Túrabeszámolók


Írottkő

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
goomTúra éve: 20172017.10.23 12:15:42
megnéz goom összes beszámolója

 Írottkő 50 TT - ahogy én láttam... (fényképes beszámoló a blogomon).                                                                                                                        .

 
 
 Túra éve: 2016
goomTúra éve: 20162016.11.02 21:58:20
megnéz goom összes beszámolója

Írottkő 50 TT - ahogy én láttam... (fényképes beszámoló a blogomon)                                                                                                                         .

 
 
laszlo.molnarTúra éve: 20162016.10.24 12:26:00
megnéz laszlo.molnar összes beszámolója

 Valóban remek volt a szervezés, az idő pedig szinte csak szombaton volt ilyen kiváló. Egész hetes borús és esős idő után kék ég és napsütés az őszi erdőben. 

 
 
ZomboTúra éve: 20162016.10.22 18:00:45
megnéz Zombo összes beszámolója

 Kőszeg ÍROTTKŐ túra


Idén új helyszínről indult a túra, nem volt gond vele, könnyen megközelíthető,megtalálható volt.

Parkolás után 7 órakor neveztem és indultam a 35km távon, ekkkor márt látszott hogy fantasztikusan jó idő lesz :)


Minimális aszfaltrázás után irány a hegy, jól követhető turistajelzéseken jutottunk el az első EP-hez /Óház-Tető/ ami elég közel volt pár kilóméter de bemelegítésnek 320m szintemelkedés odatette magát. Utána Velem következett, ahol meleg teát és zsírosdeszkát tömtünk rövid szusszanás, majd tovább Bozsok felé, innentől következett a túra számomra legnehezebb szakasza hegymenetben Kalapos-kő majd Írottkő felé, ahol a kilátónál ismét egy EP, cukrot kaptunk, kicsi pihenés és ereszkedés vissza Velembe. Ahol újból meleg tea, vajas zsíros kenyér.

Az utolsó szakasz levezetés volt, Velemből a Cáki pincesoron át Kőszegre, itt márt szintemelkedés nem nagyon volt. De Nekem mondjuk márt nem is nagyon hiányzott a végén...

A célban oklevél, kitűző, üdítő és szendvics.


A szervezés csillagos ötös! nagyon gratulálok a szervezőknek. A túra 0 helyismeret nélkül vállalható, az útvonal jól követhető.

Sűrűn vannak EP-k, ami Nekem nagyon pozitív az kétszeri meleg tea túra közben.

Nagyon jó időnk volt, klassz nap volt.


A túrát csak ajánlami tudom!!


 

 
 
 Túra éve: 2013
dnvzoliTúra éve: 20132013.10.31 09:51:07
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Privát Írottkõ 50.2013.10.29.


 Történt,hogy ismét egy napra esett a Vasparipa-túra az Írottkõvel.A tudomány mai állása szerint egyszerre két helyen nem lehetek,így valami megoldást kellett találni.Kifundáltam hát:a Vasparipán szokás szerint szalagozunk,majd másnap pontõrködünk egy jót a Csárda-tetõn,az Írottkõ 50-et meg teljesítem privátban.Így is lett.

 Egy szép õszi,majdhogynem nyárias idõt ígérõ keddre esett a választás,igaz koraestére,késõdélutánra már bekúszó esõgócokat vizionált a met.hu,de a nap nagy részén kiváló túraidõre számíthattam.

 Mindent úgy csináltam,mintha a hivatalos túranapon lennék.Kelés 3-kor,indulás Gyõrbõl négykor.Szokásos reggelizõ megállás a szokásos benzinkúton,érkezés Kõszegre fél 6 után pár perccel.Átöltözöm túrázónak,a nyári technikai póló fölé csak egy vékonyka polármellény kerül,húzós emelkedõvel nyit a túra,lehet,hogy még ez is sok lesz.Amúgy kb.10-15 fok lehet.És sötét.

 Átgyalogolok a temetõ mellett,mellõzöm a szénsavas-kutat,egyre meredekebb utcákon gyûjtöm a szintet.Tudom,hogy hamarosan egy vízmosás peremén kell evickélnem ezért felteszem a fejlámpát,a döntés jónak bizonyul.Kis aszfaltozás,majd végleg elhagyom az álmos városkát,bevetem magam az erdõbe.Komolyan,itt még melegebb van mint lent a völgyben,meg is szabadulok a polártól,mivel erõteljesen világosodik a fejlámpa is visszakerül a zsákba.Hihetetlen,mindjárt itt a november és én egy szál pólóban nyomom a túrát hajnalok hajnalán.:)A szokásos 50 perces idõn javítva 45 perc alatt tudom le az elsõ 3,7 kilométert a maga 320 méteres szintemelkedésével.

 Felnézek az Óház-tetõ kilátójába,épp elkapom a napfelkeltét,készül pár fotó.A korai idõpontot tekintve is kimondottan jók a látási viszonyok ahhoz képest amennyire „jók” szoktak lenni általában a kilátó-látogatások során.Kilátóból le,irány a kék sáv a Vöröskeresztig.Még 60 méter szintet szedek össze az Irány-hegy tetejéig majd leereszkedem a közepén egy vörös kereszttel díszített pihenõhelyig.Itt találkozom az elsõ emberekkel egy mikrobusznyi favágó képében.

 Vöröskereszt után a piros kereszt a követendõ,az út többnyire lejt,könnyedén haladok a gyönyörû erdõben.Bár a lombozat már lehullott,így nem színesíti a képet,az avarréteg a barna ezernyi árnyalatában káprázatosan szép.Elhaladok a Borha-forrás mellett,csodálkozom hogy még csak nem is csörgedezik.Velem felett aztán átállok a piros sávra,ezen ereszkedek le a faluba.

 Már a hegyen éhes voltam,úgy gondoltam majd a játszótéren eszem,hát ez rossz döntésnek bizonyult.Ugyanis míg fenn kimondottan kellemes volt a hõmérséklet,leérve a falu völgyébe ez már nem volt elmondható.Egy-egy ponton azért betalál a napfény,kiválasztok hát egy ilyet és egy kocsibejáró betonján újabb adag élelmet viszek be a szervezetembe.Mivel nincs ellenõrzõpont így nincs ellátmány sem,a folyadékpótlást is magamnak kell megoldanom.Szerencsére épp a múltkor ittjártamkor(ittjártunkkor a családdal) derítettem fel a falu közepén található Vasa-kút nevû forrást(a térképen nincs nevesítve,pedig megérdemelné),most ennek vizében van minden bizodalmam.Ki kell tehát hagynom az Írottkõ-túrák kiváló teáját,a Vasa-kút szerencsére vízadó kedvében van,ott töltekezem fel az enyhén vasas ízû forrásvízbõl.A korrektség kedvéért azért begyalogolok az Alkotóház udvarára,egy fotó igazolásképp aztán hajrá elõre a kék kereszt mentén.

 Felkaptatok tehát a falu fölé,az említett jelzésen el is hagyom azt.Innen is kiváló a kilátás,talán még egy Írottkõ 50-en sem láttam el ilyen messzire a kilátópontokról.A kék kereszt egészen Bozsok határáig vezet,majd ott,ahol a virágkertészetes furgonból szoktuk kapni a pecsétet elfordulok jobbra.Itt annyi változást észlelek,hogy a kék 3szög jelzés átváltozott kék sávvá,a nyomvonal maradt ugyanaz,csak 3szögbõl sáv lett.A régi jelzést még nem tüntették el véglegesen,csak szürkével áthúzták,így aki esetleg nem ismeri a helyet sem rémül meg,hogy úristen,hova keveredtem,az én térképem szerint itt 3szögnek kellene lennie.Bozsok felett is szép kilátásokat rögzítek,sõt egy szál fehér ibolyát is sikerül lencsevégre kapni.A Felsõ-erdõnél behúzom a nemszeretem kaptatót majd begyalogolok a Kalapos-kõhöz.(Ha van idõtök mikor erre jártok érdemes lemenni a kövek alá,onnan látni igazán,mekkorák ezek az óriások,valamint érdemes átnézni az innen nem messze található Széles-kõhöz is,az is nagyon látványos)A Holler-barlangot(ami lényegében csak egy nagyobbacska üreg) most nem nézem meg közelebbrõl,kiérek a határsávra.Jobbra fordulok,immáron a fonódott kék-zöld sávot koptatom.

 Kedvenc részemen haladok,gyönyörûek a színek,alattam néhol 120 méteres mélységben fut a Sötét-völgy én meg itt talpalok a peremén….szeretem ezt a környéket.Aztán a zöld elválik tõlem,megkezdõdik a komolyabb szintgyûjtés,most balomon van egy völgy,hatalmas faóriások fekszenek mindenfelé a barnás-vöröses avarban,holtukban is megkapó látványt nyújtva.A völgyben patak csörgedezik,a csend végtelen,a szintemelkedéssel együtt is jókedvvel haladok gondolataimba mélyedve.Balra több lehetõség(jelzés az Írott-kõhöz-rövidebb,de lényegesen meredekebb megközelítést felkínálva) is kísértésbe viheti azt,akit kísértésbe lehet vinni kispistázás terén,én haladok a kijelölt irányba.Hamarosan mellém szegõdik a piros sáv majd ha jól rémlik a kék kereszt is,ezek nyomvonalán jutok fel nem kis kaptatókat érintve az Írott-kõre.

 Az Árpád-kilátót megpillantani mindig örömteli érzés és nagy megkönnyebbülés!:)Egyedül az a két kék mûanyag wc…..azokat aki odabiggyesztette a kilátó jobbjára….hát szépérzéke nulla az tuti.Borzalom!:)Bedobok egy kis csokit majd fellépcsõzöm a tetõre,azt nem mondom,hogy késél erõsségûek a kontúrok,de egész jó a kilátás.A táblácskák tanúsága szerint többek közt elvileg innen pl.még a Gerecse is látható,na azt azért nem látom,viszont felfedezem a Szent-Vid-kápolna piros csúcsát,én már ennek is örülök.:)Az osztrák oldalon is több hegy beazonosítható,a magyar oldal színpompás erdei is szépek.

 Kilátózás után gyors szintvesztés majd ráállok a Velemig futó piros sávra.Az Asztal-kõ utáni kanyarban a piros elhagyja a széles utat,bevált egy szûk ösvényre,itt tapasztalható a túra jelzéseinek egyetlen hibája,nincs nyilazott piros sáv,aki nem ismeri a helyet simán megy tovább balra az úton.A piros sáv amúgy nagyon sûrûen fel van festve,csak nyilazott nincs a kanyarban,azt gondolom a festõk Velemtõl dolgozhattak felfelé,ellenkezõ irányba,azért kerülte el a figyelmüket ez az apróság.

 Lezúdulok tehát Velembe,a Hosszú-völgyben már több túrázóval is összefutok,hát nem cserélnék velük,ez a völgy(sok szakaszon lényegében egy szûk vízmosás,jó köves talajjal) ellenkezõ irányba tiszta szívás!:)Tulajdonképpen 3-4 kilométer kaptató nem a legideálisabb körülmények közepette.

 Velemben újra meglátogatom az Alkotóházat,tea most sincs,ismét felkeresem a Vasa-kutat.Aztán irány a Szent-Vid!

 Ez a kapaszkodás sokat kivesz belõlem,igaz eddig szinte nem is álltam meg pihenni néhány percnél hosszabb idõre,talán ennek a levét iszom most.A kápolnához nagy nehézségek árán érek fel,le is rogyok az elõtte álló padra.Csokit eszem,iszom is rendesen és pihenek,kicsit hosszabbat.Jót tesz a megállás,újult erõvel vágok neki a továbbiaknak.Tudom,hogy ez sem lesz sétagalopp,a Hörmann-forrásig is van szint bõven.

 Elõször bükkösben aztán a magasabb régiókban jobbára fenyvesben taposom a kék karika jelzést egészen a Hármashatár-hegyi parkolóig,végig várom a légyölõ galócákat amiket itt szoktam fotózni de csalódnom kell,most valahogy egyet se találok.A parkolóban azért van némi élet a hétköznap dacára is,hiába,idáig lehet feljönni autóval és innen az Írott-kõ csak 2,5 kilométer mindösszesen 150 méter szintemelkedéssel.

 A Hörmann-forrást sem hagyom ki majd visszakapatok az aszfaltra,irány a Stájerházak!Végre lejtõs szakasz következik,mit mondjak úgy érzem már rám fér,eddig úgy 28-29 kilométernél tarthatok és vagy 1500 méter szintnél,azért az nem kevés.Ereszkedés közben,mielõtt elérem az erdészeti utat szép kilátásokban gyönyörködhetek az ausztriai hegyek felé,eddig ilyenre itt sem emlékszem.A kék sáv kunkorában favágók sziesztáznak éppen,egyikük felriad a lépteimre,társai nyugtatgatják,hogy semmi vész!..:)Míg elhaladok mellettük nagy a csend,aztán a hallótávolság határán nevetgélés,gondolom rajtam élcelõdnek.

 Stájerházaknál tudjuk mi a szokás,elõbányászom a zsák mélyérõl az almát és elmajszolom.Innen a túra saját jelzése,a fehét pötty a követendõ,hát követem.Elõször erdei úton haladok,majd a pöttyök letérítenek róla.Abszolút jelzetlen,vadregényes helyen törtetek,szerencse,hogy reggel nem volt köd,most aligha maradna száraz a bakancsom és a lábszáram.Szembe velem ott magasodnak a hegyek,de nem eszik olyan forrón a kását,itt van alattam ez a jó mély völgy,ugorjunk hát le oda is,had legyen még nehezebb az a hegymászás!:)

 Leóvatoskodok hát a Hármas-patak völgyébe majd átkelvén rajta rögtön meg is kezdem az elpocsékolt szintek újbóli begyûjtését.:)Hatalmas robajjal elõttem zúdul le valami a hegyoldalból,kicsit megszaporázom a lépteimet,hátha még megláthatom mi volt,sikerül is a távolban,a szemközti hegyoldalban megpillantanom három muflont.Szinte hihetetlen mire képesek ezek az állatok,ilyen rövid idõ alatt,pár másodperc leforgása alatt ekkora távot és fõleg ekkora szintemelkedést produkálni!Nincs az az ember által épített masina,ami képes lenne erre!

 Nem messze a Szikla-forrástól aztán beállok a Zeiger-nyeregig tartó kaptatóra.Egész túrán új módszerrel kísérletezek és úgy látszik nem hülyeség amit már többen tanácsoltak nekem:ne kapkodjak felfelé,komótosan,megfontoltan,a testemet aerob(jól mondom nafe?)tartományban tartva,a komolyabb emelkedések is szinte kifulladás nélkül teljesíthetõk,nincs szükség 10 méterenkénti megállókra,nincs halálközeli élmény.Mûködik,komolyan mondom.Hiába,mindig tanul az ember,persze ma nem kellett alkalmazkodnom senkihez,a kísérletezés szempontjából ez nem elhanyagolható körülmény.

 Zeiger-nyeregben még nincs vége a mókának,itt még csak 588 méteren vagyunk,még átugrom ide a fél kilométerre található Tábor-hegyre is 645 méteren csak jobb érzés lenni,mint 588-on.:)Errefelé sok a szeder,el is eszek jó pár szemet a medvék elõl,na meg így azért a kaptató is kellemesebb!:)A csúcs-gúlánál aztán fellélegezhetek,most már tényleg csak a Hétforrás-Óház 183 métere van hátra,mint komolyabb megmérettetés.

 Bekerül a bendõbe a csúcs-csoki,aztán irány tovább a fehér pöttyön.Leérve a hegyrõl gesztenyefába botlok,alatta a terméssel,úgy döntök az épp elkezdõdött esõszitálás ellenére is engedélyezek magamnak 10 percet gesztenyeszedésre.Szedek is egy sütésre valót,most már,hogy írom a beszámolót elmondhatom,megérte a megálló,igaz,hogy nem volt valami nagy szemû a termés,de finom édesre érlelte a természet,mindenkinek nagyon ízlett idehaza.

 Szitáló esõben folytatódik a menet,maradok pólóban,tényleg csak szitál,semmi vész.Egy gerincúton talpalok,balomon még egy csúcsgúlát is megpillantok,a térképet nézegetve valószínû a Stölzer nevû hely 528-as gúlája lehetett az.Aztán jön a térdfájósok kedvence,kb. 100 méter szint rohamos gyorsaságú elvesztése,bizony én is próbálok néha ide-oda kanyarogni ezen a lejtõn mert egyenesen lefelé szinte lehetetlen néhol talpon maradni,hála a mély avarnak és az alatta megbúvó faágaknak,hatalmas köveknek.Azért csak leérek esés nélkül,tartok pár perc szünetet,eszem édeset és sósat is majd megkezdem a monoton menetet a Hét-forrásig.

 Hát,így egyedül ez tényleg monoton,ha azt írnám,hogy elejétõl végéig élveztem ezt az etapot,hát nem mondanék igazat.Persze szépségek itt is adódnak,az erdõ színei,a kilátás az alattam elterülõ,vagy épp a távolabbi oszták területekre,hegyekre mind emelik az élvezeti értéket,de azért a 40. kilométer környékén a 4-5 kilométer aszfalt az 4-5 kilométer aszfalt.A végén már nagyon-nagyon várom,hogy a következõ kanyar után ott legyen a Hét-forrás völgye!:)

 Bár úgy emlékszem,hogy legutóbb már a fehér pöttyök meredeken letérítették a vándort a forrás irányába az útról,most ezeket a pöttyöket én nem találom.Sebaj én meredeken letérek,kihagyva így azt az oda-vissza aszfaltot,ha megint nem ez a túra hivatalos útja,elnézést kérek.

 A forrásnál nem vagyok egyedül,ez is egy közkedvelt helyszíne a hegységnek,megmosolyogtató jelenetnek lehetek tanúja épp:kisebb csoport érkezik több 10 év körüli gyemekkel,az egyikük elõrefut és visszakiáltja a felnõtteknek:jó-jó van itt hét név,meg folyik a víz,mi ebben a nagy szám?:)

 Az utolsó kaptató elõtt többet pihenek,a szintidõbõl van még két órám,feltöltekezek forrásvízzel,túl könnyû még a zsákom.:)Aztán nekivágok.

 Itt is alkalmazom az új kaptatási technikámat,megállás nélkül-és ami lényeges,kifulladás nélkül-jutok fel a vízszintes útra.Valami nincs renben egyébként az itt található irányító táblákkal,a forrásnál az osztrákok Mária-utas infós oszlopa is pont az ellenkezõ irányba mutatta az úticélokat.Most vagy valaki „tréfás kedvében” volt,vagy az oszlop állítói nem voltak a helyzet magaslatán.:)

 Kis vízszintezés aztán jön az utolsó 10-20 méter emelkedés,és újra itt is vagyok az Óház-tetõn.A kilátózást most már kihagyom,elindulok lefelé a reggel már bejárt zöld sávon.A lefelé már nem esik jól se a térdemnek se a talpamnak ill. inkább a lábujjaim panaszkodnak,fõleg a bal nagyujj,amivel ma is sikerült legalább két kiálló objektumba úgy igazán,erõbõl belerúgnom.:)A lefelébe egy megtermett nyúl visz színt-mi a frászt keres egy nyúl ilyen magasságban?:)Bár láttam már nyulat ennél magasabban is errefelé,ha jól emlékszem az Asztal-kõ mellett,hát az is van vagy 725 méteren….

 Még világosban visszaérek az iskolához(11 órás menetidõvel),ahol a hagyományt követve reggel leraktam az autót,majd meglátogatom a belvárosban azt a hamburgerest,ahol a sonkás-gombás melegszendvicset nem gombakrémmel,hanem szeletelt gombával csinálják.Megkérik az árát,szó se róla,de nagyon finom.Itt kezd el aztán szakadni az esõ,a szendvicset a csomagtartófedél árnyékában költöm el,és arra gondolok milyen szerencsém van,hogy még az esõ elõtt beértem.

 Intenzív esõben vezetek egészen hazáig,mikor nem tudok reflektorra kapcsolni szinte alig látok,fõleg,ha jönnek szembe.Nem is hajtok,nem is elõzgetek különösebben,csak az igazán mazsolákat.

 Tartalmas napon vagyok túl,örülök,hogy itt lehettem.A Kõszegi-hegység nem könnyû terep,de nagy kedvencem,mindig öröm,ha eljutok ide.Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom akár az Írottkõ túra keretében,akár úgy,mint most én,teljesen egyéni szervezésben.

 Köszönöm a lehetõséget!

 dnvzoli

A túrán készült képeim megtekinthetõek itt:

 

 
 
 Túra éve: 2012
Conan40Túra éve: 20122012.12.31 09:58:15
megnéz Conan40 összes beszámolója

Írottkõ 35


Idén már harmadik alkalommal állhattam rajthoz ezen a túrán. Számomra nagyon kedves ez az útvonal, hiszen itt teljesítettem életem elsõ teljesítménytúráját, ezért minden évben úgymond jubileum számomra. Idén két túratársam is akadt, ki elkísért Ági és Edina személyében. A sofõr szerepét én vállaltam fel, így korán indultam a hölgyekért, hogy idõben érjünk a rajthoz. Sajnos az idõjárás, mely elég ködösre fordult hátráltatott minket, így késve érkeztünk és barátaim, akik már elõzõ nap este érkeztek és itt is töltötték az éjszakát, már türelmetlenül vártak bennünket. Õk elõre indultak, mi pedig a szokotttól eltérõen nem az iskola udvarán, hanem a tornateremben neveztünk és a kisebb folyó ügyek elintézése után, már indultunk is a többiek után.


Gyakorlatilag még korom sötétben indultunk el, ami mindig is pozitívum számomra e túra során. Az elsõ szakasz elég meredek, így kellõen bemelegszik, vagy éppen le is izzad, a túrázó. Óháztetõ elõtti utolsó meredekebb szakaszon már többen össze is verõdünk, hogy együtt tegyük meg az utolsó szakaszt az elsõ ellenõrzõ pontig. Pecsét, szerelvény könnyítés és már robogunk is tovább. 


A nap már kezdi kibontani erõteljes sugarait és itt a dombtetõn érezteti is hatását, azonban ahogy ereszkedünk Velem felé, a völgyben megülõ köd miatt egyre hidegebb lesz, sõt az etetõ ponton erõsen fázunk is, így jót tesz a forró tea és a zsíros kenyér, melyet a pecsét mellé kapunk ellátásként.


A feltöltés után egy eseménytelenebb szakasz következik Bozsokig, egy völgyben haladunk, ami ugyanúgy ködös, így hideg is, mint eddig. A pontnál nem sokat idõzünk, pecsét és már mászunk is felfelé.


Ahogy egyre jobban feljebb érünk, az idõ tisztulni látszik és a melegedik is. Kisebb fazonigazított erdõn át visz az utunk, egészen a "siratófalig", melyet legyõzve már csak egy enyhébb séta és máris a túra egyik legszebb pontjához, Kalapos-kõhöz érünk. Itt felírjuk a már régrõl ismert számot, pár fénykép és már vágtatunk is tovább.


Egy héttel korábban a feleségemmel együtt megtettük a Velemtõl-Velemig szakaszt, ekkor rengeteg foltos szalamandrát láttunk, most viszont egyet sem. Valószínûleg a túristák áradata kergette el õket üregükbe. Személy szerint akkor jobban tetszett az erdõ, hiszen oly csöndes volt, mivel csak ketten vertük fel a táj csendjét, de hát teljesítménytúrán nem lehet egyedül menni. Ezen elmélkedve hagytuk magunk mögött az utolsó meredek szakaszt és értük el Írottkõ csúcsát. Az idõ meseszép volt. Szikrázó napsütés és kristálytiszta levegõ. Öröm volt beszívni. Az embernek kedve lett volna még itt elidõzni, de a kisebb tömeg és az idõ tovább hajtott minket. Pecsét, dianás cukor és már ereszkedtünk is vissza Velem felé.


A lefelé vezetõ szakaszon mesebeli gombák között (légyölõ galóca) lépkedtünk, melyek elkísértek bennünk többé-kevésbé egészen Velemig. Itt újabb pecsét, tea és zsíros kenyér, majd irány a cél.


Velem-Cák-Pogányok-Szénsavas-kút és már itt is a cél. Ez az utolsó szakasz nem túl eseménydús, így különösebben írni sem tudok róla.


A célban már várt ránk egy szendvics és egy szörp az emléklap és a kitûzõ mellé.

Ismét egy remek túra, melyben senki nem csalódhatott, szép útvonal, elegendõ ellátás, minden teljesen rendben volt. Túratársaim nevében is köszönöm a lehetõséget, jövõre biztosan újra jövök.


A túra trackje

Tavaly óta semmit nem változott, ezért azt linkelem

 
 
OttorinoTúra éve: 20122012.11.09 10:17:21
megnéz Ottorino összes beszámolója

ÍROTTKÕ 50 - 2012.10.20; Táv: 50,1 km; szintem: 2000 m; szintidõ 12 óra.



Zsolt félkettõkor jött értem, és indultunk el nyomban Pestrõl a nyugati végek felé. Félháromkor már Tatabányáról is továbbálltunk, ahol Darabos Zolit csíptük fel a Turul által szemmel tartott út szélérõl. Gyõrig pálya, utána 85-ös, majd Fertõszentmiklóstól a vicces nevû településeket összekötõ fõút sûrû ködfoltokon át. Kõszegen - bár kinyomtattam a térképét - egy kicsit forgolódtunk, de még így is ötre odaértünk a Jurisics Miklós gimnázium elé. Kellett a biztonsági idõtartalék, mert tömegrajtot hirdettek meg, nem késõbbre, mint 06:00. Elölrõl nem látszott mozgolódás, de amíg pakolásztunk, az épület mögül elõjött egy fejlámpás alak. Tõle megtudtuk, hogy a hátsó udvarban lesz a nevezés. Odamentünk. Megvettük a nevlapot, és bementünk a folyosóra kitölteni, mert a sûrû ködpára, sõt ködszitálás teljesen eláztatta a nevezés céljára kitett keskeny asztalt. Amikor kijöttünk, már eltûnt az asztal; rájöttek, hogy mégiscsak barátságosabb, ha az álomittas tornateremben folytatódik a nevezés.

Nem emlékszem olyan túrára, ahol - legalább a rajtban - ne találkoztunk volna ismerõssel. Most is többeket üdvözlünk. A dunántúliak ittlétén nem csodálkozok, de a Nagy Falunak is akad képviselete, pedig ma több pestkörnyéki teljesítménytúra közül is lehetett válogatni. Na, ne tökmékeljünk már annyit, két perc múlva hat, gyerünk ki a kapu elé! Idekint nagy a nyüzsgés. Kisebb-nagyobb csoportok már sietve távoznak a kapura belülrõl kiragasztott A4-esen látható, nyomtatott nyilak irányába. Körülnézek, de nem látom, hogy bárki is gyülekezne a tömegrajthoz. - Most mi van? Már elmúlt hat. Szerintem menjünk! - Hova mentek? Tömegrajt lesz - szól közbe egy rendezõ. - Éppen kérni akartam, mert már 6:02 van - válaszolom. - Még nincs annyi - így a rendezõ, és fut még két hosszt a gimi elõtt parkoló autók mellett. A tömeg meg csak tömegrajt nélkül hömpölyög egy irányba. Mi se' várjuk tovább a startpisztoly dörrenését, megyünk a többiek után. Muszáj így tennünk, mert a városban nem ismerjük ki magunkat, jelzést még nem láttam, és tök sötét van. Egy parkon átvágva ügetünk a többiek után, majd egy szélesebb utcára érünk ki. Ezen, a 70-re nevezettek továbbmennek, de nekünk a sziklával kombinált Szénsavas-kút után enyhén jobbra be kell fordulni egy családi házas utcába; a sarkon rávilágítok egy [Z-] jelzésre. Eredetileg mi is a 70-re készültünk, de a Don Bosco-n megemlítettük ezt Tonnakilométernek, aki elmondta, hogy amit érdemes megnézni, az benne van az 50-ben, a fennmaradó 20 háromnegyede pedig csak falvak közötti flaszterkoptatás; arról már nem is szólva, hogy mindez sötétben. Most azonban megkezdõdik az elsõ emelkedõ. Megint közvilágítás segít a fejlámpáknak, mert egy szerpentinben kanyargó mûúthoz érünk, amit többször keresztez az ösvénnyé szûkült utunk. Az erdõben ráerõsít az emelkedõ. Egy padnál félreállunk a mögöttünk feltörekvõk elõl. Dehogy ülünk le! Csak szerelvényt igazítunk. Én például pólóra vetkõzök, mert bár még hûvös van, és a köd is szitál, de az emelkedõ elég fûtést biztosít. Már láthatóan pitymallik. Mire enyhül az emelkedõ el lehet oltani a lámpákat, és mire a kilátó tisztására érkezünk, borongós reggeli fényben mehetünk az esõházhoz pecsételtetni.

1. ellenõrzõpont: Óház tetõ.

Hiába magyarázom két túratársamnak, hogy az 50 km-t és a 2000 m szintet tekintve szûkös a 12 óra szintidõ, hogy az Írottkõrõl többet fogunk látni a sûrû ködnél, és, hogy a túra végén még egyszer erre jövünk, a konkrét csávók mégis felmennek a kilátóba. Nem idegeskedek egy percig sem, megyek tovább a saját tempómban a [K-] jelzésen. Egy nagyon jól siethetõ, kellemes felületû úton haladok. Itt jegyzem meg, hogy a túra alatt nem láttam munkagépekkel feldúlt turistautat. Hosszan megyek egyenletesen. Hátranézve nem látom jönni az "elmaradottakat". Nem baj. Az iménti ponton hallottam, hogy Velemben (-en) lesz a kajapont, majd ott megvárom õket, és jól nem engedem, hogy sokáig nyamnyogjanak. Közben nézem a papíromat; egy Vöröskereszt nevû hely következik. Kiérek az erdõbõl. Ez egy útcsomópont. Magamban mosolygok, mert a közepén egy tûzpirosra mázolt kereszt áll, rajta aranyszínû korpusz. Itt nincs EP. Stílusosan a [P+]-en kell tovább menni. Szembe' látok jeleket egy fán. Közelebb megyek [P+] is van köztük. Remek. Tovább, hasítok az iméntihez hasonlóan jó minõségû úton. Ahogy egyre meredekebben megyek lefelé, mindjobban érezni, hogy a völgyben megült a hideg levegõ. Egy forrás pihenõje mellett elmenve már kifejezetten hideg van. Mûút kanyarára bukkanok, ahonnan Í-50 stb. felirat terel balra, be az erdõbe, ahol is belefutok a [P-] jelzésbe, amelyen jobbra fordulok. Megint itt a mûút, amin most egy kicsit hosszabban megyek, és amirõl egy zártszelvényre festett jelzés térít le balra. Ez egyúttal kapaszkodóul is szolgál, mert egy hevenyészett, meredek deszkalépcsõ felsõ fokára kell ráereszkedni. Amikor vége az erdõ-szerpentin-erdõ sorozatnak, már a Velemet határoló utcán jövök lefelé. A helyi Avar szálló lepukkant látványt nyújt. A koszos ablakok mögött hullámzó függönyök még azt bizonygatják, hogy minden megy a rendes kerékvágásban, de a farészeket belepõ moha és az ásító üresség másról árulkodik. A szemben álló, magányos fagylaltos-süteményes kioszkot is csak a fénykorabeli emlékei tartják egyben. Vízszintes, lõrésszerû ablakait betörték. Azt gondoltam, hogy ilyen lakatlan szállók, és üdülõtáborok csak a Balaton mellett vannak... A [P-] egy keresztezõdésben jobbra elmegy. Egy másodpercre megtorpanok, de lentrõl, egy jelzetlen utcából érkezik egy túrázó, akitõl megtudom, hogy amerrõl õ jön, arra kell menni néhány métert, és egy kis hídon át balra bemenni egy ház kertjébe.

2. ellenõrzõpont: Velemi Népmûvészeti Stúdió Alkotóháza.

Hartmann Misinek valami sötétzöld van rákenve a zsíros kenyerére. Én is olyat szeretnék, de zöldet csak a szaletli penészes zsindelyén látok. Már majdnem az asztalon levõ piros kenõcsbõl kenek a kenyérre, amikor Misi is a zöldet javasolja. - Jó, jó, de hol van? Kiderül, hogy azt eltették a prominensebb túrázók részére, de Misire való tekintettel nekem elõhozzák egy kenet erejéig. Nagyon finom medvehagyma krém, nagyságrendekkel megnöveli a zsíros kenyér élvezeti értékét, jóllehet maga a kenyér is különlegesen ízletes. Eszek is még kettõt összecsapva, de ezt már pirosra mázolva. Az utca felõl egyre erõsödõ, folyamatos beszédhangot hallok. Zsolt közeledik hallgatóságával, Zolival. A sövényen keresztül kikiabálok, hogy ne a szája járjon, hanem a lába. Amíg a fiúk pecsételtetnek, és táplálkoznak, addig iszok még egy herbateát. Olyan kényelmesek, hogy fázni kezdek. Kimegyek az utcára, és felderítem, hogy merre tovább. Az 50-eseknek egy picit vissza kell menni a keresztezõdés felé, és felmászni az élesen balra tartó [K+] jelzésû dûlõútra. Két tuja között visszanézek az alkotóház udvarára, de a két jámbor fajta még mindig nyugodtan kérõdzik. Mielõtt átfáznék, öltözés helyett inkább továbbmegyek az éppen induló két rövidnadrágos túrázó után. Kb. egy km szintbeli haladást követõen a jelzés balra letér, de ezt már csak akkor veszem észre, amikor a két elõttem járó megáll, és a papírját nézegeti. Ebben a pillanatban kiabál utánam Zsolt, aki Zolival egy kisebb társasághoz csapódva indult tovább a kajapontról. Nagyon büszke magára, hogy õ figyelmeztetett engem a helyes útirányra. Könnyû erdei séta után kiérünk egy tisztásra, majd egy útelágazásban, egy furgonból megkapjuk a következõ pecsétet.

3. ellenõrzõpont: Bozsok északi csücske.

