Túrabeszámolók


Vödörvölgyi Mikulás

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
goomTúra éve: 20172017.12.04 23:47:12
megnéz goom összes beszámolója
 

Vödörvölgyi Mikulás 15 TT (fényképes beszámoló a blogomon)                                                                                                                                     .
 
 
 Túra éve: 2013
nafeTúra éve: 20132013.12.18 21:39:15
megnéz nafe összes beszámolója


Vödörvölgyi Mikulás


GPS-el mért távolság: 14,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 305 m.


Lassan megszokottá válik, hogy 24 órás szolgálatból indulok teljesítménytúrára. Nem siettem túlzottan, hadd menjen le a kezdeti roham a nevezésnél. Nem jött össze. Bõ negyed órát állhattam sorba. Jó sokan jöttek el. Ismerõs is bõven van. Az elsõ meglepetés akkor ért, amikor be akartam kapcsolni a GPS-t. Nem sikerült. Ráadásul, valahogy könnyûnek is tûnt. Elemtartó fedél le. Hát igen. Elem nélkül nem is fog bekapcsolni. Mivel fényképezõgépet sem hoztam, így a tartalék akkuk sincsenek nálam. Már forgolódtam is merre találok boltot. A 71-es út túloldalán ott a Penny Market. Megmenekültem. Nevezést követõen irány a bolt. Nem jutottam el a Pennyig, mert közelebb megbújt egy Coop bolt, ahol biztos kevesebben vannak. Megvettem az elemet, s végre nekivághattam a rövidke távnak.


Az idõ ködös-párás, némi ködszitálással és nulla fokos hõmérséklettel. Nem a legkellemesebb idõjárás. Erre számítva nem hoztam fényképezõgépet. Jó tempóban haladtam kifelé a városból. Megelõztem egy iskolás csapatot, s végre kiértem. A bicikliút mellett ballagva értem el az elsõ ellenõrzõ pontot. Pecsételés után, kikapaszkodtam a völgybõl, s ismét építet környezetben ballagtam. Megelõztem egy ajkai csoportot, majd egy újabb EP után, megkezdtem a leereszkedést a Malom-völgybe. Irány Szentkirályszabadja. Az emelkedõn jött szembe az egyesületi csapat. Üdvözöltük egymást, s szuszogtam tovább fölfelé.


Az iskolában megkaptam a következõ pecsétet, ittam egy bögre teát, s gyerünk tovább. A falu szélén Bernadett jött szembe, a lányát cipelve, aki eléggé elfáradt már, ami ekkora törpillánál nem is csoda. Le a völgybe, föl az EP-hez. Közben egy-két perc beszélgetés Viktorral. Következett a túra legszebb része, a Malom-völgy elõtti sziklák. Mellõztem a fölmenetelt, ugyanis az idõjárás miatt nagyon gyér a kilátás. A szalagozott részen, utolértem a székesfehérvári csapatot, s csatlakoztam hozzájuk. Jót beszélgettünk a célig, Pintér Józsiékkal. Mindig tanulok tõle valami újat túraszervezéssel kapcsolatban. Sajnos hamar vége lett az erdei résznek, s ismét lakott területen koptattuk a bakancsok talpát. Igencsak hamar értünk be a célba.


Nem csak a nevezés tartott sokáig, hanem az utolsó igazolás is. Átvettem az emléklapot és a kitûzõt, majd beálltam a másik sorba, az Észak-Dunántúl Kupáért. Itt rövidebb volt a sor. Megkaptam a kupát, immár nyolcadik alkalommal, s hozzá a jövõ évi kiírást. Nem rossz! Zala-megyét hiába kerestem rajta, valamiért már nem lesz benne. Jövõre öt megyében rendeznek kupatúrákat. Szerintem ez az eddigi legkiegyensúlyozottabb kiírás. Igaz, a legtöbb túra, jövõre is Fejér és Veszprém-megyében lesz [az õ adottságaik a legjobbak (két megye, négy hegység)], de még Gyõr-Moson-Sopron-megyében is öt túra kerül megrendezésre, s ez a legkevesebb, ráadásul most is lesz Joker túra, s 40-42 túrából lehet választani! Az idõbeli eloszlás is igen jó, még a nyári három hónapban is 7 lehetõség lesz, ami eddig elég lyukas volt. Ebbõl kell 12/8-t teljesíteni.


