Túrabeszámolók


Boglárka

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006 2006 2007 2011 2012 2013
 Túra éve: 2013
fulopgTúra éve: 20132013.04.02 21:23:26
megnéz fulopg összes beszámolója

Boglárka Maxi


Remek szervezés, maximális kiszolgálás, csodás idõjárás (bár ez miatt sár volt). Nagyon jól éreztük magunkat!

 
 
karilTúra éve: 20132013.03.03 20:03:00
megnéz karil összes beszámolója

 Ez évben harmadik alkalommal rendezte meg egyesületünk a Boglárka teljesítménytúrát, melynek célja Balatonboglár és a Boglári borvidék megismertetése a résztvevõkkel. A korábbi években megszokott Mini és Midi távot kibõvítettük egy 33 km-es Maxi távval.


A rendezvénynek idén is a Mathiász János Szakközépiskola adott otthont, biztosítva a kulturált rajt és cél helyet, melyet ezúton is köszönünk.


Összesen 178 személy nevezett, melybõl 31 a mini távon, 83 a midin, 64 pedig a maxin indult. A minirõl 6-an átneveztek a midi-re. A maxin 2 személy nem fejezte be a túrát, kényelmi okokból Szõlõskislakon abbahagyták.


Ez évben is meghirdettük a Boglárka kupát, melyet egy 8 fõbõl álló balatonszemesi csapat nyert el.


A Somogy-megye Teljesítménytúrázója és az Észak-Somogy Teljesítménytúra Kupa igazolólapját szorgalmasan kellett pecsételnünk. Több új igazolólapot is kiadtunk.


Sorban érkeztek az ismerõs és ismeretlen arcok, kellemes idõben jó volt a hangulat is. Tagtársaink házi sütésû süteményekkel várták õket az ellenõrzõ pontokon és a célban is jutott a korán érkezõknek. Legidõsebb teljesítõ az 1928-as születésû Göndöcz István tanár úr. Jövõre is várjuk.


A túra résztvevõi a következõ településekrõl érkeztek:


Baja, Balatonboglár, Balatonendréd, Balatonlelle, Balatonszárszó, Balatonszemes, Budapest, Budaõrs, Devecser, Dombóvár, Döbrököz, Ecseny, Érd, Fonyód, Hévíz, Kadarkút, Kaposvár, Kereki, Keszthely, Kiskunhalas, Kötcse, Magyarszék, Marcali, Nagyberény, Nagykanizsa, Nagymaros, Nagynyárád, Németkér, Paks, Pécs, Piliscsaba, Ságvár, Semjénháza, Siófok, Szár, Szekszárd, Szentes, Székesfehérvár, Szigetszentmiklós, Szõlõsgyörök, Szulok, Úrhida, Veszprém, Zamárdi, Zengõvárkony


Köszönjük, hogy velünk tartottatok. Találkozunk 2014-ben ugyanitt!


 

 
 
 Túra éve: 2012
JakabTúra éve: 20122012.03.05 15:48:10
megnéz Jakab összes beszámolója

Boglárka Midi


Képes beszámoló: www.bakancsesfakanal.blogspot.com


 

 
 
 Túra éve: 2011
JakabTúra éve: 20112011.03.07 11:59:31
megnéz Jakab összes beszámolója

Szombat reggel kellemes párás napsütésben érkeztünk Macival a Boglárka túrára. A rajthely az iskolában volt, ahol némi sorbanállás után megkaptuk az indítási lapunkat. A szervezõk nem voltak toppon, mivel az én rajtszámom háromszor is szerepelt. Ezzel a pontõröknek okoztak némi nehézséget. A rajthely megválasztása szerintem amúgy sem volt szerencsés, mivel az iskola keskeny elõtere erre nem alkalmas, nagyon kicsi volt, és sokan voltak, így csak lökdösõdés meg nyomorgás alakulhatott ki.