Rögvest jobbra fordulunk a [K3]-ön, és aki a jelzésbõl nem találta ki, hogy mi vár rá, az most mélyeket lélegezve, gyök kettes sebességgel megtapasztalja. Ahogy emelkedünk, úgy kerülünk egyre kijjebb a hûvös, párás levegõbõl. Mire az 560-as szintvonal magasságában balra kanyarodunk egy rövid, pihentetõ platóra, a napfény már kristálytiszta levegõn át, hegyesszögben süt be a fák közé. Utunk egy kellemesen füves, nem gyakran járt ösvény. Azonnal szimpatikus lesz a hely. Az út bal oldalán egy óriási, megolvadt fagyira emlékeztetõ követ látok. Ráfogom, hogy ez a Kalapos-kõ és innentõl kezdve figyelem, hogy hol van az az ellenõrzõszám, amit majd fel kell írni. Egy rövidebb emelkedõ után egy, az elõzõ stílusú kõhöz érünk, csak ez százszor nagyobb. Alig lehet elslisszolni mellette; az ösvény másik oldalán a nix tátong. A kõtõl lefelé jövet egy bekarikázott sötétpiros szám van egy fára festve. (Ezt erdészeti jelölésnek véltem, de mint késõbb megtudtam, ez volt az ellenõrzõszám. Egyébként semmi nem utalt erre.)

4. ellenõrzõpont: Kalapos-kõ. Ellenõrzõszám.

Enyhe lejtmenetben érünk el egy pihenõbútorzatot, majd egy keresztezõdést. Papírnézés. Az itiner szerint a [K-]-n kéne jobbra menni, de arra [Z-] jelzés van. Utolérnek olyan túrázók, akik már voltak a túrán, és azok mondják, hogy nyugodtan mehetek jobbra, mert egy jó darabon a [K-] fonódik a Vasfüggöny túra [Z-] jelzésével. Csodálatos erdei úton kaptatunk egyre meredekebben. Csak a magasban, a hatalmas fák lombjain táncol a napsugár, hozzánk már csak a szórt fény jut le. Elgondolom, hogy nyáron, a rekkenõ hõséget könnyedén zárja ki a sûrû erdõ. Az út mentén csörgedezõ patak segít a komfortos klíma kialakításában. A [Z-] balra elmegy tõlünk; innentõl közvetlenül az osztrák határt követi. Várom már, hogy mikor látok kék eget a feljebb álló fák törzsei között, mert ez azt jelentené, hogy elérhetõ közelségbe került a csúcs. Amikor eljön ez a pillanat, akkor csúcs nélkül jön el, mert az út egy nagy tisztásra kanyarog fel, ahol csak röviden mehetünk vízszintben. A napos oldalamon a fülem lángol, az árnyékoson pedig fagy. Szembe jönnek a csúcson végzett túratársak, a fonódó [P-]-on trappolnak lefelé. Nekimegyünk a csúcs elõtti utolsó emelkedõnek. Elõször egy esõházhoz érünk fel, a kilátó még odébb, és feljebb van egy pár méterrel.

5. ellenõrzõpont: Írottkõ.

A pontõrök Dianás cukorral kínálnak. Felmegyünk a többemeletes kilátó csigalépcsõjén. Idefent szikrázó napsütés van. Odalent csak a szétterülõ ködfátyolból kiemelkedõ hegyek csúcsait lehet látni. - Melyik hegy lehet az a nagy kopár? - kérdezek bele a panorámába. A Schneeberg - olvassa fel egy túrázó a mellvéden elhelyezett táblácskáról. - Ja, most már tudom, ott gitározik a Schnétberger Ferenc. Fent túl friss a levegõ, lemegyünk a torony aljába. A lépcsõházban egy nagy, kocka alakú kõ van elhelyezve. Egyik oldalán az Ö, a másikon az M betû olvasható. Bepótolom, azt hogy viszonylag kevés alkalommal jártam Nyugaton. Átruccanok Ausztriába, honvágyam lesz, és hazajövök. Egy perc alatt ezt vagy ötször megismétlem. Innen nézve nem látszik, hogy melyik oldalon rothad gyorsabban a kapitalizmus... Kint egy röpke percre leülünk. A pihenõpad napos és árnyékos oldala között tetemes hõmérsékletkülönbség érzékelhetõ. Lefelé indulunk. Egyelõre azon az úton megyünk, amelyiken feljöttünk. Az esõháznál Zoli bepecsétel a kéktúrás füzetébe. A meredeket késõbb egy kellemes lejtõ váltja fel. Itt elengedjük a [K-] jelzést, a [P-]-on megyünk lefelé Velemet célba véve. Olyan kellemes ez az út, de miért nem látok jelzést már vagy tíz perce? Elõttünk két tag halad, mögöttünk pedig a két lány jön, akiktõl fölfelé jövet megtudtuk, hogy csepregiek, és már negyedszer csinálják a túrát. Elmegyünk egy kunyhó mellett, ami alig nagyobb, mint a Hungaroring mellett, a Forma 1 verseny alkalmával felállított, hírhedt bódék egyike. Még el is viccelõdünk ezen. Egy mûút hajtûkanyarához érünk, amikor bizonysággá válik, hogy eltévedtünk. A lányok még mondják is, hogy a bódé már nagyon gyanús volt nekik. Õk vissza is sietnek arra, amerrõl jöttünk. (Egyébként ez a legbiztosabb módszer a tévedés kijavítására.) Hátranézve látom, hogy MAGÁNTERÜLET tábla van kitéve az útra amelyiken eddig jöttünk. Pár méterrel lejjebb, jobbra is nyílik egy út hasonló felirattal. Valószínûleg egy jobbos kanyart néztünk be, ezért most jobbra megyünk lefelé, miután megnéztük Zoli térképét, amitõl nem igazán lettünk okosabbak. A fiúk lejjebb látják újonnan választott utunk kanyarodó folytatását és arra akarnak lemenni. Én nem vagyok hajlandó a törmelékes avaron lerongyolni, a többiek is az úton maradnak. Amikor egy "emelettel" lejjebb látjuk a két lányt szembe jönni, a fiúk mégis leszaladnak tökön, babon át. Én nyugiban lemegyek a kanyarig és úgy csatlakozok a [P-]-ba. Kocogva megelõzöm a túratársaimat, majd utolérem a lányokat. Õk - amikor észrevettük a tévedést - százegynéhány métert visszamentek a [P-] jobbos leágazásáig, és meredekebben jöttek le, mint mi ezen a jelzetlen szerpentinen. Innen már nincs semmi kiágazás, nyugodtan sétálhatunk le a nem rég látogatott kajapontra.

6. ellenõrzõpont: Velem, Alkotóház.

Velem még mindig ködbe-, a kenyérkenegetõk pedig anorákba vannak burkolózva. Az egyik pontra érkezõ arc a fentebbi, napsütötte régiókról mesél; a rendezõk irigykednek. Ismét belefér az etetõnkbe egy-két szelet zsíros kenyér teával. Nekiindulunk egy újabb magaslatnak. Azon a [P-] jelzésen megyünk egy darabon fölfelé, amelyiken elsõ alkalommal értünk le Velemre (-be). Amint balra meglátjuk a [KL] jelzést, bekanyarodunk. Combos emelkedõ vár ránk. A két csepregi lány jó húzóerõ. Megint becsap a fák törzse között látható kék ég. Még nem vagyunk fent, mert a lányok élesen jobbra fordulnak, és mire mi odaérünk, õk már jó tíz méterrel magasabban vannak. Egy nemzetiszínû melegítõs srác bal támadóállásban, térdére támaszkodva várakozik az újabb emelkedõt jelentõ lépcsõsor elõtt. - Görcs? - kérdezem. - Nem, csak valahogy ma nem mennek az emelkedõk - válaszolja. Egy templomnak látszó épülethez érkezünk fel. Valszeg ez a Szent-Vid kápolna. Az oldalában folytatjuk a [KO] jelzésen. Az épület másik végénél egy teret alakítottak ki, amelynek a velünk szembelévõ oldalán egy több méter széles, sötétszürke sziklát markol egy nagy fa a gyökereivel. Lenyûgözõ látvány. Zoli lefényképezi. Frissen vasalt, komótosan sétáló embereket érünk utol. Egészen addig csodálkozok rajta, hogy miként tudtak ide feljönni anélkül, hogy egy izzadságcsepp lenne a sminkjükön, vagy egy gyûrõdés a ruhájukon, amíg el nem érünk egy szerpentin kanyara melletti parkolóhoz. Átvágunk a mûúton, hogy tovább emelkedjünk. Na, de meddig? Úgy érzem mintha fél napja csak fölfelé jönnénk. Végre megint egy kanyarbeli parkolóhoz érünk. Itt már kevesebben vannak. A mûúttal együtt ívelünk. Egy info táblánál jobbra lenézünk a Hörmann-forrásra. Semmi különös. Nem megyünk le, mert nem ellenõrzõpont. Tovább kanyarodunk jobbra a mûúttal, most már [K-] a jelzés. Kis idõ múlva alulról nézünk fel a forrásra. Ha ezt elõbb tudom... Balra lefordulunk a mûútról, magas fák alkotta erdõben lejtõzünk egy erdészeti útig. A [K-] balra irányít. Egy könyök után vesszük észre, hogy ezt is le lehet vágni egy jelzetlen úton. A két lány minden bizonnyal meg is tette, mert eltûntek a látókörünkbõl. A flaszteren csattogva takaros házakhoz érünk. Az út másik oldalán, a velük szemben levõ esõházba kell felmenni.

7. ellenõrzõpont: Stájerházak.

A bejárattal szemben ülnek a lányok levett cipõvel. - Hja, kérem, akinek van helyismerete - köszöntöm õket. Bazsalygás a válasz. Én is megnézem, hogy mi a retek van a cipõmben, majd elveszek egy almát a kitett ládából. Ennyi volt a pihenõ, visszatérünk az erdészeti mûútra, és a "fehér pötty" jelzést követjük, ami feltehetõen a túra saját jelzése. Segítségével levágjuk az erdészeti út kanyarait, és csodaszép erdei környezetben ismét mászni kezdünk. Az elõzõekhez hasonlóan ez sem egyben legyûrhetõ emelkedõ. Elõször egy nyeregbe érünk fel, ahol többedszer találkozunk a Vasfüggöny túraút [Z-] jelzésével. Itt ismét felfújjuk a pofazacskóinkat a további hegymászáshoz. Valóban meredek, mert a két lány kiáll elõlünk egy szusszanásnyira.

8. ellenõrzõpont: Tábor-hegy. Ellenõrzõszám. Csúcskõ.

Hogy mit kell felírni, azt megint a már itt jártas túratársaktól tudjuk meg. A csúcskõ oldalán látható 5-ös szám az. Zöld fûszõnyeggel takart platón gyalogolva megyünk tovább. Abban reménykedek, hogy ez lassan kellemes lejtõbe megy át, de csalódnom kell, mert a szép füves út hirtelen egy oldalazva leereszkedõs, útnélküli lejtõre vált. Így, meredeken csúszkálva érkezünk le a következõ pontra.

9. ellenõrzõpont: Paradicsomos.

Jobbra indulunk az itt található turistaúton. Egy útvillában a bal, a lefelé tartó ágat választja az újra a csapat élére állt két lány. A nyáj bambán baktat utánuk. A többszörös Írottkõ teljesítõ dnvzoli szól, hogy a felsõ ágra kéne áttérni. A lányok felszaladnak, mi pedig inkább felkapaszkodunk. Zsolt évõdik a lányokkal. Azt mondja, hogy a fürge gazellákat üldözik a kiéhezett farkasok. A turistaút valahol, tán egy kanyarban mûúttá változik. Hosszan caplatunk ezen, ami egyre kellemetlenebb. Egy ponton szép kilátás nyílik hegyekre, völgyekre. Valaki felmutat a magasba. Az Óház-tetõ kilátóját mutatja, ahová ma még egyszer fel kell jutnunk valahogy. Messze is van, magasan is van, miközben egyre csak lefelé tartunk. Volt határõr õrs mellett megyünk el. Jó állapotban levõ épületnek néz ki, csak éppen túl alaposan pucolták meg az ablakait. Egy másik csapatban a szintidõrõl beszélnek, ezért jobban belehúzok. Már arra gondolok, hogy soha nem ér véget ez a mûút, amikor azt látom, hogy távolabb az út bal szélérõl másznak valahova lefelé. A "fehér pötty" megint egy úttalan meredekre irányít. Lemászunk, és egy kis patakot is átugrunk.

10. ellenõrzõpont: Hét Vezér-forrás.

Visszamászunk a hivatalos [K-] jelzésen. Egy fán ott az OKT bélyegzõ, Zoli pecsétel. Meredeken visz fel a jelzés egy szintben haladó szakaszra, ahol lehet fújni párat. A kilátó még jóval feljebb van. Fojtogató füstben tesszük meg az utolsó métereket; a ponton nyirkos fával rakják a tüzet serényen.

11. ellenõrzõpont: Óház-tetõ.

Most sem áll szándékomban felmenni a kilátóba, de Zsolt még nem ért ide, ezért Hartmann Misi után megyek. Egy körülnézés: mindenütt köd. Na, itt is voltunk. Odalent mindenki összejött, lemehetünk a városba. Amerrõl reggel feljöttünk a [Z-] jelzésen, arra lemegyünk. Sokáig tart. Tovább, mint gondoltam volna. Misivel elõresietünk egy kicsit. A házak között nehezebb a tájékozódás; ritkás a jelzés. Egy saroknál elbizonytalanodunk, meg kell kérdezni valakit, de aztán simán beérünk az iskolába. A lányok nem idõztek a kilátónál, ezért már kifelé jönnek. - Megjöttek a farkasok - mondják kacagva. Gratulálunk egymásnak, és egyúttal búcsút is intünk. Az órámra nézek. Szûk negyedórát hagytunk bent a szintidõbõl. Ez bizony szoros menet volt. Plusz egy óra szintidõvel jobban körülnézhettünk volna e messzi tájékon. Míg a tornateremben szalámis zsömlével és üdítõvel restauráljuk magunkat, odakint rohamosan sötétedik.

Ottorino



 

 
 
ÓraTúra éve: 20122012.11.02 20:36:44
megnéz Óra összes beszámolója

Írottkõ 50, az Év Túrája -számomra.


Aki az õszt szereti, bátran menjen a Kõszegi-hegységbe, nem fog csalódni! Ha még hozzá ilyen idõjárás is társul, mint amilyenben idén volt részünk, hatalmas az élmény!


Persze én ezt tudtam elõre. Tavaly "mindössze" vagy hat túrán voltam a Kõszegi-hegységben, a három KHT-túrán, az Alpannonián, az Írottkõ 70-en, illetve a Szent Márton-túrán is Szombathely környékén. Idén csak a Kubát Hugó jutott, az is fenomenálisan szép volt, a Kendig tetején az irtásról a havas Schneeberg látványával. Jövõre ismét Kõszegi-hegység évem lesz, jelzem ezt az ott megismert turista-barátaimnak. Tehát már alig vártam az újabb Írottkõ-t, bár volt némi megingásom a Nahát felé, de ezt elhessegettem, mivel Cartographia-kupás az Írottkõ idén, és azt is csinálom. Az izgalmas a logisztika volt, mivel munka után kellett leutaznom Kõszegre az elõeste, a túra után pedig át kellett tömegközlekedéssel navigálnom Abasárra, a kétnapos Viá-ra, mondanom se kell, hogy sikerült!


Az elõeste kellemesen telt, errõl csak ennyit... Ismét nem csalódtunk a kõszegi Kiskakas Vendéglátó Egység (ez a neve!) vörös fröccsében, illetve a khm.. "osztrák tulajdonú áruházlánc"-ban árusított "markazi illetõségû vörösbor"-ban, amivel én már gondolatban össze is kötöttem ezt a túrát a következõvel, lévén Markaz és Abasár szomszédai egymásnak.


Másnap reggel ködös idõre ébredtünk. Gyorsan szedtük bakancsainkat kifelé a városból, túl gyorsan is, mert mire megnéztük, hogy nem kispista a temetõn át menni, már meg is csináltuk a tiszteletkört a Zöld-ön. Aztán csak felfelé, szokatlanul könnyen megy, vagy mert edzésben vagyok? Akkor a többiek is, felhajt minket a sötét, hogy a hajnali derengés már az Óház-kilátóban érje a korán kelõket. Meg az a fantasztikus látvány! Alattunk a köd félsüli egy alacsonyabb gerinc bükkjeinek tetejét, a Kereszt-kút bérc mobiltornyát pirosra égeti a felkelõ Nap, ami lassan választja el magát a ködös-felhõs keleti látóhatártól. Mindenki fényképez, már aki feljött a kilátóba, igazán kár lett volna kihagyni!


Haladunk tovább a Kék-en, kellemes emelkedõ után igazi alpesi táj fogad: lucosok, jegenyefenyvesek, bükkösök váltakoznak, alattuk áfonya- és málnabokrok sorjáznak. Kiérünk a nevében is Vörös-kereszthez, a keresztet õrzõ öreg tölgyek teteje majd kilobban a felkelõ Nap sugaraitól! Ezután most sajnos nem a Kendig felé fordulunk az egykori határõrúton, pedig kedvem lett volna "eltévedni" egy kivcsit, hanem a Piros + jelzésen balra, lefelé. Nem bánjuk meg ezt se, a reggeli napsütésben fürdõ tölgyek között rézsútosan tartunk lefelé, meg is kocogjuk ezt a szakaszt, jólesik. Egy lucosban elérjük a Piros O jelzést, idõsebbeknek a régi Kék-et. Az elágazásban a Borha-forrás még mindig nem folyik, illetve de, mert három méterrel balra, illetve másfél méternyivel lejjebb költözött. Sajnos ez a kifolyó még nincs befoglalva, de a tenyeremet belemerítem. Kicsit betömörülnek a népek, de kielõzzük õket a betonig. jobbos kanyar után khlújj! Ez aztán kõkeményen dögszag, hátraszólok túratársamnak Péternek -nem én voltam! Ezután kéjes vigyorral figyeljük a mögöttünk érkezõk arctorzulásait, ahogy beleszagolnak a "friss hegyi levegõbe".


A következõ szakasz a kispistások mini-mekkája, a jelzés kerülgeti a mûutat, majd hirtelen levált, és nyaktörõs gyökereken, a végén pedig egy kiálló betonvasas lépcsõmaradékon zuhan be Velembe. Kemény eltaknyolási lehetõségek, pláne hogy lassan visszaérünk a ködbe. A faluban a betonon futók érnek utol minket, egy darabig együtt haladunk, egyikük a só és cukor egészségtelen voltáról mesél, illetve méhészeti szakkönyvet ajánl egyébként méhész barátomnak. Elengedjük inkább õket. Elhaladunk a régóta rohadó hotel mellett, ami pár évig mûködött csak, érdekes is volt egy ekkora kapacitást ráépíteni egy ilyen kis falura. Ami még feltûnõ, hogy a bejárat tanúsága szerint, a rendszerváltás hajnalán elfogadták a Visa és American Express-kártyákat, mikor a jónép még a piros százasokat szorongatta... De a legmókásabb a fagyisbódé volt az út szélén, Balcsi-parti hangulatot varázsolva a Szent Vid-hegy tövébe. Aki ezt rentábilisan üzemeltetni tudja egy évig, bátran bevállalhatja a pénzügyi világválság megoldását is ezután.


Beérünk a pontra, az alkotóházhoz. Itt õrizék anno pár napig a Szent Koronát, tábla is tanúskodik errõl. Minket azonban a ma, a pillanat varázsa érdekel, ahogyan belekortyolunk a gyógyfüves teába, illetve beleharapunk ki-ki ízlése szerint a margarinos vagy zsíros kenyérbe. Mennyei a margarinos darált paprikával! Itt jegyezném meg, általában a túrákra vonatkozólag, hogy a hófehér ipari zsír helyett, tudom hogy olcsó, de adhatnának bármi mást, lekvárt meg ilyesmiket, mert csak megszomjazik az ember tõle, pláne ha megborítja hagymával. Sokkal jobb folyadék és sópótló a kovászos uborka, vagy a csalamádé. A kedves kiszolgálás feledteti viszont mindezt, ráadásul végtelen a repeta, sõt még vissza is térünk ide ma.


Mielõtt el kezdenénk fázni, jó tempóban elinduliunk. Szép ez a rész a két falu között, szelídgesztenyék között haladunk, a régi kálváriánál bukunk át a gerincen. Valaki tavasz óta keresztet helyezett az üres szentéy-részbe, pozityív fejlemény. Ezután számomra meglepõen hosszú ereszkedõ kezdõdik a bozsoki kastélyparkig, tavaly az Alpannoniián gyorsabb volt felfelé nekem ez a szakasz, a bõ harminc kilométernyi ausztriai betonon gyaloglás után megváltást jelentett az erdei út. Hirtelen megkapjuk az ellenõrzõpont mikrobuszát, és máris fordulunk hegynek föl a Kék ? jelzésen. Irtásos részben érünk ki a ködbõl, mellettünk zakatol az erdõgazdaság lánctalpas jármûve, de sok és jó minõségû jelzés van, meghagyták õket. Kellemes sétaút után érjük el az egykori vasfüggöny nyiladékát.


Itt kezdõdnek a gondok. Bár csak százhúsz méternyi a hirtelen emelkedõ, három tízemeletes panel magassága, de az egyben. Túratársam itt fullad ki, bár próbálom beszélgetéssel elterelni a figyelmét, de kényszerû búcsút veszünk, mert nekem tényleg el kell érnem azt a vonatot. Pedig jól jöttünk eddig, pont ötös átlaggal...


Innentõl egyedül megyek, egy jó ideig vákumban, mert nem érek utol senkit én se. A Kalapos-kõ után, ahol a tavalyi számot kell megint felírni (azért nem árulom el, mi az), gondolok egyet és kinézek a Holler-barlanghoz, ami nagyjából a Hobbitok földjérõl huppant ide, valami meseszép. Épphogy itt maradt nekünk, mert párszáz méter múlva megérkezek a határsávhoz, amin a Kék és a Vasfüggöny-Zöld fut. Meg én, a lejtõn belekocogok a Bozsoki-patakig, és kezdõdhet a mászás! No nem a Zöld-ön, az extrém sport mindkét irányban, uszkve két kilométer alatt dob le majd ötszáz szintet. A Kék egy kellemes, hûvös mellékvölgyben kapaszkodik felfelé, azt kell mondjam, könnyen leküzdi a szint felét. Aztán szintbe ér, itt mindenképp elfordulok balra, hogy az Ebensperger-forrás vizébõl igyak, nagyon finom, a KHT-túra óta tudom. Ja, azon a túrán találkozam a feltáróúton a Nyúllal, nem volt hajlandó elszaladni, inkább meglapult az út alatt az avarban, a füleit lecsapva. A buta jószág azt hitte, nem veszem így észre! Két méterrõl gyönyörködhettem benne. Visszatérve, meg az útra is, szintben haladok a Piros-ig, hogy aztán nyakamba vegyem a hegyet tényleg. Minden szakasz ismerõs, szinte felszív a hegy, az irtás, a vadetetõ, aztán kezdõdhet az urtolsó igazán nagy mászás. Itt a fenyvest kell már csak elérni, mert felette már ott az Írott-kõ csúcsa! Felszuszogok a toronyba, és!!! 


Az a kilátás, amit leírni se nagyon lehet. Alattunk a köd teteje, olyan 4-500 méter magasan. Körülöttünk a fõgerinc, mesés fenyvesek, bükkösök, nyíresek. A távolban pedig a Schneeberg, a Semmering, a Raxalpe... Szikrázó napsütésben! Ezért kell eljönni ide -gondolom, mert még fogalmam sincs, milyen meglepetéseket tartogat ez a nap. De ne szaladjunk elõre. A kilátó tövében megkapom jól megérdemelt Dianás-cukor adagomat, meghúzom a vizes-flaskát, és még kicsit sütkérezek a langymeleg napsütésben. Aztán lezúdulok a hegyrõl, lesre állítva a fényképezõgépet.


Ez a közös fel-le szakasz arra is jó, hogy megtudjuk kik vannak elõttünk és mögöttünk. Lefelé szolidaritásból nem rohanok, csak szelíden kocogok, hiszen nemrég mén én fújtattam fel itt. A turisták mégis riadtan rebbennek széjjel. Akkor inkább megállok, és fotózom a színpompás erdõket. Na, ki jön szembe? Péter az, közli, hogy átvált a harmincötös távra, de nem adja fel. Nagyon helyes, kár, hogy a Paradicsomost kihagyja -mókázok. 


A Piros-on balra fordulok, és a színkavalkádtól tátva marad a szám! Úgy látom, sikerült azt a napot elkapnom az évben, amikor a legszebb az erdõ, ráadásul napfényben! Egyszerûen meseszép, nem gyõzök kattintgatni. Jobbra levált egy Piros + jelzés az Apostolok fájához, régen ez volt a Piros, lemászott és vissza, de most már nem kell. Festménybe illõek a színek, ahogy besüt a Nap a nyiladékon. Elérjük a gericívet, ahol egy meedek, és részben elég kellemetlen gerincút kezdõdik, ez is nyiladék volt az átkosban, göröngyös, köves, nehezen futható. Aztán levált balra egy jó nedves völgybe, ahol egy fa van keresztbe dõlve úgy hasmagasságban, nyíl jelzi, hogy át kell alatta bújni.


A völgytalpra leérve kezdõdik a következõ csoda. Beérek a ködbe, amibe a Nap sávosan, éteri fényt árasztva süt be. Mint egy angyal kiterjesztett szárnyakkal! Ámulok-bámulok, nappal szemben fotózok egy bükk árnyákát kihasználva. Közben gyerekek hangjai közelednek, egy nagyobb létszámú csapat bandukol felfelé, õket is megérinti a jelenség. Ettõl az látványtól nehéz szabadulni, lepkeszárnyon libbenek tovább Velem felé. Na, ez már túl költõi volt, inkább boldogan lerobogok a faluba, közben még érintek egy forrást és egy vízmûvet is.


Újabb táp, a gyógyfüves tea már nem olyan erõs, mint reggel, de jól átmelegít. Lelkileg felkészít a túra talán legalattomosabb mászására, a Szent Vid-re vezetõ Romjelzésre. Most se könnyû, de leküzdöm viszonylag könnyen, ezután már elhiszem magamnak, hogy edzésben vagyok. Fenn vár a Mária-kegyhely, meg a göcsörtös törzsû és gyökerû öreg bükkök festõi látványa. Épp a ködhatáron vagyunk, hol áttöri a Nap, hol nem, színfoltokat varázsolva az eleve besárgult levelû fákra. Aztán a Kék O-ön nekiindulva egyszerre csak köd utánam, kiélesedik minden. Nagy fájdalmam, hogy kedvenc jelzésemet, az öreg bükkön szétnyúlt régi Kék O jelzést gondos kezek jósszándékkal lefestették, hogy Eu-konform, 10 x 12 centis, tömör Kék Pötty-öt pingáljanak rá. Kár érte, egy színfolttal kevesebb így az erdõ, az eredeti jelzést még rögtön a Vasfüggöny megnyílása után festhették fel a Hörmann-forráshoz, muzeális érték volt! A Mecsekben pékldául az ilyeneket megõrzik, és aláírják, hogy "emlékjel". Lehetett volna itt is. Na, amíg ezen kesergek, felérek a fenyvesbe, innen már csak egy balos kanyar, egy jobbos emelkedõ, és kibukok a parkolóba.


Alig várom, hogy újra ihassak a Hörmann-forrás hûsítõ vizébõl. Most nem folyik annyira, mint tavaly, de azért ismét merítek. Ez a jó a Kõszegi hegységben, a sok és jóvizû forrás biztos pont a szomjas vándornak, évszaktól függetlenül! Ezután jön a Kék-Zöld nagy leszaladója a betonút kanyarját levágandó, és mindjárt itt is vannak a Stájerházak, a jól megérdemelt almával. Elõbb azonban egy kis móka, gondos "kezek" a pisi szót "rajzolták" a betonra. Hát igen, tényleg az.


Innen kezdõdik az igazán izgalmas szakasz. Csak nekünk, csak ma, a Fehér Pötty helyi jelzést kell követnünk, amit az Írottkõ 50 és 70 távját teljesítõk részére, egy irányban festettek fel. Egy darabig együtt halad a Zölddel a mûúton, a már megszokott csodaszép színû lombok alatt. Aztán ahol a Zöld jobbra tér el, a Pötty balra le. Egy susnyás rész után kidõlt õsbükk törzsén kell keresztül másznunk, aminek tövénél óriás vargányák nõttek. Ezután egy vadlest kerülgetek, majd hirtelen balra, mohákon csúzdázva érek le a völgybe. Az óriási bükkfák között kis hangyák a turisták! Egész a betonútig kell lemenni, hogy aztán kezdõdjön a visszakapaszkodás a Zeiger-nyeregbe. Elõször lankásan, itt elõzgetek is, majd miután a Zöld visszatért, egyre durvább az emelkedõ, a vége a legmeredekebb. Na de hova tûnt a pad a nyeregbõl?! Már itt is lopnak? Nem, csak odább helyezték, pedig itt volt a legjobb helyen, a kiérésnél.


A Zeiger-nyeregtõl egy, a Cartographia-térképen és más térképeken sem szereplõ, a 90-es évek elején felfestett Piros Körút jelzést követünk jó darabon. Ez valami magán-jelzés lehet, amit Kereszt-kútról körbe festettek fel. A szabványosnál nagyobb méretû, kb. 15x15 centis, viszont nagyon jól megfestették, mert néhol olyan, mintha tegnap kenték volna. Egyszer bejárom az egészet, mert a Kereszt-kút bércrõl levezetõ részét nem érinti egy teljesítménytúra sem. A Carto-térképen viszont hibásan, megtévesztõen szerepel a nyeregbõl a Tábor-hegyig tartó Zöld 3szög jelzés, mert ugye együtt halad ezzel a jelzéssel, illetve a Kereszt-kúthoz levezetõ Zöld 4szög nem is létezik, csak a Körút-jelzés.


Szóval, ezen a jelzésen kapaszkodok fel a Tábor-hegyre. A köd közben megemelkedett, kelet felõl átbukik a gerincen, nyugat felõl meg süt be a Nap, szép látvány. Viszont a csúcs mellettin erdõszélrõl most a köd miatt nem látszik Léka vára, amit innen szoktam fotózni, na majd legközelebb. Felírom az új kódot, ez tavalyhoz képest változott, majd legurulok a nyeregbe a terepmotorosok által kimélyített ösvényen. Ezen a részen is rengeteg a gomba, légyölõ galócák, õzlábnak, rizikék sorjáznak. kikerülök egy elkerített erdõszakaszt -a Piros körút átmegy rajta-, majd némi hullámzás után a mobiladóhoz vezetõ betonútra érek. Tavaly itt kezdett el esni, most a köd kezd feljönni. A rakodónál rátérek egy kellemes erdei útra, innen már újra csak a Fehér pötty vezet. Egy kis gerincre érek, újra köd elõttem-köd utánam játék kezdõdik, balról napsütéssel. ha eddig rengeteg gomba volt, innen már nincs rá szó, kétfajta erdõ határán haladok, mind a tölgyes, mind a fenyves különösen kedvez a gyökérkapcsolt kalapos gombáknak. A túrának ez a lakott területtõl legtávolabbi része, ha a határ túloldalán sorjázó õrvidéki falvakat nem vesszük. Aztán hirtelen vége a világnak, és itt a bokatörõs ereszkedõ a Paradicsomos ellenõrzõponthoz. Öt perc alatt leérek, sízõnyelven golyóban robogok lefelé. A piros autó elõtt alig bírok lefékezni. Az orrát kidugó pontõrrrel közlöm, hogy ez a kedvenc részem a túrán, hitetlenkedve mondja, hogy ezt még itt senkitõl sem hallotta... Pedig tényleg nagy buli lerongyolni itt!


Hosszú egyenes szakasz kezdõdik, amúgy gyengén emelkedik végig, a hegység túlsó oldalán, az országhatárral párhuzamosan. Sokáig murvás út, amin jól lehet rongyolni, mert az idõvel is versenyeznem klell, bár érzem, hogy jól állok. Elérem a betonutat, majd a Kereszt-kúti pihenõházakat, az egykopri határõr-laktanya épületei szépen felújítva, idilli helyen várják a pihenni vágyókat. Már csak egy ösvény kéne vágni le Rõtfalvára (Rattersdorf), ami csak egy kilire van onnan. A kilátó-kanyarból látszik, hogy a köd most épp az Óház-tetõ csúcsán csücsül. Kanyargok az úton, újabb csodálatos fényjelenség egy farakásnál: a Nap sugasrasan süt át a ködön. Lerongyolok a Hét-forráshoz, itt a Fehér Pötty kissé gondolkodóba ejt, de a pontõr, aki kedves túratársam a tavalyi Berzsenyi 35-rõl megnyugtat, hogy jó helyen jöttem le szemben.


Folyt. köv.


 


Beszéljenek a képek:


https://www.facebook.com/media/set/?set=a.435215963209002.105594.100001618051374&type=3


 


 

 
 
nafeTúra éve: 20122012.10.25 17:27:20
megnéz nafe összes beszámolója

Írottkõ 35


Két elõre betervezett „eltévedéssel” a GPS-el mért távolság: 45,5 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1510 m.


Reggel, a szokásomtól eltérõen egy órával késõbb indultam otthonról, a köd is hozzátett az utazási idõhöz, így csak valamikor háromnegyed nyolc után tudtam benevezni. Úgy döntöttem, elég lesz a 35-ös táv is, mivel már évek óta birizgálta a fantáziámat a Sötét-völgyben vezetõ út, illetve van-e jobban járható kijárat fölfelé a Hosszú-völgybõl, mint a piros jelzés. Eldöntöttem, ennek most utánajárok.


A megszokott zöld jelzésen ballagtam kifelé a városból. Hamar lemelegedett rólam egy réteg ruha. Az Óház-tetõ elõtt utolértem Veráékat, s velük mentem a kilátóig. Fölfelé kiértünk a ködbõl, de nem láttam értelmét a kilátóba fölmenni. Pecsételtem, s mentem tovább. Kellemes úton talpaltam a Vörös-kereszt felé, s ez utána sem változott. A P+ jelzés aszfaltos szakaszának egy részén, viszont nem volt tanácsos mély lélegzetet venni, olyan büdös volt valamilyen elhullott állat miatt. A Velembe vezetõ meredek lejtõ nagyon nem esett jól a combomnak. Be akart görcsölni. Megúsztam, csak másnap volt a szokásosnál sokkal nagyobb izomlázam. Velemben megkaptam a második igazoló pecsétet, ettem egy kis zsíros kenyeret, ittam két bögre jó forró teát, s irány Bozsok.


