Túrabeszámolók


Budai tájakon

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
regulatTúra éve: 20172017.08.03 04:42:21
megnéz regulat összes beszámolója

Régi kedvenc útvonal, és a Rákoskertiek mindent megtettek azért, hogy jól érezzem magam, csak az időjárást nem sikerült az idén sem befolyásolniuk. A négy órán belüli teljesítés ismét csak a hűvösebb napokra maradt... Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2016
stabatTúra éve: 20162016.09.29 12:55:14
megnéz stabat összes beszámolója

Alex sprintelget az udvaron, szólok neki, hogy szombaton teljesítménytúra, ő nem jön. 30 km. Akkor jön. Így együtt kezdünk neki a Budai Tájaknak. Ahol egyik kollégám vagy tíz éve túrázott, hátán a gyermekével. Mellesleg az előttem nevező hölgyet pont ugyanúgy hívták, mint őt, és ő is a hátán vitte gyermekét. Alex csomagmegőrzőbe adja a kulacsát, mikor látja, hogy csak egy bögrével indulok neki a távnak. Ő semmivel. A séta nem tart sokáig, futni kell. A hegynek felfelé azért nem. És Bátori Lászlóról is sikerül megemlékezni a barlangnál, de aztán jön a lefelé. Jól haladunk, túl jól. A Nagykovácsi felé jobbra kanyarodó pirosat nem vesszük észre, de gyorsan korrigálunk (mások korrigálnak). A faluban útba ejtjük az utcai ejektoros közkifolyót, a pihenés közben minden nagyon világos lesz, alig látok valamit, a térképet egyáltalán nem, pedig napszemüveg van rajtam. Amúgy jól vagyok. Mikor ismét megkapom a terhelést, elmúlik a világosság. A Zsíros-hegyen falom a dinnyét, Alex nem eszik, de megvár. Lányok érnek utol, na, azt már nem. (Én már megszoktam, Alex diktálja a tempót.) Solymáron már lemaradok. Azért csak felnézünk a várba. Újra rámtör a világosság, nem látok semmit. Szép a vár. Van víz. Nyomni kell tovább. Fáj a lábam, izomláz is kinéz, jövő héten a Tátrába mennék, nem ártana, ha ott is legalább lépni tudnék. Nem erőltetem a futást. A Virágos-nyereg után Alex ellép. Szomjazik, szerencsére az Újlaki-hegyen van víz. Meg ugráló emberek. Húzom-vonom magam. 4.32-vel érek a célba. Eszegetünk, bár nem esik valami jól, a limonádé annál inkább.

 
 
regulatTúra éve: 20162016.08.04 06:24:18
megnéz regulat összes beszámolója

Harmadszor is. Ebben a túrában az a jó, hogy fix minősége képvisel. Szeretek visszajönni, hiába akadályozta meg a kánikula az idén is, hogy azt mondhassam, hogy lefutottam. Persze más úgy nézni egy útvonalat, hogy már nem kell keresnem a jelzéseket. Nagyon más... Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2015
regulatTúra éve: 20152015.07.30 07:29:31
megnéz regulat összes beszámolója

Ismét a harmincas táv, bár most a több napja tartó kánikula miatt eleve lassabb tempóval terveztem, mint tavaly. Még mindig az a véleményem, hogy kezdõknek ideális, a könnyen követhetõ útvonalával és az ezer méternyi szinttel. Bõvebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2014
regulatTúra éve: 20142014.07.28 07:46:28
megnéz regulat összes beszámolója

Kezdõ túrázóknak és futóknak is jó szívvel ajánlható túra volt, és majd hûvösebb idõben még végigmegyek rajta, mert érdemes. Szokás szerint beszámoló futó szemszögbõl.

 
 
 Túra éve: 2013
SumAnachenTúra éve: 20132014.04.30 14:24:21
megnéz SumAnachen összes beszámolója

sumanachen.wordpress.com - Olvasható már a beszámoló itt.

 
 
Rita.huTúra éve: 20132013.07.27 15:42:04
megnéz Rita.hu összes beszámolója

 Sziasztok!


Míg friss az élmény, gyorsan megosztom Veletek, hogy éreztem magam a mai túrán... :-) 


 


Reggel 7:50-re értem a rajtba, mert nem sikerült korábban felkelni, pedig tudtam, hogy nagy meleg várható, ezért csak a 15-ös távot mertem bevállalni, ami itiner szerint 17,76 km. A nevezés gyorsan ment, aztán nemsokára meg is kezdhettem az emelkedést a Nagy-Hárs-hegyre. A rajtban már szóltak, hogy vigyázzunk a Kis-Hárs-hegyi elágazás után, darazsak várhatók. Na engem itt 2011-ben megcsípett két lódarázs, de túléltem, úgyhogy gondoltam egy életem, egy halálom...


Szóval a halálom, ha egy túra úgy kezdõdik, hogy mindjárt erõs emelkedõn kell kaptatni, mert persze a bemelegítést szokás szerint lespóroltam, úgyhogy ez legyen az én egyéni problémám... A darazsak idén is megtaláltak, hárman-négyen, de most kisebbek voltak, mint 2 éve és nem is martak belém. :-) 


A kilátónál gyors pecsét után indulás tovább a Szépjuhászné érintésével a Fekete-fej felé a piroson tovább. Erre már jó lenne kitalálni valamit, hogy ne kellene a kocsiúton gyalogolni, mert bár nem hosszú szakasz, de némelyik autós a kanyar után már szeret kigyorsítani.


Na tovább, erõltessük azt a felfelét... Még viszonylag árnyékosban. Csúcson az egyszemélyes ponton kedves lány fogad.


Gyorsabban leértem, mint fel, aztán lent Petneházy-rétnél kellemes meglepetés vár: egy kocsiból fini ásványvízzel kínálnak, aki akart még az útra is kapott. Nekem még volt elég cipelnivalóm.


Következõ pontig volt egy kis nyílt terep, de kibírtuk, jutalma a P+ elágazásánál egy áfonyás müzliszelet. De nem eszem meg, mert bízok az elõzõ évek tapasztalatai alapján abban, hogy nemsokára egyéb finomság is vár rám és én gyümölcsöt éhgyomorra szeretek enni. :-) 


Szóval tovább át a Nagykovácsi úton, átváltunk a K+-re, jól lekövezték az ittlakók autóinak védelme érdekében, mit sem törõdve az én lábaimmal. :-)  Örkény István telefonfülkéjéhez érve meghallgattam egy egypercest a Mindenhatóról. A kék kútnál felgyûlt a sor, mindenki vágyott egy kis frissítésre már, de párom megbánta, hogy bevizezte a haját, mert már benn is voltunk a hûs szurdokban. És mindjárt majdnem kint is, csak elõbb még következett a nap fénypontja a mindig finom, édes dinnye! Repetát is kaphattam volna, de féltem, ha megtöltöm a gyomrom, nehezebben fogom bírni a további gyaloglatot az aszfalton. Még jó, hogy hagytam egy kis helyet, ugyanis a K o jelzésen továbbhaladva nem bírtam ellenállni egy eperfa csábításának és nem csalódtam; mézédes volt a gyümölcse. Úgy faltam, hogy három ujjam csupa lila lett. :-) 


A célig már semmi érdemleges nem történt, kerek 4 óra alatt értem be Hûvösvölgybe, ami most sajna nem volt az. De a rendezõk itt is gondoskodtak a felfrissülésünkrõl; valódi citromos limonádéval vártak és a terülj-terülj asztalkámról a vegetáriánusok is bõven válogathattak vajas kenyér paprikával, paradicsommal, csalamádéval, lilahagymával, volt kétféle lekváros kenyér meg nutellás is. :-)  


Köszönjük, hogy a nyolcszáz forint nevezési díj ellenében ennyi mindennel elláttak minket, és még nem is szóltam a szokásos oklevél-kitûzõ mellé kapott kis kulcstartón-függõrõl. :-) 


 


Ui.: Nem tartozik szorosan a túrához, mégis megemlíteném, hogy megint gazdagabb lettem két új ismerõssel. Sõt mivel a célban már nem találták Vándor Csillagot, a neki szánt fagyit én kaptam meg. Köszi Marcsi és Zoli, no meg Csillag! :D 


Remélem, nemsokára újra találkozunk!


 

 
 
 Túra éve: 2012
MirPTúra éve: 20122012.07.30 14:56:31
megnéz MirP összes beszámolója

Budai tájakon 30


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/07/budai-tajakon-30.html

 
 
olsenTúra éve: 20122012.07.29 19:51:32
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,Budai tájak és a rákoskertiek..


szóval állok a Moszkva-Kálmán téren és félhét van,munka –és pénzkeresõk és túrázni induló koránkelõk válnak el,elõbbiek virágot és munkaerõt akarnak ráderõltetni,utóbbiak villamosra fülelnek,ami jön is,BKK ide vagy oda,még jön..felszállsz és a végén leszállsz,felgyalogolsz egy magaslati pontra,ahol már szellõzteti fejét több arc-Béla,a rangidõs,Marika,aki nõ,Zsolti és Torinó,és még vannak,írnak,a megírt papírt elcserélik itinerre,rá kell fizetni is,az írás nem sokat ér(het),de tudjuk, a teljesítménytúrázókat nemcsak a szellemükért szeretik a többiek..szép a rajz az itineren,kulcstartó dísszel is jelölik a nevezõt,és nosza van,érkezik Gyöngyi,aki munkaidejében másokra vigyáz és Maupassant mûveit teszi magáévá..és B,aki vele van,bólogatok,most futásra készülök,odahagyom õket és rávetõdök a sárgára..felfelé vezet,mert a Hárs hegy nagyobbik része kitüremkedik párszáz métert,a kilátó meg ott van fönt,magányosan lihegek,szembejövõket hagyok el,és egy hátranézés…Ernõ üldöz,megvárom,mert gyorsabb nálam,hiába menekülnék,szerencsém van,rossz napja van és így együtt megyünk..megosztja velem az elektronikus helyzetmeghatározó,magyarul dzsípíesz néhány fõbb ismertetõjét,de mire élesíteném,már le is merevedik - nem túratársam,a készülékem..na majd máskor,marad a papír és a fák,Kaán Károly kilátója,pecsét,innen le a pirosig,azon fel a Fekete fej címû zászlórúdig,és ismét le,itatás,pecsét,és a vöröspocsolyás rész felé távozunk szolidan,útközben még sütit is tol egy rendezõi alkat,és elküldi a rövidtúrást másfelé..kettesben adjuk elõ a kompozíciót,régebb ideje fiatal barátom számláló szerkezete 6 km körüli átlagot mutat,nem rossz sétamutató..át Nagykovácsin,el a Gyopár-Könyvtár itató mellett, most nem olvasunk,fölfelé,Zsíros hegy következik,zsírt égetünk,amit dinnyével pótol a következõ pontõrzõ egyed, a dinnye finom,sõt..nem minden rossz,ami magyar..két kutyás kéthölgyet kerülünk,a lányok szintén régi fiatalok…Solymár felé húzunk,mint a vadkacsák,át a településen,a Szarkavár üres,még jó,hogy a Mátyásdomb nyitva..telefonos egyeztetés a fõszervezõvel,aki továbbküld bennünket,a pontõr félóra múlva nyit..hja,aki elõzõ nap lumpol,annak a féltíz korai lehet,ilyenkor az indiánok vágják a fát az ember koponyájában belül…hogy honnan tudom?mondták mások..fiatal arc ér utol bennünket,félórára indult utánunk,hamar ránkun,végül is egyikünk sem fiatal lány vagy egyáltalán,a zöld jelen odahagy bennünket,mi is inkább újra sárga,merthogy Virágosnyereg,a büfé zárva,mint rendesen,irány az Újlaki hegy,kedves vegyes páros tol szúrós és csöndes italt,kinek-kinek,ami kell,na márcsak a hûsvölgybe kell odacsámpázni,közben túratársam eldönti a kívánt menetidõt,úgy,hogy jövõre is legyen javítható..ötóra a menet,meg egy kicsi,de mint tudjuk,a teljesítménytúra nem verseny..deee..egy kicsit az is,cél,gyönyörû nõk és finom zsíroskenyér,a Dreher és az Egervin nem szponzorálta a rákoskertieket(sem),pedig az alkoholizmus az egyetlen járható út,mint a maligánok liberalizált elõállítási lehetõsége is mutatja,kerül,amibe kerül,szilva,barack és vegyes…persze,van,aki szerint narancsból kellene fõzni,akár az összes magyar narancsot is,ötven literig mindenki adó- és tünetmentes lehet(ne),de ez nem olyan jó,a citromos sem fogy úgy..vizet és vizet tolok be,izzadás van,a nap is segít..minden a rákoskertieknek kedvezett,gyönyörû idõ,remek szervezés,szolid ellátás,ennek fokozását az egyik szervezõ megígérte a jövõre nézve,elõnevezés esetén diétás kóla és hamburger is lehetséges,figyeljünk erre és kérjük számon a következõ évben..szóval jövünk még..

