Túrabeszámolók


Négyszögletes Kerekerdő 55/40/25

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015
 Túra éve: 2015
nafeTúra éve: 20152015.06.03 20:35:22
megnéz nafe összes beszámolója


Négyszögletes Kerekerdõ 40


GPS-el mért távolság: 40,3 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 630 m. Ez persze most sem a túra pontos adata, mivel már eléggé az elején eltértem tõle egy kicsit, illetve Taliándörögd után, figyelmetlenségbõl a régi útvonalon mentem.


Reggel, már a rajtidõ elõtt a Padragon voltam, ahol nagy volt a nyüzsgés, de már indították a túrázókat is, illetve velük együtt a pontõröket. Nem is tudtam a rendezõkkel beszélgetni. Gyorsan beneveztem, s már úton is voltam, a kissé még hûvös idõben.


Elég gyorsan letérhettem az aszfaltról, s jó vizes fûben gyalogolhattam. Ez csak ebben a völgyben volt jellemzõ. Késõbb, már szárazak voltak a füves részek. Természetesen fölmentem a kilátóhoz, ami a szándékos eltérésemet jelentette az útvonaltól. A látási viszonyok jók, ezért fölmentem a kilátóba. A panoráma megérte, akármilyen rozoga is maga az építmény. Utána a leereszkedés a szikláknál nem túlzottan könnyû, de azért csak sikerült. A jól kitaposott ösvényt kihagytam, mert szerintem az a legnehezebb útvonal. A pontõrök meg is lepõdtek, hogy ellentétes irányból érkezem.


Tovább menve, jó darabig patakmederben, vagy mellette mentem. Nem túl könnyen járható, de legalább szép. A patakot elhagyva, kellemes erdei terep következett. A mezõre kiérve, rögtön megláttuk a Négyszögletes Kerekerdõt, de addig még jócskán menni kellett. Az út rekultivált bauxit bányán, majd tölgyfaültetvényen át vezetett. Kicsit jobb úton értem el az Atibor-hegyet. Szándékosan az északi oldalán (az EP-vel ellentétes oldalon) mentem föl, mert a tavalyi montis túráimból tudom, remek a kilátás Ajka, illetve a Somló felé. Amikor megláttam az erdõcskében a magassági pont betonját, átvágtam az erdõn, hiszen ott a pont. Megkaptam a pecsétet, majd beszélgettünk egy kicsit. Elmondtam, milyen jó a kilátás a túloldalról. Erre egy 55-ös távon induló át is ballagott. Amikor utolért, elmondta, tényleg megérte körbejárni az erdõcskét. Lehet, érdemes lenne szalagozással arra terelni az indulókat. A legrövidebb útvonalhoz képest, még akár 50 m hosszabbítást is jelent.


Murvás jellegû úton ballagtam Taliándörögdre. Közben végig szép a kilátás. Itt is látszott, hogy késésben van a természet. Még nem láttam azokat a kis kövi virágokat, amelyeket tavaly fotózhattam. A Klastrom kocsmában újabb pecsét, ami után ittam egy kólát, s gyerünk tovább. Mivel nem néztem meg az itinert, így nem is kerestem a sárga pötty jelzésrõl levezetõ szalagozást, s ennek megfelelõen nem is vettem észre. Amikor kiértem az erdõbõl, már tudtam rossz helyen vagyok, de azt is, hogy hol, s hogyan jutok vissza az útvonalra. Amennyire csak lehetett, nagy ívben elkerültem a méhkaptárakat. Nem mentünk sokat a murván, s már ott is volt a következõ pont. Pecsételés, széldzsekit és a kapott ásványvizet be a hátizsákba. Jó lesz az majd tartaléknak. Murván ballagtam tovább, egészen a Dabosi templomromig. Jobbról a vaddisznós kert kerítése kísért. A Pünkösd hétfõi vaddisznó kalandom pedig kísértett, ezért egyáltalán nem vágytam rá, hogy bemerészkedjek. Egy nyiladékban, jó meredek, de igen szép, bazalttal borított terepen kaptattam a Magház pihenõhely felé, ahol a következõ pontnak kellett volna lennie, de sehol semmi.


Semennyit sem idõztem, hanem szaporáztam a lépteimet tovább. Az Újdörögdi gyakorlótér széléig kellemes erdei utakon mentünk, utána viszont nyílt, árnyékmentes terep következett a Romvároson keresztül. A Romvárostól, majdnem Szõcig elég monoton az útvonal. Nyirádra hamar beértem, s leigazoltam az ellenõrzõ ponton. A faluból kiérve, kezdtem megéhezni. Megnéztem a GPS-t, s mivel már csak bõ 10 km volt hátra, letettem a szendvicsrõl. Beértem egy Balaton szelettel. Végre, újra erdõben mehettem 1-2 km-t. Kiérve, már látszott Szõc. Csendes kis település. Jó meredek kaptatón jutottam ki belõle. A murvás útról a jelzés letérését, csaknem benéztem, de az elágazásnál gyanús lett, hogy amikor erre jártam montival, a murván maradtam, s tisztességes kerülõvel értem Halimbára. A keresztezõdésbõl nem, csak utána vagy 50 m-el lehetett látni szalagot. Ha már jól választottál, melyik útra térsz, akkor megerõsíti a választásodat, de nem segíti.


Hosszú lejtõs úton értem be Halimbára, majd a sárga pöttyöket követve mentem át rajta. A falu szélén, volt aki benézte a jelzést, nem akarta elhinni, hogy arra az alig kitaposott ösvényre kell letérni. Szerencsére meghallották a jelzésemet, s visszafordultak. Ez a magas füves ösvény nem a kedvencem. Utána bõ kilométeres aszfalton gyaloglással elértem Padrag szélét. Tovább menve, a fõ utcát elérve, utolsót hörögte az ivó zacskó. Még hátra volt 700 m. A célban megkaptam a kitûzõt, az oklevelet és a pecsétet a kupa lapra. Gábor megállapította, nekem is ez a hetedik az idén, viszont a hatból, már öt megyében túráztam, tehát ha el tudok menni az Olajos körútra, akkor megvan a 10. kupám is. Ettem egy kis zsíros kenyeret, a presszóban ittam egy kávét, s Veszprém felé vettem az irányt egy csillag áztatóra.


A túra egészen a Romvárosig kellemes és látványos, utána viszont elég monoton, de valahogy vissza kell jutni Padragra. Könnyû túra. Az egyetlen meredek emelkedõt, a Magház pihenõ elõtti bazaltos jelentette. Itt 40 km-en volt 630 m szint, míg másnap, egyesületi túrán, 21-en volt 590 m, az Ördög-árokkal nehezítve.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600/500 Ft-ért színes térképes igazoló lapot, itinert, oklevelet és kitûzõt, kaptunk. Saját térkép szükségtelen. A Padragi-szikláknál alma, a Négyszögletes Kerekerdõnél müzli szelet, a Csigói elágazásnál, és Nyirádon félliteres szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvíz, a célban pedig zsíros- és margarinos kenyér, kétféle hagyma, és fûszerpaprika volt az ellátmány.

 
 
JakabTúra éve: 20152015.06.03 14:45:22
megnéz Jakab összes beszámolója

 


 


 


bakancsesfakanal.blogspot.hu/


 


 


 

 
 
krajoramaTúra éve: 20152015.05.31 09:34:17
megnéz krajorama összes beszámolója

Négyszögletes Kerekerdõ 40


Tetszett a túra útvonala, olyan helyeken jár, amit egyébbként nem érintenek turistautak. A dabosi templomromhoz például sosem jutottam volna el másképp. A hátulütõje a dolognak, hogy kicsit rapszódikus a jelzés, nagyon kell figyelni. Egy helyen sikerült is pár száz métert pluszban sétálni.


A 30-34km közti szakasz szép, de kicsit egyhangú terepen halad, és nincs árnyék. Majdnem felforrt az agyam, de Szõcön mûködött a köztéri kút, úgyhogy lehetett frissíteni.


bye, krajo

 
 
 Túra éve: 2014
dnvzoliTúra éve: 20142014.06.05 01:33:35
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Négyszögletes Kerekerdõ 55


2014.


Ajka környéki dimbeken-dombokon sétálgattunk vagy 50 kilométert,nézegessetek képeket a túránkról:


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/NegyszogletesKerekerdo50?authuser=0&feat=directlink


Köszönöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
nafeTúra éve: 20142014.06.03 19:59:51
megnéz nafe összes beszámolója

 


Négyszögletes Kerekerdõ 40


GPS-el mért távolság: 40,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 660 m. A valóságban 44,1 km-t mentem, de a késõbb említett kitérõket levontam.


A szokásosnál kicsit késõbb értem Padragra, de még a rajt közelében le tudtam parkolni. A nevezés is gyorsan megtörtént. Jó sok ismerõssel találkoztam, a rendezõket is beleértve. Egész úton fontolgattam, a 25-ös, vagy a 40-es távra nevezzek, a Nagy Gáspár emléktúrán összeszedett vízhólyagok miatt. A bakancs megvásárlása óta elõször a bakancs eredeti talpbetétjét használtam, a lúdtalpbetét helyett. Leginkább ezért ingadoztam. Végül a 40-es távot választottam. Nem kellett volna. A 25 is untig elég lett volna a talpamnak. Szép, bár elég hûvös idõben kezdhettem meg a túrát. A hideg szél, változó erõsséggel, de egész nap kitartott, viszont a látástávolság remek. Ezen a túrán ez fontos, hiszen elég sokat megy nyílt terepen, ahol számít a látvány, márpedig a Balaton-felvidék, a Keszthelyi-hegység és a Bakony is csodálatos.


A lakott területrõl kivezetõ szakaszt gyorsan letudtam, s már közelítettem is a Padragi-sziklákat. Idén, pont a 40-es táv miatt, meg a gyenge állóképességem miatt kihagytam a kilátót, pedig most megérte volna. A sziklák szépek. A tövükben Gáborék pontõrködtek. Megkaptam a pecsétet, beszélgettünk egy kicsit. Valahogy a tarvágásokra terelõdött a szó, s az ott beszélgetõ túrázóról kiderült erdészmérnök végzettségû. Nemsokára utol is ért, egy fotós megállómnál, s a továbbiakban, csaknem a Négyszögletes Kerekerdõig együtt ballagtunk, és kaptam egy kis erdészeti képzést. Örülök az ilyen beszélgetéseknek. Szeretek új információkat szerezni, illetve megismerni mások álláspontját. A tarvágások kérdésében is szelídült a véleményem, még ha nem is jutottunk teljes konszenzusra.


A Pityer-dombtól kezdve remek a kilátás. Egy fotós megállóban Zoli ért utol. Mint kiderült, az erdészmérnökkel tervezték együtt megtenni az 55-ös távot. Régen túráztunk együtt, így gyorsan megbeszéltük, ki hogy van, mit tervez. Engem a Budapestre történt számûzetésem, õt egy derék probléma akadályozta idén a túrázásban.


