Túrabeszámolók


Kós Károly emlék- és teljesítménytúra 47/25/10

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2011 2012 2017
 Túra éve: 2006
UPTúra éve: 20062006.08.20 12:44:32
megnéz UP összes beszámolója
Hmm ez nem túrabeszámoló, de jól be tudnék számolni, hogy nem lehet elérni egyes beszámolókat. Mindegy :)
Kedves gekko!
Örömmel olvastam a lovastúra élményeidet
Ha fotóztál esetleg szívesen látnám képeidet, kérlek vedd fel velem a kapcsolatot!
köszönettel: UP
 
 
gekkoTúra éve: 20062006.08.17 20:46:46
megnéz gekko összes beszámolója
Szia UP!
Üdv mindenkinek!

Öröm volt olvasni a beszámolódat. Én ugyan nem vettem részt a túrán, azonban két hete jártam arra lóháton és láttam a Varjúvárat. Valóban csodálatos építmény, a környéke kicsit hagy kívánnivalót maga után, de Erdélyben azért kicsit ez mindehol így van, ahol emberek élnek, járnak. A táj viszont itt is gyögyörû, jó idõben és magaslatról még a Kõrösfõi templom is tisztán látható.

Viszont az emberekben pozitívan csalódtam, nem gondoltam volna, hogy ennyire segítõkészek, örülnek az arra tévedt jövetelének. Most a magyar-román emberekre egyaránt értem ezt, legalábbis Sztána és Kalotanádas környékére igaz ez. (elõtte erõs fenntartásaim voltak a románokkal szemben a személyes tapasztalataim alapján)

Sajnos a Varjúvárat nem sikerült lefényképeznem mivel én elõször ültem lovon és inkább arra törekedtem, hogy a talaj és köztem legyen egy állat. Azt azért le kell írnom, hogyan történt, hogy én is lovas nép fia lettem: egy kolozsvári ismerõsünk ajánlotta, inkább erõltette, hogy probáljuk ki, õ már rendszeresen jár lovagolni és hatalmas élmény. Tudni kell, hogy Kecskemét környéki vagyok, ahol csak lovastanyák vannak, de még nem volt motivációm kiprobálni. A többiek belementek, hát így én is kiprobáltam.
Eligazítás: Nesze egy kantár. Ültél már lovon? Nem. Nem baj. El kell menni a lovakért. Naívan azt hittem, hogy a ház mögött vannak. Persze még a következõ településen is túl volt a ménes. De szerencse arra járt egy másik lovas is, és elvitt minket kocsival, hatan egy Ticoban, plusz egy nyereg, meg egy halom kantár. Meg van a ménes, közben az út miatt átszálltunk egy román lovaskocsira, fenékszaggató volt. Kiválasztották a lovakat, ekkor ért a meglepetés szõrén kellett behozni a házhoz, mert a nyergek a háznál voltak. Megmutatták hogyan kell felszálni a lóra, az elsõ 10 probálkozásból egyszersem sikerült ráugrani, türelmes egy állat volt, de rettentõen magas, meg széles. Következõ eligazítás, ha kantárt húzod lassít, jobb esetben megáll a ló, ha megfelelõ helyen rugdosod, olyan mintha a gázpedált nyomnád, a lónak az elsõ részén maradj, különben elképzelhetõ, hogy autómatikusan mûködésbe lép a katapult, felfelé menet ráfekszel a ló nyakára, lefelé menet hátradölsz.

Ezek után elindultunk, átszállásokkal (Közben cseréltem egy kisebb lóra - ez már nekem való volt, könnyebb navigálású, igaz elsõ felszállásra sikerült átesnem rajta), félméteres folyómederben átgázolva, sziklára mászva, onnan lemászva megérkeztünk a nyergekhez. (túrázónak is rémálom 10-20-30 métert meredeken fel majd le -itt-ott sár csúszik, mint jégpálya). Nyeregben még kb. 10 km. már élvezet volt. Ügetés kevésbe, vágta jó, de dermesztõ. Összeségében gyönyörû táj, nagy élmény, utána ugyan 2 nap ülési problémák, a WC-re menetel még siralmasabb volt, de jó, hogy nem hagytam ki. Késõbb voltunk túrázni Tordán a hasadékban, majd a sziklán jöttünk vissza, Torockón a Székelykõ, Toroczkószentgyörgyön a Toroczkói várat hódítottuk meg, majd lementünk Bucsecsbe, Sianaiaba másztunk hegyet, meghült bennem a vér mikor kb. úgy 1500 méteren találkoztunk egy macival meg 3 bocsával, de szerencse a dologban nem kereszteztük egymás útvonalát.

Mindenkinek ajánlom Erdélyt, rengeteg látnivalójával!
Sziasztok!

