Túrabeszámolók


Bakony 200 (kerékpáros) & résztávjai

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.05.21 21:15:06
megnéz nafe összes beszámolója
Bakony 100 + csúcs
Távolság: 107,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1061 m.
A túra kezdetén, illetve közben is emlegettük a meteorológusok felmenõit, mivel a túra napjára vonatkozó jóslataik nem igazán váltak be, s természetesen rossz értelemben nem. Összecserélték a délelõttöt és a délutánt, aminek kapcsán Murphy felmenõit is emlegettem, de errõl késõbb.
Az elõzõ napi Szent Kút túra, s az idei kevés biciklizés miatt, csak a szintidõn belüli teljesítést tûztem ki célul. Beneveztem, beszélgettem egy kicsit Imivel, aki természetesen versenyezni jött, nyerési eséllyel. A rajt elõtt elkezdett nagy cseppekben esni az esõ, ezért kicsit késõbb indultam, várva, hova alakul az idõjárás. Amikor elállt az esõ, kényelmes tempóban vágtam neki a távnak. Ismerve az útvonalat, az elején igen óvatos voltam, mivel csaknem folyamatos emelkedõvel szedtünk össze 90 m szintet. Erõs kezdéssel nagyon el lehet rontani a bemelegítést, amit késõbb már nem igazán lehet helyrehozni. Jó élénk pofaszélben tekertem. Ebben az vigasztalt, hogy a visszafelé vezetõ úton, amikor már fáradt leszek akkor lesz jó kis hátszelem, amit jobban szeretek, mint a fordított felállást. Vasárnap ellenére nagy forgalom volt a tapolcai úton. Néhányszor megálltam fényképezni. Rövid kitérõ következett Tótvázsonyba, az elsõ ellenõrzõ ponthoz. Azután végre lekanyarodhattam, a Szentgál felé vezetõ útra. A Zsófia-puszta felé vezetõ szakaszon nagyrészt nedves úton mentem, immár félhátszéllel, jó hosszú, de nem túl meredek, egyenes emelkedõn, aminek a nehézségét nem a meredekség, hanem az egyenes volta jelentette. Közben jó sokan megelõztek, de ez a legkevésbé sem zavart (fõként a fotózási megállásaimnál, értek utol), mentem a magam ritmusában. Bal kéz felõl az út jó részérõl látni lehetett a Kab-hegyet, ami mindig arra emlékeztetett, azt bizony még meg kell mászni. Az idõ javult, ezért egy réteg ruhától megszabadultam. Rövidesen Szentgálon voltam, ahol a helyi söröldében önkiszolgáló módon lepecsételtem az igazoló lapot, ettem egy energia szeletet, ittam egy kólát, majd irány tovább. A túra nagy részén éhesnek éreztem magam, mivel reggel vettem észre, hogy elfelejtettem este a fagyóból kivenni a kenyeret, így egy 5 dkg-s szelettel kellett beérnem, ami elég gyenge alapozás.
Néhány kilométer hullámvasutazás után megérkeztem a kab-hegyi elágazáshoz, ahol újra indítottam az órámat, mivel szeretnék egy korrekt szintet a Kab-hegyig, illetve egy magassági profilt. A szint 209 méternek bizonyult. Megint csak hosszú egyenes emelkedõk következtek. Elõször csak alattomosan emelkedik, majd beerõsít. Éreztem, hogy nem vagyok formában, de azért toltam neki. A hegyre fölérve ettem pár falatot a szendvicsembõl, az önkiszolgáló pecsételés után. A kilátóba nem mentem föl, mivel elég hideg élénk szél fújt, s az esõ is elkezdett szemerkélni. Fölvettem, a Szentgálon levetett szélmellényt, s irány lefelé. Lejtõ, félhátszél, kell még több? Sajnos hamar a végére értem. Újabb mászás következett, immár jobbára pofaszélben, majd sajnos a tapolcai útig tartó hosszú lejtõn is ez volt. Pár évvel ezelõtt itt 35 és 55 között döngettem lefelé, most a meredek részeken is alig értem el a 40-et, másutt pedig a 25-30 km/h-ért is keményen tekerni kellett. A tapolcai úton, a hullámvasutazás közben is szembeszelem volt egészen az utolsó az utolsó EP-ig, ami mellett csaknem elmentem. Szerencsére észrevettem a nyilakat, s így betértem a kocsmába pecsételni. Rövid kis szakasz következett Vigándpetend széléig, ahol mivel még bõ két és negyed órám volt a szintidõbõl, az elõzetes terveimnek megfelelõen megálltam langallózni. Finom volt. Végre, az utolsó húsz egynéhány kilométeren nem éreztem éhesnek magamat.
Most pedig Murphy. Már elõre készültem, milyen jól fog ezen az utolsó szakszon segíteni a hátszél. Hát nem! Az addig élénk szél, szinte teljesen elállt, alig segített valamit. Ennek ellenére is gyorsan fogytak a kilométerek. Érdekes egyébként, hogy az autósok toleránsabbak voltak, mint szoktak. Úgy igazán egy sem centizett ki, s meglepõen sokan lassítottak le, ha szembejövõ autó volt (persze én sem mentem igazán szorosan az út szélén). Kivételt képezett ez alól a Zala VOLÁN egy autóbusza, amelynek vezetõje, a fék helyett a dudát nyomta, s inkább az út szélére szorította a szembejövõ autóst. Nem ártana neki egy PÁV vizsgálat, agresszív vezetés miatt.
Folyamatos hullámvasutazással, a 100 + csúcsosok közül utolsóként 6 óra 22 perces idõvel célba értem. Ebbõl 5 óra 6 perc a tiszta biciklizett idõ, ami 21,1 km/h-s átlagot jelentett. Nekem ez nem is olyan rossz, hiszen ezzel a túrával együtt is alig 600 km-t bringáztam az idén. A célban megkaptam az emléklapot, s igazán jó kis szendviccsel, valamint mindenféle üdítõvel és ásványvízzel kínáltak a szervezõk. A langalló jól tart a gyomorban, így csak keveset bírtam enni. Beszélgettünk egy kicsit, s elindultam hazafelé.
Jól szervezett, kellemes túrának bizonyult, az idõjárás ellenére is. A túra ár/érték aránya megfelelõ. Alapvetõen azért a hosszabb távok versenyek, nem pedig túrák. Ennek ellenére sem ártana egy kitûzõ. A rendezvény emblémája, téglalap alakú kitûzõn, vagy jelvényen igazán jól mutatna.
Képek lesznek a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a kerékpárosok oldalán, a 2008-as évnél, amikor a webmesterünk ráér feltenni.

