Túrabeszámolók


BUÉK

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
regulatTúra éve: 20172017.01.12 06:23:45
megnéz regulat összes beszámolója

Mert mivel mással indulna az év... Bevallom, hogy nekem eddig a mínusz tizenöt fok, már abba a kategóriába tartozott, amikor az ember otthon marad. Ez az idén megváltozott, mert tulajdonképpen az ember csak a rajtig fázik, meg a célban, de utközben jó idő van. De, hogy a segítők, a pontőrök, a "konyhások" hogyan bírták, az számomra rejtély... Ez eddigi leghidegebb túrámról bővebben a blogban.

 
 
plancziTúra éve: 20172017.01.11 15:24:51
megnéz planczi összes beszámolója

 Túrázós jubileumi újévköszöntés a budai hegyekben szikrázó napsütéssel, farkasordító hideggel és lelkes szervezőkkel.


http://www.turistamagazin.hu/buek-20-3.html

 
 
ToteszTúra éve: 20172017.01.08 17:17:18
megnéz Totesz összes beszámolója

 Kilencedik alkalommal, extrém hidegben, de hihetetlen szép, tiszta időben csodálhattam meg a napkeltét a Hármashatár-hegyen az MVTE jóvoltából. Beszámoló. 

 
 
olsenTúra éve: 20172017.01.08 13:37:55
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a BUÉK..


Ahogy telnek-múlnak az évek,úgy telnek-múlnak az évek.Már 2017-et írunk és olvasunk,és az emvétés fiúk is ezt teszik egy hideg hajnalban a Hűvösvölgyről elnevezett földrajzi képződményben,amihez az ember hozzátoldott síneket,állomásokat,vendéglátóipari helyeket – ez utóbbiak egyáltalán nincsenek nyitva,mert talán nem éri meg,nem szeret korán kelni az alkalmazott,nincs áruja,bezárta a NAV,bujálkodási kedv győzött a felkelés ellenében..sokféle lehet a magyarázat,ezért nem is folytatnám,csak szólok,nyissanak ki hidegben is és legyen forralt bor unicummal,pénzért,persze,hogy..lehetőleg olcsóért,de jót.A pilisvörösvári srác készíti elő a felvonulási színteret,ahol elveszik a pénzedet és utána kilöknek a hidegbe,farkasok közé..és ennek olyan rituális színezetet adnak,amelyben otthonosan érzed magad.Ebola tartja a markát,a háttérben Moiwa sündörög,Gery és Kriszti falat támaszt,a sorban spenótszín,hosszúhaj,rövidnadrág –utóbbi harisnyával feljavítva –fizetek,írok és elindulok,nővel az oldalamon.A reggel csendes,hűvös,és gond nélkül kelünk át az úttesten,neki a vadaskerti buckáknak,sárgán..ezt inkább a jelzésre érteném,ha érted.Szalagok lógnak fagyva bár,de törve nem,mert a szalag nem törik,csak indokolt esetben,pédául ha korlát,,,ezekkel akarják az idegenvezetést megspórolni??hát,így is lehet..váci dereglyést kerülöm,tortúráról mesél,örexik,tavalyi történetei vannak.A Határnyereg utáni kapaszkodó rostál,mint mindig,bár különösebben nem nehezíti jég,sár,vagy farkas.Éveleje van,szinte minden januárnak ez a mondandója.Emelkedik a nap,vagyis elfordul alattunk – velünk – a glóbus,és meleg ugyan nem támad,de világosodik,mint a kormánypárti képviselők vagyoni helyzete.Első pont a Hármashatárhegyen van,hóemberes bélyegzőt nyomnak a papírra,öten verődünk össze, Gábor,János,Csaba,Éva,és a krónikás,akinek a nevét borítsa a jótékony feledés..Fenyőgyöngye felé kékellik,szigorúan vonalat követünk,egy-egy szembefutó ékesíti az erdőt,nincs madárdal és kikelet,csak a farkasok üvöltenek egészen messze,annyira,hogy nem is hallani.És itt a Kriszta őrizte pont,remek hangulatban vagyunk,két arc leszakad rólunk,ráérősebben hajtanak,spenótos tollazatú barátommal és az összes nővel előretörök,Árpád járhatott erre,mert kilátót neveztek el róla,szerintem a lóval ide felküzdeni napjainkban is szép teljesítmény,etelközi rajtot elképzelve.És zöldre vált a turistajelzés,kövekre és fatörzsekre rakták ki napjaink művészei,a szabad ég alá,külfödi országokban ezt zártabb helyeken űzték,afféle művésztelepeken,mint Altamira,de ott még a karbantartást is restaurálásnak hívják.Be a civilizációba,a battai történet,ezt mindenki kívűlről fújja,mert hideg van..új útja van a zöld jelzésen ténfergőnek egy ideje,ez okosabb is erre,bár nyitvatartó kocsma erre is kevés van..váratlanul pecsételik a papírunkat,vegyes páros,nőből és férfiból összerakva.Házak és fák,fák és fák..zöldkereszt öt pontőrrel,két klasszikus család,az emvétés rendezvények szemfényei..ja és egyéb rendezvényeké is,ahová hívják őket..süti,puszi és előadás a decemberi fürdőmesteres kalandomról,ami a magyarországi vízvezetékszerelésről szólt..egyébként áthúzódik az idei évre,de ez csak dél körül jut tudomásomra- itt még boldog és megelégedett túrázónak vélem magam.Nyomulok a két arc után,akik elhagynak,félek,eltévednek a budai hegyekben..de nem..a Szépjuhásznét kerülik,fel a nagyobbik Hársra,a KaánKárolyosra,a Bátorival..innen is egy pecsét,lassan tele a rovat,még a nagyrét Geryvel és szaloncukorral,és a cél,szigorú tekintetű Ebolával,aki elfogyaszt velünk egy virslit és létszámadatot közöl,aztán visszaszunyókál.


Vérprofi rendezvény,vérprofi szervezők és túrázók..és a szintidő a kutyáké,akik farkasordító hidegben kísérték gazdáikat a halmokon,ennek itt most évkezdő íze volt,de az pompásra sikeredett..ha egy csöpp eszed van,legközelebb jössz Te is,akkor már hó is lesz..

 
 
 Túra éve: 2016
Láp LidérceTúra éve: 20162017.01.06 12:23:00
megnéz Láp Lidérce összes beszámolója

Rúgja manó. Töredelmesen bevallom, hogy BÚÉK 20-on is jártam már. Mondjuk, hogy a balansz kedvéért - és mert jól éreztem ott magam.

 
 
regulatTúra éve: 20162016.01.07 07:17:12
megnéz regulat összes beszámolója

Nem tudom, hogy hány év kell ahhoz, hogy egy-egy túra unalmas legyen, még akkor is, ha az ember úgy érzi, hogy egy-egy szakaszon, vagy akár a teljes útvonalon nem érheti meglepetés. Mert a BUÉK 20 teljes útvonala ismerős, de mégis más, már így, meg ilyenkor a túrán... meg aztán lehet összehasonlítgatni a korábbiakkal.


Így harmadszor ilyennek láttam a BUÉK 20-at, jövőre meg majd írok a negyedikről.


Remélem.

 
 
nagypapaTúra éve: 20162016.01.05 15:39:34
megnéz nagypapa összes beszámolója

 


BUÉK 20


A Rádióújság újévi számából megtudhattuk, hogy a Bécsi Filharmonikusok zenekara, Clemens Krauss kezdeményezésére, 1939-ben rendezett először újévi koncertet. A műsoron kezdetben ifjabb Johann Strauss művei szerepeltek, később azonban a szélesebb Strauss-család is szerephez jutott. 1945-től az örökzöld Kék Duna-keringőt és a Radetzky-indulót is rendszeresen hallhattuk. A zenekar világhirű karmesterek vezényletével vált a nemzetközi zenei élet egyik kiemelkedő szereplőjévé. Dirigált


 


Ha a Rádióújság után a  Magyar vándorok honlapjára váltunk, akkor új, közelről ismert nevekkel találkozunk. Megtudjuk, hogy a BUÉK túra ötletét dátum név nevek


 Dátumok


Nevek Jávor Zoltán, Kimmel Péter, Győri Péter, Toplak József, Hevér Gábor, Lévai Béla, Molnár Gábor Deli Vince ű Tarnai Máté


Maazel, Barenboim Welser-Möst Jansons


Valamikor kialakul a szöveg


Kötél, szaloncukor virsli croissant futószalag boritékok sorszámok

 
 
CsimmaTúra éve: 20162016.01.02 23:26:53
megnéz Csimma összes beszámolója

 Ahogy én láttam a túrát!


Remek túra volt! Köszönjük a szervezést!

 
 
ToteszTúra éve: 20162016.01.02 21:37:49
megnéz Totesz összes beszámolója



Ezúttal ködös, borongós id? várta a túrázókat az Árpád-kilátónál. Fotó: Lakatos-Vyviora Anita

Ezúttal ködös, borongós id? várta a túrázókat az Árpád-kilátónál. Fotó: Lakatos-Vyviora Anita


 
 
 Túra éve: 2015
regulatTúra éve: 20152015.01.16 20:01:54
megnéz regulat összes beszámolója

Ha röviden akarnám mondani, akkor köszi, hosszabban... nos az nem a szervezõknek szólna, hanem elsõsorban saját magamnak szólna, arról, hogy télen szok jég lenni... 


Különben ilyen volt, és élveztem.


Így utólag. :)

 
 
Eni /CATS/Túra éve: 20152015.01.08 16:47:02
megnéz Eni /CATS/ összes beszámolója

Egy ideje fontolgatom már hogy újra írok beszámolókat teljesítménytúrákról, egyéni túrákról. Idén el is kezdem újra, íme az idei elsõ tt beszámoló:


BUÉK 20


Noha csábítónak tûnt, hogy itthon a Bakonyban is volt ugyanaz nap egy teljesítménytúra, de én már elígérkeztem a BUÉK-ra. Szerettem volna újra eljutni erre a túrára, mert sok éve nem voltam már ezen a rendezvényen. Mint utóbb megnéztem az archívumban, éppen 10 évvel ezelõtt teljesítettem elõször! Egyvalami biztos: erre a túrára többet utaztam, mint amennyit túráztam.


Majdnem fél 6 volt, mikor Pápakovácsiból Gyõrbe indultam autóval, na meg Zorka kutyámmal. Megnyugodva tapasztaltam, hogy noha messzebbrõl és késõbb is indultam mint a pápai személyvonat, de kényelmes tempóban elértem a Gyõrbõl 6:28-kor induló, és Keletibe érkezõ gyorsvonatot. A vonaton már láttam pár túratársat. A keletinél találkoztam Istivel, irány Hûvösvölgy, a Gyermekvasút végállomása. A jól ismert rajt/célban nagy volt a nyüzsgés, több ismerõssel is találkoztunk, többek között a rendezõk között is. Nevezés után ettünk egy kis virslit a rajtban, 10 órakor el is indultunk végre. Útravalónak croissant és almalét kaptunk. Éppen csak elindultunk, én már alig 30 méter után dobtam egy hátast. Átkeltünk a Hûvösvölgyi úton, majd elindultunk felfelé a kék és sárga jelzéseken. Ekkor láttuk, hogy ez ugyan nem kispályás történet. A rendezõk elfelejtették mondani, hogy hozzunk korcsolyát is! :-) Isti aggódva kérdezi: "Kell ez nekünk?" Mondom neki, kell, fõleg ha már ennyit utaztam idefelé ma reggel. Tulajdonképpen nem is volt nagy ellenkezés a részérõl. Tükörjég volt elõttünk mindenütt. Az ösvény mellett két oldalon, ahol lehetett, volt már kitaposott csapás az ösvény mellett, melyen úgy-ahogy, lehetett haladni. De nem mindenütt volt ilyen lehetõség. Az út elején elejtettem néhány kósza káromkodást, ami igazából az egész helyzetnek szólt, közel sem a rendezõknek. Nem rendeltek  a rendezõk ónos esõt, mégis jött. "Ónos esõ volt tegnap" mint hallottam néhány helyi túratárstól menet közben. Útközben több túrázó is lehagyott minket, csodálkoztam is, azt gondoltam, hogy mi már az utolsók között indultunk. Néhányuk mosolyt is csalt az arcomra, õk, a helyiek, akik teljes mértékben szép divatos utcai ruhában, és túrázásra alkalmatlan lábbeliben érkeztek. Másfelõl örülök is neki, mert legalább ezt a réteget is ki lehet mozdítani, és túráznak, még ha máshova nem is mennek el, és végül is ez a lényeg: kimozdulnak és túráznak. Végül is felküzdöttük magunkat a Határ-nyeregbe, ahol szembesültünk a november végi jégtörés okozta károkkal. Innen az Újlaki-hegy parkolóján át a Hármashatár-hegyre érkeztünk, mely a túra elsõ ellenõrzõ pontja. Szép napos idõ, remek kilátás, és kedves pontõrök fogadtak minket. Nagyon huzatos és hideg volt, gyorsan elõkerült a termosz. 11:20 körül tovább indultunk (avagy csúszkáltunk) lefelé, Fenyõgyöngye felé vettük az irányt. Kedves emlékek kötnek ide, a Fenyõgyöngye étteremben ünnepeltem a családdal, mikor Adyligeten végzetem 2007-ben. Fenyõgyöngye felõl felfelé tartottunk az Árpád-kilátó felé a kéken. A kilátóban szokás szerint sok kiránduló volt. Itt értek be minket a seprûk: Reck Szilvia és Zádori Roland. Egy kis körülnézés után velük indultunk tovább, és sereghajtók lettünk. Persze besegítettem a szalagszedésben is, túrarendezõként ez amolyan ösztönszerû cselekvés volt. Utunk többször bevezetett a budai utcákra is. 9,1 km-nél volt túránk második ellenõrzõ pontja, az Apáthy-szikla, itt Szalay Anita, és Márton Dániel pontõrök voltak a szolgálatosok. Miután megkaptuk a bélyegzéseket, pontot bontottak, és õk is elindultak a táv hátralévõ részén. Ismét a város peremén találtuk magunkat, érintettünk néhány utcát. A Nagy-Hárs-hegy felé tartva egy forgalmas úton keresztül verekedtünk magunkat, és a hátunk mögött hagytuk a várost. A zöld és a zöld kereszt elágazásánál találtuk a "Z+ elágazás" ellenõrzõpontot, ahol vizet kaptunk a pontõröktõl. Itt is bontották a pontot, ahogy tovább indultunk. Nagyjából innentõl az elõttünk haladó túratársak gyerkõcei egymással versenyeztek, hogy melyikük tud több szalagot leszedni. A seprûkkel együtt megállapítottuk, hogy munkanélküliek leszünk a túra hátralévõ részére. Szépjuhásznénál vártunk egy kicsit, hátha elindul az éppen ott álló vonat, de nem volt szerencsénk. Inkább mentünk tovább, mert a többiek itt lehagytak minket egy kicsit, a Nagy-Hárs-hegyen a kilátóban vártak be minket. Én is felszaladtam pár fényképre, és egy gyors körülnézésre, érdemes volt. Mostanában akármyilen hideg van, annak ellenére minden túrán napsütés, és szép kilátás fogad. A pont lent volt a kilátó alatt, a Bátori-barlang elõtt. Kiépített kötélpályán ereszkedtünk le a ponthoz, itt is ismerõsbe botlottam. 15,3 km-nél jártunk ekkor, és örültünk, hogy ebbõl a kapaszkodós, egyensúlyozós túrából már csak kevés van hátra. A nevének megfelelõ Nagy-réten feltankoltunk az ellenõrzõpont szaloncukor ellátmányából, Zorka pedig begyûjtötte itt is a simiket :-) Innen már csak egy km a cél, amit nagyrészt már enyhe ereszkedéssel töltöttünk. Sötétedés elõtt még be is értünk. Kitöltöttük a hat órás szintidõt, de ilyen terepvsizonyok között, és Istit kísérve nem is csoda. A célban a jól megérdemelt díjazás után virslit és teát kaptunk. A célban hallottuk, hogy legalább ketten csonttörést szenvedtek, és kb. negyvenen úgy dontöttek visszafordulnak. Valóban extrém lett ez a túra a jég miatt, és emiatt rendkívül el is fáradtam. Úgy éreztem, mintha többet is mentem volna mint 20 km, a Moszkva tér felé a villamoson már be is aludtam :-) Szerencsésen elértem a 17:38-as szombathelyi gyorsvonatot.


Köszönöm a túrát a rendezõknek, tetszett! Örültem hogy 2005 után újra eljöttem erre a rendezvényre.


 

 
 
Laci8201Túra éve: 20152015.01.04 19:01:13
megnéz Laci8201 összes beszámolója

Sziasztok!


Én nagyon jóléreztem magam tegnap. És ezúton is köszönöm


még egyszer a szervezõknek, sõt mondhatom ezt azon társaim


 nevében is akikkel hosszasan beszélgettem a célban.


Soha rosszabb évkezdetet, túraszezonkezdetet.


 


Jég, hát igen elõfordul az ilyen téli túrákon rendszeresen, ahogy Béla bácsi mondaná az


idõjárás csak körülmény. Ha süt, süt, ha fúj, fúj, ha eseik, esik, ha fagy, fagy.


 


A szervezõk elõzõ nap járták be az útvonalat és figyelmesen felhívták a figyelmet


a zöld sáv elhagyása utáni jelzetlen részre, hogy az tényleg Bújjjjék ::)) lesz.


Valamint itthon olvastam az itinerben, vastag betûkkel szedve, hogy vigyázzak


a Budakeszi úton az átkeléssel, mert nincs zebra és lámpa a közelben. Ez igazán


figyelmes megjegyzés volt a rendezõktõl.


 


Visszatérve a zimankóra, este kopogásra lettem figyelmes


és nem egy újabb meglepetés vendég jött koccintani új év alkalmából, hanem tél tábornok


elõhadserege az ónos esõ jelezte magát hívatlan vendégként.


Az útviszonyokkal így a szervezõk sem lehettek tisztában, ugyanakkor felhívom a figyelmet egyrészt


egy tavalyi más tájegységen rendezett téli túrára, amit ráadásul egy komoly sportszövetség is


társrendezett még sem mondták sem rajtnál, sem útközben, hogy a végén 7 km rémálom


veszi kezdetét. Az egyik társunk a könyökét törte, egy "labda" nagyságú daganattal a karján érkeztünk


a fõvárosba a baleseti intézetbe. Ahol fél óra után megtudta, hogy egy platina lesz élete hátralévõ részében a könyökében.


Õ azt mondta, hogy hibázott, mert azt hidte Õ megússza az esést és délcegen ballagott a jégen unokatestvérén kuncogva,


ez eredményt már ismerjük sajnos, õszintesége azóta is lenyûgöz, tisztelem Õt, fõleg, hogy ma Budapest Kupát vett át...


 


Másrészt épp Joey felhívásait olvastam a közösségi oldalon, amikor az idõjós esõt és felhõt jósolt 11,5 órával a rajt elõtt.


Hát nem így lett..


 


Summa summárum. Egy jó barátom a Nyéki-hegyrõl visszafordult és megvárta a többieket, jó kedvvel, forralt borral


napfürdõzve, csöndben és bátran vállalva döntését. Ez az opció bárki számára adott volt, és korrektebb is, hiszen


gyakorlott ember már a rajtnál észrevehette, hogy ma kori pálya lesz, ennek legfõbb jele, hogy a villamos lépcsõtõl


a rajtig is örülnünk kellett a testi éppségünknek. És még nem is voltunk benevezve. A szervezõk persze figyelmesen


homokkkal terítettek vörös szõnyeget a furcsa telünkben a bejáratig.


 


Útközben tavasz volt a hegyek örzõ keze alatt nem éreztük északi szelünk legyintõ mancsát, a célban annál inkább


fáztunk, erre gyógyír volt a sok forró tea a megfelelõ helyen volt a szervezõk már csak tudják hol kell a nedü hisz 18adszor köszöntenek minket, kinek 7 dl-es kulacsban, kinek 3 dl-es pohárban mérték. Tehát nem voltak fukarok


a védõital gyanánt, így részemrõl a folyadék is pipa. Cukorfok rendben, íz almás fahéjas zseniális, annál is inkább, hogy


még utoljára az ünnepi menü is eszembe jut és a kislányom öröme a fa alatt. Ja apropó a kislányom úgy indított


útnak, mivel tudja a rafinált ha Buék akkor szaloncukor a réten, ráadásul 7 féle, ja és apa majd nem edd meg.


Nem ettem. Eltettem, majd jaj apa, epres, marcipános, zselés, rum(aromás)os, kókuszos, igen ez megint a


boldog ünnepi kislány volt. Ezt is köszönöm.


 


A virsli... egy futó lány mondta, hogy jó hosszú és roppanós, magas hústartalmú azt mondta Õ már


csak tudja mi a jó, mert van Telkiben egy vegyesboltjuk...


 


Én jól éreztem magam és akikkel beszéltem úgy szintén. A tél tábornok pedig már csak olyan, mint szegény


nagy apám idejében nyugodj békében papa...   .... néha jégért


üvölt a gazember, kinek örömére, kinek bánatára......


 


 


 


 

 
 
MirPTúra éve: 20152015.01.04 18:34:30
megnéz MirP összes beszámolója

Túrabeszámoló és képek a BUÉK 20-ról a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
kovtamsTúra éve: 20152015.01.03 23:28:24
megnéz kovtams összes beszámolója

Nem szeretek túra rendezéseken fanyalogni, mert szerintem mindenkinek saját felelõssége eldönteni, hogy elindul-e egy teljesítménytúrán és aztán utána végig megy-e, elvégre nem kényszeríti senki a részvételre. Jó néhány túrán indultam már és nagyon jól tudom, hogy ahány ház, annyi szokás és minden rendezés különbözõ, az pedig igencsak szubjektív, hogy valakinek mi tetszik és mi nem és nagyon nehéz objektív mércét felállítani arra vonatkozóan, hogy egy túra jól szervezett-e vagy sem. Mindennek ellenére a 2015 Buék 20 kapcsán nem tudok nem hangot adni néhány észrevételemnek, hátha lesz némi foganatja a jövõre nézve:


- a túra útvonala bizonyos szakaszokon kifejezetten balesetveszélyes volt, ennek ellenére a rendezõség erre valahogy elfelejtette felhívni a résztvevõk figyelmét. Nem mondom, hogy nem lehetett rendben teljesíteni, én is végigmentem, de szerintem hasonló esetben egy tömegrendezvénynél illene vagy alternatív útvonalat kijelölni a problémás helyeken, vagy legalább a rajtban szólni a résztvevõknek, mire számítsanak. Ha jól tudom páran össze is törték magukat. Természetesen egy ilyen túrán mindenki saját felelõsségére indul, de koránt sem vagyok meggyõzõdve arról, hogy mindenki tisztában van vele, hogy mit jelent tükörjégen túrázni, és hogy a megfelelõ tapasztalattal és cipõben vág neki.


-számomra erõs kontrasztban állt egymással a 2000 forintos nevezési díj és az a tény, hogy teát egyedül a célban lehettet kapni. Ezzel nem lett volna semmi baj, ha szerepel a kiírásban. A túra kiírásában az a figyelmeztetés szerepelt, hogy mindenki hozzon poharat, mert azt a szervezõk nem fognak adni. Én mondjuk naívan azt gondoltam, hogy ez azt jelenti, hogy innivaló viszont lesz túra közben, de nem ezt jelentette.


-a nevezési díjjal kapcsolatban az a problémám, hogy azon kívül hogy kíváncsi lennék, hogy vajon mire fordítódik, igazából rossz érzésem van azzal kapcsolatban, hogy más, nagyon jól szervezett és sokkal jobb szolgáltatást nyújtó túrákon lényegesen kevesebbet fizettem eddig, és nem azért, mert sokat szeretnék fizetni. Én értem, hogy kereslet kínálat törvényei alapján a Budai-hegységben a sok résztvevõ miatt tulajdonképpen az egekben lehetne emelni a nevezési díjat, csak éppen nagyon sok szervezõ ezt még nem egy profitorientált tevékenységnek fogja fel.


Hát ennyi. Egyébként normál idõjárási körülmények között és egy fele ekkora nevezési díjjal azt mondtam volna, hogy jó kis túra volt, jó szervezéssel.

 
 
ToteszTúra éve: 20152015.01.03 22:54:30
megnéz Totesz összes beszámolója

 A 2015-ös korcsolyapályás túra beszámolója 

 
 
 Túra éve: 2014
Siki89Túra éve: 20142014.08.29 18:01:18
megnéz Siki89 összes beszámolója

BUÉK 20


Hárman indultunk neki a túrának a ködös reggelen. Egyikünknek ez volt az elsõ teljesitménytúrája, így szintidõ kihasználós túrát terveztem.


Elsõ 4 km csak felflé a ködbe. Meglepetésemre, Határnyeregig meg sem álltunk, itt is csak ittunk, és felkészítettem õket az Újlaki-hegy elõtti kaptatóra. Lassan, de biztosan felértünk, innen már nem volt messze az elsõ ep, a Hármashatár-hegy. Természetesen akkora köd volt, hogy még a tornyot is csak az utolsó pillanatban láttuk meg, kilátás persze semmi. Pecsét és indultunk is lefelé. Elbeszélgettük az idõt, és már az Árpád-kilátónál voltunk, ahol megálltunk pár percre enni. Leereszkedtünk az Apáthy-sziklához, itt már volt valami kilátás is végre, nem csak köd. Innen jött egy kis városi szakasz, majd nemsokára már Szépjuhásznénál találtuk magunkat. Fel a Nagy-Hárs-hegyre, le a a Nagy-réten át a Hûvösvölgybe. A célban virsli, oklevél, jelvény.


Jó kis túra volt, a köd ellenére túratársaim is élvezték elsõ budai túrájukat.


Képek:


http://buek20.siki.fotoalbum.hu/

 
 
KKKKKTúra éve: 20142014.01.13 22:53:04
megnéz KKKKK összes beszámolója

Akkor én is megosztom a véleményem a túráról, bár nem szoktam beszámolókat írni, most mégis kivételt teszek:


Én is csatlkoznék azokhoz, akiknek nem tetszett a túra nevezési díja. Az még oké is lenne, hogy elõnevni olcsóbb, de hogy legkésõbb11 nappal elõtte el kell küldeni, az szerintem nem csak nekem lehetetlen. Mert ugye bármi közbejöhet, nem mindenki jár minden héten 80 km-eket túrázni, van család és egyéb dolgok. Arról meg ne is beszéjünk, hogy tél van, az idõjárás is bõven közbeszólhat. Ha esetleg nem megyek el, akkor másik túrájukon felhasználhatnám a nevezési díjat, egy jobb megoldás lenne. Máshol ha pl 1000 ft a nevezési díj, és van vmelyik igazolványod, akkor abból adnak kedvezményt, és igy lesz 900 ft a díj. Hát itt pont fordítva volt, 1500 ft, ha nem nevezel elõ fizess többet. Végül eldöntöttem, elmegyek.


