Túrabeszámolók


Bükk 900-as csúcsai

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2015
qvicTúra éve: 20152016.07.27 15:27:49
megnéz qvic összes beszámolója
Tavaly készített videóm:

 
 
Donjuan1984Túra éve: 20152015.08.19 23:35:31
megnéz Donjuan1984 összes beszámolója

Az elsõ Bükk 900. története 


2015.08.01-jén 4:15-kor ébresztette az óra, ami fájdalmasan korán van, de túra kedvéért hajlandó vagyok megtenni ezt az áldozatot . Társam- aki a 10. sikeres teljesítésére készült - az Árpád hídnál vett fel kicsivel fél hat után és indultunk is Bánkútra. Miutn átvágtunk Miskolcon és felkanyarogtunk a szerpentinen már majdnem fél 9 volt.


A 36. és 37. helyen startoltunk el a síház melletti padoktól és sokakkal ellentétben mi nem a Felsõ- Borovnyákot vettük célba, hanem a Bálvány (956m) csúcsát. Bár a rajtban a fõszervezõ azt mondta hogy az oszlopot valaki ellopta és feltüzelte, a régi még még  ahelyén volt , így bekerült az elsõ lenyomat az igazolólapunkra. 


Innen a Pipis- hegy felé vettük az irányt és a nagy útkeresésben meg is ejtettük a "kötelezõ" elkavarást, ez csaknem fél óránka került, de végül rendben megleltük a 934 magas csúcsot. Két csúcsmászáson voltuk túl ekkor és a startban 14 fokos hõmérséklet is elkezdett emelkedni, szép idõnek néztünk elébe. Persze a fázásról 20 csúcs megmászása esetén még télen sem beszélnénk :)


A Pipis- hegyrõl lefelé menet elõbb egy kis málnást majd az Országos Kék Túra útvonalát kereszteztük, és rögtön neki is vágtunk a Fodor- hegyre vezetõ kaptatónak. Itt csatlakozott hozzánk egy futó túratárs is; elmondása szerint régen volt már erre, ezért kissé elkavarodott. Végül aztán kiderült, hogy olyan csúcsot akart volan meghódítani, ami nem volt része a "programnak" :) Igen csak küzdelmesre sikerült a 934 m magas csúcsig vezetõ útunk; sajnos a korábbi viharok az itteni fákat sem kímélték, nagyon le voltak "gallyasodva". 


A lenyomat megszerzése után leereszkedtünk a csúcsról és kereszteztük a srága + , majd sárga sáv jelzést mielõtt nekivágtunk volna Nagy István Erõsének. Ez a hegy sem véletlenül kaphatta ezta nevet, megdolgoztatta a kis csapatot a 938 méteres csúcs bevétele.


Miután visszatértünk a sárga sáv jelzésre, ezen, illetve a vele kezdetben közös, majd kiváló kék + jelzésen haladtunk tovább a Huta- Bérc (918m) felé. Csak rövid ideig érintettük a sárga + jelzést, inkább nekivágtunk az elnyújtott gerincnek komótosan falva a szintet a csúcsig. Itt rövid technikai szünetet iktattunk be, de a folyadékkal spórolni kellett, ugyanis ezen túra nehézségét nem csak a 20 csúcs megmászása, hanem az is adja, hogy közben a fennsíkon nincs vízvételi lehetõség! Az minden esetre aranyat ért, hogy 2 db izotóniás italt is lefagyasztottam, mert szép lassan olvadtak ki, és addig is jégakiként funkciónáltak a táskámban. 


Eztuán csaknem nyílegyenes úton, amúgy torony iránt közelítettük meg a Kis-Sár Bárcet (925 m) (leánykori nevén- és a táblán is ez szerepel: Mély- Sár Bércet), ahol kisebb tumultus alakult ki acsúcsot jelzõ oszlop körül, mivel kb. egyszerre értünk ide pár résztvevõvel. Itt ismét magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát és búcsút intettünk a korábban hozzánk csatlakozó futó társunktól, aki ekkorra vélte úgy, hogy most már menni fog egyedül is, és ledobja magáról a balansztot - vagyis engem és Marci barátom :)


Hamar odaértünk következõ csúcsunkhoz, a Fekete- Sár- Bérchez (929 m) is, és nem is idõztünk itt a kötelezõ pecsételésnél tovább, máris célba vettük a következõ csúcsot. A leereszkedés után átvágtunk egy tanösvényen, majd az abból kiágazó jelzelen földúton haladtunk pár száz métert, tehát ezúttal nem torony iránt kezdtük meg a kapaszkodást, hanem "cselt" alkalmazva értük elõbb az adótornyot, majd magát, a Kõrös- Bérc 954 m-es csúcsát.


Innen ezalkalommal a kényelmesebb beton utat vettük igénybe a leereszkedéshez és a Fekete- Sár erdész ház elõtt balra forulva értük el a kék + jelzést, mejd errõl jobbra térve ismét a tanösvény jelzését. Ezt a kanyart ugyan le lehet vágni a bekerített területen való átmászással (ejáratnál és kijáratnál létra), de úgy ítéltük meg, hogy sokkal idõigényesebb lett volna, és az energiával is spórolni kellett még. Elhaladtunk 1-2 töbör mellett, majd nekivágtunk a csúcstámadásnak, ami ezúttal ismét nehézkesebbre sikerült a rengeteg ág, gally és egyéb természeti akadály miatt. Végül elértük a Vörös Sár-hegy (952m) csúcsát. 


Ezután ismét torony iránt, a sárga csúcsjelzésen csak átkelve, és a meredek, igen csak köves emelkedõt leküzdve értünk fel a Kukucsó-hegyre (941 m), ahonnan nyílt némi kilátás az Alföldre is. A csúcson nõtt fa lombjának árnyékában költöttük el szendvicsbõl és energia szeletbõl álló ebédünket, megünnepelvén, hogy a felén már túl vagyunk, a 10. pecsét is bekerült az igazolólapra.


A csúcsról leereszkedve elértünk egy a jármûvek által meglehetõsen "elhasznált" erdészeti utat és ezen haladtunk egy darabon mielõtt egy derékszögû kanyart le nem írva célba nem vettük az Ispán- hegy 912 m-es, köves csúcsát. Itt most nem idõztünk csak 1-2 percet, a lombok felett látható szõk panoráma megtekintését követõen folytattuk is tovább a túrát.


A csúcsról a hegy nyergén átkelve egészen 880 m körüli szintre ereszkedtünk le mielõtt nekivágtunk a meglehetõsen szuszogtató emelkedõ leküzdésének, melynek végén a sárga háromszög jelzést értük el. Ezen elindulva elhaladtunk a Bükk-hegyég jelenlegi csúcsa, a Szilvás-kõ (961 m) mellett, hogy végül elérjüka  túra részét képezõ korábbi csúcsot, az Istállóskõt (959 m). Büfé itt sem várt minket csak egy kereszt, így maradt a hátizsák tartalma, pedig innen már nincs messze (3 km) a Szalajka- völgy, amit érdemes megtekinteni, de majd máskor.


Visszatértünk a sárga háromszögre majd egy elágazásban a zöld háromszög jelzésre váltottunk. Utunk beletorkollott a kék + és zöld sáv közös jelzésébe, melyen elõbb jobbra kellett fordulnunk, hogy a bár rövid, de meglepõen meredek úton elérjük a Nagy-Kopaszt (903 m)


Lereszkedve a jelzett útra haladtunk vissza az elõbb elhagyott elágazás felé és ezúttal meg sme álltunk rajta a zöld sáv és a tanösvény találkozásáig. Mi itt egy jelzetlen,de szimpatikus erdészeti utat választottunk, de pár száz méter után kénytelenek voltunk nekivágni a kaptatónak. A Virágos- Sár-hegy (955 m) sem adta könnyen magát, kicsit keresgélni kellett a csúcsot jelzõ, félig kidõlt táblát, de végül siker koronázta erõfeszítésünket. Újabb kajaszünet következett és ezalatt a kb. 20 perc alatt más túratárs nem ért utól bennünket, ami azért volt érdekes, mert az Istállókõnél még mögöttünk voltak, sokkal rövidebb út pedig nem igen volt, de mindegy, biztos tudtak egy trükköt amit mi nem :)


Szívesen élveztük volna még a pihenést az erdõ csendjében, de menni kellett tovább, mivel a maradék hat csúcsról sem kerül be magától a lenyomat a lapra. Így aztán rövid tanácskozás és mérés után javaslatomra úgy döntöttünk, hogy célba vesszük az Õserdõ sarkát, majd egy erdészeti utat, ami elõbb elért egy bekerített területet, majd a Király-út felé fordult. Errõl keleltt a megfelelõ helyen áttérnünk a jobbra kiágazó újabb erdészeti útba, amely egy vadetetõig vezetett, Mi még az etetõ elõtt nekivágtunk a Büszkés- hegy (952 m) páfrányokkal övezett csúcsának, melyet hamarosan el is értünk. 


Rövid tájolás után ereszkedtünk le az OKT jelzése felé melyen az általam nagyon kedvelt Tar-kõ 949 m-es csúcsa volt a következõ áldozat. De ez az áldozat ismét nagyon megérte. Korábban az OKT bükki szakaszának teljesítése során már jártam itt, de alkalmam nyílt egy éjszakai túra sorána napfelkeltét is megnézni innen, de a látvány megunhatatlanul magával ragadó! Itt is pihentünk kicsit és elkészültek a kötelezõ fotók is.Még a pecsételés során született meg a túra favicce, amikro Marci barátom megkérdezte viccesen -miután kértem hogy készítsen egy lenyomatot az én igazolólapomra is-, hogy "Három-kõ?", erre én, "egy is elég" :))


Inne a kék jelzésre visszatérve egészen addig az elágazásig mentünk, ahol a kék balra, mi pedig a zöld háromszög jelzésen jobbra tértünk. Kisvártatva már hátulról csodálhattuk a Tar-követ immáron a Három- kõröl (906 m). Innen is fantasztikus a panoráma, de ezúttal nem idéztünk itt sokat, mentünk is tovább a jól járható erdészeti úton a következõ, 18. csúcsunk felé.


Ez pedig nem volt más mint a Nagy-Kõhát (946 m), melyhez nem egyszerû bejutni, mivel a terület - amin két adótorony is található - kerítéssel van körbevéve és csak egy létrán, valamint az igen csak dús növényzeten keresztül közelíthetõ meg a szinte elrejtett csúcstábla.


Visszatértünk a nemrég elhagyott útra és haladtunk rajta tovább egészen egy elágazásig. Innen kezdtük meg az újabb gallytaposást és küzdelmet az elemekkel, míg végre elértük a kistesó, vagyis a Kis- Kõhát (939 m) adótornyát és mellette a csúcsot jelzõ táblát. Itt számot vetettünk a készleteinkkel és megállapítottuk, hogy jól gazdálkodtunk, elég lesz a végéig a muníció.


Jól járható, kavicsokkal tarkított földúton kezdtük meg az ereszkedést és ezen mentünk egy darabig, amíg el nem értük a zöld sáv jelzését, ahol a kanyarban még mindig megvan a 3 db kõ, a Három-kõ felé vezetõ utat jelzõ táblán :) A keresztezõdésben balra forultunk és töbrök, víznyelõk által uralt mezõk mellett haladtunk el mielõtt több km után elértük a zöld sáv és + találkozását, és az utóbbin folytattuk az utat, immár megkezdve a lassú emelkedést is. Ismét csatlakozott hozzánk az OKT kékje és a Diabáz- víznyelõ barlangot elhagyva meg is érkeztünk Bánkútra. Csak hogy nekünk még hátra volt egy csúcs. A sípálya mellett kaptattunk felfelé mozgosítva az erõtartalékokat és értünk el a focilandára hajazó, NATO lokátor tövében rejtõzõ Felsõ- Borovnyák 945 m-es csúcsát.


Kész, megvan mind a 20!- ömömködtem, de hátra volt még a célegyenes, ami magát a sípályát jelentette. Ennek a végén majdnem sikerült produkálni egy leszúrt fetrenbergert, de még idõben megállítottam a mozdulatot így diadalittasan érkeztünk be a célba 10 óra 45 perc és 34 km megtétele és bõ 1500 m szintkülönbség leküzdését követõen. Marci megkapta a jubileumi 10. teéjesítésért járó kitûzõjét, elfogyasztottk a gyõzelmi vacsoraként szolgáló paprikás krumpli nagy részét - olyan sokat adtak, hogy nem ment mind - majd egy kis emelkedõ jött a kocsiig, ahol rövid tollászkodás után célba vettük Budapestet. A sokkal hosszabbnak tûnõ hazaút során megcsodáltuk az éjszakai Miskolcot is, végül az Árpád- hídnál váltak el útjaink, ahonnan rám még várt egy "hosszú" metrózás hazáig, de büszkén és boldogan aludtam el, mert megcsináltam az elsõ BÜKK 900-am! 


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2011
moiwaTúra éve: 20112011.07.31 19:00:20
megnéz moiwa összes beszámolója


Bükk 900-as csúcsai: „a teljes történet”


Immáron másodszorra készülõdöm neki ennek az egyedi hangulatú tájékozódási túrának. Csõ Gyuri adta az ötletet a logisztikához, amit az elõzõ heti mátrázás során vetett fel. Annyit mondott: „Gyere el Nyíregyig, utána már túl sok dolgod nem lesz”. Pénteken nem tartott sokáig a munkaidõ, ugyanis sietni kellett a vonathoz. Szerencsére csak bõ tízpercnyi járásra volt az állomás, ahonnét a vonat a tényleg IC tempójú pályán elrepített Nyíregyházára. Elcsodálkoztam a felújított vasútállomásán, meg úgy egyáltalán teljesen pozitívan voltak az elsõ benyomásaim a városról.


Gyuri pár perc türelmet kért a telefonban, aztán rövidesen integetett is az állomás elõtt elrobogva a kocsijából, hogy kicsit arrébb parkol majd le. Siettem is a várható parkolási helyéhez, de aztán õ meg abban a hitben élt, hogy gyalog nem lehetek olyan gyors, így aztán sikeresen elkerültük egymást. Na azért ez a kergetõzés nem tartott túl sokáig: cuccok a kocsi hátuljába be, aztán irány a Tiszán innen! Közben láttuk egy csúnya baleset utómunkálatait (szépen felharmonikázódott kiskocsi egy ütközés folytán), és szép gyorsan el is hagytuk a várost.


Nem telt el sok idõ, már integetett nekünk a Tokaji-hegy, amit aztán közvetlen közelrõl is „megsimogattunk”. Kicsit nosztalgiázgattunk a Bortúrák kapcsán, megvizuáltuk a Tisza-Bodrog összefolyást… túl sokat nem kell várni, mert szeptemberben újból itt a lehetõség a Bortúrázásra. Bodrogkeresztúrnál ugyanezen túra ellenõrzõpontja közelében robogtunk el, majd a 37-es úton haladtunk egy keveset, hogy aztán a Dél-Zemplén számomra ismeretlen útjain kanyarogjunk. Gyuri mesélt mindenfélét az itteni kalandjairól, borozásokról. Egyet bizton lehet állítani: tereprutin és tájoló nélkül a Zemplén legyõzheti az embert ;-)


Egyre beljebb kerültünk a hegyek közé, majd egy jobbossal igen gyenge minõségû aszfaltúton gurultunk felfelé. Gyuri mesélte, hogy errefelé már a legtöbb házat megvették debreceniek, nyíregyháziak, sõt külföldiek is. „Simának 11 állandó lakosa van” – mondja.  A házak számából persze úgy tûnik, mintha legalább 1 nullát utána lehetne írni. Kisvártatva már 600-as hegyek látszottak, a felhõk pedig egyre alacsonyabban úsztak.


Baskó – végállomás. Zsákfalu, csomó szép felújított házzal. Egyikük lesz az éjszakai rezidencia. Gyurit várta a komornyikja, majd egy kis sörmelléki eszmecsere után sort kerített a fûnyírásra, miközben én már a térképet nézegettem és a csúcsok közötti átkötés lehetõségeit mérlegeltem. Amint Gyuri végzett a munkával, egyeztettük az útvonaltervet és hamar közös nevezõre jutottunk. A 3 évvel ezelõtt általam abszolvált (egyébként a rendezõség által is javasolt) csúcssorrenden pár helyen változtattunk, mint utólag kiderült, elõnyös módon. Gyuri ismerte az elsõ 5 valamint az utolsó 5 csúcsot, a többi esetén bízott az én rutinomban is. A híradóból értesültünk egy szép magyar úszósikerrõl, majd rövidke beszélgetés után már intenzíven ásítottnk már, így 9-kor lámpaoltást tartottunk.


Kora reggel ébresztõ, kinézve az ablakon nem szívderítõ a látvány: esik az esõ. Reménykedtünk benne, hogy alábbhagy majd rövidesen. Gyors reggeli, pakolás, aztán kocsiba pattantunk. Onnét Bánkút még elég messzi volt. Tekergés a Zemplén számomra ismeretlen útjain, integetés jobbra Boldogkõ várának, majd Abaúj térség alaposabb megismerése következett egyre sötétebb és alacsonyabb szálló fellegek társaságában. Szerencs elõtt förtelmes nagy zuhé kerekedett, az életkedvünk is kezdett elmenni, arra gondolván, hogy ha ez vár ránk a túra során is… „Hát komám, ha ezt kapjuk Bánkúton is, el nem indulok” – mondta Gyuri.