 
 
 Túra éve: 2011
dyanTúra éve: 20112011.07.30 15:48:31
megnéz dyan összes beszámolója

Elsõ alkalommal vettem részt ezen a teljesítménytúrán, igaz kicsit "külsõsként", mert a rövid távot egy hétvégi futóedzésnek használtam. De ez talán nem akkor vétek.


A rajtnál reggel 9-kor kevés sorbanállással 5 perc alatt végeztem, egyértelmû volt minden. Õszinte meglepetést okozott az itiner, megdöbbentõen jó minõségût kaptunk. Az ellenõrzõpontokon minden jól mûködött, kedves segítõkész emberek voltak mindenhol. A frissítés tökéletes volt, kétszer is volt alkalmam folyadék pótlásra, és kaptam volna (csak nem használtam ki a futás miatt) csokit és dinnyét is. A szakasz-elosztásokban egy furcsak dolog volt: a Nagy-Hárs-hegy után a Fekete-Fej volt a következõ ellenõrzõ pont, hiányoltam Szépjuhásznénál is egyet, hiszen a csúcsról a gerincen a kijárt úton egyenesen levágva egy majdnem másfél kilométeres kurflit lehett így "spórolni".


A rajtban szóltak, hogy a Hárs-hegyek nyergében darazsak várhatók. Nem tévedtek. Én magam is elszenvedtem három csípést, egyet a fejemen. Agresszív egy raj lehetett, mert a futáson kívül mást nem csináltam, nem hadonásztam, nem csapkodtam, mégis nekem támadtak, nem kevesen. Furcsa volt dagadó és lüktetõ homlokkal tovább futni az emelkedõn.


A régebbi túrabeszámolókban több helyen írták, hogy a kiírásban szereplõ 480m szint helyett csak 435 a túra. EZ NEM IGAZ! A turistatérképen a szintvonaladatok alapján is eleve 480, sõt inkább 500m szintemelkedés számolható. És a futás után az órám is ennyit jelzett. Ráadásul nem árt tudni hogy az 500 m szintemelkedés (280m lejtõvel) már a túra kilencedik kilométerére összejön.


Összességében kellemes idõben (szép napsütés, enyhe szél, 20 fok), ismert helyeken, egy jól szervezett teljesítménytúrán sikerült egy jót futnom (99 perc lett az idõ a 16 km-en). Köszönet a rendezõknek!

 
 
 Túra éve: 2010
ErathiaTúra éve: 20102010.08.05 12:46:51
megnéz Erathia összes beszámolója

Budai Tájakon 30.


Épp kéthetes szabimat töltöm és annak is a kellõs közepében járok. Elmenekülve a pesti betondzsungelbõl otthon örvendek annak hogy a családi ház vastag falai kirekesztik a tomboló kánikulát. Ráadásul egy kisebb hidegfront érkezését is jósolgatják a híradásokban. Ilyen körülmények között már biztosan tudom, hogy enki fogok vágni a túrának. Kicsit nyomozok azért magam is, hogy pontosan hogy is néz ki majd az idõjárásunk, vigyek e vízálló dolgokat vagy sem...


Aztán a nagy nap reggelén hajnali 5-kor kelés, és a 6-os vonattal robogok a fõvárosba, majd a pályaudvarról egyszerûen villamossal hûvösvölgyig. Minden flottul megy 7:20-as idõt kapok a rajtban. Szerintem ugyan van egy kis eltérés kettõnk órája között, de ezt úgyis korigálja majd, hogy a célidõt is õk fogják beírni... Kis szömszmötölés után neki is vágok a már ismert, és jól kitaposott S- jelzésnek. Az idõ igazán kellemes, és kegyes hozzánk. A reggeli égboltot futó felhõk tarkítják, a nap is szelíden süt, a frissítésrõl pedig hidegfront lágy, enyhe szellõje gondoskodik. A Kaán kilátóig nincs is megállás, olyan 25 perc alatt fent is vagyok. Megkapom a pecsétet, megnézem merre tovább, és közben azt számolgatom hogy hegynek felfelé kicsit még álmosan is megvotl majdnem 6-os átlagom. Ez a tény jól esik a lelkemnek, hiszen már olyan rég voltam túrán, hogy már-már azt hittem kiesek a gyakorlatból :)


Lefelé a továbbra is a megszokott útvonalon, majd szépjuhászné elõtt a piroson egy laza balost kell dobni. Elmosolyodom egy pillanatra, mert ez a szakasz azt jutattja eszembe, hogy fogok én itt még monoton módban sokat körözni, de az egy másik történet. Most követjük a piros sávjait felfelé, majd lefelé, át a forgalmas úton, és fel a fekete fejre. Megkapom a második pecsétemet, és a pontõrök vízzel kinálnak, de én egyenlõre udvariasan visszautasítom, mondván van nálam bõven. 4 félliteres palackkal indultam neki a túrának és még mindegyik tele van. Az egyiket gyorsan legördítem a torkomon. Bár az idõ kellemes, én nem hazudtolva meg magam, már mindent átizzadtam amit lehetett, és egy miliméter száraz folt sincs rajtam.


Fekete fejrõl lefelé pár szót váltok egy futó kollégával, aki a Turul túráról érdeklõdik, lévén annak a túrának a pólója van rajtam. Pár méter után elköszönünk, és õk kocogósra veszik a tempót a lovarda mellett, én meg csak nyújtom a lépteimet, hogy minnél hamrabb elérjek nagykovácsiba. A falu elõtt azonban még van egy pont, ahol a tinta mellé egy szelet csokit is begyûjthetünk. Ezt rögtön meg is eszem, hiszen semmilyen más energiaforrást nem hoztam magammal, csak csokit én is, de gyanítom azok már cseppfolyós állapotban vannak a zsákom aljában. A 3. pont után aztán folytatom az utam kezemben egy újabb üveg vízzel, amit folyamatosan apránként kortyolgatok, mert azért párologtatom rendesen a folyadékot. Nagykovácsiban aztán jelzést váltunk és a zöld sávon folytatjuk utunkat. felfelé már pont kiürülne a kis üvegem, amikor egy kút mellé érek, ami láthatóan használható állapotban van. Gyorsan frissítek magamon a hûs vízzel, majd a palackomat is megtöltöm. Pár perc gyaloglás után egy kocsis EP-hez érek. Itt a pecsételés mellé járna dinnye, de én most ittam tele magam pár perce, ezért lemondok róla. 2 perc pihenést azért engedélyezek magamnak, majd indulok tova. A zsíros hegy tetején, a turistaház romjainál aztán filmszakadás... Úgy teszek mintha még sose jártam volna itt, nem találom a zöld jelzést, és egyenesen továbbmegyek, hiszen szembõl is pont jöttek, én meg nem figyelek, és nem gondolkodom. Aztán gyanús lesz, hogy valami nem stimmel mert nem így kéne kinéznie az útnak... hoppá... bevillan, hogy hol és mit rontottam el. Gyorsan visszatrapolok a turistaház romjáig, és most a megfelelõ oldalán indulok el, és a zöld is feltûnik a fákon. Eldobtam vagy 20 percet az idõmbõl, de egy gyors fejszámítás után azért megnyugszom, a 6-os tempóm még megvan. Zsíros hegyrõl szépen kényelmesen ereszkedem le, és solymáron rákacsintok a kocsmára. De nehéz volt néha onnan továbbindulni a februári zöld túrákon, vagy a tavaszi esõs tojásokon.... most viszont nem kell ott megállni, hanem csak a falu másik végén, a Mátyás-domn nevû pontnál, igaz, hogy a pont szerencsére nem ment fel a dombra. Itt is kapunk a pecsét mellé vizet is, és most el is fogadom. Van két érintetlen palack vizem, de lusta vagyok azokat elõvennni, inkább teletöltöm azt ami a kezemben van. Megköszönöm, és továbbmegyek, hogy minnél hamarabb beérjek az árnyékos erdei részre. Talán szerencsémre pont mennek elõttem is páran, így nem tévesztem el hogy hol kell az útról a szántóföld szélére váltani. Visszafelé kicsit érdekesebb az útvonal, hiszen itt talán még nem mentem így visszafelé...


Az elõttem menõket pont az erdõsá szélén érem utol, és mikörben leelõzgetem õket, kiderül, hogy õk nem is a túrán vannak csak sétálnak egyet. Én azért hálás vagyok nekik, mert így még csak véletlenül sem tudtam eltéveszteni a szántóföldön az utat. Lehullámvasutaztam pár kimcsit, majd megmásztam a kis kaptatót a nyeregig. Itt szomorúan konstatáltam, hogy a büfé már bezért, pedig én nagyon szerettem volna bizonyos szolgáltatásait igénybe venni. Két mély lélegzetvétel után nekivágtam az újlaki hegy felé vezetõ útnak. A köves úton felfelé néhány bicaj és bicajos hangját hallom, ahogy elszáguldanak mellettem lefelé a saját kerékpáros jelzésükön. Nagy magányomban - se elõttem se mögöttem sehol senki - egyre inkább belassulok. A pontot azért elére, ami egy kicsit a csúcs alatt rendezkedett be, hogy védjék magukat a széltõl. Itt is kapok friss vizet, és el is fogadom, konstatálva, hogy a két palackomat érintetlenül fogom a célba vinni. A hegy tetejét megközelítve, aztán kigondolom, hogy azért kell nekem az a +1 kg nehezék, hogy ne fújjon el a szél :) Lefelé már csak szikláról sziklára szökkelek szép komótosan. A parkolót elérve útbaigazítok egy fiatal párost. Majd leereszkedve a meredek lejtõn a határnyereg padjainál egy idõsebb házaspár kér tõlem segítséget. Térképen nem igazodnak ki, hogy merre is lehet a katonasír, és az emlékmû. Gyorsan megadom nekik a helyes útvonalat, majd még segítek nekik a további út megtervezésében is. Közben egy két keréken érkezõ kolléga is segítséget kér tõlem, hogy solymárra hogyan tud átjutni. Elõször a s- jelzést ajánlom neki, de aztán amikor meglátom hogy fel van pakolva, akkor inkább azt javaslom neki, hogy menjen el a reptér szélén kikerülve az újlaki hegyet a Boróka büféig, és csak onnantól kövesse a sárga vagy a zöld jelzést. Remélem hogy célba talált.


A kis piheõ és sok segítség után én is elindulok a saját utamon. Eddig még sose vettem alaposan szemügyre a Vadaskerti emlékmûvet, de most ezt is megejtem, aztán már megállás nélkül sétálok hûvösvölgyig. Érzem hogy lasabban megyek mint tudnék, de mivel senkit nem látok magam elõtt, vagy mögött, ezért nincs mihez viszonyítanom, így kényelmesen besétálok. Megkapom a szép oklevelet és a kitûzõt. Megcsappantom a zsíroskenyér és hagymakészletet, aztán már épp indulnék a villamoshoz, amikor eszembe jut, hogy még kupás füzetem is van. Abba is begyûjtöm a pecsétet és mostmár tényleg elindulok a villamoshoz.


Kiválló túrán vehettem részt, ahol a túrázók kiszolgálása is kiválló volt. Köszönöm a lehetõséget a rendezõknek, és remélem még sok ilyen jó túrát fognak rendezni. Kellemes túrázást kívánok mindenkinek.

 
 
DerenkTúra éve: 20102010.08.02 21:07:53
megnéz Derenk összes beszámolója

 


Erõsen szubjektív hangvételû beszámolóm itt olvasható:


 


http://adventurer.blogter.hu/425266/budai_tajakon_30

 
 
ZETúra éve: 20102010.07.26 10:55:12
megnéz ZE összes beszámolója

Duplázós hétvégének indultam neki kora reggel, így 7:45-ös rajtidõ került az igényesen kivitelezett színes igazolólapra. A háromrét hajtott lap belsõ oldalán a túra térképe, táv- szintadatok, illetve a pontok nyitvatartási ideje szerepel - a támogatás tényét a Cartographia logója és egy felirat mutatja. Az igazolólap másik oldalán a szokásos köszöntõ, meg az alapvetõ tudnivalók mellett megtalálható a rendezõk mobilos elérhetõsége is.

A korábbi évektõl eltérõen most a Gyermekvasút hûvösvölgyi állomásától indul a túra, és oda is érkezik vissza, kihagyva a Sc jelzést.

Háromnegyed nyolckor nekivágok a nem kevés alkalommal bejárt S- jelzésnek, és meg sem állok az 1. EP-ig, ami Nagy-Hárs-Hegyen, a Kaán Károly kilátónál található. A Hárs-hegyen jónéhány kidõlt, vagy kivágott fát, illetve hûlt helyüket látom - ezt a környéket sem kímélte az idõjárás.

