Túrabeszámolók


Bajza József emléktúra - Hatvani hatvanas

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
 Túra éve: 2012
napvirágTúra éve: 20122012.10.10 10:11:34
megnéz napvirág összes beszámolója

 Bajza József emléktúra 25                               2012. 10. 06.


Táv: 25 km  Szint: 500 m  Szintidõ: 7 óra


„Ha nagy a túraválaszték az a baj, ha alig van jó lehetõség, akkor meg az a baj!” Nos ezen a szombaton az elõbbi helyzet állt elõ.


Hosszas hezitálás után a Mátra ezen részére esett a választásunk. A döntõ érv az volt részünkrõl, hogy erre már nagyon régen róttuk a kilométereket. A térképkeresõn beállítottuk a rajt címét, majd jól elraktároztuk magunkban a látottakat.  Budapestrõl indultunk. A településre vezetõ autóút utolsó kilométereinél már láttunk szalagokat és néhány túrakollegát is. Egybõl tudtuk, hogy hamarosan mi is itt fogunk "aszfaltozni"


Kilenc óra körül érkeztünk Rózsaszentmártonba. A faluban alig volt mozgás, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. A Kossuth utca hamar adta magát. Már messzirõl látszott jó pár parkoló autó, pont azon a részen ahol a rajtot sejtettük. Beálltunk a sor végére majd elsétáltunk a nagykapuhoz. Egy pillanatra elbizonytalanodtunk mert egy Turistaszállóhoz érkeztünk. Ahogy alaposabban körülnéztünk kiderült, hogy jó helyen járunk, innen kell rajtolni és nem a Mûvelõdési Háztól ahogy az a kiírásban szerepelt. Egy apuka regisztrált elõttünk a gyermekével a 15 kilométeres távra, egyébként pedig más induló nem volt körülöttünk. Ez egy kicsit meglepett minket, - a letöltések száma alapján - nagyobb tömegre számítottunk. Rajtszámunk az 1/ 37 és az 1/ 38 lett. Gyors feliratkozás után kaptunk három A4-s méretû lapot. Az egyiken egy színes térkép volt útvonalrajzzal és az érintendõ pontok megjelölésével. (Megint eszembe jutott, hogy mégis csak kellene már egy szemüveg!) A másodikon egy részletes leírás a látnivalókról. A harmadikon pedig a./ egy rajz és megemlékezés néhány mondatban Bajza Józsefrõl, b./ az útvonal részletes leírása, c./ fontosabb telefonszámok felsorolása, d./ a pecsételõ pontok helye és e./ a támogatók rövid listája.


Elindultunk. Az útvonal arra vitt amerrõl érkeztünk. A falu határában muszáj volt megcsodálni közelebbrõl is hatalmas E-303-as kotrógépet. A Csehszlovák gyártmányú gépet, 2008-ban adományozta a falunak a Mátrai Erõmû Zrt. Ekkor került kialakításra az emlékpark is a falu határában. Miután jól megnéztük a monstumot búcsút vettünk a falutól, hogy elinduljunk körutunkra.


Már tapasztalatból tudtuk, hogy minél – jó szándékulag - részletesebb egy útvonalleírás, annál nagyobb a lehetõsége a félre értelmezhetõségnek, legalábbis számunkra.  Így részünkrõl inkább az indító két sorra koncenráltunk, amely felsorolta a követendõ jelzéseket, továbbá felhívta a figyelmünk a szalagozott részekre. Ezeket követve, de néha azért rápillantva a leírásra is, és összevetve a térképvázlattal no meg a magunkkal hozott Mátra térképpel, nem volt gondunk a tájékozódással. Természetesen a pontõrökre is lehetett számítani a tovább haladás dolgában. (Ez az állítás egyébként nem minden túrára igaz!) Az ígértekkel ellentétben kevesebb helyen volt pecsételési lehetõség. A nagyvölgyi pincesornál megtudtuk, hogy még ennyi sem lett volna ha a Hérics Természetjáró és Turisztikai Sportegyesület néhány tagja nem segített volna be a szervezõknek. Utólag is köszönet nekik ezért!