Kellemes, könnyû, rövid kis túra volt.


Tudtam, hogy gond lesz, ha nem hozom a fényképezõgépet. A túrán nem hiányoltam, viszont hazafelé, a Szentgáli-tiszafás fantasztikusan nézett ki. Már messzirõl néztem, miért olyan fehér foltos a hegytetõ. Épp csak fölemelkedett a felhõ, a hegyoldalból, s ezen a részen, a fák legteteje zúzmarás volt! Fantasztikus, ritka látvány.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 300/200 Ft-ért, térképvázlatos igazolólap, emléklap és kitûzõ járt. A bicikliútnál szaloncukor és alma, Szentkirályszabadján pedig tea volt az ellátmány.

 
 
 Túra éve: 2012
nafeTúra éve: 20122012.12.12 21:03:54
megnéz nafe összes beszámolója

Vödörvölgyi Mikulás


GPS-el mért távolság: 15 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 335 m.


Ragyogó napsütésben, de metszõen hideg szeles idõben mentem Almádiba. Farkasgyepûtõl 200 méternyire, fényes nappal, termetes vaddisznó kocogott át az úton. A rajthelyre belépve, a sor láttán azt hittem jó sok idõbe fog telni a benevezés. Ehhez képest 10 perc múlva indulhattam. Elõtte persze üdvözöltem az ismerõsöket.


Tempósan gyalogoltam kifelé a városból. A szokásosnál késõbb melegedett le rólam a szokásos réteg ruha. Az elsõ ellenõrzõ pontot gyorsan elértem. Pecsételés után, elraktam a hátizsákba a kapott almát és a fölöslegesnek vélt kesztyût és sapkát, s gyerünk tovább. A dombgerincre följutva elég jó a kilátás, s végre újra elhagyhatom a lakott területet. Kellemes erdei sétát követõen, a vártnál hamarabb értem el a következõ EP-t. Lefelé vettem az irányt, megtenni a kitérõt a következõ ellenõrzõ pontra. Elõször Viktor jött szembe, majd Zsuzskáék gyõri csapata. Kisvártatva beértem Szentkirályszabadjára. A jelzés az iskoláig vezetett.


Újabb pecsét. Összefutottam a népes egyesületi csapatunkkal. Ittam egy bögre teát, majd megkóstoltam az Izáék készítette puncsot. Finom. Beszélgettünk egy kicsit, s indultam tovább. Az ellenõrzõ pont melege, kilépve visszaütött. Még az ellenõrzõ pontra vezetõ kaptatón sem tudtam rendesen kimelegedni. Kis gyaloglás és jött a túra legszebb része, a Malom-völgybe vezetõ lejtõ, s annak gyönyörû sziklái. Készítettem is néhány képet. A völgybe leérve, rátértem a rajtban kapott lapon szereplõ, kerülõ útra, ami nem tartott sokáig. Miután visszatértem a zöld jelzésre, kisvártatva újra elértem Almádit. Igaz, Szentkirályszabadján szóltak, hogy a családsegítõnél nem lesz ellenõrzõ pont, azért a kiírás szerinti útvonalon, arra mentem. Egy 15 km-es túrát, minek rövidítenék? Már csak egy kiadós városi séta és be is értem a célhoz.


Elõször is gyorsan átöltöztem, s csak utána mentem be igazolni. Megkaptam az oklevelet és a kitûzõt, majd az Észak-Dunántúl kupát, amelyet a hét teljesítésbõl, végre elõször a záró túrán tudtam átvenni.