Bélyegzés után picit száríthatom a félfényes papírra nyomtatott igazolólapot, mert azért maszatolódik rajta a tinta rendesen, aztán néhány túratárssal ellentétben a S- jelzésen folytatom az utat. Szépjuhászné elõtt jelzésváltás jobbra a piros sávra, majd pici kapaszkodó után a jól ismert köves gerinc következik - most épp lefelé.

A Fekete-fejre fölfelé sikerül egy nekirugaszkodással a csúcsig jutni, ahol a 2. EP található. Itt vízzel kínálnak - bõven van saját, úgyhogy köszönöm, de nem kérek, inkább robogok lefelé. A Julianna-majori aszfaltútra többen nem kíváncsiak - vagy épp a Falasok(k) itinere alapján mennek egyenesen? Fene tudja... Az aszfalton a major felõl érkezik két futó leányzó - elbeszélgették a letérést - jó utat kívánunk egymásnak, aztán elporoznak fölfelé.

A következõ EP a 15-ös és a 30-as táv elválásánál, azaz a P- P+ elágazásánál található, itt választható édesség (balaton szelet, Cerbona) az ellátmány - két órája jövök, úgyhogy egy mûzlit betermelek, majd indulok tovább.

A tarvágás környékén a korábban látott két futó lány érkezik ismét szembõl, és erõsen mosolyognak - a 15-ös távot szeretnék megcsinálni, azaz a P+ elágazását keresik... Hiába agitálom õket, hogy innen már mindegy, kötik az ebet a karóhoz, és elindulnak visszafelé :-)

Robogok tovább, a tarvágásnak áldozatul esett jelzéses farönk ott fekszik az út mellett - ellenkezõ irányból hasznos lenne pótolni a jelzést, Nagykovácsi felé haladva nem jelent gondot a hiánya.

Ha Nagykovácsi, akkor irány a Zsíros-hegy, immáron a Z- jelzést követve. A ponton szokás szerint dinnye az ellátmány - jól jön a lédús édes gyümölcs - igaz picit ragad a kezem, de sebaj, majd Solymáron lemosom. A turistaház romjainál újabb futót kell útbaigazítani, picit bele is kocogok, de a térdem jelzi, hogy nem kéne, úgyhogy jobb a békesség alapon inkább csak sétálok lefelé. Aztán eszembe jut, hogy a Tojáson milyen kellemes volt itt fölfelé jönni :-) Jó, hogy most nem esik.

Solymáron a Templom-téren kézmosás, aztán folytatódik a "nemszeretem aszfalt" egy darabig... A Mátyás-dombnál állok meg legközelebb, 11:45, és már csak egy tizes van hátra. Szembõl érkezik egy srác, keresi a Z- jelzést, mondom neki, hogy jó felé ment, csak kissé hiányos a jelzés egy darabon - sikerül is majdnem begyalogolni a bányába - a helyes megoldás ugyanis az, hogy a szántó szélén kell menni, nem pedig a kijárt földúton.

Az erdõbe érve hullámvasutazunk a Z- jelzésen, majd a K-Z- emelkedõje jól megy, lefelé azért kellemesebb volt a Buda Határán túrán :-) Virágos-nyeregig egy szederszakmai megállást beiktatok, sikerül azért édeset is találni az érettnek tûnõ szemek között.

Virágos-nyereg után S-, Újlaki-hegy, pont, vízzel kínálnak - itt is megköszönöm, de nem kérek, hiszen tart a saját készlet még, és nem sok van hátra. Lefelé csak óvatosan, (hiszen holnap Tátralátó, a maga 1500m körüli szintjével) de azért igyekszem, hogy meglegyen a kerek 6 óra - sikerül, 13:45-kor lépek be a célba.

Átveszem a díjazást (oklevél, kitûzõ), majd némi zsíroskenyér elfogyasztása után elindulok haza.


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
engelsfeldTúra éve: 20102010.07.24 14:23:27
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Ma nemcsak a napfényes és szellõs idõjárás remekelt, legnagyobb meglepetésemre remekeltek a rendezõk is: villámgyors rajtoltatás, sokszínnyomásos és zsebkendõnyi itiner, hol gyönyörködésre méltó, hol meditációra ösztönzõ útszakaszok, mosolygós egyes és többes pontõrök, választható Balaton-szelet az elágazásnál, ínycsiklandó dinnyeszeletek a remetei szurdok kijáratában és mindehhez kedves és udvarias túratársak csatlakoztak.


A rövidebbik táv egyetlen nehézségét a Nagy-Hárshegy megmászása okozta, a túra többi része már csak jutalomjáték volt: a célba kisimultan érkeztem. 


Eddig, ha Rákoskert neve elõkerült csupa szép emlék tolult fel bennem: András fiam születése, Sáránd utcai albérletünk, Kollár doktornõ Pesti úti rendelõje és a Kucorgó, ahol sohasem lehetett tudni, hogy a 97-es busz egyenesen megy-e tovább vagy jobbra fordul...Mától a szép emlékek leltára a Rákoskerti Lemaradás Egyesület nevével bõvült.  

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.09.15 15:24:12
megnéz bükkjáró összes beszámolója
2009.07.25. Budai tájakon 15
Táv: 16,12km Menetidõ: 3ó 20p
Kellemes nyári idõ.

Mivel hosszabb nyári túrámra készültem, ezért a legkissebb távra mentem. Ide viszont nehezékekkel megspékelt hátizsákkal. Kb 9-10kg-ot cipeltem végig. Tudom, nem vagyok normális. De ki akartam próbálni, és azért így máshogy terhelõdnek az izmok.
A túrán az indítási ablak végén indultam. Szép nyugodt tempóban daráltam a megszokott utat. Így haladva egyébbként sokkal több idõ volt a nézelõdésre is - az idõ meg pont jó volt erre. A Remete szurdoknál dinnyét adtak - nagyon finom volt. A célban zsíros deszka és üdítõ várt. Végül kellemesen elfáradtam - köszönhetõen a plussz súlynak, ugyanakkor korán hazaértem - köszönhetõen a rövid távnak. :)
 
 
RrBmIrGaMiDTúra éve: 20092009.08.06 11:31:00
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója
Budai tájakon 15

Kiírás szerint:
Táv (térképen): 16.12 km Szint (térképen): 480 m

Saját mérés szerint* (esetleges kitérõkkel, eltévedésekkel):
Táv: 16.42 km Szint: 435 m


Lépések száma:
18842


Több oka is van annak, hogy ezen a hétvégén miért a legrövidebb távot választottuk. Egy hónappal ezelõtti terveimben még a 48-as táv szerepelt, késõbb ebbõl már csak a 32-es lett volna, de a végén a 16-os távnál kötöttünk ki. Elsõdleges oka ennek egy korábbi lábsérülés, melynek köszönhetõen teljesen felborult az addig túratervezet: kezdve azzal, hogy már a Szurdok túrán sem tudtam részt venni. Nem is ragozom tovább, ezen a szombaton - nem kapkodva, kihasználva a késõi indulás lehetõségét - 9:45 körül beneveztünk a 15-ös távra.

Bíztam benne, hogy a Normafa 20-on megismert szervezõi csapat hasonló színvonalú rendezést bonyolít majd le, mint márciusban, és ebben nem kellett csalatkoznunk.

Az itinert sokat nem kellett forgatni (a pecsételéseken kívül), ugyanis - mondanom sem kell - az útvonal már egypár túráról ismerõs volt. (Kb.: akár csukott szemmel is kategória)

Azért megemlítém, hogy az itinerrel minden rendben volt: az összes hasznos, és a teljesítéshez elégséges információ megtalálható benne.

A pontõrök, szervezõk mindenhol nagyon kedvesek voltak (egy embert kivéve: Vörös-pocsolyánál az egyikük hatalmas poénnak találta azt a választ, melyet arra kérdésemre adott, hogy le lehet-e fényképezni a Sport csokikból kirakott irányjelzõket. "Persze, 5000 Ft". Mondanom sem kell, ez a vicces szösszenet senkinek nem jött át!!! Még a pontõr társnak sem. Ezzel még nem is lett volna baj, csak ha valaki egy ócska poént még perceken át továbbragoz, akkor attól a falra tudok mászni. Ez a tipikus "Ülj le, 1-es!!" esete. Hagyjuk is.)

A nagy kedvencek (Hárs-hegy, Fekete-fej) legyõzése után, már sok emelkedés nem volt, így egy könnyed túrázás következett ezután. A Remete-szurdok után dinnye volt a bónusz: nagyon jól esett.

Az idõjárás szempontjából szerencsések voltunk, mert ezen a napon egy pár fokkal hûvösebb volt az idõ, az elõzõ napok forróságaihoz képest.

Célba érés után még néhány szót váltottunk a szervezõkkel, aztán hazaindultunk. Érdekes volt ilyen korai idõben hazaérni egy túráról.

A túra maga nagyon jól esett: egyikünk sem bánta, hogy a rövidebb távot választottuk. Nagyon élveztük ez a szombat délelõttöt. A szervezõknek köszönjük a szervezést!!!!!

Valószínûleg a nyári melegeknek köszönhetõen indultak viszonylag kevesen a túrán. Bár nem kérdeztem rá, de valószínûnek tartom, hogy a 11x-es rajtszámainkból következtetve, ennél már sokkal több nem lehetett az összlétszám, figyelembe véve, hogy a rajtidõ végén indultunk.

Szintmetszet*:

GPSies - Budai tájakon 15
tovább


* A képre kattintva részletes térkép és adatok
 
 
OttorinoTúra éve: 20092009.07.31 10:22:10
megnéz Ottorino összes beszámolója
BUDAI TÁJAKON 50 - TÚRABESZÁMOLÓ 2009.07.25.
Táv: 48,09 km; Szint: 1420 m; Szintidõ: 12 óra.

Tessék, már megint itt vagyok, ahelyett, hogy szelném a habokat Révfülöp és Balatonboglár között. Igen, tavaly is csúszott egy hetet a Balaton-átúszás, és idén is csúszik. Tavaly is ide jöttem helyette, és idén is. Idén egyedül érkezem a Nagyrétre, mert a csapattársam, akivel tavaly teljesítettünk, 100 km-rõl autózott volna ide, de az éjszakai-hajnali zivatar miatt nem bízott az idõjárásban, és nem kockáztatott. Nevezés után viszont találkozom Vilmossal, Ildikóval és Zolival, akikkel együtt rontunk neki a Hárs-hegy oldalának. Lépcsõn mászunk ki a Nagy-rét zöld hullámaiból, és rögtön átkelünk egy mûúton a földes, kis parkolóba. Vilmosék még végigsimítják tekintetükkel a gondviselésre bízott autójukat, aztán hátul, a bokrok vonalánál balra, rátérünk a S kurflira, ami keresztezi a Gyermekvasutat, és belefut a S-ba. No, innen szaggatottabbá válik az anekdotázás, mert a S- tisztességesen emelkedni kezd. A Hárs-hegy platóján jutok annyi levegõhöz, hogy tovább mesélhessem a PÁZMÁNDI TOPORGÓK ÉJSZAKÁJÁN "elszenvedett" élményeket. Utunk megint keresztezi a kisvasutat, majd néhány lépcsõn megtett lépéssel elkezdünk emelkedni a Kis-Hárs-hegy felé. Nem kell felkeresni a kis kilátót, ezért a S- vonalát követve jobbra kanyarodunk egy sziklás síkra. Több rétegben járnak a felhõk felettünk, fúj a szél, de egyáltalán nem kellemetlen, sõt kifejezetten kirándulóidõ van. Pólóban és rövidnadrágban lehet kavarni. Jó hangulatban érkezünk meg egy újabb emelkedõhöz, ami felkanyarog a kilátóig. A Báthory-barlang bejáratánál automatikusan a nyálkás sziklákra lépek és csak a másik oldalon kapok észbe, hogy már megint lekispistáztam a volt csillesínek fölött átvezetõ fahidat. Azért ez a beidegzõdés, mert a hídról felfelé vezetõ út csúszós, dzsuvás, nagy a perecelési veszély. Valamelyik téli túrán itt kötél volt kifeszítve, de még így is volt aki seggre ült. Na, ez az ideológia. Legközelebb (istók vacsi), a hídon megyek és kész. Rövid, kis szerpentinen megyünk föl néhány lépést, kitekintve látszik a Hármas repülõtere. A túra vége felé az Újlaki-hegyrõl nézhetünk majd le rá. Itt még befordulunk, és két fatörzs között átpillantva meglátjuk a Kaán Károly kilátót.

1. ellenõrzõpont, Nagy-Hárs-hegy.

