Túrabeszámolók


Meteor

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
olsenTúra éve: 20172017.09.17 16:41:29
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a Meteor…


Régóta nem voltam Meteor túrán,csak az erdei jelzések emlékeztetnek,hogy még van,működik.Ide is többen készülünk,de természetesen egyedül szállok le a metróról a MoszkvaKálmánon,az aluljáróban túratársam váraxik,a bélafélék világából,van kire várakoznia.Nekem nincs,irány a villamos,ahol a spenótos kabát a meneniust óvja a külvilág ártalmaitól,kakaós csiga csillapítja a reggeli gyomorsavtermelést,és Torinó táncos lábai is megjelennek,új botok,hozzá fehér haj,a nők bálványa lehet,régen nem futottam vele,csak csajozhat rendületlenül,most is tatabányai arcokra készül,akik hoznak magukkal..majd,egyelőre hármasban érkezünk,még cihelődik a szervezés is,kicsit segítek,de tényleg csak éppen..aztán írok,és sorbaállok,a sorban nagy nevek,a teljesség igénye nélkül néhány,Marika az ikonok közül,isten éltesse utólag is,az újpesti drukker a rácok betelepítése utáni korokból,a kisFarkas,aki abból élt,hogy másokra vigyázott,jelenleg utánpótlás nélkül,pedig van neki,több is..pénzt kérnek,aztán kialakul a szereposztás az asztalnál,mindenki jó helyre ixel,és itinerrel a kezemben eloldalgok.Gyula és Zoli,a tatabányai különítmény fut be,a molnárka sürget,elindulok,mert délután más ügyek vannak,ezért csak a mammutfenyőkig kullogok ezúttal.Az itiner fekete és fehér,térképet is tartalmaz,több,mint elegendőt,irány a NagyHárs,rajta a Károlyról elnevezett faépítménnyel.Sárga a jel színe és csík a formája,ki van dekorálva vele az erdő,figyelek a félhomályban és lépkedek,futó arcok kerülnek el,a spenótkabáttal tartok lépést,nem nehéz,az előző heti borzadály után ébredezik,csak téblábol,mint én a csúcsformámban,szóval együttest alakítottunk.Hamar megvan az első pont,őrzője a Jánosról jön át elmondása szerint,bemelegítésnek jó.Nem csípnek a szúnyogok,ereszkedünk a szépJuhásznéra,és átkelünk a budakeszi úton,gyér a forgalom,ezért a sárgát pirosra cseréljük,a forma marad a csík.Szerpentinen őgyelgünk,bár az átvágások a terepkerékpár jóvoltából egyre inkább uralják az útvonalat,de társam inkább a hosszabbra szavaz,viseltesnek mondja magát.Nem csoda,rengeteg nő rongálja életét,utánpótlás,feleség,anyós és háziállat vonatkozásában.A kilátó tövében hamvas-ártatlan arcú leányka,magányos és pontőr,negyven éve mellette maradtam volna hosszabb ideig,de mivel szüleje szervezi a túrát,odahagyjuk.Hoppá,újdonat lépcső a piroson,meg kapaszkodó..mozgólépcső és lift kell és tuti lesz.Működik a kút a játszón,iszik a társam és sétálunk..élet van,előre és hátra rohangászók vannak,mi pedig gondolatokat cserélünk szavak segítségével.A hölgyek is gyakorta ezt teszik,és a mobilok jóvoltából már közeliség sem kell hozzá,csak a hangok.A Dani húz el,még visszanéz és kondenzcsík az egész ember,mindkét keresztnevével eltűnik.Arcok a ponton,fiú és lány,már ez a budaőrsi terep,váltunk is a jelben,reptér és bakancskaland az úton keresztben,de nekünk is van A4.Állami alkalmazott kerül el,tizenhatkilós zsákját női túratárs cepeli,hiába,a gavalléria más formában van meg a huszonegyedikben.Kérdésemre a hölgy remek kondícióját hozza föl,eszerint a férfiúi nem is lehet cseles,így köti magához a gyorslábút,lesúlyozza..a súly igazítja a tempót a mienkhez,gyakorta találkozunk,ami annyit jelent,hogy látjuk őket..Sorrento,pontőr esőkabáttal és esernyővel,aztán le a hegyoldalban,a Mária szikláig,cseperésző esőben.Innen már csak be kell ténferegni a fenyőkig,amelyek mamut típusúak,sok az aszfalt és járnak autók is,ezt a szakaszt ki lehet váltani,tegyük meg egyszer.Nyomkövetők vagyunk,ezért a rettegéssel az arcunkon elhúzunk a piac mellett,Marika előtt sor vár a lángosra,mi is majd..de előbb a cél,ami megvan,tűzzománc helyett kitűzőt kapok,ennyit érdemeltem,még egy rossz fotót is sikerül készíttetni rólunk,büszke teljesítőkről,az idő remekre vált,irány a buszforduló..betoljuk a lángost,Torinónak segítünk kutazni és persze támogatjuk eszmeileg,veszünk egy kiegészítőt a jegyautomatából,és megyek,intézkedek,teszek-veszek,dolog van..


Bizonyosan örexem,de a dunakesziektő több tellett régebben..figyelmezzetek és ellenőrizzétek őket,mert a túra jó,remekül érezheted magad..itt a helyed,akár többször is..

 
 
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.09.13 05:43:01
megnéz regulat összes beszámolója

Ha azzal kezdem, hogy nincs szerencsém a Meteorral, az félreérthető, pedig csak arról van szó, hogy az idén a hosszúra akartam menni, de a szeptember eleji kánikula, no meg az, hogy másnap futóverseny, áthúzta a számításom. Maradt a 21/A, kellmes útvonal, megbízható rendezés... ismét élveztem. Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2015
MarkerTúra éve: 20152015.10.04 08:32:25
megnéz Marker összes beszámolója

 Meteor 50


"A budai túrák viszonylag ritkán csábítanak fel, innen a távol Mecsek vidékérõl, de a "Meteor 50" kiírását böngészve igencsak felkeltette érdeklõdésemet a rendezés. A látványosnak ígérkezõ útvonal olyannyira megmozgatta fantáziánkat, hogy Andival és Bélával már jó elõre lefixáltuk ezt a hétvégét, és annak rendje, s módja szerint szombat kora hajnalban Hûvösvölgy felé vettük az irányt..."


A részletes túrabeszámoló gépekkel gazdaggal illusztrálva az alábbi linken olvasható: itin3r.blogspot.hu/2015/09/meteor-50.html

 
 
regulatTúra éve: 20152015.09.22 08:00:20
megnéz regulat összes beszámolója

Én eddig a Meteorról, csak jót hallottam, de egyike azoknak a túráknak, amik valamilyen futóeseménnyel ütköznek. Részben most is így jártam, mert másnap volt a Budapest félmaraton, de.... de legalább az elsõ szakaszra elmentem, és bizony erõt a dott a másnapi versenyhez is. Bõvebben a blogban.

 
 
Forrai U96Túra éve: 20152015.09.16 22:04:17
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

METEOR 50 20150912. (7:31-19:21) RAJTSZÁM: 152


Written by Forrai U96.


#12. 2015-ös TTúrámra igyekszek, Paroczai Sándor-ral ( SA ), kinek #5. TTúrája, és hajtja azt, amit talán TI is 2015-ben, de ez nem annyi mint amire hirtelen gondoltam, 1-2 TTúrázó jut eszembe, még van. A METEORRA jellemzõ esõ elmarad, 2013-ban kellett volna a MOSTANÍÍÍÍÍÍ stábnak gyalogolni. Akkor Márton Dani - Szemán Zoli - U96 démoni 3-as indult el esõben 25 km-en keresztül CSERGEZÁN kilátóig, Zolival száradtam a Célig, meg egy Miskolci TTúrázóval... A klasszikus 25 eddigi lezárult tavaly, idén Senior és Junior Távok, kedves Ismerõsöm; Ha Anna a Senioron, Gratulál az U96 Csapat. Meteor Szurdoknál felszedtük csapatunk ÚJ tagját; PÁPAI SZABOLCS-ot aki 15 éves és 50-en rongyolt utánunk. Mindhárman, Célba értünk, a gyönyörû fémjelvényért és most új; az Oklevelecske... Az útvonal ugyanaz... További komoly TTúrázók is voltak, akiket látott kis csapatunk, és úgy tudom Zsuzsiék is voltak, meg Ottorino, de õk elõbb meg MÁS. Szóval Jekler Z. Gabi és Ruttkay Dia, akikkel MÁTRA 60-on elsöprõ sikert arattunk, Gál Edit is volt M60-on. Tarnai Dáviddal! Mammutfenyõknél fogok kezet! Ha Anna a Rajtban, mosolygós. Szép képeket készítettünk [f], ebben a verzióban V1.0912. ennyi. 3. METEOR 50-EM volt, NARANCSSÁRGA jelvény, az elsõ M50 PIROS, a második M50 VAJSZÍN.




©2015. M50. Forrai U96. Dunaújváros.

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20152015.09.13 23:04:07
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

szeretem ezt a túrát. jó az útvonala bár a budaiban halad. többször abszolváltam már és most is jó volt. esô után áradó jó levegô. egy-egy kellemes utitárs bár a hosszabbon haladnak s elmaradnak. a mamutfenyôknél most elég. nem értem a J-re miért kapok kitûzôt s erre udvariasan rákérdezek. a nenô szerint a kitûzô a jelvény. sajnálom hogy a szó ott és akkor mást jelent. elsomfordálok s kapaszkodom a jó érzésekbe ami volt. még nem tudom jövök-e erre a túrára többet. pedig szerettem ezt túrát.

 
 
Rakk GyulaTúra éve: 20152015.09.13 21:08:49
megnéz Rakk Gyula összes beszámolója
XXVI. METEOR TELJESÍTMÉNYTÚRÁK - RENDEZÕI KÉPEK (2015. SZEPTEMBER)

1. Bejárás (Hûvösvölgy - Budakeszi - Nagykovácsi)
(2015. szeptember 9.):
Képek itt

2. Bejárás (Nagykovácsi - Remete-szurdok (-Fekete-hegyek - Remeteszõlõs) - Hûvösvölgy)
(2015. szeptember 10.):
Képek itt

Rendezés, METEOR 21/A söprés - pályabontás
(2015. szeptember 12.):
Képek itt

Hivatalos honlap itt
 
 
vakjumbadeTúra éve: 20152015.09.13 19:21:25
megnéz vakjumbade összes beszámolója

Nem akartam írni beszámolót, de  az elõzõ miatt muszáj.


Számtalan vízvételi lehetõség volt útközben. Egy 50km-es túrán, ilyen sok szervezõvel, ellenõrzõponttal, stb a 800 ft nem sok; fõleg, hogy benne van a jelvény ára is.

Egyik állításod sem igaz. Mindenki rendkívül kedves, segítõkész volt, sõt sok helyütt már szinte túlságosan is. Agresszív nénik és bottal szúrkálódók csak az agyadban léteznek. Paranoiás módon egybõl másokat gyanusítasz, teljesen alaptalanul azért, mert egy teljesítménytúrán nem tudsz tájékozódni. Egyetlen viselkedni nem tudó túrázóval sem találkoztunk, pedig nagyon vegyes társaság volt. Mindenki türelmes és figyelmes volt.

"a részvevõ túrázók tábora pedig nagyon híg, ami elrontja a túra hangulatát!" - ez a híg hangulatrontó pontosan te voltál


Teljesen rendben volt minden, nem tudok semmilyen negatívumot felhozni. Örülök, hogy ennyire szervezett keretek között, normális társaságban tudtam le egy ilyen komoly túrát és büszkén vehettem át elsõ Meteor50-es jelvényemet. Köszönöm mindenkinek,  jövõre is megyek


 


 

 
 
Tamás002Túra éve: 20152015.09.13 07:40:46
megnéz Tamás002 összes beszámolója

Meteor 50 2015!


Ez volt az elsõ Meteor túrám de lehet hogy az utolsó is egyben!


1. 800 Ft nevezési díj, nem nagy pénz a mai világban, ezért nem is várunk el semmi különöset érte de az 1 db száraz süteményt meg a 2 dl dobozos üdítõt keveslem, ha még néhány ellenõrzõponton adtak volna vizet (ami szinte semmibe nem kerül) egy szót sem szólnék


2.  Egy teljesítménytúrán én a részvevõ vagyok a vendég, ezért a rajtban, ellenõrzõponton én köszönök elõre értelemszerûen, csak több helyen nagy szemekkel néztek rám és elfelejtettek visszaköszönni! 3 ep-n  szegény néninek 5 percbe tartott míg lepecsételte a papírt de mellé még jó agresszív is volt, kirángatta a kezembõl az itinert  :) 4 ep-n meg kifejezetten bunkó volt az öreg bácsi :)


3. Az itinerbõl egész jól el lehetett navigálni az útvonalom, de azért voltak nem egyértelmû dolgok, ahol szalag sem volt (valószínûleg kedves embertársaink leszedték), azért érdemes  lett volna az itinerben néhány mondatban is leírni az ilyen helyenekre a haladási írányt!


4. Rengeteg viselkedni nemtudó túrázó volt, végig kiabálták az utat az erdõben, ordítva beszélgettek, nem engedték el a gyorsabban haladót, egymás mellett haladtak túrabottal így elalva 3 méter széles szekérutat nem lehetett mellettük elmenni, túrabot hegyes végével párszor majdnem kiszúrták a szemem stb.


Összeségében a túra nagyon szép tájon halad érdemes egyszer végigjárni, a szervezéssel vannak próblémák annak ellenére hogy egy régóta megrendezett túráról beszélünk, a részvevõ túrázók tábora pedig nagyon híg, ami elrontja a túra hangulatát!


 

 
 
 Túra éve: 2014
OttorinoTúra éve: 20142014.09.19 09:49:10
megnéz Ottorino összes beszámolója

METEOR 50 TÚRABESZÁMOLÓ 2014.09.13.

Táv: 51.2 km; Szint 1370 m.



Na, most mi legyen? Minden elõ van készítve, kaja be van tárazva, de nem az ébresztõ csipogására, hanem a szakadó esõ kopogására ébredek. Van még fél óra a tervezett felkelésig, addig el lehet mélázni azon, hogy indulni vagy nem indulni. Az eddigi hat M50-embõl kettõ volt ronggyá ázásos. A kérdés, hogy rontsam e az arányt 7:3-ra. A lassan csendesülõ, majd elálló esõ eldönti a kérdést.

Két hete a PILISI TRAPP-ra igyekezve, a HÉV-en én botlottam bele U96-ba, most ez fordítva történik a 61-es villamoson. Olsennel, túratársnõjével és egy ötödik túrázóval kiegészülve együtt megyünk a Gyermekvasút (lánykori nevén Úttörõvasút) hûvösvölgyi végállomásának a lépcsõházába. Rajtunk kívül még csak a rendezõség van a rajthelyen. 06:30-ig bõven van idõ, ezért az egyik asztalnál kényelmesen megreggelizek. A nevezésnél megdicsérem az adminisztráló hölgy sapkáját díszítõ 25 különféle színkombinációjú zománcjelvényt. Igen, ez lesz a huszonötödik, jubileumi rendezés. Idõközben a következõ villamossal megérkezik Szabó Marika, Gyõri Péter és Reni, de a velük érkezõ többi túrázó sem okoz tumultust a rajtban.

Olsenék már köddé váltak, mire elindulunk U96-tal. Nem ám a szélrózsa minden irányából lehet rátérni a [S-] jelzésre, szalagozás tesz rá a helyes útra, a megfelelõ irányba, nekünk már csak a Nagy HH-ig tartó szakaszon kell végigmennünk elõször gondolatban, aztán a gyakorlatban is. Az üzletközpont szomszédságában feltoljuk magunkat a Nagykovácsi út szélére. Gyér a forgalom, rögtön át tudunk sietni a túloldalra. Belekezdünk a Kishárshegy vm. platójáig tartó emelkedõbe. Kiváló kirándulóidõ van, csak az esõ ne essen! A vasút keresztezése után, a vasforgóajtót követõ lépcsõkön már kezdem túllépni az üzemi hõmérsékletemet, ezért egy fatönkre téve a hátizsákomat, pólóra vetkõzök. A kõgörgeteges, fagyökeres mezõre érve, úgy tûnik, hogy a vastag felhõk és a köd miatt alig akaródzik reggel lenni. A mezõ végén újabb emelkedõre kanyarodik utunk. Ezen már feltekergõzünk a Bátori-barlang bejáratáig. A nyálkás, csúszós sziklák miatt nem merem lekispistázni a rövid fahidat. Apró szerpentinen érünk fel a kilátó tövébe.

1. ellenõrzõpont, Nagy-Hárs-hegy, Kaán Károly kilátó. Továbbmegyünk a köreinkben újabban Büdös Banyának becézett Szépjuhászné felé, elõször sétaút jellegû, majd egyre meredekebb csúszós, köves lejtõn. Az alján mellõzzük a kis épületet, melynek falát "õsidõk" óta egy idegen lény ábrája díszíti, majd átkelünk a síneken, azután a Budakeszi úton. Újabb tetemes szintemelkedést kell ledolgoznunk, amikor rátérünk a [P-] jelezte, kanyargós turistaútra. Le is dolgozzuk. Hamar látjuk meg az Erzsébet kilátó lombok mögül kibontakozó alsórészét. Hát, igen a túra elején még gyorsabban múlik az idõ, jobban fogynak a kilométerek.

2. ellenõrzõpont, János-hegy. A kilátó elõtti placcról sokan fordulnak vissza a gumijárdás lejtõre, mi a "hátsólépcsõn" megyünk le, ahogy az illik. A Libegõ elõtti játszótér építkezési területét kikerülve tovább lejtünk a Jánoshegy vm. irányába, majd azon is túl a Virágvölgy felé. Útközben Szemán Zoli húz el mellettünk, akivel futtában váltunk néhány kedélyes mondatot. Pár másodperc múlva utolérjük, mert egy odúból kikandikáló jópofa csiperkecsoportot fényképez. Ezután már nem látjuk többet a túrán. Ahol feljön a [S-], ott áll két túratárs az itinerét vizsgálva. - Valóban a [S-]-ra kell rátérni, de nem jobbra le, hanem tovább az út vonalvezetését követve - mondom nekik. A Virágvölgyben bal kanyarral érjük el az ösvényt, amely kiemel egy árok mellé. Vadregényes úton nyomakodunk fölfelé. A kidõlt, de már felszeletelt fák helyén egy újabb elfáradt fa pihen, ezt sikerül egy elkerülõ ösvényen kicselezni. Csúszós jobbkanyarral megyünk át a felül elvékonyodó árkon, majd növényalagúton jutunk fel a következõ pontra.

3. ellenõrzõpont, Csacsi-rét. Szalagozás könnyíti a bokrosban folytatódó [S-] megtalálását. A szûk, sáros ösvényen hiányérzetem támad: Nem kell félreállni, hogy elfuthasson valaki. Még hátra is nézek..., de tényleg senki. Na, mindegy, nyugodtan tempózunk tovább. Friss, párás erdei levegõ mossa át tüdõnket. A kõfejtõ kitérõje utáni szélesebb úton Boldizsárt üdvözölhetjük, aki a tõle megszokott öles léptekkel halad. Nemsokára elérjük azt a pontot, ahol a Végvári-sziklától felköt a [P-]. Innen már ezt a jelzést követjük. Néhány perc múlva búcsú nélkül jobbra lemegy a [S-] majd újabb percek elteltével egy sorompón átgázolva keresztezzük a KFKI-tól jövõ mûutat. Egy nem túl hosszú emelkedõ következik a Budaörsi-hegy oldalában. Táblakarácsonyfa jelzi, hogy felértünk, ahová fel kellett, és hogy innen jobbra a [P-] / [SC] jelzéseket kell követnünk. Útközben lefelé ismét ellenõrzõpontra bukkanunk.

4. ellenõrzõpont, Piktortégla üregek. Begyûjtve a bélyegzéseket és a jókívánságokat tovább ereszkedünk. A [P-] elkanyarodásánál Szabó Marika vizsgálja a térképét, mert a fán megadta magát egy felszögezett [P+] jelzés, ami minket lett volna hivatott útbaigazítani. - Tovább, egyenesen - mondom Marikának, miközben mi is baktatunk lefelé a köves úton. Lent, egy sorompós keresztezõdés után egy nemszeretem kiálló köves szekérúton megyünk tovább. A törött szárnyú repülési emlékmû elõtt hirtelen kellemes murvásba csap át az út. Leérünk egy T keresztezõdésbe, ahol pár évvel ezelõtt még balra kellett fordulni, hogy aztán egy kõbánya melletti kalandos ösvényen másszunk át a Szekrényesen. Most jobbra irányít egy A4-es, hogy egy szintén murvás úton, nagyívben kerüljük meg a Szekrényest. Eközben Vincze Zolival és túratársnõjével találkozunk, akik halmazelméleti mûveleteket hajtanak végre az itinerbeli távokkal, és néhány kilométert nem tudnak hova tenni. U96 évõdik Zolival a PALÓC EXPEDÍCIÓN Zolit ért lódarázscsípésekkel kapcsolatban. Késõbb az elõttünk járók a murvásról jobbra fordulnak. Követjük õket, mert itt kapjuk vissza a [S-] jelzést, ami felvisz a következõ pontra.

5. ellenõrzõpont, Sorrentó. Meglátogatjuk a pontõr irodáját, azaz egy sziklakúpot, ahol megkapjuk a soron következõ igazolást. A gyorsabb túrázókat elõre engedjük a keskeny, sziklás, késõbb csúszóssá váló ösvényen. Amikor jobbra le kell menni a sziklás-gyökeresrõl, egy szélesebb, de rettentõen csúszós úton kell ezt véghezvinni, fától fáig araszolva. U96 azt mondja, hogy megnézné azt, aki itt lefut. Sajnos nem jön senki, elmarad a show. A lejtõ álján folytatódik a keskeny oldalazó ösvény. Egy bedõlt fát csak alulról rácsimpaszkodva tudunk leküzdeni. Egy keskeny völgybe jutunk le, ahonnan viszont megint ki kell kapaszkodni. Amikor felérünk egy többes elágazáshoz, a piros M betûvel jelzett, U alakú utat vagy inkább árkot választjuk. Ha jól sejtem, akkor ez a Kavics-árok. Körülbelül a felénél van egy jobbra kiágazó, jelzetlen út, ahonnan lelátni a Végvári-sziklára. Úgy döntök, hogy ennyi kilengés megengedhetõ, és leindulok a szikla felé, mondván, hogy ott jobb minõségû az út. Mielõtt rátérhetnénk a VV-szikla melletti [P-] jelezte murvásra, pár lépést képlékeny anyagban kell megtennünk. U96 cipõjét törölgetve zsörtölõdik: - Frankó út, persze!... Hiába mondom neki, hogy 20-nál sem vagyunk, korai még a cipõápolás. Leérve egy keresztezõdéshez balra leválunk a [P-] jelrõl. Pár méter múlva éppen jön ki valaki az árokból. Na, tessék, már le is buktunk. Visszavesszük a Meteor jelzését és ezen érjük el néhány perc múlva Budapest határát, és a [Z+] jelzést. Nem jobbra megyünk rajta, Makkosmária felé, hanem egyenesen. Az utca autóroncsok díszítette telek mellett vezet, mielõtt a túra és a rendezõ egyesület névadó szurdokába torkollna. Kúszónövények lepik a sziklákat, haragoszöld leveleik párától csillognak. Számos csúszós sziklalépcsõn lépkedünk lefelé, mire megérkezünk a következõ pontra.

6. ellenõrzõpont, Meteor-szurdok. A szurdok kiszélesedett részén, kimondottan szép helyen van a pontõr viaszosvászonnal leterített asztala. Vele szemben, a fák lelógó lombja mögött látható a Mária-szikla. Az érkezõ Szabó Elemért, Vincze Zoliékat és a többi gyorsabb túrázót most is elõre engedjük. U96 könnyelmûen Heineken sörre hívja meg Zoliékat, gondolván, hogy úgyse várnak meg minket Budakeszin. Lassan kiérünk a szurdokból és jobbra egy mûúton vándorlunk be Keszire. A buszvégállomás kútjánál vizet töltök a poharamba, és Iso Sport pezsgõtablettát dobok bele. Amíg itt idõzünk, Borikával beszélgetünk, aki Gyõri Pétert várja, hogy csatlakozzon hozzá a 21/B-n. A régi útvonalhoz képest van itt egy apró változás, amit csak késõbb vettem észre. A [Z+] eddig a kis hídon át, az Ady Endre utcában vezetett tovább. Most is van ott egy régi jel, és csak azért nem kiabálok egy csoport után, akik az eggyel feljebb lévõ utcát vették célba, mert nem vagyok biztos benne, hogy a túrán vannak. Késõbb a Fenyõ utcán leereszkedve látom, hogy a keresztutcán, jobbról érkeznek ugyanezek az emberek, és egy új [Z+] jelzést is látok az illetõ utca egyik villanyoszlopán. Mindegy, legközelebb, ha erre jövök egy túrán, akkor majd megvizsgálom az új vonalvezetést. Most, a Fenyõ utca végén balra fordulunk, és ismét balra egy új, tetszetõs kis patakhídra. Innen már látszik a két egymás mellett álló, magas növésû, mamutfenyõnek csúfolt Sequoia fenyõ. Jó, rendben. Ha a Balaton lehet "a magyar tenger", akkor ezek lehetnek "a magyar mamutfenyõk"... A ponttól (21/A cél) szembe jönnek Zoliék, a hölgy tag egyeztet U96-tal, hogy mikor hajthatja be rajta a beígért Heinekent. Szívás.

7. ellenõrzõpont, Mamutfenyõk. A pecsételõ ifjúsági tag mindenkitõl megkérdezi, hogy abbahagyja, vagy folytatja e a túrát. Továbbmegyünk! Vágjuk rá a választ, és továbbmegyünk. Itt megint van egy kis változás, ezt kifejezetten jónak tartom. A Pászti pihenõtõl nem a kis bokros erdõrészletben kell jobbra-balra kóvályogni, hullámozni, hanem szalagozás mentén vissza kell kanyarodni Keszi szélére (megint Fenyõ utca, csak ellenkezõleg), és egy fatelephez érve, azt megkerülve rátérni a megszokott Meteor útra. Ennek bejáratát szintén szalagozás jelzi. Egy árokszerû útból felérünk egy olyan terepre, ahol eddig fák szegélyezte út vezetett tovább, de most tarvágás és gazzal benõtt ösvény fogad. Alig lehet követni a vonalvezetést. Jelzésrõl fák hiányában nem beszélhetünk. Néhányan nézegetik is az itinerüket. Két átmászás után kerülünk a "megszokott", iskolás rendben álló fák melletti hosszú, egyenes útra. Félreállok egy technikai szünetre, amit U96 nem vesz észre. Egy jó kilométeren át üldöz, és az elhaladókat kérdezi, hogy nem láttak é egem. Késõbb eszébe jut, hogy hátra kellene néznie... Megvár. Közben felpróbálja az esõ elleni sapkának kinevezett zöld zacskót, hogy ezzel riassza el a csapadékot. Megérkezünk Katona Gabi pontjára. Azt mondja, hogy a fél erdõ engem keres. Nem baj, jobb, mintha csõrepedést kaptam volna.

8. ellenõrzõpont, Hosszúhajtási kõbánya. Lefelé kerüljük a bányát, majd amikor elhagytuk, visszakapaszkodunk az elõzõ szintre. Egy irtásra mászunk át egy újabb létrán. Az itt megszokott traktornyomos, sáros út helyett kulturált murvás út a meglepetés. Kisüt a Nap, a kék égen csak fehér felhõk úsznak, hirtelen kitavaszodott. Kontrasztnak és ijesztésnek jobbra ott van a szomorú szürkéskékbe burkolózott, hegyek látványa. Sajnos a szellõ arról fúj. A területrõl való kimászás után elérjük a [Z3] jelzést, amin jobbra fordulunk, hogy elérjük a Budakeszirõl Telkibe menõ mûutat. De még mielõtt elérnénk átmászhatunk egy utolsó kerítésen. Ennyit a szertornáról! Keresztezve a mûutat, rövidebb murvás után, egy rét balsarkában megkezdjük hosszú emelkedõnket a Nagy-kopasz felé. Az út egy csúszkálósabb szakasszal kezdõdik. Az emelkedõn kanyarogva ismét utolérjük Szabó Marikát, aki a túrán már többször szöktette magát. Ahogy emelkedünk egyre feljebb, úgy lehet mind jobban érezni az esõszagot, amit felénk hoz a szél. Világosabb részre érünk fel, elfogytak a fák.

9. ellenõrzõpont, Fekete-hegyek, Tarnai pihenõ. Elõször csak szemerkél az esõ, de aztán nincs pardon, be kell öltözni. Bekapjuk a pontõrtõl kapott jutalomfalatot, és még magasabbra indulunk. Egy túratársnak, hogy ne kelljen eláztatnia az itinerét, elmondom, hogy az 50-esek mennek tovább fölfelé a [Z3]-ön, a többiek pedig lefelé a [P3]-ön, a 10/A. ellenõrzõpontjuk, a Vöröspocsolyás-hát felé. Amikor felérünk e kettõ elágazásához, egyúttal el is köszönünk egymástól. U96-tal tovább veretjük magunkat az esõvel a következõ kilátóig.

10/B. ellenõrzõpont, Nagy-kopasz, Csergezán kilátó. Cserkészfoglalkozás van a kilátónál. Amikor lányok is jönnek, akkor elsütöm a cserkészköszönéssel kapcsolatos, szakállas viccet. (Egy újszülöttnek minden vicc új.) Megkérdezek egy lányt, hogy mi a cserkészköszöntés. Erre azt mondja, hogy: "Légy résen!" Mire én azt mondom, hogy igen, a fiúké, de hogy szól a lányoké? Rövid csodálkozó csend után megmondom: "Résem mindig készen." Ekkor piruló kacagás helyett úgy csinálnak, mintha nem értenék a poént. Ha tényleg nem értik, akkor viszont már tudom, hogy miért fogy a magyar... Amíg U96 felveszi a vízlepergetõ nadrágját, addig én megeszem az utolsó szendvicsemet, és még egy Mars szeletet is utána küldök, és az egészet egy félliteres energiaitallal öblítem le, kimerítve ezzel a kaja- és piakészletemet. Marika érkezik és pecsételtetés után, pihenés, restaurálás nélkül továbbrongyol. A szélben lobog a mackónadrágja. Mire U96 lejön a kilátóból már nem is esik. Jó, hogy felvette a vízlepergetõ nadrágját. Lefelé indulunk, továbbra is a [Z3]-ön. Egy nagyobb adag cserkész jön velünk szemben, fölfelé, valszeg a kilátónál van randijuk a többivel. Öket már azzal az "igazi" cserkészköszönéssel üdvözöljük, hogy: "Jó munkát!", bár tudvalevõ, hogy jó munka és szép öregasszony nincs.

Amikor lejjebb kibukkanunk az erdõbõl, elteszem az esõkabátomat, és elõveszem az itinert, mert régebben itt le kellett válni a [Z3]-rõl, és jobbra az erdõhatáron kellett menni egy kellemes, piros M-mel jelzett ösvényen, majd lassan ereszkedve becsatlakozni a Nagykovácsi felé menõ [Z-] jelzésbe. Az itiner térképét vizsgálva látom, hogy ez a bónusz megszûnt, tovább kell menni a [Z3]-ön ütközésig, és derékszögben jobbra fordulni a [Z-] jelzésû murvásra, jelentõs kerülõvel a régebbi útvonalhoz képest. Jó, legyen! Nem is olyan sáros, mint amilyen lenni szokott, de azért meg-megcsúszunk, míg leérünk. Szépen begyalogolunk Nagykovácsiba, és bemegyünk egy kisbótba, mert a következõ újítás miatt nem fogunk elmenni a megszokott kékkút mellett, és már mindketten majd' szomjan halunk. Literes kólát halászok ki a hûtõbõl, U96 pedig egy nagy icce teát, melynek kísérõje egy dobozos sörital lesz. (Mi lenne, ha melegidõ volna?) Új erõre kapva megyünk a központ felé, majd az újítás okán a [Z-] helyett a [P-] jelzés nyomán gyûrjük magunk alá az egyre jobban keményedõ és emelkedõ flasztert. Amikor végre bemehetünk az erdõbe, Nagy Imrével találkozunk, aki megpakolt hátizsákkal tartja karban az erõnlétét. Még a megmaradt hét deci kólával is nehezen tempózok a nem semmi kaptatón. A Nagy-szénás alá érve látjuk, hogy odafönt a tetõn egy háromfõs csapat nézegeti az itinert. Fák, s így jelzés híján én is hezitálok tizenöt másodpercig, hogy melyik leágazást válasszuk, de a végén sikerül beletrafálni a jóba. A pontõrség elõrelátó volt, sátrat állítottak.

10/C. ellenõrzõpont, egykori Nagy-szénási th. (Emlékfal) Az õrök nem a sátorban vannak, mert nem esik az esõ; a pihenõbútoroknál várják az érkezõket. Amíg U96 fotózza az emlékfalat (zsargonunkban siratófal), addig én egy újabb kólacsökkentést hajtok végre. Lájtosban megyünk tovább, innen már végig az OKT jelzése az irányadó. Egy fenyvesnél meredeken lejteni kezd az út, majd egy adótorony mellett megyünk el. Amikor balra le kell térni egy lombsátras útra, az imént a Szénás tetején látott háromfõs futócsapat keresi a jelzést. Mutatom a helyes irányt, amit egy kutyasétáltató "civil" is megerõsít. Az egyik futó azt mondja a többinek, hogy teljesítménytúrára többé nem jön. Micsoda veszteség! Kiérünk a szintén egykori Zsíros-hegyi th. felé vezetõ mûútra, amelyen balra fordulunk. Egy utcakeresztezõdésben a három futó megint az itinert nézi. Elõre mutatok az úton, mire azt mondják, hogy csak [Z-] jelzés van arra, kéket nem látnak. - Nem baj - mondom, az egyik villanyoszlopra nézve, amelyen tényleg csak egy [Z-] árválkodik. Sorompón túl egy földúton érjük el a turistaház maradványait. Pont sehol, lemegyünk a Muflonitatóhoz.

