pisztráng alkonyatkor és éjjel aktív, napközben a kövek közé rejtõzik. Azon gondolkodom, hogy biztos most is élnek pisztrángok a hegyi patakjainkban, csak én nem látok egyet sem, mert nappal elbújnak, éjszaka meg nem látok. Ja, és még azt nem értem, hogy amikor gyermekkoromban elmentünk horgászni a barátom apukájával, egy hatalmas Warsawa-val a felsõrtárkányi patakhoz, fentebb egy gyors folyású áteresznél, hogyan tudott sebes pisztrángokat fogni, ha nappal alszanak? Vagy változnak a pisztrángok szokásai is?


A vadászok csak arra kérik, ha lehet, ne húzza meg a ravaszt. Felérve az országútra egy dermesztõ látvány fogad, egy ott parkoló „Simson-os” motoros srác. Társam kb. 3 másodperc alatt már úgy tárgyal vele, mint régi ismerõsével, úgy hogy egy ideig azt hiszem az is. A Simson viszont engem kavar fel, mert fiatal házas koromban, autó hiányában és elhanyagolható mennyiségû pénz birtokában egyetlen közlekedési eszközünk egy kétszemélyes, rendszámos zöld-fekete színû Simson S50B motorkerékpár volt, amivel kilométerek ezreit tettük meg, még külföldön is. Felraktuk a sátrat a csomagtartóra, és mentünk amerre láttunk. Szép korszak volt, csak a fenekünk bánta. Aztán nyugdíjaztuk a motort, amikor megérkezett az elsõ luxusautónk a Kis Polski… De térjünk vissza a Bükköt átszelõ szabadon, de nehezen járható egy nyomtávú országútra, ami Szentlélek, Bánkút, Garadna, Miskolc Lillafüred felé veszi az irányt és cammogjunk rajta egy darabig, amíg a kék jelzés le nem tér róla a Vár-völgy felé. Még egy gyors iránymutatást adunk egy eltévelyedett autósnak, mintha olyan sokfelé lehetne továbbmenni itt, és bevesszük magunkat a Dédesek alatti rengetegbe. Én kérek elnézést, mert a vár jelzés a Pírító-kõnél indul, a Szõlõkõ lejjebb van, és a sárga a Mártus-kõnél válik le a kékrõl. Hát ez így volt, és így is lesz a következõ földtani mozgásig. Még a Mártus elõtt 2 vadászba botlunk, akik állnak hosszú méla lesben, és kicsit sötéten méregetnek minket gyönyörûen kivikszolt, vadonatúj távcsöves vadászfegyvereikkel. Ami társam óriási kapcsolatteremtõ erejét bizonyítja megint, 1 percen belül kiénekli a kezükbõl a fegyvert, és különféle pózokban posztol, hogy nem gyõzöm fényképezni, persze az Õ gépével. A vadászok csak arra kérik, ha lehet, ne húzza meg a ravaszt. Kérésüket készséggel teljesíti, és nem lõ. Aztán elbeszélgetünk a vadászokkal. Az elején arra kérnek, hogy ne üvöltözzek, és kétségbeesetten néznek a hegyoldal felé, ahonnan a muflonokat (rokon értelmû szavak, muffom, paplan stb.) várják. Szólhatnék nekik, de nem teszem, de én biztosan tudom, hogy a Bükk-hegység összes nagy testû, négylábú gerinces állata már a déli oldalon tülekszik ezen a napon. Itt ma nem lesz kapás az tuti. Sajnos ez a pszichopasszív emberek tulajdonsága, hogy mindent hangosan mondanak, mert attól reszketnek, hogy nem hallgatják meg õket. Az eredmény az, hogy végül tényleg nem hallgatják meg õket. Kiderül, hogy, az egyik vadász ismeri Szabó Jocit, a pétervásárai vadászírót, akinek két könyve is megjelent a nemrégiben, megkapó természetleírásokkal fûszerezve. A találkozás tiszteletére megígérem, hogy szerzek nekik egy-egy példányt. Ahogy a Mártus-kõ felé indulunk, még jõ egy harmadik vadász is szemben, de neki már megkegyelmezünk, és meghagyjuk a fegyverét. Igaz, Õ könyvet sem kap. Hát ilyen kegyetlen a sors.


Itt derül ki, hogy a farakást máglyának hívják, rá van írva ugyanis. Ettõl kezdve a Látókövekig 5 fõsre duzzad alkalmi csapatunk, jó már egy kis társaság. Majd rátérünk a sárgára, és megkezdjük a kapaszkodót a Kapu-bérc irányába. Közben elõadom frissen szerzett ismereteimet, amit a hó alaktanáról tanultam. Mi a frász jutna az ember eszébe, amikor állandóan a bakancsa orrát nézi órákon át, és csak ezt látja. A porhó 0% vizet tartalmazó jégkristályok tömege, a vizes hó 40%-ot, míg a latyak már 60% vizet szippant magába. A vizes hónak hatalmas súlya van, és jól tapad. Ez rakódik rá a villanyvezetékekre, akár 8-10cm „dunccsá” hízva, és szaggatja le azokat, mint történt a Dunántúlon 2009-ben. Feltûnik, hogy Dédestapolcsány óta egyetlen túratárssal sem találkoztunk, a futók elfutottak elõlünk, a gyalogos mezõny pedig valahol a hátunk mögött van. Magunkra maradtunk mi felfelé igyekvõ, lefelé futkározó gyalogosok. Az országúton keressük a kék szalagot a farakás után, de lila gõzünk sincs, merre van, mert az elsõt leszedte valaki. Itt derül ki, hogy a farakást máglyának hívják, rá van írva ugyanis. A máglya idáig nekem mindig azt jelentette, amit meg is gyújtottak, mondjuk a sötét középkorban. Most is tanultam valamit. Aztán átvágunk a meredek partoldalon, társam nem mindennapi alpinista mozdulatokkal tapossa ki elõttem a szûz havat. (Ezért még jövök neki egy sörrel, ahogy megígértem.) Lent megpillantjuk a túratársainkat a forrás közelében, akik a kis malõr miatt a Kapu-bércnél végleg beérnek minket. Ettõl kezdve a Látókövekig 5 fõsre duzzad alkalmi csapatunk, jó már egy kis társaság. Viccelõdünk, vidámak, optimisták vagyunk, gyönyörûen süt a nap. Közvetlen egy meredek szakadék mellett visz az út a bércig, ahol eltöltünk néhány jólesõ ejtõzõs percet. Lefotózzuk a Dédeseket „versengve” a legjobb pozíciókért, ahonnan az „ezerdolláros” képek készülhetnek, majd a piros háromszög-piros jelzés repít el a Szentléleki Turistaparkig a gerincen, néhol megkapó panorámát tárva elénk. Az ellenõrzõpont egy jól fûtött kis faházban van, ahol a pontõr két gyermeke is szorgosan besegít a munkálatokba. A tea pillanatok alatt szétárad az ereimben. A legjobban viszont attól érzem magam, amikor végre nagy nehezen lerántom a lábamról a kamáslit, ilyet most viselek életemben elõször, lehet, hogy utoljára. Ezt a példányt bizonyosan, mert teljesen elszorította a lábam.


Nem is tudom, hogy nem esek orra, de valahogy átragad rám társam ritmusos mozgása, megérzem a lejtõ ütemét, és lerepülök rajta. Letépve magamról újjászületek, megszûnnek a fájdalmaim, és boldogon rohanok a társam után lefelé a Csondró-völgy irányába. Odvaskõ után átveszem a vezetést, aminek egy sártenger, egy erdõben való csörtetés, és egy izomgörcs vet véget, a társam simán beér. Nyelvem alá dobok két tablettát, a görcs gyorsan kiáll és robogunk tovább lefelé a sokszor teljesen jeges szakaszokon. Nem is tudom, hogy nem esek orra, de valahogy átragad rám társam ritmusos mozgása, megérzem a lejtõ ütemét, és lerepülök rajta. Késõbb kényszeredetten kocogok a faluban. Egy néni rám szól: miért szaladva futok? A válasz még nem tudok futva szaladni, de már fejlõdöm. A kutyák egyébként aranyosak, és egyáltalán nem zavar, hogy szét akarnak tépni. Elvégre ez jó a falusi kutya dolga, hogy így ebéd után megdolgozzon az eledeléért még vacsoráig. A 8. ponton a Betyár Tanyánál két betyáros, korban nálam tekintélyesebb úr fogad, akik mindketten elismert túravezetõk, sõt tanfolyamokat is tartanak, és nagy sztorikat mesélnek nekünk eltévedésekrõl, amiket botcsinálta túravezetõk produkálnak, sokszor egész nagy csoportokat vittek jégre, hogy úgy kellet megkeresni õket. Nekem is van egy fél túravezetõi tanfolyamom, de közben behívtak katonának, és kimaradtam az órákról. Azóta sem erõsségem a tájékozódás, de azért némi javulást mutatok. Még a tardonai országúton arról beszélgetünk a társammal, egy nagy természetismerõ barátomtól hallottam, ha erdõben jársz, ne csak magad elõtt keresd a témát, hanem idõnként fordulj hátra, s amit szembõl nem láttál, hirtelen feltûnik, ott van. Ösztönösen hátranézek egy pillanatra, és bár érdekes módon semmilyen fény nem látszik elõttünk, mögöttünk egy csodálatos naplemente zajlik éppen, felhõk által megharapott nappal, dombbal, házzal, fákkal, szóval cuki nagyon. Csattogtatunk egy darabig, aztán félretéve a bölcsességet, a maradék 15km-en már inkább elõre nézegetünk. Lekanyarodunk az országútról, a buszmegálló után a piros jelzés újra a hegyeknek veszi az irányt, vele együtt mi is. (Egy pár órával késõbb, amint hazafelé tartottam, két túratársat láttam ugyanitt bekanyarodni. Kemény estéjük lesz gondoltam. De magabiztos, elszánt tartással vágtak neki a hegyeknek, ami rögtön megnyugtatott.)


Kitalálunk végre a pirosra, de már ez sorszerû, újra elvétjük az irányt, a 3. próbálkozás végre sikerül.Ahogy alkonyodik, minden egyes, a lámpánk fényénél felvillanó jelzés megpillantása egyre nagyobb örömet vált ki bennem. Ez jelenti most számunkra az életet jelentõ köldökzsinórt, ami a céllal összeköt. Igyekszünk nem szem elõl téveszteni „Ariadné-fonalát” a beálló sötétségben, egyszer azonban mégis sikerül. Egy farakás mellett, a sarat kerülgetve elvisz egy fakitermelõ út. Hamar észbe kapunk, de úgy szeretnénk korrigálni, hogy ne kelljen visszamenni azon a pár tíz méter sártengeren sem, de ezt valamiért a rossz irányba tesszük meg. Ez a spórolás lesz e vesztünk. Hirtelen meglátunk a messzeségben egy lámpát felvillanni, majd eltûnni, így tudjuk, hogy nagyon rossz helyen vagyunk. Kitalálunk végre a pirosra, de már ez sorszerû, újra elvétjük az irányt, a 3. próbálkozás végre sikerül. A végén már a tájolómat is a kezembe szorongatom, mert már gõzöm nincs, merre van Kazincbarcika, aminek még „fattyú fényei” sem sejlenek. Innentõl kezdve nincs gáz, egyik dombot a másik után másszuk meg a hullámzó gerincen, mintha soha nem akarnának elfogyni. Beérjük az elõzõ társunkat, aki az elõbb vadorzónak vélt minket így gyorsan elinalt elõlünk. Hogyan is gondolhatta volna, hogy túratársak kódorognak messze az erdõben. Jól megijesztettük! Társam minden emelkedõ után azt mondja, már ez az utolsó, de nem, újabb és újabb következik, úgy érzem százával. Egy idõ után a bakancsom által meggyötört Achilles-inam is el kezd kíváncsiskodni, vajon tényleg ez az utolsó? Egy újabb emelkedõ következik, de ez most valahogy más. Fényes glóriát húz rá a nagyváros „fényszennyezése”. Bánja „fene” már ezt a „szemetelést”, csak civilizációt lássak végre. Eszembe jut, a minap olvastam, ha az ember már egy hete kódorog, mondjuk a Himalájában egy trekkingtúrán (velem gyakran megesikJ), a civilizáció legkisebb jelét sem látva, milyen öröm, ha végre megpillant egy eldobott mûanyag palackot, vagy bármilyen fránya szemetet. A tetõre felérve aztán hirtelen szíven üt, ahogy jobbról-balról ezernyi tekergõ csillámkígyójával, simogatóan fonja körbe a hegy lábát az áhított város, Kazincbarcika. Aztán megvan az a bizonyos torony is.


Aztán jön még egy iszapbirkózás, de már látom a társamat a hídon, ott vár a megmenekülés, a civilizáció.Az Ebecki-tetõn végre eldobom magam a kellemes fûben, a lábam már nagyon tiltakozik, fõleg az a görög része, nem szokta a kutya szántást. Szinte meghipnotizálva bámulok a tábortûz zsarátnokába, ami valami õsi megnyugvást, békét költöztet belém. Nagyon távolról hallom, hogy egy beiszapolt szántáson való átvergõdésrõl esik szó, ami inkább mocsár, mint szántóföld. Csak így lehet elérni a hidat, a menekülés egyetlen útját. Elõbb persze le kell robbanni a hegyrõl Kazincbarcika szintjére, ami praktikusan a túra legmeredekebb, legsarasabb, legjegesebb, magyarul a legdurvább szakasza. Az egyik ponton a társam vagy 5 métert csúszik lefelé óriási lendülettel, de botjai segítségével talpon marad. Én az egyensúlyérzékemben és a jó szerencsémben bízva rohanok lefelé, néha alig-alig tudok fékezni. Aztán jön még egy iszapbirkózás, de már látom a társamat a hídon, ott vár a megmenekülés, a civilizáció.


Nézek a sötétben felvillanó fényre, hallom a gép csattanását.Mire odaérek, a fényképezõgép már idõzítve van a híd korlátján, és történelmi fotó készül kettõnkrõl, a nagy utazókról. Nézek a sötétben felvillanó fényre, hallom a gép csattanását, ahogy exponál. Társam megismétli a felvételt, egy ideig még a fényképezõgéppel babrálgat. Ahogy arra várok, hogy az önkioldó ismét mûködésbe lépjen, egy pillanatra megáll az idõ. Állok a hídon, és mereven a blendébe bámulok, miközben bizton tudom, hogy ez a híd többé már nem csak a patak két partját köti össze.


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


A következõ sorokat minden valószínûség szerint már csak magamnak írom:


egy nagyon kedves túratársam mondta a Less Nándor 100-ról írt beszámolóm elolvasása után: hüm-hüm, na, jó, jó, tetszik, csak azt nem értem, minek errõl ennyit írni? Mentünk és kész! S ha jól belegondolok, rengeteg igazság van ebben a gondolatban.


„Itt nem használ a szó, itt nem használ az ész


Itt jobb, ha tovább mész, itt jobb, ha le nem állsz” 


 www.facebook.com/home.php#!/jozsef.szegedi.37


picasaweb.google.com/102760545299824334787/MalyinkaFelettABukkbenCsondroVolgy20121125


 
 
 Túra éve: 2012
kekdroidTúra éve: 20122012.02.23 10:20:18
megnéz kekdroid összes beszámolója

Barcika 50


Alig néhány autó húz át minden szabad jelzést követõen a csomópont alsó szintjén. Megjelennek az elsõ, reménybeli utasok a megálló peronján, majd jõ a villamos sárga hármasfogata és elviszi õket. A megbeszélt idõben pedig megérkezik laci069, bedobáljuk a csomagokat a nyomdából frissiben kikerült túranaptár-halom köré. Másik illusztris közlekedési csomópontban Szabó Zsuzsa csatlakozik, irány az északkeleti autópálya. Gyöngyös közelében köd ül a tájra és kísér végig az úton. Elalszom, Miskolc szélén ébredek, az M30 átadása óta sem jártam a környéken, bambán nézem a ködöt, a látótávolságot száz méterre tudnám becsülni, ha akarnám. A Borsodchem kerítését felismerem, sorban ötös porta, huszonhármas porta, odabent vasúti tartálykocsik sorakoznak hosszú sorokban. Kazincbarcika, Jószerencsét utca, de nem végig, iskolák, sporttelep. Súlyos, szürke betonkerítés virít ki a hóból, zöld kapuval. Túrázók érkeznek a buszállomás felõl, molinó fogadja a kedves résztvevõket. Laci069 leparkol, kiszállunk, behordjuk a naptárhalmokat. A bejáratnál találkozom Tibettel és VadMalaccal, a naptárak mögé nem elbújni akarok, csak hirtelen nem tudom hová tenni õket. Nevezés, aki egyszer csinálta, mindet ismeri. Indulás elõtt összefutok rég látott, egykori évfolyamtársammal, ám egyikünk sem teljesen meglepett: tõle, mint Kazincbarcika lakosától – és a túra alkalmankénti résztvevõjétõl – valamiért szinte elvárom, hogy megjelenjen a túrán, õ meg régen már biztatott, hogy menjek el egyszer a Barcikára. DJ_Rushboy fagyott szemöldökkel robog be, õ már tett egy kört ma. Megkávézunk, automatából, a lé közepes, de iható. Nyolc óra lesz tíz perc múlva, ez az idõpont szerepel a lapon is, összenézünk laci069-cel és Repkénnyel, túrázzunk teljesítményt.


Elhaladunk a költõi cégérrel rendelkezõ Rózsa Presszó mellett (ifjú nyújt rózsaszálat egy háttal álló leánynak, aki talán azért duzzog, mert a srác túl sok idõt töltött a presszóban), kisétálunk egy fõbb útra. Sárga sáv jelzésre lelünk, kivezet minket a városból. Telkek, kisebb hétvégi házak között haladunk, kutyaugatás zengi be a környéket. Hevenyészett tábla figyelmeztet, hogy az erdõ nem szemétlerakóhely. Fiatal erdõkezdeménybe érkezünk, majd távvezetéket keresztezünk, lassan elhagyjuk a szórványosan beépített területet. Az út folyamatosan emelkedik, a köd egyelõre nem akar szûnni. Túrázók haladnak el, oda-vissza elõzések zajlanak. Csend van, amelyet még a gyerekcsoport sem tör meg, túlságosan kifullasztja õket az emelkedõ ahhoz, hogy zsibongjanak. Nem meglepõ, de utolér DJ_Rushboy, lelassít egy idõre beszélgetni, így is jócskán elhúzok a többiektõl. Egy keresztezõdésnél Rush elrobog, bevárom a többieket. Felérünk a Bükk-tetõ nyergébe, elhagyjuk a köd szintjét, idefent ragyogó napsütés fogad a zúzmarás erdõben. Ellenõrzõpont, magányos hölgy áll egy darab hátizsákkal, feketén fogó tollal írja az igazolást az itiner megfelelõ rovatába. Errõl még nem esett szó: az útleírás egy félbehajtott A/4-es lap, címlapján az egyesület színes emblémájával, belül kétoldalas útleírással és egy Cartographia kuponnal, a hátlapon pedig az adminisztráció összes kellékével és a táv adataival. A megoldás az útvonal szinte teljes hosszában elsõrangú állapotú jelzésekkel kiegészítve jónak mondható. Továbblépve a pontról megnézzük, honnét látszana a Tátra tiszta idõben – most lassan gomolygó felhõáradatot figyelhetünk meg a kilátás helyén.