A Takta vidéken már száraz az aszfalt, Miskolcon sincs víz, de párás, nyálkás a levegõ. Gyuri iszonyatos szomjas lévén beugrott folyadékpótlásért. A két liter teát rövid idõ alatt benyakalta. A diósgyõri villamospálya-felújítás kicsit belassítja a menetet, de amúgy sem gondoltuk, hogy túl hamar fel tudnánk érni a Fennsíkra. Felfele tekeregvén sok emlék jön elõ, az egyre csodásabb erdõt elnézvén. Szentlélek magasságában ismét leszállt a felhõ közénk és csúnyán szitálni kezdett. Bánkúton a síházig gurult a járgány, amibõl kiszállva észlelhettük, hogy bizony szitál itt rendesen, és meglehetõsen kicsi a látótávolság.


A  nevezési asztalnál sok-sok ismerõs, nemrég érkezett qvic, jámborral és nagyondinnyével, valamint a nyírségi nagycsapat Attilával kiegészülve. A rövid szerelvényigazítás kicsit hosszabbra nyúlt, így rajtidõ-módosítást kérelmeztünk. Még el sem indultunk, mikor feltûnt egy „OKT 50 vándorlás” logóval ellátott autó, valamint egy szép molinó is. Gyuri fotót kért. Oké, semmi gond!


Na de aztán most már nincs tovább: go! Na oké, de merre? Ja, a Borovnyákra a sípályán. A felhõben alig látszott ki a pálya alja. A felhõ párája gyorsan hûtött, a vizes fûben trappolva pedig alapos cipõmosás is lett a jutalmunk. A nem kisszögû emelkedõn gyepsí-pálya elemeit véltük felfedezni, na rögtön eszünkbe is jutott a 4x56 Magas-hegy mászása… Érdekes módon könnyen ment ez az emelkedõ, hamar elértük a betonutat. Közben találkoztunk a szembe közlekedõ jámbor/nagyondinnye expresszel. Borovnyák csúcsára valamiért a betonon akartam menni, Gyuri még idõben balra korrigált a faoszlopig. 9 perc se kellett és már kenhettük is az elsõ fémbélyegzõt.


Innét a sípályának csak kb. a feléig ereszkedtünk vissza, majd egy sokkal enyhébb lejtéssel jutottunk el a Bánkúti felsõ parkolóhoz, ahol a Z+-re váltva mentünk „Bálványt imádni”. Az avarral dúsított kövek meglehetõsen csúszóssá váltak, nem ártott az óvatosság. Talán a hûvös tette, mindenesetre ez a mászás is játszi könnyedséggel ment. 25 perc menetidõvel már a kilátó aljában lévõ fémstempire kentük a festéket. „Irány a Csurgói erdészház!” Oké, értettem. Jaa, de hogy ilyen meredeken, a csúszós köveken? Gyuri elõresiet, én inkább gyökkettõvel, testi épségemet szem elõtt tartva követem. A sípályára érve bele-belekocogva utolértem Gyurit, illetve jámborékat, akiket ezúttal hátulról elõztünk.


Csurgó felõl Gyuri mindig is toronyiránt mászott fel a Pipis-hegyre. Mi sem pipiskedtünk, hanem tökön-paszulyon át nyomás balra fel! Magas aljnövényzet, csalán, kidõlt fák, nem probléma. A hegy jó irányban van. A sûrû erdõben Gyuri látszólag eltûnt, pedig csak annyival volt elõttem, hogy már épp nem láttam. Elértünk a Pipis meredekjét, a gerincmászáshoz némi jobbost kellett venni. Kidõlt fák, csalán… ennek ellenére pár perc és megvan a csúcs! Innét irányban tovább lefelé, néhol út sincs, vagy legalábbis úgy tûnik.


Kisvártatva egy nyeregféleséghez értünk, átbuktunk az OKT széles útján, majd a változatosság kedvéért toronyiránt egyenesen fel, ez már ugyanis a Fodor-hegy! Az eleje a mászásnak kellemes, az aljnövényzet ritkás, aztán a vége a más szokásos koreográfia: nagyobb dõlésszög, csalán és az elengedhetetlen kidõlt fák. Gyuri ismét csak elõttem vágtat, majd jelez is, hogy „Komám, itt a negyedik pecsét!” Valóban, ott trónol a termeszvár szomszédságában. Még 1 óra sem telt el a rajt óta…


Ennek hevében gyors ereszkedésbe kezdtünk, azaz kezdtünk volna, mert Gyuri rosszul lépett. Gyorsan korrigált a nem egyszerû hegyoldalon. Valami vadcsapás-félén csörtettünk, közben Attilának köszöntünk szembe, majd István hangja hallatszott. Neki Gyuri üzent valamit távkiabálással. A következõ hegy a „kis Erõs Pista” – azaz „kispista erõse”. Ehhez elõbb elértük a S sáv murvás útját, keresztezve elõbb egy rövidke fenyvessávot. A hegy tõlünk már jobbra volt, így aztán hátulról támadtuk be. Tehát toronyiránt fel, szépen komótosan. Balra egyre mélyebb leszakadás tátongott alattunk (Ablakos-kõ völgy), mi továbbra is csak felfelé. A csúcs pontos helyét kevéske keresgéléssel találtuk meg, két ellenkezõ irányban haladó túratárs segítõ instrukcióit is figyelembe véve.


Nagy István erõsét Gyuri betonbiztos tereprutinja alapján hagytuk el, számomra elsõre furcsának vélt irányban. Persze az élet Gyurit igazolta. Ehhez azonban elõbb ismét meg kellett mosdatni a bakancsot, majd egy balossal egy völgyféleségben megközelítettünk egy barlangot. Ezt követõen jött egy újabb toronyiránt mászás, a Huta-bércre. Emlékeimben ez a hegy úgy szerepelt, mint egy hosszú-hosszú gerinc, aminek szinte a legvégén van az oszlop… Most gyakorlatilag a túloldaláról támadtuk, és hittünk benne, hogy amint felérünk, nem leszünk túl messze a csúcstól. Ez a teória szinte be is jött, a gerincen 1-2 percet kellett csak jobbra térnünk és rá is került a hatodik plecsni a lapra.


Ez volt az a hely, ahonnét Gyuri bízott az én emlékezõkémben. A kalandfaktort növelve mi semmilyen GPS-t, tájolót és hasonló segédeszközöket nem vettünk igénybe, egyedül a térkép illetve az emlékeink, amire hagyatkoztunk. A Huta-bérc gerincének irányát meghatározva, egyértelmû volt, hogy erre merõlegesen kell leereszkedni a Kis-sár-bércnek. Elméletünket az is megerõsítette, hogy emberi lábnyomokat véltünk felfedezni az általunk bejárni vélt csapáson. Keresztezve a K+ jelzést, ezen lábnyomok folytatódtak felfelé, természetesen mi is erre terveztük a haladást.


Felérvén a gerincre, ismételten találkoztunk Attilával, Istvánnal és a nagy csapatukkal. Gondolom poénból, megemlítésre került az útvonalkövetés fontossága… (egy tájékozódási túrán?). Szûkké váló ösvényen áthaladtunk egy kis réten, ahol is a növényeket „barokk kastélykerteket megszégyenítõ módon” rágták le az állatok. Pár pillanat és ott is voltunk a Kis-sár-bérc oszlopánál.


Picikét visszamásztunk eddig járt utunkon, hogy valamelyest könnyebben járható terepen induljon meg a toronyiránt lefelé mászás balra. Egy nyerget elérve újabb iránymenet következett, pillanatok alatt a Fekete-sár-bérc csúcsára jutottunk. Belõttük az Olasz-kapu irányát, és ismételt tökön-paszulyon való csörtetés vette kezdetét. Az avarral borított nedves kövek helyenként nem vicceltek. Olasz-kapu elõtt újból összefutottunk Attiláékkal, ráadásul nem is utoljára! Az õ csapatuk és mi is toronyiránt gondoltuk bevenni Kõrös-bércet, õk egy kicsit jobbról támadva a hegyet, mi viszont tökegyenesen. Nagyjából egyszerre sikerült feljutni a csúcsra, ahol nem is idõztünk túl sokáig, mert a csúcsoszlopnál mindkét társaság nem is fért volna el teljes létszámban.


István adott ötletet a betonúthoz való ideális ereszkedési irányhoz. Gyurinak ez nem tetszett túlságosan, a bõséges csalánpopulációt elnézve. Folyton ki-kitekintgettünk balra, hiszen le kellett térni a K+ jelzésrõl egy töbör után, hogy az ideális kis ösvénykét megtaláljuk. Szerencsére meg is lett a frissen kijárt út (bizonyára qvic nyomait sikerült meglelni) és megindultunk felfelé a Vörös-sár-hegyre. Valamiért sokkal meredekebbre emlékeztem, így teljes meglepetéssel ért, hogy olyan hamar fel sikerült érni a csúcsra.


Ez a hegycsúcs meglehetõsen trükkös: ha az ember körüljárja a csúcsoszlopot, majd körbetekint, elsõ pillantásra fogalma sem lehet róla, hogy melyik irányból jött is fel. Mi Gyurival ezt a hibát sikerült elkövessük. Kínunkban röhögtünk magunkon, megpróbáltuk minden irányból lemenni egy picit és „rekonstruálni” a felmenetelünk végét, de valamiért nem volt sehonnan se ismerõs a dolog. Bõ 10 perccel késõbb megjöttek Attiláék, és a csapatból István volt az, aki teljes magabiztossággal mutatta, hogy Kukucsó felé melyik az optimális ereszkedési irány. Mi sem kellett több, zúztunk lefelé, szerencsére a hegyoldal lábbarátnak bizonyult, nem csúszott, nem volt köves se.


A lokális minimumot elérve füves cipõmosás és rövid csalánkúra jutott osztályrészül, majd pici emelkedéssel a S3 széles útját kereszteztük. Innét gondoltunk egy iránymenetet felfelé, de a gondolatainkat (valószínû qvic) már megelõzte és egy jól kijárt ösvényke jelezte a követendõnek vélt irányt. Eleinte csak combosan meredek, késõbb azonban kõrõl kõre lépkedõs „út” várt ránk. Felfelé szerencsére nem okozott gondot a csúszósság, az azonban igen, hogy tökig benne voltunk a felhõben és a hideg átjárta testünk minden porcikáját. A látótávolság sem volt túlságosan nagy.


Normál körülmények között a Kukucsó-hegy csúcsáról nagyon szép lenne a kilátás, azonban az esõ és a hideg miatt a pecsételésen túl nem láttuk okát a tovább idõzésnek. Azonnal tovább indultunk. Kisebb bizonytalanságban voltunk a belõtt irányunk helyességét illetõen. Eleinte a gerincen másztunk lefelé a csúszós köveken, majd kicsit attól balra folytattuk. Feltûnt a közelben a Gyuri által megénekelt szélesebb szekérút-féleség, amirõl azt hittük, hogy helyes. Nem tévedtünk. Ahol egy icipicit emelkedni látszott ez az út, ott már jobbra ott tornyosult az Ispán-hegy. Nem mentünk el a nyeregpontig, hanem szépen iránymenetben felcaplattunk. Hát ez sem egy lapos hupli. A vége pedig ugye meglehetõsen megszórt, mármint kõvel.


Az esõ nem hagyott alább, így a stemplizés után azonnal tovább folytattuk utunkat, egytucat pecséttel a lapunkon. Az ereszkedés fokozott óvatosságot igényelt, néhol többször is meggondoltam, hova is lépek. A valódi nyeregponthoz mentünk le, ahol egyértelmû volt, hogy a legjobb a toronyiránt haladás: irány tehát elõre föl! A kíméletesség érdekében nem teljesen felfelé vettem az irányt, hanem némiképp jobbossal kombinálva. Ezzel a tüdõnket is kíméltem az egyre jobban szakadó esõben, másrészt a táv is rövidült. Az oldalazós módszerrel a vártnál késõbb (de még jó helyen) jutottunk a S3 jelzésre, ami viszont már közvetlenül felvitt a Bükk csúcsára, az Istállóskõre. Valamiért ebbõl az irányból sokkal jobban szeretünk rá felmászni, mint a Szalajka-völgy felõl…


Az esõ és pára nem engedett a negyvennyolcból, így csupán egy gyors ivást engedélyeztem magamnak, és usgyi tovább! Már csak amiatt is, hiszen a következõ csúcsig szinte csak lefelé kell menni. Ráadásul turistajelzésen! Z3, Z kombinációval értünk el egy rétszerûséghez, ahol a legalkalmasabb volt a csúcstámadásra. És tényleg, ebbõl az irányból a Nagy-Kopasz csak egy apró dombocska. Bár a toronyiránt mászás kellõs közepén nem feltétlenül ezt gondoltuk. 14 csúcs és még bõven 4 órán belül. Hihetetlen. Ha ennyire jól megy, toljuk neki.


Ismét fura irányból akartam visszamenni a Z jelzésig, de Gyuri idõben szólt. A régebbi térképeken a Z sávnak létezett egy átkötése, ami egyenesen a Virágos-sár-hegy alá vitt, ezt azonban azóta megszüntették. Sebaj, menjünk akkor a Z/K+ elágazásig! Közben egyik pillanatról a másikra kimásztunk a felhõbõl, hirtelen megnõtt a látótávolság, mint a mesében. Az ominózus táblás elágazásnál iránymenetben támadjuk a Virágos-sár-hegy elõhegyét, jól járt (qvic által simára taposott) ösvényen. Emlékeztünk mindketten, hogy a hegy teteje csalános, készültünk is a kiképzésre. Lehet hogy a csalánok megunták a banánt, mert egészen kezelhetõ mennyiségben találtunk csak belõlük.  Az elõhegy után nemsokkal ott virított a valódi hegycsúcson az oszlop. 4:20 és 15 csúcs. Ez gyanúsan jó…


Már korábban jeleztem Gyurinak, hogy a Tar-kõre való átkötés számomra a túra Achilles-pontja. Három éve ugyanis egy tájfutó volt a csapatban, õ navigált, mi szinte csak követtük. És pont ezen a szakaszon volt, hogy én totál rábíztam magam, túl sok emlékem innét nem maradt. Megkezdtük az ereszkedést a csúcsról. Az oszloptól balkanyar, majd rögtön egy jobbos. A völgyben leérve egy oldalazó útig, majd enyhén jobbra toronyiránt lefelé. Majd ezek után is inkább jobbozva lefelé. Szinte megkerültük a hegyet, majd balra javasoltam kanyarodni.


El is értünk rétféleséget, és annak végét, amirõl tisztán emlékeztem, hogy mi bizony 3 éve garantáltunk jártunk itt. Térképet is elõvettük, be is lõttük a helyet. Ha egyenesen továbbmegyünk a látszólag áthatolhatatlan erdõn, talán a Büszkés-hegyen lyukadunk ki. Egy útvillához érkeztünk, ami ugyancsak ismerõs volt korábbról. Na itt indult el a móka: valamiért az volt az érzésem, hogy nekünk balra kell térnünk. Itthon a fotelbõl rekonstruálva a dolgokat, egyértelmû, hogy ez a legrosszabb opció volt… Ha jobbra térünk, szinte a Keskeny-rét aljához jutunk. Elvileg lett volna ebben az útvillában méginkább jobbra egy emelkedõ ösvény, az lett volna az ideális… na majd jövõre!


Szóval valószínû az agyi fáradtság miatt a legrosszabb opciónál maradtunk, és mentünk szépen a „Kõrösbérci úton”. Nem volt ismerõs, de ha már egyszer bevállaltuk, legyen! Túl rövidnek nem volt mondható, de egyszer hirtelenjében beletorkollott az Olasz-kapuhoz vezetõ betonútba. Akkor még nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy ott vagyunk, de párszáz métert gyalogolva megvilágosodtam. Sebaj, ezt dobta ki a gép mára. Távban szépen hozzápakoltunk, de legalább tudtuk pontosan, merre járunk, ezáltal igazi ttúrás tempóval tudtunk repeszteni… vissza a Tar-kõig. Érintve Zsidó-rétet, Keskeny-rétet és a Büszkés-hegy alját.


Talán dacból is, de kegyetlenül beindultam, bele is kocogtam. A tempóból csak Gézáékkal való váratlan találkozás tudott visszavenni. Õk ellenkezõ irányban teljesítették a túrát. Tar-kõnél Gyurira való várás közben magamhoz vettem a bekészített egyéni szolgáltatások egy részét, valamint apasztottam vízkészleteimet is. Gyurinak a bélyegzésen kívül nem voltak más tervei a csúcson, én viszont úgy gondolom, Tar-kõ nem telhet el a panoráma megtekintése nélkül. Így aztán gyorsan lerobogtam a felszálló párában úszó hegyek látványának megörökítése céljából.


Idõben így is kiválóan álltunk, de most már bennünk volt, hogy menjünk, ahogy a csövön kifér! Büszkés-hegy letérõje az OKT jobbosánál egyértelmû volt (itt ismét szembetalálkoztunk Attiláékkal, ma utoljára), a csúcsoszlopot is könnyen megleltük, mert a felhõ annyira nem blokkolta a láthatóságát. Visszarongyoltunk az OKT-re, majd a K/Z3 elágazásnál Három-kõ felé trappoltunk. Gyuri a csúcsoszlop felé vette az irányt, én azonban visszanéztem egy fotó erejéig, a Tar-kõ innét mindig impozáns!