Fotózásnál meglepõdtek, hogy amivel fényképezek, az nem fényképezõgép, hanem telefon, azon meg pláne, hogy ez gyári eszköz. Közben szépen közeledtünk a túra Atibor-hegyen található névadójához. Rengeteg a virág. Jó sok makró képet készítettem. Elõkerült a gép egy ezzel kapcsolatos szoftverhibája. Erõs napfényben, a nagyon világos (sárga és fehér) virágoknál beég a kép. Ezzel háromra nõtt a géptípus hibáinak száma. Lehet, ha belemásztam volna a menübe és nem hagyom automatán, a fehéregyensúlyt, akkor tudtam volna korrigálni. Ettõl függetlenül is csak azt tudom mondani, hogy ezt a telefont használva a 40-60 ezer Ft közti kompakt gépeket el lehet felejteni. A túra alatt 32%-t merült az akkumulátora, miközben 260 képet készítettem.


Az atibor-hegyi EP után egész jó képeket tudtam készíteni jó szúrós növények virágairól. Szép lila a hegyoldal. Az északi oldalon mohaféleség virágait, késõbb pedig valamilyen, apró sárga virágú kövirózsaféleséget fényképezhettem. Közben Zoliék eltûntek a horizonton, ami itt elég tág. A Vásáros-domb gerincén talpaltunk Taliándörögd felé. A kilátás végig csodálatos. Érdekes látványt nyújt a Szent András templomrom is ebbõl az irányból. A szél egyre hidegebb, így dzseki és sapkacsere mellett döntöttem. Valami a talpammal sincs rendben. Megálltam, s rendeztem a problémákat. Gondolva arra, hogy a kevésbé szeles területeken jobb lesz az idõ, a polár kalapomat csak zsebre tettem. Látótávolságra kerültem a következõ EP-tõl, amikor észrevettem, sehol a sapi. Irány vissza a templomromig. Sajnos csak a lelkiismeretem megnyugtatására szolgált, mert nem lett meg, pedig csak 700 m-t kellett megtennem. Valaki elvitte. Utánam ismerõs túrázó jött, de már ö sem látta. Elõtte két helybeli jött. Valószínûleg õk vették föl. Sajnálom ezt a sapkát, mert Magyarországon aligha pótolható, s már 12 éve használtam. A cég honlapján sem találkoztam vele. Egy kicsit kedvetlenül mentem tovább. Az ellenõrzõ ponton, a pecsételést követõen ittam egy alkoholmentes sört s ballagtam tovább.


A faluból kiérve már ismeretlen terepen haladtam. A Csigói-elágazáshoz hamar odaértem. Viszont egyre jobban éreztem a talpamat. Hiányzott neki a lúdtalpbetét. Pecsételést követõen eltettem a kapott ásványvizet, s gyerünk tovább. Jobbról villanypásztorral kombinált kerítés mellett vezetett az út, vaddisznós kert figyelmeztetéssel. Nem is volt kedvem bemenni. A Dabosi templomromhoz is és utána a Hertelendy-kastélyromhoz is letértem, de csak az elsõ helyen fotóztam. Az utóbbi teljesen érdektelen. A nyiladékban, kicsit eltértem balra, mivel arra szebb volt a kõmezõ. Tényleg érdekes, a sok egymásra hányt bazaltszikla, s hogy a legnagyobb kupac közepébõl képes évszázadosra nõni fa. Szem elõl veszítettem, a 25-ös távnál ritkább jelzéseket, így egyenesen kimentem a murvás útra, s azon a következõ EP-ig. Pecsételés után a murván folytattam, majd a piros jelzés levitt a Zsivány-völgybe. Egész hangulatos. Elmentem a Benárd-barlanghoz is. A következõ murvás szakaszon a piros jelzés letért az útról. A leírás és a térkép alapján a murván kellett maradni. Páran, jóval elõttem viszont lementek balra. A leírás szerint mentem tovább, ami azért a térképtõl is eltért. A Romvárosnál kibukkanva az erdõbõl, bazaltkúpot láttam kissé balra. Elõbb a Szent György-hegyre gondoltam, de késõbb a tágabb panoráma alapján rájöttem, a Somlót látom. Bizonyos irányból a Somló, a Szent György-hegy, a Badacsony és a Csobánc hasonlít egymásra. A mesterséges romok mellett elhaladva, az õrök kistestû „fajtiszta korcs” kutyája, csak azután kezdett ugatni, amikor már két túrázó csoport is elment elõtte. Nem túl éber.


A vadvédelmi kerítést elérve, az elõttem menõk és én is hibáztunk. Az itiner szerint balra fordultunk. A térkép szerint jobbra kellett volna menni. Úgy 3-400 m után kiderült a hiba, s irány vissza. Ez az egyetlen bosszantó hiba az itinerben. (Én is követtem már el ezt a hibát.) Legalább tudtam nagy ezerjófüvet fotózni. Mivel egyre jobban fájt a talpam, így nem esett jól a kitérõ. Be is lassultam. Nagy nehezen elértem Nyirádot. Itt már figyeltem, lesz-e valamilyen ittasellátó hely. Jól esett volna valamivel megemelni a vércukorszintemet. Alig értem ki a fõútra, máris letértem jobbra, s ott a soros EP. A pecsét mellé ettem pár szem cseresznyét, s mivel a gyomrom már régóta delet korgott elõbányásztam egy szendvicset, amit a következõ szakaszon megettem. A Síki-mezõ egy kicsit monoton, vagy legalábbis a talpfájás miatt én annak éreztem, viszont a Pörös-erdõben vezetõ szakasz kellemes. Ráadásul kezdtem gyanítani, mi lehetett a Nagy Gáspár túrán a vízhólyag oka. A mezõgazdasági út, ahol a keréknyom keskenyebb és egyenetlenebb, mint az erdészeti földutakon, s az egyik láb szinte folyamatosan oldalirányban ferde síkon mozog. Ott ez volt a túlnyomó többség. Végre feltûnt Szõc, ráadásul ismét szép kilátással. Itt sem érintett az út semmiféle kocsmát. A falu szélén barátságos, kíváncsi kutya csatlakozott hozzám, majd amikor hazaküldtem, a mögöttem jövõkhöz. Õk is próbálták hazaküldeni, de ez csak akkor sikerült, amikor a gazdája elõkerült, s eljött érte.


Becsatlakozott a 25-ös táv, aminek köszönhetõen megszaporodott a túrázók száma. A Halimbára vezetõ lejtõ nem esett jól a talpamnak, de letudtam. A templomot érintette az útvonal, de itt a magyar szokásoktól eltérõen, sehol egy kocsma a közelében. Itt is elmaradt a frissítés. Ettõl kezdve, megint ismerõs terepen mentem. A magas füves mezõn kerülgethettem a pocsolyákat, a vizem viszont elfogyott. Szerencsére, már csak egy bõ kilométer volt hátra, aminek nagy része eseménytelen aszfaltút. Olyan kilenc és háromnegyed óra alatt értem be a célba, ahol átvettem az emléklapot és a kitûzõt. Mivel elég késõn ettem meg a szendvicset, abszolút nem voltam éhes, így kihagytam a zsíros kenyeret. A presszóban ittam egy újabb alkoholmentes sört meg egy kávét, s elindultam hazafelé.


A túra útvonalvezetése jó. Sok a nyílt terep, de az remek panorámával társul, így nem válik unalmassá. A terep változatos. A szelíd lankás hegyoldalaktól, a sziklás részekig minden van benne. Rengeteg a virág. Az idõjárás kifejezetten kedvezett a túrának, ami így könnyû, az utak jól járhatók. Nem is tudom, miért hagytam ki eddig a Bakony ezen részét. El kell jönni erre montizni is, mert elég jónak tûnik az úthálózat.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600/500 Ft-ért színes térképes igazoló lapot (saját térkép nem szükséges), itinert, kitûzõt és emléklapot kaptunk. A rajtban banán, a Négyszögletes kerekerdõnél nápolyi szelet, a Csigói elágazásban szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvíz, Nyirádon cseresznye, a célban zsíros- és margarinos- kenyér, vöröshagyma, volt az ellátmány. Ahol a 25-ös távval együtt megy, az útvonaljelzés is jó, a 40-es távon kicsit gyengébb. Murphy törvénye szerint, ahol hibás volt az itiner, ott jelzés sem volt, hanem csak a Dörögdi-úton.

 
 
 Túra éve: 2013
bhenn80Túra éve: 20132013.07.03 11:10:15
megnéz bhenn80 összes beszámolója

Négyszögletes Kerekerdõ 25


A Kinizsi 100 utáni hétvégén került megrendezésre ez a túra, így regenerációs jelleggel csak a 25-ös távot tûztem ki célul.


A túrára népes csapattal érkeztünk, így a nevezést követõen el is kezdtük a gyaloglást a padragi sziklák felé. Az idõ kellemes volt, esõ még sehol. A Szikláknál a ponton alma, utána a mederben haladtunk tovább, a túra névadója a Négyszögletes Kerekerdõ felé.


Az erdõbõl kiérve virágos mezõn vezetett utunk, és az esõ is megérkezett. Nem utoljára.


A Négyszögletesnél, szép panoráma, müzliszelet, kis pihenõ, további kilátás a következõ pont felé.


Az út Taliándörögd felé nyugodtan telik, a templomrom a falu határában egyre szépül. A korábban templomnál lévõ pontot áthelyezték, így legalább könnyebb volt öszekötni egy üdítõ söröcskével.


A nap is kisütött közben, így folytattuk utunkat a fás, patakos szakaszon, majd az ottani ugrálások, patakátkelések után, kiértünk az erdészeti útra, ahol a következõ pont várt minket. Itt vált két irányba a túra a hosszabb, és rövidebb távok irányába. A ponton egyébként palackos víz a jutalom.


Az ezt követõ szakaszon vadkerítés mellett haladunk, majd az erdészeti utat elhagyva bevetjük magunkat a Szõc melletti bokros, mezei részre. Itt utolér minket az esõ, ami elég intenzíven kezd esni. Már közel a cél.


Halimbán átszáguldunk, és nemsokára be is érünk a célba.


A célban oklevél, kitûzõ, és zsíros deszka hagymával.


A túra jól szervezett, ár-érték aránya kitûnõ, akárcsak a hangulata. Mivel a szintemelkedés nem túl nagy, így ideális lehet azoknak akik ismerkednek a teljesítménytúrázás alapjaival.


Jövõre természetesen újra itt a helyünk.

 
 
nafeTúra éve: 20132013.06.02 20:27:48
megnéz nafe összes beszámolója

Négyszögletes Kerekerdõ 15


GPS-el mért távolság: nincs, mivel a GPS-ben lemerült az elem, s csak kb. másfél km után vettem észre, de valahol 14,5 km és 15,2 km között lehet; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 250 m (A Padragi-kilátóval együtt. Anélkül 205 m).