A térkép nem volt az igazi, de a leírás azért segített. Az iskola mögött indultunk felfele a lépcsõkön, hamarosan a két szép látványosság, a vörös és kék (szerintem szürke) kápolnához értünk. Szép idõben biztosan lehet látni a Balatont, most csak a fölötte lévõ párát láttuk. A romantikus régi temetõn áthaladva, megnéztük a régi Boglári templomromot, aztán elhagyva a kellemes fenyvest ismét lépcsõn értünk le a központba. Az elsõ ellenõrzõ kérdést megoldva felfele indultunk a Gömbkilátóhoz. Közben láthattuk Boglár régi és újabb templomát is. Sajnálatos módon a kilátó már évek óta nem látogatható, pedig egy szép kis jelképe a környéknek. A terület mohos-fenyves nagyon kellemes, az ellenõrzõpontunk is itt volt. Finom csokis kekszes sütit kaptunk, Macival repetát is kértünk. Jó kis kiránduló hely ez, a fedett étkezõ hellyel, tûzrakási lehetõséggel. Innen továbbindulva végigmentünk a falu különbötõ utcáin, végig a sárga plusz jelzésen, és a falu végén ismét ellenõrzõ pont következett. Itt egy csokit tehettünk magunkévá, aztán szõlõk között gyalgoltunk tovább. Jó hosszan tartott a földes út, szerencsére ez még nem volt sáros. Itt találkoztunk a Löszölõ túra nagyon kedves szervezõivel, ezúton is ajánom figyelmetekbe a túrájukat, nagyon jól szervezett, kellemes túra lesz, és szintén része a Somogy kupa kiírásnak. Hamarosan dombnak felfele a piros sáv jelzésen gyalogoltunk, a Kis-hegyi kápolna felé. Ez már a harmadik kápolna volt a túra folyamán, nagyon szép fehérre meszelt, szemet gyönyörködtetõ látvány a domb tetején. Mellette az E.P., ami szintén jó kis kiránduló hely, asztalokkal, padokkal, borozási lehetõséggel. Picit megpihentünk, aztán indultunk tovább felfele. Itt az emelkedõn még nem hatott eléggé a nap sugara, jeges részek is voltak. A parkerdõ tetejét elérve már szinte csak lejtõ következett. Volt némi sár, de nem volt vészes. Utolért bennünket Zsuzsa és Zsolti a következõ E.P.-n, ahol finom házi sütit kaptunk. Együtt mentünk tovább, útközben megszámolva az oroszlánokat egyik feladatként. Közben volt szalagozás, amit késõbb néhány rosszindulatú túrázó vagy gyerek, vagy valaki átrakott, tévútra vezetve ezzel társait. A faluba érkezés elõtt még volt egy kis bizonytalanság, de helyes úton jutottunk vissza a rajthelyre. Megkaptuk a kitûzõt, és oklevelet. A kitûzõ nagyon szép a Gömbkilátót ábrázolja. Volt zsíros és vajas kenyér, szörp és savanyúság is. Jó kis túra volt, az apróbb szervezési hiányosságok pedig javíthatóak.

 
 
 Túra éve: 2007
moiwaTúra éve: 20072007.07.17 18:17:49
megnéz moiwa összes beszámolója
Boglárka 30

A Normafa utáni délután eleredt komoly esõ miatt figyelmesen nézegettem a felhõk állását a met.hu-n, és hát a Balaton környékén este 7 óráig elég rendesen kente. Épp ezért nem is nagyon tudtam, mire számíthatunk majd ma a terepen. Részben azért nem, mert számomra teljesen ismeretlenek voltak a somogyi dombok, így azt sem tudhattam, milyen ott a talaj, és mit mûvel komoly esõzés után.

_sportoljunk_, _Vándor Csillag_ és _petami_ társaságában mentünk le kora hajnalban. _petami_ bevállalta a 60-at, mi hárman inkább élvezni szerettük volna a tájat, ezért inkább maradtunk a 30-as táv mellett.

Habár elinduláskor Pesttõl egészen Fehérvárig esett, utána alábbhagyott és szerencsére a Balatonnál már "gonosz" felhõk sem voltak felettünk.