A túra kellemes, bár sok benne a lakóterületen vezetõ rész és egy kicsit rövid. Az is igaz, ilyen hideg szélben ennyi elég is volt.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 300/200 Ft-ért térképvázlatos igazolólap (ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép ajánlott hozzá), a célban pedig oklevél és kitûzõ. A Mikulásnál szaloncukor és alma, Szentkirályszabadján citromos tea (valóban citrommal) volt az ellátmány.


 

 
 
JakabTúra éve: 20122012.12.12 08:06:53
megnéz Jakab összes beszámolója

Beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu


 

 
 
 Túra éve: 2011
kekdroidTúra éve: 20112011.12.14 14:54:26
megnéz kekdroid összes beszámolója

Vödörvölgyi Mikulás 15


Kerek repkény rugdos ki nagy elánnal az ágyból, majd szerencsére megszelídül, és kávéval kínál. Megint túrázni megyünk, mondja. Aha. Tényleg. Tekintetem lassan tisztul, körülnézek, felfogom a környezetemet. Kollégiumi szoba, mindenféle díszek, képek a falakon. Vizes szárú nadrág, sáros bakancs, ezek nem illenek a képbe. Talán, mert az enyémek. Nem túl jó érzés visszabújni beléjük. Repkénynek sem a csuromvizes cipõbe. Összekapom magam. Mielõtt valaki arra gondolna, hogy valami kemény kollégiumi bulin ünnepeltük meg a Bakonyi Mikulás újabb teljesítését, sajnos, ki kell ábrándítanom, mert csak annyi történt, hogy késõ estig beszélgettünk vendéglátóinkkal, így a nettó alvásidõ szûk négy órára redukálódott. A változatosság kedvéért köd fogad Veszprém utcáin, sietõsen baktatunk a buszállomás felé négyen: Repkény, Dóri, Tamás és én. Felszállunk a szolnoki buszra, így megduplázzuk az utasok számát. Balatonalmádiban aztán a leszállással meg is felezzük a számot. Jó játék. Megkeressük a rajthelyet, az egész nevezés abból áll, hogy kapunk fejenként egy darab, képeslap méretû itinert, amelyet azzal az ígérettel veszünk el, hogy felírjuk rá a nevünket és visszamegyünk vele rajtidõért. Így cselekszünk. A rajtidõ birtokában, befizetett nevezési díjjal, megõrzésre leadott zsákokkal végül elindulunk.


A formát hozandó rögtön rossz irányt választok, de még idõben korrigálunk. Kívülrõl nézve igen logikátlan útvonalat járunk be, de legalábbis teszünk egy szükségtelenül nagy kunkort, míg a park felé helyre nem állítjuk az irányunkat. Megelõzünk egy babakocsis csapatot, majd kápolna mellett hagyjuk el a forgalmas utcát. Az egykori Veszprém-Alsóörs vasútvonal mellett haladunk, szebbnél szebb lakóházak, nyaralók között. Rövidesen egynyomos ösvényre térünk, mellettünk patak, a patakon túl méretes házak. A szögesdrót sem hiányzik. Néhány méter erejéig fellépünk a vasút nyomvonalára, majd visszatérünk a párhuzamosan haladó csapásra. Elhagyjuk a beépített övezetet, a valamikori pályára kerékpárút épült, mellette köves szekérút halad. Mi az utóbbit választjuk, hogy biztosan feltûnjön a zöld sáv letérése. Az aggodalom fölösleges, tábla irányít a Cseri-hegy felé. Felsétálunk, közben azon tûnõdök, hogy vajon hol találjuk az elsõ ellenõrzõpontot.


