Túrabeszámolók


Csemő virágünnepe

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
RiamTúra éve: 20152015.08.04 18:13:14
megnéz Riam összes beszámolója

 Csemõ Virágünnepe - 30 km


Kisebb baráti társasággal vágtunk neki, viszonylag késõn (7.30 körül) a túrának. Utólag az a meglátásom, hogy igazán elvetemültek lehettünk, hiszen a Ceglédre tartó buszon a "Mátra 115" feliratú pólóban üldögélõ túratársak hosszan taglalták, hogy nem épeszû az, aki 40 fokos melegben nekivág a 30-as távnak... A túra háromnegyedénél mi is úgy éreztük, hogy az elhatározás idején kicsit megsüthetett a nap minket.

Õszinte leszek, sokkal jobban éreztem volna magamat, ha nem bokáig süllyedünk az építõipari szakszóval fosóhomoknak nevezett talajban. 


A túráról:



A táj nagyon szép volt, tetszett, hogy elég hosszan árnyékos ligeteken haladtunk át.

Õszinte leszek, lehet, hogy az agyunkkal volt a baj, de a 30-as itiner nem volt túl egyértelmû számunkra, viszont a szalagozás bõven kárpótolt minket. 

A ellátás teljesen korrekt volt, bár javasolnám, hogy legközelebb a csokibevonatos nápolyit inkább ne erõltessék. A szervezõk nagyon kedvesek voltak. Legközelebb, ha elfogadható idõ lesz, szívesen résztveszek ismét, de 40 fokos melegben még egyszer nem vállalom be ezt a túrát. 

 
 
OlympusTúra éve: 20152015.07.06 00:25:02
megnéz Olympus összes beszámolója

Nagykõrösrõl a hatodik, Csemõrõl már a tizennegyedik alkalommal rajtolhattak CSEMÕ VIRÁGÜNNEPÉNEK TÚRÁIN a résztvevõk, hogy az 1952-tõl önállóságát élvezõ Csemõn és Nagykõrös külterületein elterülõ tanyavilágban a kijelölt túrautakat járják végig. Tápiószele Természetbarát Klubja Lipák István klubvezetõvel és rendezõtársaival évrõl - évre sikeresen, a résztvevõk megelégedésére rendezi teljesítménytúráit. Ennek visszaigazolása lehet a túrabeszámolók elolvasása, a túrán vagy túráikon résztvevõk elbeszélése, de leghitelesebb a személyes részvétel.


Nagykõrösrõl a vasútállomásról viszonylag gyorsan elérjük a tájra jellemzõ mély, száraz idõben gyalogosan "nehezen" járható homokos terepet. Összességében nem elhanyagolható, hogy a turistaút ha nem is hosszú kilométereken keresztül, de gyakran erdõben, ligetes területeken vezet, ami meleg nyári napokon - ilyen volt az ez évi is - megkönnyíti a teljesíthetõséget. Csemõ szélén a Gyurka - dombnál találkozik a két táv, innen közös nyomvonalon haladnak a célig. Csemõ - Zöldhalomban útunk a térség híres tanítójának (Ladányi Mihály) háza, néhány száz méterrel arrébb a szobra elõtt visz el. Útközben eleget tehettünk egy kedves helyi invitálásának, aki kétszer is  fordult, mert vödrébõl gyorsan elfogyott a túrázóknak felkínált nyárialma. A távok hátralevõ bõ nyolc kilométerének viszontagságaira ki - ki  a Tájháznál, vagy annak a közelében található ABC-ben töltötte fel készletét, de aggodalomra senkinek nem volt oka, az egymást viszonylag sûrûn követõ ellenõrzõpontokra érkezõket ostyaszelettel, vízzel nem csak várták, figyelmeztették is a szükséges folyadékbevitelre. A Putrisarki - erdõ ellenõrzõpont után már egyre erõsebben átszûrõdött a falunapi ünnep zenéje, innen tempós gyaloglással 30 - 35 perc alatt elértük Csemõt. Mivel a könyvtárban véradás volt, a célállomást a rendezõk áttelepítették a Templom térre a faluünnep központjába. Szemmel láthatóan többen meglepõdtek, hogy hozzávetõleg minden negyedik résztvevõ a gratuláció és virsli mellé névreszóló kupát is kapott. A Szele Kupa ötödik, egyben záró fordulója a csemõi rendezés. Hallhattunk is fogadkozásokat a jövõre nézve.


Néhány éve történt, hogy egy korosabb, társaival együtt célba érkezõ hölgy a díjazás átvétele után hosszasan nézelõdött a könyvtárban, eközben látta, hogy vele ellentétben a résztvevõk egyrésze jelvényt, másrésze kupát is kap. Rá is kérdezett, megreklamálta hogy õ miért csak kitûzõt kapott. Gyorsan, udvariasan  jött a felvilágosítás. Most ilyen esetnek tanúja nem voltam, de azt  útközben hallottam, amint túratársak taglalták a Szele kupa kiírás részleteit, méltán dícsérték az Aranyszarvas, vagy a Sóút tûzzománc jelvényét. A fõrendezõ elégedetten nyugtázhatta a jelenlevõk véleményét , hogy a harmadik csemõi teljesítéssel kiérdemelhetõ jelvény is bármely gyûjteményben megállná a helyét. 


Köszönet a rendezõknek, gratuláció a teljesítõknek.