Annak ellenére, hogy közel van Pápához még sosem jött össze az indulás. Most végre, ha korlátozással is de elindulhattam. Csak a 15-ös táv jöhetett szóba, ugyanis riasztás esetén 2 órán belül Veszprémben kell lennem. Kilenc óra után tudtam nevezni, igaz akkor gyorsan. Elég szép számú induló lehetett, mivel csak jó messze tudtam parkolni, és a 15-ös távon i 53-ikként rajtoltam. Megnéztem a térképet és az itinert, s már úton is voltam. Rövid gyaloglással kiértem Padragról, s letérhettem az aszfaltról is. A Padragi-víz völgyében eleinte egész jó az út. Persze van olyan szakasz, ahol az ideiglenes vízfolyás elvitte az utat, de gyalog ez nem gond. Ami inkább gond, hogy a sárga sáv jelzés már inkább csak a turista térképeken létezik, a terepen nem annyira. Néha egy-egy kifakult, kopott jelzés. Kisvártatva megjelentek a sziklák, így a nézelõdés közben lelassulok egy kicsit.


A Padragi-sziklák tövében értem el az elsõ ellenõrzõ pontot. Pecsételést követõen fölmentem a sziklákra, hogy közelebbrõl is megnézzem azokat, illetve fölmásszak a kilátóba. Kissé már rozoga. Már nem biztonságos, de még nem kifejezetten életveszélyes az állapota. Elég sok helyen korhadt a fa. A korlátok 50 – 60 %-át, a padlónak kb. 30 %-át, és néhány lépcsõfokot kellene kicserélni. A párás felhõs idõnek „köszönhetõen” kilátás alig. A fényképezõgépet elõ sem vettem. Visszafelé a szikláknál meg-megállok fotózni, és szépen leóvakodok a meredek ösvényen. Megúsztam esés nélkül. Elkezdett esni az esõ. Nem voltam túl boldog. Ballagok tovább. Pár száz méter után megálltam fölkészülni a tartósnak ígérkezõ esõre, s folytatom tovább. Van jó is a késõi indulásban. Az elõttem menõk összszedték a vizet a fûrõl és a bokrokról. Eddig. Az esõ gondoskodott friss vízrõl. A Király-kútig szép sziklák szegélyezik az ösvényt. A járást viszont nehezítik a kidõlt fák. Egy öreg bükk, csak pár napja dõlhetett keresztbe az úton, és tört ketté. Az erdei út kellemes. Utolérek két csoportot és le is hagyom õket. Egy csoportból ketten csatlakoznak hozzám, a 25-ös távon indulók közül. Együtt ballagunk a Négyszögletes-kerekerdõig.


Mezõre érve, egész jó a kilátás. Rögtön feltûnik a következõ pont, az-az a túra névadója, amit egy kis kerülõvel, helyenként sáros mezei utakon közelítünk meg. Persze volt ahol csak úgy átvágtunk egy valahai bányagödör füves horpadásán, a szalagozást követve. Rengeteg tavaszi virág nyílik. A Négyszögletes-kerekerdõnél megkaptam a második ellenõrzõ pecsétet, és a megjavult látási viszonyoknak köszönhetõen elõbányásztam a fényképezõgépet is. Kiváló kilátó pontot jelent az Atibor-hegy teteje. Az elsõ kép elkészítése után, nafta hiányra hivatkozva kikapcsolt a fotóapparát. Elemcsere. Lássuk a GPS-t. Az is kikapcsolt, csak nem hallottam meg a hangját. A francba. Pedig már megfogadtam, hogy nem indulok el lemerülõfélben lévõ akkumulátorokkal. Az Y elágazás elõtt két-háromszáz méterrel kapcsolhatott ki. Lõttek a pontos mérésnek. Elemcsere itt is. Fotózás után, elindultam visszafelé.


Halimbáig kellemes mezei utakon talpaltam. Egy idõ után a Somló is láthatóvá vált, illetve az Északi-Bakony nyugati vége is. Az idõjárás naposra váltott, aminek örültem. Én kis naiv azt terveztem, hogy a túra után otthonról még elmegyek biciklizni. Hát nem! Pápán délután fél ötig esett, illetve szemerkélt az esõ. Eseménytelen, nézelõdõs sétával értem be a faluba. Készítettem néhány képet a templomról, s ballagtam tovább. A falu végén, jobbra fordultam a szalagozáson, míg mások elmentek bent, a balra nyíló utcába. Végül is az is kivisz a nyirádi útra, amelyet a lekaszált mezõn átvágva, a szalagozást követve én is elértem. Innen már csak be kellett sétálni a célba. Átvettem az oklevelet és a kitûzõt, ettem egy kis cseresznyét és hazafelé vettem az irányt.


Jó kis túra. Van benne minden. Erdei út, sziklák, patak, nyílt mezei út, helyenként remek kilátással.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500/400 Ft-ért színes, térképes igazolólapot (amint megnéztem, nyomban el is tettem a saját térképet, mint szükségtelent), itinert, kis méretõ, de igazán szép oklevelet és kitûzõt kaptunk. Az útvonal jelzése megfelelõ. A Padragi-szikláknál alma, a Négyszögletes-kerekerdõnél müzli szelet, a célban pedig zsíros kenyér, hagyma és alma, vagy cseresznye volt az ellátmány.


 

 
 
 Túra éve: 2012
bhenn80Túra éve: 20122012.08.04 19:36:34
megnéz bhenn80 összes beszámolója

Jómagam immáron harmadik alkalommal indultam ezen a túrán, amihez sikerült még 3 cimborámat is beszervezni. Gondoltuk, ha már lúd legyen kövér, legyõzzük a leghosszabb távot.


A rajtnál kellemes meglepetés fogadott minket, a szervezõk tortával várták az indulókat, ami indulás elõtt jól esett. Utunkat a Padragi sziklák irányába vettük, és kellemes kacskaringós úton haladtunk, az elsõ pontnál gyümölcs várt minket. Meg a lehetõség, hogy felmászunk a kilátóhoz. Mivel én már voltam fent, megkérdeztem társaimat, felmenjünk-e. Rámnéztek, a kaptatóra, majd megint rám, aztán elkezdtek mosolyogni. Így tovább indultunk.


Az erdõs részbõl kiértünk a mezõre, és megcéloztuk a túra névadóját, a Négyszögletes kerekerdõt. Jól jelölt részen haladtunk, miközben azért éreztük, ma még igen meleg lesz. A meteorológiai intézet egyébként hõségriadót adott ki aznapra is. Bejött nekik.


A pontnál csoki várt minket, ami finom volt. Ezt követõen irányba vettük a Taliándörögdön lévõ templomromot. Komolyan mondom évrõl-évre jobban néz ki a rom. Az itt lévõ pontnál üdítõ várt inket, meg egy jövendölés a pontõrtõl. Nehéz lesz a túra többi része is. Bejött neki.


Taliándörögdön az út "sajnos" a kocsmák elõtt visz el, így muszáj volt betérni egy hûsítõ nedûre. Miután az elfogyott, nekivágtunk a túra nehezebbik részének. Igazából a nehézség a hihetetlen meleg miatt volt. Az út jó része ugyanis a fehér színû sóderos, köves úton ment, ez viszont lökte a meleget az arcunkba. A pontokon mindenhol kaptunk vizet, ez kellett is. A Fingó-kutat természetesen elnéztük, így várt ránk plusz 1 kilométer vissza. Egyszerûen átbeszéltük a leágazót, pedig jelölve is volt. Na nem baj, a víz kellemesen hideg volt, és finom.


A fehér úton haladtunk még ezután elég hosszan, majd megmásztuk az Agár-tetõt, ami ebben a melegben elég megerõltetõ volt. Ezután lefelé a Zsivány-völgy nagyon kellemes volt, és amellett szép is. Jó volt a talaja, a járás is kényelmes volt a füvön. A völgybõl kiérve, kicsit unalmasabb út várt minket, majd megláttuk a Romvárost, amit nem sokkal korábban elõtte a TV-ben is. A biztonsági õr egy kicsit morcos volt, dehát, ha a túra jelzések arra mennek...


A romvárosból kiérve, feltûntek Nyirád házai. Közelinek tûntek, de a 35+ fokban valami irdatlan messze voltak. Árnyék nélkül haladni nem kellemes. Nyirádon a kerekeskutat birtokba vettük, és öntöttük magunkra a vizet. Na ettõl felfrissültünk rendesen. A pontõrnek külön köszönet, hogy hajtotta nekünk az elején a kereket.


Nyirád után az út egy kis nyílt terep után visszavitt az árnyékosabb részre, ami azért jó volt. Szõcön, Halimbán keresztül, már csak a cél lebegett a szemünk elõtt, így amikor megláttuk a Padragot jelzõ táblát nagyon megörültünk. A célban gyõztesnek kijáró taps fogadott minket a szervezõktõl, valamint gratuláció, kitûzõ, és az elmaradhatatlan zsíros kenyér, hagymával.


Összegezve a túra kitûnõen szervezett, a vízellátás bõséges volt, a szervezõk lelkesek. Sikerült egy jófajta napszúrást is beszereznünk, meg néhány vízhólyagot, de remélem, hogy jövõre is lesz Négyszögletes.


G Gábor csak így tovább, köszönöm a túrát.

 
 
tetova hegyi teveTúra éve: 20122012.06.30 16:54:56
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

Muveszetek volgye felulrol


A kegyetlen meleg miatt korai indulast terveztem, ami 8 orat jelentett. A Padragkuti volgy szep volt, a mese a pontornel nem hiheto. Aztan jellegzetes Balaton felvideki taj, sok-sok reti mozgas. Atibor hegynel kevergek, pedig a szalagozas es a jelzesek hibatlanok. Csokimat Viktornak hagyom hatra. Vajon megkapta ismeretlen baratom? Elhuzok a templomrom fele es jot iszom a pontor orizte kek kutnal. A faluban Danival pacsizunk s ebresztjuk mult 7-i Borzsony-i emlekeinket. A patak volgyeben bakonyi dzsungelharc, pedig a rendezok kaszaltak is a surun benottet. Az utelag ponton ismet viz, amit 1 hajtasra kuldok le. S innen jon szerintem a tura legszebb resze. Varazslatos az erdo, de a sorjazo templom es kasrelyrom is hangulatos. Sziklakon szokkelek fel a nyiladekon egeszen a Maghazig. Jo nev, tetszik. Oromkodok meg a piroson lefele is. A romvaros is erdekes, a minap lattam valami harcos riportban eppen. A nap viszont egyre inkabb erejere ebred. Arnyek meg alig. A Sissy ponton megint egy feles. De ez itt vizet jelent. Hosszu nyilt mezo, ahol mar csak ballagok. A rovid erdos reszt meg megfutom. Szocon fura tekintetu honiak, de a koszontesem fogadjak. A kek kutnal nem csak iszom a friss hidegbol, de zuhanyt is veszek. A felfelen mar csont szaraz vagyok felul. Alul viszont, mint aki bevizelt. Igy erkezem Halimbara, amit eppen turnak. Tan csatorna lesz itt hamarosan. Kis mezei keringo, majd orszaguti levezeto. A celban ugy unnepelnek, mint valami bajnokot a lelkes rendezok. 