 
 
UPTúra éve: 20062006.02.26 18:41:15
megnéz UP összes beszámolója
Kedves Beszámolóolvasók!

Gondoltam írok pár sort a nem mindennapi Kós Károly emlék és teljesítmény túráról.
2005.08.13-án vettem részt a 10km-es távon. Nem nagy ügy e nyúlfarknyi távon résztvenni, de annál nagyobb teljesíteni :)
Ugyan is kb. 5 óra alatt teljesítettem. Hát igen, ettõl volt nem mindennapi, hiszen ennyi idõ alatt, egy "normális" teljesítménytúrázó lezargat kb.30-40 km-t.
Játszott is a türelmemmel a haladási sebesség...
De, ne "rohanjak" annyira elõre :o)

Székelyföldrõl (Sepsiszentgyörgyrõl) érkeztem 11:30 tájt a Sztánára. Elõzõleg egy fürdõépítõ kalákán ( http://www.erdelyfalu.tk/ ), és egy "lájtos" Nagykõ-havas-i túrán voltam.
Úgy kalkuláltam, ha korán indulok Sepsibõl, pont odaérek a sztánai túraindulásra.
Hmmm, nem akarok minden apró részletet leírni, miként sikerült pont elérnem 10km-es távon induló (kb. 10 fõs) társaságot, de a lényeg, õk is jó 3-3és fél órával késõbb indultak a távnak. Áldottam a teremtõt, ahogy ilyen precízen összehozta a találkozásomat a többiekkel.
Megismertem Szabó Zsoltot, aki nem mellékesen a Mûvelõdés c. folyóirat fõszerkesztõje ( http://www.muvelodes.ro/ ), Õ volt a túravezetõ.
Kellett is a vezetés, mert total másfele mentünk mint az itinerben felvázoltak :).
Jókat, érdekesek mesélt Zsolt a környezõ tájról, növényekrõl stb.
A tempo természetesen nem volt megerõltetõ, jutott idõ somot szedni és enni, fotózgatni.
1 EP. a Kós villák volt. Na itt mondhatom el,nekem már megérte 1× is elmenni a Kós Károly emléktúrára. Ugyan is szembõl-szemben, egyazegyben láthattam a legendás Varjú várat, azaz Kós Károly sztánai otthonát. Kicsit furcsa volt a környezete (az elõ emlékképek mást mutatnak más szögbõl), de a szám akkor is tátva maradt. Persze most senki nem lakja a házat, csak idényszerûen látogatják az örökösök.

Aztán jöttek a szomszédos Kós villák. hasonlóan karakteres, profán kis házikók. Aki ismeri Koós építészetét nem kell ecsetelnem a formavilágát, esztétikáját.

De haladjunk tova. A villákat elhagyása után következett a Csigadomb. Attól csiga, hogy rengeteg csigaházat lehet itt találni, én is hoztam "szuvenírt" innen.
Itt jó körbenézhettünk, hiszen a villákhoz képest +152m volt a szintkülönbség. Ez a pont környék 2. legmagasabb pontja (b.f.:657m). Hallotunk egy kis elõadást a térségrõl. Azt még el kell mesélnem, volt 2 lovas túrázó is, aki teljesítette a dombmászásokat és a kíirt távot is.
Betájoltuk a 3. EP.-t, a Riszeg tetõt, és neki is vágtunk az útnak. Ekkor már elég meleg volt, de köszönhetõen a tempónak, nem veszítettünk sok vizet :)
Kicsit nehezen találtuk meg az erdõn átvezetõ ösvényt, melyrõl eljuthattunk az E.P.-hez, de csak összejött a találka a pontõrökkel.
Itt már nagyon nyugtalankodtam, hiszen elõttem állt Sztána-Budapest távolság.Persze maradhattam volna másnap reggelig, de nem mondhattam vissza az utat.
Szal Riszeg-tetõn már nagyon mozgott bennem a sajtkukac. A nap is alacsonyabban volt, de még távol a naplementétõl.
A cél elõtt erdõben mentünk sokat, jól látható jelzések mellett. Nagyon kellemes volt a társaság. Az idõ, ahogy már beszéltem róla, csodálatos volt.
Amikor beértünk a célba, jó nagy adag tepertõs túros puliszka fogadta a túra teljesítõket. Finom is volt.
Szomorúan vettem búcsút az összekovácsolódott társaságtól, a 2006-os ismételt Kós emléktúra reményében.
A céltól még kb. 2km-re volt Sztánán az autóm. Ezt a távot szinte végigsprinteltem, még futottam is. Közeben találkoztam a 47km-t teljesítõkkel, akik visszafelé jöttek. /rájuk még várt a puliszka :) /

Olyan 17:15 körül indultam Sztánáról és 2:00-re már Bp.-en voltam.

Mindenkinek ajánlanám a Kós túrákat, ha épp arra jár ;o)
UP