Túrabeszámolók


Pelikán 50/50 MTB/30/20 / Pünkösdi Pelikán

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2008
Attila04Túra éve: 20082008.09.21 19:47:20
megnéz Attila04 összes beszámolója
Szeptember 20. Szolnok Pelikán teljesítménytúra.

30 km, szinte teljesen sík terepen. Idei második sík terepem volt, ismét rossz idõben.


Nekem negyed háromra már kispesten kellett lennem, ezért rögtön a 7 órai kezdéskor elindultam a célból 127-es rajtszámmal. Egy iskolai csoport elõnevezése volt az elõttem lévõ 126 fõ. Õket már a rajtban megelõztem és egyedül nekivágtam a távnak.

Ha hegyekben bírunk menni 5-ös átlagot, síkon nem lehet gond a 6-os, így 12 órai érkezésre számítottam és lazán fel tudok érni, még kis otthoni pihivel, átöltözéssel és kajával.

A rajtban megkaptuk az útvonalleírást, egy térképvázlatot és az igazoló lapot.

A rajt a Tisza- Zagyva találkozásánál lévõ gimnázium volt, innen indulva kellett lemenni a Tisza árterébe, ott vezetett az elvileg végig jelzésekkel ellátott útvonal. Már az elsõ 500 méter után elgondolkodtam, hogy ennyire hülye vagyok, ilyen sárban gyalogolni, fõleg 30 km-t. Miért nem volt nekem elég a 20, ha már menni akartam. Ráadásul rögtön meg is fájdult a lában és egyre jobban éreztem magam.

Na, Tisza ártér, majd a földgáton kellett menni egy fa hídig. Találtam egymás után hármat, három fakorlátot… Talán ez a híd, jelzés sehol. Lementem rajta. Bevisz az út a tanyák közé, oké, kiértem egy tisztább területre, és észrevettem a jelzésem, nem tévedtem el. A jelzés egy vasút alatti átjáróhoz vitt a szántóföld mellett. Itt nem volt ellenõrzés, csak fel kellett írni, a hídfõn található turistajelzések számát. Megtettem. Megnéztem a térképet, sima aszfalt úton, fele távolsággal ideérhettem volna, de nem errõl szól. Következõ ellenõrzõ pontig egy elején aszfaltos út következett, mely egy, még az esõben is szép (mert persze, közben az is eleredt) halastó mellett ment el. Az út másik oldalán a Millér fõcsatorna volt, egy pár horgásszal, gondolom mennyire örülhettek a késõbbi, zajosabb csoportnak. Majd következett a Tisza ártéri erdeje, onnan egy hosszú egyenes egy új erdõben, persze sár, sár, sár. A második ellenõrzõ pont elõtt volt még egy nagyon szép hely, a Feketevárosi holt-Tisza, kár, hogy nem volt nálam fényképezõ és, hogy ennyire rossz idõ volt, nagyon szép hely volt.

A pont 9.5 km-nél volt, 1 óra 40 perc után. Eddig nem rossz. Meglesz a remélt idõ, gondoltam…

A ponton kedves fogadtatás, alma, útbaigazítás. Egy újabb jelzés jött be. Igen, pont az ellenõrzõ ponton, ott láttam, meg majd jóval késõbb véletlenül egy fán.

