Túrabeszámolók

 LeFaGySz mesék

„a true festival of altitude” (A verseny szervezői az idei Dauphiné útvonaláról)

„A szép tanulmányozása párviadal, a művész rémülten felkiált, mielőtt legyőznék.” (Charles Baudelaire)

A Földosztás utcától nem messze, tipikus északi házak közt, még a falu nagy része felett szemlélem a reggelt, mely fagyot hozott. Mostanában ritka szokása, csak elvétve mutat életjelet a tél, fáradtnak látszik, mintha nem lenne rá kíváncsi senki.

Ha végigmész az enyhén kanyarodó úton, már látni a Karancsot. Fehér leplet vont magára, időszakos megoldás a kíváncsi Nappal szemben, mely kilesi olykor a titkait.

Egykori Északi Zöld, megint a múlt, köszöni, megvolt, valakinek nagyon útban, pedig nincs is. Fel. Megint eszembe jut, mikor valaki megkérdezte GT-től, hogy lehet teljesíteni a LeFagySzot. A válasz ennyi volt: Rá kell feküdni a pályára.

Fel. Ráfeküdni a pályára. Még elérjük a fehéret. Odafent minden más, fentről minden, fentről minden más. Elillan a pillanat, futok, Tarászka-patak völgyének neveztem el a helyet, ahol az út titkos zugok felett siet tova, érdemben nem befolyásolva a lenti életet, jobb is, azt hiszem.

Valamit tud Jaat Mester, összerakja a majdnem lehetetlent a világszéppel. Míg a kápolna gerincén a szervek összehangoltan dolgoznak, az jár a fejemben, hogy innen indulhat égi útra pár madár, akik jól ismerik e vidéket és nagyravágyásból vagy ösztönből megragadják a felhőket. Beragadt mára egy nóta, az szól a belső rádión. (Mr Zsolt feat. Rudy Cardenas: Stepping Off The Edge) Just how i’m gonna fly i don’t know i just gotta try…Odafönt a fiatalok biztatnak, tovább.

Az aszfalt fáj a térdnek, meg enni is kell, a földi dolgok közé rántanak a körülmények. Salgóvár után, mikor megint béke lesz, jöhet újra a menés. Favágó int, siessek, sokan mentek már el. Hát legyen, belekeveredtem egy szökésbe, csináljam végig, adjak ki mindent, semmi ne maradjon a hegyen. A kisbolt fontos állomás, vonat nélküli, a felüljáró lépcsőfokain a rozsda dolgozik megbízható munkaerőként.

Kisgyerekek köszönnek: szia, rászólnak a kutyára is, ettől jobb lesz a kedvem, elkapom a ritmust. Jó egyedül, arra lehet gondolni, amire és akire akarok. Az emlékműnél megállok. A múlt ismét. Másnak is fontos.

Őzek csoportja, mint élő jelenés, a Természet maga, intimitás, legott elsuhanó, de igazi. A fiatalokkal a piros pihenőjénél találkozom újra, még tart a szökés, de végidejét éli. Küzdelmes periódus. Aztán újfent a Természet, mufloncsapat az úton át, ugrosnak, gyorsaság és magasság (altitude), elegánsak és van bennük valami vakmerő is. Megállok, élőként vagyok benne az élőben.

Futok megint. Idővel az erőfeszítés csendet generál. Ezekért a csendekért vagyok, ezekben élek. Ahogy kanyarg az út, és hegy a hegyre rezonál, úgy közelítem meg a lényeget. Erek futnak a mélyben, a kékség fenn és még nem ébredt fel, még nem akar, ha álmodik, hagyd meg neki. Ezért jöttem, itthon vagyok, forog a világ körbe vagy csak az út teszi, hogy vezet, amerre a vadak nyomán szagos az út, amerre a szél is óvatost repül, a határok megnyílnak és találkozunk. Ilyen ez, ilyenek vagyunk.

A határon a határon. Sárban a jóakarat, pár szó elszabadul, amíg a félig döntött határköveket kerülgetem. Vissza lehet nézni. Kell az alibi. És tényleg, erre majd azt mondom, küzdelmes volt, pedig nem is, mert valójában ott jó, átlépni a határvonalon, túl lenni a feloldódás szakaszán, szerelemben maradni az összeállt egésszel.

Megadtam magam a mának… az északi oldal még mutat valami télies jelleget, de a madárdal elárulja, nincs sok keresnivalója. A Karancs udvarias vendéglátó, hosszan marasztal, közben nem tudni, valójában mit is szeretne.

Lefelé görcsölne a láb, de kérem, ne tegye és meghallgat, elfogadja a napot olyannak, amilyen: elszöktem minden elől, őzek és muflonok közé, ahol a hegyek odasírják elém a legszebb elképzeléseket.

A művelődési ház boldog, feladatot kapott és bírja becsülettel a munkát. Barátok fogadnak, értenek, adnak. Hazatértem. Ők adták a kulcsot hozzá. Köszönet érte. SzLA kiutal egy dicséretet, Jaat érdeklődik, milyenek a határok, Szilóval örülünk Stuyven győzelmének.

A Földosztás utca fölé szürke párák úsznak, hogy nyugodt éjszakája legyen. Mindenünk megvan hozzá.

 Beszámoló futó szemmel a 2017-es Zemléni kiadásról.

2015 február Börzsöny LeFaGySz 54

Elõny:

- nagyon szép, változatos útvonal

Hátrány:

- a télutói terephez képest alacsony szintidõ

Nem viccel: LeFaGySz 54 – Börzsöny

Bõséges, a rajt pillanatához képest fél órásnál nagyobb elõnnyel érkezem Királyrétre a Bubumobil utoljára csatlakozó utasaként. Világosodik, de az égen szürkés masszaként húzódik a felhõréteg. Nem jósolok belõle semmit, állítólag ma szép idõnek kell lennie – késõbb az is lesz, nagy megkönnyebbülésemre. A rajtként és célként szolgáló fogadóban szinte egybõl lemaradok útitársaimtól: Laurától és Lestattól és persze Bubutól. Kóválygok egy kicsit tétován, ismerõsökkel váltok pár szót és amint alkalom adódik rá, be is nevezek a túrára a névsor számomra releváns szakaszát kezelõ RitaB-nél. Utóbbi folyamat az elõnevezésnek köszönhetõen gyors és kényelmes, mindössze egyetlen szignózással jár. Az itiner a szokásos egy lap papírból áll, egyik oldalán térkép, másikon adatok, alul négyszögek a szúróbélyegzõs igazolásoknak. Bõségesen elég. Letelepszem egy cserépkályha vonzáskörzetében, vaddino meséli el kerékpáros ideútját, aztán Fürész Andival futok össze. Közben gyûlnek a túrázók, J a a t beszél arról, hogy fakitermelés várható az útvonal Nagybörzsöny környéki szakaszain. Majd figyelünk. Hamarosan mozgolódás támad, rajtbélyegzõért rendezõdnek sorba a jelenlévõk. Pacsizok egyet az épp befutó -rafter-rel, aztán az idõközben a félautomata pecsétnyomó mellett kapacitástöbbletet felmutató J a a t-hoz járulok a bélyegzésért. Aki szerzett ilyet, kitódul a ház elõtti placcra, hét órakor pedig még kintebb, rá az útra.

Csatlakozom a nagy lendülettel induló suvlajhoz, aszfalton trappolunk be a közeli Királyrétre, autók döcögnek velünk szemben, túrázók jönnek túrázni. Királyréten nem idõzünk sokat, egybõl nekimegyünk egy, bemelegítéshez pont kellõen meredek emelkedõnek Kisinóc felé. Van némi jég az úton, de csak annyi, hogy éppen kerülgetni kelljen a nagyobb foltokat. Kerülgetem. Közben próbálom tartani nálam felkészültebb túratársam sebességét hegynek felfelé. Felérünk egy dombhátra, a jégfoltok elmaradoznak, itt már gond nélkül tudok én is valamelyest gyorsan menni. Próbálok fényképezni, de a tegnap feltöltött akksik azonnal megadják magukat a reggeli hidegben. Puhány kis vacakok. Kiveszem õket a gépbõl, felmelegíteni, de akkor meg túl macerássá válik a mûvelet, úgyhogy inkább nem piszmogok és lemondok a szokásos dokumentálási színvonalról – most, amikor a beszámolót írom, okoz is némi hátrányt a képek hiánya. Nota bene, a színvonalat a képek mennyiségére értem, nem a minõségükre, ami legalábbis hagy maga után kívánnivalót. Elmajszolok egy müzlit a kabátzsebembõl, ezt még a gudluking által üzemeltetett frissítõponton kaptam december elején, mosás után ezek szerint jó taktikai érzékkel visszatettem a kabátba. Valahol a zöld sávon találunk rá az elsõ bójára, lyukasztást követõen gyorsan tovább is állunk. Jórészt lefelé vezet a követendõ út az errefelé eredõ Kis-Hanta-patak valamelyik mellékágának a völgyébe, itt mégis sikerül készíteni egy képet. Úgy látszik, legalább eddig kellett elõfûteni az elemeket. Lehuppanunk a Kisinóci-rétre, elõttünk a mai elsõ számú kiemelt emelkedõ, az Inóci-vágás hosszú, ismerõs egyenese.

Azzal kezdem, hogy alig pár száz méteren lemaradok suvlajtól, aztán azzal folytatom, hogy lemaradok mindenki mástól is, aki csak megjelenik a környéken. Dolgos György egyedül, aztán DJ_Rushboyék, és még jó sokan mások. Valamiért nem megy ez az emelkedõn fölfelé haladás ma, legalábbis nem úgy, ahogy szeretném, ami pontosan ezen a túrán nem tartozik a szerencsés dolgok közé. Valahol a Barna-emléktábla környékén eszmélek – éppen Nagy Attiláék húznak el fölfelé –, hogy a körülöttem levõ tájra is elkezdhetnék figyelni, mert szép. Lassan mégiscsak haladhatok valamennyire, mert késõbb megjelennek az elsõ, nagyobb hófoltok, fentebb beérkezem a Nagy-Hideg-hegyen és annak nyúlványain ülõ felhõbe. Itt, magasan már egybefüggõ hóban, havon trappolhat az errejáró, jól látszik, hogy a Korom-bérc közelében a forráshoz nem tolongtak eddig ösvényt taposni. A Gács-nyeregben bója fogad, továbbá az elsõ emelkedõs szakasz vége és meglehetõsen észrevehetõ szél. A szúróbélyegzõ rendeltetésszerû használata után beállok az éppen itt elsuhanó futócsapat mögé és kocogást mímelek. A botjaimmal segítem magamat az egyensúlyozásban, igyekszem nem kicsúszkálni a lejtõt a mögöttem haladóknak. Hamarosan könnyedebbé szelídül a lejtõ, ráadásul hangulatjavító intézkedésként kisüt a Nap. Gyönyörû bükkösben közeledek a Fagyos-kút felé, helyreáll az elsõ emelkedõ után a légzésem és a lelkesedésem. Patakvölgy mellé érek, egy fára a „Régi vasút” feliratot festették és egy lefelé mutató nyilat. Egyszer majd meg kell ezt vizsgálni, de nem most. László Szilvi elõz meg éppen a Vasedény-kulcsosház elérése elõtt, a ponton még éppen ott érem. Igazolás után iszom egy bögre forrásvizet, nagyon hideg és nagyon jól esik.

A következõ hirtelen meredélyre felkúszok valahogy, aztán irányba állok a Dijós-kút felé, az elsõ néhány méteren a mellém lassító Tincával. Az elsõ komoly emelkedõ okozta megrázkódtatáson túl vagyok, magamhoz képest lendületesen ballagok elõre a Hegyes-hegy-orom csúcsa felé vezetõ jelzett utak közül a könnyebbiken. A táj szép, csend van és béke és nyugalom, annyira, hogy egy idõ után feltûnik, mennyire nincs épp a környékemen senki. Ezt néhány futó felbukkanása hamar orvosolja. Az emelkedõ vége megszigorodik, ezen felül kanyarogni, hajolgatni kényszerülök az alacsony fekvésû faágak között. Nemsokára feltûnik, hogy nincs tovább fölfelé, csak egy bója lengedez a fán, szúróbélyegzõk társaságában. Igazolás után oldalra lépek egy hangos zenét hallgató túratárs elõl, összeszedem magam, elteszem a papíromat. Nagyon meredek, helyenként jeges ereszkedés áll elõttem, ehhez képest csak az enyhén észak felé esõ részeken csúszok meg kissé néhány stabilnak tûnõ, aztán mégiscsak lefagyott hófolton. Féltáv környékén az ösvény inkább a hegy déli oldala felé tendál, onnantól egész könnyen le lehet ballagni a Hosszú-völgyben futó, a hegyoldalinál sokkal jegesebb földútra. A helyszín után Hosszú-völgyi-pataknak elnevezett vízfolyás ráérõsen csordogál medrében, az út pedig ráérõsen kanyarog a meder mellett és a medren keresztül, párszor át kell lábalni a vízen, ez nem mindenhol egyértelmû. Valahogy átlépdelek a vízben ázó, kopó, csiszolódó köveken, eljutok a kisvasút alsó végállomásáig. Itt megint a fotógéppel bénázok, amikor utolér sétáLós bácsi és Farkas Feri, bekirándulunk Nagybörzsönybe. A faluban minimális mozgást és egy, pontosan az útvonalra esõ kisboltot vélek felfedezni. Itt kicsatlakozom egy gyors bevásárlásra, veszek csokit és földimogyorót, de elmaradó kulcselem egy palack víz, vagy bármilyen üdítõital. Kitárgyaljuk a mai túrát az eladónõvel, akinek eleinte nem merem elmondani, hogy Királyrétrõl jövök és Királyrétre megyek egy meglehetõsen kacifántos útvonalon. Ehhez képest kifejezetten képben van teljesítménytúra-szakmailag, hogy ezt a kihalófélben lévõ szókapcsolatot használjam. Kint Bububa botlok, aki szintén beugrik a boltba, megvárom, unom már a saját társaságomat. Közben telefonozok egyet az otthonmaradt Kerek repkénnyel.

A bolt után kikanyargunk Nagybörzsönybõl, az adótoronnyal ékeskedõ Hegyes-hegyet nézzük elõttünk, a nála jóval magasabb Magyar-hegy mellett szerénykedni. A J a a t által jelzett fakitermelésbõl egyetlen, rakomány nélkül elguruló Tatrát észlelünk. Az ebbõl eredeztetett Tátralátásos szóviccet a szerzõ enyhe lelkiismeret-furdalással itt ismét elsüthetõnek tartja. A dózerút után, a Bogár-kertben bóklászunk tovább, itt ér utol Börcsök András. Hármasban túrázunk innentõl tovább, ami jórészt abban nyilvánul meg, hogy próbálok nem nagyon lemaradni a Rustok-hegy háta felé vezetõ hosszú, alattomosan emelkedõ, széles úton. Nem sokkal azelõtt, hogy a jelzésen újra elérnénk a Fagyos-kutat, hirtelen észak felé kanyarodunk, leügetünk a Kovács-patak völgyébe, a térkép a patak mentén fentebb felhagyott bányákról ír. Érdekes lehetne megnézni egyszer. Egy darabig követjük a patakot, de tényleg csak egy darabig, aztán hamarosan átkelünk rajta és felkapaszkodunk a Kis-Pogány-hegy alatti nyeregbe. Ezeket a hirtelen, meredek, õszinte emelkedõket szeretem, különösen, amikor ilyen rövidkék. Fent egy nyeregben megint bója fogad, utána rét mentén lehet újra nagyon menni lefelé. Bubu tájékoztat, hogy éppen a Hevér-delelõn haladunk. Lent én tájékoztatom saját magamat arról, hogy valahol elmaradt a sapkám, amit könnyelmûen félig-meddig zsebre vágtam. A sapkám. Ez egy tizenéves, nem túl szép, de nagyon kényelmes darab, és még nem voltam olyan hidegben, ahol fázott volna benne a fejem. Tehát ragaszkodom hozzá. Elindulok visszafelé, talán a ponton, a bójánál még megvolt, talán nem. Jönnek szembõl néhányan, kérdezem, láttak-e egy sapkát heverni az út mentén? Igen, a pataknál láttak ilyet. Ez nem olyan rossz, gondolom, kb. 1 km oda és ugyanennyi vissza, plusz valamennyi, az elhanyagolhatónál bõven több szint. Legfeljebb jó okkal megyek át a rövidebb távra. Már éppen nekiveselkedek az emelkedõnek, amikor egy szóló túratárs érkezik fentrõl, neki is felteszem a kérdést, de nem is engedi befejezni, elõszedi a táskájából a sapkát, elmondja, hogy bevitte volna a célba. Nagyon szépen köszönöm, ezúton is! Megkönnyebbülten attól, hogy mégsem kell oda-vissza újra átkelnem a hegyen, és még a hiányzó ruhadarabom is megvan, sarkon fordulok és folytatom a túrát.

A Magyar-völgy következik, ballagok kényelmesen a dózerúton, elérem a Katalin-forrást és megtöltöm a palackomat a halkan csordogáló vízzel. Érzek benne egy fura, alig tolakodó mellékízt, de a semminél jobb. Nem sokkal késõbb a jelzés bevisz a patakon túlra, megyek is vele. El kellene olvasni az itinert, de csak az ketyeg a fejemben, hogy mi van, ha a jelzésen bárhol és bármikor lesz egy bója? Elbotorkálok a köveken, aztán felsétálok a piros sáv elágazását jelzõ tábláig, majd vissza a dózerútra. Megérkezem a Magyar-hegy aljába, kezdõdik a kettes számú kiemelt hegyi szakasz. Közepes lendülettel indulok el rajta, ez is elfogy a Száraz-kúti vadászházig. Innentõl beállok egy nagyon lassú, nagyon totyogós, de folyamatosan tartható sebességre és ezt igyekszem is tartani. Az eredmény nem marad el, felérek a napsütötte hegy oldalába, belépek a hólepte zónába és nagy sokára elballagok a Magyar-hegy csúcsa alatt. Vagy körül. Közben észrevételnül eléhezem. Lehuppanok egy kidõlt fa szárazon maradt törzsére, amely szinte adja magát alkalmi pihenõnek. Elõbányászok egy szendvicset a fogyóeszközök tárából, meguzsonnázok. Csapó Juditék ismét utolérnek, ma már nem elõször és nem is utoljára. Judit kérdezi, hogy adjon-e energiaszeletet, valószínûleg nem nyújtok túl biztató látványt. Mármint az általánoshoz képest sem. Köszönöm, most már megmaradok, csak üldögélnem kell még két percet. Üldögélek tehát két, majd még két percet, összekapom magam, feltápászkodom és átsétálok az innen csak pár tucat méterre lévõ bójához, hogy igazoljam ittjártamat.

Áttúrázok a Salgóvár alá, közben az agyam az eltelt és a hátralévõ idõt számolja újra és újra végig. A Magosfa emelkedõjére másfél órát számoltam eredetileg, most nagyvonalúan ráteszek egyet, okulva a Magyar-hegyre vezetõ bénázásból. Közben az erdõt nézegetem magam körül, hogy némi esztétikai élményben is legyen részem. A Salgóvárra vezetõ oda-visszánál rengeteg szembejövõvel találkozom, mintha valami feltorlaszolta volna a mezõnyt – amikor ez a sok ember megelõzött, akkor mintha nagyobb lett volna köztük a különbség. Bubu elmondja, hogy Sum Anachennel felnéztek a vár tetejére, és nem látszott a bója a túloldalon. Felbattyogok a várhoz a hóban, tetszik nagyon ez az út, pont kényelmesen emelkedik. Salgóváron a bójától kimászok a tetõre, eddig vagy sötét volt, amikor itt kirándultam, vagy köd. Alaposan megbámulom az elém táruló fantasztikus kilátást, amelynek nem csekély hányada éppen az útvonalon még elõttem álló hegygerincre nyílik. Egy pár éppen azon tanakodik, hogy még van esélyük naplementét nézni a Csóványosról. Nekik igen. Lefelé az oda-vissza szakaszon találkozom külön-külön Cam Mogóval, bajnaival és Soós Ádámmal, velük sem utoljára a mai nap során. Áttrappolok a Pintér-bércre, örömmel figyelem meg, hogy lefelé és síkon semmi bajom nincs, csak az emelkedõk ütnek nagyon mélyre. A két távot elválasztó bójánál hiányolom Szilóékat: mint késõbb, a képekbõl kiderül, nem sokkal kerüljük el egymást. Letrappolok a lejtõn a Hamuház felé, az út melletti, mesebeli mély völgyeket végre, hosszú idõ után nappal is van szerencsém megtekinteni. A Hamuháznál becsekkolok egy mozgalmi matricára. Lent, a rendezõpályaudvar maradványainál néhány kiránduló kotorászik a hóban a vágányok körül. Vasútmániások mindenhol.

A Fekete-völggyel kapcsolatban a tavaly nyári emlékeimre hagyatkoztam, ahhoz képest meglepõen jól lehet most haladni. Igaz, nincs sötét, nincs semmi susnya és a követendõ csapást is elegen taposták már ki. A patakátkelések így is mókás feladatok elé állítják az egyszeri errejárót, ezeket meg kell oldani. Egy helyen még át lehet balanszírozni a magasvasúti pályán, bízva a betonaljakban és a meder felett ívelõ sínekkel való oldhatatlan kapcsolatukban, de a többi átkelésnél marad az ideális gázló megkeresése. Szórakoztató hely ez. Hamarosan megérkezem a Vilatihoz, az itt parkoló autók számából ítélve a környéken több társaság is kirándulgat. Az épületben az ablakok mögött alig pislákol némi fény, a külsõ vaskapu zárva. Valahol sejtettem, hogy nem lesz nyitva a büfé, de sokkal jobban reméltem, hogy mégis nyitva lesz. Kevésbé cikornyásan megfogalmazva nagyon nincs nyitva, két, a kisvasút végállomásánál pihenõ túratárs szerint nem sokkal korábban zárt be. Be kell érnem a saját készlettel: megbontom a termoszban eddig érintetlenül lötyögõ teámat, ennek kevésbé van fura mellékíze. Ki kellett volna venni a filtereket, ugyebár, de így jár, aki reggel kapkodott. A teázást követõen átsétálok a két rönkbõl álló hídon, irány a Magosfa végtelen siratófala. A Salgóvárról ismerõs párral kerülgetjük egymást fölfelé, vagyis õk elrohannak hegynek fel, a zöld négyszög rövidke lejtõs szakaszán még beérem õket, aztán a bójáig nagyjából együtt sétálunk el. Bemutatkozunk, Zsófia és Balázs, megjegyzem legalább a keresztnevüket.

Az elágazásba helyezett szúróbélyegzõs pont után õk elsuhannak, én pedig újra beállok az óvatos, fontolva haladós sebességre. Készültem rá, hogy nem lesz könnyû – ez az út lefelé sem az –, de végül a vártnál sokkal jobban kifáraszt ez az emelkedõ. A nehézségeket tetézendõ, a Katalin-forrásból vett víz is kifejezetten rosszul esik, kavar egyet a gyomromon, ahányszor csak kortyolok belõle. Ráadásul a Miklós-tetõnél dilemmába esek: menjek a felfestett zöld jelzésen – hiszen a bója a jelzés mentén bárhol lehet – vagy menjek az itinerhez mellékelt térkép szerint? A valóságok összehangolásához megpróbálok telefonos segítséget igényelni, de a telefonom még a szlovák szolgáltatókhoz sem képes bejelentkezni. Elbotorkálok egy lefehérített egykori zöld sávig, aztán vissza. Tavaly a Dögöljmegen itt mentünk fel, de a Szondin már a másik oldalon jöttünk le. Utolér két túratárs, kihúznak a csávából, elmegyünk a déli oldali zöldön, lesz, ami lesz. Nem tart sokáig ismét lemaradnom. Egyáltalán, ma mindenkitõl lemaradok, a szembejövõ kirándulókat ijesztgetem azzal, hogy sípoló lélegzetvétel mellett kérdezgetem: jó helyen vagyok-e? Szerintük igen, különben sem értik a kérdést. Közben szerencsére annyira azért odafigyelek, hogy megálljak fél percre a kilátásban gyönyörködni, elõttem a Salgóvár vonulata húzódik, az égen felhõk mögé bukik a Nap korongja. Szép. Battyogok tovább. Hamarosan megint utolérnek Juditék, ma utoljára, bámulatos lendülettel, folyamatosan haladnak. Biztatnak is, ami jólesik. Valahogy felérek a Dosnya-nyeregbe, leülök pár percre, teázom, megpróbálok elrágni legalább egy fél szendvicset, de a végén csak a tölteléket (sajt, gépsonka) eszem ki a zsömlébõl. A Kerek repkény-féle ötven lépéses technikára váltok, vagyis ötven lépés után szusszanok egyet. Így nagyon lassan, de egyenletes erõbeosztással végre megérkezem a Magosfa csúcsához. Leülök a bójánál, megnézem az idõt: percre pontosan két órába telt, amíg felértem a Vilatitól. Lehetett volna rosszabb.

A Magosfán bajnai ér utol, az õ nyomában botladozva sétálok át a Csóványos csúcsára. Erõteljesen sötétedik, de még senkinél nem látok lámpát a környéken túrázók közül. A Csóványos új kilátójának a tövében a változatosság kedvéért megint leülök, kihasználva a kilátó lábaihoz telepített padokat. Itt ér utol Soós Ádám, majd Cam Mogó, hárman túrázunk együtt tovább. A kilátó meglátogatását egy késõbbi látogatásra halasztom, mert bár biztosan érdekes, az ilyesfajta érdekességre való nyitottságomat valahol a Godóvár környékén ottfelejtettem. A nehezén még nem vagyunk túl: porhavas, kicsúszkált lejtõ következik, el a Szabó-kövek mellett. Szórakoztató pillanatoknak lehetne tanúja az egyszeri nézelõdõ, résztvevõként azonban csak utólag tartom viccesnek a fától fáig haladást. A két bot sokat segít abban, hogy esés nélkül leérjek a könnyebben járható terepre. Az Égés-tetõnél egy utolsó, rövidke emelkedõn kell túlesni, jellemzõ az állapotomra, hogy még ezen is meg kell állnom pár másodpercre. Kihasználom az alkalmat, körbenézek. Lassan rásötétedik a Börzsönyre, a Csóványos kilátóján vörös fény figyelmezteti az alacsonyan szálló repülõket, a szürke fák alatt kísértetiesen fehérlenek a hegyoldalak, erõs szél zúg a fák között. Van valami félelmetes, érdekes szépsége ennek a pillanatnak, amit csak próbálok a magam szerény eszközeivel visszaadni. Továbbmegyünk, a tetõn bója vár és lyukasztó, a tetõ után pedig a hosszú, csaknem nyílegyenes lejtõ Királyrét felé. A tájékoztatás szerint már csak hat kilométer.