Elsõ gond ott kezdõdött hogy mosdóba akartunk menni, de ott ültek a szervezõk, és mondták hogy nem lehet. Mindegy, körbe megyünk. Fenn zárva  a wc-k, beszólunk az irodába, hátha. Közli velünk a vasutas, hogy a kulcs nincs nála, hanem a szervezõknél van, és fél 9kor nyissák ki. (kb 7:40 volt). Lennt a szervezõk azt mondták nem nyissák még ki. Hát köszi, itt van több száz ember, wc meg nincs. Nem tudom ki a bûnös ebben, de ezt másképp kellett volna kezelni.  A rajtnál vagy 8-an körmölnek, lehet nem kéne annyit keresgélni, meg annyi ember oda, ha a nevezési papíron kérdeznék meg hogy hányadik teljesítésem.


Maga a túrával nincs gond, jó a szervezés, jó a szalagozás, az itiner tele mvte reklámmal, felesleges dologgal. Rajtnál croisan és 0,2 dcl üdítõ, utközben szaloncukor, célban tea és virsli. Utközben az ep-n mikor mi ott voltunk ott bizony süti nem volt, pedig el is idõztünk ott.


Célbaérésnél a virsli mustár ketchup torma, csak épp hely nincs ahova leülj, de még álva sincs hova tenni a tányért. Jó, ne üljünk le, mert osz vissz 3 pad volt, de esõben, hoban mi lenne? áljatok kint akkor is?


 


Szerintem a rajtcsomga felesleges, vagy ha mégis adnak, akkor írják is ki elõre, hogy ugy készüljünk, sokak ott ettét-itták meg, nem volt hova tenni. Inkább vmelyik ep-n adhatnák a coisant. és hidegebb túrán tea is jól esne útközben, mondjuk fenyõgyöngyénél megoldható lenne, vagy vhol egy feltételes ponton akár.


Nem hiszem hogy ezek után jövõre levinnék a túrá árát, de a véleménynyilvánítás szabad, azért is írtam ezt.  Sajnálom hogy nekünk kell megfizetni a többi túrázó mvte érmét is.

 
 
wassakaratTúra éve: 20142014.01.13 21:30:52
megnéz wassakarat összes beszámolója

Sziasztok!



Engedjétek meg, hogy megosszam az én tapasztalataimat és benyomásaimat errõl a túráról.



Az ár tényleg túlzás. 1800Ft-ot egyik 20km-es túra sem ér a Budai-Hegységben. Viszont mindenképp ki akartam mozdulni és túltettem magam rajta.



A beszámolók alapján sok túrázóra számítottam, de azért így is megdöbbentõ volt a tömeg nagysága Hûvösvölgyben. Viszont a rendezõk abszolút urai voltak a helyzetnek és maximum 10 perc telhetett el az érkezésem és az indulásom között. Ennél jobban és gyorsabban nem lehet szerintem irányítani ekkora tömeget. (Meg lehet nézni az egy héttel késõbb rendezett kisvasutas túrát: minimum félóra sorban állás nevezésnél és a célba érkezésnél is.)



Az ellátásról: az induló csomag ivólébõl és croissantból állt.  A Nagyrétnél vettem a szaloncukorból, a végén pedig virslit fogyasztottam. Ennél több nekem nem is kell egy túrán, ha sushit akarok enni, akkor irány az étterem. :-)



A túra útvonalához sokat nem tudok hozzáfûzni. Én sem tudnék már a budai hegyekben nagyon kalandos túraútvonalat kitalálni. Aki rendszeresen kirándul ezen a vidéken, annak nem igazán lehet az a motivációja, hogy új dolgokat fedezzen fel. Engem inább az hajt, hogy kimozduljak a városból és kikapcsoljak a hétköznapokból.



Pozitív meglepetés volt a Kaán Károly kilátó alatt kifeszített kötél. Tényleg mindenre gondoltak a rendezõk

 
 
Forrai U96Túra éve: 20142014.01.13 21:00:21
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

2014. 01. 04. Szombat, HÛVÖSVÖLGY. 


BUÉK 20.


Elsõ Teljesítés.


Akikkel megint összefutottam: Nánási OTTORINO Ottó, KÁRMÁN Zsolti, és csapata.


Fotók és Írás Facebook BUÉK 20 ( Kimmel Péter ).


Akik még voltak: SZÁNTÓDRÓL Pisti, Csetneki és Nagy D. többször kielõzve, Szemán Zoli és Agárdi Peti, aki a végét lefutotta 12 kg-OS szerelésével.


És se voltam Rosszul szerelve, U96 a hátamon, és jókat hülyéskedtem, kis alkohollal ( RUM ) is fel voltam szerelve...


A szaloncukor finom volt. He-he. .... .. . .. . .


A Célban frankó fotó, Ottorinoval.


Kromek Melinda köszi a Fotókat ( Nagy-Hárs-hegy ).


Köszi Kimmel Péter, és Tarnai Máté.


WO IST ANNA HA?


 


 



©2014. Írta Forrai U96. Dunaújvárosból...


Tavaly 10 TTúrán voltam, a Bronz megvan, remélem át tudom venni, zakóban...


1. KKK26 2. HONVÉD50 3. KERECSEN20 4. SZURDOK40 ( Utoljára ) 5. PILISI TRAPP40 6. METEOR50 7. NEGYEDNYOLCAS50 8. VASAS MARATON40 ( Csörögi Joe! ) 9. VÁR A MIKULÁS20 10. HAVAZOO20 ( Ha Annával találka ). NO EZ A 2013-AS CD.


Remélem az idei egy jó nagy gyûjtemény lesz, de csak szûrve!

 
 
pilisTúra éve: 20142014.01.13 17:44:05
megnéz pilis összes beszámolója

Belenéztünk a beszámolókba.


A túra jó.


Mint oly sokszor, idén is végigmentünk becsülettel a kiírt, jól ismert úton, de most elõször nem neveztünk.


Indokolatlanul elszabadult a nevezési díj, viszont alaposan csökkent az emberség, a barátságosság. Mintha minden a bevételrõl szólna. Annak idején õszintén, szívbõl köszöntöttek minket, utóbb ha mi nem mondjuk a szervezõknek, hogy B.ú.é.k.!, akkor el sem hangzott volna tõlük... (A jól vagy csak futólag ismert túratársak többsége persze mondta egymásnak. Miattuk jöttünk most is.) Tavaly kora reggel már tiszta torokból üvöltöztek velünk, mert rossz helyre tettük a táskánkat, tollak viszont nem voltak elõkészítve. Ha valaki nem látta át azonnal, mit milyen sorrendben kell elkérni, kitölteni, leadni, szintén barátságtalan, türelmetlen választ kapott.


Nagyon kíváncsiak lennénk,  hányan vennének részt a túrán, ha nem volna a Budapest kupa része!!! (Legalább is a régi, többszörös teljesítõk közül.)


Lehetett volna a túrán -20 fok is, mint néhány éve. Akkor is kint kellett volna elfogyasztani átizzadva, fagyoskodva a hamar hûlõ virslit? Régen,  Fenyõgyöngyénél nagyon odafigyeltek, ha kellett, újra is melegítették... Itt tavalyelõtt még bent adagolták, mert ez itt, Hûvösvölgyben megoldható... Akkor még járt hozzá kenyér is, tavaly már külön kérni kellett. Az utóbbi két évben ha valaki nem tudott róla, vagy nem volt elég figyelmes, simán lemaradt az indító csomagról is...


Idén örültünk az ismerõs arcoknak, csak távolról szemléltük a dolgokat.

 
 
csorgo2108Túra éve: 20142014.01.06 22:03:58
megnéz csorgo2108 összes beszámolója

 




BUÉK 20


Hát elérkezett az új év, így vele egy új fogadalom kezdete is, nevezetesen az, hogy mostantól minden túráról fogok írni egy rövidebb-hosszabb beszámolót. Reggel nem kellett korán kelnem, mivel ezen a túrán az oklevélírás, díjazásrendezgetés és söprés kombót vállaltam be.


Az 5:45-ös Délibe tartó személyen szinte egy teremtett lelket sem lehettet látni, így a vonatút gyakorlatilag hamar elment a pihenéssel és a tanulással. A 61-es villamos pontosan érkezett, amin már-már láttam egy pár túrázónak kinézõ egyént. A villamosút egy kicsit döcögõsre sikerült, ugyanis két illuminált állapotban (remélem csak abban) lévõ személy nehezítette az utazást, lévén, hogy az ajtóban próbáltak meg nyugovóra térni, ami több embernek nem tetszett. Így egy kicsit késve bár, de törve nem, megérkeztem a Gyermekvasút végállomásának helyet adó intézménybe. A rajtban minden olajozott volt, gyorsan haladtak az események, a moiwától kapott információk után neki is láttam az oklevélírásnak, elõször a többször majd az elõször teljesítõkét is csináltam a díjazásos borítékok sorbarendezése közben. A rajtban több segítõ is jelen volt a hatalmas indulói létszám miatt, köztük ELTÉ-sek is, élükön szötcskével és lépéshibával. A rajtidõ végefelé kezdett körvonalazódni a lehetséges indulói létszám, ami végül 1086 lett. 10:30-kor mint seprûk, Szilvivel és Petivel el is indultunk. A túrára jellemzõ, hogy nincsen túlszalagozva, pont ott vannak, ahol kellenek, így elõ sem kellett vennünk az itinert, csupán pecsételés céljából. A HHH-ig találkoztunk a leggyengébb láncszemekkel, akik végül Nagyhídnál ki is szálltak sajnos, egy kisgyermek és édesanyja voltak. A srác a cipõre panaszkodott, édesanyja pedig a túl sok emelkedõre, lévén mindkettejüknek elsõ túrájuk volt. HHH-n Titkár úr pecsételt és zárta a pontot, majd õk is nekivágtak a túrának. Innen lefelé amolyan kellemes beszélgetõs szalagszedõs tempóba mentünk végig, közben Szilvi a kisfiútól megkapta, hogy milyen szép farka van a néninek, mivel a táskáján már meglehetõsen sok szalag lógott. Fenyõgyöngyénél Sali Gabiék voltak a feltételes pontõrök, akik pecsételés után rögtön zártak is, ugyanis már kicsit, talán 15 percel a zárás után érkeztünk. Árpád kilátó, mint az utóbbi idõben tapasztalhattuk, nagyon szépen fel lett újítva, egy szépséghibája volt csak, hogy rengeteg szemét volt itt, ami nemcsak nekem szúrt szemet. Apáthy-sziklánál Emesék posztoltak, és megkínáltak a pontõri innivalóból, amit ezutón is köszönök nekik. Ezután következett a szokásos lépcsõzés a Széherig, majd Budakeszi út és Z+ Egonékkal. Itt megint sikerült utolérnünk Titkár urat és csapatát. Évi finom házi linzerrel kínál, ami hamisítatlan és elengedhetetlen kelléke a pontjuknak. Szépanyánktól már sûrûsödött a nép és a nap is kezdett kisütni, így már egész vidám tempóban érünk fel a Nagy-Hárs-hegyre. Pontõröknek segítünk egy kicsit a bontásban, majd továbbállunk a Bátori-barlang felé, ahol eszméletlen jól kialakított kötelek segítenek a biztonságos lejutásban, nem kevés munka lehetett ezt megcsinálni. Köszönet érte. Nagy rétnél már teljesítés szaga volt a túrának, bár az S körséta becsatlakozásánál éreztem, hogy az este még tartogat kihívásokat ;) Hûvösvölgyben a szalagok leadása és a díjazás átvétele után Szilvivel és Petivel elfogyasztottuk az isteni finom virslit és az eredeti szálas (!) gyümölcsteát, amibõl az estére tekintettel el is raktároztam. A pakolászás és az asztalok helyreigazítása után moiwával megcéloztuk a 63-as busz végállomását, ami elrepített minket egy távoli helyre, ahonnan MÉG TÁVOLABBI csúcsokat akartunk meghódítani.


 
 
nagypapaTúra éve: 20142014.01.06 14:24:26
megnéz nagypapa összes beszámolója

 


   BUÉK 20


   2014


 Tizenkettedik teljesités után nem kell sokat beszélni, hiszen az olvasók végigjárták az utat, tudják, mirõl van szó. A történetiség kedvéért megjegyzem, hogy  a talaj általában lágy volt, néhol kevés sárral vegyitve. Hóhoz túl meleg volt az idõ, a párától sikos kövekre kellett csak figyelni. Kimmel Péter szokásos ciceronés nagyvonaluságával fogadta a nevezõket, Jávor a kasszát kezelte.  Az elõtérben Alpár András volt látható. Hárman mentünk a családból: Ági, Jocó és én, mivel Márk és Domonkos egyéb fontos elfoglaltsága miatt nem tudott velünk jönni. A regisztráló stáb már dolgozott a háttérben. Látható volt, hogy croissant és dobozos gyümölcslé fog erõsiteni minket a túra során. Ez igen helyes dolog, hiszen a vándorhoz illik, hogy valamilyen madárlátta termékkel örvendeztesse meg az otthon maradt kisebbeket.


   Most hamarabb múlt az idõ. Lehet, hogy máshol járt az eszem, valójában tiz perccel korábban értem fel a szokásosan ködös-felhõs Hármashatárhegy tetejére. Jocó és Ági a Fenyõgyöngyénél ért utól, mivel pár perccel késõbb indult utánam. A hegy tele volt különféle emblémát viselõ futókkal, szervezett túrázókkal, baráti csapatokkal. A nagy forgalom miatt Jocó majdnem elnézte a Fenyõgyöngyéhez telepitett rendkivüli ellenõrzõ pontot, de idejében javitott. Az Árpád kilátónál én lemaradtam néhány percre. A Z+ csatlakozásánál Gyõri Péter õrködött. Idõkimélés miatt nem álltam meg forralt bort inni a Szép Juhásznénál, hanem húztam felfelé. Hála a hárshegyi kilátó alatt kiválóan kifeszitett kötélnek, épségben leimbolyogtam a kellemetlenül csúszós köveken, majd - biztonságban érezve magam - felhivtam az elõttem járó Ágit és Jocót. Õk akkor kishárshegyi kilátóhoz vivõ elágazásnál voltak. A kötélbiztositásnak nagyon örültem. Sok évvel ezelõtt a Téli Mátrában alkalmaztak elõször kötelet egy mély, csúszós árkon átkeléshez. Lehet, hogy máshol, máskor volt már ilyen megoldás, dehát én nem sok helyre járok, csak ezt ismertem.


   A Nagyréten szabályosan tettem meg a kijelölt kört, zsebrevágtam néhány szaloncukrot az unokák számára és 1 óra 15 perccel a szintidõ elõtt beértem a célba. Toplak Jóska regisztrált, Deli Vince tormás virslivel pótolta elvesztett energiánkat, Kiss Attilával szoritottuk meg egymás kezét. Néhány csipkelõdõ megjegyzést eresztettem meg Toplak felé, aki maga a kispistázók réme és megcsodáltam Deli Vince rendkivüli emlékezõképességét: tudta, hogy augusztus végén, a Mályvád túrán hiába kerestem a megszokott sörözõt, mivel az a szokásosnál korábban bezárt. Büfézni itt sem tudtunk, mert minden hely foglalt volt. Teát ittam az illemtudóan magammal vitt bögrébõl, szerencsés új évet remélve.


   Jó, hibátlan rendezés, gondos szalagozással. Mivel egyszer már mentem együtt a seprükkel, meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a lebontás is szakszerû volt. Egészen biztos.

 
 
MirPTúra éve: 20142014.01.05 18:06:03
megnéz MirP összes beszámolója

BUÉK 20 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
fulopgTúra éve: 20142014.01.05 10:32:56
megnéz fulopg összes beszámolója

 Idén elsõ ízben vettünk részt a túrán. Képes beszámolóm a rendezvényrõl:


http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/01/buek-20.html

 
 
rongybabaTúra éve: 20142014.01.04 22:37:20
megnéz rongybaba összes beszámolója

Szeretném rögzíteni a túrához a mai élményeimet,elsõsorban azért ha valaki jövõre átnézné az eddigi beszámolókat, akkor Nekik adnék ezzel egy (rímek nélküli, realisztikus) képet...ha érezhetõ lenne némi negatív nézõpont, az semmi képp se szándékos, csak a véletlenek furcsa egybe esése...

- azért ami tény és nem élmény: ez az elsõ túra a budai hegységben (2-ik egyáltalán az évben) 1000 feletti nevezõ volt, plusz a budai hegyekbe, a jóidõ miatt kilátogató turatársak (kinek hogy: a tömeg garantált)

- a túra klasszikusan budai, tehát hiába, hogy a budai hegység 201km2, csak a "JÓL ismert" részeken haladt most is; (nem a túra szerint és nem teljes a felsorolás) HHH - Árpád kilátó- Apáthy szikla - Hárs-hegy - János-hegy - Normafa (ja és ki ne maradjon: ) Makkosmária (de ez nagyon szubjektív úgyhogy ne is vedd figyelembe)

-ami  túra élmény: szem elõtt tartva az 1800Ft-os nevezési díjat, és azt hogy nem enni megyek az erdõbe... START CSomag: huh majdnem kihagytam (úgy kellett útolag szerkeszteni) 1db 0,2dl-es real-os 12%-os rostos, 1 croissant... (+itiner) 1-6 ellenõrzõpont: 15,3km 817m szintemelekedés: SEMMIT NEM KAPSZ (!), 6-ik ellenõrzõpont: néhány Auchan-os "ritka finom" szaloncukorral feltankolhatsz a maradék 1/2 - 3/4-ed órára; a célban: oklevelet-t és JELVÉNY-t kapsz, 2 virslit (hozzávaló kencékkel) teát és kenyeret

Budapest Kupa: természetesen nincs benne a nevezési díjban az 500Ft-os füzet...

Ja és mindenképp tessék megvárni a rímelõ Bajonkok beszámolóit is akik BLOG-nak használják az oldalt, pedig valamiért a "túrabeszámoló" linkre kattintanak, és valahogy allergiásak azokra az irományokra, amiben nincs benne legalább 20-szor, hogy: "Köszönjük s szervezõknek, és minden nagyon szép volt"

  Az általam etalonnak tartott SZOMOR TÚRÁK-at ajánlanám a kritikusaim figyelmébe, (hogy ott mit kapsz és itt mi volt), mert ahogy olvasom a fenti sorokat, én megint nem illek ide ezzel a "megírom ami volt" stílussal... ja és biztos azért mert, nem írtam le 20+1x (mint Móriczka) hogy "Köszönöm a szervezõknek" ;könyörgöm: egy túra hagy ne legyen már köszönet tárgya, szabad akaratként szervezik meg Te meg szabad akartodként fizeted be... ennyi (legalábbis elõször)

 
 
 Túra éve: 2013
nagypapaTúra éve: 20132013.01.15 13:39:05
megnéz nagypapa összes beszámolója

 


   BUÉK 20


   2013


   "Felix Austria" - mormoltam, amikor feltünt a Musikverein Aranyterme, immár 2013 elsõ napján. Tavaly nem irtam semmit a Bécsi Filharmonikusok évnyitó hangversenyérõl, gondolván, hogy nem vagyok a zenekar reklámügynöksége. A teljes igazság persze az, hogy nem is láttam az elõadást, valami mással voltam elfoglalva. Amikor kiderült, hogy az immár 2 évvel idõsebb, azaz 52 éves Franz Welser-Möst lesz a dirigens, nosztalgikus okból - ilyenek az öreg emberek - odaültem a képernyõ elé, hogy lássam: mi lesz a kinálat. Természetes, hogy a Strauss-család uralta a terepet, 5 szerzõvel - udvariasságból - kivételt téve. Várakozásomnak megfelelõen, a karmester a fölényes dirigálást látványos trükkökkel egészitette ki, mivel elõadás közben egy zsákból plüss állatokat húzott elõ és a zenekar egyes tagjainak ajándékozta. Nem tudom, hogy Fáy Miklós milyen csipõs szavakkal irt volna ismertetést errõl, dehát nem vagyok élesnyelvû zenekritikus és már a hallásom is megromlott, ezért nem kockáztatnám meg, hogy megitéljem: rontott-e bármit is e bûvészmutatvány az elõadás szinvonalán. Könnyû kis újévi szórakozás, akár csak a mûsorban szereplõ lovassági induló. Legyünk oldottak, nem kell komolykodni, újév van, félre a gondokkal 11:15-tõl 13:40-ig. Problémázásra még elõttünk áll az egész év. Essünk is gyorsan túl azon a kis bánaton, amit a két éve nem hallott Radetzky-induló okozott és amit már soha többé nem fogok úgy hallani kivülrõl, amint az bennem él. Tisztelt hölgyeim és uraim, ha nem is süketül, de frekvencia-érzékennyé válik az ember. Nem panaszkodom, mert belül kifogástalanul hallom és - bocsánat a nagyképûségért - egy kicsit sejtem is, hogy mit él át a kottát iró komponista, aki csak belül hallja, amit kezével papirra vet. I like Ludwig! Emlékszik erre valaki?


   Kissé megbontja a mû egységét, ha lábjegyzetet kell beiktatni a szövegbe, de a fiatalabbak kedvéért megteszem. Idõsebbek, akik valamikor Elvis Presley-rajongók voltak emlékezhetnek arra, hogy az elbûvölt amerikai fiatalok lelkesen vonultak az utcákon I like Elvis feliratú transzparensekkel. Mire az ellentábor - mert nyugaton ilyenkor az ellentábor is utcára ment - újabban nálunk is elõfordul hasonló, ha nem is a könnyûzene kapcsán - szóval a konzervativ ellentábor szintén táblákat ragadott. I like Ludwig - volt olvasható rajtuk és Beethoven mellett tették le a garast. Vagy dollárcentet. Ez is vidám dolog, tetszenek látni, mennyire optimista dologról beszélek az új év reggelén? Most pedig elhagyom nemcsak az Újvilágot, hanem Ausztriát is és leirom:


   "Felix Hungaria".  De miért?


   Az állitás megértéséhez ki kellett menni január 5-én a Gyermekvasút hûvösvölgyi végállomásához és ott szemlélõdésbe merülni. Általában nincs élvezetesebb dolog, mint egy téli túra - és a BUÉK  20 ilyen - résztvevõinek a piros arcát nézegetni. Garantált a jókedv és a szabályos vérkeringés. Lehet, hogy körülöttünk fáradt és szomorú a világ, mi azonban a boldogság szigetén vagy inkább az ösvényén haladtunk. Ilyenkor nem kell rohanni, húzhatjuki az idõt, hogy minél tovább élvezhessük az életet, nem feledve azért, hogy teljesitménytúrán vagyunk. Szép idõ volt, friss de nem barátságtalan szél fújt. A talaj változóan volt lágy, néhol sáros, de lábbelinek a sportcipõ is teljesen megfelelt. A Csalán utcától a Ferenc-hegy aljáig aszfaltot koptattunk de utána, egészen rövid szakaszokat leszámitva, erdei sétautakon haladhattunk.


   (Innen a rám jellemzõ lassúsággal fogom folytatni. Egyelõre tudom, hogy merre akarok menni, aztán majd úgyis eligazitanak a turistajelzések)

 
 
ZETúra éve: 20132013.01.06 12:14:05
megnéz ZE összes beszámolója

Ez az év is elkezdõdött... Az igazat megvallva, erõsen gondolkodtam azon, hogy menjek, vagy sem, de aztán csak rávettem magam, és reggel, nem sokkal 7 után már a buszmegállóban vártam a nagy kékséget... Nem, nem az óceánt, hanem a buszt A metrónál ráadásul szerencsém volt, az Alstom szerelvény indult, úgyhogy azt is sikerült tesztelni.

Hûvösvölgybe fél kilenc tájban érkeztünk meg - a nevezésnél sor. Nem az a Gyermekvasút nyomában jellegû "hûdenagyonhosszú", de azért lehetett ácsorogni picit a gyorsan haladó sorban.

Már kapható a Budapest kupa idei igazolófüzete, rögtön négyet kérek, miközben az itinerért állok sorba. Ezt is gyorsan megkapjuk, rajtidõnek 9:00 kerül rá, így a rajtcsomagként kapott gyümölcslé és croissant elpakolására, no meg a GPS elindítására is jut idõ....


Folytatás képekkel, térképpel: Túrablog

 
 
ToteszTúra éve: 20132013.01.05 19:23:28
megnéz Totesz összes beszámolója

Mára hagyománnyá vált, hogy minden túraévet a BUÉK 20 teljesítménytúrával kezdek. Immár a hatodik alkalommal vágtam neki a 19,5 km-s távnak, amely 847 méter szintemelkedést tartogatott. Idén sem bántam meg az indulást.


Beszámoló képekkel

 
 
MirPTúra éve: 20132013.01.05 18:36:03
megnéz MirP összes beszámolója

BUÉK 20 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
okt50tomiTúra éve: 20132013.01.05 18:28:27
megnéz okt50tomi összes beszámolója

 BUÉK 20


Már régen terveztem, hogy eljövök erre a túrára. Idén beterveztem a Budapest-kupa minimum szintjét, így remek alkalom volt, hogy jöjjek és Évi is csatlakozott. Márciusi túra lett idõ szempontjából (meleg, kb. 10 fok és nagy sár). Kellemes túra, amely ismert útvonalakon hullámvasutazik, bõ szolgáltatással :) Mindenkinek csak ajánlani tudom.:) Részletes értékelés


Pozitívumok:



  • Nagyon profi szervezés (rekordszámú induló ellenére, a rajtban és célban 1-2 percnél senkinek nem kellett többet várnia)

  • Végig tökéletesen kiszalagozott útvonal (itinert el is lehetett tenni, nem volt rá szükség)

  • Bõséges ellátmány (rajtban: croissan és 2dl almalé, nagyrétnél: legalább 7 féle szaloncukor, mindent meg lehetett kóstolni, célban korlátlan tea és egy pár virsli mustárral vagy ketchuppal és kenyér)

  • Szép kitûzõ és oklevél

  • Teljesítmény számával változó oklevél és kitûzõ

  • Külön nevezés és rajtoltatás

  • Kellemes márciusi idõ :)


Negatívumok:



  • Drága nevezés (ezt a szolgáltatás bõven ellensúlyozza)


Javaslatok:



  • Ahogy a túra "atyjával" meg is beszéltük, a szaloncukros pont lehetne az Apáthy-sziklánál, hogy ne a végén legyen az összes szolgáltatás

  • Itinerben a nevezetes helyeknél rövid ismertetõ is lehetne. Továbbá a kézzel rajzolt térképvázlat helyett lehetne színes térkép. (Utóbbinak nagy jelentõsége nincs, mert, ahogy korábban is említettem pusztán a szalagozás alapján is el lehet találni.)