A legjobb ebben a turaban a rendezes. Minden pillanatban erezni lehetett, hogy fontosak vagyunk es el akarnak latni bennunket, jo elmenyeket akarnak adni. Es ez amibol ma keves van. Az emberek kapni akarnak inkabb. Koszonok mindent, jol megszervezett tura volt. Futokent is ajanlom futoknak bar nem tul szintes. Plusz pont meg reszemrol, hogy sok volt a viz vagy a vizveteli lehetoseg. Szivembe fogadtam ezt a turat (kulon emberi kezfogas GG druszamnak) s keresni fogom az altaluk rendezett mas turakat is.


 

 
 
 Túra éve: 2011
dnvzoliTúra éve: 20112011.07.07 14:20:34
megnéz dnvzoli összes beszámolója










Négyszögletes Kerekerdõ 40


 2011.07.02.


 Ausztriában a hegyekben leesett a hó.Hogy mi köze ennek a Négyszögletes Kerekerdõ teljesítménytúrához?Hát épp csak annyi,hogy így nem indult el a jobbára amatõr és kisebb részben félprofi magashegyi túrázókkal megrakott busz az osztrák hegyek irányába.Menni azonban valahova kell,szerencsére ezt õk is így gondolták,és mivel én amúgy is készültem ide,hamar megtelt az autó,kevéssel fél nyolc elõtt már az Andi presszó udvarán toporgunk Cs.Sanyi,az Unci-család és egy barátnõjük társaságában,nevlapokat töltögetve.A lányok a 25-öt vállalják,ezért mi csak a 40-et,így is várnak majd a végén ránk 1-2 órácskát.A távok szétválása azonban még nagyon messze van innen,úgyhogy együtt indulunk szemerkélõ esõben,kellemes 20 fok körüli hõmérsékletben,pontban 7:30-kor.


 Anditól balra vesszük az irányt,majd a falu fõutcáján megindulunk Öcs felé.Mindenki nagy örömére tele az árokpart meggy-és cseresznyefával,igaz az elérhetõ magasságot már jobbára lelegelték,de azért tudunk szedni mi is pár szemet.Pár száz méterre a falutáblától aztán balra betérünk az erdõbe,immáron a sárga sáv jelzés mentén.Nem is gondoltuk,hogy ilyen hamar,de máris a Padragi-sziklák ell.ponton vagyunk,az egyik jellegzetes szikla alakzatot ábrázoló matrica mellé õszibarack a pont szolgáltatása.-A térkép jelöl itt valami kilátópontot,érdemes lenne talán megnézni,mondom a többieknek,felvetésem befogadó fülekre talál,felkapaszkodunk az elején meglehetõsen meredek domboldalba.Megérte a plusz szintemelkedés,ezt mindannyian megállapítjuk,miközben a meglehetõsen rozoga faépítmény tetejérõl kémleljük a látóhatárt.Persze azért pára az van,ezt már szinte meg sem kellene említeni,ha kilátóról beszélünk:)


 Visszaereszkedünk a túrába,megállapítjuk,hogy minimum 10 százalékkal megemeltük az összes mára elrendelt szintemelkedést ezzel a nézelõdéssel,ami a mai negyvenesen így akár még 550 métert is elérheti!:)


 Kisebb csapat verõdött közben össze a ponton,velük haladunk egy víz nélküli,köves talajú vízmosás aljában,majd ezt mellõzve vegyes erdõben követjük a korrekt szalagozást.Az esõ csöpörgése is kezd megszûnni,leveszem a pulóvert,hosszú nadrág-póló a viselet ezután.Kiérünk egy kaszálóra,balra a Kab-hegy zárja a látóhatárt,haladunk a mezõ jobb szélén.Átkelünk az elõbb elhagyott öcsi-vagy ha úgy tetszik pulai aszfalton,az erdõt egy idõre mellõzve cserjés-füves-vadvirágos dimbeken-dombokon baktatunk.Jobbunkon feltûnik egy árok,a turistatérkép tanúsága szerint egykori bányaterület.Letérünk az ösvényrõl,igazi "toronyiránt"menetre késztetnek a szalagok a néha mellig érõ gazban(nekem gaz,valószínû értékesebbnél értékesebb növények:)),meg is jegyzem,hogy ha nem lenne a szél jótékony szárító hatása,és nem állt volna el az esõ,már derékig vizesek lennénk,aminek valszeg mérhetetlenül örülne mindenki.


 Aztán murvát fogunk,néha már látható egy-egy a túra késõbbi részén követendõ sárga pötty jelzés is.Két újonnan megismert túratársnõ vezeti a menetet,mi valami rejtélyes okból nem elõzünk:)Elérünk az Atibor-hegy aljába,(ami nem mást,mint a Négyszögletes Kerekerdõt viseli a hátán)a hegy meghódítása megint csak toronyiránt történik út hiányában,de szigorúan a szalagok mentén.Érdekes,számomra ismeretlen növényeket lehet megfigyelni a hegyoldalban,nem lennék meglepve,ha védett részen járnánk.Beérünk a fenyvesbe,átkelünk rajta,majd belebotlunk a 2. ell.pontunkba.Balaton szelet,vagy egy másik,többféle ízesítésben elérhetõ csoki a kínálat,választok egy áfonyásat,egész finom a "nóném"csokihoz képest.Alattunk gyönyörû a panoráma.


 Elbúcsúzunk a ponttól és a lányoktól,innentõl gyakorlatilag hármasban nyomjuk,egy kezemen meg tudom számolni,a pontõrökön kívül hány emberrel találkoztunk ezután.Na,de ne rohanjunk ennyire elõre.Lezúdulunk tehát a nagyképûen hegynek nevezett dombról,jó köves az út,ahol lehet inkább a szélén,a füvön lépkedünk.Feltûnik újabb megállónk a Szent-András templomrom,hamarosan oda is érünk.Megreggelizünk és elfogadjuk a pont személyzetének kínálására a "sárga folyadékot"(õk nevezték így,mielõtt sértõdés lenne a dologból:))is.Finom narancsszörp,ha nem tévedek.Aztán begyalogolunk a faluba.


 Taliándörögdöt is nagyfokú meggyezés kíséretében szeljük át,különösen Sanyi dõzsöl,én akkor szeretem a meggyet,ha kicsit édeskés azért,az itteniek sajnos a kiváltképp savanyú fajtából valók.A végére azért jut nekem is egy kis csemege,találunk egy -igaz már kicsit túlérett terméssel bíró-cseresznyefát:)


 Némi emelkedõ árán elhagyjuk a Mûvészetek Völgye-túrákról már jól megismert települést,a sárga pöttyök jól követhetõek,látszik,hogy van köztük egészen friss példány is.Aztán egy útelágazásnál a mélyút a követendõ,majd hamarosan igazi bozótharc veszi kezdetét,ismét csak áldjuk a szerencsénket,hogy már nem esik,na itt aztán a fejünk tetejéig eláznánk az biztos.És akkor ez a beszámoló is sokkal kritikusabb lenne e szakasz tekintetében:)


 Egyensúlyozunk a dzsindzsában,néha víz is kerül a lábunk alá,na meg egy szinte észrevehetetlen alattomos nyiladék-talán vízmosás-ami folyamatosan a lábunk kitörésére készül,de kifogunk rajta.Aztán villanypásztoros vadkerítés állja utunkat.Beleolvasunk az itinerbe,a leírás ezt nem említi-igaz elég frissnek tûnik az akadály.Mindegy,a szemben látható vadászházat balról kell kerülnünk,így elkezdjük ebbõl az irányból kerülni a kerítést is.Sanyiék felkapaszkodnak a domboldalba jelet keresni,én próbálok a kerítésen kívüli gyenge 30 centi széles sávban haladni.Én tettem jó lóra,hamarosan elõjön az itiner által említett murva,azon is a sárga pöttyök,így idehujjogatom a többieket és folytatjuk a menetet.


 Kellemes szintbeni murvakoptatás veszi kezdetét,jobbról is erdõ,balról is erdõ,igazából nem õrülünk bele az izgalmakba,inkább jókat sztorizgatunk.A Csigói-elágazóban Vidám Pontõr Úr és társai osztják a matricát,na meg a fél literes ásványvizet,kérek egy bubisat amit helyhiány miatt le is gurítok mindjárt.


 Folytatódik a murva nulla szinttel,jobbunkon új,nagyon pofás villanypásztoros vadkerítés.Aztán infós tábla mutat a fák közé,miszerint valahol ott bújik a helyi Király-kút.Nézem a térképet,nincs messze,úgyhogy benézek.Szépen kiépített a forrás,pihenõpadokkal,szalonnasütõvel.Tovább haladva újabb és újabb forrásokra hívják fel figyelmünket újabb és újabb nyilazott táblák,a kapott térképen ezek azonban nem szerepelnek,azért meg nincs kedvem elõbányászni a turistatérképet,hogy megnézzem mennyire és merre vannak az úttól.Ösvényt,jelet ugyanis nem látni.(Azt már itthon látom,hogy a turistatérképen sem szerepelnek névvel ezek a források.)Egyhez aztán mégis benézünk,nevezetesen a Csöpögõ-forráshoz,a mellette levõ tábláról megtudjuk,hogy errefelé számtalan ilyen "csöpögõ"forrás létezik,ez közülük a legbõvízûbb.Hát mit mondjak,milyen lehet a többi?:))Ez tényleg csak épp,hogy csöpög.


 Elérjük a Dabosi templomromot,ott bújik jobbra az út mellett,építõanyaga hasonlatos a dörögdi Szent-Andráséhoz,de ez a rom valami beetetés!Hiszen most építik,még ott vannak a kõmûvesek állványai,pallói,méghogy ilyen,meg olyan régi!:))Minket akarnak megetetni,na ahhoz elõbb kell felkelni!:))


 Na,a gyenge viccet félretéve folyik a rom renoválása ezerrel,van itt még munka bõven,lényegében egy csonka torony az ami az itt-ott elõbújó alapokon kívül átvészelte az évszázadok viharait.Felfényképezünk a nyitott toronyba,körbejárjuk a kis romot aztán haladunk tovább,a térkép a közelben újabb romot ígér.Meg is találjuk a Hertelendy kastélyromot,hát ez nem olyan látványos,pár fal,befalazott nyílásokkal,olyan elhagyatott gazdasági épület formája van,kastélyra semmiképp nem emlékeztet,hamar tovább is állunk.


 Hegynek vezetnek a sárga pöttyök,jó meredeken bukdácsolunk a mohás kõtengerben,úgy gyanítjuk,hogy a túra egyetlen és legdurvább emelkedõjén haladunk éppen.Érdekes kõhalmot mellõzünk,Sanyi le is fotózza,mintha valaki egymásra szórta volna a tonnás darabokat,nem tudjuk hogy kerülhettek oda,így gúlába,de nem tûnik természetesnek a rakás.


 Felérünk a nekünk elõírt magasságba,a pontõr már messzirõl számba vesz minket fotómasinájával,megérkezünk a Magházi erdei pihenõhöz.Szépen felújított kis pár négyzetméteres építmény a Magház,reteszelhetõ ajtóval,két paddal,Sanyi meg is állapítja,hogy kéktúrázásai alatt hogy tudott volna örülni egy ilyen alvóhelynek.Matrica mellé itt egy marék apró savanyú cukorka az ellátás,elteszem a gyerekeknek.