Elõttünk, körbe a láthatáron látni a települések fényeit, külön kivehetõek a Dunakanyar vonalán elhelyezkedõ falvak, városok. Csodálatosan jól néz ki ez a látvány is. Beszélgetéssel ütjük el az idõt, a fõ téma a vasúti jegyvásárlás és nehézségei, aztán hirtelen ellenõrzõpont bukkan fel mellettünk, a Suta-berki-nyiladékot hirdeti a felirat. Szalagozást követve suhanunk tovább lefelé, hamarost elérjük a Szén-patak-völgyében vezetõ aszfaltutat, majd ezen a hegyeknek hátat fordítva a célt. A lefagyás a parkolóra is igaz, becsúszkálunk a házhoz. Bent, az étkezõben nagy a nyüzsgés, a rendezõi asztalnál éppen nem vár még senki a sorára, Vándorköszörûs az idõadatainkat digitalizálja, RitaB a díjazást készíti elõ, J a a t fõrendezõ pedig átadja azt. Észreveszem volt lakótársainkat, odaülök hozzájuk: nekik ez volt az elsõ teljesítménytúrájuk, nagy hajrával beértek a 44-es távon. Hamarosan megkapom a levest, jó forró, de némi sûrûjét még elbírt volna. A palacsintával szemben még ennyi kifogást sem tudok felhozni. Közben beérkezik szinte mindenki a tereprõl, összefutok -rafter-ékkel és CsST-vel és a mezõnyt záró botosemberrel. Végül, amikor Bubu a távozást szorgalmazza, távozunk, hazáig kapok fuvart, ami elõnyös, mert át tudom adni a TTT titkárának a másnap kiosztandó díjazások egy részét. Zárásként szeretnék még köszönetet mondani a rendezõknek, akik életben tartják a LeFaGySz-ot; a túratársnak, aki utánam hozta a sapkámat; Bubunak, aki elvitt a túrára és haza is szállított onnan; mindenkinek, akivel együtt haladhattam; és természetesen a Kedves Olvasónak, aki hajlandó volt elolvasni mindennek a történetét.

-Kékdroid-

Az a néhány kép, amit elkövettem

Négykor már kivetett az ágy, hat palacsintával kezdtem a napot (ennek még késõbb lesz jelentõsége). A buszon próbálom fejben összerakni a teendõimet, amik az induláshoz szükségesek. Rájövök, hogy nincs nadrágom, csak egy futónadrág, nem mintha olyan sokat futnék. Végül nagyon jó volt, még a biciklin se fáztam benne, csak a lábujjaim, de az nem a nadrág miatt volt. Vácról ugyanis 6.05-kor indulunk Sebivel kerékpárral Királyrétre. Éppen kel fel a (hátunk mögött) a Nap. A friss levegõtõl piros az arcunk. Útközben hívják õt, majd kiköpöm a tüdõm, õ meg nevetgélve beszélget. Bõ egy óra és a rajtnál vagyunk, mondhatni bemelegedve, vagy inkább kifáradva? Hét óra húszkor esünk neki a távnak, egyre másra elõznek ki minket, nem baj, majd az utolsó 20 kilométert megfutjuk. (Persze, soha nem futjuk meg.) Jégen csúszkálással kezdünk, elkelt volna a bot, mondja Sebi, mikor elõttünk majdnem elesik valaki bottal, megnyugszunk a botnélküliségben. Majdnem továbbmegyünk Kisinócra, pedig egyértelmû, hogy a kéken jobbra kell kanyarodni, a tapasztaltak segítségével mi is megtesszük (nem mintha nem jártunk volna már erre elégszer). Zöld ruhában és fényképezõvel egy fiút csodálunk, nagyjából középiskolai tanulmányai elején járhat. A kéken többször futottam lefelé, most, a túra kezdetén határozottan jobb felfelé menni. Egy baj van, hogy meleg van, de ez sem tart sokáig (nem is meleg van, hanem meredek). Az Inóc oldalában be kell öltözni, de a havi vágta újra felmelegít. Tartjuk a lépést egy futóval, fejben már a jobb csípõmön csúszom, de mégis talpon maradok. Fagyos-kút nem is olyan fagyos, jólesik a „langyos” víz. Zoli interjúkat készít, én törülöm az orrom. Apropó, az orrom önálló életet él, néha (5-10 percenként) fújok rajta egyet, de amúgy állandóan szolgáltat némi nedvet, Janus Pannoniust idézem: „kékül már ajakam, híg nedv csöpög orrlyukaimból" (Mikor a táborban megbetegedett), más sorai is passzolnak a túrához. Gyomorgörcs, eszembe jutnak a palacsinták. Negyed óra és el is múlik. A Hegyes-hegy-ormot gyorsan leküzdjük, a túloldal kanyargós és meredek, pont az én térdeimnek találták ki. Nagybörzsönyben újabb görcs, nem is tudom, mit akarok csinálni. Végül már csak ki akartam érni a faluból, hogy egy félreesõ helyen elintézzem a dolgot. Épp a patak mellett haladtunk, akkor már minden megfelelt, de azt mégsem vállaltam be, hogy szembõl integessenek, mert a patak túloldalára tekintve ez a helyzet állt elõ. Némileg megkönnyebbülve folytattam az utat, de pár km után újból hívott a természet, most már nem hagytam eszkalálódni a helyzetet, azon nyomban intézkedtem. Szóval legközelebb a túra kiírásának megfelelõen, csak utána eszem palacsintát. A kék + ezt leszámítva remek útvonalnak bizonyult, egy szakaszon nemhogy hó, de sár sem volt (hála a pozitív lejtõkitettségnek). A Katalin-forrásból nagyokat húztunk (most nézem, hogy nem ivóvíz, tulajdonképpen már többszörösen mindegy). Aztán nekiestünk a pirosnak. Egyre jobb részek következtek, ez sem lógott ki a sorból. Páran keresztben ültek az egyik kidõlt fán és eszegettek, idõvel nekem is eszembe jutott, de akkor már nem volt csak hó és fagy, végül a Salgóváron (alig fújt a szél) fogyasztottuk el elemózsiánkat (kenyér, töpörtyû, Sebitõl kapott hagyma), ebbe Csoki is besegített (illetve a párja, akinek már nem emlékszem a nevére, mintha vizslák lettek volna, de meg ne kövezzenek kutyológiai tájékozatlanságomért). Felfelé menet még láttuk a „zöld fiút”, õ már lefelé tartott. Útközben felmerült egy probléma (nem új keletû ez): mit csinált volna Jézus, ha a házasságtörõ asszonyt, akit megmentett a megkövezéstõl, újra elkapják ugyanazzal a váddal. Azt mondta neki, menj és többé ne vétkezzél, ezek után is kiállt volna mellette? Erre is vonatkozik a hetvenszer hétszer való megbocsátás? Sajnos az evangéliumok egyszer sem számolnak be visszaesõ bûnösrõl. Ugyan a kérdés nyomasztó, de nem akadályoz abban, hogy tovább folytassuk utunkat. Piros +, majd a börzsönyi kék. A Csarna-patak völgyében felidézem a tavalyi éjszakai teljesítménytúrát, amikor a Hamuházból kilépve jobb helyett balra kanyarodtam és mentem vagy két km-t, aztán még kettõt vissza. Sokat tanultam belõle. A zöld négyzet finom emelkedõje után következett a túra megkoronázása, a zöldön fel a Csóványosig. A Miklós-tetõt a zöldön az itinernek megfelelõen balról kerültük, a lábnyomok alapján mi voltunk a kisebbség (itt minden út zöld és ugyanoda vezet). Magosfára érve némileg elkészültem az erõmmel, a napnyugta sem töltött fel igazán. Pedig/mert a "Csóványos északi oldala" kiüresített, lemeztelenített. "Az emberben kilencszáz méter fölött fehér fény ömlik szét, lemenni nem akar, szemeit beragasztják a jégkristályok. Az a valami, én, az a ködnél nem nehezebb rész belõlem, most alattunk lebeg." (Gyõrffi Ákos) A Csóványoson felmentünk a kilátóba, gyors szemlét tartottunk, minden a helyén volt, csak a fejünket fújta le majdnem a szél. Egy Mars csokit engedélyeztem magamnak, nagyon helyre tett, bár lehet, hogy a lejttudatnak köszönhetõ minden. Sebinek még volt egy kis vize, észrevehetõen szomjaztam. Lefelé siklottunk a havon, amíg volt, sötétben a sárban már kevésbé volt élvezetes a haladás, de az élvezet nem minden. Gyorsan elrepült a 11 óra 45 perc, fõleg, hogy egy órával többet terveztem (kevésbé fogott vissza a hó, mint két hete éjszaka). Így nyugodtan jutott volna idõ vacsorázni, de nem kértünk, nem is kaptunk. Egy tea azért belefért. De a java még hátravolt. Legkésõbb nyolckor terveztem indulni, hogy a bicikli letétele után elérjem a 9.15-ös buszt hazafelé. Ezt a 7.05-ös célba érkezés eléggé megalapozta. Sebi végül ráakadt a ruhájára, és már indulhattunk is, de mikor kiérünk az útra, közli a jó hírt: defekt. Elsõ körben megállapítottuk, hogy egyikünknél sincs szerszám, pótbelsõ, ragasztó, semmi. Hátha valakinek a csapatban. Vissza a Fogadóba. Nem nyert. Akkor guruljunk le Kismarosig, onnan majd vonattal. Újra kikecmergünk az útra. Eszembe jut a kamásli, mit a földre tettem a bicikli mellé és ott is hagytam. Gurulj csak, én még visszamegyek. Harmadik indulásom háromnegyed nyolckor volt. Rövidesen utolérem, elköszönünk, de aztán eszembe jut szokolyai kollégám, hátha tud segíteni. Biztos tudott volna, csak nem találtuk otthon. Közben ketyegett az óra. Újra elváltunk, tekertem, de nem túl acélosan, a lámpám is óvatosságra intett, az éjszakai túrát is azzal tettem meg, még nem cseréltem elemet. A bicikliúton egyre másra vakítottak el a szembejövõ autók (nem kell belenézni a lámpába). Éppen ott is, ahol egy kis kanyar van az úton, nem is vált be az óvatosan, lassan, irányt tartva taktikám, hirtelen nem is tudtam, hogy miként kerültem az árokba, aztán eszembe jutott fékezni. Vác elsõ fényeinél kilenc lesz öt perc múlva, innen száguldó üzemmódba kapcsolok, a Fõtér végén valaki botor módon át akar menni elõttem az úton, jobbra térek és gyorsítok, visszahõköl az illetõ. A biciklit leállítom a munkahelyemen, na, még egy km futás ráadásképpen. Kár, hogy a Dunát nem kellett átúszni.

Köszönöm a túrát minden túratársnak, rendezõnek, pontõrnek:)

 Elsõ LeFaGySz túrám (Börzsöny, 54 km, 2015)

kinizsiszazas.blogspot.hu/2015/02/az-elso-2015-os-turabeszamolom-avagy.html

LeFaGySz 47 – Dunazug

A sofõr furcsa oldalpillantás kíséretében adja ki a két jegyet, de nem bajlódik a Két-bükkfa-nyereg (Volánék egybeírják) kibogarászásával, elvégre Dobogókõ is ugyanabban a díjszabási övezetben található. Akkor is furcsán néz, amikor tényleg leszállunk a megállóban Kerek repkénnyel, ezzel felére csökkentve az utasszámot. A jármû lassan, óvatosan áll ki a megállóból, majd eldöcög a hegytetõ felé. Meglepetten veszem tudomásul, hogy itt fent nem esik az esõ. Köd, az viszont van bõven, lámpával még annyit sem látni, mint lámpátlanul. Eleinte az aszfaltot követjük, majd az adódó turistaút-kombináción ereszkedünk le Pilisszentlélekre: zöld sáv, piros kereszt, piros-sárga sávok közös szakasza. A Kálmán-kút meglátogatását kihagyjuk, pedig kellene a forrásos mozgalomhoz. Majd máskor. Lábunk alatt szöttyög a sár, körülöttünk szitál a köd, az erdõben néhány macskabagoly társalog éles hangon közel és távolabb. A faluba érve már egészen világos van, beballagunk a túra bázisául szolgáló Klastrom sörözõhöz. A teraszon törzsvendégek tartanak reggeli gyûlést. Bent még nincs tömeg, a leendõ résztvevõk között Bubuékat sikerül viszonylag hamar felfedezni, a rendezõket egyelõre J a a t, Sziló és Öcsi képviselik. Minden egyéb elõtt kényelmesen megkávézunk Repkénnyel. Klasszikus, üvegpoharas kiszerelésben szolgálja fel a pultos bácsi a fekete löttyöt. Kávézás közben megtekintem J a a t-ék mögött a LeFaGySz túrák évrõl évre gyarapodó ereklyelistáját, az idei évet hímzett útvonal képviseli, mellette egyszemû rajzfilmfigurák néznek kajánul. Fél héttõl egyre sûrûbben érkeznek a résztvevõk, számos ismerõst van szerencsém látni, szûkké válik a kocsma beltere. Befut RitaB, Vándorköszörûs és botosember, kezdõdik a rajtoltatás, névsor szerinti bontásban állunk sorba. Hamar megkapom az itinert: A/4-es színes térkép, hátoldalán rövid leírás, táv- és szintadatok, plusz jó sok hely a szúróbélyegzõs igazolásoknak. A tömegbõl kiszabadulva, a törzsvendégek által már elhagyott teraszon tanulmányozom át a lapot, majd a zsebem mélyére süllyesztem. J a a t szól pár szót az egybegyûltekhez, rajtbélyegzést kapnak a sorbanállók. Ketyeg az óra, pörög a visszaszámlálás.

Hét órakor a mezõny ráveti magát a kocsma+postahivatal mögött induló zöld kereszt jelzésre. A szokásos tötyögés helyett hamar visszakapcsol mindenki egy fokozatot és nekilódul az emelkedõnek, elnyúlik a mezõny. Egynyomos ösvény, Postás út. Még össze kell egy kicsit szednem magam, a hirtelen emelkedõt és a sarat meg kell szoknom. Emelkedõbõl és sárból is lesz még bõven ma, utóbbiból talán több is, mint amennyivel meg tudok békélni. Cam Mogó társaságát élvezhetjük az elsõ szakaszon, egészen a turistaházig. Keresztezzük az esztergomi országutat, a túloldalon enyhén csoffadt pihenõhely áll. További emelkedõk következnek, széles útról térünk egynyomos ösvényre, a csúszós csapást tereplépcsõ segítségével tették járhatóvá. Belesétálunk a felhõbe, a bõvítés alatt álló Sasfészek-turistaháznál találjuk az elsõ bóját. És az elsõ igazi szívatást is, ami a következõ meredek, de legalább kellõen sáros, már most feldagasztott lejtõ képében jelenik meg. A keskeny ösvényen látható nyomokat és a körülöttem lévõket figyelve jónéhányan kerülnek közelebbi kapcsolatba a talajjal. Magam is produkálok két-három esést, amelyet eléggé mérgesen kommentálok, a mellettem haladó PLujó pedig rosszallóan figyelmeztet a rendelkezésemre álló két bot nyújtotta stabilizációs lehetõségekre. Valahogy levergõdök végül, Kerek repkény türelmesen megvár valami farakásnál. A következõben kényelmes, bár a lejtõnél nem feltétlen kevésbé sáros erdészeti utat követünk a Kétágú-hegy nyergéig. Tinca ér utol egy mélyútnál, majd robog tovább. Elérjük a nyerget, ismerõsnek tûnik a környék, de az elmúlt években csak sötétben jártam errefelé. Kiérünk a Kesztölc fölötti nyílt hegyoldalra, misztikus, ködös kilátásban gyönyörködhetünk. Mellettünk a Kétágú-hegy két ága, a Fehér-szirt és az Öreg-szirt oldala bukkan fel a ködbõl. Elõttünk, jobbra a Getébõl vehetõ ki egy kevés a felhõn túl. Magányos, fiatal fára akasztott bójánál lyukaszthatjuk ki a papírjainkat, innen az OKT-t követjük tovább egy darabig. Tényleg csak egy darabig: az elsõ adandó alkalommal újra nekimegyünk a hegynek, amelyrõl az imént jöttünk le. Köves, sziklás kaptatón bandukolunk fel – közben DJ_Rushboy kirándul el mellettünk, lazán, könnyedén – ekkor még tartjuk a lépést Evelyn és Miklós kettõsével, akik a mezõn értek utol. Az erdõt elérve az emelkedõ is kényelmesebbé válik, rövidesen rátérünk a köves, de éppen ezért kiválóan járható zöld sávra a gerincen. Utolér Bell Sanyi, együttes erõvel kiabálunk vissza egy csapatot, akik a Sasfészek-ház felé indultak volna, valamiért a zöld négyszög jelzésen. Visszakanyarodnak. A Pilis-nyereg következik, bója, emlékmû, fotózás, örömködés. Irány Klastrompuszta.

Újra a felhõ alá ereszkedünk, itt melegebb is van, és a fenti fakó szürkeség után élénk színek fogadnak. Mélyútról térünk másik mélyútra, közben bója, hogy kizökkenjük a ritmusból. Klastrompusztán megállás nélkül áthaladunk, kiemelt szakasz következik, nagyon hosszú és jellemzõen nagyon meredek emelkedõk sorakoznak, rövid átkötésekkel. Felsétálunk megint a felhõbe, amely a Pilis hátára telepedett. A sétálás alatt itt azt kell érteni, hogy alig gyõzöm tolni magamat a túrabotokkal, miközben éppen levegõért kapkodok ritmustalanul. Nem szabad továbbá megfeledkezni a sárról, amely természetesen továbbra is nehezítõ tényezõként van jelen. Újabb bójánál tarthatunk alibi-pihenõt, közben vinatti ér utol, aki hiába próbál átcsábítani a hosszútávra, inkább elhúznak elõlünk az idõközben szintén felérkezõ lépéshibával. Utánuk botladozunk, szerencsére a bójától nem messze megérkezünk az útvonal egyik lokális maximumát jelzõ zöld sávra. Kibattyogunk az egykori rakétabázishoz vezetõ aszfaltcsíkra, ezen észak felé kanyarodunk. Amire pont megszoknám a kényelmes haladás lehetõségét, le is térünk a hosszú tetõrõl a Mária-pad felé. Eleinte elég pocsék állapotú, összebarmolt utakon próbálok esés nélkül végigvergõdni, majd szerencsére egynyomossá szûkül az ösvény, itt már lehet menni nyugodtan. Megérkezünk a Szurdok 40-emlékelágazás fölé, majd a Mária-padhoz. Csatlakozunk a bokáját az aszfalton kifordító lépéshibához és Feuerstahler Évához, elõbbi a Két-bükkfa-nyeregig eldönti, hogy bokakímélés céljából nem folytatja a túrát (ezúton is jobbulást kívánok neki!), utóbbival pedig még jó sokáig kerülgetjük egymást, amíg végleg el nem lép.

Két-bükkfa-nyereg után elõször letudjuk a maradék emelkedõ elsõ szakaszát, majd megebédelünk, zsömlét eszünk mindenféle húsos kiegészítõvel. Legfõbb ideje, mert reggel óta csak pár szem kekszet fogyasztottam el. Az országút kanyarjait levágó turistaúton két bójával is találkozhatunk, a másodikkal már a Rezsõ körúton, a csoffatag kerítés csoffatag kapuja után. Megérkezünk Dobogókõre, meglátogatjuk a tetõt, ahonnan a vártnak megfelelõen csak a legközelebbi fák koronájára nyílik kilátás. Ennyi most pont elég, trappolunk tovább, pihentetõ, hosszan lejtõ szakasz következik egészen a Szurdokaljáig. Jólöltözött társaság mellett haladunk el, õk többnyire összkerékhajtás segítségével küzdöttek le egy számukra végzetes, legalább két méter hosszú sárfoltot. A terep számunkra azonban itt talán a legjobb, könnyedén ballagunk lefelé a meredekebb szakaszokon is, Rushboy pedig nálunk is könnyedebben szalad el mellettünk, dobogókõi ebédje után ma harmadszor. Pilisszentkereszt felett nyílt, ligetes-bozótos részre érkezünk, szemben a Pilis félig ködbe burkolózó tömbje uralja a tájat. Sokkal magasabbnak tûnik, mint egy verõfényes, nyári napon. És nekünk még csak felmenni sem kellett másodszor, még az oldalába sem (a legtetejére a hosszútávnak sem). Beballagunk a faluba, kék kútnál iszom pár korty vizet, de még nem töltünk palackba, arra ott lesz a Szent-kút, mint autentikus forrás. Éva felhívja a figyelmet a virágzó barkára. Mintha ez késõbb szokott volna történni – már nem a figyelemfelhívás, hanem a virágzás. Megszemléljük, továbbmegyünk, jelzést váltunk, pirosról kék sávra, lepusztult szállodát és vadonatúj útjelzõ táblát elhagyva sétálunk ki Pilisszentkeresztrõl. A Szurdok bejáratánál körülbelül olyan érzésem támad, hogy tereprendezés címén kiirtottak némi bozótot és beledöngölték a szemetet a földbe. Mindegy. Maga a Szurdok továbbra is fantasztikus a szikláival, a kidõlt-bedõlt fákkal és a turistaút kanyargós nyomvonalával. Legutóbbi ittjártam óta néhány szakaszon megerõsítették az ösvényt, ezért mindenképpen jár a köszönet. A parkoló elõtt találjuk a következõ bóját, majd kisétálunk a Dera-patak mély völgyébõl.

A hosszan tartó lazulásnak megvan a maga ára, a túra végéig nehéz és nagyon nehéz szakaszok váltják innentõl egymást. Keresztezzük ismét az országutat, felcaplatunk a Szent-kúthoz, feltankolunk forrásvízzel, nehezéknek sem utolsó, de az ilyen terhet szívesen cipelem. Álcázott rendezõ (?) hölgy kínál pezsgõtablettával, köszönettel visszautasítjuk, most épp nincs rá nagy szükség. Gudlukingot épp indulóban találjuk, míg Dolgos György és csorgo2108 duója itt ér utol, a plusz körrõl visszatérõ hosszútávosok hátát igazából már a Két-bükkfa-nyereg óta figyelgetjük. Repkény szusszan egyet a padon, közben kalciummal tuningolja a forrásvizet. A Szurdok túráról mindenfelõl megismert rövid, de masszív emelkedõn felküzdjük magunkat, majd a Kopasz-hegyet nyugatról kerülve leereszkedünk a Bükkös-patak völgyébe. A patakon átlábaláskor ér utol ismét a Pilisszentkereszten hagyott, azóta új erõre kapott Éva, akit ezután nem is látunk újra. Egy szembõl folydogáló érben tocsogva kapaszkodunk fel a Király-kúti-nyereg felé tartó erdészeti útra. Megfigyelem magamon, hogy kezd fogyni a kezdetben sem túl nagy lendület, fõleg a vállam fárad, meg a karom, a bot folyamatos használatától. Talán nem csak a billentyûzetet kellene koptatni hétközben. Széles, kövekkel felszórt szekérúton battyoghatunk tovább, felettünk ragadozó madár húz el határozott iránytartással. Még jó, hogy nem keselyûk köröznek felettünk. Nagy nehezen felbotorkálunk az Öreg-vágás-hegy alatti nyeregbe, hogy innen egybõl lefelé menjünk, a Király-kút felé. Leóvatoskodunk, az ösvény itt csúszik ugyan, de ez még bõven a tûréshatáron belül van. A forrás után, a Király-patak keresztezése okoz némi fejtörést, de mi még mindig könnyebb helyzetben vagyunk, mint a szembõl érkezõ kiránduló család tagjai. Nekünk már mindegy, hogy még sárosabbak-vizesebbek leszünk, vagy sem, nekik láthatóan nem. Kikapaszkodunk a nyereg környékérõl, elnyúló, végetérni nem akaró emelkedõn érjük el a Varga-lósz nevû helyszínt, és az ide dedikált bóját. (Mifene az a lósz? :o ) A megritkított erdõn túl a Prédikálószék tömbje és a Dunakanyar néhány részlete látszik, Nagymaros házaival, halványan, de kivehetõen.

Fellelkesülten sétálunk tovább, eleinte enyhe, alig meredekre váltó emelkedõt leküzdve érünk fel a Prédikálószék tetejére. A párás, felhõs idõ ellenére is csodálatos innen a kilátás, a Dunakanyar a lábunk elõtt terül el, errõl a helyrõl csak áradozva tudok beszélni. Fotózgatunk, gumicukrot eszegetünk, Repkény leül egy kõre pihenni, elvagyunk. Közben további hosszú- és rövidtávos résztvevõk elõznek, Grimm Mónika és Rudolf István, és még jónéhányan mások. Tíz percnyi szünet után mi is útra kelünk, a mai kiemelt szakasz, a Vadálló-kövek következnek, amely óriási szerencsénkre se nem fagyott, se nem sáros, és még csak kirándulók seregeivel sem találkozunk. Gyönyörû kilátással azonban igen, a haladást sokkal inkább a fotózgatás lassítja, mint a megfelelõ ösvényen való lebotorkálás. A fantasztikus sziklaalakzatokat elhagyjuk, lebandukolunk a Malom-völgybe, ahol a szalagozásnak és a leírásnak megfelelõen a patak közelében, az erdei úton maradunk. A rövid, könnyû szakaszon a Rám-szakadék bejáratáig meguzsonnázunk, régen volt már az elõzõ étkezés, ezt épp kezdeném érezni is. A szakadék elején, a forrásnál kirándulókkal és az általuk alaposan megvizsgált bójával találkozunk. Pár perc híján fél óránk rámegy a Rám-szakadékon való végigérésre, ebben mondjuk közrejátszik a fényképezgetés és néhány helyen a kissé eltúlzott óvatoskodás. A szakadék természetesen még mindig nagyon szép, még így, a szürkület elején is. A felsõ pihenõhelyen megállunk pár pillanatra, eszünk pár szem gumicukrot, majd lesétálunk a jól elhelyezett „Bármikor” bójához, amellyel az erdészeti útról a jelzett útra lehet téríteni a mezõnyt. Odaóvatoskodunk a szúróbélyegzõhöz, igazolunk, majd kimászunk az árokból, lendületünk egészen a Júlia-forrásig tart ki. Repkény leül, amíg újratöltöm a palackot, a Szent-kútból vett vizet már megittuk, innentõl ezt kell beosztani a célig.

Feltotyogunk a Szakó-nyeregbe, még mindig nagyjából világos van, és eljutunk egészen a Hoffmann-kútig lámpa használata nélkül. A háznál derül ki, mire gondolt J a a t, amikor azt írta az itinerbe, hogy „VIGYÁZZ a padkára”. Tényleg vigyázni kell. Megkerüljük. A vadászházig sem volt éppen mindenhol sétagaloppra alkalmas a terep, de az Égett-hársig, sõt, nagyrészt a célig kifejezetten pocsék járhatóságú az ösvény. Tocsogunk, szöttyögünk, csúszkálunk a sárban, eleinte felfelé, majd az Égett-hárstól végre lefelé. Átmeneti enyhülést a Pálos kolostor környéke jelent egy rövid füves szakasszal, utána Pilisszentlélekig megint kapunk pár tucat méternyi sáros ösvényt. Megtépázott idegekkel érem el a falut, de a célig tartó rövid úton visszatér a jókedvem. Bent nagy vigasság, tömeg, meleg, kedves rendezõk és szép díjazás fogad. Hópihés jelvény – fehér alapon zöld – és hatszögletû oklevél jár a teljesítésért. Öcsi mutatja a hátsó udvar felé az utat, itt kapunk vacsorát, amely esetünkben sûrû, forró gulyáslevest jelent. Megesszük, még élünk némi közösségi életet, majd elbúcsúzunk, és a reggel megismert útvonalon felsétálunk a Két-bükkfa-nyeregbe. A busz pontosan, üresen érkezik Dobogókõ felõl, a sofõr jót mosolyog, ahogy végignéz rajtunk, de nem kifogásolja, hogy térdig sárosak vagyunk. Pilisszentkereszten egy fõ, Pomáz belterületi megállóiban további nyolc fõ száll még fel, Pomáztól hév, busz és villamos igénybevételével jutunk haza. A LeFaGySz 2014-ben is hozta a formát, ha nem is hóval és jéggel, de rengeteg sárral és a szokásos, nehéz útvonallal. Köszönöm a rendezõknek a lehetõséget, köszönöm Kerek repkénynek a társaságot!