Egy egyszerû itiner birtokában elindultunk. Az itiner tartalmazott egy rövidebb útvonalleírást, a túloldalon pedig egy térképmásolatot, amelyre be voltak jelölve a pontok filctollal, az útvonal viszont egyáltalán nem. A leírás szövegére hagyatkozhattunk, nem mindig volt teljes és egyértelmû, de a terepen a kreativitás és tájolás segítségével eltaláltunk a pontokra. Kiderült hogy a 30-on Gyugyig a zöld sávot kellett követni (nem szerepelt a leírásban, de azért kikövetkeztettük), onnét szalagozás és festett zöld pöttyök vezettek gyakorlatilag végig vissza Balatonboglárra.

Szerencsére a talaj löszös jellegû volt, ami miatt a tegnapi esõ után fél napnyi száradás után nem sok sár tapadt a cipõnkre. A szõlõk közt gyalogolva meg olyan érzésem volt, mintha tengerparton apálykor gyalogolnék a nedves homokon. Szóval a sárral nem lett gondunk.

Titokban reméltem, hogy az éjszaka áthaladt hidegfront után a szél kitisztítja a tájat és ez bejött! Csodaszép panorámákat láthattunk, rögtön az elején a Gömbkilátóból, aztán késõbb a Bánom-hegy utántól, ahogy kiértünk a szõlõkhöz. Az összes tanúhegy ott magaslott elõttünk, háttérben pedig a Bakony hegyei. A Balaton vize pedig "haragos zöld" tónust mutatott. A színek csodás kavalkádját élvezhettük, az biztos.

A Bánom-hegy körüli zárt erdõség nagyon hangulatos volt, nem beszélve a Piros ház környékérõl.

Gyugyon nagyon jól esett a Tescós ropi, amit a löszmélyúton felfelé majszolgattunk el. A célban pedig finom gulyásleves várt, egy Balaton szelet kíséretében.

Összességében kellemes túra volt, egy új tájegységet ismerhettem meg, és nagyon örültem hogy ott lehettem!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1195#2
 
 
JandiTúra éve: 20072007.03.06 01:01:46
megnéz Jandi összes beszámolója
Boglárka 30 (+Balatonkerülés tömegközlekedéssel)

...az elõzetes bizonytalanásogot Dávid érdeklõdése a túra iránt hamar eloszlatta, és gyorsan döntöttünk is: ott leszünk a Boglárka 30-on.

Zirc. Kb 4:30, ébresztõ. Sötét, szél, és kis esõ. Veszprém 6:30. Világosabb, szél, és még mindig esõ. Dávid csatlakozik. Siófok, majd kb 9:00 Balatonboglár. Esõ szerencsére már nincs, a szél is csendesebb.

Nevezés gyorsan, és már látjuk a vasútállomásról is az elsõ tereptárgyat, a Gömbkilátót. Gyorsan odaérünk, és rövid fényképezés után megyünk is tovább, hiszen a kilátó még jócskán a faluban van, szóval kedvcsinálónak jó, de ekkor gyakorlatilag még el sem kezdõdött a túra.

A következõ fontosabb állomás Szõlõskislak délfelé, ahova nyílegyenes bicikliút vezet. Örültünk is neki, hogy beértünk a faluba, mert nem ízlett a kilométeres egyenes a szélben.

A faluban keletre kellett letérni a zöld jelzésre, ami elvileg levisz a Landordi tóig. Nos, biztos így van. Errõl azonban nem volt alkalmunk teljes mértékben meggyõzõdni, mivel egy darabig követtük a zöldet, majd utolértünk pár csoportot, és innentól fogva õket követtük a tóig, az esetleges jelzéseket teljesen figyelmen kívül hagyva. Az eddigi aszfalt itt már földútba csapott át, ami enyhén sáros volt.

A tónál pecsételtünk, plussz ekkor már úgy ítéltem meg, hogy régen volt az 5 órai reggelim, így rövid frissítés is belefért. Ja igen, a tavat nem láttuk. :) ...biztosan nem figyeltünk eléggé.