A túrát szép dombhát tetején, letaposott porhóban folytatjuk, a még alig észrevehetõ csúszkálást az ember lába ösztönösen korrigálja, eleinte fel sem tûnik, a túra végére azonban – az aszfaltos szakaszokat leszámítva – alaposan elfáraszt. Egy irtásnál megállunk, kenõmájassal társítunk zsömléket, finom. Elágazáshoz érkezünk, szembõl már a 25A táv résztvevõi kezdenek szállingózni. Elhagyjuk a sárga sávot, a mai nap során késõbb, pár kilométerrel délebbre még találkozunk vele. Óvatosan, majd egyre határozottabban ereszkedik az erdei út Bánhorváti felé, jól jön a túrabot és a biztos egyensúlyérzék, de legalább az egyik a kettõ közül. Nálam túrabot épp van, egyensúlyérzék nem nagyon. Magányos futó érkezik szembõl, afelõl érdeklõdik, van-e nálunk ragtapasz, avagy azzal egyenértékû ragasztószalag. Repkénynél van egy tekercs Leukoplast, felajánlja szabad használatra, s ez megtörténik, kidörzsölõdést orvoslandó. Továbbgörgünk a lejtõn, szánkónyomon óvatoskodunk, majd egy jobbos ívû kanyarban szép kilátás tárul elénk, a Bánhorváti környéki dombokkal a fõszerepben. A temetõ szélén különös, borospince-szerû, földbe vájt kripták sorakoznak, némelyiken valóságos mûvirág-áradat található. Beballagunk a faluba, az egy portára esõ kutyák száma itt is egészen magas. Elsétálunk a Platthy-kastély magas fenyõkkel tûzdelt parkja mellett, a kastély épülete rozsdás kapu mögött sárgállik, túl messzire ahhoz, hogy bármit lehessen mondani az állapotáról. Odébb világháborús kopjafa árválkodik, oszlopra szerelt transzformátor társaságában. Kiérünk a Dédestapolcsányt Vadnánál a 26-os fõúttal összekötõ országútra, méghozzá egy kocsma + buszmegálló kombináció mellett, elõbbi rejti a túra második ellenõrzõpontját. Az igazoló bélyegzés mellé egy szelet csoki is jár, Tiviti típusú, karamelles valami. Nem rossz. Egy kóla elfogyasztásával növelem a kocsma forgalmát, szükségét érzem a cukorba és foszforsavba csomagolt koffeinadagnak. Egy kávé lehet, többet érne. Italozás közben bukkan fel a Valiból, Andiból, -rafter-bõl és suvlajból álló négyfõs csapat, kölcsönösen örvendünk egymás ittlétének. Tovaballagunk, Repkénnyel és Lacival - õ szintén kólázással ütötte el az idõt.


Bánhorvátiban a katolikus és a református felekezetek templomai szoros közelségben lelhetõek fel. Elõbbi építmény bõ másfélszer olyan magas, mint az utóbbi, amely az Árpád-korból megmaradt, szép állapotú, fatornyos lelki hajlék. Tetszetõs. Elhagyjuk Bánhorvátit, temetõre nyílik a kilátás a falu ezen oldalán is, a nyughely feletti kopár dombról adótorony néz körbe. Tájvédelmi körzetre és a környék látnivalóira hívja fel a figyelmet egy tábla, az irányok némelyike már régen lekopott róla. Utolérnek -rafter-ék, suvlaj lelassít egy idõre hozzánk, majd elsuhannak. Beér a Nagy LajosSzemkeõ Ferenc kettõs is, majd az Elõre-forrásnál ellépnek. Itt a tábla a „Damasa szakadás” felé igazít útba, ezzel növelve a képzõdmény általam ismert leírási módjainak számát. Kitérünk a forráshoz, szépen foglalt darab, nincs benne semmilyen „hány kõlap található a kifolyó körüli harminc centis körben?”-jellegû mozgalomban, tehát publikálható a kép róla. Tovasétálunk, eleinte tágas, széles völgyben, folyamatosan, néha meglepõen meredeken emelkedik velünk az út. Laci069 itten dönt úgy, hogy elenged utunkra, mivel nehezen bírja az emelkedõket. Ránézek a telefon kijelzõjére, látom, hogy az eddig megtett tizenöt kilométerhez bõ négy órára volt szükség, ami nem lesz elég a pontzárások tartásához. Megbeszéljük Repkénnyel a dolgot, majd Lacival is, fenntartva a késõbbi telefonos kapcsolat lehetõségét. Ellépünk. A völgy körülöttünk egyre szûkül, a végében a dombtetõ egyre magasabbnak és meredekebbnek tûnik. Megérkezünk a szakadék közelebbi környezetébe, a napsütötte hómezõrõl hirtelen váltással sötét, ám havas aljú fenyvesbe lépünk. A zöld, a fehér és a fekete színek táncolnak a szemeim elõtt, az agyam döbbenten próbálja feldolgozni az optikai sokkhatást. Szerencsére a pszichedelikus fenyvesbõl egész hamar kiérünk. Mély völgy balra lent, magas sziklák elõttünk. Fantasztikus látvány. A jelzett út megkerül egy sziklatömböt, majd egy másikra felkapaszkodik. Csúszós, latyakos a meredek ösvény, óvatosan lehet rajta kapaszkodni. Fent Nagy Lajosék pihennek egy padnál. Sûrû szálfák között visz tovább az egynyomos ösvény, rövid ideig a sziklafal tetején. Napsütötte kilátás balra, szürke-fehér függõleges sávok jobbra. A jelzett út megkerül egy vízmosást, enyhe hullámmal jutunk át a fordítón. Nemsokára meglátjuk a Köbölicz-tetõhöz rendelt vadászházat (a térképem nem is jelzi), ahol egyrészt suvlajék négyese, másrészt a felírandó kód található.


Repkény kódot zsírkrétáz a lapra, csatlakozunk a társasághoz, laza emelkedõn trappolunk a Kéktúra által érintett nyereg felé. Idõközben néha napsütötte, szembefényes, párás kilátás nyílik dél és délnyugat felé, a Bükk innét nézve is óriási tömbjének csak a körvonalai vehetõek ki az Upponyi-hegység vonulata mögött. Elbeszélgetjük az idõt az éppen idõszerû turisztikai bulvártémáról, így aztán el is szalad az idõ. Lesétálunk Upponyra, méretes hólánccal felszerelt gépezet sárgállik az út szélén, az Upponyi-szoros sziklái egyre közelebb tornyosulnak fölénk. Apró pontokként kanyargunk a keskeny szorosban, itt hideg és szinte szürkületi sötétség fogad. Két Kéktúrán haladunk egyszerre, az OKT és a Kohász Kék közös szakaszán. Kiérünk a Lázbérci-víztározó mellé, a fák között is szépen kivehetõ a völgyet kitöltõ, hóborította, fagyott tó. Oldalt a Dedevár kúpja emelkedik, mögöttünk a szoros sziklái sütkéreznek a Napon, emlékkereszt látható az egyiken. Végigballagunk a mûtó mentén, jócskán a jégtükör szintje felett. Lovaskocsi elõz, egy ló alkotja a vonóerõt, két unott arcú alak pedig az utazóközönséget. A lassan elõrehúzó Repkény, Vali és suvlaj egy esõházban várnak be, teázással töltik az idõt, közben két, vélhetõen helybéli lakos a tó jegének meglékelésével köti le magát. Mivel öt perc után sem sikerül beszakítaniuk magukat a vízbe, továbbállunk. Dédestapolcsányon egyesített erõbõl majdnem eltévedünk, de suvlaj még idõben idézi fel az itiner idevágó passzusát, így gyalogösvényre térünk, majd átkelünk a Bán-patakon, melyhez a Tapolcsányi Margit hidat vesszük igénybe. Legalábbis a tábla szerint. A számunkra a féltávot jelzõ ellenõrzõpontot a református parókián találjuk, a fûtött szobában teát és zsíroskenyeret vételezünk.


Húsz perc után kezdjük úgy érezni, hogy ideje abbahagyni a tea és zsíroskenyér üzemszerû vételezését, elbúcsúzunk az igen kedves pontõröktõl és továbbállunk. Dédestapolcsányt jelzetlen úton hagyjuk el, a szalagozást kreatívan alkalmazott festékszórós jelzések helyettesítik. A kreativitást az jelenti, hogy sok esetben valamilyen eltávolítható tereptárgyra került festék, vagy olyasmire, ahonnét vélhetõen a közvetlen napfény hatására hamar lebomlik. Pincesor mentén, hosszú emelkedõn távozunk a Bán-patak völgyébõl, mögöttünk napsütés, körülöttünk gyönyörû kilátás. Keresztezzük a Bánhorváti felé vezetõ országutat, enyhén sáros földúton térünk vissza az erdõbe. A többiek magaslesnél várnak be, suvlaj itt úgy dönt, hogy ideje nagyobb sebességet elérni, és pont a leginkább csúszkálós, porhavas, bozótossal övezett ösvényen lép ki nagyon. Repkénnyel igyekszünk felvenni a tempót, Vali, Andi és -rafter- pedig nem sokkal mögöttünk jönnek. Emelkedünk, majd vadászház mellett érünk el egy magassági pontot, fel és alá hullámvasutazva közlekedünk tovább. Többnyire fiatal erdõben haladunk, idõnként felbukkan egy nagyobb foltnyi idõsebb fa, némelyiken régi piros sáv jelzést látunk, a térképem ezt már nem ismeri. A Peres-erdõ elnevezést viszont igen, ebben haladunk most. Nem egészen két kilométerre délre attól a helytõl, ahol délelõtt a K+ jelzést követve elhagytuk, most ismét rátalálunk a sárga sávra és délkelet felé követjük tovább. A jelzéseket néhol rózsaszínes pöttyök erõsítik meg. Egy határozott elágazásban megállunk és bevárjuk a társaság másik felét. Innentõl fokozatosan ereszkedni kezdünk, tarvágásokat keresztezünk, kilátással a Bükk északi oldalára. Kivehetõ a Bálvány kilátója és adótornya, a bánkúti radar kupolája. Északkelet felé a Tardonai-völgy húzódik, mellette az Ebecki-tetõvel záródó dombhát. Mellettünk nem messzire egy felhagyott kõbánya sziklafala bukkan elõ az õt lassan visszafoglaló növényzet alól. Repkény felhívja a figyelmemet az északon gomolygó ködtengerre, az elmosódó láthatárra. Remek, ködös esténk lesz. Lehûl a levegõ, a talaj kezd visszafagyni, a tél visszalopakodik a Bükkbe.


Éles, csúszós kanyarokkal, meredek lejtõn jutunk le a Tardonai-völgybe, enyhe disznóvágás-illat leng a levegõben. Néhány, meglepõen jó állapotú épület mellett kapaszkodunk ki a völgybõl. Meredek, de legalább alig csúszós emelkedõ vezet fel a Nyír-völgyön. Naplementére felérünk, papírnál lóg zsírkréta, felírandó kód híján mindenki úgy igazolja ittjártát, ahogy szeretné. Kerek repkény igazol helyettem is. Falatozunk, megint kenõmájast és zsömlét. Kereken nyolc kilométer hosszú bukdácsolás következik a háromszáz és pártucat méter magas dombok végtelen láncolatán, amelyek utolsó tagját Ebecki-tetõnek nevezik, és monotonitásban a Török út Völgyfõ – Nagy-Eged szakaszának méltó párja, sõt, riválisa. Ideje efelõl személyesen is meggyõzõdni. Idõközben ismét leszáll a köd, tehát, ha még lehetne is látni valamit a tájból a szürkületben, azt sem sikerül észrevenni. Emelkedõk és lejtõk következnek, eseményt csak az jelent, hogy ezúttal sikerül bemutatnom egy közepesen elegáns hanyattvágódást. Késõbb is adódnak még esések, de azokat már nem én követem el. A piros négyzet elágazásánál még emlékszem, hogy nem kellett lámpát kapcsolni, utána nem sokkal viszont igen. Üzenet érkezik a telefonomra, laci069 jelez, hogy megérkezett a Nyír-völgy feletti elágazáshoz. Ez jó hír, írok neki valami rövidke választ, az ujjaim nehezen viselik a hideget. Leszáll a sötétség, elõkerülnek a fejlámpák, az enyém valahogy megint nem akar távolabb világítani három méternél. Elég az is – a jelzések jól láthatóak, a nyomok egyértelmûen vezetnek a szerteágazó erdészeti utak labirintusában. Kezdem egy kicsit hosszúnak ítélni a dolgot, számolok, osztok-szorzok és kiadódik, hogy háromnegyed hét körül kell az Ebecki-tetõhöz jelzett pontra érnünk. Innentõl kezdve csak menetelek a többiekkel, nagy beszélgetésbe már senki nem kezd. Kicsibe sem. Ballagunk némán a buckás, havas nyomokban, néha megcsúszva. Telik lassan az idõ, zúgás hallatszik egyre közelebbrõl. -Rafter- elõször az adótoronyra gyanakszik, és én is, aztán kiderül, hogy ez még csak a Sajóivánka – Felsõzsolca – Sajószöged közötti 400 kV-os távvezeték. Látni nem látszik belõle semmi, de a zúgás igen erõteljes. Onnan viszont már nincs messze az ellenõrzõpont. Nyílt terepre érkezünk, a ködben semmit nem érzékelek az esetleges kilátásból, csak a kitartó oldalszél hût tovább. Végre megérkezünk a vonulat végén található elágazásba, derékszögû balkanyar után határozottan lejteni kezd velünk az ösvény. Fényeket látok elöl, fejlámpák, tábortûz, ellenõrzõpont.


A négy kitartó pontõrnél nem idõzünk sokáig, óvatosan lebattyogunk Kazincbarcika szélére. Itt Repkénnyel lemaradunk a többiektõl, csak óvatosan mer haladni a csúszós lejtõn. Rétre érkezünk, elõttünk-mellettünk már a város fényei szûrõdnek át a ködön. Itt a többiek félrenavigálódásának csak a végébe csöppenünk bele, aztán átkelünk a Tardona-patak hídján és felsétálunk a sportpályához. Cél, a rendezõség intézi az adminisztrációt, étellel-itallal kínálnak, helyben nyomtatott emléklapot kapunk, valamint odvas keltikével illusztrált kitûzõt kapunk, továbbá még egy kupont, ezúttal a Nomád üzletekbe szólót. Lecsoffadunk, Zsuzsa gratulál – õ már régóta várakozik, miután már teljesítette a 25B távot. Elücsörgünk, elbúcsúzunk a hatos társaság négy tagjától – köszönöm minden útitársamnak a társaságot! :) Nem sokkal késõbb megérkezik laci069 és találkozunk a 65-ös távról beérkezõ R.Gellérttel is.


Autóba kerülünk, Mezõkeresztesig próbálok hozzátenni valamennyit a társalgáshoz, de ott elalszom és Budapesten ébredek. A reggel már látott csomópontban hagyjuk el a jármûvet, ezúton is köszönöm a fuvart, a társaságot mindkettõnk nevében! Már a buszon, hazafelé fogalmazódik meg bennem, hogy a Barcikát eddig méltatlanul hagytam ki, mindenféle logisztikai nehézségekre hivatkozva. Nagyon jó túra, szép helyeket mutat meg – és egyszer talán a hosszabb távot is jó lenne megnézni. Köszönöm a rendezõknek.


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2009
antinaviTúra éve: 20092009.02.17 15:36:58
megnéz antinavi összes beszámolója
Barcika 65 (gyalogtúrázó szemmel)