-Kékdroid-

---<<< K É P E K >>>---

 Jujj de finom túra, 

saras-mocsaras csúszkák, szebbnél-szebb szurdokok, a vadállókövek elôször fenntrôl, a vágyott magány megtapasztalása, szinte minden 1ütt 1 túrán. Köszönöm barátaim, emelem kalapom a rendezôk elôtt.

Palóc LeFaGySz

Buszkaravánok húznak a Duna felé a belváros felõl, a napi elsõ villamos végigzörög a keresztezõdésen, álmos emberek sietnek a dolgukra. Várom -rafter-t, aki Szendrei Ferit Bicskén gyûjtötte össze, engem pedig a pesti hajnalban talál majd meg. Ha egyáltalán hajnal ez - a napfelkelte ma tompított kiadásban jelenik meg. Bezzeg állandó úti- és mindentársam, Kerek repkény még bõszen alhat: amikor az elõnevezésrõl beszéltünk, ránézett sorban a szintmetszetre, a térképre és a túra adatait tartalmazó táblázatra, nevetett egy nagyot, és azt mondta, hogy ezt köszönettel kihagyja. Autópályán, majd kétszámjegyû fõúton húzunk északkelet és észak felé, mellettünk a Cserhát és a Mátra egyaránt ködbe burkolózik. Átutazunk Salgótarjánon, a fõtéri megállóhelyen orosz motorvonat gyûjti a Hatvan felé utazni kívánó felszállókat. Pár perccel késõbb a túra központjaként szolgáló Somosi Fogadónál parkolja le -rafter- a jármûvet. Odabent tömeg, melyben számos ismerõst vélek felfedezni: a rendezõi asztalnál balról jobbra Vándorköszörûs, botosember és RitaB ülnek, a rendezõi asztal körül J a a t végez véletlenszerûnek tûnõ, de legalább folyamatos mozgást. A falon diszkrét, feltûnésmentes kisposzteren a LeFaGySz palóc mintával hímzett hópelyhe látható. A résztvevõk között még számosabbak az ismerõsök: peszát és Csapó Juditot látom reggelizni, mellettük Cam Mogót, odébb Bubu meséli, mennyi adminisztrációt letudott az érkezése óta, és még meg is reggelizett (!), itt van vinatti és Soós Ádám, összefutok R.Gellérttel, vaddinóval, Tincával, SzLA-val, bajnaival és még sokakkal másokkal. A nevezést letudom, negyvenkilences táv, gondolatban nagy bizakodón úgy tartom, ha jól tudok haladni lehet belõle még hosszú táv is. Na persze. Megnézem azért, mit kapunk útravalóul, mielõtt zsebre vágom: A3-as, színes, részletes térképet, talán a legjobbat az általam eddig megismert LeFaGySz-osok közül, valamint leírást táv- és szintadatokkal, mindezt mûanyag tasakban. Szuper. Egy kávéra is benevezek még, ezúttal inkább megszokásból.

Hét óra elõtt másfél perccel J a a t mester a teraszra szólítja az egybegyûlteket. Rajtbélyegzést intéz, lehet indulni. „Ma Te vagy a leggyengébb láncszem” - tájékoztat a leírás. Ez legalábbis sokatmondó. -Rafter-rel pontosan hét óra két perckor lépünk le a nevezett teraszról, dél felé fordulunk.Mellettünk betonkerítés védi a vasút látványától és zajától a települést. Amikor épült, talán inkább vélt vagy valós biztonsági szempontokat és nem a lakosság komfortját vették figyelembe: Somoskõújfalu vasúti határátkelõje komoly forgalmú helynek számított. Ebbõl mára néhány eseti tehervonat maradt, vagy talán még annyi sem. Elhaladunk a pályaudvar épülete mellett, felüljárón keresztezzük az üres síneket. Még néhány házat elmellõzünk és kezdõdik a tánc: az következõ két-három kilométer arról szól, hogy felbotorkálunk a Karancs alatti nyeregig. A terepen hó, az égen felhõ. Még nem döntötte el, hogy esõ- vagy hófelhõ, és amíg hezitál, megússzuk mindkettõt. A csapás, amelyet az elöl haladók épp most törnek ki, részben a szalagozók hófödte nyomán, egynyomos, csúszós, de leginkább meredek. -Rafter- késõbbi megfogalmazása szerint a Karancs egy õszinte hegy, ott van, meg kell mászni és kész. Ez azonban nem valami egyszerû. A gyorsak elõl kiállunk, elhúz Bubu és Lestat, EduShow-val egy ideig elõzgetjük egymást, aztán a Málnás-tetõtõl õ is ellép, csakúgy, mint gjlekler és Ruttkay Dia. Fürész Andival kicsit tovább elõzzük egymást oda-vissza, de annyira elõre nem kellene még haladnom a leírással. Fõleg, hogy a Karancs-nyereg felé még félúton sem járunk. Néha közel kerülünk az államhatárhoz, errõl az ismerõs, fehérre meszelt, piros tetejû négyzetes hasábok tájékoztatnak. Beleérünk a felhõbe, a szélvédett helyen havas, a szélvédetlen helyeken jégtüskéktõl díszített erdõben ballagunk a meredélyen. Rövid szintutat meredek feltörés követ, a tetején adótornyokkal, antennákkal. Ez még nem teljesen a Karancs, csak majdnem. Odébb találjuk az elsõ szúróbélyegzõ-párt, bójával, adatlappal. Átszúrom a kapott nejlontasakkal együtt a megfelelõ rovatot a papíromon. Lejtmenet jõ, hosszan.

Ahogy a botokkal egyensúlyozva robogunk lefelé a hegyrõl, azon gondolkodom, hogy milyen érdekesen máshogy taposódik ki a hó a jellemzõen lejtõnek használt útszakasz a jellemzõen emelkedõnek használthoz képest. Most ez különösen feltûnõ, hiszen az útvonal nagyobb részén a havazás óta ma járnak elõször túrázók. Egy idõre ellaposodik az ereszkedés, odébb Bell Sanyi fényképezi a váratlanul felbukkanó kilátást délnyugat, a Cserhát északi lankái felé. A másik Palóc márkanevû túra jut eszembe, augusztusról. Elvileg innen el lehetne látni annak az útvonaláig. Sokáig nincs idõ gondolkodni, folytatódik a meredek ereszkedés. Mások bot nélkül valószínûleg ügyesebbek, mint én két bottal, de valahogy végül levergõdök az alant folydogáló patak mellé. Elkanyargunk a völgyében, majd egy másik, a Málnás-völgy aljába bóklászunk át. Másik úton érkezik egy terepjáró, két, talpig zöldbe öltözött férfiú közlekedik vele. Tájékoztatásukat ittjártunk oka felõl gjeklerék duója végzi, közben megcélozzuk az ide helyezett bóját. A Málnás-völgybõl a szalagozott út a Málnás-tetõre vezet. A málna ilyen gyakori említése felveti, hogy az iménti terepjáróval esetleg nem is erdészek vagy vadászok, hanem málnacsõszök jöttek ki, ellenõrizni, nehogy a túrázók a hó alatti málnaültetvényeket letapossák. A fárasztó gondolatmenetnek a Málnás-tetõ elérése vet véget, itt újabb szúróbélyegzõk lógnak a bója mellett. Itt még utolérjük Evelynéket is, de a következõ szakasz emelkedõje lesz az elsõ dolog, ami megalapozza a mezõnytõl való leszakadásunkat. Egy gyanúsan könnyû, enyhe lejtõs rész után elérjük ismét a jó öreg Északi Zöldet és a határkövek sorát. A Karancsig tartó egy kilométer fél óránkat veszi igénybe, ha a fényképek idõbélyegei nem hazudnak, s miért is tennék?

A meredek, hosszú kaptató ettõl függetlenül gyönyörû bükkerdõben vezet, és az idõnkénti megállások lehetõséget adnak az alapos körülnézésre. Még a tetõ elõtt utolér orsipanka, néhány mondatnyi beszélgetésre csatlakozom hozzá, de hegynek felfelé még a mostanitól jobb állapotomban sem tudnám tartani vele a lépést. Egyre jobban belelépünk a ködbe. A tetõ elõtt újabb bója lóg egy fán, a felirat szerint most vagyunk valahol a zöld sávon. Innen már csak néhány perc, és sorra a következõket láthatjuk meg, még a hóban-ködben is: nagyméretû határkõ, határátkelõt hirdetõ tábla, csúcskõ, kilátó, adótorony. Most elõször sajnálom igazán, hogy köd van: még nem jártam a Karancson és örülnék, ha körül tudnék nézni és látnék is valamit az építmény acélvázán és a legközelebb álló fák koronáján kívül. Ezért aztán fel sem megyek, nem úgy, mint sokan mások, akiknek a kilátómászás belefér az idejükbe. Vinatti és Ádám itt érnek utol, de az emelkedõt törvényszerûen követõ lejtõn egy rövid beszélgetést követõen elhúznak gyorsan. A Kápolna-hegy alatti nyerget célozzuk meg, majd a zöld kereszt jelzést követjük a völggyé mélyülõ árokban. Közben a Tarász-forrás favályúja jelent természetes frissítõpontot. A víz kellemesen hûvös, jóízû. -Rafter- tölt magának az egyik palackjába, én csak egy teli bögrényi forrásvizet iszom. Folytatódik a lejtõ, járható, kényelmesen meredek. Odébb jelzést váltunk, piros sávot követünk egynyomos, hegyoldalban kanyargó csapáson. A belógó ágak tömegesen vágnak képen minden pillanatban, amikor a figyelmem másfelé tévedne. Lejtõre érkezünk, velünk szemben a Kápolna-hegy magasodik a táj fölé, papírlap tájékoztat, miszerint: „Nemsokára oda mész fel.” Kösz.

A jelzés még marad, most úttípust váltunk, szántó melletti földúton menetelünk tovább. Sár itt sincs, olvadó hó fröcsög lépteink alatt. Megint valahol vagyunk, ezúttal a piros sávon, tájékoztat az újabb bója melletti írás. Palóc túrán palóc expedíciósok érnek utol, Bribor és Vagdalthús személyében. Egy-másfél óra hátrányt hoztak be hozzánk képest, és még igazán az elején vagyunk a napnak. Kiérünk a Ceberna-völgy bejáratához, résztáv és részszint adata szerepel a térképen, de nem figyelek oda eléggé. Pedig jó lenne: a következõ két kilométerre négyszáz méternyi emelkedés sûrûsödik össze. A mérsékelten csordogáló patak mentén haladunk, néhol enyhe sárban, de fõleg csúszós, olvadó hóban. Ne csak alulról ázzunk, gondolja a felettünk kavargó felhõtömeg, és elkezd némi esõpermet hullani. Innentõl el sem áll nap- és esthosszat, csak a halmazállapota és az intenzitása fog változni. Most még lágyan, szinte hûsítõen szitál, ahogy kapaszkodunk ki a meredek falú völgybõl. Átol Csaba és két útitársa ér utol, bóját látva elhúznak. Odaérünk mi is az újabb ellenõrzõhelyre, igazolást követõen gyorsan tovább is állunk. Felvonszoljuk magunkat a Kápolna-hegyre, itt újabb igazolást kell megejteni. Még itt sem jártam: a tetõn álló Margit-kápolna szépen felújított kõépülete most menedéket jelent számunkra, szentképek, szobrok között pihenünk meg egy padon. Teát töltök termoszból, fele most fogy el, a másik felét az esti szakaszra tartogatva visszazárom. Ez kivételesen elõrelátó húzásnak minõsül. -Rafter- jóvoltából csokit fogyasztunk, nálam földimogyoró és banán található, mint önellátmány. Visszalejtünk a Kápolna-hegy nyergébe, Fürész Andi érkezik szembõl – vajon hol került mögénk? Kényelmes, túl kényelmes, hosszú lejtõ áll elõttünk egészen Salgótarján széléig.

A sárga sávot piros háromszögre váltjuk, az út mentén esõház ácsorog, késõbb forrásházak tûnnek fel az út mellett. A második, a felirat szerint egyszerre Tõke-kút és Elemér-forrás mûködik, ismét élünk a vízvételi lehetõséggel. Omladozó betonépítményt kerül ki az út, majd távvezeték mentén haladunk tovább. Elõttünk a felhõs idõben is gyönyörû kilátás tárul elénk a Salgótarjánt övezõ hegyekre. Szélesebbre váltjuk eddigi utunkat, ez vezet le a Hatvan-Zólyom vasútvonal keresztezését követõen a 21-es fõútig. A tóstrand mellett érjük el a várost, tízemeletes paneltömböknél váltjuk újra keletire a rövid ideig követett déli irányt. Ez mindenképpen új, érdekes elem számomra a LeFaGySz-ok történetében. Sétálunk tovább, egyik oldalunkon strand, a másikon kényszeresen túlegyediesített egyenházak sora kísér. Buszfordulóhoz érkezünk, 435-ös Ikarus áll bent, talán hatos járatként. Egy ideje túl kényelmes volt már utunk, ideje váltani: erdõbe, lassú, elnyújtott emelkedõre érkezünk a város után, mellettünk patak kanyarog mély árokban. A zöld négyszöggel jelzett utat szalagozottra cseréljük, csöndesen battyogunk a hóban. Felérünk egy dombhátra, nemsokára a piros sávon járunk. Megállunk csokit enni, mert muszáj. Elõttünk a Boszorkány-kõ púpja látható, erdõ felett sziklatömb. Az étkezõs megállást nem sokkal késõbb ellenõrzõponti megállás követi, ez a bárhol-bármikor újabb megtestesülése. Jellemzõ az állapotomra, hogy nem tudom összekapcsolni az igazolólapon a fekete macskát a boszorkányról elnevezett heggyel. Az igazolás intézése után nekivágunk az újabb emelkedõnek. Ez sem sokkal gyengébb, mint az eddigiek, legfeljebb hamarabb ér véget. A tetõ alatt újabb szúróbélyegzõ jelenléte biztosít alibit a megállásra. Nem sokkal arrébb kényelmes ösvényen lehet kitérni a tetõre, élek a lehetõséggel, mert -rafter-rel ellentétben még itt sem jártam. Fent szerencsém van, némi sejtelmes kilátásban nyílik lehetõségem gyönyörködni. Figyelmesnek kell azonban lenni, rögtön a felérkezés után az ösvény egyenesen egy kõfolyásban folytatódik, meredeken lefelé. Sajnos a szélben nincs alkalmam kibogarászni a térképen, hogy pontosan mit merre látok. Visszamegyek az útra.

Leballagunk a Salgó-nyeregbe, itt Sziló és társai szurkolnak, fotóznak (kösz a képeket!) és õriznek pontot, de legalábbis számok bediktálására kérnek. Sajnos a jövõ heti lottószámok híján csak rajtszámmal tudok szolgálni. Tovább lejt a követendõ út, a település, amelyet szépen rendben tartott tábor mellett érünk el, Salgóbánya. Itt nem élünk a kocsma/bolt jelentette vásárlási lehetõségekkel, azonban gyors számvetést tartunk a hátralévõ utat illetõen. A hosszú távon való továbbindulást már jó ideje elvetettük mindketten, jelenleg a rövid távon áll elõttünk szûk húsz kilométer és bõ hétszáz méter szintemelkedés. Erre öt egész óra áll rendelkezésünkre, amelynek kényelmesen elegendõnek kellene lennie... de akkor ez a túra nem a LeFaGySz lenne. A riasztócsengõ az agyamban azonban nem jelez, nem jut eszembe az Északi Zöld felfestésérõl szóló, kiemelten tanulságos cikksorozat, pláne nem jutnak eszembe a Medves-fennsík oldalában vezetõ részrõl szóló írások. Ez hiba.

Átsétálunk Salgóbányán, egyházi épülethez vezet letérõ. (Kápolna? Imaház? Paplak?) A maratott üveg ablakok mellett különös kontrasztot alkot a két ajtó feletti két lámpabúra, amelyek formavilága a múlt század harmincas éveit idézi. Visszalépünk a Medves Camping felé vezetõ mûútra, a létesítmény elõtt járó motorú kisbusz áll, egy túraruhás, kamásnis férfi száll ki belõle és felénk jön. Kérdezi, hogy valami szervezett rendezvényen vagyunk-e jelen, az igenlõ válasz hallatán talán megnyugszik kissé. Utána a további útirányunk felõl érdeklõdik és az iménti nyugalmat rögtön átveszi az õrülteknek kijáró tekintet. Óvatosan figyelmeztet a tényre, hogy a Medvesen köd van, de ezzel nem tud sok újat mondani. Ha csak a köd lenne a nehezítés a következõkben, azzal nagyon ki lennék békülve. Elhagyjuk a helyszínt, a hitetlenkedõ nézés elkísér, amíg a ködben el nem tûnik mögöttünk. Enyhe dombon haladunk tovább, két, nem túl meggyõzõ keréknyomban törtek utat az elöl haladók és mögöttük a mezõny. Mellettünk érintetlennek látszó hómezõ, a vége ködbe vész, csak néhol sejlik fel az erdõ sötét körvonala. Félelmetes, mellesleg. A szitáló esõ fokozatot vált, ez már esõbb, de még nem az igazi. Elágazást érünk el, még kényelmes, széles utat követünk a hosszúra nyúló szürkületben. Irány az országhatár, itt még lehet haladni, sebességünk, amely a helyszínen valóságos száguldásnak tûnik, a valóságban küszködõ, gyenge vánszorgás. Minden lépésnél a lépés megtételével megegyezõ mértékû energiát kell befektetni az egyensúlyozásba is. Elérjük a határköveket újra, észak felé fordulunk. Ránézek a leírásra: „Beszippant a Matyó-lápa.” Rossz elõérzet fog el a Somoskõig tartó kilométerek kapcsán.

Néhány lépéssel -rafter- elõtt haladva rövidesen beigazolódik az iménti sejtésem és hirtelen eszembe jut egy csokor információ: az ÉZ hírhedt árkai, amelyekrõl többen írták, hogy a Zemplénben, a Tolvaj-hegy és a Hársas-hegy közötti árkokkal megegyezõ paraméterekkel rendelkeznek. Kanyarog a turista az erdõben, határkõtõl határkõig, aztán hirtelen egy árok terem elõtte, változó mélységgel az öttõl a tíz méterig, de közös jellemzõjük, hogy közel függõleges falak fogják közre a lenti vízmosást. A lelkesedésem a mélypontra zuhan, a következõ néhány árkon való átkelésen szépen elbúcsúztatom a szintidõn belüli beérkezés lehetõségét. A sokadik ároknál már próbálom a vicces oldaláról megközelíteni az állapotot. Nem sikerül. Mint ahogy sem az útvonal kijelölõjét, sem a jelzés felfestõjét nem sikerül pozitív kontextusba helyezni, amikor arra terelõdik a szó. Bójára lelünk, kedvtelenül intézem az igazolást, szótlanul haladunk tovább, ároktól árokig, ahol egyre apatikusabban káromkodva veszem tudomásul az újabb, leereszkedésre és kimászásra vonatkozó feladványt. Az árkokat a határ, tehát útvonalunk derékszögû törése követi, nyugati irányt veszünk fel, folyamatosan egyre meredekebbé váló úton. Két dolog között ingázik a figyelmem, az egyik a folyamatos egyensúlyozási kényszer, a másik az ûrszelvénybe lógó növényzet. A sötétedés, az emelkedõ és a folyamatos, áztató esõ momentán nem olyan zavaró. Új hang bukkan fel, ismerõs: botosember ér utol, éppen a Medvesre vezetõ utolsó igazán meredek kaptató elõtt. Könnyedén lépked, rövidesen már csak a lámpája fényét látom, valahol nagyon magasan a fejem fölött. Az elõbb írtam a hõmezõn túlról átsötétlõ erdõrõl, hogy félelmetes: nem is az. Az a félelmetes, amikor botosember arról beszél, hogy a szintidõért lassan bele kell majd kocognunk, miközben õ maga kényelmesen, nálam mintegy háromszor gyorsabban felsétál a parton elõttünk. Állva legelõs szakasz elõtt-alatt állunk, még visszhangzik a fejemben az iménti tanács botosembertõl a kocogást illetõen. Erre semennyi esélyt nem látok, ahogy a szintidõre sem. Végigmenni viszont végig fogunk. Felmászok, mögöttem kicsivel -rafter- is felér, és nem is sokkal késõbb, egy újabb észak felé való irányváltást követõen megérkezünk a lokális maximumra. Medves, a térkép szerint kb. 20 méterrel vagyunk a csúcs alatt szintben, ennek örömére megisszuk a maradék teát.

A lefelé vezetõ ösvény jóval könnyebbnek minõsül. Eleinte még erdõben folytatódik az út, majd kiérünk egy tágas rétre, lent sötétbe veszõ fehérség, körbe ködös-szürkésfekete minden. Ha most nem lenne nyom elõttünk, akkor sokkal nehezebb lenne tájékozódni a behavazott határköveken lévõ iránynyilakat keresgélve. Szerencsére azonban nyom is van, szalag is, néhol jelzés is, sõt, egy-két piros tetejû határkõ is kibukkan a hóból. A nyom egy helyen bozótosba vezet, majd ki onnan, fel is tûnik, hogy egy másik csapás végig kívül maradt a susnyából. Úgy kell nekem nem figyelni eléggé. Újabb árkokat érünk el, ezek szélesebbek, az eddigiekhez képest sokkal könnyebb az átkelés rajtuk. Megtaláljuk a tizedik ellenõrzõpontot, átázott bója mellett lóg a nedves szúróbélyegzõ. Vizes minden, a táskám, a táskám tartalma, vizes a fényképezõgép tokja és pillanat alatt vizessé válik a gép is, amint elõveszem. Igazoljuk ittjártunkat, ez a Somoskõ föltötti kõpark. Továbbsétálunk, jól járható út vezet tovább, és megpillantjuk Somoskõ házait, felettük a vár sötét, komor tömbjével és a jellegzetes toronnyal. Nem csak a hidegtõl borzongok meg. Ezért a látványért megérte sötétben érkezni. Lemegyünk a faluba, magányos túrázó elõz meg, lámpája fénye egy ideje már utolért. Telefonon beszélek Kerek repkénnyel, kérdezi, hogy már be is értünk? Tájékoztatom, hogy az elmúlt nem egészen kilenc kilométert három és fél óra alatt tettük meg, a célig még tizenkét kilométert kell megtenni és erre alig áll több rendelkezésünkre, mint másfél óra, tehát közel esélytelen a teljesítés. Somoskõn azért sem megyek oda a buszfordulóban a menetrendet megnézni. Repkény jókívánságait tolmácsolom útitársamnak is, aztán bontom a vonalat.

Átsétálunk Eresztvénybe, -rafter- elmeséli, milyennek lehet elképzelni ezt a helyet, amikor látszik is belõle valami. Utolér Fürész Andi és el is siet, hátha még idõben beér. Felmegyünk az egykori Dornyay-turistaházhoz, az épület ablakai feketén tátonganak. Az út mentén újabb frissítési lehetõségre lelünk, itt a Bodzás-kút. Egy bögre víz a jutalom. Felkapaszkodunk a várba, hosszan kanyarodó, elviselhetõ meredekségû úton. A rövid oda-vissza szakaszon Andi biztat, hogy már nincs sok hátra. Tényleg nincs sok. A várból fölfelé menet még látok valamennyit Salgótarján fényeibõl, de a pár perc alatt, amíg fent tartózkodom, újra köd lepi be az egész hegyet és megszûnik a látványosság. Felballagok az ellenõrzõponthoz, amibõl elsõre csak egy fényvisszaverõ csík mozgását látom, reflexbõl ráköszönök. A szalag egykedvûen leng tovább a szélben. Nekitámaszkodom a korlátnak, végre a szintemelkedésre innentõl nem lesz sok gondunk. Felér -rafter- is és egybõl indulunk le, végre, a következõ jellegzetes helyszín már Somoskõújfalu, a cél. Széles erdészeti úton, egynyomos ösvényen egyaránt haladunk. Friss favágást követõen újra gyalogútra érkezünk, ahogy ereszkedünk lefelé, úgy válik néhol egyre sárosabbá az út. Az ilyesmi már nem tud érdemben kizökkenteni az apatikus nyugalom állapotából, amelyet elértem. Még egy meredek lejtõ van elõttünk, megérkezünk az egykori kõszállító kisvasút alagútjának nyugati portáljához. Impozáns, ki is térek megnézni közelebbrõl. Innen már csak le kell jutni a faluba, a közvilágítás fényei csalókán hívogatóak, hatásukra mindig közelebb képzelem magunkat, mint amennyire valójában vagyunk. Végül megérkezünk, betérünk a fõútra, a vasút mentén felsétálunk a célba. Az órámra nézek: negyvenöt perccel csúsztunk ki a célzárásból. Ennek ellenére J a a t nagy örömmel fogad, oklevél így is jár, rajta a szintidõn kívül felirattal, de ez most nem zavar. Egy LeFaGySz-szal szemben nem érzek szégyent kikapni egy körben. J a a t Kékdroidként bemutat fiának, aki ezt hiszi is, meg nem is, de végül lepecsételi az itinerem. Az étteremben találkozunk még a társukat váró Wehner Gézáékkal, beszélek pár szót Vándorköszörûssel, SzLA-val, vinattival, nem sokkal késõbb R.Gellért is megérkezik a hosszú táv plusz körérõl. A leves finom és jó forró, a palacsintával szemben sem lehet kifogásom. Gjekler elõkeríti Ferit, aki néhány órája már tiszta ruhában, jóllakottan vár ránk. A visszaúton Hatvan után szakadó esõben gurul a kocsi, -rafter- hazáig szállít, amit ezúton is külön szeretnék megköszönni, csakúgy, mint a társaságot. Egyedül nagyon valószínûtlen, hogy egyáltalán végigmentem volna. Köszönöm a maroknyi rendezõgárdának a túrát: küzdelmes volt, szép volt, kegyetlen volt. Jó volt.

-Kékdroid-

Képek a túráról

Palóc LeFaGySz 2013

Táv: 49 km Szint: 2442 m

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy szeretek minden évben újabb és újabb kihívásokat állítani magam elé. A kihívás tárgya lehet a táv hossza vagy épp a szintemelkedés mértéke is, de ezúttal az extrém téli körülmények kerültek a fókuszba. Tény: télen valahogy nehezebben megy. A tavaly április végi Karancs-látogatáson tudtam meg, hogy bizony jövõre, februárban itt téli túra lesz, nem is akármilyen. Ahogy közeledett a dátum, úgy változott a hangulatom is. Leginkább az idõjárás viszontagságaitól féltem. Mi lesz, ha minden tiszta jég/sár/hó lesz? Bölcsen tettem, hogy már a túra elõtt egy héttel tudtam, a "babatávra" (muhaha) fogok nevezni. :-D

Bíztam a Karancs-Medvesben. Mindig jó volt hozzám. Azt hiszem simán megszavazhatom kis hazánk legbarátságosabb és legimádnivalóbb vidékének...

...és nem tévedtem.

