Túrabeszámolók


Damjanich emléktúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2014
Pavi74Túra éve: 20142014.03.31 15:42:23
megnéz Pavi74 összes beszámolója

 2014 03 22 Damjanich Emléktúra (Martfû) 30km. (33km 650m vajójában!)


 


Napok óta beszéltünk már az indulás részleteit. Este elõkészítettem a kellékeket hogy reggel ne kelljen kapkodni. 2.5l. folyadék a hûtõbe, mazsola-mogyoró keveréke egy ételhordóba, egy sport szelet és egy mûzli szelet a hátizsákba az EÜ ládával együtt, túra bot az elõszobában szem elõtt!                                                                                                                                                                                                                               Reggel vagy is még éjszaka felnéztem de még csak 02.09 volt, még nem kelünk,kicsit korai lenne 05.15-re van megbeszélve Gyuláékkal a Mars Téren a lángosozás. 03.00 körül jár az idõ,már nem tudok visszaaludni, bekapcsolom a számítógépet, beteszek valami zenét, közben pedig pakolászok,öltözködöm,készülõdök.Folyadék, mazsola-mogyoró, váltó zokni a hátizsákba, váltó ruha a sport táskába. 04.55 ideje indulni,biciklivel kb 10-15 perc a Mars Tér. kb. 1.5-2 km. tekerés után rájövök hogy otthon hagytam a túrabotot,remek! Közben csörög a telefon,Gyula az,mondja hogy nem éri el Lajost,én pedig közlöm Vele hogy otthon maradt a túrabot és gyors hazatekerek érte. Majd elmegyünk érte kocsival,úgy is útba esik érkezik a válasz! Benyomok egy sós-fokhagymás-sajtos-tejfölös lángos, közben Gyula elmegy szendvicsért. Lajost közben csak nem érjük el,maradunk öten. Hívom Krisztiánt hogy nálam találkozzunk, mert ugye a túrabot.......                       Mire odaérünk,Krisztián és Emese már ott vannak. Na megvan a bot, hívom Ferit is, csapatunk ötödik tagját, hogy megyünk érte. Immáron teljes a csapat, a Martfû felé vezetõ úton semmi különös nem történt.


Kb. 07.20  megérkezünk a Gesztenye sor 15-17 szám alá a Damjanich János Szakközépiskolához. A környék szép, egy kis túlzással az Újszegedi Liget jut róla eszembe. A nevezés az iskola elõcsarnokában van ahol meglepetésünkre a kiírt 400ft. helyett csak 300ft. a nevezés és közlik hogy aki teljesíti a 30 km-es távot, az egy pólót is kap ajándékba!


Megvárjuk a 08.00 és elindulunk,bekapcsolom a telefonon az Endomondo alkalmazást ami igen hasznos adatokat tárol és közöl. Még az elsõ kilóméter sincs meg, de már eltévedtünk!!! :-) Egy ipartelep zsákutcájában találjuk magunkat! Visszapillantunk és látjuk hogy a Tisza töltésen suhan a nép. Hajrá, csatlakozunk és kb. 1.5 km. után megvan az elsõ ellenõrzõ pont,kapunk filctollal egy X-et, majd Martfû táblánál csinálok egy csoportképet,én nem igénylem! :-)


Újrákoczifalva felé megyünk a bicikli úton, jobbról vasúti sinek, balról az országút és mellette közvetlen a Tisza. Fogynak szépen a méterek, nagy tartályok tünnek fel, közelebb érve nyugtázzuk hogy ez bizony a Martfûi Sörgyár! Szép nagy terület,több négyzetkilóméter lehet. Kiérünk a határba,ahol már Újrákoczifalva házai tünnek fel. Monoton terep 1-2 bikilissel tarkítva. Beérünk a faluba egy emlékmûnél megkapjuk a második X-et.