Úgy terveztük,hogy 6-kor (lehetõ leghamarabb) elindulunk és 8-ra beérkezünk,ugyanis elvileg rokonlátogatásra érkeztünk pénteken este,és ugye illett volna kicsit beszélgetni is a rokonokkal.
Azzal kezdõdött, hogy a GPS szerint Barcikán Akácfa u.2.nem létezik. No mindegy,akkor legyen 1,aztán ez azzal szemben van a 2 gondoltam. Végülis talán csak 2x mentük körbe a kerítést amíg megtaláltuk a kocsibejárót,de ekkor már negyed7 volt.
Gyors nevezés, öltözés. Fél7-et irtunk a rajtidõre,de Verának beragadt a kamásliján a cipzár (amit a Margita után ugye illett volna kissé elmosni,de most igy járt).No de végül ezzel is én sz..rakodtam vagy 10 percet, aztán én is átvedlettem, felvettem a hátizsákomat és úgy éreztem itt valami nem stimmel, gondoltam a drága sógorom belecsempészett egy jó kis féltéglát mert olyan iszonyúan nehéz volt hogy kénytelen voltam átvizsgálni. Sajnos nem találtam benne semmi szopatós cuccot, igy maradt a szokatlanul nagy súly. No ekkor már inkább ¾ 7 is jócskán elmúlt és végre elindultunk. Rajt után vagy 5 perccel még elagyaltam azon,hogy vajon bezártam-e a kocsit de a laposüveg meghúzásával sikerült ezen többet nem agyalni.
Még nem voltunk ezen a túrán,de többen mondták hogy nehezebb mint a Tortúra, hát csak félig-meddig hittem ezt.. kevesebb szint,több szintidõ..mitõl lenne nehezebb.
Az volt a taktika,hogy lefelé ha jó a terep akkor belefutunk elég aktivan hogy legyen kis tartalék idõnk..jó lesz az még valamire.
Az elsõ EP-ig gyorsan elment az idõ,próbáltam fejben összerakni a távot,az egyes pontokhoz idõhatárokat számolgatni ami annyira jól sikerült,hogy a végén csak azt tudtam megjegyezni,hogy 5-re kell (ene) Tardonán lenni,akkor elvileg az uccsó 15-re még van 3 óránk és igy frankón összejön a tervünk.
Bánhorvátiban kicsit sokat vacakoltam a kripták és a borospincék fotózásával, de még idõben elértük a krimót. Na ott szembesültem elõször azzal,hogy az eddig non frankónak vélt síruhám egy rakás izé. Úgy átáztan kintrõl bentrõl, hogy a pólómból csavartam kis vizet. Eszembe jutott a Düne cirkoruhája, amikor olvastam azt hittem ez hülyeség, pedig mennyire nem az! Nagy marha voltam hogy ezt vettem fel,de túl macerás volt az esõnadrág + dzseki duó,igy most ezt beszivtam.
10perc pihi után vizes cuccot a vizes testre fel (jaj de utálom) aztán tempó,mert fel kell melegiteni a fürdõvizet.
A Damasa-szakadékot fentrõl kerültük, nagyon szép látvány volt, a feljutás nem volt piskóta,mert ugye miért is ne,pont a legtetején volt egy fa keresztbe dõlve és alatta pont akkor volt a lyuk,hogy én még éppen ne férjek át rajta. Úgyhogy hátizsák le, kutyakúszás aztán cucc fel és tovább.
Innen egy magányos túratárssal haladtunk egészen Dédestapolcsányig mert Õ az 50-esen volt. Megállapitottuk hogy igazán szép idõnk van,a TáliMátra végén lévõ jeges részhez képest tapsolhatunk.
A turistaháztól futásra fogtuk a dolgot egészen Uppopnyig. A tározónál lévõ sziklákat sajna nem sok sikerrel fotózgattuk, mert nagy volt a pára. Miután mentünk 1km-t rájöttünk hogy elfelejtettünk OKT pecsétért bemenni a kocsmába..de már mindegy.
Elég hosszú volt a betonút Dédestapolcsányig,de legalább jól lehetett tolni .A tározón érdekes volt látni,hogy a közepén egyszer csak eltünik a jég. Aztán láttuk hogy a D..csány felõli oldalon egy bázi nagy csõbõl folyik bele valami (gondolom a Bükk leve) és azért ez a rész jó 1 km-t nem volt befagyva. Itt már a horgászok is megjelentek,nem tudom mire mentek,talán csukára (másra szerintem még esélytelen) de ahogy az útról láttam nem ragadozóra volt állitva a kapásjelzõjük.
Elértük a parókiát,ahol kaja,pia elköszönés és ketten mentünk tovább.
Következett ismét egy betonút megtoltuk a menetet és közben megint elkezdtem számolgatni, a sok belefutás végett idõben jól álltunk.
Nos annyira sikerül tolni a tempót,hogy a Mályinkán a kocsmában az OTB pecsét mellé kértem egy sört is, igy kicsit tovább tartott a bélyegzés.
Ahogy kijöttünk utolért bennünket egy kisebb társaság 4fiú+1 lány. Õk is jól mentek, innen együtt haladtunk Szentlélekig. Nos,a Csondró-völgy nem volt egyszerü menet,nekünk sikerült száraz zoknival megúszni,viszont túl sok volt a ’technikás’ átkelés ami az idõnk rovására ment.
Aztán egyszercsak hozzánk csapódott egy kis vizsla kutyus is. Nekünk is van egy keverék vizslánk (Dió a neve) de még csak 12 hetes, a Halmi dûlõre már visszük majd,aztán majd fokozzuk a terhelést.
A Mária-forrás elõtti szalagozás számomra elég szopatósra sikerült, a forráshoz érve betoltam 3 decit tisztán belõle szó nélkül. Vera is elkortyolt egy fél üveggel,aztán töltöttünk belõle és továbbmentünk a Táborig,ahol az EP volt.
Itt megállapitottuk ,hogy a többiek azt hitték a kutyus velünk van,mi meg azt hogy talán velük,de szerencsére volt telszám a nyakán. Kicsit többet idõztünk, próbáltam megszáritkózni, de nem sikerült. Zsiroskenyér, pár pohár tea, kis beszélgetés aztán gyerünk tovább mert kezdtem aggódni a Tardonai 5 órán,amit már fejben fél6-ra korrigáltam.
Az egyik túratárs hamarabb lépett, aztán mi is ,a többiek (4en) még maradtak.
A kutyust sehol sem láttunk, gondoltam haza próbált menni. A mûúton lefelé haladva egyszer csak elém toppan a kutya +2 túratárs. Na,végre megvan a gazdi talán,rákérdeztem de azt mondták a Mária-forrásnál jött velük szembe,aztán visszajött velük .Na jól van,a telszámot majd felhivják azt mondták.
Innen viszonylag közel volt a Jókai-emlékmû, felfelé félúton jártunk mikor az elõttünk rajtoló társunk már lefelé ereszkedett. Gyors köszönés és nyomás felfelé.
Hideg van fúj a szél toll a hátizsákban..inkább pár fotó aztán majd kibogarásszuk mit is kell felirni. Aztán mégis inkább felirjuk a betût,de hamár levettem a hátizsákot a laposüveget is megcsapolom. Annyival is könnyebb lesz..ugyebár.
No innen tök gyorsan leszaladtunk és kissé elbizonytalanodtam a sok irányba menõ lábnyomokon. GPS élesit, irány a sárga egészen a kékig. Meg is találtuk,aztán következett egy nagy futás. Ahogy futottam lefelé rájöttem miért volt olyan sok lábnyom odafent más irányba,itt 1 kilit lehetett levágni minimum.
Még bõven világosban voltunk gyorsan elértük az õszi pusztitást,hát elég nyomasztó látvány volt. Totál belassulás következett. Ahol lehetett futottunk,de egyre jobban sötétedett. A hajtûhöz érve egy gyors szusszanás közben megbeszéltünk hogy Tardonáig toljuk meg,mert mindjárt sötét lesz. Csak nem akart jönni Tardona..aztán sötét lett . Lámpa elõ,órára egy pill.fél6 ajjaj..gyerünk tovább, végre itt a falu ami bázi nagy pocsolyákkal fogad bennünket,a krimó a falu végén a piroson. Ági néni pontban 6-kor magányosan fogad bennünket, leszamilesz kérek 1 pohár sört,de azt mondja nincs csapolt..akkor üvegest,de sok a fél lityi ám talál nekem1db Hei..ken 0,33-ast. Ö 250-ért adja,Mályinkán ugyanez 280 volt. Végülis mindkettõ 300ba került,a kétszázas a zsebembõl a fütõtestre kerül száradni. 20 perc pihi, jólesik a meleg, még 15 kili újra számolgatás,vallatás mikor mentek el elõttünk, 10 perc azt mondja.
Cucc fel,aztán ahogy kilépek a presszóból keresem a pirost de sehol sem találom. GPS-t nézem,egy örökkévalóság amig megtalálja a müholdakat, végre megvan…
A mûúton tök nagy a forgalom,többször is félre kell állnunk mert jönnek mint a golyó és fröccsen a hólé.
Végre megvan az oszlop is,gyors fotó bekanyarintjuk a betût és sietünk tovább.
Mentünk vagy 200 métert és beér minket az a két túratárs akikkel a kutyus jött vissza a Mária-Forrástól. Kidõlt az egyikük lámpája, szivesen adom nekik az én tartalék lámpámat és együtt megyünk tovább.
Õk elég sietõsre fogják a dolgot, Vera kissé lemaradt igy bevárom. Ismét ketten megyünk tovább. Végeláthatatlanul libikókázunk az Ebecki-tetõ felé, egyre gyakrabban ellenõrzöm a hátralévõ távot, jó lenne mát ott lenni.A fények csalósak,olyan közelinek tûnnek és mé milyen messze van a pont.
Párszor elkavarási lehetõség, de megoldódik. Aztán jönnek utánunk,vaj ki lehet,talán a 4es csoport ért be bennünket? De nem, a két túratárs akik a lámpát kérték,sikerrel elkavartak,igy most másodszor is elhúztak mellettünk.
Végre megvan a pont,gyors pecsét aztán megeresztettük lefelé,kisebb futás és kiértünk a betonútra.
Más nevü iskola mellett kötöttünk ki mint az ininerben van,meg buszmegállót sem láttunk,de ezt a sötétre fogjuk ám a keritésrõl megismertük a központot.
Este 10. Gyors telefon haza, még félóra kocsiút.(Miskolcon keresztbe rendõrautó az úton több is –úristen,papirjaim a hátizsákban valahol leghátul,jó vizesen, de nem kell nekik- csak másnap tudom meg az okát,ott volt az SX4 balesete.)
Minden jólesett, jó idõ volt,szép kalandos útvonal,nem monoton,a végén tényleg kihivás a fel-le-fel-le…
Nem volt otthon sem vita,gyors fürdés Sógorral pár sör,vacsi ,és már vasárnap van.
Köszönjük a szervezést,nem voltunk sokan,ez külön tetszett,40kilit magányosan mentünk végig,csak ez erdõ,a hó és mi. Megnyugtató volt.
Ha nincs az õszi vihar biztosan sokkal könnyebb a dolog,de még akkor is valóban ütõsebb mint a Tortúra. Hát még igy.
Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a túrát,a 17óra szintidõ nagyon csábitó annak is aki tényleg csak lassan tud menni.
Remélem a kutyus is hazakerült.
Köszönet a szép emléklapért.
 
 
Pap GáborTúra éve: 20092009.02.17 12:06:46
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Barcika65

Elérkezett az elsõ teljes túrafutásom évfordulója. Barcika volt az elsõ olyan túra, amin azzal a szándékkal indultam, hogy ha lehet végig, de legalábbis amennyit bírok megfutok belõle (2007 õszén már volt 1-2 bíztató kísérletem). Jó alkalom ez a visszatekintésre, hova is jutottam ezen idõ alatt. Akkori idõm 8:37 volt.

Jó formában éreztem magam, az elmúlt hetek eredményei egészen bíztató folytatással kecsegtetnek (ha nem üt be valami hosszú árvíz, vagy kiküldetés, mert akkor lõttek az egésznek). 7:15-kor indultam, azzal a motivációval, hogy 7 órára bálba megyek Budára és mindezt tömegközlekedéssel kell megoldani. A bemelegítõs indítást a szûk idõkeret ellenére sem vagyok hajlandó elhagyni, a túl erõs kezdés eddig mindig kamatostul nyújtotta be a számlát. A havazás finom hólepellel borította be a gyengén megfagyott saras utat, de jól lehetett haladni. Arra már lelkileg felkészültem, hogy visszafelé a fagy már kienged és a Nyír-völgy utáni hullámvasút kemény lesz.

Bükk-tetõre kb. 5-10 perc elõnnyel érkeztem a tavalyhoz képest, Bánhorvátira pedig stabil 15-20 perccel. Menet közben elhagytam két futót, egy harmadikkal pedig kerülgettük egymást. Idén a pont egy másik kocsmába költözött, itt már teát is lehetett inni. Kihasználtam a lehetõséget, télen nagyon jó a meleg ital, mégha idõt is veszt emiatt az ember. A másik futó nem élt a lehetõséggel, csak a Damassa-szakadéknál értem utol. Sajnos a szakadék olyannyira járhatatlan volt, hogy az utat idén csak annak peremén vezették el, de innen is szép látványt nyújtott. A Kék sávig innen együtt futottunk Tamással, majd a lejtõn én kissé megléptem és Bánhorvátiig külön mentünk. A frissítõponton gyors üzemanyagpótlás és nyomás tovább, immár véglegesen együtt. A tempó jó, 10-11 közötti, de most kezdõdik a tánc.

Mályinkáig kellemes az aszfalt, egészen a Csondró-völgy bejáratáig nincs gáz, Na de utána! A patak jól meg volt áradva, bot nélkül sokat kellet volna ügyeskedni, hogy száraz lábbal átjussak, nekem meg nem volt ehhez kedvem, így ahol nagyjából jónak láttam, ott átmentem/átugrottam. Ennek megfelelõen kb. 10x léptem a patakba, ami igazából csak elsõre kellemetlen, utána csak zavaró. A megáradt patak mellé kisvártatva kidõlt fák és egyre nagyobb hó is társult (A fennsíkon mintegy 20 centis volt már). A Mária-forrás elõtt végül toronyiránt kivezettek minket egy közeli dózerútra.
A Fennsík felé közelítve egyre jobban látszott a szélvihar pusztítása, mint egy korlátozott méretû atomcsapás. Hihetetlenül megváltozott a táj arculata. Látó köveknél beértük Rusht, majd nemsokára a frissítõponton tömtük magunkba a zsíros kenyeret.

A házból kijövet szembe jött Papp Gergõ, Örvénykõ alatt pedig már be is ért minket. Én azt gondoltam kicsit beszélget Tamással, aztán nyomja is tovább, de végül maradt. A Harica völgye kemény volt egyszer sikerül is burnyákolni egy méreteset, de nagyobb baj nem lett. A talpam kicsit kezdte kidörzsölni a mamusz.
A hajtûkanyarnál én kissé lemaradtam, kavicsot bányászni a cipõbõl. Leültem egy rönkre, de egybõl elkezdte húzni a görcs a belsõ combomat. Lélekben már úgy készültem, hogy a hátralévõ távot egyedül kell nyomni, de a hátrányomat sikerült fokozatosan ledolgozni, végül az elhagyott szõlõhegyen ismét összeálltunk. Tavaly nagyon utáltam az aszfaltos szakaszt, metszõ hideg szél miatt, most szerencsére csak a hó hullott. A presszóba beugrottunk pecsétért, meg kóláért. A fél liter kátrány eltüntetése csak nagysebességû videókamerával lett volna látható.

Nekigyürkõztünk a maradéknak. Ez valahogy mindig megvisel idegileg, most is kezdtem már csoffadozni. Nyír-völgy után Tamás meglépett, csak az Ebecki-tetõnél érük utól, Gergõ pedig idõnként le-lemaradt, de végül megint összeálltunk. Ezen a szakaszon tavaly már rendesen szenvedtem, nem is futottam meg minden púpot. Idén is szenvedtem, meg a sár is jó nagy volt, de mindent megfutottam. Ebecki után már csak díszlépésben be kell masírozni a célba, bár a hegyrõl ereszkedés még tud idõnként kellemes meglepetést okozni. A Buszvégnél még bevártuk Tamást, és 7:23-as idõvel (Gergõnek 5 perccel jobb) értünk célba.
Kemény futás volt, kemény terepen, ki is voltam a célban, de megérte. Zuhanyzás után Gergõék elvittek Miskolcra az állomásra, amiért még egyszer óriási köszönet!

Nagyon a szívemhez nõtt ez a túra, mindenkinek csak ajánlani tudom, a 65-ös táv adatait meghazudtolóan kemény tud lenni. A szervezõk idén is kitettek magukért, jó az ellátás, jó a szalagozás, látszik, hogy foglalkoznak a dologgal. Ha tehetem, jövõre is jövök!
 
 
Kona HossTúra éve: 20092009.02.15 20:32:18
megnéz Kona Hoss összes beszámolója
Barcika-25 A

Ismét egy korai felkelés és irány egy újabb teljesítménytúra. Bekit, a magyar vizslánkat ismét vittük magunkkal. Ez volt a második túrája. Az elsõn, ami a Téli Mátra volt, nagyon jól viselkedett, ezért úgy gondoltuk nyugodtan vihetjük magunkkal most is. Debrecenben elõzõ nap csaknem 20 cm hó esett. Reménykedtem, hogy fent a hegyekben is szép havas a táj, és szép fotókat készíthetek. De a hegyekhez közeledvén nyoma sem nagyon volt a hónak. Fél 9-kor értünk oda a kazincbarcikai sportközpontba. Felöltöztünk a túraöltözékünkbe, beneveztünk, megkaptuk az igazolólapot és irány az elsõ ep, ami Bükk-tetõn egy nyereg volt.
Az elsõ ep-ig kb. 1 km-en keresztül Kazincbarcika egyik utcáján mentünk a sárga sávjelzésen, majd dimbes-dombos úton folytattuk utunkat. Ezt csaknem egy óra alatt sétáltuk le, nem rohantunk. Közben három kocogó túrázó hagyott el bennünket. Az elsõ ep-nél igazolás, kutyaitatás és egy jó korty hp. túratársunk palackjából, amit még a decemberi Hamahamás túráról hagyott meg. Jó karcos ital, de igencsak jól esett a kissé hideg, hóeséses idõben.
Folytattuk utunkat egy darabig a sárga sávjelzésû úton, majd áttértünk a sárga kocka jelzésû útra, mely a Hegyes-tetõ vonulatain és a mellette lévõ Geregye-völgyben húzódott egészen a következõ ep-ig, ami Nagybarcán volt a Kert-büfében, ami egy kocsma volt. Itt egy nagyon kedves pontõrnek kinevezett ember várt az igencsak füstös, kicsi helyiségben. Leigazolta a menetlevelet, közben kedvesen a kikészített pogácsával kínált. Vittem egyet-egyet túratársaimnak és a kutyámnak, akik a kocsma elõtti buszmegállóban vártak rám.
Innen indultunk tovább Nagybarca fõutcáján, a Kossuth Lajos utcán a következõ ep-hez, ami a 4,4 km-rel távolabb lévõ Bánhorváti település Rókavár Sörözõjében volt, szintén a fõutcán. Hol is lehetne máshol egy kocsma?  Ez már kicsit nagyobb helyiség volt, szellõsebb is, de sajnos ez is dohányfüstös. De fincsi teával vártak a pontõrök, amit nagyon hálásan elkortyolgattunk. Beki ekkor, ahelyett, hogy ivott volna a kis vizébõl, a túrán szintén elrajtoló és szintén egy debreceni lány Bogyó nevû, fiú kutyájával volt elfoglalva. Hát Valentin nap volt ugye, és hát egy fiú és egy lány kutya, akik szimpatikusak egymásnak… Na, nem sokáig hagytuk õket játszani, hiszen azért menni kellett tovább, így elindultunk. A 4. ep. a Tardona-völgyben volt. Bánhorvátiból a kék keresztjelzésû úton haladtunk kifelé a településrõl, a Platthy–kastély (melyrõl eddig sosem hallottam) elõtt elhaladva, a település temetõjét elhagyva. Hamarosan a Rigó-völgyben folytattuk utunkat és legnagyobb sajnálatunkra kezdett az út egyre sárosabbá és agyagosabbá válni. Ami nem is lett volna baj, hiszen tél van, ilyenkor nyilván nem száraz a turistaút, de olyannyira agyagos és sáros volt, hogy szinte akadályozott bennünket a normális tempóban való haladásban. És ekkor még nem is tudtuk…, de errõl majd kicsit késõbb. Elértük a kékkereszt, a sárga sáv, és a sárga körút jelzések találkozási pontját. Itt Nagy-bérc felé vettük az irányt, Eperjes-bércre felkapaszkodva, majd az Ibolyás-völgybõl kiérvén a mûútra pár száz méter után megtalálva a 4. sz. ep-t, ami egy nagyon kedves, szépen rendezett kerttel rendelkezõ hétvégi házikónál volt. A kert végében halkan csobogott a jéghideg Tardona-patak. Két pohár tea között lementünk, hogy kissé lemossuk a bakancsunkról a rátapadt agyagot és ezáltal pár kilótó megszabaduljunk. Még ekkor sem tudtuk… A tea nagyon finom volt, nagyon jól esett. Kutyámat próbáltam rábírni egy kis evésre, de õ már feltalálta magát. A házhoz tartozó macskáknak kitett szalonnabõr darabokat hamar beburkolta, így az általam cipelt kutyaeledel már csak kedves ráadás volt, persze az is csak a tenyerembõl. Közben megérkezett Bogyó és gazdája. Mint elmondta a gazdi azért maradtak úgy le, mert Bogyó megmerült a sárban és agyagban és szó szerint ki kellett õt húzni. Még jó, hogy Bekinek hosszú lábai vannak. Lõttünk pár fotót a pataknál bokáig a vízben állva, majd indulás tovább az 5. sz. ep felé, mely az Ebecki-tetõn volt. A házikót elhagyva rátérünk a piros kockajelzésû útra. Nagy lelkesedésünk hamar alábbhagy, mellyel annak az örömünknek adtunk hangot, hogy nemsoká ott vagyunk az utolsó ep-nél, amikor megláttuk mi vár ránk: az egyetlen út, amelyen mehettünk annyira agyagos volt, hogy azt le sem tudom írni. Pár száz méter megtétele után lassan nálam is kezdett elszakadni az a bizonyos cérna. Túratársam próbált kerülni a bozótos felé, hátha ott nem lábszárig, csak bokáig süllyed az agyagban, nem sok sikerrel. Ha megálltunk pihenni, akkor is inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy lefotózzuk ezt a gyönyörû, meghitt pillanatot, amely tartott kb. másfél-két óra hosszáig, amíg el nem jutottunk az utolsó ep-hez. Imádtuk! Az, hogy nehéz volt a terep, á könnyelmû kijelentés. Párom Robi azt pedzegette, hogy ez már nem is teljesítménytúra, hanem túlélõtúra. Tök jó volt az amúgy is emelkedõ útszakaszokon még vagy plusz 3-3 kg agyagot cipelni a bakancsainkon. Beki persze élvezte, hogy a csúszós, puha agyagban tapickolhat mind a négy mancsával. Persze õ is hasig sáros és agyagos volt már, de valahogy neki nem tapadt rá a mancsaira. Nem igazság! Ráadásul õ négy lábon halad! Szóval ez az útszakasz olyan 5,4 km volt. De legyõztük. Közben a Tilalmas-hegyrõl csodás kilátás nyílt Kazincbarcika egy részletére, miközben utolért bennünket valahol elõrébb elhagyott három futó társunk is, és így már öten küzdöttünk az agyagtengeren. Az Ebecki-tetõnél egy házikónak semmiképpen nem nevezhetõ tákolmány mellett várt ránk két fiatal pontõr. Kedvesen megjegyezték milyen jól nézünk ki, majd kedvesen pecsételtek. Aztán nekiiramodtunk a cél felé végig a piros sáv jelzésen haladva. Ekkor megint elkezdett szitálni egy kis havas esõ, amibõl kaptunk már a túra elején is. A Várhegy-tetõ lábainál elhaladva, mûútra érkeztünk a városba, majd a Tardona-patakon átkelve szépen beballagtunk a KSK-ban lévõ célba. Itt igazolólapunkat alig adtuk le, máris azt hallottam, hogy párom és túratársam nyert valamit. Nem is tudtuk miért és hogyan, de nyert. Életében elõször nyert valamit. Egy fotó az egyik szervezõvel, aki épp átadja a nyereményt, majd irány a teásbödön. Jól esett a meleg tea. Én konkrétan két hatalmas karéj zsíros – lilahagymás kenyeret is bevágtam, megkínálva a kutyámat is, aki hirtelen annyi szeretetet és kedvességet kapott a már célba érkezett túratársaktól, hogy nem gyõzte emelgetni a mancsát köszönésképpen. De a zsíros kenyér neki is piszkosul jól esett! Átvettük falatnyi kitûzõnket, amelynek így is hihetetlenül örültünk, tekintve hogy milyen terepen jártunk. Bogyó és gazdája akkor még nem érkezett be a célba, csak remélni tudjuk, hogy nem sokkal utánunk õk is épségben megérkeztek. A szintidõnk 7 óra pár perc lett. De ezen a terepen nem is csoda, hogy kicsúsztunk a szintidõbõl. Talán a futóknak jobban sikerült. De azért élveztük a túrát, és egy újabb jelvénnyel vagyunk gazdagabbak, melyre ha ránézünk, csak mi tudjuk igazán, mennyit dolgoztunk érte. De megérte! Mint mindig!!!

a túrán készült pár fotók:
http://indafoto.hu/Sziszo/barcika_25_teljesitmenytura

Sziszó.
 