 
 
 Túra éve: 2012
GeldarTúra éve: 20122013.08.29 00:57:10
megnéz Geldar összes beszámolója

BUÉK 20


avagy visszatérés a táncparkettre. Két év kihagyás után igyekeztem felvenni a fonalat ott, ahol elhagytam, ezért rögtön egy kevésbé könnyûnek ígérkezõ túrára neveztem cimborámmal, Andrissal. A Hûvösvölgybõl indult a menet, befagyott patakokon-pocsolyákon keresztül. Elég jó tempóban elõzgettük a tömeget, különösen hegymenetben. A Hármashatár-hegyen még életemben nem jártam, ezért újszerû volt a fantasztikus kilátás, ami az ember elé tárult, különösen, hogy ekkor még eléggé reggel volt. Aztán az Apáthy-sziklán pihentünk hosszabb ideig, ahol megint csak lenyûgözõ a kilátás, az év mindegyik szakában. Andris jól bírta a strapát, de kellett is, azon a nyáron Lappföldre készültünk, kellett a bemelegítés. A táv maradék részét viszonylag könnyedén megtettük, a célban a szervezõk virslivel vártak, amit õsi erõkkel pusztítottam el. Fantasztikus túra, mindenkinek ajánlom.

 
 
ToteszTúra éve: 20122012.01.12 13:25:49
megnéz Totesz összes beszámolója

 A Hármashatár-hegyen mindig fúj a szél, úgy, mint a Nagy Szénáson. Az év elsõ túrája meglepõ módon nem volt havas, de nem is baj, hiszen a "téli tavaszt" is lehet élvezni.


Reggeli Budapest a Hármashatár-hegyrõl

A nagynénémmel, Anitával vágtunk bele a túrába. Úgy terveztük, hogy többen nyomjuk le a 19,5 km-t, de sajnos többeknek dolga akadt.

A korábbi tapasztalataink alapján már reggel hatkor útra keltünk, hogy fél hétkor már a rajtban legyünk. Ezúttal nem várt minket akkora tömeg, mint tavaly, így a nevezést is kicsit elcsúsztatták a rendezõk.

 

Mivel csak ketten indultunk, úgy döntöttünk, hogy futva tesszük meg a táv jelentõs részét. Ez annyit jelentett, hogy az emelkedõk kivételével szinte végig kocogtunk.

A Hármashatár-hegy felé

Gyönyörû napkeltében másztuk meg a Nyéki-hegyet, a Vadaskerti-hegyet, majd leereszkedtünk a Határ-nyeregbe. Innen a meredek emelkedõt leküzdve érintettük az Újlaki-hegy szélét, végül felmehettünk a kedvenc budapesti csúcsomra, a Hármashatár-hegyre.

Reggeli kilátás a Hármashatár-hegyrõl

A pecsételés után veszett tempóban futottunk le Fenyõgyöngyére, ahol a "titkos" ellenõrzõpontot majdnem benéztük. Az Árpád-kilátóig, majd onnan az Apáthy-szikláig kellemes, tavaszias idõben haladtunk. A széncinegét is megtévesztette az idõjárás, hiszen a fõvárosi erdõ jelentõs részén lehetett hallani a "nyitnikéket".

A János-hegy az Apáthy-sziklától

A Búék 20 városi etapját kevésbé kedvelem, de minden hiszti nélkül eljutottunk a Tündér-hegy oldaláig. Innen Szépjuhászné felé vettük az irányt, ahol mûködõ kutat találtunk. Mivel már elfogyott az üdítõm és a kiszáradás veszélye fenyegetett, kénytelen voltam nagyokat kortyolni. Télen mûködõ kút? Meglepett.

 

A Nagy Hárs-hegy nem jelentett nagy akadályt, onnan pedig már szinte emelkedõ nélkül futhattunk be a Nagyrétre. A szaloncukros ellenõrzõponttól már az idõvel is játszhattunk, hiszen célunk a tavalyi 2 óra 55 perc megdöntése volt.

 

Ez sikerült, az utolsó 1 km abszolválása után örömmel nyomathattunk pecsétet az itinerünkre, mert hat perccel sikerült megdöntenünk a tavalyi eredményt. (2:49)

 

A célban a virsli majszolása közben egy túlbuzgó vasutas akciója révén kikerültek az épületbõl az étkezést segítõ eszközök. Ennek mi értelme volt? Tíz éven keresztül nem volt ezzel gond...

 

Nagyon jó túra volt, ráadásul nekem már a "féljubileumi" ötödik. Jövõre ugyanitt.

 

 
 
ÓraTúra éve: 20122012.01.11 14:11:03
megnéz Óra összes beszámolója

BUÉK!


Új év, új tervek.


Idén elõször egy hevenyészett tervet készítettem, melyben benne foglaltatik az MVTE-arany megszerzése is. Ezért jöttem el erre a túrára, és nem bántam meg.


Nem keltem túl korán, mivel éjjel egy másik túrára készültem, és nem akartam túl sok holt idõt a kettõ között. Viszont éreztem, hogy bújkál bennem valami kórság, így óvatosabb is voltam a szokásosnál. 9.14-kor indultam a rajtból, ahol rengetegen voltak, 761-es rajtszámmal. Megfogadtam, hogy sétatempóban megyek, hogy ne fárasszam ki magam estére. Közben tíz percenként egy zsepi telefújása.. Az elsõ kis emelkedõn elõzött Márton Dani, aki már a második kört futja. Ez biztató, én is kielõzök egy hangosan beszélgetõ négyesfogatot. Aztán hamar vetkõzés, a Sárga kiizzaszt. Régi Piros érkezik balról, több helyen látszik a nyoma. Apropó, a Baltás Jelzésgyilkosnak le kell vágni a tökeit! Lazán bûncselekmény annak a rakás fának a barbár megvagdosása, legalább utána gombaölõzné le. Idióta. Az Újlaki-hegy meredek és csúszós oldalán majd' kiköpöm a tüdõmet,nem jó elõjel. Visszaveszek, meg a gépet is elõ, hiszen gyönyörû szép kék az ég, meg ki nem hagynám az adótornyokat. Hamar lendülök át a 3as6ár-hegy csúcsán, irány lefelé! Túl vagyok az elsõ holtponton, a csúcsról is szikrázik a Duna a napfényben, különleges látvány. Még nem olvadt fel az út, így könnyû a járás, a Fenyõgyöngyénél feltételes pont van. Hamar fenn vagyok az Árpád-kilátónál, ahol túristák hada pihen, és kutyák marakodnak. Innen a Zöld sáv-on egy jó kis lejtõ vezet az Apáthy-sziklához. Épp belekocognék, amikor hátrafordul két arc, és.. a régi legjobb barátaim azok! Hihetetlen, nagy örömködés, innentõl együtt megyünk. A sziklán meglepõen erõs szél fúj, leszaladunk inkább. Itt betonos utcák vannak, villanegyed. Át a régi 56-os villamos (ma 61-es..) Nagyhídja alatt, majd felkacskaringózunk a János-hegy alá. Közben elfogyasszuk a rajtban kapott Kroszant-ot, olyan mû, hogy a Mekis hamburger elbújhat mellette, de jó. Némi gazolás után -ez szégyen Budapest közepén, hogy így kell kinézzen egy túristaút!- letérünk jobbra. Norbert sporttárs vizet kér. A Z+ elérésénél újabb pont, innen megnyomjuk kicsit, meg belefutunk egy százfõs nyugdíjas-csapatba. A Nagy-Hárs-hegy megizzaszt némileg, de nem kispistázunk egyenesen, van elég idõnk. A kilátóba csak felcsal a jó idõ, bár zsepi-táram vészesen fogy. A barlangnál kötél segíti a kerülést, de nem vesszük igénybe, inkább át a lyuk felett, majd lekocogás a kisvasútig. Innen már nincs sok hátra, a hûvösvölgyi Nagyrét mindenkiben gyermekkori emlékeket ébreszt -én például itt tanultam sífutni. A szocreál vurstli most is ott a szélén, bezártan, nem változott semmi. Még pár lépés, és benn vagyunk a célban. Célidõ:13.32. Táv. 19 és fél km.  A célban  pecsételtetek a Budapest-kupa füzetbe is, meg átveszek egy borítékot Tarnai Mátétól. Némileg borsosnak találom a túra árát, de a boríték tartalma megváltoztatja ebbéli véleményemet: az oklevél mellé egy gyönyörû jelvény is jár! A kitûzõt és a teát már a rajtban megkaptuk. A teából repetázunk, és virsli is van, amit amúgy csak túra végén bírok megenni, mert nem szeretem. Összefutok Lestat kollégával, akivel már az esti etapot tervezzük. A túra méltó lezárása a buszállomás melletti, gyönyörûen felújított kiskocsma.


Összefoglalva: szép idõnk volt, az Újlaki-hegyen meg az Árpád-kilátónál is már rég jártam. Ki gondolta volna, hogy pár órával késõbb jön a hóvihar...


 

 
 
nagypapaTúra éve: 20122012.01.11 13:41:25
megnéz nagypapa összes beszámolója

   BUÉK 20


   2012


   "Mindnyájunk Béla bácsija" (copyright at Popeye) több évtizedes, következetes nevelésének eredményeként már nemcsak a túrák elõtt, de utánuk sem merek egy árva szót is ejteni az idõjárásról. A teljes agymosás miatt fogalmam sincs, hogy mikor volt korábban ilyen száraz, szürke, vagy fekete de inkább barna a természet kinézete. Ami fényképem van az mind havas tájat ábrázol. Most viszont megtakarithattuk az utólagos cipõtisztitást: se por, se sár, se viz nem került a lábbelire. Igaz, hogy elég korán kellett indulni, addig, amig a Nap meg nem olvasztotta a fagyos talajt, esetleg néhány jelentéktelen jégfoltot. A korai indulás Ági lányom javaslata volt, mivel neki ebédidõre haza kellett érni. Ennek érdekében autóval mentünk a rajthelyre, majd onnan haza. Az idõnyereség mellett az is jó, hogy nem kell nyirkos ruhában ácsorogni a célban, ami nem túl élvezetes.


   A 111-es rajtszámot kaptam, mivel a frissebbek már jócskán szállingóztak a parkban. Meglepetésemre - és egyben örömömre - Lévay sporttárs még látható volt, ami nekem, a lustának, igen nagy ritkaság. Jávor kasszirozott, Ebola bohócsapkájában ide-oda járkált, a háttérben pedig az operativ stáb gályarabjai ültek a hosszú asztalok mellett. Toplak Józsefet kerestem és meg is találtam. Ki akartam ugyanis szimatolni a várható ellenõrzési csapdákat. Toplak azt mondta, hogy most benn dolgozik, de én csak ötven százalékban lettem nyugodt. Mit lehet tudni? Valóban, volt is rendkivüli ellenõrzõ pont a Fenyõgyöngyénél, de a derék ellenõrök ravaszsága fényévnyire maradt el a Toplakétól. Ott ültek jól láthatóan a K emelkedõjén, bohém lelkek figyelmét kerülhették csak el. Ezen a helyen annyit érdemes megjegyezni, hogy több év után végre elszállitották a korábban kivágott fenyõtörzseket, amiket kikezdett már az idõ. Azt mondják, ezek a fenyõk tájidegenek (germanizmus), azaz a nagy természet ide nem állit ilyen fákat.


   Csapjunk át a túlsó oldalra, nevezetesen a János-hegy alá és jegyezzük meg, hogy az ottani ellenõrzõ pont elõtt, ahol a mûutat kell keresztezni, elfért volna egy szalag. Többen el is mentek az aszfalton jobbfelé, de valahogy észrevették a pontot jelzõ piros-fehér bólyát és átbotorkáltak az ellenõrökhöz a gallyakkal fedett erdõrészleten. A fékezett alkoholisták nevében viszont meg kell dicsérni a Szép Juhásznéban dolgozó büféseket, akik nagyon jó forralt borral viditották fel azokat a sporttársakat, akik nem kedvelik a túl hosszú, száraz menetelést. Ezen a tájon többször találkoztunk a gyermekvasút kocsijaival, sõt volt olyan ritkán látott gõzmozdony is, amelyik vékony kéményébõl látványos, fekete füstöt eregetett.


   Nagyrét a szokásos szaloncukrokkal, cél elõre boritékolt emléklappal és jelvénnyel, virsli és tea kiváló konyhásainktól és már indulhattunk is haza. Jó idõ volt, friss télvégi levegõ. Másfél órával korábban teljesitettük a távot. A szervezés szokásosan kiváló volt. Remélem, mindenkinek jutott túrafüzet, mert - ahogy láttam - ezer körülre volt tehetõ a résztvevõk száma. Nyugodt, majdnem nyárspolgári rendezvényt bonyolitottak le az MVTE tagjai. Kell az ilyesmi, hiszen jól segiti a baráti szocializálódást. (Puff! Fricska azoknak, akik szeretik a divatos szavakat.) Jó az, ha baráti társaságban tölthetünk el pár órát. (Socius'" = társ, societas = társaság) Jó az, ha barátaink vannak, törekedjünk is arra, hogy barátokat szerezzünk.


   Azt hittem, hogy pár sorral elintézhetem a beszámolót, hiszen nem történt semmi rendkivüli. A viccek többsége csak az újszülötteknek új, a vénember pedig óvakodjék a fecsegéstõl, mert könnyen megkaphatja a magáét. Ennyi. Minden további szó már merénylet az emberiség ellen.

 
 
 Túra éve: 2011
nagypapaTúra éve: 20112011.01.19 15:03:03
megnéz nagypapa összes beszámolója

   BUÉK 20


   2011


   Kilencedik teljesités. Nem nagy ügy, szinte kár is beszélni róla. Nehezebb túrákat többször is megtettem. Az alacsony, kilences szám annak köszönhetõ, hogy viszonylag késõn ismertem fel a BUÉK társadalmi jelentõségét, késve szocializálódtam e túra keretében. Egyszóval, kilencedik, ami - ismétlem - nem rettentõ sok, de ahhoz azért elegendõ, hogy elgondolkozzam: ugyan mi szépet tudok még leirni ezen a cimen, ha nem törekszem a - nemében egyedül álló - itiner lemásolására. Mivel öreg is vagyok, azért egy szakemberhez, Rónay Györgyhöz fordultam segitségért. Õ azt mondta: "Minden reggel / tedd magad elé a papirt. / Milyen fehér, / Milyen határtalan." Nagyszerû - gondoltam - ezt fogom tenni. A dolog azonban nem ilyen egyszerû. Zárlatos, ideges is lehet az ember. E szép, új világban annyi minden haszontalan téma jár a fejünkben, hogy nem kerül elõ semmilyen épkézláb gondolat. Mi legyen akkor? Forduljunk oda újból a sokat tapasztalt költõhöz. Fogd a papirt és "Tedd vissza a fiókba. / Ma sem jutott eszedbe semmi." (Rónay: Az öreg költõ)


   Hohó, ennyire azért nem vagyunk. Nem alanyi lirát, szerelmes verset akarok gyártani, hanem túrabeszámolót. Hatórás szintidõ alatt történni kellett valaminek. Amig azonban bejáratódik az agyam - a biztonság kedvéért - egy kipróbált módszert alkalmazok. Elmondom, hogy bár a BUÉK 20 most nem január  elsején volt, ámde a bécsi Filharmonikusok nem vesztegették az idõt és - kellõ idõben - az új Operaház- és egyben fõzeneigazgató, Franz Welser-Möst vezetésével, Liszt-, Hellmesberger és Strauss mûveket adtak elõ a Musikverein Aranytermében. Az ötvenéves "ifjú" karmester meg is ragadta a kinálkozó alkalmat és látványos, vasúti inditótárcsát is használó dirigálással kápráztatta el a jelenlévõket és az 50 millióra becsült televiziónézõ közönséget. Pompás, ez Európa. Mutatós, szellemes, pimaszul tehetséges.


   Ilyen elõzmény után szinte tánclépésben igyekszünk a Gyermekvasút hûvösvölgyi állomása felé. Nem kellett korán kelni, azt csak a spártai alkatok - tudunk ilyenekrõl - tették meg. A tetthelyen szolid méretû tömegben navigálunk az inditóasztal felé. Az elsõ - és jó ideig utolsó  - ismerõs Corradi Surd. Gász Kata és Wittner Csilla tûnik fel a rendezõk között, Ebola valóban rendezkedik, a háttérben pedig a feldolgozó agytröszt emberei ülnek egy hosszú asztal mellett. Mesterszakácsaink elõtt iszonyú mennyiségû virsli várja a sorsát, az üstben pedig egy hadsereg táplálására elegendõ folyadék  hullámzik. Kezünkbe nyomják az útravalót: a csillogó fóliában hamuban sült croissant rejlik és kapunk még 2 dl dobozos õszibaracklevet. A nagyapák mindezt zsákjukba rakják madárlátta meglepetésként az unokák részére. Húsz kilométeren egy átlagos túrázónak nincs szükség evésre. Kérem, hogy ezt a megjegyzésemet ne használják fel azok ellenében, akik viszont el fogják fogyasztani az ellátmányt.


   8:35 Rugalmas lépésekkel indulunk, mozgásunk azonban hamarosan tipegéssé, imbolygássá alakul át. Leóvatoskodunk a havas lépcsõn, megvárjuk, amig egy úriember átenged a forgalmas úton, ezután megkezdjük a mászást a Nyéki-hegyre. Meg kell mondanom, hogy a Határ-nyeregig kellemetlenül csúszós volt az út és oldalt sem lehetett nagyon ugrándozni. Ezen a szakaszon össze is szedtem negyedórányi késést tavalyhoz képest,  késõbb viszont percre lehetett tartani a 2010-es idõket. A Vadaskertnél már szolidan kocogni is lehet. A Határ-nyereg azért jó, mert fölötte fák is nõnek az emelkedõn és felhasználhatók akrobata mutatványunkhoz, amivel feltornásszuk magunkat a parkoló szintjére. Catch as catch can. A mûvelethez hasznos a túrabot. Amint a fényképes beszámolókat látom, a fotográfusok - szokás szerint - itt helyezkednek el és készitik élvezetes képeiket a gyötrõdõ alakokról.


   A parkoló után javul a helyzet, használni lehet a lépegetéshez a kilátszó  köveket. A hó sem olyan vastag, hiszen a déli-délkeleti oldalán vagyunk a hegynek és a kopasz talajon a szél is vékonyitja a hóréteget. A csúcson köd és vékony futó felhõ fogadja az érkezõket, idõnkint derengõ, bújkáló Nap mutatkozik. (9:40) Az étterem melletti keritést elhagyva kényelmes életünk van. Az enyhén lejtõ sétaúton egészen a Fenyõgyöngyéig kocoghatunk. A hó száraz, nem csúszik. A betonon sok a futó, a Fenyõgyöngye környéke tele van parkoló autóval. A KSI is ide hozza az embereit. A túloldali emelkedõn még folyik a fenyõfák kivágása, az elszállitásuk viszont akadozik. Az Árpád-kilátónál egyesek megállnak, én megyek tovább. Nem volt gond a leereszkedés a Nagybányai-útig, utána viszont volt egy kis lehetõség gimnasztikára a kopott és eltömõdött falépcsõnél. Az Apáthy-szikla (10:42) kilátását sokan élvezték. Kis csúszda következett, majd egy idõre urbánus lelkekké váltunk a letakaritott utcákon. Vannak azért autós egyének, akik számára négy méternyi járda megtakaritása megvalósithatatlan feladat, de ne bosszankodjunk, mert árt az egészségnek. A Gyémántos-lépcsõ szép tiszta volt, az egykori, hárshegyi kemping környékérõl, csakúgy, mint a Tündér-oldalról nincs mondanivalóm. A Z+ elágazásnál bélyegzünk (11:45) és máris a Szép Juhásznénál vagyunk. Miként tavaly, idén sincs forralt bor utcán át. Lehet, hogy az állomásépületben van, de nem töltöm az idõt keresgéléssel.


   Fel a Hárshegyre! Nem nehéz, mert a kilátóig napos oldalon megy az út. Az ellenõrzés után (12:12) megállapitom, hogy - úgy látszik - a csodák általában három napig tartanak. Arról van szó, hogy a Báthory-barlangnál tavaly megjelent jó mászókötél az idén nem jelent meg. Lehet, hogy csak egyszeri elõfordulást észlelhettünk? Pedig jó segitség azon a helyen. Igy hát kénytelen voltam néhány bakugrással eljutni a kis fahidig. Ehhez egy kis idõ kellett, minek következtében a nevemet hallhattam. A mögöttem jövõ Fekete Laci ugyanis - téblábolásom miatt - utolért és megszólitott. Teljes rejtély, hogy miként ismert meg, hiszen január 8-án nem úgy nézek ki, mint augusztus utolsó szombatján. Eszerint éles szemei vannak, hogy egy hajléktalanszerû alakban felismeri korábbi túratársát. Ezzel nem akarom megbántani a hajléktalanokat, de kétségtelen a hasonlóság. Ha viszont már igy alakult az elbeszélés fonala megjegyzem, hogy egyszer, hajnali fél négykor, az éjszakai buszra vártam a Tétényi-úti kórház kapujánál, valamilyen túrára meendõ. Tél volt, hideg és természetesen sötét. Ahogy ott állok, közeledik felém egy alak a keritésen belülrõl. Gondoltam, most elküld a fenébe, mit ácsorgok ilyen helyen. A kapus volt, aki kijött a fülkéjébõl, intett, hogy menjek oda. "Van ennivalója?" - kérdezte. Na, kérem, én ehhez egy büdös szó kommentárt nem fûzök hozzá. Értékelje ezt mindenki az ideológiája, vallása, világnézete, állampolgári meggyõzõdése szerint. Valamikor újsághir volt, hogy a Tétényi-úti kórház kapusa egy tizesért tilalmi idõben is beengedi az embert. Nem tartanám abszurdnak, ha egy érzékenyebb lelkû egyén szobrot akarna állittatni az én emberem részére.


   Az utolsó sorok irodalmi munkásságom részét képezik. Tisztelettel jelentem, hogy a csúnyául hangzó "büdös" szót Örkény Istvántól kölcsönöztem, aki "egypercest" irt egy másik kapusról. Nem minden gondolat hiányában. Most pedig kocogjunk lefelé, mellõzve a Kis-Hárs-hegyet, átlépkedve a gyermekvasút sinje elõtti, idõnkint nagyon kellemetlenül eltömõdni képes lépcsõn. Hamarosan derékszög balra, jön a Nagy-rét (12:53) és vele a sokféle szaloncukor.  Bevallom: kettõt vettem Áron unokámnak, kettõt a nagyanyjának és kettõt magamnak. Végül az utóbbi kettõt egyesével az elõzõ kettõhöz csatoltam. Igy mulat egy magyar úr.


   A célban vagyok (13.02). Menetidõ: 4:27. Durván másfél óra megtakaritás.


  Záró megjegyzések. Nagy szükségem volt erre a túrára, mivel elõtte két hónapig nem jutott idõ szabad mozgásra. Ha meggondoljuk, hogy a jó tanács szerint fele annyit kell enni és háromszor annyit mozogni, bizony, helye van az önkritikának. Az elején emlitett csuszkálós talaj révén negyedóra késést szedtem össze, de talán számos kalóriával lettem szegényebb. Bár a sikföldön gyakoroltam a havon járást, az elsõ emelkedõn meg kellett találni a szappanos, sikos talaj ellenszerét. Mindig van újdonság a túrákon, dehát ezt felesleges hangoztatni. Az is újdonság volt, hogy hazatérve, nem volt szükség cipõtisztitásra. Mérsékelt magasságú volt a hó - ami persze leolvad - és a sár a bakancs rámáját sem érte el. Ezt lehet finomkodásnak minõsiteni, ténynek azonban igaz.


   A célban találtam Borosnyai Balázst. Közölte, hogy a családot várja, õ maga most nem sétált. Az ajtót nyitva Lévay sporttársba ütköztem, aki már távozott. Ez igy szokott lenni. Késõbb, már az állomás büféjében, a felsõ szenior kategóriájú Utasi János integetett. Ezúton is üdvözlöm, mert más utakon járva, ritkán látjuk egymást. Aki találkozik vele, adja át. Nem lenne teljes a kép, ha nem közölném, hogy Hevér Gábor a belépés pillanatában kezelésbe vett és mindenféle ajánlattal árasztott el. Én ilyenkor szürke veréb módjára összehúzom magamat, mert az általa megnyiló perspektivák meghaladják gyarló képességeimet. Átvettem a virsliket, a teát és félrehúzódva igyekeztem helyreállitani az erõnlétemet. Egy felirat forralt bort emlegetett, de kiderült, hogy a cédula a szomszédos büfé reklámanyaga volt. Nagyon helyes. Egyébként is ott szoktam száritani nyirkos ruhámat, miközben belülrõl forralt borral nedvesitem szervezetemet.


   A rendezés  - a gyakorlott társadalmi munkásoknak köszönhetõen -  szokásosan jó, gördülékeny volt. Köszönöm mindnyájuknak. A fûtött 61-es villamos egészen a körtérig vitt. Jól jön ez a hosszabbitás.


   Az ismert nevû, cimû, adóazonositó jelû társaság által 2011. január 08-i keltezéssel kiállitott Nyugta sorszáma: OQ0NB 1989064.