Indulunk is tovább Gyulával, a többiek fényképezkednek. A következõ ell. pont Rákoczifalva puszpályaudvar. Elõttünk egy család, apa-anya-kisgyerek, két srác és egy fiatal lány a barátjával. Begyújtjuk a rakétákat,még Rákoczifalva elõtt beelõzzük õket. A faluban sikerült bemennünk egy rossz utcába, oda az elõny. Bár ez nem verseny, mi attól komolyan vesszük! :-p Megtaláljuk a helyes irányt, kb. 300 m. elõnyre teszünk szert,de sajnos érzem hogy szúr a talpam, ez bizony hízhólyag! :-( A buszpályaudvaron begyûjtjük a 3. X-et és zokni cser+ hintõporozás után ismét menetben vagyunk.


Az említett csoportból már csak a család és a fiatal lány a barátjával volt elõttünk, a két srác visszafordult, valószínûleg Õk csak a 25km.-re neveztek aminek itt volt a fordítója. Bár a buszpályaudvaron a harmadik X-et adó pontõröktõl megtudtuk hogy elõttünk kb. 10 perccel járt már itt két induló!? Na hogy Õk kik voltak az örök rejtély marad, mert a rajt óta nem láttuk Õket!!! Szóval a zoknicsere után megindult az üldözés! :-) A faluból kiérve egy farm szerû épület együttesnél balra kellett fordulni. Elõttünk kb. 400m. az üldözöttek. Leírtunk egy S kanyart és egy hosszú egyenes végén feltûnt a Tisza töltés, de közben a negyedik ell. pont ahol nem találtunk senkit...... Két biciklis fiatal lány jött velünk szembe és mint kiderült õk voltak a pontõrök csak eltévedtek! :-) A családot itt beértük,akinek a hölgy tagja mint kiderült,tavaly itt volt pontõr! (Tanösvény) Szóval a biciklis lányoktól megkaptuk a negyedik X-et de elõtte Gyulának odaköszönt az egyikük hogy csókolom :-D ,természetesen hangos nevetést kiváltva belõlünk!!! Az igaz hogy mindketten 40 évesek leszünk májusban de ennyire azért nem vagyunk öregek!!! :-)


Miután elhagytuk a kislányokat! :-) lassan felbaktattunk a töltésra és gyi a fiatal lány és a barátja után. Jól bírták, minden 2-3 száz méteren hátranéztek és amikor látták hogy közeledünk, futottak hogy tartsák az elõnyüket! Mindezt addig addig csináltuk hogy lassan elértük a Csillagmajort. Itt csak annyit jegyzek meg hogy a 20-21 km. közti távot 07.26 alatt teljesítettük,ami azért lássuk be két bácsitól nem is rossz! :-) A töltésen végig jobbról szembõl igen erõs szél fújt! A csillag majornál Gyulából elõjött újra a vadász ösztön és elkezdte újfent ûldözni a párost,sajnos mindkét talpamon eddigre már 1-1 kb. kétszáz forintosnyi hízhólyag égtelenkedett,ezért sokat lassúltam:-( Lassan beértem újra Rákóczifalvára immáron egyedül. A folyadékom már a végét járta, kb. még fél liter lehetett a tartályban. Az 5. ell. pontnál nem találtam senkit,ezért kétségbeesésemben felhívtam Gyulát,aki elhagyta már a pontot kb. 10 perce és Õ is mondta hogy nem talált ott senkit. Mint kiderült az ottani pontõrnek 12.00-ra mondták hogy érjen oda,avval nem számoltak hogy lesz olyan induló aki hamarabb ér oda. Végül is gond nem lett belõle, mert a szervezõk rugalmasan kezelték a dolgot!