 
 Túra éve: 2008
Pap GáborTúra éve: 20082008.03.25 16:22:20
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Barcika 65

Ismét eljött a február és nálam lassan már néphagyománnyá válik, hogy ilyenkor elközlekedek Kazincbarcikára. A trend annyiban változott, hogy idén megkíséreltem a futást is. Minden körülmény adott volt egy jó kis testmozgáshoz, jó erõben éreztem magam, nem volt semmilyen sérülésem, a felszerelésem rendbe volt, és az idõjárás is jónak ígérkezett.
Péntek este el is mentem Pestre, és unokatesónál aludtam innen velük együtt reggel 4-kor megindultunk a célterület irányába. Az útról sokat nem tudok elmondani, mert valahol a Hungária környékén hibernálta magát a rendszer és csak Miskolc környékén bootoltam. 6-ra rendben meg is érkeztünk a rajthoz. Unokatesóm gyorsan benevezett és elindult gyalog. Én még ráértem, kényelmesen összekészülõdtem, majd 7 óra tájékában nekivágtam a távnak.
Szépen sütött a nap, de nem volt meleg, fõleg futóruhában, tehát minden arra ösztökélt, hogy lehetõleg fussak. A fagynak azért volt egy nagy elõnye is, az erdészeti gépek által szétjárt út legalább fagyott volt és nem olyan, mint mondjuk a Sokoró27-en. Egy másik futópáros is éppen akkor indult amikor én, aminek nem örültem különösebben, futásban magányos farkas típus vagyok, ha valakit látok a környékemen, azt megpróbálom lehagyni, nem törõdve azzal, hogy az erõmre késõbb is szükségem lesz. Õket mondjuk nem is volt nehéz, már az elsõ emelkedõn lemaradtak, és többet nem is találkoztunk. Az elsõ 10 kili eseménytelenül telt, felkapaszkodtunk egy hosszú emelkedõn a hegygerincre, majd ott is maradtunk úgy 5-6 km-en keresztül. Jól ment a futás, sorra elõztem meg a korábban rajtolókat, egyedül a sípcsontom alatt kezdte ki a cipõ a bõröm, hamar át is véreztem a zoknim. Számítottam rá, úgyhogy gyorsan leragasztottam vízhólyag tapasszal, mert az erõsen tapad és vastag, de azt még álmomban sem gondoltam volna, hogy ez is el fog mozdulni. Ezek után kb. 5 km-enként meg kellett állni megigazítani. Bánhorvátiba eljutni alig 80 perc kellett (12 km). Az út itt elkanyarodik a Damassa szakadék felé. Kiérve a faluból hirtelen fekete fellegek jelentek meg az égen Ajjaj, ennek nem lesz jó vége –gondoltam- és ebben a pillanatban már el is kezdett hullani a hó. Szerencsére nem tartott sokáig a dolog, csak amíg a szakadékban matattam. A Köbölicz-tetõre felérve aztán remek kilátás nyílt az Upponyi szorosra és környékére. Az út éles hajtûkanyar után kezdett el ereszkedni a völgy felé. Ezt a lejtõt tavaly is megfutottam, igaz akkor azért, mert annyira sáros volt, hogy gyalog is simán eleshettem volna, akkor meg már tök mindegy futok-e, vagy sem. Dédestapolcsányig-ig kellemesen futható volt a terep, a szoros ismét lenyûgözött hatalmas szinte függõleges sziklafalaival, és a tározó is igen kellemes látványt nyújtott. Egyedül az okozott gondot, hogy az ivózsákom csöve befagyott és csak kézrátétellel volt gyógyítható, úgy is csak rövid idõre. Az ellenõrzõponton kis tea és zsíros kenyér erejéig maradtam, majd következett a túra legnehezebb szakasza, a Szentlélekig tartó emelkedõ. Mályinkáig még laza bemelegítés az aszfaltos út, bár van egy 12%-osnak mondott emelkedõ, de az nem vész. Itt történt meg az, hogy beért egy másik futó aki úgy elment mellettem, mintha állnék. Hát van hova fejlõdni… A falut elhagyva a Csondró völgyébe értünk. A Helyenként meredek sziklafalakkal és szûk szorosokkal szegélyezett völgyért mindenképp megéri az 50-es táv helyett a 65-öt választani. Szégyen és gyalázat, de itt csak bele-belefutottam, a meredek emelkedõbe, elérkezett az elsõ holtpontom. A fennsíkon metszõ hideg szél fogadott. Örvénykõnlél ismét megcsodáltam az észak felé nyíló panorámát, bár idén a magas-Tátráig nem lehetett tisztán ellátni. Hosszú egyenletes lejtõn indultam el Tardona felé, ahol egy kollégával folyamatosan kerülgettük egymást. Nem mondom, hogy nem esett rosszul az ereszkedés, de a jobban szeretem a változatos terepviszonyokat. A szénégetõknél ismét 180 fokot fordultunk és a hegyen átvágva érkeztünk el Tardonára, ami egyébként arról nevezetes, hogy a szabadságharc leverése után egy helyi nemesi családnál bujkált Jókai. A faluba beérve ismét jeges szembeszél fogadott, ami már sehogy sem esett jól. A presszó béli ellenõrzõ ponton egy kicsit hosszabban idõztem, leellenõriztem a vizesblokk állapotát (még mindig megfelelõ), meg álmosság ellen beszedtem 2x1 kólát. A kis pihenõtõl vagy 20 km-t fiatalodtam, az eltelt 50 km-hez képest egész jó erõben vágtam neki a maradék 15-nek. A Nyír völgyig aszfalton küzdöttem a széllel, majd felkapaszkodva a hegyre elkezdõdött a hullámvasutazás. Szerencsére a szelet megfogták a fák így csak a kellemes melengetõ napsütés maradt. Igen maradandó emlékeim voltak errõl a szakaszról. 2 éve sötétbe egy kézi lámpával botorkáltam itt a hóban, és igen elveszettnek éreztem magam, olyan volt, mintha soha nem akarna vége lenni. Tavaly társaságom volt, akkor egész gyorsan vége volt. Idén a túra elõtt megszámoltam, hogy kb. hány emelkedõ van a szakaszon, így nagyjából tudtam, hol járok. A meredekebb emelkedõket most már gyalogoltam, nem volt elég akaraterõm, a futáshoz. Nagy nehezen elérkezett az utolsó ellenõrzõpont, ami után már csak 3 km van hátra, végül 8:37-el értem célba, ami a tervezett 9 órához képest elég jó. Alig vártam, hogy megkapjam a kitûzõm és az oklevelem, gyorsan leültem az egyik kanapéra és ott is maradtam egy jó órát.
 
 
qvicTúra éve: 20082008.02.28 20:07:11
megnéz qvic összes beszámolója
Barcika 65 2008

3:40-kor csörög a vekker, egy hosszú napnak nézek elébe. Összekapom magam, majd elindulok összeszedni a népet. Andi csörög, hogy késik, mert lekéste az elsõ hévet, így késõbb indulok én is. Petit veszem fel elõször, aztán Andira még várunk kicsit, majd végül Ferót és már repesztünk is a pályán. Rajtam kívül mindenki húzza a lóbõrt, legszívesebben én is szunyókáltam volna még.

7 körül megérkezünk Kazincbarcikára a sporttelephez, ahol a rajttól pár méterre parkolunk. Az idõjósok rendkívüli hideget ígértek erre a hétvégére, -10, -15 fokkal és erõs széllel. Az autóból kiszállva ebbõl még mit sem éreztünk. Egész kellemes volt a levegõ, csípõs hideg, de koránt sem annyira, mint amire számítottunk. És szinte állt a levegõ.

Összeszedjük dolgainkat, és bemegyünk a fûtött épületbe. Vannak már szép számmal túratársak. Nekiállok reggelizni. A nevezés gyorsan megy, bár az elején beletelik egy percbe amíg megértjük az asztalok elhelyezésének logikáját. Találkozok Szilvivel és Danival, akik negyedkor neki is vágnak a távnak. Feró és Peti is elindul 5 perccel utánuk. Én nem készülök el ilyen hamar, húsz perc hátránnyal indulok Daniéktól. Ezzel szinte le is mondok arról, hogy utólérjem õket. Saját tempót akarok nyomni végig úgy, ahogy jól esik. Más tervem nem volt.

Nehezen indul a futás a betonon, hideg minden izmom. Szép lassan elõzgetem az embereket a Tardonai úton, majd arról letérve megkezdem az emelkedést. Küzdelmes így az elején, még bele kell rázódni. Kezd melegem lenni, útközben kisüt a nap is. Hihetetlen. Túlöltöztem.. ez volt az elsõ gondolatom. A TV-ben meg szélviharokról meg kemény fagyokról papoltak. Az egyik kanyarban meglátom magam elõtt Petiéket, ami erõt ad. Kell is mert hirtelen meredekebbé válik az emelkedõ, de jól haladok. Utólérem õket, jó utat kívánunk egymásnak, aztán tovább lihegek. Hosszú ez az kaptató. :) Újabb meredekebb részek támadnak, lihegésem már fújtatásba csap át. Vadmalaccal és Tibettel találkozok, õk szerintem már azt hiszik talán az utólsókat hörgöm.. A kevésbé meredek részeken jól esik a könnyedebb futás. Végül felérek a Bükk-tetõ nyeregbe, ahol már a megszokott helyen lóg a zsírkrétás pont az egyik fán. Húzok egy strigulát a papíromra. Egy. Az órámra pillantok, hmm, ez eddig nem is rossz. 25 perc kellett a 3,5 kilire.

Többen érkeztek velem együtt éppen a pontra, de rajtam kívül mindenki tovább ment egyenesen a szalagozott úton. Én is a szalagozott úton mentem tovább, csak egy másikon. A hosszú táv itt balra kanyarodott, és egy darabig tovább emelkedett. No nem sokat, hamar átcsapott lejtõbe. Ez az, lehet nyomni. Nem kevésbé hosszú szakasz következett a gerincen továbbra is a sárga jelzésen hullámvasutazva. Többször azt hittem, hogy már vége kellene lennie, de még mindig nem jött a kék kereszt, amit annyira vártam. Kicsit frusztrált is, nagyon reméltem, hogy nem mentem túl. Viszont arra emlékeztem, hogy ezt a részt mindig így élem meg.. újra és újra hosszabbnak tûnik. Feltûnnek újra a szalagok, majd a kereszt is végre, indulhat az igazi zúzás lefelé a hegyrõl. Van egy trükkös letérõ, ami most szépen ki van szalagozva. Lejjebb viszont annyira a futásra, meg a terepre koncentrálok, hogy nem veszek észre egy letérõt és tovább megyek az úton egyenesen. Szerencsére kétszáz méter után észlelem a bakit, és visszamászok az útra. Ez a kis kitérõ belefért. Közben észre sem veszem, hogy teljesen beborult az ég, csak akkor mikor leérek Bánhorvátiba, és elkezd szállingózni a hó. Hohó, micsoda látvány! Viszont kezd hideg is lenni. Az utcákon kanyargok a falu központja felé. Egy öreg nénike jön szembe a járdán velem, és már messzirõl látom, hogy valahogy mindenáron meg akar szólítani. Végül mikor odaérek ezt kérdezi: - Így nincs hideg ugye? - Hát nem igazán - felelem, de ahogy kimondom már meg is bánom, mert érzem, hogy nagyon is hideg van.. Ha nem futnék, igencsak odafagynék az elsõ lámpaoszlophoz. Kiérek a fõútra, ahol 100 méterrel elõttem futók jönnek velem szembe, majd lekanyarodnak egy mellékutcába. Ezen meglepõdök, mert a pont a templomnál szokott lenni. Hirtelen arra gondolok, hogy mi van ha átrakták máshová. Akkor majd futhatok vissza jó sokat. Elõszedem az itinert és belemélyedek, aztán egyrészrõl megnyugodok, mert a templomnál lévõ italboltot írja pontnak, másrészrõl viszont így még kevésbé értem a futókat. Pont kapóra jön pár helybéli az út szélén, akiktõl láttam, hogy kérdeztek valamit a futók, mielõtt bekanyarodtak, így én is megkérdeztem õket, hogy merre mentek. Azt mondták, hogy valami kastélyt kerestek. Hmm.. lehet, hogy nem is a túrán vannak.. :) Na sebaj, lenyomtam a maradék távot a betonon és betoppantam az italboltba. Itt automatikusan a pulthoz mentem pecsétért, úgy szólítottak vissza az egyik asztaltól a rendezõk. Begyûjtöm az igazolást és indulok tovább.

Amint az impozáns templomot kerülöm meg éppen lélekben már a következõ hosszú emelkedõ szakaszra készülök. Az út átkanyarog a Som patakon, majd azzal párhuzamosan halad felfelé itt még alig észlelhetõ meredekséggel. A Rózsás oldal után kezd jobban emelkedni. Egy két túratársat elhagyok mire a kis fenyvesbe beérek, ami az egyik kedvenc helyem ezen a szakaszon. Úgy kanyarog az út a fák között, mint egy sikánokkal teli versenypálya. Hamarosan meglátom a Damasa szakadék hatalmas szikláit, valamint Zsotyeket és csapatát. Nem idõzök egy percet sem, teperek felfelé a sziklák mentén haladó meredek ösvényen. A tetején fújok egy nagyon és már száguldok is tova. A Köbölicz-tetõ elõtt még ismerõsökkel találkozok rögtön a visszafordító hajtûkanyar elõtt. Jó utat kívánok Ibolyának és Briginek is. A pontnál a megszokott kódkeresõs játék, csak most átkerült a tábla az út jobb oldalára. Megvan a kód, felírom, nyomás tovább.

Elérem a kék jelzést, amin beindul a száguldás lefelé. Káprázatos a kilátás innen Uppony illetve a Bükk felé, meg is torpanok az egyik kanyarban gyönyörködni egyet. Ahogy tovább futok az jut eszembe, hogy ez az út milyen iszonyúan sáros tud lenni, ha akar. Most meg mekkora mázli, hogy ilyen hideg van, és keményre van fagyva. Az elsõ Barcikámon, ami még az akkor leghosszabb 45-ös táv volt itt szabályosan el lehetett süllyedni. Mondjuk most sem egyszerû a haladás, mert az út elég barázdásra van fagyva, csak csetleni botlani lehet leginkább rajta lefelé. Lejjebb érve le is jövök róla, és az út mellett futok tovább lefelé. A falu rohamosan közeledik, míg végül elérem a pincéket. A fõutcán kék közkutak vonják fel magukra a figyelmem, de el is hessegetem a gondolatot gyorsan.. ugyan már, van vagy mínusz tíz, biztos el vannak zárva, ha meg nem már rég elfagytak. Aztán mikor az elsõhöz közelebb érek mintha víztócsát vélnék látni körülötte. Hmm, na akkor próba. És igen, ez folyik. Ezen eléggé lepadlóztam, de pár pillanat múlva már vedeltem a jéghideg vizet. A kis híd elõtt két túratárs enged elõre, amin meghallják, hogy mögöttük csörtetek. Kössz srácok. A következõ szakasz mindíg vegyes érzelmeket vált ki belõlem. Az Upponyi szoros fantasztikusan szép, az égbe magasodó szikláival, a hosszan elnyúló Lázbérci víztározó szintén szemet gyönyörködtet, de az a hosszú betonút, amin Dédestapolcsányig el kell jutni... na az nem a kedvencem. Nem vagyok jó síkfutó egyáltalán, így ezzel a hosszú autóúttal mindíg meggyûlik a bajom. Most viszont meglepõen könnyedén haladok, útközben eszegetek is, de nem sétálok bele sehol. Ez nagyon jó érzés. A tó nagyon szépen be van fagyva, egy két hatalmas rianást látni rajta itt-ott. Lassan de biztosan elérek a másik végébe, ahol egy nagy megolvadt foltban vadkacsák úszkálnak a tavon. A faluba beérve egy nagyobb csapat halad elõttem jó tempóban, de nem futva. Egy ismerõs arc tûnik fel közöttük.. Dani, hát te meg? Megtudom, hogy az elõzõ hétvége még benne maradt a lábában és most túl sok volt neki Szilvi tempója, így lemaradt. Na szép, gondoltam, akkor tényleg tolja a lány már megint. :) Rákanyarodok a templomra, majd berontok a ponthoz. Már épp ideje, mert éhes vagyok. Húha, itt aztán van kaja. Nem akarok sokat idõzni, így gyorsan betolok egy zsíros deszkát és utána küldök vagy két pohár teát, aztán viszonlátásra.