10. ellenõrzõpont, Zsíros-hegyi th. romjai. A Muflon kerthelyiségében pecsételnek. Amíg U96 bekávézik, addig én elszörnyülködök a csont sovány leírhatatlanul rossz állapotban levõ, zsömleszínû kutya látványán. Alig vonszolja magát, minden lépésnél megáll, hogy visszanyerje az egyensúlyát. A fejét már fel sem tudja emelni, orra két centire van a talajtól. Ha valaki egy nagyobbat ráfújna, akkor simán felborulna. A vendégek jönnek-mennek, bármikor fellökheti valaki. Vizes a pad, nem tudok leülni, ezért türelmetlen vagyok. - Na mi van? Mikor megyünk már tovább? Hé, csak egy kávéról volt szó! Még néhány korty, és végre kékezhetünk tovább. Bõdületesen hosszú utat járunk be erdõn, mezõn, amíg a nagy távvezeték alá érünk. Ez már jelzi nekem, hogy mindjárt kezdhetünk ereszkedni a szurdokba, csak elõbb túl kell jutni ezen a csúszós, agyagos ösvényen, amelyrõl tavaly kidõltem és bedõltem a tüskés dzsindzsába. Kiérünk a meredek sziklás lejtõhöz. Rettentõen csúsznak a kövek, meg kell fontolni minden lépést. Ahogy túlvagyok a sziklákon jön az agyagos lejtõ. Elõttem egy túratárs két bottal, de lécek nélkül síel vagy öt métert. Ügyes, mert sikerül talpon maradnia. Én sem esek el, de én inkább a fától fáig módszert alkalmazom. Csak ott van gáz, ahol nincs az út mentén fa. Na, ez is megvan. Megkönnyebbülten állok félre, hogy még jobban megkönnyebbülhessek. U96 még az életéért küzd. - Nézd már, ez a patak hogy megáradt! Alig lehet rajta átkelni. Egy túratárs, aki már odaát van, Õ mondja meg, hogy melyik kõre lehet lépni, amelyik nem mozog. Az érkezõ Gombinak és U96-nak én adom tovább ezt az értékes információt. Innen egy levezetõ séta a patak mentén a következõ pontig.

11. ellenõrzõpont, Remete-szurdok, dr. Pápa Miklós emléktábla. Ahogy kisétálunk a szurdokból a pataknak van egy esése, ez a magas vízállás miatt nagyobb hanghatással jár. Niagara helyett, Ördög-árok falls. Innen már 90% aszfalt. Felkapaszkodunk a bazilika rangra emelt templomhoz. Jelentem, most nincs esküvõ. Egy padhoz lépünk igazolásért.

12. ellenõrzõpont, Máriaremete, Kisboldogasszony kegytemplom. És íme, elértük az utolsó ellenõrzõpontunkat, de egyáltalán nem lazíthatunk, mert a Nagyrétig végeláthatatlan flaszter vár még ránk. Két másik túratárssal megyünk tovább, így beszélgetve hamarabb hátramaradnak a családi házak. Felmutatok a Nagy-Hárs-hegyi kilátóra, ami valószerûtlenül távolinak tûnik. - Reggel ott jártunk - mondom a többieknek. Néhány perc a nap eseményeire való visszaemlékezéssel telik. Ott a kék busz! - kiáltunk fel szinte egyszerre. A Zsíroshegyi út utolsó hajlata után már ellátni a Nagyrét utcáig, ahol a busz jár. Erre együttes erõvel ráfókuszálunk. Lassan leérünk a hobbi sportpályákig, ahol a kosárpályán egy srác próbál beletalálni a gyûrûbe, a focipályán pedig ketten rugdalják a bõrt. A Náncsi néni kerthelyisége pang. Átmegyünk a Nagy-rét oldalára. A virágboltos több dísztököt rakott ki az üzlet elé, a járdára, mint a sokévi átlag. Befordulunk a Nagy-rétre vezetõ kikövezett útra. A kör alakú betonszínpad alatti helyiség már nem hajléktalan menedék. Hangulatvilágítás van odalent, külsejét pedig különbözõ nemzetek zászlói díszítik. Rákanyarodunk a volt Munkásmozgalmi sétányra. Mindig megnézem, hogy a "Bunkócska te drága" kõbevésett elsõ néhány taktusa meg van e még. Aki a szobrokat és emlékmûveket elszállítatta innen, szerencsére nem ismerte a kottát, ezért úszhatta meg ez a "mûalkotás". Nekem kedves színfolt, maradjon is itt az idõk végezetéig. Már lefelé görbül az út, átmegyünk a vasúti híd alatt, és jobbra kanyarodunk az állomás irányába. Itt a cél. Hoztam a hat meglévõ jelvényemet, hogy véletlenül se kapjak olyan színvariációt, amilyen már van. Elszívom a jutalmul kapott kis doboz gyümlét, és egy kicsit leülök Gyõri Péterékhez a teraszra. Péternek 22, azaz huszonkettõ variációja van már. A kávézó U96-ot sikerül a jelvénymustrával odacsalogatni az asztalhoz. - Mi az? Esik az esõ? Zuhog! Ma nagy mázlink volt az esõvel. A túra alatt csupán egy kilométeren keresztül áztatott minket. A villamoshoz menet már túrán kívül ázunk. Egész más ez az érzés...

Ottorino



 
 
kekdroidTúra éve: 20142014.09.19 02:10:49
megnéz kekdroid összes beszámolója

Meteor 21/B


Az eredeti terv szerint hárman mennénk, kényelmesen, lazán, és mindannyian az ötvenes távra. A megvalósulás végül úgy alakul, hogy szombat reggel Kerek repkény inkább a bányát célozza meg, Patti húgommal pedig az esõs idõ miatt eleve csak a „B” jelû rövid távra tartunk igényt. Õ aztán hirtelen rosszul lesz a rajt felé közlekedve, és csak azért nem terül el ájultan, mert borzasztó koszos környéken járunk. Rendbe hozom a tesót, kap enni-inni, és amikor már úgy érzi, hogy nem hiába vett tegnap tartós tejet, elzavar túrázni. Elõresétálok a Szilágyi Erzsébet fasoron, találok valami kisboltot, veszek egy palack vizet, meg valami csokit (a készletet Pattinak adtam, legyen nála kéznél hazaúton), és felszállok az érkezõ bilikék MAN-ra (Lion's City NL283 stb.). A következõ megállóban ZE topiktárs is ezt a járatot választja – menet közben csatlakozik egy futó túratársnõ, eltársalgunk, egyebek között a budapesti közlekedési akármicsoda díjszabási anomáliáiról. Budakeszin alig két perccel a busz elhagyása után leszakad az ég, nagy sietve mindenki esõvédõ eszközt kerít elõ. Felúszunk az ázó utcán a Mammutfenyõkig, megkeressük valahogy a rajtoltatást intézõ rendezõ hölgyet, benevezünk. Ez abból áll, hogy az egyre vizesebb lapra hézagosan megadok néhány adatot, ezek közül kiemelve a nevemet és az aláírásomat, a többi úgysem számít igazán. Végül, a nevezési díj leszurkolásával kapok egy itinert, a tavalyi teljesítõi lista ugyan nem szerepel benne, ellenben találni egy csomó távadatot és jó részletes térképrészleteket. Már alig pötyög az esõ, amikor a túratársnõvel elindulunk: ZE-t még molyolni látom, de tudom, úgyis utolér.


Mérsékelten látványos utcákon át kikanyargunk Budakeszirõl, krepp és mûanyag szalagozást követve. Végül egy egynyomos csapásra térve lépünk ki a településrõl, itt búcsút is veszek útitársamtól, ellépek. Kissé öncélúan sietek, egyrészt az idõjárás sarkall rá, másrészt tervbe vettem már korábban (akkor még nem egyedül), hogy legkésõbb az utolsó vonattal beutazom valamilyen mértékben a Gyermekvasút vonalát. Irtáson trappolok keresztül, mellettem tönkökre festett nyilak erõsítik meg bennem a tudatot, hogy helyes úton járok. Mögöttem komor, feketés felhõ ül a Budai-hegységen, alig látszik ide a KFKI telephelyérõl a kémény. A többi mindenfélérõl nem is beszélve. Kerítést keresztezek létrán, a Meteor mezõnye eseti engedélyt kapott az áthaladásra, amúgy az erre járóknak az erdészet az M1 autópályától délre esõ területeiket, valamint a Csergezán-kilátót javasolja látogatásra. A kerítésmászások után rátérek a hosszú egyenesre, amely a Hosszú-hajtási bányáig vezet. Párás, ködös erdõben ballagok fölfelé, néha találkozom egy-egy túrázóval, köszönünk egymásnak és mindenki halad tovább a maga tempójában. Már csaknem egyedül maradok a gondolataimmal – ez nem biztos, hogy szerencsés – amikor megérkezem a túra számomra elsõ ellenõrzõpontjára, a Hosszú-hajtás-hegy, kõbánya nevet viselõre. A kõbányába vezetõ utat alaposan kiszalagozott drótkerítés zárja le, nem bánom, most nincs kedvem kinézni. Váltunk néhány szót a pontõrrel, elszerencsétlenkedek a holmimmal, aztán búcsút veszek és lelépek a helyszínrõl.


Kikerülöm a bányát, battyogok az erdõben, meglepetésemre alig van némi kis sárréteg az úton, aztán rájövök, hogy kaviccsal felszórt úton járok. Tágas irtásra érkezem egy kerítésnél, próbálok visszaemlékezni, de nem rémlik tavalyról – mondjuk akkor a hosszú távon vettünk részt, és már Budakeszire érve a csendes apátia lepett el a mostaninál sokkalta pocsékabb idõben. Az irtásról szép kilátás nyílik az északi szomszéd Fekete-hegyekre, és visszanézve kelet felé a János-hegy felhõ alól kikandikáló tömbjére. Újabb kerítésmászás következik, elhagyom az irtást, pocsolyás, köves, széles út áll elõttem, használaton kívüli magaslessel és egyesével átvonuló õzekkel. Mindegyikük megtorpan, amikor kiér az út közepére, jól megnézzük egymást, aztán mindegyikük méltóságteljesen továbbvonul a bozótba. Hamarosan kiérek a jelzett turistaútra, a zöld háromszög a térképemen délen Páty széléig vezet, északon kis híján Nagykovácsiig. Most észak felé kanyarodok rajta, hamarosan elérem Erzsébetpuszta szélét, masszív fakapu vigyázza az állami vezetõi vadászterülethez tartozó létesítmények nyugalmát. Átkelek a Telkit és Budakeszit összekötõ aszfaltcsíkon, megcélzom a Tarnai-pihenõt. Kanyargós ösvény, folyamatos, egyenletes emelkedõvel visz egyre közelebb a Budai-hegység legmagasabb pontjához. Egy éles kanyart követõen kiérek a Tarnai-pihenõ gyepes, sziklás környékére, a pontõrök türelmesen végigvárják, amíg az itinert elõ- és elmolyolom, csak azután nyomnak a kezembe egy szelet saját készítésû, finom sütit. Elbúcsúzás után megállok még, megszemlélem a kilátást: a közeli hegyeken túl már a Tétényi-fennsík is elvész a párában. Elsétálok a helyszínrõl, az imént emlegetett legmagasabb pontot meg sem közelítem, eltérek a piros háromszöggel és zöld kereszttel is jelzett úton a Vörös-pocsolyás-hát felé.


Továbbra is magamban baktatok, de túlzás lenne azt mondani, hogy egyedül lennék közel és távol: szembõl cserkészek csapatai és egyéb kirándulók szivárognak fölfelé, és velem egy irányban haladó túrázókkal is találkozom jócskán. A hosszan elnyúló lejtõs szakasz épp annyira sáros, hogy kénytelen vagyok kocogni egy kicsit, mert a gyalogos sebesség mellett szörnyen leromlik az úttartásom. Értsd: jónéhányszor majdnem hanyattvágódok. Kocogás közben utolérek egy túratársnõt, aki elenged, de talán csak attól tart, hogy egy eséssel õt is elkaszálom. Odébb egy szintén egyedül túrázó kollégát majdnem elviszem Nagykovácsi felé a piroson, de az imént utolért hölgy megmutatja a követendõ irányt. Ezt csúnyán elbambultam, gondolom, és ez le is kötne egy darabig, de Kerek repkény felhív, hogy aznapi ambícióinak éppen keresztbe tesz egy áramszünet. Telefonálva érem el a következõ ellenõrzõpontot, ahol megszakítom a távbeszélést az élõ kapcsolatért cserébe, itt találom ugyanis a Cifka BorbálaCservenyák RenátaGyõri Péter triót, akikkel mindig jó találkozni. Elbeszélgetünk a piros kereszttel jelzett lejtõn egészen Remeteszõlõs széléig. Itt elbúcsúzom a csapattól, besétálok a hosszan elnyúló faluba, megtekintem a rengeteg térkõvel lerakott fõutcát, melynek végén hídon keresztezem az Ördög-árkot. A híd korlátján molinó reklámozza a falunapot, odébb örökbe fogadott kis közparkot találok, majd az Egyperces novellák elkóborolt telefonfülkéjét és a mellette létesített Könyvmegállót szemlélhetem meg. Mûvelõdés, közszolgáltatás. A mûvház kihelyezett tagozata mellett pedig valóban falunapszerû készülõdés zajlik, legalábbis a bográcsokban készülõ ételmennyiség erre enged gondolni.


Követem a patakká duzzadt árkot, beérek a Remete-szurdokba, egyik kedvenc helyem a környéken. Sétálok, közben kétfõs pontõrség állít meg és a rajtszámomat kérdezik – a kedvenc színemet nem, meg azt sem, hogy éppen a Szent Grált keresem-e. Elintézzük a formaságokat, elbúcsúzom tõlük. Ránézek az órára, vagy elérem a korábbi vonatot, vagy nem, de ha nem, még akkor is elõresétálhatok Hárshegy állomásig. Végigbattyogok a szurdokon, a jó utat köszönésre egy fényképezgetõ úriember azt válaszolja, hogy õ csak egy kilométert túrázik – megnyugtatom, hogy a megtett táv irreleváns, a szándék a lényeg. Kiérek a lakott területre, nagyonlaza-jólöltözött társaság ácsorog egy eladó táblát viselõ épület elõtt, döbbenten nézik, ahogy elkocogok. Azon morfondírozok, hogy meg kellene tapsoltatnom õket, hogy szurkoljanak a túra mezõnyének, vagy valami hasonló, de csak utólag vagyok ám okos. A nagy lendület az elsõ forgalmasabb útig tart ki, aztán elvész, mert készenlétbe helyezem a fényképezõt, hátha jön egy busz. Nem jön, fotóznivaló azonban így is van, a templom mögötti placcon jól mutat a kereszt és a következõ piaci napok kiírása. Valamiért eszembe jut egy régi sztori, abban nem templom mögötti placcot, hanem templomot használtak piacnak, aztán ebbõl mindenféle konfliktus támadt késõbb. Továbbmegyek, betérek a kék sávon a plébánia mellett a templom körüli rendezett, szép parkba. Orgonaszó hallatszik, virággal díszített autók ácsorognak a közelben, valahonnan pedig egy aktatáskás alak kerül elõ, aki mindenféle trágárságot mond az esküvökkel kapcsolatban általában, aztán a célpontfelismerõ rendszere konkrétabb trágárkodnivalót keres, és rám válik mérgessé, mindenféle behúzásokat emleget. Amilyen állapotban van, találatra csak akkor lenne esélye, ha idõvel teljesen kifulladnék a röhögéstõl. Emberünk morgolódva elsétál, én odaérek a közeli padon helyet foglaló ellenõrzõpontra, a hölgyek gyorsan lebélyegzik a kezükbe adott papírlapomat, és utamra engednek.


Végigbandukolok a városrészen a kék sáv nyomában, itt néhány kerékpározó gyereken kívül nem nagyon találkozom forgalommal. Nem tudom nem figyelni a monoton csökkenõ házszámokat és az órámat: még mindig azon morfondírozok, hogy ha nem érem el a vonatot, akkor Hárshegy, vagy Szépjuhászné állomásig sétáljak fel majd a rendelkezésre álló hosszú idõ alatt. Megérkezem lassacskán a forgalmas Nagyrét útra, majd magára a Nagy-rétre, legalábbis a szélére. Oldalt összegraffitizett bódé, elõrébb csoffadt mutatványos rontja az összképet. Elhagyom a rétet, összetagozódva a futó túratársnõvel, aki az elsõ huszonegyes után úgy döntött, benevez, és megteszi a másodikat is. A Hûvösvölgy elõtti ívekben kanyargó villamosok sivító hangja kísér a Gyermekvasút aluljárójáig, majd a célig. Itt kapok jelvényt, ami szép, és üdítõt, amit felhörpintek, és elrohanok a pénztárhoz jegyet venni, ami éppen, hogy sikerül. Felpattanok a kétkocsis szerelvényre, és eldöcögök a Széchenyi-hegyi végállomásig – visszakirándulok a néptelen Normafához, itt Repkény csatlakozik, és elballagunk az Erzsébet-kilátó érintésével Szépjuhásznéhoz, valamelyest pótolva a napközben többnyire megúszott esõben túrázást. Köszönöm a rendezõ Meteor TTE-nek a túra megalkotását, huszonöt éven keresztüli megrendezését, és nagy reményekkel várom a jövõ évre beígért, megújuló rendezést.


-Kékdroid-


Képek, rosszak

 
 
Forrai U96Túra éve: 20142014.09.16 22:14:48
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

METEOR 50 20140913. (6:30-17:10)


Fotók és írták: Forrai László U96 és Nánási Ottó.


2:40   NET, HOGY MEGY VONAT, MIKOR MÉGIS, 3:33 HELYETT... 3:18-KOR. Mártsd bele Cukorba...


2:55   TAXI SÁRGA 950 HUF. Mártsd bele Cukorba...


3:10 KIDERÜL VONATPÓTLÓ BUSZ.


3:18 INDUL.


PUSZTASZABOLCS. Mártsd bele Cukorba.


DÉLI. Kávé, 2 Cukor...


GYALOG, megint kezdem, mint Dunaújvárosban napjainkban, János Kórházig a Városmajor utcán... Szembõl részeg gyerek... Mártsd bele Cukorba...


Villamos 61... Ráfordul a tekintetem Nánásira (Ottorino)... Nevet...


Hûvösvölgy...


6:30   Benevezünk, én megkapom a 96-OST, Ottó a 4-EST.


Nem esik, nem kért senki Még PIA ZAdoRáT!


Fényképek készülnek, Rólunk, pl.: Szemán SumAnachEN Z.-Tõl, tavaly vele indultam... Márton D. is ott volt, tájfutó sportoló.


Vincze Z.-rõl és Andiról is készülnek képek... 3X is mögénk kerülnek... Mártsd bele Cukorba...


Sorrento Szép kép, asszem egy portugál tájfutó Lájkolta, és persze persze a Kromek MELINDA!


21 A szakasz kinyírva :D, Mártsd bele Cukorba... Bíró Lajos Sporttárs kérdezi hol a Kocsma, Ottóval egyszerre mutatjuk, OOOOTT!


A piac sarkán!


Mammutfenyõk, Kovács Andi szembõl Vincze Z.-vel, Éjszakai Zörejezik, én meg NegyedNyolcas 50-EZEK neki... HÁÁÁÁÁÁÁÁTTT...


Halima gyertek el erre is! ...


Gomba lesz bõveN.


Mártsd bele Cukorba.


Nagykovácsiban elkap Ottóval engem a Malév Szignál, és énekeljük...


Ottónak üzenem; a Meteorológiai Szignál megvan... a fejemben, van.


OKT-n haladunk, sziklás rész, osztom a jótanácsaim, hogyan lehetne meghalni""""... Sok Gint ittam. :D


Templom, régi ismerõs néni fogad minket, 4-EN megyünk a Célba... Mártsd bele Cukorba...


17:10-RE.


A presszóban Sör + Kávé. Fotó. Fúvószenekar.


61-Es villamossal Délibe...


18:55-Ös Szerelvénnyel Dunaújvárosba, pontosabban, Busszal, ahol a buszon találkozok a Bozók Brigittával, akivel annak idején 1999-Ben a Bükkben, futottunk, távot, de a csapatunk 84. lett... Ez más Story, 15 Éve volt...


Na gyerekek, Mártsd bele Cukorba, tovább... Kösz a Meteor XXV.-öt!!!!! Jelvény gyönyörû, Az itiner meg maga az Emlék-Lap...


©2014. M50. Forrai U96. Dunaújváros.


 


 


 


 

 
 
Rakk GyulaTúra éve: 20142014.09.16 17:29:32
megnéz Rakk Gyula összes beszámolója

A "Ne tervezzünk szabadtéri programot erre a hétvégére" prognózisok ellenére megrendezett XXV. METEOR teljesítménytúrák rendezõi + az 50 km-es táv "söprésének" beszámolója
(2014. szeptember 13. szombat)

2.30 - Nem nagyon tudtam jól aludni a bizonytalan idõjárás miatt, gondolataim folyton csak a rendezés elemei körül kavarogtak. Így hajnalban még nyomtattam egy-két üdvözlõ / figyelmezetõ táblát a Rajthoz, aztán elkezdtem készülõdni. A hátizsák nagy részét a rengeteg váltóruha, az ennivaló és a 4 l innivaló tömte ki. 3.50-kor pontosan egy zivatar után indultam el tatabányai otthonomból az állomás felé. Az utcákon mindenhol víz állt, de útközben nem esett.

4.11 - Vonatom ekkor indult Bp. felé, amelyen nélkülöznöm kellett CsST társaságát, aki - mint nem sokkal késõbb SMS-ébõl kiderült - elaludt.

5.09 - Érkezés Budapest-Délibe, 2 db BKK jegy vásárlása (melyek kséõbb nem kerültek felhasználásra: a 61-es villamoson nem mûködött a jegykezelõ elektronika, a hazaút autóval történt), 61-es villamossal irány Hûvösvölgy. Buliból hazatérõ fiatalok és talán munkába igyekvõ idõsebbek lézengtek a jármûvön.

5.35 - Érkezés Hûvösvölgybe, a lépcsõn felfelé majdnem belebotlok egy alvó hajléktalanba, akit talán az elsõ képem elkészítéséhez igénybe vett vaku villanása "zavart meg". Még sötét van, a Gyermekvasút végállomása teljesen kihalt, még a Kisvasút Sörözõ és Pizzéria melletti ketrecben lévõ kutyának sincs kedve megugatni, úgyhogy nyugodtan veszem szemügyre a hátsó feljárót, ugyanis - elvileg - itt kellett volna berendeznünk a Rajt-Cél logisztikáját. Víztócsa, cementeszsák és néhány lim-lom látszott a pislákoló fényben.

5.45 - Lassan érkeznek a pontõrök és a rajszemélyzet, majd kicsit késõbb befut a fõrendezõ, Lugosi Zoli szürke autója is. Már kezd derengeni, a felhõzet nem zárt, itt-ott az ég is látszik. Majd eltûnik.

6.00 - Szállingóznak a résztvevõk, berendezzük a Rajtot, kiragasszuk a papírokat, átbeszéljük a logisztikát, készülnek a fotók. Kiszalagozom az elsõ 60 méteres jelzetlen szakaszt a kanyargó, lépcsõs, lejtõ sétaúton, bár késõbb többen is rossz irányba akartak indulni (?).

6.30 - Rajt. Ismerõsök jönnek: Renáta, Péter, Laci. Beszélgetünk a régi idõkrõl, 7.20-as Gerecse 50 teljesítésekrõl... Hát igen, múlik az a fránya idõ :-)) Közben készítem a fényképeket a résztevõkrõl, néhányuknak tanácsot adok a túrával / útvonallal kapcsolatban.

7.00 - Befut CsST, kicsit sajnálkozik az elalvás miatt: nem számít, úgyis söprûk vagyunk :-) Felhõs az ég, de nem esik.

8.00 - Pontõri autó indul Budakeszire, viszi a Hosszú-hajtás-hegy pontõrét is. Áttranszportáltatok velük a Mammutfenyõkhöz 2 l szénsavas málnát.

8.20 - Egykori Gyermek (inkább Úttörõ) vasutasok jönnek katonai alakzatban a felvonulási térre, ünnepélyes zászlófelvonás, anyukák-apukák-gyerekek együtt "tisztelegnek", rengeteg a nézelõdõ, a fényképezõ ember. Hoppá, de ne feledkezzünk bele a "díszmenetbe", mert a söprûnek hamarosan (8.30-kor) indulni kell!

8.40 - Még nem tudjuk elkezdeni a söprést, mert néhányan késve érkeznek a Rajthoz, na jó, õk még mehetnek.

8.45 - Még mindig Hûvösvölgy, mert futva még mindig jönnek indulni szándékozó Sporttársak.

8.50 - 20 perc késéssel elindul a söprû, bár így a lineárisan meghatározott pontzárási idõkhöz mért 4,2 km/h átlegsebességnél gyorsabbra lesz szükségünk. CsST-vel elindulunk a Nagy-Hárs-hegy felé, két futó még megelõz bennünket. Közben a Nagykovácsi útnál megyarázzuk el egy Hölgynek, hogy menni kellene tovább, mert az 1. ellenõrzõpont hamarosan bezár, melyet már valõszínûleg mi sem fogunk nyitva találni. Biztosít, hogy odaérnek, menjünk nyugodtan. Feljebb már felhõ ül a hegyen, a Hárshegyi körútról a gerincre kanyarodunk. A Bátori-barlang elõtt valóban megelõzött a pihenõ Hölgy és Párja.

9.30 - Nagy-Hárs-hegy. A 20 perc késés maradt, ahogy a felhõ is a kilátó tetején. Mi viszont nem maradtunk, indultunk lefelé. Régi csúcsjel maradványa, köves sétaút, Budakeszi út zaja, Szépjuhászné következettt. Váltás a Piros sávra. Telefon, hogy valaki eltévedt és a Sárga kereszt jelzésen várja az instrukciókat, melyet áttételesen - a párján keresztül - telefonon tõlem meg is kap: irány fel a János-hegyi-nyeregbe, majd gyorsan az Erzsébet-kilátóba, ha még szeretne bélyegzõt kapni. A Piros sávon háromszor keresztezzük a Jánoshegyi utat, hogy aztán nagyon sûrû ködben érjünk fel a fõváros csúcsára.

10.10 - János-hegy. A két pontõr Hölgy biztosít, hogy jövõre is számíthatunk rájuk, bezárjuk a pontot, a 20 perc késés megmaradt. Fel a valódi csúcsra, le a falépcsõs ösvényen, a Libegõnél felújítják a játszóteret, nagyobb társaság sétál balra. Piros sáv tovább: Béka tó, Jánoshegy vá., itt búcsút intünk a Gyermekvasútnak és az épp szolgálatot teljesítõ "szebb korú" személyzetnek. Borult idõ van, de nem esik a Budakeszi-erdõben. CsST leszedi a virág-völgyi szalagokat, én fényképezem, majd oldalazunk felfelé. Lekapjuk a maradék szalagot és gyorsan felkúszunk a Sárga sáv jelzésen.

11.00 - Csacsi-rét. A nyugdíjas pontõr néni épp indult volna már, de még bélyegez, miközben váltunk pár szót. Levesszük az útvilla jobb ágának szalagját, kis emelkedõ után ereszkedünk a Diófás-tetõn. Újabb telefon, valakik Makkosmárián kérnek telefonos segítséget: a Hármashatár-erdõben az egyenesen vezetõ Piros-Sárga sáv helyett a Végvári-szikla felé ereszkedtek le. Rossz hír, hogy e szikla mellett még egyszer el kell haladniuk, ha tovább akarnak menni a Piktortégla-üregek felé. Mi is az üregek felé sietünk Sárga, majd Piros sáv jelzésen. Kis isõ múlva kilépünk a fõváros területérõl és már a Budaörsi-hegy nyugati oldalában húzunk lefelé. Közben utolérjük Anitát, akinek ez az elsõ teljesítménytúrája, de mivel utolérte Õt a söprû, így Õ az utolsónak haladó hivatalos résztvevõ is egyben. Együtt érünk a Piktortégla-üregekhez, ahol pontõr már nincs, de próbálkozó napsütés az van.

11.55 - Piktortégla-üregek. 1 perc mûlva meglesz a pontõr is, aki szintén vállalta a jövõ évi helytállást is. Bélyegzünk, iszunk, majd indulunk is tovább, miközben õ a mókusok makkgyûjtési szokásairól kérdez bennünket. Ezt a kérdést itt nincs idõnk megvitatni, úgyhogy CsST lekapja az út menti szalagokat és már együtt érkezünk a farkas-hegyi-nyeregbe. Pá-pá Piros kereszt, innentõl szalagozott volt az út a Résztvevõknek, amíg CsST egy fehér szatyorba nem tuszkolta a szalagokat, miután lemûtötte õket az ágakról. Fent egykori repülõtéri épület, lent az egykori vitorlázórepülõ-tér helye. Jó talajút a Sárga sáv jelzésig.

12.25 - Sorrento. 25 perc késés, nagyjából tartjuk a 4,1-4,2 km/h sebességû tempót. Megiszom az elsõ 2 l végét, bélyegzünk, a pont õre szintén vállalta a jõvõ évi közremûködést, búcsú, gyerünk tovább. Az oldalösvényen elkezd szakadni az esõ, esõkabát nem kerül elõ, viszont az iratok és a pénztárca vízmentes helyre kerülnek a zsákban. Ismét utolérjük Anitát, akit innen kezdve velünk tartott a Mammutfenyõkig. Szélesebb sáros út, héhány kanyar, CsST szedi a szalagokat. Kopott Piros M-eket kell követni, elõre küldöm a két résztvevõ (hiszen én szerkesztettem az itinert), tesztelem, eltévednek-e. A bal kanyart észreveszik, bár egy kicsit bátortalanul, de elérjük a Zöld keresztet, mely cselesen befordul a Kavics-árokba. Anitától müzlit kapunk, szükül a völgy, a sziklánál Anita csúszva érkezik meg a völgyfenékre.

13.20 - Meteor-szurdok, Mária-szikla. 30 perc késés, pontõr sehol, fotó, irány tovább. A betonúton jobbra tartunk, szusszanásnyi pihenõ Milkával. Aztán Budakeszi felé Hofi-viccek, Anita fárad, utolérjük a pontõrt. Váltunk pár szót majd sietünk tovább. A Kert után már nem esik az esõ, átkelünk a Fõ utcán, utolérjük Jeremcsuk Istvánékat, akik a 21/B rajtjába tartanak, jelentõs késéssel. Így öten haladunk Budakeszi utcáin majd az új hídon át az egykori dísznövénykert mementóihoz.

14.00 - Mammutfenyõk. Anita Célba ért, Jeremcsuk Istvánék viszont a Rajtba. 30 perc késés, a pontõr nem akarja õket továbbengedni, de a söprûkkel jöhetnek. Elrakom a 2 l málnát, fotó, füzetosztás Istvánéknak, indulás tovább. Mai kreppapír és tegnapi mûanyag szalagok nyomán (melyeket CsST szorgalmasan gyûjtöget) gyalogolunk a mezõn, Fenyõ, Tölgyfa utcák, fatelep-kerülés, szalagszedés következik a benõtt ösvény elején. Tûz a Nap. Majd elbújik a felhõk mögé. Új Piros M jelek, Szent Jakab Zarándokút sárga kagyló jelei, vizes bokrok, párás Csíki-hegyek. Létramászások, mohaszõnyeg, egyenes nyiladék, kissé több víz, mint pénteken. Szembe jön Katona Gabi, a hosszú-hajtás-hegyi pontõr. Jövõre Õ is jön, bélyegzünk, eszünk-iszunk, gyalogolunk - tovább.

14.50 - Hosszú-hajtás-hegy. 30 perc késés. Jó irányból kerüljük a bányát, szalagmentesítünk. Egy vizes fán Ákos ül, eléggé elcsigázva. Eddig valamennyi METEOR teljesítménytúrát teljesítette, szeretné ezt is. Elfogyott az energiája, görcsölnek a lábai. Mászás, irtás, fotó a Fekete-hegyek felé, ott fenn a Tarnai-pihenõ "trónol". B...us, oda kell felmenni? Meg még tovább, a legmagasabb csúcsra :-)) Ákosnak Richtofit krémet adok, bekeni lábait, indulunk, de nem nagyon hat a krém. Zöld háromszög, Hideg-völgy, bár viszonylag meleg van. Erzsébetpuszta nagyon védett bejárata után az Erzsébet- (Hideg-völgyi-) erdészlaknál Ákostól elbúcsúzunk, aki az autóbusz megállóhelyen ver ideiglenes tanyát. Mindenesetre gratulálunk Neki az eddigi teljesítményéhez. Toljuk tovább a Fekete-hegyekben, jobbról érkezik a nem létezõ Zöld Mária út, majd az erdõben a Sárga kereszttel együtt el is válik balra. Keresztezzük agy egyre sûrûbb szintvonalakat, kis tisztáson "uzsonnázunk" egyet. Nem sokkal utána Ildikó és Lajos már lefelé tart a pontról, õk is jönnek jövõre is rendezni. Bélyegzünk majd hamarosan hajtûkanyar következik.

16.30 - Fekete-hegyek, Tarnai-pihenõ. 60 perc késés. Fotó, emelkedünk tovább, az elágazásnál Istvánékat elküldjük a Piros, magunkat (CsST-vel) pedig a Zöld háromszögre. Utolsó emelkedõ a "nagy hegyre", ösvényen fordulunk a csúcs felé.

16.50 - Nagy-Kopasz. 60 perc késés. Pontõr - természetesen - már nincs, pár perc és már mi sem vagyunk a ködös csúcson, elhagyjuk a Csergezán Pálról elnevezett kilátót. Nem esik az esõ, gyorsan haladunk lefelé, elhagyjuk az erdészeti utat, meredeken jutunk le a rét szélére. A Kutya-hegy felhõben, mi pedig a vizenyõs rét sarkán átvágva hamarosan ismét erdõben. A Zöld háromszög talajútba torkoll, innen Zöld sáv mutatja az utat tovább. Nem sok minden látszik, örülünk Nagykovácsinak, vizes minden, zápor lehetett. Templom elõtti dísztér, víz nem kell már a hátralévõ 15 km-re, van nálunk elég folyadék. Piros sávra váltunk, fotó a református templomál, útvillánál irány balra a Szeles utcán. Megyünk bele ismét a felhõbe. Belépünk az erdõbe, szembe jön Nagy-Szénás hõsies pontõr csapata, jövõre õk is jönnek. Iszunk egyet, sziasztok, vizes képcsõn majd csúszós dolomiton kapaszkodunk, mint a kõszáli kecske. Leülök, fújtatok, CsST azt mondja, már nem lehet sok hátra (mármint szintbõl :-)). Nincs is, még 53 m szint GPSMap 60 Csx szerint. Szerintem itt megint 10 m-rel magasabbra tett minket, most nem érdekel, lehúzunk az északi hegyoldalban, sûrû felhõben / ködben csatlakozik az Országos Kéktúra. Szürkül, de amúgy is szürke minden.

18.40 - Nagy-szénási th. emlékfal. 70 perc késés. Pihenünk a padon majd indulunk a sétányon tovább. Még három óra, mondom, és ez be is jött... Murvás ereszkedõ, egyre sötétebb van, majd ismét Nagykovácsi. A Zsíroshegyi úton világosabb van, Bányász-emlékmûhöz most nem megyünk, sorompó, sötét erdõ, kutyaugatás.