Mint ahogy ezután sem, mert a "birkaeffektust" alkalmazva továbbra is mentünk az elõttünk haladók után, nem számítva arra, hogy 15-ös táv is van. Szerencsére a csoportunk megállt egy rövid tájolásra, és miután megállapították, hogy az északi irány az jó lesz nekik, mi ekkor rájöttünk, hogy nekünk nem.

Kálváriánk körülbelül ennél a pontnál kezdõdött. Ugyan nem kellett sokat visszamennünk, hogy ráleljünk a helyes(nek vélt) útra, hamarosan szántáson gázoltunk keresztül, majd fölementünk egy dombra, mert messzebbrõl azon láttunk utat. Megnyugodtunk, mert láttuk, hogy a domb alján is mennek velünk egy irányba, így nagy gond nem lehet. Késõbb persze kiderült, hogy õk is 15-ösök, de ezúttal õk mentek rossz irányba.

Persze valamit mi is benéztünk, mert az út nagyon nem arra ment amerre szerettük volna. Mi délre, és nyugatra mentünk volna szivesen, de az utunk mindenképp délre és keletre vette volna az irányt. Így persze elhagytuk szegénykét, és nemsokára vadcsapásokon haladtunk elõre, majd egy fiatal bozótos-akácos következett volna, de ekkor rájöttünk, hogy nem vagyunk dzsungelharcosok, és szerencsékre egy útféleség is megjelent. Végsõ tanácstalanságunkban felmentünk egy domb tetejére, ahonnan prímán látszott vmi falu a megfelelõ irányban. Utólag persze kiderült, hogy a domb a Gérihegy volt, a falu meg Szõlõsgyörök.

Egy fenyvesen keresztülvágva megláttuk a hõn áhított szõlõtáblát, amin keresztülhaladva nyugatra imsét találkoztunk túrázókkal. Megtaláltuk hát az elveszett nyomot. Ezután déli irányba fordutlunk, mert nem akartunk lemenni Györökre, hanem inkább a szõlõhegyen maradtunk, amíg lehetett.

Közben, hogy ne unatkozzunk, kisebb kutyatámadás is ért minket. Szerencsére csak ketten voltak (amit smmiképpen se érezhettek elsöprõ túlerõnek), és miután kiderült hogy nem akarnak megenni minket, csak megugatni, nekünk se kellett megennünk õket. Dávidnak ugyan furcsa volt a tekintete ezekben a pillanatokban, de a kölcsönös megnemtámadási egyezmény után gond nélkül jutottunk túl a két unatkozó eben. (Sajnos Dávidban túltengett a túlélési ösztön, és elfelejtette lefényképezni õket, amiért meg is róttam - utólagosan persze.)

A korrekt útbaigazítás, és kis borocskára meghívás után - amit ugyan nem fogadtunk el, hiszen akkor éppen sportemberek voltunk, vagy mi...de ezúton is köszönjük az úrnak ha esetleg olvasná :) - gond nélkül leértünk a Gyugy felé vezetõ bicikliútra.

Ismét kilométerek aszfalton nyílegyenesen, majd a gyugyi Milleniumi park. Itt pecsét, rövid frissítés, fotózás, majd egy mély dózerúton föl a Bók-hegyre. A nagy tölgynél (ami azért közel sem olyan nagy) északra fordultunk, és megkezdtük a túra leginkább lélekölõ részét. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ettõl fogva órákon keresztül mentünk gyakorlatilag nyílegyenesen északra, és csak kisebb törések voltak az úton. Közben pecsét a Pirosháznál. Pirosház után beálltunk egy hármas csoport mögé, õk nagyon nyomták neki, szóval kicsit huzattuk magunkat, mert addigra azért már belefáradtam a "tempomat" szerepkörbe, és bár nem a saját tempónkban mentünk, kapóra jött mert haladtunk rendesen, és "saját erõbõl" nem sikerült volna ilyen hosszan ezt az iramot tartani.