Szóval Rákocziújfalut elhagyva ismét a bicikliúton találtam magam. Messze elõttem mintha Gyulát láttam volna baktatni. Újra a sörgyárnál róttam a métereket, az Endomondo kilóméterenként jelzett és már a harmincadik km. is megvolt de a cél még azért messze volt. A martfû táblánál ismét ell. pont várt rám, de nem a két reggeli pontõr, hanem két friss emberke, egy fiú és egy lány. Kérdeztem hogy merre tovább, ugyanis már megvolt a 30km. de még egy ellenõrzõ pont hiányzik!?!? Elirányítottak Martfû központja felé ahol egyszer csak kifogytam a folyadékból!!! Na ne,innom kell!!! Leûltem egy padra és megnéztem a tartályt,tök üres volt....folyadékot kell szerezzek!!! Kb. 1 km.-t gyalogoltam amikor megláttam egy táblát amin 139 ft.-ért hírdettek valami sört. Na itt biztos van más is! Igen egy italbolt szerû helység ahol a hûtõhöz lépve egy 0.33l.-es colát vettem ki,mondom evvel kibírom a célig! A TV toronyt elhagyva egy kis utcán jobbra elértem a campinget ami nagyon szépen karba volt tartva,szép kis tó stégekkel,modern lakóházakkal,nyírt fûvel és a tábla szerint bowling,szauna stb. A campinget elhagyva az út végén meglett a hatodik X. 


A Tisza mellett haladva kb. 500 métert haladva jobbra fordultam, majd balra és a Gesztenye soron találtam magam! Itt már csak meg kellett újra találnom az iskolát! Gyulát már messzirõl kiszúrtam,ahogy közeledtem mindketten vigyorogtunk,majd gratuláltunk egymásnak. Az iskolában kedvesen fogadtak és a reggel 08.00 mellé felkerült a 13.49-es idõ is. Tehát 5óra 49 perc alatt lett meg a 33km és 650m táv,mert bizony ez több volt mint 30km. nem is kevéssel!!! :-) Megkaptam a beígért pólót, amin az 1942-ben alapított Martfûi Sport Egyesület logója található! Megkaptam még az emléklapot is és meglepetésnek kaptam még vagy 6-8 féle hasznos és kevésbé hasznos szóróanyagot is! (Tisza tó, B.P. térkép, Magyarország nemzeti parkjai stb) Krisztián,Emese és Feri is idõ közben beérkeztek,gratuláltunk egymásnak a sikere teljesítéshez! 


A dologhoz hozzá tartozik hogy kicsit talán túl voltam öltözve mert a felsõmön és az alsó nadrágomon is kiült a só!!! A teát amit a célban kaptunk gyorsan lehúztam és sajnos felpiszkálta a gyomrom,mert utána nem sokkal meg is locsoltam az iskola kertjét vele....-( Sajna a hazafelé úton folyamatosan kavargott a gyomrom és csak amikor haza értem és kb. 1.5 óra alatt megittam 1l. tejet, 1l. narancslevet és kb. 1l ásványvizet, akkor jött rendbe.


Mindent egybevéve jól eltöltött nap volt és ha idõnk engedi, máskor is szívesen jövünk Martfûre!


Köszönjük a rendezõségnek a lehetõséget!


Farkas Tibor Csaba


       


 

 
 
 Túra éve: 2012
PlecsTúra éve: 20122012.03.14 14:56:05
megnéz Plecs összes beszámolója
 

DAMJANICH 30

Mikor az -a tömeg és távolság mértékegységeket becenevében kombináló barátom által egyébként „érdekes ötlet”-nek minõsített- gondolat felötlött bennem, hogy a hétvégét esetleg a martfûi Damjanich túrának szentelem, mint mindig, mondhatnám szokásomhoz híven, arra készültem, hogy szép alaposan átböngészem a korábbi résztvevõk beszámolóit, hogy lássam, mégis mire számíthatok ezen a túratársak által kicsit kevésbé látogatott túrán. A beszámolók mindig sokat elárulnak, abból, hogy ki hogy érezte magát illetve mi volt a benyomása, mint mindenki, én is le szoktam vonni a saját kis külön bejáratú következtetéseimet, aztán legalább már nem úgy érkezem a túrára, mint egy nyeretlen kétéves, hanem a sarokpontokat illetõen legalább felkészült vagyok.