Az alkotóháztól nem messze, gyerekcsoportot értem utol. A legapróbb kislány (8–9 éves lehet?), majdnem akkora biciklis futártáskával ballagott, mint saját maga. Ezt meg is jegyeztem, s megkérdeztem, végig õ fogja cipelni. A tanító néni felelt rá: kénytelen lesz, ha már ezt választotta ki. Találkoztam még velük az Írott-kövön is és a célban is. Egyik helyen sem tûnt megviseltnek. Az Írott-kövön vidáman birkózott, a célban pedig a gerendán és a korláton tornázott (32 km táv és 1200 m szint után. Hmm.).


A K+ egészen a murvás útig kellemes, utána is jó az út, csak tavaly óta kiirtották jobboldalt az erdõt, s ez minden csak nem szép látvány. Egy jó van csak benne, a kék háromszögjelzés jobb úton vezet. Bozsoknál újabb pecsét. Megkezdtem a jó kis kaptatót. Egy idõ után érzem, túl laza a bakancsom, s mintha baj lenne a sarkammal. Megálltam, s a gyanús helyre, megelõzendõ a kidörzsölést, tettem egy vízhólyag tapaszt. Még háromszor álltam meg, mire sikerült a bakancsfûzõ feszességét eltalálni. Megtanultam már, inkább többször állítgassam, amíg jó nem lesz, mint túl szorosra kötve megnyomja a lábfejemet, mert az több napra nagy halál. Nagyon tud fájni. Ha túl laza, az meg vízhólyagot okozhat. A kék háromszögjelzésrõl egy picit rátérve a piros háromszögjelzésre, gyönyörû a köddel telt Sötét.völgy látványa. Fotózást követõen vissza a kék háromszögjelzésre, s kisvártatva elértem a Kalapos-kõ sziklacsoportját. Kis nézelõdés és fényképezés után talpalok tovább. Elértem a vasfüggöny zöldet és a Dél-Dunántúli kék jelzést, s arra jobbra ráfordultam. Ennek a murvás útnak a folytatása érdekel engem. Ballagok, s amikor az út keresztez egy patakot a Sötét-völgyben, jobbra fordulva maradok rajta, „eltévedve” a túra kijelölt útvonaláról, ami kissé balra megy tovább. Megyek lefelé. Bele a ködbe. Egyre hidegebb van. Az út jó, csak ritkán járnak rajta, ennek megfelelõen elég sok a letört faág. A térkép szerint levisz a Velem – Bozsok közti murvás útra. Így is van. Azon balra fordulok, majd a következõ murvás úton, a Bozsoki-patak völgyében, irány fölfelé. Alig vártam már ezt az emelkedõt. Kezdtem fázni. Most végre újra kimelegedhetek. A térkép szerint csak egy darabig murvás az út, amit egyébként lent magánút tábla zár le, s a végén valami egyéb földúton éri el a P+ jelzést. Az út kiváló minõségû, a táj kellemes. Szerencsére a térkép pontatlan, az út egy szûk bal kanyarral folytatódik, majd egy jobb kanyart követõen, a kék és piros jelzések találkozásánál éri el a túra útvonalát. Így én is befejeztem az elsõ „eltévedést”.


Innen, már „csak” egy kilométeres húzós kaptatót kellett leküzdeni az Írott-kõig. Fújtatok rendesen, mire fölérek. Ismét összefutottam Veráékkal. Pihentek egy kicsit. Pecsételés, pólócsere, s irány a kilátó. A látvány csodálatos. A ködtetõ alattunk lehet 2–300 m-el. Gyönyörû világító fehér a teteje. Csak a hegyek állnak ki belõle. A ködtetõ fölött viszont tiszta a levegõ, messzire ellátni. Jól látszik a Schneeberg, de az is, milyen kevés hó van rajta. Nézelõdés és fotózás után leballagtam, átadva a helyet az utánam jövõknek. Nagy a sokadalom a kilátónál. Pihennek, napoznak a túrázók. Rengeteg az általános iskoláskorú gyerek.


Elindultam lefelé. Lefényképeztem néhány „mese gombát” (légyölõ galóca, ami ugyanolyan halálos mérgû, mint a gyilkosnak nevezett fajtársa). „Érdekes” fölfelé észre sem vettem, pedig az úton nõttek. A piros jelzésen megkezdtem a leereszkedést a Hosszú-völgybe. A völgy, ösvény menti sziklafalai szépek, mint mindig. Leérek a Szerdahelyi-patakig, s a murvás útra balra kanyarodva, megkezdtem a második „eltévedést”. Kellemes meredekségû, jó minõségû murvás úton kaptattam. Egy darabig láttam, a völgyben túrázókat. Két újabb hajtûkanyart követõen elértem az erdészeti aszfalt utat, de arról azonnal le is tértem balra egy szintén kiváló murvás útra, megnézni, hová visz. Visszaértem rajta a piros jelzésig. Ez azt jelenti, Velembõl kiváló murvás úton lehet fölmenni az Írott-kõ alatt 1 km-re lévõ pontig, s onnan murván vissza Velembe. Kiváló minõségû montis kör. Ez kiegészíthetõ azzal, hogy elmegy az aszfalton az ember a Hörmann-forás felé, s a vasfüggöny zöldön föl az Írott kõhöz. Havas, vagy nagyon esõs, sáros túrán valószínûleg inkább ezen az úton mennék le gyalog is a Hosszú-völgybe, bár kb. háromszor olyan hosszú, mint a jelzésen.


Visszamentem az aszfaltútig, s azon leballagtam a Szent Vid-kápolnáig, majd onnan vissza Velembe, elégedetten befejezve az útvonaltól eltérést. Lefelé menet utolsót hörögte az ivózacskóm, így az ellenõrzõ ponton abba is töltöttem bõ fél liter teát. Most is ettem egy kis zsíros kenyeret, amit teával öblítettem le.


Megkezdtem a Kõszegre visszavezetõ, nem túl izgalmas utolsó szakaszt. A könnyû terepviszonyoknak köszönhetõen jól haladtam. Cák után, réti boglárkát fényképezhettem. Októberben!


Még ennél is meglepõbb, de 23-án montizás közben, Várpalota fölött, a fölsõ Kális-tóhoz menet, egy szál tavaszi héricset (virágzási idõ március vége, április eleje) láttam és fényképeztem le! Egy csalódás is fûzõdött ehhez a montizáshoz. Vittem magammal gépet, s az idõ is napos, végre lefotózhatom a hegyoldalban égõen vöröslõ cserszömörcét, az egyéb zöld bokrokkal és fákkal. A látvány most is csodálatos. Nekikezdek fényképezni, viszont a napsütésben nem látom túl jól a fényképezõgép kijelzõjét. Biciklis szemüveg le. Ebben a pillanatban ki is fakultak a színek. Az égõ vörösekbõl maradtak tompa rozsdavörösek és rozsdabarnák. De még a zöldek is kifakultak. Rá kellett jöjjek a Rudy Project fényre sötétedõ vörös lencséje tette olyan fantasztikusan széppé a látványt. A valóságban sokkal tompábbak a színek, bár közelebbrõl így sem csúnyák.


Kellemes sétát követõen beértem a célba. Átvettem az emléklapot, a kitûzõt, megettem a szendvicset (nem kicsit voltam éhes), s hazafelé vettem az irányt.


Nagyon kellemes, szép, s a számomra minden tekintetben eredményes túra volt, amelyen feltûnõen sok gyerek vett részt, annak ellenére, hogy a legrövidebb táv is bõ 32 km, 1200 m szinttel, tehát nem könnyû.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600 Ft-ért fekete-fehér térképvázlatos igazolólap (ha valaki nem ismeri a terepet, akkor térkép kell hozzá), a célban pedig emléklap és kitûzõ járt. Velemben kétszer kaptunk zsíros- és margarinos kenyeret, hagymával, erõs paprikakrémmel és az itt megszokott gyógynövényekbõl készült teát, az Írott-kövön Dianás cukrot. A célban szalámis szendvics és kétféle szörp volt az ellátmány.


A térképvázlat egyébként nem rossz. Olyan utak is szerepelnek rajta, ami a Cartographia-s térképen nem. Ha fönt a piros jelzés, Hosszú-völgybe történõ letéréséhez is tennének egy útjelzõt, ami fölhívja rá a figyelmet (ezt nézik be a legtöbben), kiváló lenne a jelzése. A zöld kivezetõ szakaszán a turistajelzések elég hiányosak, oda nem ártana vagy szalagozás, vagy itiner. Így is nagyon jó. „Kicsit” mi túrázók is elkényelmesedtünk, ha nem kapunk színes térképet, már elégedetlenek vagyunk, pedig térképpel együtt ez a vázlat nagyon elég. Csak hát ahhoz kellene a saját térkép is, vagy a GPS és arra feltöltve a turistautak. Tapasztalatom egyébként, hogy a turistautak.hu-ról letöltött térképhez is elkél a turistatérkép. A magam részérõl, nem szívesen indulok olyan túrán, amelynek a területérõl nem rendelkezem térképpel.


 

 
 
dnvzoliTúra éve: 20122012.10.22 12:36:25
megnéz dnvzoli összes beszámolója

Írottkõ 50.


2012.10.20.


Nagyszerû túra gyönyörû õszi idõben,köddel,napsütéssel,hegyekkel,völgyekkel,patakokkal,kiváló ellátással.Aki kihagyta bánhatja de az én szemszögembõl,a fotóimon keresztül azért részesülhet valamennyire az élménybõl.Hát akkor nézegetésre fel!


A fotók itt találhatók:


https://plus.google.com/photos/108946185154098013811/albums/5802026392764387009


Köszömöm a lehetõséget!


dnvzoli

 
 
okt50tomiTúra éve: 20122012.10.21 18:47:56
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Írottkõ 35 


A Cartographia Kupa keretében ez volt a követkõ túra. A 35-ös távot választottam, mert számomra ez tûnt csak teljesíthetõnek. Most Ágotával ketten mentünk.  A Kincsek a határban, kincsek hazában felfedezõjáték miatt a Szent Viden lévõ kéktúra emlékmûhöz kitérõt tettünk, mert fényképre volt szükség. Így 9,5 óra alatt teljesítettük, de nem volt jelentõsége, mert a rajtidõket sem rögzítették. Így akárki végiggyalogolt, mindegy milyen idõvel, szintidõn belüli sikeres teljesítõnek minõsült :) A célba érkezés után a vonathoz sprintelnem kellett, mert  fél órám maradt, hogy kiérjek a vasútállomásra és jegyet is vegyek. Sikerült. :) Általános tapasztalatom ezzel a túrával kapcsolatban:


Pozitívumok:



  • különösen szép a Kõszegi-hegyég õsszel

  • kedves szervezõ csapat

  • sok fiatal és diák

  • jó ellátás: 2X zsíros kenyér teával, célban 1 db margarinos szalámis szendvics, málna- és narancsszörpökkel

  • jelzés- és irányváltásoknál a helyes irány papírlapokkal jelölve volt

  • jó ár-érték arány

  • olcsó szállás


Negatívumok:



  • borzalmas "térkép", ami egyben itiner is...

  • iskolából kiérve, jobbra fordulva, nem volt jelölve, hogy nem a Z jelzésen kell egyenesen menni, hanem pár méter múlva balra sréhen a temetõ mellett kell haladni

  • pontatlan kilométer és szintadatok

  • emléklap és oklevél fogalmának összekeverése

  • a meleg vizes bojler csak péntek este 10 körül lett bekapcsolva...


Javaslatok:



  • Itinert teljes egészében meg kell újítani. Vagy a Cartographiával együttmûködve egy színes térképrészletre van szükség, ahogy több túrán már láttam, vagy szöveges leírás az útvonalról. Olyanra gondolok, hogy a jelzetlen részen merre kell menni, eltéveszthetõ keresztezõdésekre, váratlan kanyarokra figyelemfelhívás illetve hol kell jelzést váltani.

  • Valakinek gps-szel végig kéne menni és a pontos km és szint adatokat felmérnie

  • Emléklap és oklevél fogalmának kérdésköre. Szerintem, ha emléklapot adnak, akkor ne írják bele, hogy "szintidõn belül teljesítette", hanem helyette valami olyasmit, hogy "x. y.  részére, aki a z km-es teljesítménytúrán részt vett/végigjárta", mivel az emléklap csak emlékezés szolgálja, hogy részt vett a túrán. Ha teljesítményt is el akarják ismerni, akkor oklevelet kell adni. Ebben az esetben a jelenlegi emléklapon csak az emléklap felíratott kell kicserélni oklevélre. Továbbá a rajtidõ és célidõt is rögzíteni kell az itineren, mivel csak így lehet a szintidõt mérni. Aki meg szintidõn kívül érkezik be, az emléklapot kaphat.

  • Kötelezõvé tenni a saját pohár használatát. Akinek meg nincs az a rajtban vehetõ tartós mûanyag bögrét, a szervezõ egyesület logójával. Így kevesebb szemét keletkezne. Pont úgy, ahogy a BTHE szokta szervezni a túráját.

  • Nekem személy szerint a többszöri zsíros kenyér és célban lévõ szendvics helyett, egy gulyásleves vagy bármilyen fõtt étel végén jobban esett volna. Akár mégy 100-200 Ft-tal drágább nevezési díj esetén is.

 
 
 Túra éve: 2010
stalkerTúra éve: 20102010.10.31 20:42:57
megnéz stalker összes beszámolója

Írottkõ 35


2010.10.16.


 


Különösen nagy örömmel készültünk erre a napra, mert Anya a Berzsenyi túra óta most tudott elõször eljönni velünk. Anya a 35-ös távot választotta, így eldöntöttük, hogy én vele tartok, Bazsi pedig elszaladt az ötvenes távra. A rövidebb útra Erzsi és Robi is elkísértek minket, akiknek hosszú idõ óta ez volt az elsõ teljesítménytúrájuk, mivel utoljára tíz évvel ezelõtt teljesítették az utolsó hosszabb távú gyaloglásukat. Az elõttem szólók már mindent elmeséltek az idei túráról és a szervezésrõl, ezért én ezt most nem szeretném méltatni. Bazsi miatt egy idõben rajtoltunk a hosszabb távot teljesítõkkel, bár a tempónk az elõbb említettek miatt ugyancsak kényelmesre sikeredett, így mi voltunk az elsõk, akik kaptak már teát Velemben. Az idõjárás kegyesebb volt hozzánk, mint tavaly, kellemes kiránduló idõ volt. Az egész napunk jó hangulatban, megerõltetés nélkül telt, a „feszített” tempónkat az is igazolja, hogy Bazsi az ötvenes túráról csak 40 perccel késõbb ért a célba, mint mi. Köszönet a jó társaságért Anyának, Erzsinek és Robinak, a szervezõknek köszönjük a színvonalas rendezést.

 
 
dnvzoliTúra éve: 20102010.10.28 15:20:38
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Írott-kõ(kitûzõn,kiírásban,itineren ÍROTTKÕ-így egyben,emléklapon kötõjellel:)teljesítménytúra,50-es táv.Harmadszor.

2010.10.16.

Míg tavaly ennek a túrának egyértelmû és mindennemû elsõbbsége volt az egy héttel elõtte megrendezett Bakonyi Barangolással szemben(azt azért hozzá kell tenni,hogy bizonyos sérülések is közrejátszottak ebben)idén a jelvényszerzõ BB-táv élvezte ugyanezt a megkülönböztetett figyelmet.Semmiképp nem akartam azonban lebecsülni az összegyûjtendõ több mint 2000 méter szintet,így volt bennem egy kis félsz a ráhangolódás elmaradása miatt.Attól már nem tartottam,hogy „kifog”rajtam a túra,viszont nem szerettem volna „végigszenvedni”sem,amit véleményem szerint egy alapos szellemi felkészüléssel lehet megelõzni.Persze,ha már fizikailag minden rendben,ugyanis hiába minden lelki ráhangolódás,ha fáj valamid.Szerintem.

Akkor tehát lássuk,mi is történt ezen a szombaton:

Kisebb kommunikációs hiba renbetétele után 5:45 körül gurultunk el Csuka Sanyival a Kõszeg-tábla mellett és pár perc múlva már az ismerõsök üdvözlése közepette töltögettük a nevezési lapjainkat a hûvös iskolaudvaron.A kétbetûs kitérõ után majdnem végleg a gimnáziumépület foglya lettem(találtam valahol jól a folyosó végén eldugva egy nagyon kulturált mellékhelységet)de aztán több zárt ajtó megrángatása után rájöttem,hogy a „Könyvtár”feliratú visz vissza az udvarra.Feriék(nafe)már aggódtak értem,de megnyugtattam õket,semmi baj,csak szimplán béna vagyok.Ezek után 6:10-es rajtidõvel indultunk bele a nagy kõszegi sötétségbe.

Az utcára kilépve az utat most nem vágtuk le a temetõ mellett mint mindenki,Ferit követtük,aki,mint mondta mindig erre szokott menni.Szerintem tévedett,mindig le szoktuk vágni,hiszen a túra hivatalosan is arra megy.Sebaj,ennél nagyobb gondunk sose legyen,az elõzõ kõszegi(KHT-3)túránkon meg ez volt a kijelölt út,most legalább kijavítottuk az akkori kispistázást:)

Valahogy nem ment a felpörgés,a többiek el is húztak tõlem,igaz többször meg is kellett állnom,mire kialakítottam a megfelelõnek vélt öltözetet az elõttünk álló közel négy kilométer emelkedõre.Fejlámpával baktattunk ki a városból,ha a városi aszfalton el is lehetett volna hagyni,az erdõbe érve mindenképp szükség volt rá elkerülendõ az esetleges orrabukást.E szakasz elsõ 2/3-ában kényelmesen,szerpentinezve szedtük össze a szintet,néha egy-egy rövid lépcsõsort beiktatva,néhány pontról szép kilátásunk volt a kivilágított kisvárosra.Aztán már nem volt kegyelem,beálltunk az Óház irányába és nem egész egy kilométer alatt átszeltünk vagy 12-13 szintvonalat.(Szintvonalak itt 10 méterenként.)A csúcshódítás a szokásos 50 perc altt történt meg,szusszantunk párat,eltettük a fejlámpákat és megindultunk az Irány-hegy irányába a kék sávon.Mint tudjuk ez a szakasz egy ideig enyhén emelkedik,de aztán az említett hegy vonalától kezdve Velemig nincs megállás,igazi idõeredmény-javító végig lejtõs szakasz következik ami a Vöröskereszt pihenõhely után a piros kereszt majd a piros sáv jelzésen halad.Közeledve Velemhez már kezdtük a bendõnket ráhangolni a finom teára mellyel majd a zsíroskenyereket öblítjük le,a falu elõtt még helyet is csináltunk az italnak:)

Aztán pecsételtünk,leakasztottam a poharamat,aztán mentem az üst felé,aztán nem volt benne semmi:(

Aztán kiderült,hogy még nem készült el a tea,így nem is ettem sokat(zsíroskenyér teával az igazi),majd ittam pár korty izo-löttyöt,és indultunk is tovább.(Nem bírom megállni,így leírom:egyik szervezõ bevallotta,hogy elõbb is elkezdhették volna a fõzést,a másik símán letagadta,hogy Írott-kõ elõtt is szokott tea lenni.Azt már végképp csak mérhetetlen gonoszságból árulom el,hogy volt ott tea,mert érkezett egy csapat,aki közül egy emberke”valakinek a fia”-a nõi névre nem emlékszem-volt,és mivel õ „valakinek a fia”volt,mindjárt a kezükbe is nyomták a poharakat a konyha elõtt…..)A kis protekciósok:)))

Kis közjáték után tehát megindultunk Bozsokra a kék kereszten gyönyörû hajlékok között.Hamarosan már a Bozsoki-patak völgyében jártunk én imádok mindent ami víz,itt is nagyon lélekemelõ volt a patak csobogása.Szokás szerint a falut csak épp hogy érintettük,pecsételés után ráálltunk a kék 3szög jelzésre.Kisebb kaptató után hullámvasutas szakasz következett,majd egy majdnem derékszögû jobb kanyar után pontosan 12 szintvonal átszelése várt ránk valami olyasmi célzattal,hogy közelebrõl is láthassuk a Kalapos-kõ nevû sziklaalakzatot.Miután ez megtörtént-miután újra a megfelelõ mennyiségû oxigén állt rendelkezésünkre-gyorsan tovább is indultunk az országhatár irányába.

Az útvonal egyik,ha nem a legszebb része következett.Jobbra alattunk az elképesztõen gyönyörû Sötét-völgy,aljában patakkal,hatalmas szálfákkal….

…majd véget ért a szem legeltetése,és már többnyire csak a lábunk elé néztünk a Dunántúl legmagasabb pontjára tartó kaptatón.Szembõl kisimult arcú,vidám túratársak érkeztek,szinte rohantak lefelé a hegyrõl,„hova ez a kapkodás?”-jegyeztük meg néha zihálva:)

A csúcson kaptunk pár szem diannás cukrot,majd pecsételés után nem is idõztünk sokat a szeles helyen,mi is elkezdtük a jókedvû downhill-szakaszt.Itt kezdtem jobban lenni,eddig valami teltségérzet,ha úgy tetszik hasfájás gyötört,ami szerencsére eddigre elmúlt.

Az oda-vissza szakasz után ráálltunk a piros sávra,majd elõször a Hosszú-völgy peremén,majd kimondottan a völgyben ereszkedtünk vissza Velembe.Idõközben befutott mellénk a Szerdahelyi-patak is,csobogásával tovább fokozva a természet nyújtotta örömöket.A patakban-miután úgy itéltük meg,hogy itt még talán nem szennyezett semmivel-bemosakodtunk a reggeli második felvonásához és újra csak meglátogattuk a híres Alkotóház udvarát.Az ellátmány eddigre teljes egészben elkészült,így pár szót váltva a mily meglepõ,épp szintén falatozó Kerek repkény- Kékdroid duóval mi is elköltöttük a tízórainkat.

A tea ismét nagyon finomra sikeredett,így csak némi repeta után indultunk el a Szent-Vid meghódítására.Az emelkedõ bár nem a legszelídebb fajtából való azért nem okozott megoldhatalan problémát.Bár úgy emlékeztünk,hogy a kápolnánál  nincs ell.pont azért elõvettük az igazolófüzetünket,hogy megállapíthassuk,hogy itt valóban nincs ell.pont.Még bekukkantottunk az épp nyitva levõ épületbe,aztán indultunk is tovább.

A kék karika jelzés nem gyenge emelkedõjén jutottunk fel a Hármashatár-hegy autósparkolójához,majd pár méter aszfaltozás és a Hörmann-forrás meglátogatása után végre újra lejtõs szakasz következett a Stájerházakig.Kiélveztük a lejtõt amennyire csak lehetett,tudtuk,hogy egy ideig megint csak elbúcsúzhatunk az ilyen kellemes szakaszoktól:)A ponton begyûjtöttük a szokásos almánkat,majd azt harapdálva elkezdtük legyûrni a fehér pöttyökkel megjelölt etapot.

Komótosan felbaktattunk a Tábor-hegyre,majd nyugtáztuk,hogy már csak egy ilyen kapaszkodás vár ránk,és az igaz,hogy lényesesen meredekebb,de lényegesen rövidebb is.A Paradicsomos ell.ponthoz óvatosan cikk-cakkban ereszkedtünk le,ahol összefutottunk tavalyi kollégánkkal Péterrel aki épp „soha többet ezt a túrát”hangulatban volt,ráadásul a 70-en,úgyhogy volt még pár km hátra neki:)Próbáltunk lelket önteni bele,láthatóan nem sok sikerrel,aztán megkezdtük a kanyargást a Hét(vezér)-forrás felé.Így sokadjára már ez sem tûnt olyan megterhelõnek,sõt unalmasnak sem,igaz,hogy aszfaltozni kell elég hosszan,de közben lehet nézelõdni,beszélgetni-szóval jó társaságban hamar elfogy az út.

Az én térképemen még nem szerepel,de már jóval a forrás nagy kanyarja elõtt megy le balra egy –ha jól rémlik-valamilyen kék jelzés Hét-forrást elõrejelzõ felirattal(esetleg,ha járható be lehetne iktatni a túrába,kiküszöbölve az itteni oda-vissza szakaszt),mi azonban kiírás szerint haladtunk tovább az aszfalton az említett kunkor felé.Balról aztán a mélységben feltûnik maga a forrás,itt a kispistázók,a lábukat nem kímélõk általában nekivágnak az avarral borított hegy(vagy völgy)oldalnak,mi meg csak úgy öregesen a kapott útvonalvázlatot figyelembe véve leballagunk az aszfaltcsíkon.

Az már a Paradicsomos ell.ponton látható volt,hogy jó fél órával jobb az idõnk,mint tavaly,és ez a helyzet a forráshoz érve csak javult.És,hogy maradjon is minden így,nem is húztuk hosszúra a pihengetést,neki is vágtunk feltenni az „I”-re a pontot.(Az evést-ivást én már elrendeztem jóval a forrás elõtt,arra gondolva,hogy az ott elfogyasztott táplálék már csak felesleges teher,energiát már nincs ideje adni)

Feri vezette a csapatot,elõször úgy tûnt,hogy ez a kaptató az elmúlt évben valahogyan megszelidûlt,de aztán persze megmutatta igazi arcát.Nagy megkönnyebbülés volt felérni a vízszintes szakaszra.Aztán már látótávolságba került a kilátó,még egy kis kapaszkodás,majd újra könnyebb rész,majd egy bal kanyar és már fenn is vagyunk!Ez évrõl évre könnyebben megy,azt azért leszögezhetjük.

Pecsételés után Sanyival elhagytuk Ferit és az épp hozzácsapódott túratársakat,és szó szerint lerohantunk a hegyrõl.Na,ilyet sem csináltam még ilyen hosszúságban,de nem mondom,hogy olyan rossz lett volna.Kicsit féltem,hogy esetleg a térdeimnek késõbb ez nem fog tetszeni(hiába mondják a hozzáértõk,hogy lefelé,ahol a terep engedi jobb a térdnek a kocogás)de szerencsére nem lett baj a dologból.Leérve az aszfaltra aztán visszaváltottunk gyaloglásra,és a kijelölt(temetõ melletti)úton begyalogoltunk a célba.

Ha azt vesszük,hogy elsõ nekifutásra 11:45 lett az idõm,akkor a mostani 10:30 azt hiszem nem lebecsülendõ.Fõleg úgy,hogy most sem szakítottuk meg magunkat,lényegében a saját tempónkban haladtunk végig.Persze könnyû egy olyan csapatban haladni,ahol a három tagnak közel azonos a tempója,senkit sem kell visszafogni,és senkire sem kell várni.

Nos,a kezdeti „gyilkos”majd a folytatásban alkalmazott „nagyon kemény”jelzõt most nagyképûen az „elég kemény”-re cserélném,aztán majd jövõre meglátjuk:)

A sikeres teljesítésért a szokásos Emléklap és sajnos a szintén szokásos kitûzõ jár,ami annak fényében még „bántóbb”hogy pl. a 70-esek öt félébõl választhatnak.Az ellátásra viszont-a kis teás bibin kívül-nem lehet egy rossz szavunk sem,hiszen Velemben kétszer van zsíroskenyér plusz tea(?),Írott-kõnél diannás cukorka,Stájerházaknál alma,a célban pedig idén már két darab nagyon finom,friss szalámis szendvics plusz szörp.

Még egy észrevétel itt a végén:Sokan,úgy tudom azért nem választják a 70-es távot,mert hogy állítólag az utolsó 20 kilométer elég ingerszegény,ráadásul nagyon sok az aszfalt.Ha ezen lehetne változtatni-akár komolyabb szintemelkedés árán is,na azért nem 3500 méterre gondoltam-mindenképp vonzóbbá tenné ezt a távot.Talán még én is belevágnék:)De azért az 50-es kitûzõket ettõl függetlenül is lehet frissíteni!:)

Jövõre remélem jön a negyedik.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli

 
 
 
nafeTúra éve: 20102010.10.21 20:39:39
megnéz nafe összes beszámolója

Írottkõ 50 teljesítménytúra.


GPS-el mért távolság: 48,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 2055 m.


Zolival (dnvzoli) elõzetesen egyeztettük, hogy Csuka Sanyival nem szándékoznak nagyobb tempót menni, mint tavaly, így megest csatlakoztam hozzájuk. Tamással indultam útnak Pápáról, úgy hajnali négykor, s meglepetésemre Zoliék még nem voltak ott egy félreértésnek köszönhetõen, viszont találkoztam Istvánnal, aki természetesen a 70-es távot vette célba. Beneveztünk. Én az 50-esre, Tamás a 35-ösre. Régi tapasztalataim alapján lebeszéltem a hosszabbik távról, bár tudom, ez illetlenség, de egy évekkel ezelõtti 35-ös túrán nagyon nehezen ment neki az Írott-kõre vezetõ emelkedõ. Ráadásul igaz, hogy a táv csak 16 km-el hosszabb, de milyen 16 km-el! Most nagyon jól vette az akadályokat. Alig tíz percet vertünk rá Velemtõl-Velemig, s mire bekebeleztük az újabb adag zsíros deszkát, már be is futott.


Megérkeztek Zoliék, beneveztek, s hat óra tíz perckor neki vágtunk a távnak. Most is tartottam tõle, mivel 30 kilométernél többet, csak tavasszal gyalogoltam, nyáron a biciklizés a fõ szakág számomra. Jól haladtunk. Az idõ klasszisokkal jobb mint tavaly. Az Óház-tetõre menet szép látványt nyújtott az éjszakai díszkivilágítású város. Igencsak hamar csekkoltunk az elsõ ellenõrzõ ponton. Gyerünk tovább. Végre lekapcsolhattuk, s eltehettük a fejlámpákat.


Jókat beszélgetve mentünk tovább, s most már élvezhettük az õszi erdõ színeit is. Szóba hoztam egy montis könyvet, amelyben Frischknecht, leír egy-két gyakorlatias apróságot, pl. honnan tudhatja az ember pulzusmérõ nélkül, hogy oxigénellátás szempontjából, milyen terhelési zónában van (aerob, ha nem túlzottan megemelkedett légzésszám mellett könnyedén tud beszélni; átmeneti, ha már rendesen szedi az ember a levegõt, de még nem esik túlzottan nehezére a beszéd; s anaerob, ha már néhány szót is csak alig tud mondani, mert a fülén is levegõt venne). No ez alapján Sanyi, az Óház-tetõ második megmászásakor meg is vizsgálta, milyen zónában vagyok: na most beszélj csak egy kicsit, had lássam melyik zónádban vagy! Sikerült az átmeneti zónában maradni, mivel a motor még bírt volna többet is de a lábizmaimnak már annyi volt.


Visszatérve a rendes kerékvágásba, Velemre is hamar beértünk. Itt azért két dolog miatt is ért bennünket egy kis csalódás. Még nem volt tea, pedig nagyon számítottunk rá. Másrészt pedig az ott lévõk szervezõk egyike azt találta mondani, hogy tavaly sem volt. Kár volt a túra szervezését ilyen füllentéssel lerontani. Egy szelet zsíros kenyér után mentünk is tovább. Gyönyörû az erdõ az Írott-kõre menet. A kaptató sem tûnt túl meredeknek, az elõzõ évvel összehasonlítva. Persze most nem voltam beteg. 10 órakor már fönt is voltunk a kilátónál. Társaim elõtt egy kicsivel elindultam lefelé, mert tudtam, a lejtõkön sokkal gyorsabbak nálam. Hamar utol is értek. Ballagtunk, s csodáltuk a tájat, a fák õszi színeit, bár szerintem a most következõ hétvége lesz az igazi. A piros jelzésen természetesen kint mentünk a szikla peremén. Megint csak hamar leértünk Velembe. Újabb zsíros kenyerek elfogyasztása után, feltöltöttem az ivózacskómat jó forró teával, mivel eddigre a két liter vízbõl, már csak egy fél maradt. Kiváló volt. Még a célba beérve is langyos volt a tea, ami a számomra nem hátrány.


Energiapótlás után, nekivágtunk a túra legrondább emelkedõjének. Bozsoktól az Írott-kõig 530 m az összes szint, viszont van benne egy másfél kilométeres pihentetõ kellemes lejtõ, 100 m szintvesztéssel, az összes táv bõ 7 km, itt viszont a Hörmann-forrásig 500 m szintet szedtünk össze, a Szent Vid-kápolnánál 100 m vízszintes szakasszal, alig 4 km alatt. Az átlagmeredekség is nagyobb, mint látszik, viszont szép fenyvesben is kaptattunk. A pihenõnél bringásokkal találkoztunk, akkor készülõdtek egy kis tekerésre. A forrástól lerongyoltunk a Stájer-házakig, bár itt a lejtõn, már lemaradtam egy picit.


A pecsételés után, gyaloglás közben megettük a kapott almát, miközben a zöld jelzésen szaporáztuk lépteinket. Letértünk a fehér pötty jelzésre, egy túrázót visszahívtunk a zöldrõl, õ benézte a jelzést, s ment volna tovább a zöldön. Utolért bennünket egy 70-es társaság is, s gyakorlatilag az Óház-tetõig elõzgettük egymást. Itt egy darabig elég rossz füves, szétmosott úton, mentünk, majd a jelzést követve csak úgy toronyiránt leereszkedtünk egy völgybe. Eddig tartott a lazítás, s máris kezdõdött a tízen százalékos 235 m összesített szintemelkedésû emelkedõ a Tábor-hegyre. Tavaly itt éreztem elõször, hogy baj lehet, s lett is két vízhólyagom. Most is volt egy kis fájdalom, de nem pont ott mint tavaly, így mentem tovább. Késõbb, a Paradicsomos elõtt, azért a biztonság kedvéért megnéztem, nehogy úgy járjak mint az elõzõ évben. Szerencsére ez most nem vízhólyagkezdemény volt, hanem valami kis gyûrõdés. Biztos ami biztos, tettem rá vízhólyag tapaszt, s pár percnyi gyaloglás után, meg is szûnt a fájdalom. Mivel nem esett az esõ, idén kissé könnyebb volt a leereszkedés az ellenõrzõ pontra.


Pecsételés, s máris mentünk tovább. Elõbb kellemes murvás úton, majd a nemszeretem aszfalton. Érdekes! Már bõven több mint 30 km-t hagytunk magunk mögött, s még alig érzem a lúdtalpaim, így ez a szakasz is kellemesen telt. Azt is megemlítettük, vajon István mennyit ver ránk a 70-es távon, mert abban biztosak voltunk, hogy gyorsabban teszi meg a 70 km-t, mint mi az 50-t. A Hétvezér-forrás elõtti lejtõ valahogy nagyon nem esett jól a jobb combomnak, így társaim eléggé elhúztak tõlem. Idén nem voltam olyan fáradt, hogy leüljek az ellenõrzõ ponton, viszont elég éhesnek éreztem magam. Az is igaz, hogy most a túra közben kevesebbet is ettem (talán a kétharmadát), mint az elõzõ évben. Tudtam, hogy egy Power Gel-en (vagy valamilyen más biciklis energia gélen) kívül más aligha adna ilyen rövid idõn belül energiát, így csak a Regulyn kapott szelet csokit ettem meg. Nem akartam ilyen rövid távért egy gélt elhasználni. Hátha megúszom eléhezés nélkül. Nem is ácsorogtam sokáig, hanem nekivágtam az utolsó, s egyben legmeredekebb emelkedõnek. Meglepõen jól ment, bár folyt rólam a víz, s mint korábban írtam, még egész normálisan tudtam beszélni.