Kicsi szuszi, néhány elõnytelen foto, (Vili jóvoltából) és megyünk lefele a S-on. A durva, köves út most még göröngyösebb az utóbbi idõkben lezúdult víz miatt. Az alján egy hajtûkanyarral rátérünk a P-ra, ügyet sem vetve a Szépjuhásznéra. A MONOTON MARATON ellen megyünk az erdei pihenõig, ahol élesen balra letörik az útvonal. Óriási kövek teszik változatossá a terepet. Lejjebb az egyiket már rég elneveztem magamban maja áldozó oltárnak. Már hallani a Szépjuhászné út forgalmának zaját. Jó látási viszonyok vannak, de én itt mindig f0sok mert a beláthatatlan kanyarba repesztenek az autók, és még a padkára sem lehet lemenni, mert nincs. Szerencsésen megússzuk a százegynéhány méter motorizációt, így a mûút másik oldalától folytatódó turistaúton, szépen rakásolt rönkök sorfala elõtt nyomulhatunk egyre feljebb és feljebb. Az emelkedõ utolsó negyedében többször azt hiszem, hogy már fent vagyunk, de mindig van még feljebb, amíg el nem érjük az öntöttvas kiszögelési pontot.

2. ellenõrzõpont. Fekete-fej.

Óvatosan mozgok, mert van ott egy rohadtul tüskés bokor, ami jó múltkor, egy óvatlan pillanatban kiszakította kedvenc kiskabátom vállát. Vilmosék egy rövidebb távon vannak, nekem nincs vesztegetni való idõm, így lefelé indulok. A Petneházi-réten két ló és egy németjuhász van a karámban. A kutya nagyon néz, de szerencsére benn marad nagyobb barátainál. Jávor Zoli is magányosan rója a murvás utat. Amikor utolérem, a kedvezõ idõjárást dicsérem, õ is helyesel. Elérem a kedvelt kispistázó helyet, ahol át lehet vágni egy mezõn ahelyett, hogy lemennél a flaszterra, majd néhány méter után ismét felkapaszkodnál. Valószínûleg régen ez egy zárt terület lehetett, és a turistautat így tudták elvezetni mellette. Most azonban már kitaposott ösvényen lehet keresztülmenni rajta. Fehér pólókat látok arrafelé eltûnni a kanyarban. Duzzogva, de lemegyek a mûútra. Visszatérve az eredeti szintre, elérkezek a néhai vadkerítéshez. A kerítést és a mászókáját már csak romjaik jelzik. Elhaladok mellettük, és sziklás ösvényen folytatom a Vörös-pocsolyák irányába. Sûrû az oldalsó növényzet, néha el kell hajolni, ki kell térni elõle. Váratlanul Gyõri Péterékbe botlom, azt hiszem, hogy õk adják a pontõrséget, de kiderül, hogy õk is "csak" túráznak.

3. ellenõrzõpont. P-; P+ elág.

Sport szelet kerül a zsebekbe, és továbbmegyünk. A LOWE ALPINE óta történtekrõl beszélgetünk, hamar eljön a P3 leágazás, amin folytatni kell. Nemsokára õk megállnak szerelvényt igazítani, itt elbúcsúzunk. Erdei lankákon hullámvasutazok, amíg ismét egy kerítés-mászóka-csontvázhoz nem érek. Egy rövid, cserjékkel övezett ösvényen megyek ki egy kanyarodó, szekérútra, amin jobbra kell menni. Az ellenkezõ irányú túrákon szokták itt megszívni, mert a szekérútról nehéz betalálni az ösvényre. Nem maradok sokáig a szekérúton, mert az lemegy a Szarvas-árokba. Jobbra letérek egy szélesebb földútra. Nem látom a jelzést, de tudom, hogy erre kell menni. Mostanában ritkíthatták a növényzetet, lehet hogy áldozatul esett néhány jelzés. Az út ismét erdõn át vezet. Egy T elágazásnál balra kell menni. Néhány éve egy nagy elme villanypásztort húzatott itt ki, a turistautat keresztben lezárva. Még táblát is kihelyeztetett; "Ne tedd tönkre!" - felirattal. Persze, majd meghúzom a botkormányt, és átrepülök felette. Szerencsére mára már ez is csak egy rossz emlék. Gyerünk még egy kicsit felfelé, hogy itt legyen a Z3 elágazás. Innen, enyhe balos kezdéssel, jó ideig lefelé megyek. Meredek az agyonmosott, murvás út. Óvatosnak kell lenni, a kövek nagyon láb alatt vannak, és görögnek. A Tarnai-pihenõ még úgy is üdítõ látványt nyújt, hogy nem megyek ki a szélére. Tovább kanyargok lefelé. Egy útvillánál jelzés híján megerõsítõ tábla közli, hogy "4. ellenõrzõpont 200 m." És tényleg:

4. ellenõrzõpont. Z3; S+ elágazás.

Roland a pontõr harmadmagával. Szörpöt és almát kínál. Egy ifjú úr helyezi el a pecsétet az itineren. Amikor leesik három csepp esõ, közli, hogy nekik bizony ott kell helytállniuk, ha esik, ha fúj. Roli rögtön tromfol: - A túrázóknak meg végig kell menniük az úton, ha esik, ha fúj. Szerencsére a három csepp után esett még kettõ, aztán hanyagolt minket a túra hátralevõ részében. A szél viszont fújt, de a túrázók szemszögébõl nézve ez pozitív. A S+on indulok tovább. Ez elõször egy nyiladék jellegû út, aztán késõbb ösvénnyé keskenyedik. Elég egyhangú itt utazni. Közben kapom az SMS-t, hogy vasárnap sem lesz átúszás. Nem baj. Holnapra is megvan a programom; barátokhoz megyek vendégségbe. Egy murvás utat keresztezek. Tavaly azt hittem, hogy ez a további útvonal, de hamar rájöttem, hogy ez egy magánterülethez vezet. A dózer út, amire jobbra rá kell térni, csak ezután jön. A Z+ csak jó pár méterrel beljebb nyer megerõsítést. Jó hosszú, alattomos gumi-emelkedõbe kezdek. Keresgélem, hogy mely részén áll kisebb kövekbõl, de nincs benne rendszer. Nyúlik, nyúlik egészen az Anna vadászházig. Itt kis idõre megint árnyas helyre kerül a vándor, és rátér a Z-ra. Egy szélesebb úton sétálok Nagykovácsi felé. Jobbra kell figyelni, mert stikába lekanyarodik a Z- a széles útról. Lejtõ az erdõ széléig, majd vakító murva majdnem Nagykovácsiig. Nem állok meg, hogy elõkotorjam a napszemüvegem. Be kell menni a településig, a S-ig. Elõbb is van átvágás. Hátra-hátra nézek, de most nem veszek észre kispistázókat. A kõkeresztnél élesen balra fordulok, rá a S-ra. Kátyús úton távolodok Nagykovácsitól, az arra közlekedõ autók csak lépésben tudnak haladni. (Hál' Istennek!) Köldökig jojózik a nyálam, mire megérkezem a várva várt etetõpontra. Nagyon barátságtalan kislány fogad, masnival a hajában. Ugatásával próbál elijeszteni, de én tántoríthatatlan vagyok. Szerencsére a kaját kiállító két hölgy összehasonlíthatatlanul barátságosabb; étellel, itallal kínálnak. Zsíros kenyér hagymával és / vagy csalamádéval, vajas kenyér lekvárral a menü. Elveszek egy zsíros deszkát. Paradicsom- és paprikakarikák díszítik, de pakolok rá még egy-két villányi csalamádét is. Leülök az odakészített kempingszékek egyikére, és nyugodt tempóban pusztítani kezdem a kenyeret. Ásványvízzel öblítek, majd megismétlem a procedúrát. Töltök a flakonomba is egy kis vizet, majd köszönve a frissítést elbúcsúzok. Tovább megyek a S-on Perbál irányába. Jobb kéz felõl hosszan vadkerítés kísér. Emlékezetemben rövidebb volt az út a forgóajtóval kombinált átmászóig, de végül jobbra megpillantom az átkelõt. Természetesen a forgóajtót választom, nagyon jó találmány, fõleg ramaty állapotú mászókák helyett. Eddigi utamhoz képest hegyesszögben jobbra vezet az ösvény, a jelzés K+. Kaptatni kezdek. Nemsokára utolér és elhagy egy srác, aki akkor ért az etetõpontra, amikor én felkászálódtam a folytatáshoz. Egy kanyar után megint elõbukkan; egy pecaszéken ülõ hölggyel beszélget.

5. ellenõrzõpont. Kutya-hegy.

Dél felé jár a digitális kvarcóra mutatója. A pontõr hölgy pulcsiban didereg az õrhelyén. Rólam dõl a víz, a kellemes szellõ nélkül felforrna az agyvizem. Elmeséli, hogy idõnként lemegy a domb aljába, majd visszajön a pontra, hogy meg ne fagyjon. Hát igen, ücsörögni hûvös van a levegõs Kutya-hegyen. A tisztáson álldogáló, magányos fán K-ra vált a jelzés. Elõttem van még a Nagy-Szénás. Mészkövekre festett jelek mutatják az irányt. Ha mindig felfelé mész, biztos, hogy feljutsz a tetejére. Egy panoráma-pillantás erejéig végigpásztázok a Pilistõl a Getéig. Milyen gyorsan be lehet így járni az említett szakaszt. Nem tudom a számat, hányszor jártam már itt, többféle irányból közelítve meg, és hagyva el a Szénást, de ez a szám meglehetõs. Most mégis egy ösvénnyel korábban indulok lefelé, így kimarad az emlékfal. Olyan érzés, mintha elcsentem volna valamit. Dühös vagyok, de nem megyek vissza, le van ejtve. Fenyõfák szegélyezte, durvaköves, agyonmosott úton ereszkedek lefelé. A világos színû kövekrõl visszaverõdve szembe vakít a fény. Kipréselem magam azon a kis résen, ami a sorompó és az infótábla mellett még maradt. Amikor az árnyas részhez érek, utolér rushboy. Elmeséli, hogy legutóbb milyen (tor)túrákon vett részt. A csúcs a 200-as táv, amit még idõjárási viszontagságok is nehezítettek. Már a mondottak hallatára is gágogni kezd a lúdtalpam. (De tényleg valamitõl nagyon fáj a jobb talpam haránt oldali része. Francba!) Nagykovácsinak egy utcájához érkezünk. Ha egyenesen mennénk tovább, akkor nagyot kerülnénk. Tavaly itt el is böktük a K-t. Most azonban balra besuttyanunk egy kicsit az erdõbe. Rövid, árnyas séta után balra csatlakozunk a volt Zsíros-hegyi turistaház felé vezetõ mûúthoz. Egy sorompót megkerülve, már látni az árnyékban parkoló autót, ahol bélyegzésen kívül egy szelet felüdítõ görögdinnyét is adnak.

6. ellenõrzõpont. Zsíros-hegy.

Az árnyasbeli dinnyézés után ismét egyedül zakatolhatok lefelé a Z-on. Ahhoz meredek, hogy fékezés nélkül nekieredj, ezért ez lefelé is fárasztó. Az erdõbõl a rohadt hosszú betonútra érek ki. Messze belátható az út, néhány túrázó kinézetû fazont látok távolabb. A templom elé kanyarodok, majd a Lejtõ kocsma utcájába. Egyedül nincs kedvem kocsmázni, pedig elkelne egy kis ásványi anyag pótlás. Leérek Solymár fõútjára, figyelem a forgalmat, és egy szabad pillanatban, még a zebra elõtt átkelek. Három futó srác, akik az erdõben már elrongyoltak mellettem, most megint ezt teszik. Õk biztos nem mulasztották el pótolni az ásványi anyagot. Egy feszületnél jobbra fordulok be egy utcába, ami földek mellett vezet. Nem tudom mit termeltek, mert már le van vágva. A Szarka vár alatt áll egy kocsi, hátsó ajtaja fel van nyitva.

7. ellenõrzõpont. Mátyás-hegy.