 
 
 Túra éve: 2010
nagypapaTúra éve: 20102010.01.06 14:04:35
megnéz nagypapa összes beszámolója
BUÉK 20

2010

Messze terjedt már annak a hire, hogy a MVTE és a Bécsi Filharmonikusok nagyjából egyidõben köszöntik az új évet. A bécsiek 2010-ben Strauss és Nicolai mûveivel rukkoltak elõ, mi pedig az "Egy reggel a kopár hegyen" cimû szimfonikus kompoziciót valósitottuk meg. Elõadásunk sikeres volt, amint errõl a szimfonikusan, azaz egybehangzóan megirt beszámolók tudósitanak. Bécsben, a Musikverein Aranytermében, a rokonszenves Georges Pretre (85) dirigált, nálunk a már megszokott, ifjabb karmesterek mûködtek. Az együttesek nagy rutinnal mutatták be az anyagot. Bécsben M. Pretre a "Perpetuum mobile" befejezése elõtt már le is sétált a pulpitusról, kezet fogott a koncertmesterrel, közben a zene szépen ment tovább. Nálunk leginkább Ebola igyekezett követni õt, járkált a teremben, üdvözölte az embereket, kezeket rázott és hagyta, hogy az asztaloknál ülõ együttes ütemesen végezze a munkáját. Pompás elõadók vagyunk, az ezer fõs tagság karmester nélkül is bemutathatta a partitúrában lefektetett mûsort. A partiturára aztán tényleg nem lehetett panasz: a leirás lépésre, méterre megmondja mi a teendõ. Valaki azt mondta nekem, hogy Bernsteinnek az a véleménye, hogy egy jó zenekarhoz nem is kell dirigens, megy minden magától. Lehet, hogy ez nem igaz, de jól hangzik, pláne, ha minket dicsér. Az biztos, hogy Vaszy Viktor egy szegedi Tell Vilmos elõadáson a nyitány második felét nézõként, a közönség elsõ sorából nézte vagy inkább hallgatta végig. Ilyenek a családias lelkületû dirigensek, persze, ha felkészült zenekar van a hátuk mögött. Ezzel le is zárom ezt a szakaszt, mert Fáy Miklós megdorgál szakszerûtlen zenekritikám miatt. Sutor ne ultra crepidam.

Kissé bánatosan ballagtam a helyszinre, mert korábban megtudtam, hogy az idén a BUÉK és a Téli Teljesitménytúra idõpontja egybeesik. Utóbbit is többször végigjártam már, kedvelem a gentleman-like túrázók fegyelmezett vonulását az évrõl-évre változó útvonalon. Jó érzés korrekt emberekkel róni az ösvényeket gyakorta laza erkölcsû korunkban. A tisztelt rendezõk egyébként tudhatták, hogy az újévi túra mindig az elsõ szombaton van, de, úgy látszik, nyomós okuk volt figyelembe nem venni ezt a tényt. Hja, az élet nem habos torta.

Utólag meg szabad jegyeznem, hogy nagyon jó idõnk volt, a Budapest környékére kiadott met.hu elõrejelzés pontosan bejött. Egy régi túratárssal gördültünk a 61-es villamossal a Hûvösvölgybe, tõle megtudtam, hogy gyors egymásutánban három túrát bonyolitott le a Börzsönyben, Cserhátban és a Pilisben, s mindenütt jó kis sár fogadta. Találgattuk, lesz-e egy jótékony fagy a budai hegyekben, persze nem volt de ez már a múlt idõhöz tartozik.

Ahogy múlik az idõ, egyre többet szuszogok az öltözködéssel, a holmim összerakásával. Ezen a túrán kényelmesen indulhatok. Az is igaz, hogy a körülményes készülõdés meghálálja a ráforditott idõt, általában nem kell zoknit, cipõt, ruházatot cserélni, vizhólyagokat gyártani. Komótosan ballagtam az úttörõ vasút állomása felé. Az ismerõseim közül egyedül Corradi jött szembe. Akiket nem vettem észre, azoktól elnézést kérek. A nevezéskor Toplak Jóskát alig ismertem fel, mivel a
most kitalált BUÉK-egyensapka ellenzõje eltakarta az arcát. Kitöltöttem a szokott, szoros ûrlapot, aztán a többi windsori (pardon, budai) vig nõvel és férfivel együtt nekivágtam a Nyéki-hegy emelkedõjének. (8:27)

Igazában véve nem nevezném sárosnak, inkább mélynek a talajt, mivel az õszi levelek használható szõnyeget boritottak rá. Kétségtelen, néhol ügyeskedni kellett, ha makulátlan lábbelivel akartunk haladni, de gond nélkül jutottunk elõre, gyakorlatilag nem volt csúszós a föld. A Nap bágyadtan sütött, esõ még nem esett. Változás a Határ-nyergi parkoló után, a "kopár hegyen" kezdõdött, amikor köd (vagy felhõ) borult ránk. A hármashatárhegyi õrök szélárnyékba igyekeztek húzódni, Hartmann Misit kellene megkérdezni, hogy mennyire fagytak át a feltámadó északkeleti szélben. Lefelé ereszkedve ismét világosabb lett a világ, a szél azonban nem állt el, a Fenyõgyöngye utáni emelkedõn autópályaszerû zúgást produkált. Különösebb esemény nem történt, azt állapitottuk meg, hogy ütemesen folyik a fenyõk kivágása. Úgy tûnik azonban, hogy nem sietnek az elszállitással, mert némelyik törzs megfeketedett, penészedés, gombásodás kezdõdött rajta. Nyolcadik teljesités után nincs jelentõs urbanisztikai vagy parkerdei észrevételem, nem kivánok ismételgetni elképzelhetõ panaszokat.

Az Apáthy-szikláig két órára van szükségem (10:23), újabb óra múlva pedig a Z+ elágazásnál vagyok (11:22). Végre történik valami: utolérem a Vidovenyecz-házaspárt. Zsolt mintha türelmetlen lett volna, hogy hol vagyok, hiszen két évvel korábban elég hosszú szakaszon mentünk együtt és most is számitott a megjelenésemre. Hiába, a turázás szocializálja az embert. Modern kifejezés, ugye? A pont után alig tettünk meg 1-200 métert, máris újabb barátaink - Krisztina és Nagy Zoltán - jöttek szembe velünk. Tegnapelõttig eszembe sem jutott, hogy esetleg a Téli Teljesitménytúrát róják, azt hittem, hogy karbantartó sétát tesznek. Majd megkérdem legközelebb. Néhány szó az egészségrõl, érdeklõdöm Borbáláról, és megyünk a magunk járásán.

A Szép Juhászné büfése nagy jövedelemtõl esett el, mert tekintélyes mennyiségû forralt bort forgalmazhatott volna. Lehangoltan vettem tudomásul, hogy az idén elmarad a társadalmi esemény. Tavaly, Magyar Balázzsal, vidáman múlattuk az idõt a vasútállomás asztalainál. Alkoholmentes üzemanyag nélkül is feljutottunk azonban a hárshegyi cúgos kilátóhoz, s onnan a pompás kötelek segitségével visszaereszkedhettünk a biztonságos talajra. Utána néhány túrázó csoportot elõzgettünk, mivel a bizonytalan idõjárás ellenére elég sokan jöttek ki oxigénkúrára a hegyekbe. Átvágtunk a szeles Nagyréten és ajándék cukorkát fogyasztva tettük meg a vasuti aluljáróig tartó, egy darabon most is folyékonyan sáros utat.

A célban vagyok (12:40) Menetidõ: 4:13. Bélyegzés, kézfogás, boriték (benne Nyugta) - ahogy szokás. Utána átmegyek az úttörõvasút büféjébe. Hely nincs, nem is kell. Ki van itt kimerülve? Izgek, mozgok, kivül száradok, belül forralt bortól nedvesedem. Nem volt elég édes. Primitiv megjegyzés, de tényszerû. Jó kis hétvégi turizmus volt. Üdvözletemet küldöm a rendezök jegyzékében szereplõ hölgyeknek és uraknak. Köszönöm a munkájukat, jól végezték. Viszontlátásra!

Záradék az adóhatóság részére. Fenti nyilatkozatot a Magyar Vándorok Teljesitménytúrázó Egyesülete (MVTE, adószám 18231416-1-43) által 2010. január 2-án kibocsájtott, JM9NA 0849385 sorszámú Nyugta alapján teszem. Az elismervény az itinerhez csatolva megtalálható az archivumomban.
 
 
martyeTúra éve: 20102010.01.05 12:36:20
megnéz martye összes beszámolója
BUÉK 20 - 2010.01.02.

[Elõzmény a Téli teljesítménytúra beszámolóknál]
...

és 10 perces sorban állás után már rajtolhatok is a BUÉK 20-on. Az elején talán kicsit túlságosan is megnyomom a tempót, így már az Apáthy-sziklánál(9,2 km) vagyok egy óra alatt, ahol rendesen el is szörnyednek a 461-es rajtszámomon. Ez lelkesít, hogy ilyen jól állok, de a lejtõkön való szokásos kamikaze-leszaladás után azért úgy tûnik, hogy csak elkezdek lassulni.

Következõ pont elõtt kicsit bizonytalan vagyok az úttal kapcsolatban, de aztán csak föllelem a pontõr sátrat, ahol Vaddinoék várnak, és kínálnak minden jóval. Egy sütit el is fogadok, aztán már robogok is tovább.

Nagy-Hárs hegyig rendben van minden, csak aztán sajnos a végén benézem az S körtúra jelzés leágazását, és tovább megyek a sárgán, ami csak akkor tûnik fel, mikor beérek a cél alá, így szépen ráhúztam a távra még egy kilométert.

Már fáradt vagyok, és ez a kis kitérõ a morálomat is erõsen csökkentette, így végül 11:10-kor érkezek a célba pont 2:30-as idõvel. Itt esik le, hogy a rajtban elfelejtettem fölvenni az induló csomagomat. Szerencsére sétáLós bácsi mellett találkozok Moiwa-val is, aki intézkedik az ügyben, így ebolatól rögtön két croissant-t is kapok az ivólé mellé.

Még gyorsan visszamegyek Joeyline-ékhoz célidõt felíratni, vizezek egy teát, fölkapok Pygmeánál egy kenyeret és egy virslit, elköszönök, így összesen 5 perc szöszmötölés után már

...
[Utózmány a Téli teljesítménytúra beszámolóknál]

Elõször teljesítettem a BUÉK-ot, de a közismert helyek és nagy tömeg ellenére kifejezetten tetszett. Nagyüzemi szervezésrõl van szó, de kiváló a lebonyolítás. Le a kalappal az MVTE elõtt! Köszönjük a munkátokat!
 
 
SipiTúra éve: 20102010.01.04 15:47:14
megnéz Sipi összes beszámolója
BUÉK 20 : 2010.01.02.

táv: 19,51 km
szint: 847 méter

Háromnegyed nyolc elõtt nem sokkal érünk a rajthoz Tánczival ,rövid parkoló keresés ,gördülékeny nevezés után 8 órakkor neki indulunk ,az év elsõ túrájának.A Piros és a Hegedûs profi szervezése után ,sejthetõen magas szinvonalú rendezvényt várunk elsõ BUÉK túránkon ,nem is csalódunk benne !

260 fõ már kint van elõttünk ,gondolom tízig vagy 5-600-an elrajtolnak még ,szerintem a közel ezres létszám meglesz ezen a helyenként napsütéses ,de késõbb szeles január eleji napon.

Sárgán kezdünk ,fel a Nyéki-hegy nyergén át ,Vadaskerti-hegy ,Határ-nyereg ,majd fel az Újlaki-hegy emelkedõjén ,rá a kék körsétára ,azon fel a Hármas-határ-hegy tetejére ,elõtte nem sokkal az 1.ellenõrzõpont.Tömör a mezõny ,sokan vannak elõttünk ,folyamatosan elõzünk a gyalogtempó ellenére ,közben jönnek szembõl a Téli T.túra résztvevõi is.

HHH. tetõrõl zúdulás le a szintútig ,onnan le a kéken a Fenyõgyöngyéig. Kispistázásra szerintem nincs lehetõség ,elégé egymás mellett megy a "két pálya",ki itt megy ki ott ,talán még jobban el is oszlik a tömeg így..... Itt picit belekocogunk ,aztán az Árpád-kilátóig ismét tempós menetelés felfelé a sok kivágott fenyõfa mellett ,ami régóta szúrja a szemem ,állítólag idegenhonos(60 évig nem volt az.....!?)fajta ,de emiatt egyre elszomorítóbb a környék !
E.pont nincsen fenn ,így kocogunk le a zöldön ,gyorsan elérjük az Apáthy- sziklát : 2-ik ellenõrzõpont.

Pontõrök megdicsérik Tánczit ,milyen gyorsan jövünk .Pecsét után botorkálunk le a Battai lécsõn ,majd a szokásos Ördögárok-híd - Hûvösvölgyi út - Széher u. egy pillanatra ,onnan le a Gyémántos lépcsõ nyaktörõ kövein - Kuruclesi út - rövid erdei szakasz ,nemsokára Budakeszi úton át ,fel a fiatal telepítésû erdõn a zöld sávig .Az egész túrán itt kellett volna a szalagozás (itiner szerint is jelzetlen rész) ,de valószínûleg letéphették....
Fordulás jobbra ,majd ösztönösen odataláltunk a 3.ik ellenõrzõponthoz ,ahol a pontõr(asszem vaddino) megigérte ,hogy utánanéz a szalag problémának!

Innen felgyorsultak az események ,perceken belül lenn voltunk a Szépjuhásznénál (igen szomjasan) ,mert a kapott ellátmányt nem vittük magunkal ,persze zárva volt még a büfé !
Megrohamoztuk a Nagy-Hárs-hegyi kilátót ( 4.-ik ellenõrzõpont) ,ott kértem Tánczinak egy korty teát a pontõr hölgytõl (hálás köszönet Neki....) ,aztán tovább a cél irányában a sárgán ,de csak a sárga kör jelzésig ,ott letérés a Nagy-rét felé ,jópáran rossz felé mentek ,kiáltottam utánuk ,aki halló távolságban volt visza is fordult !
5-ik ellenõrzõpont (Nagy-rét) ,innen a szaloncukor vételezés ,és pecsételés után nagyon hamar bent voltunk a célban ,ahol elfogyasztottuk a tea-virsli kombi "ebédünket" ,nagyon jól esett !

A pici szalag ügyet leszámítva ,ismét tökéletes rendezés volt ,külön tetszett a nagyméretû boriték megoldás a végén ,benne az oklevél és a jelvény.Sok túrán jártam úgy a célban (pont a Vulkánon is: izzadtan,vizesen,táska,holmi,kocsi messze...) ,hogy a kezembe nyomott oklevéllel ,kitûzõvel hirtelen nem tudtam mit kezdeni,leejtettem ,össze gyûrõdött....!

Idõnk : 3 óra 27 perc
átlag: 5,66 km/h

Sipi









 
 
biborTúra éve: 20102010.01.03 15:53:43
megnéz bibor összes beszámolója
BUÉK20

Sikerül idõben Hûvösvölgybe érni, így kis sorban állás után a 33-as számot kapva 7kor mehetek is a dolgomra:) Gyors átjutás lépcsõn - úton s nekivághatok a hegyeknek.Szerencsések a körülmények: nincs hideg, nincs sár, nem csúszik semmi, még nincs tömeg. A S bemelegítõ kezdésnek nem rossz, szerencsére most felfelé, pár hete le rosszabb volt. Majd a parkolónál rátérek a Kkörsétára és irány a Hármashatár-hegy. Sûrû köd fogad és a padoknál az elsõ e.p. Eddig 4 km, 350 szint és 35 perc. Számolgatok,mert szeretnék duplázni s ahhoz nem lehet sokat szerencsétlenkedni:) Fent a K-re térve nagyon kellemes Fenyõgyöngyéig, ez az egyik legjobb rész a túrán. Majd az Árpád-kilátóig felemelkedés.Innen a Z az Apáthy-szikláig a másik kedvelt szakasz számomra. Forgalom nincs nagyon,csak néhány futó. A sziklánál újabb pecsét és go. Jön az ismerõs városi rész. A lépcsõket kettesével veszem, a sunyin emelkedõ aszfalton pedig igyekszek nem elszórakozni az idõt.Vannak akik az összes utcát fel-le nagy lazán megfutják..na nekik elismerésem:) A Gyémántos lépcsõn próbálok ügyeskedni és nem a lépcsõfokokon lemenni hanem a kövezett szélén. Nem rossz ötlet, csak eléggé csúúúszós.. Valahogy pofára esés nélkül túljutok rajta. Vissza az erdõbe és elsétálgatás a Budakeszi útig, ahol kis várakozás után átjutok anélkül, hogy elütnének. Egy kis szintezés a zöldön, majd ahogy felérek fordulok balra szépen automatikusan.Pár száz méter után eszembe jut, hogy nem is kéne lefelé menni, megnézem és valóban nem. Hátraarc, vissza és ezúttal jobbra tovább. Szalag nincs, de legalább nem mondhatom magamra h vaksiként kiverte a szemem s vettem észre. Egy régi Zks. -n elérem hát a 3. pontot,ahol Vaddino idõt is ír: 9:00. Tehát még van 6 km és egy órám, hogy beérjek s kezdhessem elõröl. A Z+en majd a becsatlakozó P,S -kon újabb átkelés a Budakeszi úton. Szépjuhásznétól már csak egy emelkedõ a Nagy- Hárs hegyre.Az õröknek kijut a szélbõl és valami Budai- kilátóki berögzõdésbõl elõször furcsálom, hogy nem a kilátó tetején vannak:D Iszok egyet és örömmel nyugtázom, hogy még van több mint 40 percem beérni.Tovább a sárgán, a kifeszített kötélre nincs szükségem, de mindenképpen jó hogy tettek oda hiszen több száz elhaladóból elég ha egy vki becsúszik s lenne némi keverés belõle..A Kis-Hárs hegyig óvatos vagyok a kövekkel emlékszek múltkor valahol erre jött nekem az egyik:) A síneken át és a Sks.-n balra. Az úton épp nem jön autó, majd a Nagy-rét mellett körbe és a cél elõtti utcsó e.p. Rumos és almás-fahéjas szaloncukor után még bõ 900 méter. Be a rajt- célba ahol rengetegen vannak. Célbélyegzõt nem találják, 9:40es idõ kerül az itinerre. Amit ott hagyok megõrzésre amíg elõkerítik;kösz T.J.:)
Sorbanállás, kis pihi és már 865.-ként kezdem a

BUÉK20.2-t

9:50-kor. Ráérõsen kajálgatva indulok neki ismét. Most már végig rengetegen vannak. A Hármashatár- hegyre 40 perc alatt érek ki szép nyugodtan. Beállok a sor végére, s iszonyúan fúj a szél, a hó is szállingózik én meg majd megfagyok. Amíg a pecsétre várunk egyik túrázónak el is fújja a szél a lapját, szaladhat utána:)) A kéken sietni szeretnék,hogy ne fázzak néhol nehezen megy az elõzés, de nem tolakodok. Az Árpád- kilátóhoz érve több kalandorral találkozok akik alternatív útvonalat választva jutottak el oda,háát szívük rajta..A Z-n lazulás a szikláig, majd vissza az utcákra. A lépcsõs-lejtes-lájtos részeken rohanás, majd a Hûvösvölgyi úthoz érve balra fordulok ahogy illik, szólok pár embernek hogy nem jobbra kell menni, de nem foglalkoznak vele..Ezért a Fekete István utcát magányosan járom, a Szerb A. -nál viszont meglátom a legalább 20-25 embert akik kellemesebb utat választva jutottak el ide. Ám a tömeget gyorsan magam mögött hagyom, s a zöldön ezúttal már nem megyek tovább. Addigra kiraktak ide egy papírt is nyíllal a célirány felé. Ezúttal 2:07 alatt érek ide. Beszélgetõsen a Nagy- Hárs hegyig, itt ismét várok kicsit a soromra.Innen már csak be kell lazsálni a célig. Csak annyira megyek, hogy ne fázzak a szél miatt.A Nagy-rétnél szomjas vagyok, de ez egy kis szaloncukor kóstolástól nem tarthat vissza:) Pár száz méter múlva alig férek be az ajtón olyan tömeg van bent és kint is.Rávetem magam a jólesõ teára szomjoltásként:) A második kör csak 2:54 lett bár nekem végülis jó ez is, fõként hogy nem is rohantam.
Az útvonaltalálók klubja bajnokainak meg külön túrát kéne szervezni ahol az nyerne aki a legkevesebb km-bõl hozná ki:) A szervezõknek grat, nem lehetett könnyû dolguk több mint 900 emberes túrát lebonyolítani.Jó kis évkezdés volt ez:)
 
 
pnemgTúra éve: 20102010.01.02 23:59:28
megnéz pnemg összes beszámolója
Fél 10 körül már (/még) szép számmal voltak nevezõk a rajtban, 900-as rajtszámmal is találkoztam menetközben... Ekkortájt értek be az elsõ futók is. A kiírástól eltérõen a rajtban már rögtön kaptunk egy kitûzõt.

Az idõ szebbnek indult, mint amilyen késõbb lett, ahogy várható volt az egészet egy kis sár is kísérte. A hó nem tudta eldönteni, hogy essen-e vagy sem, úgyhogy többször is rákezdte menet közben. Az ellenõrzõ pontok mindenhol jó szelesek voltak, köszönet illeti a pontõröket a kitartásért.

A Hármashatárhegyen felfelé baktatva még csak a TV torony csúcsa lógott a ködbe, 10 perc múlva meg már az egész felsõ szintjét felhõ takarta.

Az útvonal igazán semmi extra, a távhoz képest elég szintes, a Budai hegyek ismert részei, mindenhol jó sok turistával, sétálóval, futóval a szélrózsa minden irányában. Szalagozás nekem jó volt.

Az ellátmány korrekt, csak kicsit egyenlõtlen lett az eloszlása: rajtban croissant és dobozos almalé, majd a vége elõtt 900 méterrel szaloncukor, végül a célban virsli és tea. Az érkeztetés, díjazás (oklevél+jelvény) még jól haladt, de beálltam az aluljáró közepén a virslis sorba, amely elért a falig, majd visszafordult középre (legalább 30 ember), és miután 3-4 percig az egész semmit nem haladt, bár elég éhes voltam, inkább lemondtam a kajáról. Ezért kár volt.

útvonal: 2/5
szervezés: 3/5
 
 
andrew79Túra éve: 20102010.01.02 20:09:54
megnéz andrew79 összes beszámolója
BUÉK 20 - 2010. január 2.

Idénre nagyravágyó terveket szövögetek (Budapest Kupa, Pest megye teljesítménytúrázója, MVTE érem), ehhez tökéletes volt a mai túra.

Tömegközlekedéssel mentem a rajtba, szeretem az 5-ös buszt, így csak egy átszállás volt. Bár korán rajtoltam (7:15), mégis "csak" a 95-ös rajtszámot kaptam. A túrán harmadszor vettem részt, így az útvonal teljesen ismert volt.

A Vadaskerti-hegy kellõképpen bemelegített, azonban az igazán "kellemes" kaptató az Újlaki-hegy emelkedõje, amelyet viszonylag könnyen abszolváltam. Rövid sziklás, nemszeretem szakasz következett a K körséta jelzésen, és hamarosan elértem az elsõ ellenõrzõ pontot.

1. ep. Hármashatár-hegy: itt Hartmann Misiék pontõrködtek, velük jót beszélgettem, közben tudtam napfelkeltés képeket készíteni. A rajtnál kapott croissant és egy banán csúszott itt le.

Innen kellemes ereszkedés következett a Fenyõgyöngyéig, jó volt látni, hogy kevesen kispistáztak az aszfalton. Régen itt volt a teás pont, de megértem, hogy logisztikailag 800-1000 embernél ez már nem kivitelezhetõ. Innen meredek, majd kellemes emelkedõ következett az Árpád-kilátóhoz, ahol nem volt ep. Elõtte csatlakozott be a Hegedûs Robi túráról ismert zöld. Innen már csak néhány perc volt a

2. ep. Apáthy-szikla: itt Egonák pontõrködtek, velük is beszélgettem, ha már a túrán egyedül mentem :-). Fogyasztás: 4 szem szõlõcukor, tea, víz.

Innen az útvonal a Széher utcáig ismét HR-ról ismert, csak nem kellett jobbra fordulni a Z + jelzésre. Nem mindenki ment végig a Fekete István utcán, de lelkük rajta. Az új Z már nem vág át a Ferenc-halmon, a lakópark kedvéért ránézésre a domb felét lepusztították. :-( Sajnos a János-hegy oldalából eltûntek a szalagok, de így sem volt nehéz megtalálni a követezõ ellenõrzõpontot:

3. ep. Z + elágazás: a pontõrök egy sátorban húzták meg magukat, Joey inkább Hûvösvölgyben melegedett. :-)

Innen ereszkedés következett a Szépjuhászné állomásig, majd a túra utolsó jelentõsebb emelkedõje a következõ pontig:

4. ep. Nagy-Hárs-hegy: szerencsére az emelkedõ nem izzasztott meg túlságosan, így tudtam beszélgetni a pontõrökkel a feltámadó szélrõl. Javasoltam Nekik, hogy a Budai Kilátok túrához hasonlóan a kilától legfelsõ szintjére telepedjenek fel. :-)

A S jelzésen kellett ereszkedni, a kritikus résznél kötél segített, majd a S körséta elválási pontjában ismét nem volt szalag, a közeli kukában található nylonzacskóból csináltam egy alkalmit, mert sokan továbbmentek egyenesen (köztük én is elõször :-). Innen már kellemes séta volt elérni az

5. ep-t Nagy-rét: Ryan és tása szaloncukrot osztogatott és dacolt a feltámadt széllel, nem lehetett kellemes itt állni kb. 3/4 4-ig.

Innen zombi üzemmódba kapcsoltam és Vagdalthússal megegyezõ szintidõt "futva" (nettó 3:50) érkeztem a célba. Virsli, tea, BK és PMTT-füzet vásárlása, beszélgetés, Gruber Misivel villamosozás.

Jó kis évkezdet volt, nagyon profi szervezés (de ez természetes az MVTE-tõl), néhány kép a mai túráról:

http://buek2010.andrew79.fotoalbum.hu/

 
 
efemmTúra éve: 20102010.01.02 18:10:33
megnéz efemm összes beszámolója
BUÉK 20 (2010.01.02)
5:44 alatt teljesítettem a 19,512km-t 847m szinttel, az oklevelem szerint, idén nyolcadszorra. Az erõnlétem éveleji és újrakezdõ. :) Reggel 8 körül még sütött nap a Nyéki-hegy fái között, a Hármashatár-hegyen köd volt, az Árpád-kilátótól még látni lehetett lent a várost, utána kezdett felélénkülni a szél. Az erõm a Ferenc-halom környékén fogyott el (mint mindig), úgyhogy onnan már csak be kellett cammognom, esélyem sem volt, gyorsabb tempóval széthajtsam magam. A Nagy-Hárs-hegyre fel, mindenki elszáguldott mellettem, 3-tól 73 évesig + a kirándulók. Olyan volt felfelé menet, mintha nem én lassultam volna le, hanem az idõ... Nagy-rét elõtt nem esett jól a hódarás szembeszél. A terep jól járható, enyhén saras. Hasznos volt a magammal vitt 2x fél liter forró tea és az uticsomagban adott croissan-t is elfogyasztottam útközben. A cél-virsli minõsége kifogástalan, a tea is jól jött. A rajt-célban gyorsan végeztem, tökéletes rendezés volt, köszönjük!
 