Gyuri javasolt egy utat Nagy-kõ-hát felé, én viszont biztos voltam benne, hogy a Z3-rõl további ereszkedéssel megtaláljuk a murvás úthoz való átkötést. Õrült tempóban ereszkedtünk, és gyanús volt, hogy nincs meg az a letérõ. Közöltem is szegény Gyurival a nem örömteli hírt, de nem tétlenkedtünk, azonnal balra csörtettünk, amíg el nem értük a széles utat, ami nem volt más, mint a két Kõ-hát közti átkötõ út. Mehettünk tehát vissza a Nagy-kõ-hátra. Elõbb a nyeregbe, majd fel a kerítéshez, ezután pedig a cipõápoló aljnövényzetes, végetérni nem akaró ösvényen. Egyszer minden rossznak vége szakad, meglett a csúcskõ.


Gyuri mesélte, hogy amikor túrázni kezdett, ezt a hegyet is csodás bükkerdõ borította. Abban biztos könnyebb volna a haladás. Mehettünk vissza, a kerítésig a magas fûfélék közt, majd a szekérúton a nyereghez. Gyuri emlékezett, hogy a szálerdõben át lehetne vágni, és közvetlenül a toronynál lyukadnánk ki. Valamiért nem találta meg ezt a letérõt, de aztán egy ösvénynek tûnõ vadcsapáson mégis megindultunk jobbra. Vékonytörzsû fák közt bújócskázva teljesen véletlenül (vagy céltudatosan?) pontosan a toronynál, azaz a csúcsoszlopnál találtuk magunkat. Megvan az utolsó pecsét, alig több mint 7 óra menetidõvel.


Gyuri felvetette, hogy nagyon örülne, ha a teljes menetidõnk 7-essel kezdõdne. Ez nekem is ínyemre volt, így azon munkálkodtunk, hogy a lehetõ legegyszerûbb módon kilyukadjunk a betonúton. Eleinte adta is magát az út, de aztán a térképeken jelölt széles szekérút „elfelejtett létezni”. Szó szerint fától fáig másztunk, gyakran az irányt sem követve. Ennek eredményeképpen a becélzott helytõl jelentõsen arrébb, a Nagy-mezõi elágazástól is lejjebb bukkantunk ki a betonon. Idõben még jó álltunk. A csuromvizes bakancsom elkezdett külön életet élni, meg kellett álljak szerelvényt igazítani. Eközben hagytam Gyurit, hadd menjen. A betonon gyorsgyalogolva, belekocogva aztán sikerült ismételten megközelítenem õt.


Kérdezgette többször is, mennyi van még a 7-essel kezdõdõ idõbõl. A hátralévõ távot csak saccolni tudtam. Habár Tar-kõnél elállt átmenetileg az esõ és azóta átmeneti „nyugalom uralkodott”, a vizes térképemet nem akartam többször kiteríteni, no meg hát ez is idõveszteség lett volna. Gyuri nagy örömmel nyugtázta az OKT elérését (ahol ugye a betonútról lekanyarodik Bánkút felé a murvás útra térve). Teljes nyugalommal kispistáztunk, végig a murván maradva. Kemény tempót diktáltunk. A lokális maximumot elérve örömmel vettem tudomásul, hogy túl sok már nem lehet vissza.


Egyszer csak kereszteztük önmagunkat: a Fodor-hegyre toronyiránt mászás vonalát. Jé, egy bükki irányjelzõ tábla! Mi van rá kiírva? Bánkút 1,5 km! Hát ez tök jó! Az idõjárás nem díjazza örömünket, az esõ ismét rákezd. Most kellett egy kicsit vigyázni, mert ez a rész meglehetõsen „jelzéskakofóniás”, mindenfelé elágaznak utacskák. Az egyiket szépen ”megettük”, bár elvileg mehetnénk Csurgó felé is.. de mi nem akartunk. Közben elmélkedünk, hogy hányadik beérkezõk leszünk. Én azt saccoltam, hogy tizedik körül. Gyuri szerint tíznél kevesebben érhettek be elõttünk…


A nagy kedvenc „mesefenyvesen” áthaladva már ott is a Csalánosi parkoló letérõje. Hát már csak a „nemszeretem” emelkedõ volna az ÉMÁSZ üdülõig? Idõben nagyon jók vagyunk… És aztán a végén lekocogtunk a síházhoz, ahol egy „élõ irányjelzõ” mutatja, hogy merre is a cél: beérünk az asztalhoz, ahol a rendezõi papírok ott állnak, de rendezõ nincs.. azaz hogy van, csak kicsivel arrébb. Mondják is a célidõt, sietnek vissza adminisztrálni. 7:49 a vége. Elõttünk csak qvic és egy másik túrázó ért be csupán. Leesett az állam. Gratulálunk egymásnak Gyurival, még így is nagyon szép volt, bár simán lehetett volna akár 6-ossal kezdõdõ idõ is.


Gondolkodóba estünk, hogy elõbb elfogyasszuk a célszolgáltatást, avagy átöltözzünk / lemosakodjunk. A gasztronómiai élvezet elõbbre való, így ez következett. Hihetetlenül finom és tartalmas gulyáslevest kaptunk, amit erõs paprikával bolondítottunk. Választhattunk innivalót is hozzá, szörpöket illetve „chipsadó-gyanús” üdítõket is.  Evés után aztán mosakodni szerettünk volna, a fõrendezõ is úgy tudta, hogy van erre lehetõség, de kiderült, hogy a síház zárva. Egy mosdó azért rendelkezésre állt. Nagyon jó érzés volt szárazba öltözni, mert július ide, július oda, a túra alatt és a célban is maximum 15 fok lehetett csupán. Már átöltözés közben ismerõs hangra lettem figyelmes, Gyuri beszélget az illetõvel. Volt egy gyanúm ki az, de csak a valós találkozáskor lettem bizonyos, hogy tényleg Hallgatoozoo az. Az OKT 50 vándorláson vett részt, és már útrakészen állt õ is, nyargalnia kellett a többiek után.


A túra során többször poénkodtam Gyurinak, hogy nézze csak meg, mikor útra kelünk, ki fog sütni a nap és visszatér a nyár… ez majdnem be is jött: Miskolcon már nyoma sem volt az esõnek, kellemes klíma uralkodott. Az M3-ason pedig a Nap is többször elõbukkant. Nagy forgalom nem volt hazafelé, a Forma-1 idõmérõjérõl a népek már hamarabb hazaindulhattak, ott sem adódott torlódás.


Összességében pozitív élmény marad a második Bükk 900-asom. A tévelygéseken utólag csak röhögök, de legalább lehet még hova fejlõdni. Köszönöm Gyurinak az egész logisztikai megoldást, a baskói vendéglátást, a túrán a társaságát, azt hogy elviselt, és persze a fuvart! A rendezõségnek köszönöm a szervezést, a gulyással nagyon magasra tették a mércét!

 
 
 Túra éve: 2010
amygaHTúra éve: 20102010.08.05 18:38:17
megnéz amygaH összes beszámolója

Idén voltam elõször B900-on (sõt a Bükkben is csak kéktúráztam korábban) GPS nélkül, térképpel és tájolóval, és örömmel vettem tudomásul, hogy szinte minden csúcsot egybõl megtaláltam. 9:36 lett az idõm, 12:00 a szintidõ. Tényleg nem vészes az aljnövényzet, és tényleg a "toronyiránt" a legjobb módszer szinte mindig. Nagy-Kõhátra D-DK felõl megy fel az ösvény a kerítéslétra felõl, aki ennyit tud, az már mindent tud, ha nem akar mászni. Úgy tûnik itt gyakran van esõ illetve vihar, erre érdemes készülni.


Szumma szummárum: ezt a túrát simán meg lehet csinálni szint idõn belül, van idõ kavarogni is.

 
 
PlecsTúra éve: 20102010.08.03 08:46:13
megnéz Plecs összes beszámolója
 

A Bükk 900-as csúcsai

Érdekes túra ez a B900! Nem hiszem, hogy aki ezt olvassa, ne tudná, de azért röviden: a lényeg annyi, hogy fel kell keresni a 20 darab, oszloppal megjelölt bükki csúcsot, amelyek mind magasabbak 900 méternél! Aztán hogy azon belül mikor, merre, melyiket keresed fel, az már a te dolgod, egy kicsit a tájékozódási és a klasszikus teljesítménytúra keveréke ez az egész - de jópofa!

Mikor elõször felötlött bennem, hogy nekivágok, gondoltam, meg kéne tervezni az ideális útvonalat, s úgy nekiindulni, de hamar rájöttem, hogy ezen a túrán olyan, hogy „ideális útvonal”, egész egyszerûen nincs! Miután a csúcsok túlnyomó többségére semmiféle út nem vezet, ahányan indulnak, annyiféle ideálisnak vélt útvonallal a fejükben vágnak neki. De így van ez jól, mert nincs is itt olyan, hogy legjobb, ugyanis mindegyik legjobbnál van egy másik, ami valamilyen szempontból biztosan jobb, de az sem a legjobb, mert van egy megint másik, ami valami miatt talán valaki más szerint mégiscsak jobb…és folytathatnám! A lényeg: mindenki úgy keresi fel a húsz csúcsot, ahogy akarja, csak a végére meg legyen mind! Na és éppen ez az, ami egyáltalán nem olyan pofonegyszerû, mint amilyennek elsõ olvasatra tûnik!

Mint már említettem, a csúcsok túlnyomó többségére egyáltalán nem vezet –nem hogy jelzett, de semmiféle- út vagy ösvény, a csúcshódítás legegyszerûbb módja tehát legtöbbször a „toronyiránt és mindig felfelé” elvét követni! A gond csak az, hogy ez sem mindig célravezetõ ám…

Miután a túra 20 csúcsából vagy 15 emberek által nem túl gyakran felkeresett hely, ezeken bizony nagyon hamar elakadhat az ember egy-egy mellközépig érõ, sûrû csalánerdõben, egy tüskés bokrok alkotta természetes falban, egy valóban áthatolhatatlan fenyõerdõben vagy akár egy, a növényzet alatt sunyin megbújó bokatörõ kõhalomban... Szóval korántsem biztos, hogy mindig a legrövidebb út a legjobb! S akkor még ugye nem is beszéltünk, a Nagy-kõ-hát csúcsát körbevevõ drótkerítésrõl… Szóval jó kis játék ez, na! S ha végül fel is küzdi magát az ember a kiszemelt csúcsra, még az oszlopot is meg kell találnia, ami -legyünk tényszerûek- többnyire azért nem túl nehéz feladat, de még ebben is vannak itt-ott kivételek…

Õszintén megmondom, én nem is hiszem, hogy ezt a túrát helyismeret nélkül, csak térképpel nekiindulva lehet teljesíteni, nekem a GPS nélkül egészen biztosan nem sikerült volna, pedig ritkán készülök annyit túrára, mint most erre. De szükség is volt rá, mert már csak a csúcsoszlopok pontos koordinátái nélkül is lazán elvéreztem volna! Csak simán térképpel ez szerintem nagyon durva! Én nem indulnék neki… Mert mondjuk az okés, hogy tudom, melyik csúcs merre van, ezt térképrõl is lehet olvasni,  csak önmagában még édeskevés, merthogy itt nem csak az irányt kell sejteni, hanem pontosan a csúcsot, sõt, azon belül a csúcsoszlopot, sõt, oda is kell jutni!!! Ez pedig annak, aki még sohasem járt itt, szerintem egyáltalán nem olyan egyszerû!

Szóval ez egy nagyon különleges és érdekes túra! Ugye, milyen kevés teljesítménytúrán esik meg az emberrel, hogy összefut pár túratárssal egy hegycsúcson, aztán a hegyrõl lefelé hárman háromfelé indulnak? Itt ez is megtörténik! Sõt, igazából ez a jellemzõ! Itt mindenki másként próbálkozik, másfelõl jön, más irányba tart és ez valahol tök jó!

Hogy az igazi túraélmény összeálljon, ahhoz ezek után már nem sok minden kell, de azok is adva vannak: víz az útvonalon nincs, településnek nyoma se, a Bálvány tetején álló Petõfi kilátón, pár kósza házon és antennán kívül itt nem sok ember alkotta dologgal találkozik az ember útközben. Viszont ezeken „az Isten háta mögötti” hegycsúcsokon nem csak a valóban érintetlen természet várja a kalandvágyó emberkéket, hanem õzekkel, muflonokkal, sõt olyan hatalmas ragadozó madarakkal is össze lehet futni, amelyeket az ember a kijelölt túraútvonalakon jó eséllyel soha nem lát! Ilyen közelrõl pedig egészen biztosan nem!

Na jó, hogy egészen õszinte legyek, ettõl a csúcsra fel, csúcsról le, csúcsra fel, csúcsról le játéktól eléggé kifáradtam a végére, mert azért egy harminc egynéhány kilométeres túrán bõ 2000 méter szintet összeszedni nem pitlák! A távot elsõre 34 km-bõl sikerült kihoznom, de a mostani -egyébként nagyon alaposan megtervezett- útvonalamban szerintem még volt némi kis puffer, találtam egy-két olyan helyet, ahol –ha most újra nekiindulnék- talán már más úton mennék…

Valszeg még valamelyik nyári hétvégén bepróbálkozom a hasonló nevû túramozgalommal is, hogy kicsit csiszoljak a most kitapasztalt útvonalamon, aztán meglátjuk, hogy jövõre ismét rászánom-e magam, hogy az addig tovább tökéletesített útvonalelméletemmel megint próbálkozzam a teljesítménytúrán…

Ha van kedvetek –a túra eleji csalánosok és a tüskés bokrok illetve a túra végi esõ kihagyásával- körbenézni a Bükk 900-as csúcsai közül néhányon, a túrán készült fotóimat megtaláljátok a honlapomon. www.plecs.hu

 
 
 
 Túra éve: 2008
qvicTúra éve: 20082008.08.03 23:46:47
megnéz qvic összes beszámolója
Bükk 900 2008

Furán indult az idei B900. Elõször piedcat kérdezett rá, hogy mizu, megyünk vagy mi lesz? Aztán én is kezdtem ráhangolódni a témára, jó lenne újra rendszeresíteni ezt a kis gyönyszemet, négy kihagyott év után, amikor mindíg közbejött valami ( nyaralás.. hát nyár van vagy mi a szösz ). Tavaly sikerült újra részt venni rajta, akkor piedcat és Ricsi társaságában. Ricsinél már én kérdeztem rá, hogy jön -e. Ki nem hagyná, pedig a ttúrák már igencsak megcsappantak nála évente, de ez még mindíg egy stabil pont neki. Úgy nézett hát ki, hogy ismét összejön a tavalyi csapat. Aztán piedcat sajnos lemondta a résztvételt. Én meg már tavaly pedzegettem a srácoknak, hogy még egy jó kis futós B900 hiányzik még a tarsolyból nálam. Most úgy éreztem eljött az ideje, bár a meteorológia inkább a vízpartot javasolta a 30 fokos meleghez párosításnak, nem a hegymászást. Otthon gondoltam egy merészet, és megkerestem a szekrényben a már idejekorán nyugdíjazott tájfutó mezemet, ami jópár éve nem látott már falevelet, nem még szöges lyukasztót. Csak nézett rám bambán a szekrénybõl, hogy mi a rosszsebet akarok én tõle, hagyjam már pihenni. Persze értem én, hogy neheztel rám, rég vittem már egy jó kis versenyre, meg hát én sem vagyok már a régi... többet bújom a gps-t, mint a tájolót.. No de gondoltam ez majd most kicsit kárpótolja. Az Adidas Response Trail-t meg csak úgy egy reflex mozdulattal söpörtem be a táskába, az meg már dörzsölte a fûzõit, hogy na, most megint jól odacsapunk, nyargalunk egy jót. A szerencsétlen. Nem tudta mi vár rá...

Ricsivel együtt érkezünk Bánkútra 7 óra körül. Akkor indulnak az elsõ emberek neki épp a távnak. Nálam a tegnap esti nagyadag csípõs lecsó diktálta a forgatókönyvet, és zavart be a bokorba, ahogy kiszálltam az autóból, addig tesó toporgott a parkolóban.