A pontõr ásványvizet, almát kínál. Elveszek két apró szemû almát, az egyiket rögtön rágcsálni kezdem. Nagyon jólesik, jobban oltja a szomjamat, mintha vizet innék. Az út mezõn át vezet, a közelben cross motoros bizgeti a bazgányát. Már rég bevettem magam az erdõbe, mire nagy sokára elhal a bõgetés hangja. Enyhe hullámvasutazás következik, jó sokáig tart. Fura, hogy most nincs sár, nem emlékszem ilyen alkalomra. Egy gesztenyefasor aljában kell jobbra felvágni. Hosszan emelkedek. Elég emberes, de egyenletes tempóban, folyamatosan haladva, pihenés nélkül leküzdhetõ. Egy sarokkõ látszik jobbra. Egy bal kanyarral mindjárt elérek egy platót. Kis csoport futkos jobbra-balra, keresik a Z- jelzést. A ZÖLD 45-ön könnyû volt a helyzet, mert ellenkezõ irányból nem kellett keresgélni a kis ösvényt a bokrok között. Most én is benézek néhány helyre, mire megtalálom az utat. Bent, a fák között már látszik, hogy lebaltázták a turistajelzéseket. Egy lány vissza is futott, inkább ment a kéken. Az üdülõtelkek közé érve már látszik a Z- a villanyoszlopokon. A Virágos-nyeregnél nem látok túrázót, csak elvétve jön arrafelé egy-egy kiránduló család. S-. Ez már az utolsó szakasz. A repülõtér felé baktatok. Érdekes, most nincs egy biciklis sem. Itt úgy szokott lenni, hogy ha az úton megyek, ott jön egy bringás, ha az egy méterrel feljebb levõ ösvényen, akkor ott. Figyelem, hogy nincs e zsongás, mert tavaly egy fánál jól beleszúrt a bokám belsõ oldalába egy vadméh. Közben balra rá kell fordulni egy fölfele tartó köves útra. Egy sövény két oldalán vezet az út. Amikor vége a sövénynek, jobbra be kell menni az erdõbe. További emelkedõ után, amikor kibukkanok az erdõbõl, akkor egy utolsó rugaszkodással fel kell kaptatni egy öntöttvas kiszögelési ponthoz. Ez a

8. ellenõrzõpont. Újlaki-hegy.

A pontõr nincs fedezékben, hagyja, hogy átjárja a friss szellõ. Elkezdek lefelé vergõdni a lekoptatott mészkövek között. Mire a parkolóba érek, már kezd elegem lenni, pedig még csak most jön a bokaszaggató lejtõ. Hosszú évtizedek alatt hagyták lerohadni az ide vezetõ falépcsõt. A motorosok csak segítették az idõ pusztítását. Mostanra csak mutatóba maradt egy pár lépcsõfok. Síelõk eke-pozícióját felvéve araszolok lefelé, fától fáig. Végre a Határ-nyereg. Elmegyek az ismeretlen katona sírja mellett, de még nem fordulok be balra, hanem leülök a néhány méterrel távolabbi pados asztalhoz. Meg kell egyek egy csokit, mert menten összerogyok. Az utolsó falattal a számban megyek az utolsó említésre méltó emelkedõ alá. Feltolom magam. Még kb. két km a Gyermekvasút. Nagy léptekkel sietek lefelé. Hegyezem a jobb fülemet, hogy mikor kezdem hallani a forgalom zaját. Nagyot tülköl egy mozdony. Most már itt vagyok karnyújtásnyira. Átmegyek az ördögárok betonhídján. A lángosos bódé elõtti kék kútnál lemosom az arcomat. Béla bácsi már ott várja a jól megérdemelt lángosát. Át a villamospálya alatt, fel a lépcsõn, a K-n át a vasút alatt, séta a volt Munkásmozgalmi sétányon. Innen már sorjáznak a teljesített sporttársak. Ismerõsöknek gratuláció jár. A Nagyréttõl jobbra itt van már a nevezési iroda sátra, ami most a cél szerepét játssza. Több pontõr is lejött már a tereprõl, Rolandot és az egyik lakomapontos hölgyet látom. Átveszem az ilyenkor átveendõket, és egy szelet dinnyével leroskadok egy kempingszékre. Némi magamhoztérés után levezetésként még elsétálok a villamoshoz. A sétányon a Szoborparkba szállított alkotások helyett most különféle kõzeteket lehet szemügyre venni. Na, majd legközelebb...

Ottorino



 
 
ChakaZuluTúra éve: 20092009.07.27 10:23:09
megnéz ChakaZulu összes beszámolója
Budai Tájakon 50
Ez is egy olyan túra volt, amely megközelíti a szerintem ideális rendezést, ráadásul az idõjárás is kegyes (kánikula- és esõmentes) volt hozzánk. Egyúttal azt is bebizonyította, hogy a jó szervezés elsõsorban nem pénz, hanem empátia és egy kis plusz erõfeszítés kérdése.
Elõször is a reggeli nevezésnél a rendezõk megkérdezték, hogy azonnal indulunk-e, és mire jeleztem, hogy csak pár perc múlva, mert még egyszer áttanulmányoznánk a kézhez kapott itinert, szó nélkül 5 perccel késõbbi indulási idõpontot jegyeztek be, ami éppen elég volt arra, hogy pontosítsuk az útitervet. Apró figyelmesség, köszönet érte.
Jónéhány ellenõrzõponton kaptunk vizet, ami szvsz a nyári teljesítménytúrák legfontosabb eleme. Kizárólag gyalog teljesített túrák esetén az ember a hátán is elvisz akár 4 liter folyadékot is, de ha vegyesen kocogva-gyalogolva megyünk ez már problémásabb, nem is beszélve a futva teljesítõ túra-/sporttársakról. Követendõ példának tartom a szervezõk eljárását: akinek szüksége volt rá, kipótolhatta saját készleteit, akinek pedig nem, azt kár nem érte. Magam 2 liter vizet vittem, és kb. még 1 literhez jutottam a szervezõk jóvoltából. (Plusz a célban fogyasztott adag...) Külön elismerés az Újlaki-hegy pontõrének, aki vélhetõen saját maga szállította fel kannákban a vizet a hegytetõre. Nagyon jól esett, ott már nem számítottam rá. Sokan megírták már: az olcsó csapvíz is megteszi, nincs szükség extra kiadásokra.
A frissítõponton és a célban kapott zsíros (meg egyebes) kenyerek nagyon finomak voltak, de nem maradt el a dinnye sõt a frissen szedett házi alma sem.
Összesítve az ellátás nagyon figyelmes és kielégítõ volt.
Az útvonalra a szervezõk különösebb szalagozást nem ígértek. Elkeverni - helyismeret hiánya miatt - egy-két ponton lehetett volna, nekem szokás szerint sikerült is, de részben saját figyelmetlenségbõl, és végül nem okozott 20-25 percnél nagyobb idõveszteséget. A vége picit több lett, mint 8 óra, a kellemesnél is kicsit jobban elfáradtam (több hét kihagyás után), de a túra nagyon jól esett, még egyszer köszönet a rendezõknek.




 
 
ZETúra éve: 20092009.07.25 19:25:21
megnéz ZE összes beszámolója
Budai Tájakon 30
Hajnalban némi hezitálás után döntöttem a 30-as táv mellett (az 50-es ellenében), így nem kellett rohanni a rajtba, ahonnan 55-ös rajtszámmal, 9:30-kor indultam egy kedves túratárssal (no, ezért is jó, hogy a 30-ra jöttem...). Miután megegyeítünk abban, hogy õ sem akar rohanni, nekivágtunk a bõ 30km-es távnak a sárga körtúra jelzésen. A túra javarészt gyakran járt, ismert jelzéseken halad, a sok jelzésváltásra azért oda kellett figyelni, elkavarni csak egy helyen sikerült... Ne rohanjunk ennyire elõre, mert addig még néhány hegyet meg kellett mászni -- elsõként rögtön a Nagy-Hárs-Hegy volt terítéken (ott meg egy EP), majd S- P- váltást, meg némi aszfaltot követõen a Fekete-fejet kellett a számomra "kevésbé szeretem" irányból leküzdeni. A P- P+ elágazásnál sportszzeletes pont, szépen kirakva csokikbõl az egyes távokra vonatkozó nyilak -- itt a csoki meg némi frissítés belefért, de robogtunk utána tovább (nem, nem akartunk rohanni...).
Nagykovácsiban a Gyopár nevet viselõ, opcionális (fizetõs) frissítõpont :-)) szolgáltatásának igénybevételét követõen vágtunk neki a P-, majd a Z- követésével a Zsíros-hegy meghódításának. Itt a ponton szokás szerint egy szelet dinnye volt az ellátmány (15.98km-nél tartunk, fél egy múlt tíz perccel -- á, mi nem rohanunk).
Innen Z-, majd Solymáron némi aszfaltkoptatás, illetve a Szarkavár alatt újabb pont, víz vagy alma választhatóan. Egy almát elrágcsálok, majd sétálunk tovább. Egy darabig nyílt terepen haladunk, a nap is kisütött, de sebaj, voltunk már melegebb idõben is túrán, no meg ez egy aránylag rövid szakasz, nemsokára be kell térni jobbra az erdõbe. Még itt sem volt gond, mentünk tovább a Z- jelzésen. A K- Z- közös szakaszával ismét egy emelkedõ következik, a Vihar-hegy oldalában kapaszkodunk felfelé.
Miután felértünk, "eltûnik" a Z- jelzés -- pontosabban csak a hûlt és levakart helye van meg, így némi K- beiktatása után megpróbáljuk megkeresni a letérést -- a GPS szerint sikerrel (no, ez a szakasz sem volt bejárva...), aztán jönnek a jelzések helyei a fákon, meg az ismerõsnek tûnõ ösvény, majd zártkertek, Virágos-nyereg. Itt elköszönünk a Z- jelzéstõl, és a S--on folytatjuk az utunkat. Ahol a Gázcsövet jelzõ oszlopra van pingálva a jelzés, ott ha balra tart az ember, az oszlop után nem sokkal jobb oldalon egy fa odvában durva darázsfészek lapul, elõtte 2-9 darázs repkedett az ösvény körül!

Az Újlaki-hegyen ronda szél fogad, meg persze egy pontõr, és két kanna ivóvíz is van, amibõl lehet fogyasztani. Én kihagyom, innen már csak a Vadaskert van elõttünk, persze addig még le kell ereszkedni a Határ-nyeregbe -- megbeszéljük a S- kellemes lejtõjével kapcsolatos élményeinket, majd nekivágunk az utolsó emelkedõnek.
Néhány biciklis szembe, õket elengedjuk, majd lejtõ, Hûvös-völgy, meg némi séta még a Nagy-rét csücskéig... Cél, bélyegzés, oklevél, kitûzõ; pontban délután négy óra... Tényleg nem siettünk :-))

A célba érkezés után zsíroskenyér, hagyma, fölségesen fínom csalamádé fogyasztható, illetve van lekvár meg málnaszörp is. A Z- "hiányát" nem tesszük szóvá -- megteszi más, sajnos jogos a kritika, ha lett volna bejárás, akkor ez kiderül, így viszont többen a K- jelzést választva mentek el a Virágos-nyeregig.

A szolid falatozást követõen visszasétáltunk a parkolóhoz, majd elindultunk haza.

 
 
keepTúra éve: 20092009.07.25 16:44:25
megnéz keep összes beszámolója
Budai tájakon 15
Hát ez kellemes volt, köszönjük.
Laza fél 9-kor indultunk neki, külön az asszony és külön én. Az elején a sík terepen ismerkedtem más túratársakkal, akiket az emelkedõn nem fogtam vissza.
A Nagy-Hárs-hegy nem is volt túl megerõltetõ, ellenben onnan le nem volt olyan mókás, nemrég nagyot estem szikláról, most is óvatosabban járkáltam a kövek között. A Fekete-fej elõtti emelkedõ kicsit lassabban ment már, de meglett. Innen kényelmes tempóban mentem a 3-as EP-hoz, onnan már jobban szedtem a lábam a lejtõkön.
A szurdok most is szép volt, bár nem elõször jártam itt.
A 4. EP-nél egy kicsit megtévesztett az itiner utólagos javítása, nem tudtam, hogy az satírozás vagy micsoda és az utcanevekkel nem voltam tisztában, valamint az ott pontõrködõ hölggyel félreértettük egymást valószínûleg, így az instrukciók alapján egy pár percet a kéken fölfelé sétáltam. Aztán összefutottam a párommal, aki közben feladni kényszerült a sétát és együtt megoldottuk, hogy az nem satír, hanem kék pötty akar lenni :)
Innen már gyorsabb tempóban igyekeztem a cél felé.
Végülis 3ó 40p alatt értem be kitérõkkel ez cirka 4.5-ös átlag, ami nekem nagyonis megfelel.
A célban feltétekkel ellátott zsíros kenyér volt, amit nem kívántam, ellenben elég sokat ittam.
Kellemes túra, jó idõ, köszönjük a rendezést.
 
 
 Túra éve: 2007
gallerka8x8Túra éve: 20072007.09.11 16:31:51
megnéz gallerka8x8 összes beszámolója
Budai tájakon 15


Csütörtökön biztosnak látszott, hogy legalább heten alkotunk csapatot és vágunk neki a túrának. Pénteken Budaörsrõl még két fiú lelkesedett az ötletért, de szombaton, a túra napjának reggelén ért minket még egy az igazi meglepetés: Alma is felvette a sportcipõjét (a kedvünkért, ezt õ mondta így). Tíz! Tízen tûzhetünk tehát a rajthely irányába! Na, annyira azért nem volt egyszerû.