 
 
 Túra éve: 2014
MirPTúra éve: 20142014.07.08 15:51:32
megnéz MirP összes beszámolója

Csemõ virágünnepe 30 túrabeszámoló, képek és GPS-track a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
nemethlaci63Túra éve: 20142014.07.05 19:36:30
megnéz nemethlaci63 összes beszámolója

Csemõ virágünnepe 30 km 2014.07.05.


Már szemezek egy ideje ezzel a túrával, szeretem megnézni a kisebb településeket.


Erre most remek alkalom kínálkozott, és nem is hagytam ki.


Reggel 6-kor elkaptam a vonatot, 7-kor leszálltam Nagykõrösön.


Mondjuk, azzal nem kalkuláltam, hogy az állomásnál nincs közért, szeretek a helyszínen bevásárolni, ha vidékre megyek, mert kiváló kolbászokat ismertem meg eddigi túráim során.


Pechemre, a legközelebbi boltocska is jó fél kilométerre volt, úgyhogy azzal kezdtem a gyors, udvarias és OLCSÓ regisztráció után, hogy elballagtam a boltba és bevásároltam. A kolbászból is...:)


Így csak 7 25-kor indultam el, ami azzal járt, hogy a velem egy vonattal jött túratársaknak még a hátát sem láttam...:)


Sokat nem idõzött a túra Nagykõrösön, igen gyorsan kiverekedtük magunkat a mezõre.


Kicsit féltem, hogy alföldi túra lévén a Nap kitol velem, de becsületére legyen mondva az idõjárás végig kíméletes volt velünk, amiért utólag is hálás vagyok.


Sõt, dél körül esõre állt az idõ, de csak csepegett egy kicsit.


Azt kell mondjam, hogy a kézbe kapott itiner végtelenül egyszerû volt, papírtakarékos, de úgy volt megfogalmazva, hogy ha akartam volna, sem tudok eltévedni. Pedig hajlamos vagyok rá, amikor elmélyedek a gondolataimban.


Nagyon precíz itiner, végre a különbözõ szakaszok közötti távolságadatokkal, ami segít az ilyen punnyadtaknak, mint én.


Minden ellenõrzõpontnál udvarias pontõrök, ellátás, víz vagy csoki vagy müzliszelet, igény szerint.


Mivel bevásároltam, sokat nem vettem igénybe, de példamutató ár-értékarányos hozzáállás.


A túrát 6 óra húsz perc alatt tettem meg, nem sikerült hat óra alá hoznom a szintidõt. Pedig szerettem volna, de nem ment.


Így minden pontnál én voltam a hiányzó 25-ös, akiért aggódtak...:)


A végén megnéztem a kirakodóvásárt, hogy valami vásárfiát begyek a gyerekeknek, na ez csalódást okozott. Ennyi bóvlit régen láttam egy helyen.


Cserébe a célban kaptam egy pár virslit, meleg baráti fogadtatást és a szokásos ajándékokat.


Nem csalódtam a szervezõkben. Tavaly a Téli sóút 33 km-e révén ismertem meg õket, azt kell mondjam, nagyon megszerettem a csapatot. Igyekszem majd még több túrájukon részt venni.


Össességében:


Itiner: nekem 10/10, lehet vitatkozni rajta, a véleményemet nem befolyásolja.


Ellátás: 10/9. Elfogyott a végére a játszótérnél a buborékos víz...:)))))


Hozzáállás: 10/10. Aki ott volt, tudja miért. Aki nem volt ott, jöjjön el.


Ár-értékarány: 10/10. Nem BÚÉK túra 2000 ft.-ért, bár virsli ott is van a végén...


Ami nem tetszett: a túratársak hozzáállása a szemét kérdéséhez. A 20 km-en indult egy kolléga, aki vette a fáradtságot, és igyekezett összeszedni a frissen eldobott üdítõs flakonokat, sörös dobozokat. Legalább 30 darab volt nála, mire találkoztunk.


Hihetetlen, hogy mi, akik azért megyünk a természetbe túrázni, hogy gyönyörködjünk is, mennyire nem törõdünk vele.


Nem tudom, hány induló volt összesen, de félek, hogy nem mindegyiket találta meg. Ha abból indulok ki, hogy minden másodikat szedte össze, találta meg, akkor majdnem annyi szemét lett eldobva, mint ahány induló volt.


Ez nem tetszett.


nemethlaci


 

 
 
 Túra éve: 2012
olahtamas-Túra éve: 20122012.07.10 07:46:52
megnéz olahtamas- összes beszámolója

