Túrabeszámolók


Förster Kálmán emléktúra / Túra a határon át

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
 Túra éve: 2012
czenegabiTúra éve: 20122012.09.12 17:34:10
megnéz czenegabi összes beszámolója

Kedves Mindenki!


Erõsen csak címszavakban: új túratárs felavatása - kedves szervezõség - ideális kirándulóidõ - sármentesség-morcos, de kötelességtudó komondorok - csugatóskenyérrel telitalálat - kényelmes tempó - jókedv.


Jövõre újra. :)


czenegabi

 
 
 Túra éve: 2011
czenegabiTúra éve: 20112011.09.10 16:56:45
megnéz czenegabi összes beszámolója

Kedves Barátaim!


Ezen a túrán történt meg az, amire még 3 évvel ezelõtt a legkevésbé számítottam: dupláztam. Akkor a helyzet még egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy ilyen túrákat teszek majd, de az élet így hozta és a láz már elkapott.


Ma reggel hajnalban nagyon kevés alvás után sikerült viszonylag jól felébredni és megreggelizni. Szerencsére most nem kellett hosszan noszogatni egyik családtagomat, hogy vigyen el kocsival a rajtig, mert tudta jól, hogy adig nyúzom még bele nem egyezik sorsába.


Tavaly elsõként idultam a távon, idén harmadiknak, azonban útközben beértem az elsõ kettõt is így az érzés megmaradt. Az idõjárás a lehetõ legjobb volt: nem volt túl meleg és annyira párás volt az idõ, hogy a völgyek alján ködképzõdés legyen. A tavalyi mocsok idõ után ez már kijárt a szervezõknek. A rajtolás után elsõ emelkedõ a Macskalyuki-kõbányához vezetett hosszan. A talaj teljesen száraz volt és a patakokban is csak gyengén csörgedezett a víz. A kõbányáig egy hosszabb szakasz a Sátoros nevû településen vezetett át, ahol monotonon és hallgatagon álltak egymás mellett a házak. Sok helyrõl még csak a kutyák ugattak: volt, hogy szép nagy kuvaszok figyeltek kiváncsian a kerítések mögül. A településnek folyamatosan vége szakadt és néhol megszakadásokkal egy szép zárt tölgyesben kellett haladni felfelé. Jó kis kaptató már a legelején. A jelzés szerencsére kint van mindenütt. A kõbánya hirtelen és váratlanul bukkan ki és az elsõ gondolata az elehetne az embernek, hogy valamilyen filmforgatást is lehetne itt végezni a kis szûk sziklaösvényeken. A kõbánya kilátója szép látványt tartogat az arra járóknak: Somoskõi vár háttérben a Salgóval. Kis beszélgetés után tovább indultam a szalagozáson és végig az erdõ lett ismét az utitársam. Mivel ez egy egykori kõbánya van körülöttünk így úton-útfélen ipari emlékek ütik fel a fejüket, a legszebb egy csille. Somoskõn gyors pecsételés után a Medvesnek vettem az irányt. Egy kisebb baktató után elértem a fennsíkot, ahol sztyepp vegetáció mellett haladtam tovább idõközben beért két utitársammal. Hosszú menetelés következett egy turistaútvonal sarokig, ahol ismét gyors pecsételés következett be. Salgóbánya elérése nem jelentett sok idõt, azonban a tavalyi frissítõ állomás elkerült más helyre. Szerencsére a kocsmában mindent tudtak. A várhoz való meredek elején volt az állomás és ott ettem pár igazi csemegét is: zsíros kenyeret hagymával. Isteni volt. A túra a várhoz folytatódott tovább és könnyen sikerült lendületbe jönni. Így az idõ is rövidült és innen az ismét zárt tölgyesben gyorsan haladtam. Sajnos a betonútra kiérve már fájt a lában, azonban a célban a korsó sört ezt a kis kellemetlenséget kiegyenlítette.


Jövõre ugyanitt ugyanekkor!