A rajthelyen új arcok fogadnak a nevezõasztalnál. Mintha változott volna a rendezõgárda összeállítása. A kitöltendõ nevezési lapon az egyik keresztkérdés megfog. Hányszor teljesítette eddig a túrát? Bakker. Fogalmam nincs, nem készültem. Itt persze már beugrott, hogy igen, ez az egyik olyan túra, ami elõtt érdemes otthon átnézni a kitûzõimet is, hogy milyen színûek vannak már. Beírtam egy biztonsági 6-ost, meg egy kérdõjelet. :) Annyi biztos volt, de semmi többet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki. 7:15-kor Ricsivel együtt indulunk. Megbeszéltük, hogy az elsõ pecsétig megyünk együtt, bár Õ nem fut és pont fordított irányba szedi össze a csúcsokat, mint én. Vagyis majdnem, mert elõször mindketten a sípályán indultunk el felfelé a Borovnyák felé. A sípálya úgy nézett ki, mint amit felszántottak. A zöld mûanyag pályatartozékok fele ki volt forgatva a földbõl. Nekünk persze nem ez jelentette a gondot, hanem, hogy baromi vizes volt a gaz, amiben caplattunk felfelé. Mire felértünk totál átázott a nadrág és a cipõ. Rögtön a gore-tex-es cipõm jutott az eszembe... késõ bánat. Beszélgetve haladunk, Ricsi rá is kérdez mikor slattyogunk fel már a táblához vezetõ ösvényen, hogy azért ugye ennél gyorsabban akarok menni. Az igenlõ válaszra csak annyit mondott, hogy akkor nem jön velem. Párnázás, pecsét, aztán indultunk utunkra.. kétfelé. Innen aztán kocogásra váltottam. Próbáltam utólérni egy kisebb csapatot, akik elõttünk indultak, csak Bálvány felé. Ez Bálványig persze nem ment, de lent Csurgónál találkoztam velük. Innen viszont én Pipisnek vettem az irányt át egy hatalmas mezõn, amin átmenni olyan volt, mintha combközépig érõ vízbe ugrottam volna. A lábam úszott a cipõben lévõ vízben. Utána a fenyõerdõben próbáltam egyben tartani a bokáimat. Ekkor döbbentem rá ismét, hogy ez a túra akárhogy is nézzük, nekem lehet, hogy baromira tetszik, de egy cipõnek büntetés. Az a durva, hogy eszembe jutott, hogy erre egy évvel ezelõtt is pont itt jöttem rá, mikor egy-két ág próbált belefúródni a cipõ oldalába. Egy pillanatra elgondolkodtam vajon kevlárban utazik -e valamelyik cipõgyártó... A tájfutó rucim persze itt már szélesen vigyorgott, ne végre, hát errõl van szó kérem! A Pipisen egy gyors tinta teszt a kint lévõ bélyegzõn, igen, itt járt már Ricsi. :) Helyes. Kenek én is, aztán jön sorban a többi hegy is, amik itt egy kupacban vannak. Megy a vonatozás fel-le. Egyet változtattam az eddig megszokott sorrenden, de meglepõen jól bevált. Útközben két hegyen is õzekkel találkoztam, kicsit megriadtak a csörtetésemtõl. A Fekete-sár bérc csúcsához közel találkoztam egy sporttárssal, aki a Kis-sár bérc felé indult éppen lefelé. Na ez egy kicsit elgondolkoztatott. Talán kimaradhatott neki. A Körös-bérci csalánosok igencsak felfrissítenek, hát most kihelyezett víz helyett ez is megteszi. ;) Szipókázok a tevehátból helyette, a meleg már érezhetõ. Két kullancsot pöccentek le magamról útközben, amilyen helyeken átjöttem néhol, cseppet sem csodálkozom.. :) Sokat nem idõzök a csúcsoknál, a Kukucsón is csak egy kukucs.. Óh! aztán zúzás le a kis mumus Ispán hegy felé, ami aztán most is szívóskodik felfelé menet. Istállós-kõ felé már várom, hogy összefussunk Ricsivel, de a csúcson még csont száraz a bélyegzõ, itt ma még senki nem járt. A Nagy-Kopasz felé viszont valahol elkerüljük egymást, csak hatalmas õzláb gombákkal találkozok. A Nagy-Kopaszon már megtalálom a tintáját. Ma az egyedüli hegy, ami kicsit megtréfált a Virágos-sár-hegy volt (meg úgy általában is, én ezt tartom a legnehezebbnek), amin úgy betévedtem egy a csúcstól délre lévõ fenyvesbe, hogy alig tudtam eldönteni melyik irányba keressem onnan a táblát a pecséttel. Egy kis kóválygás után aztán irányba kerültem és meglett.

Tarkõ és Büszkés-hegy már a jutalomjáték részei. A Büszkés hegyi pecsét után megint eszembe jut a kis szóvicc, hogy már csak Három-kõ van hátra. Mármint, hogy már csak három KÕ van hátra: Három-KÕ, Nagy KÕhát és Kis KÕhát. :) És tényleg. A Három-kõi mezõn szívesen dobnék egy hátast egy fél órára, de most nem idõzhetek. A Nagy Kõhát egy nagyon szívós hegy, ami roppant nehezen adja meg magát. Nem csak azért meg tényleg nagy és meredek, hanem mert egy igen trükkös szögesdrótos kerítésen kell átmászni felfelé menet (már ha nem akarok kerülni a hegy túlsó végén levõ átjáróig.. és hát nem akarok :) ), amin nem könnyû nem-fennakadni. Aztán meg rengeteg finom málna és temérdek szúrós és ragaszkodó ág próbál megakadályozni a feljutásban. Elég sikeresen lassítanak, tömöm magam a finom gyümölccsel és sziszegek a tüskéktõl. Lefelé már nincs gond, fél pillanat alatt letépek az ösvényen (az a fél is málna evéssel megy el). A Kis Kõhát már nem probléma, oda jól járható erdõ vezet fel. Kész. Betelt a lap, az utolsó pecsétet még délelõtt nyomom. Ez jó. Spuri vissza Bánkútra. Ez is új útvonal lett, kipróbáltam itt is egy gyökeres változtatást. Szerintem ez is jól szerepelt. A starthelyre 5:10-es idõvel érek vissza dél után nem sokkal. A rendezõség nincs felkészülve még a fogadásra, de nagyon megörül nekem. A célban most még gyakorlatilag semmi nincs. Leülök az egyik padra, elfáradtam. Meleg van, éhes, de leginkább szomjas vagyok. A camelbak pont Bánkút elõtt fogyott ki, szóval elég volt, és jól beosztottam, de azért most lehúznék fél lityi hideg vizet a forrásból. Mikor megtudom, hogy elzárták, kicsit lehangolódok, de nem sokáig. A rendezõi asztal pillanatok alatt megtelik mindenféle finomsággal. Csak ámulok és bámulok. Erre nem számítottam. Lehúzok egy üveg tonikot indításnak, majd kenem magamnak a zsíros deszkákat, amiket hagymával meg csalamádéval tolok le egy fél literes kóla társaságában. Ez igen, ilyenhez nincsenek hozzászoktatva itt a résztvevõk. Kicsit beszélgetek még az egy szem rendezõvel, aki elmeséli a változások okait, meg hogy szeretne statisztikát vezetni a résztvevõkrõl, ezért is kellett a teljesítési darabszám, amit én nem tudtam pontosan megadni, mert azóta kiderítettem, hogy 7 volt az a 6, ami most már 8 (+1mozgalmas) :) Ezt jó hallani. Örömmel veszem tudomásul, hogy a megrokkant szekeret nem a zúzdába, hanem a tuning üzembe tolják. Nagyon kedvesen marasztalna és etetne még az egy személyes személyzet mikor elindulok hazafelé. Remélem jövõre is számíthatunk ilyen csodás fogadtatásra, ez nagyon jól esett. A túra persze nem kevésbé. A fülledt meleget meg mondjuk, hogy elviseltem. A cipõmet meg ne kérdezzétek meg, hogy milyen volt a túra... Õ most haragszik rám.. a tájfutó ruhám, viszont azóta is vigyorog :)) Jah és otthon még két kullancsot cirkumveniáltam.

Örökké visszatérõ laikus kérdés az, hogy mi a jó a túrázásban. Aki régebb óta járja már az erdõket biztosan találta már magát szembeszegezve ezzel a kérdéssel. Erre persze nincs egy konkrét válasz. Kinek mi. Lehet a társaság, a táj szépsége, az erdõ csendje, a természet imádata, a kihívás, a túra sportértéke és még sorolhatnám. Hogy mi a jó a Bükk 900-as túrában, az viszont számomra teljesen egyértelmû, és végtelenül egyszerû. A Bükk maga. Amely csodálatos, amely rejtélyes és zegzugos, melynek gyönyörû fenyvesei, bükkösei, mezõi, völgyei mindig is lenyûgöztek. A Bükk, ami teljesen más arcát mutatja meg ezen a túrán, mint bármely másikon. És persze a túra is másról szól. Itt nincs ellátás, viszed ami kell, nincsen depó, nincsenek falvak útközben, nincsenek betonutak, autók, nincsenek pontõrök, nincsenek szalagok, táblák, nincsen még útvonal sem, sõt sok helyen még út sincs. Csak Te vagy és a Bükk. No meg az a húsz hegycsúcs, amit meg kell mászni. És ej, micsoda móka is az!
 
 
antinaviTúra éve: 20082008.08.03 21:32:37
megnéz antinavi összes beszámolója
Büki csúcsok.

Végre sikerült úgy megszerveznem egy miskolci rokonlátogatást,hogy kellemeset a hasznossal össze tudjunk kötni.Amig a rokonok jól kibeszélték magukat,én és a lányom felkerekedtünk a 20 csúcs felderitésére.
Igazából nem voltunk még soha a bükben és 'csak' a büki turistatérképet vittük segitségül.
Már elõre megterveztem,hogy jobb lesz a végére kis idõt hagyni a punyadásra igy a Felsõ Borovnyákkal kezdtünk,majd a Bálvány és a Pipis hegy következett.Innen úgy terveztük hogy tartjuk a szervezõk általi ajánlott sorrendet.
Nos,nekünk amatõröknek akadtak gondjaink a táblák megtalálásával.Ez fõleg abból adódott hogy a turistatérkép csúcsai esetenként 50-100 méterrel arrébb vannak valójában,igy több esetben is a tájolóra biztuk magunkat és volt csúcs ahol fél órát is eltöltöttünk az oszlop megkeresésével (pl.a Huta-bérc amit csak véletlenül találtam meg).
A következõ pont a Mély sár bérc volt,miután a térkép nem jelzett magassági adatot nem tudtuk pontosan beazonositani a helyet.Helyette egy olyan csúcsra jutottunk ami tök le volt rombolva,de a vasbeton gúla még állt, gondolom ez a Kis-sár bérc lehetett,igy a tájolóval belõttük Mély-sár bércet amit 2x is megmásztunk,de egyszerüen nem akadtunk az oszlop nyomára.
Ezzel 1 órát elveszitettünk,de nem estünk kétségbe,jött a Fekete-sár bérc ami meglepetésünkre nagyon korrekten jelezte magát a csúcs felé közelitve. Itt visszajött az önbizalmunk és lefelé átvágtunk a betonúton a Körös bérc felé.Az sem volt messze,de hiába kerestük.A térkép szerint ott kellett lennie ahol álltunk,a környéken elmentünk 100-100 métert irányonként de csak lefelé menõ fákat találtunk (mint késõbb egy túratárs elmondta,ez a csúcs jó 1 cm-el azaz 400 méterrel arrébb van mint a térkép jelzi).
Mivel abszolút nem volt helyismeretünk és itt is felmentünk 2x egyes magasnak vélt csúcsra valahogy elveszitettük a fonalat és mivel sehol senki,gondoltam a Virágos-sár hegyet ha megtaláljuk akkor még egy kanyarral visszahozzuk a reményt,de jó félórányi tekergés után az Õserdõbe jutottunk.Miután már 3 óra utánra járt nem vállaltuk be a visszamászást és a Tar-kõ felé vettük az irányt.Itt megtudtuk hogy Nagy-kõhátra csak egy keritésen lévõ egyetlen lyuk vezet,igy már nem biztuk magunkat a Bük turistatérképre,hanem Háromkõt nem kihagyva a K jelzésen a Faktor-réti Madonna érintésével értünk vissza Bánkúta.50%-os teljesitményünk nem éppen mondható sikernek,de legalább véglegesitette azon régi elhatározásomat hogy geo nélkül és fõleg egyedül nem biztos hogy a térkép kisegit ha gond van.
Úgyhogy hazafalé meg is vettem ami kell és jövõre remélem megint akkor megyünk rokonlátogatásra amikor a túra lesz,majd úgy szervezem.
Amúgy nagyon szép helyekre vitt az útvonal,az érintetlensége ami különlegessé teszi és ami végett újra nekivágunk.
 
 
emiTúra éve: 20082008.08.03 18:55:00
megnéz emi összes beszámolója
Bükk900 - csúcsok csúcsa!
Egy évvel ezelõtt itt kezdõdött - mármint a TT-s pályafutásunk - , s most visszatértünk egyrészt kiváncsiságból (erõsödtünk, ügyesedtünk-e a tavalyihoz képest), másrészt a csodálatos Bükk-fennsík iránt érzett szeretetünk okán. Kis csapatunkat újonccal is bõvítettük hátha sikerül újabb "megszállottat" verbuválnunk a TT táborának ( a szerzett vízhólyagok számát tekintve lehet, hogy nem sikerült :-( ).
Az eltelt 12 hónapban 16 túrán vettünk részt 20-50km-es távú és a legkülönbözõbb szintemelkedésûeken ( éjszakain is ).Ez jogosít fel arra, hogy kimondjam : számomra ez a túra jelenti a csúcsot!
Sajnos nem ifjú korunkban csöppentünk bele a teljesítménytúrázásba,ezért valószínûleg a 70km-tõl hosszabb túrák "öröme" kimarad a megszerezhetõ élményeink sorából, ezért ezekkel nincs összehasonlítási alapom.
Leginkább a Hanák Koloshoz, vagy a Szurdokhoz lehetne mérni, de az elõbbi nekünk egy õrült rohanás volt szörnyû idõjárási körülmények között (egyetlen túránk, amit nem sikerült szintidõre teljesíteni), a másik gyönyörû, nehéz, de korántsem olyan meghitt és változatos.

A Bükk900 a résztevevõktõl igényel : kitartást, érõnlétet, térkép-, hely- és tájoló ismeretet, némi kreativitást a tetszõleges útvonal tervezésben - és kizár olyan vitákat, amilyenek más tipusú túrákon elõfordulhatnak : pl. a "kispistázás" - mert itt a szintet és távot bármely útvonalat válassz is, le kell gyûrni-, nincs rossz helyre kitett vagy nem tett szalag,vagy hiányos útjelzés (általában jelzetlen utakon, ösvényeken,vagy toronyiránt kell menni). Cserébe olyan helyekre vezet el, ahová eszedbe sem jutna elmenni, az apró napsütötte bércektõl a lenyûgözõ, körpanorámát nyújtó kövekig (pl Tar-kõ).

A bõkezûen mért szintidõ lehetõvé teszi az eldugodtabb csúcsok keresgélését, a rutinosabbak pedig (hacsak nem egyéni idõ javítására készülnek) leheveredhetnek egy-egy magaslaton a pazar kilátásban gyönyörködni,és ha elég kitartóak és csendesek õzekkel , nyulakkal is találkozhatnak (nekünk idén is sikerült!)

A nevezési díj minimális, ezért - a körülmények miatt - a szolgáltatás is minimális : a rajt-célban igazoló füzet, kitûzõ, beérkezéskor üdítõ, zsíros (v. lekváros-vajas) kenyér és persze néhány kedves szó.Mivel az egész túra útvonalán nincs sehol ellenõrzõ pont, vagy frissítõ állomás, ezért az egész napi enni és innivalóról mindenkinek magának kell gondoskodnia.

Egy év TT-s "edzés" után sem mondhatom, hogy a Bükk900 laza séta lenne!Másodszorra persze nem fáradtunk el annyira,tudtam élvezni az utolsó 5 csúcsot is -a tavalyira nem is emlékszem, mert a fáradtságtól akkor már teljese "zombi" voltam- és vízhólyagból is kevesebb lett, de a felejthetetlen élményeket idén sem adta ingyen a hegység, keményen kellett egész nap hajtani érte!
 
 
barlangimedveTúra éve: 20082008.08.03 17:36:36
megnéz barlangimedve összes beszámolója
Bükki Barangolás Bálványtól Borovnyákig

Elõrebocsátanám, hogy elfogult vagyok a Bükk 900-as csúcsai túrával kapcsolatban.
Ennek több oka van, pl.: szeretem a kötetlen útvonalú, tájékozódási jellegû túrákat, kedvenc kirándulóhelyem a Bükk-fennsík, kedves emberekhez fûzõdõ emlékek...stb.
Nagyon sok szép hely van még az országban, és nagyon sok jó túrát szerveznek másutt is, de az elsõ randevú mindig nehezen felejthetõ, fõleg akkor, ha összesen egy év telt el azóta.
Mielõtt valakinek eszébe jutna, a rendezõségbõl se rokona, se ismerõse nem vagyok senkinek, mégis szeretném, ha minél többen túráznának arrafelé, csak azért, mert nem vagyok(eléggé) írigy természet.

Tudom, néhányan azt gondolják majd, hogy sokat voltam a napon, de én szeretem a szolgáltatás teljes hiányát is. Ha egy túráról annyit tudok, hogy valamikor, valamit kapok majd túra közben enni-inni, valahol vagy van forrás (nyomós kút, kocsma) vagy nincs, akkor végképp nem tudom, mit és mennyit pakoljak a hátizsákomba. Ha feleslegesen cipelem a nehéz zsákot, mert útközben ellátnak mindenféle földi jóval, az is rossz, ha meg hiányt szenvedek valamiben, az is.

A Bükk 900 túrán útközben semmi sincs, se etetõpont, se forrás, se kocsma, se semmi, ezért ki kell kalkulálni (és be kell pakolni) az egész napra szükséges táplálék és folyadékmennyiséget. Az ily módon megtömött hátizsákunk még erõs szélben is megfelelõ stabilitást biztosít, ezenkívül a lábizmok fejlõdésére is jó hatással van.