Somoskõújfaluból rajtoltunk és mindjárt az elején indulhattunk is neki fel hegyre, a hírhedt sárga jelzésen. Ez volt a túra legnehezebb része. Csúszós, keskeny ösvény a hegyoldalban, hol többé-hol kevésbé meredeken. Szinte megváltás volt felérni a Karancs-nyereg közelébe, ahol a P3 csúcs felé vezetõ ágán folytattam utam. Átestem a holtponton. A rádiótorony kerítéséhez érve ezúttal azonban nem jobbra fordult az útvonal, hanem balra. Pár lépés után ellenõrzõpontra bukkantam és rögtön utána meg is indultam lefelé.

Hoppá! A kilátóért még egy kicsit küzdeni kell. Jól szalagozott úton kellemes lendület vitt egészen a következõ ellenõrzõpontig, le a Málnás-völgybe, ahol azonban kedvenc gyümölcsöm helyett be kellett érnem egy szúróbélyegzõvel.

Itt értem utol Kékdroidékat és a szélárnyékukban haladva, emelkedni kezdtünk, a cél a Málnás-tetõ volt. Felértünk, málna helyett ismét csak szúróbélyegzõt találtam. Sovány vígaszként elõkaptam egy csokit a hátizsákból, majd lefelé elmajszolgattam...

...pár embert, köztük végül Droidékat is magam mögött hagyva folytattam a hullámvasutazást. Az Északi Zöldet elérve egy igen látványos emelkedõ került az utamba, amit két-három szusszanásnyi megállás után sikerült elfogyasztanom. Fent újabb szúróbélyegzõt találtam. Bár épp szomjas voltam, a metszõ, jeges szélben nem sokat tököltem az igazolással, gyorsan továbbálltam a bokáig érõ határkövek mentén.

A Karancs-kilátónál sikerült kattintanom egyet-kettõt, ittam is egy-két kortyot, de fel már nem mentem, mert a köd miatt nem sok értelmét láttam.

Itt ért utol Anna, így egy szakaszon, nagyjából a Ceberna-völgyig együtt haladtunk. A mai napra ütemezett utolsó Karancs mászásom volt ez, a kápolna meglátogatása.

Csodálatos ez a hely. A legszebb fekvésû kápolna a világon. Ide mindig olyan jó megérkezni. Pár percet töltöttem itt, fotózgattam picit, még egy röpke imára is volt idõm...

...és lendületbõl tovább lefelé. Elõbb vinatti és Soós Ádám, majd Brigi és Vagdalthús jöttek szembe. Utóbbi kissé elcsoffadva. Kisegítettem két magnéziumos pezsgõtabival.

A P3 város felé lejtõ ága következett, útbaejtve az Elemér-forrást. Két korty kólám volt már csak, így ez a lehetõ legjobbkor jött. Feltöltekezve gurultam tovább a Tóstrand felé.

Átkeltem a 21-es úton, majd balos kanyarral a Z4-et követve befordultam arccal a Salgóvár felé. A Z4-et szalagozás rövidítette, majd átvezetett a P sáv jelzésre. Még a PL elérése elõtt újabb szúróbélyegzõre bukkantam. Pedig ez még közel-s-távol nem a Boszorkány-kõ, ahová a következõ pontot vártam. Valóban. A pont neve "Bárhol, bármikor". Ezúttal a titkos EP-nek fenntartott macsek fejét kellett átszúrni. Pár lépéssel késõbb elértük a PL jelzést és egyre intenzívebb emelkedésbe kezdtünk fel a Boszorkány-kõre. Itt értek utol újból Brigiék. Vagdalthús szemmel láthatóan jobb állapotban volt. A szúróbélyegzõnél utolért még vinatti is, nem átallott megkérdezni tõlünk lányoktól, hogy melyikünk érzi itt otthon magát. Én nem kapcsoltam elsõre és kapásból rávágtam, hogy én igen, tekintve, hogy a Karancs-Medves vidéke igencsak a szívem csücske. No de sebaj, akkor boszi vagyok, na és? :-P

Egy pillanat erejéig megindultam a csúcs felé is, aztán láttam, hogy sok kilátásra itt sincs esélyem, pedig milyen szép is innen a két vár meg a Magas-Tátra! Szóval irány tovább! A Salgóvár tövében lesifotós üzemmódban vártak ránk a szervezõk, mosolyogtunk szépen, oszt jobbra el, a Medves felé vettük az irányt, hogy a S+ és S sáv kombinációval újra elérhessük az Északi Zöldet, mert a Macsó Lámpa...öööö... Matyó Lápa immár csak rám vár.

Hosszas menetelés után, egy többnyire viszonylag kényelmesen széles keréknyomban végül egy jobbos, majd egy éles balos kanyarral ráfordultunk az országhatárra és megpillantottuk az elõttünk álló hullámvasutat.

Elkerekedtek a szemeim, fülig húzódott a szám és szinte fejest ugorva vetettem bele magam ebbe a soha véget nem érõ játékba. Meredeken fel, majd újra le. Néhol seggen csúszva, néhol négykézláb mászva. Volt, hogy elõreengedtem a mögöttem haladót, volt, hogy visszaelõztem. A szakaszt többé-kevésbé pesza és vinatti társaságában teljesítettem. A szúróbélyegzõs ponttól, illetve az azt követõ emelkedõtõl kezdve azonban pesza kilõtt, vinatti lemaradt, így újra magányosan róttam a kilométereket.

A(z állítólag) Tolvaj-hegy meredekségû falon másztunk vissza a Medvesre, itt is többször igénybe vettem a mancsaimat, de lefelé sikerült könnyedén elgurulni a Kõ-park elnevezésû szúróbélyegzõig. Itt még egyszer utolértem peszát, engem pedig gjekler-ék (akikkel a túra teljes hossza alatt kerülgettük egymást). Táskából a fejemre aplikáltam a lámpámat, felkészülvén az esetleges villanyoltásra, zsebembe csúsztattam az utolsó csokimat irány a Salgóvár!

De elõbb még Somoskõ. Még jól látszott a vár, bár nem nagyon tudtam gyönyörködni benne, mert kissé beijedtem a falu szélén hangosan ugató és egyre csak közeledõ kutyától. Somoskõre már szürkületben értem, de mégsem kellett felkapcsolnom a lámpát, amikor elhagytam a falut, mert a hóban még mindig jól lehetett látni. Csak nem sokkal Eresztvény elõtt éreztem szükségét pár pillanat erejéig, de a Dornyai-turistaházhoz vezetõ úton megint nem kellett. A PL jelzésen annál inkább. Felbotladoztam a várba, meglepve tapasztaltam, hogy a szúróbélyegzõ az elsõ lépcsõnél lett kirakva, így fel se kellett mászni a toronyig.

Ekkor már sötét volt, így "hobbiból" sem tettem meg a kitérõt. Ittam egy kortyot az Elemér-forrás vizébõl, amibõl még mindig volt, az órámra pillantottam és örömmel láttam, hogy sietnem se kell, kényelmes sétával is beérek a célba 8 órára.

A jól ismert PL, S+ és S- kombináció, ezúttal szembõl, kellemesen gurulva lefelé, vissza Somoskõújfalura. Jobbos kanyar a boltnál, majd a fõút mellett egyenest vissza a Somosi Panzióba.

19:40 körül értem célba, fülig érõ mosollyal életem egyik legnagyszerûbb túrája után. Azt hiszem ez az élmény egyedül a 2011-es Szurdokhoz mérhetõ.

Szuper túra ez a LeFaGySz. Szenzációsan jól éreztem magam és az elsõ egy kilométer kivételével a túra minden percét élveztem. KÖSZÖNÖM!

U.i.: Hogy jövök-e a Pilisbe? Kapásból rávágnám, hogy igen, persze, ugyanakkor azért felmerül a kérdés: lehetséges a Karancs-Medves-t felülmúlni? Ugyan, kérem... :-P

Nem igen szoktam túrabeszámolót írni, de azt hiszem elfelejtettem megköszönni a rendezõknek ezt az életre szóló élményt nyújtó túrát. Ez volt az elsõ LeFaGySz túrám, és bár fiammal az 59-esre jelentkeztünk, 20 km-nél már tudtuk, hogy nem fog menni. A túra második részében az "északi-zöld" helyenként izgalmas árkaival, utána talán a túra legmeredekebb  emelkedõjével komolyan próbára tett bennünket.

Mi egy kicsit késve, fél nyolc után pár perccel indultunk. Így viszont már letaposott hóban mehettünk. Köszönet az élenjáróknak, nem lehetett könnyû magas hóban utat taposni! Végül is 12 óra alatt sikerült beérnünk, és ekkor már szó sem lehetett volna a +10 km-rõl.

Nagyon tetszett, hogy a túra során sehol nem láttam szemetet eldobva!

Még egyszer köszönjük ezt a túrát a rendezõknek.

 LEFAGYSZ Palóc 2013

Képek: lefagysz.nagyi.fotoalbum.hu

Kis távot választottam és ezt a végén egyáltalán nem bántam meg. 2. lefagysz túrám volt. A tavalyin jócskán túltett. Féltávnál azt hittem, hogy most jön a könnyebbik fele. Akkor megkaptuk az északi zöldet...Mit mondjak? Nagyon kemény volt! Köszönet a szervezõknek.

Amikor a célba értem, Jandó Attilát így üdvözöltem: 

A halálból visszatérõk köszöntenek!

LeFaGySz 2012 (Mecsek)

(extra hosszú táv: 66km/3000szint)

Némi aggódással követtem a túra elõtti idõjárásjelentéseket, de egyik ezt, a másik azt mondott.Elõtte –itt észak-dunántúlon-beütött a tavasz, na mondom ez megint egy olyan LeFaGySz lesz ahol pirosra sülünk,mint tavaly.

Aztán jöttek olyan hírek hogy maradt némi hó a Mecsekben,gondoltam mire itt a hétvége,abból sem marad sok.

Nagyon nem is foglalkoztam a terep kérdéssel,legnagyobb fejtörést az aktuális cipõ kiválasztása okozta. A Margitán a Salomon szétverte a térdemet, alig birtam lábraállni 30 után, a tavaly sutbavágott saucony meg ott nézett rám ártatlanul. Na,gondoltam most jöhetsz,hátha megjavultál.



Úgy alakult a dolog, hogy négyen indultunk bányászvárosunk elég undorító vasútállomásától szombat reggel 3/4 6 körül. Lefelé menet tartalmas beszélgetéssel telt az idõ, volt mirõl eszmét cserélni, többen már régen találkoztunk.

Hát, úgy 2,5 órát eltartott a lemenetel,ez az M6 eddig sem volt de úgy tûnik továbbra sem lesz a kedvencem. Nem is értem kinek építették, alig van rajta forgalom. Teherautó meg végképp nulla. Kifogtuk az utolsó parkolóhelyet a COOP ABC mögött. Aztán tollászkodtunk , pakolgattunk , faggattuk a Rendezõket milyen terepre is számítsunk. Kissé hihetetlennek tûnt a válasz: mindenre amit nem szeretünk:..jég,hó,sár..:) Szuper..ezért jöttünk !

Mire körbenéztünk a bajnai társunk már lelécelt..igaz, csak a rövidre ment,de azt mondta ha lesz kedve akkor felnevez a hosszúra. Akkor ott a cukiban ebben biztos voltam,mert jól tud menni, jó idõ is van, és mondtam is neki nyugodtan maradhat mert megvárom míg beér.

Indulás elõtt rövid egyeztetést tartottunk arról,ki visz/nemvisz lámpát, ki meóilyen kaját visz  és én nagy ívben és látványosan a célcsomagba hajítottam a lámpámat  ,mint elsõdleges motiváció,mert a cél a világosban történõ beérkezés volt.



Kissé kocogós teljesítést terveztünk, tehát teljesen reálisnak tûnt a világosban történõ visszaérkezés.

Aztán fél9 körül utolsó indulókként, a rendezõk zsebkendõlengetése közepette útra is keltünk , mint söprû elõtti ûzendõ vadak.

Gabi azt mondta kipróbálja az emelkedõn futást,mert már régen volt terepen..ja..gondoltuk mi is kipróbáljuk,de a Várnál megállapitottuk hogy már ki is próbáltuk.Jól elhagyott bennünket.Lehet hogy régen volt terepen,de nem felejtett el futni,az szent.

Nem kellett azonban sok hogy újra találkozzunk, az utolsó házaknál magára haragitotta a nagy tempójával az összes szabadon kószáló ebet, úgyhogy sétára váltottunk míg a helybéli csodálatos kutyadoki egy nagy bottal rendre nem utasitotta a falkát.

Számunkra tök ismeretlen volt a terep, de azért nagy határozottsággal mentünk. Beértük az utolsókat..egy csaj, aztán 2 csaj, aztán bajnait.Jó sokat jött , tényleg fel fog nevezni , gondoltam..



Aztán egy balkanyar után a Zengõ felé egy olyan háát nem is tudom milyen táj tárult elénk..eszembe jutott a cukiban mit mondtak a tereprõl és...tényleg igazuk volt,hogy combközépig érõ hó!! benne óriási yeti lábnyomok..párszor elveszitettem az egyensúlyomat és kiléptem a nyomból, egybõl combközépig merültem és készitettem egy új nyomot. Ott még láttuk a Gabit,jó messze bizkózni a tereppel,de aztán eltünt. Társam, never-Feri is meglépett tõlem úgy 150 méterre volt,aztán szerencsére felértünk valami nyeregre ahol már viszonylag jók voltak a terepviszonyok.

Visszanéztem fentrõl a hómezõre és kicsit felkészitettem magam ,hogy itt is kell ám majd visszajönni.

50 perc alatt felértünk a Zengõre..húúha,minek ennyire sietni? Talán a Gabi húzott még minket az elején,de gondoltuk jobb ha visszaveszünk..úgyis simán beérünk világosban,inkább gyönyörködjünk a tájban,nézelõdjünk.



Zengõrõl lefelé egy nagyon veszélyes szakasz jött,...45fokban lefelé a hóban futni,csúszni,toporogni...többször is arra gondoltam,hogy itt nem is lehet közlekedni..állni nem lehetett,mert csúsztam lefelé,oldalazva is veszélyes volt,Feri meg elment a csudába, úgy látszik neki jobban feküdt ez a terep mint nekem. botok/ágak/akadályok egymás után ..nem volt sok idõ ezzel foglalkozni.Ha egyszer beindultál nem tudsz megállni.Állatira kellett figyelni. Na,gondoltam itt a lányomra õ vajon hogy jött itt le..nem az erõssége az ilyen terep. De kinek az?



Lent a völgyben már egyre többen voltak akiket beértünk,innen újra ketten mentünk.

Hát nem volt egyszerü ez a terep sem...én speciel az elsõ 10 percben csuromvizessé áztattam a cipõmet/zoknimat, Feri még finnyáskodott..de én nem foglalkoztam már a tereppel. Mondtam is neki,hogy én készülök a mocsárfutásra,úgyhogy nehogymá itt parázzak némi hólé végett.

A lábamat szinte teljesen elzsibbasztotta a jeges lé.



Elértünk egy falut..falut?..inkább házakat..bementünk egy közbe..ja, ez csak egy bolt..itt nincs semmi..úgyhogy tovább..Ez volt Óbánya. Feri mondta hogy óó már 23kilinél nál járunk..fogalmam sem volt hogy számolta ezt ki,ugyan én ezt kicsit sokalltam,de miután elveszitettem a számolóképességemet nem foglalkoztam vele sokat...háát aztán jött a szurka és ott szembesült vele hogy még csak 14..de még csak 2:14-nél jártunk idõben.Nagyon sokat segített, hogy ki volt írva minden pontnál hogy mennyit jöttünk és mennyire van a következõ pont. Így nagyjából lehetett kalkulálni mire érünk oda.

Sorban jöttek az ismerõsök, már nem emlékszem a sorrendre, többször megálltunk pár szót váltani, Verával és a Bálinttal úgy  félórát mentünk együtt. Pont egy emelkedõn értük be õket, ott úgysem futottunk volna. A Farkas-árok tetején én simán vettem egy balost, úgy sikitottak, hogy jobbos a helyes. Aztán elváltunk tõlük azzal, hogy megvárjuk Õket a célban,de siessenek ám !

Németdöglés elõtt kevéssel Macit is beértük, szegény nagyot perecelt a Zengõrõl lefelé..a könyöke bánta.Nem csodálkoztam rajta..igen veszélyes szakasz volt.

Mentünk egy jóóó nagy karikát és hát olyan egy brutállá kezdett válni a terep,hogy nagyon..Na,mondom itt sem fog a bajnai felnevezni, vagy ha igen akkor HÕS lesz:)

Kitaposott úton mentünk/kocogtunk..hol le,hol felfelé......jókat beszélgettünk az alkalmi útitársakkal,pár perceket..de igy is összejött jó kis idõ..de abszolút nem bántuk...olyan hihetetlen és jó érzés hogy az ember régen látott ismerõsökkel nem a helyi ABC-ben találkozik,hanem a Vértesben vagy a Mátrában, vagy a Bükkben egy kihalt turistaúton, vagy egy kilátónál.



Aztán sokáig nem találkoztunk senkivel, egyenletes lassú futást imitáltunk a tocsogós terepen áztattuk a lábunkat.Az okozott némi változatosságot,hogy az 5 centis hólé amiben futottunk esetenként 25-re váltott hirtelen. Aztán végül beértük nagyjából a menet elejét..Rudi/Anna/Moiwa..csapatot.

Ott a "forrásnál" ahol a pont is volt (talán a Csurgó-forrás??) megálltunk egy jóó kis idõre,mert elég lassan töltõdtek a palackok..kinek milyen hozamú ágat sikerült kifognia.Csak azt nem tudtuk,hogy ami folyik a nagy jeges oldalból az most hólé,vagy forrásviz.



Kis idõ után elváltunk a többiektõl.Itt beértünk egy túratársat, Balázst. Kérdezte hogy jöhet-e velünk, mert már egyszer elkavart és próbálna velünk futni..hát persze,örömmel....mondtuk.Úgyhogy innen hármasban mentünk,javarészt szûz havas-latyakos-sáros terepen,nagyon nem válogattam  meg a lépéseimet..volt hogy térdközépig mentem a havas lében..de már nem érdekelt.

Szép volt az idõ,meleg is volt , jöttek-mentek a hideg/meleg sávok..nagyon lehetett érezni futás közbent..szóval szuper kilátás,remek idõ, de a talaj..háát az odavert.Nem kis sár volt esetenként..60centis lépésbõl 40-et visszacsúsztam

A Cigány-hegyi odavisszán már visszefelé jöttünk,mikor szembejött Jucus+barátnõje ..kérdeztük: hát Ti? Hát jöttek túrázni..mondja..de utánunk már senki sem indult,úgy tudtuk legalábbis és el sem hagytunk Benneteket sehol..Ja, kissé elkavartak..mondták. Megesik az ilyen,szerencsére mi még jól jöttünk.



Aztán hamar elértük a távválasztót-Püspökszentlászló-„felsõt” vagy „alsót”-  vagyis azt a pontot ahonnan 5 óra után már nem engedtek tovább a hosszútávon..15:15kor voltunk ott.

Vettünk vizet egy kis ajtóval elrejtett forrásból,és már hárman olvasgattuk merre tovább,mert itt már nem számíthattunk az elõttünk haladók által hagyott sok nyomra. Csak páran lehettek elõttünk.

Viszonlag hamar ott is voltunk Pusztabányán...6:43, 43 kili.

Na,akkor már aztán tényleg nincs sok hátra,egy bõ 10es, találgattuk a Gabi mennyire lehet elõttünk.

Itt aztán jött egy aszfaltút, ahol balra kellett menni,a leirás szerint. Éppen valamirõl beszélgettünk,lehetséges hogy a nulla csillapitásos inov cipõvel való futás rejtelmeit elemeztük Balázzsal,merthogy õ ezt a technikát alkalmazza és én is próbálgattam az utóbbi idõben.Gondoltuk a jelzés jobbról jön. Mi balra mentünk.



Aztán úgy valahogy elfogyott az a pár nyom is amit eddig láttunk. Szuper helyeken  jártunk..hegyek/völgyek..volt egy szélesebb patak..úgy 2-2.50 széles..én simán átgázoltam..közel térdigérõben...Feri bemutatott egy CarlLewis távolt..és ugyan csipte a szélét,de csak átjött rajta..aztán bejött valami K+ jelzés. És ott úgy valahogy megálltunk. Jöttünk már jó régóta..térképünk nem volt,csak amit adtak.Végülis az is jó volt,csak mi kerestük rossz helyen magunkat.Kezdtünk hûlni a futás utáni nagy állásban. Jó félóra után mkor már a térkép tucatnyi körbeforgatása sem hozott semmi eredményt, felhivtuk a Rendezõket, akik megállapitották, hogy mi most naggyon de naggyon félrementünk.Úgyhogy kis hiján visszamentünk a Szeder-kúthoz. Na,most kellett  fejben is helyrerázódni. Mindhárman rendben voltunk szerencsére. Azt sajnáltuk,hogy így elcsesztük..mondjuk Balázs kicsit pampogott,hogy kezd kissé fáradni, de nagyon rendben volt és becsülettel futott velünk vissza..(bocs ezúton is az elkavarásért ha olvasod, 1/3 részben én is hibás vagyok.).Tényleg egyikünket sem hibáztattuk,együtt mentünk,együtt néztük el.

Szóval futás vissza a Z+ jelzésen a Pusztabányai pontig. De csak nem értük el..aztán kiderült,hogy a nagy önsajnálatban letértünk a visszaútról..na, ez aztán már az elkavarás a négyzeten..itt már kínunkban csak nevettünk a hülyeségünkön,.úgyhogy vissza az uccsó jelig..majdnem a patakig,amin viszsafele már Feri sem ugrált át,hanem az én 'technikámat' választotta....ott néztük be a cuccot.



Na,végre visszaértünk Pusztabányára és itt a pont újra!. És balra néztünk és ott a szalag !! És akkor ezt miért nem láttuk? Pedig ott lebeg balra..fújja a szél..talán mikor itt voltunk szélcsend lehetett? Mi meg a szalagtól úgy 10 méterre szépen átmentünk az úton és a csalafintán hajtûben visszakanyarodó Z+ jelzés másik ágán mentünk tovább az elõbb.

Félve néztem rá az órámra. 2:25 volt a kirándulás.Meg sem mertem a többiekben mondani,csak a célban. Balázs azt mondta, biztos buktunk 1 órát. Ja, mondtam..Feri azt mondta szerinte kicsit többet..aha..helyeseltem. És csak akkor jöttem rá, hogy bizony itt  lassan sötét lesz. És nekem meg nincs lámpám! Ajjaj..



A Hármas-hegyen újfent beértük a Bubu-csapatot..lefelé a szalagozáson már vakon mentem.

Feri ment elõl, én középen Balázs hátul..innen onnan kaptam némi lepattanó fényt,de ez arra volt jó hogy a deréknyi vastag keresztbe dõlt fákat még észleltem.

Jókat belerúgtam mindenféle ágakba,botokba, és megállapítottam, hogy hihetetlen dolog az, hogy az ember mindig azt a testrészét veri be ami a legjobban fáj. És ez négyzetcentire igaz ! Micsoda igazságtalanság ez... pont a nagyujjam körmét verem be mindíg. Hol a balt, hol a jobbot..felváltva...úgy 10-10.



A Zengõn felfelé elhagytuk a többieket..de hogy ez  a felfele milyen hosszú? A fene sem gondolta volna. Nincs 400m szintben, de mégis....mintha a végtelenbe mennénk.. Legutóbb a Mátra115-ön a Havas elõtt volt ilyen érzésem, egyszerûen sosem értünk oda. Kanyar erre, kanyar arra, felfelé meredek aztán kicsit lankás,aztán megint egy kanyar..na,ott lesz..aztán a frászt van ott..sosincs ott:)

Ilyen volt ez a Zengõ#2 nekem most sötétben lámpa nélkül,és persze zsibbadó körmökkel,kissé elfagyott lábfejekkel. Nem is értem mi ebben a jó. De végül megtörtént a csoda. Ott volt a torony. Olyan érzés volt mint a Csóvi..mész..mész..és sehol semmi aztán egyszercsak lefejeled. Ott terem. Hogy honnan jött ilyen hirtelen?



Aztán már „csak” le kellett menni. Nem a legkellemesebb volt vakon learaszolni az odavisszán. Annyit változott a kép reggelhez képest, hogy valamelyest kijárták elõttünk az utat, igy nem kellett mindig nyomokban lépkedni.

És végre megérkeztek a távoli kis szentjánosbogarak..azaz a város (falu?) lámpafényei !! És végig lejt!! Elérkeztünk a „kutyás” részhez, bíztunk benne hogy  alszanak a vérebek.



És lassan vége lesz....és akkor hamarosan lesz kóla….és levehetem a cipõmet...na, akkor itt futni kell..mert fázok is meg fárasztó volt a sok gyaloglás,meg ha futok nem fáj annyira semmi.

Úgy 5:30-as tempóval érkeztünk a célba,szuper idõvel: 12:19 :))

Már mindenki beért elõttünk, a lányom hasát fogta a nevetéstõl,Gabi rég hazament Tincával, Jucusék is régen otthon már...bajnai is már "pizsamában"..naná hogy nem nevezett fel:)

Megnéztem végre nyugodtan a térképet és az órám általi adatokat...úgy 8kilit tettünk rá és 300 szintet..a Balázs is ennyi szintet mért,úgyhogy ez reálisnak tünik.



Utánunk kicsivel beértek Bubuék, aztán a seprûvel beértek Csabiék is. Igy lett vége az idei LeFaGySz-nak.



A rendezõk is megkönnyebbültek mikor megláttak bennünket, hogy nem kell miattunk rendkívüli intézkedéseket hozni, esetleg utánunk indulni valamerre….hát nem kis gond lett volna belõle,örülök neki hogy végül nem okoztunk galibát.

Bárhogy is volt, köszönjük mindenkinek a rendezést !! Tényleg minden remek volt..útvonal kijelölése , pontok láthatósága, útközben a források beiktatása, kilátók..szóval max.szakmaiság!



Köszönet Balázsnak,akit most ismertünk meg és kellemes/barátságos társnak bizonyult  és  Ferinek a társaságért, az együtt futásért.

Már fél2 kor itthon is voltunk.Némi kaja, 1 sör és nem kellett az altató.



Utólag meg is jegyeztük, hogy senki sem hagyott le bennünket, mégis az utolsók között értünk célba. Ez is ritka dolog.



Viszlát jövõre a Karancs-Medves-ben.