 
 
Tinca tincaTúra éve: 20082008.05.20 00:17:52
megnéz Tinca tinca összes beszámolója



100+csúcs


Táv: 101 km Szint: 800 m (?)

Az elõzõ napi Bicske 130 legvégére eléggé megtörtem, így gondolkodtam egy sort, milyen távot merjek bevállalni. A 100 és 100+ közt szinte nincs különbség, a 200 pedig még elérhetetlen álom, végülis nem nehéz dönteni.

A rajtban nem vagyunk sokan, gondolom a komoly mezõny elment 1/2 8-kor, én 8:15-re rakom össze magam. Az itiner tkp. csak egy igazolópapír, a rajtban egy térkép segít az eligazodásban. Az útvonal nem bonyolult, sok oda-vissza szakasszal. A tapolcai útra rákanyarodva az elkerülõ után rögtön ránktámad a szembe fúvó szél, kisvártatva záporok is jönnek, a Kab-hegy felett még sötétebb felhõk gyülekeznek. Szerencsére engem csak a széle ér. Visszafogottan kezdek, hogy aztán majd tovább lassuljak, nincs más célom, csak megcsinálni a távot. A tótvázsonyi bekötõ vége meredek, de rövid. Már eddig rengetegen pörgetnek el mellettem, de nem esek ki a ritmusomból.