Fél 11 van. Friss pecséttel a lapomon tekerek vissza a fõútra, ami Mályinka irányába megy. Alig voltam a fûtött ponton, de így is fáztam mikor elindultam, úgyhogy igyekeztem visszamelegedni. Az úton egy idõs nénivel vívok ádáz küzdelmet, Õ kerékpárral nyomja elõttem és meg próbálok felzárkózni. A verseny egy kapualjban ér véget, ahol letámasztja a járgányt az út szélén és beslattyog. Így már nem nagy kunszt beérni, mégis diadalittasan haladok el a drótszamár mellett. Lehet egyénként még Mályikáig sem értem volna utól. :) Hû, de hosszú ez a falu.. amikor aztán elérek az elágazásig, ahol piedcat barátom álmai egyszer már szerte foszlottak megkönnyebbülök, itt a falu vége tábla is. Viszont azzal a lendülettel kezd el emelkedni az út a végeláthatatlan messzeségbe. Na ez be is tesz, leginkább sétálgatok felfelé, néha próbálok csak futást imitálni. A vége felé azért megjön a kedvem és nyomom felfelé amíg át nem billenek. A lejtõ jól esik, de nem tart sokáig, Mályinka utcái is az égbe vezetnek, azonban ebben a faluban rövidebb szakaszt kell abszolválni. A tûzoltószertárnál letérek a betonról az ösvényre, ami még mindig igencsak emelkedik. A kis tanyát, ahol most is kutyák ugatnak balról kerülöm. Feljebb az erdõben birkák bóklásznak minden fele, páran próbálják õket összeterelni éppen. Lassan elérem a Csondró völgy alját, ahol máris megkezdõdnek a patakátkelések. Az egyiknél nem figyelek eléggé, és olyan talajról próbálok elrugaszkodni, amelybe belesüllyedek. A hideg víz áttör a cipõn és a lábam idegsejtjei máris élvezhetik a különlegesen frissítõ élményt. Nem ejt kétségbe a dolog, tudom, hogy hamar visszamelegszik a lábam és utána már nem fog zavarni. A mesésen szép völgy sokadszorra is lenyûgöz, ide mindig érdemes visszatérni. A barlangszállás környékén hangokat hallok fentrõl, egy nagyobb csapat lehet odafent. Az Ámor forrásnak leolvasom a kódját, de nem állok meg inni, elég lesz majd a Mária forrásnál. Közben egy túratárs tûnik fel a távolban elõttem. Hajtok utána, de csak nem akar közeledni. Õ is fut, ahol tud. Komótosan érek fel a Mária forráshoz, ahol aztán tényleg megkóstolom a kristálytiszta vizet. A neheze megvan, innen már csak egy kis mászás és fent vagyok a Látóköveknél, ahol kirándulók hadával találkozok szembe. Itt már nagyon hideg van, és a földön is megmaradt egy kevéske hó. Igazi zima. Az ösvényen végül felérek a gerincre, majd ki a mûútra. Innen már látni a Szentléleki turistapark bejáratát. Az úton épp szembe fut velem egy farkas horda.. egy bükki meg két tiszteletbeli farkaslány. :) Az egyik Urs, a másik meg hát nézzenek oda.. Szilvi. Úgy látszik mégsem reménytelen a hajsza. Befutok a kapun, ahol egy férfi igazít útba, hogy a "kocsmába" kell mennem.. megköszönöm, bár tisztában voltam a dologgal. ;) Benyitok a kedves kis faházikóba, ahol jó meleg fogad sok kajával piával. Eléggé elkészültem felfelé, így szinte azonnal lezuhanok az elsõ padra és elkezdek tápolni. Ez most nagyon kellett. Kifújom magam, aztán sietek a többiek után.

Az indulás kemény. Borzalmas hideg van így a meleg helyiség után. Vacogok mint macska a hóban, a futás sem megy rendesen egyelõre. Két srác után iramodok, akik elõttem indultak el a pontról. Az út jobban emelkedni kezd, de annyira nem, hogy visszamelegítsen. A srácok lemaradnak. Végre elérem a sárga jelzést, amin letérek a mûútról. Még egy izmos emelkedõ jön a piros háromszögön felfelé. Épp csak elindulok rajta, mikor Farkasék szembe jönnek lefelé. Lassan, de biztosan felérek Örvénykõre, ahol a Jókai emlékmûrõl kell leolvasni az elkészítésének dátumát. Megjegyzem, majd leírom a következõ pontnál. Egy gyors pillantás a szép kilátásra, ami itt fogad. Nem semmi. Látszik a Tátra is, olyan szépen kitisztította a nagy szél a levegõt.

Szedem a lábam visszafelé. A sárgán most jobbra fordulok, majd elérem a kéket, ahol megkezdõdik a nagy ereszkedés. Már megint elbambulok futás közben és valami párhuzamos útra terelõdök, de nem sokkal lejjebb észreveszem a hibát és megtalálom a jelzést. Jól haladok lefelé, de Buzgókõ alatt Kalotai Levi úgy ér utól mintha sétálnék. Tolja neki rendesen, szépen el is tûnik elõlem. Farkasgödör után válik egyre nehezebbé a terep. A Harica patak völgye nem egyszerû feladat. Az úton keresztbe dõlt fák hadán kell átvergõdni, az út köves is és a patakon is át kell jutni. Nem is oldom meg tökéletesen a dolgot, egyszer a térdem verem oda, egyszer a bokámat. Szidkozódok rendesen, ez a völgy leamortizál. A végén még kavarok megint egyet, de sikerül kijutni a kék keresztre, ahol találkozok Szilviékkel. Tardonára együtt érkezünk meg, de a nyílt részeken már nem egyszerû futni, iszonyat erõs szél fúj, ami borzasztó hideg is. Küzdelmesen érünk el a ponthoz, az Ági presszóban. Itt önkiszolgáló pecsételés van, mivel én szabadítom ki a pecsétet a nejlonból, nyomkodok bõszen mindenkinek. Elköszönök és indulok is tovább.

Kint olyan hideg van, hogy már a plussz réteg sem segít, amit az elején még azt hittem feleslegesen fogok hozni magamon. Hát ennyit arról, hogy megúsztuk a idõjárásjelentésben beharangozott ítéletidõt. Nem úsztuk meg, itt van teljes erejével. A jeges orkán erejû szél pont szembe fúj, ahogy haladok kifelé a faluból a mûúton. Úgy mar bele az arcomba, hogy már szinte fáj. Olyan erõsen fúj, hogy ha rádõlnék lehet megtartana, mert haladni alig tudok elõre. A horda most kicsit lemarad, én elkezdek futni, már amennyire bírok a viharral szembe. Érzem, hogy ez itt most nagyon kemény lesz. A következõ pontig gyakorlatilag nyílt terep végig, ki vagyunk szolgáltatva a tomboló jeges szélnek. Összeszedem magam fejben, és elhatározom, hogy próbálok ezen minél hamarabb túl lenni. Ez nem volt egyszerû. Szörnyen fáztam és sokkal könnyebb lett volna visszafordulni és hátszéllel gyorsan visszavonulni a jó meleg presszóba.. :) De nem lehetett, menni kellett elõre. Visszanéztem, és láttam, hogy jön a kis csapat is mögöttem szépen. Urs vágta elõl az utat a haragos elemek között. Nagyon lassan haladtam, és nagyon küzdelmesen. Elértem az elsõ buszmegállót, de tudtam, hogy még sok van a pontig. Már alig vártam, hogy bejussunk újra az erdõbe. Mindegy hol, mindegy merre, csak innen el. Szép lassan felzárkóztak a többiek és végül együtt értük el az út melletti bóját, ahol újabb kódot kellett felírnunk magunknak. Ahogy beértünk a fák közé, csökkent a szél ereje, és megkönnyebbülhettünk. Ez nem volt semmi.

A most elõttünk álló kaptató a Nyír völgyön át fel a gerincre már gyerekjátéknak hatott ezek után, habár önmagában elég intenzív emelkedésrõl van szó. Felfelé pótoltam az elveszett energiákat és tápoltam minden félét. Itt már csatlakoztak a rövidebb távok is, így ismét be kell vetni egy-két kikerülõ manõvert. Felérünk a piros jelzésre, amin most már csak be kell csorogni Barcikára. No persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerû, mert ez a szakasz annyira hosszú és monoton, hogy jócskán meg tudja nehezíteni a végét.. nem árt kicsit elõre rákészülni lélekben. Mivel már korábban rájöttem, hogy az Ebecki-tetõ valami távoli rokonságban lehet a Múzslával (ez már az lesz... vagy mégsem?), ezért most egész könnyedén ment a dolog. Na meg persze ott voltak a többiek is. Régebben volt már, mikor egyedül a sötétben nagy hóban botorkálva nagyon befordulósra sikerült ez a rész.. Az utolsó dombokról nagyon szép kilátás nyílik Tokaj felé, a környezõ falvakra. Az utolsó pontot egy kis viskónál találjuk, ahol pecsételünk gyorsan és már száguldunk is lefelé a hegyrõl. Milyen jó, hogy most nincs lefagyva az út. Könnyedén lecsorgunk. Már csak hidat kell megtalálni a Tardona patakon, és már látom a sporttelepet. Az önmûködõ bejárati ajtó illedelmesen beenged, és már ott is termek a célban. Nem is néztem útközben az órát, hogy hogy állok, csak a végén láttam, hogy 7:55 lett a vége, aminek nagyon örültem. A célban aztán kaptam gratulációt, kitûzõt, emléklapot, kaját, piát meg kényelmes fotelt a hátsóm alá, amiben aztán jól megvártam a többieket, miközben rápihentem az újabb hosszú vezetésre hazáig. :)

A túra, a rendezõknek hála, hozta a formáját. Ha nincs ez a hatalmas szél és ordító hideg, akkor nagyon könnyû lett volna az idei, úgyhogy azt hiszem az is teljesen rendben volt így. Újdonság volt most idén, hogy díjazták a leggyorsabb teljesítõket, nem is akármilyen frankó kis hátizsákokkal.

Nagyon örültem, hogy újra ott voltam és megcsinálhattam, köszönöm a rendezést! Igaz, hogy elég messze van sok helyrõl ez a túra, de megéri az idõt és a pénzt, mert visszaadja azt élményben bõségesen.
 
 
marton4Túra éve: 20082008.02.17 16:07:33
megnéz marton4 összes beszámolója
Barcika 25

2008.02.16

„Az életbõl csak ennyi fény maradt,
Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
Üregébõl esténként-délután.
S elvették ezt is, a tenyérnyi napot:
Bebádogoztak minden ablakot.”

(Tollas Tibor
Bebádogoznak minden ablakot részlet)



Egy évnyi mesterkedés után, sikerült végre az egyik sarjamat rászedni, hogy „rálépjen egy hosszú, rögös útra”, és elinduljon velem élete elõ teljesítménytúráján. Úgy véltük bemelegítésnek elég lesz a 25-ös táv is, bár a gyönyörû útvonal miatt „50-es lelkem” egy kissé sajogott. A nevezéskor lezajlott jelenet, viszont egész napra jó kedvre derített. A túratársnõ, akinél neveztünk, a nevünket olvasva megkérdezte: testvérek vagyunk e? A 32 év korkülönbség miatt ez akkor is jól esett, ha téli sapkákba burkolózva akadályoztuk is a tüzetesebb megfigyelést.
Rövidesen nagy lelkesedéssel elrobogtunk. Már az elsõ emelkedõt futva próbáltuk „leküzdeni”, majd gyors menetelésbe váltottunk át. A Bükk-tetõ nyeregig nem is volt semmi baj, szépen elõzgettünk. Az 1. ellenõrzõ ponton tanácstalanul álltunk meg egy pillanatra, sem tájfutó lyukasztót, sem bójakódot nem találtunk. A zsinórón lógó, egyre jobban elenyészõ zsírkrétával, egy itt árválkodó jelzõkaró 8-as számát maszatoltuk a lapunkra (ki látott már karón számot?). Itt érzékeny búcsút intettünk az ötveneseknek (távra értem, beleértve a hatvanötösöket is), akik nem voltak kíváncsiak Nagybarcára, és rögtön Bánhorváti felé vették az útjukat, hogy majd késõbb, amikor Bánhorvátiból kapaszkodunk kifelé, az ötvenes mezõny egy jó részével, mint egy különös vígjátékban, újra összetalálkozzunk, már-már nem tudva, hogy ki halad elõre és ki hátra. Azután az ötvenesek egy részének,már mint nekem, s itt nem a távra gondolok, Nagybarcáig egy nagyon kellemes reggeli „jogging” következett.
A faluba beérkezve, egy ház mellett haladtunk el, amelyen emléktábla hirdeti, ebben a házban született Tollas Tibor költõ (1920-1997.) Megvallom õszintén, életemben nem halottam még a nevét sem azelõtt. Pedig regényes élete volt, talán megérdemel egy pár szót, az ötvenesek kedvéért is.
1941-ben végzett a soproni Ludovikán. A II.vh-ban hadnagyként szolgált. Igaztalan vádakkal 1947-ben elítélték, s csak 1956 júliusában szabadult ki a börtönbõl. A fenti verset, amibõl idéztem a váci fegyházban írta ahol, hogy a rabok ne lássanak rá a közeli AVO-s laktanyára, bebádogoztak minden ablakot, s a rabok szörnyû körülmények között tengették nyomorúságos életüket. Persze a vers szimbolikus jelentést is hordoz. Tollas az 1956-os forradalomban a budapesti Nemzetõrség összekötõ tisztje volt, majd egykori rabtársával megalapította egyik legnagyobb hatású emigráns irodalmi lapot, a Nemzetõrt amit 1996-ig szerkesztett.

Ha valaki megkérdezné, mint ahogy nem kérdezte meg idáig senki, mivel töltöttem a szombati napomat, egyszerûen csak azt válaszolnám neki: kocsmáról, kocsmára jártam, az egyikbõl ki, a másikba be. Nagybarca és Bánhorváti italboltjai üdítõ színfoltot jelentettek a túra során. Szeretem az ilyen klasszikus kocsmákat. Van valami megmagyarázhatatlan hangulat, ami elfogja az embert, ha egy ilyen helyre betér. Valaha nekem is megvolt a magam fakocsmája, ahol füstös, italgõzös, zsúfolt környezetben, valamiért piszokul otthon éreztem magam. Legjobban a fröccsöt kedveltem, de mivel nagyon-nagyon hosszú idõ óta nem iszom semmit, még Szilveszterkor sem, maradt nekem a szakállas vicc, a „hosszú lépés a kocsma elõtt.” Most viszont beléptem kétszer is, de a napi bevétel növeléséhez, sajnálatos módon, nem járultam hozzá.
Bánhorváti italboltjából kilépve újabb vízválasztó következett, hiszen elõttem „két Nordicos kocsmatöltelék” balra indult a K+-en, mi pedig szintén jól felszívva magunkat, jobbra. Ezután következett a már fent ecsetelt „találkozóharc” az ötvenesekkel, egészen a Nagy-laposig. Elbeszélgettem egy szembejövõ kerékpáros teljesítõvel, akiben a lábam kímélését tervezve, a jövõmet láttam megtestesülni. Állítása szerint, ha a nyereg magassága helyesen van beállítva, a kerékpár a futáshoz képest alig terheli a térdet. Úgy legyen.
Innen egy-két elõzgetést leszámítva, magányosan haladtunk tovább, megszûnt a nyüzsgés. A tardonai útra leérve, ki tudja miért fészkelte be magát a gondolatainkba egy finom, jó, csülkös Jókai bableves képe. Maradt persze a hazulról hozott szendvics, amit vésõ és kalapács híján, mivel kõkeményre fagyott, némi rágódás után, végül feladtunk elfogyasztani.
A tardona-völgyi frissítõponton, ahová kedvesen becsalogattak, jól jött a meleg szívvel szervírozott forró tea, a Lottó csoki pedig, a múlt heti hármas találatomra gondolva,szintén melegséget öntött a szívembe. Így hát elmondhatjuk, ezen a túrán a szó szoros értelmében kaptunk hideget-meleget.
A mûútról letérve, egy kúpos hegyet megpillantva, egy meddõhányó képe merengett fel bennem, s mint késõbb kiderült, valóban az is lehetett, hiszen ezen a helyen valamikor, egy bányaüzem mûködött. (Történetérõl majd máskor, most sietünk.)

A Lófar-nyeregben társam, nyeregbe(re) huppanva, átélte élete elsõ teljesítménytúrájának elsõ nagyobb válságát, amit talán csak a terepre alkalmatlan teremcipõ okozott. Az én Nike cipõm - amit múlt héten vásároltam a Spuri cipõboltban (ez itt az ingyen reklám helye), s amit olyan hihetetlen lelkesedéssel és szakértelemmel segítettek kiválasztani, a hosszútávfutó bajnok tulajdonos és munkatársai közös erõvel, ortopéd lábamra való tekintettel már vagy 12 pár vett körül, - ragyogóan bevált. A két héttel ezelõtti bakancsos Szent László33-as túrán való iszonyatos sárdagasztáshoz képest, ahol úgy éreztem, mintha a gravitáció a duplájára emelkedett volna, most pilleként repültem tovább. A dologban a legjobb a cipõ volt, ami szinte önálló életet élve, szikrázva suhant a fagyott talajon.

Innentõl, már sima, nem túl megerõltetõ, nagyon kellemes út vezetett Barcikáig. A városban megtettük az elõírt tiszteletkört is. Így az autóbusz-pályaudvari mûvészbejáró felõl értük el a sporttelepet, ahol még ingyen focimeccset (vagy edzést?) is láthattunk a szemünk sarkából.
Beestünk a fotocellás vészbejáraton, és végre megérkeztünk.
Egy nordicos pár, akiket az utolsó ellenõrzõpont után hagytunk el, kihagyván a városnézést már bent volt.
Utánunk ért be egy ismerõs futó az 50-es távon, valami extrém idõt teljesített. Talán a hideg hajtotta ennyire, vagy ki tudja mi.
Mi 4:28 alatt értünk be, bár a hivatalosan 26km-es távot én 30-nak mértem, de hibakorrekciókkal, testvérek(vagy apa-fia) között is megvolt úgy 29km. De, ezen fölösleges lamentálni. Volt,amennyi volt. Debütálásnak, társamat tekintve, mindenféle sportmúlt és edzés nélkül szerintem ez nem rossz teljesítmény.
Nem sokat idõztünk, bár jó lett volna egy kicsit a Kazincbarcikai Természetbarát Egyesület éves programjáról a szervezõkkel elbeszélgetni. A túrára készülve, ugyanis rátévedtem a honlapjukra, s eszméletlen gazdag éves programot kínálnak. E mögött, ahogy én látom néhány megszállott, nagyon aktív ember található.
Nem tudom persze, hogy csak helyi tagokat, vagy külsõsöket is fogadnak e. Ezekbe bekapcsolódva, már csak ebbõl kitelhetne az ember egész éves programja. A rengeteg belföldi túra mellett szerepelnek közöttük jócskán külföldiek is, a környezõ országokba. Egy hétvégén, vagy egy hosszú hétvégén teljesíthetõek.

A „Barcika rendezvényeken” vagy máshol, mindenkinek jó túrákat, jó életet kívánok!

Élvezzük az egészséget, a békét, a szabadságot!

2008.02.16


„Az Alpeseknek fenyves illatából
Míg csokrot küld a hûs nyugati szél
És lelket öblít fenn a tiszta távol
S mosolygó hegyek hószaga kísér,
Itt tegnap társam tüdõbajt kapott,
Bebádogoztak minden ablakot.”

(Tollas Tibor
Bebádogoznak minden ablakot részlet)
(Vác 1955)

 
 
Rush2006Túra éve: 20082008.02.17 10:14:23
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Barcika 65 röviden

3 óra alvás után a Sasadinál vettek fel L.Szilviék. 7:20-kor indultunk. 20 km-ig bírtam futva, addig szinte mindent megfutottunk, 9-es átlag lehetett körülbelül.