Már régóta szerettem volna eljutni a virágos Csemõre, hogy részese lehessek a híres ünnepnek is. Minden egybe esett, hiszen a Tápiószelei Természetbarát Klub is e napra szervezte a teljesítménytúráját. Sajnos a tömegközlekedéses megoldás nagyon körülményesen mûködött volna, így autóval mentünk Csemõre. A könyvtárnál már mosolyogva vártak minket a barátságos szervezõk. A papírmunkát az árnyékos elõtérben csináltuk meg, aztán még picit vártunk, és az eredetileg meghirdetett rajtidõ végén, 9 órakor indultunk el a nagy melegben, hogy megismerjük a környéket. 450 méter múlva alaposan meg is ismerkedtünk egy nyomóskúttal, ahol bevizeztük a fejünket és a sapkámat is jól átöblítettem a hideg vízzel. A temetõ mellett végre letérhettünk az aszfaltról, és egy kellemes erdei úton értük el az elsõ ellenõrzõpontot 2.3 km megtétele után, ahol vizet és mûzliszeletet kaptunk. Az itinert böngészve hamar rájöttem, hogy sajnos itt egy darabig még nem érint kocsmát az útvonal, így a saját "hûtõszekrényben" (1 teljesen befagyasztott és mellette 1 jó hideg pet palack ásványvíz zacskóba csomagolva) levõ innivalóval kell gazdálkodni. A Vett úton egy autó érkezett mellénk, és Lipák István mosolyogva ugrott ki, hideg sör híján mûzliszeleteket kínálva nekünk. Az 5.5 km-nél levõ ellenõrzõponton vizet és kiflit kínáltak itt majdnem 5 percet idõztünk. A Ladányi Mihály emlékház felé majdnem elbambultuk a letérést, de szerencsére épp idõben vettük észre a lila szalagokat. Zöldhalomra érve alaposan megnéztük a faragott Ladányi Mihályt ábrázoló emlékoszlopot, Milyen jó kis sapka :) majd a forgalmas Ceglédi úton mentünk a tájházig. Az elágazásnál a többiek integettek, hogy merre van az ellenõrzõpont, de mi a 9.2 km után inkább az ABC-be mentünk be elsõre 10:45-kor. Itt hideg sört vételeztünk, ill. Anikó kávézott, majd a tájházat is alaposan szemügyre vettük. István épp a falon lógó citerát pengette, amikor belépett az ismerõs Popeye és csapata. 11:15-kor végül megindultunk, hogy ledaráljuk a túra második felét is. A putrisarki erdõ kellemes fenyvesében haladtunk, csak a homok nehezítette az utunkat, az itinert követve el is érkeztünk a 12.9 km-nél levõ ellenõrzõponthoz, ahol nem sokat idõztünk. A homok kezdett egyre forróbb és puhább lenni, nem véletlenül hívhatják a helyet hosszúhomoknak :) Az aszfaltos rész mind a 160 méterét élveztük, pedig tüzesen sütött a nyári nap. Az 5. számú ellenõrzõpontig nagyon hosszúnak tûnt az a bõ 1 km, a homokos úton. Közben teheneket láttunk az erdõben, és egy szomorúan bõgõ bikát is láttunk lánccal kikötve egy napos legelõn. Végül 15.5 km-nél értük el az ellenõrzõpontot, ahol Anikót és Petit elõre engedtük, mert sürgõsen célba szerettek volna érni és nekem azt a tempót nem kívánta egyetlen porcikám sem a süppedõs homokban. Istvánnal a megszokott tempóban mentünk tovább, már nagyon várva az utolsó bõ 1 km-es aszfaltos szakaszt. A vásári forgatag mellett tempósan haladtunk tovább a célig, hogy a többieknek ne kelljen sokat várni, pedig jól esett volna valami hideg üdítõ. 12:50-kor érkeztünk végül be a célba 18 km megtétele után, de elõtte az arcunkat még megmostuk a békás szökõkútban. Itt aztán nagy ünneplés volt, hiszen Anikó és István is teljesítették a Tápiószeleiek kupa kiírásának feltételeit, ezzel elnyerve egy-egy méretes kupát amelyek névre szóló Braille írással is el voltak látva.


 

Nagy öröm volt látni Anikó arcát, hogy mennyire örül, amikor észrevette a feliratot, ezért külön köszönet az ötletgazdának! Ezután visszamentünk a forgatagba, hiszen ott kaptuk a gulyáslevest, ami nagyon finom volt és Közben hallgathattuk Oszvald Marika elõadásában a Hajmási Pétert is. A tápiószeleiek díjat is kaptak, amihez innen is gratulálok.
Nagyon jó hangulatú túra volt, Csemõ a kánikula ellenére is szép virágos volt, köszönjük a szervezést!

Sajnos nem sokáig maradhattunk, mert Emma kutyus már nagyon várta Anikót, így a desszertnek kínált BON-BON koncertje számunkra már kimaradt, csak Cegléden ugrottunk be a Békebeli cukrászdába egy fagyira.




Fényképek:

indafoto.hu/olah_tamas/2012_07_07_csemo



 

 
 
 Túra éve: 2011
efemmTúra éve: 20112011.07.04 09:36:58
megnéz efemm összes beszámolója

(Pintér András túrabeszámolója és fotói.)


Csemõi virágok és Szelei kupák



Július 2-án rendezték Csemõn a XIII. Virágünnepet, ennek a programnak hagyományosan része a  Tápiószelei Természetbarát Klub teljesítménytúrája. Most került megrendezésre a jubileumi X. Csemõ Virágünnepe 20 km-es távon, de már második éve 30 km-es távon is tesztelhették állóképességüket a teljesítménytúrázók.  Az elõzõ évihez hasonlóan ezen a faluünnepen adták át a TápióSZelei Természetbarátok Teljesítménytúra Kupáját, röviden a Szele kupát. Az öt rendezésbõl álló kupakiírásban bárki részt vehetett, aki részvételi szándékát legkésõbb a második fordulóig jelezte, megvásárolta a kiírás igazolólapját.   A kupakiírás rendezvényei a Téli Só út – Kincsem – Só út II. - Szent Iván éji Só út – Csemõ virágünnepe teljesítménytúrák. Ellentétben az egyes rendezésekkel, ahol a rövidebb távot teljesítõk az oklevél mellé  kitûzõt, a harmadik rövidebb táv teljesítésekor egységesen a hosszú távot teljesítõkkel egy jól kivitelezett tûzzománc jelvényt kapnak, a kupakiírás nincs limithez kötve, a rövidebb – hosszabb távokat egységesen értékeli a kiíró. A rendezõk rugalmasságát dicséri, elõrelátását igazolja, hogy két alternatív lehetõséget is megjelöltek a kiírásban. A Velence túrák rendezõjétõl tudom, hogy Lipák István klubvezetõ személyesen jelezte felé, hogy a Velence túrák távjain elõreláthatóan 10-15 fõ a Szele kupa igazolólapjával vesz részt, kérte hogy teljesítéseiket igazolják a megfelelõ helyen.




