Túrabeszámolók
 | Szent István napi tt. és gördülés 100/66/33/17 km |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 |
|
| vajonmerre | Túra éve: 2007 | 2007.08.13 08:54:05 |
|
| megnéz vajonmerre összes beszámolója |
Szent István teljesítmény túra 66km (Hegyek? Szép folyók, hidak, gátak és holtágak. Ja, és egy 'kis' délutáni özönvíz.)
Be kell vallanom, hogy eleve elfogódott vagyok Szolnokkal kapcsolatban, hiszen gyerekkoromban minden évben heteket töltöttem a környékbéli Rákóczifalván. Ilyenkor sokszor sétáltam megboldogult apámmal Szolnokon, volt Tiszában pancsolás, strandolás a Tiszaligetben unokatesókkal.
A várható rossz idõre próbálok felkészülni esõkabáttal, melegítõvel. Mindenre számítok, csak a déli, kora délutáni kemény meleg lep meg. Letámolygok a 4.40-es vonathoz, ami sajnos kicsit késve ér Szolnokra. A 15-ös buszra jó félórát kell várni, de addig egy kedves helyi hölggyel vitatjuk meg a 'világ dolgait'. A buszvezetõ is készséggel segítene a rajt felderítésében, de a Tiszaliget mind a négy megállójára jut egy-egy motel. Végül a végállomáson kell leszállni, és a Turisztikai Központ elõtt van a rajt-cél.
A nevezés gyors, kellemes meglepetésre kapunk egy Szolnok és egy megye térképet berajzolt útvonallal, valamint egy vázlatot, hogy hogyan menjünk át a Turisztikai Központon. Nem kis meglepetéssel konstatálom, hogy a Túraévkönyben megadott útvonalnak nem sok köze van a teljesítendõ 66km-hez (mint késõbb kiderült: útépítés miatt kellett idén áttervezni). De az itiner jó, és a berajzolt megye térképpel jól el lehet boldogulni. Egy kis idõbe telik, amíg rájövök, hogy a nálam lévõ három térképbõl melyiket forgassam. Addig kicsit furcsán festhetek a kezemben egy halom térképpel, tollal, leírással. 17 pontot kell érinteni a túrán, az itiner hátulján minden ponthoz kapcsolódóan van egy kérdés, amit meg kell válaszolni. A 17 pontból három 'emberes' frissítõpont. A 'futós' teljesítésrõl hamar leteszek (sok a cipelendõ cucc, és a hetem sem alakult a legjobban). Az idõ kissé borongós, a derekamra kötöm a melegítõt (el is átkozom a sokáig 30 fok feletti, aszfaltos részen), a deréktáskára rátekerem az esõkabátot ('õ' lesz majd a délutáni orkán hõse).
A terjedelmes (ám talán nem haszontalan) bevezetõ után akkor végre túrázzunk is. Ponttól pontig.
Rajt 8.05-kor. Átsétálok az ébredezõ Turisztikai Központon, és a Tisza gáton irány a híd. Az idõ kellemesen napos, tökéletes. A part szép zöld. A januári "Híd túl messze" van túra csak barna, ködös gátakkal 'szokott várni'. 1-2 csinos helyi lány tart futóedzést a gáton, talán kicsit magas pulzussal végzik a mozgást. Átkelek a Tisza hídon és a Tabáni házak között kis helyi segítséggel válaszolok a kérdésre.