(addig növesztek új körmöt)



 

LeFaGySz 48 – Mecsek

"We will go down we will drown drown, deeper down

The river wild will be our last ride

We will go down we will drown drown, deeper down

The mills grind slow in a riverbed ghost town"

(Nightwish: Ghost River)

Magyarázom a bizonyítványom: még sosem jártam a Mecsek keleti hegyei között, és ezalatt most nyugodtan érthetjük a 66-os fõúttól északra és keletre esõ vidéket. A hegység nyugati részét is csak este/éjszaka volt szerencsém teljesítménytúrán megszemlélni, azokat viszont válogatottan viszontagságos eseményként könyveltem el. A Mecseki Láthatatlanokat (az év 2005, ez még nem a Mecseki Láthatatlanok Nyomában) az eltévedések sorozata miatt, egy évvel késõbb a Mecsek Éjszakait pedig a Zsidó-völgy „jó” járhatósága miatt. Teljesítménytúrán kívül sem büszkélkedhetek sok mecseki sétával, talán ötször, ha jártam arrafelé, beleértve még azt is, amikor szüleim babakocsiban toltak fel a Misinára. :) Az elmúlt pár évben a kiszemelt mecseki túrák vagy más túrákkal, vagy családi programokkal, vagy anyagi akadállyal ütköztek. Pedig választék éppen van, a hegységben és környékén évi 30-40 teljesítménytúrát rendeznek, igaz, ebbe a kerékpáros túrákat is bele kell számolni. Most viszont nem találtunk kibúvót, nem sokkal a túra elõtt megegyeztünk -rafter-rel az eljutás módjában – ezúton is köszönöm Nekik a kosztot és a kvártélyt :) és -rafter-nek külön a fuvart is. Térképrõl valamennyire felkészültem a túra útvonalából, aztán végül ismét bebizonyosodott, hogy a valóság olyan vidám körülményeket képes teremteni, amelyek egyszerûen nem lehetnek rajta egy térképen.

Ennyi elõzmény után legyen szó a túráról!

Hajnali utazás, esõpermetet kap néha az autó. -Rafter- a volánnál elkeseredetten küzd, hogy normális zenét kínáló adót találjon a rádión. Csekély sikerrel jár. Közben elsuhanunk a Paksi Atomerõmû hatalmas épülete és a mellé rendelt, éles fényû villogóval ellátott meteorológiai torony mellett. Felébresztem a hátsó ülésen szundikáló Kerek repkényt, legalább ezt nézze meg jól, ha már lemaradt a különös formájú pusztaszabolcsi templomról. Alagutakon szelünk át világrengetõ magas dombokat. Rövidesen elhagyjuk a világ, de legalábbis a tágabb környék legviccesebb autópályáját, az egykori 64-es vasútvonal mentén kanyargunk Pécsvárad felé. A vasút jelenlétére egy árva karos jelzõ emlékeztet, valamint a térképrõl ismerõs falunevek. Forgalom már évtizedek óta nincs a Pécsvárad-Palotabozsok szakaszon, ma már Pécsváradra sem döcög ki hússzal a bézé Baranya székhelyérõl. Elõttünk a Zengõ tömbje válik egyre hangsúlyosabbá. Megérkezünk Pécsváradra, viszonylag kevés autó parkol a Zengõrõl elnevezett cukrászda elõtt, beállunk közéjük. Szendrei Feri elõszedi a csomagját és elhúz bentre, mi még molyolunk egy kicsit a túrabotokkal, ezzel-azzal. A cukrászdában számos ismerõs: a rendezõi oldal a RitaB, Vándorköszörûs, botosember sorrendben ül az asztalnál, J a a t és a rendezõi pólót késõbb túrázóira cserélõ SzLA1 és pesza91 pedig a teremben cikáznak fel és alá. Résztvevõi oldalon felsorolhatatlan számban jelennek meg az emberek, Cam Mogó, matus.peti, Tinca, orsipanka, Rudi István, Lépéshiba, moiwa, R.Gellért, lestat, Bubúr, kiscsibesz és még rengetegen mások, akik most nem jutnak eszembe. Kényelmesen beszélgetünk, Repkény úgy nevez be a túrára, hogy nekem fel sem tûnik. Hét órakor észbekapunk, hogy lezajlott a tömegrajt, öt perccel késõbb már valami sárga sávot kellene követnünk, állítólag az vezet a Zengõre. Szemügyre veszem az itinert: az útvonal sávjában színes térkép az egyik oldalon, leírás, adatok a másikon. Mindez szépen nejlongatyában, amelyben a jórészt szúróbélyegzõs pontoknak köszönhetõen nyugodtan bentmaradhat a lap. A rajtbélyegzés megszerzése után nem is kell sokáig bolygatni, helyette inkább elindulunk, hárman: Repkény, -rafter-, dRoid, hogy látszatra legyen némi alliteráció.

Látképileg egy templom uralja az utcát, Pécsvárad vára meglapul mellette. Most egyiket sem vesszük közelebbrõl szemügyre, nyitva hagyva a lehetõséget egy esetleges késõbbi látogatásra. Nem mintha nem lehetne megnézni is és visszajönni is – de nem most. Utolér régészlány és sétáLós bácsi, kézenfogva kirándulnak ránézésre másfélszer gyorsabban nálam. Keskeny mellékutca vezet az erdõ felé, észrevehetõ az átmenet az aszfalt és a nem aszfalt között, elõbbi burkolat iránt a nap során nagy lelkesedést fogunk tanúsítani. Egyelõre alig felolvadt, a mezõny által azonban már viszonylag jól letaposott hóban trappolunk felfelé. Ifjúnak kinézõ szálerdõben halad az út, süt a Nap, már most, reggel is igen meleg van, örülök a kivételesen mûködõ elõrelátásomnak, hogy nem öltöztem annyira nagyon túl, mint szoktam. Tehát sétálunk, figyelni kell a sárra és a hóra, pedig itt még elõbbibõl alig látni egy keveset, utóbbi pedig jól járható. Hosszú, szolid emelkedõt balkanyar követ, nyugat felé fordulva térünk rá a Zengõ gerincére. A Zengõre való feljutás hosszú ideig tart, az imént kifogásolt magas hõmérsékletet pedig a zúgó északi szél enyhíti. A szél nem csak hõérzetet javít, hanem hófúvást is alkotott, nekem térdig érõ nyomokban lépdel a közönség. Nem irigylem az utat törõket. Táblát találok, lefotózom, a Zengõhöz kapcsolódó legendák olvashatók rajta, érdemes erre járva végigolvasni õket. Emelkedünk tovább. Esõházhoz érkezünk, szép kilátás jelentkezik észak és dél felé, elõbbi irányban a Mecsek északkeleti hegyei sorakoznak, utóbbiban pedig a Villányi-hegység zárja a láthatárt. Mellesleg itt vág át a szél a gerincen, fényképezés közben szépen lemerevednek az ujjaim, lehet gyorsan továbbmenni. A hegytetõig állandósul a hóvastagság, kitaposott, jól járható út vezet minket. Fent a szokásoshoz képest alaposan kidekorált geodéziai betonhengert találunk. A „szigorúan tilos satöbbi” egyenfeliratot kiegészíti egy kereszt, egy fekete márvány emléktábla és egy fehér mûanyag valami, amin talán tájkép lehetett, most fekete paca elõtt a ZENGÕ felirat olvasható. Ha valaki nem tudná, hol jár éppen, vagy a geotornyos képei között már nem tudja megkülönböztetni a sok egyformát. Az ellenõrzõpont egy pihenõpad mellett található, szúróbélyegzõvel, laminált adatlappal, körülötte pedig számtalan túrázóval. A lökésekben jelentkezõ légmozgás hatására gyors távozhatnékunk támad, a kilátómászásra – sétáLós bácsiékkal ellentétben – nem gondolunk.

Északi irányban egy meredek és a lehetõségekhez képest nyílegyenes lejtõ zúg lefelé a Zengõrõl, amelyre tréfás kedvû emberek a maguk idejében sárga sáv turistajelzést festettek, és LeFaGySz túráról lévén szó, most ezt a lejtõt kell felhasználni lejutásra. A mutatványt a szél által összehordott hó teszi érdekessé, a letaposott nyomvonal most is a hátulra maradt résztvevõk segítségére szolgál. Közben, egy-egy pillanatra felnézve a nyiladékból szép kilátás nyílik, elnézünk a Kelet-Mecsek felett. A sárgával jelzett utat szalagozottra cserélve megérkezünk egy esõházhoz, a térkép a Zengõ-kõrõl ír, fotómegállást követõen továbbhaladást szorgalmazok. Patakvölgyhöz ereszkedünk le a kék négyzetet követve, az ösvény gyakran válik jegessé, szûkké, sokan párhuzamos utakat kerestek az út felett, néhányan pedig görcsösen a fákba kapaszkodva igyekeztek megúszni a patakba való lecsúszást. Kerek repkény és -rafter- az elõbbi megoldást választják, Repkény a keskeny talpú cipõben kétszer is elcsúszik, szerencsére mindkétszer úgy, hogy az nem végzõdik fürdéssel. Eme cipõvel a mai nap során továbbiakban nem részletezett esetekben többször is (ti. minden lejtõn) meggyûlik a baja Neki, sõt, bakancs után áhítozik, ami nála annyira ritka, hogy elõször úgy tûnik, napszúrást kapott. A völgy persze itt a legszebb, ahol stabil felületet is alig talál az ember, nemhogy fényképezésre gondoljon. Lassan elérjük a völgy aljában, fenyvesben megbúvó Etelka-forrást, mellette a Réka-kunyhónál sétálnak emberek. Kellemes hely, állapítom meg magamban, közben befut a Zengõ óta mögöttünk suhanó Joeyline. Az iménti patak völgyét követjük a továbbiakban, nagyjából kényelmesen járható úton, legalábbis a hátralévõ vízben-sárban pacsáláshoz képest. Elágazást találunk, zöld kereszt jelzés válik egyik és másik ágra, elõször a rossz változatot választjuk, hamar korrigálunk, visszamegyünk a helyes útra. Meredek, déli fekvésû emelkedõ áll elõttünk, egy csokin osztozunk meg Repkénnyel, ezt majszolom menet közben, és nagy örömmel állapítom meg, hogy a bakancs volt számomra a megfelelõ választás mára. A sárban felbotladozunk a dombvonulat tetejére, itt apró ház áll, elõtte tájékoztató tábla, szemetes, pihenõhely. Ismét gyarapodik az általam ismert kellemes helyek listája. Elhagyjuk a tetõt, hosszú, kellõen csúszós, de legalább fõleg havas út vezet a Döngölt-árkon keresztül Óbányára. Letocsogunk, óvatosan a faluba. A DDK által átszelt apró település szinte csak nagyítóval látható, gyorsan ideképzelem az Egri csillagok elsõ fejezetének az elejét (tegyük hozzá, Óbányát jóval késõbb alapították a mai formájában). A templom-kocsma-községház szimbiotikus körzetben találkozunk SzLA-val, Cam Mogóval és több útitársukkal, valamint itt ér utol Átol Csabi és társasága. Számunkra most kimarad a kocsmahivatal, betonlapok vezetnek el a temetõ mellett, meredek emelkedõn hagyjuk el Óbányát. Ismét tetõ, ismét kilátás. Jobbkanyar, ezúttal a Dél-Dunántúli Piros útját követjük néhány tucat lépés erejéig. Ismét meredek lejtõ, szerencsére inkább az avar és a hó jellemzi az utat. A dombhátról völgybe ereszkedünk, szélesedõ úton jutunk el a Váraljai erdészházhoz. Ellenõrzõpont fogad, ma a második, nem állunk meg pihenni. Lyukasztás, indulás.

Utolér a hozzánk képest másfél-két órányi hátrányt ledolgozó Dolgos György és Never85, utóbbi lelassít pár szóra, a következõ pillanatban aztán már a lábnyomaikat sem látni, elsuhannak a Farkas-árok felé. Mentálisan megterhelõ völgy következik, Repkény halad elöl, -rafter-rel némi lemaradásban követjük. A völgy gyönyörû, a Nap ragyog az égen, a patak mellettünk néha jégpáncél alá bújva kanyarog, mi pedig szótlanul botladozunk a hóban a hosszan elnyúló emelkedõn. Hirtelen megnyíló völgynél, a Vadvirág-forrásnál ér utol Cam Mogó, majd Csapó Judit, mindketten elhúznak fölfelé. Kikászálódunk a völgybõl, Repkénnyel leállunk falatozni, sonkás kenyeret. Beér SzLA, majd késõbb Bubu és Lestat, elsietnek õk is. Felballagunk a Szószék oldalába, tisztásnál veszek észre tõlünk délre néhány szalagot, az útvonalból felkészültebb -rafter- megnyugtat, hogy arra is megyünk majd, csak késõbb. Elhosszantolunk a Somosi-kút felé, Bubuék frissítenek, mi is megállunk, kortyolunk egy bögrényit a merítõs forrásból. SzLA beszél a környezõ hegyekrõl, túráiról, ahogy haladunk lefelé a Németdöglés névvel illetett völgyben. Ez a völgy is mesébe illõ, és itt alig kell figyelni a sárra-jégre, büntetlenül szabad bámészkodni. Mellettünk párhuzamosan futó úton halad néhány túrázó, õk már jártak a meredély aljában. Itt ellenõrzõpont fogad, az egyéb rovatba J a a t a következõt tartotta fontosnak felírni: „Igen, azon az emelkedõn felfelé!” Bubu beszél valamit a Szurdokról, most sajnos nem vagyok eléggé fogékony a problémájára, úgyhogy a kelleténél talán erõsebb iróniával élek. Lassan követjük õket. Szép, meredek part vezet fölfelé, a lejtõs ágon szembõl Átol Csabiék érkeznek. Ballagunk tovább, érdekes kunkort teszünk, amely után becsatlakoznak a sárga kereszt és a fehér alapon bányászjelvény jelzések. Utóbbi a Mecseki Bányász emlékutat jelöli. Megérkezünk az Akai-tetõre, amelyet a derék mecsekiek vélhetõen nem a japán hifigyártóról neveztek el, de lehet, hogy majdnem. Odébb útszéli bója alkot ellenõrzõpontot, Hodács néven. Ha nagyon figyelek, északnyugat felé adódik némi kilátás a fákon túl, Magyaregregy és környéke felé.

Elsétálunk a bójától, néhol kilátás nyílik ismét, majd meredek, az olvadó hótól szép sárossá vált lejtõhöz érkezünk. A lejtõ mellett kötél húzódik, nem tudom, kinek a jóvoltából, de kapaszkodónak is megteszi. Leóvatoskodunk a Vár-völgybe, parkolót, aszfaltutat, õrházat találunk. Teszünk egy rövid kitérõt a Máré-forráshoz, közvetlenül a patakba nyomja a vizet, a forrás áramlata szépen távol tartja a patak által sodort hordalékot. Hideg. Enyhén csoffadtan vágunk neki a következõ emelkedõnek. Az út szélén a Vár-kút árválkodik egy kopottas kõépület közelében. A vár felõl kiránduló pár érkezik, botladoznak a jégen. Az emelkedõ egyre meredekebbé válik, mintha egy lavórból akarna kimászni az ember. A tetõn zöld sáv jelzéshez érkezünk, megvárom Repkényt, közben -rafter- ellép, SzLA ellép, sokan jönnek, ellépnek. Elképesztõen sáros, cuppogós, néhol vizes és sáros lejtõ következik, része a hullámvasútnak, amely a Vár-völgy újbóli eléréséig tart. Egyetlen dologra tudok odafigyelni, és ez az egyensúlyozás. Lehet, hogy közben zajlik pár oda-vissza elõzés, de üssenek agyon, csak arra emlékszem, hogy a gondolataimat a „ne essek el”-motívum uralja. A völgybõl alig indulunk el, Repkény leül a hóba, zoknit cserél (a levetett, rongyossá ázott zöld példány a túra végéig a táskáján lifeg, mókás látvány), majd meguzsonnázik. Én az elõzõ tetõn már bedobtam egy doboz kefírt, ezirányú igényeimet letudva. Elhalad mellettünk Átol Csabi, a szeptemberi mecseki 110-es túráról kérdez, megyünk-e, de leintem, zselé vagyok én már ehhez. (Most nézem csak a naptárban, hogy õ rendezi, meg régészlány, akkor meg pláne zselé vagyok, biztos lesz benne 4-5 ezer méter emelkedés. :)) Utolér – sokszor van szükség erre a szóra ma... – a rajtidõ vége után, de még a seprû elõtt indult pesza91, megnyugtatja Repkényt, hogy a fagyás miatti amputációk mind fájdalommentesek. Ez segít, nem sokkal utána elindulunk. Árok mentén emelkedik az ösvény, ez sokkal könnyedebb, mint az elõzõ, igaz, hosszabban elnyúlik. A tetõn közepesen sáros erdészeti utak rohangálnak, a következõ lejtõ azonban várakozásaimmal ellentétesen egész könnyen járható. A lejtõ végén vár a Csurgó-forrás: óriási sziklaképzõdmény, látványos jégcsapokkal. Itt vár ránk -rafter- és SzLA és még itt érjük pesza91-et is. Ellenõrzõpont, lyukasztunk, megállapítom, hogy a rajttól a hosszútávos célzárásig rendelkezésünkre álló idõnek már több, mint a felét igénybe vettük – ez azt jelenti, hogy a 40 km-nél lévõ választópont eléréséhez két óra áll a rendelkezésünkre. Ez eddigi sebességünkkel nem fog megvalósulni, azonban töretlen optimizmusom valahogy átsiklik ezen tény fölött.

Nem sokkal késõbb elérjük a Hidasi-forrást, ez is mûködik és ennek a vizébõl is kortyolok fél bögrényit. Megint emelkedõ következik, vizes, felázott talaj fogad, Repkény alatt beszakad az olvadó hó, bokáig toccsan az alatta tenyészõ vízbe. Eddig tartott a viszonylag száraz zokni. Az érintett vállat von, mindegy, menjünk. Tetõ, lejtõ, forrás: ez a Szederindás-kút, SzLA meséli, hogy igen régen merítõt is mellékeltek a vízhez, amelynek kevésbé régen lába kélt. Merítõ nélkül is veszünk vizet, aztán indulás. Újabb emelkedõ, újabb tetõ. Fiatal fákat óvnak mûanyag valamikkel, odébb nemrég darabolhattak fel pár rönköt, a fûrészporon kellemesebb lépkedni, mint a sáron. Ellépkedünk a lassan emelkedõ dombháton egy darabig, némi gondolkodást követõen aztán sikerül elhagyni. A következõ lejtõ végén kerül pont a Csurgó-forrási hullámvasút végére, átugrunk egy patakon, felkaptatunk a mûútra és íme: bõ két kilométernyi zavartalan aszfalttaposás következik, enyhe emelkedõvel megspékelve. Kezd sötétebbe fordulni a délután, tél végi, hosszan elnyúló naplementével. Hûvösebbre is fordul az idõ, ebbõl a nagy sietségben nem sokat lehet megfigyelni, megálláskor azonban annál feltûnõbb. Eltelik némi idõ, majd elhagyjuk a Zobákpuszta (Kisújbánya stb.) felé kanyargó aszfaltutat. Megérkezünk a Pásztor-forráshoz, a pihenõhelyen r.esztert és Andrást (?) váltjuk, szólnak, hogy fölösleges a kitérõ, mert a víz túl törmelékes, nem iható. Megköszönöm, közlöm Repkénnyel a hírt, majd ha másért nem is, de a forrás lefotózásáért felmegyek. Ezalatt Repkény leül az ároknál, közben az érkezõ -rafter-ék is megszemlélik a vizet, majd õk is leülnek pihenni egyet. Ha már inni itt úgysem fogunk. A szusszanásnyi szünet után elkezdjük a meglepõen kellemes kapaszkodást a Cigány-hegyre. Útközben beleszaladunk a Bárhol (táblán: „Mondom BÁRHOL Rublika!!” :)) bójába, a Bármikor a hosszútávosoknak lesz fenntartva. Innen már csak odébb kell sétálni, visszanézni az elágazásba, ahol pár órája már jártunk, majd felsétálni a Cigány-hegyi kilátóhoz.

Itt még látom a kitérõrõl visszaérkezõ társaságot a kitérõrõl visszaérkezni, aztán felsétálok a kilátóba, a pihenõnél találok egy majdnem teli csomag papírzsebkendõt. Megtartom, jó lesz még. Pár perccel késõbb jönnek a többiek is. A kilátózást – ha már a Zengõ kimaradt, és a két táv elválásához sem érünk idõben – nem hagyom ki. Az érdekes kialakítású, tömzsi toronyról fantasztikus körpanorámát kap jutalmul az idelátogató. A kilátás hangsúlyos eleme a Hármas-hegy és a Zengõ, délnyugaton látni a Misina-Tubes vonulatot is, körülöttünk mindenfelé pedig az általam szinte teljesen ismeretlen hegyek sorakoznak. Vissza kell még ide jönni, alaposabban körül kell nézni. Gumicukrot falatozunk, lent pótlom az itiner eddig elmaradt lyukasztását, majd elhagyjuk a hegyet. Füves, jórészt famentes hegyháton ballagunk tovább, az alkonyat lassan szürkületbe fordul, az ég alján a kék és a piros keveredésének számtalan árnyalatát látjuk. Utunkat keresztezi a DDK jelzése, balra fordulva visszajutnánk Óbányára. Elõbb-utóbb eljutunk ide ezen az úton is, ha sikerül kimozdulni a jelenlegi, palini holtpontról... Kisújbánya határában járunk, temetõ mellett sétálunk el, az apró falu házai csak késõbb, visszanézve vehetõek észre. Erdõbe térünk be, felsétálunk a Hárs-tetõre, odébb kitérõt tehetünk a Diós-kúthoz, és meg is tesszük ezt a kitérõt. Vékony sugárban csorog a víz, nem gond, ráérek. Repkény lassan elõreballag, a lejtõkön nehezebben halad. Megvárom -rafter-t és SzLA-t, majd tovalépünk, a túra mai egyetlen élõ ellenõrzõpontja Püspökszentlászló határában vár. Gyorsan tisztázzák, hogy nekünk már bizony nem szabad a hosszútávon maradni. Szerencsére, teszem hozzá ott is.

A rövidebb táv célzárása így is a nyakunkon van, és a két órába még bele kell férnie a Zengõre való visszamászásnak, a reggel már megismert úton. Püspökszentlászló mellõl egy kellemesen emelkedõ mélyúton távozunk, egyetlen hibája az ösvénynek, hogy az olvadó hó épp ott igyekszik leolvadni, így egy kisebb patakkal szemben túrázunk. Odébb szintútra térünk, majd tábla térítene a Zengõi Mária-szobor felé, most ez is kimarad. Lassan emelkedünk a hegy oldalában, hóembernél (hójetinél?) kell rákanyarodni a meredekre. Ki-ki a saját sebességével kaptat fel a hegyre, közben bagoly huhog, minden negyedik lépésnél megcsúszok. Az egyik ilyen esetben, hiába nem esek hasra, a táskám érvényesnek tartja magára nézve a lendületmegmaradás törvényét és a fejem felett próbál továbbmenni – a benne lévõ vizespalack pedig szépen fejbecsûr. Lépdelek tovább, a geotorony lassan kivehetõvé válik a sötétben is, jobbról hozzám hasonlóan kivilágítatlan alakok érkeznek, gyorsléptû hosszútávosok. Egyikük megszólít, hogy a LeFaGySz-on vagyok-e, megnyugtatom, hogy igen. Útitársában felismerem moiwát, aki enyhe eléhezéses tüneteket produkál. A tetõn ott találjuk többek között pesza91-et, aki nem tudja eladni, hogy már járt a Hármas-hegyen, ahhoz gyanúsan jókedvû. A mecsek környékiek ellépnek, várom Repkényéket, közben befut orsipanka és Rudi István és pihennek. Nahát. Körbefényképezem az ellenõrzõpontot, meg a geotornyot, felérnek a többiek is. Megisszuk a maradék teánkat, gumicukrot majszolunk hozzá, majd a hosszútávosok nyomába eredünk a lejtõn. Csuda hideg lett estére.

A hóátfúvásos részen egész könnyen túljutunk, szerencsére nem olvadt el az egész, és az elõttünk járók már eléggé letaposták ahhoz, hogy megint nyomból nyomba kelljen lépdelni. Megint elhagyjuk az esõházat, a táblát, és csak megyünk, megyünk. Elõttünk, jobbra lent Pécsvárad fényei hívogatnak. Nagyobb sebességre váltunk, egy idõre igyekszünk kilépni egy kicsit, majd lekanyarodva a Zengõ gerincérõl újra lassítunk. Beérjük pesza91-et, Juditot és a többieket. Ezen az utolsó lejtõn már fel sem tûnik, hogy sár van. Betopogunk Pécsváradra, nem csodálkozom a „Hurrá, aszfalt” szókapcsolaton. Kápolna, templom, vár, lejtõ. Különös érzés határozottan lépkedni és nem figyelni arra, hogy elesik-e az ember a következõ foltnyi valamin. Megérkezünk a cukrászdához, a díjazásokat egyszerre intézi Vándorköszörûs és J a a t, ezalatt RitaB a számítógépes nyilvántartást pötyögi. Köszönöm a túrát, köszönöm a LeFaGySz-ot Nekik! Köszönöm a társaságot mindenkinek: Repkénynek, -rafter-nek, SzLA-nak és a többieknek, akikkel rövidebb szakaszokon mentünk együtt. Oklevél-töltés után megkapjuk a díjazást, borítékban jelvény, olvasnivaló (errõl késõbb), plusz ugyebár a jellegzetes oklevél. Közben megérkeznek r.eszterék, valamint összetalálkozunk Szendrei Ferivel, R.Gellérttel, Lépéshibával, az imént beért Rudi Istvánékkal, nem sokkal mögöttünk befut SzLA is. Az elõrendelt levest a cukrászdánál lehet átvenni, a szólás és a leves érkezése között alig telik el pár perc. Lecsoffadunk, eszegetünk. Odakint átöltözéssel kombinált csomagelrakást tartunk, parkoló aszfaltján, kényelmesen. A célbaéréstõl számított egy órán belül útra kelünk, irány az autópálya, alagutak, atomerõmû, pusztaszabolcsi templom, mind megvannak. Szabolcson sorompót kapunk, ha jól számolom öt utassal érkezik a pécsi személyvonat. -Rafter-éktõl az állomáson búcsúzunk el. A pénztár már nincs nyitva, felszállunk a harmadik vágányon ácsorgó, magányos motorvonatra. Elõhalászom a táskámból a díjazást tartalmazó borítékot, kíváncsi vagyok, mit ír az írás. Elolvasom. Simics Tamás emlékére írták, beszámoló az õt ért balesetrõl és annak körülményeirõl. Elolvasom még egyszer és még egyszer a szomorú történetet. Az olvasásból a felszálló százhalombattai és érdi fiatalság zökkent ki. Hirtelen oda kell figyelni, stresszhelyzet van, a fiatal, ránézésre vasággyal együtt negyven kilós kalauzlány azonban ügyesen kezeli a helyzetet. Alig várom. hogy a vonat megálljon a célállomáson. Leszállunk, hideg szél zúg észak felõl. Megborzongok. Aztán hazasétálás közben végiggondolom a napot: nehéz volt, küzdõs volt, szívás volt. És így volt jó. Legyen még sok LeFaGySz!

-Kékdroid-

Képek emitt.

 LeFaGySz 63 – Bükk

A 2011-es LeFaGySz a Bükkben lesz – kerül napvilágra valamikor tavalyelõtt a hír, amire felkapom a fejem a számítógép elõtt bóbiskolva. Egzotikus útvonal, járatlan, járhatatlan ösvények, majd Cam Mogó beszámolója a bejárásról. Enyhe kifejezés, ha azt mondom: izgalmas. Következõ információ, a BNP nem engedélyezi az eredeti útvonalat, nem lep meg, a labda náluk van – az utolsó bükki rendezvény óta változott a világ, változtak a lezárt utak és persze azóta már a legtöbb túrarendezõ igyekszik együttmûködni az illetékes hatóságokkal. Új útvonal, ismerõs nevekkel, végigkövetem fejben, majd otthon egy tea mellett a térképen, emlékképek kergetik egymást, meredek, végtelen kaptatókról, hóról és sárról. Répáshuta, mint rajthely nincs messze, végre kisebb a logisztikai kihívás. Távolságot, emelkedést, idõt számolok, papír, ceruza, körzõ segít. Karcos, de végig lehet menni. Lassan elsüllyed a terv a mindennapok mocsarában, csak néha villan fel az év során, majd az elõnevezéskor hív Kerek repkény, hogy nevemben is elküldte a levelet, nincs visszaút. Január elején már kézzelfogható közelségbe kerül az idõpont, a túra hetében -rafter- hív, hogy felsõtárkányi családi telelését – micsoda véletlen – pont a túrára idõzítette és szívesen lekanyarodna Felnémetig értünk. Ekkor még fel tudok ajánlani alternatívát, hogy ne kelljen szerelvénymenetben közlekedni, de végül a család 4:1 arányban einstandot kiált az autóra.