 
 
 Túra éve: 2010
czenegabiTúra éve: 20102010.09.13 14:05:27
megnéz czenegabi összes beszámolója

A 13-ak


Az idei Förster Kálmán emléktúra (bár nem szeretem az idegen szavakat, de most jól illik rá) extrém körülmények között került megrendezésre. Gyakorlatilag már az egész heti esõzés sejtette, hogy száraz körülményekre senki se számítson még rövid távon sem. Háromnegyed 7-kor érkeztem a kiindulóhelyre, ahol a szervezõk kicsiny ámbár lelkes csapata fogadott. Annak ellenére hogy 6-tõl volt a hivatalos indítás én voltam az aznapi elsõ induló, ami egy kicsit elbátortalanított, de mivel mér egy hónapja elhatároztam, hogy részt veszek rajta így nekiindultam. Az induláskor még bizakodásra adott okot, hogy az esõ csak szemerkélt és tûrhetõ volt. Az indulás után egy negyedórával megindult az égi roham. Monszunszerû esõ zúdult a környékre és a vízálló ruhák sem igazán bírták a strapát. Az útvonal Sátoros helységen keersztül vezetett kezdetben. Sajnos a kõbányához vezetõ úton többször el is lehetett tévedni, mert véleményem szerint a jeleket sokkal több helyre lehetett volna felfesteni. Ezúttal szerencsém volt. A felfelé vezetõ úton a légzést erõsen nehezítõ pártartalom fogadott, aminek leküzdése erõsen lélekpróbáló volt. A kõbánya szép bemutatóhely, de túl sokat nem lehetett látni az elõbb leírt okok miatt.


A terep innen kezdve könnyen teljesíthetõ volt és nem voltak nagyobb akadályok. Az egyik ellenõrzõpontot sajnos meg kellett szüntetni, mert a Medves-fennsíkon nem volt olyan hely, ami alkalmas lett volna pont felállítására. Salgóbányán zsíroskenyér és ásványvíz várta a megfáradt kirándulókat. A salgói vár újabb meglepetést okozott: fent teljes ködben állt a vár, így az itteni kilátás sem okozott sok örömet. Salgótól a kijelölt útvonal egy könnyû kis séta volt a cél felé. Érdekesség, hogy egy volt vasúti alagutat is érint, aminek a története önmagában is megérne egy kisebb beszámolót.


A célban meleg fõtt virsli várta az indulókat. 13-an indultunk és tudtommal mindannyian célba értünk. A körülmények ellenére a túra jó gondolatokat hagyott bennem és ez nagyban köszönhetõ a kedélyes és vidám szervezõknek is. Mivel a rajt a határ túoldalán volt, így a beérkezés után jól esett a hideg szlovák sör.


Jövõre reméljük az égiek kegyesebbek lesznek velünk! 

 
 