A túrát a Zagyva parton kell folytatni, itt már sajnos elég sáros a gát. Két futó elõz meg, valszeg itt hagyott le a teljes 66-os, futós mezõny. Két csinos lány küszködve tolja a biciklijét a dagonyában, és vajon mit is szeretnének tõlem? :-) Egy csavarhúzót, a sár kipiszkálásához. Óóó :-) Összesározom a Háromrózsa utcát, és már messzirõl látszik a Széchenyi parkerdõ székely kapuja. Kicsit téblábolok itt, mivel nem lelem a Vadasparkot. Az erdõben végigmegyek a Z+ jelzésen, majd találok egy oszlopon az ellenõrzõpontot jelölõ papírt. De a pont sehol. Telefonálok a rendezõségnek, és az útmutatás alapján meglelem, az ep.-t kb. 20 méterrel odébb a bokrok takarásában. Azonnal javaslok egy nyilat a papírra, de nem nagyon hajlanak a konstruktívnak szánt gondolatra. Sebaj, kapok egy jégkrémet, és megnézem a Vadaspark bejáratát.
Egy elhagyatott vashídon átkelek a Zagyván, majd irány az újabb gát, ezúttal a Holt Zagyváé. Sajnos eléggé sáros, 4-5 lépésenként szakad le egy-egy kolonc a cipõmrõl, majd pár lépésen belül újra kilónyi sár húzza. Sajnos jól járható, füves középsõ sáv nincsen. Az ártéren gólya kutat táplálék után, én is betolok hát egy szendvicset. Az eddig kellemes idõjárás egy pillanat alatt változik, és amikor épp elhagynám a gátat, rákezd az esõ. A 3. 'feladatot' az esõkabát alatt oldom meg :-)
Esõkabát tehát fel. Pár percig tart csak a zuhé, de ez is megzavar, egy keresztezõdésben elnézem az S jelzést, kavarok egy kicsit. Az esõ eláll, és visszatalálok a Holt Zagyva partjára, ahol segítõkész pecások állítanak irányba. Kicsit az is megkavar, hogy szembõl jön két túrázó, de összerakjuk a térképeket, és kiderül, hogy a 17-es táv, pont fordítva halad ezen a részen. Szépen hosszabítok az S jelzésen Malomszegen átkelve. Most már biztos ami biztos. Egy kanyarban a juhász éppen megindítja a ez eddig békésen legelészõ nyájat. Hirtelen elkezd felém rohanni egy rakás birka, 1-2 szamárral kiegészülve. A szûk utcában éppen be tudok ugrani egy villanyoszlop mögé. Végül elzúdul a nyáj, és a terelõkutyák is csak szagmintát vesznek rólam. Elhaladok egy sok õrtoronnyal védett lõtér mellett, és miután válaszolok az aktuális kérdésre, áttérek a P+ jelzésre.
A jelzés szerencsére jól követhetõ, bár most szántók között vezet az út. Egy-egy masszív, ember alkotta tereptárgyra van festve egy-egy P+, és a leírás is jó. Hatalmas nyúl rohan át elõttem pár méterre a szekérúton, talán a védelmemben bízik, hiszen az égen 3-4 ragadozó madár köröz. Végül átkelek a nagykörûi mûúton, majd a Milleren átívelõ hídon, és rosszat sejtek. Az út épp egy tanya mellett visz el, és egy agresszív kutya máris jócskán elõreszaladva (kerítés persze nincs) vicsorog rám. A gazdája ott matat épp a disznók körül, de nem szól az ebre, hogy a rosseb essen bele! Nincs mese, balról kerülök egy nagyot a szántás mellett. Látom nem egyedi probléma ez, mert már egész kis 'tanyakerülõ' ösvény van taposva a szántás szélén. A következõ házcsoportnál újabb haragos ebet hallok, tehát gyorsan újratervezem az utamat, jó kis játék ez. A kutyás kalandok után jön kárpótlásként a túra szerintem legszebbrésze: Feketeváros környéke.
Átkelek a Feketevárosi-Holt-Tiszán, mindkét irányban fantasztikus látványt nyújt a vízinövényekkel borított, roppant állóvíz. Hatalmas régi és fiatal erdõk szegélyzik az utat. Engem nagyon megragadott ez a terület, elkapott az az érzés, hogy kilométerekre biztos nincs emberfia. Kiérek a Tisza gátjához, és a Milléri csatorna zsilipjéhez. A szép kis zsilipház mellett frissítõpont vár. Kapok üdítõt egy kedves hölgytõl, feltöltjük a CamelBak-et, és egy hatalmas sajtos pogit megragadva, aszfaltúton érek a vasúti átjáróhoz. Itt elhaladok két túrázó mellett. Lassan visszaér a túra a városhoz.