 
Boszi72Túra éve: 20102010.01.02 15:30:43
megnéz Boszi72 összes beszámolója
Kezdetnek rossz irányban szálltam fel a villamosra, pedig megrögzött BKV-használó vagyok, ismerõs is a környéken. No comment.
A villamosról leszállva hömpölyög az emberáradat, és bent is elég sokan vannak már. A sokaság ellenére meglepõen gyorsan sikerül nevezni, elsõ blikkre is látszik, hogy a rendezõk jól felkészültek és rutinosak. A kapott ellátás váratlanul ér, hasznos, de nem hoztam most hátizsákot. Gyors döntés: a nedût legurítom, a süti megy a kabátom zsebébe.
Tekintve, hogy "csak" 20km, eldöntöttem, hogy nem kímélem magam, még az emelkedõkön is futni fogok. Lendületesen bele is kezdek, de már az aluljáró túloldalán keresztbe csúszik a lábam futás közben és zakózom egy nagyot, sikerül a csípõmre érkezni, teljesen elterülök a földön egy kis hempergés után. Hurrá! Az elõttem haladó kis csapatból ketten felsegítenek, érdeklõdnek, nem ütöttem-e meg magam. Igazából sokkolt a látvány, hogy más szögbõl látom a világot, nem szoktam esni, ráadásul nem vagyok nagyon kipárnázva, kicsit sajog itt meg ott. Az önbecsülésemrõl nem is beszélek.
Megköszönve a figyelmet zakatolok tovább az ismerõs úton, hamar eljön az elsõ EP. Az Apáthy szikla elõtt figyelmetlenségbõl lekeveredek a zöldrõl, ezen már nem akadok fenn, mire visszaérek, korábban lehagyott futókat látok magam elõtt, késõbb még gyakran összeakadunk. A szalagozás sokat segít, igazán csak EP után nézem meg, merre tovább a következõ pontig. A futás kimondottan jól megy, az emelkedõk nagy részén is biztosan araszolok felfelé, alig gyalogolok. A Szépjuhászné elõtt megint majdnem letérek az útról, bravo, ez egy ilyen nap. Idõben szólnak, így szinte ütemvesztés nélkül gurulok a Nagy-Hárs-hegyre.
A Nagy-rét elõtt egy másik futósrác is követett sajnos, persze, hogy rossz felé süvítettem, de egy harmadik jó nagyot kiáltott utánunk, így csak kicsit kavarodtunk le a helyes útról. A Nagy-rétnél köszönet a helyreigazító futónak, megint pecsét, szaloncukor tankolás, aztán tova el. Már alig van hátra, gyorsan beérünk. Gyors pecsételés, oklevél átvétel, rövid diskurzus kedves ismerõssel, aki invitál még egy körre, de nincs kajám, vizem, eltökéltségem, ellenben egy tenyérnyi bedagadt sebes terület a csípõmön, éhség és szomjúság nagy mennyiségben.
Szervezés, útvonalvezetés terén semmi hiba, egyedül mintha nekem sikerült volna a legrosszabbat kihoznom magamból. 2:22 lett a vége, jövõre még jobb lesz!
 
 
 Túra éve: 2009
RrBmIrGaMiDTúra éve: 20092009.02.18 17:46:38
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója
BUÉK 20

Kiírás szerint:
Táv (terepen): 19.512 km Szint (térképen): 847 m



Mivel elhatároztam, hogy minden megtett túráról írok valamit, már csak magam miatt is, így - bár kicsit megkésve - de jöjjön a BUÉK.

Jól sejtettem, hogy rengetegen lesznek az év elsõ túráján. Nem keltünk korán, így fél 10-kor rajtoltunk csak. De hová is sietni... A 89x "rajtszámot" kaptuk, és még bõven álltak mögöttünk is, és a valószínûleg a hátralévõ fél órában is érkeztek jónéhányan.

Kicsit túlöltöztünk, nem kellett volna... Elég jó idõ volt, ahhoz képest, hogy tél van. Vicces, hogy Bp-n - mármint a városban - nem látni túl sok havat a télen, így az 2-3 cm hó (vagy zúzmara), ami a hegyekben volt, nagyon tetszett. :-D (Persze fotózgattam is sokat, szokás szerint. 126db)

A Hármashatár-hegy megmászása után már senki nem panaszkodhatott arra, hogy fázik... sokan káromkodtak a felfele vezetõ meredek/csúszós szakaszon (Újlaki-hegy), de én nagyon jól szórakoztam. (Néhányan közelebbrõl is megviszgálták a talaj szerkezetét.)

Végig kellemes hangulatban telt az idõ. Még csak hasonló sem volt tapasztalható a Téli Mátra beszámólóiban leírtakhoz - szerencsére. A futó vs gyalogos téma/ellentét szerintem meg egy hülyeség: nem gyalogosok és futók vannak, hanem emberek. Az emberek különbözõek, nem a futók és a gyalogosok.

Az itiner teljesen rendben. A leghasznosabb részek mindig is "A túra távolsági és szintadatai, az ellenõrzõpontok..." voltak. Vagyis: túrajelzések, táv, szint, ep-k. (A szöveges leírások csak a nem egyértelmû részeknél lehetnek hasznosok -> vagy a megfogalmazás függvényében ott sem.)
Mondjuk annyian voltunk, hogy az itinerre nem is volt nagyon szükség, a sok ember egy hosszú kígyót alkotott.

A városi, aszfaltos rész annyira nem volt élvezhetõ, de túlélhetõ.

Ami még nagyon tetszett, az a babakocsis extrém sportolók megjelenése a leglehetetlenebb helyeken. :-)

A "jó idõzítésnek" köszönhetõen még a nosztalgia gõzmozdonyt is láthattuk.

Köszönjük a szervezõknek, pontõröknek és mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, hogy egy jó hangulatú túrán vehettünk részt az év elején.


Szintmetszet*:

GPSies - BUÉK 20
tovább


* A képre kattintva részletes térkép és adatok
 
 
Beugró lányTúra éve: 20092009.01.14 22:05:04
megnéz Beugró lány összes beszámolója
BUÉK 20 2x

Általában hosszabb távokra szeretek járni, emiatt tartottam jó ötletnek, hogy ha sikerülne, akkor egy nap 2-szer is végigmenjek az útvonalon. Így már érdemesnek tartottam elindulni idén már 3. alkalommal erre a 20 km-s túrára Kecskemétrõl Highlander88 társaságában, hogy Hûvösvölgyben csatlakozzunk az ötletadókhoz.

Nappali budapesti közlekedéshez szokva jól elkalibráltam az utazáshoz szükséges idõt, így már fél 7-kor a Rajtban voltunk, pár perc múlva már láthattuk is az elsõ indulókat. 7 órakor mi is elrajtoltunk, gondolván, Vaddino és Dj Rushboy úgy is fut, majd csak utolérnek, sõt el is hagynak minket.

Miután megkaptuk az induló csomagunkat a szervezõktõl, erõs tempóban megindultunk felfelé, amire a hideg idõjárás miatt külön szükségem is volt. Hamar beállt az „üzemi hõmérsékletem”, már majdnem melegem is lett, nem úgy a hátizsákomban hozott teámnak. Az sajnos rövid idõn belül befagyott, így az elsõ túrán nem is tudtam inni szinte semmit.

Nagyon tetszett a fagyos-hideg égbolton felkelõ vörös nap látványa, s ismételten megfogadtam, nem indulok neki többé túrának fényképezõgép nélkül. Igenis kell lenni annyi idõnek, hogy az ilyen látványt meg tudjam örökíteni! Reménykedem csak, hogy megtette valaki helyettünk…

Már az 1. pont, a Hármashatár-hegy elõtt utol is ért minket Vaddino, akirõl kiderült, hogy nem feltétlenül akarja a teljes távot futni. Mivel a lejtõkön én is szívesen kocogok-futok, Highlander88 viszont következetesen maradt a gyaloglásnál, így elköszöntünk Tõle, s a táv hátralévõ részét, ahol lehetett tempós kocogással tettük meg.

Néhány helyen elbizonytalanodtam az útvonalat illetõen annak ellenére, hogy már voltam itt az elõzõ években, sok helyütt azonban emlékeztem a helyes irányra. Tavaly hihetetlenül balga módon elkavartunk az Árpád-kilátónál, így hát itt biztosan tudtam merre is kell menni. Hamarosan elértük az Apáthy-sziklánál lévõ pontot, ismét megcsodálhattam a kilátást, majd következett egy kis városi „hullámvasutas” szakasz, a piszokul emelkedõ Szerb Antal utcával együtt.

Sajnos nem olvastuk elég gyakran az itinert így fordulhatott elõ, hogy a 3. pont elõtt, a Z jelzésen felfelé haladva automatikusan mentünk tovább, annyira lefoglalt minket egy szájában faággal is ugatni tudó kutya látványa, ahelyett, hogy balra fordultunk volna a Z+-re. Pedig utólag láthattuk, mennyire jól ki volt szalagozva az elágazás. Szerencsére csak egy szûk km-t tettünk meg feleslegesen. Dj Rushboy valószínûleg itt elõzött meg minket, mert csak a célban találkoztunk vele, annak ellenére, hogy jóval utánunk csak el. Ragyogó idõt ment ismét, de ennek leírását meghagyom neki.

Egy kis ereszkedés a Budakeszi útra, majd ismét gyalogos tempót igénylõ emelkedõ a Nagy-Hárs-hegyre, ami engem már meglehetõsen lefárasztott, nem úgy Vaddino-t. Többször javasoltam neki, menjen csak a saját, nálamnál nyilvánvalóan gyorsabb tempójában, de nem tette, bevárt a pontnál, ahova néhány métert lemaradva értem csak fel.
Itt, és még késõbb is szomorúan tapasztaltuk, milyen sokan rövidítenek, ezt igazolta a pontnál „õrködõ” hölgy is… Mindegy, ez az õ dolguk…

Innen már szinte végig lefele haladtunk, jó részét futva, már ahol nem volt veszélyesen jeges az ösvény. Kevesen voltunk még az elején, jól tudtunk haladni.

A Nagy-réten állomásozó utolsó pontnál megkaptuk hagyományosan a szaloncukrunkat, jól is jött, kezdtünk már éhesek lenni.Pár száz méter után már célba is érkeztünk, Vaddino-nak sikerült 3 órán belül 2.49 alatt beérnie, nekem a korábbi indulás miatt 3.04 lett az idõm.

Jöhet a 2. kör!

Gyorsan ettünk és nekirugaszkodtunk még egyszer, már szinte a seprûk indulás után pár perccel.
Gyorsan elhagytuk õket, s már haladtunk is felfelé az idõközben közel 1000 túrázó által letaposott ösvényeken. A nap közben felkelt, már más arcát mutatta a táj, bár még mindig meglehetõsen hideg volt. Kerülgettük/elõzgettük a túrázók szinte mindent korosztályt képviselõ kisebb-nagyobb csoportját.
Sokan nem szeretik a „tömegtúrákat”, én személy szerint örömmel láttam, mennyi embert ki tudtak csábítani a természetbe a szervezõk ezen a napon is. Azt is eléggé türelmesen fogadtam, hogy a ritkábban túrázók mennyire nem foglalkoznak a hátuk mögött hallhatóan gyorsabban érkezõk elengedésével. Nyilvánvalóan nem kerülgettek még senkit… Ez is a tömegtúra velejárója.

Jóval többet gyalogolva haladtuk, én már túljutottam a holtponton, valószínûleg csak így fordulhatott elõ, hogy néhányszor lebeszéltek a kocogásról. Ennek ellenére a 2. kört is sikerült 3.18 alatt megtennünk, ami mindkettõnket meglepett kissé.

A célban megkaptuk a teljesítéseket igazoló okleveleket és a kitûzõket, a szintén hagyományos virslit és forró teát… minden ellátás nagyon jól esett! Köszönöm!

Ismét egy az MVTE által igényesen megszervezet túrán vehettem részt, nagyon jól éreztem magam, köszönhetõen ezt a szervezõknek és a túratársaimnak, Highlander88-nak és Vaddino-nak.
 
 
nagypapaTúra éve: 20092009.01.08 13:57:27
megnéz nagypapa összes beszámolója

BUÉK 20 A hirügynökségek világgá röpitették, hogy a bécsi Filharmonikusok zenekara, január elsején, Strauss "Egy éj Velencében" cimû mûvének elõadásával köszöntötte az új évet. A kompoziciót az újévi karmesterként elõször fellépõ Daniel Barenboim vezényelte. A koncert közvetitését több mint 70 állomás - köztük a Magyar Televizió - is átvette. A hirügynökségi jelentések nem szóltak arról, hogy a Teljesitménytúrázók Társasága, január 3-án, a BUÉK 20 túra megrendezésével köszöntötte az új évet. A programot számos önzetlen munkatárs segitségével - lásd a MVTE honlapját - a már többször is fellépett Zoltan Javor és Peter Kimmel páros dirigálta. A túra megjelenitését külföldi adóállomások nem vették át, a Magyar Televizió sem sugárzott semmit. Kiküldött munkatársunk jelentése szerint, a budapesti rendezvény hangulata semmiben sem maradt el a bécsiétõl, mivel a résztvevõk mindegyike nemcsak passzivan, hanem igen tevékenyen is hozzájárult a megvalósitás sikeréhez. Schumachertõl tudjuk, hogy a kicsi a szép, ezenfelül a teljesitmény még a miénk is, mindnyájunké volt. Ennek a magasztos érzésnek a hatása alatt sorakoztunk fel a "Checkpoint Hûvösvölgy" regisztrációs asztalai elõtt és szurkoltuk le az igen könnyen kimondható belépõdijat. A nevezési dij kékszinû papirjai hatalmas kupacban tornyosultak Jávor elnök asztalán, aki annyira bizott a szociális mezõ jóindulatában, hogy - szemmel láthatóan - nem szerzõdtetett õrzõ-védõ embereket a - szerintem - hétszámjegyûre dagadt összeg oltalmazására. A pénzhalmazt csupán az iszonyú méretû virslihalmaz múlta felül, elõre vetitve a teljesitõkre váró bõséges lakoma képét. Praktikus okokból, hamuban sült pogácsa helyett csomagolt croissant-tal és 2 dl dobozos almaitallal bocsátottak útra a tisztelt rendezõk. Ezzel a húzással feleslegessé vált közbensõ etetõpont létesitése. Kisebb aprósággal még igyekezték fenntartani a cukorszintünket. Ha még hozzátesszük, hogy a célban a már megfõtt virslipárok vártak minket kenyérrel, mustárral, ketchup-pel és teával, akkor az étkezési beszámolót befejeztük. A tea kicsit édesebb lehetett volna. Én ilyen vagyok. Ági lányommal és Domonkos unokámmal indultunk neki a Nyéki-hegy emelkedõjének. A hegyek déli lejtõjén nem nagyon volt hó, esetleg semmi, de a korábbi vékony réteget a bakancsok sikos földdé tudják csiszolni, ami nem mindig kellemes. Mindazonáltal a túra útviszonyaira semmi rosszat nem lehetett mondani. A leirásból ismeretes útvonalon - valamelyest visszafogottan, mivel télen nem szeretek megizzadni - feljutottunk az Újlaki-hegyi parkolóhoz, ahol volt szerencsénk utolérni Magyar Balázst. Közben a környezet is megváltozott, szép, zúzmarás fák között menetelhettünk tovább, kék ég alatt, napsütésben, néhány kóbor felhõ kiséretében. A Hármashatár-hegy csúcsa utáni hosszú lejtõ kellemes sétaút, amirõl a jobban igyekvõk letérnek a pár méterrel odébb, párhuzamosan futó betonra. A távot még meg lehet kurtitani a lenti kanyar átvágásával. Ezek a praktikus elméjû túratársak apró örömei. Fenyõgyöngye, Árpád-kilátó, Apáthy-szikla következik. Újabb megjegyzéseimet elmondtam a Hegedûs Róbert-emléktúránál, most csak arra figyeltem fel, hogy mekkora szikladarabokat képes kitépni a földbõl egy mai, erõs munkagép. Ezek a nagy kövek a Csalán-utca elõtt illetve az elején keletkeztek, az új honfoglalók készülõ épületeinél. Átmegyünk az Ördögárkon, a Nagyhid alatt és fel a Fekete István-utcán. A Robi-túrán is újdonság volt nekem ez a vonalvezetés, mert egy évet kihagytam. Persze, néha jó a kihagyás, mert a változások jobban észrevehetõek. A Szerb Antal-utcára rátérve, az iró iránti tiszteletem mellett, sajnálom a Szajkó-utca elvesztését. Nehéz azonban összeegyeztetni az idõk során szaporodó kiválóságok nevének megörökitését a hangulatos, természeti és egyéb nevek megõrzésével. Kiváncsi voltam, hogy mi lesz a Széher-út elérése után, mert a Gyémántos-lépcsõn sem jártam még. Gond nélkül ereszkedtem rajta lefelé, miközben átfutott az agyamon, hogy jelenleg búcsút vettünk "Az igazi Ady" szerzõjétõl, Bölöni Györgytõl. Tûnõdtem, hogy miért is kellett megválnunk a Ferenc-halom tetején átmenõ ösvénytõl. Nem mondom, jeges-havas idõben kapaszkodni kellett a keritésbe, dehát az új gazdák hamar gondoskodtak egy beljebb futó, elektromosan biztositott hálóról. Nem találgatok, ráadásul, otthon, megállapitottam, hogy az új térkép már a mostani Z vonalat tünteti fel. Azért még egy nosztalgikus pillantást vetettem a nagy kanyar vége felé leérkezõ ösvény gerendalépcsõire s lenn is voltam a betonon. Helyben vagyunk. Itt a lakópark, aminek kék táblájára az Euro szó is felkerült valamikor. Nagyon korszerû, hiszen megemeli az egyébként tipikus társasházak jellegét. Ehhez hozzájárul a park szó, ami azért elengedhetetlen, mert az eufémia, azaz a bájos hangzás érdekében töröltük jelenkori szótárunkból a primitiv hangzású telep szót. Igy nincs ipartelep sem, csak ipari park, ami mégis csak más. Legalább is papiron vagy táblán. Raktárközpont sincs csak logisztikai center, pedig csupán annyi a nagy különbség, hogy kartonok helyett számitógépekbe irják a tételeket. Mindkettõt lehet jól vagy rosszul csinálni. A Dénes-út sarka felé igyekezve, felnézek a toronyszállóra. Ha átlapoztok a Hegedûs-túráról irt beszámolómhoz, akkor megtalálhatjátok beszélgetésemet Nicolescu professzorral arról, hogy miként falják fel az épitkezések a budai erdõket. A beszélgetés ennek a szállónak a sokadik emeletén történt. 33 év után "ma már csak emlék". A megszüntetett hárshegyi kemping helyére épült lakópark ennek a nyomulásnak egy darabja. Persze, maga a szálló is a járulékos épületekkel. A filmgyár kristálytiszta levegõrõl álmodott, a Budakeszi-út növekvõ forgalmát látva, kételyeink lehetnek. Talán sohasem volt szükség kristálytiszta levegõre, csak mondták. Öreg ember próbáljon szabadulni az emlékeitõl, foglalkozzon inkább teljesitménytúrázással. Dehát mintha ott lennénk. Közben ugyanis mozgatjuk a lábunkat és igy csak felérünk a János-hegy alá, ahol hamarosan ott tornyosul bélyegzõjével Toplak rendezõ úr. Tovább bocsájtva, a Paradicsomhoz érkezünk. Ilyenkor már nyitva van a Szép Juhászné büféje, benne kiváló forralt borral és teával. Megállunk és mindenki elfogyasztja az életkori sajátosságának megfelelõ italt. A felvett üzemanyag gyorsan felrepit minket a Hárshegy tetejére. Szépen követjük a S jelzést és nem toronyiránt - tényleg, nem kilátótorony iránt - közelitjük meg az ellenõrzõ pontot. A pont után arra gondolunk, hogy miként is fogunk lekerülni a Bátori-barlang elé. Jeges idõben gondterhelten keressük a lecsúszás módját. Most viszont semmi gond sincs, a kiváló rendezõk jó erõs kötelet feszitettek ki, játék a lejutás. A Téli Mátrában már korábban is bevált ez a megoldás, jó sok fenékreesés, gurulás és egyéb keserv után. A vasúti sinek elõtti lépcsõ sem problematikus, hipp-hopp, lenn vagyunk a Nagyrét szélén. Mióta nem jártam itt, tovább épült a mozgássérültek sétaútja és szép, új téglákkal kövezték ki a rét szélét. A másik oldalon már látszik az 5. ellenõrzõ pont, már ott is vagyunk és az adminisztráció után egy piros és egy aranyszinû szaloncukorral folytathatjuk a maradék, rövid utat. Itt egy krátereket bemutató parkrészlet köti le a figyelmemet, mivel Áron unokám nagyon szereti a vulkánokat és soknak tudja a bonyolult, idegen nevét. Ez nagyon jó, dicséretes ismeretterjesztõ alkalom. A teljes boldogsághoz még csak az kellene, hogy a tavaszi takaritáskor ledörzsöljék az izléstelen feliratokat. Végül itt a cél. Evezgetünk a tömegben, összeszedjük a járandóságot. Vigyázunk, hogy le ne ejtsük a mustáros tálcát se a kövezetre se más nyakába. Sokan voltunk, jót sétáltunk. Balázson kivül a másik, Borosnyai Balázzsal és a szegedi Szabó Jánossal találkoztunk. Késõn is indultunk, 9:10-kor a résztvevõk zöme már elment. Menetidõ 4:27, megfelel az életkornak és a kényelmes tempónak. Összefoglalva: kifogástalan túra, dehát nagyon sokan is dolgoztak érte. Annak örülök, hogy van szervezõi utánpótlás. A mozgalmaknak akkor van jövõje, ha a mai vezetõk mögött látjuk a következõ hullámot. Azokat, akik már ma is képesek lennének egy ilyen rendezvény irányitására. Közhelyet mondtam, de a látottak alapján. Ettõl megalapozott az állitás. Eljött hát az új év. Jönnek sorba a 2009-es túrák. Kinek több, kinek kevesebb. A körülményektõl függ. Latolgatjuk a már és a még szavakat. A fiatalok az elsõt, remélve, hogy már nagyobb teljesitményre is képesek lesznek, a "tapasztaltabbak" pedig a még-en gondolkodnak: mire futja még. Valamilyen rajtnál azonban ott leszünk.

 
 
vaddinoTúra éve: 20092009.01.06 22:05:37
megnéz vaddino összes beszámolója
BUÉK 40(jobbanmondva BUÉK 2X20)

BUÉK-on még sosem voltam,pedig szeretem az MVTE-s túrákat.Azért hogy kétszer csináltam,csakis Rushboy a felelõs,mivel tõle hallottam szilveszterkor hogy a rajt idõ széles intervalluma ezt lehetõve teszi...Köszönjük rajtidõ...Valami bekattanhatott...

Reggel 5kor keltem koleszos ágyamban,ami cefetül nyikorog,így sikerült is megmozgatnom mindenkit a szobában.Hosszan évõdtem vajon mit is vegyek fel,meg a szokásos.
05:42kor kiléptem a kollégium ajtaján.A portás már megszokta hogy hétvégén is embertelen idõpontokban és állapotban vagyok képes megjelenni elõtte,így most sem okoztam neki meglepetést.
Még csak egyszer szólt,történetesen amikor Prágából hazajövet Csanád barátommal megálltunk elõtte,hogy õ akkor hozzám bejelentkezik vendégnek.Nekem a térdem nem hajlott,neki pedig annyira szétvolt a talpa,hogy alíg bírt ráállni.Erre a néni annyit kérdezett,nagyon szolidan:
-"mi történt a lábával?"
Most erre mit mondjak?
-Fáj.

Na szóval-röpke egy órás BKVzás után megérkeztem Hûvösvölgybe.Györgyi és Csanád telefonon közölték velem elõre,hogy elindulnak.Mondom jó.

7.15kor utánuk indultam én is kocogva,víz és minden egyéb nélkül.Kellett a mozgás az ünnepek után,bár én karácsonykor sem szeretek tespedni egyhelyben napokig.
Terveztem az elsõ kört megfutni,de olyan sok mindent terveztem én már...Hármashatárhegyre fél óra volt az út,meglepõdtem magamon,igaz közben majd halálra fagytam.Itt értem utol Csanádékat.Rövid beszélgetés után kiderül,hogy Csanádnak esze ágában sincs futni,meghaggya Györgyinek és nekem ezt a feladatot.
Szép lassan el is maradt mögöttünk.Bele-bele kocogunk,de a java azért gyalog megy,mint rendesen.
Apáthy-sziklánál Szötskétõl kapunk pecsétet és csokit(Utóbbi állítólag csak a kiváltságosaké=)),itt még egész jó a tempónk,70 perc alatt ideértünk.Innen a futás nem annyira,az aszfalt viszont annál inkább jellemzõvé vált.Szerencsére nem tartott soká,hamar megint erdõben haladtunk,aztán meg már nem tudtuk,hogy tulajdonképpen hol...Volt az a rész,ahol a Zsávról a Z+-re kellett kanyarodni...

Na itt beleraktunk pluszba vagy egy km-t pluszba.Pedig jól ki volt szalagozva az elágazás,csak láttunk egy kutyát,aki gerendával a szájában is kitûnõen ugatott-ez annyira lekötött,hogy sikerült elnézni a kanyart.

Valószínûleg itt le is hagyott minket Rushboy,mert legközelebb csak a célban láttuk.
Mikor rájöttünk a fájó igazságra,már a Zháromszög elágazásnál voltunk,és le is mentünk a térképünkrõl.Na itt fordultunk vissza.Í
gy már hamar megtaláltuk Joe-t is,aki egymagában útonállt.Pecsét,Boldog Új Évet,aztán mentünk tova.Szépjuhászné,majd Hárs-hegy oldala-el a baljóslatú Körút mellett-szerencsére most nem kellett foglalkozni vele-elég volt a júniusi Ultramonoton...