Eljön a szombat reggel, készülõdünk, termoszok telnek meg teával, kávéval, szendvicsek kerülnek szalvétába, majd a laptop helyére a táskába. Nem kell ide különleges felszerelés, kiszórom a számológépet, a MÁV-menetrendet és a számítási segédleteket. Némi gondolkodás után a vonalzók is repülnek. Az egérpad is a szoba túlvégében landol, elgondolkodom, vajon a maradék felszerelés elég lesz a túrára? Egérpad vissza. Csillagtalan, párás az éjszaka, a gyér közvilágításban kavarog a leheletem. Némán rójuk az utcák ismerõs, üres labirintusát, így is lekéssük a találkozót -rafter-rel. Berakodás, indulás, felkanyargunk a szívemhez legközelebb álló országúton a Bükköt ábrázoló térképeken többnyire kellõs középen elhelyezkedõ Répáshutára, a falu felett éles jobbkanyar térít egy meglepõen jó állapotú szerpentinre. Parkolóhely, Bubu készülõdik mellettünk, Vándor Csillag, Jámbor, DJ_Rushboy bukkannak fel szállásuk felõl érkezve a bükki hajnalban. A Vadász étterem mûintézményében a korai idõpont ellenére nagy a nyüzsgés, a rendezõi asztalnál J a a t és RitaB rajtoltatnak, impozáns, faragott kõdísz ékesíti az asztalt, az idei rendezvény emlékére. Itt van a tavalyi, zempléni történet emléktáblája és a mátrai hajlított vas is. Odébb Vajonmerre és SzLA reggeliznek, majd a rendezõséget erõsítendõ megjelenik Vándorköszörûs és Botosember is. Ismerõsök mindenütt, Tinca süteménnyel kínál, finom. Észre sem veszem, amikor meghallok egy hangot, két perc múlva rajt. S valóban: hétkor eldördül a rajtpisztoly, hajrá LeFaGySz! Paparazzo (paparazza?) követi a mezõny végét, Vándorköszörûs fényképezgeti bizonytalan elsõ lépéseinket.

Egybõl nekimegyünk a falu feletti magaslatnak, szigorúan csak azért, hogy ne fázzunk sokáig. Visszatekintve még látok egy álmos UAZ-t pöfékelni a faluban, aztán eltûnik a civilizáció a fák mögött. Innentõl Répáshutáig – nem elírás – nincs lakott település, büfé, kocsma és úgy általában az itiner által említett szinonim fogalmak nem bukkannak fel útközben. Felsõtárkány, Szilvásvárad legközelebbi pontjai is jó három kilométerre esnek az útvonal adott helyszíneitõl. A pisztrángos a Szalajka-völgyben sincs sokkal közelebb, pedig egy kis füstölt pisztráng nem lenne rossz... A Balla-bérc hátán hirtelen véget ér az elsõ emelkedõ, amelynek a nehezítése a sok összevissza ág és fatörzs a földön, lehet, hogy ez rendezõi utasításra maradt itt, ha már hó nincs? :) Elkeskenyülõ ösvényen vágtat lefelé a sárga sáv, helyenként muszáj vele szaladni, hogy ne legyen csúszás a mozdulatsor vége. Mély vízmosáson, beszakadt útszerûségen szökdécselünk végül a Pazsag-völgybe, ahol maradt még némi hó, némi jég és némi patak is zúg az aljában. Nagy lendülettel átkelünk a túlsó partjára, lefagyott szekérutat követünk egy pár percig, majd hagyjuk a patakot, hadd száguldjon egyedül a Hór felé. A fagyás elkísér egy darabon, alig néhány helyütt keveredik sár a jég alá, felettünk széles kondenzcsík húzódik az égen, rohamléptekkel világosodik. Egyre meredekebbé váló utunk hirtelen Pazsag apró telepének a szélére érkezik, látszólag néptelen a házcsoport, ahogy elsétálunk közöttük. Trappolunk tovább, a sárga jelzés emelkedõje amilyen merészen vág neki a következõ partnak, olyan hamar jutunk fel a gerincre. Jámbor kitér az út mentén sorakozó impozáns sziklacsoporthoz, majd másik ismerõs, marton4 szólít meg hátulról.

Beszélgetve érjük el a pontot, ahol kétszer kettõ vaddino ér utol és halad tova sietõs léptekkel. A pont neve „Valahol a sárga sávon”, már legalább tudjuk, hogy a „megyünk valahová” pontosan mit is jelent. Elballagunk az útjelzõ karóig, jobbkanyarral térünk a zöld sávra, van bükki túra Török út nélkül, de nem most. Hosszú, íves kaptató visz tovább, fel a Kolozs-tetõ oldalába, fiatal tölgyerdõ cseperedik körülöttünk. A tüdõm néha lemarad, ilyenkor csak lassan kapaszkodik utánam, kímélõ üzemmódra kell váltani. Kopjafa mellett haladunk el, majd végre, itt a Tamás-kúthoz vezetõ meredek lefelé. Enyhe kocogással kísérletezünk, nem elbízva magunkat. Odalent rendezõi fotózkodás zajlik, RitaB, mint fotográfus és J a a t, mint fõrendezõ lelkesítik a népet. Vízvételi lehetõség következik, meglátogatjuk Tamás-kútját, vételezünk vizet bõségesen. Repkény fémbögrét applikál, -rafter- palackot tölt, indulunk, neki a fennsíknak, a túrára jellemzõ cikornyás útvonalon. Az országútról helyesen szalagozott letérés vezet a Hereg-rét szélén, velünk szemközt a Három-kõ sziklafala emelkedik büszkén. Messze van még, nagyon messze, de nincs idõ meditálni, megérkezünk ismét valahová, ezúttal a K+ valamelyik nevezetes pontján járunk. Tovább kaptatunk fölfelé, amíg oldalt ki nem nyílik a kilátás a felhõpamacsba burkolózó Tar-kõre, majd az alattunk induló Lök-völgyre, amely Felsõtárkányig húzódik és lentebb otthont ad az országútnak. Marton4, mint írta is, elsiet, elvégre futni jött, no meg elemlámpát tesztelni. Teszünk pár kanyart, majd amint felérünk, éles balkanyar vezet az Imó-kõ felé, odalent SzLA suhan, amikor elérjük a helyet, ahol még éppen láttuk, akkor Bubu kiabál fentrõl holmi fiatalok után.

Egyre nagyobb és vadregényesebb sziklák kerítik el a völgy oldalát, figyelni kell a lépést, mert csúszik. Imó-kõnél csatlakozunk a kollektív szájtátáshoz, némi fényképészetet is társítva a történethez. A szikla aljából nagy robajjal tör ki a víz, majd sebesen hömpölyög tovább, a forrás bejárata keskeny rés, bele sem merek gondolni, milyen barlangrendszer húzódhat mögötte, keresztül-kasul a mészkõhegységen. Lentebb a patak megszelídülve, lustán kanyarog, itt találjuk a következõ ellenõrzõpontot, nem valahol vagyunk, hanem a Lök-völgyben. Amikor elindulunk, akkor viszont már nem, mert a Bükki kék (Megjegyzés: Erre mikor rendez valaki teljesítménytúrát? Hosszú, szép útvonal, kevés vízvételi lehetõség, többségében lezárt utak, nem körtúra, a miskolci végpont elég rossz logisztikájú, igazi kihívás ide túrát rendezni. :)) nagy lendülettel nekivisz a Lök-bérc oldalának, szépen, kényelmesen felkapaszkodunk. Innentõl folyamatossá válik az emelkedõ, kezdem elveszteni a térérzékemet. Mintha mennénk, de nem haladnánk, a Lambot és a Toldi-kapu hosszú, arcbakapós emelkedõjén. Néhányszor meg kell állni szusszanni, közben elhalad mellettünk a lelkesen beszélgetõ Bubu, két útitársával, majd Vándor Csillag is. Bója lengedez valami fán, ez itt a Bárhol-Bármikor térbeli és idõbeli megtestesülése. Ha valami bárhol lehet, akkor az a zöld sávon lesz, valamivel a Toldi-kapu alatt. -Rafter- megkínál pár gerezd mandarinnal, majd baktatunk tovább, becsatlakozik az iméntrõl ismerõs kék kereszt, majd távozik is gyorsan. Pár lépés után megérkezünk a Tar-kõ alatti elágazáshoz, kinyílik egy újabb kör.

Nem lepõdöm meg különösebben, hogy megint fölfelé kell menni, az Õserdõt a kerítés meredeken kikerüli. Átlépem a kidõlt, vén bükköt, kicsit szusszanok a tetõn, majd lesuhanunk a zöld sáv elágazásához. A térkép szerint valaha itt is vezetett kisvasút, mára nyoma sem maradt. Pihentetõs szakasz következik, fent vagyunk a fennsík peremén, enyhe lejtõ vezet a Vörös-kõ oldalában, éles kanyarral térünk el fölfelé a magától értetõdõnek tûnõ völgy helyett. A sziklákon felbucskázunk a Cserepes-kõ elõtti tisztásra. Odalent Felsõtárkány házai fölé magasodik a Várhegy, mögötte a Nagy-Eged tömbje kéklik, felettük a messzeségben az Ostorosi-tó tükre csillog a halvány napfényben, a távolban a Tisza-tó szalagja zárja a láthatárt. Délkelet felé nézve pedig hegyek végeláthatatlan, párába veszõ sorozata vonul. Juj, de giccses. Ennek örömére tartunk egy pár pillanatnyi fényképezkedõs-nézelõdõs megállást. Visszavisz a csapás az erdõbe, kis emelkedõ visz a barlangszállás alá, most nem térünk ki, a pihenõt odébb, a zöld négyzet elágazásához idõzítjük. A padnál leülünk, frissítõpont nyílik sebtében, Repkény zsákja teát rejt, -rafter-é nápolyit, az enyém szendvicset. Az ennél nagyobb térfogati teljesítménysûrûségû ellátmányt késõbbre kell hagyni, amikor nagyobb szükség lehet rá. Újabb szúróbélyegzõ esik útba, alkalmazzuk a papíron. Jut is eszembe: papír. Az itiner príma, sõt, használható: egyik oldala térkép, másik oldala leírás+táblázat+néhány négyzet az igazolások begyûjtésére. Nem kell több, a kiírás szerint is tudni kell tájékozódni. A zöld négyszög elnyújtott emelkedõn visz tovább, sûrû bükkösben, sziklák között. Kisebb barlang bejárata bukkan fel az út oldalán, a térkép nem jelöli, majd fenyõfák szegõdnek mellénk, hogy aztán keresztülvágjunk a fenyves sötét alján. Széles fõföldútra érkezünk, a táblán érkezésünk iránya csak a jelzéssel van feltüntetve, megnevezés nem tartozik hozzá. Pedig mi bárhonnan jöhetünk, és most pontosan onnan is jövünk. Mély töbröket kerülgetve érkezünk a Kopasz-rétre, tábla irányítja a túrázókat egyszerre két irányba: az elõször ideérkezõk jobbra, a másodszor ideérkezõk balra mennek, pont. Megvitatjuk, hogy ez mekkora mértékben oszthatja meg a teljesítménytúrázó társadalmat. :)

Mivel elõször járunk itt a mai nap során, jobbra térünk, a zöld sávon, elsétálunk a barlang mellett, megcélozzuk a Kis-Kopaszt és a végtelen lejtõ aljában röviden nyújtózó Horotna-völgyet. A lejtõ elképesztõen hosszú és érdekes módon nem esik jól: a bokám diszkréten, de jól észrevehetõen figyelmeztet, hogy õ bizony létezik még. A lábujjak sem akarnak kimaradni a jóból, de még csendre tudom inteni ezt a renitens bagázst. Inkább nézelõdök, amikor a lépés engedi és nem kell figyelni, ugyanis néhol jól indokolt kocogásra váltunk. Mellettünk rengeteg mészkõkibukkanás sorakozik, a hegyek egyre komorabban magasodnak fölénk, az erdõ egyre sûrûbbé válik. Néha átlátni a fák között, a Kelemen széke gerincén emelkedõ adótorony piros színe tûnik fel és a Millenniumi kilátó nehezen eltéveszthetõ alakja. Odalent tó tükre villan fel, az már a Horotna-völgyben van, egy meredek lejtõ végén pedig újabb ellenõrzõpont bójája lengedez a fán. Szintben sétálunk tovább, dagonya mellett pirossal festették a jelzett fára valaminek a tilalmát. A jelzést ugyanitt valakik félig leszürkítették, majd úgy is hagyták, az eredmény egy kissé csonka, de értelmezhetõ zöld sávka. Patakot keresztezünk vélhetõen mesterségesen emelt, magas töltésen, a jelzés letér balra, az erdei múzeum felé, de mi maradunk a völgy fölött a kerékpárosoknak jelzett úton. Repkény büszkén mutatja, hogy itt találta meg valamikor – amikor még ilyen szép táblák és sûrû jelzések nélkül, saját erõbõl tájékozódtak a kirándulók is, bizony – egy osztálykiránduláson a már akkor is régóta megszüntetett sárga kör jelzést. Mellettünk, mélyen a völgyben a múzeum építményei sorakoznak, néhány kiránduló lézeng a mészégetõ boksák, kunyhók között. Ráfordulunk a Szalajka-völgy tetejére, a Fátyol-vízesés óriási hanggal zúdul alá, még a fákon keresztül is könnyûszerrel felismerni a habzó víz lépcsõit. A felsõ tavat kelet felõl kerüljük meg, a víz valószínûtlenül kék színben tündököl, benne furcsa, zöld növényzet leng lustán. A Szalajka-forrásból rengeteg víz tódul ki, még itt érjük SzLA-t, aki épp távozik, valamint Vándor Csillagot és Bubut, utóbbi kedélyesen poharazgat a forrásnál. Lesétálunk mi is, -rafter- technikáját ellesve megtöltöm a palackot, hogy legyen mit cipelni fel Istállós-kõre. Nem nagyon akaródzik nekem most ez az indulás.

Összeszedjük erõnket, kiemelt hegyi szakasz jön, a mai nap fénypontja, a hab a tortán stb.. Az Istállós-kõ ebbõl az irányból egyáltalán nem viccel, már az elején, a barlangig tartó, kiépített szerpentin sem egyszerû. Módjával kapkodom a levegõt, nem kéne beégni a kisgyerekes család elõtt. Ami a barlang után jön, három felvonásban, sorra: meredek, rohadt meredek, kicsit kevésbe rohadt meredek. Eszembe jut, miért is szoktam volt kihagyni bükki kirándulásaimból ezt az utat, néhány lelkesedésbõl elkövetett sétát kivéve. Pedig szép, nagyon szép emelkedõ ez. Azért sikerélmény is ér, megelõzünk egy kiránduló párost, az úriember lelkesen jó kirándulást kíván. Viszont kívánjuk, el fog tartani még egy darabig. Lassan, nagyon lassan elérjük a szintutat, kis megnyugvás a bokáimnak, akik már a lejtõt sem szerették, itt meg egyenesen visítanak. Aztán folytatódik, mellettünk újabb hegyoldal tornyosul, az már az Ispán-hegy oldala. Még sok van hátra. Bubu és -rafter- elhúznak, majd Vándor Csillag is, találkozunk Földi Rolandékkal, nagy lendülettel õk is elsuhannak, fölfelé. A hegy meg sosem akar elfogyni. Újabb kanyar, a végében, egy fenyvesnél mintha a bója villanna fel. Tényleg az, megállunk levegõt venni és lyukasztani egy vidámat. Megint valahol vagyunk, most éppen a zöld háromszögön. Nyújtom tovább a bokámat, fáj, mint a veszedelem, beletörõdök lassan, hogy ma már nem fogunk felérkezni. Az úttól jobbra, nem messzire az erdõben egy régi vasdarab rozsdásodik csendben, nem merek rá megesküdni, de talán az egykori mészkõbánya valamilyen felvonójának lehetett a gépe. Nem térek ki megnézni, de legalább lesz miért visszajönni, mihamarább. Végezetül, bõ egy órával a forrás elhagyása után, fény villan fel elõttünk a fák között, megérkezünk a tisztásra Istállós-kõ tetején. A Bükk legmagasabb csúcsán állunk, járna egy kis pihenõ, de ezt áthelyezzük a sárga háromszög elágazásában lévõ padra. -Rafter- már itt vár, megbontok egy csomag mézes puszedlit, megérdemeljük. Étkezés és teázás után, megnövekedett komfortérzettel és önbizalommal folytatjuk a kirándulást, elõbbin csak minimálisat ront a csöpörgõ esõ, tudom, hogy nem lesz hosszú életû, a felhõt sietve kergeti a nyugati szél.

Újra megérkezünk a Kopasz-rétre, az egyik irányjelzõ papírt már eltávolította a gondos seprû. Átbukkanunk egy jellegzetes bukkanón, utána az eddigieknél is nagyobb töbröket kerülünk, sietõsre fogott léptekkel. Párhuzamos út ér mellénk, páran integetnek, õk már visszafelé, Répáshuta felé tartanak valamelyik távon. Nem térünk át a szembesávba, így is hamar megérkezünk Õr-kõ-rétre, itt már csak fel kell sietni a hegycsúcsra. Kissé botladozós az ösvény, de legalább nem esek hasra, mint az általában szokásom. Itt a túra legszebb kilátásával gyengítik az ember átlagsebességét. Kisütött a Nap, a Mátra kéken magasodik a láthatáron, mellette bõszen tüzelik a lignitet, kicsit közelebb pedig Eger és a környezõ falvak csoportosulnak. A napfény pár helyütt áttöri a dél felé nyúló felhõtömeg réseit, keskeny pászmák világítanak egy-egy nagyobb foltra. A giccsparádé közepette nem felejtjük el igazolni ittjártunkat, megígérjük, hogy majd ködös idõben vigyázunk a szikla szélén. SzLA hiába próbál házi tepertõvel átcsábítani a rövidtávra, megembereljük magunkat és egyöntetûen a plusz kör megtételére szavazunk. Kortyolunk a kávéból, lesétálunk a kék háromszög elfeledésre ítélt ágán a két táv választópontjára. Itt találjuk a mai nap egyetlen emberes-sátras ellenõrzõpontját, lelkesen fogadnak, a pár percnyi megállás után nagy lendülettel indulunk tovább.

Hárman maradunk közel s távol, -rafter- helyzetjelentést ad az otthoniaknak, közben némi szintet összegyûjtve és még többet elveszítve megérkezünk a Zöld-rétre, ahol a Messzelátó, utolsó elõtti nyolcszázasként jelzi a Bükk-fennsík közelgõ nyugati végét. Elõttünk, mögöttünk közel (s távol?) nincs senki, látszólag magunkra maradtunk a hegyen. Következik a zöld sáv hosszú, viszonylag egyhangúnak tûnõ gerincútja lefelé. Néhány éles kanyarral megkerüljük a Sándor-hegyet, néhol fantasztikus kilátásunk van az Õr-kõ, a Pes-kõ, az Oltár-kõ és a Hegyes-kõ sziklafalára, illetve ezek tetszõleges kombinációira. Nem is beszélve a Bükk összes többi részérõl. Megint meg kell állni nézelõdni, nem mehet el az ember szó nélkül ilyen látvány mellett, akármennyiszer is látta már. Egy kerítésnél tartunk némi pihenõt, nápolyit eszegetünk, nézelõdünk, megbeszéljük, hogy most aztán igazán jól bele lehet húzni. Amint azonban elkezdenénk belehúzni, érkezik szembõl néhány túrázó, aztán el is húznak északnak, mint a vadlibák. Érdekes jelenség, fõleg télen. Jönnek még néhányan, köztük Lestat és KuJoMi, akik tájékoztatnak a szomorú tényrõl, hogy vadászat miatt lezárták a gerincet. Szomorú, és nem kicsit csalódott szívvel fordulunk vissza a hegygerincen. A kerítésnél megint tartunk némi pihenõt, nápolyit eszegetünk, nézelõdünk, megbeszéljük, hogy most aztán hirtelen rengeteg idõnk keletkezett. Ekkor varázsütésre felbukkan Bubu és Vándor Csillag kettõse, elõbbinél térkép és éppen azt magyarázza, hogy egy jelzetlen úton lemehetnénk a Gyetra-völgybe és azon keresztül is megközelíthetnénk a pontot. Ez az ötlet soha eszembe nem jutott volna magamtól, viszont már elsõ látásra szimpatikus. Nyolcan indulunk így el, renitens módon szembeszegülve a vadászokkal: Vándor Csillag, Kerek repkény, -rafter-, Bubu, két sporttárs, akikkel pont találkozunk, Lestat és jómagam. A Királyszék 646 méteres teteje – ahová amúgy nem menne fel a jelzés és a túra, viszont ez egy jól azonosítható helyszín – elõtti elágazásban teszünk egy csaknem száznyolcvan fokos fordulatot és a kínálkozó széles, jól járható erdei úton észak felé fordulunk. Sietõsen haladunk a hegyek árnyékában, elõttünk az Oltár-kõ sziklafala, a térkép szerint az Angyalszárny nevû szikával, amelyet most speciel nem ismerek fel. Mellette a Hegyes-kõ tömbje kandikál ki az erdõbõl, a fehér sziklákat narancsszínûre festi a lemenõ Nap fénye. Nem megyünk sokat északnak, térképen nincs egy kilométer, amikor ismerõsnek tûnõ völgyben, kerítés szélénél egy nagyobb keresztutat találunk. Ez már a Gyetra-völgy, kicsit lejjebb, balra az úttól a Jávoros-kútnál árválkodik két pad.

Sietõsre vesszük lépteinket, a völgy elképesztõen hosszan kanyarog, Repkény és Bubu elõrehúznak, mögöttük nem sokkal Vándor Csillag szedi a lábát, mi, többiek, hátrébb haladva követjük õket. Párszor keresztezzük a patakot, van néhány szép zúgó rajta, telik az idõ, tanulom a helyesírást, szóval, semmi különös nem történik. A vadászatból halvány puskalövés sem sok, annyit sem lehet hallani. Az árnyékok megnyúlnak, az erdõ lassan narancsos árnyalatúból szürkévé válik. Menetelünk, a végére nekem is elfogy a szövegelnivalóm, csak szedem a lábaimat. Elsétálunk az Esztáz-kõ mellett, masszív vasajtó õrzi és régi, de jó állapotú tábla hirdeti a cseppkõbarlangot. Szembejön egy kiránduló, határõr egyenruhában, szép dolog este kirándulgatni az erdõben. Elõszörre vadásznak nézem, pedig nincs is nála fegyver. Már kezdeném nagyon unni a völgyet, amikor egy ház körvonalai kezdenek kirajzolódni a fák között, megérkezünk a Napsugár Pihenõhöz, a név találó, nagyjából az utolsó napsugár pihenget még a fák tetejénél. Innen már alig pár perc a Csókás-lápa aljánál az ellenõrzõpont, állathangokat hallok, elõször valami madárnak vélem, elképesztõen tévesen, mivel a vadászkutyák nyüszítenek. A réten jónéhány vadász és pár terepjáró sorakozik, nekünk speciel illedelmesen visszaköszönnek, Bubu tájékoztat a ponton, hogy már vége a hajtásnak, nem kell tartani semmitõl. Igazolunk, majd pihenés nélkül visszafordulunk, irány a piros sáv, irány Pes-kõ-lápa. Irány a fennsík, harmadszor.

Besötétedik. Az út természetesen most a legsárosabb, amikor csak a lámpára hagyatkozhatok, hiába a majdnem-telihold az égen. Néha csobbanok egy jót, ilyenkor nem vagyok vidám, néha kikerülöm a csobbanást, ilyenkor vidám vagyok. Emelkedünk, Bubuék elhúztak elõre, a két csatlakozó túratárs szintén. Újra beszédessé válunk, elvégre alig négy kilométer a Pes-kõ-ház, majd ott megpihenünk, eszünk-iszunk. Ez a négy kilométer aztán egyre hosszabbnak és hosszabbnak kezd tûnni, kanyargunk a sötét erdõben, mindig jön egy emelkedõ, aztán még egy. Kezdünk lassulni Repkénnyel, nem élvezem a sarat és azt, hogy a bokám olyan sunyin próbálja megtorpedózni a helyzetet. A többiek lámpái elõttünk egyre távolabbról és egyre magasabbról villannak fel, aztán egy helyen megállapodnak, összesereglenek a fénypontok. Megvan a Pes-kõ-ház, az épületbõl fény szûrõdik ki, az udvaron a lakók tüzet élesztenek. Visszaköszönni nem nagyon akaródzik nekik, de legalább nem ijesztgetnek. Elsétálunk a forráshoz, megvan a szúróbélyegzõ, sikerül nem elsüllyedni a dagonyában. Megállunk, pihenünk. Elfogy a maradék puszedli, meg a maradék kávé is, kell az energia. A forrás merítõs, viszont finom vizû, nagyokat kortyolok a bögrébõl. Repkény leül, várakozunk egy kicsit az indulással. Következik a mai nap második helyen kiemelt emelkedõje, a Pes-kõ-lápa, a kegyetlen.

Összekaparjuk a maradék lelkesedést, elindulunk a pontról. Meredek, visszacsúszós ösvényen kapaszkodunk fölfelé, a bokáim egymást túlharsogva üvöltik világgá az emelkedõvel szemben megfogalmazott érveiket. Mindezt nagyon modortalanul. Ebbõl szerencsére a külvilág csak annyit érzékel, hogy a szokásosnál kevésbé vagyok beszédes, amiben az is közrejátszik, hogy szaporán kapkodok levegõ után, holott van belõle rengeteg. A borzasztóan meredek kaptatón néhány enyhe kanyar adja azt az illúziót, hogy egy szerpentinúton haladunk. Néhol egyik kezemmel a fák törzsébe kapaszkodva, a másikkal a botra erõsen támaszkodva húzom fel magamat, fától fáig. Vidám. Mögöttünk, valahol lent, a sötétség mélyén Eger és Felsõtárkány jól felismerhetõ fényei pettyezik színesre a sötétséget, odafent az égen a csillagok teszik ugyanazt. Elérünk egy kerítést, ez már a Hegyes-kõ oldala, a dõlésszög hajszálnyit enyhül, majd pár kanyar után egészen elcsitul. -Rafter-nek sikerül elérnie Vándorköszörûst telefonon, tudatja számunkat, helyzetünket, útirányunkat és cipõméretünket, mielõtt megszakadna a kapcsolat. Mellettünk a hegytetõ sziklái sorakoznak, nem a mostani a leginkább megfelelõ alkalom a Bükk szirtjei mozgalomhoz tartozó kód megkeresésére. Egy utolsó hupli után ismerõs helyen, ismerõs táblánál találjuk magunkat, megérkezünk az Õr-kõ-rétre. Megint. Ennek örömére kollektív pihenõt tartunk, mindenki felajánl valamit, egyedül a Lestat-féle csokit nem merem vállalni, sósra édeset, pedig a csoki iránt meglehetõs szimpátiát érzek. Türelemjáték következik: át kell jutni a Köveken, lehetõleg nem elvétve a jelzést. A lehetõségekhez képest még élvezem is a helyzetet.