Tovább indultam, legrosszabb szakasz volt, agyagos, saras, törmelékes út, térkép és a leírás valahogy nem stimmelt nekem, kb 500 méter után gondolkodás, vissza az ellenõrzõ pontra, biztos arra? Biztos. Oké, kezdjük újra. Ismét dagonya, majd jóval késõbb észrevettem a következõ jelzést, akkor mehetünk. Jó, hogy voltak egyértelmû célpontok. Ilyen volt egy mûút, buszmegállóval. MegvanJ. 50 méter aszfalt, majd ismét sár. Szöveg a leírásban: „Magasvezetésû öntözõcsatornához jutunk”. Hogy lehet ilyet írni? Õsszel? Nem volt ott semmi, mikor járták be utoljára? Volt egy pár útkeresztezõdés a földeken, egyet úgy gondoltam jó lesz, vagy nem. Megint egy részlet: „felhagyott risztelepek között”. Milyen a rizstelep? Fõleg szeptemberben, mikor már minden be van szinte takarítva. Letarolt földek mindenhol. De megint jó helyen kötöttem ki. Ez csak szerencse volt, semmi más. Majd irány a Zagyva töltés, rajta 2,5 km ment az elsõ lejövõ földútig. Na én találtam egy lejárót, nem az voltJ. Bár ezt nem bántam meg… Lementem a Zagyva partra, ott kerestem a fahidat, melyen át lehetett menni a másik partra. Ez volt a másik nagyon szép hely a túrán. A fahíd félelmetes volt, jó 3 méter széles, farönkökbõl összerakva, korlát nélkül. Kicsit sáros, csúszós, félelmetes, helyenként fa mentesJ. Ellenõrzõ pont a híd másik oldalán. 19.5 km 3 óra 40 perc. Itt már érzetem, hogy nem lesz meg a várt idõm. Csoki,megy egy matrica a igazolólapra, irány tovább a következõ pontig, ami 2 km-re volt a Zagyva parton, csak most a másik irányba. Itt elég sok fecske kísért végi, nagyon érdekes látvány volt, mikor körülöttem kõröztek. A pontnál igazolás és irány a következõ, megint 2 km-re lévõ pont. Itt minden ami terített asztalon lehet. Kis táplálkozás, folyadékpótlás és irány tovább. Ez a rész a Széchenyi Ökoturisztikai Parkerdõ volt, szép, gondozott hely, faforgáccsal leszórt útvonal. Ezután már aszfalt a városban (nem gondoltam volna, hogy valamikor örülni fogok az aszfaltos szakasznak), 2 ellenõrzõ ponttal, ahol megint csak fel kellett írni adatokat a vasútállomáson illetve a Tisza szállónál. Majd irány a cél. 12.25. Ha a visszafordulást illetve a bizonytalankodásokat kiveszem, meg lett volna, de így sem rossz, ebben az idõben. Ráadásul senki meg nem nézte, hogy felírtam-e az adatokat az igazolólapra. Itt ismét étel-ital és irány haza ahol már várt a meleg fürdõ.

Tisza illetve a Zagyvapart szép, fõleg az említett horgásztó illetve a holt Tisza. A pontõrök kedvesem barátságosak, az ellátás tökéletes.

Egyszer végig lehet rajta menni, bár nekem sem a kedvencem a sík szakasz.

Talán érdekesebb lenne egy tavaszi vagy nyári idõszakban megrendezni, mikor szebb a táj. Illetve még az útvonalleíráson lehetne javítani, kicsit kiegészíteni egy két jelzést, pontosabb meghatározásokkal.

Kíváncsi lettem volna azokra az iskolásokra akik bevállalták a 30 km-t. ki tudja miért? Egy Ötösé? Ebben az idõben elég felelõtlenség ilyen távon elindítani õket. Nem hinném, hogy mindenki gyakorlott túrázó lenne.



Kovács Attila

 
 
 Túra éve: 2002
larzenTúra éve: 20022005.03.07 15:55:23
megnéz larzen összes beszámolója
Majdnem a teljes felszerelésemet sikerült legutóbb Gyõrben hagynom, így most nélkülöznöm kellett az órám, az övtáskám, sõt még a Saucony cipõmet is. Legjobban ez utóbbit bántam meg: a Merrel merev talpa miatt igencsak elfáradt a nyakam a futás végére.

9 óra elõtt nem sokkal értem a rajthelyre. Nevezéskor a TTT tagságomra hivatkoztam, így 300 forintot fizettem. Nem számítottam ennyi pénzért nagy ellátásra (ld. Pilis 50, Eötvön 50), de azt megkérdeztem a fõrendezõtõl, hogy hol lehet vizet vételezni. Õ odavont a kiplakátolt térképhez, és végigmagyarázta az összes pontot.
9.05-kor indultam, 15-ös rajtszámmal. A városból egy nagyforgalmú út járdáján ment az útvonal, de gyorsan lekanyarodtunk a Tisza töltésére. Régi szép 3 híd túrás élmények elevenedtek fel bennem. Az alföldi táj másképp szép, mint a hegyvidéki, de az is szép! Bal oldalt a pusztaság, jobb oldalt az ártéri erdõ. Gyorsan megérkeztem az elsõ ellenõrzõponthoz (4km), ahol csokit adtak a pontõrök, de én nem fogadtam el, mert nem tudtam hova rakni. A Szent István-hídon átkelve átmentem a másik töltésre, amin nem sokkal késõbb egy kisebb tehéncsordával találkoztam. Itt nem futottam, nem akartam megijeszteni õket. Mindenesetre jól megnéztük egymást. Innen elhagytuk a töltést és egy csomót mentünk szántóföldek közötti fasorok alatt. Már a tizedik kilométer környékén jártam, amikor az elsõ túratársakat utolértem: két lány ballagott elõttem az úton.