19.10 - Egykori Zsíros-hegyi th. romja. 60 perc késés. Lámpák elõ, evés-ivás, indulás. Muflonok itatójánál kutya ugat, sûrû a köd. Sárga sáv elválik, Kék sávon megyünk tovább a Radványi sûrû-sötét erdõben. Errefelé már nincs sazalag, CsST-nek nincs dolga. Fényképezõ már nem kell. Kerek-hegy csúcsai jönnek, közben ismét rákezd az esõ. TESCO-s elem eddig bírta, hát 20 perc az nem sok. Megnyílnak az ég csatornái, a Vadcseresznyés ösvényén elõkerülnek az esõkabátok. Ömlik, már nem számít, hová lépünk. Telefon Lugosi Zolitól, hogy hol járunk. Ugyanis egy Hölgy elakadt a Remete-szurdokban, nincs lámpája és várja, hogy kimenekítsék. Már megyünk fel a Remete-hegyre, úgyhogy érkezik a segítség. National Geographic kamera nincs, viszont a teljes Nagykovácsi-medencét, Remeteszõlõst és a szurdokot átható "dizsi" van. Mindegy, legalább az éjszakai kilátás szép... De azért elõre is kell pillantani héha a (nagyon) vizes és csúszós dachstein mészkõszikák miatt. Kétszer lecsúszok, sebaj, van alkalom megállni elemet cserélni, inni, és tovább balettozni lefelé a sötét éjszakában :-)) Fények az erdõbõl, Jövünk, Oké! Rita áll egy fának támaszkodva, CsST-tõl tartalék lámpát kap, nagyon megörül nekünk. Hárman csúszkálunk tovább lefelé, míg szelídül a lejtõ és leérünk a vízgyûjtõhöz. Gyûjti is rendesen a vizet az Ördög-árok, a Nagykovácsi-medencében leesett csapadék mind erre akar eljutni a Dunához... Át-, de inkább belelépve érjük el a Dr. Pápa Miklós utat.

20.40 - Remete-szurdok, Dr. Pápa Miklós-emléktábla. 70 perc késés. Újabb telefon, hogy kérünk-e autós támogatást Máriaremetétõl. Rita sem kér, mi sem, úgyhogy a szurdokból kiérve a Csatlós, Ördögárok, Kerekhegyi és Hímes utcákon át felkapaszkodunk a Templomkerthez, melybe befordulunk. Az esõ elállt.

21.00 - Máriaremete, Kisboldogasszony kegytemplom. 70 perc késés. 9-et üt a templom harangja, majd derékszögû törésekkel jutunk le a Zsíroshegyi útra. Már eléggé ég a talpam, de nem nagyon érdekel, elrakjuk az esõvédõ cuccot és szedjük a lábunkat a cél felé. Náncsi néni vendéglõje kihalt. A Nagyrét utcából a névadó rét betonjárdája térünk, de talán jobb lesz mellette a dolomitos sétaút. A Nagy-Hárs-hegybõl semmi nem látszik, régi munkástalálkozók egykori helyérõl felkanyarodunk arra a sétányra, melyen egykor "munkásmozgalmi" tömegek haladtak a Nagy-rét felé. Utolsó emelkedõ a Fazekas-hegy nyerrgéig, majd a Gyermekvasút aluljárója után ráfordulunk a célegyenesre. Leszedjük az utolsó pár szalagot.

21.40 - Hûvösvölgy, Gyermekvasút végállomás. Cél, 70 perc késés. Igazolás, díjazás, az állomásépület bezárása. A "mentõakció" sikeres lett, ezért Rita és Párja hazatranszportált minket (engem és CsST-t) Tatabányára, amiért ezúton is Köszönetet mondunk!

MINDENKINEK KÖSZÖNJÜK A RÉSZVÉTELT, AKI ELJÖTT VALAMELYIK TÁVRA!

ELÕZETES STATISZTIKA (AZ INDULÓK SZÁMA ÖSSZESEN (FÉRFI/NÕ)):

METEOR 50: 104 (89/15)
METEOR Maraton: 25 (18/7)
METEOR 21/A: 76 (54/22)
METEOR 21/B: 61 (37/24)

MINDÖSSZESEN: 266 FÕ

Érdekes, hogy a 21/B mennyire "nõies" résztáv :-))

(Túl sokan nem adták fel, de a pontos statisztikához (TELJESÍTÕK) át kell majd nézni az áthaladási listákat és ezeket össze kell vetni a nevezési lapok adataival. Sajnos az ilyen jellegû pontos nyilvántartás eddig nem volt erõssége a túrának, 2015-tõl azonban ez is, mint sok egyéb más, máshogy lesz.)

Honlap
Képek 1
Képek 2

Üdvözlettel:
Rakk Gyula
rendezõ
 
 
SumAnachenTúra éve: 20142014.09.15 16:04:34
megnéz SumAnachen összes beszámolója



2014.09.13 – Meteor 50


Mikor megtudtam, mikor lesz a Meteor túra idén, nem sokat gondolkodtam, erre a túrára akartam elmenni. Volt még sok más túra is, lehet, hogy olyan tájakon is, ahol sosem jártam, de a Meteor túra valamiért már tavaly lebilincselt. Budai-hegység. Ez a szó ebben az évben nem sok újat mutat, és nem sok jóval kecsegtet, hiszen hétrõl-hétre szerveznek túrát. A kulcs viszont, az útvonalválasztás, a lebilincselõ táj és 25 év szakértelem. A Meteor Túrák 25. rendezése ugyanúgy folyt, mint tavaly. Szerény nevezési költség egy szép jelvényért és egy italért a célban.


A tavalyi tapasztalatok alapján már tudtam, hogy a túra során szolgáltatás nem lesz, vízvételre viszont többször is van lehetõség, így nem aggódtam. Az idõjárás-elõrejelzés nem kedvezett a túrának, viszont ennek ellenére sikeresen vizsgázott.


6:30 után értem Hûvösvölgybe köszönhetõen a 3-as metró buszosításának a felújítás miatt. Nagyon remélem, hogy a felújítás lerövidíti majd menetidejét, és hasonlóan a 2-es vonalhoz, szép felújított állomásokat is kapunk majd.


A Rajtban ismerõs túrázók, és a szervezõk jó kedélye fogad. Nem esett, és ez azt hiszem mindenkit örömmel töltött el.


Befizettem a nevezési díjat, és még jókat viccelõdtünk, elmesélte az egyik szervezõ, hogy milyen kálváriát kellett megjárnia tavaly, mikor a Mária-menettel egyetemben kellett valahogy az embereit összeszednie autóval, a menet végett meg nem nagyon volt hova közlekedni.


Minden nehézséggel szembenézõ profi szervezõknek tartom ezt a társaságot. Van akkora rutinjuk, hogy ez a túra simán kenterbe veri a Budai-hegyeben szervezett túrák 99%-át. Pedig nincs szolgáltatás. Nem ez számít. Nem tudom, hogy van-e más túra, aki elmondhatja magáról, hogy saját útvonaljelzéssel rendelkezik, s egyes szakaszai a túrának külön engedély-köteles. Idén is megkapva az engedélyt bátran hatolhatott be az utazó az általában tiltott területekre.


Térjünk azonban vissza a túra elejére 6:50-kor végül nekiindultam. Tavaly szakadó esõben részben U96, részben Dani társaságában tettem meg a túrát és egy hatalmasat kavartam (kb. 2 km) Az itiner, amit kapsz részletes és bõséges, minden adat rendelkezésre áll. Én mégis a tavaly már jól bevált módszerhez folyamodtam. Ránéztem a rajzolt térképre. Sejtésem szerint ezt Gyula rakta össze, ez a térkép úgy nézett ki, hogy annál több nem kellett a tájékozódáshoz. Az útvonal során egyértelmûen látható volt két pont között milyen jelzést, esetleg szalagozást kell követni.


A Tavalyi évvel ellentétben azonban az esõ nem áztatta el a szalagokat jóval kevesebbet rongáltak meg, így tökéletesen lehetett követni. Egyszer fordultam talán csak rossz irányba, saját hibámból, nem néztem balra, és a sarasabb kijáratlanabb jobb oldali út szimpatikusabb volt egészet hat lépésig.


Sorra értem utol a túrázókat, többeket ismertem már, köszöntöttem, megálltam kicsit beszélgetni velük, de lényegében az ismert szakaszon elég gyorsan végig mentem. Ez a szakasz kb. a Csacsi-rétig tartott. A számomra az igazi szépség az egész útvonalra igaz volt, de a különlegességet a Meteor-szurdok az M jelû utakon való haladás volt. Az elzárt részeken haladni az igazi szépségeket adott. Igaz volt közte olyan rész is, ami épp ürességétõl kongott.


Az elsõ 21 km-t nem sokkal több, mint három óra alatt tettem meg. Mielõtt odaértem, nem felejtettem el venni az ott lévõ piacon egy almát egy idõs nénitõl. Nagyon finom volt, a termelõi piac tökéletes „feltételes ellenõrzõpont” volt számomra.


Kedvesen megkérdezték, megyek-e tovább, tavaly se volt kérdés a szakadó esõben, most meg pláne nem, hiszen még a napocska is ki-kisütött. Gyönyörûséges igazi õszi idõ volt. Szeretem az õsz-t az esõzések ellenére.


Folyamatosan haladtam, fényképeztem, örültem, ismét magával ragadott ez a túra, hol egy-egy gombának, hol a szép tájnak, hol mohával borított erdõsávnak nem tudtam ellenállni és megálltam fotózni, makrózni. Sokat nem pihentem, nem igényeltem.


A Tarnai-pihenõnél a legnagyobb meglepetésemre mézes süteménnyel kínáltak. Házi készítésû volt. Nem számítottam rá, és a kedvesség, ami ezzel járt olyan plusz energiákat adott, amit nem lehet átadni. Ez jellemzõ az összes többi pontra. A pontõrök hölgyek, és urak, akik idejüket áldozták a túrázókra megérdemlik a dicséretet és egy hatalmas köszönetet. Mindig fel tudtam töltõdni. Kb. 35-40 kilométerig nem is éreztem azt, hogy megyek, minden pont után úgy éreztem, most indultam el egy túrán. Számomra is meglepõ módon ritkán ittam a szendvicseimhez nem is nyúltam.


Nagykovácsi nem örülhetett annyira a szép idõnek, mire odaértem épp kiborították a dézsát. Szabályosan ömlött az esõ. Persze, készültem, így nem ért váratlanul és szárazan megúsztam. A Nagy-Szénásra felfele belementünk ebbe az esõfelhõbe és bár innentõl nem esett az esõ, túl sokat sem lehet látni. Remekbe szabott panorámakép készült a nagy fehér foltról.


A Muflon itató volt az a pont, ahol már éreztem a hiányát néminemû folyadéknak, így elcsábultam és megittam egy fél liter almafröccsöt. Elõször ilyet a Kakukk vendéglõben kért egy túrázó, tõle lestem el, és nagyon bejött, így ha szomjas vagyok és még rostosat is akarok inni: íme, a megoldás.


Visszafelé az Országos Kék Túra jelzésen már ismerõs volt minden. Ezt a teremet nem is olyan rég jártuk be az éjszaka közepén az ellenkezõ irányból Jeremcsuk Istvánnal, (Szintén túra keretén belül) A Sziklás résznél továbbra sem értettem, hogyan tudtunk itt felmenni, most a csúszástól kissé félve, de koránt sem lassan ereszkedtem. Máriaremetén a templomnál sok boldogságot kívántam az ifjú párnak, pecsételtem egy utolsót. Az utolsó kilométerek nem voltak már olyan érdekesek, de így is telve voltam az élményekkel és jó kedvvel, így értem be a célba, ahol ismét kedélyesen fogadtak a szervezõk.


Megkaptam a 2. immáron fehér színû jelvényt – kicsit sajnáltam, hogy nem készült valami különleges jubileumi – kicsit még beszélgettem, pecsételtettem, majd siettem, mert úgy volt, hogy még aznap este indulok Tokajba, ez kicsit máshogy alakult a végén, de ez már egy másik történet…


Köszönöm a remek szervezést, örülök, hogy a túra nem szûnik meg, mindazonáltal az eddigi szervezõgárdának is minden tiszteletem, hiszen egy remekül vezetett útvonal, nem egy általános, számomra az egyik legszebb túra a Budai-hegységben.


 


 
 
Rakk GyulaTúra éve: 20142014.09.14 14:13:30
megnéz Rakk Gyula összes beszámolója
XXV. METEOR teljesítménytúrák rendezõi képek (Rendezés + 50 km-es táv "söprése" és pályabontás):

Képek (1. rész)

Képek (2. rész)
 
 
 Túra éve: 2013
SumAnachenTúra éve: 20132014.07.30 19:17:29
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 A beszámoló itt olvasható.


sumanachen.wordpress.com

 
 
Forrai U96Túra éve: 20132013.09.21 14:13:51
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 2011. 2012. #1 és #2 TTúra. 2013. #3, #4, #5, #6, [Pilisi Trapp. #7.], [METEOR 50. #8.]


Dunaújvárosból InterCityvel érek Délibe 5:00-RE.


96-os számmal indul a legénység, ez rámragadt...


Gyalog megyek Szent-János Kórházig, elsõ képek.


A 61-es Villamost Várom 6:00-kor felszállok... Szemán Zoltán Úr már ott ül, én tudom... Õ nem...


Hûvösvölgyben leszállunk, és bemutatkozunk, majd eltévedünk. Az elsõ kilométeren.


Egy autóúton haladunk, mint akik akciófilmet forgatnak, amikor elénk ér Márton Dániel másik Úr az erdõbõl...


Együtt tovább, úgy, ahogy Dani Úr akar...


Eleget teszünk...


Mennék én de tudom amit, Dani hatszoros Kinizsi SZÁZ TEljesítõ, Szemán Zoltán Úrat pedig megint másfelõl hülyítik, hülyítette meg az Erdõ... Engem Jeszenõi Endre vitt bele, 1990 Óta. Dunaújváros, Testnevelés Tanár, ja, legutóbb találkoztam vele Dunaújváros kerékpárútján, és mondtam neki sikeres Meteor 50... Gratulált... Ez a szó volt a létezés 58 Milliárdodik ilyen mondata.... De nem is...


ESETT eznap.


25. kilométerig szétázva teljesítek, U96 színeiben.


Szemán Úr és DÁNIEL Rettegett Úr eltûnik, miután én Nánási Ottót utolérem Nagy-Hárs-Hegyen... Ottorino...


Aztán Bajári Istvánnal is sikerül sietni Cél felé, vele Kevély Körüli Kevergésen voltam.


[[Tamás Csabával is. Tamás Csaba 2012 és 2013 KKK26, Honvéd 50, áprilisban, májusban.] Elõzmény 2012 Szurdok 30, NegyedNyolCaS 50/30.]


Az U96 felirat leázik Rólam, nem reklámozom magam a Túra második felében, ahogy persze a pénztárcám is ázik, az itiner nem, mert Bajári ad egy A/4-es miezt.


ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, Sikerül Meteor Maraton-ra lépni, 43, sikerül visszafutni kedveskéim, ZolÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, is igy tesz és mint írta TeljesítményTúra facebook-on beérte U96-OT, Tyû, aztán eztán együtt haladunk a Cél felé, Ázott Nadrággal... :))))))))))))))))


Fotók...


Ottóék eltûnnek Csergezán elõtt, majd Tali valahol...


Csergezánnál Rummal kínálok, ketten élnek vele, a pontÕr és egy fiatal TúrázÓ.


10. EP.: Sört iszok, Ázott Nadrág KV-T, autóval van. Zolí is Sört, kép készült, Szemán Zoltán Fotók.


11. EP.: Remete-Szurdok, szép.


12. EP.: Máriaremete-Templom, Idõs néni pecsétel...


50 km fölött Hûvösvölgy, CÉL, sikeres Teljesítés...


   Köszönöm szépen a TTúrát az Esõnek, Szemán Zoltánnak, Márton Dánielnek, Ázott Nadrágnak, A lábaimnak, pénztárcámnak, BKV-nak, és akik úgy érzik hogy segítették a sikeres teljesítést.


2013. Forrai U96. Meteor 50. Photos.

 
 
kekdroidTúra éve: 20132013.09.19 23:35:19
megnéz kekdroid összes beszámolója

Meteor 50


Hûvösvölgyben már egész szépen pötyög az esõ, amikor leszállunk sokadmagunkkal a hatvanegyes viszonylaton közlekedõ Tátráról. Remélem, ennyiben is hagyja, de ebben természetesen tévedek. Benevezünk a kisvasúti állomás aluljárójánál, a társaságot Kerek repkény mellett Lépéshiba jelenti, akivel a Nagy Átnevezett Téren találkoztunk, s ha már így történt, társasággá is alakultunk. A rajtnál felbukkan kaledit, akivel egy ideig még oda-vissza kerülgetjük egymást, de talán a Hárs-hegyek után már nem látjuk ma egymást. A rövidnek bizonyuló rajtprocedúra után kilépünk a szötymörgésbõl határozottabb fokozatba kapcsoló esõre, elindulunk. Igazán nehezen járható részek a mai túrán nincsenek, leszámítva talán egy-két elsárosodott lejtõt, de errõl majd legyen szó késõbb. A séta a kisvasút vonalával párhuzamosan kezdõdik, majd keresztezünk utat, vasutat, és minden különösebb esemény nélkül felbaktatunk a Nagy-Hárs-hegyre. Erdõ, esõ, örök, ezek a szavak váltogatják egymást a fejemben, bár õszintén szólva, nem néztem ki annyira a sapkám alól, hogy ellenõrizzem az örökerdõ tanösvény táblájának meglétét. Az egyre jobban felbátorodó esõ hatalmas elõnye, hogy a ló- és egyéb darazsak inkább a rajtban feladják a teljesítmény-túrázócsípési szándékaikat. A Nagy-Hárs-hegyen a pontõrök a mérsékelten nyirkos Kaán Károly-kilátó földszintjén pontõrködnek, itt még a papírlapot is át lehet úgy nyújtani, hogy az ne ázzon el, amíg a védõzacskóján kívül tartózkodik. Kilátás helyett nagy szürke esõfelhõt látnánk a felsõ szintrõl is, úgyhogy ma a kilátómászás elmarad. Elhagyjuk a helyszínt, lesétálunk a hegyrõl.


Szépjuhásznénál átkelünk a sínpáron, majd keresztezzük a Budakeszi utat, buszt engednénk menni, de leszállója van, az ügyfél láthatóan az utolsó pillanatban jelezte leszállási szándékát. A következõ látnivaló a János-hegy, Mesdames und gentlemen, erdõbe térünk, felszerpentinezünk. Az úton gyenge vízátfolyások kezdenek feltûnni. Amire felérünk, az esõ már elszántan zuhog, és ha ez nem lenne elég, egy-egy széllökés a nyakunkba zúdít egy kis többletvizet a fákról. A kilátó közvetlen környezetében szerencsére nincsenek fák. Bevesszük magunkat a toronyba, fiatal lányok õrzik a pontot, egy alig recsegõ zsebrádió társaságában. Nem ájpod, nem kihangosított lapostelefon, ilyet is látni még. :) Itt sem töltünk több idõt a minimálisan szükségesnél, a kõépítmény belsejében álló párás, hideg levegõnél jobb a kinti párás, hideg levegõ. Lecsorgunk a hegyoldalban, az épített-erõsített utakkal a parkerdõ-jelleg egyelõre folytatódik. Cseppet sem bánom. János-hegy vasútállomás hegy felõli váltókörzeténél újra találkozunk a Gyermekvasút infrastruktúrájával. Tovább battyogunk lefelé, egészen a Virág-völgyig, ahol a sárga sáv ösvénye elegánsan oldalazva kapaszkodik ki a széles dózerútról. Vizes, zöld alagútban ballagunk fel a Csacsi-réti esõházhoz, itt a következõ ellenõrzõpont. Az igazolásügyi megálló után sietve hagyjuk itt õket is.


Szép lassan átoldalgunk a Budai-hegység déli peremére, mindenféle jelzések váltják egymást. Sárgáról pirosra váltunk, majd piros keresztre. Valami elágazásban bóját pillanthatunk meg, dugókával. Ezt egész biztosan nem nekünk tették ide. A Piktortégla-üregeknél a rendezõséget egy nejlonkabátkába burkolt néni képviseli, kempingszéken. Azon csodálkozom, hogy még nem fagyott ide. Ezen a túrán a pontõröknek tényleg sokkal-sokkal nehezebb, mint nekünk. Mi legalább mozoghatunk. És mozgunk is: a most közelebbrõl nem vizsgált üregek környékérõl kisétálunk a Budaörs feletti nyílt, füves dombhátra. Az esõ pár perces szünetében erõs szél teszi szórakoztatóbbá az elõrehaladást. Aztán az esõ is újra rákezd, a teljes élmény kedvéért. Leérünk egy völgybe, most a Sorrentóhoz nem a fenyõfák között, hanem egy széles, kitaposott úton baktatunk fel. Eleinte legalábbis, mert hamarosan sárga sáv invitál egy ösvénykére, ezen érjük el a jellegzetes sziklacsoportot. A pontõr a kövek menedékébe húzódik, amíg az igazolással foglalkozik, megszemlélem a kihelyezett digitális mindentmérõ készüléket. És elfelejtem, mi minden volt rajta, de azt megjegyzem, hogy az eszköz páratartalmat nem mér.


Oldalazó, sáros csapáson botorkálunk tovább, és eljön az elsõ trükkös, sáros lejtõ. Szerencsére ránézni rosszabb, mint haladni rajta, a bakancs szerencsére meg tud kapaszkodni a nyúlós trutyi felszínén. Lent rendezzük sorainkat. Megyünk, ahogy éppen tudunk. Fentrõl esõ. Oldalról is. Szembõl, minden emelkedõnél víz folyik szembe, érré változik az út. Makkosmária széle felé haladva piros M jelzésre térítene az itiner, ha olvasnánk, de megy a térülés saját kútfõbõl is. Nem kell sok idõ, és azon kapjuk magunkat, hogy a túra névadója, a Meteor-szurdok mélyén haladunk. Sikerül nem elesnem, ennek örvendek. Az ellenõrzõponton esernyõs pontõr bácsi ül egy asztalnál, láthatóan az õ lelkesedése sem verdesi most az eget. Innen pillanatok alatt a nagyszénászugi bekötõúton vagyunk, és a nem túl óvatosan közlekedõ autók farvizén beevickélünk Budakeszire. Közben a szokásos égi menüt kapjuk: esõ, szél. A kisváros fõ buszmegállójánál rövid pihenõt tartunk. Utoljára három éve, éppen ezen a túrán láttam BKV-buszt ilyen csalogatónak, de mint akkor, most is megkeményítem szívemet és elfordítom orcámat a menetrendes tábla felõl. Kifelé indulunk a keskeny utcákon, az autósok még annyira sem figyelnek a kikerülésre, mint általában. Járda híján pedig valahol menni kell. A nafe-féle botelfordítós trükköt alkalmazom, beválik. Kicsit nyugodtabb környéken Gyõri Péter és SzLA kettõse érkezik szembõl, mint boldog Meteor 21A-teljesítõk. Beszélgetünk egy kicsit, aztán SzLA-ék elhúznak, busziránt. Felsétálunk a Mammutfenyõkhöz lehetõ legközelebb települt pontõrökhöz. Igen, továbbmegyünk, köszönjük.


A hosszas ázás kezd hosszas fázássá átalakulni, alig várom, hogy újra szélvédett helyen mehessünk. Az erdõ viszont nem nõ fel egy év alatt, úgyhogy az impozáns Mammutfenyõket, majd Budakeszi legszélén az iparterületet elhagyva nyílt, szeles tarvágáson húz minket végig az út. A távolban mindenfelé felhõk gomolyognak, északon kivehetõ a Nagy-Szénás és a többiek, de mögöttünk most épp felhõbe burkolóznak a hegyek. Besétálunk, hosszan emelkedõ út vezet a Hosszú-hajtás felé. Lassacskán eláll az esõ, elõttünk-körülöttünk élénkzöld moha lepi az erdõ alját, a fák között köd ül. Az esõ is lehet szép, ha máshogy nem, utólag mindenképpen. Lépéshiba antigravitációs jelenségre hívja fel a figyelmünket: az esõvíz még ott is szembõl folyik, ahol úgy érezni, hogy lefelé megyünk. Nem véletlen volt ez lezárt terület. :) A bánya oldalánál magányosan pontõrködõ hölgy fogad, az igazolások begyûjtésén túl itt csak annyit idõzünk, amíg elõkotrom Kerek repkény hátizsákjából a földimogyorót. Földimogyorózva bóklászunk tovább, ezúttal ismét lefelé. Erdészház-komplexum mellett haladunk el, keresztezzük a pátyi utat, megcélozzuk a Nagy-Kopaszt. Szûnni nem akaró ködben jutunk fel a Tarnai-pihenõhöz, a felhõ lustán kavarog a kiugró tetõ körül. Elkapom egy gyenge kép erejéig. Még átlépünk néhány szintvonalat, elérjük a színes alakzatok csomópontját, Repkénynek és nekem a zöld háromszöget kell követnünk, Lépéshibának pedig a pirosat. Elbúcsúzunk, nekünk még egy kisebb kaptatót le kell küzdenünk, és megérkezünk a Nagy-Kopasz tetejét jelentõ apró fennsíkra.


A pontõr a kilátó tövében üldögél, és bár esõvédett helyen töltheti az idõt, a nyirkos levegõ és a hideg nyilván nem teszi túl kellemessé a pontõrködését. Harmadik alkalommal látogathatnánk ma kilátót – és ezt a harmadik alkalmat is kihagyjuk. Lesétálunk a hegyrõl, szélárnyék van és üdítõ, hogy az esõ láthatóan abbahagyta az esést mára. Beballagunk Nagykovácsiba, az utcákon alig találkozunk egy-két járókelõvel. Templom, fõtér, kerülõ a jelzett úton, temetõ, semmi újdonság. A járda hosszan elkísér, ahogy sétálunk a Zsíros-hegy felé, de még a tetõ elérése elõtt véget ért az építkezés lendülete. Fent az egykori bányászat emlékmûjeként meghagyott oszlopsorhoz teszünk egy rövid kitérõt – ez eddig valahogy mindig kimaradt. A rácsos tartók megvizsgálását követõen visszatérünk az útvonalra, megcélozzuk az egykori turistaház hûlt helyét. Közben autóból igazítanak útba rendezõk, hogy az ellenõrzõpontot a Muflon Itató nevû intézményben találjuk. Késõbb az útbaigazítást egy papírlapon is elolvashatjuk, elvégre nem cirkálhatnak itt napestig. Az itatóban jó a kávé, és még az idõ is visszafelé telik. Az óra legalábbis úgy jár. Öt percnyi óranézést követõen továbbállunk.


Éppen váltjuk egymást egy nagyobb létszámú csoporttal, akikkel még Nagykovácsi elõtt találkoztunk. Eldöcögünk a helyszínrõl. A döcögés már szó szerint megy, komótos sétatempóra váltunk, és nem is nagyon változtatunk rajta a célig. Végigkanyargunk a ligetes, erdõs hegyháton. A hegyi út végén, a Remete-hegy kilátópontjáról már szerencsére nyílik némi kilátás, egész messzire révedhet az ember tekintete, feltéve, hogy az egész messzi a János-hegy tömbjén még innen található. Óvatosan leügyetlenkedünk a meredek lejtõn, átlábalunk a meglepõen csekély vizû patakon. A szurdokban újabb ellenõrzõpontot találunk, majd a szurdok vége után, a máriaremetei templomnál még egyet. Itt is, ott is kapunk bélyegzést. Máriaremetén meg is pihenünk, kalciumos pezsgõtablettát oldok egy bögre kútvízben. Megfelezzük. Közben beszélgetünk kicsit a pontõr nénivel, aki ma már rajtoltatott is, meg a budakeszi helyszínen is õrzött pont. A templom szép parkjából házak közé térünk és nyílegyenes úton indulunk a Nagy-Hárs-hegy felé. Még érintjük a Nagyrétet, a sarkánál nagyobb autós-buszos csoportosulás álcázza a turistaút bejáratát. Integetnek is, hogy „a többi kiránduló mind erre ment, ha érdekel”. Érdekel, arra megyünk mi is. A rét kifejezetten barátságtalan arcát mutatja. Üres, felhõs, középen van valami oszlopsor, de vajon még minek? Nem mintha annyira számítana. Elkanyarodunk a rét szélétõl, átballagunk egy dombon Hûvösvölgybe. Cél, jelvény, gratuláció. Köszönetnyilvánítok: köszönöm a Meteor TTE-nek a rendezést, külön köszönet jár a pontõröknek, akik a hidegben-esõben helytálltak. Köszönöm a társaságot két útitársamnak: Repkénynek és Lépéshibának. A túra ellátmányát, az emblematikus kisdobozos üdítõt kint, egy padon kortyoljuk el, közben végignézve a gyermekvasutasok szolgálatának befejezését. A néhány percnyi ücsörgés után villamosra szállunk, utazunk. Késõbb, nyugatra nézve a hegyek mögött a naplemente fantasztikus színkavalkádját nézzük utazás közben.


-Kékdroid-


Tíz darab kép, mert ennyit sikerült készíteni

 
 
MirPTúra éve: 20132013.09.16 19:45:59
megnéz MirP összes beszámolója

Túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
KortomTúra éve: 20132013.09.15 14:16:38
megnéz Kortom összes beszámolója

 Képes beszámoló a meglehetõsen esõs Meteor Maratonról!


http://bit.ly/1bkAVqY

 
 
 Túra éve: 2012
MirPTúra éve: 20122012.09.21 20:32:17
megnéz MirP összes beszámolója

Meteor 21A


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/09/meteor-21a.html

 
 
kekdroidTúra éve: 20122012.09.20 05:48:16
megnéz kekdroid összes beszámolója

 


Meteor Maraton


Induljon a leírás ismét a túrászati esemény megközelítésének vázlatos leírásával, in medias res, vagyis maradjon rejtve a pontos honnan és mivel. Helyette kezdõdhet rögtön úgy a történet, hogy a metró ideiglenes üzemképtelensége és egy kimaradó troli miatt elsuhan egy óra és negyvennégy perc, amíg eljutunk Hûvösvölgybe. Ez a tervezettnél végül is csak fél órával több, elõnye, hogy pár megállónyit trolizunk egy leharcolt, az üzemeltetõk körme szakadtáig fenntartott ZIU fedélzetén. Nosztalgiaüzem felár nélkül. A többes szám alkalmazását az igeragozás során Kerek repkény és Patrícia húgom társasága indokolja. Utóbbi személyt részben az általa tökéletesen ismeretlen Budai-hegység megismertetésével, részben a Meteor túrákra jellemzõ igen szép jelvény megszerzésének a lehetõségével sikerült rávenni a részvételre. (Most jut eszembe, hogy a „tökéletesen ismeretlen” szerkezet mégsem igaz, mert egyszer sikerült kicsalnom a lyányt egy Széchenyi-hegy – János-hegy – Libegõ sétára, hat évvel ezelõtt. :)) Hûvösvölgyben végül villamosról szállunk le, miután a rohanós átszálláskor a járatot vezetõ hölgy megvárt, mielõtt becsukta volna az ajtókat. Felsétálunk a gyermeküzemû kisvasúthoz, a rendezõség az aluljáróban alkot rajt/cél helyszínt. Nulla perc várakozási idõt követõen vehetjük át az itinereinket, a készséges rendezõ az útvonal Szekrényes-hegy környéki módosulását saját kezûleg vezeti át az egyik térképünkre. Nem várunk semmire, indulunk.


Sárga jelzés, kisvasúti kisátjáró, lépcsõ, emelkedõ. Közben reggeli, mert kifárasztott a hosszú út Budapest belterületén. Itt-ott földszintes határkövek szegélyezik az utat, némelyiket turistajelzés helyeként hasznosították. Szerencsés tulajdonságuk, hogy ezekrõl nehéz lebaltázni a festéket. Ballagunk az emelkedõn, néhol melegem van, néhol fázom: folyamatosan az eget kémlelem, azt kérdezve tõle, lesz-e esõ ma? A felhõk hallgatnak, nehéz elhinni az elõrejelzés által mára ígért nulla miliméternyi csapadékot. Felérünk a Nagy-Hárs-hegyre, elsõ ellenõrzõpont, család pecsétel. Fellátogatunk a kilátóba, a szél azonban néhány fénykép elkészítése után visszazavar a földszintre. Pedig a kilátás szép, még úgy is, hogy a sûrû felhõtakaró miatt a Pilis hegyeinél messzebbre nemigen lehet ellátni. Lent iszunk pár korty vizet, közben futók csapata ér fel a pontra, zsotyeket pillantom meg. Elporoszkálnak a hegytetõrõl, komótosan sétálva lépkedünk a nyomaikban. Meredek lejtõ, a végén ismét közforgalmú vasútvonalat keresztezünk. Érdekes látni, milyen az, amikor valakinek még a Szépjuhászné is új, mint most a tesónak. Felszerpentinezünk a János-hegyre, itt ismét ellenõrzõpont vár, két fiatal lány formájában. A kilátó meglátogatása az erõs szélre való tekintettel kimarad. Átsétálunk a csekély forgalmú hegytetõre a kilátó mögé, majd az ösvényen le a nyeregbe. Hosszú lejtõ következik, különösebb esemény nélkül. Érintjük János-hegy vasútállomást, a vonat nemrég történt távozására egyre halkuló motorzaj utal. Az erdõ szép, az út hosszú, a jelzést lecseréljük pirosról sárgára. Irány a Csacsi-rét. Közben néhol a jelzésfestés egy régi-új, formabontó eszközét figyelhetjük meg: a szigetelõszalagot. Hümm.