Az Óház-tetõrõl pecsételés után azonnal, még jócskán világosban továbbindultunk. Tavaly, többek közt az esõnek köszönhetõen itt már elõ kellett venni a fejlámpákat. Megint csak mondtam a társaimnak, nyugodtan menjenek elõre, hiszen szinte végig lejt az út, s a meredekebb lejtõkön sokkal gyorsabbak nálam. S lõn. Ez évben csak 13 percet vertek rám, a tavalyi 20-al szemben. Most nem a térdem, vagy vízhólyag lassított, le, hanem valamiért a jobb combom akart begörcsölni a lejtõtõl. Épp csak mostanra múlt el a fájdalom, pedig már csütörtököt írunk, úgy hogy ez biztos nem izomláz. Viszont a talpam, csak az utolsó városi aszfalton kezdett egy kicsit jobban fájni. Végre beértem. Lényegesen kevesebbet vett ki belõlem a túra, mint tavaly. Megkaptam az emléklapot és a kitûzõt, szendvicset. Mondtam is, épp ideje, mert az éhhalál küszöbén vagyok, mire kedvesen további szendvicsekkel kínáltak. Gyorsan fölfaltam õket, elbúcsúztam a társaimtól, s elindultam haza. Meglepetés! A tornaterem ajtajában Istvánba futottam bele, aki akkor érkezett, tehát rosszul tippeltük, hogy hamarabb fog beérni, mint mi. 


Jól megválasztott, s ahol kell jól jelölt a túra útvonala A Paradicsomos és a Hét Vezér-forrás közötti aszfalt az egyetlen monoton szakasz, azt viszont enyhíti az idõnkénti szép kilátás, viszont nehezíti, hogy látni az Óház-tetõi  kilátót. Ezt leszámítva nagyon változatos és gyakran látványos az útvonal. Ez a túra is kedvenceim közé tartozik. Ez évben a fák színei is csodálatosak.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. Az általam látogatottak közül messze a legjobbak közé tartozik. 800 Ft-ért Velemben zsíros- és margarinos kenyér és tea (sajnos ez évben csak egyszer); az Írott-kõnél diannás cukor; a Stájer-házaknál alma, a célban szalámis-szendvics, alma, üdítõ, oklevél és kitûzõ.


 

 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.10.20 18:32:42
megnéz kekdroid összes beszámolója

Írottkõ 70


Ich brauche Zeit

Kein Heroin kein Alkohol kein Nikotin

Brauch keine Hilfe

Kein Koffein

Doch Dynamit und Terpentin

Ich brauche Öl für Gasolin

Explosiv wie Kerosin

Mit viel Oktan und frei von Blei

Einen Kraftstoff wie


Benzin


(Rammstein: Benzin)


Vonatút, állóhely a vagon végében. Valaki mondja még egyszer, hogy kihasználatlanok, aztán próbáljon helyet találni péntek délután a szombathelyi gyorson, Kelenföldön. Vagy beül a „pálinkát ebédeltem vöröshagymával” figurák mellé, negyediknek a négyüléses blokkba, vagy romantikusan letelepíti magát a kerékpárszállító rész padlójára, vagy a vonat végében áll meg és vállalja, hogy elzavarja az ütemesen érkezõ, dohányozni vágyó utastársait az arra kijelölt kocsirész felé. Mi az utolsót választjuk, Székesfehérvárig, ott kiürül néhány ülõhely. Ajkától pótlóbusz, a katasztrófa sújtotta környék nem látszik a 8-as útról, a gépfegyverrel strázsáló, védõmaszkot viselõ rendõrök igen. Somlóvásárhelyen újabb átszállás, zavartalan az út Szombathelyre, onnan pedig Kõszegre. Nagy társaság indul meg a szálláshely felé: Kerek repkény és testvére, Dóri, RitaB és párja, továbbá R.Gellért, Lestat1758 és egy darab droid trappol együtt. Elhelyezkedés, várakozás, nevezés. Alváskísérlet.


Ébresztõ, valaki másé. A következõ fél óra arról szól, hogy csukott szemmel próbálom magamat meggyõzni arról, hogy én még alszom. Határozott léptek haladnak végig a tornatermen, a léptek gazdájának a tevékenysége fénycsövek éles, hideg fényét varázsolja hozzánk. Kényszerû felkelés,  öltözködés, rutinos pakolászás. Mellettem Kerek repkény gyõzköd arról, hogy milyen jó is lesz most kirándulni egyet odakint az erdõben. Az is lehet ám, hogy a testvéréhez beszél. Sok az ismerõs - felbukkan Rushboy, Lépéshiba, moiwa és még sokan mások -, még több az ismeretlen túrázó. Az éjszakát röhögéssel és fingós-böfögõs poénokkal végigvidámkodó néhány alak már most dobozszámra dönti magába az energiaitalt. Lassan kiorientálódunk az udvarra, a rendezõi beszéd alatt lekésetjük Tincával a tömegrajtot. Megérkezik a két elsõbálozó, Repkény szobatársa és az õ barátja, innentõl az egyszerûség kedvéért Kata és Ákos. Beneveznek a 35-ös távra, indulunk: a rövidtáv egészen hamar elválik, innentõl Kerek repkénnyel kettesben maradunk a kõszegi sötét hajnalban. Piros a szín és sáv az alak, amelyet követni kell az írás szerint. Nevezett dokumentum egyébként amolyan klasszikus egylapos itiner, térképvázlattal, érzésre helyes táv- és erõs pontosításra szoruló szintadatokkal, valamint egy 3x6-os táblázattal a begyûjtendõ pecséteknek.


Aszfaltot taposunk, késõbb ez széles, keményre döngölt földúttá szelídül, sõt, a jelzés vidáman betérít egy egyszemélyes csapásra barangolni, hogy utána visszavezessen a földútra. Repkény beizzítja a hajtómûveket, igyekszem tartani a lépést: sietségünk két indokra vezethetõ vissza: az egyik, hogy estére Ákosék valamiféle közös evészetet helyeztek kilátásba – ehhez nyilván az evészeti helyek nyitvatartási idején belül vissza kell térni Kõszegre. A másik ok pedig Murphy örök törvényére vezethetõ vissza (Ami lemerülhet, az le is merül.), vagyis Repkény lámpájában gyengélkednek az akkumulátorok, az én lámpám pedig Dórit bosszantja a 35-ös távon. Szóval, szeretnénk minél tovább jutni világosban, ergo, sietünk, amennyire és ameddig tõlünk telik. Megérkezünk a Pogányokhoz, ami most nem egyházi kategória, hanem egy borospincés-hétvégi házas környék. Némelyik házból hívogató, otthonos, meleg fény árad ki az ablakon, készülnek az õszi munkákra a szorgalmas helybéliek, innen-onnan cefreszag csap arcul, a szõlõtõkéken már csak néhol látni pár töppedt fürtöt: ez a Pogányok. A végén emelkedõ zárja a völgyet, elõtte még vetek egy pillantást a fölénk tornyosuló hegyek sokaságára. Meredeken kaptatunk fölfelé, igyekszem megjegyezni a tájat, az utat, bevésni az emlékezetembe a hangulatot, az út egy része teljesen ismeretlen számomra. A másik részére a három évvel korábbi emlékek villannak fel, amikor Vándorköszörûssel és a túra elején Petamival gyûrtük az esõs-ködös kilométereket az 50-es távon. Fényeket pillantunk meg a hegyoldalban, az már az elsõ pont, az Enikõ-forrás. Megkapjuk a bélyegzést, haladunk tovább.


Az égbolt lassan, fokozatosan világosodik ki, az idõjárás lusta ahhoz, hogy szétkergesse mára a felhõket, egész nap a szürke szín változatos árnyalataiban gyönyörködhetünk, ha felnézünk. A sûrû párában az õszi erdõ színei is fakónak, tompának hatnak, mintha egy kopott színezésû, régi filmben sétálnánk. Lassan beérjük a mezõnyt, lejtõn trappolunk, találkozunk RitaB-ékkel, nem utoljára a mai nap során, majd a többiekkel: Lestat1758-cal, késõbb R.Gellérttel, bandrás61 és Tamási Géza duójával, Joeyline-nal. Még mindig a piros színû, sáv típusú jelzést követjük, ahogy fel-le hullámvasutazik velünk: amikor már azt gondolnám, hogy közel járunk Velemhez, akkor újra bevisz az erdõbe, ismét fölfelé. Nemsokára már érdemes fényképezni, igaz, a képek életlenre, tompára sikerülnek. Egész nap. Eljutunk a Szerpentin ellenõrzõpontra, itt a fára erõsített szúróbélyegzõvel kell igazolni ittjártunkat és már csak le kell trappolnunk Velemre. Óriási, szürke épületegyüttes áll elhagyatottan az út szélén, ez az egykor állítólag szebb napokat is látott Avar szálló. Fedett fahídon sétálunk be az Alkotóház udvarára, itt az elsõ pont, ma még kétszer visszajövünk ide. Most viszont gyorsan tovasietünk Bozsok felé, az enyhén, de folyamatosan emelkedõ kék kereszt jelzésen. Néha kibukkan egy ködös kilátásféle a fák között, végül egy váratlan kis lejtõn megérkezünk Bozsok legszélére, kisteherautóból osztják a bélyegzést. Bozsokig tartott a bemelegítõ etap, innentõl jönnek a húzós, izzasztó, meghalós emelkedõk. Rögtön itt az elsõ: mélyúton trappolunk, kidõlt fák alatt bújunk át, majd eloldalgunk a hegy aljában. Ideje másik sebességfokozatba kapcsolni, nagy nyomaték, kis sebesség kell nekünk az Írott-kõre. Kiérünk egy széles útra, valaha a határõrség által vágott nyiladék lehetett, legalábbis a tetején a vezeték nélkül hagyott, magányos távírópózna erre  utal. Visszatekintek, a hegy aljában, ahol Bozsok házai sorakoznak, most csupán néhány sötétebb árny mutatja, hogy ott lakott település fekszik, ennél távolabb pedig hiába próbálok tekinteni. Felérkezik Kerek repkény, szorgosan fényképezve, kicsit könnyebb terep vár ránk, a DDK útvonaláig csupa érdekes kõalakzat mellett sétálunk el, az ösvény néhol egészen közel visz a szakadék széléhez. Itt a Kalapos-kõ, az óriási, eltéveszthetetlen kód egy fa törzsére festve fogadja a hegyre érkezõket. Körbejárjuk kicsit a sziklát, alattunk meredek lejtõk húzódnak észak és dél felé. Kisétálunk a DDK útvonalára, találkozunk a ránk váró R.Gellérttel, együtt sétálunk fel Írott-kõre, majd le onnan Velemre. Mellettünk keleten a Sötét-völgy sûrû bükkerdeje terül el, a völgy aljában, mélyen patak rohan. Nyugatra az úttól a határsáv ültetett növényzetét találni, fenyves, nyírjes nõ vegyesen. Köztük, valahol határkövek sorakoznak. Az útvonal csalóka: a völgy és a mi széles utunk közötti szintkülönbség mindkét fél részérõl csökken, vagyis jól leereszkedünk, mielõtt elkezdõdne a hosszú kaptató a hegytetõre. Kitér a zöld sáv, nekimegy meredeken az immáron bal oldalunkra kerülõ völgy túlsó felének, szorosan az államhatár mellett: ez a Vasfüggöny-turistaút – nekünk azonban nem kell, hiába térnek többen is arra az útra. Az emelkedõn lassan szétszakad társaságunk, a piros sáv beérkezésétõl bambán bámulok az irtásra, amely a múltkor még nem volt itt. Jönnek a többiek is, pihegünk egy kicsit, majd jöhet az utolsó szakasz Írott-kõre, eleinte az erdõ nemrég kialakított szélén ballagunk, majd a határmenti fenyvesen átvágunk. Erre emlékszem, ez a végét jelzi az emelkedõnek, nem is csalódom: a közös OKT-DDK bélyegzõnél megvárom Kerek repkényt. Nyer egy fogadást – én úgy véltem, hogy innen felérve jobb kéz felõl esik a bélyegzõt rejtõ fémdoboz. Rosszul emlékeztem, egy fullextrás forró csokit bukok most el.


Az ellenõrzõpont a túra szimbólumául is szolgáló Árpád-kilátó tövében vert tábort, dianás cukorkával kínálnak, elrágcsálom, amíg felkanyargunk a torony tetejére. Az erdõ egy kellõen nagy sugarú körben eltûnt innét, ez is új motívum, kár, hogy a sûrû köd miatt a látótávolság csekély, a távolabbi dombok, hegyek csak elmosódottan, homályosan bukkannak fel. Repkény megreggelizik, aztán lelimbózunk – egészen biztosan nem az én testalkatomra méretezték a csigalépcsõket. R.Gellért odalent vár, együtt indulunk, nem túl meglepõ, de sokkal könnyebben esik a lépés, kényelmesen felgyorsulunk. Rögtön Írott-kõ alatt szembetalálkozunk Tibettel, aki olyan gyorsan fordul meg a ponton, hogy már a fenyves végén utol is ér minket. Hamar vége szakad az oda-vissza résznek, elsétálunk az Asztal-kõ alatt, széles utat követünk, a tömeg így egyáltalán nem érzékelhetõ. Aranyló levelû fák között trappolunk, ismét sietõsre fogva a lépést, csábítóan hangzik a forró tea és a zsíroskenyér a velemi ponton. Egy helyütt elkeskenyedik az út, egy sziklánál bámulunk az alattunk húzódó mélységbe. Rátérünk a Hosszú-völgy széles ívben kelet felé kanyarodó irányára, mindkét oldalunkon meredek hegyoldal tornyosul: a Kõszegi-hegységben úgy tûnik, minden hegy ilyen hirtelen emelkedik. Elérünk egy víztisztítónak álcázott rakétakilövõ állomást, ez már Velem széle, az újabb házak egészen felkúsznak az erdõbe, a hegyek oldalára. A többségük egyenszürke színû, borostyán fut az oldalukon, szinte beleolvadnak a hasonlóan szürke kérgû bükkök között a tájba. Visszatérünk Velembe, a ponton megszavazunk egy hosszú szünetet, megebédelünk, teázunk, közben Kerek repkény távbeszélõn kapcsolatot létesít húgával, aki elárulja, hogy éppen felfelé kapaszkodik Kalapos-kõtõl, Kata és Ákos pedig valahol követik, remélhetõleg. Tárogató hangja búsul a ködben, eleinte – amíg csak hangol a mûvész, vagy bemelegít, vagy mi a csuda – elég hülyén úgy tûnik számomra, mintha valami reklámszlogen harsanna fel. Érdekes (inkább égõ, hmm), hogy a mostani világban elõször eszembe sem jut, hogy valaki, csak úgy, a saját örömére, hangszeren kezd játszani. Találkozunk dnvzolival, akivel a rajtban már találkoztunk egy pillanatra, most érkezett meg az 50-es távon a velemi frissítõpontra. Beszélgetünk egy kicsit, aztán mi lassan szedelõzködünk. Elhagyjuk ismét Velemet. Lestat1758-cal és Joeyline-nal együttesen elindulunk fölfelé, innentõl négy részre osztom a túrát: föl a Hörmann-forrásig, föl a Tábor-hegyre, föl az Óház-tetõre és ami utána következik.


Még Velemrõl sem érünk ki, amikor szerény létszámú lakodalmas autókaraván halad el mellettünk nagy óvatossággal. Utána következik az ismerõs kaptató, széles, jól járható út, amely kissé megsínylette az idei csapadékos idõjárást. A kápolnától alig nyílik valami kis kilátásnyi szünet a susnyában, azon át is csak fátyolosan látni valamit a nem is oly távoli dombokból, késõbbi útvonalunk színhelyérõl. Rengeteg a kiránduló, gyerekek, felnõttek, mindenki mászkál mindenfelé – mi is simán elsétálunk a Kéktúra emlékmû és a három kereszt felé. Zsákutca, a jelzett út vagy tíz méterrel mélyebben fut nyugat felé. Joeyline jön utánunk, némileg megrovón mondja, hogy õ csak minket követett. Hiába, minket követni eltévedésszakmailag rendkívül veszélyes, mert képesek vagyunk egészen egyértelmû helyeken rossz irányt választani. Kiérünk a hegységet feltáró, itt még közforgalmú mûútra, kirándulókkal teli busz érkezik éppen, utasai lelkesen lecsapnak a sült gesztenyét árusító bácsi portékájára. Trappolunk tovább, toronyiránt, törésekkel teli utunk végén egy adótorony bukkan fel. Vége a meredeknek, végre némi kényelmes szünet következik: nevezetes helyszínt értünk el, a Kéktúra elsõ, vagy, ha úgy tetszik, utolsó kilométereinél tartunk. Letérünk a Hörmann-forráshoz, megtöltjük a reggel óta kiürült palackokat friss, hideg forrásvízzel, tudjuk, most bõségesen felhasználhatjuk a tartalékokat, építve a Hét vezér-forrás biztos vízhozamára. Visszamászunk a mûútra, amelyet egy meredek, hosszú lejtõre cserélünk: óriási bükkös kíséri utunkat, zölddel vegyülõ szürkeség vesz körül, amerre nézek. Enyhe kocogásra váltunk, kímélni és lazítani a térdet, bokát. Visszacsatlakozik az éppen, hogy egy sáv széles, avaros szegélyû mûút, innen csak pár perc a Stájerházak. A szépen karbantartott épületek mellett igényes pihenõhelyet találni, az ellenõrzõpont mellett éppen épül az örök és megbonthatatlan magyar-osztrák barátság. Repkény piros kabátja elnyeri a pontõr tetszését, a ponton osztott piros alma pedig az enyémet. A bükkös marad a továbbiakban, egy idõre a mûút is velünk tart. A jelzést viszont kicseréljük a túra egyedi, fehér paca jelére, amelyet néhol Í70 feliratok támogatnak. Az út minõsége változékony, az eleinte széles csapást hamar egynyomos, csúszós ösvény váltja fel, a hosszú lejtõ tart olyan sokáig, hogy két hanyattesést is van alkalmam bemutatni rajta. Széles hegyoldalban baktatunk lefelé, a szemközti oldalon óriási sziklaomlás maradványai terülnek el a fák zöld-sárga lombjain túl. Leérkezünk egy völgybe: térkép, iránytû nélkül itt könnyû eltévedni annak, aki nem tudja, mi célt szolgálnak a rejtélyes fehér pettyek. Egy fán felirat ismerteti a Szikla-forrás irányát – népszerû név ez a források körében – és az idill közepén megcsörren a telefonom. R.Gellért jelentkezik a vonal túlsó végén, útbaigazításért, ugyanis valahogy a Nyugati Zöld jelzésen maradt, amely még mindig a Vasfüggöny-turistaút, viszont erõs rokoni vonásokat mutat Északi elõnevû társával. R.Gellértnek szerencséje van, mivel nálam speciel csak egy régi Kõszegi-hegység térkép pihen a táskában, Lestat1758 viszont vadonatúj kiadású példánnyal rendelkezik és segítséget tud nyújtani. Megbeszéljük, hogy legjobb lesz, ha visszatér az utolsó látott fehér pöttyig, mert a szolgáltatott információ alapján nem sikerül egyértelmûen megállapítani R.Gellért pozícióját. Az összeköttetés megszakad, emelkedõ aljába érkezünk közben: innentõl a Tábor-hegyig csak fölfelé van, meg némi vízszintes. A bükk uralkodása megtörik, fenyvesek, borókások bukkannak fel. Megérkezünk egy nyeregbe, kis õrház vigyázta egykor a vasfüggöny sértetlenségét, ma már csak az erdõ csendjére figyel és évente egyszer, õsz derekán nagyobb létszámú turista sétál el mellette. Kezdem megszokni, hogy az emelkedõ dõlésszöge mindig ugyanolyan nagy és a Tábor-hegy sem kivétel. Útközben érdemes visszatekinteni, az Óház-tetõ vonulata zárja le a láthatárt, az egykori bástya teteje magasan a lombkorona fölé emelkedik, észak felé pedig a Gyöngyös és azon túl a Répce völgye sejthetõ, az már osztrák terület. Sûrû borókásban vezet fel a hegytetõre a keskeny ösvény, a csúcskõnél megállunk, csokit majszolunk, miközben sorra mindhárman feljegyezzük az igazoló kódot.


A rövidre szabott pihenõ után továbbállunk, irtáson, erdõn keresztül elõször elérünk egy mûutat, majd elhagyjuk azt. Õszinte bánatomra a párás idõben még a nyílt szakaszokról sem nyílik messzire kilátás, legutóbb innen, ha tisztán látni nem is, azért körvonalakban fel lehetett ismerni az Alpok keleti vonulatait, csúcsait. Ezen lamentálva érjük el a meredek, törmelékes lejtõt, amely a Paradicsomos névre hallgató ellenõrzõpontig visz. A paradicsomra a környéken egyedül a pontõr autójának a színe utal, az viszont száz százalékban. A következõ hat kilométeren kicsit felgyorsítjuk lépteinket, kompenzálandó az emelkedõk sétatempóját. Széles földúton trappolunk elõre, lelkesít, hogy már túljutottunk a féltávon, hogy egy darabig nem lesz komolyabb emelkedõ. Aszfaltra térünk rá, az országhatár mellettünk húzódik, Rõtfalva és Rendek házai, templomai fehérlenek a párán túl a völgyben. A nyílt útról gyönyörû látvány tárul elénk, a Tábor-hegy és az Óház-tetõ tömbjeinek az oldalában ezer színben pompázik az erdõ, ha még oly fakón is. Elérjük a Kereszt-kúti pihenõhelyet, takaros kis házak között egy tekintélyt parancsoló méretû palota emelkedik, kár, hogy ablakai hiányoznak, belül pedig csak az üresség honol. Talán egyszer valakinek megéri majd életet lehelni ebbe a helybe – és talán olyan mentalitással, hogy a vékonyabb pénztárcájú gyalogos turistát is szívesen fogadják. Véget ér az irtásos szakasz, erdõben kanyarog alattunk az aszfalt, nemsokára egy tábla mutatja a határátlépõ pont irányát: kék kereszt jelzés kapaszkodik fel mellénk, egészen a Hét vezér-forrásig kísér. Már messzirõl látni a forrásnál pihenõ, tüzet rakó társaságot, egy nagyobb kirándulócsoport most indul tovább útjára. Elsétálunk a Kispista-út mellett, visszakanyarodunk a forrás felé. A pecsételés után megszavazunk egy rövid pihenõt, szendvicset majszolunk, friss forrásvízzel öblítjük le.


Erõt gyûjtünk: az Óház-tetõ következik, az egész túra utolsó komolyabb emelkedõje. Ahhoz képest, hogy erre készültünk a leginkább és talán tényleg ez a legmeredekebb, nem tûnik olyan fárasztónak. Ezúton is köszönöm annak a sporttársnak, aki elengedett fölfelé – igaz, odafent aztán kiállok megvárni Repkényt, együtt érkezünk meg a hegytetõre. Itt zsíroskenyérrel kínál a lelkes pontõr, érdeklõdöm a távon indulók száma felõl, nem emlékszem már, hogy 43-an vagy 46-an vagyunk. Lestat1758 megáll enni, mi Repkénnyel felkapaszkodunk a toronyba, itt kapjuk a hírt telefonon, hogy Dóri már beért – késõbb tudjuk meg, hogy nem sokkal ezután Kataáék is megérkeznek, még szintidõn belül. Körülnézek: alattunk Kõszeg terül el, nehezen, de kivehetõek a belváros jellegzetes épületei. Körülöttünk pedig az eddigi útvonal, a Tábor-hegy sziluettje – errõl eszembe jut R.Gellért, de hiába próbálom hívni, géphang közli, hogy az elõfizetõ nem elérhetõ. Induláskor még beépítek a szervezetembe egy gazdagon fûszerezett zsíroskenyeret. Nagy, íves kanyarral eltérünk, végre, hosszú, egyenletes lejtõ áll elõttünk, kicsit kocogunk, jólesik az eltérõ mozgás. Mellettünk gyönyörû sziklaalakzatok emelkednek ki az avarral fedett talajból szürkén, ridegen. Néhol látszik, hogy utcák indulnak ki a völgybõl, mi viszont maradunk a kevésbé civilizált vidéken. Egy utolsó nagyobb ereszkedéssel megérkezünk reggeli útvonalunk egy pontjára, a Kenyér-hegy alá. Itt halad el a 35-ös táv mezõnye Kõszeg felé, számukra ezek már az utolsó kilométerek. Újra elérjük a jelzés elválását a széles dózerútról, tehát újra betérünk kanyarogni az erdõbe. Újra megnézzük magunknak a Pogányok szõlõhegyeit, itt el is térünk a reggeli iránytól a sárga „irányított kör” (idézet a rendezõségtõl) jelzésen. Figyelem a szembejövõket, néhányukon erõsen meglátszik, hogy a túra végén járnak. Sok a gyerek – nagyon sok! – és úgy általában, több emberrel találkozunk ezen a rövid szakaszon Velemig, mint az egész túrán másutt. Cákig különösebben érdekes dolgok nem történnek: kikerülünk pár hektárnyi bekerített susnyát, amelyet semmi nem különböztet meg a bekerítetlen susnyától, leszámítva nyilván a kerítést. Elõttünk, mellettünk, a szõlõn túl pedig a ma bejárt hegyek, magas gerincek emelkednek, zöldellnek. Kicsit mintha a felhõzet is vékonyodni kezdene és egy kis halvány, fátyolos napsütésben is részünk lehet délutánra.


Megérkezünk Cákra, csak érintjük az apró falut, elhaladunk a falu végén sorakozó szépen kimeszelt mûemlék pincék mellett. Az épületek többsége laikus szemmel nézve jó állapotban van, csak az egyik ház rogyott meg, mintha oldalról nekihajtottak volna egy masszívabb jármûvel. Rövidesen ismét megérkezünk Velemre, a falu szélén még találkozunk szembejövõ rövidtávos túrázókkal. Az ellenõrzõponton ismét megállunk, eszünk pár falatot, iszunk pár bögre gyógynövényes teát. Utóbbi különösen jólesik, felmelegíti a testet-lelket. Repkénnyel és Lestat1758-cal összenézünk, egész jól állunk idõvel, így nem ülünk sokáig, még érvényes az elv: minél tovább kell jutni világosban. Elbúcsúzunk a szívélyes pontõröktõl, megcélozzuk a sárga körséta jelzést, elõször kissé bizonytalankodunk, aztán észrevesszük, hogy át kell haladni az általam ismeretlen rendeltetésû, viszont impozáns várkapuszerû építmény kapuján. Ezt követõen a jelzés összevissza tekereg velünk a Velem és Kõszegszerdahely közötti szõlõhegyen, felmegy egy erdõszélre, onnan pedig vissza lemegy egy szélesebb földútra. A kilátás legalább szép az útról – a Szent Vid-hegy és a kápolna szépen kivehetõ, a magasabb hegyek karéja védelmezõn öleli körbe Velemet. Sok kanyar után, fokozatosan, lépésrõl lépésre közelebb kerülve a faluhoz, megérkezünk Kõszegszerdahelyre. A Sanyi névre hallgató vegyesboltot elhagyva aztán távozunk is, a helybéliek élénk figyelmével kísérve. Szántók mellett sétálunk el mielõtt betérnénk az erdõbe, itt szembesülünk a túra utolsó utáni kaptatójával, amely szerencsére viszonylag hamar véget ér. Ez az Irtás-hegy, a nevével ellentétben erdõs az egész, a pontõr nem a tetõn, hanem az út iránytörésénél ül, egy aprócska tábortûz mellett. Hideg lesz este, fel kell készülni. Kezd szürkülni, nekivágunk az erdõnek, az út mindenfelé kanyarog, egy enyhén jelzett elágazásban el is vétjük a kanyart, Lestat1758 veszi észre, hogy egy ösvény nélküli, avar borította irányt kell követni, a jelek ugyanis arrafelé vezetnek. Ezek után fokozott figyelemmel trappolunk tovább, nagy sebességet diktálva, a cél, hogy még ne legyen szükség a lámpánkra a csömötei pont eléréséig. Kanyargunk tovább, már nem is próbálom összhangba hozni a valóságot az itinerrel, a lényeg, hogy jelzést lássunk. Egy elágazásra lelünk, a Szent Márton út – a táblán latinul is szerepel, mint Via Sancti Martini – sárga sávja itt tér el északon Kõszeg, délen Szombathely felé, továbbá a piros sáv is itt válik el tõlünk. Marad újra a körséta jelzés, egyre sötétebb van, a figyelmem megoszlik az úton elterülõ, néhol tekintélyesre duzzadt pocsolyák és a jelzések között. Lejtõ tetejére érkezünk, lesuhanunk: kiérünk az erdõbõl és még valamennyire világos van. Lent ráfordulunk a csömötei egyenesre, hétvégi telkek mellett visz az út, az ellenõrzõpontot képviselõ számkódot egy beton villanyoszlopon találjuk. Felfirkantjuk a lapra, már lámpafénynél, ha nem lenne felhõs az ég, akkor a „látni és látszani” elv teljesítéséhez elég lenne a „látszani” érdekében használni a lámpát, a Hold fénye átszûrõdik annyira a felhõtakarón, hogy a gyalogláshoz ne kelljen feltétlen lámpát használni.


Megérkezünk Lukácsházára. Halvány emlékeim vannak arról, hogy a Gyöngyös völgyének falvai elképesztõen hosszúak, és a Lukácsháza-Gyöngyösfalu-Gencsapáti összenövés délen csaknem szünet nélkül csatlakozik Szombathelyhez. Most is szembesülök a valósággal, Lukácsházán az a bõ egy kilométer sokkal többnek tûnik, mint amennyinek normális esetben tûnne. Ezért aztán Repkénnyel közmegegyezéssel megpróbálunk gyorsabban haladni, Lestat1758 pedig rendíthetetlenül tartja a lépést. Kiérünk Lukácsházáról, átkelünk a forgalmas 87-es úton és a kevésbé forgalmas 18-as, Szombathely-Kõszeg vasútvonalon. Szántóföld szélén baktatunk az ellenõrzõpontig, nem ez a szakasz lesz közönségdíjas nálam, annyi bizonyos. A pontõrök tábortüze már messzirõl látható, egy parázsló fénypont a sötétben. Csak érjünk már oda, érjünk ki errõl a sötét, gödrös mezei útról! Repkény próbál a lámpával nekem is világítani, néhány pocsolya után megtanulom megkülönböztetni a vízfelületet a csupasz földtõl. A lehetséges legnagyobb sebességgel haladunk, amelyet ki tudunk préselni magunkból. A fák sötétjét lassan külön tudom választani az égbolt sötétjétõl, a tûz azonban csak nem kerül közelebb. Menni tovább, menni, minél gyorsabban. Kerek repkény sietõsen szedi a lábait mögöttem, amikor a lámpa fénye kicsit hosszabb árnyékot rajzol nekem, visszább veszek a sebességbõl, hogy utána társam biztatására újra gyorsabban haladjunk. Végre, megérkezünk a pontra, a pontõrök egymás szavába vágva magyarázzák, hogy az a néhány közeli fénypont lesz Kõszegfalva, azon túl a nagy fénymaszat az égen már Kõszeghez tartozik. Igyekszem majd nem eltéveszteni. Sikeresen szabadulunk, Lestat1758 kissé lemarad, az út továbbvisz a szántó szélén, kikerülve egy erdõfoltot, éles kanyarral elõször kelet felé fordulva, majd visszatérve a mûútra. Az éles kanyarban sikerül elcsúsznom egy sárfolton, elõször még megtámaszkodom a túraboton, azonban ahová lépek, hiába tûnik stabilnak, az is híg, csúszós sár. Elvágódok, mint egy zsák cement, egészen váratlan szóösszetételeket kreálva estemben. Feltápászkodom, halkabban puffogva taposom tovább a földutat, közben egy, két Bz-motorkocsiból álló vonat robog el Kõszeg felé. Az aszfalton megnyugszom, nincs több sár, a sebességet Repkény javaslatára nem csökkentjük, a vacsora kézzelfogható közelsége elképesztõ motivációval bír mindkettõnk számára. Átballagunk a néptelennek tûnõ Kõszegfalván, alig találkozunk pár emberrel, pedig még fiatal az este. A vasút mellett rátérünk a kerékpárútra, ez már egészen Kõszegig elvisz, az állomás felõl halványan hunyorognak az álló Bzmot fényszórói. Betrappolunk a városba, találkozunk a teljes menetfelszereléssel a vasútállomás felé tartó sétáLós bácsival, aki már jó három órája célba ért.


Az elõzõ estérõl ismerõs úton sietünk végig a városon, a várfal mellett már örülünk, itt a vége. Az utcán a szállásra épp visszatérõ Lépéshibáék biztatnak egy célsprintre, egy autóból pedig az elsõ túrájukat teljesített Ákosék köszönnek ránk. Odabent nagy társasági életet találunk, a fõrendezõ úrtól átvesszük a díjazást, hagyományos, fehér alapon stilizált kilátós kitûzõt választok, Repkény hasonlót, csak zöld háttérrel. Még váltok Tincával pár szót, ajánl egy éttermet, végül mégsem oda megyünk (belezavarodok abba, ahogy elmagyarázom :)), rábízzuk magunkat Ákos helyismeretére. Ennyi lenne az Írottkõ 70, nehéz túra gyönyörû tájakon, kedves pontõrökkel. Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, aki elviselte a nyirmogásomat, Lestat1758-nak, aki ismeretlenül is elviselte a szövegelésünket, R.Gellértnek, aki történeteivel lekötötte a figyelmemet Írottkõre fölfelé és Joeyline-nak arra a rövid idõre a Szent Vid-hegyig. Köszönet az Olvasónak, hogy volt türelme idáig elviselni virtuális szómenésemet és természetesen köszönet a Rendezõségnek a túráért. Szeretnék gratulálni mindenkinek, a gyorsléptû hosszútávosoktól a legnagyobb táv/emelkedõ arányt leküzdõ 50 km-es távot teljesítõkön át a 35 km-es távon helytállókig!