No uccu, egyik uncsi délutánon töltöttem is magamnak egy pohárka jófajta bort és azon melegében neki is veselkedtem a beszámolók átolvasásának! De meglepõ módon nagyon hamar végeztem! Nem, nem azért, mert elfogyott a bor, hanem azért, mert errõl a 24 éve megrendezett eseményrõl egyetlen árva beszámolót, egyetlen szimpla sort sem találtam sehol…

Hát gondoltam, ha már egyszer ilyen túrasporttörténeti lehetõséget sodort elém az élet, hogy egy majdnem negyedszázados rendezvényrõl én tehetem elsõként közkincsé a benyomásaimat, hát egy életem, egy halálom, én már biz’ megpróbálom, s már csak azért is elmegyek!

Íjjj, ez marha jól hangzik, de tudom, hogy ezt úgysem hiszitek el, ezért bevallom inkább, hogy a döntés meghozatalakor azért a martfûi termálfürdõben való túra utáni lazítás lehetõsége sem volt egy kifejezetten elhanyagolt szempont…:-)

Elég az hozzá, ahogy az a nagykönyvben (akarom mondani az éves túranaptárban) meg vagyon írva, reggel fél nyolckor már szembejött velem a 442-es úton a Martfû tábla, aztán pedig jött a nap elsõ szép feladata, a rajtnak helyet adó Damjanich iskola felkutatása. A GPS ugyanis egy takaros kis ötvenes évekbeli lakóházhoz irányított a közzétett házszám alapján, amirõl megállapítottam, hogy az nagyon alkalmas lenne általános iskolának, de egyúttal sajnos azt is, hogy ennek ellenére nem az! :-)

Az iskola végül pár száz méterrel arrébb rejtõzködött, az utcától kicsit hátrébb, de hát immár több hónapos geoládás tapasztalatom birtokában az egyébként remek rejtek megtalálása sem volt igazi kihívás! Megtaláltuk! :-) Megszokásból kis híján beloggoltam az iskola aulájában, de hamar kiderült, hogy itt inkább nevezési lapot kéne tölteni…úgyhogy azt tettem! A nevezési lapon ugyan kicsit sok volt az adat (anyja neve…), a nevünkkel is akadt kicsi gond, de az adminisztráció ennek ellenére gyors volt és kifejezetten gördülékeny, így 8 óra elõtt pár perccel máris útra készen álltunk, kezünkben egy fekete-fehér térképvázlattal és a nélkülözhetetlen „Túra ellenõrzõ lap”-pal. A suliban egyébként nagy volt a sürgés-forgás, még a martfûi városi televízió kameráját is felismerni véltem, szóval aki nem jutott be az idei Megasztárba, de szerepelni akar a tévében, annak jövõre itt a helye! :-)

A rendkívül segítõkész fõszervezõ úr még azt a lehetõséget is felajánlotta indulás elõtt, hogy a pontban 8 órakor induló csapathoz csatlakozva túravezetõvel küzdjünk meg a távval, de miután úgy éreztük, hogy kifejezetten antiszociális hangulatban vagyunk, lemondtunk a gyerekseregrõl és a magányos teljesítést választottuk.

Az útvonal elsõ „látványossága” rögtön túra utáni célpontunk, a termálfürdõ volt, majd a Tisza melletti földúton jutottunk ki a városszéli kerékpárútig. Az aszfaltozott drótszamár-ösvény nem a megszokott túralátnivalókat kínálta, várrom és kilátó történetesen éppen nem volt, de akár hiszitek, akár nem, a növényolajgyár ûrbázist idézõ furcsa tartályai is bizony érdekesek voltak! Majd’ 5 kilométernyi aszfaltkoptatás után értük a túra elsõ ellenõrzõpontját, a rendkívül hangulatos elnevezésû „A sörgyár bejárata elõtti tér” névre hallgató ellenõrzõpontot, amely –s ezt tuti, hogy ki nem találjátok!!!- történetesen éppen a sörgyár bejárata elõtti téren volt! Hát micsoda döbbenetes egybeesés! :-)