A Csacsi-réti esõházban két idõs úriember lát el pontõri feladatokat, itt sem maradunk hosszú ideig. Keresztezõdésnél torpanunk meg egy fél pillanatra, fehér jelzésalapok szólítanak Makkosmária felé, de arra most nem megyünk. Csak tovább, egyenesen a sárga köves úton, aztán megint színt váltunk, ez már a piros sáv egészen a Piktortégla-üregekig. Vidám társaságot elõzünk, lelkesedésük fõleg messzirõl is hallható társalgásukban nyilvánul meg. Megint ellenõrzõpont, megint továbbmegyünk megállás nélkül. Odébb, az egyik üregnél megállunk, szemlélõdni. Üreg kipipálva. Odébb kilátás, Budaörs kopárjairól Budaörs raktárjaira és áruházaira. Mögöttük a Tétényi-fennsík, autópályával, adótorony-kilátóval, még hátrébb a Dunamenti Erõmû kéményei jelzik, hogy mindennek van határa, még a látótávolságnak is. A leltár teljes, mehetünk. Elõttünk az elõre jelzett Szekrényes-hegyi elágazás, hogy legyen Repkénynek és nekem is valami új mára. Rögtön az elsõ újdonság az a hodály nagy épület, amelyhez egész közel megyünk, és amelyre a térkép csak két szürke négyszöggel utal. A régi átkötõ út a fenyvesen keresztül valamivel érdekesebb volt, ellenben emelkedõsebb. Ezen csak simán át kell sétálni a sárga sávig, s így is teszünk. Sorrento, sziklák, pontõr, egynyomos út. Alig találkozunk itt túrázókkal, ami különös. Felsétálunk a Nagyszénászug néven ismert nyaraló-konglomerátum sarkáig és belegyalogolunk a Meteor-szurdokba. Megszemléljük a régijármû-gyûjteményt és késõbb, az összeszûkülõ völgy oldalát borító, rengetegnyi borostyánt. A Mária-szikláknál magányos pontõr bácsi intézkedik pecsételés ügyében.


Szendvicseink romjait fogyasztva indulunk tovább. Lesétálunk Budakeszire, az aszfaltra kiérve ér utol esszté, megbeszéljük elmúlt és leendõ túráinkat. Egészen a buszfordulónál található boltig tart az eszmecsere, itt nekünk sürgõsen venni kell valami kegyetlenül egészségtelen élelmiszert. Végül egy tábla csokiban, némi chipsben és egy fél zsák kekszben testesül meg a napi kollektív önpusztítás, én még egy automatás kávéval is megfejelem az adagot. Kisétálunk a Mamutfenyõkhöz, tényleg ketten vannak, csak ebbõl a szögbõl tûnnek egynek. Sõt, még egy süldõ mamutfenyõ is látható, gondosan bekerítve. A ponton rezignált kérdéssel szembesülünk: továbbmegyünk vagy sem? Továbbmegyünk, ennek megfelelõ bélyegzõ nyomódik a papírra.


Már jó elõre beharangoztam, hogy innentõl milyen szép lesz az út, hogy majd erdõben sétálunk egy kényelmes úton, ami szép is, a fák alatt sûrû mohaszõnyeg terül el kilométereken keresztül ésatöbbi. Ehhez képest kikanyarodunk a számunkra féltávot jelentõ pontról, eloldalgunk a távvezeték alatt, egy túratársnak köszönhetõen megtaláljuk a balkanyart, ráfordulunk a piros M-mel jelzett útra, és... és egy bazi széles tarvágáson találjuk magunkat. Az történt, hogy innen kitermelték az erdõt, teljesen. Na jó, a jelzett fák nagyrészt megmaradtak, tehát a várva várt erdei szakasz a mohaszõnyeggel késõbb érkezik. A kerítések és létráik szintén megvannak, tehát annyira azért nem unatkozunk. Megyünk, majd betérünk az erdõbe, szerencsére több van belõle, mint nem-erdõbõl. Felballagunk a kõbányánál ücsörgõ pontig, a két évvel ezelõtti esõbõl emlékezetessé vált ernyõ most is kint lóg egy ágon, talán napernyõ funkciót lát el. Kilátogatunk a bányaudvar szélére is, ilyen egy kõbánya, ha nem használják. A jelzés megkerüli, megyünk vele kerülni. Aztán tisztás következik, elérjük a zöld háromszög nevû utat, balra Páty felé indulhatnánk, jobbra Erzsébetpuszta szigorúan õrzött létesítményei ácsorognak. Lesétálunk a telki országútra, átkelünk rajta és kezdõdhet is az emelkedõ a Fekete-hegyek felé. Néhány kiránduló érkezik szembõl, kisgyerekes családok meg mindenféle népek. Helyes, helyes, szólal meg bennem a népnevelõ. Néhány elnyúló kanyart követõen felérünk a Tarnai-pihenõhöz, amely ellenõrzõpont is és kellemes kilátóhelyet is képez. A Budai-hegység egyik legszebb része ez.


Egy enyhe emelkedõt kell még leküzdeni, aztán betérünk az erdõbe és lendületbõl leülünk pihenni. Az erdei út hosszan, nagyon hosszan vezet minket, piros háromszöget követünk, amely sokáig zöld kereszttel fonódik. Elsuhan mellettünk Tibet, pár perccel késõbb pedig VadMalac, ha jól értettem, a Gémesrõl jöttek át egy laza délutáni átmozgató kocogásra. Egy lejtõ végénél hirtelen felbukkan velünk szemben a Pilis-tetõ jellegzetes déli oldala a kõbányával. Újabb pluszpont a túrának, ez nagyon szép. Odébb a Vörös-pocsolyát szemlélhetjük meg, amely inkább vörös, mint pocsolya, ugyanis szinte száraznak tûnik. Még lépünk párat és újabb ellenõrzõpontba botlunk. Elhagyjuk a dombhátat, hosszú lejtõ vezet Remeteszõlõs felé, lendületesen trappolunk végig rajta. Lakóparkot, magas kõfallal elkerített táltosiskolát kerülünk ki, a kõfal egyes részeit úgy toldották meg, hogy egy kezdõ kõmûves is sírógörcsöt kapna a látványától. Megteszünk néhány métert Nagykovácsi felé az országúton, majd betérünk Remeteszõlõsre, amely alkalomból 7 (hét) db tábla köszönt egyetlen póznán. Gyõzze az ember végigolvasni. Az Ördög-árok hídján mindjárt szimpatikusabb molinót találunk, amely falunapot hirdet szombaton 4 órától a Bodza-ligetben. Ez igazán jó hír, kár, hogy még nincs négy óra. Végigsétálunk a díszkõ burkolattal ellátott Patak sétányon, megcsodálhatjuk a szelektív hulladéklerakónál álló táblát, amely a díszkõ burkolat finanszírozóit és finanszírozásuk mértékét, a tervezõket és a kivitelezõket hirdeti. Megcsodálandó még a számos, fényûzõbbnél fényûzõbb palota árnyékában álló, régebbi, talán nyaralónak indult épületke. A Bodza-liget nekünk is útba esik, a falunap még láthatóan nem kezdõdött el, de már fõzik a gulyást, meg van némi mozgás is. Megelõzünk egy népesebb túrázó csapatot és belépünk a Remete-szurdokba. Ez a hely még mindig tetszik, pedig az idei eddigi összes (mind a kettõ) Budai-hegységbeli túránkon érintettük.


Újabb ellenõrzõpont vár, a pontõrök körül kirándulók rajzanak, gyerekek támadják be a szurdok túloldalán a barlangokat, aggódó és kevésbé aggódó szüleik figyelõ tekintetétõl kísérve. Elhúzunk innen is, lesétálunk a völgyben Máriaremetére. Felkanyargunk a kegytemplomhoz, a magányos pontõrnéni padja melletti padra lehuppanunk, tartunk tíz perc pihenõt. Iszunk némi kútvizet, meg töltünk is a palackjainkba, hátha a hazaút is elhúzódik annyira, mint az ideút. Hosszú aszfalttaposás következik, közben néhány ügyes autós kikerül, néhány kevésbé ügyes autós elõl el kell ugrani. Elérjük a Nagyrét utat és késõbb a Nagyrétet, családok piknikeznek, gyerekek eregetnek sárkányt, túrázók túráznak, tehát a hely egészen rendeltetésszerûen üzemel. Átsétálunk Hûvösvölgy fõpályaudvarra, személyvonat érkezik nem sokkal utánunk, két kocsit vontat az Mk45 2001 pályaszámú gép. A célban szívélyes fogadtatás vár, szép fémjelvénnyel, itinerenként két pecséttel és a megszokott kétdecis üdítõvel. Repkénynek második teljesítõs a plecsnije, nekem és Pattinak elsõ az adott távon. Köszönöm ezúton is a túrát a rendezõségnek, a társaságot minden útitársnak. Maradjon meg a Meteor így, ebben a formában, és akkor az nekem jó lesz. A célból elindulunk a villamos végállomása felé, még éppen látom Bubuék trióját betúrázni a célba, de hiába integetek nekik. Leballagunk a hatvanegyeshez, a reggelihez képest rövidke, egy óra hat perc alatt abszolvált, eseménymentes hazaút következik.


-Kékdroid-


Fényképek.

 
 
olsenTúra éve: 20122012.09.17 05:51:21
megnéz olsen összes beszámolója

szia emberek,a Meteorról szól a lant..


megbeszéltük,találkoztunk,Õk lemondták,a maradékkal elindultam,éjszakás mûveletek után kissé késve,de szorgosan..egyiknek teljesen új a teljesítménytúra,maratonnal indítja karrierjét..fizetünk,a papír zsebbe,az elsõ két pont jól ismert útvonalon,gyakori túrapontként ismerõs,meg tudjuk,bot kell hozzájuk,mert a csúcsa  - mint a legtöbb hegynek – legfölül van,ide kell feljutni,meg le és újfent föl,a jelzés sárga majd piros,hát igen,olvassunk és izzadjunk,még hûs a reggel, de mégse fázás van,a János hegy pontõrei aranyos fiatalok,és máris lefelé van,itt a piros –sárga kombináció jön elõ,túratársaim közül kettõ nõ,több pedig nincs,kiválóan teljesítenek a sebesség vonatkozásában,többi erényük még kitapasztalásra vár – úgymint fõzés és sütés – de ez a gyaloglás nem arról szól,Piktortégla üregek,Csacsi rét után a Sorrentó felé Maci ér utól,aki félórával késõbb indult és két órával elõbb ér be a célba,örömködünk,errõl fényképes bizonyíték keletkezik,átmenetileg helyrebillen az ivararány,de aztán otthagy,még megtudjuk,hogy a Sorrento neve nem a felfedezõjétõl eredeztetett..haladunk a Meteor szurdok felé,elkavarunk,aztán vissza,keressük az M betût,meg is van,el se veszett,a szurdok ebben az évszakban(is)nagyon szép,az aszály ugyan nyomottá varázsolta,de mégis varázslatos az erre fogékonyaknak..hirtelen a 22-es busz végállomása,kúttal,lángossal,cébéával és piaccal,szusszanás,folyadék-és szilárdanyagpótlás,Péter ér utól többedmagával,szokás szerint borotválatlan,oldalbordája csatlakozik,húzunk a mamutfenyõk felé,szembe Barbi többedmagával,végzett,kistúrázott,és a mi kedvünkért sem jön tovább..a fák alatt stempli és lihegés,több fõre duzzadt a társaság,ösvényen a kõbánya felé,közben kerülõ a vadasparkban,Halima csatlakozik,kedvenc  iszlamista túratársnõm..aztán Elemér ér utól,aki soká indul és elõbb ér be,ahogy szokta,most megáll egy fotóra,sõt a lányokat is maga mellé veszi,ritka pillanat,a fotó sokat ér(het),majd meghirdetem..Tarnai pihenõ,ami káprázatos,mint egyébként is,ilyen volt már a szocik alatt is,sõt annak elõtte is,ide kevés építési engedélyt adtak ki,de sebaj,elmúl(hat),az utakon már autóforgalom van,sok idõszakos parkolással,csak lesz elõbb –utóbb parkolóõr,majd közigazgatás és vezetékes víz,és a Naszályhoz hasonlóan másképpen látjuk,mint RPali..de most a mai napon még ez csak vízió,mint a kormányváltás,nincs realitása,megyünk hát piros háromszögön,bele a vöröspocsolyába..apropos,ezt is át kellene nevezni,én szóltam..kettesben tolom új túratársnõnkel,a többiek elõttünk valahol,és két érett szépasszony a pontõr,és felveszem másik túratársnõmet,és elmesélem a pontõr csajoknak az életemet,persze csak nagy vonalakban,az idõ sürget,harangoznak,az út mellett falunapok,innen üzenném a Szeibert családnak,hogy az örökbefogadott vérbükk szelídgesztenye(Castanea sativa),ne hagyják magukat átverni, megkárosítani,vagy a tábla,vagy a növény nem az igazi,esetleg lemaradtam megint egy kétharmados határozatról.. és a Remete szurdok következik,majd az aszfaltséta Máriaremetéig és a Hûvösvölgyig,a tanárembertõl elsajátítom a szendvicsfalás ideológiáját és a távoli bablevesére gondolok,Elemér újra utólér és ismét elhagy bennünket,nõtt a szakálla,amióta nem láttuk..a célban szépjelvény,mint általában,kisücsi,de a szomszédban lehet a depressziót maligánra cserélni,pénz közbeiktatásával,mint általános csereeszköz..


kiváló túra,kiváló társaság,köszönjük.. asszem,nem lehet véletlen,hogy idejárunk..


 
 
intrateTúra éve: 20122012.09.16 08:29:56
megnéz intrate összes beszámolója

Meteor Maraton


A rajthelyra ballagás közben feljsejlett elõttem a néhány héttel ezelõtti Gyermekvasút éjszakai rajtja... Szerencsére nyoma sem volt a tömegnek, a sorbanállásnak. Nevezési lap kitöltés, díj fizetés, bakancs igazítás és 6.45-kor már rajtoltam.


Az idõ kíváló, lágy szellõ fújdogál, picit szemerkél az esõ. Az út ismerõs a már említett éjszakairól. Lassan emelkedek a Nagy-Hársra, majd tovább a János-hegyre. Ezzel az elsõ etap komolyabb szintemelkedését le is tudtam. A János-hegyrõl nyugat felé ereszkedem a Virág-völgyben. Kis emelkedõ után Csacsi-rét, majd egy hosszú egyenes a sárgán, szinte melkedõ nélkül a Piktortégla üregekig. Sajnos üreget már nem nagyon lehet találni, túl veszélyesnek ítélte az önkormányzat és feltöltötték õket. Megint nyugat felé fordulok és lassan kiérek a Budaörs kopár hegyeire. Elballagok a vandalizmus mementójaként emelkedõ volt vitorlázó repülõs emlékmû mellett (mindig összeszorul a szívem, mikor meglátom), majd ügyelve a szerzvezõk kérésére, az elöttem álló Szekrény-hegyet jobbról kerülöm meg. Majdnem benézem a Sorrentó felé a leágazást, de szerencsére kis gps segítséggel felkapaszkodom a sziklákig, miközben azon morfondírozok, hogy mi lehet az összekötõ kapocs ezek a szép sziklák és az olasz tengerparti üdülõ között.  Ereszkedés a sziklák között egészen Budakeszi széléig, majd majd balra le a Meteor/Mária szurdokba. A szurdokból kiérve jobbra kiérek a mûútra, majd keresztül Budakeszin. Már messzirõl látszik a két hatalmas fenyõ (több, mint 100 évesek). Itt a fele a mai túrának. Gyors pecsételés és indulás tovább. Némi kacskaringó után sikerül megtalálni az erdõírtás miatt szinte észrevehetetlen piros M jelzést, ami balra fordít. Késöbb halottam, hogy nagyon sokan elmentek itt egyenesen. Hosszú egyenes következik, amit csak néhány vadkerítésen való átmászás szinesít. Elérem a volt kõbányát, ahol újabb pecsét kerül az itinerbe, majd a bánya kikerülés után újra egyenesen. A Tarnai pihenõnél újabb ellenõrzõ pon és erõs szél fogad. És persze a gyönyörû kilátás Budakeszire. Megyek tovább és néhány méter után a Maraton táv jobbra fordul, az 50-es megy tovább a Nagy-Kopaszra. Különösebb szintemelkedés nélkül elérem a Vöröspocsolyást (tényleg vörös!), majd balra le a Remete szurdokba. Az ellenörzõ pont az elején, innen már a jól ismert kéken megyek végig. A surdokból kiérve követem a kacskaringós kéket a templomig, ahol átverekszem magam a épp akkor zajló cserkésztalálkozó  csodálkozó tömegén. Majdnem elmegyek az ellenörzõ pont mellett, de szerencsére itt is segített a Pilis Trappon annyira hiányolt ellenörzõ pont jelzõ jellegzetes piros-fehér tábla. Lassan elérem a Nagy-rétet és egy pici emelkedõ után már ott a cél.


Közel 6 km/órás átlaggal sikerült végigmennem úgy, hogy nagyon nem tévedtem el :)


Jó kis túra volt, köszönet a szervezõk. Pici tanács a következõ évek indulóinak, hogy a túrán nincs ellátás (persze nem is igérik a szervezõk) és víz vételi lehetõség sincs nagyon. Azaz, amit enni, inni akarsz, vidd magaddal. És érdemes térképpel, vagy gps-sel is készülni, mert az itinerben lévõ térkép részlet önmagában nagyon kevés lehet a pontos tájékozódáshoz. Cserébe megkaphatjuk az egyik legszebb kitûzõt, ami a teljesítések számával arányosan mindig változó színû!

 
 
 Túra éve: 2011
kekdroidTúra éve: 20112011.09.15 14:09:47
megnéz kekdroid összes beszámolója

Meteor 21/A


 


Nevezési lap a rajtegyenesben, kitöltés falon, a szokásos név-cím-satöbbi mellett kérdés a hányadszor jár a túrán. Térben és idõben valamivel odébb Gyõri Péter elmeséli, hogy neki bizony húsz itt a mérõszám, ezt Kerek repkénnyel kettõnk eddigi ittjártait összeadva és néggyel felszorozva érnénk csak el. Tehát: benevezünk, megkapjuk a mindentudó útmutatót, majd várunk pár percet a fél hétkor esedékes rajtig. A Budai-hegységben az a jó, hogy ismerõsen is lehet ismeretlen, könnyebben rááll az ember szeme az apró részletekre, szépségekre. Ezek közül most is adódik jónéhány. Elindulunk a sárga sávon, rögtön az elején teszek egy vasútnézõs kitérõt, a hûvösvölgyi állomás bejáratáról készül egy halvány fénykép. Visszasétálunk a jelzésre, mûtárggyal keresztez a kisvasút szánkópálya-szerû, köves lejtõt. Odébb felkaptatunk a töltésre, Hárs-hegy állomás környékén keresztezzük a sínpárt. A kellemes hûvösben is izzasztó az emelkedõ, fõleg, hogy állandóan Repkény után kell loholnom. Megérkezünk a Kis-Hárs-hegy alatti elágazáshoz, innentõl ritkás, ligetes erdõben célozza meg az ösvény a Nagy-Hárs-hegy oldalát. Egy fatörzsön darázsveszélyre figyelmeztet papírlap, köszönet a jószándékú figyelmeztetõnek! A hûvös idõ most szerencsésen távol tartja a rovarokat, a túra során egyetlen alkalommal sem találkozunk semmiféle darázzsal. Barlang, kishíd, kis kapaszkodó, hegytetõ. Ellenõrzõpont, tájfutó bójára hajazó tábla jelzi elõre. Felsétálunk a kilátóba, ha már tavaly ezt nem tettük meg: odafent szürreális-szép körpanoráma tárul elénk, a Pilis, a Budai-hegyek sûrû felhõfüggöny alatt feketéllnek, a felhõzet és a domborzat között bevilágít a felkelõ Nap. Keleten, amennyire látni a János-hegy tömbjétõl, esik az esõ. A kilátóban ébredezõ társaság jó utat kíván, mi pedig jó étvágyat nekik a reggelihez. Ledobogunk a lépcsõn, visszatérünk a sárga jelzésre. Az egykori bakoszlop helyénél még kitekintek a kilátás felé, messze, nyugaton mintha már tisztulna az ég.


Ledöcögünk a köves lejtõn Szépjuhásznéra, hatalmas fenyõ áll õrt, majd ismét kisvasút, egyelõre vonat nélkül, odébb fõút, egyelõre mérsékelt forgalommal. Bevetjük magunkat az erdõbe, gondosan épített szerpentinút kanyarog a János-hegy felé. Akárhogy sietünk, Kis Istvánék zajos csapata az egyenes vízmosáson lassan, de biztosan közeledik felénk. A hegyre épp elõttük érkezünk meg, két kislány õrzi a pontot, szülõi távfelügyelettel. Körülnézni akarván, felsétálunk az Erzsébet-kilátó bejáratáig, ahol nejlonba bújtatott papírlap adja hírül, hogy a kilátó zárva tart, látogatására a reggel és este nyolc óra közötti idõszak alkalmas. Nem várjuk ki az intervallum kezdetét, elbotladozunk a jelzett ösvényen, közben Pestáék a mûúton nagy traccsparti közepette elsuhannak. Végre. Odébb nyomóskútnál tartunk reggeliszünetet, Repkény táskájából szendvics kerül elõ, zsömle-felvágott-sajt összeállításban. Elmajszoljuk lejtmenetben. Erdõ, csend, kisvasút, erdõ, még mindig csend. Nem akarjuk megtörni. Fák, virágok körülöttünk. Táblák igazítanak útba, piros jelzés, sárga jelzés, lejtõrõl váltunk emelkedõre a Virág-völgy aljában. Az erdõben egyre sötétebb van, a hegy leárnyékolja azt a kevés napsütést is, a lomb alatt zord félhomály ül. Megérkezünk a Csacsi-rétre, gyors igazolás után el is tûnünk onnét. Nyitottabb, fiatalos szakaszon trappolunk keresztül, Kerek repkény igazolófüzetét jobban megnézve felfedezzük, hogy a leányt a rendezõk átkeresztelték, 21 kilométerig belépett a Borbálák klubjába. Lassan újabb emelkedõ kezdõdik, megint a piros sávon, ismerõs zöld magasles bújik meg a fák között – jelzi a kaptató végének közeledtét. Piktortégla-üregek, ellenõrzõhely, az úriember megkérdezi, mennyire vagyunk ismerõsek, elõször félreértem a kérdést (Bocs, idevágó: „- Ezredes úr, jönnek az indiánok! - Barátok, vagy ellenségek? - Szerintem barátok, mert együtt jönnek!”), de még idõben kapcsolok, hogy az ismeretséget az útvonallal kapcsolatban kérdezik. Szerencsére hasonló a válasz kezdete. Elindulunk, mellettünk hosszú lépteivel elsuhan a csöndes Szabó Elemér. Az út még egy utolsó, enyhe emelkedõt vesz a Kopárok felé, olyan, mintha a világ peremére sétálnánk ki.


Odafent felhõs kilátás nyílik Budaörsre, a többszörösen összetett forgalom zaja feltüremkedik a hegyek közé. Jobbra összefirkált repülõszárny, emlékmû. A távolban a Dunamenti Erõmû, odébb a Dunai Finomító, még odébb a Dunai Vasmû látható, a névadó folyó viszont párába csomagolva rejti magát. Mögöttünk féljobbra a KFKI kéménye emelkedik az erdõ fölé. Elõttünk lejtõ, ha hagynánk, Budaörs széléig vezetne (bevásárlóközpont, buszvégállomás, városháza, miegyéb), szerencsére a szalagozás megment ettõl: fenyvesben kaptatunk a Sorrentó felé. Piros M jelek mutatják az utat, egészen a hivatalos jelzésig, ezen már csak kicsit kell emelkedni. Ellenõrzõpont, készül néhány kép a „most is láttuk a sziklákat”-fajtából. Odébb megint elhagyjuk a jelzést, rövid átkötõ szakasz vezet a Meteor-szurdok felé. A Nagyszénászug mellett túrázunk, az épületek közelségére eleinte csak egy harsány anyázás emlékeztet, mely az erdõn túlról hasít bele a nyugodt csendbe. Betérünk a lassan szurdokká keskenyülõ völgybe, elrobog mellettünk speti, teljes futófelszerelésben. Jármûgyûjtemény rozsdásodik az egyik teleknél, egyszer érdemes lenne bekéretõzni – most még nem. Inkább tovasietünk a meredek falú völgyben, a falát borostyán és egyéb kúszónövények hódítják meg, az ellenõrzõpont haragoszöld növényekkel borított sziklaszorosban várja a túra résztvevõit. Valamivel lentebb a Mária-sziklánál tartunk rövidke nézelõdést. Pár lépéssel arrébb megérkezünk a Nagyszénászugot Budakeszin keresztül a nagyvilággal összekötõ keskeny aszfaltcsíkra, a nagy forgalom miatt megszaporázzuk lépteinket. Ez a szakasz se nem túl szép, se nem túl érdekes, Budakeszi egyenházai között is csak egyetlen tábla kelti fel érdeklõdésemet: a csupa nagybetûkkel írt gázállat nevû lényt hirdeti, jobban megnézve „GÁZ~palackcsere // ÁLLAT~eledel” (sic!) a felirat, messzirõl a két, csupa nagybetûs szót simán egybeolvasom. Akkor mégsincs gázállat. Átküzdjük magunkat a fõúton és a piac forgatagán, majd a zöld kereszt jelzés régi változatán közelítjük meg a mammutfenyõket, s egyben a célt. Körülbelül két pillanat alatt megkapjuk a szép díjazást és a kétdecis ivólevet, leülünk a fûbe, elkortyoljuk a szolgáltatást. Közben megérkezik talpaló és el is indul a huszonegy-bé résztávon. Az elkortyolás után felfedezzük a zöld kereszt másik ágát, így a másik utcán térünk vissza a piacra. Szerzünk egy automatás kávét, majd elsétálunk addig a megállóig, ahonnét már érvényes a békávé csodabérlet és nem kell plusz jegyet váltani – közben van alkalmunk megnézni Budakeszi fõútját, már ezért is megéri a menet. A busz a végállomásáig repít, onnan kényelmesen átközlekedünk a Keleti pályaudvarra. Fogunk még ma túrázni.


Köszönöm a túrát a Meteor TTE-nek, a társaságot Kerek repkénynek. Jó érzés visszajönni erre a túrára, szép az útvonal (igaz, az izgalmas szakasz pont az útvonal második felére esik), kedvesek a rendezõk, más nem is kell.


-Kékdroid-


Képek

 
 
engelsfeldTúra éve: 20112011.09.11 06:06:55
megnéz engelsfeld összes beszámolója

Meteor 21/A


Elsõ alkalommal vágtam neki ennek a Meteor-túrának elsõsorban az általam még nem ismert Mária-szurdok láthatása miatt. 


Örömömre szolgált, hogy a sárga sáv Virág-völgytõl a Csacsi-rétig  vezetõ szakaszát szépen rendbe hozták, ezen a részen utoljára az emlékezetes nagy vihar után jártam. Még annak is örültem, hogy olyan túrajelzésekkel is találkozhat a mostanság barangoló tapasztalatlan vándor, amelyek nem éppen a biztonságos orientációt szolgálják. 


A Piktortégla-üregeknél kapott alapos pontõri eligazításnak köszönhetõen egykettõre feljutottam a farkashegyi vitorlázórepülõs emlékmûhöz, amely néhány évvel korábban is siralmas állapotban volt, ma sem különbül.


A sorrentói szakaszt egy héttel ezelõtt már végigjártam és a piros M-jelzésbe is sikerült belegyalogolnom, hogy végre megpillanthassam a várva várt Meteor-szurdokot. Gyönyörködtem egy kicsit az ösvény menti roncsautó-telepek régi járgányaiban, de fényképezésükrõl le kellett mondanom egy kivétellel. Nagy szembeforgalom nem volt, mögöttem meg nem torlódtak fel a követõ sporttársak, úgy hogy kényelmesen végiggyalogoltam ezt a szakaszt.


A városba vezetõ szûk aszfaltút meglehetõsen balesetveszélyes, különösen, ha a zöld+ jelzés, szemmel láthatólag, csak ímmel-ámmal bukkan elõ.


A mamutfenyõk és a célban fogadás (Éva és Dorka) lenyûgözõ és felejthetetlen volt.


      


 

 
 
 Túra éve: 2010
yoyoTúra éve: 20102010.09.17 07:10:43
megnéz yoyo összes beszámolója

Beac Maxi helyett...  Meteor 50



Régóta terveztem a Beac Maxit ,Sipi is sok okosat mondott ,és Danit is zaklattam némi infóért . Aztán az esõ mindent átírt,pedig én nem ilyen vagyok nyirm . Éjszaka is  állandóan az órát lestem, hogy 4 kor kelnem kell ,fent a tetõtérben hallani lehetett,hogy nem kicsit esik ezért nem  keltem fel 4 kor , idén nekem nem lesz Beac Maxi 110 .  Talán az is számított ,hogy egyedül mentem volna ,mert ezen a hétvégén rengeteg program volt ,és tudtam,hogy a barátaimat hiába is hívnám ,máshol lesznek .  Legközelebb  7 :20 kor ébredtem fel  ,már nem esett ,de késõ volt már a rajtba érni , meg egyébként is már lemondtam róla fejben ...de a meteorra még oda érhetek ráadásul a fõdemen is átjön a túra  . Gyorsan megnéztem a kiirást,8:30 ig lehet nevezni ,és csak Hüvösvölgyig kell mennem .,gyorsan összekaptam magam,reggelizni  nincs idõ ,egy fél kalácsot megvajazok ,azt bedobom az övtatyóba egy géllel  ,meg  egy fél litert  izót.  Borzasztóan szalad az idõ, hallom,hogy megy a busz felfelé,bakker ezzel akartam menni . Rohanok lefelé ,de cipõt kötni sincs idõ ,majd a buszon :P ,csak belebújok oszt jó van , az övtáska a kezembe . Hallom ,hogy elindul fentröl a busz ,elkezdek szaladni 1 megállót,szerencsére elérem . Aztán a buszon rendbe szedem magam ,eszem kalácsot ,és már Hüvösvölgyben is vagyok.Már pakolásznak össze,de még tudok nevezni ,bõ 10 perc van .



Kilépek az ajtón ,és máris szitálni kezd,irány a Hárs-hegy ,szépen felkocogok a sárgán,a multkor is ment most is feltudok kocogni. Nem úgy a 2.ell pont a Jánoshegyi Erzsike kilátó,na ez még nem megy végig. A kilátónál végig árusok,itt is borfesztivál lesz,a pontot nem találjuk hiába szaladom körbe Erzsikét ,egy spori telefonál a rendezõknak ,kiderül hogy lentebb lesz a pont . A kilátótól ez  a gyökeres rész nagyon nagyon csúszik ,kitudja hány száz ember tapossa naponta . Ell pont megtalál ,irány a Csacsi-rét. A piros sáv isteni lefelé ,szuperul lehet haladni Virág- völgy felé , Az esõ már esik ,de nincs hideg térgatyóba meg ujjatlan topban vagyok . Voltam már a meteoron 2 éve,de gyanús ez a sárga ,szerencsére  jó kis sár volt , és észrevettem,hogy nincsenek nyomok, Elõ az itinert . Fentebb megelõztem egy nõt,de nem jön õ sem erre,na vissza a pirosig az a tuti,és igen ott a sárga ,csak nem mindegy ,hogy bal vagy jobb az irány . Csacsi-rét elõtt megint benéztem a sárgát,de szerencsére mások is .Elérem a pontot  gyorsan adom az itinert mert  esik .Több túrázót utól érek ,mindenkinek jó utat kivánok akit csak lehagyok . Piktortégla üregekig a piros sávon megyek. Ellenörzõ pont a sátorban ,Beadom az itinert aztán tovább a piroson . Tudom,hogy a p + kell menni ,de nem veszem észre a letérést,jó darabon lemegyek Budaörs felé a piros sávon  . Itt már nagyon esik ,míg elõveszem az itinert a zacsiból egy pillanat alatt elázik ,próbálok elõre görnyedni,hogy a testemmel védjem ,de hiába . Elindulok visszefelé ,ekkor találkozom kutyÁval ,hihi .õ is lefelé akar jönni a piroson. KutyA elõveszi a térképet,amin jól látszik ,hogy túl jöttünk. Akiket eddig megelõztem most újra megelõzzük,most együtt megyek kutyÁval,mondom neki,hogy menjen nyugodtan,de nem megy . Nagyon szép ez a ritkán járt része a Budai hegységnek. Sorrentó nem kicsit sáros , a vizem már elfogyott ,majd Budakeszin feltöltöm .Elérjük a túra névadóját a  nagyon szép Meteor szurdokot.  Fényképezni nincs értelme mert "sötét van "  ,és esik az esõ,de egyébként sem  hoztam fényképezõgépet :P  Budakeszi elõtt némi aszfaltot kapunk ,ezen robogunk be a központba ,ahol gondoltam,majd bemegyek a közértbe vízért,de mondtam kutyÁnak ,hogy én biztos nem megyek be ,ilyen lomosan :) .Aztán KutyA megkérdezett egy piacos bácsit hogy hol van itt kék kút,ott jöttünk el mellette,csak  azért nem láttuk ,mert barna volt .

A Z+ eljutottunk a Mammut fenyõkhöz . innen aztán a Hosszúhajtási-kõbánya M betûvel jelzett útvonalán mentünk .Ami az évek alatt már igen megkopott,de szerencsére emlékeztem merre is kell menni ,mert kutyA másfelé ment volna . Olyan zivatart kaptunk ezen a részen,hogy bokáig gázoltunk a vizfolyásban .három létrán is átmásztunk mire kiértünk az erdõbõl ,át a másik erdõbe a gyönyörû Nagykovácsi hegyekbe :))

Gondoltuk KutyÁval,hogy talán egy technikai  szünet ránkférne ,bár igazság szerint simán bepisilhettünk volna ilyen esõben :P

A Tarnai pihenõnél elcsendesedett ,ell pont várt az egyik dombon , sajna nem tudom,hogy hívják a sporit akitõl kaptam colát,meg nápolyit ,,de hasonlit  kabócára ;)  A tarnai pihenõ múrvás szerpentinjén ,folyt lefelé a fekete sár.  A Nagy -kopaszt most nem futottuk meg végig, már nem szakadt annyira,csak esett . A kilátóban gyors pecsét ,és irány lefelé a zöldön. kutyA ezt a zõd letérést sem tudta ,ami bevisz a susnyába. Kiértünk a Z sávra a múrvás útra,Gabi  éppen hívott mondtam nézzen majd az ablakon ,mert a zõldön vagyunk  ,csak az felejtettem el  mondani,hogy kb még 2 kili így gondolom megunta ,mert nem nézett . Azért beugrottam vizet venni a kinti csapról ,és KutyÁval toltuk neki a Zsíros -hegyig.Végig megfutva az emelkedõt. Itt már 46 kilinél jártunk az itiner szerint .Ami vagy hülyeség,vagy pedig jóval több a túra ,mint 51 ,2 .Innen Hüvösvölgy ha toronyiránt megyek is  7 kili . Végig futottunk a Remete-hegy gerincén ,majd a köves csúszós Remete barlang felett ,lementünk a szurdokba .