Szint itt nem volt (amúgy sem sok) mert végig a gerincen mentünk. A tájékozódást errefelé korrekt szalagozás segítette. Kishegynek már nagyon örültem, és lefelé jövet megvolt az utolsó, negyedik EP a kápolnánál. Itt úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább lendületbõl, csak kicsit lassabban, hogy azért lehessen közben kajálni. :)

A túra utolsú szakaszán egyedül mentünk, és ekkor már jól mûködött a korábban sokat szidott itiner, könnyedén el tudtunk navigáni a túristautakat teljességgel nélkülözõ terepen. Szõlõtáblák, mobiltorony, szemben a Badacsony látképe, hátunk mögött a Kishegy...kimondottan hangulatos része volt ez a túrának. Szerencsénkre az idõjárás is kegyes volt hozzánk. Kicsit szeles, de alapvetõen napsütéses idõnk volt.

Leereszkedve a már jól simert Balatonboglár - Szõlõskislak bicikliútra ezúttal északra vettük az irányt, és ismételten unalams "aszfaltozásba" kezdtünk. Bogláron persze megint benéztük a dolgot, mert a vasútállomásra mentünk, nem a megadott fogadóba, de hamarosan oda is sikerült eljutnunk.

Oklelvél, kitûzõ, 6:55-ös teljesítési idõ, gratuláció, gulyásleves. Várva várt pillanatok voltak ezek. :)

17:25-kor indulás Siófokra. ...ez sajnos csak elméletben, mert a neten kinézett buszjárat nem létezett...

Így sikerült a Boglárka túra alkalmából egyben a Balatont is megkerülnöm, mert visszafelé út a következõképpen nézett ki: Keszthelyig vonat, majd onnan busszal Veszprémbe (így bezárult a kör) és este 10-kor már Zircen vacsoráztam...

A túrán az ellátás jó volt (gulyáslevseért pirospont), ám a kiadott térkép elég sematikus, az itiner szintén nem túl bõbeszédû, és helyenként nem egyértelmû. A túra szinte végig jelzések nélkül halad, szóval tájékozódási problémák lehetnek. Kicsit sok az aszfalt, és az unalmas nyílegyens szakasz, de ezért kárpótol az olykor hangulatos terep és az északi part hegyeinek látványa. :)


A Dávid által készített képek az alábbi linken megtalálhatóak:
http://picasaweb.google.com/qwaevisz/20070304BoglRka30/photo#5038366790850650946


Jandi
 
 
 Túra éve: 2006
öregteknõcTúra éve: 20062006.11.05 22:34:11
megnéz öregteknõc összes beszámolója
Boglárka 60
2006.11.04

Sokat töprengtem, hogy írjak errõl a túráról. A szervezõ lelkes munkája és az , hogy a túra rendezése tulajdonképpen a saját egyesületem rendezése, gondolkodóba ejtett, de ez a táj többet érdemel a hallgatásnál.

Az írásom szubjektív és sajnos nagyon egyedüli, nem célom a túra lehúzása.

Életem elsõ igazán hosszú túrája, amit teljesíteni akartam. A túra nekem kicsit extrémnek tûnt hisz nem csak a táv hosszú de egy jó részét sötétben kell megtenni. Késõbb bebizonyosodott, hogy jó volt a megérzésem.