 Elbúcsúzunk a pont vidám õrétõl,közlöm a többiekkel,hogy a hátralevõ erõs 20 kilométerre van még kemény 160 méter szintünk,úgyhogy kössék fel a gatyájukat:)Felköt(ik)jük,aztán nekivágunk a túra második felének.


 Az Agár-tetõ oldalában haladunk,ezt a hegyet csak az 50-es táv teljesítõi ejtik útba,mi szépen elosonunk alatta.Ahol õk(az 50-esek)visszatérnek a plusz kunkorukról velük együtt befut a piros sáv is,egy ideig ez vezet bennünket is.Lefutunk a Zsivány-völgybe,közben jobban szemügyre veszünk egy-talán-harckocsilövedék-csonkot,amit a turistaút talajából bányászunk elõ.Talán a harmada lehet a teljes lövedéknek ez a jó 10 centi átmérõjû darab,Lacinak nagyon tetszik,de aztán mégsem hozza magával,túl nehéz még így is.Haladunk a völgyben,a többiek pillangót,virágokat fényképeznek több-kevesebb sikerrel.


 Már azt hittem elmentünk mellette,de aztán megjelenik jobbunkon a piros barlang jelzés,javaslatot teszek az újabb kitérõre.Be is gyalogolunk amíg van jel,de aztán eltûnik.Gyanítjuk,hogy ott fenn,jobbra,ott van a barlang,de a megközelítése elég bozótharcosnak tûnik,így ezt most hanyagoljuk.Visszagyalogolunk a túrába.


 Újra csak murvát kapunk a talpunk alá,egyre több a rozsdás gépkarabély-tölténymaradék a földön,hiába,egykori katonai területen haladunk.Aztán elérünk "Romvároshoz"ami nem más,mint egy katonai gyakorlótel(r)ep,ahol egykoron-de lehet,hogy ma is-az utcai harcot modellezhették a katonák.Tulajdonképpen egy kisebb városka van itt felépítve panel elemekbõl,a nyílászárók,a tetõk,ha voltak is valaha,már mindegyik építményrõl hiányoznak.Azért egy kisebb tetõt csak találunk,és ez nem is haszontalan,ugyanis irgalmatlan zápor csap le ránk,lényegében mire felvesszük az esõruhát el is ázunk,de azért jó az esõ elálltáig fedél alá húzódni.


 Pár perc esõszünet után újra megindulunk,bekanyarunk a "városka fõutcájára".Aztán elõször feltûnik egy német juhászkutya.Nem sokkal mögötte egy biztonsági õr,aki szerencsére megköti a kutyát, komótosan megvárja míg mellé érünk,majd udvariasan az után érdeklõdik,hogy mi mit keresünk itt.Közöljük ittlétünk okát,õ kérdezi nem láttuk-e a táblát,miszerint ez honvédségi terület,ahova Szigorúan Tilos a belépés.Mondjuk,láttuk bizony a táblát,de hát a túra,meg egyebek....Szó szót követ,az õr szigorú,nem enged tovább,megmutatja viszont merre van Nyirád,következõ uticélunk.Elhagyjuk hát a szerintünk teljesen értelmetlenül,ok nélkül õrzött romhalmazt,nekivágunk megkeresni Nyirádot.


 Átbukva a dombon fel is tûnik egy település,gyanúsan Nyirád az,azért elõkerül a térkép,Sanyi még szöget is mér,az lesz Nyirád,hajrá!Alternatív útvonalon jutunk tehát be a faluba,átbaktatunk rajta(Sanyi pusztítja a meggyet rendesen),érdekes nevû kocsmahivatalokat kerülgetünk,az Öntöde mindenképp viszi a pálmát,a boltot is valami Humor Herold nevezte el,de sajna arra már nem emlékszem.Mindenesetre a lepusztult,késõ-szocreál,igazi falusi nagykocsmán is megmosolyogtató a "Dallas"felirat:))Kb. mint a Vértesi Terepmaraton "Royal"-ja:))


 Vigyorral az arcunkon érjük tehát el Erzsébet(Sissi)királyné legrégebbi magyarországi emlékhelyét,szép a szobor,öntött vas,én azon csodálkozom,hogy még nem lopták el.Talán közel van az úthoz,véli a pontõr kolléga,megnyugtatom,hogy ez ma már nem akadály,és elmesélem a Gyõr melletti csata emlékmûvének szomorú történetét.Az a bronzturul kb.5 méter magasan állt a talapzatán 15 méterre a forgalmas 82-es úttól,mégis megoldották az erre szakosodott megélhetési bûnözõk,hogy lekerüljön onnan.


 Kicsit táplálkozunk a ponton,itt is van víz(palackos)és marék cukorka,mindkettõt elfogadjuk.Úgy 13 kilométerre saccoljuk a hátralevõ távot,ennek tudatában indulunk útnak.Szõcig nincs esemény,nézelõdünk,beszélgetünk.Jobbra az Agár-tetõ és kistestvérei zárják a látóhatárt,balra a nagy síkság terül el,a Somló(vagy a Badacsony?:)))az egyedüli ami kicsit változatossá teszi a nagy laposságot.Na,jó,néha a Ság-hegy(vagy az a Tóti talán?De akkor hol a többi?Elnézést a gonoszkodásért:))is megjelenik,de aztán tényleg semmi több.


 Szõc határában krosszmotorosok húznak el mellettünk,õk a kulturáltabb fajtából valók,megköszönik a félreállást.Szõcöt hamar átszeljük,a falu végén kicsit bizonytalankodunk,de aztán csak azon a meredek 20 méteren hagyjuk el a települést.Jutalmunk a túra szerintem legszebb kilátása.Haladunk-haladunk,aztán meg kell állnom,lemerevedett lábaimnak nem tett jót a hirtelen durva emelkedés,a bal térdhajlatom elég fájdalmasan reagál minden lépésre.Kicsit megijedek,nem lesz ez így jó,legurítok egy kalciumot,hátha segít.Leguggolok,akkor a fájdalom múlik,ezt a mûveletet a célig még eljátszom párszor.


 Halimba határában újabb adag motoros porzik el mellettünk,velül sincs probléma.Ezt a falut is átszeljük,Sanyi és Laci meggyeznek.Vesztükre."Na el lehet húzni,de gyorsan!"dörgedezik egy polgártárs az udvarból,és gyorsan még hozzáteszi,hogy"300 forint a meggy,ezek meg zabálják!"Vitának nem látva értelmét(a vita alapját részünkrõl talán a fa közterületen állása adhatná) megköszönve az eddig leszakajtott legalább 2 szem gyümölcsöt gyorsan továbbállunk,elég rossz arcokat lehetett látni ezekben a falvakban eddig is,semmi szükségünk egy esetleges agyonverésre.Sajnos ilyen világot élünk,a legkisebb hibát,legyen az vélt,vagy valós a legnagyobb brutalitással torolnak meg bizonyos emberek,azt hiszem nem kell példákat mondanom.


 Haladunk,és közben azon morfondírozunk,hogy miért fájhatott annyira az a pár szem gyümölcs,hisz a fa csurig volt és az a hatalmas mennyiségû meggy valószínûleg ott fog elrothadni,ha ugyanis el akarták volna adni,már rég le kellett volna szedni.....Felmerült még az is,hogy visszamegyünk,és leteszünk 300,vagy akár 600 forintot az embernek,szedjen már akkor nekünk 1 vagy 2 kilóval,de valszeg ezzel csak a saját sírunkat ástuk volna meg:))


 E kis közjáték után magunk mögött is hagyjuk Halimbát,kis mezei,majd aszfaltos szakaszt legyûrve célba is érünk úgy 16 óra tájékában.Megosztjuk tapasztalatainkat a fõrendezõvel,(azonnal ígéret érkezik a vadászházas és a romvárosi rész átjelölésére,tehát jövõre már ezeken a helyeken sem lesz probléma)majd átvesszük a kitûzõnket,és a nagyon igényes Oklevelünket.Többiek részt vesznek a "Zsíroskenyér Party"-n,nekem most valahogy nem megy,inkább dumálunk kicsit az épp az 50-esrõl befutott bbeledi(Bazsi)kollégával.Aztán összecihelõdünk és jókedvûen hazaautózunk.


 Kellemes,egyáltalán nem megerõltetõ túrán vagyunk túl,az útvonal kijelölése nagyon korrekt,az ellátás megfelelõ,a rendezõk kedvesek,néha szép kilátások,aki szereti a dimbeket-dombokat,az itt megtalálja számítását.


 Köszönöm a lehetõséget.


 dnvzoli



 


 


 


 


 


 


 


 

 
 
soma-komaTúra éve: 20112011.07.05 11:31:11
megnéz soma-koma összes beszámolója

Négyszögletes kerekerdõ 25.


A családi tanács úgy döntött, hogy erre a túrára mellõzzük a tömegközlekedést, és autóval hatolunk le Padragkútra. Már fél 7-re leértünk az Andi presszóhoz, ahol már lázasan készülõdött a szervezõ csapat. Némi koffein elfogyasztása után, lenyúltuk az elsõ négy sorszámot, és nekiindultunk. Júliusban pulóverben túrázni kifejezetten kellemes dolog, mert nagyon jó hatással van a sebességre. Mentünk is elõre mint a mérgezett egér, csak az ellenõrzõpontokon fékeztünk le a bélyegzés erejéig. Azért néha nézelõdtünk mert nem lehetett nem észre venni az útvonal páratlanul jól sikerült vonalvezetését. A túra nevét adó erdõ egy dombtetõn volt, ahonnan körpanorámás kilátás nyílt az egész környékre.Egy érdekes nevü falu, Taliándörögd meghóditása után egy õserdõ következett, a maga másfélméteres aljnövényzetével.Ennek leküzdése azonban nem okozott különösebb problémát, nem úgy mint az ezutáni szakasz, ami tájékozódási teszt volt, hogyan kerüld ki a teheneket címmel. A terepviszonyok miatt nem volt egyszerû feladat vissza találni a jelzésre, viszont újabb sikerélménnyel lettünk gazdagabbak. Az utolsó ep.a Csigói elágazón találtatott, vidám és jófej pontörökkel.Ezután murvás szakasz és két kisebb hegy leküzdése jött, majd Halimba és egy rövid aszfalt után a cél.


Hála a szervezõknek, csodálatos túrán vehettünk részt. A vendéglátás példamutató, a szalagozás és jelzés tökéletes, az ellátás kiváló.


Köszönet mindenkinek ezért a szép napért.

 
 
tomkiTúra éve: 20112011.07.03 15:16:20
megnéz tomki összes beszámolója


2011.07.02.