Néha egész kellemes kilátás nyílik a szõlõhegyrõl a mellettünk húzódó Vödör-völgyre, az aljában kanyarog a kerékpárút, rajta néhány túrázó bandukol. Lehet, hogy nem vették észre a feltérõ jelzést. Beszélgetve megyünk tovább, elhagyjuk a pincéket, köves út vezet egyre magasabbra. A térképen is látható éles balkanyarhoz várom az ellenõrzõpont eljöttét, hiába. Sebaj, majd talán a zöld négyszög elágazásában találkozunk vele. Felbattyogunk a nevezett elágazáshoz, kellemes erdõben, fiatal fák között, de hiába a jól jelzett letérõ, itt sem találunk pontõrt. Elõfordul, vonok vállat, majd megcélozzuk a köves, avarlepte lejtõt. A Malom-völgy keresztezése után felkaptatunk Szentkirályszabadjára, itt egy jobbkanyar-balkanyar kombináció után felsétálunk a méretes iskolához. Bója és táblák jelzik a helyes irányt a menzán letelepedõ ellenõrzõpont felé.


Itt nem mulasztják el megjegyezni, hogy hiányzik az elsõ pecsétünk, de nem mi vagyunk az elsõk, akik így jönnek. Megtárgyaljuk, hogy ezúttal - kivételesen - nem a mi készülékünkben rejtõzik a hiba, ugyanis a lehetõ legnagyobb mértékben követtük a rendezõi instrukciókat. Mögöttünk érkezõ túrázók közlik, hogy telefonon megkapták a választ: a Mikulás eltévedt, és még csak mostanában ér ki a pontra. Semmi probléma nincs, kapok dátumos bélyegzõt az elmaradt helyett. Kapunk teát, finomat. Miközben kortyoljuk, befut Tinca és Maci kettõse, akik két körre gyúrnak, és elõjelzik -Dilen-éket, velük azonban sajnos késõbb sem sikerül összefutni. Elhagyjuk a finom tea forrását, kisétálunk a faluból, szemben az érkezési iránnyal. Nagy Lajosékkal találkozunk, meg sok érkezõvel, sõt, a Kõ-hegyre visszamászva az elején megelõzött babakocsis csapattal. Egyikük az összeszedett lapokkal épp indul Szentkirályszabadja felé. Ügyes.


Kanyargunk tovább a Kõ-hegyen, három és fél percre kisüt a Nap, majd amikor el kell kezdeni ereszkedni a Malom-völgy felé, el is bújik a felhõk mögött. Méretes sziklák között, meredek, kanyargós csapáson ereszkedünk le a völgybe, mély patakmeder kíséri a gyalogösvényt. Ez a bõ másfél kilométer a túra fénypontja, legalábbis látvány szempontjából. Elérünk egy rétet, becsatlakozik hozzánk a Balaton-felvidéki Kéktúra, eszembe juttatja, hogy január óta szeretném folytatni a bejárását. Nemsokára újra január lesz, lassan újra lehet feszegetni a kérdést. Meg azt a tucatnyi túramozgalmat, amelynek az igazolófüzete ilyen vagy olyan formában, de nálam van. Házak közé érkezünk, a jelek kivisznek a fõútra, szürke falú erõdtemplom tornyosul a környék fölé. Méltóságteljes látvány. Továbbmegyünk, bója jelöli a családsegítõ központ helyét, bemegyünk, a bélyegzés mellett újabb pohár teával kínálnak. Kapunk belõle repetát is, remek. Közben megszemlélem az uzsora elleni falinaptárat. Képregényes. Továbbsétálunk, katolikus templom mellett haladunk el, majd a reggel már látott kápolnánál záródik be a kör. A parkban ismét megnézhetjük a táblakönyveket, a célban nulla perc sorbanállással kapunk díjazást. Többféle kitûzõ közül választhatunk, jópofa emléklap jár még mellé. Szép, kellemes túrán vehettünk részt, köszönet érte a rendezõknek. Dóri és Tamás elpályáznak a buszmegálló felé, Repkénnyel még kisétálunk a Balatonhoz, a kacsák és a sirályok békésen ringatóznak a tó higanyszerû felszínén, a láthatáron a víz összemosódik az éggel.