 Túra éve: 2009
tsapoloTúra éve: 20092009.09.23 23:57:40
megnéz tsapolo összes beszámolója
Az idei évet arra szántuk rá,hogy minél több túrán vegyünk részt.Már hónapok óta válogattunk a különbözõ lehetõségek közül,és a választásunk a Förster Kálmán emléktúrára esett.A választásunk mellett szólt,hogy jó idõ igérkezett,és nem tünt a leírások alapján nehéznek a túra.Egy kocsival indultunk el négyen Csabáról hajnali fél négykor.Kicsit sietnünk kellet,hogy a hosszabb táv nevezési idejére odaérjünk. Soknak tünt a távolság Békés megye és az országhatár között,de a meglepõen jó úton könnyen lehetett haladni.A rajtot könnyen megtaláltuk,és gond nélkül el tudtunk indulni.Nem is jelenthetett volna gondot a 30 kilóméter megtétele a szintidõn belül,ha valóban csak 30 kilómétert tettünk volna meg. :-D Igenám,de mi úgy gondoltuk,hogy megismerkedünk kicsit Szlovákiával,és az ottani pásztorokkal valamint a határ közeli végtelenül kedves szálloda tulajdonossal.
Történt ugyanis,hogy az elsõ ellenõrzõ pont elõtt,mi elnéztük a piros jelet,és rossz irányba fordultunk el,és megkezdtük a vándorlásunkat Szlovákia belsejébe.Egy idõ után gyanússá vált,hogy nem találjuk a Macskalyukat,így egy arra járó pásztorember segítségét kértük.Õ kissé ízes magyarsággal megmutatta nekünk a jó irányt,és visszafordultunk.Ezután következett a találkozás a szállodatulajdonossal.Õ mutatta meg nekünk pontosan,hogy hol vagyunk akkor éppen.Vagyis megmutatta volna,ha rajta lett volna a térképen.Ugyanis mi "lesétáltunk" a rendezõktõl kapott térképrõl.:-D
Visszaterelt bennünket a jó útra,és innen kezdve kicsit sietnünk kellett,hogy beérjünk idõbe.Egy rét közepén elég nehezen észrevehetõ helyen megtaláltuk az elsõ ellenõrzõponthoz vezetõ utat.Innen már nem volt nehéz dolgunk.Távolról megnéztük a Somoskõ várat,majd lóhalálában végigkaptattunk a Medvesen.Kellemes séta volt a soha véget nem érõ réttel.Salgóbányán megettük a megérdemelt zsíros kenyerünket,sõt egy sör is lecsúszott a folytatáshoz.:-D Ez ujabb erõt adott,és így már nem lehett gondunk a hátralevõ távval.A célban megkaptuk a kitûzönket,kicsit magunkhoz tértünk egy sör társaságában,és indultunk haza.
Összegzésképpen.Voltak pozitív és negatív tapasztalatok is a túrán.Kezdeném a negatívakkal:a hátunk mögött lévõ túrákon mindenhol részletes útleírást adtak a kezünkba a rajtnál.Itt egy egyoldalas lap szolgáltatta az összes segítséget.Talán emiatt volt az,hogy sajna a Macskalyuknál többen is eltévedtek,köszönhetõ a nem eléggé látványos szalagozásnak.A nagy sietség,és a nagy kerülõ miatt nem tudtuk alaposan megnézni az amúgy távolról gyönyörû álapotban lévõ várakat.
Ezek után jöhetnek a pozitív dolgok:a szlovák oldalon lévõ segítõkész magyar emberek,és a jól megérdemelt zsíroskenyér Salgóbányán.:-D A rendezõk által adott,részletes térkép,amit máskor is könnyedén használhat a Nógrád megyében járó túrista.
A túra végén megfogadtuk,hogy ujra eljövünk és akkor alaposabban szétnézünk ezen a tájon.