Én autóval, állandó társammal, Zsolt75-tel a kisvárosból a nagyobba, ott Ilja és Roland voltak az újabb beülõk, és úgy tovább a fõvárosba. A II. kerületi Otthonban heten már szintén megreggelizve vártak, tehát nekik is: zsákokat fel! (Alma már korábban felvette sportcipõjét). Egy kevéske tömegközlekedés (Zsolt közben továbbállt, hogy Sanyival a 30 km-en induljon), aztán a Hûvösvölgybõl, már turistajelzésen érkeztünk a Nagyrétre. Nagyszerû idõ volt, kellemes nyári meleg, de nem tûzött a nap, és a jótékonyan védõ felhõk maradtak is fölöttünk egész nap.

A nevezésrõl is sokat beszéltünk az elõzõ napokban. Tetszett a gyerekeknek hogy rajtszámuk és külön, névre szóló útvonal térképük van. Dominik sporttárs már néhány nappal korábban biztosított nekünk némi kedvezményt, ez úton is köszönet érte!

9 óra 10 perckor startoltunk és rögtön kereszteztük a Nagykovácsiba vezetõ mûutat. Két héttel korábban meghódítottuk déli irányból a Nagy-Kopaszt Csergezán-kilátóstul, majd már Nagykovácsiban jött a még bátrabb ötlet, és felszeleltünk a Nagy-Szénásra is négy gyerekkel. Közülük a 10 éves Klári családi programja miatt most nem volt velünk, pedig õ minden korábbi kirándulásra jött, és több hegytetõre és kilátóba vele együtt jutottunk fel. No, majd legközelebb megint itt lesz velünk!.

A Gyermekvasút nyomvonalán is áthaladtunk. Errõl is volt néhány napos közös emlékünk. Kedden Klári, Kitti, Feri, Norbi és én a Hárshegy állomáson szálltunk le a vonatról és bejártuk a túra egy résztávját, mint a profik A Nagy-Hárs-hegy csúcsáig vezetõ, közel két km-es kaptatón csak egyszer ültünk le pihenni, rövid idõre. Felértünk, meglett az elsõ pecsét, és persze a kilátó felsõ szintjén pihentük ki magunkat. Tudtuk hogy ennél magasabbra nem kell ma már kapaszkodnunk. Innen kedden 14 perc alatt értünk Szépjuhásznéig, és azt is tudtuk, hogy onnan a pirosra térve sem lesz még meredek jó negyed órán át. Így kényelmesen haladtunk, nézelõdve, kedélyesen beszélgetve.

A mûút után persze kezdõdött a második nagy feladat: fel a Fekete-fejre! Itt már nagyobb bíztatásra volt szükség, de ehhez a hegymenethez is elég volt egy pihenõ: néhány perces üldögélés egy kidõlt fa törzsén. Közben Alma megfogadta, hogy ezután csak lovon közlekedik a szabad ég alatt. Lelkére kötöttük: azt is sportcipõben tegye. Norbit kolbásszal kecsegtettük, ami a hegytetõn várja – és ez igaz is volt, mert az elemózsiánknak az a része a bátyja hátizsákjában utazott, és Jani hamar felért vele. Szóval két rugaszkodásra elértük a második ellenõrzési pontot is, begyûjtve a pecsétet. Ám enni nem ettünk. A fákkal sûrûn benõtt csúcson már annyi felnõtt pihent, hogy mi tízen egyszerûen nem tudtunk leülni. Ez persze nagy megelégedettséggel töltötte el minket, és emelt fõvel indultunk meg a jól megérdemelt lejtõn.

Hamar egy lovardához értünk. Üdítõ volt a látvány és a hideg vizes csapra is rátaláltunk. A Fekete-fejen elmaradt pihenõt itt megtartottuk. Almát bíztattuk: legyen lókötõ és intézzen nekünk is paripákat, de õ inkább csak etette õket. Beért minket az elõzõ heti túráról nekem már ismerõs család, a velük egy városban lakó Ilját bemutattam nekik. Túl voltunk a táv nehezén, 1 óra 50 perc alatt értünk a rajttól a Fekete-fejre, ráérõsen haladtunk tovább, csak éppen padokat, erdei pihenõt nem találtunk. Sebaj, egy nagy tisztáson letelepedtünk, és felfaltunk minden addig cipelt ehetõt.

A széles mezõrõl a piroson haladtunk tovább, egyre sûrûbbek lettek a bokrok, fák, szépen beértünk egy újabb erdõs részre. A harmadik pontig a kis emelkedõ már meg se kottyant, és a piros+-re térve lefelé haladtunk. Ekkor már szétrázódott a mezõny. Jani és Ilja elléptek tõlünk, mint a többieknél nagyobbak, egyre jobban szaporázták. Kitti és Szabolcs alkotta a második bolyt, én pedig Rolandot kértem meg, hogy diktáljon egy szolidan tempós, a kisebbeknek is jó iramot. Nagyon szép erdei részen értünk le a lakott területig. Innen majd 20 percen át aszfalton kellett lépdelnünk, de ezért a Remete-szurdok bõségesen kárpótlást nyújtott. Kicsit gyorsan haladtunk, lehetett volna még többet gyönyörködni benne, de minden gyerek az öt órás szintidõn belül akart célba érni. A szurdokból kiérve kaptuk meg a negyedik pecsétet. Innen lakott területen haladtunk a célig, az Ördögárok, majd a Zsíroshegyi úton. Rácsodálkoztunk a Kaán-Károly-kilátóra, ami egyszercsak szemben volt velünk, magasan és nagyon messze: Jééé! Onnan jöttünk? És ilyen nagy kört gyalogolva?

Jani és Ilja 10 perc elõnnyel értek célba, de a legkisebbeknek is elég volt négy és fél óra.
A célban gratulációk, kitûzõ (Fekete-fejes) és terülj asztalkám. De ott sem ülhettünk örökké. Felcihelõdtünk, és a Nagyrétrõl kibaktattunk a Hûvösvölgybe, a buszmegállóba. Ezt a 800 métert a kék jelzésen már reggel, idefelé is megtettük, így a 16,1 km-es túra valójában közel 18 km-es távot jelentett alig hat óra alatt. Kései ebéd várt az Otthonban. Nagy volt az egyetértés, tervezgetés, hogy õsszel, de legalábbis a tanév ideje alatt is nekivágnánk egy teljesítménytúrának.

Képek: http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/gallerka8x8
 
 
csibaTúra éve: 20072007.07.29 12:33:47
megnéz csiba összes beszámolója
Budai tájakon 50

Jó pár hete volt már az utolsó ezelõtti túrám, így már bizseregtek eléggé a lábaim a túrát megelõzõ napokon. Mindent összekészítettem elõzõ nap, és csak azon gondolkoztam, hogy mikor menjek ki a rajthoz. Mivel nem akartam túl korán kelni, és bíztam magamban, ezért úgy döntöttem, hogy 9 körül fogok elrajtolni. (8:40 lett)

Az utazás odafelé nem volt annyira érdekes, mint ha korábban indultam volna. Nem voltak már illatos munkások a buszon, sem érdekes mozgáskoordinációval megáldott fiatalok. Ez már csak egy szokványos reggel volt.

Hûvösvölgynél harmadmagammal indultam el a rajt felé. Majd megtörtént a nevezés, ami ügyesen volt megoldva, és irány a Nagy - Hárs - hegyre. Néha a csendet megtörte a gyermekvasút zakatolása, de egy kellemes sétával felértem, ahol meg is kaptam az elsõ pecsétet. Majd rögtön tovább, lefelé Szépjuhászné felé kicsit kocogva, futva. A következõ szakasz egészen a 3. ep-ig nagyon ismerõs volt, régen sokat jártam erre bicajjal, de mintha semmit sem változott volna. Aztán jött számomra az elsõ komolyabb emelkedõ, fel a Fekete - fejig. Egy idõs házaspárt lehagyva felfelé elérve a csúcsot meglett a következõ pecsét is. Ezután egy kellemes hullámvasutazás következett, hol le majd ismét fel. A lovaspálya mellett utolértem két srácot, akikkel együtt mentem egészen a 30 és az 50km-es táv szétválásáig, mivel õk a 30-on voltak. Gyorsan elröppentek a kilométerek a következõ ep-ig, ahol a pecsét mellé egy müzliszeletet is kaptunk. Nagyon jól esett. Majd egy jó 1,5 km múlva szétváltak útjaink. Monoton emelkedõs résszel lassan elérkezett a Z háromszög, ahonnan tényleg csodálatos panoráma nyílt. Mondjuk néhol kicsit gyorsabban sikerült lefelé menni mint ahogy szerettem volna. Majd a 4. ep-nél két pihenõ túrázót is találtam a pontõr mellett, aki vízzel is invitált. De ekkor még visszautasítottam, mert még volt bõven a táskámban. Egy kis irtáson keresztül elhagytam az ellenõrzõ pontot, majd idõvel rátértünk a jó kis murvás útra. Ekkor ijedtem meg egy kicsit elõször látva az eget. Jöttek az esõfelhõnek látszó valamik, és nálam nem volt semmi, ami védett volna az esõ ellen. Végül is sikerült megúszni. Hamarosan felbukkant a nagyon kis hangulatos és rendben tartott Anna vadászház, majd innen a Z jelzésen folytatva utamat tovább rövidesen felbukkantak Nagykovácsi szélsõ házai. A frissítõ pont nagyon jól esett, a választék és a kiszolgálás elsõ osztályú volt. Sokat nem idõztem itt, nem akartam, hogy beálljon a lábam. Talán ezután következett a túrának a legszebb része. Fel a Nagy - Szénásra. Persze elõtte még át kellett jutni a Kutya - hegyen is, ahol gazdagodtunk egy újabb pecséttel. Azt hiszem a Budai - hegységre a legszebb kilátás a Nagy - Szénásról nyílik. Itt elidõztem egy kicsit és átadtam magam a látványnak. Továbbindulva hamarosan leértem a következõ ep-ig, ahol szintén volt meglepetés a pecsét mellé. A kocsi csomagtartója dinnyeszeleteket rejtett. Ezután egy kellemes kis lejtõs úton bekocogtam Solymárra, ahol minden erõmmel a kutakat kerestem. Kis pihenés és kajálás után folytattam utamat fel a Mátyás - hegyre (domb). Majd a pecsét birtokában vissza a Z-re. Ha jók az emlékeim (és jók voltak:) ), akkor itt még lesz egy komoly emelkedõ a Z négyzet elágazásánál. Elérve oda meglepetten láttam, hogy nincs Z négyzet, én nem megy el jobbra fel a Z. Átfestették, és nem is olyan régen. A Z megy tovább egyenesen ott, ahol a Z négyzetnek kéne lennie. Én inkább választottam a régi Z-t, és jobbra fordultam, fel a messze nem olyan könnyû, és nem is annyira rövid emelkedõn. Ahogy láttam a lábnyomokból, nem én voltam az egyetlen, aki erre ment. Rendesen megizzadtam mire felértem, de fent voltam és ez a lényeg. Innen a Virágos - nyeregig egy kellemes út vezetett, ahol találkoztam ismét azzal az idõs bácsival, akivel még a Szurdok 40-en futottam össze a vége felé. Akkor is csodálkoztam rajta, hogy bírja, fõleg mikor láttam, hogy a Hûvösvölgy és a Nagyrét közötti távot kocogva tette meg. Félelmetes.
Szóval jött az Újlaki - hegy. És hú de nagyon jól esett az itt kapott víz. Kicsit gyönyörködtem a tájban és a sok ejtõernyõsben, majd indultam lefelé. Innen az út már nagyon ismerõs volt. Lassan eljött a Határ - nyereg, bár elõtte még egy nem annyira kellemes lejtõn le kellett ereszkedni, de innen már kb 20-30 perc alatt bent voltam Hûvösvölgyön. Itt még meglátogattam egy büfét, majd az utolsó kb 1km Nagyrétig. És 17:00-ra beértem a célba.
Gratuláció a szervezõktõl, oklevél, kitûzõ átadása és gyorsan megcéloztam az étkezõnek kialakított részt. Kis pihenõ után, nem a legkönnyebben folytattam utam vissza Hûvösvölgybe, hazafelé.
Köszönet a szervezõknek a túráért, nagyon jó volt.
 
 
moiwaTúra éve: 20072007.07.29 08:23:42
megnéz moiwa összes beszámolója
Budai tájakon 50

Hosszú idõ után kihagytam egy hétvégét, most tehát kiváncsi voltam, hogy ez a kihagyás mennyiben lesz rám hatással. Másrészt a meteorológia ugye 35 fokokkal riogatott, ami egy közepesen szintes túrán sem a legkellemesebb dolog.
Az egész heti munkahelyi hajtás után nem volt egyszerû dolog kikászálódni reggel az ágyból, de hát menni akartam és direkt koránra beszéltük meg a rajtot J. Zolival és Ebolával. Az ok prózai: ne kelljen a teljes útvonalon izzadnunk, jusson valamennyi a reggeli hûvösbõl is.