-Kékdroid-


Képek

 
 
JakabTúra éve: 20112011.12.09 12:51:31
megnéz Jakab összes beszámolója

Vödörvölgyi beszámoló a bakancson.


http://www.bakancsesfakanal.blogspot.com


Hamarosan képeket is teszek fel.


 

 
 
 Túra éve: 2008
BogáncsTúra éve: 20082008.12.13 20:11:35
megnéz Bogáncs összes beszámolója
Ezzel a hétvégével gondban voltunk, erre a napra ugyanis a 3 meghirdetett túra közül az, amelyiket kinéztük (Téli Kab-hegy) megközelíthetetlen volt (az elsõ busz délre ért volna oda a rajthoz), a másikat 40 km / több, mint 2000 m szinttel ilyen idõben enyhe túlzásnak éreztük, úgyhogy kizárásos alapon maradt a Vödörvölgyi Mikulás a maga kis 15 km-ével. Ez legfeljebb idõsek és gyerekek számára teljesítménytúra, ennek megfelelõen a mezõny majdnem teljes létszáma belõlük is állt össze. Egyéb túrázók számára (voltak azért hozzánk hasonlók is egy páran) inkább csak arra volt jó, hogy járjunk egyet a jó levegõn (arra viszont nagyon is jó volt). Szint gyakorlatilag nem volt benne (200 m összvissz), a táj azért is jó volt, mert ez legalább egy kevésbé ismert vidéken vezetett (nem Budai-hegység az Erzsébet-kilátóval, ami nagyon szép ugyan, de már minden budapestinek a könyökén jön ki szerintem), úgyhogy legalább itt is jártunk. Az esõ majdnem végig szemerkélt, néha erõsebben is rákezdett, de legalább volt egy kis változatosság (a gyerekcsoportok biztos nem örültek neki, mi igen). Összességében jó kis túra volt, igazából olyan volt, mint egy "igazi" teljesítménytúra kicsinyített mása - tényleg elsõsorban gyermekeseknek, idõsebbeknek volt jó szerintem. Azzal együtt élveztük, az más kérdés, hogy nekünk egy kicsit túl könnyû volt. De hát nem kell minden hétvégén hõsi halált halni.
 
 
JungleTúra éve: 20082008.12.13 20:08:32
megnéz Jungle összes beszámolója
Vödörvölgyi Luca – Mikulás 15

A Téli Kab-hegy 20 és e túra között variáltam, hogy melyikre menjek el… A tavalyi Téli Kab-hegyen indultam. Viszont a 2000-es évek elején még Vödörvölgyi Mikulásnak nevezett teljesítménytúrán 7 éve voltam utoljára. Balatonalmádiból és Szentkirályszabadjáról rajtoltatták a mezõnyt. Az utóbbit választottam a közelebbi lakóhelyem miatt. Utolsóként kezdtem meg a menetelést 9: 30 - kor. A faluból kiérve enyhe lejtõ után a Kõ-hegy kaptatója várt rám fél km hosszan és ezzel a szintemelkedõk javát le is tudtam. A hegy északi oldalán bámulatos szikla alakzatok között ereszkedtem le a Malom-völgybe. Innen a patak mentén beértem Vörösberénybe. A családsegítõ központot kellett keresni az elsõ pecsétért. Itt egybe vannak építve a települések, ezért a kutyámat kb. 4 km-en keresztül pórázon kellett vinnem. A Remete-völgyben aztán ismét élvezte a „szabadságot”. Elõtte viszont a Pannon Kulturális Központban a második bélyegzõ mellé kaptunk egy kártyanaptárt a Bauxitkutató Természetjáró SE 2009. évi rendezvényeivel, valamint egy grátiszt a Magyar Turista 2008. szeptemberi számából. A Remete-forrás padokkal, híddal szépen kiépített együttese után a kerékpárúttal párhuzamosan elértem Luca ellenõrzõpontját. Itt egy jéghideg alma volt a járandóság. A 14. 7 km és 200 méter szintkülönbségû túrát 2 óra 45 perc alatt sikerült végigsétálnom. A célban boszorkányos kitûzõt, „Elismervényt” , teát és egy rakás szaloncukrot adtak. A nevezési dij bármilyen természetjáró tagsággal 100 Ft,-!!! Jól szervezett teljesítménytúrának nõtte ki magát ez a Balaton-felvidéki Mikulás túra.
 