Mindenkinek jó túrázást:tsapolo
 
 
 Túra éve: 2006
Nyemcsok MisiTúra éve: 20062006.09.11 09:11:58
megnéz Nyemcsok Misi összes beszámolója
Most szépen süt a Nap, a reggel madárhangokat és friss levegõt ad a lustán ébredõ számára. A tegnap is ilyen volt, amikor a Magyar-Szlovák határon át túrára készülõdtünk. Az elején nem volt egyértelmû, hogy hol a start, de a rendezõk próbálták a sporttelepre érkezõket idejében informálni, hogy a határátkelõnél kell a nevezést megejteni.
A 30-as távot választottuk mi négyen: Dóri, Laci, Medárd fiam és én. A már megszokott rituális túrórudi evés és reggeli szendvics után indultunk a kis szlovák falu Bukovinka irányába a fõúton. Jó kedvvel és jólesõ érzésekkel néztük az ébredõ falu minden mozdulatát. A faluból kiérve rátértünk a Somoskõvárhoz vezetõ tanösvényre. Itt találkoztunk a gyöngyösi Kékes Turista Egyesület tagjaival, közülük a túrák meghatározó és elmaradhatatlan egyéniségével, a hosszúszakállas sráccal, aki sok érdekességgel szolgált, eddigi túrák tapasztalataival, élményeivet. Bánatunkra a Krúdy-forrásnál lévõ kis elárusítóhely zárva volt, pedig szerintem mindenkit jó érzéssel töltött volna el, ha szlovák csokit, üdítõt, képeslapot lehetett volna vásárolni itt az erdõben, vagy csak egyszerûen nem zárt ajtókkal, ablakokkal találkozik a túrázó. A vár tövében található kõtengerrõl, bazaltömlésrõl már sokan írtak - most nem akarom szaporítani ezek sorát - , de annyit meg kell jegyeznem, hogy olyan mint egy idõtlen nagyméretû ékszer. Sok fényképet készítettünk itt, próbáltuk megragadni a pillanat szépségét és a hely szellemét. A vár lenyûgözõ méltósággal uralkodik a környéken. A magyar várromokat alapul véve elég jó állagú építmény. Tornyának „süvege” meghatározó, így még könnyebben tudja felidézni a szemlélõ a hajdan volt teljes várat. Tornyából körbetekintve páratlan szépségek sorakoznak minden irányban: a messzi szlovák hegyek, a Mátra északi oldala, a megmászandó Karancs és a déli irányban hívogató Salgóvár. A vár aljában útlevélkezelés és matrica ragasztás a Petõfi-kunyhó elõtt. Egy harangláb is ékeskedik a kis téren két haranggal.
Utunk a Medves fennsíkon vezetett tovább, ahol jó érzés volt látni, hogy a közelben és távolban túristák róják az utat, ki-ki a maga tempójában. A fennsíkot többnyire sárgás színû fû fedi, ami igazi rejtekhelye a harisnak. Ez a madár többnyire csak a hangjáról ismerhetõ fel, mert nem mutatja meg magát. Salgóbányán zsíros kenyérrel vártak a szervezõk az ABC elõtt. A teljesítménytúra arra is jó, hogy az ember értékelje és megbecsülje az ilyen hétköznapi étkeket is. Mi még egy sörös frissítést is beiktattunk, amit a magasan járó Nap indokolt.
A Salgóvárból visszaköszöntünk a somoskõi testvérének, megcsodáltuk a magunk mögött hagyott Medves fennsíkot és tekintetünk mindig a Karancs csúcsán állapodott meg, amit majd 25 km környékén kell megmásznunk.
Salgótarjánhoz közeledve holdbéli táj fogadott, építkezés, dózernyomok jobbra-balra. A tóstrandnál lévõ ellenõrzõ pontnál az egyik bácsi még pálinkával is megkínált, ami késõbb szinte feltolt a Karancs tetejére. A fõutat átszelve megkezdtük a túra legnehezebb részét. Köves, kavicsos emelkedõn kaptattunk, folyamatosan sandítva a csúcson levõ antennák és a kilátó felé. A Elemér-forrást elérve kezdõdött igazán a tánc, itt erdei úton haladtunk tovább az eddiginél meredekebb emelkedõvel. Jót kortyoltunk a forrás vizébõl, és nekirugaszkodtunk az utolsó igazán kemény szakasznak. Itt Medárd megjegyezte: „annyira fárasztó a gyaloglás, hogy inkább fussunk!” Úgy gondoltam, ha itt felfutunk, akkor megérdemlünk egy képzeletbeli piros pontot is a jelvény mellé. Mentünk, csúsztunk, lihegtünk, ziháltunk, az orrunk szinte a földet súrolta, de haladtunk felfelé. Több pihenõ emberrel találkoztunk, akik a fáknak támaszkodva gyûjtöttek erõt a továbbinduláshoz. Itt láttam újra azt a gyöngyösi bácsit, aki még Salgóbánya elõtt csatlakozott hozzánk, és megkínált a finom házi borával. Õ mesélte, hogy a Kékes Túrista Egyesület szinte minden hétvégén kínál programot tagjainak. Legközelebb a Zempléni-hegységben túráznak majd. A csúcs közelében találkoztunk két munkatársunkkal Zsoltival és Rolanddal, akik már visszafelé jöttek a toronytól. Kicsit meghökkentek mikor látták, hogy futva közelítünk felfelé.
A kilátónál matrica ragasztás, pihenõ-lihegõ emberek kis csoportja. A toronyból lélekemelõ panoráma tárul elénk, amit nem lehet ellátással jó szervezéssel pótolni. Itt találkoztam egy autószerelõ sráccal, aki elmondta, hogy nem telik el úgy hét, hogy ne jönne ki. Mesélt az elõttünk fekvõ Kápolna-hegyen található remetebarlangról, és a felújított kápolnáról. Közben Laciék is felérkeztek, és még egy kicsit élveztük, hogy itt lehetünk Nógrád megye tetején. Már csak az ereszkedõ volt hátra Somoskõújfaluba a sárga jelzésen, és egy rövid részen az országhatár mentén is haladhattunk. A lejtõs részt inkább elcseréltem volna két emelkedõre. Gondolom nem mindenki osztja a nézetem az izzadságcseppes hegymenet után. A falu vasútállomása már a cél közeledtét jelezte. A szebb idõket látott helyen a sínek fele már berozsdált. Szembejövõ túratársakkal is találkoztunk, akik már a határ túloldaláról, a célból jöttek visszafelé. A falu sportpályáján focimeccs volt magyarnóta aláfestéssel. Ilyet még nem láttam, pedig közel 20 évig fociztam. A célban megkaptuk a jelvényt és az oklevelet, majd kicsit kinyújtóztattuk végtagjainkat a határállomás parkolójában.
Dóri elsõ túráján derekasan helytállt, mi pedig gondosan elraktároztuk az aznapi temérdek élményt, hogy egy év múlva újra itt lehessünk...