A Kab-hegyi leágazóig csak néhány hupli van, a szél fárasztóbb, és inkább egyre erõsödik. A hegy oldalába hosszú-hosszú, de nem fárasztó emelkedõ visz fel, Zsófiapusztától viszont kelet felé haladunk, így lendületesen be lehet gurulni Szentgálra. A kocsmában mindenki magának pecsétel. Visszafelé ugyanaz az emelkedõ lassan, de fáradtság nélkül megy, Zsófiapuszta után aztán neki a hegynek. Még itt is egyenletesen, kihagyás nélkül megyek, persze a magam tempójában, az outis kollegák a nyeregbõl kiállva sepernek el mellettem. A tetõn nyeregbõl szállva érzem csak, hogy el is lõttem minden puskaporormat, hiába figyeltem a frissítésre. És még több, mint 40 km a cél. Innen szinte egy gurulás a tapolcai mûút, jól el lehet merevedni, szerencsére már nincsen hideg. A sok lejtõ alatt sem szedem össze magam, de a fõút legalább nem ráz. Ellenben a szél hevesen támad. Nagyvázsonyig még csak-csak eljutok, de innen csak arra tudok gondolni, hol van már az a rohadt fordító. Még messze, jól ismerem az utat. Pula-Kapolcs egyenes, sose fogy el. Fel se nézek. Puláig inkább lejtõs, aztán Kapolcsig szinte sík az út, sokszor gondolok mégis arra, jobb lenne leszállni. Kapolcs elõtt már kicsit takar az erdõ, ezzel vége a kínoknak. A kocsmában, ahogy a Kab-hegyen is, újra csak magunknak pecsételünk. A vendéglátóipari egységben :-) vidám élet van, és (pénzért) jól behûtött Fanta. Veszprémig már hazalök a szél, csak a pulai emelkedõ fog meg jobban. Semmi porcikám nem akar tekerni, de végre ideálisak a viszonyok egy kerékpáros számára: sima út, hátulról erõs szél, sem hideg, sem meleg. Legalább ez a kis szakasz 30 feletti átlaggal van meg. Épp beérek 5 órán belül.

A szervezésrõl sokat nem lehet elmondani. Az idõmérés pontos. Itinerrõl írtam. A keresztezõdéseknél viszont a követendõ útirány szépen meg van jelölve. Frissítés nincs, csak a célban vár szendvics és üdítõ. A díjazás emléklap és a fakuló élmény: döngetni hatvannal le a Kab-hegyrõl. Utólag megkapjuk a szintábrát is: bár épp a 100+ ábrázolása van elszabva: a csúcs eszerint csak kb. 480 m magas. Az útvonal a mûútról elkanyarodva hangulatos, az útminõség viszont vacak.

 
 
 Túra éve: 2007
JandiTúra éve: 20072007.05.22 00:23:33
megnéz Jandi összes beszámolója
Bakony 200 - Csak csúcs táv

Hogy mit keresek egy amatõr országúti bicikliversenyen? Jó kérdés. Nem vagyok országútis. Csak egy kis hétvégi kocabiciklis. :)

Szóval Apámnál már évek óta hagyomány a 100+Csúcs táv, így tavaly én is kipróbáltam magam a kb 60 km-es "csak csúcs" távon, ami Veszprémbõl felmegy a Kab-hegyre, onnan pedig vissza. Tavaly gyakorlatilag 0 felkészültséggel (nagyjából az lehetett abban az évben a második tekerésem) teljesítettem a távot. A Kab-hegyen már készen voltam, onnan visszaérve a tapolcai útra pedig már olyan fáradt voltam, hogy tekerni is alig bírtam. Sikerült teljesen eléheznem, a végén remegõ kézzel vettem át az oklevelet. A frissítési lehetõség a túra végén szó szerint életmentõ volt. :) Slusszpoén, hogy hazafelé a 4 biciklibõl pont az enyém esett le az autó tetejérõl cirka 110 km/h -nál. Talán azért, mert az volt az egyetlen monti. Szerencsére baleset nem történt, a bicó is viszonylag jól megúszta, így csak kb 20 000 Ft-omba került a full-szervíz, + a váltókarcsere.