Az ördög -árkot még nem láttam ilyennek,már fentrõl hallatszott hogy gyorsvonat jön. KutyÁval meredt szemekkel néztünk a patakot. és bátran belegázoltunk a térdig érõ vízbe . A Remete-szurdokban is volt még egy ell pont ,innen a kéken a máriaremetei templomig ahol éppen esküvõ volt . Szép látvány voltunk az elegáns  vendégek   között :P Pecsételés és és innem még vagy 2-3 kili a cél. Na adtunk neki rendesen ,mert beakartam érni 7 óán belül,de ezt csak akkor találtam ki ,mikor ránéztem az órámra . Általában így a túrák végére bevadulok :P Nem tudom milyen átlag volt,én legalább ötnek éreztem .KutyA is  jött mögöttem ügyesen .Aztán beértünk 6:55 el . Gabi jött értem,mondtam ruhát ne hozzon,csak a maratonos nejlont abba csavartam bele magam ,és úgy ültem a kocsiba . Itthon meleg volt a lakásba ,ettem fürödtem pihentem ,és arra gondoltam,hogy még az éjszakai maxira elmehetnék , fõleg,hogy Budapest kupás ,de végül oda se mentem  ,mert újra csak  esett . Pedig egy jó kis beszámolót én is elolvastam volna magamról, az elsõ aqvaparkos maximról :)  A meteor nem volt rossz 600 pénz a nevezés ,nagyon szép tûzzománc jelvényt jár érte , de szolgáltatás nincs,ellátást vinni kell ! Aránylag jól futható kör,féltáv után meseszép részekkel :)) ajánlom mindenkinek .

 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.09.14 18:47:44
megnéz kekdroid összes beszámolója

Meteor 50


Hûvösvölgy, rajthely. Nem kell sokat várni, sõt, semennyit sem kell várni, a többség már régen útra kelt, a rajtidõnk megegyezik az idei BEAC Maxi tömegrajtjának az idõpontjával. Kerek repkény intézi a formaságokat. Itinert kapunk, benne csupa okos szöveggel, hasznos számokkal és vázlatos térképpel. Nagyon használni nem fogjuk, egyrészt, mert valamennyire emlékszünk még az útvonalra, másrészt, mert a papírok a túra nagyrészét egy vízhatlan kis dossziéban töltik. Kilépünk, az égbolt olyan, mintha egy bazi vödör szürke festékkel bemázolták volna. Nagy meglepetés nem ér, egész héten ilyen volt. Elindulunk a sárga köves úton.


Úton a Nagy-Hárs-hegyre. Szép ködben kanyargunk fel ide, õszintén remélve, hogy odafent hátha a felhõk szintje fölé emelkedünk. Ez nem jön be, a kilátó vigasztalanul áll a szürke masszában, a pontõrök pedig a kilátó aljában. Õk kevésbé vigasztalanok, inkább csendes beletörõdéssel várják a pontõrködésbõl hátralévõ szûk egy óra elteltét. Az erdõ zöldje ebben az idõben sejtelmesen világít, várjuk a Gyûrûk ura valamelyik szereplõjének a felbukkanását. Hiába.


János-hegy, Erzsébet-kilátó, közjáték. Az elõzõ hegyrõl békés kocogással távozunk, Repkény fej-vagy-írás alapon próbálkozik eldönteni, hogy fel akar-e menni majd az Erzsébet-kilátóba. Elvégre egyszer száz éves egy létesítmény, és az pont idén van. Szépjuhásznénál sikerrel teljesítjük a túra ügyességi fejezetét, élve átjutunk a forgalmas úton. Szerpentinút, pár hete az éjszakai Gyermekvasutas túrán itt nem sokat láttunk és íme! most sem látunk többet. Felérkezünk a hegytetõ elé, lézerfény hasít bele a sûrû ködbe a kilátóból. Nem birodalmi rohamosztagosok szállták meg a fõvárost, hanem valamiféle bornapok kerülnek megrendezésre és annak az elõkészületeibe futunk (sétálunk) bele. A pont, az nincs meg, viszont találkozunk Nagy Lajosékkal. Õk odalent néznek körül, mi a kilátót látogatjuk meg, de se pontõr, se kilátás nem fogad a legfelsõ-1. szinten. Odalent viszont friss a hír, a pontõr a Libegõhöz költözött, biztos utálja a tömeget.


János-hegy vasútállomás, megint közjáték. Megkapjuk a bélyegzést odafent, lejt az út, sûrû, ködös erdõben, a változatosság kedvéért. Megállapítom, egyelõre csak magamban, hogy az egész heti esõzés ellenére kitûnõen járhatóak az utak. Kimondani azért még nem merem. A vasúti átjárónál az Augusztus 23. Mûvek gyártotta gyöngyszemekre oly jellemzõ hangú motorzúgás üti meg a fülünket: ez most jön vagy megy? A kérdést eldöntendõ kitérünk az állomáshoz, ahol Füsti-67 topiktárssal találkozunk, aki épp szolgálatban van. Elbeszélgetünk a Gyermekvasútról, úgy is, mint túráról, közben felpöfög a hegyre az Mk45 2001 által vontatott szerelvény. Készül néhány fénykép, majd érzékeny búcsút veszünk az állomástól.


Csacsi-rét, harmadik ellenõrzõpont. Útközben csatlakozik hozzánk egy sporttárs, igazoljuk a „teljesítménytúrázók legszívesebben a teljesítménytúrákról beszélgetnek” tételt, sokadjára. Elrongyol mellettünk kutyA, körülbelül tizenhét és félszer gyorsabb nálunk. Sikerül nem eltéveszteni a sárga sáv oldalra térését, ezen az egynyomos, egyhetven felett néhol kényelmetlenül bozótos ösvényen kicsit lankad a beszélgetési kedv, majd hirtelen felbukkanunk a pontnak helyet adó esõháznál. A pontõr bácsi akkurátusan megszámol mindkettõnket, útitársunk megáll frissíteni, mi ellépünk, majd talán utolér. Indulásunk után kénytelen vagyok elõhalászni a hátizsákból a kabátot, biztos, ami biztos, hátha elijesztem az esõt.


Pikortégla-üregek, megint ellenõrzõpont. Széles út, keskeny ösvény, megint széles út váltják egymást. A jelzések is változnak. A látótávolság nem, az ugyanúgy ötven méter. A börzsönyi sarat taposó BEAC-osokra gondolunk, nem elõször, meg a mátrai patakokkal küzdõ Vadrózsásokra. Ahhoz képest nekünk itt paradicsomi állapotok állnak fenn. Az ellenõrzõpont elõtt elkezdõdik az esõ, szépen, szolidan, majd fokozatosan erõsödve. A ponton már szakad, sátorból nyúl ki egy kéz, villámgyorsan intézzük a papírmunkát. Beszélgetnénk még a hallhatóan kissé unatkozó pontõrrel, de mi éppen ázunk és álló helyzetben fázunk is, úgyhogy kénytelenek vagyunk a beszélgetést rövidre zárva elbúcsúzni. Kiérünk az erdõbõl a Budaörs fölötti kopár vidékre, az esõ varázsütésre eláll.


Esõfüggöny. A Vitorlázó-emlékmûnél egy kissé bizonytalan sporttársat erõsítünk meg a helyes irányba vetett hitében. Semmi nem látszik az alattunk elterülõ, nyüzsgõ városkából, a két autópálya közös szakaszából, az ország egyik legnagyobb teherforgalmú vasútvonalából. Egymás lépteinek a zaján és a lélegzetünkön kívül hallani sem lehet semmit. Üres, tompa csend ül a tájon, még a beszédünk is halkabb, ha néha megszólalunk. Átkapaszkodunk egy nyergen két domb között, fölfelé ritkás, fenyves ligetben, szinte száraz talajon. Lefelé már csúszik, a túrabot ment meg egy eséstõl, nem tart sokáig, és megérkezünk a Sorrentóhoz, a pontõr színes esernyõje fedezékében csücsül. Itt még sikerül fényképezni. Továbbsétálunk, meredek lejtõre érkezünk, elõttünk ügyeskednek néhányan a lejtõn. Amikor éppen nem sikerül, akkor üvöltenek. Amikor sikerül, akkor is, csak máshogyan. Odalent utolérjük õket, olyan, minhta az iszapbirkózó bajnokság versenyzõivel találkoznánk. Suhanunk, Repkény megy elöl, kíméletlenül nagy sebességget tart, én meg próbálom tartani. Eljutunk a Nagyszénászug szélére, itt leszakad az ég, sûrûn, masszívan zuhog. Nincs idõm felhúzni a kabát cipzárját és nincs értelme felhajtani a kapucnit, pillanatok alatt csurom víz a pólóm, a sapkám. Akkor már inkább szellõzzön.


Esõfüggöny, még mindig. Megelõzünk néhány társaságot, ugyanis Repkény elkezd kocogni az esõben. Letérünk a Kavics-árok felé, eszméletlen mennyiségû víz hömpölyög mindenhol és persze mind befelé folyik az árok aljába. Elég egy pillanatra kihagynia a figyelmemnek, hanyatt vágódok, bele az ösvényen szaladó patak közepébe. Mondok egy párat, olyat, hogy még asz is van benne, mogorva puffogásom tárgya fõleg az, hogy immár egyetlen felületen sem vagyok száraz, sõt. Aztán eszembe jut, hogy a fényképezõgép is lehet, hogy kapott az áldásból, ez aztán a teljes kétségbeesés feneketlen tavának örvényes vizébe taszajt. Megnézni nincs alkalmam, mert egyrészt ugyanúgy szakad az esõ, másrészt sietünk. Valahogy az elõttünk álló természeti képzõdmények szépségét sem tudom maradéktalanul élvezni, elkezdek a feladás gondolatával játszadozni, olyan, mint egy játékhajó a tengeri viharban. Felbukkan, aztán újra elmerül. Végül abban állapodok meg magammal, hogy megvárom, mi lesz Budakeszin (mégis, mi lenne...) és abban, hogy ha kiszállnék, akkor már a Moszkva térre érve vidám napsütés fogadna, így semmi értelme kiszállni. A Mária-szikláknál a pontõr trükkös mûanyag fóliás pecsételési módszert alkalmaz, megóvandó az itinereket a cafattá ázástól. Lecuppogunk Budakeszi peremére, csudálatos nagy az autóforgalom a Nagyszénászugba vezetõ úton. Termetes kutya kísér minket kissé, bundája csurom víz. Gazdái autóból sétáltatják, ilyet se láttam még.


Esõfüggöny vége, Budakeszi. A faluban (város?) vadonatúj patakok fogadnak, nagyjából mindenütt, a csatornarendszer képtelen megbirkózni a rázúdult feladattal, néhány csatornafedõn szabályosan buzog fel a szennyvíz. Van neki szaga is, igen. Megpróbálom megtörölni az orromat, de nem találok semmit, amivel megtörölhetném, az egészen már csak nevetni tudok, meg azon is, hogy néhol bokáig gázolok a csatornalében. Repkény ezalatt az olyan ember óvatosságával lépked, akinek a cipõjén centi széles lyukak biztosítják a megfelelõ szellõzést. Megérkezünk a busz végállomásáig, összeszedem a lelkierõmet, mostantól jöhet akármi esõ, azért sem adom fel. A fotógépet gyorsan bevágom a szeletelt kenyér mellé, a nejlonzacskóba, ott legalább száraz helyen van. Felsétálunk a Mammutfenyõk felé, az ellenõrzõpont – érthetõ okokból – a fáktól alig száz méterre táborozik, autóval. Az autóban a kislányok a rendezõi instrukciónak megfelelõen nem a kövér, hanem a széles bélyegzõvel pecsételnek – továbbmegyünk.


Hosszú-hajtási kõbánya felé. A túra – szerintem – legszebb szakaszán járunk itt. Elõször még ki kell keveredni Budakeszirõl, távvezetékek nyiladékát keresztezzük párszor, piros M jelek mutatják a helyes irányt, nem sûrûn, nem tolakodón, de mindig éppen jókor. Végül rátérünk a hosszú egyenesre, mohaszõnyeggel fogad az erdõ alja, neonzölden, élénken világít a ködben, amerre csak nézünk. Érintetlennek tûnõ, de legalábbis ritkán járt vidéken vándorolunk. Az esõ idõközben teljesen eláll, némi gyenge szellõt érezni a fák között, ahogy a valóságban is nyílegyenes úton talpalunk. Nyílt területet keresztezünk, új kerítését jó magas létrán másszuk meg. A távolban csak sejteni lehet a hegyeket, szürke és fehér felhõk vágtáznak elõttük. Egyre emelkedik velünk az ösvény, lassan, mintha nem akarna felérni sosem a tetõre. Azért csak megérkezünk, a pontõr hölgy egy esernyõ alatt üldögél magányosan, az esernyõt spárgával applikálta a fára, elmondása szerint szinte mindegy, hogy ott van-e vagy nincs, úgyis minden csurom vizes. A kõbányát nem nézzük meg, a múltkor már láttuk gethe, Varacskos Disznó és -ethka- társaságában. Eszembe is jut, hogy a TTB-s menetménybõl egyedül kutyA bukkant fel eddig, a többiek – úgy sejtem – jóval elõttünk járnak.


Nagy-Kopasz, kilátó, sokadik ellenõrzõpont. Kikerüljük a bányaudvart, utunk iránya változatlanul északnyugati. Az erdõ lassan változik, sûrûbbé, sötétebbé válik. A szürkeségben jobbra pillantva valahol ismerõs fehér foltot veszek észre egy fán, közepén zöld háromszöggel. Megvan a jelzés. Mögöttünk kiabálnak, nem értünk belõle egy szót sem, de visszakiabálunk, hogy erre kell menni a Meteoron. Aztán néma csend. Vállat vonunk, reméljük, nem Páty vagy Telki felé indulnak el, de szerintem ez a keresztezõdés speciel teljesen egyértelmû. Odébb mély árkot keresztezünk, valószínûleg emberkéz alkotta töltésen. Ez lehet a Hideg-völgy, az aljában meghatározhatatlan mélységû, sötétbarna trutymó tükre mutatja a nagy semmit. Kikapaszkodunk egy burkolt útra, mellettünk szigorú tábla emlékeztet arra, hogy a magas kerítésen túl a terület állami. Ide hozzák vadat lõni a baráti országok baráti diplomatáit, gondolom. Mûutat keresztezünk, tovább emelkedik az út. Álmosodom és Kerek repkény is hasonlóról panaszkodik, a Budakeszi elõtti virgonc futkosás lendülete elfogyott, megette az erdõ és az emelkedõ. A Tarnai-pihenõ kopár kilátópontját kényelmesen, sétálgatva érjük el – kilátás természetesen nincs, éppúgy lehetnénk kétezer méteren, mint kétszázon vagy akár az itiner szerinti négyszáz-valamennyin. A pontõr lelkesen fogad, pár percet beszélgetünk vele. Innen már csak fel kell sétálni a Nagy-Kopaszra, a kilátó tövében újabb ep. fogad, tõlük tudjuk meg, hogy igen sokan kiszálltak az ötvenesbõl, a többség Budakeszin.


Nagykovácsi, sokadik közjáték. A Nagy-Kopaszon is kihagyjuk a kilátózást, nem érzem úgy, hogy sokat vesztünk vele. Kellemes úton kanyargunk le a hegyrõl, az út itt is alig észrevehetõen sáros, mintha csak egy kis futó, nyári záport kapott volna egész héten. Elágazás következik, valamit magyarázott a pontõr a hegyen, hogy le szabad vágni, de nem kötelezõ. Ha pedig nem vagyunk kötelezve, akkor inkább maradunk a jól bevált úton, legalább biztosan meglesz az ötven km. Fiatalosban sétálhatunk így, a víz a levelekrõl folyamatosan pereg a nyakamba, néhol már arra is lusta vagyok, hogy elhajoljak az ágak elõl. Végül csak kiérünk a széles útra, Nagykovácsi felé kanyarodunk, a földben vidáman bomlik a talpunk alatt a tórium. (Tudom, hogy nem bomlik, de így jobban hangzik. Tórium amúgy valóban található Nagykovácsinál, méghozzá sok.) Házaspár kirándul velünk szembe, az úriember megkérdezi, hogy ugye nem a Meteoron vagyunk? De igen, az ötvenesen. Elég furcsa látványt nyújthatunk. Így trappolunk be Nagykovácsira, ahol nagy reményeket fûzünk ahhoz, hogy találunk nyitva tartó boltot, lévén egész nap csak némi kakaós kalácsot falatoztunk mindketten, jó lenne valami változatosságot vinni az étrendbe. Az elsõ lehetõséget nagyvonalúan kihagyjuk (van még kalácsunk ám), mert Repkény látja, hogy éppen most mostak fel. Végül találunk megfelelõ ábécét, méghozzá a jelzett úton ott, ahol le lehet vágni a jelzések talán nem is annyira értelmetlen kurfliját. A közjáték: a boltban egy bácsi két doboz cigaretta megvásárlása után a kint várakozó Kerek repkénynek beszól, hogy meg fog fázni, ha vizes ruhában ácsorog odakint. Jó tudni.


Hûvösvölgy, meg ami odáig még hátravan. Elhagyjuk az egyre ködösebb Nagykovácsit. Régen jártunk már a faluban, egy csomó új házat figyelhetünk meg, a 2005-ös térképem a helyüket még bõven üres területként tartja nyilván. Felkapaszkodunk a Zsíros-hegy gerincére, újra betérünk a ködbe, itt már ezen a kora délutáni órán is kellõen sejtelmes sötétszürkébe burkolt táj fogad. Lassan elhagyjuk a hétvégi és hétköznapi palotákat, megérkezünk a turistaház romjainál lévõ elágazáshoz. Itt két ifjú sporttárs pihen, láthatóan nem nagyon tudják, mitévõk legyenek. Pedig – pont szemben az érkezési iránnyal – szép nagy papírlap látható. Elég közel lépni hozzá, hogy informálódjunk az ellenõrzõpont helyzetérõl, amely a Muflon-itató néven ismert büfé, igaz, ha a srácok még nem jártak erre – és nincs térképük sem – akkor nem kell tudniuk ezt. Aztán lendületbõl elindulnak a zöld sávon, gyanús nekem, hogy mintha a kék itt másfelé térne, Repkény pedig még hamarabb visszafordul. Utánuk szólok, õk is megfordulnak. Lesétálunk a büféhez, gyors bélyegzés, indulás tovább, jó lenne minél hamarabb célba érni. Lelkesedésünket lehûtendõ, újra elkezd szemerkélni az esõ, egyre határozottabban, de már nem tud olyan intenzitást elérni, mint déltájt. Elfogyott a lelkesedése. Ismerõs ösvényeken kanyargunk a Remete-hegy felé, az esõ lankadtan kopog a sapkám siltjén és Repkény kapucniján, majd, mintha nagyot sóhajtana az ég, egyszerre eláll. Épp jókor, mert megérkezünk a Remete-hegy vidáman csúszós lejtõjére. A kilátás mérsékelt, de így is hangulatos, a Hosszú-erdõ-hegyrõl nagy pamacsokban száll fel a pára elõttünk. A biztonságos leereszkedés érdekében nagy óvatossággal és megfontoltsággal haladunk, csak a lejtõ legalján engedem ki a fékeket, hogy utolérjem a nálam jobb egyensúlyérzekû Repkényt. Odalent jól megtorpanok. A késõbbi Ördög-árok felé jó fél méter mély patak száguld, a belátható legkeskenyebb ponton is vagy másfél méter szélességben. Utolér a két ifjú sporttárs, kicsit furcsán néznek ránk, hogy miért bizonytalankodunk, õk kemény legények és átgázolnak. Mi megpróbálkozunk az ugrással inkább, Repkény egyik lába megmerül az átkelés során, de azt mondja, hogy már úgyis mindegy. Nem messze innen megtaláljuk az újabb ellenõrzõpontot, itt is jó hosszan elbeszélgetünk, pontosabban a pontõr mesél érdekes terveirõl. Végigsétálunk a szurdokon, talán túl hamar véget ér, a száguldozó szombat délutáni sofõrök között kanyargunk fel Máriaremete templomához. Útközben feltûnik, hogy a bakancs talpa minden lépésnél olajozatlan kerekû talicskához hasonló hangokat bocsájt ki, pedig nem szorult kavics a talp bordázatába. Nem csak nekem tûnik fel a jelenség: a buszmegállóban várakozók osztatlan döbbenetét sikerül kivívni. Az ilyen pillanatokért érdemes élni. :) A csodaszép templomnál megtudjuk a pontõr hölgyektõl, hogy esküvõt tartottak és azt is, hogy összesen valami harminc induló volt a hosszútávon és abból jópáran feladták. Elbúcsúzunk, végigtrappolunk a Kék hûvösvölgyi célegyenesén, ami nem is végig célegyenes. Kitérünk a Nagyrét felé, néhol belekocogunk, csak azért, hogy minél hamarabb vége legyen, mert kezd újra csöpögni az esõ. Nagyrét-Hûvösvölgy átkötés, minden összebarmolva, lefújva, megrongálva: nem anyagi válságban élünk, mert aki ezt csinálja, annak nem anyagi gondjai vannak, hanem értelmi. Tehát visszaérünk Hûvösvölgybe, a rezesbanda lelkes indulóba kezd, ünneplõk kis gyülekezete fogad... na nem a túrázóknak szól a mûsor, hanem valami ünnepség résztvevõinek. Azért jólesett. :) A célban örülnek nekünk is, megkapjuk a célpecsétet és a rendkívül szép fémjelvényt. Kisétálunk, sunyiban lefotózzuk az ünneplõket szállító különvonatot és megcélozzuk a villamost. Összegzés: szép útvonalú túra a Meteor (fõleg, ha az ember nem jár gyakran a Budai-hegységben), a rendezõk kedvesek, ellátmány csak a célban jár (2 dl üdítõ, de nem is ígérnek mást), a jelvény szép. Köszönöm a társaságot és a nyirmogásom elviselését Kerek repkénynek! Végül, de nem utolsósorban köszönöm a túrát a rendezõknek és gratulálok a teljesítõknek!


-Kékdroid-

 


Képek

 
 
ZETúra éve: 20102010.09.13 12:56:29
megnéz ZE összes beszámolója

Szombaton délelõtt dõlt el, hogy szólóban megyek, ettõl, meg a "pityergõs" idõjárástól kezdett visszaesni a kedvem, de azért 13:20-ra csak odaevett a fene a rajtba, ami nem a szokott helyen, hanem az aszfalt mellett volt.  Gyors nevezés, kamásli fel, aztán nekivágtam a kellemetlenül lucskos-sáros ösvénynek.

A fenyõfák alatt, ahol eredetileg a rajt szokott lenni két túratárs próbált vizet fakasztani - no nem valami kõbõl, hanem a zoknijaikból - igen komoly sikerrel :-) Minthogy õk az 50km-es távon indultak, így elázáshoz volt bõ 21km elõnyük velem szemben - ez meg is látszott...

Az útvonal ismerõs, õk sem elõször járnak erre, úgyhogy kényelmesen beszélgetve telt az idõ, a jelzéseket nem nagyon kellett keresgélni, bár ami igaz, az igaz, ez a része az útvonalnak elbírt volna még néhány M-betût... Már bõven bent jártunk az erdõben, amikor egy szép, nagytestû kutya jött szembe velünk, majd fordult vissza, és kísért el minket az elsõ kerítésig. A kerítés elõtt is volt néhány kidõlt fa, a kerítés után viszont tarra vágott terület fogadott minket - szerencsére az egy szál elégazásban sikerült a távolban felfedezni egy jelzést, úgyhogy sikerrel vettük ezt az akadályt. Kimásztunk, majd -a túrán elõször, de sajnos nem utóljára- eleredet az esõ, így magamra húztam az esõkabátot, és a többiek után eredtem. Az ep.-on a hölgy az esernyõt felkötözte a fára, és a kempingszéken ücsörögve osztogatta a bélyegzéseket.

Jobbra megkerültük a kõbányát, majd a Z3 jelzésen szintén jobbra tartva értük el a patak hídját - közben persze jó sok sárdagasztással- ahonnan sokáig fölfelé vezetett utunk.

A Tarnai-pihenõnél szerencsénk volt, ugyanis legalább 2-3 percig gyönyörködhettünk a panorámában, az alattunk elterülõ erdõkbõl itt-ott felszálló ködpamacsokban... Utána ugyanis az egészet elborította a köd...

A Z3-P3 elágazásik még hármasban gyalogoltunk, aztán õk balra, én jobbra indultunk tovább. Az idõközben levetett esõkabátot aztán ismét elõ kellett szednem - nem örültem neki, de ez van - szerencsére jól megtanultam ezt a szakaszt, úgyhogy csúszkálás, sár, esõ ide vagy oda, meneteltem szépen a P- jelzés felé... El is érem, jobbra fordulok, és bár esik, de ez az egyenes szakasz az út fölött összeboruló fiatal fákkal most is, így is szép. Aztán Vörös-pocsolya balra, pont csak odébb, a P-P+ elágazásnál. Közben eláll az esõ, bélyegeztetek, rendezõk érkeznek a P+ felõl - váltunk néhány szót, aztán elindulok lefelé. Az ösvény jobb, mint amire számítottam, de azért -szokatlan, tudom- örülök az aszfaltnak :)

A Remete-szurdokban zúgás. A patak zúg... Ej, de fognak ennek örülni az 50-es túratársak :-) A pontõr mondja is, hogy lábszárközépig vagy följebb ér... Végülis mikor legyen a vízállás magas, ha nem esõs idõben...?

Aztán ismét aszfalt, némi emelkedõ, majd a templomhoz érve újabb pont, újabb bélyegzés - innen már csak 3.2km. Esõ nem esik, koptatom az aszfaltot - unalmas, de legalább sár nincs...  Nagyrét sarka, pici terep még, aztán cél - a díjazás a szokásos: egy szép jelvény, meg frissítésnek egy dobozos almalé. Összességében nagyon lelkes szervezõk jól kitalált vonalvezetésû túráját teljesíthettem ismét.


(Bõvebben: Túrablog)

 
 
ErathiaTúra éve: 20102010.09.11 17:02:26
megnéz Erathia összes beszámolója

21 A.


Egész héten esett ami elõrevetítette, hogy ezen a túrán sem fogjuk a port nyelni egymás mögött. Reggel késõbbi indulást terveztünk, mert azt mutatta az idõjós, hogy napközben mérséklõdni fog az esõ. Ennek megfelelõen 8:30-kor sikerült elrajtolni. A rajtban épp száraz idõ volt nem esett az esõ, így vidáman vágtunk neki a Kaán kilátóhoz vezetõ S-nak. Gyorsan fel is értünk, útközben pedig már láttuk az esõ áldásának a nyomait. Ennek ellenére Egészen az Erzsébet kilátóig gond nélkül zajlott az utunk a megszokott útvonalon: S- P-. A kilátónál elkezdtük keresgélni a pontõrt de nem találtuk. Aztán valaki megsúgta, hogy állítólag lent van a libegõnél. Más nem lévén lementünk és szerencsére tényleg ott volt. Gyorsan begyûjtöttük a bácsitól a pecsétet és robogtunk tovább lefelé a jól ismert piroson. Virág völgy elõtt egy kicsivel elkezdett esni az esõ. Elõször csak szép csendesen aztán szépen fokozatosan erõsödött. Mire elértünk Csacsi rétre már rendesen szakadt.


Csacsi rétnél gyorsan elõkerültek az esõkabátok is... na nem mintha sokat értek volna. Piktor tégla üregekhez már bõrig ázva érkeztünk meg. A srác szegény egy pici sátorban pecsételt. Biztos nem ez volt élete és álmai pontõrködése. Mi a pecsételés után elköszöntünk, és még mielõtt kihûlnénk továbbmentünk. Budaörs felett a repülõs emlékmûnél és környékén az apró kavicsos talajon egész rendes kis patakok alakultak ki. Többször is oda vissza cikáztunk felettük mire elértük a leágazó pirosM jelzést. Ezen másztunk fel majd le a fenyõfák között, és végül a S- jelzésre csatlakozva a Sorrentóhoz érkeztünk. Itt egy kis segítséget kértünk, hogy a papírok lehetõleg minnél szárazabban megúszák a pecsételést, majd a visszacsomagolást. Innen már szinte csak lefelé kellett menni. Végig a hegyoldalban, ami száraz idõben is csúszós a sok apró kavics miatt, most esõben a felázott csúszós sár volt a kihívás. Leérve a völgybe egy kicsit felkapaszkodtunk még mindig a sárgán, hogy aztán újra a PirosM jelzésen dobbjunk egy balost a Mária szikláig. A meteor szurdokban gyakorlatilag vagy bokáig érõ sárban vagy a csörgedezõ patakban tudtunk menni. A természeti csapások ellenére sikerült elvergõdni a pontig, ahhol már a bélyegzõ is "szétázott". Mindenesetre elég érdekesen nézett ki. Innen már fél lábon is elugráltunk volna a célba, de hál istennek megvolt mind a kettõ nagyjából épségben. A bakiban ugyan tocsogott a víz, a lábam már szép fehárre kiázott, de azért beballagtunk a célba. Az idõjárás a célt is befolyásolta, mert nem kellett teljesen kimenni a Mamutfenyõkhöz, hanem a mezõ szélén egy kocsiban volt az érkeztetés, és a 21B táv indítása. Mi megkaptuk a szép kitûzõt a Budapest kupás pecsétet, beszélgettünk egy kicsit a rendezõkkel majd elindultunk hazafelé, vagyis a 22-es busz végállomására. Útközben ZE kollégával találkoztunk szembe aki a délutáni mûszakot vállalta. A csodás színvonalú 22-es busz kicsit beázott, kicsit büdös volt, kicsit szét akart már esni, de azért a moszkváig még elvonszolta magát. Öröm volt átszállni a 4-6 villamosra. Igaz mire hazaértem vele a csurom vizes ruhákban már kezdtem áthûlni.


Egy gyors forró fürdõ után pedig még a Forma1 végét is meg tudtam nézni. Majd megírtam ezt a beszámolót is. Most még egy kis pihi következik aztán indulás a BEAC 30 éjszakai távjára.


A túrán sok kilátás és néznivaló nem volt. Egyedül talán az alacsonyan szálló felhõk és a ködbe veszõ hegyek nyújtottak volna egy kis látnivalót. A sok szép hely amin keresztül mentünk most titkolta a szépségét, mert inkább arra koncentráltunk, hogy minnél hamrabb kiérjünk az esõbõl. Jövõre talán újra a megszokott szép napos meleg idõben teljesíthetjük a túrát.


Köszönöm a lehetõséget a rendezõknek, igérem jövõre is ott leszünk. További jó túrázást a többi túratársnak :)

 
 
 Túra éve: 2009
laceeTúra éve: 20092009.10.14 12:09:02
megnéz lacee összes beszámolója
Meteror 21/B


Az akadémiáig mentünk a 61-es villamossal, és átszálltunk a 22-es buszra. A busszal végigmentünk a Budakeszin lévõ végállomásig. A kútnál feltöltöttük a már igen-igen apadt vízkészleteinket. A Z+ jelen elértünk a Mammut-fenyõknél lévõ rajthoz. (Örömmel láttuk a mamutcsemetéket) 12.05-ös rajttal elindultunk. Az elején jelzetlen úton haladva, egy fatelep mentén, néhány létrát megmászva, elértünk a Hosszúhajtási-hegyre, a Hosszúhajtási kõbányánál lévõ 1.ep.-hez. Innentõl az M jelzésen haladtunk tovább. Sokakat megelõztünk, szinte állva hagytuk õket. Pedig nem is mentünk gyorsan. Rátértünk a Z háromszögre. Hosszú emelkedõ után, a Feket-hegyek, Tarnai Pihenõ 2.ep. következett. Itt már sokszor jártunk idén. Gyönyörû a kilátás innen. Ez az egyik legszebb hely. Innen felfelé egy kevésbé kellemes emelkedõ következett a P háromszögig. Itt egy srác lustaságból levágta az kanyart a már kitaposott részen. Nem sokat nyert vele, mert fent a P-n megelõztük. Fent a P háromszöget felváltotta a P-, melyen továbbhaladtunk.

A Vöröspocsolyánál 3.ep., (itt is sokadszor jártunk) egy férfi várt minket a pecséttel egy összecsukható széken ülve. Lenyomta a pecsétet, és utat mutatott nekünk. A P- jelen lerohantunk Remeteszõlõsre. Áttértünk az úton, jobbos kanyart véve az Ördög-árok felé haladtunk tovább. Az utcában megláttunk egy nyomós kutat. Abban a reményben megálltunk ott, hogy utána töltjük a vizesüvegeket. Sajnos a kút üzemen kívül volt. A villanyoszlopnál, melyen a K+ volt, balra fordulva ráleltünk a 2. már mûködõ nyomókútra. A kutat elhagyva betértünk a 4.ep.-hez a Remete-Szurdokba. A padon ülõ pontõrtõl megkaptuk a pecsétet, majd odébbálltunk. Itt elég sok turistát megkerülve kiértünk a szurdokból az országos K- re. Egy bal kanyar vétele után felértünk a buszmegállóig, ahol az oszlopon lévõ jel mutatta, merre tovább. Újra balra, jobbra, végül egyenesen elértünk a máriaremetei Templomhoz, az 5.ep.-hez. A pontõröktõl megszereztük az utolsó pecsétet, és nekiindultunk a végsõ szakasznak. A templomtól lefelé elértük a Zsíroshegyi utat, melyen az utóbbi idõben minden keresztezõdésben lassítókat tettek. (Nem rossz ötlet) Hosszas aszfaltozás végén végre megpillantottuk a Nagyrétet, mely már a túra végét elõjelezte. Itt még egy kis mászás, és beértünk a célba.

A gyermekvasútnál: cél pecsét, Bp.kupás pecsét, kis üdítõ és kitûzõ. Megettük a még meglévõ szendvicseinket és autóba ülve hazaindultunk.

Köszönjük a túrát!

 
 
MacGyverTúra éve: 20092009.10.07 20:02:00
megnéz MacGyver összes beszámolója
Meteor 21A
× Fényképes túrabeszámoló
× Fényképek a túráról

Valamikor hét közepén vettük észre, hogy most lesz a Meteor, így gyors döntést hoztunk: erre menni kell. Tavasz óta nem voltunk teljesítménytúrán, így sok jóra nem számítottam, de hát egyszer úgyis rá kell venni magunkat.

Reggel autós fuvart kaptunk Hûvösvölgybe, a túra rajtjába. Nevezés után már egybõl indultunk is. Valószínûleg korán lehetett még, így nem voltak sokan a Gyermekvasút végállomásánál. A rajtból szokás szerint kicsit kurflis módon indult a túra, de utána rátértünk a sárga jelzésre, és elkezdtünk felmászni a Hárs-hegyre. Kereszteztük a kisvasút sínjét, majd egyre meredekebbé vált az út. Innen már hamar felértünk, aminek igen csak örültem.