A túrán pontõrök sincsenek, a 20 csúcson oszlopokra helyezett fatáblák vannak a csúcs nevével és magassági adatával valamint egy odaerõsített bélyegzõvel. Az igazoláshoz még bélyegzõpárnát, vagy valami hasonló festõ eszközt is vinni kell magunkkal.
A megadott csúcsok teszõleges utakon és tetszõleges sorrendben való felkeresése meg lehetõséget ad arra, hogy ízlésünknek megfelelõ, esetleg évenként más-más útvonalat válasszunk. Aki siet, vagy fontosnak tartja az idõeredményét, az a legrövidebb utat fogja választani, aki élvezni akarja a túrát, az nem sajnál párszáz méterrel többet menni valami szépség kedvéért. Persze van a csúcsoknak egy példaként ajánlott, elég logikus érintési sorrendje is.

Nekünk sikerült tavaly egy olyan tervet kovácsolni, ami távban nem a legrövidebb, de ahol lehet, viszonylag kényelmesen járható, és emellett a lehetõ legtöbbet mutat a táj szépségeibõl. Mivel az idei túrára bõvült a csapatlétszámunk, így egy újabb útvonal helyett megint a tavalyi mellett döntöttünk.
Igencsak forró nap ígérkezett, ezért fejenként 3 liternyi folyadékkal és melegtûrõ étkekkel tömött zsákokkal kezdtünk neki a túrának.

Az elsõ csúcs bemelegítésképpen a Bálvány volt, amit még jelzett túristaúton (Z+) közelítettünk meg. Onnan a többség által járt úton (jelzetlen csapáson Csurgói erdészház, S- a Kis-huta-rétig, majd toronyiránt) a Nagy István erõse következett. A változatosság miatt a másik(nyugati) oldalon jöttünk le, egy gyönyörû rét felé, majd az erdészház és a vadászház mellett elhaladva, az erdõn átvágva tértünk vissza a jelzett kövesútra (S -, K+) a Hármaskúti MÁFI üdülõ mellett.

Ez egy varázslatos hely, a erdõ közepén egy szépen gondozott, jókora bekerített területen, egy kis dombocskán van egy 5-6 szobás, cserépkályhákkal fûthetõ komfortos kõház (víz, villany, fürdõszoba, konyha, étkezõ, társalgó), amit a Szilvásváradtól Olasz kapu felé vezetõ (fizetõs) útról leágazó, személyautóval jól járható kövesúton lehet megközelíteni. Többször is megszálltam már ott, családos pihenésre vagy a környék bejárásának kiindulópontjául is tudom ajánlani, nem kulcsosházként, hanem szobánként külön is bárki által igénybevehetõ szállásként mûködik.

A háznál délnek fordulva jutottunk el a K+ S+ útkeresztõdéshez, ahol a fennsíkon gyakran észlelhetõ egykor kisvasút nyomvonal ritka maradványát találtuk meg, néhány talpfát, amit nem tudtak kiszabadítani a kövek ölelésébõl. Innen pár méterre, nyugati irányban (S+ úton) van egy kis mohos szikla, amin keresztül felmászva egy csapáson lehetett felkapaszkodni a térképen is jelölt, a Huta-bércet teljesen megkerülõ cserkészút közel 180 fokos fordulópontjához. Ennek a DK felé esõ oldalán, a nagyon enyhén emelkedõ, kedvesen kanyargó tündéri kis úton jutottunk a Huta-bérci „csúcs” közelébe, ahonnan rövid kapaszkodással értünk fel a nyeregszerû, hosszúkás és közel szintben húzódó bércre. Célszerû kicsit elõbbre „célozni”, így a nyergen továbbmenve biztosan meg lehet találni a táblát. A tábla után is a nyergen folytattuk utunkat egészen a bércet lezáró gyönyörû tisztásig, onnan kicsit dél felé fordulva pedig visszatértünk a K+ útra. Itt nagyon közel voltunk két újabb csúcshoz (Mély-sár vagy Kis-sár, Fekete-sár), de azokat (a Fodor heggyel együtt) most kihagytuk, hogy legyen majd miért visszajönnünk ide a fennsík egyik legszebb útján.

Errõl majd késõbb, de a Kis-sár vagy Mély-sár kérdést megpróbálom tisztázni most, ha már szóba került. Szóval két csúcs látszik a térképen, az X és az Y bérc, ebbõl a nyugatabbra fekvõ 925 m magasságú bércen van a tábla. Hogy melyik bércet hogy hívják, azt ne firtassuk, minden térképen másképp, a én 1:16000-es Szilvásvárad és környéke térképemen (ezt is ajánlom mindenkinek, de csak helyben kapható) a csúcs fölé Kis-sár bérc,alá meg Mély-sár bérc van írva !!!

Szóval a K+ úton ballagtunk, kereszteztük a Nagymezõ felé vivõ aszfaltutat, majd a Fekete-sári erdészház mellett felkanyarodva, végig a kényelmes aszfalt(?) úton sétáltunk fel a Kõrös-bércre. Pecsételés után visszamentünk a Kõrös-hegyet szintben megkerülõ szekérútig , amin a Virágos-sár hegy két csúcsa közül a táblával és pecséttel sokkal jobban ellátott, délebbre fekvõ, 950 m magas csúcsát kerestük fel egy kényelmesen járható (csak a vége meredek egy picit) úton. Aki elõször jár erre, az szinte biztosan a másik csúcson keresi a táblát, mivel minden jel szerint annak ott kéne lenni. Rádásul onnan, nyugat felõl közelítve a csúcsot, nem a legkényelmesebben járható tereppel találkozik a túrázó. Persze mindennek ára van, nekünk egy kicsit visszafelé kellett így mennünk a Vörös-sár hegy felé (+ 1 km), de energiánkat nemhogy túlzottan fogyasztottuk volna, hanem ezeken a kényelmes utakon még pótolni is tudtuk.

A Vörös-sár hegyet a Fakút-lápa teteje felé esõ kis tisztásról látható járható sziklácskákon keresztül kb. ÉK irányba célozva támadtuk meg, a tetején található szép kis tisztás közepén lévõ tábla már messzirõl is látszik. Innen a Kukucsó-hegy alja egy kis hullámvasutazással megközelíthetõ „irányban” is, mi persze megint a szintvesztés nélküli, de hosszabb utat választottuk. A tábláig tartó csúcsmenetet persze így sem lehet elkerülni.

Innen az Ispán-hegy következett, aminek szerintem a legjobb megközelítése: visszamentünk a S3 útra, azon a Fakút-lápát elhagyva addig mentünk Istállóskõ felé, amíg egy éles, a térképen is látható S-kanyar szerû töréshez nem értünk. Itt elhagytuk a jelzett utat, becéloztuk a Ispán-hegy alatti nyakszerû részen lévõ tisztást és majdnem a szintvonalon (enyhén ereszkedve) egy nehezen kivehetõ csapáson haladtunk odáig. Onnan már csak felmászni kellett a csúcshoz, majd vissza, utána meg kb. ugyanabban az irányban felfelé az Istállóskõ és a majdnem olyan magas névtelen csúcs közötti nyeregben az S3, Z3 keresztezõdésig. Egy kis séta a Z3 úton és máris az Istállóskõi tisztáson voltunk, ahol sajnos még azt a kis szögû kilátást sem lehetett élvezni, mint a Kukucsó és a Ispán hegyen.

Nagy-Kopasz volt a következõ állomás, itt is a jelzett úton (K+, Z-) mentünk a hegy tövéig, majd a csúcstámadás és a pecsételés után ugyanezen az úton indultunk vissza. Mivel a Virágos-sár hegy nekünk már „megvolt”, ezért nem kellett egészen odáig visszamennünk, hanem 100 méter után Keleti irányban a régi Z- út enyészõ nyomain vágtunk át elõször felfelé egy szép tisztásig, majd lefelé a köves utat keresztezve egy ösvényen, majd egy régi kisvasút nyomvonalon az Õserdõ felé. A Õserdõt elhagyva nem a K- utat követtük a Tar-kõ felé, hanem „Péter bácsi útját”.

dr. Huhn Péter, a szegedi egyetem professzora, a Bükk-fennsík szerelmese sajnos már nem járhat ezeken az utakon. Utolsó túrái egyikén mutatta nekem ezt az utat, de tõle szereztem tudomást az „eldugott” csúcsokon található táblákról is. Egyre gyengülõ fizikai állapota miatt már nem jutott fel mindegyikre, ezért azok becserkészését, és ennek következményeként a Bükk 900 túrán való indulásomat is részben az emléke elõtti tisztelgés motiválta. Pici kis emléktábláját a Faktor-réti szentkép közelében fogjuk hamarosan elhelyezni.

Az út az Õserdõ utáni tisztáson a Király út felé kanyarodva induló, és egy tisztáson felfelé haladó „látható” útról indul a dombtetõn, egy gyönyörû kéttörzsû vörösfenyõt követõen kb. Keleti irányba. A elsõ métereken egyáltalán nem látszik, de ha szénégetés nyomokat látunk, akkor jó irányban vagyunk és késõbb egy szép fenyvesen keresztülvezetõ, jól járható útra keveredünk, ami szintvesztés nélkül folyamatosan emelkedve tér vissza a K- útra. A végefelé eltûnik a út, aztán az abból indult ösvény is, de akkor már látszik a Tar-kõre vezetõ túristaút is.

A Tar-kõre a K3 vezet ki, ide csak a szokásos két esetben érdemes kinézni:
- ha valaki nem volt még ott, akkor kukkoljon ki oda, ha már arra jár
- ha valaki volt már ott, az meg tudja milyen érzés kiülni egy szikladarabra (nem a szélére), körbelátni a fél országot, lábunk alatt elterülve látni a Bükk alsó részeit, a erdõbõl néhol kikandikáló országútdarabokat, a mozgó játékszernek látszó autókat, a mindig fújó szél által terelt felhõk dombokon átúszó árnyékát. Lenyûgözõ, lélegzetelállító, szavakkal le nem írható látvány, a egyik legszebb kilátás a országban. Azért csak az „egyik”, mert a fennsík déli letörésén ott van még az Õr-kõ, a Pes-kõ és a Három-kõ is. Péter bácsi szerint a Háromkõrõl még szebb a kilátás, de csak azért, mert onnan a Tar-kõ is látható.

A Tar-kõ felõl a Büszkés-hegy és a Háromkõ könnyû zsákmány a eddigi csúcsokat meghódítók számára, de a sorban következõ Nagy-Kõhát már rejteget meglepetést a elõször próbálkozók számára.

Elõször is a kerítések és a térképek kapcsolatáról kell megállapítanunk, hogy össze lehetnek veszve, még köszönõviszonyban sem szoktak állni. Az utak, ösvények egy része még kis szerencsével beazonosítható, de a kerítés térképjelét legjobb elfelejteni. Szóval a csúcsra egy helyrõl lehetett „normálisan” eljutni, a Nagy-kõhátat délrõl szintben kerülgetõ széles kövesúton haladtunk, és a Kõhát-lápai úthoz közeledve találtunk a kerítésen egy átjárót, amin átmászva egy csapás vitt fel a csúcsra kb. ÉNY irányban. Visszafelé is erre kellett menni, lelegelve a felfelé menet még a bokrokon hagyott málnaszemeket is.
A keresztezõdésbe kiérve a Kis-kõ-hát egy jó irányba induló, de késõbb elfogyó úton „iránymenetben” érhetõ el. A csúcstól lefelé kényelmes kövesút vezet, ami egy másik útba torkollik, itt elhagytuk mindkettõt és irányban vágtunk át a Kõhát-lápa felé, hol találva járható ösvényt, hol nem. Sikerült olyan tisztáson is keresztülmenni, ahol embermagasságú selymes fû csiklandozása serkentett haladásra. Utána kiértünk az országútra és néhányszáz métert a K- úton mentünk egészen egy jó állapotban lévõ esõházig.

Innen indul a Kis-sár völgyben vezetõ gyönyörû út, aminek az elején a fennsík legfestõibb víznyelõi találhatók, kis sziklácskákkal, borókákkal, selymes fûvel...stb. Hogy õrizet nélkül ne legyenek ezek a szépségek, egy igazi „mézeskalács” házikó vigyáz rájuk, 2x2 méteres lehet, vagy talán egy kicsivel nagyobb és körbe is van kerítve ! A völgyben haladó út folyamatosan emelkedve haladt egészen a Fekete-sár-bérc és a már említett ??? bérc közötti nyakig.

Innen elõször a meredekebb oldalon megközelíthetõ és kevésbé látványos Fekete-sár, majd a sokkal szimpatikusabb ...-sár következett. Itt az állatok által szabályosra „nyírt” bokrok mintha többszobás lakásokat képeznének, közöttük házfalként is felfogható párméteres erdõsáv is van. Nyugati irányból nézve a harmadik „lakásban” van a tábla.
Északi irányban leereszkedve a bércrõl egy Mély-sár völgybe lekanyargó utat találtunk, majd a Semmi bércet a jelzett túristautakat is használva kerültük meg. Így jutottunk a Fodor-hegy közelébe, továbbra is a (kivételesen a térképpel jól egyezõ) szekérutakat használva, amíg csak lehetett. Erre a csúcsra se kényelmes sétaút vezetett, de eddigre már hozzáedzõdtünk ezekhez az utolsó méterekhez.

A Fodor-hegytõl a Pipis-hegyig fõleg sífutó utakat koptattunk, de mivel havat nem leltünk, ezért nem is futottunk rajtuk. Ha vánszorgásnak nevezném haladásunkat, talán még az is felvágásnak számítana, de ennek nem kimerültség, hanem a számtalan, igen rossz helyen keletkezõ vízhólyag volt a oka. Elõször a nehezen megközelíthetõ, de a tetején bájos tisztást rejtõ Semmi-bérc mellett haladtunk el (most nem volt már energiánk a vizitre), majd a Füstöskõ-bércre vezetõ csapást hagytuk érintetlenül (a Nagymezõre van kilátás róla), majd a gyönyörû fenyõfákkal övezett, hosszan elnyúló Veres-sár bércnek (a oldalában vannak szép kilátást nyújtó kedves kis tisztások) integettünk messzirõl.

A Pipis-hegyi és az utolsó, Felsõ-Borovnyákon lévõ tábla megtalálása már könnyû feladat volt, onnan meg már csak a sípályán kellett becsúszni a célba. Idõeredményünk rekordnak is számíthatna, ha jegyezné valaki azt, hogy kinek sikerült a elõzõ évi teljesítményét percre pontosan megismételni. Annyit még elárulhatok, hogy „bõven” szintidõn belül értünk be most is, a többivel nem büszkélkednék.

Ez a túra nekünk a második alkalommal is csodálatos élmény volt, a táj utólérhetetlen szépsége, a „hagyományos” túrákhoz való hasonlatossága (hátizsák, térkép és tájoló intenzív használata) ötvözõdik a t.túrák teljesítménykényszerének hajtóerejével. Nem is értem, hogy miért csak egy szûk réteg érdeklõdését vívta ki, akik évrõl-évre végigmennek rajta. Ha valakinek nem ismerõs a környék, akkor elsõ alkalommal lesznek kisebb-nagyobb tájékozódási gondjai, de megfelelõ erõnléttel a megadott szintidõn belül bõven teljesíthetõ a túra a optimálistól némileg eltérõ útvonalon (szóval néha kicsit elkeverve) is. A terepet ismerõ vezetõvel még a kicsit gyengébb fizikumú túrázók is kipróbálhatják magukat, a 30-35 km táv, a 2000-2200 m szintkülönbség 12 óra alatt könnyebben teljesíthetõ, mint sok hasonló távú, kicsit kevésbé „szintes” túra 3-4 órával rövidebb idõ alatt.

Viszontlátásra jövõre !
 
 
 Túra éve: 2007
KÁGÉTúra éve: 20072007.08.06 17:29:47
megnéz KÁGÉ összes beszámolója
KKK (Kocatúrista Kezdõk Kisérlete) a Bükk 900-as csúcsain !