A téren két, nagyjából általános iskolás korúnak kinézõ srác érdeklõdött, hogy vajh’ a pontot keressük-e, majd miután gyors konszenzusra jutottunk abban, hogy igen, azzal a ténymegállapítással álltak elõ, hogy az biz’ már csak éppen õk maguk lennének! Nagyon megörültünk egymásnak, az egyetlen dolog, ami kicsit csorbította a kölcsönös örömöt, hogy egyúttal azt is elárulták, hogy fogalmuk nincs, hogy akkor most mit kell csinálni… Sebaj, mondom, hát nagy szerencse, hogy pont egy ilyen rutinos mókus ért ide elsõnek, mint szerénységem, de nem ragozom, lényeg a lényeg, hogy egy kék filctollal rajzolt, bekarikázott x képében megtaláltuk a mindkettõnk számára ideálisnak tûnõ megoldást az elsõre áthidalhatatlannak tûnõ, grandiózus problémára.

Miután ez a gond megoldódott, haladtunk tovább a túl sok izgalmat nem tartogató kerékpárúton, egészen Rákócziújfaluig, ahol ezúttal két iskolás korú leánnyal találkoztunk, akik viszont már sokkal profibbak voltak, mint fiú társaik, õk ugyanis azonnal rajzoltak egy kék x-et az igazolólapra. :-)

A falun végigsétálva ismét a hallatlanul változatos kerékpárúton haladva jutottunk el Rákóczifalváig, ahol –a változatosság jegyében-  nem kék, hanem piros x-et kaptunk, a Netovább sörözõben. De biz’ volt még tovább is, a városka –az itiner szerint- „sok látványosságot nyújtó” fõtere után ugyanis a település szélén fekvõ Sport büfébe is tettünk egy kitérõt. A látszólag tök céltalan „kunkor” túraszakmai okát a mai napig még nem sikerült megfejtenem, de még dolgozom rajta… Illetve, asszem már közel járok a megoldáshoz: erre ment az útvonal, oszt pont!

A Sport büfében egy kifejezetten kedves hölgytõl kaptuk a szokásos filctollas x-et, majd miután tartottunk pár perc pihenõt ügyes-bajos dolgaink elintézése miatt, közben érdeklõdtem nála, hogy miképpen forrta ki magát a túra idei új útvonala, merthogy úgy tudom, hogy a tavalyi esztendõig még másfelé vezetett. Tõle tudtam meg, hogy idénre lett kész a Martfûtõl egészen Rákóczifalváig vezetõ kerékpárút (lehet, hogy vezet tovább is, de a mi szempontunkból az irreleváns), s a változtatás oka pedig csak annyi, hogy „ezt egyszerûen nem lehetett kihagyni”…

Na bumm, gondoltam magamban, ha nem, hát nem, akkor ne is húzzuk az idõt, miután a kitûzõtt célfeladatokkal mindannyian megküzdöttünk a Sport büfé kis helyiségeiben, vágjunk neki a táv második felének!

A településrõl kiérve hamarosan megugrott a pulzusszámunk, merthogy egy „Tanösvény” feliratú irányjelzõ tábla dobogtatta meg a szívünket egy kissé, a táblát látva ugyanis azonnal arra gondoltunk, hogy most jött el a látnivalók ideje, még csak most jön majd a java, így természetesen újult erõvel estünk neki az elõttünk álló körülbelül 2,5 km-es nyílegyenes aszfaltcsíkkal való küzdelemnek - amit nagyjából a felénél egy derékszögû kanyar dobott fel és tett virgoncabbá. Az aszfalt felett aratott gyõzelem után elértük végre a tanösvényt, amit nagy izgalommal vártam, de az ötödik x megszerzése után hamar kiderült, hogy teljesen hiába – merthogy a túra útvonala nem azon, hanem a betonon vezet tovább… Hoppácska… Igaz, ami igaz, végülis sokkal könnyebben követhetõ, nem göröngyös, nem sáros… Na úgye, hogy vannak ennek is elõnyei!