Nyemcsok Misi
 
 
 Túra éve: 2005
MúzslaTúra éve: 20052005.09.27 10:48:48
megnéz Múzsla összes beszámolója
2005. 09. 10. Túra a határon át
Táv: 30km
Szintemelkedés: 850 m
Szintidõ: 8 óra
Eredmény: 5.35’

Nagyon örültem, hogy ismét eljuthattam egy teljesítménytúrára. Tudom, hogy páran most megmosolyognak, de számomra a teljesítménytúrázás mindíg egy kicsit ünnep is. Talán ennek köszönhetõen nem szoktam túl sok ilyen rendezvényen részt venni, pont azért mert az év sem csak ünneplésbõl áll. Ha viszont végre eljutok, azt szeretem nagyon megélni.

A társaim nem akárkik voltak. Zete, aki nagyon elszántan halad és mindíg tud valami érdekes témát bedobni gyaloglásunk közepette valamint Pavarotti, akit most sikerült csak személyesen megismernem, de állandóan vidám kisugárzása a mosolyt ott felejtette az arcomon.

Az elõzetes terveinknek megfelelõen Somoskõújfalu vasútállomásán találkoztunk 9.41-kor. Bár ezen a távon az indulás csak 9-ig volt engedélyezve, Gubola Pista rábólintott a 10.00 órás indulásunkra, azzal a kitétellel hogy haladjunk majd rendesen. Az állomásról kocsival mentünk az egy km-re lévõ rajthoz, ezzel sikerült megelõznünk vagy 30-40 potenciális indulót, köztük Vígh Tarsonyi Lacit és csapatát. Gyorsan neveztünk és már vágtattunk is át a sportpályán, melynek végén Szlovák földre léptünk. A tanösvényig vezetõ aszfaltúton erõsen mentünk, közben lehet hogy pár topikos kolléga intenzíven csuklott, mert bizony õket emlegettük. A tanösvény aztán rögtön más témára vezetett bennünket. Zetével szinte folyamatosan fotóztunk ezen a részen. Itt értünk elõször utol korábban indulókat. "Helyi erõ" lévén meséltem a többieknek a Macskalyuki-bányáról, mely késõbb a Somoskõi várból látszódott is. A Tanösvényrõl ugyanis két helyen is kitérõt lehett volna tenni ide, de most ezt kihagytuk mivel a cél, a 16.00-ás pesti busz volt. Megcsodáltuk a bazaltzuhatagot is. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez a látványosság a bazaltoszlopok ÍVES megszilárdulásában egyedi jelenség. Európában még egy ilyen van, a világon pedig összesen négy van belõle. Aztán végre felértünk a várba. Itt fotóügyileg tobzódtunk ismét, majd visszamentünk Magyarországra. Az idõvel jól álltunk, így Paviék benyomtak egy sört. Utána beindítottuk a rakétékat és felnyomultunk a Medves-fennsíkra. Gyönyörû volt a táj és nagyon jókat beszélgettünk. Közben VadMalacék bejelentkeztek Salgó várából. Ígértem nekik ugyanis egy térképet, melyet a héten sikerült beszereznem. Térerõ problémák miatt jó pár telefonunkba került, mire hallottuk is egymást. Salgóbányán tettünk egy kis kitérõt a templomhoz, melynek egy része lakóházként funkcionál, de augusztus 20-án tartanak itt misét is. Aztán az elsõ világháborús emlékmûvet, valamint ez egykor szebb napokat látott strandot néztük még meg. Ezek után érkeztünk meg az etetõ pontra. A zsíroskenyér mellé természetesen frissítettünk is a szomszédos italboltban. Nem sok idõ adtunk magunknak az emésztésre, mert elõbb „nagy gázzal” felértünk a salgói ellenõrzõpontra – amely a Két vár-köze nevû helyen mûködött – majd pedig futólépésben lerobogtunk a Tóstrandra. Az itteni ellenõrzõ ponton szódáztunk egyet és nekiláttunk a Karancs emelkedõjének. Eleinte a kõbánya üzemi útját tapostuk, majd a bányaudvartól belevetettük magunkat az erdõbe. Egy párt értünk utol, akiknek mondtam hogy vigyázzanak, mert lesz még meredekebb is. Nem nagyon akarták elhinni, csak amikor a ráfordultunk a Margit-forrás felé vezetõ útra döbbentek le. Sajnos itt ért bennünket a túra legnegatívabb pillanata. Három motoros tûnt fel az emelkedõn. Az iszonyatos hang, a szörnyû bûz és por csak a kisebbik gond volt. Az egyikük ugyanis rossz nyomot választott és a motor kezdett kitörni alóla, egyenesen a partfalhoz húzódott Zete felé. Szegény már nem tudott hova menekülni és szinte felpaszírozódott a falra, hogy megússza az ütközést. Pár centin múlott a dolog. Zete érthetõen annyira feldúlt lett, hogy ez még a Karancs csúcson is érzõdött nála. Felfelé menet találkoztunk még Gethé-vel. Elmondta, hogy VadMalacék már elõtte vannak. Közben még felhívta a figyelmemet, hogy számoljam meg a kilátó lépcsõit, mely egy új mozgalomhoz kell majd. (A célban néztem csak meg a kiírást.) Bár kissé párás volt az idõ, a kilátás így is nagyon tetszett. A toronyban tartózkodott az egyik rendezõ is, Nyíri Laci. A maradék 5,5 km-et óvatos ereszkedéssel kezdtük, majd Somoskõújfaluba leérve már az órákat figyeltük. Sikerült 15.35-re beérnünk. Amíg Zeték szedelõzködtek váltottam pár szót VadMalaccal és asztaltársaságával - Tibettel és Gethével. Megpillantottam Efemm-et is és egy kézfogás erejére odaléptem hozzá, de indulnunk kellet, mert a busz sem vár. Végül a fiúk idõben felléptek a járatra és én is mehettem haza, elfogyasztani a kési ebédemet.

