100 km teljesítménytúra
Végre eljött a nap. Reggel, 7 óra körül már elég sokan gyülekeztünk az inditóhelyen, és folyamatosan érkeztek a bringások. Igazi jó hangulat uralkodott a téren, és ehhez illõ volt az idõjárás is, kissé felhõs, napos idõ, gyenge széllel, igazi bringás idõ.
Találkoztam pár ismerõssel, és némi beszélgetés után, egy társsal, Bíró Péterrel nekivágtunk.
Keresztül a belvároson, majd fel a Budai-vámhoz, ahonnan legurultunk a laktanyához, és némi tekerés után a bogádi ellenõrzõ pont felé fordultunk. Itt már másztunk, jókora domb állta utunkat. És itt kezdõdött a kálváriám. Túl nagy lendülettel, tempóval indultam neki, és feltekertem rajta. Felérve éreztem, ez nem volt jó ötlet, keményen jelentkeztek a combizmaim. Az ellenõrzõ pont után, balra egy makadámút szerüségre kerültünk, hatalmas, vízzel teli gödrök, sóder, sár, kézben is vittük a bringákat. Majdnem tereptúra volt:)
Ezután jött a Pécsváradra vezetõ út, a maga kis "hullámvasútjával", ami szintén keményen megdolgoztatott mindenkit.
Pécsváradról kifelé szintén igen dombos volt a terep, de kezdett bemelegedni a lábam, és kicsit jobban bírtam. Irány a 3. EP. ami Lovászhetény, Szebény, Szûrön keresztül Hímesháza volt. Útközben, a sokadik hullámvasút után, egy domb kellõs közepén, úgy éreztem, nem megy tovább, meg kell állnom.
Hozzá kell fûznöm, társam, Péter folyamatosan bíztatott, segített, vezetett, és próbált segíteni, de egyszerûen olyan mélyre kerültem "agyilag", hogy képtelennek éreztem magam a továbbmenésre. Péter nagyon tisztességesen, maradni akart, amíg helyrejövök, de úgy éreztem, nem tehetem ezt vele, és kértem, menjen nyugodtan tovább. nem akart, de nagy sokára rááállt, és elment. Ezúton is köszönöm neki a sok segítséget.
Tehát megálltam, önbecsülés ide, vagy oda. ettem egy maroknyi szõlõcukrot, és ittam is jócskán. Kicsit kezdett visszajönni a kedvem, reméltem, jobb is lesz, és kb 2 perc után továbbindultam. Szerencsére hamar felértem a dombtetõre, ami után egy igen nagy gurulás következett, ami jócskán besegített a
hangulatomba:)
Átestem végre a holtponton, és innen már csak a megszokott lábfájással, és idõnkénti hõséggel keleltt küzdeni. De ez már a megszokott, nem is zavart. A nekem megfelelõ, nagyjából 22-es átlaggal sikerült haladnom, kivéve a marázai elágazó utáni nagy lejtõt követõ, igen durva meredek, ahol megint csak "másztam" , tekerés helyett. De aztán már csak dombok jöttek, amiket le lehetett küzdeni,
Igen szép tájon, le- fel haladtunk, sajnos a mostanában történt hatalmas esõzések nyomán újkeletû tavak mellett is, majd igen szép, virágokkal sûrûn benõt dombok, árokpartok mellet. A dombtetõkrõl elbûvölõ kilátás nyílt a Mecsek tájaira, és a völgyekben megbúvó kis falvakra.
Nagyon szép, és igen nehéz, valódi teljesítménytúra volt, külön mki kell emelnem a pontõrök kedvességét, figyelmességét, amivel fogadtak bennünket. A túrát végig kötetlen, vidám hangulat jellemezte, az EP-ken viccelõdéssel, nevetéssel.
A teljesítmény: 96Km, 5 óra 20 perc, a bringa idõ 4 óra 20 1700m össz szintemelkedéssel. kemény terepen, de élvezetes tájon.
Mindent összevetve, nagyon jó volt, és már a célban úgy döntöttem, jövõre is elindulok.
Itt kell megköszönnöm a szervezõk, köztük a Keményfi család figyelmességét, kedvességét,a célban kapot ellátásért, és kedves szavakért. Mindkettõ nagyon jól esett.
Szóval, így volt, igaz volt, és megtudtam,erre is képes vagyok.
Altitude Diagram
És egy kis ízelítõ a pályáról:)
Ez a vége:) |