A Csemõ Virágünnepe 30 km-es távjára 34 fõ sorakozott fel Nagykõrösön a vasútállomásnál, hogy Nagyerdõ majd a Gyurka – domb érintése után Csemõ szélére érjenek. A 20 kilométeres távra 81 fõ adta le nevezését, õk Csemõrõl a helyi könyvtártól indultak, hogy közel 2,5 km megtétele után érjék el az elsõ ellenõrzõpontot, ahol a hosszabb táv résztvevõi az arasznyi étcsokiba mártott töltött ostya mellé már negyedik bélyegzõ lenyomatukat kapták. A rövidebb táv teljesítõi sem üres kézzel indultak tovább, hogy közös útvonalon teljesítsék a hátralevõ kilométereket.




A Tápiószelei túrák mindegyike érint akár földrajzi, akár helytörténeti nevezetességet, ez most sem volt másként. Az út Ladányi Mihály kétszeres József Attila díjas költõ háza majd szobra mellett visz el, Csemõ – Zöldhalmon a Tájház udvarán van az ellenõrzõ pont. A célba érkezõk Csemõn a könyvtárban kapták meg a teljesítést igazoló oklevelet és kitûzõt vagy jelvényt, 34 fõ érdemelte ki a Szele kupát. Záró akkordként a Virágünnep forgataga mellett felállított sátrak egyikében mérték a teljesítménytúra résztvevõinek az ízletes gulyást, amit a jó idõben érkezõk Bangó Margit elõadómûvész énekhangja kíséretében fogyaszthattak el.




Gratulálunk minden teljesítõnek! Illessen köszönet minden szervezõt, rendezõt a fáradtságot nem ismerõ áldozatos munkáért, a térségi múlt megismertetéséért, a hazai teljesítménytúrázás érdekében kifejtett sok – sok fáradozásért.




Virágünnepi teljesítménytúrák célja. Csemõ, Községháza





Cséplõgép a tájház udvarán. Csemõ.





tanyagazda





Csemõi virágok, Szelei kupák





Ladányi Mihály emléktáblája. Csemõ.





Kõkompozíció, Csemõ





Fakompozíció. Csemõ, központ





Ladányi Mihány emlékház. Csemõ.





Ladányi Mihány faragott szobra. Csemõ.



 
 
 Túra éve: 2010
nijoTúra éve: 20102010.07.06 21:14:30
megnéz nijo összes beszámolója







Nagyon vártuk már ezt a túrát, tavaly is részt vettünk, nagyon jó volt a szervezés, az útvonal pompás! Még úgy sem akartunk lemondani a túráról (és inkább strandra menni), hogy hõséget ígértek az idõjósok. Emiatt korán indultunk, a kiírás szerint 8-9-ig volt indulás. Pont 8-ra oda is értünk, mégis már több, mint 100 induló volt elõttünk (tavaly késõbb rajtoltunk, kevesebben voltak, de nem sokkal)! A kapott itiner részletes leírást és térképet is tartalmaz, sõt, hátoldalán rövid leírás Csemõrõl, a túráról stb. A szalagozás mindenhol (ahol szükséges volt) kifogástalan és észrevehetõ volt.


A pontõrök kedvesek, vidámak voltak, a táj ellenállhatatlan, a hangulat pezsgõ volt, a túrán látnivalók is voltak (gyermekkel érkezõknek fõleg érdekesebb)!! Sokban egyet értek az elõttem írókkal: a vidéki emberek jellemérõl, a replikázó férfiúról a célban (nem is értettem igazán a felháborodását), a táj szépségérõl, a túra ellátásáról. A szervezõk elõtt le a kalappal. A 600!!! forintba belefért csoki (ami elfogyott, a végén megkaphattuk volna, de nem volt bõr a képünkön), üdítõ (többféle), gyümölcs, energiaital stb..., de ami a legmeglepõbb, a célban a faluünnepségen a bográcsgulyás kenyérrel!!! A kitûzõ dátumozott, más, mint a tavalyi. Arra kíváncsi lennék, mindezt hogy hozták össze :-) Mindenesetre jövõre is ott leszünk, ha törik, ha szakad!!! It was perfect! Köszönjük még egyszer az élményt!


 

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20102010.07.04 07:34:46
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója











Csemõ Virágünnepe 30


Idén új távval bõvült a Csemõ Virágünnepe teljesítménytúra. A korábbi 18 km-es táv mellett egy 30 km-es táv is beillesztésre került a programba. Helyi lakosként kihagyhatatlannak éreztem ezt a túrát.