A túra napján ötkor elindultam kocsival Balatonboglárra, az út az elõzõ napi havazás miatt jeges, de szerencsésen megérkeztem. A rendezõ kedvesen fogadott és közölte, Én vagyok a második nevezõ, de elsõ a hatvanason. Szomorú, de a fél nyolcas rajtnyitásnál is ennyien vágtunk neki a távnak. Induláskor közölték, hogy sem most , sem a túra utvonalán semmilyen szolgáltatást nem kapunk, ennek tudatában kicsit sokaltam az 500 Ft-os nevezést. Megkaptam az itinert, melyen minden táv szerepelt és térképvázlat is mutatta az utat. Igaz, ha csak a 60-as távét tartalmazza, akkor sokkal nagyobb méretû és szemléletesebb leírással segíthetik az utunkat. Közölték, hogy a zöld jelzésen kell haladnom, amivel útközben találkozhatok is. Ez a késõbbiekben segítet volna a haladásban. A rajt után bevettem magam a szõlõsorok közé és próbáltam jelet keresni, amit nem találtam. Elkezdett esni a hó, aminek most még örültem is. Felkapaszkodtam a dombtetõre és egy romos háznál megtaláltam a zöld jelzést és jól láthatóan vezetett a Kislaki kastélyhoz. Itt az új tulajdonos közölte, hogy Õt nem érdekli a túra, nem mehetek keresztül a parkján. Nem tehettem mást, megkerültem a szõlõsorok között és újból megkerestem a jelzést. Keresés közben egy jókora mezei nyúl ugrott át elõttem, természetesen jól megijesztett. Rövid gyaloglás után elértem az elsõ ep.-t, ahova a pontõrök is akkor érkeztek. Rövid tájékozódás a további útról és itt mondták, hogy még egy induló van a hatvanason. Hm.

Macis pecsét és indulok tovább a következõ pontig. Hamarosan megtalálom az eligazító táblát ahol különvált a 15-ös és a 30-60-as táv. Pár perc után az újból találkoztam 2! zöld jelzéssel és nekivágtam az emelkedõnek, a hó szakadatlanul esett. Egyedül, csendben haladtam és így sikerült közel kerülnöm pár õzikéhez. Természetesen ma nem hoztam fényképezõgépet :-((, na mindegy, úgy is elszaladtak. Elértem egy keresztezõdéshez és se közel, se távol nincs jelzés, rövid térképforgatás és elindulva a rossz irányba, beérkeztem Szõlõsgyörökbe és Gyugy falu felé vettem az irányt, az aszfalton. Hát! jó messze volt. A falu egy domb lábánál fekszik és annak oldalában megpillantottam egy tornyot, mely nagyon hasonlított egy temploméra. Felmásztam, kár volt, csak egy harangláb. Ez nem az Én napom, a térképen meg is találtam az igazi célt.Újabb séta után megtalálom az ep. jelzést, de pontõr sehol. Elõvettem az õsi módszert és elkeztem kiabálni, amire két gyerekfej bukkant fel egy esõbeállóból. Pecsét, nyomás tovább, még jó az általam tervezett szintidõ. Dombra fel, dombról le , jelzés nélkül eljutottam Béndekpusztára, majd tekergés a hácsi szõlõhegyen és beértem Hácsra. Pontõrt nem találom, így behaladtam a kocsma hivatalba, kérdezni.

A féldeci "kérdezés" után sem derült ki, hogy láttak e pontõrt, így viszaballagtam a térre, ahova akkor robogtak be a pontõrök. Elmesélték, hogy elõzõ este négyen mondták vissza a pontõrködést, így családi vállalkozássá alakult és kénytelenek minden 60-as pontra tovább robogni. Megnyugtattak, hogy Somogyváron is találkozunk. Én azért ennyire biztos nem voltam benne, most olyan terep következett amirõl halvány ismeretem sem volt. Nekivágtam és a Gárdonyig vezetõ út eseménytelen és egyszerû volt. Átmentem a halastó gátján és kezdõdött a találgatás, mivel jelzés megint nincs, vajon merre. A térkép természetesen nem passzol a valósággal, mértem így, mértem úgy mint a nagyok és elindultam. Kb. 100m után beigazolódott, hogy jól döntöttem, találtam 1! jelzést. Az erõs kaptatón szuszogva felérve már csak enyhén emelkedõ erdei úton vezetett az utam. Jelzés sehol , az ut nem ágazik el sehol így rendben kijutok az erdõ szélére, és NINCS jelzés. Vajon merre? Térkép elõ, szakad a hó, minden elázik de a biztos útra csak tippelek, megint. Elindulok és 200 m-en belül meglátok egy halovány jelzést.