Nagyon jól éreztem magam! Köszönöm a jó hangulatot a társaimnak!

 
 
efemmTúra éve: 20052005.09.13 22:47:05
megnéz efemm összes beszámolója
Förster Kálmán 20km-es emléktúra

Kiváló túraidõ volt, napsütés, kétszáz-valahány résztvevõ a három résztávon, hála Múzsla leírásának, megtaláltuk a rajtot is, a sportpályát Somoskõújfalun.
Még eddig nem jártam a somokõi várban, Lenyûgözõ a mérete, még igy romjaiban is. Jó és bõvízû volt a Krúdy-forrás, érdekes a kõgörgeteg a vár-alatt, a bazaltömlés.
Kofola-fan lettem én is, a vár pénztárában a szlovák oldalon 140Ft-ért adtak egy félliterest. :)
Szokásos gyönyörû panoráma Salgóvárból, a Medves-fennsíkról.

A szolgáltatások tökéletesre sikerültek: Salgóbányán és a célban zsíroskenyér hagymával, szóda. A szlovák oldalon a tanösvény, Somoskõ várának megtekintése.

Az itiner tasakban, A4-es fényes papíron színes térképvázlat, az útvonal fõbb pontjai felsorolva, helyek a pecséteknek. A térképen még nem volt fenn a határsáv melletti zöld sáv, Salgóvár után a 20-es/30-as táv szétválásánál nem egyeztek a térképen és a valóságban felfestett jelzések, én keveseltem a részletezettségét, valamint az itinerrõl hiányoltam a résztáv és részszint adatokat.

Jó hangulatú túra volt, Vixykével és Berzsóval mentem, jóideig Vadmalacot és Tibetet követtük illetve Gethe topiktársat kerülgettük. A célban meglepve láttam, hogy Pavarotti sporttárs visszatért "közénk". :))

Este még lefutottam a 6.5km-es nyárbúcsúztató éjszakai futást BP-n (37:22 alatt, ráadásul elsõ futóversenyem volt), így szépre és emlékezetesre sikerült ez a szombatom.
:)
efemm.