 
 Túra éve: 2007
ChrisCarlosTúra éve: 20072007.12.04 13:33:04
megnéz ChrisCarlos összes beszámolója
Beszámoló és képek:
VÖDÖRVÖLGYI MIKULÁS
WEBOLDALUNK
 
 
 Túra éve: 2006
nafeTúra éve: 20062006.12.04 21:09:15
megnéz nafe összes beszámolója
Mivel a túra délutánjára még hosszútávú program várt rám, ezért igyekeztem minél korábban megérkezni a rajthelyre. Nyolc óra elõtt pár perccel megérkeztek egyesületünk tagjai, vala-mint László Nagykanizsáról. A nevezés elég sok idõbe telt, a jelentkezõk nagy száma, és a rövid indítási idõablak miatt. Jobb lett volna 2 órás indítási idõszak.
Végre negyed kilenc körül, Lászlóval az egyesületi tagok nyomába eredtünk. Szaporán szed-tük a lábunkat, mivel hamar szerettünk volna hazakerülni (Mindketten terveztük a 3x7 mér-földes tekergésen való részvételt.). A régi vasút nyomvonalán utolértük a többieket, s azzal a lendülettel meg is elõztük õket. Az egyesületi tagok közül túravezetõ társam csatlakozott hozzánk, minõ véletlen õt is Lászlónak keresztelték. Ettõl kezdve trojkában, nagy tempóban fogyasztottuk a kilométereket. A Remete-völgyben párhuzamosan haladtunk a Veszprém-Szentkirályszabadja-Balatonalmádi kerékpárúttal. Az elsõ ellenõrzõ pontnál egy jobbraáttal kikapaszkodtunk a völgybõl, s túra névadója a Vödör-völgy fölött haladtunk tovább. A zöld sávról a Kõ-hegyen átváltottunk a zöld négyzetre és leereszkedtünk a Malomvölgybe. Azzal a lendülettel ki is másztunk belõle a túloldalon, s a szántóföldek között megérkeztünk Szentkirályszabadjára. Az iskolában pecsételtettünk, készítettünk egy két képet, ittunk egy jó citromos teát, utána nekilódultunk a túra szebbik felének. Amelyik úton jöttünk, vissza is mentünk a Kõ-hegyre, és a zöld jelzést elérve azon balra kanyarodva megkezdtük újbóli ereszkedésünket a Malom-völgybe. Meredek ösvényen mentünk lefelé, amikor néhány szép szikla alakzat késztetett a fényképezõgép elõvételére. Készítettem néhány felvételt. Szívem szerint körbejártam volna a sziklákat, de a szûk szintidõ nem engedte meg. A völgyben mélyen bevágódva szép kis patak kanyarog, amit követtünk egy ideig. Nemsokára vége lett az erdõnek, s újra betonon koptattuk bakancsaink talpát. Újabb bélyegzés után, a Vörösberényi erõdtemplomnál rátértünk utunk utolsó szakaszára, amelyen kisvártatva beértünk a célba. Rövid várakozás után átvehettük a teljesítésért járó oklevelünket, s kitûzõnket. Ez volt az Észak-Dunántúl kupa záró túrája, így társaim azt is átvehették.
A Moha kerékpáros teljesítménytúrák kapcsán már leírtam, de úgy érzem, meg kell ismételnem, hogy nem tartom jónak a 40 km-es, vagy annál rövidebb túráknál a 4 km/h-s átlagsebes-ség követelményt. Ebben az esetben egy 15 km-es mikulás túrára, ahol valószínûsíthetõ sok kisgyerek indulása is, pláne kellemetlen a 4 órás szintidõ. Ez egy 6-7 éves gyermek számára, aki esetleg nem is túrázik rendszeresen, nehezen teljesíthetõ. Miért jó az, ha elvesszük a kedvét a túrázástól? A teljesítménytúrák egyik célja, az adott tájegység bemutatása. Ha valaki nagyobb távolságból érkezik, tehát ritkán jut el az adott területre, lehet, hogy egy-egy térképen megtalálható látnivalóért szeretne pár száz métert letérni is az útról. A fentiek pláne igazak egy több megyére kiterjedõ kupánál. A szûk szintidõk megkérdõjelezik eme cél teljesülését.
Ha szabad javasolni, célszerû lenne a szintidõket úgy megállapítani, hogy 50 és 30 km között 4 km/h-s átlaggal számolt idõ plussz legalább egy óra, 30 km és alatta 4 km/h-s átlaggal számolt idõ plussz legalább 2 óra legyen.