Felfelé remekül haladok,Györgyi kicsit lemarad,de teljesen mindegy.A kilátónál megütközve tapasztalom,hogy még ebbõl a 19.512 km-bõl is levágnak az emberek?Szinte senki sem érkezett a helyes sárga jelzésen a csúcsra-és ez bizony szomorú.Tisztelet annak aki mégis!
Továbbhaladva erõs lejtmenetben haladunk,egy helyütt kötelek is voltak rögzítve a biztonságos haladás érdekében.Hamar leérünk a Nagyrétre,ahol szaloncukorral várnak a pontõrök,ami jólesik,mert kezdek megéhezni.Innen már csak két kõhajítás a cél-át az aluljárón,balra,és be az épületbe.Rushboy az ajtóban-az övé 1:52perc-gratulálok neki,majd õ el is szelel a második körére.
Mi azonban bemegyünk,célpecsétet kapunk,eszünk iszunk.2.49 lett a vége,ami azért nem is olyan rossz.

25 perc múlva elindul a kör elõröl.Csanád ekkor lép be az ajtón,Ebola pedig közli,hogy a seprûk már elmentek.Rendben.
Másodszorra 13 perccel kevesebb kellett a Hármashatárhegyre,de egy perccel a hivatalos pontzárás elõtt még sikerült felérni.
A táj alaposan megváltozott az elmúlt cirka 3 órában-a zúzmara java leolvadt a fákról,eltünt a gyönyörû napfelkelte,lett viszont elég sok,az elhaladó emberek lába nyomán csúszóssá vált rész.

Szinte semmi futással,emberkerülgetésekkel,jobbára eseménytelenül haladtunk elõre,kicsit húzott a combom az elsõ kör miatt,mint úgy általában,ha akármennyit futok is.Hárs-hegyre fel leülök egy kõre,egyrészt minek is sietni,másrészt jólesik ülni egy kicsit. Fenn a ponton meg majd szomjanhaltam,a pontõr lány némi ellenszolgáltatásért(:D-na jó csak pecsételni kellett:D) hozott nekünk valami "almás szart",ami finom édes volt ugyan,de meghatározhatatlan darabok úszkáltak benne-ezek utalhattak arra hogy Aloe-s a termék.
Mindegy is,megmentett a biztos kiszáradástól,köszi!

Innen már minden mindegy vót,hamar leértünk a Nagyrétre megint,ismét szaloncukrok az idõközben lepusztított készletbõl,majd célbaérés,virsli.A második idõ legnagyobb meglepetésünkre 3:18 lett.Másodikteljesítõsjelvény elfogyott,postán jön,de az elsõt azért megkaptam,meg mindkét színes oklevelet.

Ismét színvonalas szervezést láttunk az MVTE-tõl,Köszönjük,és köszi Györgyinek a társaságot,meg a fuvart be a városba,meg Csanádnak is köszi,meg ilyenek.Ja és ha jól végiggondolom ez volt életem elsõ 20asa:D-így illett hát,hogy kettõ legyen belõle!
Jövõre újra!

vaddino
 
 
krajoramaTúra éve: 20092009.01.05 20:33:57
megnéz krajorama összes beszámolója
"Magas, nagyon magas" mondta Eszter barátném már napokkal ezelõtt. Mivel már elhatároztuk magunkat, a "hideg, nagyon hideg" ellenére villamosra kaptunk és kimentünk Hûvösvölgybe. A Nagy híd megállónál 9:45-kor jártunk a villamossal, és alattunk az utcán látszottak a korán kelõ fútók, akik már a Hárs hegy felé tartottak.

Gyorsan befizettük az ezer forint beugrót és az ünnepekben elpunnyadt testünket rábírtuk, hogy meginduljon az elsõ kaptatón. Nem nagyon kellett a jelzésre figyelni, mert az elõttünk itt járt ezer ember szép nyomvonalat taposott az egy-két centis hóba. Sajnos pár helyen ez olyan jól sikerült, hogy néha jeges kõre, jeges földre vagy ezek alattomos alfajára, azaz avarral takart jeges kõre léptünk és felborultunk. Szerencsére sikerült törés nélkül megúszni, bár a pletyka szerint valaki kezét törte.

A Határ-nyeregben egy madáretetõnél cinkéket lehetett közelrõl fényképezni. Egy kép se sikerült , a nyüves gép mindegyiken rossz helyre fókuszált :( Itt volt a Falasok(k) 50-rõl ismerõs óriás elágazás is, aminél sose tudom merre kell menni. Segített a jó szalagozás, elértük a Hármashatár-hegyet.

Az Árpád kilátóig nagyon szép havas, deres tájon mentünk. Innentõl viszont nekem kicsit túl sok lett a civilizáció, tele volt betonnal, füsttel, lármával az útvonal. A Nagy-Hárs-hegy hozott egy kis felüdülést, de aztán a Nagy-rétnél átkelés a fõúton kicsit horrorisztikus volt. Barátnémnek fõleg, mert neki feltörte a lábát a "gonosz" cipõ.

Végül kényelmes tempóban 5 óra alatt beértünk a célba is, ahol már várt a virsli és tea. Vagyis két virslinek látszó tárgy és meleg cukros víz.

Érdekesség kedvéért egyszer érdemes volt eljönni, de a város és emberek zaja nekem sokat levont az élménybõl, nekem nem érte meg az ezer forintos nevezési költséget.

bye, krajo



 
 
piedcatTúra éve: 20092009.01.05 12:35:39
megnéz piedcat összes beszámolója
Nagyon szép idõt fogtunk ki ma, és nagy tömeget a rajtban, de hamar tudtunk nevezni. Szándékosan lassan készülõdtem, vártam, hogy a potenciális ellenfelek elinduljanak, köztük Feró - bringásokkal nem versenyzünk -, aztán qvic is útra kelt László Szilvivel, na velük meg fõleg nem. Magamban szerettem volna menni, lazán, okosan, de gyorsan futni. Az elején el is kapott a gépszíj, sokáig toltam felfele is, aztán már az eszemre hallgattam, és néhány lépéses sétákat is beiktattam pihenésként. Nem voltam benne biztos, hogy meg tudom futni a túra összes emelkedõjét. A Határ-nyereg utáni sárgát biztosan nem, szerencsére nem csúszott, de kerülgetnem kellett, néhányan tanácstalanok voltak hogyan haladjanak, megmutattam, hogy négykézláb is kitûnõen lehet felfele mászni. A pontnál (0:30) muszáj voltam fotózni, annyira szép a hegycsúcs, így havasan már rég láttam. Lefele sem csúszott, de jó! Szinte mindenki a mûúton ment, örültem, elõttem szabad volt a terep. A kilátóig végig futottam felfele, aztán lefele fõleg, a sziklánál (1:02) kivártam sorom a pecsétért, nem pofátlankodtam elõre. Nem szimpi részek jöttek, nem sok kedvem volt futni aszfalton felfele, alig vártam, hogy visszaérjek az erdõbe. Aztán már toltam neki a János-hegyre, pecsét (1:34), Szépjuhásznénál utolért az elsõ futó, még láttam a hátát, ahogy a Nagy-hárs hegyi ponthoz értem (1:46). Lefele mentem, mint süket, Nagy-réten (2:03) befogtam egy futót, aki Szilvi után érdeklõdött, õ már a célban volt. Néhány perc múlva én is, 2:07 lett a vége. A párás szemüvegben sokat nem láttam, csak qvic döbbent arcát, mit keresek én már itt, hát ez van. A BUÉK remek alkalom volt, hogy lecsekkoljam mennyit értek az elmúlt másfél hónap edzései. 33 percet javítottam a PB-n. Úgy tûnik, jó úton járok, jöhet a Téli Mátra.
 
 
papamaci67Túra éve: 20092009.01.04 18:24:46
megnéz papamaci67 összes beszámolója
BUÉK 20, avagy ismerkedésem a bruttó idõvel

A Hûvösvölgyi úton mjoci-t próbájuk sikertelenül felvenni. Õ inkább fut, fene se érti :-) vajonmerrével már 1/2 9 körül menetfelszerelésbe vágjuk magunkat és - a remek szervezésnek köszönhetõen - 8:40-kor nekivágunk a túrának. Kb. 20 perc után a Vadaskerti hegy oldalában döbbenek rá, hogy nem találom a slusszkulcsomat. Rövid keresgélés után nyergelj-fordulj és - a szembejövõ túrázók nem kis megrökönyödésére - irány újra a Hûvösvölgy (+3.4 km bemelegítésképpen :-)). Terepszemle a kocsinál (rendesen bezárva), a versenyközpontban újabb terepszemle, érdeklõdés, címkeresés, mentõcsapat értesítése a várható érkezési idõrõl és koordinátáról egy kölcsönkapott mobil által (ezúton is köszönet az ismeretlen túrázónak segítõkészségéért). Mintegy 50 perc elteltével Rajt #2. Lassan utolérjük a már egyszer elhagyott túrázókat. Az idõ csodás, a ruházat pont megfelelõ. A táv eleinte nehezen gyûlik, a szint annál könnyebben. A Határ-nyeregnél BUÉK-ozás Nyuszival és férjével, majd a HHH támadása indul. A sárga elég küzdõsre sikerül, többen szorgosan keresgélnek földközelben. A parkolóhoz érve egyik túratársunk a túra szimbólumává válik és kidobja a tacskót. A táj a fákra fagyott zúzmarával a szikrázó napsütésben elvarázsolja az embereket. Lassan elérjük az 1. EP-t. Némi útszûkületben való totyorgás után lezúdulunk, ki a kéken, ki az aszfalton, de mind-mind persze persze :-) Nicole-éket elõzzük, láthatóan jó hangulatban róják a kiliket. Aztán tovább a kéken az Árpád-kilátót támadjuk. A lankásabb részen már futunk is. A kilátóból egy futó pillantás a félig párába burkolt városra, aztán gurulunk a zöldön. Az Apáthy-sziklánál ifjú túratársnõk úgy õrzik pozíciójukat, mintha replülõrajttal akarnának tovahaladni, így én sem tolakszom. Ehhez képest a pecséttel elégedetten hosszas ejtõzésbe kezdenek. Mindenesetre mi tovább. A GPS sokat segít az utcákon szlalomozni. A track kicsit eltér a valóságtól: a zöld már máshol vezet. Kutyás túratársaink láthatóan egy rövidebb úton mennek, mert kétszer is elõzzük õket.
A Tündér-hegy oldalában szépen kapaszkodunk, de a várva-várt lejtõ csak nem akar jönni. Mindegy, lassan csak elérjük Szép-Juhásznét. Az utolsó próba a Nagy-Hárshegy, ezt már fél lábon is. Ezt szintén többen prezentálják toronyiránt, de nem mindig az egyenes út a legjobb. A csúcstól a kötelezett fahídig még óvatosak vagunk, de aztán elkap a harci hév ("Úgy indulunk, mint zúgó vihar ..."). A Nagyrétig klasszul gurulok, a rétet illedelmesen kerülöm a többséggel ellentétben. Utolsó EP, zselés, tejkrémes szaloncuki választás aztán sprint tovább. Hohó, ez nem hogy nem lejt, de nem is sík, hanem emelkedik. Mindegy, már nem kell tartalékolni, alig van táv, lehet repeszteni. A vége 2:27 nettó és 3:17 bruttó. Rajtcsomag átvétel, meleg tea, forró virsli, jelvény, oklevél, öröm. A ganki, tomator páros is beért. Örülök nekei, meg hogy a gyerekek mellett is tudnak futni. qqbenkóval is rövid eszmecsere. SK sporttárs mobilja által egyeztetés a mentõalakulattal, séta a Rembrandtba. Mint egy olcsó krimiben, a napsütötte ablak mögött egy kényelmes asztalnál egy-egy kávé mellett megfigyelõülésbe helyezkedünk. Jó itt: meleg, pihenés és kávé. Végre megjön kedvesem a tartalékkulccsal, kíváncsiság: az eredeti tényleg a csomagtartóban bezárva egy sporttáska alatt. Happy End, minden jó, ha a vége jó, örök emlék marad.
 
 
qvicTúra éve: 20092009.01.03 12:56:06
megnéz qvic összes beszámolója
BÚÉK 20 2009

A mai nap elsõ megmérettetésén már túl vagyok. A BÚÉK 20 nevû teljesítménytúra a túrázók és túrafutók évindító szent eseménye. Akivel csak beszéltem róla a múlt év végén, mindenki jönni akart, és mindenki szeretett volna egy jó idõt is menni rajta.

Feró és piedcat társaságában érkeztem meg Hûvösvölgybe nem sokkal 8 után. Nemhogy hûvös, de inkább fagyos volt most ez a hely. Igaz, nem voltam túlöltözve, futásra készültem. Otthon még -8 -t mutatott a hõmérõ.

A nevezés gyorsan megy, a rendezõk idén is kitesznek magukért. Nagy a sürgés forgás, az MVTE gépezete olajozottan mûködik. Nagyon jó ezt látni. Feró indul el elsõnek. Én még várok, piedcat meg még a csomagját helyezi letétbe. Közben összetalálkozok Szilvivel és gyorsan elhatározzuk, hogy akkor induljunk is együtt. Ekkor már borítékolva volt, hogy ebbõl már sehogy nem lesz sétagalopp. 8:27-kor indulunk. Tartottam az elsõ hirtelen ott termõ emelkedõktõl, ott mindig észnél kell lenni mennyire ugrik neki az ember, nehogy aztán visszaüssön késõbb. Ennek ellenére nekiugrottam, mert éreztem, hogy minden rendben van. Szilvi lemaradt, óvatosabban indít. A Határ nyereg feletti parkolóig kemény emelkedõket kell legyûrni, onnan már könnyen megy az elsõ pontig, ami a Hármashatár-hegyen most kicsit lejjebb (közelebb) van, mint megszokhattuk.

Innen a Fenyõgyöngyéig legurulni nekem mindig nagy élmény, most sincs ez másképp. Sokan nem jönnek be a turistaútra, pedig az itt vezetõ ösvény nagyon hangulatos. Nagy szerencsénk van az idõjárással és a terepviszonyokkal is, az út nincs jegesre fagyva és így futva már kellemes az idõ is. A nap is ragyogóan süt. Lentrõl aztán megkezdõdik az újabb mászás, itt is jól megy a kocogás. Az Árpád kilátónál jut eszembe, hogy meg sem néztem, hogy változott -e az útvonal illetve a pontok elhelyezése. Ezért itt gyorsan elõszedem az itinert, hogy errõl meggyõzõdjek. Aztán megnyugodva futok tovább lefelé. A nagy balos visszafordító kanyarnál nagyon figyelek, hogy ne essek hanyatt, itt szokott csúszni rendesen, de most nincs gond. Át a Görgényi úton, aztán már nincs messze az Apáthy szikla, ahol újabb pecsétet szerzek be. A ponton a pontõrök lapjáról kiszúrom, hogy Feró egy perccel elõtte járt itt elõttem, lassan beérem.

A Battai lépcsõnél meg is látom magam elõtt futni. A hátrányt a Zsemlye utcáig sikerül ledolgozni. Tolja Õ is derekasan. A zöld sáv elterelése totálisan értelmetlennek tûnik számomra még mindig, mégis követjük az új festéseket, és megcsináljuk az extra hurkot. A Szerb Antal utcán már én futok elõl, Feró átvette az üldözõi szerepkört. Az új jelzés most cserébe megkímél minket a Ferenc halomtól, kerülve érem el a Budakeszi utat. Az átkelésnél figyelni kell, nagy a forgalom. Újabb hangulatos ösvény vezet fel a szalagozott útig. A ponthoz jó tempóban és erõben érek, innen már nincs sok hátra. Pecsét Joey-tól.

Ahogy elkanyarodik a kereszt még visszanézek a ponthoz és Ferót látom éppen indulni. Egész szépen tapad még a tempóra. A Hárs-hegy kemény felfelé, fújtatok jókat mire felérek a kilátóhoz. Újabb igazolás a pontõröktõl.

Száguldás lefelé. Yippee! A kövek csúsznak, és sokan vannak, és viszont koncentrálok, így sikerül egyben maradni. Már a vasúti átjárónál járok a sárgán, mikor meglátok magam elõtt egy négyes futóbolyt. Üldözés közben engem is befog egy sporttárs, együtt elõzzük a dupla duót. A végére még egy kicsit felpörög a tempó, együtt érünk az utolsó ponthoz is a Nagyréten.

Innen aztán mindent bele, zúzás vissza a kisvasút állomásra, a srác bosszankodik, hogy nem lesz meg a 2 óra, de kiderül, hogy én indultam késõbb pár perccel, így én még pont elcsípem. A vége 2:00. Feró, piedcat és Szilvi is jönnek utánam nem sokkal, mindenkinek sikerült klassz idõt menni. Be is kajálunk még, jól esik a virsli és a tea.

Jó kis évkezdés volt, köszönjük a rendezõknek! Most kis pihi, aztán nemsokára indulok Nagykovácsiba, hogy bevessem magam a Budai hegyek fagyos sötétjébe... ;)
 
 
 Túra éve: 2008
bükkjáróTúra éve: 20082008.01.08 09:28:18
megnéz bükkjáró összes beszámolója
BUÉK 20
2008.01.05.
Táv: 19,5km Idõ: 3ó 18p
Reggel -8 fok, ködös idõ, 5-10cm hó, égi csapadék nem volt.

Kicsit késõbb indultam mint terveztem (9.50-kor), de végül jobb is volt így. A repkedõ -8 fokok délre -2-3 fokra szelídültek. Legalábbi én így éreztem. Az uti ellátmányt rögtön a célban megkaptuk (2dl narancslé, 1db csokis péksütemény).

A túra kis módosítással a szokott útvonalon ment. Elkerülte a Ferenc-halmot a Z- jelzés áthelyezése miatt. Én egy kicsit sajnálom, hogy át rakták. A tetõ környékérõl ilyenkor szokott kilátás lenni. Ettõl eltekintve a megszokott útvonalnak köszönhetõen nem kellett különösebben navigálnom magam, így tökéletes kikapcsolódás volt számomra. A szalagozás is jó volt - dicsérendõ a szervezõket. A célban nagyon jól esett a tea és a virsli és az hogy olajozottan ment a jelvények, oklevelek kiosztása. Külön tetszett, hogy az oklevélen feltüntették, hogy hányadszor teljesítettem a túrát (4. teljesítés), mivel így kiderült számomra is, hogy ez a 3. vagy 4. teljesítésem volt.
Összeségében kellemes túra volt.
 
 
piedcatTúra éve: 20082008.01.08 08:21:24
megnéz piedcat összes beszámolója
BUÉK 20

2008. 01. 05

Hamarabb ébredek, mint az ébresztõm, kihasználva az idõt, átgondolom az elõttem álló napot és éjszakát. Nem lesz könnyû, de felejthetetlen. qvic jön értem, hogy zsinórban harmadszor teljesítsük ezt a túrát, ami nem éppen a kedvencem, de évnyitó túrának kiváló, és nem utolsósorban edzésnek sem rossz a nagy szintek miatt.

Nyolc körül érünk Hüvösvölgybe, nagy a tömeg, ennek ellenére villámgyorsan megy a nevezés, öt perc múlva már úton is vagyok, qvic szokás szerint késõbb indul. Nagy léptékkel taposom a havat felfele a Hármashatár-hegyre. Annak tudatában, hogy egész éjjel menni fogok, igyekszem visszafogni magam, délelõtt nem szabad elfáradnom. A lábaim nem így gondolják, õk mennének, mint a gyorsvonat, és bennem is egy hang azt súgja: zúzd már le az egészet, oszt jó van! Nem, nem, nem! Maximum lefele kocogok. Ennyi.

Éppen az utolsó emelkedõnek mennék neki, amikor dobok egy hátast, ha már lent fekszem a hóban, akkor angyalkázom egyet, majd felpattanok, és megyek tovább. Negyven perc alatt érek a toronyhoz, kapom a pecsétet, meg a pofámba a szelet, hé arról nem volt szó, hogy jeges szélviharok kísérnek majd a túrán! Iszonyú hideg van itt fent, gyorsan odébbállok. Elég gyorsra sikerül. Lefele a kéken utolérek egy futót. Elõzékenyen elenged. Na ez már a vég kezdete! Ennyit a lassú haladásról. A lankás lejtõn nagyon élvezem a futást, közben csodálkozom azokon, aki a puha hó helyett inkább az aszfalton masíroznak.

Fenyõgyöngyénél nagyot csalódom: nincs tea. Pedig már készültem rá. Közben az aszfalton majdnem zakózom egy óriásit, többen nevetnek a kalimpáló mozdulataimon, puszilom õket. :) Tea helyett elszopogatom azt a narancslevet, amit még a rajtban gyömöszöltem be az övtáskába. Emelkedik az út, végre gyalogolhatok. De ez sem megy valami lassan, sorra hagyom le az embereket. Egy futó konvoj száguld el mellettem, nincs mit tenni, követem õket. Fél szemmel érzékelem, hogy az a futó srác is rám tapadt, akit a HHH után elõztem le. Árpád-kilátó után már ketten viharzunk lefele, néhol egészen csúszós és veszélyes a talaj. Mindketten óvatosak vagyunk.

Apáthy-sziklánál kis sor a pöcsétért, nézem az órám, nyugtázom, hogy búcsúzhatok a hatos átlagtól, reménykedem, hogy nyolcas azért nem lesz. Jönnek az aszfaltos részek, közben telefon apámtól: kiszedte a Trabiból a motort (nem is tudtam, hogy van benne motor), annyira elmélyedek a beszélgetésben, hogy hirtelen eltûnnek mellõlem az emberek. Pedig jó úton megyek, ezerszer jártam már erre. Aztán a futó srác kiabál utánam, hogy a zöld útvonalat megváltoztatták. Remek. Megkerüljük Ferenc-halmot, aha, szóval ezért kisebb a szint és a táv.

Felkapaszkodunk a János-hegy oldalába, lefutunk Szépjuhásznéig, ahol végre valahára utolér qvic és Laki. Együtt kúszunk fel Nagy-hársra, aztán õk elhúznak. Innen a sráccal futok végig, bár a nagykovácsi úton való átkelés két percet vesz igénybe, akkora a forgalom. Azért hogy kerek legyen a dolog, az utolsó métereken még lenyomok egy futó srácot, aki még az elején hagyott le. Benyitok a célba, idõm 2:40. Oklevél, jelvény, virsli, tea, gratulációk fogadása. Kaja közben már az éjszakán jár az agyam. Most sokkal gyorsabb voltam, mint terveztem, de azért reménykedem, hogy nem leszek fáradt. Van bõ öt órám, hogy kipihenjem magam. BUÉK!

Fotók: http://picasaweb.google.com/piedcat/2008BuK20
 
 
AtiTúra éve: 20082008.01.07 19:28:58
megnéz Ati összes beszámolója
Visszanéztem a tavalyi képeket, hát most több hó volt... Idén is ugyanannyi idõ alatt mentünk végig, mint tavaly, pedig érezhetõen lassan mentünk. Nem gondoltam volna, hogy az egy hónap kihagyás ekkora visszaesést okoz majd. Bár tény, hogy van egy jó kis szintje a túrának, nem a legegyszerûbb túra, ami van.

Jó korán indultunk, hogy a beigért ónos esõ lehetõleg ne kapjon el, így már 12 elõtt a célban voltunk.

Útközben ismét volt egy kis vaddisznó-kergetés, de be kell vallanom, hogy most kevésbé éreztem magam veszélyben, mint a legutóbbi alkalommal, amikor kísérõ kutyánk úgy döntött, hogy megkerget egy vaddisznót. Pedig most vissza is kergették szegényt.

És hát hideg is volt... a fél literes italom vége megfagyott. Már a jégkásás állapot se volt az igazi, de aztán teljesen megadta magát, és nem lehetett a maradékot kiinni.

Idén is azt mondom, hogy jó kis évkezdõ túra ez.

Köszönjük a szervezést!

Pár téli kép, hátha jövõre megint hó nélküli lesz:





A megtett út térképe:



A megtett út szintemelkedése:



Kikívánkozik még belõlem, hogy az elõzõ két beszámolóra reagáljak. A nevezési díj nem volt olcsó, de drágább se, mint azok a túrák, ahol jelvényt adnak. Szerintem teljesen reális volt, gyönyörû, színes jelvény járt a teljesítõknek, a színes oklevél mellé. Második teljesítésem miatt már 2 különbözõ jelvényem is van. A borítékolás pedig... Nekem kifejezetten tetszik, hogy nem azt kell a célban keresgélni, hogy kinek hanyadik teljesítése ez, esetleg beírni a nevezési lapra (volt már túra, ahol volt erre példa). A szervezõk ezt profi módon nyilvántartják, és mindenkinek olyan jelvényt (és egyéb díjazást) adnak, ami jár neki. A túra végén így nincs sok kilométeres sor, amíg mindenkinek kitalálják, hogy mi jár. Szerintem kifejezetten elõnyös ez egy ilyen tömegtúrán. (Egyéb díjazás alatt értem például a Magyar Vándorok érmet, amiért még külön fizetni se kellett! Névre szóló, gravírozott, a megtett távot is tartalmazó érem!)
 
 
PSPTúra éve: 20082008.01.07 12:48:07
megnéz PSP összes beszámolója
A "BUÉK 20" Teljesítménytúra (2008.01.05.)

Vetületi hossz: 18,847 km | Szintemelkedés: 900 m | Menetidõ: 5:27 (forrás: GPSmap 60 CSx)

Szintábra, Google Earth file, jelvény fotója:
http://papics.eu/2008Buek20.html

Az év elsõ túrája egy könnyû, társasági séta volt a Budai-hegységben. Hajcsárkodásom ellenére is igen kényelmes tempót mentünk, bár azért szívem szerint jobb lett volna "kicsit" gyorsabban menni, de a többiek már hónapokkal elõre közölték velem hogy most nem ez lesz a cél :-) Egy tíz fõs csoportban vágtunk hát neki az elõttünk álló kevesebb mint 20 km-nek Hûvösvölgybõl 09:10-kor (miután magunkhoz vettük a kis dobozos narancslét és a csokis croissant, amit a szervezõktõl kaptunk).

A többünknek lefelé ismerõs sárga sávot most felfelé hagytuk a hátunk mögött, néhol meg-meg csúszva, de sehol sem rövidítve, mindig a jelzett úton haladva. Az erdõ szép volt, jó 10 centi hó lehetett, de a turistautakon ez már eléggé le volt taposva, így a haladásban nem nagyon zavart. A Hármashatár-hegyre kissé csípõs szélben érkeztünk fel (10:20 - odáig pedig még kicsit összehavaztuk egymást), a kilátás sajnos elég párás-ködös volt, fõleg a szemüvegemre rendszeresen kicsapódó pára miatt :-) Itt gyors pecsételés és tömeges étkezés következett, majd elindultunk lefelé a többünknek felfelé irányban ismerõs kéken. Az Árpád-kilátónál letértünk a zöld jelzésre - erre még soha nem jártam. Lefelé pár helyen kicsit meredek lett, fõleg a Görgényi v. Törökvész út keresztezõdése elõtt, itt a lassan ereszkedõ többiek elõtt szépen lefutottam :-D Azért amikor a falépcsõkre értem meglepõdtem kicsit, de nem estem pánikba és a földre sem. Ezen a részen jót mulattunk más túrázókkal együtt is.