Több mint 1 órába telt kiérni Zuglóból Hûvösvölgybe tömegközlekedve, onnét pedig kellemes 7 perces sétával átruccantam a Nagy-rétre, ahol a Nagyrét utca irányába, a rétre leérve nehezen észrevehetõen bújtak meg a Rákoskertiek.

Ott várt már Ebola és Zoli, valamint K. Józsi akivel nemrég az "õrült triplát" csináltuk júniusban. Kellemes sétatempóban indulunk el, szemben a BUÉK 20 útvonalával, irány a Nagy-Hárs-hegy. Fogalmam sincs, idén ez hanyadik látogatásom a fent nevezett hegyen, rengeteg pesti rendezvény érinti. Bemelegítésnek kellemes az emelkedõ, még nem izzadunk túlságosan.

Zoli ahogyan szokott, most is felment a kilátóba. A hegyrõl kellemes lejtmenet Szépjuhászné felé, ahol aztán indulás szembe a Piros 85-tel. Zoli meg is jegyezte, hogy múlt héten már járt itt, igaz akkor már vaskosan sötétben... Jól ismert Hárs-hegyi körút, nemsoká elhaladunk a Monoton maraton köztes ep.jének helyén, ahol anno csanya osztogatta a "2n+1"-es bélyegzõket:)

Elhagyva a Hárs-hegyi körutat jön az idõnként kellemesen görgeteges szakasz, ami szerencsére nem túl hosszú, és rövidesen már az Adyliget-Szépjuhászné mûúton gyalogolunk. A Fekete-fejre való emelkedõ is nagyon ismerõs már, eleinte könnyû, késõbb azonban izzasztóbb a meredekség. Itt egy kicsit már szétszakadozunk. Fent a csúcson a "kályhánál" senki, kicsit továbbmenve azonban egy fa árnyékában találtuk F. Rolit, a pontõrt. Itt Zoli és Ebola nagy traccspartit kezdtek Rolival, amit sajnos nem tudtam végestelen végig tûrni, ezért elváltak útjaink. L. Béla és Marika, valamint K. Józsi már régen elment, így egy jódarabon egymagam bandukoltam tovább.

A Petneházy-rétnél újabb lovas fotó készül, aztán figyelek alaposan, mert a leírás szerint végig a P sáv a követendõ út, szemben pl. a Falasok(k)-kal, ahol a réten legális az átvágás. Ennek ellenére láttam jónéhány leleményes sporttársat, akik most is a Falasok(k)-on érezték magukat... A Vörös-pocsolya felé közeledve nagyon érezni lehetett, hogy mennyire kiszáradt az egész környék, porlik a talaj, sárgára égettek a rétek. Eszembe jutottak az áprilisi fotóim, ahol a burjánzó természet egészen más arcot mutatott akkor, minden zöld és üde volt.

A P/P+ elágazónál lévõ ponton érem utol L. Béláékat, akivel egy rövid beszélgetést folytatok, aztán lépek tovább. Nagyon ismerõs az út, régi emlékek is beugranak. Egy pétervásári futó/gyalogos csapódik hozzám, nem járt még a Budai-hegyekben, van mit mesélnem a környékrõl. A P háromszög emelkedõje továbbra is nagyon kellemes, hosszan de lájtosan visz egyre feljebb és feljebb. A vadvédelmi kerítés létrája tavaly õsszel már nagyon roskatag volt, idén tavasszal meg is adta magát, helyette egy kerítéslyukon kell átmászni.

A P hsz / Z hsz elágazó után az egyik kedvenc szakaszom jön a Tarnai-pihenõn át, egyrészt lejt, másrészt a panoráma is nagyon szép! Itt értük utol K. Józsit, és innét gyakorlatilag a túra végéig hármasban is maradtunk. A beszélgetés révén egyre gyorsabban telt az idõ és teljesen váratlanul el is értük a Z hsz / S+ elágazót, ahol a pontõr citromos vizet illetve sima buggyos vizet kínált. Jómagam nem kértem most még belõle, gondolván hogy onnét az etetõpont már nincs olyan messze.

Ez a S+ teljesen ismeretlen volt számomra, a Budai-hegység tud újat is mutatni:) Nagyjából szintben menõ úton haladtunk, keresztezve néhány szélesebb földutat, míg aztán egy nagyon ismerõs úthoz értünk: igen, ez a híres dózerút, ami innét közvetlenül Nagykovácsiba repít minket. Egyrészt örültünk, hogy tájékozódás-ügyileg most nem kell egy pillanatra sem koncentrálnunk, másrészt viszont Szent Péter nagyon komolyan kezdett befûteni. Az egyenletesen emelkedõ, és jól belátható út viszont pszichikailag is kezdett valamilyen szinten demoralizálni bennünket. Ráadásul egy erdészeti kocsi is elhalad mellettünk, a sofõr megkérdezi, elvihetne-e minket. Mi nem élünk a kínálkozó lehetõséggel, folytatjuk az izzadást a széles, vakítóan fehér murvás úton. Azért az emelkedõ sem tart a végtelenségig, felérünk a platóra és feltûnik szembe a Nagy-Kopasz tömbje a kilátóval a tetején.

Nemsoká az Anna-vadászházhoz érkezünk, innen a Tojás 40 útvonalával szembehaladva közeledtünk Nagykovácsi felé. Bármennyire is kellemes a murvás út, túratársaim számára nem ez legkellemesebb talaj. A Széltörés-erdõ után feltárul a Nagy-Szénás csoport látványa és elég szürke felhõk is gyülekeznek Perbál irányából. Igazából nem is bánnánk nagyon, ha egy szitáló esõ áztatna bennünket.

Elérve a faluban a kõkeresztet balra fordulunk a S sávra, ami a változatosság kedvéért megint murvás. Beleolvasva az itinerbe feltûnik, hogy már csak pár száz méter az etetõpont. Hirtelen nagyon éhes és türelmetlen lettem, és csak "nagy nehezen" érjük el a pontot. Itt a rég látott Madár pecsétel (és csak utánunk indult ki a Kutya-hegyre a pontjára), F. Jani osztja a zsíros kenyeret hagymával, csalamádéval. A legnagyobb élmény a behûtött ásványvíz marad.

Továbbhaladva a murvás úton elértük a szépen rendbehozott létrát, ahol a K+ jobbra elágazik. Ennél egyértelmûbben nem is lehet a jelzéselágazást festeni: a létrán 2 (vagy 3) helyen is jelzéseket tettek fel. A következõ szakasztól egy kicsit tartottam: a Kutya-hegy emelkedõje dögmelegben a nyílt terepen brutális tud lenni, szerencsére fölöttünk tartotta magát a felhõ és annyira nem is éreztük melegnek az idõt.

Könnyû lejtõ következett a K sáv becsatlakozásáig, majd nemsoká már ott is volt a Nagy-Szénás kopár oldalán való kaptató. Ez tényleg rövid de velõs... A kilátás lehetett volna szebb is, de túratársaimnak így is tudtam mutatni a feltáruló hegyekbõl egy párat. Ezután nem árt a tereprutin: a Nagy-Szénásról az emlékfalig vezetõ ösvény mindig a baloldali, helyenként a kövekre is van festve jelzés. Az emlékfaltól széles sétaúton haladtunk a K sávon tovább eleinte nagyon hangulatos fenyvesben. Ezután a házakhoz kiérve egy rövid de görgeteges lejtõ késztetett nagyobb odafigyelésre.

A Zsíros-hegyi mûútra érve már közel éreztük a következõ pontot, ami még a vártnál is közelebb volt, tudniillik autóval a pontõrök a mûút végéig mentek csak ki, nem a túristaház romjáig. Itt nagyon jól esett a dinnye. Annyira érett volt, hogy "jól esett", bizonyos darabjai ugyanis a földön landoltak:) Folyadék- és cukorpótlást követõen hosszú ideig ismét a Tojás 40 útvonalán haladtunk visszafelé a Z sávon.

A Zsíros-hegytõl igen rövid idõ alatt le is gurultunk Solymárra, ahol következett a végtelen városnézés. Józsiék valamilyen nyomóskutat kerestek, de elnézve hogy micsoda paloták és rendbehozott házak vannak Solymáron, nem sok esélyt láttunk, hogy találunk akár egyetlen kutat is. Végül a Lejtõ sörözõ parancsolt megálljt, ahol legurítottunk egy korsó csapolt Kozelt. Ettõl nagyon is rendbejöttünk, és vidáman motiváltan vágtunk neki a hátralévõ csaknem 15 km-nek.

Szigorúan a Z sávot követve 1 utcával feljebb tértünk le a fõútról, mint ahogy a Falasok(k)-on kellett. Innét már látszott a Szarkavár, ahova felmásztunk a következõ pecsétért. A pontõrnek nem volt tolla, így idõt nem tudott írni, de Józsinak segített a memorizálásban ("az Aranybulla után 33 évvel", azaz 12:55). Kiváncsiak voltunk, fogunk-e még erre emlékezni a következõ pontig.

Továbbra is Z sáv, át a prérin, a távolban krosszmotorosok hangját és a felvert por látványát élvezhettük. Nemsoká ismét az erdõben, aztán többnyire szintúton haladtunk párhuzamosan a Kálvária-hegy - Tök-hegy csoport hegyeivel. Itt felvetõdött egy nagy dilemma: a leírás szerint a Z sávot kellene követnünk, viszont a szöveg igazából az egykori útvonalra vonatkozik. Tudniillik a Tök-hegy aljánál át lett festve a jelzés, és az új variáció nem a "híres" éles jobbkanyart követve durván emelkedve közelíti meg a Tök-hegyi nyerget, hanem továbbmegy egyenesen, becsatlakozik az OKT-be és a Guckler Károly úton kényelmesebb (de hosszabb) úton jut el ugyanoda.

Mivel a leírás inkább a régi útvonalnak felelt meg, túratársaimat a régi útvonalra navigáltam, és következett a Tök-hegyi emelkedõ. Na itt aztán végleg megszabadultunk a Kozelbõl felvett folyadéktól:) Jelzés persze sehol, teljesen lefestve az összes. A Tök-hegyi nyeregtõl megint lelkiismereti kérdés volt hogy ki merre halad, a hivatalos út továbbra is Z sáv volt, amely DNY-i irányból mellõzi a Csúcs-hegyet egy szûkebb ösvényen, hétvégi házak közt, majd késõbb köves-murvás úton jut el a Virágos nyeregbe.

Nagyon lehangoló látványt nyújtott a nyeregben a csaknem teljesen sárgára égett fû. Innét a Város peremén és a Sárga 40-rõl már jól ismert S sávon vettük célba az Újlaki-hegyet, szerencsére csak idõnként bújt elõ a Nap a felhõk mögül. Most nem esett annyira kellemesen a hegymászás, mint a fent említett két rendezvényen, na persze ott egészen más volt a klíma...

Az Újlaki-hegyen a pontõrtõl kapunk vizet (desztillált vizes marmonkannából:) ) és gyönyörködünk a vitorlázó reptér és néhány levegõben lévõ sárkányrepülõ látványában. A lábtörõ lejtõt magunk mögött tudva már ott is vagyunk a K körsétával közös szakaszon, ami továbbra is lábtörõ, de szélesebb út. Az Újlaki-hegyi parkoló után megint van valami érdekes, amit mutathatok túratársaimnak: a híres-neves ereszkedés a Határ-nyeregbe. Meg is lepõdnek, hogy ilyen lejtõ van a Budai-hegyekben.

Az utolsó komolyabb emelkedés következik: fel kell mászni a Vadaskerti-hegyre. Útközben MTB-sekkel találkozunk, egyikük megjegyzi, gondolkodott rajta hogy eljön erre a túrára, végül azonban a bicikli mellett döntött. Hó-rukk, és már fent is vagyunk a hegyen, gyakorlatilag innét már csak le kell gurulni Hûvösvölgybe. Avagy... ja igen, akkor még csak a mûútnál leszünk. Rövidesen meg is érkezünk oda, aztán azonban még át kell menni az aluljárón, fel a régi villamosvégállomástól a lépcsõkön a Gyermekvasút felé, majd annak aluljáróján keresztül a reggel már végigjárt úton a Nagy-rét felé. A távvezetéknél csengettek az utolsó szintemelkedésnek is, a kellemes sétaúton becsorgunk a célba.

Marcsiéktól gratulációk az oklevél / kitûzõ mellé, majd "zsírospapa" meg "margarinospapa" vár, ice-tea / szörp és víz kíséretében. A legyek ellen letakarták a megkent kenyereket, valamint éppen csak annyi kenyér állt készen, ami belátható idõn belül elfogy. Nagy pozitívum! A célban még összefutok tanker007-tel, valamint kölcsönösen bemutatkozunk egymásnak zsolt.75-tel.