Teljesítménytúrát legfeljebb hírbõl ismerõ, egy-két kis emelkedõt is megszenvedõ kocatúrázó csapatunkkal (valószínüleg a Bükk-fennsík szeretetétõl elvakulva) minden bátorságunkat összeszedve, idén megcéloztuk a félelmetesnek tûnõ Bükk 900-at !
Az erõnléti hiányosságokat alapos elméleti felkészüléssel próbáltuk ellensúlyozni. A térkép és az emlékek alapján több szempont szerint (jobb megtalálás, kevesebb szintkülönbség, jobb járhatóság) minden csúcsra meghatároztuk a kedvezõ feljutási és az ettõl lehetõség szerint eltérõ(lélektanilag fontos tényezõ!) lejutási irányokat. A csúcsokat így összekötve elég nagy cikk-cakk jött ki, de némi fejtörés és megalkuvás után megtaláltuk a nekünk legjobban tetszõ útvonaltervet. Ezután a túrán rendelkezésre álló 12 órát az útszakaszok között felosztva meghatároztuk a egyes szakaszok tervezett rész-szintidejét. Az volt a terv, hogy addig küzdünk, amíg ezeket nagyjából tartani tudjuk.
Az elsõ négy csúcs (Bálvány, Nagy István, Huta-bérc, Kõrös-bérc) ismerõs volt, mégis nehezen ment, a párás idõben (egész éjjel esett) sokszor elfogyott a levegõnk, így 15 percet csúsztunk. A következõ tíz nehéz csúcson (sorrendben: Virágos-sár-hegy, Vörös-sár-hegy,Kukucsó-hegy,Ispán-hegy,Istállós-kõ,Nagy-Kopasz,Tar-kõ,Büszkés-hegy,
Három-kõ,Nagy-Kõhát) dõlt el, hogy megpróbálunk-e idõre végigmenni, vagy szépen visszasétálunk Bánkútra. Szerencsénk volt, beletaláltunk a tervezett útvonalakba, és elég gyorsan megleltük a táblákat is. A tervhez képest összesen 30 perccel jobbat tudtunk menni ezen a szakaszon(feléledt a remény). Az utolsó hat csúcsnak ( Kis-Kõhát, Fekete sár-bérc, Mély sár-bérc, Fodor-hegy, Pipis-hegy, Borovnyák) így 15 perc tartalék idõvel és vészesen fogyó energiával futottunk neki.
A magunkkal cipelt doppingszereknél (szõlõcukor, csoki, energiaital) sokkal jobban serkentett az éppen következõ csúcsra való felvánszorgásra az, hogy ennyire közel járunk a túra teljesítéséhez. Mivel nem a legfiatalabb korosztályból szervezõdött a csapat(jómagam 60 felett járok),inkább most akartuk megcsinálni,mint majd jövõre.
Végül úgy értünk be 11 óra 55 perces (nem éppen világcsúcs) idõvel, hogy sok felesleges utat (és fõleg felesleges felfelé mászást) nem kellett tenni, a pecsételés idejét használtuk pihenésre, a kényelmesebben járható utakon való közlekedést pedig táplálkozásra.
Gyönyörû helyeken jártunk, mindenféle vaddal (nyuszi, szarvas, õz) találkoztunk, de most nem volt idõnk a nézelõdésre. Kárpótolt minket a tudat, hogy megcsináltunk valamit, amihez a fizikai teljesítõképességen túl jelentõs lelki tényezõk bevetésére is szükség volt. Azt hiszem, kezdem megérteni az eddig csodabogaraknak tûnõ teljesítménytúrázókat ! Egyébként nagyon tetszett az egész túra, csak kedves és segítõkész emberekkel(rendezõk, résztvevõk)találkoztunk.
Lehet, hogy kipihenve fáradalmainkat ott leszünk a következõ teljesítménytúrák egyikén ?



KÁGÉ
 
 
piedcatTúra éve: 20072007.08.06 13:36:09
megnéz piedcat összes beszámolója
Bükk 900-as csúcsai

2007. augusztus 04.

Másodszor vágtam neki a csúcskeresésnek qvic és Ricsi társaságában, bár majdnem kimaradtam a sorból, mert az esõs idõbõl arra következtem, hogy szét fogok ázni, és valahogy nem volt hozzá kedvem. Aztán még szerencse, hogy az ösztöneimre hallgattam, és mégis csatlakoztam a testvérekhez. 8.25-kor indultunk el, és a már ismert sorrendben fûztük láncra a hegycsúcsokat. Ricsinek még az elején sikerült elhagynia a kis papírját, amire az irányokat vázolta fel, de nem volt probléma, úgy túl egyszerû lett volna, fejbõl is ment. :) Verõfényes napsütés után féltávnál ért utol minket az esõ, Vörös-sár hegyen. Esõkabát fel, átmásztunk Kukucsóra, Nap elõbújt, esõkabát le. Aztán Istállós-kõtõl (ahol örömmel tapasztaltam, hogy visszaállították az oszlopot) folyamatosan zengett sztereóban az ég, néha a szél is feltámadt, biztos voltam benne, hogy nem ússzuk meg zuhanyozás nélkül. Tar-kõnél esni kezdett, de hamar abbamaradt, többé-kevésbé szárazan cserkésztük be az utolsó „köveket”, Kiskõhát után egy óra alatt leballagtunk Bánkútra 15.50-re. Célban zsíros kenyér és víz várt minket, meg a színes kitûzõk. A srácoknak már minden színûbõl volt vagy hat, nekem egyszerûbb volt a választás, a fehér mellé kaptam egy sárgát. Ez a túra csúcs volt, ezt legalább húszszor éreztük. :)

piedcat
 
 
 Túra éve: 2006
HaganTúra éve: 20062006.11.15 14:08:33
megnéz Hagan összes beszámolója
Már tavasszal kinéztem a túrát azonban sajnos késõbb kiderült hogy aznap esküvõre vagyok hivatalos. Nem adtam fel a tervemet de 14 óráíg be kell fejezzem a túrát. A 7 órás szintidõ nagy kihívásnak tünt (hamar kiderült hogy az is)
A kilátóban töltött éjszaka után Ricsivel és Balázzsal 7-kor indultunk. A javasolt útvonalat fordított sorrendben terveztük megtenni. A Borovnyák és a Pipis-hegy megtalálása gyorsan ment de a helyismeretem itt ki is merült. A Pipis-hegyrõl a Veres-sár völgyön, majd a vezeték alatt elértük a szilvásváradi mûutat. Innen rátértünk a Bánya-hegy felé vezetõ útra, majd kb 200m múlva toronyirányt megcéloztuk a Kis-kõ-hátat. Nagyon sûrû növényzeten küzdöttük fel magunkat a toronyíg vezetõ makadámútíg. A következõ hegy a kerítéssel elzárt Nagy-kõ-hát volt. Olvastam hogy létezik valahol létra. de mi nem találtuk meg, így Ricsi egy kis keritésharc után mindhármunk lapját lepecsételve tért vissza a csúcsról.
A következõ három csúcs megtalálása (Három-kõ, Büszkés-hegy, Tar-kõ) némi bizonytalansgot leszámítva nem okozott gondot. Három órai gyaloglás után vágtunk neki a Virágos-sár-hegy hosszú vendégmarasztaló kaptatójának. A hegy tetején kb 10 perbe telt mire megtaláltuk a táblát. Rövid pihenõt követõen megcéloztuk a Nagy-Kopasz-hegyet. A térképen lévõ zöld túristajelzést hiába kerestük fél órán át nem találtuk. Végül nagy nehezen megtaláltuk a Csemetekertet ahonnan elvileg csak a nyugati irányt kellett volna becélozni(nem sikerült). Itt találkoztunk elõször szembejövõ 900-as túristákkal akik szintén a Kopasz-hegyet keresték. Végül nem sokkal 12 óra után értünk fel. Istállós-kõre már kijelölt úton haladtunk. Az én túrám a csúcson véget ért mivel bõ egy órám maradt hogy Bánkútra érjek.
Egy kissé letört hogy csak 11 csúcsot teljesítettem, de így jövõre biztos hogy megint eljövök erre a nagyszerû túrára.
 
 
geo-elvontTúra éve: 20062006.08.07 22:38:52
megnéz geo-elvont összes beszámolója
6 óra volt mikor elindultam Ómassáról Bánkútra, hogy belevágjak az elsõ Bükk 900-as ttúrámba, mozgalom szinten 18 csúcson jártam már korábban (Ispán-hegy, Virágos-sár-hegy a kivétel). 7-re sikerült felkapaszkodnom a Vadász-völgyön keresztül, sajnos egyik kedvencemet a Száraz völgyet a korábbi esõzések szinte teljesen elmosták, hosszú szakaszon ördögszántásos lett. A turistaház elõtt megreggeliztem, majd 7:30-kor elindultam, éppen a Z+ jelzésre kanyarodtam volna mikor munkatársnõm Anita dudált rám, nem jöttek el a barátai, de nem akart otthon maradni, így eljött hátha csatlakozhat majd valakihez, gyorsan leszaladt nevezni. Hát mit mondjak, nem vitte túlzásba a felkészülést: fél liter víz, se térkép se bélyegzõpárna, ennivaló viszont bõven :) Nevezés után még bevásároltunk, vettünk még két 0,5 literes ásványvizet aztán már úton is voltunk Bálvány felé. Igazából csak itt tudatosult benne mire is vállalkozott, bélyegzõpárna nélkül ugyanis nehéz bizony az igazolás :) Az elsõ 4 csúcs könnyen ment, aztán Kis-sár bérc felé völgyet tévesztettünk és felbaktattunk a Semmi-bérc nevû csúcsra, ahol jó 20 percig kerestük a csúcsot jelölõ oszlopot, de nevéhez hûen „semmit” sem találtunk :) No sebaj gondoltunk majd visszajövünk a végén ha belefér. Gyerünk fel a Fekete-sár bércre ahol is megtaláltuk a Kis-sár bércet jelölõ oszlopot :D és itt állt össze a kép a völgy tévesztésrõl és megvan a +1 csúcs…Innen egészen jól mentek a dolgok egészen Ispán-hegyig, bevallom õszintén ez volt az a csúcs volt amitõl tartottam, nem hiába, több mint egy órán keresztül kerestük, 4 irányból próbáltuk megközelíteni míg végülis a megoldás a részünkrõl a következõ volt: lementünk a zöld háromszögön egészen addig ahol a jelzés élesen dél-nyugatra fordul s mi innen indultunk észak-keletre egy alig kivehetõ úton. Jellemzõ, hogy felfelé azon imádkoztunk nehogy ismét a Kukucsóra másszunk fel, mert állagát tekintve teljesen egyforma a két hegy, visszafelé már nem találtuk ezt a csapást de azért sikeresen felértünk Istállós-kõre. Innen már könnyû dolgunk volt, Tar-kõn egy kis heverészés és gyönyörködés a panorámában, ismertük a Kõhátak trükkjeit, így könnyû találat volt mindkettõ. Végére hagytuk Borovnyákot, a hátizsákokat beraktuk az autóba :) majd utána felmentünk a csúcshoz, ránk fért ez a kis segítség a végére, érdekes akusztikája van ennek a sípályának, történt ugyanis, hogy Anitával éppen arról beszélgettünk, hogy vajon mindenki ezen a meredek pályán jött-e lett, majd jött a válasz a síháztól (jó 200 méterrõl) hogy IGEN mindenki erre jött :) pedig esküszöm nem kiabáltunk, ennek ellenére a hegy levitte a hangunkat :) Összességében: sokszor esõre állt az idõ ennek ellenére azt mondom ideális idõjárást fogtunk ki, viszonylag könnyû teljesítés ha Ispán-hegyet leszámítjuk, jó hangulat, sok szõlõcukor és túrórúdi, kedves szervezõk igaz minimális szolgáltatással. Jó kis túra ez!!!
 
 
 Túra éve: 2005
getheTúra éve: 20052005.08.15 13:49:01
megnéz gethe összes beszámolója

A Bükk 900-as csúcsai

(legalábbis néhány közülük)


"Nekem csak arra jó minden ám hogy az agyam
Eltömjem és közben ne halljam saját magam
Mindenen van egy gomb csak az legyen benyomva
Hogy az adását mindenki ide bele nyomja

Mindent bele, a fejembe be
mer' nem hallom saját magam
Mindent bele, a fejembe be
hogy ne halljam saját magam"

(Lovasi András: Mindent bele)


Már régen szemeztem ezzel a túrával, de a nyilvánvaló logisztikai természetû nehézségek miatt eleddig elmaradt a részvételem a rendezvényen. Ám idén szucsati jóvoltából sikerült autós megközelítés részese lennem, így szombat reggel fél kilenckor elrajtoltam a bánkúti Síháztól. A koncepció az volt, hogy szándékosan (és direkt, elõre eltervelten, sérelmére) egyedül közlekedem a túrán, mert 1. nem akartam senkivel vitatkozni azon, hogy merre menjünk, mert a végén úgyis az illetõnek lesz igaza, én meg összeszégyellhetem magam, 2. ki akartam magam próbálni tájékozódásszakmailag. Imígyen az ajánlott csúcssorrenddel (és a mezõnynek legalább 90%-ával) szemben indultam útnak. Bemelegítésnek a Pipis-hegyet vettem célba, amin némi bozótharc után rá is leltem a csúcsot jelzõ oszlopra, és begyûjtöttem az elsõ bélyegzést. Némileg bizakodva távoztam a csúcsról, ám örömöm legföljebb három percig tarthatott, amikor is kiderült, hogy lefelé némileg nehezebb útvonalat választottam, mint fölfelé. (Ti. elnyelt a bozót). Valahogy kiverekedtem magam belõle, s rátaláltam a keresett kék jelzésre. Ezen indultam dél felé, s ott tértem le róla, ahonnan úgy gondoltam, hogy a Fodor-hegyet legkönnyebben meg lehet közelíteni. Neki is vágtam a hegynek, még valami útféle is volt, amely késõbb ösvénnyé szûkült, majd - mint azt az efféle, ösvénnyé szûkülõ szekérutaktól megszokhattuk - egyszerûen elenyészett. A csekély aljnövényzetû, ám igen sûrû erdõben mentem fölfelé, sokszor hittem, hogy végre a csúcs közelében vagyok, ez mindannyiszor tévhitnek bizonyult. Nemsokára végre elértem egy széles, jól járható dózerutat, amin fölfelé indultam. Pár perc után a Fodor-hegyi adótoronynál találtam magam.

Igen, kedves, a Bükköt jól ismerõ olvasó, jogos a meghökkenés. Most már én istudom, hogy a Fodor-hegyen semmiféle adótorony nincs. Az épület mellett lévõ tábla tanúsága szerint a Kis-Kõ-háton voltam. Begyûjtöttem a megfelelõ helyre a bélyegzést (komolyan, ha nincs kiírva, hogy hol vagyok, gondolkodás nélkül benyomom a Fodor-hegy helyére), majd elõvettem a térképet, s megállapítottam, hogy körülbelül 3 kilométerre délre vagyok attól a helytõl, ahol gondoltam, hogy vagyok. És az a legszörnyûbb az egészben, hogy semmiképp nem tudom rekonstruálni a térkép alapján, hogy hogy kerültem oda. No de nem lehetett már rögtön az elején összeomlani, így kinéztem a következõ célpontot, a Nagy-kõ-hátat. A térkép alapján úgy véltem, ez nem jelenthet semmilyen problémát, így némi folyadék-és édességbevitel után neki is indultam.

Lekocogtam a dózerúton, majd egy kellemes szintúton eljutottam a kinézett, Kis-Kõ-hát és Nagy-Kõ-hát közötti nyeregbe. Itt kiválasztottam a megfelelõnek gondolt utat, azt, amelyik a csúcstól délre, nagyjából szintben kanyarog, és kerestem a helyet, ahol le tudok térni róla a csúcs felé. Nemsokára jobbról (a csúcs felõl) kerítés szegõdött mellém, majd amikor ennek úgy tûnt, hogy vége, találtam egy szûk csapást a fák között és elindultam fölfelé. Rövidesen elértem a kerítést, amely nagyjából a gerinc vonalában haladt fölfelé. Próbáltam követni, de pár száz méter megtétele után a bozót, bedõlt fák, csalán és leszakadt szögesdrótdarabok együttesen, csapatmunkában sikeresen megakadályozták, hogy tovább haladjak. Visszaküzdöttem magamat a szekérútra, majd a csúcsot nyugatról kerülõ utat céloztam meg, és errõl próbálkoztam a "csúcstámadással". Sajnos gyakorlatilag ugyanarra a helyre kerültem a kerítés mellé, mint az elõbb. Ekkor már fogalmam sem volt, hogy hol kéne próbálkoznom, mert a térképem szerint a csúcsnak a kerítésen kívül kellett volna lennie. Visszaküzdöttem magam a szekérútra, majd észak felé haladva elértem a Kék útvonalát. Ezen elmentem a Keskeny-rétig, mely végre ismerõs hely volt, hoszen többször jártam már itt korábban. Eddig a pillanatig már több mint másfél óra telt el azóta, hogy elõször próbáltam fölmenni a Nagy-Kõ-hátra.

Hogy kicsit lenyugtassam a kedélyeimet (igen, nekem több is van belõlük) tettem egy kis kirándulást a Három-kõre a zöld hsz mentén. Bélyegeztem, körülnéztem, és visszasiettem az elágazásba, a Keskeny-rétre. Innen egy szekérúton visszamentem a csúcstól délre haladó útra, és úgy döntöttem, hogy a reggel, a rajtban kapott telefonszámot felhívva el kell használnom a telefonos segítségemet. Kiderült, hogy a rendezõk is épp ezen a csúcson vannak, és megtudtam, hogy arról az útról, amelyiken épp vagyok, nyílik egy keskeny gyalogátjáró a kerítésen, ahol be kell menni, hiszen a csúcs a bekerített területen van. (Csak halkan és zárójelben jegyzem meg, hogy véleményem szerint kicsit unfair (e.:ánfeer) volt, hogy nem közölték elõre, hogy ez a csúcs bekerített területen van, és a kb 2 km hosszú kerítésen egy összesen egy 1 m széles átjárón lehet átjutni. De végül is, egyéni szoc. probléma, tudom...) Fölfelé a gerincen út nem nagyon volt (ösvény is alig), de miután találkoztam a rendezõkkel akik már lefelé jöttek, végre fölértem a csúcsra. Két óra ment el rá...

Összeszedve maradék lelkesedésemet és önbizalmamat, visszamentem az átjáróhoz, majd a Keskeny-rétre, s a kék jelzésen indultam a Tar-kõ felé. Közben félúton kitérõt kellett tenni a Büszkés-hegyre, melyet gond nélkül megtaláltam, ez egészen hangulatos csúcs volt. Innen a kékre visszatalálni és fölmenni a Tar-kõre persze semmi problémát nem jelentett. Bélyegzés után leültem egy sziklára, s megebédeltem. Természetesen, ahogy az itt szokott lenni, egy csomó emberrel találkoztam a csúcs környékén, résztvevõvel és egyéb túrázóval egyaránt.