A kérdés megválaszolása után a P jelzésen irány a Tisza gát, majd a part. Innen felsétálok a Szent István térre. Majd a Gutenberg térre egy-egy kérdés leküzdéséhez.
Átkelek három hídon, majd irány az Alcsi-Holt-Tisza, amit gyakorlatilag a túra a hátralévõ 37 km-en körbejár. Egyenlõre a legkellemetlenebb rész következik: nagyon meleg lesz, a nap tûz, és elég sokáig nyílt területen kell haladni. Még szerencse, hogy hoztam a baseball sapimat is. Balra mellettem egy roppant ártéri erdõ terül el. A kerékpárúton haladok a Holt-Tiszáig,a Kajak kenu versenypályáig.
A feladat megoldása után hosszú séta következik az üdülõrész mellett, egy sörözõben végre hozzájutok egy palack kólához. A forgalom elég élénk, nagyon észen kell lenni az út szélén bandukolva. Sok esemény itt nem volt, mindössze a kedvenc 'történetem' esett meg. Egy helybéli kér tõlem útbaigazítást :-) Ráadásul a térképem alapján tudok neki egy rövidítõ utat javasolni a szántáson keresztül. Egy nagy sétával végre kiérek az üdülõrészbõl (válaszolok a kérdésre), és végre lakatlanabb rész jön.
Szántóföldek között kell menni egy nagy darabon, kezd megint megviselni a meleg. Végül visszatér a túra a víz mellé. A nádas nagy erõkkel próbálja elhódítani a szekérutat, engem is jobbról, balról körülvesz. Õz sétál el komótosan elõttem, majd elnyeli a szántáson túli erdõ. Kicsit beborul, ennek most nagyon tudok örülni. Újra üdülõövezet következik (ez az alcsi holtág rendesen körbe van építve ), közepén sörözõvel. Sajna csak light kóla van, szabadkoznak is rendesen. Veszek egy bubimentes ásványvizet is, és feltöltöm CamelBak-et. A vendégek további jó sportolást kívánnak :-)
Lassan kiérek a 4-es út mellé, közben irigylem a pecázgató, fürdõzgetõ üdülõtulajdonosokat. Az esõ elkezd kicsit cseperegni, de semmi vészes, esõkabát sem kell. A nagyon forgalmas 4-es út mellett elérem a benzinkutat, és itt véget is ér a holtág, innen már újra Szolnok felé haladok.