13 kilométer környékén megérkeztem a gejzírhez. Meglepõdtem, de mûködött! Ez igazából csak egy kénes szagú meleg vízfeltörés, nem gejzír, de így is látványos. Ránézésre úgy néz ki, mint egy utcai tûzcsap, amibõl egy méterre feltör a víz, ez körülötte szépen összegyûlik és gõzölög. Itt bólya volt és lyukasztó, de nem sokkal késõbb, 16 km-nél élõ ponttal találkoztam. Kértem tõlük vizet. Visszakérdeztek, hogy milyet kérek: van szénsavas és szénsavmentes ásványvizük is. Kínáltak vajas kenyérrel, de nem kértem. Akkor legalább egyek csemege uborkát. Nem kérek. Egy kis levét? Nem, köszönöm! Alig bírtam kitérni a sok kínálás elõl! Nem sokkal késõbb utolértem egy párt, õk is az ötvenesen voltak. 20 kilométernél odaértünk a Sashalom nevû helyhez. A ponton szõlõ, alma, szénsavas vagy szénsavmentes ásványvíz volt a menü. Errõl a helyrõl azt írja a füzet, hogy érdemes rá felmenni, szép onnan a kilátás. Ez a halom olyan 5 méterrel lehetett az átlag talajszint felett, úgyhogy inkább kihagytam. Különben sem terveztem be ekkora szintet. :) Itt még utolértem egy embert, s innen már több ötvenest nem is láttam. 8 kilométer szántóföld, egy keresztezett vasútállomás (birkanyájjal) és egy transzformátorállomás után megérkeztem a Zagyvapartra, ami igazi felüdülés volt!

Nagyon szép kis folyó: gyönyörû, ligetes folyóparttal, legelészõ tehéncsordákkal (célszerû volt megnézni hova lép az ember :). Az egyik borjú elkezdett nagyon bõgni, amikor kb. három méterre mellette elmentem. Megálltam, hogy beszélgessek vele, de ekkor az anyja kezdett (sokkal idegesebben) bõgni. Pedig tök édi volt a kicsi. Jött a 32. kilométer, itt Kánaán típusú ellátás: zsíros, vajas, lekváros kenyér, üdítõ, ásványvíz, meleg fogadtatás. Utána felhagyott rizsföldek volt csatornái közti egyenes szakasz, majd a Millér csatorna és a Tisza gát következett. Itt ismét ásványvíz, csoki. Bementünk az ártérbe (gondolom idõszakos turistaút :), ez egy csodálatos ártéri erdõ volt, nagyon tetszett! Kijöttünk onnan, fel a töltésre, el a szivattyútelep mellett. Két épülete van, ebbõl a második érdekesebb: az egy régi, 150 éves gõzüzemû, kétkéményes telep, ma ipari múzeumként üzemel.

Horgásztavak mellett értem el az utolsó élõ ep-t: itt gyümölcs, ásványvíz és egy papírdoboznyi aprósütemény várt. Innen még hátra volt egy kanyar, majd újra fel a Tisza gátra, s be a városba, a célba. Ott a gratuláció (kézfogással! :), kitûzõ és oklevél mellett a következõket kaptam: egy kis piros, szív alakú gyertya, tombolahúzás (!! igaz nem nyertem, de akkor is szép gesztus), eszem-iszom (almalé, baracklé, szõlõlé, ásványvíz, szõlõ, kenyerek). Mivel enni nem nagyon tudok futás közben és hirtelen utána, ezért megint szabadkoznom kellett. Alig bírtam lebeszélni õket, hogy ne csomagoljanak útravalót! Az alatt a pár perc alatt, amíg ott voltam, hárman kérdezték meg, hogy mi a véleményem, hogy tetszett a túra...
Ráadás a jóból: a vasútállomásig csak kapkodtam a fejem, amíg a szolnoki lányokat néztem. :) Hihetetlen a szívonal! :)

Az idõm 5:50 volt, de a futócipõmmel lehetett volna 5:30 is. A túra alföldi, csodákat nem lehet várni, de a rendezõség alaposan kitett magáért. Egyszer mindenképpen ajánlott! Csak azt nem tudom még, hogy hogy jön képbe a pelikán, mint névadó...