Uppony elõtt csatlakoztam K.Józsiékhoz. Innen jó 30 km-en át gyalogoltam. Talán bírtam volna még futni, de a Margita azért még benne volt, így jobbnak láttam most kicsit pihenni. Persze moiwa és Józsi tempója 6, 6,5 között volt gyalog. Szerencsére bírtam a tempót :-) Mivel a futóruhámba voltam, ezért piszkosul fáztam fõleg a magasabb helyeken, ahol -7 -8 fok is lehetett + óriási szél.

Tardona után már nem bírtam a szeles idõjárást, így búcsút vettem Józsiéktól és Marosi Attilával futottunk tovább az aszfalton, majd a krétás pont után már egyedül értem be a célba 16:55-re még világosban.

ui: Szuper szervezés, a szalagozás elsõosztályú volt, gyönyörû tájakon járhattam ma, + hóesés is volt.

Mondjuk már a végére kicsit untam a zsíroskenyér+hegyma kombinációt, mivel 3 helyen is ez volt, de lehet csak azért mert pár túrán már elkényeztettek :)
 
 
 Túra éve: 2007
LúdtalpTúra éve: 20072007.02.19 07:52:17
megnéz Lúdtalp összes beszámolója
Barcika 65
Napsütõs, még éppen fagyos idõben indultunk el Ugyan Anitával, és olipapával a BAC-ból (Barcika Atlétikai Centrum):-) közismertebb nevén a "Vegyész"-rõl, még kevéssel 8 elõtt. Próbáltam elzavarni olit, nehogy valami eszement tempóba belevigyen, de makacsul ragaszkodott a 120-130-as regeneráló pulzuszónájához (az enyém ilyenkor +25/30), így csak nem hagyott ott minket. A Lábaserdõ még fagyott talaja megkímélt minket a sárdagasztástól, így kellemesen kezdõdhetett a túra. Ez egy kb 20 perces izzasztó emelkedõ, ami után a Bükk-tetõ felé, egy kis hullámvasút kezdõdik. Errefelé kocogtunk egy kicsit Sánta Kutyával, aztán Õ visszaállt a tempójára és elköszöntünk. Bánhorvátiba (11,8 km)leereszkedés után a szép Damassa szakadék felé újabb szuflás felfutás következett, majd a szakadéknál, már mászásra is szükség volt. A szakadék tetejétõl a Köbölicz tetõn át, majd az OKT-n leszaladva Uppony felé nem mindig könnyû, de azért futható volt a terep. A falu elõtti sík szántó viszont masszív sárdagasztást rótt ránk, nemkicsit küzdöttem... A Lázbérci-víztározó mellett Dédestapolcsányig (26,7 km) vezetõ burkolt úton megszabadultam a sártól, kicsit rendeztem a pulzusom és próbáltam saját tempót kocogni. Olipapa hol elõreszaladt, hol visszamaradt Anitát istápolni. Dédesen pár perc pihenõt tartottunk, utántöltöttem a hátizsákkulacsomat, aztán nekivágtunk. Anita elköszönt, (lemaradt) így ketten futottunk fel Mályinkára. Ez már a 65-ös saját szakasza, ami egyben a legszebb, de legnehezebb etap is, a Csondró patak völgye. A sok fatörmelék, puha talaj, és sziklák miatt igen nehezen futható, de mivel az Ámor forrásig lankás, mégiscsak nyomni kellett. Oli itt úgy ment mintha húznák, én meg fokoztosan leszakadtam, morzsolódtam le mint a darálóban a dió. A forrásnál még bevárt, aztán megint nekikezdett, meg sem próbáltam tartani. Többnyire sétáltam felfelé, így is 168-170-es pulzusaim voltak. Eddig az összes emelkedõn, futva hasonló, vagy magasabb értékeket értem el, de itt már úgy éreztem ennek a fele sem tréfa, inkább megyek egyedül és sétálok, de nem ütöm ki magam féltávnál. Olipapa másképp gondolta, mert bevárt a Mária forrásnál. Szerintem megsejtette, hogy vissza akarok venni a tempóból, és elõbújt belõle hajcsár, akarom mondani trainer :-). Innen kezdve nem engedte, hogy ennyire lemaradjak, inkább bevárt, mindenféle cipõpucolást, meg nyújtást meg ilyesmit kitalálva :-). A Szentléleki túristaháznál ismét feltankoltam a hátizsákkulacsomat, ettünk, aztán indulás. Itt már látsztott, hogy a 8 órán belüli idõhöz csoda kellene, de nem éreztem magamban egy mágus erejét, így le is tettem az ilyenfajta álmokról. A Jókai emlékmûnél megcsodáltuk a panorámát, aztán végtelen gurulásba kezdtünk Taksalápa irányába. Tavaly ez a szakasz már nagyon fájt, minden lépésnél visítani tudtam volna a sarkam miatt, s izzadtam a kínlódástól. Most "simán" kocogtunk le a kéken, idõnként a cuppanós részeket kerülgetve, számomra egy apró szépséghibával: nem ment a pulzusom 165 alá, a lejtõn... No így vágtunk neki a Tardona elõtti murvás emelkedõnek, ami nem túl hosszú, viszont nehéz és kellemetlen. Jól el is fáradtam rajta, le is maradtam, de a tetõn újra bevárt Oli. Innen Tardonáig (51 km)ereszkedés, majd hosszú aszfalt következett. Fáradt voltam, de nem végzetesen. Tovább számolgattam: 6:30 körül vagyunk, pont ki fogunk csúszni a 8 órából - ha minden jól megy. No sebaj, az is 50 perc javulás lenne. Az utolsó nagy emelkedõn (Nyír völgy) Oli megint nagyon elment, ráadásul a tetõn kellemetlen meglepetés fogadott, mert egyszerûen járhatatlan sár volt az út helyett. Na ha ez így megy, a tavalyi idõm se lesz meg (8:54) gondoltam. Szerencsére az erdõben a piros már nem volt ennyire mogorva, ha lassan is de tudtunk rajta haladni. Szépen lassan felfejlõdtem, Olivérre a mintegy 200 m-es hátrányomat ledolgozva, aki kissé térdfájósan galoppozott a botjaival. Mentünk és mentünk és mentünk. Ez a szakasz olyan igazi gumi út: nyúlik és nyúlik. Ráadásul a végén van két rövid de erõs emelkedõ, ami már sehogy sem esett jól. Bosszúból nem is futottam rajta. :-) Végül csak elértünk az Ebecki tetõ (62,3 km) ep.-jéhez, ahol rövid nyújtást eszközöltem (már sokadszor), aztán letotyogtunk Barcikára. 8:05 lett a vége. Az átlagom 158 lett (181 max), amiben benne vannak a pihenõk is. Edzésnek igen erõs. Olipapának ugyanez 133 és 163 - lazázott, ahogy ígérte. Jó kis túra volt, jövünk még.
 
 
getheTúra éve: 20072007.02.18 18:41:34
megnéz gethe összes beszámolója
A Salátaboglárka Akció
(Barcika 65)

– Fiam! – kezdte az Igazgatótanács Elnöke, miközben egy kövér kovászosuborka-csepp gördült le állán, merthogy disznótoros Nóri-update tízóraijából már csak 3-4 szál májas hurka meg két kolbász árválkodott, így végre rátérhetett a lényegre, hogy miért is hívatott be ezen korai órán.
– Küldetés van. A körmére kellene nézni ennek a teljesítménytúra-maffiának. – Értetlen tekintetemet látva némi magyarázatba fogott:
– A Fentieknek tudomására jutott, hogy a népesség egy része abban leli örömét, hogy órákon keresztül gyalogol, mindenféle pecséteket gyûjtöget, és a végén ezért nem kap se pénzt, se semmit, csak egy apró kitûzõcskét. A pszichológusaink megerõsítették, hogy ez nem normális emberi viselkedés, így Fent valami sötét üzelmet sejtenek a háttérben. Ennek kellene a végére járni. Be kell tagozódni a teljesítménytúrázó társadalomba, és fel kell göngyölíteni a szálakat. Magára gondoltunk fiam, maga bírni fogja, – veregette meg barátságosan a hátamat, ettõl csak enyhe zúzódást szenvedtem a bal lapockámon – de nem kell egyedül mennie, KR-19-es ügynököt rendelem ki maga mellé. Pénteken Kazincbarcikára fognak utazni, teljes inkognitóban, és saját erõbõl végiggyalogolják a hatvanöt kilométeres távot. Vonattal fognak menni, mert nem akarom, hogy az autójuk környezetszennyezése miatt bukjanak le – fújt egy nagyobb füstkarikát harmadik cigarettájából felém az Igazgatótanács Elnöke, melytõl kisebb köhögõrohamot kaptam. – Aztán, ha most nem is járnak rögtön sikerrel, akkor újra és újra be kell állni a sorba. Ennek végére kell járni. – Ezen kicsit elgondolkodtam, amíg az Igazgatótanács Elnöke egy darab abárolt szalonnával kitunkolta tányérjáról a maradékot. KR-19 ügynökkel már egyszer volt egy közös ügyünk, és végül is jól tudtunk együtt dolgozni. De ezekrõl a teljesítménytúrázókról még sosem hallottam. – Szóval kemény feladat vár magára, úgyhogy ma kivételesen este tízkor hazamehet. Minden szükséges információval KR-19 fogja ellátni, maga csak legyen ott ezen a vonaton – köszönt el az Igazgatótanács Elnöke, s a kezembe nyomott egy vonatjegyet meg egy menetrendet.

Gondolkodtam rajta, hogy melyik öltönyömben menjek erre a teljesítménytúrára, végül a szolid barna mellett döntöttem, terepszínû nyakkendõvel – csak hogy ne legyen nagyon feltûnõ. Összekészítettem bõröndömbe minden szükséges holmit, és péntek délután idõben elhagyva a Házat, sikeresen megérkeztem a vasútállomásra, sõt talán kissé túl korán is, mert még két másodpercet várnom is kellett, miután felszálltam a vonatra, hogy végre elinduljunk. Megpróbáltam megkeresni KR-19-et, aki Veszprém felöl érkezett, és idõközben üzent a kommunikátoron, hogy a harmadik kocsiban ül. Olyannyira inkognitóban, hogy beült a kerékpárszállító kocsi egy sötét sarkába, alig találtam meg. Üdvözöltem Társaságunk titkos kézjelével, és mondtam neki, hogy nem kell ennyire komolyan venni az inkognitót, nyugodtan leülhetünk egy székre is akár. Elõcsomagoltuk zacskós pacalpörköltünket, nokedlivel, meg a gyorsfagyasztott Gundel-palacsintát, letettük a mellettünk lévõ ülésre, s a kocsiban körülöttünk álló utasok nagy egyetértésével övezve nekiláttunk jóízû vacsoránknak. Közben kikérdeztem KR-19-et a részletekrõl. Elmondta, hogy fogunk kapni egy menetutasítást, amelyben leírják, hogy merre kell haladni, hogy megkapjuk a végén az ajándékkitûzõt. Azért gyanús ez az egész ügy, mert ügynökeink jelentették a Cégnek, hogy hétrõl hétre ugyanazok az emberek vesznek részt ezeken a teljesítménytúrákon, mindig máshol, így nehéz követni õket, s egy idõ után már mindenrõl képesek lemondani, csak hogy gyalogolhassanak. Fent nem hiszik el, hogy az emberek pusztán a kitûzõ miatt képesek erre, arra gyanakszanak, hogy az összeesküvõk valamilyen pszichológiai hadviselést folytatnak az ártatlanok ellen, akik belekerülnek ebbe a Rendszerbe, és semmit sem sejtenek errõl az egészrõl. Lehet, hogy mindenkit igába akarnak hajtani, horribile dictu! világuralomra törnek. Azért, hogy nekünk nehogy bajunk essen, felszereltek minket egy Szub-Éta-Detekt-O-Méterrel, melyet a bal orrpiercingembe építettek elõzõ este, s mely érzékeli földön kívüli intelligenciák jelenlétét, valamint útravalóul KR-19 kezembe adta a Hihetetlen! címû tudományos szakfolyóirat legfrissebb számát. Napszemüvegemet kicsit világosabbra állítottam, hogy lássak is valamit, bár így tekintetem vesztett kifürkészhetetlenségébõl, és olvasgatni kezdtem.

Néhány órás utazás után meg is érkeztünk Kazincbarcikára, ahol a teljesítménytúrázó körökben csak TúrÁSZként ismert figura fogadott minket. Hogy jobban meg tudjuk figyelni, elvegyültünk a többi túrázó között, s beszálltunk a kisbuszba, mellyel elénk jött az állomásra. Elvitt minket a szállásra – ez is a beetetés része? -, ahol egy Elvira nevû ügynök várt minket. Betagozódtunk a többi túrázó közé, hálózsákjainkba bújtunk, miután a poloskákat elrejtettük a hálótermekben, és nyugovóra tértünk. Reggel elsõ dolgunk volt, hogy ellenõrizzük, mit rögzítettek a poloskák, de sajnos elfelejtettünk egy szûrõt bekapcsolni, így csak fehér zajt hallottunk. Dühösen kivágtam õket az utcára az egyik ablaktáblán keresztül, az egyik járókelõt sajnos fejen találta egy üvegcserép, aki elvérzett a helyszínen. Magamra öltöttem barna öltönyömet, egy tükörnél megigazítottam terepszínû nyakkendõmet, mely – be kell valljam – remekül ment piszkosrózsaszín ingemhez, hónom alá csaptam mûbõr autóstáskámat, s KR-19-et követve leballagtunk a Kazincbarcikai Sportközponthoz. Hat órától lehetett rajtolni, éppen ekkor értünk oda, néhány eszelõs tekintetõ szenvedélybeteg már az ajtóban toporgott, hogy végre elindulhasson. Reméltem, hogy mi nem így fogjuk végezni. Elõvettem legbarátságosabb mosolyomat, átlátszatlanra állítottam a napszemüvegem, s határozottan beléptem a sportcsarnokba. Sajnos a szemüveg miatt nem vettem észre egy lépcsõt, és hasra vágódtam, de gyorsan úrrá lettem a helyzeten, leporoltam ruhámat, s bársonyos hangon annyit mondtam: - Jó reggelt kívánok, be szeretnék tagozódni!. – Úgy érti, benevezni? – kérdezte egy hölgy egy asztal mögött ülve, mire én bólintottam, és American Express hitelkártyámat nyújtottam felé. Elszörnyedt tekintettel nézett rám, és azt mondta, hogy csak készpénzt tud elfogadni. Zavaromban hirtelen találtam nadrágzsebemben egy tízeuróst, mire a hölgy szúrósan rámnézett: - Forintot! Szerencsére KR-19 tájékozódott elõzetesen, így nála volt némi helyi valuta, úgyhogy az én részvételi díjamat is befizette. Megkaptuk a menetutasítást, ittam két deci unikumot, hogy jobban menjen, és elindultunk.

KR-19 elmagyarázott nekem néhány dolgot a turistajelzésekrõl, melyek titkos jelek voltak, az összeesküvõk pingálták fel a fára. Egy fél óra után már én is tudtam, hogy mit kell figyelni ahhoz, hogy tudjam, merre menjek, hogy úgy tûnjön, hagyom magam manipulálni. Emelkedtünk felfelé a kertek között, s be kell valljam, egészen jól nézett ki a napkelte. Mivel megéheztem, és még nem reggeliztem, elõvettem mûbõr autóstáskámból egy tokaszalonnás cipót, s kocogás közben elfogyasztottam. Nemsokára el is érkeztünk az elsõ ellenõrzõponthoz, ahol zsírkrétával fel kellett írni egy számot a menetutasításra. Amíg KR-19 ezt elintézte, addig kiolvastam a Napi Blikk legfrissebb számát, mert számomra mindig is fontos volt, hogy naprakész legyek a sztárvilág életének eseményeivel kapcsolatban. Hamar továbbindultunk, kicsit aggódtam, hogy sáros lesz szövetnadrágom, ezért fel is hívtam kommunikátoron az Igazgatótanács Elnökét, aki megnyugtatott kedvesen: - Maga barom! Ne hívogasson engem! Koncentráljon a küldetésre! A nadrágját meg sz*rja már le!” Szerencsére ismerem már régóta az Igazgatótanács Elnökét, ezért tudtam, hogy ez utóbbit nem szó szerint gondolta. Kisebb-nagyobb csoportok között haladtunk, egy helyen KR-19 elnézte a jelzést, de én helyesbítettem. Egyre nagyobb sárban értünk ki az erdõbõl, a Bánhorváti nevû falu szélére, végigsétáltunk a falun, a helybéliek szúrós szemmel néztek rám, amikor hangosan Zámbó Jimmy-dalokat üvöltözve mentem a járdán, a ritmust a házak falán mûbõr autóstáskámba rejtett kalasnyikovommal dobolva, ezért inkább elhallgattam. A falu túlsó végén betértünk a helyi italozóba, ahol kaptunk egy pecsétet a papírunkra. A kocsmában megittam másfél liter sört, majd a szomszédos vegyesboltban ezt még lefujtottam három francia krémessel, s már indultunk is tovább, a mezõ szélén. Csapódott hozzánk két váci fiatal, Károly és Sándor, akikkel feltûnés nélkül beszédbe elegyedve próbáltam fényt deríteni egy- s másra. Megtudtam, hogy õk is a Mindenheti Túrázók közül valók, de kérdésemre, hogy miért is jó ez nekik, nem tudtak megnyugtató választ adni. Egy viszonylag szép erdõben elértük a Damassa-szakadék nevû helyet, amit még korábban CHUCK ügynök hozott létre, mikor dobbantott egyet mérgében, mikor az Igazgatótanács Elnöke nem adott neki negyedik repetát a tiramisuból. A TúrÁSZ által kihelyezett ajándékkötözõ szalagokat követve másztunk végig a szakadékon, majd fel a peremén, komolyan mondom, nézelõdtünk is (bár olykor mûbõr autóstáskámat elõre kellett adnom KR-19-nek, mert nehéz volt felmászni). A tavaszias napsütésben igazán nem esett nehezemre a séta, egyébként meg tavaly is úsztam már egyszer négy hosszt, úgyhogy edzésben vagyok. Nemsokára felértünk a Köbölic-tetõi vadászházhoz, ahol egy földre döntött tábla volt a ház kerítése mellett, ennek a hátuljáról kellett felírni a számot. Amíg KR-19 ezt elintézte, addig én elõvettem mûbõr autóstáskámból egy kis adag resztelt májat, kis savanyúval, gyorsan elpusztítottam, hogy ne háborogjon, utánaküldtem kis vörösbort, csak egy fél literkét, és már mehettünk is tovább.