Ma reggel 8 órakor indultunk Pápáról Ajka-Padragkútra, tejesíteni a 15-km-es Négyszögletes Kerekerdõ túrát. Kb. 35 percnyi utazás után megéreztünk a rajthoz, a padragkúti Andi presszóhoz. A szomszéd utcában, ahol parkoltunk, rögtön meg is ismerkedtünk  egy helybéli bácsival aki érdeklõdött affelõl hogy mi járatban vagyunk errefelé, majd a presszó teraszán jelentkeztünk a túrára, s elindultunk. Hamarosan a sárga sáv jelzésû turistaúton eljutottunk a Padragi-sziklákhoz ahol egy kocka Boci csokit és az utolsó elõtti, már punnyadt õszibarackot kaptam. Itt felmentünk a Padragi-sziklákra és a sziklák mellett lévõ kilátóba, ahonnan a tiszta idõnek köszönhetõen látszott a Tátika, a Rezi, a Ság-hegy, a Somló, látszottak még a sümegi és a magyarpolányi hegyek is. Innen tovább indultunk, s egy jó ideig egy kicsi erecske völgyében mentünk, ahol több helyen is ügyességünket nem kímélve kellett átugrálni az ér egyik oldaláról a másikra. Ezután kiértünk egy tisztásra, majd a Zsellér legelõre, ahol az út igazából ezt a négyszögletes legelõt megkerüli, de mivel könnyedén e lehet vágni a legelõn keresztül az utat mi is így tettünk. Ez még a hasznunkra is vált, hiszen a legelõn több lepkefajjal is megismerkedtünk. A legelõ mellett átmentünk az országúton, és megláttuk az Atibor-hegyet és a Négyszögletû Kerekerdõt. A hegyig szinte végig egy dimbes-dombos, tölgyfa-cserjés tisztáson haladtunk, s elértük a mesebeli erdõt ahol a fenyves szélén az ellenõrzõpontnál Öcsi és Balaton szelet várt minket. A visszaút egy ideig vasoxiddal vörösre  színezett bauxitos földúton ment, majd elértük Halimbát, s a falut elhagyva unalmassá kezdett válni a kaszáló és az országút, de itt is feltaláltam magam: gyûrût készítettem vadvirágokból.


Hamarosan beértünk a célba, az Andi presszóhoz, ahol zsíros kenyér várt minket. Átvettük a kitûzõt és az emléklapot, majd ettünk finom friss zsíros kenyérbõl. Alighogy beértünk a célba komolyabban kezdett cseperegni az esõ, bár néha túra közben is csepergett. Indultunk vissza az autóhoz, de amint odaértünk, a helybéli (a beszámoló elején már említett) idegen bácsi rögtön meglátta, hogy visszaértünk, kijött a háza elé, s érdeklõdni kezdett arról, hogy elfáradtunk-e és arról, hogy merre ment a túra. A beszélgetés után hazaindultunk kipihenni a nekünk 4 órán át tartó kirándulást.


Hála a nem is meleg,és nem is hideg, pont jó idõjárásnak, illetve a pontos térképnek és útjelzéseknek zökkenõmentesen ment a túra, s jó is éreztük magunkat!          


(írta: Dabóczy Orsolya, 11 éves)                                                                                                                 

 
 
 Túra éve: 2010
olahtamas-Túra éve: 20102010.07.12 20:27:59
megnéz olahtamas- összes beszámolója

Szomorúan olvastuk a túranaptárban, hogy ezt a remek kis túrát valószínûleg utoljára rendezik meg, így nem hagyhattuk ki!



Elõ is vettem a régi itinert, egy kicsit nosztalgiázni, és átnézni az útvonalat, mert vezetett túrának volt ugyan kiírva, de akkor is szeretek képben lenni.

Szép nagy tömeg gyûlt össze a rajtnál, ami már mutatta, hogy eléggé szét fog szakadni a mezõny.

Kicsit késve indultunk neki végre, és elég kényelmes tempóra vették sokan, így volt idõ fényképezgetni.

A Padragi-szikláknál így bevállaltuk a kitérõt a kilátóba, ahonnan szép kilátás volt.

Visszafele pedig a lankásabb, sárga háromszögön jöttünk le, így további fél km.-t gyûjtöttünk hátránynak.

A Király-kút felé kezdtük utolérni az utolsó embereket, akik szintén tanácstalanul keresgélték az utat, de mivel 3 éve már jártunk ezen a túrán, így tudtuk merre kell menni.

Amikor a mezõ szélére értünk, a távolban már megláttuk a csapat középsõ magjának utolsó kirándulóit, akik továbbra is kényelmes fényképezgetõs tempóban haladtak.

A mûúton való áthaladás után, egy kicsit másképp volt szalagozva az út, mint 3 éve, de legalább most egy másik útvonalat is bejártunk.

Több helyen szamóca hátráltatta a haladásunkat, még szerencse, hogy nem olyan sok, mert még mindig ott szemezgetnénk :)

Egyre közelebb kerültünk a túra nevét adó négyszögletes kerek erdõhöz, és amikor felértünk kezdett tetõfokára hágni a piknikhangulat.

Mi is elmajszoltuk az elemózsiánkat, majd átvettük a díjazásokat és a csúcscsokit.

A társaság eleje már jó messze járt, mire elindultunk a Szent András templomrom felé. Itt megkerestük a geoládát, megnéztük a romokat és a nyomóskútnál felfrissítettük a vízkészletünket.

Taliándörögd utcáin a meggyfákról már sajnos az elõttünk járók rendesen leszemezgették a létra nélkül elérhetõ szemeket, így a fagylaltozóba mentünk be egy kis kóstolóra.

Itt értünk be egy csoportot, akik már elkezdtek gondolkodni a rövidítésben, és jó meglátásuk volt, hogy a Fingó-kút kihagyásával még "versenyben" maradhatnak az élmezõnnyel.

Mutattuk is nekik az utat, de nagyon nem lassulhattunk, mert mi azért nem szerettünk volna kihagyni egy centimétert sem az útból, ha már ilyen messzire eljöttünk Budapestrõl.

Sikerült megtalálnunk azt a kompromisszumos tempót, amit még mindenki bírt, és így keresgéltük az emlékeinket és a szalagokat, hogy rajta maradjunk a kijelölt úton. Csigónál egy kicsit elléptünk, és a Király-kútnál vártuk be a társaságot, míg Rita felment megkóstolni a forrásvizet, és megetetni a szúnyogokat :)

A Dabosi templomrom megtekintése után vettük észre, hogy a túravezetõnk mögénk került, mert valaki lemaradt és útba kellett igazítani.

A Hertelendy-kastélyrom utáni ösvényen felindultunk a sárga pöttyökkel jelzett ösvényen a Magházhoz, ami nagyon rendben volt.

Sajnos bent igen meleg volt, így inkább az árnyékban üldögélve vártuk be az összes kitartó túrázót, akikkel végül eljutottunk a Fingó-kútig.

Itt megint egy rövidke pihenõt tartottunk, majd elindultunk visszafelé. Útközben beszélgettünk a többiekkel, amikor elkezdtünk számolgatni és mondtam, hogy 18:45-re be is érünk kb.

Ekkor mondta valaki, hogy nekik az utolsó buszuk 18:10-kor indul, így gyorsan kiszámoltuk, hogy akkor a legjobb lesz Halimbán felszállniuk a buszra, mert rohanni senkinek nem volt kedve.

Így viszont még egy pofa sör is belefért az idõbe és ugyebár igen meleg volt, így az egész csapat egyhangúlag betért az egységbe.

Kényelmesen iszogatva búcsúztunk el egymástól, majd lassan mi is nekiindultunk az utolsó 2 km. aszfaltnak.

Aztán egyre szaporítottuk a lépteinket, mert egy kiadós zápor zúdult a nyakunkba, de mire a célba értünk, már el is állt.

Itt ismét fellendítettük a presszó forgalmát, aztán hazavittük Gábort, majd a rendezõtársát Várpalotáig, ahol egy étteremben a vacsora közben kísérhettük a foci VB-t, majd haza autóztunk.

Nagyon jól sikerült kirándulás volt, köszönet a rendezõknek, és reménykedjünk, hogy fel fog még éledni ez a túra!



Fényképek:

http://olahtamas.fw.hu/100703negyszogletes/100703negyszogletes.html

 
 
GibiGabiTúra éve: 20102010.07.07 22:12:19
megnéz GibiGabi összes beszámolója

Gertynek üzenem a következõ szívbõl jövõ tanácsokat:


- egyszer te is leszel "idõs",amikor majd jól fog esni a lazább tempó...


-vezetett túra lévén a jól képzett túravezetõ bevárja a sor végét és senkit el nem hagy,még a te kedvedért sem!


-szerény körülmények mellett ne várj hatalmas kiszolgálást: én áltam a kitüzõket,az okleveleket,a csokoládét és mindezt tök ingyen!


-ha legközelebb elmész egy teljesítménytúrára,akkor azért menj mert kinn akarsz lenni a természetben ahol tûz a nap,nagy a gaz,csíp a szunyog,leszedik egy-két helyen a szalagozást,eltévedsz,hólyag nõ a lábadon és egyéb kellemetlen nyalánkságok....mindezekre fel kell készülni mielõtt elmész túrázni,mert aki otthon marad az max ellustul!


Én azért köszönöm,hogy eljöttél a túrámra s remélem a sok munkám után amivel megvalósulhatott ez a túra,majd tán idõvel neked is kellemes emlékként fog vissza köszönni! Ja és talán mégse utoljára rendeztem meg,ha nem hiszed gyere felénk jövõre is,mert én csak azért is ott leszek s úgy néz ki már most több segítségem lesz mint idén volt,szerencsére a többség jól érzte magát és ebbõl alább nem adok!!


Mindenkinek köszönöm,aki idén részt vett a Négyszögletes Kerekerdõn! Szép nyarat és sok-sok túrát kívánok még az év hátra levõ részére!


Tisztelettel és Természetbarét Üdvözlettel:


Garbai Gábor, a rendezõ


 

 
 
cztamasTúra éve: 20102010.07.05 18:38:19
megnéz cztamas összes beszámolója

33asra jelentkeztem 9 órakor pontban. Természetesen egyedül, pedig itthon vagyok, sajnos közeli ismerõseim nem túráznak ennyit/így, stb.


Csoportban indultunk túravezetõnkel/szervezõnkel a sziklák fele. Szép képeket lehet csinálni a beszûrõdõ napfény+fák+szikla együttesbõl. Jah hogy nincs az oldalamon a fényképezõ? Már megint? :( Mint a múlt héten. Hihetetlen, magamhozláncolom.


Minden érdekes helyen meg-megálltunk, és a kidõlt fák miatt is elég lassan haladunk, fõleg hogy az idõsebbik korosztály van többségben. Nem baj, ez benne volt a leírásban, hogy vezetett lesz, meg se szintidõ semmi, menjünk így akkor.


A mezõmenet tényleg kicsit érdekes volt, én ráadásul rövidgatyába voltam, de vállaltam a megpróbáltatásokat, hogy nem izzadok annyira viszont ha tüske jön hát tüske jön. Nem foglalkoztatott a dolog, egyedül a tempónk volt kissé lassú de már kezdtem megszokni.


A Kerekfenyvesre (ahogy én hivom) az ismert "dörögdi fõút" felõl mentünk fel ami a hegy alatt fut. Fenn a tetõn ünnepélyesen át is vettük a kitûzõt, emléklapot, mindent, plusz egy csokit is, amit gyors benyomtam, még a végén forró csoki válik belõle.