Nagyon kellemesen esett a túra, jó társaságban, Rákoskerttõl megszokott színvonalú volt a rendezés. Kellemesen elfáradtam, köszönöm a rendezõségnek ezt a napot!
 
 
wainnalahulahafizunTúra éve: 20072007.07.28 21:01:12
megnéz wainnalahulahafizun összes beszámolója
Budai tájakon 30



Mikor Hûvösvölgybõl sétáltam a Nagyrét felé, s épp a Gyerekvasutas Otthon mellett haladtam el, akkor onnét iszonyatos hangerõvel Feró nyolc óra munkáját hallottam. Gondoltam is, hogy itt is (közel) nyolc óra munka következik, hiszen épp annyi a limitidõ.



A rajt diszkréten megbújt a rét fái alatt. Neveztem, de fizetni, azt nem sikerült. Sem nekem, sem a rendezõknek nem tûnt fel. Csak úgy negyedórával késõbb, mikor egy férfi arra kért, hogy epilepsziás barátjához hívjak mentõt. Nos mikor ott álltam a Stop Shop mögött, s azon morfondíroztam, hogy most mi lesz, meghogy kiesek a szintidõbõl, s akkor ugrik a pénzem, jöttem rá, hogy nem is fizettem. Sebaj, a célban pótoltam. Arra is gondoltam, hogy ebbõl rendszert is lehetne csinálni: csak a sikeres teljesítõ fizessen!



Belehúztam. A nagy erõ és lelkesedés csak a Fekete-fejig tartott. Onnan poroszkáltam. A Petneházy-rét sarkán nyomoskút. Nincs nyomója. Leleményes turisták egy botot tûztek oda. Így már megy, mármint azok tudnak vizet vételezni, akik nem úgy esnek a botnak, mint tót az anyjának. Én az utóbbi táborba tartozom, így csak sporttársi segítséggel ment a dolog. A víz viszont piszkosul kellett.



Nagykovácsiban ivójoghuertot és zöld teát vettem, illetve két amatõr indítottam útnak a Nagyszénás felé. A Zsíros-hegyen dinnye, nem zsíros, Istennek hála.



Solymáron már épp arra készültem, hogy a szokott úton, a Béke utcán kispistázom. Zsebre is vágtam az itinert, hogy ne legyek feltünõ. Erre látom, hogy a jelzést átfestették oda. Még két szakaszon zajlott ésszerûsítés. A Csúcs-hegyrew menet átvitték az OKT-re a zöld sávot, illetve a hegyen kihagytak egy veszélyes fordulót. Fõleg a téli túrák váltak így biztonságosabbakká.



A Virágos-nyeregben kipukkadtam. Mellé még a büfé is zárva volt. Szenvedés volt a vége, de sikerült a nyolc óra munkát 7 óra 6 perc alatt teljesíteni. Ez ám a sztahanovizmus!
 
 
kpeterTúra éve: 20072007.07.28 19:00:04
megnéz kpeter összes beszámolója
Budai tájakon 15

Könnyen elérhetõ rajt/cél ellenére viszonylag kevés nevezõ volt, fél 10kor a 98-as mezõny végefelé sikerült nevezni, gyorsan, sorállás nélkül.
Az itiner korrekt, pontos, jól követhetõ, az útvonal végig jelzett túristautakon halad. Az útvonal elejére jutottak a nagyobb emelkedõs szakaszok (Nagy hárs hegy, Fekete fej), a vége felé pedig a lankásabb (Remete szurdok) és aszfaltos gyaloglások (ördög árok - hûvösvöllgy).
A Vörös pocsolyánál müzliszelettel kínáltak bennünket és a célban szörpibõl meg vajas/zsíroskenyérbõl lehetett az energiákat visszapótolni.
Kellemes túra: ajánlom.
 
 
 Túra éve: 2006
piedcatTúra éve: 20062006.08.04 10:32:28
megnéz piedcat összes beszámolója
Budai tájakon 15

Január óta nem futottam túrán. Az edzések is elmaradtak. Május végétõl kezdtem újra kocogni sík terepen, aztán július közepén a bogácsi kiruccanásunkat összekötöttük egy 26 km-es futással a Bükkben. Bár szerintem volt az 28 is, mert többször is sikeresen eltévedtünk, bozótharccal, tehéntrágya-mezõn átgázolással színesítettük a futást. Így a végére kimerültek és büdösek lettünk. :)

Szombat reggel elszüttyögtem az idõt, így nem sikerült hét elõtt kijutni Hüvösvölgybe, pedig kilencre mindenképpen vissza akartam érni, elkerülve a kánikulát. Nevezéskor furcsa volt azt írni a lapra, hogy elõször indulok a túrán, ugyanis annak idején, amikor kezdtem a terepfutást, ezt az útvonalat néztem ki edzésnek, így már számtalanszor lefutottam több verzióban.

7.13-kor csak sikerült elindulnom. Néhány perccel korábban startolt egy futó hölgy, elhatároztam, hogy utolérem, bár az üldözés nem az erõsségem, mint tavaly kiderült. Míg el nem értem a sárgát, meg sem éreztem az emelkedõket. Aztán felfele már sétáltam, és feltûnt elõttem a futó hölgy, akit aztán a kék O keresztezõdése után le is elõztem. A kilátóhoz 27 perc alatt értem fel. A gyalogos-invázió ellenére gyorsan kaptam pecsétet. Lefele begyújtottam a rakétákat. Hiányoltam, hogy Szépjuhásznénál nincs ellenõrzõ pont, ezt a hatalmas kitérõt nagyon könnyen le lehet vágni, és a hangokból ítélve ezt többen meg is tették. :)

Mielõtt lekanyarodtam volna a piroson, mögöttem feltûnt a futó hölgy, tartotta velem a tempót. Lefele a köves úton eszemen száguldásba kezdtem. Néha belementem olyan szituációkba, hogy a végén már becsuktam a szemem, mert nem akartam látni, ahogy kitöröm a bokámat. Ilyen gyorsan szerintem még sosem értem le a Fekete-fej lábához. Aztán az elsõ emelkedõ megfogott. Itt éreztem elõször, hogy nyár van. Ahogy abbahagytam a futást, úgy ömlött rólam a víz, mintha akkor másztam volna ki az uszodából. Kedvenc budai hegyem most nem volt szimpi, pulzusom lassan felkúszott 180-ig. A csúcson örültem a pontnak és a lejtõnek. Bedobtam egy mogyorós csokit, meg néhány kekszet, futás tovább.

A lovarda után jött a második pukli az útban, amit persze sokan levágtak egyenesen a jelöletlen úton. Én ragaszkodtam a megszokott útvonalhoz. A Julianna-majorhoz vezetõ mûútról lefordultam jobbra, és az emelkedõ megint megfogott. A domboldalon visszanéztem a hegyekre, jó volt õket újra látni. Ekkor következett az az alattomos lankás emelkedõ egészen a p+-ig. Nagyon jól ment. Teljesen meglepõdtem magamon. Ahhoz képest, hogy nem vagyok formában, erõlködés nélkül suhantam felfele. A ponton megkaptam a pecsétet, zúzás lefele a p+-en. Az út aljában mobil ellátó pont csokival kínált, de nem kértem. Megelõztem budai-H.G. sporttársat, és befutottam Remeteszõlõsre. A városi-napos-sík útnál már csak a városi-napos-emelkedõs utat utálom jobban. Végre elértem a Remete-szurdokot, mindjárt kellemesebb a klíma. Gyönyörû völgy, remekül futható lankás lejtõ, hûvös levegõ, madarak csicsergése, patak csobogása. Illetve ez utóbbi elmaradt, ugyanis a patak ki volt száradva (!). Ránéztem az órámra, és már akkor tudtam, hogy nagyon jó idõt megyek, magamhoz képest.

A k+ aszfaltján lefutottam Hüvösvölgybe. Az idõm 1:58:16 lett, ami a második legjobb idõm ezen az útvonalon. Nem is rossz. Megkaptam az oklevelet és kitûzõt, kajával, piával kínáltak. Sokan még csak akkor indultak, hiszen még negyed tíz sem volt. Viszont a nap már teljes erõbedobással sütött, ezért már örültem, hogy végeztem. Kellemes volt.

piedcat
 
 
 Túra éve: 2005
efemmTúra éve: 20052005.07.30 20:15:57
megnéz efemm összes beszámolója
Budai Tájakon 15
16.12km/480m
Kellemes, rövid túra volt a Budai Tájakon 15km-es résztávja. Az 50-est eleve kilõttem otthon a meleg miatt, a 30-ason pedig nem tudtam volna annyit kocogni, amennyit szerettem volna, valamint semmi kedvem sem volt Solymártól felmászni a Hármashatárhegyre. Maradt a 15-ös táv, gyaloglós-kocogós stílusban. Az útvonal minden részletét ismertem, hétközben jártam már a Nagy-Hárs-hegyen is.
A rajtot kicsit keresnem kellett, mivel Hûvösvölgybõl a kéken jöttem át, õk pedig a jobb sarkába költöztek. A szembejövõ túrázók igazítottak el.
7:45-kor indultam, ezúttal egyedül, már az elején kocogással, ami a Nagy-Hárs-hegyig gyaloglássá szelidült. Fél óra kellett, hogy feljussak, villámgyors pecsét, rögtön mentem tovább. A kilátót most kihagytam, az elmúlt két hétben kétszer voltam fenn. A panoráma amúgy csodálatos!
A hegyrõl lefelé a sárga sáv - piros sáv útvonalon ment, igazából kicsit több fantáziával lehetett volna kevésbé járt útvonalon is vezetni a túrát szalagozással, ekkor nem lettek volna rövidítõk.
A piros sávon lefelé megálltam szedrezni, egyre inkább érnek, úgyhogy jövök még errefelé hétközben edzeni. :)
A következõ szakasz a Fekete-fejre már ismert volt nemrégi Falasokk túráról. Akkor kicsit jobban ment a kapaszkodás, most melegebb volt. Az ellenõrzõ pont helyén egy nyíl mutatta, hogy arrább találjuk, lent meg is lett az aszfaltútnál.
Itt találkoztam Sancimanóval, barátnõjével és túratársnõjükkel. Köszönöm Sancinak, hogy kisegített két korty vízzel. (A pontõr is szívesen adott volna a sajátjából.)
Elhaladtam a lovak mellett, elég barátságosak voltak, én inkább siettem. Ezután olyan csodát láttam, amit ezen a helyen több éve nem. :) A karámok után, az útelágazásban lévõ nyomóskútból VÍZ folyt. Kar nem volt a kúton, csak jött belõle "magától" a hidegvíz. Ittam, fejem a csap alá - nagyon jól jött a hûsítõ.
Az erdõsávon túljutva, többen ismét a rövidebb utat választották, a kerítés mellett, a hivatalos útvonal azonban a piros sáv volt, ami balra tett egy kitérõt. Ez az egész túra komolyabb nyílt szakasza, de még nem volt elviselhetetlen a meleg.
Harmadik ellenõrzõpont a P- és P+ elágazásánál volt -a Falasokknál ugyanitt-, csokis nápolyi szolgáltatással. Kicsit rosszul jött, mert megenni nem volt kedvem, így kénytelen voltam zsebrevágni, és a túlsúly miatt állandóan el akartam hagyni a rövidnadrágom. :)
Remeteszõlõsön végig a szép nevû Patak sétányon, emlékeztem, hogy van kút félúton. Fej a csap alá ismét, ivás. A település szélén, ez elõbbi csaptõl kb. 300m-re a következõ nyomós kútnál, ugyanez, ugyanígy.
A Remete-szurdok kellemes, hûvös volt, sikerült ismét kocognom, persze könnyû, mivel csaknem végig lejt. A szurdok végén ellenõrzõpont, a pontõr hölgy a szúnyogokkal hadakozott.
Az útvonal a végén kihagyja a máriaremetei templomot -pedig arra szebb az út-, így marad a K+, K- lejtõs aszfalt a végéig. Közben legalább 200m-enként nyomós kút, de csak a legelsõ alá fekszem be, a többit csak méregetem. Sajnos bele-bele kell gyalogolnom a kocogásba, van még edzeni valóm.
A célba 2:21 alatt érek. (A táv és szint szerintem reális.) Zsíroskenyeret nem kérek, csak sót, meg többször is töltök a szörpbõl.
Átvettem az oklevelet és a kitûzõmet, majd levezetésképpen átgyalogoltam Hûvösvölgybe. Kellemes túra volt.
(Volt olyan túrázó, aki akkor jött meg a 30-asról, amikor én, és még indult utána egy 15-ösre. Vannak még sportemberek! :)
efemm.