Sziklás, bukdácsolós út vezet kelet felé, elõresietünk Repkénnyel, néhol meg-megpihenve. Próbálunk összeszedni egy kis lendületet, ami a többiekhez képest igen hamar elenyészik az emelkedõkön. Leereszkedünk a Pes-kõ-kapun, nem kitérve a sziklaoromra, amely egyfajta kis-Pes-kõként nyújt némi kilátást, kárpótlásul a nem látogatható hegytetõért. Betérünk a Pes-kõ oldalába, mellettünk a hegy sötéten õrzi az utat, erõsen figyeljük az összes létezõ jelzést, nehogy rosszfelé térjünk. Újabb lejtõnél újabb ismerõs helyszínbe botlunk, megvan a tízóraizós pad, jobbra a Cserepes-kõ-lápa járhatatlan sziklarengetege tér dél felé, tõlünk balra, a barlangnál néhány fejlámpa fénye világít felénk kérdõn. Késõbb ugyanõk furcsa kiáltásokkal próbálják elûzni a jetit, ennek folyománya, hogy megijedésre kerülök és majdnem egy kõ mellé lépek. Nem a helyzet vicces oldalát veszem észre elõször. Újra megérkezünk a tisztásra, -rafter-rel megegyezünk egy megállásban, bámuljuk a holdfényben pompázó tájat, találgatjuk, melyik fénycsoport melyik településhez tartozik. Néhány fényfoltot a Bükk belsejében is fel lehet fedezni, ezeket izgalmasabb lenne betájolni, de annyi idõnk nincs. Ha már idõ: Pes-kõ-háznál még eléggé kicentizettnek tûntek a tartalékok, mostanra már nyugodtabban nézek az órára, ráérünk még 11-ig beérni. Repkény készít néhány hosszú záridõs képet, de állvány híján csak néhány fényfolt látszódik fekete háttérrel.

Felbotorkálunk az Õserdõhöz, ismét kikerüljük, a bokáim hiába tiltakoznak ocsmányul az újabb emelkedés ellen. Ezúttal a kidõlt bükk alatt lendülök át, kis híján nekicsattanva a fa túlfelén nyugodtan heverészõ kõdarabnak. Közel volt. Trappolunk tovább, lefelé, véget ér az Õserdõ, a szigorú tábla figyelmeztetõleg mered utánunk. Lentrõl egy fénypont villan felénk, nem tudom elõszörre egyértelmûen megmondani, Felsõtárkány fényei közül való-e, vagy lámpa világít? Tovasietünk az ösvényen, laza kanyarokat véve a fák között, míg egyértelmûvé válik, hogy lámpa, méghozzá a seprû, Botosember várakozik az éjszakában. Van nála egy bazi erõs lámpa és egy bazi nagy hátizsák, vár még a többiekre, minket elindít Tar-kõ felé. Az utolsó komoly emelkedõhöz érkeztünk, inkább hosszú, mint meredek (az eddigiek után legalábbis), félúton mégis tartunk pár perc pihenõt. Ezt a kidõlt fát az Isten is pihenõnek találta ki. Innentõl már könnyedén felbucskázunk a hegytetõre, Tar-kõ csodálatos hely, mint mindig, ráadásul most sokkal jobb a kilátás, mint például a Tortúrán volt. A fények mennyisége és minõsége nem kíván további ecsetelést, legfeljebb helyzetük változott kissé a Cserepes-kõ óta. Ja, innen látni lehet a TVK fénytömegét és a Tiszai Erõmû kéményein a piros fényeket is. Bubu kiharcolja, hogy igenis Tar-kõn lehessen szúrni az ide dedikált szúróbélyegzõvel, s érveinek súlya alatt Botosember beadja a derekát. Szúróbélyegzünk.

Végigbotladozunk a sziklás ösvényen, halódó fényû lámpámban az akksik kezdik érezni a hideget. Nem mellesleg én is. Elhagyjuk az Országos Kék útvonalát, hadd keljen át a többi töbör között Bánkútra nélkülünk, rátérünk a Három-kõ felé vezetõ csapásra. Ez az emelkedõ már se nem hosszú, se nem meredek, csak úgy ott van. A kopár tetõn tartunk egy pár másodperces megállást, mégsem lehet szó nélkül elmenni innét sem, a szél miatt azonban nem húzzuk túl sokáig a bámuldozást. Ideje nagyon gyorsan a célban lenni. Eme kívánság teljesülésében nagyjából mind egyetértünk és sietõsen, mégis, idõben hosszan elkanyargunk a Három-kõ gerincén vezetõ erdõben a következõ ellenõrzõpontig. Begyûjtjük az utolsó szúróbélyegzõ igazolását, innen erõs lejtmenet visz a Nagy-mezõre vezetõ lezárt mûúthoz. Ez is fáj, csak másképp, mint a felmenetel. Libasorban vonulunk, letérve a zöld sávra, elmesélem Repkénynek, meg annak a pár fejlámpának, aki még éppen hallhatja (nem hallja, fúj a szél), egy régi, vidám eltévedés történetét itten, amikor még a régi, dicsõ idõkben saját erõbõl kirándulgatott a család a Bükkben. A kis história nem okoz akkora vidámságot, mint terveztem. A zöld sáv Felsõtárkányba akarna vinni, amely megengedhetetlen most, így Répáshuta felé kanyarítjuk lépteinket, zöld négyszög a jelzés, párszor keresztezzük a mûutat, majd néhány szaladós lejtõt követõen lehuppanunk a Bánya-hegy alatti parkolóba. Elsétálunk a sötét õrház mellett, kilépünk az útra, néhol vékony jéghártya borítja, figyelni kell a lépésre. Vándor Csillag és -rafter- elõrehúznak, Repkénnyel és Lestattal enyhe lemaradásban követjük õket. Alulfejlett szociális érzékem azt súgja, hogy már egy ideje nincs hallgatóságom, de mivel nem súgja elég hangosan, folytatom a szám fölösleges jártatását. A holdfényt lefogja az út fölé nyúl faágak rengetege, de még így sincs szükség lámpa használatára – ha valami jármû jönne, sokkal hamarabb meghallanánk az erdõ mély csendjében. Elérjük közben a zöld négyszög szép, szabványos kapu-alakzatban elhelyezett jelzésekkel kifestett letérését.

Itt már csak le kell szaladni!, gondolnám, de amikor a felkiáltójel gondolatbéli elhelyezését befejezném, orbitálisan nagyot toccsanok valami lápban, ami az út közepén és szélén egyszerre tenyészik. Tehát le kell szaladni, de csak óvatosan, ha idáig sikerült megúszni a mai napot sárban fetrengés nélkül, akkor nem a cél elõtt tíz perccel kéne erre sort keríteni. Lecuppogunk Répáshutára, az alvó UAZ-ok földjére. Vándor Csillag örömtáncot jár (Repkény et al., 2011.), -rafter- telefonál, Kerek repkény trükkös módon videót készít ennek örömére. Lecsoszogjuk a sarat a cipõinkrõl, majd fáradtan, de nagy vidámsággal betérünk a Vadász étterembe, ahol J a a t-ék a miénkhez hasonló nagy vidámsággal fogadnak. Még találkozunk a kábé hat-hét órával ezelõtt beérkezõ Rudi Istvánnal és DJ_Rushboyjal, a levesét kanalazgató Börcsök Andrással és egy nagyobb társasággal. Pillanatokon belül elõttünk terem egy nagy tányér gõzölgõ gulyás, jópár szelet fehér kenyérrel. Pillanatokon belül el is tûnik, közremûködésünkkel, sérelmére. Még mielõtt nagyon eluralkodna felettünk az álmosság, elbúcsúzunk a résztvevõktõl és -rafter- segedelmével még szintidõn belül megérkezünk Felnémetre. Szeretnék gratulálni mindenkinek, hiába nem volt hó és nagy sár, a LeFaGySz még ilyen körülmények között is embert próbáló kihívásnak bizonyult számomra. A végén pedig szeretném megköszönni mindenkinek a közremûködését. A rendezést, a gyönyörû útvonalkijelölést, a valahol és a bárhol meghatározását J a a t-nak és csapatának. A vidám társaságot Kerek repkénynek és -rafter-nek – neki külön a fuvart, ami nélkül nem, vagy csak nehezen lettünk volna ott Répáshután. Bubunak a mentõötletet a Gyetra-völgy felé, valamint a társaságot az éjszakában – utóbbit Vándor Csillagnak, Botosembernek és Lestatnak is, valamint napközben arra a pár kilométerre marton4-nek. A 2012-es LeFaGySzra a kósza hírek szerint a jetik átköltöznek a Karancs Mecsek vidékére. Egzotikus útvonal, járatlan, járhatatlan ösvények? Várom a híreket.

-Kékdroid-

Képek

Sziasztok!

Néhány kép a túráról a mi szemszögünkbõl: http://picasaweb.google.com/szollosi.rita/BukkLeFaGySz2011RendezoiKepekATurarol#

És a teljesítõi statisztika: http://www.maku.hu/kirandulasok-/LeFaGySz/Bukk/LeFaGySz_Bukk_2011_telj.htm

Köszönjük, hogy eljöttetek!:)

(Az Adminisztrátor:))

LeFaGySz 61 2011 Bükk

Szomorúan vettem tudomásul hogy az idei LeFaGySz eltérõ lesz az utóbbi évektõl, ugyanis nem volt meg a minimum bokáig érõ hó. Annak viszont nagyon örültem, hogy gyönyörû tavaszi idõjárás volt ezen a napon.

Péntek este a KöKi-nél összegyûltek a "Roli mobil" utasai, és kellemes hangulatban utaztunk egészen Répáshutáig. Itt lefoglaltuk a szállásunkat, majd még éppen sikerült Jaat-nál benevezni a túrára a Vadász Fogadóban.

Szombat reggel van, csörög az óra, mindenki lázasan készülõdik, a szobát BenGay szag (nem illat) lepi be. Fél 7 környékén lent vagyok a Fogadóban, ahol már jópár ismerõst köszönthetek. Reggelire rendelek egy rántottát, finom meleg teával. Mivel nem lesz ellátás, ezért biztosra akarok menni.

Csapjunk bele! 7 óra, rajt! Egybõl egy kis bemelegítõ emelkedõn indulunk neki a túrának, ahol máris a mezõny elején találom magam. A S- vadiúj, szépen lehet követni. Felérek a tetõre, Lévai Viktor és Szilárdi Tamás kocog el mellettem. Utolér Rudi István, innentõl együtt nyomatjuk tovább a km-eket. A Pazsag erdészház elõtt nagyon jeges volt a terep. Kicsit izgultam hogy vajon így lesz-e ez végig, de amíg ezen filozofáltam túrabotok hangja üti meg a fülem, megjött Tinca is. Háromfõsre duzzadtunk innentõl.

Erõs tempót veszünk föl, mögöttünk már senkit nem látunk az egyenesekben sem.

Rátérünk a Tortúrás szakaszra, Z- majd K- le a Tamás-kúthoz. Innen K+. Befordulunk az erdõszélre, épp most száll ki a kocsiból RitaB és Jaat. Kölcsönösen üdvözöljük egymást, majd látjuk ahogy Viktorék épp tovább indulnak a ponttól. A tempónk 6-os fölött van, megyeget a gépezet. Nemsokára már a Ko csábít minket egy kis kocogásra. Az Imó-forrásnál kicsit megállunk, még sosem jártam itt. Óriási hozamú ez a forrás, és felette az Imó kõ mesebeli. Ellenõrzõponthoz érünk, majd megkezdjük mászásunkat immár a K-n ami hamarosan Z-re vált. Épp a "Jani kedvence" nevû hegyet másszuk, ami megmosolyogtat minket. "Janit" hamar otthagyjuk és utólérjük a titkos pontnál Viktorékat. Istvánnal útközben megbontunk egy szendvicset, Tinca rendületlenül halad tovább. A Toldi kapu után megelõzzük Viktorékat is, és az élre állunk, de nem sokáig, mert az Õserdõ elõtt visszaelõznek.

Még mindig emelkedünk. Sziklás-köves terepen érünk el a Cserepes-kõhöz, immár 823 m magasan járunk. A kilátás pazar, pár percet engedélyezünk magunknak, mert e mellett nem lehet csak úgy továbbmenni. Hatalmas vaddisznócsordát veszek észre, akik párhuzamosan mennek velünk a K-n. Szerencsére innen már a mi jelzésünk Z-négyzet. Még egy pici emelkedõ, majd kellemesen lekoccanunk egészen a Szalajka-völgyig. Az itiner szerint cselekszünk, ugyanis "habzsi-dõzsi helyett inkább vizet vételezünk". No, most jön az egyik mumus, a sokszor emlegetett Szalajka-Istállós-kõ Z-háromszöge. Az Õsemberbarlangig bemelegítés, majd onnan jön a tömény és hosszú emelkedõ. Hármas csapatunk immár élre áll, Viktorékat megelõzzük felfele. Izzadunk keményen, de nem állunk meg csak az Istállós kõ elõtti bólyánál, ahol szúróbélyegzõ van ismét.

Felérvén a csúcsra megbontjuk üdítõnket, és bár a mosolyom nem biztos hogy õszinte, belül örülök hogy megvan ez a rész is. Az átlagunk még mindig 6-os fölött mozog kicsivel. Innen visszaérünk a körrõl arra a részre ahol már jártunk. Találkozunk túratársakkal, nekik még lesz egy mászásuk az Istállós-kõre. Érdekesen bámulnak ránk, amikor mi az ellenkezõ irányba térünk mint õk. Nem tudják hogy mi már túl vagyunk a nehezebb részén a túrának. Messzirõl látom yoyokáékat is, akik szintén még az elsõ körüket futják. Nem tudják miért megyünk mi a másik irányba mint õk, a kiabáláshoz már túl messze vagyunk egymástól, maradnak a kézmozdulatok, amibõl valószínû egyikünk sem értett semmit. No mindegy, mi már az Õr-kõre fókuszálunk. Egy szép nagy réten haladunk keresztül, majd felmászván a csúcsra ismét csodás panoráma fogad minket. Leérünk a két táv elválásához, a túrán csak itt volt emberes pont.

Innen most jön egy "király etap". A Z-n szuperül lehet kocogni, bár tény és való hogy elég monoton rész volt ez. Sose hinnénk, de egyszer csak eljött a Z+ elágazás Csókás lápa felé. A jelzést a virtuális kategóriába lehet sorolni, ugyanis a kb 1,5 km-en egyetlen egy jelzés volt, az is még az elágazóban. Erre a részre kellett bizony a szalag. Jókor voltak és jó helyen. Leérvén a Z+P- elágazóban megkönnyebbülve tömjük magunkba a kaja-pia kombót. 400 m-en lent vagyunk, mászhatunk vissza a fellegekbe. Az átlagunk lassan a 7-es felé stagnál, nagyon jó kis tempót jövünk. De bizony most jön a szint nagy része. A P- kellemesen emelkedik egészen a Pes-kõ házig, ahol forrást találunk. Itt már lehet "habzsi-dõzsit" rendezni. Eszünk iszunk, jót mulatunk. Már egy ideje csodálkozunk hogy senki sem ér minket utól. Hát hol vannak a futók? Egy háromfõs "csorda" jelenik meg amíg mi utántöltönk. Pap Gabi, Molnár Peti, és Végh Attila triója. Fél órával utánunk indultak. Ahhoz képest nagyon jól jövünk. A mi hármasunk indul is egybõl tovább amíg a futók frissítenek. 

Kõ kemény emelkedõn érünk vissza az Õr-kõ rétre. 47,4 km - 2490 m szint. Nyomjuk tovább a tempót, hamarosan megelõzünk egy 48-as távon induló sporit, majd a Cserepes-kõnél gudluking-et érjük utól, aki közli hogy a 48-on már csak egy(!) ember van elõttünk. (utólag a teljesítõknél kiderült hogy kettõ volt még, amibõl egyet még tisztességgel megelõztünk). Oda-vissza rész jön, a kilátás Cserepes-kõrõl ismét pazar. Tinca kilátásba helyezi a világosban beérkezést, és vérszemet kap. Hát legyen.. Nincs egyikünknek sem komolyabb fájdalma akkorhát nyomjuk a tempót, ki tudja mi sülhet még ki ebbõl. A futók továbbra sem jönnek. Az utolsó nagy emelkedõ is megvan, éljen! A Tar-kõ tetején állunk, és szinte tátott szájjal figyeljük az ország talán legszebb panorámáját. Leülünk egy sziklára kaját majszolunk, és gyönyörködünk. Sajnos tovább kell indulni egyszer..

Nemsokára már a Három-kõt ostromoljuk, ahonnan szintén pazar kilátás nyílik. Azt hittem innen már csak lefele lesz, de a gerincen még kicsit hullámvasutazunk azért. Elõttünk egy 48-as spori, néhol belekocog. Begyûjtjük õt is, majd most én kapcsolom be kicsit a rakétákat. Innen még pár km a cél. Ha eddig nem ért utól senki akkor már nem is fog. Kiérünk a Bánya-hegyi mûútra ahonnan már futásra váltunk. Igen, ezt már lehet annak nevezni. A célig már meg sem állunk, a fejlámpa továbbra is a hátizsák aljában maradt. 

Az idõ 16 óra 14 perc. A teljesítési idõ 9 óra 14 perc. Jól nyomtuk skacok!!

Ez után jön a társasági élet gulyással és részemrõl kijevi csirkemellel megbolondítva. Istvánnal megvárjuk az utolsó beérkezõket is (a vadászat miatt többeknek vissza kellett fordulni a Z-Z+ elágazásnál :( Viszont voltak olyan kalandorok akik átvágtak tökön-babon, és tovább folytatták a túrát.) 

Nagyon jó túra volt, csak egy valamit hiányoltam: A térdig érõ havat :))

LeFaGySz 2011. – Bükk 63 km



Droiddal sietve szedjük a lábunkat Eger-Felnémet gyéren kivilágított utcáin szombat hajnalban, hogy odaérjünk a tárkányi elágazáshoz fél hatra, mert oda és akkorra beszéltük meg a randevút Rafterrel. Végül három perccel érkezünk késõbb a megbeszélt idõnél, s a Rafter-mobil átrepít minket a Bükkön, 6:20-kor szállunk ki az autóból Répáshután.

A Vadász Bisztróba már bevették magukat a túrázók, valamennyien a reggeli teájukat, rántottájukat fogyasztják. Hamar benevezünk, csaknem fél óra marad még a hét órakor esedékes rajtig. Nagyon megtetszenek a túrát hirdetõ, mészkõbe vésett Bükk LeFaGySz 2011 feliratú kõfaragványok.



7:00-kor Jaat szavaira megindul a menet, hamar emelkedõn találjuk magunkat, hátranézve Répáshutát láthatjuk, lakói még alusznak ködben megbúvó otthonaikban. A sárga sáv útvonalán a víz komoly átalakítást végzett, a széles út közepén most mélyen kivájt meder kanyarog. A völgy végén megtörténik az elsõ patakátkelés, azután Pazsagra érünk. Innen újabb emelkedõ következik, megleljük az elsõ ellenõrzõpontot valahol a sárga sávon.



A Z- jelzésre áttérve újabb szintgyûjtés veszi kezdetét, egy idõre Marton4 is társul, majd nemsokára elsiet. Az idõ nagyon jó, lekívánkozik a kabát alól a meleg pulóver, Tamás-kútnál RitaB és Jaat bíztatja és dokumentálja az áthaladó túrázókat. :)

Iszunk a kút vizébõl, aztán a mûútról rátérünk a K+ jelzésre, még látjuk, ahogy a rendezõi autó szépen elkanyarog Répáshuta felé. Elõttünk tisztán kivehetõ a Három-kõ orma, az erdõ szélén leljük meg a második ellenõrzõpontot, majd áttrappolunk Hereg-réten, a terjedelmes tisztás szélén álló esõháztól szép a kilátás a ködsapkába bújt Tar-kõre. A fennsíkra felvezetõ K+ helyett a KO jelzést választjuk, Imó-kõ sziklafala alján vízözönként bukkan elõ a forrás, sokan eddig csak szárazon látták, most megcsodálhatják igazi szépségében. Nemsokára igazolunk a harmadik ellenõrzõponton, majd innentõl a K-, majd a Z- jelzést követve Cserepes-kõig szinte végig emelkedünk. Út közben találunk rá a negyedik, „Bárhol Bármikor” fedõnevet viselõ igazolóhelyre. Az emelkedõkön kissé csoffadok, lassítom a fiúkat, Droid bíztat, Rafter meg mandarinnal tölt belém erõt. A hangulatunk egyenlõre nagyon jó. :)



A Cserepes-kõ elõtti szép kilátású rétrõl megcsodáljuk az Eged vonulatát, s a hegység lábánál megbúvó Eger városát és Felsõtárkányt. Itt még nem vagyunk biztosak abban, hogy erre este is lesz még lehetõségünk (ködveszély). A Cserepes-kõi barlangszállás most üres, nem állunk meg, a K- Z négyszög elágazásánál (erre még jövünk majd, ha minden jól megy) egy szimpatikus padon tartunk kajaszünetet. Szendvics és teafogyasztás után a Z négyszöget követve indulunk a minden lépéssel egyre közelebb kerülõ Szalajka-völgy felé. Töbrök és fenyvesek közt bandukolunk, mígnem az ötödik (és negyedik sorszámot viselõ) igazolóponthoz érkezünk valahol a zöld négyszögön. Egy idõ múlva aztán a Z- útvonalára térünk, ezt a jelzést követjük egészen a Szalajka-forrásig. Útba esik azonban még egy ellenõrzõpont (valahol a zöld sávon; szám szerint ötödik, amúgy hatodik), egy furcsán lefújt-lefestett fa, „tilos” felirattal és félig leszürkézett zöld jelzéssel az oldalán („Pista, ne szürkézd leeee!” :) – by Rafter). A széles szekérúton haladva fentrõl csodáljuk meg a kizöldült völgyet és az Erdei Múzeumot, a Fátyol-vízesésben rengeteg a víz, sajnálom, hogy ezúttal csak messzirõl láthatom. Az elmulasztott vízesésfotózás helyett azonnal kárpótol a szemet gyönyörködtetõ, türkizkék vizû tó, ami a sudár bükkfák mögött bukkan fel. Alján élénk zöld hínárnövények növekednek, úgy fest, mint egy túlméretezett akvárium.



A Szalajka-forrás vizébõl bõven merítünk, itt találjuk még Bubut, Vándor Csillagot és SzLA1 túratársat, mindenki elszántan készül a túra leghosszabb és legmeredekebb emelkedõjére. A korlátos szakasz a barlangig csak a beugró, onnan az emelkedõt én három részre osztom. Földi Roliékkal haladunk együtt, míg a „kaptatót” le nem küzdjük. Végül a forrástól kezdõdõ és az Istállós-kõ csúcsoszlopáig tartó mászás (a csúcs elõtt nem sokkal volt a 6. Z háromszög nevû e.p.) csaknem egy óra lett, Rafter „A PAD”-nál vár minket, ami a zöld háromszög jelzésen található, ott, ahol a sárga háromszöggel találkozik. Jól esik a meleg tea, mert bár izzadtam az emelkedõn rendesen, de azért itt már nem volt olyan meleg, a vékony fölsõm átvizesedett, muszáj még egy réteget magamra vennem.



Õr-kõ-rét (7. e.p.) felé vesszük az irányt, majd fel a csúcsra, itt fogad a túra talán leggyönyörûbb kilátása. Droid megkínálja SzLA1-t a termoszos kávénkkal, õ elõször azt hiszi, ugratás áldozata lesz, de szívesen elfogadja, a kávé még ki sem hûlt teljesen. Körbefotózzuk a panorámát, s leereszkedünk a másik oldalon, a távválasztás ellenõrzõpontjára kerülünk. Itt pontõrök is vannak (8. e.p.), ellátnak „Pozor Yeti”-s bélyegzéssel, meg még szúrunk is magunknak. SzLA1 próbál rábeszélni a 48-as távra, de megingathatatlannak bizonyulunk. :)



Elõbb a K- jelzésen, majd a Z- -on haladunk tovább. A kopasz erdõ fáin túl látszanak a Bükk szélsõ kövei, csak ámulunk és bámulunk.          



Egy kerítés rácsain át fotózzuk Õr-kõ és Hegyes-kõ narancsszínre festõdött szirtjeit, aztán épp elindulunk tovább lefelé, amikor túrázók jönnek szembe. Csodálkozunk, de azt gondoljuk, talán kirándulók, ezt a tudatot erõsíti, hogy a mellettünk elhaladó elsõ kettõ ember nem mond semmit. Aztán Lestat és KuJoMi világosítanak fel a helyzetrõl, hogy vadászat van, vissza kell fordulni. A résztvevõk többsége nyargal is tovább felfelé a Z- jelzésen, én teljesen lelkibeteg leszek, hogy mi lesz így a hosszú távval, a vadászok elzárták az utat köztünk és az ellenõrzõpont között. Hiába tartalékoltam hát az erõmet a plusz körre?



Újra megállunk a kerítés mellett, bánatosan nézem a bükki köveket. Eltelik kis idõ, mire rászánjuk magunkat, hogy elinduljunk felfelé, amerrõl jöttünk, aztán hirtelen felbukkan Bubu és Vándor Csillag. Nem szeppentek meg a hír hallatán, Bubu azonnal alternatív útvonalon gondolkodik. Mivel szinte pontos információkkal rendelkezünk a vadászat helyét illetõen, biztosak lehetünk benne, hogy a Gyetra-völgybe vezetõ jelzetlen útvonalon biztonságban leszünk. Velünk tart még Lestat és két másik túrázó, így nyolcan kezdünk leereszkedni a völgybe. A zöld sávról a Király-szék magasságában térünk le balra. Az út lejt, de eleinte észak felé kanyarodik, bevisz minket a kövek alá, az Angyalszárny óriási függõkertként magasodik fölénk (a függõleges fehér sziklákon futó gyér növényzetrõl nekem legalábbis ez jutott eszembe), majd a Jávoros-forrás után elkanyarodunk délkeletnek a Napsugár pihenõ felé. Bubuval haladunk elöl, mindenféle bükki túrákról beszélgetünk, mögöttünk rendületlenül jönnek a többiek. Gyetra-völgyben végigkísér minket a víz robaja, sosem látott zúgók szaladnak a Varróház-, s azon túl Felsõtárkány irányába. Az Esztáz-követ már erõsen szürkület közelében érjük el, tucatnyi kisebb-nagyobb barlang rejtõzik a monumentális sziklaképzõdményben, vele szemben ott áll a kiépített-, de lezárt bejáratú Esztáz-kõi cseppkõbarlang.

(Valahol errefelé jött szembe egy sötét, kivilágítatlan alak, rettegtünk, hogy vadász és el fog zavarni minket, s akkor hiábavaló lett volna a kis kerülõ, amit megtettünk – Bubu szerint 1-1,5 km-rel lehetett hosszabb a pont megközelítése a Gyetra-völgy felõl, mintha le tudtunk volna ereszkedni a zöldön – de szerencsére nem vadász volt, ruháján határõrség felirat. Csak köszöntünk egymásnak és mindenki ment tovább a maga útján.)