Itt találkoztam a Sumi50-es koleginával is, majdnem elmentünk egymás mellett, amikor beugrott hogy õt ismerem. Megbeszéltük hogy együtt megyünk tovább (4es csoportban). Dörögdre leszaladtunk (bicajjal nagyon jó ez az út mindenki próbálja ki), kis kocsmaszünet (ahogy elõttem is írták, bár én nem söröztem - sajnos).


Dörögdrõl kiérve mentünk a szalagok mentén, plusz a néhol felbukkanó sárga pöttyök is jelezték a jó utat. Amíg át nem értünk az Agár-tetõ környékére, várt ránk egy kis csalános menet is, amit a mezítelen lábaim a vége felé kissé nehezen viseltek, de összeségében semmi probléma nem volt, mint mondtam ezt a rizikót vállalja az ember. Ráadásul lecipzározható a gatyám alja, szóval semmibe se telt volna betenni a táskámba, dehát a fényképezõ.....


Az Agár-tetõ környékét ismerem mint a tenyremet, sokszor bicajoztam a murvás utakon, így nem volt nehéz megtalálni a templomromot, a hertelendy kastélyromot a magházat a fingó kutat és társait. Fingó kútnál készletfeltöltés, majd az utolsó menet kezdõdött.


Lekanyarogtunk az Idõsek otthonához, majd a szõci szõlõhegyre fel. Szép csendben baktattunk már vagy 1 órája kis távolságokban egymástól. Túracsend. :) Aztán rájöttünk hogy se szalag se jelzés, és lehet hogy kicsit eljöttünk mint kellett volna. A kolégákon látszódott hogy nem elõször tévednek el, így a tapasztalatuk/megérzéseik/belsõ iránytûjük alapján azonnal folytattuk utunkat a helyes irányba (Halimba felé). Én konkrétan ezen a szakaszon még nem jártam de tudtam hogy hol fogunk kiérni és tudtam merre kell menni szerencsére.


Halimbán keresztülmentünk, majd még egy kis nyomvályús mezõmenet, amíg kiértünk a mûútra. Onnantól pedig már látszódott a cél a szemünk elõtt.


Idõt nem nagyon mértem, nem is volt értelme.


A túra már csak azért is jó volt, mert találkozhattam régi ismerõsökkel, illetve gyalogoltam ott, ahol eddig csak bicajjal fordultam meg.


A szervezésbe esetleg bele lehet kötni, de nem egyesület szervezte hanem egy magánember, nem voltak õrpontok, és a nevezés is ingyenes volt, tehát semmit nem lehet felróni szerintem. Ez így sikerült, az hogy vezetett az le volt írva, és azt nem várhatjuk el hogy 40 év felett ne jöjjön senki.


Kicsit radikálisnak érzem az elõttem szóló túratárs véleményét, de õ így látta (sajnos). Ezért is szép ez, mert mindenki máshogy éli meg az élményt.


Szép estét!

 
 
GertyTúra éve: 20102010.07.05 13:05:18
megnéz Gerty összes beszámolója

Négyszögletes kerekerdõ 2010


Nagyon készültünk erre a túrára, hogy láthassuk a Bakony ezen részét is. Elõzõ napokban 220 km-t utaztunk a baltonra, majd a túra napján további 50 km-t tettünk meg, hogy részt vehessünk a vezetett túrán.


09.00 óra elõtt egy pár perccel megérkeztünk Ajka-Padragra a kiindulási ponthoz, az Andi presszóhoz. Lehettünk vagy 60-an, a regisztráció rendben lezajlott, majd egy pár perces késéssel elindult a csapat a túravezetõkkel. Egy kis mûút melletti séta után betértünk az erdõbe. Nagyon szép helyeken jártunk, bár a megelõzõ esõs, orkán jellegû széllel ellátott környék fái sorra kidõlve hevertek utunkon, mely megnehezítette a közlekedést. Nem számunkra, hanem azok számára, akik kissé testesebbek, vagy idõsebbek voltak. Ennek ellenére nagyon jó tempóban haladtunk, sajnos az elõbbiekben említett személyek miatt szétszakadt a csapat. Sajnálattal láttam, hogy ezen túrát fõleg az idõsebb korosztály képviselte, így feltételezhetõ volt, hogy lassabban fogunk haladni, mely be is bizonyosodott. 4.5 km megtétele után - mivel vezetett túráról volt szó - bevártuk az összes résztvevõt, mely lehetett vagy 30 perc. Innen haladtunk tovább a mezõn, ahol is túravezetõnk felhívta mindenki figyelmét, hogy kalapot, fejfedõt tegyen a fejére, mivel nyílt terepen haladunk végig. Ekkor már 11 óra körül járt az idõ, kb 34 C fok lehetett, erõteljesen sütött a nap. Nyomvájús úton haladtunk, majd túravezetõink úgy gondolták, ne kerüljünk olyan nagyot, így a térdig, néhol combközépig érõ gazos, szamócás, szedres, térdig érõ tölgyesben gázoltunk tovább. A túra elején sehol nem volt ez a rész feltüntetve, hogy a résztvevõk hosszú nadrággal készüéjenek, melyet jeleztünk is. Mivel felkészültünk rendesen, kamáslit húztunk, így nem volt olyan nagy a gond....


Megérkeztünk a négyszögletes kerekerdõhöz, és ismét be kellett várni az egész csapatot, mely lehetett vagy 40 perc. Itt történt meg az ünnepélyes keretek között az oklevelek, csoki átadása. Ettõl a ponttól vált 3 felé a csapat: 16-25-33 km teljesítõk részére. Mi a 33-at választottunk, és már nagyon mehetnékünk volt,  hiszen ilyen tempóban, hogy minden egyes tagot be kellett várni, nem igazán tetszett.


Túravezetõink közölték, hogy aki akarja, nyugodtan folytathatja tovább az utat, az útvonal szalagokkal és sárga körökkel végig jelölve van. Erre felbuzdulva elindultunk, és folytattuk utunkat a kijelölt útvonalon. Sajnos ez az útvonal nem túrista jelzésekkel ellátott volt, hanem az említett sárag körökkel, melyet néhol lehetett csak felefedzni: a térdig érõ fûben egy kavicson, melyen igen megrökönyödtünk....majd azon útvonalon, ahol nem voltak fák, ismét valamely kavicsra felfestve. Megtettük az utunkta a Szent András templom romáig, ahol kutatt találtunk. Itt sokan megálltak mosakodni, vizet tölteni, de mivel mi felkészültek voltunk, erre nem volt szükségünk, mentünk tovább. Beértünk Taliándörögdre, ahol a kocsmákat rajtunk kívül mindenki meglátogatta, így a szétszakadt cspatból ketten maradtunk, akik sör tankolása nélkül folytattunk utunkat. Taliándörögdbõl kiérve megtaláltuk a visszafelé vezetõ utat, mely még szépen jelölve volt. Vízmosásos, akácos földúton haladtunk, és a jelzések el-el maradoztak olyan szinten, hogy el is fogytak. Túristajelzés nélkül, kijelölt útvonal nélkül próbáltuk a helyes irányt megtalálni, mely elég érdekes szituációho vezetett. Utunk több helyen 3-4 útba torkollott, melyeken több száz métert megtettünk, hogy a jelzést megtaláljuk, mindhiába. A startnál kapott térképvázlat, leírás, valamint a bakonyi turistatérkép sem segített, így az erdészekhez fordultunk segítségül, akik megadták a helyes irányt. Arra haladtunk tovább, majd 3-4 km megtétele után egy varacskos disznó által sem járható vizenyõs területre értünk, persze jelzés sehol. Ekkor felhívtuk Gábort, a túravezetõnket, hogy mégis merre kellene mennünk tovább, melyre értehtõ választ nem tudott adni. Visszafordulktunk, és visszafelé is végigtekintettük az összes lehetséges bekötõ utat, hátha jelzésre találunk, mely eredményre nem vezetett.....


 


Visszamentünk Taliándörögdre, ahol azt tapasztaltuk, hogy ugyanazon úton kellene visszafelé mennünk, amelyiken jöttünk, hogy az Andi presszónál hagyott autónkhoz érjünk, de erre azért nem volt lehetõségünk, mivel csak a túravezetõk által ismert "úton" vagyis mezõn haladtunk, így azt már nem atláltuk volna meg. Taliándörögdbõl Padragra mûút nem vezet, nem beszélve a buszközlekedésrõl. A faluban lakók nagyon szerény körülmények között élnek, nagyon szerény tudással, a 3 éves gyermek testvéreivel a kerítésen kikiabálva minti idegent igen érdekes szavakkal illetetett, mely nem sajtóképes.


 


Más lehetõség híján mûúton Taliándörögdrõl átballagtunk Öcs-re, és ezen a részen láttuk kis hazánkban épített egyetlen Ûrtávközlési Földi Állomást, melyet meglepetéssel fogadtunk. Öcs illetékességi területére beérve mosolyogtató táblát találtunk: 40 km/h-s sebességkorlátozást, mely után pár száz méterig még lakóházat sem láttunk. Folytattuk utunkat kitartóan, majd átballagott elõttünk egy tehéncsorda.... Öcs házai is elég szegényesek: a szúnyogháló helyett függönyt erõsítettek az ablakokra a vérszívók illetéktelen látogatása ellen...


 


Öcsön megvártunk a 2 óránként közlekedõ autóbuszt, éás ezzel mentünk kiindulási pontunkra, ahol hûségesen várt kicsi autónk.


 


A túra nagyon jól indult, de minõsíthetetlen eredménnyel végzõdött. Érthetetlen számunkra, hogy ha valami teljesítménytúrta, akkor miért nincsen szintidõhöz kötve? Érthetõ, vezetett, mivel jelzés nélküli, de miért kell a sétáló személyeket mindenkinek bevárnia? Ilyen esetben miért nem indítottak több olyan vezetõt, aki ismeri az utat, és a gyorsabban és lassabban közlekedõket is kísérni tudta volna? Ha pedig nem teljesítménytúra, azt fel kellett volna tüntetni, valamint közölni, és felhívni a figyelmet GPS használatára, valamint hosszú nadrággal való felszerelkezésre, mivel némelyek lábát a gaztól való felvágás következtében vér és csapkodási nyomok díszítettek.


 


Sajnálom, hogy Magyarországon csak ilyen körülmények között lehet teljesítménytúrát szervezni.


Sajnálom, hogy ilyen nagyfokú módon készültünk erre a túrára, és összesen 550 km-t utaztunk érte.


Nem érte meg, sajnos nem ajánlhatom a továbbiakban ezt a túrát csak sétáló idõsebbek részére.... :-(


 


 

 
 
 Túra éve: 2007
olahtamas-Túra éve: 20072007.07.10 10:00:32
megnéz olahtamas- összes beszámolója
Négyszögletes kerek erdõ 55 táv.