Elértem egy szõlõhegyre ahol egy oszlopon újabb jelzés igazít útba. Beérek az erdõbe, ahol egy széles szekéruton haladhattam. Nagyritkán egy halvány jelzés amely magabiztossá tett. Hiba volt. Az erdõbõl kiérve, annak szélén haladt az út, melyet a nagy haszon reményében a gazdák felszántottak. Még mindig sûrû hóesés, mely fehér lepellel vonta be a tájat, egyszerüen gyögyörû volt. Utam betorkollik egy keresztezõ földesútba, már fel sem tûnik, hogy se jelzés , se szalag. Sikerül kiválasztanom a rossz irányt és kiértem a fõútra. De most legalább tudom hol vagyok és irány Somogyvár. Esõre váltott az idõ és jó pár autós röhögött azon ahogy lefröcskölt. Beérek a Kupavárhegyre, éppen szintidõre és ott várnak az ismerõs pontõrök. Itt szerettem volna a Somogyi Várak mozgalmat lepecsételni, de közölték, hogy a néni fázott és hazament. Még jó, hogy nem amerikából jöttem 50 emberrel. Pecsét nincs, indulás vissza, hisz szorít az idõ.

A visszautat a jelzet úton terveztem, de az utolsó ház elhagyása után megint nincs jel. Újabb döntés és elindultam a jó irányba, amit egy megtalált jelzés igazolt. Erdõben haladtam tovább és rendben jöttek a vezetõ jelek, egy darabig. Ez az állapot csak romlott, már jó ideje nincs jelzés és egészen meglepett, hogy egy keresztezõdésnél határozottan látható iránymutató jelbe botlottam. Jött a bozótharc, ez a szakasz próbára tett, sûrû bozótba kellett valamilyen útra lelni. Itt kevésen múlott, hogy nem adtam fel. Nem a fizikai megpróbáltatás miatt, elegem lett ebbõl a bizonytalan kimenetû útból. Valamiért folytattam és végre egy vékonyka vadösvény lett a bozótból. Lassan eltelt egy óra és nincs jelzés, egyedül vagyok, az idõ megszán és eláll az esõ. Vannak csodák, egy jelzés, hihetetlen, hogy még mindig a jó úton haladok. Ez újból erõt adott és ez elvezetett ahoz a ponthoz, ahol az idefele utat eltévesztettem. Az már csak szócséplés, hogy jelzébõl egy-kettõt csak egyenes szakaszon lehetett látni, keresztezõdéseknél nem. Az ismert úton már jó tempóban értem vissza Gárdonyba, majd Hácsra. Itt kezdõdõtt az a szakasz amelyik nem nyerte el tetszésem, aszfalton kellett Lengyeltótiig menni, majd onnét Szõlõsgyörök , Szõlõskislak és a cél B.boglár.

A lengyeltóti Kék-tónál már teljes a sötét, de a tó kivilágítva szép. Szõlõsgyörök irányába megpróbáltam a szõlõsorok melletti foldúton menni, de beleléptem egy gödörbe és a térdem meggyõzõtt, hogy ne kisérletezzek. Kislak elhagyása után egyre nehezebb lett a járás , totál lelassúltam, ami azt eredményezte, utolért a második induló és megismerhettem. A célba beérve Õ már az autóját melegítette, és kölcsönös gratuláció után elment. Átvehettem az emléklapot és a kitûzõt is. Ekkor ért a meglepetés, kaptam egy üveg bort, mondván, hogy ez jár az elsõ beérkezõnek. Én rögtön reklamáltam, hogy ez így nem igaz, de megnyugtattak, hogy az elõttem beérkezõ lemondott róla, a javamra . Indok, hogy csak a vége elõtt került el.

EZ A NEMES GESZTUS JOBBAN ESET MINT AZ EMLÉKLAP ÁTADÁSA. KÖSZÖNÖM NEKI, talán olvassa ezt az írást.

Értékelhetném a túrát összefoglalva is, de nem teszem, hisz leírtam. Szerintem jövõre sokkal jobb lesz a szervezés, ismerve a szervezõt. A táj szépsége megérdemli, hogy több ember jöjjön ide.