Az Apáthy-sziklához 11:46-kor értünk. Az utolsó méterek nagyon tetszettek, és maga a szikla is nagyon szép, a rajta lévõ oszlopra fel is másztam a többiek nagy örömére (egy ismeretlen túratárs még videózott is). Egyébként itt "Szöcske" volt az a pontõr, aki felismert, és emlékezett, hogy csillagász vagyok. Innen meredek (szerencsére nem jeges) aszfalton ereszkedtünk a házak közé, itt kis betontúra következett, de ennyire benn Budapesten ez nem is csoda. A Hûvösvölgyi úton nem féltünk átkelni, az útvonaltól messzebb levõ lámpás keresztezõdés úgyis sárgán villogott... Rendesen követtük a friss jelzést, úgy értünk a Ferenc-halom aljába. Ezt bizony meg kellett kerülnünk, aztán mivel a többiek kicsit lemaradtak, vártunk. Kicsit oda is fagytunk, de nem volt vészes. A Budakeszi úton sem volt egy életbiztosítás az átkelés, de túléltük, és nekivágtunk a fiatal erdõn keresztül emelkedõ útnak. A szél a hegyoldalban néha havazást kreált a faágakon maradt hóból, mi meg jókat beszélgettünk menet közben.

A Z+ elágazásához (ahol "Joeyline" és "cr_lupin" pontõrködtek, és ugyancsak ismertek a kéktúrás honlapom által) 13:06-kor értünk, és kisebb pihenõ (beszélgetés) után indultunk csak tovább. Mivel már elég magasan voltunk, Szépjuhászné után a sárgán már csak egy rövidebb, de meredek szakaszt kellett lekûzdenünk a csúcs elõtt. Ezt szánkózók nehezítették, de itt sem vesztettünk egy embert sem. Na jó, én is csúsztam egy rövidet :-) 13:41-kor értük el a Nagy-Hárs-hegy csúcsát, és az ott fagyoskodó pontõröket (akiknek nagy elismerés jár). A kilátóba én nem mentem fel, de kiküldött tudósítóm (Dávid) szerint orkán erejû szél és arcba vágódó jégtüskék voltak odafenn, pedig lenn sem volt az a nagy szélcsend és kánikula. Innen egy rövid szakaszon meredek, csúszós és kötéllel megerõsített út vezetett le, így még jó hogy én szépen leszaladtam a kapaszkodó emberek mellett :-D Volt is nagy derülés! Innen már szinte csak lefelé vezetett az út, láttuk a nosztalgia Gyermekvasutat is (igazi gõzmozdonnyal), pont mielõtt átmentünk volna a síneken. Nagyon lejöttünk a hegyrõl, így megszürkült az idõ, a fákról már elfogyott a hó, és melegebb is lett.

A Nagykovácsi úton átkelve egy sunyi busz el akart ütni minket, de ahhoz korábban kellett volna felkelnie. (Dávid felhívta a figyelmemet, hogy ez nem is itt volt, hanem még a Nagy-Hárs-hegy elõtt a Budakeszi útnál...) Így életben folytattuk utunkat és 14:24-kor értünk a Nagy-rét szélén levõ szaloncukros ellenõrzõponthoz. Itt a pontõrök nem kóstolták meg az édességet, így nem tudták megmondani milyen ízük van, így vakon választottunk. Az általános véleményünk az volt, hogy kemény ízük van :-) Ezen jót derültünk. A hátralevõ kevesebb mint egy kilométeren már nem cicáztunk, így 14:37-kor be is került az utolsó pecsét az igazolófüzetbe - visszaértünk Hûvösvölgybe. Elõre borítékba összekészítve várt ránk a díjazás (oklevél és jelvény), amit gratuláló kézfogás kíséretében vehettünk át. Utána még virslivel és teával nyomtathattuk el az év elsõ túráját. Jó volt, bármilyen lassan is mentünk, a társaság kárpótolt! Ezután estébe nyúló társasjáték következett...

Ui.: Magánvélemény a díjazás "borítékolásáról": nem jó ez így. Több száz A5-ös méretû borítékot pazarolnak el a szervezõk ezzel a megoldással. Elég lenne az okleveleket megszámozni és sorba rakni, a jelvényeket meg pl. egy kosárkából adni, teljesen fölösleges - és ami a legrosszabb - nagyon nem környezetbarát dolog ezeket még egy borítékba betéve elõkészíteni. Már a Fóti-Somlyón is ez volt a helyzet, pedig az más szervezés. Ne legyen ebbõl rendszer. Egyébként minden tökéletes volt, köszönjük!
 
 
csibaTúra éve: 20082008.01.06 17:39:11
megnéz csiba összes beszámolója
Nem is tudom, hogy fogjak neki ennek a beszámolónak. Igen vegyes érzelmekkel tértem haza a túráról.

Talán kezdjük az elején a negatívumokkal. Igazából amin nagyon csodálkoztam az a nevezési díj. Elvileg úgy akartam elmenni, hogy csak betársulok valaki mellé, és nevezés nélkül végig gyaloglom. Aztán végül is beneveztem. Bár még most sem értem, hogy mi került ezen ennyibe… Ennyi pénzért máshol 80-100 km-es túrákra lehet nevezni. Ott megkapjuk ugyan ezeket (pl jelvény és nem kitûzõ), ráadásul több a pont, szóval még több pontõr is kell. Sõt még útközben is adnak meleg ételt, nem csak a célban (persze itt most a táv miatt ez most nem volt elvárható, de a pénz akkor is annyi). És sokszor az ellenõrzõpontokon teát, zsíros kenyeret, csokit… Szóval tényleg nem értem. Érdekes, valakik fele ennyi pénzbõl ki tudnak hozni 2x ilyen hosszú túrát (vagy még hosszabbat), valamivel több ellátással. No mindegy, így utólag már nincs mit tenni. Vagyis nem mindegy, de akkor sem értem.

Persze azért voltak pozitívumok is, bár ebben nagyon nagy szerepe volt az idõjárásnak. Másodmagammal vágtunk neki a távnak, olyan 9:50 körül. Mindketten félig betegen, nem épp a legjobb fizikumban. Ezért nem is volt baj, hogy egy ilyen rövid kis túrával kezdjük az évet. Bár ha a szintet nézzük, akkor azért ez a közel 850-es szint durván 20 km-re nem olyan kevés. Szóval elrajtoltunk, voltunk egy jó páran az biztos. Egyedül attól tartottam, hogy a turistautakon le lesz taposva a hó, és esni – kelni fogunk. Szerencsére ez egyszer sem következett be, bár én az elején majdnem hasra vágódtam. A táj az nagyon szép volt, tiszta a levegõ, néha madárcsicsergés. Az elsõ komolyabb emelkedõ ilyen útviszonyok mellett a Határ nyereg utáni szakasz volt, fel a parkolóig. Itt rendesen összetorlódtunk, sokan néha többet jöttek visszafelé mint elõre , de felértünk. Majd az elsõ ep-ig egy monoton emelkedõvel jutottunk el. A csúcs közelében, kiérve az erdõbõl nagyon szép kilátás tárult elénk. Kicsit megálltunk, fényképeztünk, de indultunk tovább. Ahogy leértünk a mûútra, találkoztunk a túra talán egyik legérdekesebb indulójával. Egy emberen kb 50literes hátizsák, és hozzá a ruha: ing, nyakkendõ, zakó és szövetnadrág. Fenyõgyöngyéig együtt faltuk a métereket. Közben megtudtuk azt is, hogy miért van így kiöltözve. Tudniillik megtisztelte a túrát, vagyis a BUÉK jellegre való tekintettel nem szokványos ruhában jött el. Itt elváltak útjaink, mert betértek melegedni. Majd két ismerõssel futottunk össze, akik tovább is robogtak. Következõ km-ek nem voltak túl izgalmasak. De az erdõ szép volt, csak az nem tetszett, hogy egyre közelebb kerültünk a városhoz. (negatívum volt még számomra az is, hogy a késõbbiekben egész sokat kellett a városon belül menni). Árpád kilátónál egy kicsit nézelõdtünk, de elég párás (vagy szmogos?) volt odalent az idõ, így nem sokat láttunk. A következõ pontot már nagyon vártam, mert ezt eddig csak az 56-os villamos ablakából csodáltam meg. Egyszer szerettem volna feljutni erre a sziklás csúcsra, és most a túra által sikerült. Egyik pontõr kicsit morcos, de azért pecsétet megkapjuk rendben . A városon belüli szakasz valahogy nincs meg, és a harmadik pont is kiesett. Hamarosan Szépjuhásznénél vagyunk. Innen már tényleg nem sok a táv. Csak egy rövid kis kapaszkodó fel a Nagy-Hárs-hegyre. Újabb pecsét birtokában elindulunk lefelé. Bátori barlang közelében kicsit veszélyes a lefelé menet, de a kötél sokat segít annak, aki igénybe veszi. Nagykovácsi utat keresztezve bezsebeljük az utolsó pecsétet szaloncukrok társaságában. Amik kicsit megfagytak, de finomak voltak. Már csak egy rövid kis szakasz, ami alatt az emberi vandalizmust sokszor megcsodálhattuk, és bent a célban, 13:52. Embertömeg, leülni lehetetlen, de hát sokan voltunk. Névre, vagyis pontosabban számra szóló borítékban megkapjuk az elismerést a célba érésér. Virsli, tea a menü. Én inkább kihagyom, nem vagyok éhes. Az összes kajámat így is végigcipeltem az úton. Viszont a szalagozás az nagyon jó volt végig a túra alatt.

Majd hazafelé vettük az irányt…

Negatív és pozitív élményekkel egyaránt tarkított túra volt, de olyan igen vegyes érzelmekkel teli.

Grat minden teljesítõnek!
 
 
tiltonTúra éve: 20082008.01.06 17:22:48
megnéz tilton összes beszámolója
BUÉK 20 2008.

Bár teljesítménytúrás múltról esetemben nagyképûség lenne beszélni, néhány összehasonlításra azért mégis alkalom nyílik. Tavaly vettünk részt elõször BUÉK túrán, és az akkori tavaszias idõjáráshoz képest kicsit félve készülõdtünk az idei télies viszonyok között. A mára jégpályává vált utak és a megállás nélkül zuhogó ónos esõ persze más megvilágításba helyezi a hûvösvölgyi és Háramashatár-hegyi mínuszokat és felértékeli azt az egyébként is kellemes néhány órát, amit a Budai-hegységben töltöttünk. Újra a régi csapattal indultunk, Gabi, Z. a fekete lovas és virtuálisan Kriszti is, a pimaszul fiatal. Korunkra :-)), ízületeinkre, egyéb nyavalyáinkra tekintettel szinte az elsõk között rajtoltunk el - mondván, nekünk idõ kell a teljesítéshez - és csak itthon, a fényképeket visszanézve tudatosult bennünk, hogy a napfelkelte már majdnem a Hármashatár-hegyen ért bennünket. Valamint Kriszti is, aki tapintatosan nem vallotta be, hány perc elõnyt adott nekünk. Néhány kilométeren keresztül együtt baktattunk a gyönyörû, havas erdõben, ünnepi élményeinket, receptjeinket cserélgettük, volt világmegváltás is, naná, meg baráti csipkelõdés, csak a szellemi frissesség megõrzése végett. Furcsa volt a havas erdõ képe, a tavalyi év kiesett ilyen szempontból. Néhány széncinkét hallottunk és egy harkály ácsmunkájának nyomait láttuk kicsit lejjebb, már majdnem az Árpád-kilátónál. Meg a várost, talpig szürkében, most még valahogy a Duna is inkább szürke volt, mint csillogó. Az is elgondolkodtató, hogy a négy napja lehullott, fagyott porhó tetejére még a hegy tetején, vagy az erdõ belsejében is vékony rétegben kiülepedtek a szilárd légszennyezõ anyagok, a friss lábnyomok érezhetõen világosabb rajzolattal tûntek elõ. Az Apáthy-sziklát régi ismerõsként üdvözöltük, külön örültünk, hogy ebbõl az irányból kellett megközelíteni és nem fordítva, a Battai-lépcsõn fölfelé. Kaptunk pecsétet is, valamint Kriszti elnézést kérõ mosolyát és szavait, bocs, de nem bírja tovább ezt a tempót, mehetnékje van. Néha még láttuk, utoljára a meredek Szerb Antal utca tetején, azután végképp elügetett. A Nagy-Hárs-hegy télen is gyönyörû, Gabival azonosítottuk azt a rétet, ahol májusban a tengernyi rozsdás gyûszûvirágot láttuk. Még néhány kecses piruett a csúszós lejtõkön - szerencsére a legkritikusabb részen kifeszített kötél és szaktanácsadás segítette a kûr mûvészi kivitelezését (köszönet!) - és máris a Hûvösvölgyben vagyunk. Utolsó elõtti pecsét, néhány darab papír a félig fagyott pontõrök tábortüzéhez, szakértelem híján együttérzõ mosolyok, félmondatok és az utolsó kilométer a csúszós szánkópályán. 4 óra 40 perc, a célban vagyunk, szép kitûzõ és oklevél, kedves gratuláció, forró virsli és meleg tea vár bennünket. Kellemes évindító túra volt, köszönet a szervezõknek!
A szalagozás megint szuper volt, mindig ott, ahol és amikor szükség volt rá!

Z. képei:http://www.flickr.com/photos/7752560@N08
 
 
janneszTúra éve: 20082008.01.06 17:20:31
megnéz jannesz összes beszámolója
2008.01.05. BUÉK 20

Végre sikerült részt vennünk életünk elsõ havas teljesítménytúráján!

Fél hetes kelés után végül csak háromnegyed nyolckor sikerült elindulni MacGyverrel. Bemelegítésnek 10 perc alatt legyalogoltunk a villamoshoz, amire nem kellett nagyon sokat várni, így negyed 9 körül már neveztünk a túrára. Az ijesztõ sorban állás ellenére sikerült hamar végeznünk, és Budai-HG-nél beneveztünk a Budapest-kupára is.

8.25-kor elrajtoltunk. Sajnos az út egybõl emelkedõvel indult, és mivel rég túráztunk hosszabbat, ezért nehezen sikerült leküzdenünk az elsõ néhány száz métert. Kissé ijesztõnek tûnt, hogy már az elején így kifulladunk, de szerencsére a Határ-nyeregre érve rendeztük sorainkat, ekkorra túljutottunk a holtponton. A Határ-nyeregrõl az Újlaki-hegy felé vezetõ meredek emelkedõ már egészen könnyedén ment, a hó ellenére is, pedig ettõl elõre féltünk. A hármashatár-hegyi ellenörzõ pontra már vidáman értünk fel, annak ellenére, hogy metszõ, hideg szél fújt. Nem lehetett könnyû dolguk a pontõröknek.

Tavaly ezen a túrán emlékeim szerint gyönyörû kilátás volt innét, ahogy a felhõk között egy lyukon a napfény pont Budapest belvárosára sütött. A HHH felõl a kéken leérve meglepõen tapasztaltuk, hogy milyen sokan választják az aszfaltot a kijelölt út helyett. Pedig már több panaszt is olvastunk már különbözõ teljesítménytúrákról, hogy túl sok benne az aszfalt.

Innen hosszú, emelkedõk nélküli szakasz jött a Fenyõgyöngyéig, ahol tavaly a teaosztó pont volt, idén viszont semmi. Ezután ismét emelkedõ az Árpád-kilátóig, de ez már sokkal lazább az eddigieknél. A kilátóból szokás szerint szép a kilátás, néhány fénykép elkészítése után azonban megyünk tovább.

A lefelé vezetõ út meredek, az elején tudtunk futni, de fõleg a lépcsõs kanyarnál, illetve a kerítés mellett vezetõ egyenes szakaszon nagyon csúszós. Itt a kerítésbe kellett kapaszkodnunk, hogy meg tudjunk állni esés nélkül. Az Apáthy-sziklához vezetõ út elõtti meredek lejtõt is megúsztuk, ide egy lépcsõ lett kiépítve, ami sokat segített a talpon maradásban. Apáthy-sziklától ismét szép kilátásban gyönyörködhettünk (az útvonal jelentõs részét látni lehet innen), majd következett a túra "városi" szakasza.

A meredek budai utcák takarítva voltak többnyire, nem kellett csúszástól tartanunk. A villamos nagyhídja után jött a Z jelzés új szakasza, ami a régivel ellentétben immár egy olyan helyen vezet át a Hûvösvölgyi úton, ahol nincs közlekedési lámpa. Ennek megfelelõen nehezen is tudtunk átjutni. Itt talán a rendezõség határozottabban eldönthette volna, hogy melyik úton vezeti a túrát, mert az útvonalleírás szerint az új Z jelzésen kellett átkelni, egy kihelyezett tábla viszont az átkelõ felé irányította a népeket (mi végül az egyszerûség kedvéért a Z jelzést választottuk). A Széher útig felkapaszkodtunk, majd onnan egy lépcsõn le a Kuruclesi útra. Itt megint új útvonalat követett a Z jelzés, amit ebben a havas-csúszós idõben nem is bántam, mert így elkerültük a Ferenc-halomról levezetõ meredek lejtõt a lakópark villanypásztoros kerítése mellett. Nem tudon kinek köszönhetõ az új útvonal, talán a lakópark-lobbinak, akiket zavarnak az "undorító, gusztustalan" kirándulók. Mindenesetre furcsa, hogy egy európai fõváros területén belül lehetõség van villanypásztoros kerítéseket telepíteni (már ha be van üzemelve, kipróbálni nem volt kedvem). A lakópark után következett a Rege, vagy az Európa hotel szép épületeinek a látványa, majd a Budakeszi út, amin most könnyebb volt átkelni. A János-hegy oldalában kevésbé volt letaposva a hó, emiatt számomra fárasztónak bizonyult ez a szakasz.

A Nagy-Hárs-hegyre felvezetõ úton még leküzdöttünk még egy meredek emelkedõt, aztán a kilátónál pecsételtünk, lefelé óvatosan átjutottunk a barlangnál, aztán ahogy biztonságosabbá vált az út, ismét tudtunk futni. A Nagy-réten a lehetõségeinkhez képest gyorsan pecsételtettünk (egyébként a Nagy-rét lehangoló látványt nyújt a lepusztult vurstli maradványokkal), aztán robogtunk tovább a cél felé.

Így sikerült a tavalyi idõnkön néhány percet faragni, 4:53-al értünk a célba. Itt megkaphattuk a Fenyõgyöngyérõl hiányzó teát, illetve egy pár virslit kenyérrel és mustárral, amibõl sajnos nekem csak a mustár ízlett, a virsli nem igazán volt jó.

Képek és beszámoló
 
 
 Túra éve: 2007
partizánTúra éve: 20072007.01.12 10:05:00
megnéz partizán összes beszámolója
Buék 20 - 2007. január 06-án

Jó ideje nem írtam beszámolót, valahogy a túrák után nem került rá sor. Erre a túrára készülve viszont nagyon jó volt, hogy tudtam róla olvasni néhány személyes élményrõl szóló mondatot.

Ezért most…:
Jó ötletnek tûnt futni egyet ezen a napon. Bár az újév futással való köszöntése részemrõl január elsején megtörtént, az azért mégis más, ha az erdõben teszi ezt az ember. Fõleg, ha nem egyedül. Megbeszéltük Pistivel, hogy igazán kellemes délelõtti program lenne teljesíteni a 20 km-s távot. Pedig nem is sejtettük, hogy még az idõjárás ennyire a kedvünkben jár majd.

Úgy háromnegyed nyolc körül találkoztunk a kisvasút hûvösvölgyi állomásának közelében, azzal az elhatározással, hogy a távot nagyrészt – de nem végig – futva (vagy inkább kocogva) tesszük meg. Nem is vittünk hátizsákot, csak övtáskát néhány aprósággal.

A nevezés hamar megvolt. Annak ellenére, hogy sokan indultak, a rendezõk zökkenõmentesen bonyolítottak le mindent. Elindultunk, és csak úgy érzésbõl nekivágtunk a túrának. Nem kellett volna azt annyira elsietni! Még így sem, hogy egy harmadik futótárs is arrafelé tartott. Ilyen hamar még nem tévedtem el… Még szinte látszott a rajt, én meg már rossz irányba mentem. Szégyen-szemre az elsõ két percben elõ kellett venni a térképet. Biztosan a mi figyelmetlenségünk, hogy nem láttuk meg a szalagozást. Hamar korrigáltunk: a kék jelzésrõl kaptuk oldalba a sárgát. Az emelkedõn bele-bele kocogva hagytuk magunk mögött a métereket, a repülõtérhez lefelé pedig már kellemesen bemelegedve futottunk. A nyereg és a parkoló közti emelkedõ kicsit megakasztott, de hamar túljutottunk rajta, és kellemes tempóban haladtunk a Hármashatár-hegyig. Pecsét az elsõ EP-n, és rövid gyönyörködés a szürkeség ellenére szép panorámában.

A Fenyõgyöngyéig végig lejt – könnyû szakasz. Kicsit bonyolította a dolgot a nagyon részletes útleírás, de végül is az volt a lényeg, hogy a turistaúton kellett maradni a betonnal párhuzamosan, úgy hogy idõnként keresztezzük azt. Fenyõgyöngyénél nem volt EP, volt viszont frissítés. Ittunk egy pohár teát, ami igen jól esett.

Az Árpád-kilátóhoz vezetõ emelkedõ már jobban ment, mint a korábbiak. Kicsit megálltunk meg, aztán indultunk is lefelé a zöldön az Apáthy-szilka felé. Ezen az útvonalon korábban még nem jártam. A sziklánál volt a második EP. Nekem a túrának ez a szakasza tetszett a legjobban. Jó volt a keskeny ösvényen haladni jobb oldalon a meredek lejtõvel, a bal oldalon pedig a sziklákkal. A kilátóhelyrõl nem bámészkodtunk, de egyszer – talán nem is olyan sokára – majd eljövök erre ezért.

A következõ volt a túra legunalmasabb része. A rendezõknek nem volt választási lehetõségük, mikor ezt a betonos, városi szakaszt is a túra részévé tették. Furcsa volt a festés: meglepõen gyakran találtunk jelzéseket, szinte minden villanyoszlopon, kivéve ott, ahol az egyik útkeresztezõdésben balra kellett fordulni… mégsem tévedtünk el. :) A végén még egész rutinos leszek az eltévedési lehetõségek kihagyásában.

A városi szakasz után ismét be az erdõbe. Néhány száz méteres kaptató a zöldben, majd kb. 100 méter a Budakeszi úton. Egy bal kanyarral aztán nekivágtunk a Tündér-hegy oldalának. Párszáz méter után élesen jobbra kellett kanyarodni egy elágazásban. Itt csak Pistinek köszönhetõ, hogy nem sikeredett be egy kis ráadás, mert én simán továbbmentem volna… (Eltévedési lehetõségek kiküszöbölése fejlesztés alatt.)

A következõ EP ott volt, ahol a turistaút élesen balra kanyarodik. Innen a túra szalagozott útvonalon haladt egyenesen tovább, majd kevéssel a Szépjuhászné elõtt ismét turistaúton voltunk.

Az utolsó komoly emelkedõ a Hárs-hegyre vezetett. Itt is volt egy EP. A kilátóba nem mentünk fel. Lazán futottunk lefelé a Nagyrét irányába, de a rét elõtti kicsi, rövid emelkedõk már eszünkbe juttatták, hogy ekkora távot nem nagyon szoktunk megtenni ilyen tempóban.

Utolsó EP a réten, ahol még pálinkával is kínáltak :). Inkább udvariasan visszautasítottuk, mindkettõnknek vezetnie kellett hazáig.

A célig hátralévõ emelkedõn már csak gyalogoltunk, de az utolsó lejtõn még futottunk egy jót.

A célban mindenkinek járt virsli és innivaló a jelvény, kitûzõ és emléklap mellé. Megtudhattuk azt is, hogy több mint 600 induló köszöntötte ezen a túrán az új évet.

BUÉK és minél több sikeres célba érést mindenkinek 2007-re!

partizán
 
 
piedcatTúra éve: 20072007.01.08 08:27:12
megnéz piedcat összes beszámolója
BUÉK 20

2007. 01. 06

A téli kabát, a téli sapka, a téli kesztyû a szekrényben maradt. Nem értették miért, de én tudtam az okát. Vagyis inkább éreztem. Az év elsõ téli túrája tavasziasra sikeredett. Nagyon nem bántam, nem vagyok a havas, hideg túrák rajongója. Még így is sikerült túlöltöznöm, pedig jóformán csak a polár volt rajtam, ami melegített, na meg az a 890 méter szintemelkedés. :)

Az útvonal nem kifejezetten a kedvencem, a Nagy-Hárs kivételével. Bár mivel ez a hegy volt az utolsó nehézség, amit le kellett küzdeni, ezért már egy kicsit elegem volt belõle. Mindenesetre a túrának inkább városi jellege van, viszont elég sok helyrõl nyílik szép kilátás a szomszédos hegyekre, vagy a Dunára. Például az Árpád-kilátóból sikerült egy jó fotót készítenem, ahogy a folyó visszaveri a felhõk mögül elõbukkanó nap fényét. A kilátót csak azért nem szeretem, mert ötbõl négy alkalommal olyan embereket lehet itt találni, akik nem rendeltetésnek megfelelõen használják a ragasztót.

Az izzasztó emelkedõk helyett sokkal nagyobb gondot jelentett nekem a forgalmas utakon való átkelés. Kétszer is szerettek volna bemutatni Szent Péternek, csak a lélekjelenlétemnek köszönhetem, hogy ez nem történt meg. :) Elõször a budakeszi úton akart kivasalni egy busz, majd Szépjuhásznénál tûnt fel a semmibõl egy Merdzsó olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan patkoltam volna el, ha kilépek elé. Valószínûleg észre se vette volna, ha elgázol.