A vonattal jól megközelíthetõ Nagykõrös vasútállomásról indultunk Laci bácsival és a már hat fõsre duzzadt turista-palánta csapattal. Az elsõ kilométereken a régi Pesti úton haladtunk Csemõ irányába. Ez egy korábbi hadiút. Ezen haladtak annak idején a török szultán csapatai is Buda ellen (csak akkor még aligha volt leaszfaltozva). Szûk 4 km után egy mozgó pontõrtõl már meg is kaptuk az elsõ pecsétünket és betértünk egy erdei útra. A továbbiakban sokáig árnyékban haladhattunk. Elhaladtunk a Körös-ér forrása mellett, ahol az Alföldi homok pusztákra kevésbé jellemzõ erdõtársulást figyelhettünk meg (égeres-kocsányostölgyes). Ezután azonban tipikus homoki kultúrerdõkön át vezetett utunk (fenyvesek, akácosok, fehérnyarasok). A 2. ellenõrzõ ponton nagyon kedves pontõr hölgy pecsételt és kétféle csoki közül választhattunk.


Továbbhaladva hamarosan elértük a Gógány-ér hídját melyre most szükség is volt, mert a ritka évek egyike az idei, amikor víz is folyik ezen a szakaszon a mederben. Itt is állt egy pontõr, akitõl müzli szeletet kapott minden túrázó. A hõmérséklet rohamosan emelkedett a szikrázó napsütésben. Nagyon hasznos ilyenkor egy fejfedõ, ami megvédi kobakunkat a közvetlen napsugárzástól.


Innen már csak pár lépés volt a Vett-út, melyen rövid ideig haladtunk, majd a túloldalán ismét belevetettük magunkat a „rengetegbe”. Hamarosan elértük a Gyurka-domb nevû ellenõrzõ pontot, mely a teljes táv 25 m-es szintkülönbségének döntõ többségét adja. (Ez Csemõ legmagasabb pontja a szokásos küllemû geodéziai toronnyal a tetején.) Megkaptuk csoki ellátmányunkat és innen már együtt haladtunk a 18 km-es távon indulókkal.


A tanyákkal kísért dûlõutakon hamarosan újra érintettük a Vett-utat, ahol a Gokart-pálya bejáratának irányában gyümölcslével enyhíthette szomját a megfáradt túrázó. Innen egy csatorna mellett vezetett utunk. Már lehetett érezni, hogy nem ma dõl meg a hidegrekord Magyarországon. Laci bácsi meg is jegyezte, hogy alighanem ma kienged a föld fagya.


Egy kacskaringós keskeny aszfaltútra értünk, melynek feladata a sûrûn lakott tanyavilágban lakók közlekedésének megkönnyítése. Utunk során elhaladtunk Ladányi Mihály költõ, szépen karbantartott szülõháza, majd robosztus tölgy fatörzsbõl faragott szobra mellett. A Zöldhalmi Tájházban találtuk a következõ ellenõrzõ pontot. Itt többféle szénsavas üdítõ közül választhatott a szomjas túrázó. A magam részérõl inkább a szomjoltásra jobban alkalmas udvari csap hideg vizét használtam. Aki kívánta meg is tekinthette az állandó jellegû kiállítást.


Felfrissülve haladtunk tovább a Putrisarki erdõ felé. Az erdõtömb a valamikori egyházi birtokon erdõt telepítõ emberek ideiglenes lakhelyérõl kapta nevét. A valamikor szebb napokat látott parkerdõben már árnyékban haladhattunk. Annyi azért maradt a békeidõkbõl, hogy az erdészet üzemeltetésében lévõ nyomós kutakból hideg, friss vízzel hûthettük magunkat. Az ellenõrzõponton ásványvíz és csokoládé is járt a pecsét mellé. Az itiner szerint innen már csak 5 km volt hátra, ezt már fél lábon is kibírjuk. Persze volt még beiktatva egy utolsó ellenõrzõpont, ahol energiaitalt vételezhetett, aki szereti. Innen percek alatt elértük a települést, melynek rendezett házai között elértük a falunapi ünnepség helyszínét majd a könyvtár bejáratát, mely a célnak adott otthont.


Megkaptuk a jelvényünket, a Szele kupára nevezõk még egy ügyes kis kupát is hazavihettek.


Az oklevelünket késõbb vehettük át, mivel lényegesen több induló volt, mint amennyire a szervezõk számítottak. A tavalyi 80-as létszámmal ellentétben idén 170-en vettek részt ezen a rendezvényen. Akinek volt kedve bekapcsolódhatott a falunapi forgatagba, ahol segíthettek eltüntetni a fõzõverseny végeredményét és a templomtéren álló színpad zenés-táncos programjait is megtekinthették.


Minden elismerésem a Tápiószelei Természetbarát Klubnak, akik a szinte semmibõl varázsoltak mindannyiunk számára egy felejthetetlen napot. Lipák Pista bácsi mindenütt ott volt, mindenkihez volt egy kedves szava, soha nem veszítve lelkesedését, türelmét, optimizmusát.


Nagyon megérintettek Sántaõz gondolatai, nagy igazság, amit leír


 


Jövõre is itt leszünk.

 
 
santaozTúra éve: 20102010.07.03 20:31:11
megnéz santaoz összes beszámolója

Csemõ Virágünnepe teljesítménytúra - 2010


 



"Petõfinek volt igaza:/Ez a nagy mezõ a haza." (Ladányi Mihály)




1. rész, a Bevezetõ.

Egyáltalán nem vitaindítónak szánt idézetünk a Ladányi Mihály Emlékkunyhón olvasható, Csemõben, és nekünk, alföldiek lévén, nagy igazságtartalommal bír. Aki nem ide született, vagy nagyon nem szereti(?) ezt a tájat, az biztos elhatárolódik a gondolatmenettõl - mert mindenkinek az a haza, ahol született, az a tájegység, amely erõs érzelmi töltést hordoz a számára, és akinek ez nem az Alföld, annak nem az -, de tudomásul kell venni, hogy fentiek alapján mégis sok százezer emberrel együtt, nekünk az Alföld szép...