A Napsugár pihenõ ablakain meleg fény szûrõdik ki, itt mi jobbra fordulunk, szembe a túra eredeti útvonalával, immár a piroson. Elõveszem a fejlámpát, nem azért, mert nem látnék, inkább azért, ha esetleg mégis találkoznánk vadászokkal, messzirõl meglássanak minket. A Z+ és P- elágazásánál van egy tisztás, amikor megpillantjuk, meghalljuk a kutyák csaholását, ugatását is, sok erdészeti gépjármû gyûlik össze, de már látjuk a kihelyezett bóját (9. e.p.). Most már csak nem gátolja meg a kb. harminc-negyven fõnyi vadász társaság, hogy lyukasszunk a tõlünk húsz méterre levõ lyukasztóval. Mikor melléjük érünk, köszönünk, erre rögtön megkérdezik, hogy a teljesítménytúra versenyen vagyunk-e. Igenlõ választ adunk, mire õk csodálkoznak, szerintük az engedély csak a Lambot-házig szólt. Megmondjuk, hogy mi igazán nem akarunk alkalmatlankodni, csak a szúróbélyegzõhöz engedjenek oda, mire azt felelik, a vadászat már véget ért, nem kell félnünk. (Amúgy én egyetlen lövést sem hallottam a túra alatt.)



Így hát végül sikerült elérni a Csókás-lápa aljában található ellenõrzõpontot (16:50), némileg megnyugodva indulunk vissza, fel a P- jelzõsen Pes-kõ ház irányába. Újra elhaladunk a Napsugár pihenõ mellett, s kellemesen emelkedõ szekérúton érjük el a Pes-kõ házat (10. e.p.,17:50). Itt is vannak lakók, tûz lobog az udvaron, mi a forrást vesszük célba, alaposan felfrissítjük magunkat a vizébõl. Nem állunk valami jól az idõvel, a többiek hamarabb tovább is indulnak, mi Droiddal és Rafterrel még elpiknikezgetünk, puszedlivel, sósmogyoróval feltöltekezve indulunk neki a P- további szakaszának. Egyszer már jöttem itt lefelé, emlékszem, nagyon meredek volt az út. Ahogy csúszkálok vissza a nyirkos avaron, visszakívánom a legutóbbi Tortúra terepviszonyait, a hóban valahogy jobban ment a felfelé mászás, biztosabbak voltak a lépéseim. Az elõttünk haladók fényei inkább magasan, mint messze vannak, ez kicsit elkeserít. Aztán elérjük az egykori kerítés maradványait, jobbra fordít a kanyar, emlékszem, innen már nincs messze a „tetõ”. Közben Rafter és Vándorköszörûs között sikeresen létrejött a telefonos kapcsolat, így tudathatta a rendezõkkel, hogy merre járunk.



Lelkesebben szedem a lábaimat, végre gyorsabban tudok haladni, békésen elhullámozgatunk az Õr-kõ rétig. Ott fakultatív frissítõpontot létesítünk, mindenki az asztalra teszi, amilye van. Mi meleg teával, Csillag sóskiflivel és szaloncukorral, Rafter mandarinnal, Lestat csokival járul hozzá a nagy lakomához. Bubu szól, hogy mennünk kéne, valóban szorít az idõ (~18:45). Pes-kõig tarajos gerincúton haladunk, egy ideig én veszem át a vezetést, a seprû már elhaladt, de tud róla, hogy mögötte vagyunk. Szerencsére az OKT jól követhetõ, de egy idõ után figyelmem lankadni kezd, Droid áll a menet élére.   



A Cserepes-kõi barlangszállás odúja elõtt fejlámpás alak áll, ahogy elhaladunk a jellegzetes cumi bélyegzõ alakú kék jelzés mellett, az ismeretlen egyén sötétbe burkolózik, szegény pára biztos nem tudja hova tenni, miért járkál ilyenkor bárki is az erdõben, ilyen mélyen a Bükk szívében. Kiérünk a tisztásra, a sötét égen fagyosan ragyognak a csillagok, alant Eger és Felsõtárkány fényei derengenek. Hirtelen furcsa hangokat hallunk, Cserepes-kõ ma esti lakói igyekeznek utánozni a Yeti vérszomjas üvöltését (amit vacsorája elejtése elõtt szokott hallatni), vélhetõen elijesztési szándékkal, de mi nem dõlünk be nekik, tudjuk, hogy a Yeti „fenn a hegyen” él, de csak „a hóba’ járkál” (Besenyõ Pista bácsi nyomán). Óvatosan ereszkedünk le a sziklás utakon, itt Bubu megvárja Vándor Csillagot, mi meg õket, valamivel odébb. Felmászunk az Õserdõ kerítése mellett, errõl az oldalról kevésbé szeretem, mert meredekebb, de legalább rövidebb távon legyûrjük a szintemelkedést. :) A híres kidõlt bükkfa alatt ezúttal átbújunk, majd véget ér a tanösvény, a K- Z- elágazásnál erõs fényû lámpa állomásozik, Botosember a gazdája, elmondja, hogy a Tar-kõi pont már a zsákjában van, de nyugodtan menjünk tovább. Rendületlenül mászunk felfelé, beiktatva egy pihenõt, Bubu és Csillag is felzárkózik, újra együtt van mindenki. A kék háromszögön kisétálunk a szirtre (20:11), a fû ezüstösen csillog, érzem én is, hogy erõsen lehûlt a levegõ. A települések fényszõnyegei ott sorakoznak mind a Bükk lábánál, gyönyörû látvány, örülök, hogy nincs köd. Felveszem a sálamat, mert a hangom kezd fátyolossá válni. Elõszedetjük Botosemberrel az (11.) ellenõrzõpont szúróbélyegzõjét, így a kellõ helyen történik meg a ponton való áthaladás leigazolása. Aztán továbbindulunk Három-kõ felé elõbb K-, majd Z háromszög jelzésen, ahol újabb rövid ivós-megállót teszünk, de a hideg gyorsan tovább ûz minket. Bubut itt veszítjük el és egy ideig csak találgatjuk, hol lehet, aztán a célban derül ki, hogy Három-kõn hagytuk ott, mert odébb ült le iszogatni. Még szúrunk a cél elõtti utolsó (12.) ellenõrzõponton, aztán hamarosan elérkezünk a mûúthoz. Innen már csak lefelé zúzunk, Bánya-hegynél kissé korán örülük, mert azt hiszem, hogy az már Répáshuta, de csak az érzékeim csaltak meg. Sebaj, megyünk tovább, a Z négyszög nem követi a mûút nyomvonalát, többször átvág az erdõben, figyelünk a letérésekre. Az utolsó erdei levágásnál (kissé mélyút jellegû) ugrabugrálva abszolváljuk az ingoványosabb részen való áthaladásokat. Aztán felbukkannak a falu szélén álló villanyoszlopok, s Vándor Csillag boldogságában örömtáncot lejt. Vidáman és óvatosan haladunk a jégpikkelyes úton, alszik a falu, az udvarokon az UAZ-ok is békésen pihennek. 22:08-kor lépünk be a Vadász Bisztróba, ahol a rendezõk örömmel fogadnak és a már bent lévõ túratársak is megtapsolnak minket. :) Megkapjuk a díjazást, a finom és bõséges gulyás adagunkat az asztalunkhoz hozzák. Nemsokára elõkerül Bubu is Botosemberrel, így hát mindenki beért a setét erdõbõl. :)



Talán nem ez volt a leghidegebb LeFaGySz a teljesítménytúrázás történetében, de szerintem mindenki, aki megpróbálta, és aki végigment, mind remek élménnyel gazdagodhatott. Köszönöm a szervezõk munkáját, hogy ilyen kalandos, erõt próbáló, ugyanakkor látványos útvonalat találtak ki. S köszönöm a társaságot Kékdroidnak, Rafternek, s az éjszakai különítménynek: Vándor Csillagnak, Bubunak, Lestatnak és Botosembernek, aki Tar-kõ alatt megvárt minket.

Kedves túrázók!

Mivel képes beszámolót írtam a LEFAGYSZ-ról , ezért most csak egy linket szúrok ide ,ahol olvasható lesz az õrület :)

A 2010 .3. havi bejegyzésnél

www.edzesonline.hu/blog/1800/yoyo

LEFAGYSZ 58 --- > 48

Mindig akkor írok, ha meggyötör egy túra. Az ember már csak ilyen az extrém dolgok mozgatják az ihletét, szeretné megosztani, kiírni magából az élményeket.

Nehéz hét, túlóra, baleset, idõjárás elõrejelzés mind „jó elõjelek” egy amúgysem könnyûnek ígérkezõ túrához. Késve indulok, szinte utolsónak fél kilenc után. Esik rendesen, de várható volt. Az elsõ kör csak 12,6 km. … Szerpentines út fel Bábahegyre, majd a hírhedt Északi zöld következik nyaktörõ lejtõkkel és ’állva legelõ” emelkedõkkel, fûszerezve a patakok feletti kockázatos ugráskombinációkkal. Csúcspontként a végén a Tolvaj-hegy magaslik elém, rosszabb mint amilyennek hittem és könnyebben felmegyek rajta mint gondoltam. Talán erõt ad, hogy két túratársat látok és el tudom hagyni õket. Lefelé is csúszik minden, a láb néha önmaga ura és folyik a víz. Az Öreg Bencében kedves fogadtatás, de Úristen negyed tizenkettõ, valahol elszállt az idõ. Kicsit hezitálok, irreális a szintidõs teljesítés, ha nem tudok valahol az idõn hozni. Rita biztatására továbbindulok.

Pedig agyban itt szétesem, Pusztafalu szélén jövök rá, hogy túlmentem a temetõi elágazón. Nehéz elfogadni egy 5 órás Budai Trapp után hogy még a 4es átlag sincs meg, hiába fekszem a pályára. Mozaikok, töredékek, zaklatottság, elveszettség – vissza a K+ ra, kicsi fel, kicsi le, csúszás, víz, sár, fejfájás, Füzéri vár, Füzéren újra benézek egy utat és feleslegesen megmászok egy patakon túli dombot. Kétségek gyötörnek, most nagyon rossz egyedül menni, még panaszkodni sem lehet senkinek. Kattog az agy. Biztosan kell ez, tényleg megéri ez a szívatás. Nem tudom, nincs válasz, nincs magyarázat, bár „az élet célja a küzdés maga”. Nincs szörnyûbb látvány, mint amikor a fehér hóra esõ esik. Nem elég, hogy olvadással lassan tovaillan a tél, hanem a természet galádul, mint ádáz ellenség gyorsítja és folyamatosan, könyörtelenül esõvel áztatja a fehér takarót. Szedd össze magad ! Meg fogod csinálni !– talán hiszem, talán nem. Nekem ez volt az egyik legnehezebb rész, pedig ez elvileg egy könnyû szakasz… két úttévesztés, a piros nehezebb követhetõsége, Pányoki útnak olvasott kút. Nem történt semmi, nem akart eljönni az a jelzésváltás. Ezen a részen Elvis szép koncertet adott. Már az erdõben haladva feltûnt mögöttem Szla, talán Hollóházán ment be vhova. Most nem akartam beszélni, fõleg mást terhelni enerváltságommal. Az elágazó után jobb lett, furcsa, de túllendültem a mélyponton és a gondolataim arra terelõdtek, hogy közeleg a szóbeszéd szerint kegyetlen Szurokhegy, félelmetesen emelkedett elõttem, mégis a megváltást jelentette – a hódítás célját.

Telefonon figyelmeztetés érkezik, de nem hiszem, hogy az eddigieknél lehet nagyobb víz. Egyszercsak ott állok a hegy lábánál, a kisebb folyóvá duzzadt patakocska elõtt. Nézegetem a lehetõségeimet, amik a nullához konvergálnak. Út az nincs, az idõ is szûkösen mért - dönteni kell gyorsan…mielõbb. Jónak tûnik balról egy ágon át való ugrás, muszáj sikerülnie. Majdnem, elvétem. Megcsúszom, érzem, hogy süllyedek a fagyos folyamba és sodorni kezd a víz, lepereg az élet… Nem, erõs vagyok. Elkapok egy ágat és kihúzom magam a túloldalra, mint egy partra vetett hajótörött. Reggel óta kisebb megszakításokkal fáztam, de semmi ahhoz képest, amit érzek. Kegyetlen hideg, hidegebb mint farkasordító téli éjszakákon. Az olvadó nulla fokos víz olyan mintha jégbe zárnák a két lábamat, a kamáslin felülrõl befolyó jeges víz a cipõmben még jó ideig ropog minden lépésnél. Leírhatatlan módon fázom. Dühös vagyok és értetlen – miért kellett bele esnem? Józanésszel ki kéne szállni, felmelegedni egy fûtött szobában, meghagyni másoknak a kalandokat. Nem tudom megtenni, küzdeni jöttem, mint sokan mások is – a hegyekkel, önmagunkkal. Most még inkább, csakazértis :-) Menni kell és nem lesz semmi baj, remélem. Talán a csontjaimig hatoló fázás, talán a küzdeni akarás teljes mértékben gyorsabb lépésekre késztetett. Találkoztam Vaddinoval és csapatával, õk is biztattak, majd Jámborral, Lupinékkal. A baráti szavak elfeledtették a fázást, a kínokat. Valahol a zöldön pontnál utolérem S. M.-t, kicsit õt is megkóstolta az északi zöld. Annyira örülök, hogy nem kell egyedül mennem. Gyorsítok, követ. Beszélgetünk, telik az idõ és a táv. Ismerem ezt a részt magántúráról, sok kis kõ lesz még, sok lejtõ és emelkedõ. De legalább nincsen víz, csak hó és lassan a cipõben szinte felmelegszik a lábam. Közben a nap kezd lemenni, ha egyáltalán feljött ma. Mindenesetre alkonyodik, balra misztikusan hegyek vonulatai derengenek a szürkeségben, jobbra vörösen rajzolódik az ég alja, népi babona szerint másnapi szelet jövendöl. Ez a Nyerges hegy vonulata, a 700-as csúcsokat itt kezdtem begyûjteni sok évvel ezelõtt. Nagyobb határkõhöz érünk, a 21 es, az utolsó a NagyMilic elõtt. Boldogan veszem észre, hogy alig három óra alatt meglesz ez a szakasz. A csúcson pecsételünk, elõvesszük a lámpákat.

Másfél óránk van a hátralévõ útra. Folyamatosan kocogunk vagy gyorsan botladozunk. Ismert út Bodó rétig, majd Füzérig. Itt megint elvétem a kanyart jelzés hiányában, a központ és a templom megtekintése után a jó úton haladunk, a lépcsõ után a vár felé indulunk a piroson. Újabb korrigálás után végre a kéken a Senyánszki rét felé, pár perccel fél nyolc után odaérünk, még elengednének minket NagyMilic felé, de maradunk a döntésünknél, nekünk elég volt egyszer. A kék négyzeten csúszkálva, vizeken pár perccel a zárás elõtt célba érünk, ahol én is meg tudom, hogy több mint egy óránk maradt… a felemelt szintidõbõl. Jaat odaadja a csodaszép jelvényt és gratulál… Elsírom magam ok nélkül. 58ra jöttem és nem sikerült, itt ez nem feladás, csak nekem rossz lelkileg. Nem bírtam a fázást, nem akartam beteg lenni vagy egyszerûen csak gyenge voltam. VM szerint rossz lélekkel csinálom, nem sikerülhet minden … lehet, de most rossz érzés.

LeFaGySz 48 Zemplén

   440 km autózás Czimbályval, éjfél elõtti érkezés Pusztafaluba. Az Öreg Bence udvarába már nem fér be az autó. Átevickélünk a sáron. A rajthelyként szolgáló étkezõben vidám társaság, meleg fogadtatás. Gyors nevezés, egy kis borozgatás, üres ágy keresése Jaat segítségével (fejlámpával), aztán lefekvés a cserépkályhával jól befûtött helységben.

   Hajnal felé neszek, egyhangú kopogás a tetõn– esik az esõ. Finom kávé a konyhában, aztán beöltözés. A mai napra ilyen idõjárás rendeltetett, nincs mese, menni kell. Bot a kézbe, rajtpecsét, indulás.

   A falu fõutcáját elhagyva rögtön ízelítõt kapunk az olvadó hóból és sárból. Bába-hegy lábáig dagonya. A mélyvízek kerülgetése eleinte azért még sikeres. Megváltás beérni az erdõbe, ahol a talaj egész jól járható. Ahogy az út emelkedik, egyre több a hó. Kilátás sajnos semmi, pedig innen lenne mit nézni. Hatosváró után még egy kis emelkedõ, és már meg is van az elsõ határkõ. Hársas-hegyrõl cipõben szánkázás lefelé a hóban. Kezdõdnek a patakátkelések. Az olvadt hótól megduzzadt patakok látványa fantasztikus élmény. Ide el kell jönni majd máskor is! Lassan kibontakozik a ködbõl a Tolvaj-hegy. Adj neki, fel! A mászás nem is olyan borzasztó, lefelé itt rosszabb lenne jönni. Fent derékszögû kanyar, és kezdõdik a hullámvasutazás a határkövek mentén. A hó néhol méteres, ahogy a szél összefújta. Nyomokba lépkedek, lesem a kilátást, ami nincs. De hamar vége ennek a szakasznak, irány a P hszögön vissza, Pusztafaluba.

   Gyors pecsételés, Jaat közvéleménykutatására („Na, milyen a túra?”) tömör válasz („Nagyon helyes kis túra!”) Kis kör után indulhat a Nagy kör, Füzér felé. Eleinte a K+ reményt ad az idõjárás tekintetében, látni lehet a Sátoros hegyek vonulatát, és a völgyekbõl felszálló felhõgomolyagokat. A füzéri vár megpillantása innen is mellbevágó élmény. Kis mászás, de csak a vár aljáig, mert Jaat odarendelte a pontot, túl jegesnek találva elõzõ nap a várba felvezetõ lépcsõket. Meglepett, hogy kisgyerekes kirándulókkal is találkoztam a vár felé vezetõ úton.

   Füzér után a Rákócziról ismert P jelzésen vezet az út, csak most ellenkezõ irányban. Hollóházán a bolt bezárt, pedig jó lett volna valami ennivalót venni. Pányoki-kútnál a keresztezõdés után van a pont, itt már muszáj megállni egy kis erõgyûjtõ evésre. Lélekben már a Szurok-hegyre készülõdöm. Errõl az oldalról, vagyis délrõl könnyebb a mászás, mint nyugat felõl, a határköveken. És újra a fedélzeten, az Északi Zöldön! Nagy kövek szerteszórva mindenfelé, ott hevernek talán vulkános születésük, évmilliók óta. A Szurok-hegyrõl lefelé menet egy szóval jellemezhetõ: „kalandos”. A meredek, kövekkel telehintett lejtõ aljában egy olvadt hólétõl megáradt patak, valóságos kis folyó keresztezi az utat. Egy fatörzsön egyensúlyozva sikerül átkelni rajta merülés nélkül.

   Le után fel: jöhet a Nagy-Hrabo. Némi mászás után hosszú tekergés fent a határköveken. Az út jól járható, kisebb fenyvesek és nyírfák tarkítják az erdõt. Egy helyen szépen rálátni László-tanyára. Késõbb zúgó patak mellett vezet az út. Aztán ismét emelkedõk jönnek. A hó egyre vastagabb, a levegõ érezhetõen hûl. Nagy-Milic elõtt pedig elkezd havazni. Itt kis szakaszon oda-vissza kell menni, egymás után engedem el a szembõl, lendületbõl lezúgó társakat. A Milicen sátoros pontõr. Többen összegyûlünk itt, de szembõl már érkeznek a Milicet másodjára megmászók, köztük Tinca és Bálint.

   Szolíd lejtõ következetik az OK-n Bodó-rétig. Alkonyodik, és nyugat felé meghasadtak a felhõk, vörösen izzik mögöttük a nap. Ennyi volt látható belõle az egész nap folyamán. Aztán egy kis aszfalt, de a László-tanya országútját nem sokáig kell koptatni. Irány a K+ jelzésen Füzér. A fejlámpa fényében egyre reménytelenebb próbálkozás kikerülni a vastag vízátfolyásokat, olvadt hólé-tavakat. Egy idõ után már nem is érdekel, bár egy-egy térdig merülésnél még mindig bosszankodom. Füzérre érve bezárul a nagy kör. Most a Várhegyet hátulról kell kerülni. A Várkút mellett elhaladva felkapaszkodom a Senyánszky-rétre. Itt dönteni kell a hosszú táv – rövid táv választásról. Az óra 7-et mutat, és bár még idõben vagyok, az agyamba már befészkelte magát a gondolat,  hogy mégiscsak elég lesz a rövidebb táv. A lábam reggel óta ázott a jeges lében, és a bal térdem is fájdogál. Így hát a könnyebb utat választva leereszkedem a célba.

   A túra nehézségét elsõsorban a talaj adta, az olvadó, kásás hó és a kikerülhetetlen, jeges vízátfolyások. A hólétõl megáradt, zúgó patakok látványa feledtette a vízben tocsogó lábakat. Az Északi Zöld fantasztikusan szép, sejthetõ, hogy elõbb-utóbb rákattan egy túrarendezõ, és nemcsak alkalmi túrák része lesz. Jaat és Maku remek módon megoldották az ellenõrzõpontokat, a szúróbélyegzõ használata egyszerû és nagyszerû. A készséges, mindenben segítõ rendezõk és a remek hangulat oldotta a nehézségeket. Mindent egybevetve, igazi LeFaGySz-os hangulatú, pompás túra volt. A hópelyhes jelvény gyönyörû. Köszönjük a rendezést!

 LeFaGySz 58 Zemplén

 Péntek:

 Indulás az utlosó IC-vel . 0 perces átszállás az utolsó buszra Újhelyen, de Borsod Volán megvár. Esõ, hó, sár, zúgó patak, Pusztafalu. Helykeresés, hõség az emeletes ágy tetején.

Szombat:

 Reggel a tornácról majdnem látszik a közeli Bába-hegy, és esik. Olyan sûrûszemû áztatósan. Bálinttal megegyezünk, hogy ez a nap a küzdésrõl fog szólni, nem az élvezetrõl, bár kinek hogy :) Eszembe jut egy régi burgenlandi kirándulás, amikor a kocsira várva álltunk az esõben. Jött a sofõr mosolyogva, „Az idõ nekünk kedvez!” felkiáltással. Azon hétvégén végig szakadt :) Igen! Ez lesz a mai napi jelmondat!

 Reggeli rutin után 7:30-kor táska nélkül két biztonsági csokival a zsebembe indulok a bemelegítõ körre. Egészen az aszfalt végéig száraz maradt a zoknim (300m) utána jön 57 kilométer hûtõfürdõ. A Hupcsér-kút környéki patakátkelésig csak a szántóföld melletti szekérút gázosabb, egyébként lehet haladni.

 Tetszenek a szúróbélyegzõs-bólyás pontok. Az adatlap egyszerû, pont a kellõ mennyiségû információt tartalmazza. Lehetne ezeket alkalmazni más túrákon is, kímélve a pontõröket.

 Lipovecen rámosolygok a határkõre, melynek tövében próbáltam összeszedni magam Kazinczyn. Ami emelkedõnek hosszú és kimerítõ, az most csak egy ártatlan lejtõ. Még csak nem is igazán meredek. Megadom a kellõ tiszteletet az árkoknak, és óvatos vagyok, így sikerül elkerülni a cipõöblítést. A határsáv egyik törésében feltûnik a Tolvaj-hegy nyiladékával, rajta apró fekete pontokkal. Még egy kis tekergés, és már én is ott  vagyok a lábánál. A széttaposott havas-földes-avaros katyvasz középsõ rész helyett kihúzódom a nyiladék szélére, de így sem egyszerû.

 Jöhet a jutalomereszkedés Pusztafaluba. Kellemesen lejt a piros háromszög, ami jól is járható, mindjárt az Öreg Bencében pecsételek. Jaat szól, hogy nem kell fölmenni a várba, mert lefagytak a lépcsõk. Egy órával késõbb zár a cél, és még rövidebb is a táv? Ez kérem így luxustúra:)

 Le a polármellényt, föl a hátizsák, indulás. Rushboy épp beér, mikor olajra lépek. A faluban találkozom Fridmannal, nemsokára Bálint-Tinca féle csoportot is utolérem, majd Álmost. Akkor ez már a mezõny eleje lesz. Füzéren kicsit bizonytalankodom a pontot illetõen, de hamar megvan. Élvezem a hollóházi aszfaltot, a porcelángyár utáni meredek emelkedõt is megfutom végig.

 A Pányoki kútnál találkozom tavalyi LeFaGySz-os túratársaimmal, Végh Attilával, és Molnár Petivel. Váltunk néhány szót, és Peti jön velem tovább. Beszélgetve gyorsan telik a táv, meg jól jönnek az emlékek is.

Szurok-hegyen nem csak a szél kellemetlen, hanem a lejtõ is. Megint félek…

 Eszkárosi átkelõ elõtt nem emlékeztem, hogy van patak. De nemcsak hogy telepítésre került, hanem átugorhatatlan méretû is. 20 méterrel feljebb fekszik egy kõ a közepén, amin alig bukik át a víz, itt nagy gáz kis szerencse alapon átjutok. Petinek csak a nagy gáz van meg, térd alatt alvázat mos.

 Drahosi rét 2 éve Rákóczin nagyon megfogott szépségével. Most inkább a vizes hóval. A végében vár ránk 3 újabb patakugrás a Nemzetközi Zergeképzõ Intézet ajánlásával. Ahogy haladunk fölfelé, a talaj fokozatosan megfagy, és az esõ is átvált hóba. Találkozom a szlovák zölddel, Kazinczys eltévedéseim egyik emlékezetes pontjával. Milicig egyre nehezebb a terep, jobbára csak gyalogolunk a tömör hóban, utána viszont lehet kocogni Füzérig. Jól esik a déli oldal szélárnyéka. Meglep, hogy több túrázóval is találkozunk. Vaskapuig jó tempóban lehet araszolni. Bizonyosan beérünk világosban, de az Északi Zöld nehezebb mint a Milictõl nyugatra. Pecsét, jöhet a lejtõ tulajdonképp a célig.

 A felsõ meredek részen még nem árt az óvatosság, de 1-2 km után már lehet ereszteni. Peti szeretne 10 órán belüli idõt, ehhez a Senyánszki-rétrõl 10 perc alatt kell lejutnunk a célba. Sikerül.  Nekem 9:21 lett a vége.

 Kéjes örömmel szedem le magamról a vizes gúnyát, és zuhanyozok takarékosan a meleg vízben, majd legalább ekkora örömmel döntöm magamba a levest pár pohár tea kíséretében.

 Kaja után maradtam az ebédlõben, együtt örülni, és beszélgetni a célba érkezõkkel.

 Hogy a mátrai vagy a zemléni volt nehezebb? Nem tudom. Javarészt ismertem az útvonalat, és az nagy elõny, ha nincsenek illúzióid :) Tavaly jobban elfáradtam, de idén kedvezõtlenebbek voltak a körülmények. Kedvezõtlenebb? Inkább méltóbb, hiszen Szivatás :) Fölösleges is összehasonlítani a kettõt. Minden LeFaGySz más!

Köszönöm a szervezõk munkáját, és gratulálok a teljesítõknek!