Saját erõbõl értük el a kék jelzést, megtudtam KR-19-tõl, hogy egy JéÓEIpszilonLine nevû ember a világon elõször, saját erõbõl végigment az egészen 80 nap alatt. Mondtam KR-19-nek, hogy repülõvel gyorsabb lett volna, de õ erre nem felelt semmit. Rendkívül sáros lejtõ következett, a nadrágomat, úgy láttam, már tisztítóban sem lehet megmenteni, ezért többet nem is foglalkoztam vele. Leértünk Áppöni nevû faluba, amelynek szélén utolért minket váratlanul egy ismerõs… ZS-40 ügynök. Éppen egy Beáta és egy Sándor nevû résztvevõt faggatott, úgyhogy nem akartam közbeszólni, és elárulni magunkat, de mikor ez a két túrázó elfutott, akkor odaléptem ZS-40 mellé, s barátságosan oldalba böktem: - Na hogy vagy, te vén jampec, nem is tudtam, hogy az Igazgatótanács Elnöke mást is küldött. Ezer éve nem láttalak – Õ kicsit furán nézett rám, majd mondta, hogy nem ismerjük még egymást, és Zsotyekként mutatkozott be. Átnyilallt elmémen a felismerés: behálózták õt is, megint kevesebben lettünk. Meg kell róla tudnom mindent, ezért barátságos arcot vágtam, és próbáltam rávenni, hogy tagozódjon be mellénk. A nagy izgalomra kénytelen voltam elõvenni mûbõr autóstáskámból 5 db Eckler-fánkot, melyet igazságosan elosztottam magamnak arra az 5 kilométerre, amíg az aszfalton a víztározó mellett átértünk a következõ faluba, Dédestapolcsányba. Itt a kis falu plébániájára kellett menni, ahol vendégül láttak minket, jól is jött, kezdtem éhes lenni. Zsíros kenyeret, meg apróbojtorján-teát kaptunk, meg csokit, illetve KR-19, mivel nõ, marcipánszívet. Amíg ezt elintéztük, lenyomtam 5 fekvõtámaszt (ez egy spéci édességfajta, nagyon finom), és már mentünk is tovább.
Itt egy hosszabb mûutas szakasz következett megint Mályinkáig, de nem bántam, mert kifaggathattam ZS-40-et egy s másról, bár a háttérben lévõk szándékáról semmi érdemlegeset nem tudtam meg. Útközben felkértem KR-19-et salsázni, de arra hivatkozott, hogy nem tud ilyet táncolni, kénytelen voltam egyedül salsa-lépésben gyalogolni, mûbõr autóstáskámból erre az idõre elõvettem a tánc-cipõmet. A faluban visszacseréltem, uzsonnára bekaptam némi kétszersültet füstölt csülökkel, és már indulhattunk is neki a kemény emelkedõnek. Kényelmesen, a napfényt élvezve ballagtunk felfelé, egy forrásnál fel kellett írni egy kódot, néhány helyen át kellett ugrálni a patakon, szóval szinte idilli volt a hangulat, már-már meg is feledkeztem a küldetésrõl, amikor bal orrpierszingembe rejtett Szub-Éta-Detekt-O-Méterem élesen sípolni kezdett. Elõvettem kalasnyikovomat, megigazítottam nyakkendõmet, napszemüvegemet elsötétítettem, és körülnéztem. De aztán rájöttem, hogy tévedtem, mert nem a Szub-Éta-Detek-O-Méterem riasztott, hanem csak egy madár kezdett el fütyülni felettem a fán. Nemsokára felértünk Szentlélek közelébe, ahol felmásztunk egy Látó-kõ nevû sziklára, ahonnan – be kell valljam – gyönyörû volt a kilátás. És, megdöbbenésemre, látszott a Magas-Tátra is, ahol az Igazgatótanács Elnökének páros hét szerdai nyaralója van. De okulva az elõbbiekbõl, ezúttal nem hívtam fel telefonon, inkább elcsipegettem kis hemendexet és elballagtunk a Turista Parkba, ahol újra zsíros kenyérrel meg teával vártak minket – már rám is fért, mert kezdtem éhes lenni. Szerencsére ZS-40, aki az emelkedõn elhagyott minket, itt megvárt, mert nem volt kedve egyedül továbbmenni, úgyhogy némi készülõdés után tovább is indultunk.

Hosszú lejtõ következett, amirõl semmi érdekeset nem tudok elmondani, legfeljebb annyit, hogy nem nagyon értettem továbbra sem, hogy mi a jó ebben egyeseknek. Pár patakon át kellett kelni, aztán egyre nagyobb lett a sár, átkeltünk a Halott Erdõn, ahol teliholdkor KR-19 szerint kripták nõnek ki a földbõl, és hosszú-hosszú kilométerek után végre megérkeztünk Tardonára, az Ági presszóba. Itt pecsételni kellett magunknak, amíg ezt KR-19 elintézte, gyorsan – hiszen vacsoraidõ volt – belapátoltam a csülkös bablevesemet, melyet idáig cipeltem mûbõr autóstáskámban, és egy kis üdítõt is ittunk, majd KR-19 elintézte vizesblokkbeli kötelezettségeit, és már mentünk is tovább. ZS-40 haladt elöl, én középen, KR-19 meg hátul. Három kilométer mûút várt ránk, úgyhogy addig elõkaptam a laptopomat, és átböngésztem a híreket. Közben szép lassan besötétedett, úgyhogy elõkaptam fejlámpámat. KR-19 sajnos a vasútállomásról hozta el a lámpát sajátja helyett, ezért az nem sok fényt adott, és nem is sokáig, még jó, hogy az enyém mûködött, az Igazgatótanács Elnökétõl kaptam ügynökségem 27. évfordulójára, amikor részegen dorbézoltunk a Zserbó-szigeteki bungalójában 5200 más ügynök társaságában. Elértük a Nyír-völgy bejáratát, ahol gyorsan felírtuk a betût, és elkezdtük utolsó mászásunkat a hegykerinc felé. Fent újra megvárt minket ZS-40, és csatlakozott hozzánk jobbról, a susnyásból egy Sánta Kutya nevû futóbolond. Ezt nem bántuk, mert a sáros, unalmas úton KR-19 kezdett elcsoffadni, de Sánta Kutya szórakoztatott minket fiatalságának vicceivel és tréfás iskolai anekdotáival. Szegény KR-19-nek néhányszor le kellett ülnie pihenni, de ezt nem bántam, mert így legalább biztos lehettem benne: Azok õt sem fertõzték meg még. Estebédre elõvettem a meglepetés-rigójancsit, a pénteki Metró újságból megfejtettem a Sudokut, laptopomon gyorsan írtam egy panaszemilt a Tecsónak, mert a múltkor a 149999 Ft-os számlámért 150000 Ft-ot fizettem, s már mentünk is tovább. Nagy nehezen végre elértünk az Ebecki-tetõhöz, ahol megkaptuk utolsó pecsétünket is a papírunkra, és meredeken leereszkedtünk a városba. Végigsétáltunk a lakótelepen, majd a sportpályán és végre visszaértünk a célba, ahol megint hasraestem a lépcsõn, mikor beléptem, és sajnos a kalasnyikov is elsült, de szerencsére csak három teniszezõt talált el. A célban TúrÁSZ vigyorogva várrt bennünket.

Megkaptuk a díjunkat, mely egy kitûzõ volt, ami salátaboglárkát ábrázolt, illetve egy oklevelet. Kézfogás után elmentünk vacsorázni KR-19-cel, s a régi szép idõk emlékére ZS-40-et is magunkkal vittük – hiszen egész nap koplaltunk. Aztán visszamentünk Elvirához, ZS-40 autóval hazament, mi aludtunk, aztán reggel vonatra szálltunk. A vonaton elkezdtem írni jelentésemet az Igazgatótanács Elnökének, de nem tudtam mit írni. A tekintetem folyamatosan egy Túranaptár nevû weboldalon kalandozott, és azt néztem, hogy legközelebb hol kellene nyomoznom. És egy hang azt mondta a fejemben, hogy újra és újra be kell állni a sorba.
 
 
 Túra éve: 2006
Pap GáborTúra éve: 20062006.11.13 19:16:55
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Barcika 65 (Küzdelem a 3-ön)

Néha nehezebb eljutni egy túrára, mint teljesíteni magát a távot, legalábbis erre jöttem ezen a túrán. Az elõkészületek a szokásos módon zajlottak, minden az utazással és a sétával kapcsolatos információt beszereztem az Internetrõl, majd csütörtökön összepakoltam.

Pénteken esett az esõ egész délelõtt. Nem keseredtem el, viszont úgy döntöttem, hogy egy korábbi vonattal indulok el Kazincbarcikára, biztos ami biztos alapon. A tömeg miatt felszállás után mindjárt befordultam az elsõ kupéba, ahol meglepetésemre épp egy ismerõsöm tanyázott. A vonat már Kelenföldig is késett jó 20 percet, így már veszélyben forgott a csatlakozásom elérése is. A kelenföldi állomáson aztán a vonat nem ment tovább fél óra után kiderült, hogy bombariadó miatt lezárták a Déli összekötõ hidat. Gyorsan kerestem magamnak egy másik vonatot, találtam is kettõt. A korábbinak nem tudtam a pontos indulási idejét, a késõbbiig viszont még volt másfél órám. Meg sem néztem honnan indulnak, ismerõsöm segítségével átmentem a Keletibe. A metróból kijövet néztem meg újra a lapomat, ekkor vettem észre, hogy a második vonat amivel igazából szemeztem, csak Kelenföldön áll meg, de már annyi idõ nem volt, hogy oda vissza is jussak. Gratuláltam magamnak és az induló vonatok táblához siettem, hátha van valami más is. Szerencsém volt, a korábbi vonat indulásáig volt még öt perc. Gyorsan felszálltam, és kerítettem magamnak egy szabad helyet a tömött vonaton. Már éppen kezdem megnyugodni, hogy a nehezén túl vagyok, amikor eszembe jutott, hogy fejlámpát elfelejtettem hozni. Ismét gratuláltam magamnak, majd elkezdtem agyalni, hogy mit lehetne tenni. Lámpa nélkül nem akartam nekivágni, mert a terep teljesen ismeretlen volt számomra. Egy órám volt Miskolcon a csatlakozásig, ezért úgy döntöttem, keresek valami nagyobb boltot, hátha. A dolog nem volt egyszerû, mert háromnegyed nyolcra értem oda, ekkor pedig már nem nagyon van nyitva semmi. Helyi erõk kikérdezése alapján elindultam a város felé a villamos-vonal mentén a helyenként bokáig érõ latyakban. Két megálló után találtam egy kis boltot, ahol még elem sem volt, de elirányítottak még két megállóval feljebb ahol elmondásuk szerint volt egy nagyobb bevásárló központ, ami nyolcig nyitva van. Ez nyolc elõtt két perccel volt. Kockáztattam, mert tudtam, hogy ez a bolt nálunk legalább kilencig nyitva van. Ismét szerencsés voltam, nyitva volt és még lámpa is tartottak. Vettem egyet pótelemekkel, aztán uzsgyi vissza az állomásra, mert még volt húsz percem a csatlakozásig. Elértem. A másik vonat, amire Kelenföldön kellett volna felszállnom késés miatt lemaradt errõl a csatlakozásról…

Leszálláskor megpillantottam egy hátizsákos srácot, akit mindjárt meg is szólítottam. Õ is a túrára jött, rá már vártak az állomáson, legalább is én elõször azt hittem, hogy csak rá várnak. Hozzájuk csapódtam és 1 perc múlva már a város felé robogtunk. A sofõr srác úgy gondolta együtt vagyunk. Út közben a srác olyanokat kérdezett, hogy van-e polifoamom, meg hálózsákom. Mondtam, hogy persze. Azt mondta jó, mert a valami családnál fogunk aludni. Ez elsõre kicsit mellbevágott, de aztán kiderült, hogy nem adta ki egy iskola sem a tornatermét, szállás gyanánt és az érkezõket családoknál helyezik el. Aztán az is kiderült, hogy a sofõr a fõszerezõ és minden vonat elé kiment, hogy fogadja az érkezõ túrázókat, mert a honlapra már ez az információ nem került fel. Uhh…

Másnap korán keltem, hat és fél hét körül terveztem az indulást. A rajtnál a szervezõk még éppen csak elkezdtek kirakodni, mikor ötödmagammal odaértem. Az egyes sorszámot kaptam nevezésnél -még ilyen sem volt- majd negyed hétkor nekivágtunk a távnak. Az elsõ kilométerek csendesen teltek, a kb. 20 centis hó teteje az éjjeli hidegben megfagyott. Szép nap ígérkezett, egy felhõ sem volt az égen, gyorsan melegedett az idõ.

Az út gyorsan eltelt Bánhorvátiig, ahol a kocsmában volt a második ellenõrzõpont. Már csak 20 méterre voltunk a ponttól, amikor egy Monty Python filmekbe illõ jelenet kellõs közepén találtuk magunkat. Hirtelen nagy sebességgel behajtott a fõszervezõ a kisbusszal, kivágódott az oldalajtó és hihetetlen gyorsasággal tekertek be az emberek a kocsmába. Õk voltak a pontellenõrök. Mire beértünk a kocsmába -kb. három másodperc- már úgy elrendezkedtek, mintha órák óta ott lennének.

A falu után a Damassa-szakadék következett, ez egy vicces hely volt. A jel út közben eltûnt, a szalagozással együtt. Egy darabig küzdöttem a szakadék alján, ahol a hó mellett a sziklák és a bedõlt fák is akadályoztak. Aztán nagy nehézségek árán sikerült kikecmeregni egy vele párhuzamosan haladó szekérútra, amin az útleírás szerint haladni kellett volna. A szakadék után felértük a hegy gerinre, ahol csodálatos látványban volt részünk. A völgy ködben úszott, csak a legmagasabb csúcsok, és a gerinc felsõ része látszott ki mintha kis szigetek között egy hatalmas tenger hullámzott volna. Upponynál délnek fordultunk, áthaladtunk a szoroson ami szintén lenyûgözõ és a Lázbérci tározó mentén masíroztunk be Dédestapolcsányba.

Az állomáson befaltunk néhány zsíros-kenyeret, majd továbbindultunk. Mályinkáig aszfalton vezetett az út amit most nem bántam annyira, a hó ugyanis a tavaszias idõben rohamos olvadásnak indult csúszóssá téve az erdei ösvényeket, nedvessé a bakancsomat és a zoknimat. A falu után ismét bevettük magunkat a rengetegbe, Átverekedtük magunkat a szurdokon, ami közel sem volt olyan nehéz, mint számítottam rá, patak még be volt fagyva és teli volt összetömörödött hóval, így nem a kövek között botladozni, hanem kitaposott sima úton tudtunk haladni.

Szentlélekre felérve ismét frissítõ pont várt minket a helyi kempingben. Nem sokáig idõztünk, sietni kellett, mert a nehéz terep miatt megcsúsztam a tervezetthez képest. Az út innen kb. 6-8 kilométeren át csak lejtett, de a szûk völgyben a bedõlt fák nagyban megnehezítették a járást. Itt egy ponton elbizonytalanodtam a tájékozódást illetõen. Eddig ugyanis a jeleket csak kevéssé kellett figyelni, elég volt a hóban kitaposott ösvényt követni, Ám hirtelen azok ketté váltak, egy jól kitaposott széles és egy keskenyebb kevésbé jártra. Rövid tájékozódás után kiderült, hogy a szélesebb út egy kb. 6 kilométeres levágás Tardona felé. Nem tudom megérteni azokat akik rövidítettek. Minek indultak el a 65-ön? Volt 50-es táv is, menet közben is át lehetett nevezni a másikra. Vagy ennyire sokat számított nekik a plecsni, meg a kitûzõ?

Tardonára érve már erõsen sötétedett, az aszfaltútra kiérve elõ is vettem a lámpát. A település után úgy három kilométerre az út ismét felkapaszkodott a gerincre és Kazincbarcikáig le se jött onnan. A terep nagyon hasonló volt a Tortúra végéhez, vagy 10 kilométeren át hullámvasutaztunk, mindig a következõ domb mögött sejtve a várost, ráadásul a köd is leszállt. Egyedül haladva csak a város tipikus zajainak erõsödésébõl tudtam következtetni arra, hogy mennyi lehet még hátra. A célt könnyen megtaláltam, ahol már nem volt nagy mozgolódás, a nevezõk többsége a 25-ös távot választotta. Amikor elindultam a szállás felé még 15-20 ember volt kint a terepen.
 
 
LúdtalpTúra éve: 20062006.02.21 14:27:19
megnéz Lúdtalp összes beszámolója
Barcika 65
Minden rosszra el voltam készülve. Legalábbis azt hittem. ½ 9 elõtt pár perccel rajt, és nyomás. Jókedvûen, könnyedén haladtunk kifelé a városból, én mintegy 20-szal magasabb pulzussal mint Olipapa… Az út a sárgán a Lábaserdõn át vezet Bükk tetõ felé. Barátságos kis erdõ, jól futható, bár kissé izzasztó emelkedõvel. Itt még nem aggódtam a 170 feletti pulzusszám miatt. „Volt már ez így!” – bíztattam magam. Az összetöppedt, letaposott havas út kifejezetten kellemes volt. Mindössze a hasam állapota aggasztott, de nem volt mód orvosolni a helyzetet, mígnem Bánhorvátiban az italbolt célhelységét el nem értük. Pár perc után aakrisszel (aki hasonló cipõben járt) azon kaptuk magunkat, hogy larzen és olipapa már árkon, bokron túl vannak. Halálos iramba fogtunk, hogy megcsípjük õket és pár perc után látótávolságba is, kerültek. Szépen lassan (175-ös pulzussal) befogtam larzent, (ekkorra olipapa már meglógott) és akkor kezdõdött a Damasához vezetõ emelkedõ... Még mielõtt kipihentem volna magam, elõadtunk egy kis hófalmászást, némi bolyongással, így mire a Köbölicz tetõn található vadászházhoz értünk, már komolyan aggódni kezdtem a hátralévõ kilométerek miatt (még 48!). Mellesleg ez egy nagyon bájos kis rész, olyan, amirõl az ember elhatározza, hogy „Ide még vissza kell jönni!” Az Országos Kéken balra fordulva csodálatos látvány fogadott bennünket: a völgyben sûrûn úszó köd, s a szigetként tornyosuló hegyeken tavaszias napsütés. Innen az Uppony felé tartó ereszkedés már kezdett nagyon nem jól esni. A bal sarkam annyira fájt, hogy az ereszkedés kifejezett szenvedés lett. Azt hiszem, mégis kell a harántemelõ a cipõbe. A Lázbérci víztározó idilli kis nyári tanyának tûnt, most is csodaszép volt, ahogy a jegén elsimult havat szikrázóan sütötte a Napocska. Nem tudtam hány kilinél lehetünk, de a masszív 160 feletti átlag kezdett kimeríteni. Éreztem, hogy tragikus folyadékhiányban vagyok, cukrom a pincében lehet, a gyomrom kampó, és a magas légzésszám,+ a szájon át bekapkodott levegõ miatt már fájt a légvétel. Ekkor voltunk 26 kilin valamivel túl és 3 órán éppen belül. Az imaházban szégyentelen mennyiségû teát megittam, és a már csontszáraz kulacsomat is megtöltöttem. Innen már csak ketten mentünk larzennel, mert aakrisz útvonala (az 50-es) itt elvált a miénktõl. Ahogy újra futni kezdtünk a pulzusom másodpercek alatt megint 160 felett volt, de ez itt (majd 40-nel a vége elõtt) már nagyon nem esett jól. Finoman jelentést adtam larzennek a helyzetrõl, aki ezután szépen le is lassított. Beszélgetve, komótosan, de kocogva haladtunk Mályinka felé, ahol egy csalogató kocsmába betérve frissítettünk. A Csondró-patak völgyében már jócskán gyalogra is váltottunk, de azért haladtunk felfelé. Szomorúan konstatáltam, hogy felfelé gyaloglásnál sem megy 155 alá a pulzusom, pedig néha már úgy éreztem egy helyben, totyogok. A völgy igazi vadregényes, hangulatos útvonal, lenyûgözõ sziklaszorossal. Itt elértük quic-et és egy csajszit, majd némi elõnyre is szert tettünk, amit késõbb gyönyörûen eltékozoltunk, mert a szentléleki faházas ep. helyett egy pár száz méterrel odébb, és lejjebb levõ éttermet céloztunk meg, ráadásul itt újra komolyabb technikai nehézségem akadt… Mire visszakecmeregtünk a faházhoz, két túratársunk már éppen indult tovább az ep.-ról. Nekem le kellett ülnöm egy kicsit, bevágtam két teát és letuszkoltam egy csokit, meg egy fél zsíroskenyeret. Pár perc múlva aztán nem volt mit tenni, indulni kellett. Az aszfalton kocogva már erõsen szédültem, a sarkam nagyon fájt, talán kicsivel jobban, mint a tüdõm. (Méghogy ott nincs fájdalomérzõ reci!) larzen mindeközben láthatólag teljesen rendben kocorászott, térképezett, sztorizgatott, figyelte a jelzést – igen hasznos társnak bizonyult. :-) Persze az Örvénykõ felé vezetõ sárga keresztet nem vettük észre, de szerencsénkre egy montis srác pont jókor és jó helyen depózott, így Õ útbaigazított minket. A Jókai emléktáblától végeláthatatlan ereszkedésbe fogtunk, aminek egyedül a sarkam nem örült, de amúgy jó volt. Hosszú és szenvedõs kocogás után értük el az 51 kilinél lévõ tardonai ep.-ot. Eddigre már teljesen szét voltam verve. Ha egyedül vagyok, biztos felülök az éppen akkor induló távolsági buszra… Az Ági presszóban benyomtam egy kávé-cola-kombót, hátha csoda történik – hát ahogy vesszük… Ahogy kiléptünk a presszóból, masszívan dideregni kezdtem, annyira lefagyasztott a rámhûlõ izzadtság. Két óránk maradt a 9 órán belüli teljesítéshez. Bõ 3 kili aszfaltfutás után, már csak 11 kili volt hátra. A Nyír-völgyi kaptató után, a piros sávra kanyarodva, belefogtunk egy véget nem érõ hullámvasútba, ami más körülmények között nagyon tetszett volna. Itt már csak arra összpontosítottam, hogy ne maradjak le larzentõl túlzottan. Próbáltam tartani egy kb 100 méteren belüli távolságot, de nagyon nehezen ment. Volt ugyan még egy kis csokim, de nem igen kívántam, a vizemet pedig szépen lassan feléltem. És csak mentünk és mentünk és mentünk. Egyszerûen nem jött az utolsó ep. az Ebecki-tetõ. Már nagyon vágytam a sétára, sõt magamban úgy voltam vele, hogy nem érdekel, az utolsó 3 kilin nem leszek hajlandó futni! Iszonyúan fájt mindenem, és egyre nehezebb volt tartani larzent, aki érzékelte, hogy komoly gondban vagyok, mert már sûrûn nézegetett hátra, hogy nem fekszem-e összeesve az úton – de nem! Végül elértük az ucsó ep-t, ahol csatlakozva a 30 kilivel ezelõtt egyszer már elért lányhoz, lekocogtunk a városba. Fáradtan, elcsigázva 8:53-mal értünk a célba.
 