2. rész, egy Közbevetés.

Szóval ismét egy alföldi túra. Mi gyakran ûzzük ezt a sportot, és szeretjük is a síkvidéki túrákat. Ezért már a tél elején belevágtunk a Tápiószelei Kupába, amely elnyeréséhez 5 túrát kellett teljesíteni, a Tápiószelei Természetbarát Klub szervezésében, és mind garantáltan alföldi gyaloglással járt. Az utolsó felvonáshoz a mai napon érkeztünk el: 18 kilométer a 30 fok feletti melegben. Igyekeztünk is minél hamarabb elindulni, és be is fejezni, a végére már embert próbálónak bizonyuló túrát. Reggel még enyhe melegben, szinte üdén vágtunk neki a Gyurka-domb felé vezetõ
útnak. Csoki, mint ahogy az út során még egyszer, meg késõbb az ásványvizek mellé még energiaitalt is kaptunk. A tempónk - és nemcsak a COBRA 11 embereinek! - halálos volt: 5,5-6-os átlag az elsõ két órában. Aztán a homok, a tûzõ nap árnyék nélkül - bármennyi frissítõ pont ellenére - kezdte átminõsíteni bennünk a kellemes, a már-már "célegyenesbe" forduló gyaloglást egy erõ nélküli vánszorgássá. De az ember nem azért vág neki a homoknak, hogy kényeskedjen. Összeszorítottuk a fogunkat, és tartva a 3,5 km/órásra lassult menetet, picivel több, mint 4 óra alatt beértünk a célba. A célban a megérdemelt jutalmak átadása Lipák István vezényletével, fotókészítés, ilyesmi. Mosolygós vendéglátó arcok! A jutalom gulyáslevest most kihagytuk (de tavaly ettünk, és nagyon finom volt!), mert mentünk volna már haza, a hûvösbe. Ennyit a túráról.



3. rész, a tulajdonképpeni Fõ téma....

Ami viszont mindenképpen megemlítendõ és dicsérendõ: a Tápiószeleiek több túrán át tanúsított elhivatottsága, szervezõkészsége, kedvessége. Az, hogy egyáltalán lehetõséget teremtettek ilyen túrák teljesítéséhez és élmények megéléséhez, hogy ugyanolyan fanatikusan hisznek az Alföldben, az Alföldi Emberekben, az Alföld Értékeiben, mint mi, és még néhány egyesület (pl.: Békéscsabán, Mezõberényben, Abonyban, Szolnokon vagy Berettyóújfaluban - bocs, akiket kihagytam), és ezek népszerûsítéséért mindent meg is tesznek. Hogy vidékiek lévén, õk a vidékben hisznek, és azokat az adottságokat próbálják kihasználni, ami szûkebb hazájukat, ebben az esetben épp a Tápió-vidéket jellemzi.

Mert a "természetjárás" és a "túrázás" szavakban nincs benne, hogy hol és milyen terepen lehet csak gyakorolni õket. Nincs benne, hogy csak hegyek léteznek. Nincs benne, hogy pusztán Petõfi hülyesége a végtelen síkság csodálata, az alföldi ember szeretete. Nincs benne, hogy az országjárás, a falvak, az emberek megismerése, vagy az emberi teljesítõképesség próbára tétele csak az Északi-, vagy a Dunántúli-középhegységben sikk. És sok minden más mellett az sincs benne, hogy bármilyen válfaját is a természetjárásnak vagy túrázásnak le kellene nézni. Pedig az Alföld túráinak ez rendesen kijár (tisztelet a kivételeknek).

Még több Lipák István-féle emberre és a hozzájuk kötõdõ lelkes csapatra lenne szükség az országban - mint ahogy azért akadnak fanatikus, alázatos túraszervezõk sokhelyütt,  szép hazánk nagy síkságán -, akik egy-egy kisebb alföldi tájegység, vagy látnivalók nélkülinek mondott kistájak - értékeit megpróbálják közvetíteni azok felé, akik azt nem ismerik, és mivel nem ismerik, úgy alkotnak véleményt róluk.

Valószínûleg, a Szeleiek által szervezett teljesítménytúrák ezért születtek meg. És mondhatom - talán más emberek nevében is -, hogy többségben vannak azok, akik nem bánták meg, hogy meglátogatták ezt a - vagy más esetben más - vidéket, és szívesen térnek vissza a következõ években is egy-egy túra, látnivaló, esetleg csak a hangulat kedvéért.

Mindenkit arra biztatok:
GYERTEK AZ ALFÖLDRE TÚRÁZNI! - bármely településre, bármely csoport szervezte túrára, mert biztos, hogy vendégszeretõ, barátságos emberekkel találkoztok, és olyan természeti, kulturális értékeket fedezhettek fel, amelyekrõl különben még csak halvány sejtésetek sem lenne...


Minden rokonom!


Természetbarát üdvözlettel: Balog Csaba Sántaõz - Petõfi Túrakör - Lajosmizse


Ui: Köszönjük az Egészet a Szeleieknek!