Mire az aszfalt kontra tanösvény versenyben sikerült összegyûjtenünk és szép takaros csokorba rendeznünk az aszfalt nyilvánvaló pozitívumait és elõnyeit a csúf és unalmas tanösvénnyel szemben, máris a gát tövében találtuk magunkat, ahol igazi sportszakmai kihívás várt ránk: a túra összes szintemelkedését egyetlen rövid szakaszba sûrítve kellett teljesítenünk: azaz fel kellett mennünk a gátra! :-)

A gát olyan volt, mint a gát. Úgy általában. Felötlöttek bennem a régi szép „hídtúlmesszevanos” emlékek, de aztán hamar beláttam, hogy az ottani gát és az itteni gát között egyáltalán nem is vonható valós párhuzam, mert egyrészt ott több a gát, s meg fogtok lepõdni, de a látnivaló is! :-) Ez a gát nagyon kopár volt, mondhatnám, már-már unalmas…de hát ilyet ugye gátra nem mondunk…! Szóval nem volt túl eseménydús, na…

De azért akadt jó hír is, ezen ugyanis nem kellett se 30, se 60, se 90 kilométert menni, mindössze csak ötöt, ráadásul abban még volt egy szexi kanyar is, szóval igazából nincs is ok panaszra…

Annál is inkább, mert mire kezdtük volna kicsit felvenni a jó kis gátas feelinget, ripsz-ropsz Csillagmajorban találtuk magunkat, ahol két fiatalember osztogatta a már megszokott ikszeket és érdeklõdött kedvesen, hogy „Na, hogy tetszett a túra?”

Miután egyetértettünk abban, hogy igazán korai és elhamarkodott dolog lenne máris véleményt mondani és értékelni, így 5-6 kilométerrel a vége elõtt, már indultunk is tovább Martfû felé. Elõbb elhaladtunk egy szovjet katona sírja mellett, hja, így a rendszerváltás után huszonegynéhány évvel, aztán Rákócziújfalu szélénél visszaértünk a már jól ismert kerékpárútra. Igen, arra, ami idénre lett kész és amit nem lehetett kihagyni, majd ugyanazon az úton, amelyiken reggel elértük a sörgyár bejárata elõtti teret, most a sörgyár bejárata elõtti tértõl egy szûk óra alatt visszasétáltunk az iskolába.

A célban nagyon kedves fogatatásban volt részünk, a rendezõkrõl csakis jót és nagyon jót tudok mondani! Kedvesek voltak, segítõkészek, a teljesítésért szép nyomdai oklevelet adtak, s a tényleg nagyon jelképes (TTT igazolvánnyal 200 Ft) nevezési díj ellenére a célban még teával és hagymás zsíros kenyérrel is kínáltak. Csillagos ötös, tényleg az!

Maga a túra? Háááát…

Mi igazából nem bántuk meg, hogy eljöttünk, s nem is éreztük magunkat rosszul ezen a túrán, sõt… Igazából nem tudom, hogy vajon milyen lehetett a korábbi évek útvonala, de ezt a mostani vonalvezetést elsõsorban csak azoknak merem nyugodt szívvel ajánlani, akiknek a Sóút már valahogy túlságosan izgi és esménydús és emiatt ott már nem gyõzik kapkodni a fejüket! Na, ez a túra egy kicsit nyugisabb! :-)  

A vadiúj kerékpárútba azért virtuálisan ti is belekóstolhattok, ha kedvet kaptatok, s naná, hogy egyúttal körülnézhettek "a sörgyár bejárata elõtti tér"-en is, a túrán készült képeimhez vezetõ utat megtaláljátok a honlapomon: www.plecs.hu