Még kb. 24 killerrel kell megbirkózni.És rákezd az esõ. Két 100-as távon lévõ kerékpáros elõz, én elõhalászom az esõkabátot. Megint üdülõsor mellett haladok (a víz szinte nem is látszik), az esõ változó intenzitással esik, az út szerencsére köves. Haladok vagy 2 kilométert, de visszanézve szinte mögöttem van a benzinkút. Hiába no, a sík túrák túrák már csak ilyenek. Sajnos a késõbb megkerülendõ hatalmas olajtelepet is látom messzirõl, villámok cikáznak körülötte elég sûrûn. Kezdek figyelni, hogy inkább a fák alatt haladjak, és kerüljem az út külsõ, nyitottabb részét. Elérem a telep felé vezetõ közvetlen utat és durván lecsap a vihar! Hatalmas szembeszélben haladok, ahogy tudom szorosan magamra rögzítem az esõkabátot. A vihar próbál lelökni az útról, meg kell küzdeni minden lépésért. Az esõ is rákezd elég durván, jég nincs benne, de a nagy szélben ütnek a cseppek elég rendesen. A telep bejáratánál járok, amikor hirtelen szembõl felbukkan a jó órája elhagyó két kerékpáros. Bõrig vannak ázva, és azt állítják, hogy visszaküldték õket, nem folytatják a túrát, tegyem én is ezt. Megkérdezem, hogy hivatalosan lefújták a túrát, de ezt nem tudják pontosan. Én nem szeretném most feladni, és teleportálni sem tudok, távolról pedig már látszik a tisztulás, a vihar vége. Inkább továbbvonszolom magam. Elõttem pánikba esett nyúl és fácán rohan át az úton. A vihar most már eléri a maximális intenzitását, és tõlem balra bevág egy gyors villám (villan és csattan szinte egyszerre). A fele sem tréfa, ezen a ponton behúzódom a fák alá az árokba. Elõrehajolva leguggolok, az esõkabát teszi amit kell, a lábam ugyan teljesen vizes, de combtól felfelé száraz vagyok. A fa mögöttem véd egy kicsit a széltõl, a törzsén patakokban folyik le a víz. Abban reménykedem, hogy az árok nem telik meg a lével. Eltelik kb. 15 perc, amikor egy cseppnyit visszavesz az esõ, a szél pedig jelentõsen enyhül. Továbbhaladok, sajnos a cipõben cuppog a lábam, de ez legyen a legkevesebb. Kerékpárokat szállító autó áll meg mellettem, õk lettek volna az ellenõrzõpont az olajtelep túlsó felén. Ha úgy gondolom és bírom folytassam a túrát. Ha gond van, akkor hívjam õket. Hát úgy gondolom. Valahogy legyûröm ezt a tizenvalahány kilométert. Lassan elhagyom a gigantikus tartályok környékét. Az esõ is visszább vesz, szél már nincs, villámlik folyamatosan, de már csak lassú villámok vannak (számolgatom, kb. 6-7 másodpercesek).
Kiérek a Holt Tisza partra, és a horgászpálya aszfaltozott útján haladok. Úgy látom az igazi hardcore horgászokat sem lehet elrettenteni, õk is 'nyomják' esõkabátban szép számmal. Az esõ eláll, jól tolom megint, virágos jókedvem kerekedik. A Nádas-utcai kitérõ után aztán jön a koppanás. Juj, hát erre nem gondoltam! A vihar óta aszfaltozott úton haladok, de most a folyó mellett megint földúton kell menni, és az biza most nagyon-nagyon sáros. Több pecás kocsija esett itt az iszap csapdájába, egyiküket már tolják is kifelé. Meglódulva, nagy gázzal sodródik ide-oda a szekérúton, alig gyõzök csúszkálva lehúzódni a nádasba. Kemény korizás a program tehát egy darabon, majd a repülõtér mellett végre kicsit kövesebb az út. Felsétálok a Repülõ Múzeum elé, és válaszolok a következõ kérdésre is.
Innentõl már szinte esemény nélkül érem el az utolsó kérdés megválaszolásának a helyét. Sötétedik. Majd egy hosszú sok km-es gyaloglás jön a kerékpárúton Tiszaligetig. A bevásárlóközpontok környékénél, a nagy úthálózatban, 'nem semmi' tekergésekkel, aluljárók sokaságával halad a kerékpárút. Számolgatom, hogy melyik vonatot érhetem el. Végtelen sétával érem el a Tisza hidat, majd a kihalt, és hosszú Tiszaligeten átsétálva érek 20.45 körül a célba. A Fõrendezõ vár rám természetesen, meg se merem kérdezni, hogy az elõttem utolsó emberke mikor érhetett be. Mivel a 66-os távon kevesen voltak, és õk is futottak, ezért bár óráim vannak a szintidõbõl, de csontra tökutolsónak értem be :-) A rendezõ úrtól megkapom a díjazást, kapok még két Cornetto fagyit, vannak sütik is, de majd a madárlátta szendóimat majszolom inkább a vonaton. Kedvesen elvisznek a vasútállomásra, köszönet érte!!! Így még éjfél elõtt becsobbanhatok a kádba.