A lefelé vezetõ út valamivel meredekebb volt, de aztán leértünk újra a Gyermekvasúthoz. Szépjuhászné állomásnál néztük, hátha van ellenõrzõpont, de még a büfé is be volt zárva. Átkeltünk a mûúton, aztán nekiláttunk megmászni a János-hegyet. Ez már küzdõsebb volt, de aztán felértünk. Jó volt látni, hogy nem sokan vágták le a piros jelzés szerpentinjét. Odafenn megállapítottuk, hogy az Erzsébet-kilátó talán Magyarország legszebb kilátója.

Kicsit szötymörögtünk, aztán elindultunk lefelé. Nem az úton mentünk, hanem az erdõben, a lépcsõkön. Ahogy leértünk a Libegõhöz, kellemesebbé vált a terep, innentõl egy kicsit tudtunk futni is. Rátértünk a sárga jelzésre, ahol még mindig ott van a pár éve kidõlt fa. Itt megint emelkedett az út. Csacsi-rétnél is pecsételtek, majd mentünk tovább.

Elértünk a Piktortégla-üregek ellenõrzõpontjáig, ahol a pontõr mesélt róluk, majd láttuk is az üregeket. Nem sokkal késõbb kiértünk az erdõbõl, a budaörsi kopár hegyekhez. Itt már erõsen tûzött a nap. Itt jópofa fenyõk mellett haladtunk el, szép kilátás volt Budaörsre és a százhalombattai erõmûre. A Vitorlázórepülõ-emlékmû valamiért eltûnt, csak a talapzatát láttuk.

Kiértünk a murvás útra, ahol három éve csupa fehér volt minden fenyõfa és egyéb tereptárgy. Ez mostanra már teljesen elmúlt. Innen újra betértünk az erdõbe, kis gyaloglás után elértük a Sorrentót. Pecsételés után gyorsan lefotóztuk a sziklát, aztán robogtunk tovább.

Csúszós-poros hegyoldalon haladtunk, idõnként figyelni kellett, hogy el ne essünk. Vesztettünk némi szintet, majd kiértünk a faluszélre. Itt már volt többféle ösvény is, a túrázók egy része tanácstalanul nézegette a térképét. Újra emelkedtünk, szerencsére nem sokat.

Lakott területre értünk, megcsodáltuk a buszmúzeumot, bár úgy tûnt, hogy bezárt. Persze lehet, hogy korábban sem volt nyilvános, de úgy emlékszem, volt elõtte valami tábla. Innen újra süllyedni kezdtünk, helyenként a lábunk elé kellett figyelni, mert kövessé vált az út. Lassan beértünk a szurdokba. Figyeltük a tavalyi helyen, de nem ott volt a pontõr, hanem kicsit késõbb, a Mária-sziklánál várakozott.

Hamarosan kiértünk az erdõbõl, úgy gondoltuk, hogy már nincs sok hátra. Igaz, a szintidõbõl sem... Körülbelül 10-15 perces séta következett az aszfaltúton, majd elértük Budakeszi központját, a buszvégállomást. Innen még tovább kellett menni a mammutfenyõkhöz, ehhez már semmi kedvem nem volt. Végül odaértünk, kaptunk jelvényt és narancslét, majd egy negyed órát üldögéltünk a mammutfenyõ tövében. Bár ezt a célban nem vették figyelembe, tíz perccel kicsúsztunk a szintidõbõl.

 
 
OttorinoTúra éve: 20092009.09.18 10:30:51
megnéz Ottorino összes beszámolója
METEOR 50 TÚRABESZÁMOLÓ 2009.09.12.
Táv: 50,1 km; Szint: 1400 m. (Itiner adat)

Jóval rajtnyitás elõtt érkezek a Gyermekvasút hûvösvölgyi végállomásához. Egyáltalán nem hûvös a reggel, mint ahogy az szeptemberben megszokott. Amíg a nevezési iroda feláll az állomásépület elõcsarnokában, addig egy padon ülve, komótosan elfogyasztom a reggelimet. Szeretem a Budapest környéki túrákat; idõt, pénzt kímél, és az utazással járó fáradtságot is megspórolja, ugyanakkor edzésben tart. Két túratársat várok még, ebbõl egy - Tom - megérkezik. Vele van Szandra, aki a 21A-t fogja ostromolni. Pistit hátráltatja egy autópálya-baleset miatti torlódás, ezért késik. Megállapodunk abban, hogy Pisti úgyis utolér minket, tehát a legkorábbi, 6:30-as indítással elrajtolunk. Így is lesz, némi szerelvényigazítás után már megyünk is lefelé az ismét mûködõ vízcsap mellett, a S-ra. Lenézünk az árokban kanyarodó villamosra, aztán felkapaszkodunk a mûútra. A távolban jön csak egy betonkeverõ, átszaladunk. Még frissek vagyunk, ezért hamar felérünk a Hárshegy vasútállomás alatti platóra. A GYERMEKVASÚT NYOMÁBAN éjszakai túra jut eszembe, arról mesélek. Keresztezzük a sínpárt a forgóajtóval védett átkelõnél, és felmegyünk a télen-nyáron hordalékkal eltömõdött lépcsõfokokon. Felérünk a köves-gyökeres-buktatós mezõre, és megpróbálunk semmibe nem belerúgni. A mezõ végén a pados asztalra elemózsia van kipakolva, sehol senki a környéken. Találgatjuk, hol lehet az ember, ezen elviccelõdünk. Jön a Kaán Károly kilátóhoz vezetõ meredek szakasz. Szandra lemarad, Tomra nézek, s õ rögtön mondja, hogy a hölgy ismeri a szabályt: Mindenki a saját tempójában. Erõt veszek magamon, nem a sziklán egyensúlyozok át a kõbánya bejáratához vezetõ vájat fölött, hanem lemegyek a kis fahídhoz, és onnan kapaszkodok vissza a rövid szerpentinre

1. ellenõrzõpont, Nagy-Hárs-hegy.

Pecsételtetünk, és most, utoljára még bevárjuk Szandrát. Néhány elõnytelen felvétel készül, majd továbbmegyünk. Fékezgetünk a Szépjuhászné irányába, majd leérve a kékkútnál gyorsan frissülünk, és nekivágunk a János-hegynek, most már a P-on. Mire felérünk az Erzsébet-kilátó elé, ezen a túrán végleg megszakad Szandrával az optikai kapcsolat.

2. ellenõrzõpont, János-hegy.

A kilátó mögötti meredek falépcsõn megyünk le, hisz arra vezet a P-. Pedig nagyon csábít a mûút mellett vezetõ rugalmas rekortán. Most még el vagyunk kényeztetve vízügyileg, mert a Libegõ végállomásával egy szintre érve ismét utunkba esik egy kékkút. Most jól megmosdunk és bõven iszunk a vízbõl, mert Budakesziig nem lesz vízvételi lehetõség. A murvás lejtõn megyünk lefelé, a Jánoshegy vasútállomás kulipintyóját jobb kéz felõl mellõzzük, majd tovább ereszkedünk. Jobbról feljön a S-, a SÁRGA 70 odalenti hullámvasutazására emlékezünk. Megérkezünk a virágvölgy elé, ahol balra fordulunk. A P- Makkosmária felé, jobbra elhagy minket. Balra felmászunk egy párkányra, és a S-on kaptatunk erõteljesen. Már jó ideje felaprították az ösvényre dõlt fát, sõt a maradványai is eltûntek már, úgyhogy nem kell átküzdenünk magunkat az ágai között. Egy éles jobbraáttal keresztezünk egy nagyobb árkot, (ezt könnyû benézni) majd egy lugas-szerû útra térünk, ami elvezet a

3. ellenõrzõponthoz, a Csacsi-rétre.

Pisti megint telefonál, hogy öt percre van a Csacsi-réttõl, Szandrát már állva hagyta. Jól van, Tom még úgyse reggelizett, Pisti meg úgy jön, mint a Gyalogkakukk, porzik utána az út, biztos mindjárt ideér, tehát megvárjuk. Az alagút-szerû lugasba tekintgetek, hogy jön e már. Tom közben az esõháznál falatozik. Pisti helyett egy tapasztalt, két bottal felszerelt hölgy csattog ki a lugasból. Egy fél perc múlva, valahonnan fentrõl, egyáltalán nem várt irányból esik be a rétre Pisti. Gyorsan pecsételtet, és már megyünk is tovább. Hogy ilyen rövid szakaszon hozott be fél órai késést, az semmit nem vesz vissza a sebességébõl. Sajnos. Alig bírunk vele lépést tartani. Fõleg én. Az elõbb említett kétbotos hölgy viszont a nyomunkba szegõdik, de elõbb megkérdezi, hogy ismerjük e az utat, mert õ csak automatikusan követ minket. Megnyugtatom, hogy bátran jöhet utánunk, mert ezen a túrán már csukott szemmel sem tévedünk el. Nem vagyok elég hiteles neki, mert minden
fánál megkérdezi, hogy valóban arra kell e menni. Így baktatunk egy jó hosszú darabon, amikor egy keresztezõdésnél a Végvári-szikla felõl feljön a P-. Kisvártatva a S- jobbra lemegy, a Csíki csárda felé veszi az irányt. (Nem is olyan sokára megint lesz hozzá szerencsénk.) Most a P-t követjük és keresztezzük a mûutat, ami a KFKI felöl jön és a Farkas-hegy felé tart. Alattomos emelkedõn toljuk fölfelé, majd egy éles jobbos után, köves úton ereszkedünk a

4. ellenõrzõpont, a Piktortégla üregek felé.

A pontõr egy keresztezõdésben, pecaszéken ül, listáján akkurátusan kipipálja a rajtszámot, idõt ír és pecsétel. Amikor tovább indulunk befut a pontra kételkedõ követõnk. Egy darabig még megyünk a P-on, de amikor az balra lemegy Budaörs felé, akkor a P+on folytatjuk. Egy köves szekérútra vezet minket, ahol a lovak patája biztos jól megkapaszkodik, de az emberek talpát még cipõn keresztül is nyomják a kiálló kövek, bárhová is lépjen. A földbõl kiálló repülõgép-szárny (repülõs emlékmû) elõtt hirtelen véget ér a kövezés, innen murvás szóratot kapott az út. Ezen ereszkedünk egy T elágig, ahol balra fordulunk, és egész meredeken megyünk lefelé. Nagyon kell vigyázni a még mindig murvás úton, könnyû dobni egy hátast. Jobbra kell figyelni, egy keskeny, felfelé vezetõ ösvényt kell keresni, amin a most elvesztett szintet kell visszanyerni. Aha, már látom is, egy spori már araszol is fölfelé rajta, de egy fára a piros M-es táblácska is fel van szögelve. Tehát, akkor mi is menjünk fel! A gerincen átbukva szintén a piros M-es tábla nyomán megyünk be az erdõbe. Az ösvényen még mindig ott a keresztbe kidõlt fa, de most már annyira le van roskadva, hogy könnyen át lehet lépni. Merõlegesen futunk bele a nemrég elhagyott S-ba. Elõttünk egy tag hezitál, hogy melyik irányba menjen. Balra a Csíki csárda az irány, de nekünk jobbra kell menni a Csacsi-rét (!) irányába. Egy széles murvásra visz ki, amit keresztezve egy homokos talajú fenyvesbe érünk. Néhány lépés fölfelé, és már látszanak a jellegzetes sziklák.

5. ellenõrzõpont, Sorrentó.

A pontõr két szikla közé ékelte be magát, kicsit fel kell hozzá mászni. Megkezdjük utunkat a keskeny, helyenként oldalra nagyon lejtõs ösvényen. Szerencsére senki nem jön szembe. Egy meredek lejtõ után már nincs messze a normál szélességû út, amin enyhén felfelé folytathatjuk. Hosszú éveken át hevert itt egy autó csontváz. Ma már ez is történelem, de amikor erre járok mindig eszembe jut, jóllehet a márkára már nem emlékszem. Derékszögben, balra kanyarodunk, továbbra is a S-on. Balkéz felõl hétvéginek látszó házak állnak. Velük párhuzamosan emelkedünk. Elõször egy erdei utat keresztezünk, majd további emelkedés után egy olyan keresztezõdéshez érünk, ahova a szélrózsa minden irányából bejön egy út. Nem megyünk tovább, vissza felé, a Csacsi-rét irányába, hanem a baloldali, piros M-mel jelzett utat választjuk. Elõször kellemes, fûszõnyeges az út, aztán ez beletorkollik egy U alakú, nedves idõben leginkább csermely által használt mélyútba. Jön egy jobbra letérõ ösvény. Ha azon kimész egy pár lépést, akkor megkukkolhatod a Végvári-sziklát és a hozzá vezetõ, a miénkkel párhuzamos, széles, murvás utat. Mi természetesen maradunk a mederben, amiben úgy lehet lépegetni, mint akinek bedagadt a csomagja. Két éve még faágakkal is tele volt, most legalább ilyen akadályok nincsenek. Amikor kiérünk a trébõl, egy balra-jobbrával rátérünk a Z+ra, de néhol, a piros M is feltûnik. Kibelezett, bogárhátú Volkswagen mutatja a hátsó részét egy telek kerítése mögül. Levitézlett állapotában is féltve õrzi még a rendszámát. Balra, lefelé kanyarodunk. Magasan felerõsítve tábla jelzi, hogy ez a Mária-szurdok. Há, biztos van egy klerikális, és egy világi neve is. Minden esetre nagyon szép, mohás kövekkel van kidekorálva. Már majdnem kiérünk belõle, amikor megleljük a pontõrt. Hátra nézek, a kétkedõ követõnket valahol elvesztettük, ezen a túrán már nem látjuk többé...

6. ellenõrzõpont, Meteor-szurdok.

Mielõtt kiérnénk a Budaörsre vezetõ mûútra, egy percre beállok egy fa mögé, mert sokáig nem lesz rá megfelelõ hely. Jobbra kilépve látom, hogy a fiúk túl vannak heted hét határon. De sietõs. Nem akarok lemaradni, kocogóra veszem a figurát. Nagy az autóforgalom, unos-untalan le kell térni a nem létezõ padkára. Így érjük el Budaörs egyik utcáját, amely a 22-es végállomásához vezet. Mielõtt azonban odaérnénk, a fiúk betérnek egy pofa sörre. Én nem vagyok sörös, csak akkor iszok sört, ha nagyon ki vagyok száradva, egyébként nem ízlik. Amíg a fiúk söröznek, addig én szendvicsezek és megeszek egy falat csokit. A Budakeszi utat keresztezzük és a buszvégállomásnál tankolunk a kékkútból. Elmegyünk a piac mellet, nagy élet van még a téren. Átmegyünk egy rövid hídon, a Z+ az Ady Endre utcába vezet. Emelkedünk a házak között, majd egy T keresztezõdésnél jobbra fordulunk. Innen már lejtõs az út, és megszûnik a szilárd burkolat. A végén élesen balra fordulunk egy mezõ füves ösvényére. Aki tudja, hogy merre kell nézni, az már látja a mamutfenyõk tetejét.

7. ellenõrzõpont, Mamutfenyõk.

Bemondjuk, hogy tranzitban vagyunk, mert itt van a 21A vége is (és a 21B rajtja is). Adminisztráció után tovább megyünk. Egy bokros részbe vezet az ösvény, amit néhány méter után balra el kell hagyni. Egy erdõsáv melletti útra bukkanunk ki, amelyen továbbhaladva rögtön balra kell figyelni, mert egy alig észrevehetõ ösvény visz befelé. Idén pirossal ki van szalagozva ez a rövid szakasz, de tavaly sokan pörögtek itt, hogy merre kell menni. Bent már az M betûk segítenek. Amikor kibukkanunk az erdõsávból, akkor megint balra kell fordulni. Egy ipartelep kerítése mellé érünk. Itt megint kritikus szakasz jön, mert jobbra egy gazos, törmelékes kis beugrónál élesen jobbra, - szinte ellenkezõ irányba - be kell menni az erdõbe. Elég nehezen észrevehetõ a letérés, én egy roskatag, budiszerû tákolmányról szoktam beazonosítani. Tom azt mondja, hogy volt kint szalag, de én nem láttam, sõt az a két túlment túratárs sem, akiket visszahívok. Egy vályúszerû útba jutunk, amibõl lassan szintre emelkedik az ösvény. Késõbb ez kiszélesedik, és elér egy kerítéshez. A létránál éppen kutyákat próbálnak átpaszírozni. Egy sovány, de magas agarat már átdobtak, de egy rotweiler szerû borjú még a létra közelébe sem hajlandó jönni. Nem várjuk meg a fejleményeket, átmászunk a viszonylag új létrán. Egy nem hosszú szakasz után megint mászunk. A kutyásoknak megint lesz elfoglaltságuk. Innen egy baromi hosszú, monoton, egyenes út következik. Nem kell figyelni, tájékozódni, csak menni, menni, egyenesen menni. Kissé emelkedik, de nem vészes. Az egyenes végén ott van a

8. ellenõrzõpont, Hosszúhajtási kõbánya.

Itt ki kell kerülnünk a bányát: Elõször jobbra lemegyünk egy kicsit, majd balra fordulunk egy hosszabb egyenes szakaszra, aztán még egy ballal visszanyerjük az imént elvesztett szintet, és egy jobbossal visszatérünk az egyeneshez. Itt is segít az M. Ne türelmetlenkedjünk, mert nemsokára belefutunk a Z3-be, amin jobbra fordulunk. Kellemes a gyaloglás az enyhén lejtõs, árnyékos úton. Az Erzsébet vadászház elõtt ismét másznunk kell, a házhoz tartozó kutyák ugatása festi alá a produkciót. Hamar kiérünk a Budakeszi-Telki mûúthoz, amit keresztezünk. Murvás úton megyünk egyre beljebb. Egy réten balra átvágunk, és bemegyünk az erdõbe. Fokról fokra, egyre meredekebben emelkedünk, aztán néhány kanyart szerpentinezünk is, így érve el a Tarnai pihenõt.

9. ellenõrzõpont, Fekete-hegyek.

Leülést csak a következõ pontnál tervezünk, ezért néhány korty és fotó után továbbmegyünk. Jócskán van még emelkednivaló. A murvás utat jól kimosta az esõ, most viszont minden lépésnél porzik. Ez már a második olyan rendezés, amely szerint a P3-nél csak a 21B-nek és a Marathónnak kell letérni. Mi tovább törünk a magaslatok felé. Egyre nehezebben tudok lépést tartani a két loholóval. Jól van, már látom a cserjés részt, ahol vízszintesbe dõl az emelkedõ, pár lépés és balra fordulhatunk a kilátó alá.

Számozás nélküli ep. Nagy-kopasz, Csergezán kilátó.

Árnyas padon ül a pontõr, és következõ pont rubrikájába pecsétel egy virág ábrát. Az itiner IGAZOLÁSOK oldalán még nincs kialakítva P.H. az "új" pontnak. Alig van forgalom, jó néhány perce eszünk már itt, egy asztalnál, és nem jött még erre túrázó. A szendvicshez megiszom az utolsó korty vizemet, már csak egy energiaital van a hátizsákomban, annak is elfogyasztom a felét, a maradékot az egyik üres flakonba töltöm, ki kell tartania a következõ kékkútig. Visszatérünk a Z3-re, és leereszkedünk a Nagy-kopaszról. Kibukkanva az erdõbõl egy fekvõ rönkre szögezett piros M táblácska nyugtat meg, hogy nem kell a Z3-ön nagy kitérõt tenni a mezõ túloldalára, hanem elnyújtott jobb íven követhetjük az árnyas domboldalon vezetõ ösvényt. Megint egy jó példa arra, hogy úgy kell megakadályozni a kispistázást, hogy a fölösleges kitérõket még a tervezésnél ki kell hagyni az útvonalból. Egy sorompónál aztán becsatlakozunk a Nagykovácsiba vezetõ Z-ba. Muszáj bemenni a templomhoz közel lévõ cukiba egy kis kalóriapótlásért. Rossz elindulni az ücsörgés után. A fõútról balra megy fel a Z-. Mi egy háztömbbel elõbb fordulunk be, mert teljesen logikátlanul kerül meg egy tömböt a jelzés. Nem szokásom a kispistázás, de most kerüljön háztömböt az, akinek hat anyja van. A felfelé vezetõ, keskeny aszfaltúton kifejezetten nagy az autóforgalom, minduntalan le kell húzódni. A sofõrök nem finomkodnak, úgy húznak el melletted, mint a villám. Erõsen tûz hátulról a nap, felveszem a nyaktakarós sapkámat. Valamilyen vezetéket fektetnek, vagy fektettek, mert fel van túrva az út jobb oldala. Drukkolok, hogy a kékkút még meglegyen, mert már nincs vizünk. Jól van, egy sövény mellett már látom is, ott van. Nedves sáv vezet hozzá, még víz is van benne. Mosdás, ivás, töltés. Rögtön jobban megy az emelkedõ leküzdése. Itt a sorompó, megszûnik az autóforgalom. Rövid árnyas szakasz után érjük el a

10. ellenõrzõpontot. Zsíros-hegy.

Ami még megmaradt a turistaházból, azon ül a pontõr. Rikító pirossal pecsétel a rubrikájából még megmaradt helyre. (Az elõzõ ponttal közös a P.H.) Rátérünk a K-ra, (OKT) a Muflon itató kutyája folyamatosan ugat. Hosszan, nagyon hosszan megyünk a gerincen. Úgy látszik az erõltetett menettel megerõltettem a bal csípõmet, mert megfájdul. Alig bírok egyenesen járni. Néhányszor még kocogással hozom be a többiektõl való lemaradásomat, de a szurdokba való leereszkedésnél már felhagyok az üldözéssel. Így is sokkal elõbb járok már a tervezettnél. A patakot most csak egy kis sár jelzi. A túloldalán, néhány tíz méter múlva, egy padnál meglátom a piros-fehér bóját.

11. ellenõrzõpont, Remete-szurdok.

A szurdokból kijõve még mindig erõsen süt a nap, és a táv hátralevõ részét flaszteron kell megtenni. Csak egyszer tört fel a sarkam két éve egy túrán, amikor homok került a cipõmbe. Most is érzem a feszítést a sarkamnál. Rövidnadrágban vagyok, nem takarja nadrágszár a cipõmet, lehet, hogy belement valami. Most nem törõdök vele, baktatok tovább. Az egyenes szakaszoknál vizslatom a két figurát, de ezek már nagyon elhúztak. Igen, én is ismerem az alapszabályt: Mindenki a saját tempójában. Végre beérek a templom parkjába, félárnyék van, esküvõ nincs. Amikor a bója alatti padon ülõk felé tartok, egy másik padról szólnak utánam a pontõr hölgyek.

12. ellenõrzõpont, Máriaremete, templom.

Rohadt unalmas innen, házak között bebattyogni a Nagyrétre, pláne egyedül. Már mind a két lábamra sántítok. Egyikre a csípõm miatt, másikra a vízhólyag miatt. A volt Munkásmozgalmi sétányon már kezdek megkönnyebbülni, karnyújtásnyira van a cél. A Gyermekvasút végállomásához érve sem látom Pistiéket. Bemegyek az aulába a cél bélyegzésért és egy harmadik színvariációjú zománcjelvényért. Átveszem a túra ellátmányát is, egy mini dobozos üdítõt. Ránézek az órámra, még két óra húsz perc van a szintidõbõl. Legközelebb az elõtt fogok lassítani, mielõtt még mindenem fájni kezd. Kijõve a csarnokból jobbra nézek. Hát persze, hogy ott ülnek a büfé teraszán a kedves túratársak. Én is csatlakozom. Hamarosan elõkerül a napozásból Kriszta és Tündi, akik a mamutfenyõktõl indultak a 21B-n egy jó órával azelõtt, hogy mi odaértünk volna. A teraszon való ejtõzés közben hamar elszáll a szintidõ megspórolt része...

Ottorino

 
 
mz/xTúra éve: 20092009.09.14 10:33:28
megnéz mz/x összes beszámolója
Meteor 2x21
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 21,4 km / 750 m illetve 21,9 km / 480 m, összesen 43,3 km / 1230 m)

Soha nem találkoztam még olyan lehetõséggel, mint amit a rendezõk a Meteoron kínálnak: gyakorlatilag a maratoni távot két külön 21 km-es túraként is lehet teljesíteni, ami azért jó, mert egyrészt az ember egybõl két darabot szerezhet a sikeres teljesítésért járó -kifejezetten szép- jelvénybõl, s fõleg, mert a túra „féltávjánál” akár egy órácskát is heverészhet Budakeszin a Mammutfenyõk árnyékában anélkül, hogy a szinitidõn belüli beérkezést kockáztatná vagy arra kárhoztatná magát, hogy a túra vége felé folyamatosan az órát nézegesse! Megjegyzem, a Meteor szervezõi amúgy sem kifejezetten „idõfüggõk”, aki beér, az gyakorlatilag teljesítõnek számít, úgyhogy itt az idõ amúgy sem annyira feszített, de akkor is… Szóval nem tudom ki hogy van vele, de nekem megtetszett ez a 2x21-es lehetõség (még úgy is, hogy ezért természetesen kétszer kell nevezési díjat is fizetni, de engem ez sem tudott elriasztani), s úgy döntöttem, hogy ezt az igazán ritkán kínálkozó alkalmat nem szalasztom el, így a 2x21-es távra neveztem.

Az elsõ 21-est nyugodtan nevezhetnénk egy „Best of Budai hegységnek” is, hiszen ami látványos vagy érdekes hely errefelé és erre az útvonalra felfûzhetõ, azt szerintem érintettük is, úgyhogy az elsõ 21-es útvonala nagyon tetszett. A második már nem annyira, az utolsó harmadát sanos lakott területen tettük meg, ami tõlem mindig is nagyon távol állt. Én kifejezetten nem szeretek a pesti flaszteron túrázni, mert unalmas és semmi köze ahhoz, amit én túrázásnak tekintek. Nyilván valahogy vissza kell érni a városba, tudom, de én azokat az útvonalakat szoktam szeretni, amik arra törekednek, hogy a város aszfalt minél kevesebb legyen… Hát ez itt sajnos nem állt fenn, mert Máriaremete utcáin kanyarogni hosszú kilométereken keresztül nem nagy élmény… Tudom, hogy erre megy az OKT is, de a máriaremetei kegytemplom szerintem akkor is nagyon kilóg ebbõl az útvonalból – megkockáztatom: egy tök felesleges kitérõ! Végig lakott területen vezet oda az út, szinte végig aszfalton, néhol nem is kisforgalmú utcákon át… Szóval ez a rés szerintem nagyon nem ide illik, ez minden, csak nem egy túrába való útszakasz… Persze ez csak egy magánvélemény, lehet, hogy valaki más egészen máshogy látja! Azt a véleményt is tiszteletben tartom – de az enyém ez.

Ami nagyon tetszett a túrán, hogy a –térkép szerint- jelöletlen útakon végig külön M jelzés van felfestve, néhány kanyarban külön kis útbaigazító táblát is láttam, ez klassz és a rendezõket dicséri! Megjegyzem: szükség is van a jelekre, mert ami térképet kaptunk az itinerben…hát az térképnek dráma, de gondolom nem is annak szánták… Inkább csak arra való, hogy segítse megtalálni a RENDES térképen azt az útvonalat, amin haladunk. Egyébként a túrán jól végig lehet menni, de egy rendes térkép kell hozzá (itt azt nem adnak), aki anélkül neki indul, az azért vakmerõ legény!

Akárcsak a „térképvázlat”, az itiner sem sikerült túl szépre, ami azért volt számomra kicsit meglepõ, mert azt hittem, hogy ha valaki ennyire igényes a jelvény terén, akkor az bizonyára egyéb dolgokban sem adja alább, hát ebben mondjuk tévedtem… Soha nincs kifogásom az ellen, ha az itiner fénymásolt, de amikor a tavaly elõtti fénymásolatáról másolják, az már többnyire nagyon meglátszik. Ezen is…

Ami feltûnt, hogy ennyi futót szerintem elég rég láttam TT-n, mint… Ez csak azért említésre érdemes, mert az itinerben külön kiírták, hogy „a túra nem futóverseny, kérjük a futás mellõzését”… :-) Mintha a futók direkt szivatni akarnák a szervezõket... :-) Hiába, ez egy viszonylag jól futható terep, nem csoda, ha a futók kedvelik...

Egyébként nekem semmi bajom a túrán futókkal, kivéve persze azokat, akik valamifajta felsõbbrendûséget éreznek a túrázókkal szemben, de szerencsére õk vannak sokkal kevesebben, s az intelligencia meg úgye nem futás vagy gyaloglás kérdése… Szóval nekem semmi bajom azzal, ha valaki fut, de úgy látszik a rendezõk nem szeretnék ha a túra szép lassan futóversennyé alakulna! :-) Ezen törekvésüket meg abszolút támogatom, de ha valaki futni akar, szerintem hát hadd fusson…

A szervezéssel nem volt semmi baj, nekem tetszett. Érdekes volt, hogy a pontõrök többnyire idõseb urak és hölgyek voltak, de kedvesek, segítõkészek voltak, s ami a lényeg: felkészültek is! Sajnos ezt nem minden TT személyzete mondhatja el magáról, a Meteor igen! Egy szó még az ellátásról: csak egy darab 2 dl-es dobozos narancslét kaptunk a célban, máshol semmit. Szóval aki ide készül, az vizet legalább hozzon magával!

S még valamit mindenképpen ki kell emelnem: a jelvény nagyon szép!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,25
(az elsõ 21-es 5-ös, a második nem nyûgözött le a vége miatt, így az 3,5)

Szervezés (szerintem): 4,5
(semmi extra, de rendben volt, az útvonaljelölés is okés volt)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,5
(láttam már sokkal jobbakat is…a tavalyi teljesítõk biztos büszkék rá, hogy benne vannak, ezúton is gratulálok nekik, de a tavalyi teljesítõk több oldalnyi felsorolása helyett az idei teljesítõk biztos jobban örültek volna egy jobb térképnek vagy egy részletesebb leírásnak)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 3,75
(a jelvény gyönyörû, az ellátás viszont azért elég szerény…)

 
 
 Túra éve: 2008
GeldarTúra éve: 20082013.08.29 00:35:41
megnéz Geldar összes beszámolója

Meteor 50


A 2008-as év egyetlen teljesítménytúrája. Erre Szandrával érkeztem, és sikerült is megtennünk, különösebb nehézségek nélkül. Külön köszönet az átlátható, értelmes rendezésért és a szép tájakért, az útvonal részben a Budai-hegység általam egyáltalán nem ismert részein vezetett. A Hûvösvölgyben történt nevezés után rögtön megkezdõdött az ismerõs szakasz bejárása (Budai 50), a Nagy Hárs-hegyig. A János hegyen Szandra édesapja, János bá' (számos túránkon ott volt) tiszteletére elénekeltük a János legyen... kezdetû slágert, majd tovább igyekeztünk a Csacsi-rét irányába. Az õszi erdõ nagyszerû színekben pompázott, egészen a Piktortégla-üregekig, ahol sár fogadott. A Budakeszin való átkelés nem volt túl egyértelmû, a mammutfenyõk árnyékában pihentünk egyet. A Hosszúhajtási kõbánya felé tévedtünk el elõször, és nem utoljára - rendkívül nehéz volt felfedezni az utat, de nagy nehezen sikerült eljutnunk a már ismerõs Fekete-hegyekig. Innen a Budai 50, majd a Téry Ödön 50 útvonalát követve beértünk a célba.

Nagyszerû túra volt, a tájak gyönyörûek, a szervezés pedig jórészt hibátlan. Talán a kõbánya elõtti szakasz lehetett volna egyértelmûbb, de végül sikerült meglelnünk azt is. Legközelebb is visszatérünk.

 
 
piedcatTúra éve: 20082008.09.25 10:37:56
megnéz piedcat összes beszámolója
Meteor Maraton
Táv: 43,3 km, szint: 1230 m

A múlt heti félmaraton eléggé kivette az erõmet, ezért erre a szombatra csak egy hegyi maratont terveztem. :) Egész héten éreztem egy kis fáradtságot, így el is határoztam, hogy lazára veszem a tempót, idõterv nélkül, csak nézelõdõs, kellemes kocogásra készültem.

Reggel már a Moszkván megtörténik a bemelegítés, ugyanis négy ellenõrbõl egy sem tudja megmondani, honnan indul az új hûvösvölgyi járat, végül a megérzésemre hagyatkozva sprintelek a Várfok utcába, ahol az utolsó pillanatban lépek fel a buszra. Így még 8 elõtt kiérek a rajtba, beöltözök, és beállok a sorba nevezni a futó géniuszok (norb29, SC) mögé. :) 8:05-kor indulok, kevés futás, majd már sétálgatva hódítom meg a Nagy-hárs hegyet. Pecsét után (0:22) már nyomom a gázt, még a nitrót is ráküldöm, és majdnem belerohanok Tamásékba, muszáj lassítani, ha beszélgetni akarok. Annyira belemélyedünk, hogy azt veszem észre, már bõven a János-hegyet másszuk. Hát ez így valóban kényelmes teljesítés lesz. Otthagyom õket, megfutok néhány emelkedõt is, majd a szerpentinen kavargok, és nézem a meredek emelkedõkkel küzdõ kispistázókat. Erzsébet királyné kilátója hamar elõbukkan a fák közül, egy bácsinál önkiszolgáló a pecsét (0:46). Innen sokáig jól futható az út, megint megjegyzem magamnak, hogy mennyire biztonságban érzem magam a cipõmben, remekül tapad a meredekebb lejtõn is. A Virág-völgy pompás látványt nyújt, arra gondolok, hogy sokkal egyszerûbben is le lehetett volna jutni Csacsi-rétre, ahol újra ellenõriznek (1:11). Itt elnézem az utat, elõkapom a gps-t, meglepõdve látom, hogy majdnem kispistáztam, félig lementem a z+-en. Visszafutok, így vesztek 3-4 percet. Rátérek a pirosra, ahol csatlakozik hozzám egy futó srác, majd utolérünk egy hölgyet (yoyo?), aki szintén felveszi velünk a tempót. Így hárman érünk a Piktortégla-üregekhez (1:39), majd egy olyan rész következik, ahol még sosem jártam. Gyönyörû szép tájakon futunk, kopasz sziklákat fenyvesek tarkítják, és a kilátás is fantasztikus. Sorrentó szikláinál sorban állás van a pecsétre várva (1:55). Innen a sárgán vonatozunk egy elég szûk ösvényen, sajnos nem mindenki akar elengedni. Végül is igaza van, nincs elõnye a futóknak a gyalogosokkal szemben, bár egy kis empátiával megoldható lenne a probléma. :) Elérjük Budakeszi határát, beleereszkedünk a Mária-szurdokba, ami egy mély, keskeny árok, rengeteg kidõlt fával, így nehézkesen haladunk. Utána már csak keresztülfutunk a településen, és a Mammutfenyõknél találjuk a 21 km-es célt, legalábbis a srác itt kiszáll, nekem még a fele hátra van (2:43).