Reggel félig üres tornaterem fogad, sokan elutaztak már újabb túrák után nézve, vagy éppen haza. Némán pakolunk össze, a hidegben sietõsen sétálunk a vasútállomásra. Alig ülnek páran a két Bzmot-on, amikor végre elindulunk, elnézek a hegyek felé. A ködben nem látni semmit, a hegyek elbújtak, de tudom, hogy ott tornyosulnak, keleti elõhírnökeiként az Alpok sokezres csúcsainak.


-Kékdroid-


Képek

 
 
SzabiTúra éve: 20102010.10.18 23:48:38
megnéz Szabi összes beszámolója


Írottkõ 50 - 2010


 Már több túrán merengtem azon, hogy egyszer klaviatúrát ragadva képernyõbe vésem a megélt eseményeket, de ez volt az elsõ, mikor meg is fogadtam hangos szóval is: „Ha megcsinálom, beírom a memoáromba”.


 Viszonylag gyakran járok a Kõszegi hegységbe szelni a kilométereket, leginkább a hely szépségének és közelségének kedvezõ duója miatt. Jártam már két Írott-kõ 35-ön és láttam már szembõl jövõ eltorzult arcú 50-es & 70-es túrázókat és mondtam akkor magamban: Betegek.


Jelentem: fertõzõ.


El is kaptam…


A jelzõ módosult: Életérzés!


 Néhány hónapja már annyi megvolt a túrából, hogy ha esik, ha fúj menni kell és az ötvenbõl nem engedek. Gyalogoltam már hosszabb túrán is, de ekkora szintkülönbséggel még nem állítottam szembe magam, de hát nincs lehetetlen, csak tehetetlen.


 Így a túrát megelõzõ estéig teljes nyugodtsággal fordultam az Alpok unokája felé, viszont nem tudtam úgy lefeküdni, hogy ne néztem volna át a térképen merre is kell bolyonganom másnap. Hamar reggel lett, de elmaradt a kialvatlanság, ami az eddigi túráimon szinte mindig jelen volt.


 4.50 ágyból ki, 5.30 indulás, közte csak a legszükségesebbek, beleértve az összepakolást, és egy lekváros kenyeret, melynek utóbbi része vastagabbra sikerült, mint maga a kenyér.


„Élelem nem kell, mert majd lesz zsíros deszka Velemben.” – motyogtam a vízforraló rettenetes bugyogásának közepette.


 5.45 gimi, a nevezésnél a megszokott nyüzsgés, fejlámpás töltögetés, mely elõször a nevezési lapot érintette, majd a pálinkát a már megérkezett kollégákkal.


Szerencsére sikerült megfertõznöm Atit és Petit is, így õk szintén 50 km-t terveztek a lábaikba aznapra. Csaba, Zoli, Gyuri és Gyõzõ pedig 35-re rendezték be a biológiát. (Pedig üzemanyagból nekik is kijutott), valamit Sanyi és Judit is, de velük 6 elõtt sajnos nem futottunk össze, így nem tudtam õket elcsábítani az 50-es táv szépségeire.


6:00-kor a közös eligazítás és a gyors idõjóslás után nyakunkba vettük a lábunkat és megindult a seregünk. Atival mentünk elõl, a többiek kissé mögöttünk. A nagy sötétségben próbáltam beüzemelni ismét a fejlámpámat, de mivel a frissen zselézett frizurát nem voltam hajlandó feláldozni a kényelem oltárán, így kézben terveztem vinni a fejlámpát…(aki nem olvassa tovább, megértem :D)


Ez a kézbentartósdi egészen a Hermina utca végéig tartott, mikor is valami démoni erõ csak csak kivarázsolta a kezembõl a lámpást és „gyõzött a gravitáció” hatására ketté vált. Így már nem volt gond vele a továbbiakban, ment szépen vissza a táskába és egy Atitól kölcsönzött biciklilámpával folytattam a túra ötödik percétõl. Hamar rá kellett jönnöm, hogy kabátban legalább olyan meleg van, mint amilyen sötét. Gyors öltözködés, aztán most már egy rövid és hosszú ujjú futófelsõ burkolaban élveztem a menetet, ami a túra végéig megfelelõ minõsítést kapott. A nagy pakolászás után rögtön köszöntött is minket az elsõ ébresztõnek és pulzusszám-duplázónak nevezett emelkedõ, ami egy rövidke aszfaltos út kivételével végig meredeken kísér az Ó-házig. Így a 3,7 km alatt össze is szedtük az összes szintemelkedés 16%-át.


6:45- érkezés a kilátóhoz, gyors pecsét és gyors döntés afelõl, hogy nem megyünk fel, mert még mindig a sötétség az úr a párával egyetemben. Tûz tovább a Vörös kereszt felé, viszonylag könnyûnek tûnt az elõzõ pár perc után, és megizzadt szervezetünk is lassan száradni kényszerült. Aztán egy kicsit bõbeszédûbb szakasz következett Velemig, lecsökkent a lélegzetvételek száma és a szavaké lett a fõszerep. Részemrõl ezen az úton lett megemlítve a tavalyi eltévedésem esete, mikor is a 35-ös távon vezetve kis csapatunkat a piros kereszt Y-elágazásánál balra fordultam a jó(bb) irány helyett. Így eztán nem kellett csodálkoznom rajta, hogy többen már a karóba húzott testemet vélték felfedezni az erdõ legmagasabb fáján, pedig én csak 40-est varázsoltam a 35-bõl… Hasonszõrû sztorik kíséretében egyszer csak látomásom volt…zsíros kenyereket láttam az erdõben futkározni, tetejükön hagymával és pirospaprikával…És lásd hamarosan Velem!!! Nagy az öröm, pláne mikor ránéztünk az idõre: 7:36. Azonban hamar alább is hagyott, mikor átgördült azon információ a koponyánk ezt hasznosító féltekéjén, hogy az állomás hivatalos nyitási ideje 8:00, így még csak lelkes hagymapucolókkal találkoztunk. Összenéztünk, s egy rövid „mondatka” után megbontottam a csúcscsokinak szánt Ritterék legfinomabb édességét, hogy valami mégis jusson & maradjon is. Gyorsan tovább is indultunk és feldolgoztuk, hogy míg vissza nem érünk nincs tápszer, így szednünk kell a lábainkat. Ezért egy kellemes tempóban már szép világos de még tartósan párás idõben elértük a fehér sárkányt Bozsok határában, és 8:03-as csekkolás után orrunkat a Kalaposkõ irányába helyeztük és minden erõnkkel azon voltunk, hogy kövessük. Tudtuk, hogy a henyélõs rész után most egy kisebb sün szülése következik. Miután ezt megtárgyaltuk, kidolgoztam a stratégiát, hogy miként kell folytatnunk a maradék 36 km-en. Melyet a következõképpen határoztam meg: az emelkedõkön jól meghúzzuk, majd a lejtõs és az egyenes részeken behozzuk a lemaradásunkat. Ehhez vasszigorban tartava magunkat, elérkeztünk az általunk (és most már sok ismerõsünk által) csak „siratófal”-nak nevezett domboldalhoz, aminek a közepén feltûnt, hogy az elõbb említett sün sajnos farfekvéses volt.


A magasságvonalakat való átszelés elõtti utolsó nagy levegõvételek közt hívott minket Peti, hogy hol és merre, mert õ csatlakozna és már Bozsokon jár, de menjünk csak, mert majd siet és beéri a két lihegõ kollégáját, akik a Kalapos-kõ elhagyása után az ellenõrzõ számot már a papírra vésve egy olyan kellemes szakaszra érkeztek, ami levezet a Sötét völgy aljára, ahonnan két dolgot állapíthattak meg: Az út alatt átsuhanó patak egészséges vízhozammal dolgozza egyre mélyebbre a szurdokát az õszi természet lehullajtott sárgaságai között, valamint ilyen messze a magasságra vonatkozólag csak Bozsokon voltunk az Írott-kõtõl. Nem volt más hátra, mint elõre és felfelé. Számomra ez a rész ez egyik favorit a Kõszegi hegységben. Persze itt eszünkbe sem jutott az éhség, mert le voltunk nyûgözve. Hamarosan következett a vadetetõ (számunkra nem tartogatott eleséget), ahol már találkoztunk néhány túratárssal, akik elhagyták már a csúcsot, de a favágók szekerét kikerülve, mi is kapaszkodásba kezdtünk. Az út elég köves itt, így a sebesség mellett az óvatosságból is belemixeltünk egy hangyabokányit stratégiába. Nem elhanyagolható indoka volt az sem a gyorsításnak, hogy minél elõbb elhagyjuk azt a helyszínt, ahol a motorfûrész az úr és néhány éve még tündöklõ fák emelték koronáikat a magasba, most viszont a benzingõz üthetett csak a lányok kontya alá. Szóba került a kaptató közepén, hogy bár a szükség nem indokolja, de örülnénk már, ha látnánk azt a rozoga kis pottyantóst a fenyvesben, ugyanis a csúcs onnan már csak másodpercek kérdése. De megtört a varázs és egyszer csak a felújított kilátó aljában találtuk magunkat. Az „egyszercsak” ideje: 9:24. A helyszínre érkezve tábortûz és kedves pontõrök társasága fogadott minket diannás cukorral fûszerezve. De nem, nem tettük meg…, nem nyúltunk bele két kézzel (nem a tûzbe:)), pedig kínáltak bõséggel, hanem elõször teljesítettük a fogadalmunkat, amit az utolsó 200 méteren a már vércukortól szegény véremmel átjárt agyam talált ki. Ha felérünk, pecsét után azonnal pálinka! Csak hogy a disznóölés feeling-et bevigyük az Írottkõ 50 adta adrenalinba. Sikerült… Jelzem, volt már jobb ötletem is… Az éhgyomor nem játszott szerepet, mivel már a nyelõcsõbõl azonnal a fejbe ment. Atin is láttam, hogy értékeli az újítási javaslataimat. Gyorsan diannás cukorka, aztán bruttó egy liter tea, ami észrevétlenül tûnt el a bendõmben. De még ki sem hevertük a felérkezés okozta örömet, megérkezett Peti, akinek szintén nem a szárazságtól csillogott a homloka. Gyorsan meg is kínáltam az általunk már tesztelt hidroxil csoportot nagy mennyiségben tartalmazó szerves vegyülettel. A hatás megfizethetetlen. Rövid szusszanás után vágta a favágók övezetén keresztül az Asztalkõ felé, majd az útról jobbra lefelé megindulva csapattunk Velembe. Peti hamar átvette a stratégiát és beépült a rendszerbe. Szinte egyként mozogtunk és laza kocogással spékeltük meg a tea felszívódását. Néhány útra dõlt fát kerülgetve hirtelen feltûnt a hétvégi házak csendes völgye. Tudtuk, innen már nincs messze az Alkotó ház. 10:20-kor már tiszteletünket is tehettünk a zsíros csemege udvarában, ahol gyógyfüves tea kíséretében megtöltöttük a bagólesõnkön keresztül a vákuumtól behorpadt testünket.


Amíg hûlt a teám, kiöblítettem a termoszomat, melyben a teafilterek úgy gondolták, hogy beleengedik a teafüvet a vízbe, mert milyen zavaró már, ha filteren keresztül adja át a zamatát a fekete erdei fekete tea. Mivel a zsíros desszancs (2 kenyér összefordítva extra zsír, dupla só, tripla paprika, és, hogy fent tartsuk a készítmény rugalmasságát: konstans 1,5 centi hagyma) mellett nem voltam ráfanyarodva erre zaccra, mosogatásra vetettem fejem, s mire visszaértem már iható hõmérsékletre hûlt az izzó finomság, és az alkalmat megragadva odatoltam a pofazacskómat, hogy kérjek a termoszba is egy gyenge litert abból a varázsitalból. Természetesen szó nélkül teletöltötték. Köszönet érte! Késõbb még jó szolgálatot tett. A túra leghosszabb pihenõjét 15 percben kimerítõ megálló után, hegymenetbe kapcsoltunk és vártuk a Szent Vid-rõl a kilátást. Az elletõ lassan de biztosan fogyott, majd mikor révbe értünk statuáltuk, hogy a páratartalom nem változott, így csak foszlányát láttuk a Lukácsházán nem rég átadott víztározónak. Mivel nyitva találtuk a templom kapuját egy pár méteres - nem összesározó - akció keretében elmondtunk egy rövid fohászt, s új erõre kapva egy kellemes szintkülönbség leküzdése után megérkeztünk a Hörmann Forráshoz, ahol vízzel kínált a hegyoldal. Itt találkoztunk két sráccal, akik a 35-ösön indultak, de a Vörös keresztnél rossz felé fordultak, így az 50-es egy részét tervezték megcsinálni fordítva a módosított itinerrel és Stájerházi pecséttel a kezükben. A túra hátralévõ részének legmagasabb pontját elhagyva ismét a joggingé lett a fõszerep és a Stájer házakig szinte megszakítás nélkül folytattuk is a zsír égetését, csak azért mindezt, hogy legyen hely az almának, ami mellé pecsét is járt egészen pontosan 11:47-kor. Az útközben megemésztésre ítélt gyümölcs eszegetése közben a fehér pontot követve egy számomra eddig részben ismeretlen útvonalon érkeztünk a Zeiger-nyeregbe, ahol nyeregbe érezve testünket, megálltunk egy kicsit teázni a Táborhegy ellen vívott harc elõtt. Ezen a küzdelmes úton haladva megpillantottam a hátunk mögött az Óház kilátót, és közöltem (sors)társaimmal, hogy mi-oda-ma-még-fel…De mire kigondoltuk, hogy mire is érünk még oda, már az ellenõrzõ számot irkáltuk az itinerre. (Ha valaki erre jár, kicsit a csúcs elõtt érdemes balra mennie és szépen látszik az ausztriai Léka vára)Mivel az idõ nem adatott meg a kilátás élvezetéhez, így lassú szaladgálásba kezdtünk. A Paradicsomos rengetegében nézegettünk jobbra balra, majd gondoltuk, hogy már túl vagyunk a túra elõtt olvasott korábbi beszámolókban található gyilkos ereszkedésen. Számoltuk a kilómétereket, és tippelgettünk, hogy mennyi van még az ellenõrzõpontig, igen ám, de hirtelen eltûnt a fehér pont. Vagyis csak elindult jobbra egy irtózatos lejtõn, aminek az alján egy piros pontõrautó álldogált, nem félve attól, hogy a megindult túrázók a mélybe húzzák a lendületükkel. Nem tartott sokáig az ereszkedés, de csattogott az ABS-em. 13:11-es csekk után mintát vettünk a kihelyezett vizeskannából és elindultunk a Hétforrás felé. Hogy múlassuk is mulassuk az idõt, gesztenyefa termése lett a focilabda és egy jódarabon 3-as felállásba rugdaltuk az amúgy is keveset kapott térdünkkel. Aztán csak nem fogyott az út, folyton azt emlegettük, hogy ugye vagyunk már negyvennél?? Vagyunk, persze már többnél is. Ekkor érkeztünk a Keresztkúti Erdei pihenõhöz, amirõl tudtuk, azonkívül, hogy van aranyfácános része és állatsimogatója, iszonyat messze van a hét vezérrõl elnevezett víznyerõ helytõl… Elmélkedtünk azon is, hogy ha az örökké valóság létezik és van hozzá olyan matematikai függvény, amivel helyet lehetne hozzá kapcsolni, akkor azt a helyet megtaláltuk…már csak az inverz függvényre van szükségünk… A sosem érünk oda egy közeli határidõnek tûnt, amit komfortfokozatokkal növelt a talpunk alatt lévõ aszfalt. De legyûrtük, és leereszkedve a forráshoz, ájszteát készítve a megbokrosodottan túlcukrozott langyos teámból, pecsétet kértünk épp mikor az óra 14:20-at ütött. Tudatában voltunk, hogy most már a nagy része letudva, teljesítettük (43,2 km – ~1800m szint). Ha az Óházhoz feljutunk, onnan már minden mindegy, le is gurulunk a hegyrõl. A vízhólyagok már égetõen adták a talpalávalót, ezért hamar fel is szálltunk a völgybõl és szerencsére a kék jelzés helyett a kék körön indultunk el, nyugtattam mindenkit, hogy az is felvisz. Fel hát, csak nem az Óházhoz…Gyorsan korrigálva térképes segítséggel, csak egy 200 méteres kitérõt okoztam társaimnak, amit talán értékeltek is egy kis vízszintes szakaszon sétálva meglátván az eredeti útvonal meredekségét. De innen már nem volt mese, Óház. Megvan. 14:45. Nem eszünk? Nem. Menjünk. És mint mikor a megvadult kandisznó menekül a herélés elõl, megindultunk valami irtózatos tempóval a hegyrõl lefelé. Gimi, gimi…halkan suttogták a fák. Aztán Kõszeg, felismertem a reggeli fejlámpás galiba helyszínét,  ezalatt hívtak a 35-ösön indult kollégák, hogy szeretettel várnak a célban. Most már csak gyújtogattuk egymást (csak, hogy teljen az idõ), hogy meglesz az 9 óra 30 alatt. Én persze , nem nem lesz meg: 9:25! a tempó egyre gyorsult, már nem futottunk, de a látótér szûkült. Közben Ati felvilágosított, hogy most hátra kell menni a tornaterembe…Nem számít 9:25, közeledve engedtem: 9:26 (mintha számított volna valamit). És végül egy 9:27-es idõvel mosolyogva a gratuláló hölgy és a frissen elkészített szendvicsek elõtt, egy piros ízû ital elfogyasztása elõtt átvettük a kitûzõt és az oklevelet. Eztán nagy gratuláció az egész csapatnak, majd irány haza, mielõtt beállnak a paták. Otthon egy kicsit érdekes járással, de megközelítettem a házikót, majd az utolsó szintemelkedést az 1,2 méter magas lépcsõt leküzdve megszabadultam a bakancstól és a rám aggatott ruháktól, amik teljesen szárazon értek haza. Nem a reklám helye, de olcsón jót a dekában, csak ajánlani tudom.


 A túra eredménye: egy halom élmény, egy kisebb álom teljesülése, és kis önbizalom és 2 db 4 centis vízhólyag. És persze egy szintidõ, amit felállítottam magamnak, hogy legyen értelme még egy évet edzeni erre a túrára (is:)).


 Köszönet a szervezõknek, hogy részt vehettünk és jól érezhettünk magunkat ezen a számomra már szinte hagyománnyá vált túrasorozaton. Jövünk jövõre is!


Gondolkozva a 70-en, és felvetve az ötletet, miszerint mi lenne ha a túra a nyitott határokat figyelembe véve az utolsó 15 km-en nem a falvakban vágtatna, hanem az ausztriai oldalból is adna egy kis kóstolót. És akkor legyen a szint 3000:).


 További kellemes idõtöltést a hegyek lágy ölén minden kedves túratársnak!


 Üdv


Szabi

 
 
 Túra éve: 2009
TibesTúra éve: 20092009.10.23 21:30:30
megnéz Tibes összes beszámolója
Írottkõ 70
2009.10.17

Reggel fél 6-kor bátyám szedett fel, aztán irány Kõszeg!
A nevezés gyorsan ment, nem voltak túl sokan, a hirtelen jött lehülés sokakat elijeszthetett.Ilyenkor minden évben elgondolkozok hogy hányadik Írottkõ 70est csinálom, de most otthon megnéztem, ez lesz a nyolcadik.
Az elmult napokban többször is "lejátszottam" fejben a túrát, sok meglepetés nem érhet, csak az égiekben kell bízni hogy kihúzzuk esõ nélkül.Akkor hát,Rajt!

Kiérve a városból egyáltalán nem volt hideg.Enikõ-forrásig pedig sikerült jól kiizzadnom.7:45-kor volt az elsõ Ep.Ekkor már kezdett világosodni, úgyhogy nem volt nehéz megtalálni a lyukasztót sem, ami a szokásos helyen volt elrejtve.
Velemben 7:24-kor pecsételtünk, ahol is megszabadultunk pár felesleges cucctól, ami nem fog kelleni a következõ pár órában.Meglepett, hogy már ekkor zsíroskenyeret és teát kínáltak, reggel itt még nem szoktak.De új taktikát dolgoztam ki, lenyomtam egy kenyeret egy forró pohár teával!:)

Bozsoknál ismerõs arcok bélyegeztek, akik erõt adva jó utat kívántak Kalapos-kõ legyûréséhez.Ez szép lassan meg is történt, pontosan 8:21-kor.Aztán egy kis pihi a határ mentén, elmerülve a táj szépségeiben.Sok idõ nem volt rá mert következett a csúcstámadás, két részletben.Közben néhány megfáradt és pihent túrázót próbáltam lelkesíteni olyannyira, hogy közben lehagytak bátyámék.Már szinte a fülemen vettem a levegõt mire végre valahára felértem a kilátóhoz. 9:21, sokat nem idõztem mert kifogytam a vízbõl, talán jól jártam volna ha a ruhámból csavarok ki, mert ott volt bõven!:)

Gyors léptekben haladtam lefelé, bár nekem általában nem esik jól a hosszabb lejtmenet.Végre Velem!10:13 Itt bõségesen pótoltam az elveszített folyadékot, kb ötször öntöttek a forró teából ami most különösen jól esett!Tíz perc pihenõ, mert a következõ pár óra nem lesz túl kellemes.

Az elöttem szoló dnvzoli-hoz hasonlóan itt én sem a táj szépségével vagyok elfoglalva!Lassan, de biztosan leküzdöm a Szent-Vid kápolnát rejtõ dombocskát.Aztán a Hörmann-forrás-i hegymenetben eszembe jut, hogy pár hete milyen jókat gombáztunk itt a bátyussal!Hazai pálya ide vagy oda, azért ez most nem esett jól.De valahogy felértem, egy kis lazítás le a Stájerházakig.Itt újabb ismerõs pontõrök, akik évekig az Óháznál sört árultak, most "csak" almával kínálnak.

A Tábor-hegyet a lassan járj tovább érsz elvben próbálom megközelíteni, nyugtatva magam hogy ott már a szintbõl csak az Óház marad!Igaz, a táv felénél sem tartunk.A siratófalat talán egy kicsit meg is könnyeztem!:) 12:25

Innentõl megnyomtam, próbáltam utolérni tesómékat, akikkel egész nap kerülgettük egymást.Leereszkedve a Paradicsomoshoz megpillantottam õket, ha kicsit sietek nem kell tovább egyedül mennem.Ep:12.58

Egy kis eszemiszom után már négyen faltuk tovább a kilómétereket.Olyan jól eldumáltunk hogy még az aszfaltot sem éreztük olyan keménynek.Nagyon jól haladtunk, 14:00-ra lent voltunk a Hétforrásnál!Ilyen korán még nem bélyegeztem itt!

Pár perc pihi után a várva várt utolsó nagy hegyet másszuk meg.Elöttünk nem sokkal két motoros jött lefelé, jó büdöset hagyva maguk után! Remélem sokáig csuklottak, nagyon nem örültem neki hogy le kellett tüdõznöm a szagukat!Talán az utolsó méterek voltak a legnehezebbek, de bevettük az Óházat is!14:24

S lám volt sör, de most valahogy nem kívántuk, tán a lassan szemerkélõ esõ miatt sem.Innentõl ketten maradtunk, tesóm fia és az õ barátnõje Kõszeg felé vették az irányt, mivel az 50-en voltak.A Kenyér-hegy felé haladva egyre jobban rákezdett az esõ, ettõl kicsit megijedtünk.El is határoztam hogy telefonos segítséget kérek páromtól, és a hazai pálya elõnyét élvezve Velembe invitálom egy depózásra.Ep:14:58

Cák felé véve az irányt az esõ kicsit alábbhagyott.Feltünt, hogy a szokásosnál kevesebben jönnek szembe a 35-ös távon.Ekkor olyan történt, amiért igazán érdemes túrázni!Jön szembõl két 6-8 év körüli srác az édesanyjukkal és lelkes buzdításba kezdenek:gyerünk, hajrá, kitartás!Óriási lelki és fizikai erõt adott az utolsó kb 20km-re!

Velem 15:56.Itt 15percet hagytunk, evés-ivás, na és megjött a száraz rura!Azt már csak halkan írom, hogy egy citromos sört is magamhoz vettem, jól jöhet még a nehezebb idõkre!:)

Az Írtás-hegy felé nagyon szép út vezet, jó visszatekinteni és mögöttünk látni a Kõszegi-hegységet!"Bozsoki" barátunk 16:54-kor nyomja a pecsétet, aztán tûz tovább.Itt általában már tudjuk hogy világosban kiérünk az erdõbõl.Néha úgy érzem hogy az erdõben körbe-körbe járunk, nem akar elfogyni.Aztán mégis!Csömöte 17:27

Ekkor nincs mese, elõveszem az életmentõ citromos sört!Valami Isteni volt!Igaz, tesóm is belenyalt!Lukácsházán ki is hagytuk a kocsmát!:)Az országútról letérve korábban mindig lámpával mentünk, de idén valamiért olyan jól nyomtuk hogy a bélyegzés után (18:06) még Kõszegfalvánál is csak szürkület volt!Itt nagyon rosszul esett a kemény talaj és tudtuk, hogy ez a célig már nem fog változni.A bicikliúton még pár csoki, mert bár a méterek mentek de az idõ nem.

Végre Kõszeg, itt már a vízhólyagok sem érdekeltek!Az esetek nagy többségében 8-8:15 között értem célba, most 7:12. Nem terveztük, de így sikerült.

Köszönet a szervezõknek a már hagyományosan jó rendezésért, a kényeztetésért, amiért oly sok minden jóval kínálják a túrázókat!
Üdv a társaknak, akik a három táv valamelyikén indultak! Az Ötveneseket meg buzdítom hogy próbálják meg a hetvenet!Örök élmény!:)
Jövõre, Veletek Ugyanitt!!!
 
 
dnvzoliTúra éve: 20092009.10.21 17:26:12
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Írottkõ 50 2.0
2009.10.17.

Egész évben erre a napra vártam.Lejátszani a visszavágót azzal a túrával,ami kis híján kicsinált:-)
Persze,meg is érdemli a hülyegyerek,aki élete lényegében második teljesítménytúrájának ezt a menetet választja:-)
Na meg nem mellékesen imádom a Kõszegi-hegységet és ez az ötvenes verzió tulajdonképpen magában foglalja a hegységbõl mindazt ami megmaradt nekünk az országhatáron belül.Így nem is volt kérdés:másodjára is belevágok!

Nafe beszámolója mindere kitér,így az útról annyira részletesen én már nem is írnék mivel én volnék az említett Zoli.

A túra elõtt majdnem minden úgy alakult mint tavaly.Megpróbáltam éjjel aludni.Most sem sikerült igazán:-)Járt az agyam egész éjjel;hogy lesz,mint lesz,összesen sztem ha másfél órát töltöttem álomban.Aztán 3-kor kelés 4-kor indulás.

Nagy könnyebbséget jelentett azonban,hogy tudtam mi vár rám az elsõ 4 km-en,így megelõzve a tavalyi Óház-tetõs ájulásközeli állapotot megálltam út közben egy benzínkúton,és a túra indítása elõtt egy órával benyomattam két lekváros kenyeret,ittam,majd a folyó ügyeket is elintéztem.Ezzel a jelentéktelennek tûnõ megállóval lényegében megalapoztam a sikeres teljesítést.Nyoma sem volt felfelé a zöldön a tavalyi nehézségeknek,egyenletes tempóban kb. 50 perc alatt fent voltunk a tetõn.Az Y-nál most már a jó ágat választottuk,így a kijelölt zöldön haladtunk.Az elágazásban egyébként tájékoztató feliratok is segítettek annak aki nem volt biztos a dolgában,és észrevette õket a KRESZ-tábla oszlopára rásimulva.A tábla-szerû felirat lenne az igazi,az oszlopra rácsavartat nehéz észlelni.

Velembe szinte végig ereszkedés van,a jelzések kiválóan követhetõk.Zsíroskenyér-tea után irány az Írott-kõ,Bozsok és a Kalapos-kõ érintésével.A Kalapos-kõ elõtti monoton,meredek kaptató is megy egyhuzamban.Igaz István(Gyenesdiásról)1 méteren kettõt ver rám mikor beindul,de õ máshogy van összerakva,10 óra alatt le is nyomta a túrát.

Tavaly a Kalapos-kõ utáni rész nagyon színpompás volt,idén valahogy nem akar sárgulni a természet,a zöld még az úr így is szép,de közel sem annyira látványos.

A csúcsra fél órával a tavalyi idõ elõtt érkeztünk,ami lényegében egy negyed órás javulás ha hozzávesszük az akkori Kõszegen belüli kevergést valamint hogy a zöld másik ága az Óházra szerintem hosszabb.Örömmel konstatáltam viszont hogy nagyon jól ment a csúcshódítás,valamint,hogy e távoli vidéken is botlik ismerõsökbe az ember,összefutottam Gergõvel majd Judittal a tavalyi csapatból.Sajnos nagyobb beszélgetésre nem futotta at idõbõl.
Aztán a csúcson magammal való rövid tanácskozás után deréktól felfelé teljes ruhacserét vezényelek,az izzadás és a párás idõ miatt lényegében totál víz rajtam minden.Végre egy túra(a Tanúhegyek nyomában mellett)amin nem cipelem végig a komplett csereöltözetet feleslegesen:-)

Pár perc pihenõ után lezúztunk megint Velembe egy víz által helyenként eléggé szétmosott úton(Hosszú-völgy),benyomtuk a reggeli második felvonását és nekivágtunk a rosszemlékû kék romjelzésnek.A várt küzdelem itt is elmaradt.Nyugodt tempóban a botokat maximálisan kihasználva jutottunk fel a Szent Vid kápolnához.Még a lépcsõsor sem volt olyan vészes.

Érdekes,hogy a túrabeszámolókat olvasva az derül ki,hogy mindenki az Írott-kõ elõtti több kilométeres emelkedéstõl,valamint a Hét-forrás utáni amúgy tényleg brutál kapaszkodástól tart jobbára.
Pedig itt van ez a Velemtõl a Tábor-hegyig tartó 9 km ahol összeszedünk több mint 800(!)méter szintet,néhol elég durva meredekségekkel,némi könnyebbséget csak a Hörmann-forrás-Stájerházak szakasz jelent.A Stájerházak után is van még egy viszonylag nyugodt kb 1 km-es rész,ami egy térdszaggatóan meredek szintvesztéssel zárul,aztán azonban gyorsan irány a Tábor-hegy...

Egyenletes tempóban azért a Tábor-hegy sem volt olyan durva mint elsõre,azért persze nem mondanám hogy nem volt izzasztó.Fent aztán az esõ is megeredt,elõkerültek az esõruhák.

Paradicsomos ellenõrzõponthoz a lehetõ legóvatosabban ereszkedtem le ugyanis a tavalyi térdfájdalmamhoz kísértetiesen hasonlító érzés nyilalt bele a jobb térdembe a Stájerházak utáni ereszkedésnél amit a kelleténél kicsit gyorsabban elintéztem és úgy tûnik majdnem rá is fáztam.

A Paradicsomos-Hét(Vezér)-forrás szakasz elég monoton,nehezen fogytak a kilométerek.
A forrásnál a túra talán leghosszabb pihenõjét tartottuk,volt két óránk a durván öt kilométerre.Az ominózus emelkedés aztán megint igazolta jó hírét.Nem tudom,hogy ez is ment volna-e egyhuzamban,de nem hiszem.Feri mögött haladtam,aki lassan,de megszakítás nélkül lépdelt felfelé.Én azt a technikát választottam,hogy elõreengedtem úgy 10 métert,majd utolértem és megálltam.A köztes idõkben pedig mindig pihentem annyit,hogy nehézség nélkül menjek neki a következõ szakasznak.Így a halálközeli élmény már elmaradt,nem mondom hogy ripsz-ropsz,de végkimerülés nélkül megtörtént az Óház másodszori meghódítása.

Innen már csak lecsorogtunk a reggeli zöldön,be az iskola tornatermébe.Túl a 40 kilométeren azért ez a lecsorgás eléggé térdgyilkos,hiszen elég meredeken visz lefelé az út,amennyire lehet itt is óvatos voltam.

Az idõm 11:15 lett,fél órát javítottam.Múltkor több idõt töltöttünk a pontokon,és köztük pedig az akkori állóképességem biztosította sebességnél gyorsabban haladtunk,valószínû azért merültem ki annyira.Most lényegében a saját tempómat mentem végig,a pontokon csak a legminimálisabb idõt töltöttük,tartalékolva a drága perceket az útra.Így az eddigi "gyilkos" jelzõt azt hiszem mára lecserélhetem mondjuk a "nagyon kemény"-re:-)Mert azt azért ne feledjük,hogy ez a Dunántúl legkeményebb 50-ese,legalábbis én nem láttam a kiírásban nála durvábbat,ha a táv-szintemelkedés kettõst nézzük.
A túrán az ellátás nagyon jó,Írott-kõ elõtt és után etetés zsíros-vajaskenyérrel-itatás teával,Írott-kõnél diannás cukorka.Stájerházaknál nagy és nagyon finom alma,Paradicsomosnál víz,Hét-forrásnál víz:),célban finom szalámis szendvics-szörp.Mindez 700 forintért.Az oklevél kicsit minimál stílusú,de nics vele amúgy semmi baj.Két kitûzõ közül választhattam,a Kalapos-köves már megvan,így maradt a másik ami talán a kõszegi Kávária-domb tetején álló kápolnát(?)ábrázolja ami szép,talán még szebb a Kalapos-kövesnél is,csak egy a baj vele,a túrához semmi,de semmi köze.Bízom benne,hogy jövõre,ha eljuthatok megint a túrára,lesz már valami elõrelépés kitûzõ ügyben.(Ennyi kekeckedés talán belefér:)

Beszámolómat megpróbáltam a "tavaly"szó minél kevesebbszeri ismétlésével elkövetni,de mivel ez a második teljesítésem és ez egy kiemelten kezelt túra akarva-akaratlanul is össze-összehasonlítom az elõzõvel,így elhangzik azért párszor:-)

Köszönöm a lehetõséget

dnvzoli



 
 
stalkerTúra éve: 20092009.10.20 20:51:11
megnéz stalker összes beszámolója
Írottkõ 50 (itineren 48 km)
2009.10.17.

Sokan írtak már elõttem errõl a túráról, ezért nem eresztem bõ lére a mondanivalómat.
Bazsival reggel 6.30-kor rajtoltunk a kõszegi gimnáziumból. Eleinte többen mentünk együtt, de aztán szép lassan szétszakadt kis csapatunk, a többieket nem is láttuk viszont többet a nap folyamán.
(Kõszeg: lsd. általam írt Kõszegi-hegység rejtettebb értékeinél).