 



 

 
 
ErathiaTúra éve: 20102010.07.03 14:49:51
megnéz Erathia összes beszámolója

Csemõ Virágünnepe - 18


Nagykõrõs nem volt elég szimpatikus, továbbá egyéb családi elfoglaltságok miatt ma csak a 18-as táv mellett döntöttem. A bátyámat megfûztem, hogy csatlakozzon hozzám, így reggel 6:45-kor kocsival vágtunk neki a rajt / célunknak, Csemõ könyvtár. Verõfényes napsütéses idõben volt részünk, és 8 óra elõtt pár perccel már le is parkoltunk a központnál. Egy gyors szerelvényezés, és gördülékeny nevezés után 8:05-kor már indulhattunk is.


A megszokott aszfalt természetesen nem maradhatot el, így természetes, hogy azon kezdtünk, cserébe kaptunk még egy kis árnyékot az útmenti fáktól. Utunk egy sertéstelep közelében vitt el, így volt módunk elmélkedni, hogy mennyire is lehet illatos valójában a sertéshús :))) A telep után elköszöntünk átmenetileg az aszfalttól, és homokos "földútra" értünk. Pár kanyar és máris egy geodéziai torony lábánál kaptuk az elsõ pecsétet és mellé egy cerbona szeletet. Tovább sétáltunk gyorsan, hogy a mögöttünk jövõ tömegnek is teret adjunk. Az utunk nagyon jól követhetõ volt. A szalagozás és a térképvázlat is kiváló volt. Újabb 2-3 derékszögû kanyar és a világ végén voltunk, ahova már pontõr sem jutott, csak kihelyezett postaládák, és ezeknek a számát kellett felírni. (nem árulom el hogy mi volt) Mi csak memorizáltuk a számokat és mentünk tova. A harmadik pontig újra váltakozott a homokos és az aszfaltos talaj. A pont a településen volt egy TÁJ-HÁZnál. Itt a kiszolgálás mondhatni 5*-os volt. Legalább 5-6 féle üditõ és ásványvíz volt, külön poharakkal, és akik az elején mentek még pár szem málnát is ehettek. 100%ig BIO volt a málna, mert még génkezelést és BIO boltot sem látot, hipermarketnek meg a közelébe sem került. A finomságokat és a pecsételést megköszönve gyalogoltunk tova. Itt egy kis aszfaltos rész után örülhetünk egy erdõs résznek is, ami igazán jólesõ árnyékot vont körénk. Ennek oltalma majdnem kitartott a következõ EP-ig. A 4. EP elõtt árválkodott egy nyomoskút, amit láthatóan már a kevés elõttünk lévõ is használt, és mi is jót frissültünk alatta. A pontnál már csak a pecsétet és a kínált csokit gyûjtöttük be. Elbúcsúzva a pontõrõktõl a szalagozást követtük, és útközben még egy nyomóskutat megpróbáltam "elzárni" de abból makacsul csordogált a víz egyfolytában, így nem tudtam rajta segíteni... Egy kis oldalsó kitérõvel kereszteztünk egy újabb mûutat a balos kanyar után az alföldön megszokott nyílegyenes szakasszal érkeztünk meg az 5. egyben utolsó pontra. Itt a bélyegzés mellé kaptunk 1 energiaitalt is, amit nem fogyasztottunk el, hanem elraktuk, mert a napon csak fejre álltunk volna tõle, de késõbb jól fog majd az jönni :) kárba nem fog vészni az biztos. A pontõrõk még fel is ismertek az elõzõ túráról, és kimondottan örültek, hogy egymás után két túrájukon is ott vagyok. Még boldogabbá tettem õket amikor elárultam, hogy mind az 5 idei túrájukon ott voltam. Eg ygyors búcsú és már a cél felé közeledtünk egy bal jobb kombináció, utóbbi már aszfalton, és az ünnepi forgatagon is keresztülértünk. A könyvtár elõtt pedig kaptuk a gratulációt. A szervezõk elnézést kértek, mert a kitûzõk még nem értek ide. Túl gyorsak voltunk 3:10 alatt teljesítettük a 18 kimcsit.


Cipõt felváltotta a szandál és meglátogattuk a közeli kisboltot. Gyümölcslé és jégrém lett a jutalmunk. Mire visszaértünk a célhoz megérkeztek a kitûzõk is. Bár mi már egyszer beértünk a célbe, beálltunk az idõközben kialakult sorba újfent.


És itt fogadott a túra egyetlen negatívuma. Ennyi hisztis, öncélú, önérdekû, beképzelt, énközpontú embert még nem láttam egy kupacon, pedig a fõvárosban dolgozom.... Egy fószer aki a jelek szerint GPS alapján túrázott vállogatot káromkodás közepette szidta a rendezést, majd szerencséjére elsétált, mert különben helyre tettem volna a lelkét. Ezután az elõttünk lévõ két nõcike vágott le hisztit. Nem tudom hogy épp klimaxoltak vagy ez a picsa stílus az alapjuk, de két dolgot tudtak a saját nevüket kiáltozni, és KÖVETELNI... követelni hogy de nekik jelvény jár mert már 3*-ra teljesítik a túrát. Természetesen ha kivárják a sorukat ugyan úgy megkaptak volna mindent, hiszen a rendezés nálam felülmúlhatatlan volt. Remélem az említett résztvevõk magukra ismernek (K.E. és Sz.E.). Aki nem tud vagy nem szeret teljesítménytúrázni, az ne jöjjön, nem kötelezõ.