Néhány percet állok a pontnál, két szendvics látja a kárát. Közben a hölgy elindul, hamar utolérem, majd a kõbányához vezetõ hosszú egyenes szakaszon elkezd lemaradozni. Pecsételtetek a ponton (3:19), zúzok tovább Páty fele. Majdnem elérem a zöld háromszöget, amikor meglátom egy bringán Lufit, aki azt nézi hogyan fürdik csanya egy sáros pocsolyában. Ööö… vagyis fordítva: csanya ül a bringán és Lufi a pocsolyában. :) A telki mûutat elérve elrakom a gps-t, innen már ismerõs az útvonal. A Nagy-kopasz és környéke régi futóedzéseim helyszíne, jó újra látni. Nem küzdök az emelkedõvel, ami a Tarnai-pihenõhöz vezet, felváltva kocogok és gyalogolok. Még mindig tetszik ez a rész, nemhiába van itt a következõ pont (4:02). Kicsit erõtlenül mászom tovább, nem is erõltetem a futást. Éppen kapóra jön egy hölgy, aki szegény fél órát kavargott, mert véletlenül letért a jelzésrõl. Beszélgetünk egy kicsit, majd lejteni kezd az út, és sajnos, nagy bánatomra el kell tõle búcsúzzak. :) Megint jó tempóban megyek egészen a Vöröspocsolyához vezetõ emelkedõ aljáig. Az edzéseken ezt mindig megfutottam, most inkább csak bandukolok. Aztán újra lejt, és jön a kedvenc p+, de még elõtte pecsét (4:42). Berobogok Remeteszõlõsre, nekiesek egy utcai csapnak, nagyon jól esik a víz a sok izolötty után. A Remete-szurdokban is találok egy pontõrt (5:06), aztán kifutok az erdõbõl, a városi szakasz következik. Konstatálom, hogy meleg van, pedig hûvös idõt jósoltak. A kéken mászom fel a máriaremetei templomig, ahol egy esküvõbe csöppenek. Körbevesznek a koszorúslányok, amit nem bánok, viszont nem találom a pontõröket. Egy bokor mögül szólnak rám: „Psszt, itt vagyunk.” Az utolsó pecséttel a birtokomban kocogok az utakon, Nagy-rét, majd kisvasút végállomás.

5:49:31-gyel nyitok be a célba. Megkapom az útközben többek által agyondicsért tûzzománc jelvényt, és megállapítom, hogy igazuk volt: már csak ezért is érdemes ide eljönni. De elsõsorban persze a tájakért, hiszen nagyon jól sikerült kijelölniük az útvonalat. Aztán hazafele a buszon beleolvasok az itinerbe, és egy fél mondaton megakad a szemem: „lehetõleg mellõzzük a futást.” Hm, ha ezt elõbb olvastam volna… :)

Videós beszámoló
 
 
ParadTúra éve: 20082008.09.14 23:46:02
megnéz Parad összes beszámolója
Meteor 21A

Korai indulást tervezve már 3/4 7-kor a rajtál voltam a többiekre várva. Elég szép társaság jött össze, akikkel ez volt az elsõ túrám, és nagyon remélem, hogy nem az utolsó. 7.10-kor sikeresen el is rajtoltunk.

Az útvonalat az Erzsébet-kilátóig ismertem, így nem okozott meglepetést az elején a kicsit jelentõsebb szintemelkedés. János-hegy után viszont számomra ismeretlen helyre érkeztünk, ezért jobban figyeltem, hogy a többiek merre mennek, és természetesen az jelzéseket is. Ezen a részen nagyobb szintemelkedéssel már nem kellett számolnunk, ami nekem jól is jött, mivel már az eleje felé egy rossz lépés következményeként a bal bokám azt mondta, hogy köszöni, de õ lassabban menne, mint ahogy azt én szeretném.

A Csacsi-rét után mondtam is a többieknek, hogy nyugodtan menjenek, én most kicsit lassabb vagyok. Ezekután leginkább arra figyeltem, hogy hogy lépjek és hogy ne, ezért a tájban nem tudtam annyit gyönyörködni, mint ahogy terveztem.
Így kihagytam a Pikortégla-üregek pontosabb helyének megkeresését, illetve a Repülõs emlékmûnél az emlékmû közelebbi tanulmányozását. Az ott elénk terülõ panorámáért, már megérte elmenni a túrára. Gyönyörû volt. Az egyik legszebb, amit a Budai-hg.-ben láttam.

A Meteor-szurdok sem volt annyira "vészes", mint ahogy azt vártam, bár volt néha, hogy ha sportcipõben megyek akkor igencsak megküzdök a jelentõs lejtésû domboldallal, mint ösvénnyel. De még így is fájós lábbal, és egykis segítséggel sikeresen átjutottam. Maga a szurdok szintén az egyik legszebb hely. Nem is értem miért nem voltam még ott eddig. :-) De mivel nem tudtam kedvemre mindent megnézni, ezért még egyszer biztosan visszamegyek, bár lehet, hogy az nem tt közben lesz, hanem csak önszorgalomból. Azt azonban nem értem, hogy a térképemen miért Mária-szurdok a neve, az itinerben pedig Meteor-szurdok néven szerepel.

A szurdok után következett egykis aszfalt út, amit amúgy sem komálok, így meg mégannyira sem. De ez már a célhoz vezetõ út volt. A célban megkaptuk az üdítõnket, és a tûzzománc jelvényt, és itt megpihentethettem a megfáradt végtagjaimat. :-) A szintidõ 5:20 lett, ami megelégedéssel töltött el. :-)
Cipõt levenni nem mertem, félvén hogy ha bedagadt a bokám, akkor nem tudom majd visszavenni, de otthon kiderült, hogy ez szerencsére elmaradt. Remélem a jövõ hétre rendbe jön, és ismét mehetek ki a természetbe. :-)
 
 
yoyoTúra éve: 20082008.09.14 20:55:57
megnéz yoyo összes beszámolója
Meteor 50

Igazából csajosra terveztem ezt a túrát ,küldtem is meghívót a cillagaimnak .

De Vncám nyaral,Judit lomtalanít ,Ursika költöztet, Andika meg szülõlátogatást tervez .Nyuszikát meg kímélem ;)

Tehát mi marad ? megyek egyedül .

Pedig de nem volt kedvem .igazából úgy is pakoltam,hogy egész nap oda leszek ,esõkabát ,széldzseki ,2db banán .2 ü víz,3 szendvics ,meg apróságok ..Akkora pakkom lett mint egy kezdõ túrázónak. Lupus meg is jegyezte mikor utól ért a piroson ,hogy mit cipelek :)

Szaszáék már rég elhúztal SC vel .Eszembe sem jutott velük menni . Lupusékkal szintén nem mentem .

Élvezem ám egyedül is ,nem volt gond ,ahol meredek volt ott jó tempóban megsétáltam,ahol meg lehetett ott futottam. Igazából a Sorrentó volt újdonság ,tök jó volt lefelé rombolni ,mindenhol kidõlt fák ,ami a Meteor szurdokban méginkább jellemzõ volt .olyan volt mint gyerkkorunkban a marokkó játék :) Szép üdezüld fenyvesek sziklás köves részek .

Élveztem bár a térdemet egyszer kétszer megint odavertem .Aztán kiértünk BKeszire ,mentünk a Mammut fenyõkhöz,onnan végig egy jó kis futható erdõség ,itt taliztam Csanyával kijött szurkolni lupusnak aztán ,velem is jött egy jó darabon .a hátizsákomat õ is megjegyezte ,felajánlotta ,hogy megõrzi ,de nem kelllett mert majd otthon megszabadulok tõle . Egyébként Nagyon jól" húzott "a bringával ,a kutyája valamelyik vaddisznó pocsolyában megfürdõtt, mert lógott rajta a csatak.ami aztán az én lábamszárán landolt :)

Elhagytuk a csanyafõdet ,és átléptünk a Fekete -hegyekbe .

A Nagy-Kopasz kilátóig szigorúan gyalogoltam .. fáztam, ezért felvettem a széldzsekit ..na mégis jó ,hogy beraktam .

Lefelé futottam végig a zöldön .ejj de sokat futok erre hétköznap , Gomba nem volt sehol !közben Gabinak haza szóltam jöjjön ki a kapuba az övtáskámmal .Cucc csere +hideg víz,mentem tovább ,fel a Zsíros -hegyre ,ide is gyalog tempósan .Bolyhika erõt öntött belém igy a hegy tetõtõl végig a kéken a célig futottam .

Egyedül a Remete -hegyen volt mászás lefele ,amin inkább feljönnék ,,na majd Januárban Elekkel ;)

Máriaremetétõl végig aszfalton lehetett menni ,így hamar lezavartam ezt az egyébként unalmas részt .6 :51 lett aminek azért örülök,mert nem erre készültem .

Jó kis túra volt ,bár szolgáltatás nem volt csak egy üditõ,de ez engem nem zavart ,még így is túlpakoltam magam .

A tûzzománc jelvény szép ,a pontõrök kedvesek ,az útvonal nem túl nehéz ,bár van néhány nagyobbacska hegy ,de cserébe remek kilátások vannak,tehát ajánlom mindenkinek .De fõképp a csajoknak jövõre :)
 
 
ZETúra éve: 20082008.09.13 22:21:55
megnéz ZE összes beszámolója
Meteor Maraton 2008

Nem siettem el az indulást, bár korán függõleges helyzetbe hoztam magam (az, hogy felkeltem, netán felébredtem, az erõs túlzás lenne...). A Kabátért még visszaszaladok a lépcsõházból -- esõt is ígérgettek mára, ki tudja...
Gördülékeny rajt, a megkapott paksamétában ott a tavalyi teljesítõk listája, illetve egy fénymásolt vázlat a hosszúhajtási kõbánya elõtt/után követendõ saját jelzéses szakaszról. Részletes "kettõt lépünk, majd balra fordulunk az ösvényen" leírást nem kaptunk, táv/szintadatok, követendõ jelzések, ep-k nyitvatartási ideje röviden tömören egy oldalon összefoglalva. Rendezõi elérhetõség szintén szerepel a lapon, úgyhogy bátran nekivágok, 8:25-ös rajtidõvel. Némi tollászkodás után a kabát, és nem a polár pulcsi mellett döntök -- az elõbbi esõben is hasznos. Az indulást némi nosztalgikus érzelmek is késleltetik: a régi úttörõvasutasok (igen, akik még az úttörõvasúton szolgáltak) vonulnak, régi dalokat énekelve, utánuk egy fúvószenekar is eljátszik néhány régi úttörõnótát...
Az elsõ jelentésbe illõ esemény a Hárshegyre felfelé menet, a nyereg után következik be: a turistaút bal oldalán egy fa aljánál méhek vagy darazsak(?) köröznek -- építkeznek no, olyan jófajta kalákában, úgyhogy nagy ívben kikerüljük õket.

Szépjuhásznénál váltás a piros sávra, János-hegyen EP a kilátó elõtti placc szélénél, így aztán sokan a futóknak készült rekortán járda bordó szalagját nézik piros sávnak.

Virágvölgynél (vissza)váltás a sárga sávra, kapaszkodás fölfelé, majd Csacsi-rét (ep) következett. Késõbb visszaváltunk a piros sávra, egészen a Piktortégla-üregekig, ahonnan már a P+ jelzést kellett követni.

Budaörs fölött minden alkalommal megállok, és csodálom a kilátást, most is így tettem, sõt, kellemest a hasznossal némi frissítés is belefért az idõmbe. Rengetegen eregettek sárkányt az enyhén szeles idõben.

A bánya útján lefelé haladva jobbra felfedezem az elsõ barátságos "M"-betût, meg egy nyilacskát, ami egy kevésbé barátságos módon emelkedõ ösvényre mutat. Ha ilyen, ha nem, erre kell menni, úgyhogy némi kapaszkodást követõen fenyõfák, majd bokrok között érjük el a sárga sáv jelzést, amin eddigi irányunkkal szemben fogunk egy keveset haladni. A sárga sávról egy öt ágú elágazásnál térünk le balra, az "M"-betûvel jelölt ösvényre, ami a Kavics-árok felé vezet. A jelzés kellõ odafigyeléssel jól követhetõ, tavaly óta úgy tûnik, itt-ott javítottak is rajta, pl. egy villanyoszlopnál, ahol tavaly emlékeim szerint csak az "M"-betû szerepelt, most ott volt alatta az irányt mutató nyilacska is.

A Mária-szurdokban néhány bedõlt fa nehezíti utunkat, majd az ep helyén egy tábla, miszerint 200m-rel lejjebb lesz a pont. Így is van, majd még néhány méter, és következik néhány km-nyi aszfalt -- Budakeszire érkeztünk ugyanis.

Az egyik útba esõ "mûintézményben" többen frissítünk, ki kávéval, ki árpafõzettel, ki mással, majd haladunk tovább. Rövidesen feltûnik a buszforduló, és mögötte a bolt, ahol ebéd céllal némi vásárlást ejtek meg -- gyorsan felmérve, hogy bõven beleférek az elsõ szakaszra tervezett 4.5 órába.

A bolt után kedves túratárs (21A-n már végzett) érkezik szembõl, és mutatja, hogy merre van az arra :)

Mamutfenyõknél "áthaladó" bélyegzés, majd az ebéd elfogyasztása és pici ejtõzés után nekiiramodok a hosszú-hajtási kõbányához (meg azon túl...) vezetõ szakasznak. Itt picit lassabbra sikerül az iram, így a pont már szembe jön (pontban kettõkor), de megkapjuk a túratárssal a bélyegzést -- én gyorsan elköszönök, és nagyobb sebességre kapcsolok,hiszen egy óra van elvileg arra, hogy a Tarnai-pihenõnél lévõ következõ ponthoz eljussak idõben. Némi belekocogással ez is sikerül, mondom is, hogy vannak mögöttem -- a hölgy bólint, és megköszöni az infót, majd szólt, hogy ha a 21B-n vagy a maratonon vagyok, akkor a piros háromszögre kell letérni majd, ha viszont az 50-es távon, akkor az a zöld háromszögön marad, és a Z3-Z- útvonalon megy be Nagykovácsiba. (Ez tavaly óta megváltozott, az ok egyszerû: legyen benne a túrában a kilátó is.)

Innen már ismét gyakran látott, ismerõs útvonal következik: P3, majd P-, egy apró dobozszakmai kitérõvel :)

A P- P+ elágazásánál ismét EP, és az utolsó elõtti aszfaltmentes szakasz várt -- essünk túl rajta felkiáltással elkezdem szedni a lában lefelé. A P+ jól járható, kényelmes ösvény, így gyorsan leérkezek Remeteszõlõsre, ahol balra(!) fordulunk az úton, majd a túloldalon a hídon átmegyünk, és a fõúttal párhuzamosan futó utcában jobbra fordulunk, immáron a K+ jelzést követve. Hiába a lakott terület, közkút nincs, arra egészen a Remete-szurdok bejáratáig kellett várni (illetve volt, de le van zárva).

A Remete-szurdok után a K- jelzést követve eljutunk a kegytemplomig (ahol épp esküvõ volt), majd ismét csak aszfaltot koptatva, a jelzést figyelve cikkcakkban haladunk a település utcáin egy kicsit, majd pedig hooooosssszaaaan egyenesen, egészen a Villám utca aljáig, ahol rátérünk a Nagyrét felé haladó járdára (vagy mellé...), picit késõbb már következik a célegyenes balra, gyerekvasút hídja, egy jobbos még, majd a rajt/cél, ahol jelvény és egy kis dobozos narancslé várt minden célba érkezõ túrázóra.

Szumma: A szolgáltatás és a nev. díj (500Ft) viszonya korrekt, a fém jelvény kimondottan szép -- oklevél szokás szerint nincs, az itiner elsõ oldala szolgál ilyen célokat (is). A jelvény a teljesítések számától függõen változik picit (a "Természetbarátok túrista egyesülete" felirat háttere más és más színû), úgyhogy jelvénygyûjtõknek is kifejezetten ajánlott :-)
 
 
 Túra éve: 2007
MacGyverTúra éve: 20072007.09.24 20:07:19
megnéz MacGyver összes beszámolója
Meteor 21 A

Hûvösvölgybõl indult a túra, rögtön a szokásos nagyon meredek kezdéssel. Szidtam is az útvonalat szorgosan, aztán egészen meglepõdtem, amikor megjelent az elsõ EP. Csalódottan állapítottuk meg, hogy rosszabb idõt futottunk a tavalyinál, pedig eddig az akkorinál jobbnak gondoltam magunkat. Bár próbálom a reggelre fogni, de késõbb se javultunk sokat, összességében is tovább tartott, mint elõzõ évben. A János-hegyre vezetõ út ismerõs volt a Kitörésrõl, csak akkor a hold fénye világított nekünk. Csacsi-rét elõtt jött a fákon átmászós, szakadék oldalában haladó szakasz, ezt már korábban is szerettem. Piktortégla-üregek után következett a nagyon murvás, fehér poros széles út (a pontõr szerint valami kastély útja), de legalább utána most nem tévedtünk el. Ezen a részen nagyon szépek a kopasz hegyek, a repülõs emlékmûvel. Sorrento, oldalirányban csúszós-meredek hegyoldal, gépjármûmúzeum, majd a Meteor-szurdok jött, onnan már nincs messze a cél, csak sokat kell a városban, aszfalton haladni.

Meteor 21B

Két részletben tettük meg a Meteor 42-t, így a kettõ között volt idõnk pihentetni a lábunkat, ez még jól jöhet/jött. Várakozás közben hallottuk, hogy az itiner már elfogyott, nem kaptunk újat, hanem elkérték a 21A itinereink egyikébõl a térképet az utánunk jövõknek. Bár már jártam erre, meglepett a hirtelen kunkor, amivel visszakanyarodott az utunk, a piros Meteor jelzés. Hosszú, monoton út vezetett a kõbányáig, egy irtás mentén, a zöld Budai-hegység térképen ez az út egyébként nem is szerepel. Itt már kezdtem gondolkodni, hogy biztos kell-e nekem újabb 20 kilométer. A Fekete-hegyekre vezetõ emelkedõ ugyan nem túl meredek, de nagyon hosszú, ez is fárasztott valamennyire. Eseménytelen út vezetett tovább, a talpam egyre jobban fájt, majd a falutól vált vészessé. Átmentünk a Remete-szurdokon, itt is már mentünk, az ellenkezõ irányba. Máriaremetétõl már nincs visszaút, innen már elvergõdtünk Hûvösvölgyig.

 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.09.23 20:56:52
megnéz kekdroid összes beszámolója
Meteor 50

Megint egy túra, amelynek kedvéért nem kell gyarapítani a különbözõ távolsági tömegközlekedéssel foglalkozó vállalatok bevételét. Ez lefordítva annyit tesz, hogy nem túl korai felkeléssel, átszállás nélkül sikerül kijutnunk Kerek repkénnyel a Gyermekvasút hûvösvölgyi végállomásához, mindenféle furmányos (bár sokszor igen hangulatos, sõt, kalandos) vonat és/vagy busz kombináció igénybevétele nélkül. Nincs rettenetesen sok induló, így nem nehéz megtalálni a jelen lévõ TTB-s sporttársakat, Krysta, Tzh, Cejas, majd a röviddel utánunk befutó - éppen 9 éves jubileumát ünneplõ - Gethe (valamint mi ketten, persze) vannak jelen ismerõsök. Pillanat alatt nevezünk mi is, majd négyesben vágunk neki a túrának, Kerek repkény, Gethe úr és jómagam az 50-es, Cejas a 21-es távon, rövid ideig Krystával és Tzh-val. A kora reggeli hûvösben jól jön az elsõ emelkedõ, rá is csomózom a kabátot a táskámra, nem akarok beleizzadni. Idén már gyakran járt úton kell felsétálni a kelõ nap sugaraitól vidám hangulatú erdõben a Nagy-Hárs-hegyre. A kilátót nem hagyjuk ki, közben rövid eszmefuttatást tartunk arról, ki hányadszorra, melyik túrák keretében járhat fent :-). Körkilátásunkat nem zavarja a sûrû pára, amely a Duna pesti oldalát borítja, valamint a Budai-hegység nyugatra elterülõ tömbjét. Szépjuhászné felé haladva történelmi esemény keretében keresztezzük a Monoton Maraton útvonalát, kicsit odébb meglátjuk a Falasok(k) és a Budai tt-k rajtját, majd elindulunk felfelé a Piros ösvényén János-hegyre. Néha megpróbálok elõreszaladni, hogy lefényképezzem a többieket érkezõben, felfelé azért még ezt gyakorolni kell.

A János-hegyen megint kilátót mászunk, tiszta idõben látszana a Mátra tömbje, a Dunai Vasmû (meg Írott-kõ, meg a Lomnici-csúcs, meg... :-)), a kilátás kicsivel teljesebb, mint a Kaán Károly-kilátóból az elõzõ tetõn. A Gellért-hegy zátonyként emelkedik ki a párából, kicsit magashegység-utánérzésem van, de azért ez mégsem az. Viszont szép. Lesuhanunk, Kerek repkényt rávesszük, hogy próbálja meg kitörni a bokáját a játszótéren, de nem tesz ekkora szívességet. Erdõ, erdõ és erdõ, ez az oldala nagyon szimpatikus a hegynek, kis fantáziával az ember jóval messzebbre képzelheti magát a civilizációtól, mint amilyen messze fizikailag van. A Csacsi-rét ellenõrzõpontján pillanat alatt kapunk pecsétet, itt közbeszúrnám, hogy a pontõrök végig korrektek voltak, a túrán a szolgáltatás viszont kimerült a célban kapott dobozos narancslében. Erre készültünk, ez ilyen, legalább nem teljesen hiába csücsült a hátizsákomban a három és fél liter víz, ez alkalommal szépen fogyott a mennyiség, nem mellesleg köszönhetõen a tiszta egû, napos idõnek. A Piktortégla-üregek egyikének bemutatnak a tapasztaltabbak, érdekes objektum, magamtól lehet, hogy szó nélkül elhúztam volna mellette. A táj itt egészen megváltozik, cserjék, alacsonyabb fenyõk, köves ösvények a jellemzõek. Valamint egy széles, poros út, ennek mentén csupa szürke minden levél, ág és fûszál. Szürreális. Itt ér utol valahol Prince és barátnõje, szépen el is lépnek tõlünk. Kicsit késõbb a Sorrentót láthatjuk, Gethe mester megjegyzése révén teljesen új megvilágításba kerül a környék. Kellemes tempóban haladunk, követve a túrát kijelölõ M jelzéseket, miután megcélozzuk a Mária-/Meteor-szurdokot. Még megállapítjuk egy érdekesen viselkedõ társaságról, hogy õk bizony nem ezen a túrán vesznek részt. Eleinte nem kapcsolok, hogy eme természeti jelenség valószínûleg nem viccbõl kapta a szurdok nevet. Elnézést kérek. Tényleg szurdok :-). A Mária-szikla viszont impozáns, az egész völgy pedig jól járható. Itt suhan el mellettünk Summer Comfort és egy sporttársnõ, hangos Hajrá, TTB! kiáltással :-). Enjoy-t mondanék, de már csak egy távolodó pont látszik belõle.

Budakeszire egy nem túl jellegzetes, de eléggé forgalmas úton battyoghatunk be, Cejasnak innen már alig pár lépés a cél, de nem orrol meg nagyon azért, mert kisbevásárlást tartunk a zöldségesnél. Kerek repkény ráveti magát egy gigantikus õszibarackra, nem a barack áll nyerésre. Épp a 22-es busz járatsûrûségén kezdenénk morfondírozni, amikor a nevezett buszról Varacskos Disznó és -ethka- száll le, mindenféle teljesítménytúrázós szándékkal. Ily módon rövid ideig ötfõssé bõvül a társaság, a Mamutfenyõknél (2 db) Cejas (akinek a feje köré Kerek repkény glóriát szerkesztett fényképezõgéppel) teljesíti a távot, újsütetû útitársaink pedig neveznek és a ketyegõ szintidõ ellenére türelmesen megvárják, amíg végzünk a pihenõnkkel. Innen nemsokára (van közben magasfeszültségû távvezeték, ugyanaz, kétszer is, mint amit a cél elõtt is keresztezünk) újra erdõben túrázhatunk. Alig van aljnövényzet és a jelzett utak (a túra amúgy korrektül felfestett saját jelzései nincsenek rajta a térképen) hiánya miatt zavartalan nyugalmú a táj. A Hosszúhajtási kõbányánál elmorzsolunk néhány könnycseppet a gyönyörû látványtól megrendülten. (Olyan szép, hogy most billentyûzetet kell cserélnem, az emlékektõl is elsírtam magam és a könnyektõl zárlatos lett a régi. :-))

Az emelkedõ a következõ útszakaszon egészen barátságosnak tûnik, viszont elég hosszú is ahhoz, hogy kellemesen megmozgasson. A Tarnai-pihenõnél a quados dal meghallgatása után (írta Gethe L. Verse :-)) mégis megleljük az ellenõrzõpontot és csúcscsokit is kapunk Kerek repkény elemózsiáskészletébõl. Fantasztikus kilátást fotózhatunk a pihenõrõl, a láthatárt a Tétényi-fennsík zárja le. Az elfekvés után utunk emelkedõvel folytatódik, ezt a piros háromszög elérése után nem sokkal végre szintben haladó széles csapás követi. Megcsodálhatjuk Varacskos Disznót is természetes közegében. Majd a következõ nagy csomópontban Emgergo sporttársat találjuk egy kis csoporttal, a mai nap soron következõ meglepetéseként :-). Itt válik el utunk Varacskos Disznótól és -ethká-tól, akiknek a 21B útvonala a Maraton nevû távéval közösen halad. Immár hárman innen nemsokára leereszkedünk Nagykovácsi túrák által frekventált szép községébe. Kerek repkény talál egy optikailag leülõs helyet egy nyomóskút közelében. Ezt a leülést kollektív tonik-gyömbér-gyümölcslé fogyasztással folytatjuk a jubileumra való tekintettel :-). A kocsma jellegzetessége a megörökített plüssállaton kívül a megrakott könyvespolc. Érdekes. Eztán megtekintjük a helyes útvonal abszolút értelmetlen kanyarát, majd felkaptatunk a fantáziadúsan Zsíros-hegyi út nevû aszfaltcsíkon a Zsíros-hegyi turistaház nyomaihoz, ahol a pontõr békésen ül a kõkerítés (kõfal?) maradékán.

A délutáni nap fényében sétálunk immár az Országos Kék jelzésen Máriaremete felé, hamar elhagyva Nagykovácsi üdülõtelepét, majd elérve a Remete-szurdokba levezetõ meredek ösvényrendszert. Innen (megint) látszik útvonalunk néhány fontosabb állomása, valamint a Hosszú-Erdõ-hegy meredek gerincútja, amelyen így látva az utat, lehet, hogy legközelebb nem akarok majd felmenni (és le is jönni). Nemsokára búcsút inthetünk a nem túl bokabarát lejtõnek és végigballaghatunk a Remete-szurdokon, amelyben már érezhetjük a közelgõ õsz hûvösét. Máriaremete kegytemplománál most (az elmúlt évek gyakorlatával útitársaim szerint ellentétesen) éppen nincs esküvõ. A templomtól már csak végig kell érni a szintén Zsíroshegyinek nevezett úton, a Nagyrét felé. Itt éppen a Schönherz qpa résztvevõi melegítenek, erre utalnak legalábbis a szembejövõ egyenpólós társaságok, az enyhén becsípettõl a masszívan részeg, de még járni tudó kategóriáig. A pontot az i-re a céltól úgy 50 méterre teszi fel egy figura, aki arcunkba röffenti a költõi kérdést: "Vége a bulinak, vazze?".
Nevezett célban Kerek repkénnyel egy-egy elsõ teljesítõs jelvényt kapunk, Gethe úr pedig egy hatszorost, ha nem tévedtem. Valamint jár szolgáltatás címén 2 dl narancslé, de ezt már úgyis említettem.

Köszönet jár minden útitársamnak a társaságért, ennyit túrán régen nevettem :-), a rendezõknek pedig köszönöm a túrát. Gratulálok minden teljesítõnek!

-Kékdroid-
 
 
 Túra éve: 2006
suvidaniTúra éve: 20062006.09.18 09:04:36
megnéz suvidani összes beszámolója
8:15kor rajtoltunk a barátnõmmel, aki a 21a résztávon indult,míg jómagam az 50esen, Az idõ kissé borongós, de aggodalomra semmi ok, nem mondtak esõt! Az elsõ 10km szinte elrepült, szokatlanul jó iramban haladtunk a budaörsi kopáros részig, ahol a murvabányába közlekedõ kamionok miatt az utat szegélyezõ fákat vastagon belepte a fehéres por. Igazán szürreális látványt nyújtott! Sajnos a kellemetlen terep miatt, a Meteor szurdok bejáratáig, csak lassan tudtunk haladni, és mivel Budakeszin még egy kis boltozásra is meg kellett állni, a beérkezés éppen szintidõben sikeredett (persze ezt ezen a túrán senki sem nézte).

A mamutfenyõk árnyékában még ücsörögtünk egy kicsit, és fél kettõkor tovább indultam a maradék 30km-re. Reggel indulás elõtt felhívott Kocka barátom, hogy most indul (de közben lemerült a mobil akkuja), így tudtam, hogy kb fél órával elõttünk rajtolt, és kb 4,5-5km/h-s átlaggal szokott haladni; kiszámoltam, hogy mennyivel lehet elõttem,
és gondoltam, ha kicsit belehúzok, utól is érhetem. A nagykovácsiig tartó részen az egyenes szakaszokba gyakran belefutottam, hogy legyen esélyem utolérni. Szerencsére a friss jelzéseknek köszönhetõen, egyszer sem(!!!!!) tévedtem el!

Sajnos a fekete hegyeken idén nem volt olyan hatalmas a som termés, mint tavaly, deazért a látvány mindenért kárpótolt. Aztán 3:50re el is értem a zsíros hegyi túristaház romját, majd indultam tovább. Ezen a részen szinte senkivel nem találkoztam. A túra hátralévõ szakaszának egyetlen említésre méló momentuma a Mária templom, ahol éppen esküvõt tartottak (épp odaérkezésemkor jött ki a templomból az ifjú pár... viccesem mutattam köztük a leharcolt túragöncömben), és épp akkor
kezdõdött valami kampánycucc: hangoltak a zenészek, pakolták ki a választók lefizetésére szolgáló ropikat, édességeket... gondoltam, kérek tõlük valami kis rágcsit az út hátralévõ részére, de inkább tovább haladtam.

Fél 6kor értem be, gratuláció, jelvény ilyesmi...
képek: http://kep.tar.hu/suvidani/50370486?o=0#2
 
 
kockaTúra éve: 20062006.09.17 14:39:14
megnéz kocka összes beszámolója
"Reggel" 8-ra voltam kint hûvösvölgyben, a késõi keléshez már nem igazán passzolt az 50-es táv, úgyhogy hajrá 42- kilóméteren. Az útvonal leírás nekem bejött, elég egyszerû ahhoz hogy még el is olvassam és ne fúrjam el. Kényelmesen haladgattam, mindenki húzott el mellettem, de nem ébredt fel bennem a versenyszellem. Ennyi alvás után még szép hogy nem :) Az emberek túlnyomó része futott egyébként, még ha nem is volt futócuccban. Bizonyos szempontból érthetõ, a Budai hegység nem az a nagyon szép táj.
Féltáv elött olyan piszokul megéheztem hogy ha nincs zúpermarket akkor talán még fel is adom. Na nem, azt azért mégsem, de valakit leütöttem volna hogy elvegyem a kajáját :) Zúpermarketben bevettem egy zacsi sütit, mire a mamutfenyõkhöz értem be is gyûrtem az arcomba, meg a kefírt is ráöntöttem, egybõl sokkal vidámabb volt minden, úgyhogy 5 perc útleírás olvasgatás után mentem is tovább. Itt még nappal nem is túráztam egyébként.
Nem kifejezetten eseménydús gyaloglás után értem a Remeteszurdokba, itt volt az elsõ jelentõs esemény, mégpedig az hogy kihagytam a pecsétet :-D Nem vettem észre a pecsételõhelyet, jól elbújtak a túristák között, meg azt hittem a szurdok bejáratánál lesz majd, csodálkoztam hogy ott nincs senki. Hát és innentõl meg már alig volt valami hátra, egy jóarc túrázó csajjal váltottam pár szót (aki túrázik az bizti jó arc) és javaslatára jórészt futva tettük meg a távot a célig.
Ja, és nagyon csili-vili a jelvény amit adtak a szervezõk.