Velemben nagyon jól esett a meleg tea, mely ráadásul tényleg finom volt. A rendezõk egyikérõl szeretnék most írni pár gondolatot. Másodszor voltunk a velemi ellenõrzõponton, többen tartózkodtunk ekkor is itt, voltak 35 kilométeresek és voltak 50 kilométeresek egyaránt. Jött egy középkorú férfi két iskoláskorú gyermekkel, akik azt hitték, hogy falunap, vagy valami hasonló van, és õk is odajöttek az ellenõrzõponthoz. A férfi odaállt a teát osztó rendezõ elé és teát szeretett volna vásárolni a gyermekeknek és magának, mert azt hitte, hogy az egy kihelyezett büfé. A rendezõ Úr tájékoztatta õket, hogy milyen esemény zajlik, nem fogadta el a pénzt és mindhármukat szívélyesen kínálta. Jó volt érezni, hogy vannak még ilyen emberek, ismeretlenül is szeretném Neki ezt megköszönni, annak ellenére, hogy a jó tettet nem velem követte el.
(Velem: lsd. általam írt Kõszegi-hegység rejtettebb értékeinél.)

A Tábor-hegytõl esõben gyalogoltunk, mely innentõl szinte egészen a túra végéig elkísért. Kõszegre beérve kisütött a Nap és szívárvány-híd fogadott minket.

Nekem a legrosszabbul a Paradicsomos és a Hét Vezér-forrás közötti aszfaltos szakasz esett, azt hittem, hogy már sosem érjük el vezéreink csorgadozó forrásait. A legjobban a Hét Vezér-forrástól az Óház-tetõig tartó szakasztól féltem, mert tavaly az OKT-n ezen a szakaszon "ment" el a bal térdem, csak akkor az Óház- tetõtõl tartottunk lefelé. Aránylag könnyen vettük ezt a szakaszt, az igaz, hogy a forrásnál, a hegymenet elõtt kb. 10 percig erõgyûjtést végeztünk, némi csokoládé fogyasztás és láb pihentetés mellett. A célba 17 óra 5 perckor érkeztünk.

Összegzésül: Véleményem szerint nem egy könnyû túra, vannak olyan szakaszai, amikor fejben is ott kell lenni. A jelzések végig nagyon jól járhatók, könnyen követhetõk. A rendezõk mindenhol kedvesek, készségesek voltak, a gyerekek is azt hiszem élvezték a rájuk bízott feladatot. A túrát azoknak ajánlom, akik szeretik egy kicsit gyötörni a testüket. Köszönjük a rendezést, köszönjük az élményeket és a kellemes fáradtságot a túra végére.
 
 
JakabTúra éve: 20092009.10.20 10:13:24
megnéz Jakab összes beszámolója
Kiéhezetten vártam a szombati túrát, nagyon szeretem a Kõszegi hegységet. Sajnos a Kaposvári legénység egyéb okok miatt magunkra hagyott minket Macival, így ketten startoltunk a Jurisics Gimnázium hátsó fertályától.

Ismert terepen indultunk kifele a városból, neki a Szabó hegynek, majd az Óház tetõ felé végig a jelzésen. (kék v. zöld?) Kellemes volt az idõ, le is került rólam a kesztyû. Hegynek fölfele mindjárt az elején, még nem voltam igazán bemelegedve, morcosabb is voltam az átlagnál, ezért már a hegy elején összeszólalkoztunk Macival, aki aztán dörmögve felvágtatott az Óházhoz.

No persze nem mert nem megvárni, nagyon hangosan tudok duzzogni. :-) Némi néma csend után együtt indultunk tovább a Vöröskereszt felé.

Odáig a hegygerincen mentünk végig, elhagyva több nagyobb csapat túrázót. Innen völgynek indultunk Velembe a piros kereszten.

Az úton rengeteg gesztenye volt, csak össze kellett volna kapkodni, de sajna erre idõ sem igazán volt, no meg hát nem volt kedvünk 30 km-en keresztül kilós cuccokat cipelni. Nekem amúgy is tele volt a kezem botokkal, amire szükségem volt a szintek miatt.

Még Velem elõtt kereszteztük az aszfaltos utat, felháborodva pár kispistás túrázón, akik nem követték a jelzést, hanem levágták a kanyarodást. No, Maci nem is hagyta szó nélkül.....

(Az aszfaltos úton még látszottak a nyári vihar jelei, az út széle teljesen be volt szakadva, a víz átfolyt a tetején még most is.)

Velemben a tájházban volt az ellenõrzõ pont, voltak mindenféle kenyerek, és finom meleg tea.

Itt futottunk össze a 70 km-es táv élmezõnyével, többek közt Papp Gabival, és Márton Danival. Õk már Írottkõrõl lefele jöttek. Még elõttünk volt a hegy, el is indultunk egy fiatal túrázóval együtt, miután megkerestük a helyes utat Bozsok felé.

Hamarosan odaértünk egy szép kis erdei ösvényen, a falu elején mindjárt vártak minket a pontõrök, kibélyegeztek a kocsiból, és már fordultunk is fel. :-)

Egy nagy fekete kutya jött velünk, késõbb lelécelt, biztos meglelte a gazdáját. Vagy csak büdösek voltunk, és nem szagolta tovább.

Erõs emelkedõ kezdõdött, Maci vágtázott, én erõsen szuszogtam. A sötét erdei mélyútból kiérve egy nyiladékon kellett felmenni egészen a Kalaposkövekig. Jó húzós emelkedõ volt, közben eltûnt az ifjú túrázó, és eltûnt egy két kispistás alak is, akik megint rövidítettek.

A Kalapos kövek megcsodálása után végre egy kis lejtõ következett, de nem sokáig, mert rátértünk a határsávra, aztán a sötét és nyirkos völgy után megkezdtük az emelkedést Írottkõ csúcsa felé.

No, itt elég sok embert elhagytunk, ki gyorsabban, ki lassabban vette az akadályt fölfele. A csúcs elõtti rész közös szakasz volt a többi távval, ezért sokan jöttek lefele is, köztük persze sok ismerõs.

Jól megizzadtam fölfele, a hátamról folyt a víz, féltem is hogy a csúcson majd hûvös lesz, és betaknyolok. De a csúcson csak dianás cukorka volt, néhány kedves pontõr, és enyhe napsütés.

Itt találkoztunk Zsuzsával és barátjával, már több túrán is összefutottunk, most egészen Velemig együtt mentünk lejtõnek lefele. Szép kilátás volt, a széles útról egy ösvényre tértünk rá, ami elég meredek volt, kellettek a botjaim támasztéknak.

Velemben ismét meleg tea, és most már ebédidõ volt, ettünk a kenyerekbõl is. Én rádobtam a magammal hozott parízereket a vajas kenyérre, és ugyancsak jó étvággyal megettem.

Velembõl Cákon át vezetett az út visszafele, ez a szakasz részben ismerõs volt az elõzõ Kõszegi túráról. (Kõszegi hegység rejtettebb értékei) Kiértünk a Pogányokhoz, ahol megint összefutottunk a 70-esek vezetõ stábjával. :-)

Papp Gabi, Dani, aztán kisvártatva Betti és Tinca hazai vizekrõl.

Aztán egy két arc akik nem is köszöntek....

Nekik még hátra volt huszegynéhány km. Nekünk már csak néhány.

Lassan beértünk a városba, és az eddig kellemes idõjárás átváltott szemerkélõ esõre, majd mire beértünk a célba, komolyabban elkezdett esni.

De persze ez minket már nem zavart, viszont nem irigyeltük a 70-eseket, akik izzadt háttal esõben tették meg az utolsó kilométereket.

A célban kedves emberek nyújtották át az oklevelet, kitûzõt, és kedvesen kínálták a szendvicset, (ami a rémes kinézet ellenére isteni finom volt!) és a szörpöket.

Már csak némi tisztálkodás, átöltözés következett a tornaterem öltözõjében. Itt találkoztam Anettel, akivel jól megbeszéltük, hogy õ is eltévedt az Apáczai túrán. Mintahogy Zsuzsáék is.
Eztán indultunk a jól megérdemelt ebédünk felé.

Aki nem jött velünk sajnálhatja, mert jól szervezett túra, gyönyörû tájakon, remek tereppel, sok gesztenyével, végig jó jelzésekkel. Én a szervezõknek ötöst adok. No meg Kõszegi hegységnek is. :-)
 
 
nafeTúra éve: 20092009.10.18 20:45:47
megnéz nafe összes beszámolója
Írottkõ 50 teljesítménytúra.
GPS-el mért távolság: 48,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 2065 m.

Zolival elõzetesen egyeztettük, hogy ha nem akarnak nagyon gyorsan menni, mehetünk együtt is. Nem a legjobb elõjelekkel vágtam neki a túrának. Szeptember elején a Zöld túra volt az utolsó teljesítménytúrám, ráadásul alaposan meg is fáztam, egy jó kis torokgyulladással fûszerezve. Ha nem egyeztetünk elõre, lehet, csak a 35-öst vállalom be, de lehet, azt is kihagytam volna.

Hat elõtt egy perccel vágtunk neki a távnak. Mindjárt az elsõ emelkedõn éreztem, nincs elég szuflám a megfázás miatt. Nem úgy megy az emelkedõ, mint máskor, de azért 50 perc alatt elértük az Óház-tetõt. Itt végre pirkadni kezdett. Nem sokkal a pont után, egy Rábahídvégi sporttárssal elegyedtünk szóba, mindenféle bakancsbetétekrõl, MBT cipõkrõl, stb. aki mivel hasonló tempót ment csatlakozott hozzánk, így a túra nagyobb részét hármasban teljesítettük.

Az idõjárás elég hideg, de legalább szélcsendes, ami komoly ajándék az elõzõ napokhoz képest. Érdekes, de a saccommal ellentétben, miszerint már igazi õszi színekbe öltözik az erdõ, még épphogy sárgul a levelek egy része. Jól haladtunk Velemig, ahol a pecsételés után egy kis zsíros kenyérrel, s az erre a túrára jellemzõ igen finom gyógynövényekbõl készült teával készültünk az Írott-kõig vezetõ emelkedõre. A Bozsokra vezetõ ösvény is igen kellemes, viszont tapasztalhattuk, milyen kellemetlen, s félrevezetõ a tapasztalatlan túrázók számára, a más túrán kint felejtett szalagozás. Páran azt követve a kastélyszálló parkját vették irányba. Visszatereltük õket a helyes ösvényre, majd újabb pecsételés után, még friss erõben kezdtük a túra legnagyobb szintkülönbségû emelkedõjét. Elég jól haladtunk. A vártnál kicsit jobban bírtam. Nem sûrûn elõztek meg bennünket fölfelé. Végig az volt a jellemzõ, hogy inkább a lejtõkön értek utol bennünket, de ott se sokan. Két három csoport volt, akikkel végig elõzgettük egymást néhány kilométerenként. Szép és változatos a felvezetõ út. Csatakosra izzadtunk, mire fölértünk. Volt némi szellõ is, s elkezdett potyogni egy kis hódara.

A kilátóba nem mentünk föl, hanem gyerünk lefelé. Ilyen leizzadtan, egy-két percnél többet nem tanácsos álldogálni. Lefelé is jól fogytak a kilométerek. A Hosszú-völgy lankásabb részén, háromgyerekes család húzott el mellettünk kocogva. A gyerekek még nagyon a tízes éveik elején lehetnek. Azt gondoltuk a 35-ös távot csinálják, így már könnyen futnak. Késõbb, igencsak meglepõdtem, amikor a Hét Vezér-forrásnál is találkoztunk velük! Õk is az 50-es távot teljesítették.

Velemben újabb zsíros kenyér adag teával. Az ivózacskómba is töltöttek egy bõ liter jó forró teát, így még a végén is langyos innivalóm volt, ami torokgyulladásnál nem hátrány. Megkezdtük a Szent Vid kápolnához vezetõ elég durva emelkedõt, ami aztán azzal a lendülettel folytatódott is a Hörmann-forrás elõtti aszfaltútig. Megint jól leizzadtunk. Következett egy, hellyel-közzel aszfaltos lejtõ a Stájerházakig.

Az újabb pecsételés után, menet közben megettük a kapott almát. Rátértünk a fehér pöttyekkel jelzett szakaszra, ahol egy ronda lejtõ, és egy patakátkelés után, megkezdtük a Tábor-hegyre vezetõ emelkedõt. Itt is jó kis szintet szedtünk össze. A meredeksége sem hagyott kívánnivalót maga után. Megint csak fújtathattunk. Helyenként viszont szép kilátás nyílt északra és délre. A déli nem sok jót ígért. Felhõben volt az Írott-kõ, ami esõt ígért. Amikor volt egy pici pihentetõ lejtõ, a hegytetõ elõtt, éreztem, kicsit fáj a sarkam. Azt hittem a zokni csúszhatott le, pedig nem szokása. Feljebb húztam, de nem lett jobb. Mire elértük az ellenõrzõ pontot, megérkezett, az egyáltalán nem várt esõ, ami aztán az túra hátralévõ részére mellénk szegõdött. Hegygerincen mentünk le-föl, majd immár esõkabátban, egy nagyon meredek (40-50%, vagy több?) lejtõn leóvatoskodtam a Paradicsomosnál található ellenõrzõ ponthoz.

Lankásabb, jó minõségû murvás úton folytattuk utunkat. Eddigre rájöttem, biztos, hogy a zokni a bûnös, de nem gyûrõdés gyötri sarkaimat, hanem vízhólyag. A hátralévõ idõvel is kezdtünk csehül állni, pedig sehol sem lazsáltunk, de igen nehezek voltak a terepviszonyok. Elkövettem a hibát, megnéztem a GPS-t. Sokkal kisebb megtett távolságot jelzett, az utóbbi bõ két órára, mint amire számítottam. Nem egészen 7 km (összesen is csak bõ 37 kilcsi), s már csak 4 óránk van a szintidõbõl. A nemszeretem aszfalton jól kiléptünk. Egyre kevésbé szerette a sarkam a lejtõket, de azért tempóztunk, ami a csövön kifért. Az aszfalt eleje elég sunyin de masszívan emelkedett. Néha ráláttunk az Óház-tetõre, ahová még fel kell menni. „Végre” lejtett az út, majd meredeken leereszkedett a Hét Vezér-forráshoz.

Pecsételés után, bármennyire nem szoktam, most leültem egy kicsit. Megettem egy utolsó Sportszeletet, s nekivágtunk az utolsó, kemény emelkedõnek (szerintem több mint 20% meredekségû). Az esõtõl már csúszott is, hogy nagyobb legyen az öröm. Sikerült megállás nélkül letudnom. Az Óház-tetõn megkaptuk az utolsó pecsétet.

Ekkor már tudtuk, belül leszünk a szintidõn. Biztattam társaimat, menjenek nyugodtan a saját tempójukban, mert én igen lassú leszek ezen a lefelén. Fájt a térdem is, de a talpam zavart a leginkább. A célig hátralévõ 3,7 km-en rám is vertek vagy egy negyedórát. A szakaszt, hosszabb idõ alatt tettem meg lefelé, mint reggel fölfelé. 11 óra 20 perces idõvel bevánszorogtam a célba, ahol megettem a kapott szendvicset, kicsit beszélgettem, majd nagy nehezen kiaraszoltam a kocsihoz, s hazafelé vettem az irányt. A fényképezõ gépet elõ sem vettem. Ha elkezdek fotózni, kicsúsztam volna szintidõbõl. Az év, számomra legnehezebb túráján vagyok túl.

Jól megválasztott, s ahol kell jól jelölt a túra útvonala A paradicsomos és a Hét Vezér-forrás közötti aszfalt az egyetlen monoton szakasz, azt viszont enyhíti az idõnkénti szép kilátás. Ezt leszámítva nagyon változatos és kemény az útvonal. Jól jelzi ezt, hogy ha úgy számolom, a túra fele ment föl is és le is, akkor 8,6% a túra átlagos meredeksége, ráadásul nagyon egyenetlen eloszlásban. Nem semmi!

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. Az általam látogatottak közül messze a legjobbak közé tartozik. 700 Ft-ért Velemben zsíros kenyér (úgy rémlik volt margarinos is, de nem figyeltem rá külön) és tea két alkalommal; az Írott-kõnél diannás cukor; a Stájerházaknál alma, a célban szalámis-szendvics, alma, üdítõ, oklevél és kitûzõ. Biztos ami biztos vittem magammal három szendvicset is de azok még a Tatabánya 20-as tt-t is túlélték.
 
 
GreikoTúra éve: 20092009.10.14 22:38:52
megnéz Greiko összes beszámolója
Sziasztok. Ez a túra az egyik legszebb arról a bizonyos "LISTÁRÓL". Tavaly a 70- hez volt szerencsém, és ha minden jól megy idén is le szeretném nyomni. Ez a pár sor igazából egy felhívás lenne, egy fuvarra. Eddig egyedül vagyok a kocsiba, ha valaki szeretne csatlakozni kérem írjon emailt. Egyébként én Szegedrõl indulok szombat hajnalban és a túra után jövök is haza. Minden jót és jó Idõt Nekünk!!! (úgy se lesz, de hát ez a kihívás):))))
 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.11.03 20:32:33
megnéz nafe összes beszámolója
Írottkõ 35
GPS-el mért távolság: 32 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1225 m.
A Tatabánya 30-on a kelleténél egy kicsit szorosabbra húztam az új bakancsom fûzõjét, így rendesen megnyomta a bokámat. Emiatt nehezen tudtam dönteni, bevállaljam-e az 50-est, vagy csak a 35-öst. Reggel a kocsihoz menet döntöttem a rövidebb táv mellett. Még sötétben neveztem be, s indultam neki a távnak. A rajt után nem sokkal, az internetes kiírás alapján félrevezettem egy 50-es távon induló túrázót. Két éve már indultam ezen a túrán, így az Internetes kiírás alapján tudtam, az 50-esek a 35-ösök Velembõl visszajövõ ágát teszik meg, fordított irányban. Fel sem merült bennem, hogy a kiírás és a tényleges útvonal ilyen mértékben eltérhet egymástól. Elnézést kérek tõle.
Természetesen az Óháztetõig vezetõ emelkedõn lekerült rólam egy réteg ruha, valamint a kesztyû is a zsebembe vándorolt. Az ellenõrzõ pontnál még nem volt túl világos, így kihagytam a kilátót. A Borha-forrás elõtt ismerõs ért utol, majd rövid idõ múlva el is hagyott. A forrásnál megálltam egy kicsit fényképezni. A Vörös-kereszt elõtt újabb ismerõsök értek utol. Õk az 50-es távon indultak. Ekkor lett gyanús, miszerint Kõszegen félrevezettem a túratársat. Szép õszi színekbe öltözött erdõben ballagtam Velem felé, ahol a pecsételés után kalóriapótlás következett. Induláskor futottak be Istvánék. Bozsok felé utol is értek egy fényképezési megállónál. Bozsok után azért az emelkedõ visszafogta õket, így volt idõm fényképezni. Az Írottkõig együtt haladtunk, ahol én felmentem a kilátóba, õk pedig továbbmentek, mivel hatórás teljesítési idõt tûztek ki maguk elé, ami nem enged meg túl sok nézelõdést.
Érdekes volt a számomra, hogy az elõzõ napi szeles idõ, és a hidegfront utáni helyzet ellenére nagyon párás a levegõ. Délkeleti irányban például egyáltalán nem volt horizont. A kilátóban összefutottam Zolival. Mivel az 50-es és 35-ös távok Velemig megegyeznek, így vele és gyõri alkalmi társaival tartottam, majdnem a faluig. A piros jelzés a Hosszú-völgynél igen érdekes, de sajnos alig mutatja meg a völgy szikláinak szépségét. Ahol mutatja, ott már csak a szelídebb része van. Elsõ alkalommal erre járva, valahogy gyanúsak lettek a fák. Miért látom én velem egy szintben a koronájukat, alig néhány tucat méterre az ösvénytõl? Utána jártam. Tulajdonképpen egy nagyon szép sziklafal tetején vezet a jelzés. Egy helyen le is tudtam menni, s onnan megcsodálni a sziklafalat. Erre most felhívtam társaim figyelmét is. Õket is meglepte. Le is lassultunk egy kicsit. Késõbb jó meredek ösvényen ereszkedtünk le a völgybe. Nem lenne rossz valahogy rögtön a Hosszú-völgy kezdetén levinni az útvonalat a völgybe, ha ez megoldható. A Péterics forrásnál megálltam fényképezni, s lemaradtam. Velemben az újabb zsíros deszkázásnál azért utolértem õket. Itt végleg elváltak útjaink. Kellemes, de nem túl látványos terepen gyalogoltam a célig.
Az egyik rendezõvel beszélgetve kiderült, egész évben sem nézték meg, mi került bele a honlapon és a könyvben található kiírásba. Szerinte tévesen a tavalyi évi kiírás jelent meg. Minden esetre kellemetlen, ha egy túra kiírása és a tényleges útvonala ennyire eltér egymástól.
A túra nagyon kellemes, jól szervezett volt. Külön pozitívum, milyen sok gyereket sikerült bevonni a rendezésbe. A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600 Ft-ért Velemben kétszer zsíros kenyér és tea, az Írottkõn cukorka, a célban pedig téliszalámis szendvics és üdítõ. Az útvonal jelölése a 35-ös távon jó. Negatívum viszont a kiírás és a tényleges útvonal eltérése az 50-es távon, a gyenge minõségû szürke árnyalatos fénymásolt térkép, és az útvonalleírás hiánya. Erre fõként a lakott területeken vezetõ részeken lenne szükség. Emlékszem, az elsõ Írottkõ túrámon, nekem is gondot okozott a kitalálás Kõszegrõl. Gyakran kellett a turista térképet elõvenni. Most is voltak olyanok, akiknek ez gondot okozott, amit nem csodálok. Egy-két keresztezõdésben, még világosban sem látható, merre visz a jelzés, nem hogy sötétben.

 
 
vaddinoTúra éve: 20082008.10.30 00:25:04
megnéz vaddino összes beszámolója
Írottkõ 70

Durva hétvége elé néztem,tervbe volt véve az Írottkõ és a Deák is,mindkettõ a lehetõ leghosszabb opciókkal,ami érdekes kilátásokkal kecsegtetett.

Csütörtök délután fél 5 után 10percel érkeztem a Déli pu-ra,aminek közvetlen közelébõl,egy Pizza Hut oldalából indul kis csellendzsünk.Gyuri már várt Wolfkerivel az anyósülésen;így hármasban indulunk Kõszeg felé.Negyed nyolc körül megérkezés,sátorállítás,majd igyunk már egy sört.Kettõt.Kiskakas Vendéglátóipari Egység,helyi erõk,majd Ibolya&Rushboy,végül Köszeg zászlaja.

Reggel:fáradtság,hideg,és sötét.6 után pár perccel sok más ismeretlennel és egy-két ismerõssel meglódulok,bele a sötétbe.Rásbojékkal röpültem Velemig,ahova marha gyorsan elértünk-le is kapcsolódtam róluk,és Ibolya mellé szegõdtem.Szép táj,Gyuri elhagy bennünket,fenyves,majd Árpád-kilátó.Igen hideg van,Schneeberg sután emelkedik ki a felhõk közül.Mire eszmélek,Ibolya elszelel,de megjön Wolfkeri és TJ,igy velük indulunk Velembe,immár másodszor.Annyit mondok:eltévedtünk,de sebaj,igy viccesebb volt mert a Szent Vid kápolna-amerre elkeveredtünk a pirosról-megvolt mindenhogyan,mert lefele is,felfele is megjártuk.Velem másodszor,beszerzek némi élelmet a helyi vegyesboltban,majd elhagyjuk a falut,a mielõbbi viszontlátás reményében=)Kis keverés,majd Szent Vid kápolna ugye,és tovább stájerházak...Tábor-hegy...Paradicsomos bokaszaggató lejtõvel...és Hétvezér forrás...
Ahogy én látom,az Irottkõ hegy helyzete a túraútvonalon némileg szerencsétlen dolgot eredményez,mert a lényeg le van lõve már az elején,és utána szép tájakon vezet ugyan az út,de különösebb nehézséget nem tartogat.Még egy nagy,és rövid emelkedõ,Hétvezér-forrás után az Óház-tetõ.Innen a hátralévõ hozzávetõleg 25 kilométeren akad 90 méter szint,az is két részletben.Velem község lehetõségeit is maximális mértékben kimeríti az Írottkõ 70,mert ugye harmadszor is visszatér ide.

50,0km-tõl majdnem sötétben mozogtunk,még mindig hármasban Wolfkeryvel és TJvel.Már a faluból kijutás is nehézséget okozott,de megoldottuk.Cserébe Lukácsházán még egy kis kavarc,nemigazán emlékeztünk rá hogy fordultunk e balra a faluban avagy nem.Végül rájöttünk.Ha rajtam múlik,elmegyünk kb Sümegig,de mindegy.megérkezés Köszegfalvára,végre,innen még 4,5 kilométer aszfalt.Szeressük.

Este fél 10 körül sikerül elérni a Jurisich Gimnáziumot.Gyurinak sikerült igen jó idõt menni,mi pedig jót zuhanyoztunk,majd megindultunk az éjszaka leple alatt Söjtörre.
A szervezés nekem tetszett,olajozottan mennek a dolgok,köszönjük,de szerintem elférne egy vázlatos útvonalleírás abban a "füzetben".

vaddino
 
 
zomberTúra éve: 20082008.10.26 22:45:04
megnéz zomber összes beszámolója
Írottkõ-70 Elõször is meg kell állapítsam, hogy Kõszegen mindig sötét van, elõzõ este megérkezem sötét, reggel felkelek túrázni sötét, megérkezek a túráról sötét.:) Egyszer már régebben voltam a 35-ös távon és nagyon megfogott az útvonal, pár év elteltével visszatértem a keményebb verzió kedvéért. Elsõ feladvány a Kollégium megtalálása a városban, ehhez kisebb segítség jól jönne a kiírásban. Egyébként a szállás szuper, lehet választani a tornatermes és koleszszobás megfejtés között.

Reggel lekéstük a 'tömegrajtot' negyedórával, azaz a többi ötvenvalahány induló kapott 15 perc elõnyt. Plusz annyit amennyit a zöldön mentünk, ugyanis éppen abban a bizonyos y-ban nem találtunk jelzést a piros felé. Sebaj sétáltunk egyet. Visszatérve az útvonalra haladtunk az elsõ pont felé, ahol megerõsítést kaptunk, hogy csak egy ember van mögöttünk, aki hamarosan utol is ért. Nem rohantunk szép idõ volt, messze is volt a vége.

Ritkás erdõn keresztül haladva a lyukasztó után cseverészve haladtunk Velem felé (elsõ felvonás). Itt jött a dõzs: kenyerek, tea, illetve egyéb fiziológiai input-output lehetõségeket nyújtó kánaán. Utána vidáman baktattunk Bozsok felé, ahova nemcsak, hogy meglepõen hamar értünk, de még lyukasztás helyett is kaptunk pecsétet. Innen Kalapos-kõn keresztül (ahol a csúcson sebességkorlátozás van :)), Írott-kõ felé megcsodálhattuk a csodás õsz minden gyönyörû színét. Kis energia feltöltéssel, észszerû tempóval meglepõen kevéssé kifullasztó ez a menet (már ugye a várakozásainkhoz képest), innen a kilátás megcsodálása után (bosszankodva, hogy a kilátóban csak német nyelvû tájékoztató van) elindulunk Velem felé (második felvonás). Egyébként a látogatott erdõkben sok helyen találhatunk a látnivalókat bemutató táblákat (és fatolvajokat...)

Szóval ezután következett a látókör bõvítés: újraindulás után még csak a Szent-Vid irányába mutató táblákat vettük észre, de mikor harmadszorra is megérkeztünk Velembe észrevettem, hogy milyen szép látvány lentrõl a templom. Egy számomra újdonság jelzésen (kék 'nulla') nyomás a Hörmann-forrás felé. Jut eszembe a túra sajnos hagy lehetõséget a 'könyebbséget' keresõ túrázóknak, de ez nem a szervezõk hibája. A forrás után irány a Stájerházak, ahol egy pompás almát kapunk, ami után a fehér pöttyöt követve eljutottunk a túra számomra legmegterhelõbb részéhez, a végtelen hegyhez (Tábor-hegy), itt aztán volt alkalmunk gyakorolni a pozitív lelki beállítottságot. Innen leszáguldottunk a Paradicsomoshoz, majd tovább az (ex)osztrák határ mellet a Hétforráshoz, ahol én Töhötöm vezér erejét vettem magamhoz.

Kisebb rákészülés után nekivágtunk, a mindenki által rettegett emelkedõnek, ami nekem sokkal kevésbé volt durva, mint a végtelen hegyi. Viszont a jó hír az, hogy itt 42 km-nél letudtuk a túra majd összes szintjét (a rossz hír az volt, hogy az egyenetlen elosztás miatt eddigre igencsak elfáradtunk). Az Óház-tetõn a pontõr megsürgetett, hogy a következõ kollégája menne már haza ezért lecsorogtunk a tetõrõl, már sajgó térdekkel. Ezen pont után reggelrõl ismerõs szakaszon túljutva megcsodálhattuk a modern kapitalumus csodáját, a magánterületté nyilvánított, és így bekerített túristaútvonalat. A kerítés körbejárása közben szembõl üdvözöltük a 35-ös táv versenyzõit és bebaktattunk Velembe (harmadik felvonás). Töltés után észrevettem, hogy a lámpám elhalálozott, ezért túratársammal összesen egy erölködõ fejlámpával vágtunk neki az esti szakasznak. Itt az elején megküzdöttünk a jelzésekkel, illetve azzal, hogy részben az avarnak köszönhetõen nem látszik út sem, na de sebaj így is elvergõdtünk Írtás-hegyre.

Itt nagyon kedves õröket találtunk, akik az elsõ panaszkodásomra a kezembe nyomták az egyik lámpájukat, utólag is köszönet érte! Jól jelzett utakon kijutottunk Csömötéig, ahol nem értettük miért kell ellenõrizni, ha nem mondják a pontõrök, nem biztos, hogy rájövünk: a keresztezõdésben lévõ oszlopon kell az ellenõrzõ számot keresni. Innentõl beton-kis mezõ-beton triatlon után eljutottunk újra (mostmár végképp lázadozó térdekkel) a kiinduló pontra a gimnáziumhoz, és hálát adva a sorsnak (és a szervezõknek) a gyönyörû túráért és csodálatos idõért befaltam két téli szalámis szendvicset és indultunk haza.

Az itiner mellé tényleg elférne egy kis plusz információ, de így is megoldható a feladat, ha nem bamba birkaként kevergünk az erdõben. A táj csodaszép, mindenképpen megéri megnézni. Sokkal keményebb volt a túra, mint elõzetesen vártam, de megérte megnézni. Mindenkinek ajánlom ezt a túrát!
 
 
yoyoTúra éve: 20082008.10.25 19:49:22
megnéz yoyo összes beszámolója
Írottkõ 50!(56-57)+++


A 6 órás tömegrajtot lekéstük ,így 6:15 kor mentünk ki az iskola elé .én , Ursika ,és Baddi . Fogalmunk sem volt merre kell menni , a túrázok zöme elment .Szöveges leírás pedig nem volt . Jött egy néni õt kérdeztük meg ,azt mondta lefelé kell menni ,mi bizalmatlanok voltunk ,így vissza mentünk megkérdezni merre induljunk el , Elmondták ,hogy felfelé induljunk a zöldön .Sötét volt.. fejlámpával kerestük a jelet ,aztán 500 méter után már nemtudtuk megint merre tovább . Több irányba futottunk ,végül én látom meg a zöldet.Aztán Ursika leválik, László Szilvivel megy ,de jÓ, legalább õ sincs egyedül . Õk a 70 re neveztek ... Baddival mi elindulunk Óház-Tetõre ,
Visz a lendület , így kihagytuk az elsõ pontot ..mikor rájövünk ,hogy kimaradt futás vissza .Baddi pecsétel ,majd ráteszi a gyertyára az itinert ,kicsit megég ugyan ,de szerencsére a lényeg megmaradt .
Ezután megyünk a Vöröskereszthez . Alig birom követni ,nekem nagyon gyors a tempó ,szivesebben gyalogolnék már ..Az itiner szerint a piroson kéne tovább menni ,de mi simán a kéken maradunk ,mert ha a 35 ös a piroson megy ,akkor az ötven biztos nem ;)
Szóval mi megyünk tovább a kéken, holott már piroson kéne lennünk . Már egészen világos van .Jó kis széles aszfalt út megy végig az erdõn ,szerpentinbe lefelé .Gyönyörû színes az erdõ,ahogy a fények a párán átvilágítanak .
Baddival viszont nem bírom még lefelé sem .Ezen a szakaszon látom meg az õzeket .Baddi is látja megáll ,jajj de jó legalább utól értem . Aztán megint elindulunk ,Fogy a távolság rendesen ,már több száz méter ,,TeBaddiiii Biztos ,hogy jó felé megyünk ? kiálltom utána ..Csak azért mert se elõttünk se mögöttünk senki !
Már utól kellett volna érnünk azt a rengeteg embert aki 6 kor indult ,,Jó az elején szöttyögtünk tudom,meg vissza is mentünk a ponthoz de mégis...Jó ez yoyoka gyere nyugodtan ,jövök jövök,csak nem haladok cillagom kiálltom utána ..Megint fogy a távolság. Elhaladok a Stájerházaknál ahol majd csak 21km múlva kéne lennünk ,baddi már a szerpentinen megy felfelé ,még látom ,de egyre messzebb kerül,lehajtom a fejem hátha úgy jobban tudom nyomni .

Nemelég,hogy a piros helyett a kéken megyünk,de már a kékrõl is lejöttem. Vissza nézek a szerpentinen hátha jönnek emberek ,de senkit nem látok .. Hát ezt nem hiszem el,hogy senki nincs elõttünk ! Elérkezek egy keresztezõdéshez ,és próbálom kitalálni baddi merre fordult , elindulok felfelé semmi jel a fákon. elindulok a másik irányba... semmi.Ekkor már kezdem felfogni,hogy eltévedtünk, térképem nincs ! mentségem legyen,hogy elõzõ nap találtam ki,hogy ide jövök ,akkor meg ünnep volt beszerezni nemtudtam . Na de mégis merre menjek ,telefonálok baddinak igen igen az jó lesz .Gyorsan keresem a számát ,de nincs meg .Érzem,hogy az endorfint legyõzi a pánik . Itt állok a Köszegi-hegységben egy használhatatlan itinerrel ,térkép nélkül ,baddi nélkül . Ursika !! igen ursika biztos tudja ,gyorsan hívom is ,,ilyenkor remeg a hangom ,és átérezni ,hogy teljes a pánik a fejemben .Ursika próbál az elõtte haladóktól infót szerezni,mert hogy ott több túrázó is van ,bizony bizony ! Persze segíteni nemtudnak,mert erre õk nem jöttek .Aztán jön az esemesen a szám ,Hivom is gyorsan minden perc számít , nyomkodom idegesen erre ursika veszi fel .