Végezetül szeretném még egyszer megköszönni, a kiváló útvonalat, az önfeláldozó szervezést, a sok-sok ellátmányt amit kaptunk, a kedvességet amivel mindig fogadtak bennünket, azt, hogy önként a szabadidejüket ránk áldozzák, a lelkiismeretes és pontos munkájukat, és azt is, hogy az embert emlékeztetik arra hogy 500-600 forintból milyen klassz kis túrát lehet rendezni ha akarjuk. Lehetetlen nincs csak tehetetlen. Szeretném megköszönni idei 5 túrán nyújtott kiemelkedõ hozzáállást, és segítõkészséget amit kaptunk, a sok oklevelet és szebbnél szebb kitûzõket, és végezetül a kupát is. Ha idõm és lehetõségem engedi jövõre is ott leszek / leszünk ezeken a csodás rendezvényeken.

 
 
 Túra éve: 2009
KalaposTúra éve: 20092009.07.11 19:49:59
megnéz Kalapos összes beszámolója
Évek óta szerettem volna részt venni ezen a túrán, mert jó véleményeket hallottam róla.
A településhez közelítve, azt gondoltam itt nincs is élet.
A központba beérve viszont mozgalmas kép fogadott. A falu lakói a nagy napra készülõdtek. Az utolsó simításokat végezték a takarítók, állították a sátrakat, mindenki sürgött- forgott.
A településen rengeteg virág, rendezett középületek, magán porták.
A rajthelyen is készülõdtek a szervezõk. Pontban 7 órakor lehetett nevezni, 7,10-kor már indultam is.
Rövid kis kocogós túrára gondoltam az elején. A baj csak az, hogy ilyenkor könnyen eltéved a túrázó, mert nem veszi észre a jelet. Itt nyugodtan lehetett kocogni, nézelõdni, gyönyörködni a szebbnél- szebb virágos portákban, fotózni.
Nagyon precíz volt az útvonalleírás, és mellette a szalagozás is.
A pontõrök mindenhol figyelmesek, kedvesek voltak.
3 óra alatt lekocogtam a távot.
Köszönöm a szervezõknek, hogy míg mások ünnepeltek Õk dolgoztak. Jól esett a kis kocogás.
Jövõre is elmegyek.
 
 
 Túra éve: 2007
bintamasTúra éve: 20072007.07.07 14:51:15
megnéz bintamas összes beszámolója
A rajtnál nagy meglepetéssel konstatáltam, hogy fél órával zárás elõtt a 49-es sorszám jutott nekem. Rögtön levontam a következtetést, hogy ez igazán családias túra lesz. A szervezõk figyelmessége révén egy kivételével minden ellenõrzõpontnál kaptunk valami finomságot és innivalót. A túra a falut övezõ tanyavilág hol aszfalt-, hol csak dûlõútjain kanyarog. Eltévednem csak nagy nehézségek árán sikerült, de, tekintve, hogy irányabn voltam, ez legfeljebb 1 kliméter plusz utat jelentett, amit a végén jóváírt a szervezõ, hogy a 2 óra 50 percemmel biztosan beférjek a 6 órás szintidõbe. Az egyetlen lehangoló tény az volt, hogy a heves széllökések ejtette sebek még nem gyógyultak be, így mindenfelé kettétört vagy lombjavesztett fákat lehetett látni.
 
 
 Túra éve: 2006
Vándor VakondokTúra éve: 20062006.07.02 12:16:16
megnéz Vándor Vakondok összes beszámolója
Szép július elsejei szombat reggelre ébredtünk. Az ég felhõs volt ugyan, de mint kezdõ teljesítménytúrázók lelkesedéssel indultunk Csemõre. A rajtot a falu központjában, a könyvtár elött találtuk. Aki szereti a szép, rendezett településeket annak ajánljuk tekintse meg nyáron Csemõt, akár a virágünnep alkalmából rendezett túrán.
A néha szitáló esõ ellenére az idõjárás kedvezõ volt.Kis csapatunk a Városföldi Vándor Vakond Túrások Baráti Társasága /V.V.V.T.B.T./ vidám hangulatban és jó tempóban teljesítette a távot. Itt-ott apró megtorpanások azért voltak, mert az útvonal leírásban három meghatározás tévessen szerepelt. AZ elsõ dolog ami hiányzik az a 4.3 km. távon lévõ vegyesboltal szembeni telefonfülke, bár itt még egyértelmû, hogy jó helyen járunk. A második a 7.2 km-nél lévõ Kakukk vegyes bolt, amit hiába keresünk, mert megszünt,nem mûködik, és még felírat sem jelzi, hol lehetett.A harmadik az ez után jelzett föld út, ami ma már új szilárd burkolatot kapott. Ennek ellenére kezdõ kis csapatunk is könnyen utat talált. Az útvonal mentén lévõ rendezett tanyák teljesen lenyûgöztek bennünket. Az utakat mindenhol yukka, vérszilva,tuja,és kasvirág szegélyezte. Barátságos emberekkel találkoztunk mindenfelé, készségesen adtak felvilágosítást arról, hogy merre járunk, milyen növényeket látunk, bár társaságunk egyik alapítója nagy ismerõje a hazai növényvilágnak, õ mutatta meg nekünk az úton útfélen látható szöszösökörfarkkórót.Utunk gyönyörû fenyveseken vezetett keresztül, ahol a fák erõs gyanta illata érzõdött a levegõben.A jó hangulatot emelte a kitûnõ szervezés és ellátás. Az ellenõrzõ pontoknál barátságos, kedves emberek fogadtak, s kínáltak itallal,édességgel.
Köszönjük az élményt a szervezõknek, és remélem jövõre is ott lehetünk, még nagyobb taglétszámmal.

V.V.V.T.B.T