 
 
 Túra éve: 2003
Frei BergerTúra éve: 20032006.01.15 12:13:35
megnéz Frei Berger összes beszámolója
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/vodorvolgy-budai/vodorvolgy-budai-hg.htm (képek is)

2003.december 6, szombat. Indulás: 8.00, érkezés 11 óra. Gyalogos táv: 15 km, szintidõ 4 óra.

Ugyanerre a napra Bakonyi Mikulás túrát is meghirdették, de azon tavaly már voltam. A balatonalmádi Bauxitkutató Természetjáró SE kicsiny, de lelkes csapata szervezte ezt a túrát, és igazán egy kellemes, - és ha nem lennék egy tipikusan magányos túrázó, azt mondanám – családias túra volt. És ez az elsõ olyan körtúra, amelynél bármely ellenõrzõponton be lehet csatlakozni, és ugyanott befejezni – nagy találmány!


Máté Pestre igyekszik autóval, õ tesz ki az almádi vasútállomásnál reggel hétkor. Az indulásig hátralévõ idõben némi frissítõ a restiben, majd megérkezik a szervezõgárda. Az útvonal nem túl bonyolult: Almádi-Remetvölgy-Vödörvölgy-Szentkirályszabadja – Malomvölgy – Vörösberény - Almádi , mindösszesen kettõ ellenõrzõponttal. A kifejezetten csípõs, párás reggelt gyönyörû, napfényes délelõtt váltja fel, a fagyott talajon jól lehet haladni. Talán kevesen tudják (én sem tudtam), hogy a régi Veszprém-Alsóõrs vasút nyomvonalán ma elsõosztályú kerékpárút van. Szentkirályszabadján szorgalmasan bekocogok a faluközpontba (persze, közben lefényképezem a XII. századi alapokra épült katolikus templomot) , mert elvétem a leágazást, azután vissza a falu aljára, ahol az iskolában, az ellenõrzõpontnál azt kérdezi a kedves szervezõ hölgy: „Innen indul?” „Nem” – mondom – „Almádiból jövök.” „De sietett!”- volt a válasz.

Kényelmes, szép túra volt – mondtam már, hogy a Balaton-felvidék a szívem csücske -, sokat fényképeztem. Délben, amikor a túra befejeztével a veszprémi buszra vártam, már befelhõsödött, és hózivatarok jöttek. Hiába, a túrázáshoz szerencse is kell. Ezt a sétát ajánlom mindenkinek, Zircrõl fél napos, kellemes kirándulás!