Jajj teljesen szétestem, hasmenésem lesz rögtön ,,de nem baj ..legalább ezt sem kell cipelni :) Csörgetek még 1x gyorsan . kicsöng végre ! Valahonnan a sírból beszélek Baddihoz ,õ már jóval feljebb van ,rájött ,hogy régóta eltévedtünk ,de talált egy térképet egy táblán, ha felfutok erre ,aztán lemegyek arra ,ott átvágok... akkor lejuthatunk Velembe . Arra még emlékszem ,hogy azt mondtam,de én nem vagyok olyan ügyes térkép olvasó mint Te . Aztán azt mondta ne mozduljak onnan ,vissza fut értem . Jött is nemsoká . istenem annyira örültünk egymásnak.,,Felértünk a Hoffmann –forráshoz ahol volt ez a bizonyos térkép ,ezen tájékozódtunk ,és eldöntöttük,hogy a kék kör levisz majd Velembe . Gyönyörû fenyvesen haladtunk lefelé ,majd érintettük a Szent –Vid kápolnát ,ahol több száz éves fák lehettek ,Nagyon szép rész volt ez is . Aztán láss csodát egyszer csak leértünk Velembe a 2.ephez ,itt volt a túra 11 kilóméternél,de mi 3 óra altt értünk ide .Végre ember… rengeteg ember. Belaktunk zsíroskenyérrel ,és teával . Megvolt tehát a második pecsét .Elindultunk együtt baddival,de megintcsak nembirtam a tempóját . Mondtam menjen nyugodtan elõre,legalább nem gyilkol a futással ;) Azt mondta ,ha bármi van hívjam vissza jön értem . Ezután Olyan de olyan óvatos lettem ,hogy állandóan az ítinert vettem elõ, amitõl aztán az lett ,hogy a végére darabokra esett a nedves tenyeremtõl , Kalapos –Kõ jó kis szuszogós meredek rész ,itt nem volt pontõr ,ezért a fára festet számot kellett beírni . Rátértünk az OK re fel Írottköre .Csodaszép vidék ha mondom ! itt végre sûrûn voltak az emberek, mindenkit megfogott a hegy ,baddi már lefelé jött ,pacsiztunk is ..én meg csak mentem ,és mentem ,és ,azt gondoltam ,ha ilyen magasra megyünk biztos szép lesz a kilátás . Felértem az országhatárhoz ,jó sok ember volt fenn ,viszont kilátás nem volt ,mert párás volt az idõ .
Ezután újra lefutottunk Velembe ,6 kili kökemény lefele ,csúszós vastag avaron kövek közt ..

Velemben ismét zsíroskenyereztem teáztam ,irány a Szent-Vid kápolna ,hihi itt már voltunk pár órája . Gyalogolok felfelé ..épp majszolok egy kenyeret ,mikor jön baddi :O Hû nagyon megörülök neki ismét taálkozunk .Azt mondja ,hogy eltévedt lefelé Írottkõrõl .,és egy olyan vaddisznós csapásra tévedt,hogy szinte a fekhelyükön találta magát. Mindenhol malacok futkostak,meg dübögött az erdõ . Most le megy Velembe ,és eldönti tovább jön-e,vagy befejezi a túrát mert kihagyta a kalapos-kõ pontot .Mondtam neki ott nem volt pontõr ,hanem a fára volt felfestve egy szám ,én is vissza mentem ,mert kihagytam én is :P aztán kiderült nem volt ott senki ..No mindegy azt mondta menjek nyugodtan ,majd kitalálja ,hogy dönt ,aztán úgyis utól ér .Jó tempóban nyomtam a kápolnához ,égett a combom .Aztán felértünk a Hoffmann-Forráshoz .Már erre is voltunk ma pár órával elõbb .
Baddi még nem ért utól ,lehet mégsem jön? Jó pár túrázót utól érek senkihez nemtudok csatlakozni ,a saját tempóm a legjobb nekem . Szépen haladok lefelé ,már leérek a Stájerházakhoz ,itt almát kaptunk ,lassan indulok ,aztán baddi utól ér . én gyorsan közlöm vele,hogy nagyon örülök neki,hogy együtt vagyunk ,de én már fáradok és nembírok vele futni . Megállapodunk,hogy lefelé futunk ,és felfelé gyalogolunk .Innen a fehér pontot kell követni közel 10 km .Ez jó mert nem kell itinerezni . Mentünk is lefelé rúgtuk az avart ,gyönyörködtünk az erdõben ,mert hogy az valami csoda volt . Eljutottunk egy kis patakhoz ,és 4 szer ugortuk át ,pedig elég lett volna egyszer is ;) mentünk felfelé a Tábor-hegyre . Kemény hosszú egyre meredekebb rész, fenyõerdõvel tölgyesekkel .Már délután volt ,és nagyon szép sárga fények világították meg a völgyet .Nekem kicsit a Szõke- forrás –völgyhöz hasonlított . Gyönyörû mohák,és páfrányok ,fenyvesek ,tölgyesek ,csordogáló patakok ,források . Kicsit elterelte a figyelmünket a táj szépsége,és felértünk a Tábor-hegyre . Itt sem volt pont a számot írtuk az itinerre . Mentünk a hegy gerincen végig ,aztán egy éles jobb kanyar ,és irány egy nagyon meredek köves rész.. út az nem volt csak kövek falevelek ,és rengeteg szömörce ,csipke bokor ,amikbe jól beakadtunk. . Azt hittem szét szakad a combfeszítõm,próbáltam lazábban fékezni ,de akkor meg olyan lendületet vett a lábam,hogy egyszer csak nemtudtam elkapni egy fát ,és elestem .,baddi is eleset elõttem aztán végre leértünk a Paradicsomoshoz ,itt vizet és pecsétet kaptunk .
A következõ ep,6km volt innen ,és végig aszfalt úton dimbes dombos ,rész .baddi kitalálta ha futunk, akkor hamar túl leszünk rajta . Persze rajta fáradtságnak nyoma sem volt ,én már eléggé húztam a testemet , és néha gyaloglásért könyörögtem . Aztán egyszer csak feltünt a Hét Vezér-forrás hivatalosan 44 km volt,de mi már több mint ötvennél jártunk . Pecsételtünk,én Ond vezért választottam szomjoltónak .Nagyon szép volt ahogy 7 helyrõl folyt a víz, és felette a Nagyvezérek nevei
Kékfekete bársony az ég teteje, -
abba ragyog a nagy Göncöl-szekere.
Nótát mondok a nagy Göncöl-szekérrõl,
vagyis inkább a hét magyar vezérrõl.
Már csak öt kili !!! De jó ! Viszont egy 900méteres szakaszon 183 méter szint lesz ! Még utoljára megkapjuk ezt a brutál emelkedõt ,és Óház- tetõn végre pecsételünk ,és zsíroskenyerezünk . Itt ültem le elõsször ..szerencsére baddi több kenyeret is evett ,így nemkellett rohanni . Aztán megindultunk lefelé ,de már ez sem esett jól régóta .Ursika hívott merre vagyunk ? jajj szegénykémnek kiment a bokája,és átjött az ötvenre ügyesen . 9:50 kor nyomtunk órát az iskolában .Hát mit mondjak alaposan elfáradtam ,és a számok is elég beszédesek ..

Pozitívum ! Az ellátás kiemelkedõen jó ,a téliszalámis zsemlén egészen meglepõdtem ,de volt 3x is zsíroskenyér,vajaskenyér,hagyma ,fokhagyma tea, ,alma ,cukorka,víz, szinte mindenhol.
A célban aztán egy meleg kézfogás a rendezõtõl,csak elfelejtettem szólni,hogy vagy két hete elrepedt a kisújjam ..lehet mostmár törött is :P
Negatívum :Nekem az ítiner ,de lehet másodszor már jó lesz ez is :)


Láttunk :õzeket , vaddisznókat ,légyölõ galócákat ,mohákat és páfrányokat,forrásokat és patakokat ,több száz éves fákat , hegyeket ,és völgyeket ,csodaszép fényeket.
Ajánlom mindenkinek .
 
 
dnvzoliTúra éve: 20082008.10.25 14:45:22
megnéz dnvzoli összes beszámolója
2008.10.24.
Írott-kõ 50.
Az elsõ szó ami errõl a teljesítménytúráról eszembe jut:gyilkos.
Gyilkos volt.Nekem.
Magamról annyit,hogy a viszonylag intenzív túrázást ez év elején kezdtem. Elõtte volt pár Mûvészetek Völgye túrám,amúgy a Bakonyban szoktam mászkálni szervezett túrákon és csak úgy magamban is.Szóval....

Szóval kelés 3-kor,indulás Gyõrbõl 4-kor,érkezés a gimibe úgy 3/4 6 körül.Telefon Ferinek,merre jár,melyik távon indul?Új a bakancsa,a 35-öt vállalja,és még a várost sem érte el.Kérdés eldöntve:irány az 50.Nevezés,indulás.Igen ám,de merre.Voltam már párszor Kõszegen,de többnyire világosban,a város ezen részén meg még soha.A kapott térképvázlat nélkülöz mindenféle feliratot(utcanév stb),a kezdõpont egy nagy karika a sok vonal között,halvány gõzöm sincs merre induljak.Egy szervezõ kivezet az iskola udvaráról és nagyjából irányba állít.Két 70-es emberke látva elesettségemet megsajnál és felszólít:haladjak velük,a két táv úgyis jó darabig együtt halad(gondolták õk...).Aztán az úton haladva nagy tömeget látunk egy Y-nál jobbra haladni,de mivel sokan mennek balra is mi azt választjuk(több tanácstalan emberrel együtt).Késõbb kiderült:a jobbra tartók mentek a kijelölt zöldön,a balra tartók pedig a 70-esek voltak.Ekkor sodort a jószerencsém egy kvartetthez akikkel aztán végig együtt haladtunk.Na de ne szaladjunk ennyire elõre.

Szóval elhagytuk már az említett Y-t úgy 500 m-rel,és mivel itt is volt zöld jelzés meg voltunk róla gyõzõdve hogy jó az irány.Elõkerültek a rendes túristatérképek,és úgy voltunk vele(társaim úgy voltak vele,én teljesen rájuk bíztam magam a nagy sötétségben),hogy a zöld mindenképp felvisz a tetõre,így nagy baj nem lehet.Tehát hamarosan mi is letértünk jobbra az útról be az erdõbe.Mondanom sem kell az út végig emelkedõ,a belem majd kiszakadt mire felértünk,társaim ugyanis erõs tempót diktáltak így hajnalok hajnalán minimális alvás után,minimális táplálékkal a szervezetemben.7:10-kor aztán bekerült az igazolófüzetembe az elsõ pecsét.Óház-tetõ meghódítva.(most nézegetem a térképet:a zöld egy körút,ami a város szívébõl indul,felvisz az Óházra,majd visszavezet a kiindulási pontra.Mi elvétettük az elsõ lehetõséget a hegyre kanyarodásra-mivel egyenesen is láttuk a zöld jelzést-és a másik lehetõségnél tértünk be az erdõbe)

Rövid szerelvényigazítás után indultunk is tovább Velembe.A táv ezen része a könnyebbek közé tartozik,itt lehet még az elején némi idõt nyerni.Az alkotóház udvarán(8:15)reggeli:zsíros kenyér teával.Nagyon jól esik.Hamarosan aztán indulás tovább Bozsok felé,8.59-kor bekerül a füzetbe a híres virágkertészetes furgonból a pecsét.

Furgon után jobbra,közben azon izgulunk hogy a kerítést szaggató kutya nehogy kitaláljon közénk.Kutya bent maradt,mi megmaradtunk,cél a Kalapos-kõ.Másfél km után jobbra fordulunk és következik egy iszonyú hosszú,iszonyú unalmas emelkedõ,ezt legyûrve hamarosan elérjük a Kalapos-követ.Némi fotózás és már neki is vágtunk az útnak ami felvisz minket túránk csúcsára.Az erdõ itt kimondottan szép,Kalapos kõ után van némi lejtõ is,de csak azért hogy még többet kelljen felfelé menni az Írott-kõre:-).Az emelkedõ nagyon hosszú,és mivel eddig is volt felfelé menet rendesen,Írott-kõ pedig már 20,4km-t jelent meg-megállok szusszanni egyet.10:35-kor azért bekerül a pecsét a füzetbe.Evés ivás.Kilátóba fel.Természetesen semmit sem látni,párás a levegõ.Tíz kilátólátogatásból 9szer így járok:-)).Ez van,a pihenõ már kezd hosszúra nyúlni(késõbb hiányoznak ezek a 10-10 percek)úgyhogy el is indulunk vissza Velembe egy másik úton.

Végre lejtõ,vidáman ereszkedünk,közben kis lélekbúvárkodás is belefér Judittal.12:06 újra Velem,Alkotóház.Újra zsíroskenyér-tea.A tea most finomabb mint elsõre,ugyanis felvilágosították egyszerû agyamat,hogy ha ízetlennek érzem az italt ott van az asztalon a cukor és a citromlé.Miután a tea íze nagyságrendekkel megjavult így,sort kerítettem némi repetára is:-)).Ezután elbúcsúzunk Feritõl akivel a kilátó legfelsõ emeletén futottunk össze,õ megy vissza Kõszegre,mi gyûjtünk némi lelkierõt és irány toronyiránt a Szent Vid kápolna.
Az emelkedõ megint iszonyú kemény(sztem nem csak nekem),a kápolnához vezetõ utolsó lépcsõfokokon egy kipihent 80 éves nénike biztos rám vert volna úgy 15 métert.Velemben valamit félreérthettem,mert a kápolna elérésekor nyugalom lett úrrá rajtam.Mintha azt hallottam volna hogy ezután nagyjából szintben haladunk Stájerházakig....Hamar ki kellett józanodnom.Stájerházaknál valami rendkívül finom almát kaptunk.Nagy is volt,szép is volt,és nagyon finom is volt.Ksz!


Azt elõzetesen itthon a szintvonalak tanulmányozásakor elkönyveltem hogy a Tábor-hegyre feljutás sem lesz éppen könnyû feladat.Fõleg úgy,hogy az már 34,5 km-t fog jelenteni.Hát nem is volt az.14:30-kor azért behúztuk azt is,ekkor már az emelkedõknél egyre gyakoribbak lettek az erõgyûjtõ megállások.Következett a Paradicsomosnak nevezett rész.Itt túraútvonal nincs,így itthon úgy gondoltam ez csak valami km növelõ jellegtelen szakasz lesz,csak hogy valamerre menjünk....
Volt az elején egy rész a mi szép volt,néha a kilátás is pazar (rálátni Kõszeg nyugati oldalára),az ellenõrzõpontig van egy kegyetlen meredek ereszkedés,mint ahogy már egy elõttem szóló említette,itt a túrabot élet és térdszalagmentõ,aztán a Hét vezér-forrásig van egy elég hosszú aszfaltos rész ami rohadtul nem tetszett a lábamnak,viszont szintemelkedés itt nagyon nincs így sort lehetett keríteni az épp megismert túrarársakkal némi ismerkedõ beszélgetésre.16:25-kor egy ereszkedés után leér az ember a forráshoz,de megint csak azért,hogy az utolsó,az i-re a pontot feltevõ halálos emelkedést az Óház-tetõre minél alacsonyabb szintrõl kezdhesse meg.


Én itt haltam meg teljesen.Társam szerint is régebben alacsonyabban volt a tetõ.Akkor úgy éreztem,ha csak egy kicsit van magasabban a kilátó,akkor ez a hely nem csak arról lesz nevezetes.Meg lehetett volna tekinteni egy túrázó sírját aki végelgyengülésben lelte halálát,miközben túrabotjaira támaszkodva,azok által vonszolva magát,próbálta legyûrni így túl 43 km-en az utolsó(számára szó szerint az utolsó)akadályt:-))).Na,de valami erõ csak felvitt a csúcsra,a pontõrök arcán láttam,hogy hogy nézhetek ki(állapotom felmérését asszem néhány szóval is segítették),az óra ekkor 16:55-öt mutatott.Ekkor fogadtam meg,hogy ma már egy lépést sem teszek felfelé(ekkor már valszeg megvolt a kiírt 2000m szint),ezt a fogadalmamat nagyjából betartva 17:45kor értem,értünk be a célba.

Pár szóval összefoglalva a túra nagyon kemény,csak fanatikusoknak ajánlom(az 50-es és méginkább a 70-es távról beszélek),aki nem megszállott,és esetleg egy bakonyi 30 km is kifog rajta,az elõször válasszon valami könnyebbet.
Negatívumként egyet említenék:az interneten az 50-es táv elsõre a Pogányok nevû részt vette volna célba,ezért is hívott magával sztem a két 70-es srác,és ezért irányított arra reggel teljes jószándékkal Feri egy bolyongó 50-est.Reméljük aztán még sem ment arra....
Amúgy minden frankó volt,köszönöm most megismert túratársaimnak a segítséget,ahogy szinte húztak fel az emelkedõkre,nélkülük asszem nem sikerült volna szintidõn belül beérnem(vagy lehet hogy sehogy sem:-))az idõjárásra sem lehet panasz,jövõre ugyanitt?

Talán még annyit:sokan nem szeretik a túrabotot,én mióta megvettem,áldom azt a napot,iszonyú sokat segít hegyre fel,de hegyrõl le is.Nem is beszélve sárban,esetleg patakátkeléseknél,stb.A bakancsom épp nem volt számomra elérhetõ,így a viszonylag új túracipõmben teljesítettem a távot.Megúsztam pár jelentéktelen vízhólyaggal,lehet hogy erre a túrára jobb a cipõ mint a baki.Esõben persze gondolom nem hátrány,ha a túracipõ-mint az enyém is-el van látva vízálló béléssel.
 
 
 Túra éve: 2007
PapsajtTúra éve: 20072007.10.30 22:20:17
megnéz Papsajt összes beszámolója
Írott-kõ 50 elsõ benyomások…

Elõször is talán azzal kezdeném, hogy nem egészen pontos a cím, mivel tavaly már volt szerencsém ezen a túrán indulni, de akkor mindössze csak a 30-as távon nyomultunk és inkább volt ismerkedés a vidékkel, mint komoly (vérre) szintidõre menõ TTtúra. :-)
Tisztában voltunk vele, hogy minél elõbb el kell indulnunk a korai sötétedés miatt, így indokolt volt a korai rajt (6:00). Ennek megfelelõen már a szálláshelyünket is közel Kõszeghez szerveztük le Szombathelyen. Ezt kedves gaudoth kolléga intézte, és hál’ istennek, nekem is jutott egy kis potyaszállás. Szombat este elmaradt a hupákolás, mivel mindenki korán nyugovóra tért a kellõ regenerálódás végett.
4:30-kor kelés, kiadós reggelizés, pakolás, indulás. Az utcára kilépve jön a döbbenet, zuhog az esõ…se baj 7 fõs kis brigádunk még bizakodik, Kõszegre érve biztosan javulni fog az idõ. Az autóban erõs hezitálás, bakancs, vagy félcipõ, félcipõ, vagy bakancs. Végül is jól döntöttem a félcípõ mellett. A szokásos reggeli szöszmötölésnek (na és persze a kiadós reggelizésnek) köszönhetõen a 6:00-ás rajt kivitelezhetetlennek bizonyult. Annyi baj legyen, legalább megúsztuk a tömegrajtot…bár szerintem az idõjárás is sok sporttársat elrettentett.
6:20-kor végül is elrajtolunk. (Kõszeg-Jurisich Gimnázium) Mindenki az erõnlétének megfelelõ távon. Sötétben indul a túra, elkél a fejlámpa. Az elsõ ellenõrzõpont Óház-tetõ (3,7 km) amit kiváló tempóban sikerül elérnünk. A pontellenõrök kedves segítõkészségén kívül itt nem kapunk semmit. Amire felérünk, teljesen kipirkad. Tisztában vagyunk vele, hogy az elején kell megtolnunk, mert a végére már úgyis fáradunk és akarva-akaratlanul belassul a társaság. Az esõ ellenére szerencsére nincs dagonya, de azért egyes helyeken picit csúszik. Irány a Vöröskereszt :-), majd a Velem-Alkotóház a P+,P jelzésen. Tudjuk, ez utóbbihoz még visszatérünk a nap folyamán, de ehhez el kell még égetni némi Kcal-át. A következõ etap csak épphogy érinti Bozsokot egy virágkereskedés furgonjának formájában. Ezen az ellenõrzõponton sincs semmi mi szem-szájnak ingere :-), de legalább megjön a bugi a lábunkba… Pecsételést követõen gyors tovasuhanás, mindenki fülig vigyor, következik a fincsi…amit már mindenki oly hõn várt. A 710 m-es szintemelkedés Írott-kõre, érintve Kalapos-követ, mindenkiben eloszlatja a kételyeket, hogy nem fog ma megizzadni. Kalapos-kõ nem ellenõrzõpont, itt mindössze egy számot kell felfirkantani az itinerre. Szerény véleményem szerintem ez a szakasz a túra egyik legszebb része, még ha felfelé is kell menni. Széles, jól járható, kitaposott turistaösvény kanyarog, körben az erdõ az õsz szebbnél szebb színeiben pompázik, fenséges a látvány. Írott-követ nem a hagyományos útvonalon érjük el a K+,K jelzésen, hanem a K▲-nél irány fel a gerinc, ami egyben az országhatár is. Itt ha akarnánk sem tudnánk az egyébként is jelzett turistaútról lekeverni, mindössze a határköveket kell követni. A gerincre felérve a táj is megváltozik, és nagy a meglepetés, ugyanis itt már mindent hó borít, amihez sejtelmes köd párosul. Nagyon utópisztikusnak tûnt ott és akkor a hely. Mintha az ember a semmibe menne. A nagy tûnõdés közepette ripsz-ropsz sikerült meglátni a „fényt” az „alagút” végén Írott-kõ, a pontellenõrök és egy dianás cukorka formájában. Rövid szussz, gaudoth is beér minket, újra együtt a csapat, indulás tovább… le Velembe a P jelzésen. Odaérve már meleg teával lekváros, zsíros-hagymás kenyérrel kínálják a megfáradt vándort. Nagyjából még csak az út felénél vagyunk, de az idõjárást ez cseppet sem érdekli és elkezd szemerkélni az esõ. Gyors zoknicsere, kamásli elõ és már meg is célozzuk a Szent-Vid Kápolnát a K jelzésen. Ide egy 375 m-es szintemelkedés vezet, amit már mindenkinek megéreznek a lábizmai. Fújtattunk is rendesen, ahogy illik. A Hörmann-forrásnál vízvételi lehetõségünkel nem élve a Stájerházaknál boldogan majszoljuk a lédús almát, majd lelkesen megmászva a Tábor-hegyet érintjük Paradicsomost. Ugyan itt ketchup egy gramm sem volt, de kárpótolnak helyette egy irgalmatlan meredek és csúszós ereszkedéssel az ellenõrzõponthoz. A túrabotok életmentõnek, de legalábbis térdszalag kímélõnek bizonyultak. :-)
Véleményem szerint a túra kulcspontja mind mentálisan, mind fizikailag a Stájerházaktól Hét Vezér-forrásig terjedõ szakasz. Mi is sokat beszélgettünk, hogy teljen-múljon valahogy az idõ és kopjanak azok a fránya kilométerek. Azokon a bizonyos holtpontokon hihetetlen ötletek tudnak az ember agyából kipattani. El is határozzuk a srácokkal, hogy jövõre (csakhogy legyen valami kihívás is a túrában :-)) Írott-kõre fókajárásban esetleg békaszögdécseléssel megyünk fel, míg a Velembe lefelé tartó szakaszt pókjárásban tesszük majd meg :-) Na de vissza a túrához…
Ha a hét vezért is kipipáltuk, már csak Óház-tetõre kell még egyszer felszökkeni, (a túra össz szintjéhez képest már csak egy hupszlinak tûnik), majd a célba, vissza Kõszegre a suliba visszakocogni.
A célban kétféle üdítõ és szalámis szendvics a jutalma a megfáradt vándornak. Oklevél, kitûzõ (Rajta Kalapos-kõ) gratuláció a szervezõktõl és a rövidebb távon indult társainktól. Viszonzásképpen gratuláció és köszönet részünkrõl is a szervezõknek! Jövõre ugyanitt, ugyanekkor a 70-es távon :-)

Ami tetszett:
- Kiválóan megszervezett és átgondolt túraútvonal
- Kifogástalan, (bár átlagos) itiner szöveges leírás nélkül, az eltévedés így is kizárt.
- Jól járható (zéró dzsungelharc) kitaposott, kiválóan jelzett túristautak
-Kellõ mennyiségû vízvételi lehetõség (bár így az õszi idõszakban már nem annyira szomjas az ember)
- Gyönyörû tájak, erdõk,
- A túra során számos helyen sültgesztenye-vételi lehetõség van

Ami nem tetszett:
-………………???

Jó tanács:
- A közel 2000 m szintkülönbségbõl és az útvonal jellegébõl adódóan érdemes túrabotot vinni magunkkal, mert rengeteg terhet levesz a lábunkról és sok helyen komoly magabiztosságot ad az esetleges bokaficamok elkerülése érdekében.

Jó túrázást mindenkinek!
 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.10.24 00:34:41
megnéz kekdroid összes beszámolója
Írottkõ 50

Suhanunk az autópályán, Suvlaj kocsijában kényelmes helyem van a jobb elsõ ülésen, hátul Vándorköszörûs és Petami ülnek. Beszélgetés közben lassan lemegy a nap a tiszta égbolton, sötétség borítja a tájat, ahogy átutazunk a Kisalföldön. Kõszegen metszõ hideg fogad minket a Jurisich Miklós Gimnázium kapuja elõtt kiszállva, besietünk a tornaterembe. Itt a tömeg nem éppen jelentéktelen, legalábbis a terem méreteihez viszonyítva, nekünk már csak a középsõ folyosón marad hely, itt terítünk meg éjszakára. Kivéve Vándorköszörûst, aki szerencséjére még kap helyet az egyetlen nagy matracon. Petami tavalyi emlékeire hagyatkozva még felkeressük étkezési céllal a Bécsi kapu éttermet, emberes méretû adagot raknak elénk, de azért gyõzzük szusszal :). Visszatérve szálláshelyünkre igyekszünk minél hamarabb lefeküdni, az elalvásban két társaság próbál gátolni, együttes erõvel - az egyik hülyéskedik, a másik visszaszólogat az egyiknek, ezzel természetesen pont a kívánttal ellenkezõ hatást elérve.

Reggel öt órakor egyszerre ébreszt több telefon is, a sajátomat ebben bízva be sem állítottam. Ahogy az ajtó felé botorkálok, nevezni, felbukkan DJ_Rushboy is. A kinti viszonyokat látva Suvlajnak sajnálattal kell közölnöm, hogy nem fogok tudni vele tartani a 70-es távon, nem tartom biztosítottnak, hogy sikerülne elcsípnem a kinézett vonatot - így egy korábbi járat elérése lett a cél. Nevezünk, megvárjuk a tömegrajtot és a fõrendezõ rövid útbaigazító beszéde után nekivágunk a túrának. Suvlaj, DJ_Rushboy és a többi, hosszútávon induló sporttárs útvonala rövid közös szakasz után elválik a miénktõl, mi hárman - Vándorköszörûs, Petami és én - Óház-tetõt célozzuk meg, elsõ ellenõrzõpontként. Még szükség van a lámpára itt-ott, benézünk egy elágazást, majd egy másikat, ezt már a tornapályán kaptatva felfelé. Visszapillantva néhány helyen tiszta rálátásunk van Kõszeg fényeire, nem pirkad és szerencsére köd sincs - még. Rövidke eltévelyedéseink korrigálása után suhanhatunk újra hegynek fel a zöld sáv jelzés kényelmes útján, nem bánom meg, hogy az utolsó pillanatban a cipõt választottam.

A hegytetõ elõtti utolsó nyeregbe felérve már világos az ég, viszont éppen egy kisebb felhõfoszlány vendégeskedik fent, a kilátóba nincs sok értelme felmenni, a látótávolság száz méter körüli. A pontõr közli, hogy szívesen ír nekem idõt, ha megmondom neki, mit írjon, így lemondok arról, hogy megtudjam, mikorra értünk fel. Lefelé magasabb fokozatba kapcsolunk, elkocogunk néhány lejtõn, elérjük és megnézzük a Vörös-keresztet, innen a sors iróniájaként a piros (vörös) kereszt jelzést követjük egész sokáig, sietõsen. Közben ugyan a hûvös idõ megmarad, de legalább kivilágosodik némiképp, mindjárt barátságosabb arcát mutatja az erdõ. Velemre meglepetésszerûen hamar eljutunk, itt Petami közli, hogy megvár egy mögöttünk haladó társaságot, Vándorköszörûssel együtt igyekszünk tovább Bozsok felé, tartva az eddigi tempót. Még Velemen, a falu elhagyása elõtt iszom egy fél bögre vizet a nyomóskútból, el is kezd kaparni a torkom hamar.

Rövid életû napsütésben, egészen felszakazodott felhõréteg alatt érintjük Bozsokot, a pontõrök jó fejek, a falut pedig tényleg csak súroljuk, megkezdõdik a hosszú emelkedõ, az itiner (egy lapon táv-/szintadatok, térképvázlat, bélyegzésnek helyek) szerint 6,6 kilométeren van 710 méter emelkedõ. Sebaj, ide nekünk azokat a hegyeket! Felfelé haladva azért elkattintok néhány fotót, nagyon hangulatos az õszi erdõ a felhõk alatt, visszanézve egy nyiladékból pedig igen messzire ellátni a Kemeneshát felé. Hosszan kapaszkodva jutunk el Kalapos-kõhöz, ahol néhány vidám sporttársat közös fényképhez segítünk hozzá, valamint én is megnézem, mit hagytam ki, amikor nem tettem meg a kitérõt ide tavaly nyáron, amikor erre jártam. Impozáns méretû és alakú sziklacsoport, valamint egy ellenõrzõszám, amit lefotózok és megjegyzünk, azzal a jeligével, hogy majd késõbb felírjuk. Elérjük a határsáv közelében haladó Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalát, amelyen fel kell jutni Írott-kõre. Ez az útszakasz számomra az egész túra fénypontja, még elég jó idõ van, csodálatos színek vannak az erdõben, kényelmesen járható az út és még az emelkedés szöge sem olyan veszedelmes egy darabig.

Ahogy egyre fentebb jutunk, úgy válik egyre vizesebbé az avar, valamint a víznemálló cipõm szokása szerint beázik az elsõ cseppektõl, ehhez szoktatni kell magam. Rövidesen DJ_Rushboy igyekszik velünk szemben lefelé a túra egyik oda-vissza részén, mondja, odafent már hó van, és valóban, 2007 õszén most látok elõször havat. A fenyves már a tetõ közelségét jelenti, megcsodáljuk a Kéktúra bélyegzõjét, majd a kilátótornyot, alulról és belülrõl, a köd miatt nem megyünk fel, majd máskor. Dianás cukorral kínálnak a pontõrök, pár lépés erejéig átsétálunk a határon (a határõrök bódéja lelakatolva ácsorog), megnézzük Írott-követ (vagy legalábbis azt a követ, amirõl nekem azt mondták :). Visszatérve hazánkba - milyen furcsa, csak így, lazán átléptük az államhatárt és vissza... - elkezdünk kocogni újra a lejtõkön, ezt egészen Velemig mûveljük, most a piros sáv jelzésen, vízmosások, meredek és kevésbé meredek lejtõk és színes avarszõnyeg teszi változatossá az elrohanó tájat. A faluban az alkotóház (mit alkothat egy ház?) udvarán teával és zsíroskenyérrel várnak a rendezõk, a bögrémnek nagyon örül a teatöltõ úr.

Itt sem pihenünk túl sokáig (egy repeta a gyógynövény alapú teából azért belefér), elindulunk a soron következõ komolyabb emelkedõ felé. Még a pontról látszik is a Szent Vid-kápolna, amelyet egész rövid, de annál meredekebb úton érünk el, útközben néhány kirándulót látunk, akik a nem túl fényes idõjárás ellenére kijöttek a szabadba. A kápolna példás állapotban van, mögötte az ösvénytõl rövid kitérõt teszünk a Kéktúra emlékmûhöz, amely a vasfüggöny megszûntéig az OKT nyugati végpontját jelölte. Még mindig fölfelé kell talpalnunk, megint meredeknek mondható ösvényeken, közben az idõ szomorúbbra változik. A Hörmann-forrás vizét megkóstoljuk, egy futó sporttárs még a palackját is megtölti a jéghideg vízbõl. Innen Stájerházakhoz sietünk le, egy idõ után elérve a mûútnak az államhatárral nagyjából párhuzamosan haladó szakaszát. Az erdõ színorgiáját az idõközben eleredõ esõ szürkesége tompítja némileg, az esõbeállóban várnak a kissé odaégett kolbászt majszoló pontõrök. Minket inkább almával kínálnak, örömmel elfogadjuk, jólesik az édes gyümölcs.

Kicsit odébb a túra saját, fehér pont jellegû jelzésein baktatunk elõször lefelé egy név nélküli patak völgyében, majd felfelé a Tábor-hegyre. Maga a hegytetõ nem szolgál különösebb élménnyel, nincs kilátás, az utat benõtte valami tüskés kúszónövény, viszont Vándorköszörûs csokival kínál, a hegy gerincén pedig szép panoráma van az egy pillanatra kitisztuló idõben az Alpok vonulatai felé. Rendkívül szép utunkat rendkívül meredeken letörõ, sípályaként inkább elképzelhetõ csapás (inkább nyiladék) zárja a Paradicsomos nevû ellenõrzõpontig, ahol paradicsom egy darab sincs, viszont kaphatnánk vizet, ha nem lenne még bõségesen a saját készletbõl. A mûutat nemsokára újra megtalálja a túra, nem is engedi el majdnem öt kilométeren keresztül, viszont ahol tisztás kíséri utunkat, lenyûgözõ a kép a színes erdõvel borított hegyekkel és az alattunk elnyúló völggyel. A Hét vezér-forrásnál a barátságos pontõrök valami finomat sütnek, mi az egyik forrás vizét teszteljük, kis megállót tartva.