Kepek: http://www.flickr.com/photos/kolibripitbull/sets/72157594308901261/
 
 
 Túra éve: 2005
tapirka1014Túra éve: 20052005.12.12 22:32:31
megnéz tapirka1014 összes beszámolója
Nem igazán kellett volna már a Kassa Maraton elõtt 2 héttel 50-es túrát erõltetni, de ez egy nagyonszeretem túra és úgy tûnt, hogy végre a Sötét Oldal is újra teljes létszámban fut együtt. Meg aztán ha már semmi maratonspecifikus edzést nem végeztem kb. 2 éve, miért pont az utolsó 3 hétben erõltessem. A múlt hét volt ugyan egy 30-as futás, de terepen és lassan.
Már a hét elején szépen elkezdett szervezõdni a társaság, végül 8-an jöttünk össze a rajtban (akibacsi, alow, -balazs-, JB, Kalotai Levente, larzen, _macsa, tapír).
Nagyon illusztris társaság, már péntek reggel óta hangolom magam egy megszakítós futásra, _macsa 5 órán belül szeretne menni, a két Spártai Hõsnek ez nem lesz megerõltetõ, a módszer névadói biztos szétszaggatják magukat az elején, JB sem akar majd lemaradni, -balazs- azt tûzte ki, hogy fut az utolsóval. Így aztán én sem kezdhetek lassan, mi lenne így a Sötét Oldal mítosszal? :-)
Hûvösvölgybõl indulunk, szép kis emelkedõ a Nagy-Hárshegyig (2,6 km 220 m szint, 19:41). Egyelõre nem hajtós a tempó, de már nem vagyunk együtt, alow, Levi és larzen elléptek. Nem baj, nem rohanunk utánuk, a szintkülönbség 1/3-a megvan az elsõ 6 km-en, de utána még marad 44, amit szintén végig kell futni.
Jánoshegy (5,6 km 420 m szint 38:45), megnézzük a szépen felújított kilátót, lekocogunk a futósávon, a kútnál aztán összevárjuk egymást, ismét 8-an megyünk együtt. Sok futót érünk utol, vannak ismerõsök is, de sok az ismeretlen arc is.
A Csacsi-rétig (9,1 km 510 m szint 58:20) majdnem végi ereszkedünk, kb. egy km emelkedõ van a végén, azt lendületbõl megfutjuk, itt alow megy elõl, húzza rendesen a bandát.
Kicsit széthúzódunk, alow és Levi mennek elõl, utánuk _macsa és én, majd a többiek együtt. A nagyok mindig elõrefutnak, aztán a jelváltásoknál megvárnak minket, utána megint elõrefutnak. A Piktortégla-üregekig (13 km 600 m szint, 1:17:54) nagyjából utolérjük a mezõnyt, itt elég gyorsan megyünk, már sikerült 6 perces alá szorítani az átlagtempót. Sorrento (15,3 km 670 m szint, 1:31:12) és a Meteor-szurdok (17,9 km, 730 m szint, 1:50:14) nagyon technikás terep, de kevés a szint, így szaggatunk rendesen. A szurdokban találkozunk Nagy Krisztával, Borival és Csóványossal. Gyors köszönés és száguldunk tovább.
Budakeszi felett csúnya esõfelhõk feketéllenek, tõlünk kb. 2 km-re már szakad, és éppen egymás felé tartunk, jó jön ez a látvány, fel lehet készülni lelkileg az esõre.
Budakeszire beérve 1-2 kili aszfalt, _macsa egy picit lemarad, de amíg mi a kulacsokat töltjük a kék kútnál, újra itt van. Látszik, hogy jobban fekszik neki a terep, a lefeléken például alig lehet vele tartani a tempót. Én még egy kicsit elvacakolok azzal, hogy kiszívjam a Camelback-bõl a levegõt, 50 méterrel lemaradok, majd a pontnál - Mammutfenyõk (21,4 km 750 m szint, 2:05:36) - vacakolnak kb. 20 másodpercet, pont elég arra, hogy kifussanak a látóterembõl, így a következõ nem egyértelmû keresztezõdésben elbizonytalanodok, minden irányból jönnek emberek (õk még csak most indultak a 21B távon), senki nem tudja merre kell menni. Kb. 2 perc tanakodás után rábukkanok az ösvényre, kiabálok a túrázóknak és rákapcsolok.
Itt kezd el kegyetlenül szakadni, ha rajtam van a szemüveg azért nem látok mert vizes és párás, ha nincs rajtam, akkor minden homályos. Csak arra gondolok, hogy gyorsan utol kell érni õket, mert akkor legalább a jeleket nem kell keresgélnem, csak a lábam elé figyelni.
Egy hosszú emelkedõ végén a Hosszúhajtási kõbányánál érem õket utol (25,5 km 870 m szint, 2:28:18) érem utol õket, jó egy kicsit szusszanni. Itt tudom meg, hogy a a trió már az árokbafekvésemre gondolt és kezdett eltemetni :-) Innen sokáig kellemesen futható a terep, és az utolsó komoly emelkedõ következik (Nagykovácsiban az aszfaltosat nem számolom, azt majdnem minden hétvégén megfutjuk :-) a Fekete-hegyekre (30,5 km 1040 m szint, 2:57:54). A meredek kezdete elõtt egy széles földúton futunk, a két kitaposott keréknyomban zúdul lefelé a víz, alow igazi gyerek módjára kezd benne tapicskolni, a már úgyis csurom vizes pólóm most sáros vízzel keveredik, nyakig felcsapja a vizet. Én is adok neki, de õ bírja tovább, inkább lemaradok egy kicsit.
A hegytetõ elõtt nem sokkal kezd alábbhagyni az esõ, fent annyira párás, ködös a levegõ, hogy alig látni valamit. A pontnál leülök, egy kicsit meg kell igazgatni a csuromvizes zoknimat és újrakötni a cipõt, pechemre itt látom utoljára a többieket. 2:08 percet töltök itt, fontos lesz még a végén!
Elindulok felfelé, a zöld háromszög-piros háromszög jelváltást könnyen megtalálom, bár még mindig alig látok valamit, viszont hamar elvesztem a piros háromszöget. Mint utóbb kiderült, ez egy 100%-os eltévedési hely, ha az ember nem ismeri pontosan a letérést. Ez már a negyedik Meteor50-em, de nem ismerem a letérést, így bemegyek a sûrûbe. Szép széles út, csak sokára veszem észre, hogy rossz úton járok, persze végig lefelé mentem, nem akarok visszafordulni. Mivel felhõs az ég és esik az esõ, a nap alapján sem tudom belõni, hogy merre lehet észak, a térkép meg tele van ezen a környéken erdészeti utakkal. Mikor már végképp kétségbe esnék, egy fán meglátok egy neonzöld nyilat. Ez a jel ismerõs, Nagykovácsi elõtt a piros jelzésrõl való letérést mutat valakinek. Reménykedem benne, hogy ha követem a zöld nyilakat, elõbb-utóbb a piros háromszögre, vagy a piros sávra jutok. Úgy érzem, hogy az irányom nagyjából jó (persze nem jófelé mentem, kb. 1,5 km-t tettem bele pluszban). Magabiztosan követem a nyilakat, egyszer csak látok két embert. Nekik van tájolójuk, és helyismeretük, nekem térképem. Nagyjából belõjük a keresztezõdést, ahol vagyok, de másik utat javasolnak, nem a zöld nyilasat. Elindulok arra, de az útnak 200 méter múlva vége. Vissza a keresztezõdéshez, tovább a nyílon és hamarosan megvan a piros háromszög. A sárban nézem a nyomokat, úgy látom kevesen jártak még elõttem, talán nem buktam túl sokat.
Innen már ismerem az utat végig, kicsit odalépek, be kéne hozni a lemaradást.
Nagykovácsiban meg sem állok, az emelkedõ azért kifog rajtam, 2-3-szor is bele kell gyalogolnom. A Zsíroshegyi th ellenõrzõpontja az esõ elõl beköltözött a Muflon itatóba (39,7 km, 1160 m szint, 4:05:24). Úgy számoltam, hogy 4 óra menetidõvel kell ideérni, hogy 5 órán belül mehessek, egy kicsit elkeseredek, mert látom, hogy kevésen fog múlni. Az itiner szerint innen még pont 10 km, valójában egy kicsit kevesebb, de így csak 54 percem van rá, és a Remete-szurdokba való leereszkedés legalább 5 percet igénybe vesz, távban meg kb. 200 méter. Azért nem adom fel, de ha eddig semmi bajom nincs, a végén már nem készítem ki magam teljesen. Könnyen futható a terep a kéken, kis emelkedõk, kis lejtõk, könnyen követhetõ útvonal. Itt látom az egyetlen „vadállatot” a nap folyamán, egy kis mókus szalad át elõttem pont ott, ahol a sárga és a kék elválik.
Remete-szurdok (44,8 km 1300 m szint, 4:37:33), egyre kevesebb az esély, de a vég már aszfalt, ott lehet szaggatni.
Máriaremetei templom (46,6 km 1320 m szint, 4:46:39), itt adom fel az 5 órát, pedig ha a Zsíroshegyi utat 4 percben futnám, akkor még sikerülhetne :-)
Az 5 óra kb. 400 méterre a céltól ér, hangosan belekáromkodok az erdõbe és nyugodtan bekocogok a Gyermekvasút megállójában levõ célba. A többiek már itt vannak, a nagyok 4:40-et mentek, _macsa bõven a tervén belül 4:50-nel ért be (látszik, hogy az útvonal végét már ismerte Andris és kilépett :-) nekem pedig 5:02:29.
Nagyjából annyival csúsztam ki, mint a cipõkötözésem. Bár igazából nem azon múlt, hanem az eltévedésen. Kicsit bosszantó, hiszen az 5 óra egy nagy határ egy 50-es túránál, és az idén ez már a második, amikor kevesebb, mint 5 perccel csúsztam ki. Így már biztos, hogy jövõre is jönni kell.
 
 
SpotTúra éve: 20052005.09.23 20:10:30
megnéz Spot összes beszámolója
Meteor 50

Jól indul a reggelem – mérgelõdök – a metró az orrom elõtt megy el. Bámulom a kivetítõt, olvasom a frissnek vélt híreket. Érkezik a szerelvény, beszállok, jobbra-ballra dûlõ, szájtátva, nyálukat csorgató alvó emberek, bambán maguk elé bámuló félálomban utazó utasok, hangosan élcelõdõ munkás csapat. Kiábrándító.
Moszkva tér reggel hat óra. 56-os villamos kihúz az orrom elõtt, már nem csodálkozom. Megyek a buszhoz.
Hûvösvölgy, gyermekvasút aluljáró. Nincs sorbaállás, adatot töltök, fizetek.
Elhatározom, hogy magamhoz képest erõs tempót diktálok, hogy minél messzebbre jussak, mielõtt kitör az égi vihar.
Erõteljes menetben haladok a Kaán Károly kilátó felé, és tõlem szokatlan módon, egészen a pontig bírom. Itt mindenki a rövidebb utat választja, én ragaszkodom a kijelölt útvonalhoz.
Lazán kocogok lefelé, köveket, gödröket, gyökereket kerülgetek, átvágok a síneken, lassan sétára váltok és megkezdem a János-hegy megmászását. Az idõ remek, nincs túl meleg, de hideg sincs, pont ideális. Egy futó kocog el mellettem, feljebb gyaloglásra vált, majd megint fut.
Az Erzsébet kilátó új aszfalt utat kap, a futók meg futójárdát, puha ruganyos anyagból, kihasználom és ezen futok lefelé, kellemes, nem veri szét a lábam.
Korty víz a kútnál, kocogás tovább a Virág völgy felé.
Leérve lépésre váltok, keskeny ösvényen haladok, rövidnadrágom hátrány, ágak karcolják, csalánok csípik csupasz lábszáramat, néhány szúnyogot hessentek, egy a vállamba mar, vakarom, marcangolom. Csacsi rét elõtt még egy csalán legyintett combon, már nem foglalkozok vele, a két kedves hölgynél pecsételek, az elõbbi futó ismét elfut mellettem, megyek utána.
Emlékezetemben kotorászok, vajon jobbra, avagy balra, balra választok és jól teszem, bár a lottón lenne ilyen szerencsém érzéssel haladok tovább. A Végvári szikla felett beköt a sárga a pirosba, nem sokára a Piros 85-ön is erre gyalogolok majd, ha eljutok idáig. Baktatok felfelé át egy aszfalt úton, tovább a vegyes erdõn egészen a Piktortégla üregekig.
A Farkas-hegy felé a jelzéseknek köszönhetõen utolérem a futó srácot immár negyedszer, persze hamar elfut ismét. Csodálom Budaörs látképét, a Törökugrató fehér szikláit. A repülési emlékmûvet elhagyva egy poros murvával borított úton jobbra fordulok és elkezdek kocogni, futók kiáltanak utánam, hogy nem jó felé megyek, én határozatlanul közlöm, hogy erre kell menni, de végül visszaballagok, hogy rájöjjek nekem volt igazam, õk csak rövidítenek, és szintet hagynak ki, inkább maradok a szervezõk által kijelölt úton. Így, talán nem fogok olyan jó idõt elérni mint õk, de teljesítem a távot.
Ahogy kocogva aláereszkedek, a bakancsom talpa alól minden irányba finom fehér pór pöfög szerteszét, a völgyben jobbra fordulva, ligetes, piszkos bokrok között haladok felfelé. Teherautók dübörgõ hangja fordítja fejemet az út irányába, ahol még az elõbb én futottam lefelé. Megállok és bámulom az alóluk sûrûn gomolygó, spirálos felhõk fura játékát. Áldom a szerencsém, hogy most nem vagyok ott.
Elhanyagolt, lankás úton szaporázom lépteimet, valamiféle vízmosásban, rutinosan kapom el a fejem a behajló ágak elöl. A sárga sáv már ismerõsen bukkan fel, vidáman baktatok a Sorrentó sziklái felé. Ezek az érdekesen kiálló kövek mindig megmozgatják a fantáziámat, néhány fotó, pecsét és már megyek is tovább.
A bokákat nagyon igénybevevõ szakasz következik, ezt nem nagyon szeretem, ráadásul a bal lábam sípcsontján valami izom, vagy ín rakoncátlankodik és egyre jobban fáj.
A Mária-szurdok csupa szemét, rossz látni, hogy az értékeinkkel így bánunk. A legszebb részen találom a pontot, éppen befejezte a reggelijét és a fröccsnél tart, invitál tartsak vele, megtenném, de nem jó, ha túra alatt iszom, így elhárítom és megyek tovább. A csalánok igen jól érzik itt magukat, elérik az embermagasságot is.
Hosszan baktatok a kanyargó aszfaltcsíkon, autók jönnek-mennek. Betérek egy büfébe és bevágok egy narancslevet. Budakeszin átvágok a buszvégállomáson, át a patakon, a kék kútnál vizet veszek és az eget kémlelem, nem sok jót nézek ki belõle. Miután áthágok egy újabb hídon, ledobom a hátizsákom, pillanatok alatt elõvarázsolom az esõkabátomat és beöltözök. Perceken belül elérem a Mamut-fenyõk ellenõrzõ pontot. Az esõ teljes erõbõl el kezd esni, kapok a papíromra egy újabb billogot és már megyek is tovább, miután kétszer is megkérdezte a pecsételõ hölgy, hogy tovább megyek-e, még utánam kiabált, hogy akkor tovább megyek?
Az erdei ösvényeken csöpögnek a fák, csapkodnak a vizes ágak, öntve a leveleiken összegyûlt esõvizet ruhámra, bakancsomra, miközben a nedves fû jó cipõpucolóként minden eddigi pórt, sarat lepucol róla.
Aszfaltút végén két hölgy, az egyik ernyõvel, talán nem túrázók.
Ballagok hosszasan, esõverten, út jobbra, szûk ösvény, víz már nem számít, had ömöljön! Fa alatt fiatal pár. Kerítés, felette létra, esernyõs hölgy, mégis túrázik. Vékony, nedves agyag, csúszkálás, jelzetlen kétségek, nyilak jobbra, téves, sok ember, tanakodunk, megyünk tovább.
Hosszúhajtási kõbánya.
Sáros út, vaddisznó túrta sár, jelzetlen kanyar, bizonytalanság, futó jön, utat választ, kérdezem, nem tudja, megyek utána.
Zöld háromszög, baktatok, ködbeveszõ hegyek elõttem, Budakeszi aszfaltcsíkját keresztezve, murva, fák takarta erdei ösvény, felismerem az utat, jó kis emelkedõ, pánik.
Szuszogó mellkas, kiszáradt ajkak, izzadó hát. Alvásból ébredt farkaskutya, pecsét a megfáradt papíromra. Fenyõk, piros háromszög.
Kerítés, sínek keresztbe a kapu alatt, vonat nem jár erre, de állítólag a vadak nem tudnak rajta átkelni. Ködbe burkolódzott mesebeli táj. Lefotózom a fát, mely a párából elõlépõ óriás madárijesztõt mintáz. Minden felé felhõbe veszõ, víztõl csöpögõ ösvények, nyakig érõ gaz és csalán, az úton pocsolyák.
Kimászok egy félig összeroskadt létrán, nincs biztonságérzetem, megúszom. Futókat igazítok útba, gombázókat kérdezek meg, vajon pecsételnek-e. Furán néznek rám, röviden magyarázkodom.
Ismét a „Piros 85” útvonalát gyakorlom. Nagykovácsiban veszek egy narancslét, csokoládét majszolok. Zsíros-hegyen a turistaház romjai emlékeket ébresztenek, valamikor még forralt bort ittam benne, most meg csak némi rom maradt belõle.
A pontnál papír „a Muflonitatóban vagyok”. Fogalmam sincs mi az, amikor meglátom, hogy egy kocsma, jót vidulok.
Hosszú kellemes séta, ködbe veszõ utak, hálás fotótémák.
A Remete-szurdok fölött ismét elhagy a futó, aki a túra elején már többször elfutott mellettem. Kérdezem tõle, hogy õ meg merre járt, mint kiderült alaposan eltévedt, nem semmi, hogy ezek után volt még ereje folytatni, sokan feladták volna a helyében.
A sípcsontom már elviselhetetlenül fáj, alig bírok lépni, összeszorított fogakkal, mászok lefelé a szurdokba. A völgy csodás sétányán mindig szerettem sétálni, már 25 éve járok ide, egyedül, vagy a fiaimmal. Nem tudom, hogy a barlangot vajon még mindig megszállva tartja-e a kutyával felszerelt hajléktalan, vagy már eltávolították. Ezek a barlangok is a kedvelt célpontjai voltak a kirándulásainknak, de egy ideje, már nem lehet csak úgy bejutni, mivel kutyával õrzött lakások lettek belõlük.
A remetei templomot és parkját mindig megcsodálom.
Összeszedem magam és elfutok a Nagy-rétig, azután az emelkedõn visszaveszek, de lefelé már befutok a célig.
A jelvény igazi meglepetés, nagyon tetszik, szépen kivitelezett darab, értékes része lesz a gyûjteményemnek.
Külön köszönet a pontokon az esõ dacára is jókedvvel, kedvességgel felvértezett pecsételõ gárdának, számomra ez mindig nagy segítség egy túra teljesítésénél!

2005-09-17
 
 
efemmTúra éve: 20052005.09.17 20:40:31
megnéz efemm összes beszámolója
Meteor 21B

Tökéletes idõzítéssel sikerült megtalálni a Meteor túrák egyetlen esõmentes távját, a 21B-t. Délelõtt családi programom volt, de délben meggyõztem magam, hogy kell a túrafutás, így -hála a késõ rajtzárásnak- 13:20-kor el is tudtam rajtolni Budakeszi, Mamutfenyõktõl.

A rajtban találkoztam Ryan, Nagyondinnye és Pygmea topiktársakkal, akik kissé csodálkoztak, amikor a "Merre van a rajt?" kérdéssel üdvözöltem õket. Kissé elcsigázottnak tûntek, valamint ázottnak, ami nem meglepõ a délelõtti esõk után.

Az idõjárás érdekes volt. Délben Óbudán borult volt, de a felhõzet szakadozóban, a Budakeszi úton Szépjuhászné körül sütött a nap, a Mamutfenyõktõl pedig a párába burkolózott hegyeket lehetett csak látni.
Elrajtoltam, rögtön futással indítottam, a célom a két és fél és a három órán belüli teljesítés volt. A fatelep, majd a kerítésmászás után beértem Sanciékat, majd meg is elõztem õket. Bíztattak, hogy TZH csak 5km-rel lehet elõttem, de valahogy nem tudtam beérni.

A hosszúhajtási kõbányánál igyekeztem gyorsan pecsételni. A pontõr hölgyek már várták nagyon a végét, még 10 percük volt az állomás nyitvatartásából. (résztáv: 4.1km, 29:30). Utána kellemes lejtõ, aztán a vadak által feltúrt erdei út, ahol most jól haladtam, de emlékszem olyan Zöld45-re, ahol nagyon utáltam visszafelé ezt a részt.

A Zhsz-n kocogva valahogy egészen hamar következett a kerítés. Utána a kanyarból megnéztem, hogy most látszik-e a János-hegy, de felhõben volt. Így csak a mezõn legelészõ lovat es a mellette pihenõ csikóját fotóztam le. Mûút, majd a murvás út a kerítés mellett. A mezõ végén nem emlékeztem, hogy el kell fordulni balra, de túrázók kisegítettek. A Zhsz nem látszott ebbõl az irányból. Ezután már nem tévesztettem, csak a tempómból kellett visszavennem az emelkedõkön. Inkabb csak a lábam alá néztem, de örömmel láttam, hogy mennyi arrafelé a som.

A Fekete-hegyek mindig gyönyörûek. Visszaemlékeztem a tavalyi októberi topiktúrára, amin szintén jártunk arra. (5.4km, 42:59)
A Tarnai-pihenõnél a pont õrzéssel együtt üzemelt, bár a blöki fáradt lehetett -vagy lusta, mint én?:)-, mert csak feküdt a gazdi mellett. Két túrázó hölgy segítségével megbeszéltük, hogy a 21B-s távomon Vöröspocsolyánál lesz-e pont, vagy sem. Az itinerben a felsorolásnál szerepel -nyitvatartással-, viszont a pecséteknél nem volt feltüntetve csak a hosszútávosoknak Zsíros-hegy. A Zhsz-Phsz elágazásánál visszakiabáltam egy párt, akik a Nagy-Kopasz felé indultak.. Láttam, hogy mögöttük nem sokkal nagyobb csapat is jön abból az irányból.

Lefelé a Kopasz-erdõn elég jól haladtam, csak valahogy nagyon soká akart jönni a Vöröspocsolya a P sávon. (4.5km, 47:26) Érzésem szerint alá van mérve 1.5km-rel, de lehet, hogy tévedek. A pontõr 5m-rel a P+ leágazás elõtt üzemelt, ami nekem nem volt gond, de a mögöttem érkezõ túratárs csodálkozva kérdezte, hogy honnan tudom, hogy arra kell lekanyarodni? Igaz, hogy jól ki volt taposva, de jelezve nincs. (Illetve -ha jól értettem a célban a rendezõket-, akkor ki volt, csak reggelre ismeretlenek leszedték..)

Lefelé Remeteszõlõsre már ismerõs volt az útvonal a Budai tájakon túráról. Most is igénybe vettem a település közepén a kék kutat. A Remete-szurdok pontot is megtalaltam. :) Láttam, hogy volt, aki valami miatt a pont elõtt 100m-re keresztülment a patakon és elindult felfelé a hegyre. (2.9km, 25:18)
A Máriaremetei templomnál a pontõrõk már messzirõl integettek, de a turistaútra kitett piros-fehér lapról is fel lehetett ismerni az állomást. Ezt más túrán is szeretem ezt a jelzést, így nem lehet elmenni a pont mellett, meg nem kell kérdezõsködni az út mellett állókat, hogy "Te vagy a pont?".)(1.8km, 12:32).

A Zsíroshegyi út mindig kifog rajtam, pedig emelkedõ már nincs benne. Azt viszont szeretem, hogy minden második utcasarkon van nyomóskút. Most nem használtam ki, mert nem volt nagyon meleg.
Itt elfogy az erõm, csak bele-belefutni tudok, pedig jó lenne 3 órán belül célbaérni. Nagy-rét széle, innen már nincs sok hátra, de a tervezett idõ nem lesz meg, még keresztül kell menni egy dombon. Egy villanyoszlopnyi futás, egy gyaloglás. Lefelé azért már futok, keresztül a gyermekvasút vágányai alatt, majd futás közben cél-fotózom az állomás épületét. Az ajtó elõtt leállítom az órát. 03:02, 21.9km-en. Nem baj, közel voltam. (utolsó résztáv: 3.2km, 24:34)

Jó túra volt! Az ötvenesbõl már van 4 teljesítésem, a 21A-ból egy tavalyról és így benne van a nevem az idei itinerben. :) A Meteor 21B az egyik legkönnyebb lehetõség teljesítménytúrán jelvény megszerzéséhez. Éltem vele, és még csak el sem áztam. :) Cserébe jól elfáradtam, a szolgáltatásként adott kétdecis üdítõ, majd fél liter kóla is csak akkor tett rendbe, mikor az utolsó 1decijét turbóztam két 300mg-os magnéziumos plusszal.

Jövõre ismét jövõk valamelyik távon.
A Meteor 21B túrán készült fotóim.
efemm.
 
 
 Túra éve: 2004
larzenTúra éve: 20042005.09.14 22:48:12
megnéz larzen összes beszámolója
Kb. tíz perccel a rajtidõ vége után sikerült elrajtolni. A tavalyi idõhöz képest egy perccel késõbb és 164 helyett 163-as átlagpulzussal értünk fel a Hárs-hegyre. Én azt hittem, hogy tavaly alacsonyabb volt a pulzusom, de ezek szerint minden maradt a régiben. Persze, ha esetleg edzettem volna egy kicsit az elmúlt idõkben, talán jobban ment volna.

A János-hegyre és a Csacsi-rétre a tavalyival teljesen azonos idõvel érkeztünk meg. A Piktortégla üregeknél találkoztunk a FB lányokkal, aminek nagyon megörültünk. Sorrentó környékén jól elvétettük a Z+ jelzést, itt 5 percet vesztettünk. Ezt levonva a végidõbõl kicsit kedvezõbb a kép. Emlékszem, tavaly a Budakeszi elõtti aszfalton elég nehezen ment a futás, most egész jó tempóban tudtam menni - magamhoz képest, Áki és ultrafuti elõrekocogtak. A második változás tavalyhoz képest, hogy a kút nem mûködött, kénytelenek voltunk egy másikat keresni. Szerencsére sikerült. Itt benyomtam egy Powergelt (pont úgy, mint tavaly).

Budakeszitõl többször találkoztunk Tomatorral, aki a lányoknak depózott. Tavaly a Hosszúhajtás elõtti emelkedõ elég nehezen ment, most kicsit jobban, ennek ellenére hét perccel voltunk a tavalyi idõnkön kívül. Mondjuk ha ebbõl levonjuk az eltévedést, akkor az eltérés már hibahatáron belüli. Szerencsére nem készítettem itinert, és nem is néztem át a tavalyi eredményeinket, ezért nem voltam ezen elkeseredve. Úgy éreztem, hogy jobban megy mint tavaly, és ez a lényeg.

A kõbánya után egy ellenõrzõpont erejéig kiegészültünk Gyöngyivel, aki a maratonon futott. Annak ellenére, hogy jóval utánunk indult, teljesen egy tempóban mentünk sokáig. Elmondása szerint néhány kisebb eltévedése el is vette a kedvét, az pedig sokat számít. Ezen a szakaszon mindenesetre elég meggyõzõen futott.

A mûútnál újra találkoztunk Tomatorral, jól esett a váratlan frissítés! Ennek megfelelõen tavalyi önmagunkhoz képest szaggattuk az emelkedõt. Na, ez talán kicsit túlzás, de valószínûleg itt nyertünk vissza a hátrányt és alapoztuk meg az elõnyt. Ugyanúgy beugrottunk egy kólára a Nagykovácsi kocsmába, mint tavaly és hasonlóan sikerült felfutni az aszfalton is.

Az utolsó tíz kilométeres szakaszon talán egy hajszállal voltunk jobbak, mint tavaly, de itt már eléggé beálltunk. A templomtól meg egyenest szívás volt minden lépés. Macsa bíztatása nagyon jólesett, az utolsó emelkedõ végén, innen már tényleg a gravitáció vitt be minket a célba. 5:28:30-at mértem, 156-os átlagpulzussal, ami szerintem igen kemény teljesítményt jelent.

Jövõre három ponton kellene módosítani: nem eltévedni (5 perc), nem kocsmázni (5 perc), kicsit többet edzeni a nyáron (10 perc). Akkor már talán-talán elérjük macsa idei teljesítményét. :))

Macsa gratulálok!
 
 
 Túra éve: 2003
larzenTúra éve: 20032005.03.04 16:20:14
megnéz larzen összes beszámolója
Végre ismét ontopik beszámolóval jelentkezem. A Corvin óta az ott szerzett izomszakadás kipihenésével telt a nyár, majd a 10 napos AK akció alapozta meg az õszt. A Nike félmaratonon nyulaztam Ákibácsinak, ami jó nagy izomlázat eredményezett. Rá egy hétre a BEAC még kicsit rozsdásan ment. Szerdán kimentem futni egyet, de alig öt kilométer lett belõle, annyira húzódott a combom hátul. Na, ezután a hatalmas felkészülés után Áki bedobta a Meteor 50-et. Még nem voltam rajta, úgyhogy be is vállaltam.

Vasember Ákibácsi úgy gondolta, hogy szeretne hat óra alatt menni, konkrétan egy 5:30-ra kidolgozott idõtervvel lepett meg. Na persze, ez nekem álmomban sem jöhetett szóba, én magamat 6:00-6:15 köré vártam. Abban megegyeztünk, hogy úgy toljuk neki, mint a Julianuson, teljes gázzal, aztán majd csak lesz belõle valami.

A Moszkván Fattel találkoztunk, aki Csanyáról szóló adomáival szórakoztatott (ld. az életmûvész dolgozik szombaton, ehehe). A rajtidõ végére odaértünk Hûvösvölgybe, gyors nevezés után neki is vágtunk.

A túra szintjei elég jó eloszlásúak: gyorsan az elején van két nagyobb emelkedõ (a Nagy-Hárs-hegy és a János-hegy), utána jó hosszú pihenõs, utazós rész, majd még a végére egy kevés. Úgy ugrottunk neki az elsõ emelkedõnek, hogy Miki egész biztosan elrémült volna. Tény: 164-es áltagpulussal, 19 perc alatt értünk fel a Nagy-Hárs-hegyre, ami emlékeim szerint 3,2km-re van írva. Meccseltünk egy arcról ismerõs sráccal (nevét sajnos nem tudom), de Csacsi-rét után már õt sem láttuk többet.

Régi emlékeket idéztünk fel a BUÉKról. A ponttól lezúgtunk a Szépjuhásznéhoz, majd a Piros 85 útvonalára váltva megmásztuk a János-hegyet. Jól jött a helyismeret. Nem vágtunk, kanyarogtunk a szerpentinen. Újabb húsz perc alatt ott voltunk a második ponton. A parkolóban töltöttünk egy kis vizet és már mentünk is tovább azon a széles, jól futható kavicsoson, ami úgy világított a Piros 85-ön az éjszakában. Pont egy óra a Csacsi-rét, 9 km. Eddig megvan a terv, már csak tartani kéne a tempót. :) Ezen a szakaszon még sok emberrel és sok topikossal találkoztunk (Vulpes, Anikovács, Ryan, Kukucs, Bénó, jmte). Nagy pacsizásra nem nagyon volt idõ, gyors köszönés után robogtunk is.

A déli részen (Pikortégla üregek - Sorrentó) leginkább arra figyeltünk, hogy a jelzésen maradjunk. Szerencsére nem volt gond, de ez volt a legismeretlenebb rész számunkra. Az õszi topiktúrából és az egy Téli Teljesítménytúráról azért sok minden visszaköszönt. Itt kezdtem érezni, hogy a bal combom erõsen húzódik, még nem pihente ki a BEACot. Erõvel jól bírtam, de rövidültek a lépéseim. A Meteor (Mária?)-szurdokban még soha nem jártam, nagyon szép lett volna, ha nincs az elején olyan iszonyú büdös. A többi része azonban mesés volt. Innen aszfalton kellett bemenni Nagykovácsiba, ahol még jobban éreztem, hogy nem tudok hosszúakat lépni, pedig itt minden feltétel adott volt. A falu szélén vizet töltöttünk, benyomtam egy Powergelt, és meghallgattuk egy helyi nõ panaszkodását, miszerint mekkora egy bunkó a gázos, mert nem mondja meg, hogy van-e nála villany... :) A mammutfenyõknél most jártam elõször, de meg kellett állapítanom, kissé túlzó a megnevezés. Innen egy hosszú, enyhén emelkedõ szakasz jött a Hosszúhajtási kõbányáig. Kezdetét vette a Nagykovácsiig tartó holtpont. Optikával találkoztunk, meg jó sok 21/b-s túrázóval. A kõbánya lehetett kb. a féltáv, idõnk 2:45. Arányosan jó idõ, de nem fogjuk tudni tartni. Jellemzõen a gyaloglást váltogattuk a futással.

A mûút után, a Fekete-hegyekhez felfele nagyon keveset tudtunk futni, próbáltunk tempósan gyalogolni. Fent Altvizslával találkoztunk, és indultunk Nagykovácsiba. Rég elhagytuk már Budakeszit, vizünk fogyóban, erõnk alig. A Phsz jelzés még mindig emelkedett. Kényszerítettük magunkat, hogy fussunk. Aztán végre elkezdett lejteni. Az sem volt jó. De azért csak próbálkoztunk. Beterveztünk egy kólázást a faluban, már csak az tartotta bennünk a lelket.

A kocsmában alig öt perc alatt végeztünk, fejenként két kis üveg kólát gurítottunk le. Innen már csak egy emelkedõ volt hátra a Zsíros-hegyig, ahonnan már csak be kell gurulni Hûvösvölgybe. A frissítés picit helyretett minket, valamennyire még futni is tudtunk felfele. Igaz betonon viszonylag könnyû. Úgy éreztük, hogy nagyon lassúak vagyunk, de az órát nézve azt láttuk, hogy még mindig tartjuk a 9km/h-s átlagot. Zsíros-hegy ep.-tõl még volt szûk tíz kilométerünk és bõ egy óránk az 5:30-as érkezésig. Tényleg egyre jobb lett a terep, jól is haladtunk, nem is voltunk annyira meghalva. Persze ez már csak viszonylagos. Én azért bíztattam Ákibácsit, hogy menjen csak elõre, ha jobban bírja, miattam ne bukja el az idõtervét. Persze õ nem ment. Mert õ ilyen fajta. Sõt, még félre is húzódott egy bokorba pár percre, hogy legyen idõm pihenni. :))) Na, ekkor jött szembe Csanya, akivel pár percig elbeszélgettünk. A Remete-szurdok ep. felezte a Zsíros-hegytõl hátra levõ távot, és mi az elsõ felét negyven perc alatt teljesítettük. Nem tûnt reálisnak, hogy beérjünk 5:30-ra, sõt, még az 5:40-hez is fél óra alatt kellett volna 5 kilométert futni. Borzasztóan necces. Sõt. Azért bíztunk abban, hogy innen már majdnem végig aszfalt, és hogy a túrák vége mindig kedvezõ irányban van elmérve. :) Bárhogy is, már megint a végére maradt a sikerül/nemsikerül érzés. 5:34 lett a vége.

A jelvény tényleg az eddigi legszebb, a szolgáltatások minimálisak, de nem is ígértek többet. Jó kis túra.
 
 
 Túra éve: 2002
efemmTúra éve: 20022005.04.10 20:21:03
megnéz efemm összes beszámolója
METEOR50
Az rajt 7:40-kor sikerült kellemesen hûvös idõben. (Valószínû, hogy idén ez volt az utolsó túra ahol rövinadrágban és rövidújjú pólóban is el mertem indulni.) A két hegy az elején, majd a piros sáv rutinból ment -gondolom mindenkinek-, ha nem lenne itt ennyi emelkedõ és lejtõ, akkor már unalmas lenne. :) Érdekes, hogy kevés túra megy végig a sárgán a Virág-völgyben, pedig szerintem szép.
A jelvény és a kiváló õszi idõjárás mellett a Farkas-hegyi kilátás az egyik oka, amiért nekem általában fix túra a Meteor.
Sajnos ezen a hétvégén a szedrek elbújtak elõlem (bezzeg a egy hete a Börzsönyben..), a somok pedig túl magasra másztak. :)
A Zsíros-hegy után még maradt erõm egy kis gyorsításra, így eddigi legjobb M50 idõmmel értem célba.
(Ugye mindenki járt a Nagyréten?:)
(A szervezésben tényleg nem volt hiba, csak hát 0 szolgáltás mellett..)
Ha jól tudom kb. 300 résztvevõ indult a Meteor távjain összesen.
efemm.
(M50, 4x, 08:37)