Ismerõsökben is bõvelkedett a túra. Rémlett valahol, hogy azt a srácot is már láttam, kinek autójával érkeztünk Hüvösvölgybe. :) Dézsávû: tavaly is qvic-kal kezdtük az évet ugyanezzel a túrával. Csak most én nem futottam (annyit). Hamarabb indultam, mint qvic, hat kilométer környékén ért utol Fenyõgyöngyénél. Aztán már csak a célban láttam. Hármashatár-hegy után Tamással és Alicével találkoztam, akikkel legutóbb a Bükk 50-en mentem, és akkor õk tartották bennem a lelket, köszönet nekik. Majd végül a célban Vándorköszörûs bukkant fel, és míg elfogyasztottam a virsliket, mesélt nekem a tavalyi évérõl.

A 3 óra 27 perces teljesítésért megkaptam a jelvényt, és a harmadik jubileumi kitûzõt. Annyira jól esett a túra, hogy megfordult a fejemben, hogy hagyom magam rábeszélni az éjszakai bhtcs-re. Hiába minden, nem sikerült rábeszélni. :)

Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat

piedcat
 
 
bintamasTúra éve: 20072007.01.06 20:18:09
megnéz bintamas összes beszámolója
A túra során célom a futáshoz szükséges alapkondíció növelése és a kíváló minõségû surranóm betörése volt. Utóbbi kevésbé, elõbbi még kevésbé sikerült, mégis jól éreztem magam!

Az idõm 3 óra 30 perc + 15 perc sorállás lett. Elõször a Hármashatár-hegyre kapaszkodtunk fel, ez még "lendületbõl" ment, ezután egy jól futható terepszakasz következett. Az Apáti-szikla után betérünk a városba, és alantas módon folyamatosan emelkedett! A Budakeszi út melletti parkoló megkerülésekor elõször bántam, hogy közepes minõségû (még nem életveszélyesen rossz, de imitt - amott rozsdás) drótkerítés kísér a lejtõn lefelé, késõbb viszont már nem, mert abba kapaszkodtam. Az emelkedõk rendesen kivették az erõmet, hosszú tömött sorokban húztak el a többiek, és csak egy részüket tudtam a Hárshegyrõl lefelé futásban visszaelõzni. A célban jólesett a virsli, kevésbé jól, hogy nem jutott jelvény, de a szervezõk vélhetõen nem készültek ezres indulólétszámra. hó és hideg helyett tavaszias idõjárás volt, olyannyira, hogy minden irányból jöttek szembe útközben.

Ez a fránya surranó képes volt több 100 együtt megtett km után feltörni! Azzal vigasztalom magam, hogy egész más helyen, mint legutóbb. Ha végül körbeér a lábamon, csak abbahagyja.
 
 
dyanTúra éve: 20072007.01.06 14:35:25
megnéz dyan összes beszámolója
Hát ha már tavaly is írtam akkor idén sem leszek rest :) ráadásul most sokkal több okom is van rá! Kezdem a lényeggel: 3óra és 1 perc alatt jártam végig az útvonalat.

Igen, igen, szuperfantasztikus teljesítmény volt a saját mércémmel mérve. A célban kérdeztem a futókat õk 2 óra felett kicsivel futják. Ezért úgy vélem hogy bakancsban és nem futva nem is olyan rossz idõ ez! Hevér Gabi a célban ebben meg is erõsített, amitõl megnyugodtam, õ jó mérce nekem.

És mindez hogy sikerült? Reggel 6-kor korán kipattantam az ágyból 5 és fél óra alvás után), ettem egy zsemlés-szendvicset, ittam egy bögre tejeskávét, öltöztem, pakoltam, indultam. Az igazolófüzetemre indulási idõként 07:45 került. Nem kíméltem magam, elkezdtem erõs tempót diktálni magamnak, bár rögtön az elején bosszúság ért mert egy cigizõ srác (tejfölösszájú majom) ment elõttem a sárgán a Nyéki-hegy oldalában, de hát persze szita tüdejével elég silányan nyomta felfelé ... hihihi. Az elsõ ellenörzõpontra (3H) 40 perc alatt nyomultam fel, ezen annyira meglepõdtem hogy vérszemet kaptam. Na hát akkor - gondoltam - mutassuk meg mit tudunk! Így kitûztem magamnak a 4 órás tervet, azt hogy 90%-os teljesítménnyel nyomom (100-at sosem szabad!), nem állok meg csak ellenörzõpontoknál, és lemondok az útközbenre tervezett két geoláda begyûjtésérõl (jajjj, ezért fájt ám a szívem!). Mivel thermo-camelbak volt a hátamon benne meleg teával, így folyamatosan tudtam folyadékot pótolni. A zsebemben meg ott figyelt a pzs és 4 szaloncukor, egyéb vészesetekre :) A következõ terv az volt hogy Ferenc-halomnál (nekem az az emelkedõ a mumus ebben a túrában) leszek 09:45-re. Ehhez képest arra az idõre már a zöld kör jelzésen voltam a János-hegy oldalában. Akkor már éreztem hogy ebbõl valami nagyon jó fog kisülni, úgy mentem fel az emelkedõkön mint egy terminátor, ott például két futó meg sem elõzött felfele csak a síkon, még hallottam is ahogy ezt mögöttem megbeszélik :) Így módosítottam az elhatározásom 03:30-ra, mivel tudtam hogy a Nagy-Hárs-hegy emelkedõje az nekem nagyon jól megy, utána meg már sétagalopp. Áldottam a sorsot amiért másfél éve a Meindl Borneo mellett döntöttem, még ilyen erõltetésnél is hibátlanul kellemesen éreztem a lábam, csak egy kis vádligörcs-féleség érzés volt Budakeszi út környéként, de hamar elhessegettem. Jött a Nagy-Hárs-hegy, és fent voltam rajta 10:10-re. Nem hittem el! Úr isten, csak nem három óra lesz?! Sajnos kishitû voltam és a végsõ megoldást a 03:10-es idõben láttam. Az uccsó ellenörzõpontról 10:40-kor indultam, és még volt erõm bõven, így elkezdtem kocogni, és hát így sikerült a 3 óra és 1 perces idõ. 11 éves teljesítménytúrás múltam minden eddigi legjobb ideje.

És azért annak sem volt ám egyszerû hangulata, amikor délben már itthon ültem, túl egy túrán :) szép délelõtt volt!

Dyan.
 
 
 Túra éve: 2006
efemmTúra éve: 20062006.01.09 20:51:33
megnéz efemm összes beszámolója
Buék 20
Teljesen jó volt a terep, elõfordult már rosszabb, jegesebb is. Az elején volt egy kevéske sár -ami az Újlaki-hegyre felfele kifejezetten elõny-, HHH-ra picit jeges majd havas, onnan lefele havas. Már legalábbis annak, aki a jelzésen ment. :) A HHH-ról szép a kilátás. Finomra sikerült Fenyõgyöngyénél a tea (volt benne bõven cukor, és én így szeretem), az édességet nem kostoltam. Néha a pontõr rá kellett, hogy szóljon a nem teljesítménytúrás potyázó futó ifjakra, hogy ez nem ingyenbüfé. :)
Sancimanóval itt találkoztam, kivételesen gyalog volt. Árpád-kilátóig -szokás szerint- menet közben meg is ittam a teámat. Onnan lefele van a túra legtechnikásabb lejtõje -szerintem-, de idén eléggé olvadt, nem volt veszélyes. Apáthy-szikla - szokott kilátás, átlagos terep.
Ferenc-halom elõtt értem be SK, Corall, Pygmea triót, illetve nem sokkal elõttük Emgergõéket. Felfelé Vixikét, fent Optikát és lejövet pedig Güsziológust. A János-hegy oldalában, a körséta jelzésen találkoztam a "visszatérõ" túrázó Ritával, aki Buék 20 - "kismama"túrázott Pataporccal. :)
A Nagy-Hárs-hegy nem volt könnyû, de a túra útvonalán nekem valahogy mégiscsak a Ferenc-halom a "hegy", ott szoktam kipurcanni. A Kaán Károly-kilátó -talán mert ez az utolsó nagyobb emelkedõ-, már jobban szokott esni.
Lefele a sárga sáv a kedvencem. Fõleg így hóban imádok "száguldozni" a lejtõn. Most a gyermekvasút átjárója sem volt jeges.
A Nagy-rétnél már elfogyott az erõm. A túra végére azért jó volt a tempóm egy 2:50:00-s teljesítésre.
Tökéletes túraidõ volt, napsütéssel, plusz 1-2 fokkal.
A rajt-célban -sem máshol- nem tapasztaltam várakozást, a vislit is jó volt a végén. Jó szervezés, jó túra volt, kiválóan éreztem magam.
A 6. teljesítésem volt. (Ezek szerint a tavalyi beszámolómban egyet tévedtem.)
efemm.
 
 
piedcatTúra éve: 20062006.01.09 09:17:40
megnéz piedcat összes beszámolója
BUÉK 20

Én tettem újévi fogadalmat: 2006 a futások éve lesz. Ez egy kicsit nagyképû fogadalom, mert valójában én nem vagyok futó, csak próbálnék az lenni. :) Jó kezdésnek bizonyult a BUÉK, az utolsó két túrám is MVTE-es volt. Így jár az, aki keveset túrázik.

Nem akartunk korán kelni, és korán indulni, így 9 elõtt érkeztünk Hûvösvölgybe. A várt nagy tolongás elmaradt, gyorsan tudtunk nevezni, 9.05-ig még wc és útvonal-ellenõrzés is belefért. Kicsit aggódtam a terepviszonyok miatt, lefagyott, jeges hó nem éppen a futáshoz való. Mindegy, nyomjuk neki, legfeljebb kitörjük a nyakunkat. A rajtnál fél füllel hallottam egy lányt, aki kuncogva megjegyezte: valaki „cicanadrágban” túrázik. Ez a valaki én voltam, alighanem a téli futós nadrágomra értette megjegyzését. :)

Túratársammal ellentétben, én nem csípem, ha rögtön az elején emelkedõk sorozata várnak minket. Aki volt a túrán, az tudja, milyen kellemes volt a kezdet. Hármashatár-hegy, 4 km, 350 m szintemelkedés, anyád! qvic tolta neki, sajnos nem kötött kötelet magára, amivel húzzon, így csak a saját erõmben bízhattam. Kicsit meglepõdtem, mert jobban ment, mint vártam. Aztán a sárga végénél lévõ emelkedõ letörte lelkesedésemet. Pulzusom a csillagos égben járt, néha elfogyott a levegõ, kegyetlen volt a mászás. A kék körön újra futni kezdtem, de éreztem, hogy az elõbbi sokkot nehéz lesz kiheverni. Felértem a ponthoz, qvic megvárt, én meg sorban álltam pecsétért. Közben ettem-ittam, és igyekeztem nem elájulni.

Lefele menet végre rendbe jöttem. Csúszott, de tûrhetõ volt a talaj. Egész jó lépéshosszokat produkáltam. Leértem Fenyõgyöngyéhez, qvic sorban állt. Hirtelen azt hittem, itt is pont van, de csak frissítõt osztogattak. Én nem kértem, qvic sem, kiállt a sorból, és mentünk tovább a kéken. Felfele. Többen másfele mentek, nem igazán értettük miért, de nem is töprengtünk rajta sokat. Aztán hirtelen jobbról többen megjelentek, túrázók, kutyahegyek. Fura volt, hogy jó néhány embert többször is leelõztünk. Ejnye-bejnye, kispistázók! :)

Még Árpád-kilátó elõtt a kéken beértünk két srácot, meg három kutyát. (Vagy négyet?) Két németjuhász szívesen kocogott velem, amíg nagy nehezen vissza nem hívták õket a gazdik. Jött a hegymenet, én meg kitapasztaltam, hogyan lehet csúszós talajon, felfele, bokából futni. Igaz, hogy úgy néztem ki, mint aki nem tudta visszatartani székletét, de legalább hatásos volt. Nem fáradtam el, és haladtam is. A kilátónál qvic bevárt, zúztunk lefele. Itt bemutattam néhány nyaktörõ mutatványt.

A zöld útvonalnak a következõ része nem szimpatikus nekem, fõleg a sok aszfalt és lépcsõ miatt. Nem is ment olyan jól. qvic is beszólt: többet vár rám, mint fut. :) Én nem röhögtem. Magamhoz képest, még így is jót mentem.

Ami még igazán említésre méltó volt a túrán, az a Nagy-Hárs-hegyre vezetõ út. Sajnos már ismertem a terepet, tudtam, hogy a túra végére nem lesz kellemes a meredek kaptató. Kisebb holtpontot éltem túl. Pecsételés után jött a legjobb rész, lefele a kilátótól. Nagyon élveztem.

Végül is 11.45-re értünk be. Edzésnek jó volt a túra, a táj nem igazán hagyott bennem mély nyomot, fõleg azért, mert már ismertem. A célban jól esett a virsli, a teljesítésért kapott jelvény pedig nagyon szép. Otthon folytattam a virslievést, és belecsobbantam egy kád forró vízbe, hogy szokás szerint ráncosra áztassam magam.

piedcat
 
 
dyanTúra éve: 20062006.01.08 11:13:05
megnéz dyan összes beszámolója
A BUÉK teljesítménytúrának megvan az a zamata, hogy az év elsõ teljesítménytúrájaként, rádaásul az év legelején tényleg az emberben hagy egy olyan kellemes jó érzést, hogy milyen jó is kint a fák között kezdeni ezt az évet. Ez a mondanivalója nagyon átjött 2005-ben, amikor is másodikára esett a túra.

Idén hetedikén vágtunk neki a túrának, Eszti és én, neki ez volt az élete elsõ teljesítménytúrája, és valamiért úgy éreztem, sikerül majd bennem jó érzéseket hagynom a teljesítménytúrázással kapcsolatban. No, hát a rajtból elindulva a parkoló tetején sikerült egy hangyányit megcsúsznom a jégen, de azért annyira elég volt ez a kis kibillenés is, hogy jól hasba vágjam szegény Esztit az egyensúly-visszanyerés közben. Ja, és közöltem vele hogy a szép új piros nadrágja a túra végére bizonyosan fekete lesz.

A sárga sáv jelzés a Nyéki hegy oldalában szelíden kanyarog fel, majd a vadaskerti hegy gerincén átbukva visz le a reptér sarkához, ahol egy lépcsõzött meredek emlekedõvel jutunk fel a Szépvölgyi út végén lévõ parkolóhoz, majd onnan már a kék kör jelzésen a Hármashatár-hegy (majdnem) tetejére. Itt jó nagy sor várt minket, kicsit meg is ijedtünk, de aztán felesleges volt pánikolni, mert az igazolást osztogató srác nagyon ügyesen és legfõképp gyorsan végezte a dolgát, szóval hamar sorra kerültünk mi is, és bekövetkezhetett Eszti életének elsõ teljesítménytúra-ellenörzõpont-igazoló-pecsételése.

A mûutig lemenõ, máskor igen csúszós és sok esésre okot adó lejtõ most a hó és a jég ellenére sem volt vészes, utána pedig hamar leértünk a Fenyõgyöngyéig, ahol a jó meleg napközis-tea és a croissant amit kaptunk igen jól esett. Jó volt egyben látni a sok embert ahogy ott nyüzsgött és láthatóan jól érezte magát, persze ez mindig a teljesítménytúrák velejárója, de azért mégis idõrõl idõre megmelengeti a szívemet. És egyébként itt sikerült is összefutni egy volt tanítvánnyal.

Az Árpád-kilátóhoz hamar felértünk és persze ott ismét lelki töltés következett a városra való kitekintés keretében. Közepesen tiszta idõben egész jól látszott a Duna és egy csomó jellegzetes épület mindenfelé 10-15 km-ig. A lefele menõ úton a csúszós kásás hóban libasorban lépkedett lefelé a sok ember, néhány bátor balról elõzött, de azért hamar le lehetett jutni a Törökvész út végéig. Az Apáthy szikláknál lévõ lépcsõ sem volt gond, pedig ott eddig minden évben sikerült jókat csúszkálni. A lépcsõkön lefele menet Eszti futott össze régi ismerõsével, és a villamos hídja alatt átmenve meg is beszéltük, hogy az egész világ egy nagy-nagy pókháló, sok-sok csomóponttal.

Kuruchalomtól bevallom kicsit féltem, mert ez a túra a hosszú gerincen megy felfelé, és ott mindig úgy kimerülök (a Zöld 20/30 pont itt jön, csak szembe), és utána pedig a másik, meredek gerincen a kerítésbe 10 körömmel kapaszkodva sem olyan mókás lefelé menni. De hiba paráztam, ez is gond nélkül sikerült. A Budakeszi úton való átkelés után a cserjés felett a szintúton megettünk egy jó szendvicset, és mivel pont a keresztezõdésben álltunk meg, ahol jobbra kell menni, pár ember kicsit elbizonytalanodott, de én szívesen felvállaltam az útjelzõ tábla szerepét.

Szépjuhásznéhoz érve tudtam, hogy már csak hipp-hopp fel kell futni a Nagy-Hárs hegyre, a túra utolsó emelkedõjén. Eddigre már jelentõsen szétszakadt a "mezõny", míg ezidáig folyamatosan csoportok mellett mentünk, a teljes felfelé menõ szakszon csak ketten battyogtunk. Hála a napocskának, és a 2-4 fokos melegnek a kásás-sáros hóban könnyû volt menni. Ámde a kilátónál fantasztikus látványban volt részem, mert igazolás után Eszti egy kis darabnyi jégen elõadott egy jégtánc-kompoziciót, az ott állók nagy örömére is.

Lefelé az utolsó veszélyes helyet (bánybejárat) is hamar leküzdöttük, mert igazából nem veszélyes csak annak tûnik (tavaly megleltem a titkát a biztonságos átkelésnek) és hamar leértünk a nyeregbe, ahonnan úgy döntöttem nem kockáztatjuk meg a kisvasút lépcsõs átjáróját, ahol minden évben négykézláb kell lemenni a jég miatt, hanem a lesiklóúton mentünk át a vasút alatt és már alig vártam, hogy ehessek a Nagyréten ránk váró szaloncukorból. Érdemes volt, mert igen finom zselé szaloncukik voltak, Eszti a málnásra esküdött, én meg a narancsosra.

Nem túl fáradtan beérve a célba a CSBT-s túratársaktól kaptunk célbélyegzést, majd az oklevél, és nagyon szép kitûzõ átadása után ettünk egy kis virslit - megjegyzem, annak ellenére, hogy rengeteg ember volt, hála a jó szervezésnek, nagyon pörgõsen ment minden, és ezért hála a szervezõknek, mert nincs annál roszabb, mint amikor a túra végén órákat kell várni a megérdemelt elismerésre.

Jóllakottan, kellemesen elfáradva ültünk be az autóba, és mentünk ... egy másik kalandra, de ez már egy másik történet is.

Nagy Sándor
 
 
 Túra éve: 2005
efemmTúra éve: 20052005.02.25 17:04:01
megnéz efemm összes beszámolója
2005 - BUÉK20
19.905km/890m - 03:09 alatt sikerült teljesítenem - azt hiszem negyedszerre.

Kiváló idõjárás - esett, de elõtte azért a napocska is sütött.
Mérsékelt mennyiségû sár. (A megszokotthoz képest hiányoztak a jó kis jeges lejtõk és emelkedõk.)
Emberi módon fel lehetett jutni a Sárga sávon Határ-nyereg felõl az Újlaki parkolóig. (Az óév utolsó napján edzésképpen már jártam arra.)
Dícséretes szalagozás.
(Bár elég késõn indultam), de nem volt sorbanállás sem a rajban, sem a célban. (A 400+ résztvevõ ellenére sem.)
Finom tea Fenyõgyöngyénél, üdítõ a célban. (A zsíroskenyér és a virsli idõ hiányában nem fért belém.)

Szép a jelvény -meg hát JELVÉNY-, de szerintem egy ilyen rövid túrára felesleges. ((Sportszakmai dolgok, stb...)) Mellé pedig a kitûzõ felesleges. (Számomra nem jelent plusszt, ha egy túra teljesítéséért két kitûzõt/jelvényt is kapok egyszerre.)

Jó túra volt, köszönet érte a rendezõknek.
efemm.
 
 
 Túra éve: 2004
Frei BergerTúra éve: 20042006.01.15 12:15:02
megnéz Frei Berger összes beszámolója
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/vodorvolgy-budai/vodorvolgy-budai-hg.htm (képek is)

2004.január 3, szombat. Indulás: 7 óra, érkezés 11 óra. Gyalogos táv: 19,9 km, szintidõ 6 óra.

Feltehetõen a szilveszteri fáradalmak kipihenésére hirdették meg ezt a túrát a Budai hegységbe – 6 óra 20 kilométerre??. Zircrõl hajnalban indulok, jól teszem, mert kell egy kis idõ, amíg felfedezem a bázist, az egykori Úttörõvasút hûvösvölgyi végállomásánál kialakított kisvasutas tábort.


Reggel piszok hideg van, a szervezõk elgémberedett ujjakkal írják a túralapot a tábor tornatermében. Még sötétben indulunk, lassan pirkad, az elsõ ellenõrzõponton, a Hármashatárhegyen már világos van, de nagyon párás az idõ. Ez egy bejáratott, jól szervezett rendezvény lehet, mert nagyon sokan indulnak, és sok baráti társaság is. Menet közben, akárhová is megyünk, mindenütt érezhetõ a civilizáció közelsége: hosszú szakaszok vezetnek a fõváros budai kerületein keresztül, szinte egyetlen pontja sincs az útvonalnak, ahonnan ne lehetne valami lakott részre rálátni. De más szempontból is érezhetõ a „civilizáció”: a Budai-hegység hajléktalanok által lakott mészkõfülkéirõl is sikerült néhány képet készítenem.

Menet közben a szilveszteri rádiókabaré ismétlését hallgattam, így észre sem vettem, milyen gyorsan eltelt az idõ. Ha a túra – számomra – értékes részeirõl kérdez valaki, akkor a Nagy-Hárshegyi kilátót, a Gyermek- (korábban: Úttörõ-)vasút páratlan vonalvezetését, valamint a Hûvösvölgyi Nagyrét melletti emlékmû-sort kell említenem (ma nem nagy divat, de ezek a XX.század elsõ felének munkásmozgalmi hagyományait örökítik meg, a rendszerváltás óta már megszokott rombolásokkal és festékjelekkel). Egyébként pedig szemét, szemét, szemét, hivalkodó újgazdagság, óriási autóforgalom, egy csepp a ránk váró jövõbõl.

Nem baj, hogy elmentem erre a túrára, de legközelebb akkor túrázom Budapesten, amikor megvalósítom egyik álmomat: egyben végigjárni az Országos Kék Túrát.
 
 
larzenTúra éve: 20042005.03.04 16:14:58
megnéz larzen összes beszámolója
A klasszik formációt (Ákibácsi meg én) futóbolond Hiver és -balázs- egészítette ki. Igazoltan hiányzott Tapírka, aki szilveszter óta még nem tért haza külföldrõl.
Decemberben már futottunk két BUÉK 20 kört, igazán jó hegyi alapozó edzés ez, kimért útvonallal, jó sok szinttel. Nekem eddig még nem sikerült két óra alá menni (Áki és Tapírka már 1:57 környékén járt).
Edzéseken Fenyõgyöngyétõl indultunk. Tartottam a hûvösvölgyi rajttól, mert erõbõl nekiindulva (ákibácsi-larzen módszer szerint) elég durva a Vadaskert - Újlaki-hegy szakasz. Másrészrõl viszont bíztató, hogy nem a végére marad, amikor már kezd fáradni az ember. Majd kiderül...

Belépve a csarnokba, percekig próbáltuk megérteni a rendezõelvet. Hova kellene beállni? Honnan szerezzünk nevezési lapot? Megunva a dolgot eldöntöttük, hogy inkább nem nevezünk, így vissza is mentünk az autóhoz. Kilenc körül indultunk el.

Ahogy sejtettem, Áki kemény tempóval indított, iparkodtunk utána. Vadaskert még úgy-ahogy ment, de az Újlaki-hegy lépcsõjébe bele kellett gyalogolnom. Pedig ezt már egyszer megfutottam. Pulzusom az egekben, a parkolónál alig bírtam újra futásra váltani. El is húztak a többiek, és csak nem bírtam beérni õket. Állandóan megvolt a húsz méter elõnyük. Innen azért már könnyebb volt a terep, lassan beálltak a dolgok a helyes mederbe. HHH-n odaköszöntem Ebolának és már indultunk is lefele a mûúthoz. Itt értem be a többieket, majd az út melletti kéken jól megnyújtottam a lépéseimet. Próbáltam erõs tempót menni, hiszen síkon a többiek sokkal jobbak nálam, és nem akartam lemaradni.

Így történt, hogy 36 perc alatt Fenyõgyöngyénél voltunk. A korábbi esetekben ez 40 illetve 44 percet vett igénybe. Nagyon jó eredmény, kérdés, végig bírom-e.

Az Árpád-kilátóhoz felfele egész kényelmesen ment a dolog, lefele még inkább. Az Apáthy-szikla elõtt találkoztunk Kiss Andrissal és társával, akik egy elvétett elágazás miatt lentrõl, a bozótból csörtettek fel. Innen már többé-kevésbé együtt mentünk a célig.

Lelépcsõztünk, Battai-lépcsõ, Zuhatag-sor, aztán felfele az ismerõs utcákon. Ferenc-halom a másik mumus. Gyalog nem túl emlékezetes, na de futva... Itt mindig halálközeli élményem szokott lenni. Most inkább hagytam a többieket elmenni, nyugodtabb tempóban futottam felfele, a beszélgetést meg már a beton elhagyáskor befejeztem. :) Még így is elég kemény volt. A Tündér-hegy oldalán kaptam újra észbe. Eddig soha nem vittem innivalót, most meg kiszáradtam. Áki adott egy kortyot és lemaradt beszélgetni, én meg megpróbáltam a csapatot beérni. Szépjuhásznénál kerültek látótávolságba, és a Nagy-Hárs-hegytõl mentünk újra együtt.

Nagy-Hárs-hegy 1:37 körül lehetett. Innen kb. 20 perc szokott lenni Hûvösvölgy, úgyhogy biztosra vettem, most meglesz a két órás álomidõ. Több emelkedõ már nem maradt, erõbõl is jól bírtam, úgyhogy hosszú lépésekkel mentem Hiver és Balázs mellett. A vége 1:54:45 lett, ami újabb öt perc javítás, úgyhogy bizakodom. Holnap veszek új cipõt, abban még lesz pár perc. Ákival nagyon készülünk a Téli Mátrára.

A rég nem látott Újfiú vitt haza az Örsig, amit nagyon köszönök. 45 perccel elõbb értem haza, mint terveztem.

Zuhany, kis pihenés, ebéd és már indultam is Nagykovácsiba, hogy a BHTCS túrán pontõrködjek.