Itt egy kilométeren belül 183 m emelkedõ jön az itiner táblázata alapján, ez nem biztat sok jóval, a botok segítsége nagyon sokat jelent. Óház-tetõt kell újra megmászni, a botok jelentette idõtöbblet pont elég arra, hogy felsiessek a kilátóba, készítsek néhány felejthetõ képet a környékrõl :), a kilátás fantasztikus kelet és észak felé, visszafordulva Írott-kõ irányába azonban csak a felhõ mutatja magát, ahogy ráült a hegyre. Visszafelé megnézzük az idevezetõ útvonal érdekességeit, lévén most világos van, reggel pedig még sötét volt. Már a város utcáit tapossuk, amikor ránézek az órára és rájövök, hogy nem árt egy kicsit sietni. Ennélfogva a célt futva érjük el, gratulálunk egymásnak, gratulálnak a rendezõk, színes jellegû üdítõvel és téliszalámis zsömlével kínálnak. Hamar átöltözöm, kipakolom Petami zsömléit a zsákból és elrohanok a vasút felé, pont elérve a Bz-t, mint Szombathelyen kiderül, hiába...

Nagyszerû õszi túra az Írottkõ, tisztább idõben még jobb lehet, de errõl igazán nem tehet a rendezõség. Gratulálok minden sporttársnak minden távon, köszönöm a társaságot Vándorköszörûsnek, Suvlajnak (neki külön a fuvart is!) és Petaminak.

-Kékdroid-
 
 
gaudothTúra éve: 20072007.10.23 22:29:57
megnéz gaudoth összes beszámolója
Írott-kõ 50

Szombathelyen szálltunk meg elõzõ este a szokottnál most bõvítettebb csapattal, mivel visegrádi különítmény és Papsajt kolléga is csatlakozott hozzánk. A szokásos welcome drink és esti duhajkodás :) után korán nyugovóra tértünk, mert kipihenten szerettünk volna nekivágni a 6 órai rajtnak. Természetesen nem ment zökkenõmentesen a készülõdés (de ezen már meg sem lepõdök), úgyhogy kicsit késve, negyed 7-re értünk Kõszegre, a gimnázium parkolójába. Szombathelytõl Kõszegig végig szakadt az esõ, úgyhogy kezdtünk lemondani az 50-es távról, de mire odaértünk elállt, így nem volt apelláta. Terv szerint Bogesszel és Papsajttal akartunk az 50-en indulni, a többiek a 35-ös távot választották, de Zsuzsi is a mi tempónkban startolt, úgyhogy kis mezõnyünk az elején szétszakadt. Ildi is megkapta a szokásos EP-t, azaz ellenõrzõ puszit, aztán robogtam a többiek után. Meglepetésszerû volt, hogy a táv elsõ felében a 35-ösök útvonalán kell haladnunk, mivel az interneten másként szerepelt, ott Óház-tetõ helyett elõször az Enikõ forráshoz kellett volna mennünk. Pecsét Óház-tetõn, kicsit néha kocogva irány Velem. Tudtuk, hogy az elején kell belehúzni, mert aztán jön a lassú fáradás. Sokan indultak a 35-ös távon, így Velemig diákcsoportokat kerülgettünk. Bozsokon egy virágkertészetes furgonból osztották a pecsétet, de vetõmagot sajnos külön kérésre sem kaptunk. :) Kalapos-kõ (Szabi szerint sapkástetõ) felé már kezdtek kijönni az erõnléti különbségek, kicsit le-lemaradva tartottam az iramot a többiekkel. Az emelkedõ tetején gyönyörû kilátás tárult elénk. Csináltam már régebben ezt a túrát, de egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy milyen is a táj és hogy mi vár rám... A többiek szerint nem kell aggódni, mert Írott-kõ felé már jobban eloszlik a szint, szerintük legjobb, ha a kék háromszögön felmászunk a zöld jelzésre, a gerincre, mert ott már nem is emelkedik, csak megy egyenesen a határkövek mellett. Sõt, ne is egyek már banánt a kapaszkodó elõtt, úgyis csak egy köpésre vagyunk a kilátótól. Hát köszönöm szépen. Elõször a tüdõmet kiköpve kellett fától fáig kapaszkodnom a gerincre, miközben a többiek a tetején rajtam röhögtek és persze a modern technikának köszönhetõen mobillal meg is örökítették szenvedésem pillanatait. Utólag tényleg elég röhejes volt. :) Aztán kiléptek, hogy ne veszítsünk idõt, bár nem tudom miért volt a nagy kapkodás, elég jól álltunk. Mindenesetre az a zöld sem volt éppen sík terep... Az erdõ gyönyörû volt, a havas táj enyhe ködbe burkolózott. Egy szó mint száz felkapaszkodtam és mire odaértem a többiek pecsételtek, ettek, ittak és közölték, hogy akkor indulhatunk is. Persze a pontõr már névrõl ismert, miután ott is rajtam vihogtak. Szép, mondhatom! Le is zavartam õket a hegyrõl, hogy ehessek én is egy kicsit, de a gonoszkodás megbosszulta magát és elindultak a Hörmann-forrás felé, úgyhogy 10 perc múlva össze is futottam velük, amint baktattak fel a rossz irányból. He-he-he. Lefelé elég kellemetlen volt az ereszkedés Velemig, Bogesznek a bokája, nekem a térdem bánta, persze Papsajt a túrabotjaival könnyen vigéckedett. Velemben elkezdett esni az esõ, ez némileg lehangolt, de a forró tea jól esett, bár némi cukor elkélt volna még bele. Papsajt nem kért teát, mert forró volt (?). Enni viszont nem tudtam, biztos túl fáradt voltam hozzá. Gyors öltözködés, egyeseknek zoknicsere, fásli, sportkrém, szõlõcukor, stb, aztán Zsuzsi átnevezése után már neki is vágott kis hadirokkant csapatunk a Szent Vid kápolnának. Ez se volt semmi emelkedõ, de leküzdöttük. Közben telefonos egyeztetés a csapat 35-ös tagjaival. Hörmann-forrás felé a jobb térdem nagy megkímélésének köszönhetõen begörcsölt a bal combom, úgyhogy a masszírozás némi idõkiesést okozott, de bevártak a többiek, úgyhogy a Stájerházakhoz már együtt ereszkedtünk le. Irány a Tábor-hegy. Bogesz szerint nincs gond, mert a 3,5 km-es szakaszon biztosan eloszlik az a 214 m szint. Persze ezt ma már hallottam. Nekem lett igazam. Mentünk, mendegéltünk, csakhogy folyton lefelé. Persze nem kellett csalódnom, eljött az emelkedés ideje is. Vicces hegy volt, amikor azt hitte az ember, hogy végre vége, akkor fordult egyet az út. Mindenesetre gyönyörû volt a kilátás. Papsajt és Bogesz, a két fáradhatatlan androidunk tartotta bennem a lelket, de azért fent elõkerült egy zacskó mazsola is, hogy pótoljuk az elveszett energiákat. Hosszan ereszkedtünk Paradicsomoshoz, az ellenõrzõ pont elõtt egy rusnya meredek domboldalon kellett nagyon óvatosan lemásznunk, úgyhogy a nap során századjára mondtam el magamat mindennek, hogy miért hagytam otthon a túrabotokat. A ponton pecsét helyett aláírás, aztán irány a Hétvezér-forrás, sajnos javarészt aszfalton. Persze addigra már olyan stádiumban voltam, hogy a felfeléknél lefelé, a lefeléknél vízszintes, az aszfaltnál erdõ kellett volna. Közben õrültebbnél õrültebb túrákat találtunk ki és próbáltuk szóval tartani egymást, hogy gyorsabban teljen az idõ. Papsajtnak néha még belekocogni is maradt energiája. A forrásnál tankoltunk némi vizet, aztán nekiálltunk felmászni Óház-tetõre. Szerencsére jobban féltem tõle, mint amennyire durva volt. Fent Bogesz betolt egy sört, kicsit kifújtuk magunkat, aztán Zsuzsival elõre engedtük a két titánium csontozatú túratársunkat, akiknek persze lefelé kocogniuk kellett. Leereszkedtünk a parkolóig, bekacskaringóztunk a városba és bõven szintidõ elõtt beestünk a gimnázium tornatermébe, ahol oklevéllel, kitûzõvel, üdítõvel és szendviccsel fogadták a megfáradt vándorokat. Legközelebb a cél a 70, bár egyeseknek szerintem most is inkább azon kellett volna indulni. 35-ös társaink már ott vártak minket, lehántottuk az agyonizzadt göncöket, kicsit pihegtünk, búcsúztunk a szervezõktõl, aztán irány vissza a szombathelyi bázisra. Este a skótzuhany után (természetesen nálam fogyott el a melegvíz) még egy jól megérdemelt finom vacsi is belefért a programba. Altatót egyikünknek sem kellett mondani.
 
 
 Túra éve: 2006
Pap GáborTúra éve: 20062006.11.13 19:29:45
megnéz Pap Gábor összes beszámolója
Írott-kõ 70

Nem magyarázom, miért akartam elmenni erre a túrára, a szokásos blabla lenne, hogy már jártam erre és szép volt, stb. Lényeg, hogy ott voltam, bár kicsit szûkösen jött ki a dolog, már megint aludtam vagy 3 órát indulás elõtt. Szombat reggel 3-kor keltem, hogy még a 6-os kõszegi tömegrajt elõtt odaérjek. A parkolóban megnyugvással vettem tudomásul, hogy nem csak én keltem korán.
Induláskor még sötét volt, csak az elsõ ellenõrzõ pontnál világosodott ki teljesen (4 km). Az ég tiszta volt a völgyekben köd ült, sejtelmessé téve a tájat. Régen nem láttam ilyen szép napfelkeltét. Nem tudom szemléletesen leírni, de képzeljétek el, ahogy a nap elsõ sugarai alulról világítják meg a levegõben úszó ködfátyolt, majd ahogy egyre emelkedik a nap, a fény egyre inkább felülrõl kezdi sütni a melegedõ levegõben gyorsan fogyó párát. Mindehhez adjátok hozzá az ég közvetlen napfelkelte elõtti mélykékbõl való átmenetét az acélkékbe, mely keveredik a nap rózsaszínbõl induló, majd narancssárgán át a sárgába tartó színátmenetével.
A reggeli fényekre szépen feleseltek a tölgyesek, bükkösök sárguló-barnuló lombjai, melybõl bõven jutott már a földre is.
Jó ütemben haladtam, korán megérkeztem Velembe, a második ellenõrzõ ponthoz. Innen tovább haladtunk délre Bozsok felé, majd nyugatnak véve az irányt megkezdtük a mászást a Kalapos-kövek és az Írott-kõ felé. A Kalapos-kövek ismét egy olyan hely, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.
A különleges sziklaalakzatok után a Kõszeg maratonról ismerõs terep következett az Írott-kõig. A csúcson ismét ellenõrzõ pont és remek kilátás várt. Bár a levegõ párás volt, de a fényjáték mindenért kárpótolt . Az eget még soha nem láttam olyan kéknek és tisztának, mint aznap.
A csúcs után leereszkedtem Velembe, ahol az ellenõrzõ ponton idõközben elkészült a tea és a zsíros kenyér is. Rövid falatozást követõen nekivágtam a Szent-Vid Kápolnán és a Hörmann-forráson át a Stájerházakig tartó szakasznak. A táborhelyünkön még mindig áll a kereszt és a forrásból is szépen csordogált a víz.
A Stájerházaknál letértünk a jelzett turista útvonalról és a fehér ponttal és I70-el jelzett úton haladtunk tovább. Ez nagyjából párhuzamosan halad azzal a határõr úttal, amin a 2001-ben végigsétáltam a Hét-forrás felé, csak ez az út a gerincen, majd egy erdészeti úton halad és csak kb. 3 km-el a forrás elõtt tér rá az elõbb említett útra, Így egy másik arcát is megcsodálhattam a Kõszegi-hegységnek. Utam során több elhagyott határõr laktanya mellett is elhaladtam, melyek közül az egyiket valaki nemrég megvásárolta és most nekilátott a felújításának, illetve kisebb kõházakat épített a környékén.
A Hét-forráshoz érve már 41 km-nél jártam, megérett a helyzet a zokni cserére és a víztöltésre. Még mindig trend a Tass… A pihenõt követõen már csak egy nagyobb emelkedõ tornyosult elõttem, az Óház-tetõ. Nem volt vészes, hamar felértem. A lefelé induló nap sugaraiban még egyszer megcsodáltam a kõszegi tájat. Pecsételést követõen Velem felé vettem az irány, immár harmadszor. Az út szinte végig lejtett, mígnem kiértünk a hegyek lábához, ahonnan párhuzamosan haladtunk tovább a hegységgel déli irányban. Út közben sokan jöttek szembe, az 50-es távon. Cákon elhaladtam a híres pincesor mellett, majd rövidesen megérkeztem az ellenõrzõpontra.
Némi frissítést követõen nekivágtam a hátralévõ mintegy 20 km-nek. Ez a szakasz már nem ígérkezett különösebben érdekesnek, egyre inkább eltávolodtunk a hegyektõl és végül a Szombathelyt Kõszeggel összekötõ úttal párhuzamosan érünk be a célba. Nekem mégis tetszett, völgyekben megbújó apró falvakon és kellemes tölgyesekkel borított dombok között haladtunk egészen Lukácsházáig, ahol kiértünk a síkra. Innen még egy utolsó pillantást vethettünk a szürkületben óriásivá nõtt hegyek sötét sziluettjére. A hátralévõ 8 kilométer kissé unalmas tájon haladt keresztül, de az idõközben hozzám szegõdött útitársak beszélgetve gyorsan célhoz értünk.
 
 
suvidaniTúra éve: 20062006.11.08 22:55:03
megnéz suvidani összes beszámolója
Írottkõ 70 túrabeszámoló.

Röviden összefoglalva, azoknak, akiket csak a lényeg érdekel:

szervezés: 5*
útvonal szépsége: 5*
ellátás: 5*
Velem(8km): zsíroskenyér,
Írottkõ(18km): 3db diannáscukor,
Velem(24km): zsíroskenyér + tea,
stájerházak(28km): alma,
paradicsomos(28km): víz,
Óháztetõ(42km): zsíroskenyér, tea, (opcionálisan sör!)
Velem(50km): zsíroskenyét, tea. (háznál lehetett venni sült gesztenyét)
Kõszeg(68km): szendvicsek, innivaló
(mindenki láthatja, hogy igazán el voltunk kényeztetve. A szervezõk szinte tömték belénk a sok jófalatot. Még az is lehet, hogy máshol is vártak valamivel, de ugye, nem állhatunk meg mindenhol negyed órára enni.)
itiner: 4 caskhogy ne legyen minden 5. :-D

Nagy várakozással készültem az 5. Írottkõ túrámra. Igazán jó érzés visszatérni erre a szép helyre, kirándulni egy jót, élvezni az õszi napfény egyre gyengülõ erejét, szétnézni az írottkõ kilátóból, felkapszkodni Óháztetõre, végigsétálni a cáki pincesoron. Az idei szervezés, a hagypmányosan jó szolgáltatások mellett, hozott némi meglepetést: elsõ alkalommal, a hagyományos 70es és 35ös mellett, 50km-es távot is választhattak a résztvevõk. Ennek, volt úgy, hogy nagyon örültem volna, hiszen a 70es táv utolsó 20km-e igen unalmas szakaszon halad, de mamár egy résztáv szóba sem jöhet :-).

A leutazás természetesen pénteken történt. Tatabányán csatlakozott Anna, akivel a Kinizsin, és a Less Nándin is velem tartott. A kõszegre lejutás némi problémát okozott, de ezt inkább nem részletezném. :-) Mivel már nagyon késõ volt, és a tornaterem is dugig volt, a nõi öltözõben aludtunk. Reggel csatlakozott hozzánk az a srác, akivel a Less Nándi utolsó 40km-ét toltuk. A nevezés után még sötétben nagy lendülettel vágtunk neki a pirkadatnak. A Velem felé vezetõ úton az erdõ igazán mesés képet festett a sárguló lombok közé beszûrõdõ hajnali napsugaraktól.

Velemeben úgy döntöttünk, kockáztatunk: nem visszük magunkkal a hátikat Írottkõre. A taktika bejött: viszonylag keményen toltuk az emelkedõt, az a plusz 3-4 kilo nem sokat segített volna. Maga az út, mint mindig, gyönyörû: csodaszép bökkösök, az õszi erdõ ezernyi színe, napsütés, a reggeli frisseség derûje. Az egyetlen szomorú momentuma az egész túrának az volt, hogy a rendkívül csapadékszegény õsz miatt az erdõ természetellenesen száraz volt. Elhaladtunk az osztrák határkövek mellett... furcsa érzés, hogy nem is olyan régen, felfegyverezett határõrök miatt az egész hegységet meg sem lehett közelíteni. A kilátónál bezúztuk a diannáscukrokat, felmentünk, gyönyörködtünk egy jót a kilátásban. A visszafelé vezetõ út szintén nagyon teccetõs: séta a natúrpark lankás kerékpár-útjain, majd meredek ereszkedés Velembe.

Érkezésünkkor már várt bennünket az ipari mennyiségben elõállított zsíros- és vajaskenyerek garmadája. Derekasan nekiálltunk pusztítani, de a szervezõk gyorsabban kenték. Pihentünk egy kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy a nagyobbik körre sem visszük magunkkal a hátizsákokat. Ekkorra már olyan erõvel tûzött az õszi nap, hogy atlétában gyalogoltam tovább. A stájerházakig minden simán ment, bezúztunk pár nagyon finom almát, majd megcsodáltuk a parasztházak tõszomszédságában magasodó óriási tujákat, ciprusokat. A táborhegyre vezetõ út azonban kissé kalandosra sikerült: viszonylag kevés, fehér kör jelzést viselõ fa élte túl az intenzív erdõmûvelést, és ennek köszönhetõen jól elkevertünk. Pár helyi túrázó váltig állította, hogy Õk mindig erre szoktak menni, úgyhogy nyugodt szívvel követtük õket. Nem bántuk meg, hogy nem fordultunk vissza, mert egy csodaszép tisztásra értünk, ahonnan a nap egyik legszebb panorámájában gyönyörködhettünk. És mellesleg valahogy vissza is keveredtünk, viszonylag fájdalommentesen, a helyes útra.

A máskor oly hosszúnak tûnõ paradicsomos-hétforrás asztfaltútja sem volt olyan zord, mint máskor: a szép idõ, a remek társaság, teljesen feledtette a kilómétereket. A forrásnál ittunk egyet, majd rövid pihenõ után nekivágtunk a kaptatónak. Miután az Óháztetei kilátóról is megcsodáltuk a kõszegi hegység szépségeit, lemásztunk a pontõrökhöz kajálni egy jót. Betoltam vagy 6 szelet zsíroskenyeret, mondván könnyebb lesz lefelé gurulni. Itt találkoztam azzal a kedves hölggyel, aki, a két évvel ezelõtti feladásom alkalmával, volt olyan kedves, befuvarozott Kõszegre. Mégegyszer köszönet érte! Ugyan ekkor még közel 30km volt még hátra, a szint 2000m-ébõl már 1800at megtettünk, tehát nem kellet már aggódni.

Innen szinte pillanatok alatt újra Velembe értünk, ahol felszedtük cuccainkat és nekivágtunk a Kõszegre visszavezetõ útnak. Beruháztam egy marék sültgesztenyébe, amivel el is voltunk egy darabig... igazán jól esett. Mivel Annának még szombaton haza kellett érnie, elég gyorsra vettük a figurát (amúgyis, sötétben nem túl szép az erdõ), ennek köszönhetõen az utolsó 18km-en 3 óra alatt túl is lettünk. Persze közben megcsodálhattuk életünk egyik legszebb naplementéjét... tényleg, a fénykép csak a töredékét adja vissza. (méghogy a teljesítménytúrázás közben nem ér rá az ember nézelõdni. Errõl jut eszembe: ezen a túrán láttam életemben elõször korpafüvet, ami egy nagyon ritka, rendszertanilag nagy múltra visszatekintõ, borzasztó õsi, ám annál jelentéktelenebb küllemû növényke.) A túra utolsó öt kilóméterén õsszefutottunk egy nagyon rendes gyõri sráccal, aki kocsival elvitt minket gyõrbe, mégegyszer köszönet érte. (lehet, hogy azért szeretek túrázni járni, mert itt valahogy kiugróan magas a kedves, jóindulatú emberek aránya?) Harmadik túratársunk kõszegen maradt, õ a vasárnap nagyrészét utazásal töltötte, mert várta egy 40mk-es éjszakai túra a mátrában.

A szervezõk a célban a kitûzõ/oklevél páros mellett szendviccsel, üdítõvel és gratulációval várták a teljesítõket. Mégegyszer köszönet a profi, lelkes szervezésért, a túra a tavalyihoz hasonló következtetéssel zárult: jövõre ugyanekkor, ugyanitt. :-D

képek: http://kep.tar.hu/suvidani/50391179#2
 
 
Kerek repkényTúra éve: 20062006.10.23 02:33:01
megnéz Kerek repkény összes beszámolója
Írottkõ 50



Péntek, iskola. Nem sikerülhet minden, meg is buktam kémiából. Kárpótlás a szombati túra. Rég nem jártam a Kõszegi hegységben. Érdekel, milyen lehet az õsz színeiben.

A vonat zsúfolásig tele van (még a wc-ben is állnak!), nemhiába, három napos szünet jön, ilyenkor a legtöbben hazamennek. Bobáig ácsorgás, beszélgetek egy kedves ismerõssel. Ezután felszabadul egy hely a fülkében, ahol gethe és petami utaztak.



Szombathelyen átszálltunk a kõszegi személyvonatra, ami kalauz nélkül közlekedik. Egy fickó tartott nekünk elõadást a gravitációról, és hogy hegyrõl le sokkal rosszabb, mint hegyre fel. Mi végighallgattuk...



Kõszeg. Nagy iramban célba vettük az iskolát, ahol a szállásunk lesz, reménykedve abban, jut még tornaszivacs. Nem is vettük elõször észre, de mögöttünk kígyózó sorokban sorakozott a többi túrázó. Filmbe illõ jelenet volt. Meg voltunk gyõzõdve arról, hogy egyedül vagyunk az utcán... :)



A szálláson kedves ismerõsökkel találkoztunk. Lehet a felsorolással nem kéne megbirkóznom így hajnalban, félek, kihagynék valakit, azt meg nem szeretném. Ám egy szólás nagyon tetszett, ami gethe szájából hangzott el: "Az egészben az a vicces, hogy mindig ugyanazokkal az arcokkal találkozom minden héten, csak másik tornateremben..." (lehet nem így volt szó szerint, de ez a lényege)



Villanyoltás után lassacskán elaludtunk. Hortyogás, kintrõl kutyaugatás... Hajnali 5kor villanykapcsolás.... "Ébresztõ"-üvöltés.... Nyunyásan keltem fel, tudtam volna még aludni, fõleg, hogy fél 6nál hamarabb nem akartam kikászálódni a hálózsákból, de hát ez van....



Cókmók-összeszedés után kimentünk az udvarra. Még sötét volt, de ott gyülekezett a sok túrázó a tömegrajtot várva. A rendezõ úr (azt hiszem :) ) mondott egy kis üdvözletet, aztán indulhatott a menet.



Hamarosan az út kettéágazott, a 70esek balra, mi 50esek, meg néhány 35ös pedig jobbra vettük utunkat. Óház-tetõre teljes sötétségben kapaszkodtunk fel. Felmentünk a kõépítménybe is, megcsodálni a kilátást. A Nap épp akkor kelt fel és az alattunk elterülõ települések felett tejfehér ködhártya úszott. Gyönyörû látvány volt, ahogy a város és a felbukkanó Nap fényeiben tündökölt. Nekem nagyon tetszett... Úgysem tudom leírni, mennyire csodás látvány volt, ezt mindenkinek látnia kell egyszer.



Innen hárman mentünk tovább. Legközelebb Bozsokon álltunk meg egy falat keksz és csoki erejéig. Innen fel kellett kapaszkodni Kalapos-kõhöz, onnan meg az Írottkõre. A balra bevezetõ út elején találkoztunk Zsotyekkel és társával, akik már jártak a csúcson. Mi pedig most indultunk felfelé. Hamarosan Sétálós Bácsi jött szembe egy kisebb társasággal.



Az Írottkõn megérdemelten fogyasztottuk el a diannás cukrot, amit a pontõrök adtak.Innen is gyönyörködtünk a kilátásban, bár sajnos sok fa már elég magasra megnõtt és így néhány helyen kissé takarta a látnivalókat.



Lefele gyorsan haladtunk, s azt számolgattuk, találkoznunk kell a TTB második szekciójával. Hatalmas szerencsénkre épp összefutottunk velük az oda-vissza út végén (nekik elején). Váltottunk pár szót, aztán õk igyekeztek felfelé, mi meg siettünk a vonat miatt, de nagyon boldog voltam, hogy találkoztunk velük. :)



Következett az etetõpont, ahol jól bekajáltunk. Volt finom zsíros és vajas kenyér, hagyma, meleg tea... Mi mást is kívánhatna ilyenkor az ember? :)



Sokat elidõtünk itt, majd feltöltõdve másztunk fel a felújított (4 éve jártam erre utoljára) Szent-Vid kápolnához. Kicsit odébb iskolás csoport kirandulgatott, mi pedig gyors léptekkel haladtunk el mellettük a hatalmas bükkfák között. Hörmann-forrás vizét megízleltük, tölteni nem kellett, volt még vizünk Velembõl.



Stájerházaknál kaptunk almát. Innen kezdve eléggé dalos kedvünkben voltunk, rengeteg ismert slágert "Írottkõ 50"-esítettünk... :)) (majd errõl is lesz publikáció, sõt, lehet, még cd-n is kiadjuk ;) - na jó, ez volt a vicc része, de tényleg sokat verseltünk, meg dalolgattunk, én speciel megszakadtam a nevetéstõl... :))) )



Tábor hegyre fel, na az megint egy érdekes rész volt. Jó kis mocorkás. De a látvány onnan fentrõl, mindenért kárpótolt. :) A tetejét jelzõ kõnél egy pillanatra összerogytunk... :) Leereszkedni nehezebb volt, fõleg hogy akkor adtam le a kajarendelést telefonon a szobatársamnak, aki épp akkor indult boltba. Ezután hosszantolás következett.. Elég hosszan... Majd eljutottunk a Hét vezér forráshoz, amit a legtöbb túrázó elég alternatív útvonalakon közelített meg. Én Álmos vizébõl ittam, mivel ez illett hozzám a legjobban. Itt már sejtettük, hogy a Kõszegi vonatot lekéstük... Még reménykedtünk, hátha valaki megszán minket és a szombathelyi csatlakozást kocsival elérjük...



Még egy utolsó felkapaszkodás az Óház-tetõre. Petami zsíroskenyérre vágyik, ezt odafenn meg is kapja, pedig fel sem volt tûntetve, hogy ott kapunk frissítést. Ennek is nagyon örültünk. Még egy utolsó lefelé. Engedek (nem tudok mit tenni...)a gravitációnak és csak úgy száguldozok lefelé a fák között az erdõben... A térdem sínyli meg, akinek már útközben nõtt egy kistestvére (ezt Velemben vettem észre az etetésnél), pedig nem ütöttem be sehol... Sebaj. Lenn kölcsönkértem gethe túrabotját, s azzal sompolyogtam be a célba.



Ott sorbanállás után átvehettük a díjazást, amit a kis rendezõ-gyerekek nagyon igyekezve és figyelmesen kerestek elõ nekünk. :)



Szinte lemondtunk már a vonatról, mikor egy nagyon kedves ismerõs, aki Zalaegerszegre ment autóval, felajánlotta, hogy elvisz minket Szombathelyre. Ám út közben beláttuk, ott már nem csípjük el a vonatot, így Sárvárra vitt minket. Szintén filmbeillõ jelenet volt, mikor megpillantottuk a száguldo vonatot, majd egy jobbkanyarral besoroltunk egy vele párhuzamosan futó útra, s megelztük. Ezután pattantunk ki az autóból... Futás... És elértük. Nagyon boldogok voltunk. És jóakarónk még bejött a vonat mellé elbúcsúzni tõlünk.



Köszönöm a társaságot Mindenkinek, akivel hosszabb-rövidebb ideig együtt élvezhettem ennek a túrának a szépségeit.



Nagyon szép volt a túra, talán csak egy kicsivel hosszabb, mint 48 km, ami egyátalán nem baj, legalább többet láthattunk a Kõszegi-hegységbõl. Legközelebb majd többre készülünk... És majd Elõd vizébõl iszok a Hét vezér-forrásnál... :)
 
 
 Túra éve: 2005
suvidaniTúra éve: 20052006.06.10 23:57:10
megnéz suvidani összes beszámolója
A hétvégén került megrendezésre immáron 17ik alkalommal kis hazánk egyik, ha nem a legszebb vidékét bejáró teljesítménytúra, az Írottkõ 70 ill. 35. Hogy kedvet kapjatok

A nagy távolság miatt már pénteken leutaztam Kõszegre, ahol a Jurisics gimnázium tornatermében, a nagy zsúfoltság ellenére, sikerült aludni pár órát. A tömegrajt közeledtére aztán az 5:00ára beálított mobilok tucatjainak csörgése figyelmeztetett... pedig én fél hatkor akartem ébredni :-( Sebaj, megvettem a menetlevelet, kifizettem a szállást, és sikerült összefutnom az egyik, társaságunk beli sráccal akivel sajnos a rajt forgatagában elkeveredtünk, és aztán már nem találkoztunk.

Sötétben indultunk, és csak az Enikõ forrás elérése után kezdett pirkadni. Sajnos egy olyan csapattal tartottam, akik elnézték az elsõ kanyart, és a Velemig tartó út egy jelentõs részét mûúton kellett megtenni. Szerencse, hogy volt velünk egy helyi csóka aki pont arra szokott "rövidíteni", és így nem hagytuk ki a második állomás bójáját (6km). Mikorra Velembe érkeztünk (8,8km), már megkezdõdtek a gesztenye ünnep elõkészületei (ezért az állomás idén a gyermeküdülõben volt).

Innen aztán azonnal tovább álltunk, hiszen várt ránk az Írottkõ megmászása, ami a túra legnehezebb szakasza. Az erdõben a felkelõ nap egyre erõsödõ sugarai teljesen valószínûtlen fény-árnyék-szín világa varázslatos volt; a fényképek sajnos közelébe se érhetnek. Bár az erdõ viszonylag száraz volt, nagyon sok gombát láttunk az elmúlt hetek esõzéseinek köszönhetõen. Az Írottkõi kilátó tövében (18,2km) a szokásos két diannás cukorkával várták a pontõrök a fáradt túrázókat. Felmerült, hogy felmászunk körülnézni, de a pontõrök állítása szerint, a párás idõ miatt rossz a kilátás... hagytuk magunkat meggyõzni. A kilátóból Velemig tartó út a kedvenceim közé tartozik: egyrészt nagyon kellemes a lejtése, nagyon gyorsan lehet ereszkedni, másrészt a völgyben csordogáló patak, és az alacsonyan beszûrõdõ reggeli napsugarak nagyon vadregényessé teszik.

Visszatérve Velembe (23,1km) Zsíroskenyér és forró tea várta a túrázókat. Innen Velem egyik nevezetessége, a Szent Vid felé vettük az irányt, ami egy messze földön ismert zarándokhely. Utunk itt gyönyörû szelídgesztenye erdõben vezetett. Ez egy elég meredek része volt a túrának, és a Hörmann forrás elérése további hegymenetet
követelt, szerencsére a következõ ellenõrzõ pontig (28,75km) ki tudtuk magunkat pihenni ahol almával vártak minket. A Stájerházakat körülvevõ parkerdõ hatalmas tujái elképesztõ látványt nyújtanak! Kellett is a pihentetõ vizszintes szakasz, mert ezután egy elég kemény szakasz, a Tábor hegy megmászása következett (32,2km). sajnos a várt látvány elmaradt: a párás idõ miatt az alpok csúcsainak csak a körvonalait láthattuk. Itt el is érkeztünk a túra egyik forduló pontjára: a Paradicsomos (35km) innen már "visszafelé megyünk" másrészt az elképesztõen meredek, köves lejtõ kezdi elõször morzsolni a morált (és a térdeket). Sajnos a hétforrásig vezetõ 5 kmt szinte tejes egészében aszfaltúton kellett megetnni, amin az sem változtat, hogy a kedvesen kanyargó szerpentint gyönyörû bükkös-szelídgesztenyés elegyes erõ övezi, amit idõnként megszakít egy-egy írtás, ahonnan aztán remek kilátás nyílik a követkzõ állomásra, az Óház tetõre. A hétvezér forrásnál (40,9km) egy nagyobb lélegzetvételû pihenõ után nekigyûrkõztünk túránk utolsó igazán embert próbáló szakaszához: felkapaszkoduk az elõbb említett kilátóba (42 km 183m szint). Innen már havaj van: kellemes csordogálás lefele a kenyér hegyre, majd a híres cáki pincesort csodálhattuk meg. innen már csak egy ugrás Velem ahol elképesztõ látvány fogad bennünket: a falu határában kilóméteres kocsisorok kígyóznak és a fõutcán elképesztõ tömeg hömpölyög... geszteny feszt.... na igen, én is vettem 2 kilót (150Ft/kg). A szervezõk jóindulatának köszönhetõen nem kellett cipelnem, majd a célban átvehettem. Az elkövetkezõ 20 km viszonylag uncsi volt, eltekintve egy kis eltévedéstõl 56 környékén, de szerencsére a jó tempónak köszönhetõen még nem volt sötét így vissza találtunk a jelzésre!!

A túra minden különösebb probléma nélkül véget is ért 20:30kor. Megköszöntük a szervezõknek a munkát, a fuvart a gesztenyémnek. És már jött is értünk a fuvar: a túrán megismert fickó, és felesége, voltak olyan kedvesek, hogy felajánlottak egy ágyat, hogy ne kelljen a tornatermben töltenem az éjjszakát. A forró zuhany után remek mediterrán vacsival koronáztuk meg a napot.

Remek túra volt, jövöre biztos ismét elmegyek!
A túrán készült képek itt megtekinthetõek:
"http://kep.tar.hu/suvidani/50156429#2"