Nem tudom mi jön le a beszámolóból, de jócskán pozitív a túra mérlege. Nagyon szép látnivalók vannak itt Szolnok környékén : a sok folyó, holtágak, erdõk, rengeteg a vad (sokkal többet látni, mint a hegyekben). Van egy hangulata, ami meg tudja ragadni a túrázót. A vihar pedig csak nyomatékosította az élményeket :-) A rendezésre sem lehet egy rossz szavam sem. Nem bántam meg, hogy ezt a túrát választottam.
|
| | | | |
|
| Rush2006 | Túra éve: 2006 | 2006.08.14 11:17:35 |
|
| megnéz Rush2006 összes beszámolója |
Szent István napi TT 66
Ketten indultunk egyik munkatársammal Pestrõl.
Hát igen... Szinte csak ugyanazt tudom ismételni mint Hófutó kolléga.. A nevezésnél már gondok voltak, legalább negyed óra jutott egy emberre, egy biciklis kolléga ki is fakadt elõttem. Aztán én jöttem, neveztem, és megkaptam ezt az itinernek nem nevezhetõ valamit.. (1200 FT volt a nevezés, gondoltam a pontoknál lesz valami extra szolgálgatás, végülis nem tudom mit takarhatott ez a sok összeg...) Útvonalleírás null, térképvázlat volt, de azt inkább semminek nem nevezném.. Kész szerencse, hogy még a Szolnoki vá.-nál találkoztam egyik ismerõsömmel, neki kiderült van Szolnok térképe, de csak a 33-ason indul. Ezt a túrát Szolnok térkép nélkül szinte lehetetlen lett volna megcsinálni.. Mivel az ismim a 33-ason indult, ezért ugy gondoltam megcsináljuk fordítva a 66-ot. Szóval a 2. 33-nak kezdtünk neki, a MOL kútig minden ok volt, de innen kb. fél óra keverés után jöttünk rá az irányra.. Igazából azt a lapot amit kaptam, ki is dobhattam volna, mert kb. semmit nem ért, egyedül a Szolnok térkép volt, amit bújtunk minden kanyarban.
A repülõ emlékmûnél a pontõr kedves volt, megkínált üdítõvel, kentek kenyeret, és közölték a központtal, hogy mi vagyunk a két fordítva megcsináló turista :-) szóval a pontokon ne várjanak ránk nagyon.
33km-nél társunkkal megbeszéltük hogy ideadja nekem a Szolnok térképet, majd visszahozom neki, szerencsére belement az alkuba. Na, innen csak magamra, meg a tájékozódó képességemre voltam csak bízva. Elhagyva Szolnokot, a TSZ mellett gyalogolva, majd kiérve a 32-es fõútra, majd ismét vissza Szolnokra. Ez volt a nagy része az út nekem 2. felének. Mire visszaértünk Szolnokra, a bicikliúton gyalogolva, óriási zuhé ömlött a nyakunkba, persze minden elázott, útvonalleírás(?), meg a térkép is.. A végén a vár maradványát nem találtuk, pedig vhol ott keringtünk körülötte, de igazából már a cél volt a lényeg, mert közben cikázó villámok között nem volt egy életbiztosítás menni, paráztam is keményen. A célba 13 óra alatt értünk be, ahol aztán megkaptuk a szép kitûzõt, és egy kis levest, ami már nem csúszott le.
Hát, nagyon érdekes túra volt ez, jövõre ígérgetnek hogy javítják ahogy tudják, de nemtom mi lesz belõle.. Ez a túra nem nyerte el sajnos a tetszésemet, a táj szép volt, de a szervezés enyhén felejtõ. No nem baj, talán jövõre tanulnak a hibából!
Ja, és a lényeget kihagytam.. 66 km aszfalt!!!! kemény...
|
| | | | |
|
|