A pihenõ után továbbra is a kéken indultam az Õserdõ felé, majd azon túljutva a zöldön érkeztem a Világos-sár-hegy nyugati oldalához. Jött szembe egy pár, akik kérdezték, hogy melyik csúcsról jövök. Megmondtam, és megkérdeztem, hogy õk voltak-e már a Világos-sár-hegyen. Azt felelték, hogy õk is épp oda szeretnének menni. Javasoltam nekik, hogy azért kezdjenek indulni fölfelé, mert ha továbbmennek a zöldön, az Õserdõhöz jutnak. Megfogadták a tanácsot, elindultunk fölfelé, s egy elég kemény iránymenet végén (az erdõ legalább jól járható bükkös volt itt) fölértem a csúcsra. Ez még mindig csak a hatodik volt, s valahol itt telhetett el a szintidõ fele.

Iránymenetben visszatértem a jelzésre, és a zöldön továbbhaladva irányba vettem a Nagy-Kopaszt. A tisztást, ahol le kellett térni a jelzésrõl, könnyen megtaláltam, és egy egész kellemes ösvényen lehetett feljutni a kissé sziklás csúcsra (itt egy pár
percet eltöltöttem a tábla keresésével, mert valahogy elbújt egy fa árnyékában). Itt tartottam egy nagygenerált, majd irány az Istállóskõ, ezzel nem volt semmi gond. A csúcstól elindultam a Szalajka-völgy felé a meredek zöld háromszögön, itt találkoztam szembe az autó többi utasával is. Taktikai megbeszélést tartottunk, majd részemrõl az Ispán-hegy következett. A térképen is szereplõ elágazásban betájolva gond nélkül meg is találtam a bélyegzõt.

Ezután következett az egyik legszörnyûbb rész. Visszamentem a nyeregbe, és célba vettem a Kukucsó-hegyet. Csak valahogy elfelejtettem a tájolómra pillantani, és megalázó módon rossz hegyre mentem föl. Itt is egy fél órát botladoztam valami kerítés mellett, majd nagy nehezen lekeveredtem egy útra, amirõl rövidesen kiderült, hogy az Istállóskõ melletti zöld és sárga háromszög elágazásában vagyok... Itt egy kicsit nagyon elkeseredtem, pár pillanatig elmélázta, hogy érdemes-e még folytatni,
de aztán felülkerekedett a harci szellem, és végül megtaláltam a Kukucsó-hegyet.

Innen iránymenetben hódítottam meg a Vörös-sár-hegyet, ahol már jó messzirõl látszott a csúcstábla, amiért elég hálás voltam. Miután ez gyorsan megvolt, pihenés nélkül mentem tovább a Kõrös-bérc felé, ahová mûúton jutottam föl. Sajnos itt már a sok kevergélés miatt nagyon kevés innivalóm maradt, úgyhogy csak néhány kortyot ittam. Le a mûútra, majd a Fekete-sár-bérc is könnyû prédának bizonyult. Kezdtek jól menni a dolgok, a Mély-sár-bércen is csak pár percet kellett a bozótban keresgélnem. Bélyegzés után lementem a Huta-bércet délkeletrõl kerülõ jelzett útra, ahol a hatalmas töbrök miatt nem akartam nekivágni a csúcsnak, hanem mentem a jelzésen egészen addig, amíg elértem azt a nyerget, ahol metszi az út az egykori kisvasút nyomvonalát.

Itt indultam neki a fenyvessel borított gerincnek. Sajnos nem sokáig jutottam, mert tele volt az erdõ kidõlt fákkal, és elhagyott minden szellemi, fizikai és lelki erõm. Leültem egy fatörzsre, nézegettem a térképet és az órámat, és úgy döntöttem, hogy a hátralávõ alig két órába nem fog beleférni a hiányzó öt csúcs: MISSION FAILED. Próbáltam felhívni Morcsit meg Szucsatit, de nem sikerült, viszont bejelentettem a személyi edzõmnek a kudarcot, meg hogy nem megyek Tátralátóra. Körülbelül három kilométerre voltam ekkor Bánkúttól, sétálósra fogtam lépteim. Menet közben hívott Morcsi, majd nem sokkal késõbb szucsati is, hogy segítsek nekik a Nagy-Kõ-hát rejtélyének megoldásában. Szerencsére használt az útbaigazításom. Bánkútra érve lesétáltam a síházhoz, bejelentettem a bukást a rendezõknek (túramozgalomként még befejezhetem a maradékot), vacsoráztam, néztem a macskákat, beszélgettem a gondnokkal meg a rendezõkkel (akik 20 óra 30 perc 0 másodperckor elhúztak, amikor minden terepen lévõnek lejárt a szintideje), majd negyed 10 körül megjöttek a többiek is, és hajnali fél egyre hazakerültem, hála szucsatinak.

Ez történt.


 
 
piedcatTúra éve: 20052005.08.10 12:11:13
megnéz piedcat összes beszámolója
Baromira Bozótos Bükki Barangolások

Egy napon hússzor csúcsra jutni nem kis teljesítmény. Már azokat is irigylem, akik egyáltalán megpróbálják. :) Augusztus 6.-án úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom, hogy milyen érzés. Így született meg bennem a döntés: feljutok a Bükk húsz 900-as csúcsára!

A szombatot rendesen megvariáltuk qvic-kal. Eredetileg én a Rocki-ra szerettem volna menni, õ pedig a Bükk 900-ra. Egyik sem jött be. Nekem a héten összejöttek a dolgok, lelkileg nem voltam felkészülve egy 125 km-es menethez, és idõm se nagyon volt két napot túrázni. Ezért döntöttem a Bükk mellett, és üzentem qvic-nak, hogy megyünk együtt. Nem mentünk. Pénteken közölte, hogy nem megy sehova, költözik. Pompás. Újabban elkerüljük egymást a túrákon, valamelyikünknek valami mindig közbejön. Sebaj, majd a Beac Maxin bepótoljuk. :)

A héten az idõjárás is furcsán alakult. Idén többször szivatóra állított engem a túrákon, most sem tûnt jobbnak a helyzet. Hétfõn még hõgutától tartottam, szerdán ez özönvízre módosult. Csónakos túrára készültem. Aztán csoda történt. A héten egyedül a szombati napon volt normális idõ, pont túrázásra való.

Bár a szüleim nem laknak messze a Bükktõl, mégis hamarabb ébredtem, mint a kakas. qvic tanácsára magas szárú trekkinget húztam, felvettem a hátizsákot, aztán a csipától félig megvakulva kibotorkáltam a buszmegállóba. Késett, de legalább jött. Felültem, majdnem elaludtam. Miskolcon nyomultam az 1-eshez, ki a Majális-parkba. Alighogy kiértem, egy fehér Corsa kanyarodott be a Népek Tavasza céljához. Ricsi érkezett, qvic bátyja. Õ is többedmagával szeretett volna jönni, de a társak lemorzsolódtak. Így ketten indultunk fel Bánkútra.

A mûúton egy vaddisznó-csorda haladt át elõttünk. Az anyát már nem láttuk, a kicsi, csíkos malacok egymást követve pattogtak az aszfalton. Az utolsó már annyira megijedt az autótól, hogy figyelmetlenül lefejelte a szalagkorlátot, és visszagurult az útra. Aztán kétségbeesetten megtalálta a bejáratot az erdõbe. Késõbb ugyanezen az úton mókust is láttunk.

Negyed nyolc körül még nem sokan voltak Bánkúton. Harmincvalahanyadikként neveztünk, és fél nyolckor indultunk el. Hamar rájöttem, hogy Ricsivel óriási szerencsém van, nagy helyismerete miatt GPS-ként funkcionált. Térképet nem is használtunk, minden fejben volt. A turistautakat nem vettük figyelembe, sõt semmilyen más utat sem vettünk figyelembe. Minden csúcsot toronyirányt kerestünk fel.

Elsõként a Felsõ Borovnyákot céloztuk meg, a sípálya tetején. Jó kezdés volt az a kis hegymenet. Aztán jött a Bálvány és a Pipis-hegy. A negyedik csúcstól kezdve már az ajánlott sorrendbe másztuk a hegyeket.

A Kõrös-bércen nem találtunk vizes kannát, amit elvileg minden évben kiraknak. Igazából nem is hiányzott, az idõjárás optimális volt, nem fogyott gyorsan a vizünk. Mint késõbb kiderült, az összes utat lezárták, amin fel lehetett volna hozni a kannát. Azért volt ellátás: a rendezõk az útvonalra pompás málna- és szamócabokrokat ültettek. :) Szemezgettünk is rendesen.

Nem siettünk, futás egyáltalán nem volt, csak a végén az utolsó harminc métert kocogtam. Igyekeztünk minden ponton gyorsan pecsételni, ez nem mindig sikerült. Néhol sorba kellett állni, Három-kõnél ez három percet is igénybe vett. Nagyobb kajaszünetet Kukucso-hegyen tartottunk, ez sem lehetett több tíz percnél. Ami még lekötötte az idõnket az a Tar-kõrõl elénk táruló látvány volt. Még sosem jártam ott, ezért kicsit leesett az állam. Dél, Kelet és Nyugat fele nagyon messze el lehet látni, eszméletlenül szép a kilátás. Ricsinek igaza volt, már csak ezért is érdemes erre a túrára jönni.

Mivel nem használtuk az utakat, ezért a terep elég kemény volt. Szerencsére a Bükk nem a susnyás aljnövényzetérõl híres, de néha azért belegyalogoltunk a sûrûjébe. Csalán csípett, tövisek szúrtak, faágak csapkodták a fejemet. Olykor térdig merültem a fatörmelékekben, és alig bírtam kiráncigálni a lábamat. A két kilométeres szintemelkedést is megéreztem. A Virágos sár-hegy volt a legdurvább, az emelkedõnek csak nagyon nehezen lett vége. Mikor már hazafele mentünk, éreztem a lábamban, hogy ez nem egy szokványos harminc km-es túra volt.

Nagy eltévedésekrõl nem igazán tudok beszámolni. Igazából egy métert sem tettünk meg feleslegesen. Néha úgy éreztem, hogy túratársam pontosan tudja, hogy melyik két fa között kell lemenni a hegyrõl, hogy pontosan a másik hegyre jussunk fel. A csúcson lévõ pecsételõ oszlopokat is gyorsan megtaláltuk. Ricsi helyismerete érdekes szitukat produkált. Istállós-kõrõl két srác elindult lefele a Nagy Kopasz felé. Mi még eszegettünk-iszogattunk egy kicsit, majd az ellenkezõ irányba lassan leereszkedtünk. Felmásztunk Nagy Kopaszra. Én leeresztettem a fáradt olajat, Ricsi pecsételt, még ittunk is. Elindultunk visszafele, útközben összefutottunk a két sráccal, akik nagy sebességgel robogtak Nagy Kopasz felé. Már hozzánk se szóltak. Késõbb Tar-kõnél újra találkoztunk, ott már egyikük megkérdezte tõle: „Hogy lehet, hogy ti mindig elõttünk jártok, pedig én már hatodszor teljesítem a túrát?” Én Ricsire mutatva válaszoltam: „A srác nagyon otthon van a Bükkben, õ most van itt tizedszer.”

Már Tar-kõnél látszott, hogy elég jó idõt fogunk menni, innentõl már gyakrabban figyeltük az órát. Büszkés-hegy, Három.-kõ és Nagy Kõhát után leküzdöttünk a Kis Kõhát sûrû erdejét, majd ott is pecsételtünk a csúcson. Egy nap alatt hússzor a csúcson. Sikerült! :)

Bánkútra már a turistaúton sétáltunk be, 15.25-re. Másodikként értünk célba, egy salgótarjáni tájfutó srác elõzött meg minket öt és félóra körüli idõvel. Szép teljesítmény. A rendezõk elismerõen gratuláltak a nyolc órán belüli teljesítésért. Én mosolyogtam magamban: egyedül nem ment volna. Ricsi megkapta a kitûzõt a tizedik teljesítésért, én pedig az elsõért. A pohár szõlõlé, amit kaptunk, nagyon jól esett.

A Mátrabérc óta nem éreztem ilyen jól magam túrán. Nekem bejött a dzsungelharc, a hagyományos túrák mellett én ezt is szeretem. Ezért mindenkinek ajánlom a Bükk 900-at, de elsõre mindenképpen olyan túrázóval menjen, aki már járt néhányszor az útvonalon. Ha én egyedül mentem volna, akkor lehet, hogy még mindig ott bolyonganék. :)

Fotók: kep.tar.hu/piedcat/Bükk 900

pcat

 
 
 Túra éve: 2003
Cam MogóTúra éve: 20032006.06.16 11:03:48
megnéz Cam Mogó összes beszámolója
Gyerekkoromban mindig szerettem volna nekimenni és toronyiránt megmászni a hegyeket... Eltelt egy jópár év, és ezt most bõségesen gyakorolhattam :-)

Péntek este 1/2 11 körül egyszál egyedül autóztam egy kanyargós erdei úton a Bükkben. Mályinka felõl mentem föl autóval Bánkútra. Elõzõleg Egerben Imaro ellátott még tájfutó térképekkel, bár figyelmeztetett, hogy aki még nem használt ilyet, az nem tud eligazodni rajta... Nos, igaza volt... Nagyon készültem erre a különleges túrára: beszereztem egy bélyegzõpárnát, és természetesen volt nálam Bükk-fennsík térkép is.

Bánkút teljesen kihalt volt, de a síházból nagy nehezen kijött a gondnok. Mindenre fölkészülve vittem magammal sátrat és hálózsákot. Miután megtudtam, hogy a galérián (az ebédlõ fölötti tetõtér, a folyosótól függönnyel elválasztva) 700 Ft-ért alhatok, sátorban meg 500 Ft-ért, az elõbbit választottam. Ráadásul jó 10 cm-es szivacsok voltak fönt leterítve, és egyszál magam voltam az egész galérián... Azt hiszem, rajtam kívül csak az egyik szobában voltak még vendégek.

Reggel ½ 6-os ébredés után magamba tömtem egy darab sajtot és egy lekváros háromszöget. A síház elõtt egy asztalnál a térkép fölött elmélkedtem. Imaronak igaza volt, a térképeken semmi felirat... Vártam, hogy lesz-e rajtam kívül induló? A kiírás szerint 7-tõl lehetett nevezni. Rajtam kívül két, tetõtõl talpig terepruhába öltözött fiú készült még. Aztán ¾ 7 tájékában megjelent egy kisebb csapat, teljesen átizzadva. Õk Ómassa felõl jöttek föl gyalog, nekik megvolt a bemelegítés. Az idõ gyönyörû volt, szikrázott a nap, sehol felhõ. 7 óra elõtt 5 perccel megérkeztek a rendezõk is, és elfoglalták harcálláspontjukat az egyik asztalnál, rögtön lehetett is nevezni. Az igazolófüzet egy képeslap méretû karton volt, benne 20 négyzet a pecséteknek, minden négyzetben a hegy nevével. A rövid leírás szerint bélyegzõpárnát vagy filctollat kell vinni, és minden hegy tetején meg kell keresni egy keményfa oszlopot, amibe bele van erõsítve egy négyzet alakú fém bélyegzõ. Ez, a buszjegyhez hasonlóan, kilenc kis négyzetre van osztva, melyek közül néhányban furat („lyuk”) van, minden csúcson más kombinációban. Ezt kell betintázni és rányomni az itiner megfelelõ négyzetére. A megmászásra váró hegyek a következõk:

1. Bálvány (956 m)
2. Nagy-István-erõse (938 m)
3. Fodorhegy (931 m)
4. Huta-bérc (918 m)
5. Kis (Mély)-sár-bérc (925 m)
6. Fekete-sár-bérc (919 m)
7. Kõrös-bérc (956 m)
8. Vörös-sár-hegy (951 m)
9. Kukucsó-hegy (941 m)
10. Ispán-hegy (912 m)
11. Istállós-kõ (959 m)
12. Nagy-kopasz (903 m)
13. Virágos-sár-hegy (950 m)
14. Tar-kõ (950 m)
15. Büszkés-hegy (962 m),
16. Három-kõ (906 m)
17. Nagy-kõ-hát (946 m)
18. Kis-kõ-hát (939 m)
19. Pipis-hegy (932 m)
20. Felsõ-borovnyák (945 m)

Ez volt az ajánlott sorrend, de az egyes hegyek közt nem volt megadva útvonal, sõt, tetszõleges sorrendben meg lehetett mászni õket, és ezzel a lehetõséggel majd’ mindenki élt is.

A Cartographiás térképen zöld jelölõfilccel már korábban bepöttyöztem a csúcsokat. Közülük csak négyre (Bálvány, Istállós-kõ, Tar-kõ, Három-kõ) vezet turistajelzés. A következõ a stratégiát találtam ki magamnak: egy térképen jelölt úton (szekérút vagy jelzéses út) odamegyek a hegy lábához, amilyen közel csak tudok. Amikor már biztosan tudom, hogy EZ AZ A HEGY, akkor toronyiránt nekivágok, és addig megyek fölfelé, amíg csak tudok. A tetején pedig megkeresem az oszlopot!