Idén viszont minden más volt. A tavaszi túráknak köszönhetõen az alapedzettségem összehasonlíthatatlanul jobb volt mint tavaly, és sikerült bicóra viszonylag jól rágyúrnom. Egy hétig intenzíven terepeztem, majd ezt megfejeletem a Tési-fennsík 50 TT biciklis teljesítésével. Igaz ott nem mentek olyan jól a dolgok, de tudtam, hogy 6 nap pihi segíteni fog.

Az elvárásaim tehát nagyok voltak. A tavalyi idõm 3:24 volt, ezt akartam legalább 20 perccel megjavítani, de valójában szerettem volna 3 óra alá bemenni. 9 órakor rajtoltam, és már az elején jó tempót sikerült diktálnom - magamhoz képest persze. Eltévedni szerencsére itt nem lehet, mert az aszfaltra minden keresztezõdésben fel van festve az összes távhoz tartozó irány-információ.

A tapolcai úton néhány életveszélyes közlekedési szituáció (elõzõ autó szembe, nekem pedig menekülni kell az útról) után érzésre nagyon gyorsan elértem az ajkai leágazót. Le is csekkoltam az idõt, hogy visszafelé jövet tudjak majd kalkulálni. Kereken fél óra volt az eltelt idõ. Fölfelé szerencsére már nem volt forgalmas az út, és tekerésbe is kezdtem belelendülni. Úgy éreztem, hogy a tavalyihoz képest nagyon jól megy. A Kab-hegy csúcsra hipp-hopp felértem, pecsételtem, és már fordultam is. Tavaly itt legalább 5 percig álltam. :) Amúgy nincs annál nagyobb elégtétel, mint amikor a csúcsról vidáman suhanva lefelé látja az ember a felfelõ jövõk elgyötört, küzdelemmel teli arcát. :D Lefelé találkoztam Apámmal is, aki akkor kezdte el a csúcs megmászását. Tavaly még jócskán fölfelé mentem, amikor a "lassabb jármûvek húzódjanak félre" szlogennel elsuhant mellettem.

A tapolcai útra visszaérve lecsekkoltam az idõt, és örömmel láttam, hogy a tavalyi legjobb idõn belül vagyok, még akkor is, ha háromnegyed órával számolok visszafelé, és nem féllel. Erõltettem hát a dolgot továbbra is, igaz kulacscsere miatt meg kellett állnom egy percre. Veszprémben még egy kis "sprint" is belefért, és 2:31 lett a vége. A tavalyi legjobb idõ 2:39-volt, így iszonyúan meg voltam elégedve magammal, hogy egyrészt kb 50 percet javítottam az egyéni csúcsomon, másrészt, hogy alámentem a múlt évi legjobbnak. IDén gondolom már komolyabb mezõny jött a "csak csúcs" távra is, mert a legjobb idõ most 2:15-lett. Persze szerintem ezen is fognak majd bõven javítani a jövõben, de az az igazság, hogy a legjobbak a 100, 100+csúcs, és 200 távokon indulnak. Nekik biztosan nem okozna gondot a 2:15.

Én minden esetre nagyon elégedett voltam, és a fél órás pihegés után csigatempóban újra elindultam az útvonalon, hogy összeszedjem Nagypapit. Nagypapiról tudni kell, hogy elmúlt 70 éves, de minden évben indul valamelyik távon a Bakony 200-on. Idén például az 50-es távot teljesítette.

Apám is egyénei rekordott futott a 100+csúcs-on (4:30), szóval jó volt a hangulat, és még a bicómat se hagytuk el hazafelé. Jó volt egy kicsit biciklizni az elmúlt hetekben, mert már kezdtem unni a sok gyaloglást. Ahogy mondják: "a változatosság gyönyörködtet". :)

A jövõt tekintve viszont picit gondban vagyok, mert nekem már nem lesz egyszerû megdönteni az idei idõmet. Ahhoz már dierkt országútira kellene edzenem. Dehát nem vagyok én hülye... :)

Jandi