 
larzenTúra éve: 20062006.02.20 12:34:21
megnéz larzen összes beszámolója
Mióta futok a túrákon, az országismereti szempontok kissé háttérbe szorultak. Nem könnyû ismeretlen terepen futni: figyelni kell a tájékozódásra, ki tudja, milyen szolgáltatásra számíthatok stb. Ezzel szemben a 'bejáratott' túrákon elért idõeredményembõl látható, hogy hova sikerült fejlõdni egy-egy év alatt. Azért persze próbálok rendszeresen beilleszteni egy-két újdonságot, így sikerült eljutni a Barcikára, mivel a másik opció a Budai Trapp lett volna, amin már 5x voltam. Na és persze a kiváló társak is ösztönzõen hatottak.

8:25-kor rajtoltunk el. Az elsõ pontig folyamatosan emelkedett az út, ami annyiban volt trükkös, hogy mindig csak 20-30 méterre lehetett látni, ott az út elkanyarodott, vagy - legalábbis messzirõl úgy tûnt - átbukott egy gerincen. De mindig kiderült, hogy szó sincs lejtõrõl. Amúgy nem volt veszélyes, beszélgettünk felfele menet. A ponttól lefele Bánhorvátiig kellemes zúzás, szép vidék, jól letaposott hó, egyértelmû jelzések.

A falu szélén családi kriptasor van a domboldalbam, mint máshol a borospincék. Érdekes módon, egyéni sírokat nem láttunk. Mintha csak egy villanegyed lenne. :) A pont után kissé szétszakadoztunk, Olipapa elõre ment, én megvártam míg aakrisz és Lúdtalp felfejlõdik. A Damassa-szakadéknál a jelzések eltûntek, a lábnyomokat követve kissé közelrõl (túl közelrõl) néztük meg a szakadékot, de idõben kimásztunk belõle. :) Magam részérõl kissé többet vártam a helytõl, de talán ez annak tudható be, hogy sokat jártam a Bakonyban. Elértük az Országos Kéket, innen lejtõztünk le Upponyig. Sajnos a falu elveszett a ködben. Érdekes, hogy amikor évekkel ezelõtt erre jártam kéktúrázni, akkor is köd volt, úgyhogy még nem láttam felülrõl a települést és a fölé magasodó szorost. Érdekes élmény volt a tûzõ napsütésbõl alámerülni a ködfelhõbe.

A szorosból azért egy keveset láthattunk, ami így is nagyon szép volt. Fõleg, ahogy a napsütés átszûrõdött a felhõkön és kicsipkézte a szoros tetejét. A víztározó be volt fagyva, a jól letaposott aszfalton tempósan haladtunk a dédestapolcsányi pontig. A pont elõtt Olipapa jött szembe, itt még csak pár perccel volt elõttünk. A ponton kis energiafeltöltés után elváltunk aakrisztõl, Lúdtalppal nekivágtunk a Bükk-fennsíknak. Elõzetes beszámolók alapján tartottam a Csondró-völgytõl. Mályinka elõtt még beszélgettünk és az északi Bükk vonulattal szórakoztattuk magunkat a 12%-os emelkedésû aszfaltúton. A faluban egy gyors üdítõzésre megálltunk a 'felsõ' kocsmában, majd elválva az általam ismert OKT-tõl nekivágtunk a K+-nek. A várakozással ellentétben nagyon jól tudtunk haladni. Na persze nem arról van szó, hogy kipörgõ lábakkal szántottuk volna fel a völgyet, de nem volt túl meredek az emelkedõ, nem volt túl mély a hó és a patak is be volt fagyva, úgyhogy szinte száraz lábbal úsztuk meg. A völgy csodálatos, nem is találok rá szavakat. Talán nem véletlen, hogy az emléklapon pont a völgy egy jellegzetes sziklája látható.

Felérve a fennsíkra nem mentünk ki a Látó-kõhöz (már voltam ott párszor, most meg túl sokan voltak ott), hanem Szentlélek felé vettük az irányt. Sajnos nem olvastam el elég alaposan az útleírást, ezért én a templomromig meg sem álltunk, ahol persze semmiféle külön faházban levõ büfét nem találtunk. Nagy sokára leesett, hogy jó kis kitérõt tettünk, így qvic is visszaelõzött minket, nem is értük utol a túrán. Újabb kis lebzselés a ponton, majd útkeresgélés Örvénykõig, kis híján megint elkevertünk, szerencsére idõben észbe kaptunk. Megjegyzem, hogy a locspocs és patakok ellenére a legvizesebb akkor lettem a túrán, amikor Szentlélek és Örvénykõ között 600 métert kellett menni az aszfaltúton, az autók mellett.

Örvénykõ után jött a hosszú lejtõzés a bükki K- jelzésen. Talán kissé túl hosszú is volt, azt hittük, sokkal közelebb lesz a K+ jelzés, ami bevisz Tardonára. Persze, amikor odaértünk, akkor visszakívántuk az elõzõ utat: ez elõször emelkedett, utána meg sáros-latyakos volt. Tardonán a ponton egy kávét benyomtunk, hogy a hátralevõ 15 kilométert jobban bírjuk. Nem sokkal a falu után becsatlakozott a rövidebb táv is, majd felküzdöttük magunkat az utolsónak hitt emelkedõn a gerincútra, amin majdnem a célig kellett menni. Az idõ állását nézve nem nagyon értünk rá pihengetni, mert nem volt lámpánk. A nyolc kilométeres gerincút sokkal csipkésebb, mint én azt elõzõleg elképzeltem, úgyhogy fel-le hullámzással töltöttünk majd egy órát, és nem nagyon volt olyan érzésünk, hogy haladunk valahova. Csak fel, le, fel, le, mindig ugyanazok a szakaszok ismétlõdnek. Ez persze nagyrészt a fáradtságunknak tudható be. Nagysokára elértünk az utolsó pontot, ahonnan egy rövid lejtõzéssel már be is értünk a célba.

Idõnk 8:52 lett (azt hiszem). Szentléleknél vettem észre, hogy megállt a stopperem, pedig addig azt hittem, hogy elég jól megyünk. :) Jó sok túra van a hátam mögött zsinórban, kezd kijönni a fáradtság, de nem baj, teher alatt nõ a pálma, majd pihenek áprilisban egy nagyot. Most ennyi volt bennem, Olipapát nem tudtam volna tartani (70 percet vert ránk végül), Lúdtalp meg hiába adja itt a gyengét, ha akartam volna sem tudtam volna leszakítani, legfeljebb még többet kiadott volna magából.

A terep a várakozáshoz képest sokkal jobb volt, mindenhol eléggé le volt taposva, a melegben kissé összeesett a hó, nem folyt bele a cipõbe, de még a Csondró-patak jege sem olvadt fel, bár néha elég nagyot roppant, amikor átmentem rajta. A rendezéssel is elégedett vagyok, jó kis túra volt!
 
 
 Túra éve: 2005
emgergoTúra éve: 20052005.04.14 14:46:03
megnéz emgergo összes beszámolója
Barcika 25

Zanza.


Kissé kaotikus rajt után indultunk, egészen kirívóan pocsékul ment az 1. ep-ig, utólag meg is lepõdtem, hogy Güsziéktõl csak 12-13 percet kaptam.

A résztávok sajátosak. Szerintem a 2.-3., 3.-4., 4.-5 ep. között nem pontos a mérés. A két falu között biztos vagyok benne, hogy kevesebb a táv.

"A hibát ott követtük el, hogy elhittük a 11,4 kilométert.

Kicsit körbenéztünk a kastélykertben (max. 10 perc), kicsit bizonytalankodtuk az útelágazásnál (se jel, se szalag!), majd nekirontottunk a hegynek. Jó tempóban haladtunk, ennek ellenére a következõ pontot, mely az itiner szerint 17,5 kilométer, 2,5 óra alatt értük el. Nem voltunk feldobva! Nem tudom, hol az igazság, de ennyire azért nem vagyok kutyaütõ!"

Hát ez volt nekem is a gyanús, húztam mint a barom...

Utána a hegy nagyot ütött. Optikával megálltunk lihegni+frissíteni. Ránéz az itinerre, majd közli: 35 perc múlva Ebecki-tetõn kell lenni. Ezt egy "Olyan nincs!" kiáltással nyugtázom. Optika belelendül és elzúz, elhaladok egy kiütött állapotú csoport mellett. A csoport magához tért késõbb, és "Jön a Gólem!" felkiáltással visszaelõztek. Hogy nem csak nekem kellett sietni, arra példa az az öt õzike, akik keresztülrohantak tõlem tíz méterre az ösvényen (gyorshajtás+kispista :-) ). Az Ebecki-tetõn már futottam, bélyegzés után rohantam lefelé. A hivatalos indulási idõhöz képest 7, a valódihoz képest 2 perccel csúsztam ki, ilyen se volt még... :-/

Baromira zavart, hogy egy idõ után már nem bíztam az itinerben, és sosem tudtam, pontosan hol vagyok.

Ettõl függetlenül jó volt és kemény. VadMalacnak gratulálok a teljesítményéhez.

Tibetnek nagy hála a fuvarért és a Bailey's-ért.

u.i.: vigyázzatok az adatokra, tuti, hogy elmért a túra. Gondolom TúrÁSZ-ék majd javítják :-)

 
 
 Túra éve: 2003
getheTúra éve: 20032006.11.23 19:52:19
megnéz gethe összes beszámolója
Barcika 50

Elõhang.
16 óra, Keleti. Avas InterCity. Zakatolás, kitérõ. Egyre sötétebb, neonfény. Majdnem alszom. Miskolc. Elnézést, melyik busszal lehet... Ugrás az ajtóhoz, majd Búza tér. Forró csoki... Habbal? Persze. Egy diákot Barcikára. Bõrvédõs csukló, a csomagoknak jó... Végállomás! Sötét, lakótelep, jelzés egy se (piroson kéne menni). Térkép elõ, balra le. Elnézést, a kollégium... Csöngessen a hátsó ajtón! Jó helyen...? Inkább egyedül. Ágyazás, fürdés, alvás. Kopognak. Groba, Szepó, Attila, BHG. Aludjunk már. Ébresztõ, nem az enyém, háromszor. Öltözés, 4 réteg... Kulcsot a portán... Itt vágjunk át... (de nagy a sporttelep). 7 óra, indulni kéne...


Mikor megérkezik VadMalac is, ráiratom a rajtidõt (7.25) a lapra, aztán gyerünk. Az ajtón is nehezen jutok ki, mert a sver által kölcsönadott túrabotok kezelésében még nem vagyok teljesen jártas, VM inkább távolabb áll. Sárga sáv -hopp, megvagy!- kis városnézés, te kutya, mész vissza (még jó hogy van nálam bot), itt egy ABC! (elemet kell vennem, a botot fogd már meg addig) D***cell ultra, tán kitart a két garnitúra... Szekérúton, ki a városból, föl, föl, a bot egyre jobban segít... Túratörténet, tavaly itt kellett lemenni... Balra a sárga úton, gyönyörû szálerdõ, már a nap is látszik.. Pont, sátor, bélyegzõ, tovább.
Kék kereszten, szerpentinezve, kispistázók (vagy 30 métert), még jó hogy BHG kitaposta elõttünk a rendes utat. Kis kocogás lefelé, Bánhorváti... ez már a falu?... Kis kitérõ, helyesbítés, ki a fõútra (inkább az úton, a járda csúszik!) Balra kocsma, nemdohányzó, csak ketten cigiznek bent... Bélyegzõ, tovább. (Már majdnem megvan a négyes átlag)
Szántóföld, szép hegyek, nyugalom, sehol senki... Vakít a hó, szikrázik... Be az erdõbe, egyre meredekebben... Csak jó ez a bot... Sziklák, sziklák mindenütt... Damassa-szakadék... Fölmegyünk a tetejére, innen már nem lesz ilyen durva... tovább, egyre lassulok, tempót kell tartani VMmel, még mindig nincs négyes átlag, még jó, hogy 14 óra a szintidõ. Kis erdészház, füst (tûz alig), kis beszélgetés, a pontõröknek is tetszik... Igazítás, cipõkötés, körtelé, tovább.
Telefon a húgaimnak (ma 18 évesek), elestél már? á, dehogy, nem csúszik, csak nagy a hó. Aztán 5 percen belül kétszer elvágódok. Baj nincs, csak havas lettem, de menet közben hõt termelek, nem érzek semmit. Nyílt terep, körben hegyek mindenütt, szemben a Szoros, de elõbb jobbra át a hídon, kocsmázás, két ismerõs. A kocsmaudvaron csak egy vízdíjbeszedõ, de aztán megjön a Gazda is, kinyit, bélyegzõt elõ (Uppony), langyos kóla (van hideg is!) majd neki a Szorosnak, ilyet még nem láttam (az aszfalt tiszta hó, a fákon is vastagon) jó a tempó, elõzünk is, hol lehet a pont itinerolvasás, a buszmegállónál jobbra, a rózsaszín ház (az ámbitusos mellett). Kerítésen molinó, bemegyünk (bot kinnmarad), balra be a konyhába, meleg, hagymaillat, asztal, pad, ismerõsök. te az ötvenen? nehogy már kiszállj! Mentek tovább? Van busz ötkor. Mi megyünk a hatvanötön. Zsíros kenyér, tea, kettõ is. Csokit kaptatok? Tejcsokis B****on-szelet, étcsokis jobb lenne, na de... VM elszelel, fel a fennsík felé, egyedül maradok. Húsz perc elég volt, idõm sok van, tovább.
Mûút, hosszú, egyedül... miért nem tudtok kikerülni, he? nem látjátok, hogy nincs padka? Végre fenn a nyeregben, itt kell jobbra. Fel az erdészházig, hó alig, inkább jég meg fagyott sár... Hova, merre? Hopp, egy szalag, gyerünk... Lejárt út (fagyilkosoké, persze szombaton otthon, a melegben, nem baj, csend van, halálos. Nincs szél, nincs madárhang, sem autóké. Irtások, erdõk, majd ugyanez fordítva. Nem tudom a tempót, egyedül nehéz. Aztán jön a sárga balról... már itt vagyok? csodás. szalag minden elágazásnál, kék, elüt a háttértõl... meglátom a mûutat, egy jobbkanyart nem veszem be, tíz percig keresem a folytatást a túloldalon... leülni nem lehet, nincs hová... Megvan az út, bent pont, de zsírkréta nincs, csak két betû, egy lélek sehol... Tovább...
Fel a Nyír-völgybe, olyan, mint a szobakerékpár, csak mozog a lábam, semmit nem látok a tájból, vagy ha igen, orra bukom. Fenn a gerincen, néhány lábnyom, mind balra, így én is követem. hét kilométer, egyre sötétebb, kilométerenként mélypont, magamban beszélek, keréknyomot hallucinálok, de nincs ott sewmmi, csak néhány lábnyom, azt hiszem a nyereg jön, de még csak a villanyvezeték, tovább, tovább, megállok körtelét inni, ha jön egy farakás, leülök pihenni, de az sem, nem tudom, hol járok, csak ösvény, egyik dombról a másikra, lábnyomok balról, itt a Lófar-nyereg! még mindig van négy kilométer. lámpát elõ, de nem segít, így is tántorgok, mint egy részeg, inkább elrakom, világos a hó... órát nem nézek, majd csak ott fönn, nem, inkább a következõn... már egy órája, most már ott kell lennem... Barcika fényei, messze lenn, de tudom, hosszú a város... a tetõ kopasz lesz, talán az ott... nem, még erre is fel kell menni, ott anyílt terep, de még mindig semmi, már biztos elhagytam, nem igaz, egy papírt nem bírtak kirakni, ott fönn nézek térképet, ott egy szikla, oda leülök, mondom hangosan, de nem szikla, sátor, itt a pont, meddig? háromig... 8 kilométer, 3 óra... Itt balra? Köszi, Tovább...
Parkerdõ, egyre több lábnyom, egyre meredekebb, nem esek el, lenn vagyok, itinerolvasás, az erdõ mellett, ki a mûútra, be a városba, itt már jártam, buszok, sportpálya, itt merre? jobbra, be az ajtón, csókolom, megjöttem, tessék, itt a díjazás, beszélgetnék, de nincs kedvük, zsíros kenyér, tea, kettpõ is, van még, de elég... 12:45.

Utóhang
Krémes, vagy rigójancsi kellene, de nincs semmi, bolt, B**i csoki, szállás, rendezve van? persze, fürdés, csomagolás, alvás, háromkor a többiek, de csak egy percre ébredek, alszom tovább, helyijárat, mikrobusz, 15 fõ, reggel hatkor, közvetlen vonat, Gödöllõn átszállás, késik negyedórát, cipekedés haza, leves, tészta, alvás, Peták.