A Bálványig együtt mentem egy pesti fiúval, ott sikeresen megejtettem az elsõ pecsételést, aztán õ rögtön továbbindult, mert estére szinházjegye volt Bp-en, én meg fölmásztam a kilátóba (csak nem hagyom már ki, ha ott vagyok!) Gyönyörûek voltak a hegyek a reggeli párában.

A csurgói erdészház felé vettem utamat. Útközben egy õzet riasztottam föl, hatalmas ugrásokkal szökellt el. Hármaskút elõtt letértem a S jelzésrõl egy földútra, és ahogy elterveztem, megtámadtam a Nagy-István erõsét. Tiszta volt az erdõ, kevés lehullott gallyal és aljnövényzettel. Fönt sikerült megtalálni az oszlopot, hurrá! Ez volt az elsõ ilyen úttalan úton megmászott csúcs, és nagyon boldog voltam.

Visszatértem a földútra, majd azon le a völgybe. Fodorhegyet a visszaútra hagytam, mert a völgy másik oldalán volt, a Pipisheggyel szomszédságban. Hármaskútnál a Kék + jelzésre kanyarodva célba vettem a következõ három hegyet. Huta-bérc az út jobboldalán volt, egy hosszú gerincen kapaszkodtam föl, több kisebb csúcson át, és már izgultam, hogy hol van a teteje? Meglett, népes bogársereg rajzott a körülöttem, amíg pecsételtem. Vissza a K+ jelzésre, majd a másik oldalon egy földútra kanyarodva, balról a Kis-Sár-bérc következett. Ennek a tetején gyönyörû, kúp alakú bokrok fogadtak, azt hiszem a francia kastélyok kertjében vannak ilyenek, de ezeket nem emberi kéz nyeste ilyen formájúra...Innen leereszkedve a földút másik oldalán a Fekete-Sár-bérc megmászása következett. Errõl lejövet azt döntögettem magamban, hogy a Körös-bércet vajon melyik oldalról másszam meg. Egy kis szakaszon a fennsíkon vezetõ mûúton poroszkáltam, majd rátértem a Körös-bérci útra, aztán megtámadtam a hegyet. Fönt hiába kerestem az oszlopot, pedig a tetején voltam már. Mitévõ legyek? Továbbmentem nyugat felé, és több katonai átjátszó adó mellett sikerült megtalálni az oszlopot. Találkoztam néhány túratárssal, mindenki a másik oldalról próbálkozott... Itt egy mûanyag kannában víz volt elhelyezve egy pohárral és egy tölcsérrel. Én négy és fél liter folyadékkal a zsákomban indultam el, mert tudtam, hogy sehol nincs vízvételi lehetõség. Ebbõl két liter narancslé volt, a többi víz, és volt hozzá C-vitaminos pezsgõtablettám.

Körös-bércrõl nyugati irányba leereszkedve megkerültem egy víznyelõt, és a Vörös–Sár–hegy lábához értem. Ezt is „meguzsonnáztam” (lásd SK), majd a S háromszöges utat keresztezve következett a Kukucsó-hegy. Ez a hegycsúcs különleges nevén kívül azért is a szívemhez nõtt, mert sziklás hegyoldalán felkapaszkodva nemvárt szép kilátás fogadott. Következõ kiszemelt áldozatom az Ispán-hegy volt, azután pedig 10. csúcsként nem más, mint az Istállós-kõ. Többször jártam már itt, most nyugat felõl másztam meg, ahonnan a Szalajka-völgy felõl megy fel a jelzés. Két futó ért utól a tetején. Levettem a cipõmet és zoknimat, hogy kiszedegessem a füveket és apró bogáncsokat. Megvan a fele! És még nincs este!

Istállóskõrõl a másik irányba ereszkedtem le, és jelzéses utakon értem a Nagy-Kopasz tövébe, ami kiderült, hogy nem is olyan nagy... Innen visszafelé a Virágos-Sár-hegy felé vettem utamat. A térképen két csúcs is volt jelölve rajta, és én nem tudtam, melyik az igazi? Melyiken van az oszlop? Ezért úgy másztam meg, hogy északról dél felé haladva a gerincen haladjak végig. Némi bolyongás után sikerült megtalálnom az oszlopot és pecsételtem. Majd a hegy déli oldalon leereszkedve kerestem a K jelzést. Itt találkoztam egy túratárssal, aki viszont a Virágos-Sár-hegyet kereste, és már fogytán volt benne a remény... Próbáltam lelket önteni bele, hiszen jó helyen járt, csak föl, föl, ameddig lehet...

Tar-kõ. Idén másodjára voltam itt. Ez a legszebb kilátóhely talán az országban. Ragyogóan tûzött a nap, és a Bükk csúcsai fürödtek a napfényben. Az Eger-Lillafüred országút ki-kibukkant az erdõkbõl. Fenséges csönd, csak a rét lakói zizegtek... Egy szemüveges nõ elmerülten szemlélte a kilátást. Persze én is, de aztán egy kicsit odébb levetettem a cipõmet, zoknimat, és eléggé profán módon hozzáfogtam a magammal cipelt ételkonzerv elfogyasztásához... Éreztem, hogy fogyóban az erõm. Vagy félórát töltöttem itt.

Tar-kõrõl leereszkedve az egyik kanyar után letértem a jelzésrõl, hogy útba ejtsem a kopasz tetejû Büszkés-hegyet. Visszatértem a kékre, majd a Keskeny-rét elõtt lekanyarodtam a Három-kõ felé. Innen visszanéztem a Tar-kõ sziklás oldalára.

Azt hiszem, itt rontottam el a délutáni útvonalat... Ugyanis ahelyett, hogy továbbmentem volna kelet felé a zöldön, visszafordultam a Keskeny-rét felé, és nyugat felõl indultam a Nagy-Kõ-hát megmászására. A térképen látszott, hogy elõtte van még egy másik hegy... Erre a másikra föl is értem, és tájoló szerint próbáltam tovább menni. Mit mondjak? Kb egy órát bolyongtam, fenyvest kerülgettem, mélyedést kerülgettem, kerítést kerülgettem... Egy nagy bekerített területre sehogyan sem tudtam bejutni, pedig a térkép szerint ott kellett lennie a Nagy-Kõ-hát csúcsának. Aztán egyszer csak megláttam a Kis-Kõ-hát tetején levõ rádióadó tornyot. Elhatároztam, hogy elõbb átmegyek oda, mert az tuti. Leereszkedtem a kerítés mellett, és egy rét közepérõl, ahol több út találkozott, belõttem a Kis-Kõ-hátat. Igen ám, de egy fiatal erdõn vezetett át az út, amit mostanában ritkítottak, és az összes levágott fa és gally ott hevert. Nagy küszködés árán sikerült följutni. Meglett a 16. de hiányzott a Nagy-Kõ-hát :( Amíg a bogáncsokat szedegettem a zoknimból és cipõmbõl, nagy csörtetve (õk is a gallyazott erdõben jöttek!) fölért egy négyfõs csapat. Tõlük tudtam meg, hogy a Nagy-Kõ-hát csúcsa be van kerítve, át kell mászni a kerítésen. (Sajnos, erre a rendezõk nem hívták fel a figyelmet. Visszaolvasva a beszámolókat, mostmár látom, hogy ezt Efemm megírta...)

Vissza a Nagy-Kõ-hát bekerített területére. Át a kerítésen, málnáson, csalánoson, végre sikerült megtalálni. Itt is egy kis csapatot találtam, egy rövidnadrágos ember fényképezett (késõbb kiderült, hogy Efemm volt az...) Egyikük, látva indián harci festés módra kipingált lábamat (a málnás elég jól kikarmolt, meg is csurrant néhol, de nem a málnalé) érdeklõdött, hogy mennyi van még hátra, és nagyon készségesen elmagyarázta, hogy merre és hogyan. Õk létrán jutottak be a bekerített részre (mint kiderült, egyetlen helyen volt is létra). Gyorsan pecsételtem, mert már indultak, és követtem õket, így kifelé már létrán át távoztam én is :) Még egy párszáz méteren együtt mentünk. Közben kiderült, hogy a csapat egyik tagja Muzsla, megismertük egymást (én egyszer találkoztam vele, a Corvinon, de ott sisakban volt, kerékpárral...) Bemutatott még Ebolának, és mondta, hogy az a rövidnadrágos ott hátul Efemm... Egy lány és még egy offtopic fiú volt velük. Aztán szétváltak útjaink, õk mentek tovább a Kis-Kõ-hátra, én pedig célba vettem az utolsó három csúcsot.

A fennsíkon átkelve, majdnem a Faktor-rétig mentem, ott balra megtámadtam a Fodor-hegyet. Száraz aljú fenyveserdõ közepén bolyongva nagynehezen ráakadtam az oszlopra. Mellette egy akkora hangyavár volt, javarészt tûlevelekbõl összehordva, amilyet még életemben nem láttam. Leereszkedtem a Faktor-rétre, majd irány a Pipishegy! Némi eltévelyedés árán ez is megvolt. A K jelzésre visszatalálva, a Csalánosi parkoló felõl megmásztam a Felsõ-Borovnyákot. A tetején katonai adó, bekerítve, a kerítésen fenyegetõ felirat: Tilos, kutyával õrzött, stb. és hozzá igazi kutyaugatás. A kerítésen belül néhány sírhalom, sírkereszttel... No, ide nem mászok be! Menni kezdtem a kerítés mellett, és sikerült megtalálni az oszlopot, az Utolsót. Persze, ha Bánkútról jöttem volna egyenesen, akkor aszfaltos úton is jöhettem volna... Azon mentem le, majd a sífelvonók mellett becéloztam a síházat. A sípálya közepén járhattam, amikor láttam, hogy Muzsláék csapata épp indul hazafelé. Hangos kurjantással búcsúztunk egymástól. Õk legalább másfél órával jobb idõt mentek... Nekem 10 óra 55 perc lett az idõm. A célban a rendezõktõl megkaptam a kitûzõt, és üdítõvel kínáltak.

Összefoglalva:

Minimális nevezési díj (300 Ft) mellett,
minimális szolgáltatásokkal (Körös-bércen víz, a túra végén üdítõ),
minimális számú szervezõvel (nincsenek pontõrök),
mégis különleges és gyönyörû helyekre vezetõ túra, ami igencsak próbára teszi nemcsak a lábizmokat, hanem az ember fejét is...

Köszönet Muzslának, amiért fölcsigázta az érdeklõdésemet a beszámolójával, és Imaronak a tájfutó térképekért, amiket késõbb otthon elõvettem és próbáltam beazonosítani, hogy merre jártam :))

Ez egy ICSMF túra (Igazi Csemege Magános Farkasoknak).
 
 
 Túra éve: 2002
efemmTúra éve: 20022005.04.10 20:23:52
megnéz efemm összes beszámolója
Bükk 900-as csúcsai

Szombaton már másodszor vágtam neki a 20 bükki csúcsnak, mivel három éve csak 9 hegyig jutottam, ez nagy kihívás volt - és maradt.
A 300 Ft-os nevezési díj a szolgáltatásokhoz képest (kitûzõ, a célban üdítõ, a Kõrös-bércen víz) más túrán sok lenne, itt az utazási költségekehez képest lényegtelen. Jávorkútról 9 órakor sikerült elrajtolni 50 valahanyadikként, mint legutóbb, most is az ajánlotthoz képest kb. fordított útvonalat választva, egyedül. Bemelgítés képpen 6km aszfalt után, minimális bozótharc árán sikerült megtalálni a Kis Kõhátat, a hegy tetején az átjátszótoronyhoz már kavicsos út vitt fel.
Itt szeretném szubjektív véleményemet megosztani a Bükk-fennsík térkép (kiadás 1997) és a valóság kapcsolatáról. Ami a térképen vékony szaggatottal -ösvénynek- van jelezve, az itt a terepen nincs, lehetetlen megtalálni, talán nem is létezett. A vastag szaggatottal jelzett -szekérút- általában megtalálható, bár igen gyakran átmegy susnyásba. A Bükkben ami megbízható és jól észrevehetõ az a kövesút (általában régi vasút), a mûút, illetve a túristajelzések is jól festettek, pontosak. Sajnos a kérdéses 20 csúcs többségére semmilyen út sem vezet, az utolsó 2-300 métert (100 méter szinttel) "irányban" aljnövényzeten, gallyazáson, bozóton keresztül kell megtenni. (Emiatt a B900 szerintem kb. Mártabérc kategóriájú TT. El nem tudom képzelni, hogyan lehet kerékpárral teljesíteni - pedig így is ki volt írva, nem csak gyalogtúrának.)
A második csúcs, a Nagy Kõhát megközelítése enyhén problémás volt, mivel kerítést kellett mászni hozzá - "idõközben" körbe kerítették. (Szervezõi hiba, hogy ezt a rajtban nem jelezték, gondolom idén bejárás sem lehetett..) Az esõ is elkezdett esni, úgy két órán keresztül esett, úgyhogy egy kellemes túlélõtúra volt kilátásban a továbbiakban.
Három-kõ, Büszkés-hegy és Tar-kõ megtalálása egyszerû volt, ezekre gyakorlatilag jelzett túristaút vitt. Tar-kõrõl lefelé a síbotjaim ellenére sikerült párszor a sáros lejtõn elcsúsznom.
A Virágos sár-hegyre az Õserdõn keresztül mentem -a régi kékrõl az Õserdõ közepénél a (volt) táblánál az ösvényen jobbra fel-, szerintem ezen a túrán nem lehet (nem érdemes) kikerülni..
4 óra telt el a rajt óta, itt találkoztam elõször egy háromfõs csapattal, addig csak egy tájfutó szerelésben lévõ srác jött el szemben az Öserdõ alján.
Ezután, mivel a hegyrõl a Z háromszög helyett -szintén irányban- a K+ -re sikerült lejutnom , a Kõrös-bérc jött, az egyetlen(?) csúcs amire aszfaltút visz fel. (A pont a térképen a felirat feletti, az adótoronynál lévõ.) A régi vasút nyomvonalán vissza a K+ -en a Nagy-Kopasz, majd az Istállós-kõ jött. Itt már ismét jó idõ volt, sütött a nap, kilátás viszont a fák miatt semmi.
Z háromszög S háromszög elágazásig vissza, a nyiladékon lefelé, majd ennek a folytatásában jobbra vezetõ úton az Ispán-hegy megtalálása is egyszerû volt. A tájékozódási problémáim ezután kezdõdtek, a Kukucsó-hegyre indultam, de a Vörös sár-hegyen kötöttem ki. Sebaj, tájoló elõ, irányban meglett az elõzõ csúcs is. Külön öröm, hogy az ekkora már több darabra szakadt térképen ezek a csúcsok pont a hajtás mellett találhatók..
Megvolt 12 csúcs, ami az elsõ B900-as eredményemnél több, reméltem, hogy idén sikerül befejezni a túrát.
S háromszögön lementem a szilvásváradi mûútig, majd az Olasz-kapu fölött a K+ -re balra letérve -a K+ kanyarjától- elõször a Huta-bércet, majd a Fekete sár-bércet illetve a Kis-sár-bércet másztam meg. Az elsõre fenyvesben gallyazáson, a másik kettõre csak simán gallyazáson lehetett felmenni irányban. Itt már valahogy nem élveztem azt, hogy (érzésem szerint) szintben mindegyik hegyre 80-100 métereket kell mászni a meredek hegyoldalban kidöntött fákat kell kerülgetni és a csúcsok közvetlen közelében még keresgélni is kell a pontot (bélyegzõt). Nagyon lassan haladtam, tudtam, hogy kezdek kicsúszni az idõbõl.
A megbízható K+ -re vissza, majd a S+ -re jobbra letérve a Sx elágazása után szintén irányban támadtam meg a Fodor-hegyet. Érzésem szerint meg is találtam a hegy legmagasabb pontját, -néhány kisebb szikla ritkább bozótos területen- a bélyegzõt viszont nem. (Ismét a térképrõl: hogyan lehet az, hogy itt a csúcsot jelzõ pont "után" -tehát szintben feljebb- még egy szintvonal van?) Mivel hosszabb keresés után sem találtam rá a bélyegzõre, a kilátás viszont jó volt, úgyhogy láttam, hogy mi a következõ csúcs (Nagy István erõse) - úgy döntöttem, hogy feladom. Egy hiányzó csúccsal nem láttam értelmét folytatni a túrát, és valószínüleg nem is értem volna be világosban.
Kevés kevergés után eljutottam az elsõ csúcsom alatti szilvásváradi mûútra, innen már részben gyalog, részben stoppal értem vissza Jávorkútra.
Sok volt, elég volt a 15 csúcs, nekem a Bükk 900-as csúcsai teljesítménytúra másodszorra is kihívás maradt.

Minden elismerésem azoké, akik sikeresen teljesítették az ajánlott útvonalon -térképen- mért 38km-t, és 2400m szintet.
(Nem mérte esetleg le valaki a saját útvonalát GPS-szel?)
Összességében a Bükk-fennsík látványáért megéri elmenni, a TT-n a szolgáltatások minimálisak, vizet vinni kell, és csak az egész útvonalat már ismerõ csapattal érdemes nekivágni a Bükk 900-nak.
Azt hiszem jövõre ismét megpróbálom. :)
Köszönet qvic-nek a Kis-sár-bérc infóért.

efemm.