Hosszas unszolás után végül engedtem az erõszaknak, és bár minden porcikám ellene volt, mégis elmentem a túrára.
Reggel 04:30-kor indultunk Budapestrõl, hogy 7 órakor el tudjunk rajtolni az Andi presszóból
http://www.geocaching.hu/poi.geo?id=26095
Itt tudtuk meg, hogy az útvonal kis mértékben változott, a ttt.tr.hu-ra viszont nem került fel.
Ezt jó lett volna kicsit hamarabb megtudni, bár szerencsére nem nagyot változott az útvonal.
Szerencsére az elsõ km.-eken nem kellet figyelni, mert együtt mentünk, egy az utat már jól ismerõ, ámbár a 40-es távon induló helyi emberrel.
15 perc alatt el is értük az elsõ ellenõrzõpontot, majd továbbra is, a sárga jelzés mentén haladtunk, itt-ott kisseb kitérõvel, az elgazosodott útvonaltól.
07:34-kor értünk a különbözõ távok szétválási pontjához, és nekivágtunk a Kab-hegy felé induló kitérõnknek.
Eleinte jól sikerült követni a néhol ritkás sárga jelzést, és a pöttyöket, valamint a térképet, és a "D" nyiladékba is jól betaláltunk.
A Som-útról a kapu jelzést, még észrevettem, de mivel a térképet néztem, ott kicsit aránytalanul ábrázolt visszatérõt késõn kezdtük figyelni, így végül a 4-es nyiladékon át az "E" nyiladékon mentünk fel a TV-toronyhoz.
Innen mentünk le a kéktúra bélyegzõhöz, majd visszafelé nem akartuk még egyszer megmászni a Kab-hegyet, így egy adódó szekérúton elindultunk, az "5"-ös és "e" nyiladék találkozása felé.
Visszafele, már könnyû dolgunk volt, és a közös szakaszon, már magabiztosan tudtuk irányítani, a még csak most nekiveselkedõket, akik késõbb rajtoltak, és még csak felfelé tartottak.
A távok szétválási pontjához 11:05-kor értünk vissza, innen az útvonallal nem volt gondunk, amikor szükség volt rá, mindig észrevettük a szalagokat vagy a pöttyöket.
A kedvencem, a mezõn keresztülvezetõ, fûszálakra 20 méterenként felkötött szalagozás volt.
A négyszögletes kerek erdõ közelébe érve, nem volt kétségünk, hogy merre van az arra, de egy szalag még nem ártott volna, hogy melyik úton közelítsük az erdõcskét.
Itt egy kis pihenõt tartottunk, majd nekivágtunk, mivel a Szent-András templomromnál frissítõpontot remélhettünk.
Megérkezésünkig (12:58) sikerült tartani az elõzetes tervünket, hogy legalább fél útig meglegyen az 5km/órás átlag, így hamar le is telepedtünk a nyomóskút padjánál, és alaposan felfrissítettük magunkat (25 perc).
Persze a falu elsõ kocsmáját is letámadtuk 5 percre, majd olvasva az itinert, a Klastrom kocsma fagyiját sem hagytuk ki, így alaposan lerontottuk az átlagsebességünket.
A falu központjában láttunk a zöld sáv jelzésbõl egy szakaszt felfestve, de ez a térképünkön nem szerepelt.
A további utunkon fákkal övezett erdei úton haladt, majd beértünk a kellemesen árnyékos Ráskóc patak völgyébe.
A Csigói elágazásnál elfogyott az árnyék, a pontõröktõl itt finom barackot kaptunk. A Dabosi templomromhoz besétáltunk, majd innen egy szakaszon megpróbáltuk tartani az iramot, a minket utolérõ túrázókkal.
Hamarosan megtapasztalhattuk a nyiladékban felhalmozódott kõtengeren való keresztülbukdácsolás élményét, majd kibukkantunk a magházhoz, ahol cukorkát kaptunk.
A piros jelzés becsatlakozásánál sajnos nem elég részletesen olvastam az itinert, a térképvázlat pedig nem volt annyira részletes,
így már a 40 méter utáni balra vezetõ ösvényen lekanyarodtunk a Rasta-völgy felé, pedig 100 métert elõre mentünk elõtte. (200 métert kellett volna)
A Cser-hegyet így végül balról kerültük és a Kosár-völgyön át jutottunk ki a mezõ szélére. Itt egy gyakorlótér mellett haladtunk el, eleinte azt hittük, hogy ez már a romváros, de az itinert átböngészve rájöttünk, hogy az biza még odébb van.
Hamarosan elértük a piros jelzés becsatlakozását, ahol érkeznünk kellett volna, majd innen már a pöttyöket követve haladtunk a valódi romváros felé. Kicsit nyomasztólag hatott, hogy itt még mindig nem Nyírád felé visz a romváros fõutcája, de aztán csak túljutottunk ezen a mélyponton is.
Nyírádon hamar megtaláltuk az ellenõrzõpontot, majd én átmentem a szemközti kocsmába, és kértem két hosszúlépést.
Ezt hamar legurítottam, majd hirtelen ötlettõl vezérelve, elõkaptam a megürült 1.5 literes ásványvizes palackomat,
és telekértem hosszúlépéssel :)
Ezután még akartam félliteres üdítõt vinni Ritának, de a kocsmáros lány panaszkodott, hogy minden készletébõl kiitták a turisták.
Neki pedig nem szólt senki, hogy rendezvény lesz.
Így kértem 2db 2 decis kólát és a telefonszámot, hogy legközelebb oda lehessen szólni. / nem rossz ismerkedési módszer :)) /
Visszatérve az ellenõrzõpontra kiszámoltuk, hogy innen 5.1-es átlagot kell mennünk, hogy beérjünk szintidõre.
Szerencsére sikerült ráállnunk a tempóra, és innen már nagyon figyeltem, hogy több eltévedés ne legyen.
Az aszfaltra kiérve, az utolsó km.-en már láttuk, hogy beérünk idõben, és örömtempóban (6.5 km/h) nekiindulva, majd még ezt is fokozva (8.5 km/h, de itt Rita már futott :) ) érkeztünk be a célba 7 percet benthagyva a szintidõben...
Nagyon jól esett a korlátlan zsíroskenyér szolgáltatás, amit alaposan ki is használtam.
Tetszett a becsületkasszás nevezési díj módszer, így senki sem reklamálhatott, hogy túl sok a nevezési díj.

Köszönet a túráért a lelkes rendezõknek, érdemes volt leutazni miatta.



Képek a túráról:
http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/olahtamas/1172#2

 
 
Eni /CATS/Túra éve: 20072007.07.08 18:02:26
megnéz Eni /CATS/ összes beszámolója
Négyszögletes kerekerdõ 25

Már az elindulás is nehézkes volt :-) A többieknek fél hetet ígértem az indulásra innen Pápáról. Na abból 9 óra lett :-) Valahogy minden összejött: pénteken késõ este bedobta a hûtõm a törölközõt, és az autóban is kiégett vagy három lámpa (egy tompított, meg mindkét tolatólámpa). Reggel étel-mentõakció, rohangálás, lámpacsere, emberek összeszedése, indulás...
Azért 10 órakor sikerült elrajtolni harmadmagammal. Amibõl igazából negyed 11 lett, mert még maradtunk beszélgetni a rendezõséggel. Mi voltunk az utolsó rajtolók 25 km-en.
A faluból kiérve a padragkúti sziklák felé közeledve a sorompónál parkoló aut hátsó szélvédõjén a következõ feliratot láttam:
"Ne kövess, én is eltévedtem!" Gondoltam, bíztató! :-) Biztos a pontõrök kocsija volt. Az erdõbõl kiérve némiképp tanakodtunk hol kell elhagyni a sárga sáv jelzést, és továbbra is követni a túra egyedi sárga pötty jelzését. A problémát valószínûleg a pillanatnyi határozatlanságom okozta, de rájöttem, felesleges volt parázni.
hamar elõkerültek a sapkák, kendõk, mert nagyon meleg lett . Így is sikerült valamelyest leégni. Az Atibor-hegy felé tartottunk, mikor egy nagy beerkanyájba botlottunk, minden hozzá való elemmel: kutyával és pásztorral.
Majd a kedves kis erdõ, a négyszögletû kerekerdõ következett, ahol csokival várt minket a pontõr. Remek kilátás fogadott minket. nem csoda, hogy ezt a jellegzetes erdõfoltot minden irányból már nagyon messzirõl ki lehet szúrni. A kis fenyvesben a geoládát sem volt nehéz feladat megtalálni.
Tovább folytatva utunkat leereszkedtünk Taliándörögd irányába, ahol szörppel vámoltuk meg a fiatal pontõröket. A templomrom épp felálványozva állt, gondolom a völgy fesztiválra szépítgetik. Ezután irány a falu, ahol fagyiztunk is egyet. itt találkoztunk azokkal a srácokkal, akik elõttünk pár perccel rajtoltak. Akkor hogy kerültek mögénk??? Szegények elmentek egyet az ötvenes táv irányába, és késõbb vették észre, mi a pálya. Így végül megint mi zártuk a 25-ös távot. Mi azt hittük, végig az utolsók voltunk, de egy ideig mégsem.
A Csigói elágazóig majdnem öt kilométer volt még az út, amit Kriszti erõsen máladozó talpú cipõjével is elég jó ütemben tettünk meg. A cipõ kb. félúton kezde magát megadni... Még jó, hogy nem a negyvenesre mentünk...
A csigói ponton finom, mézédes õszibarackot kaptunk a napozó pontõröktõl. A határvölgyi szoc. otthontól nem messze egy rókát láttunk az ösvényen. Le akartuk telefonnal fotózni, de a róka koma meglehetõsen kerülte a nyilvánosságot :-) Na de ez várható volt. Itt jöttünk rá, hogy erõsen fogyóban van üdítõ, ill. vízkészletünk. Itt értük be megint az elõttünk rajtoló triót, akiknél pluszba volt egy másfél literes sáványvíz, amit örömmel elfogadtunk. Utána már elhagytak minket, és nekünk nemsokára kezdõdtek a problémáink...
Valahol egy keresztezõdést nagyon elnéztünk, mert kétszer is jártunk Szõcön... Amirõl elõször is azt hittük, hogy Halimba. Szóval Halimba helyett kétszer is jártunk Szõcön. De Szõcöt nem érintette a túra útvonala! Na, elõször nagyon mérges voltam, mert fõként én vezettem a túrát. Szépen meg is tárgyaltuk, hogy melyik keresztezõdés volt az, ami a célban ki is derült. Mert ugye elõször csak azt tûnt fel, hogy se szalag, se jelzés... De visszafordulni késõ volt, és egy szõlõsgazda mondta, hogy itt a falu mindjárt. Mi ugye csak annyit kérdeztünk, hogy arra van-e a falu? Õ meg: igen, persze! De mi Halimbára gondoltunk, és nem Szõcre... Na, a 25 km-es túrából legalább egy harmincasat csináltunk. Szõcön már kellõképpen fáradtan buszra pattantunk, és 10 perc múlva már a célban is voltunk, Ajka-Padragkúton. Ott zsíroskenyereztünk egyet, de persze csak a jutalomosztás után :-) Már a buszon elszállt a haragom, tudtam már nevetni az egészen. A célban is nagyon jól éreztem magam.
Szerintem szép és jó túra volt, lelkes és kedves rendezõkkel, ráadásul az INGYENES(!) nevezés mellett igen sok szolgáltatással. Na meg ez az eltévedés is emlékezetes marad! :-)))