Az útvonal azért tetszett mert majdnem végig rá lehetett látni a tájra. Linkás-lankás, néha szuszogtatós területek, buckás rétek váltogatták egymást. Szépen megmûvelt szántóföldek, szõlõ ültetvények, „gunyhós” pincék, erdõsávok, vadrózsa bokrok sorfala között vitt utunk.  Fenséges volt a fenyõ erdõk illata, békés a tölgyesek látványa. Szép kilátás fogadott minket a Somlyón illetve a Kecskekõre felkaptatva rápillanthattunk Gyöngyöspatára  és a falut körbe ölelõ Havas-hegyre is. Az apci tengerszemnél ( Széleskõ-bányató) sem véletlenül került telepítésre geoláda.  Sajnos a Bajza-házba nem lehetett bemenni.


A táj még erõsen zöldelt, a Nap  alaposan felmelegítette a levegõt. Útközben jól jött a több liter magunkkal cipelt ásványvíz. Hogy õsz van, azt csak az sejtette, hogy a gazdák már leszüretelték a szõlõt, kihalt volt a pincesor. A szántóföldek  pihenõben, már elõ voltak készítve a következõ mûveltre.


A rajtban szolgáltatott ellátás ( Sport szelet, alma) mellett, volt még pótlási lehetõség  a Kopasz-hegyen és a Bajza-háznál illetve a célban. Ott virsli és tea várta a megfáradt, eléhezett túrázókat.


Bár a rajtoltató hölgy azt mondta, hogy nincs idõkeret a teljesítésre, azért megszokásból csak rápillantottunk az óránkra a beérkezés után. Hat óra, három perc alatt sétáltuk le a távot.  A számomra nagyon tetszõ kitûzõ mellé – sajnos – nem járt oklevél, de az út adta élmények, a táj szépsége, a kikapcsolódás, feltöltõdés, a hétköznapoktól való elszakadás lehetõsége, a túra utáni kellemes fáradtság érzet bõven kárpótolt ezért a kis hiányért.


Nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Köszönjük a lehetõséget és azok munkáját akik részt vettek az elõkészületekben, illetve ezen a napon nem a pihenést, hanem a másoknak való örömszerzést választották.

 
 
 Túra éve: 2011
Ó GáborTúra éve: 20112011.09.29 21:17:40
megnéz Ó Gábor összes beszámolója

Bajza József emléktúra 25


Kellemes, könnyû útvonal.


Itiner csak szöveges, táblázat, térkép nincs. A leírás pontos. Furcsa, hogy az 1. ellenõrzõpont egyben frissítõpont is (65-ös táv is érinti). Nem tudom hányan indultak a nagyobb távon, valószínû, hogy az a pár palack víz nem volt elég mindenkinek. A szervezõk felhívhatták volna a túrázók figyelmét, hogy az 1. pont után a 9. pontig (Bajza-ház, Szücsi)nincs vízvételi lehetõség. Mire odaértünk ott (is?) elfogyott a víz. Aki nagyon szomjas volt a pontõr tanácsára a wc-ben lévõ csapból frissülhetett. Mivel már nem volt messze a cél inkább kihagytuk.  A pincesoron lévõ ponttal is volt egy kis gond, pecsét volt, pontõr nem, (késõbb küldtek egyet) aki addig ért oda pecsét nélkül ment tovább. Nekünk szerencsénk volt. A szalagozás nagyon jó, kellett is a szõlõsben. A célban önkiszolgáló volt. Virsli, tea stb. Jó tanács: ha az asztalra rakunk egy virslikkel teli tálat, tegyünk rá fedõt is.


Fenti gyerekbetegségeket leszámítva kellemes kis túra volt.


Jó volt látni a sok diákot, akik szokatlanul jól viselkedtek, figyeltek egymásra , úgy tûnt élvezik a túrát. Gratulálok a kísérõ pedagógusoknak.


http://indafoto.hu/O_Gabor/bajza_jozsef_emlektura_25_km


 

 
 
 Túra éve: 2009
qvicTúra éve: 20092009.09.22 22:03:40
megnéz qvic összes beszámolója
Hatvani Hatvanas 60MTB



Ezt a túrát néztem ki az új bringa tesztelésére. Bubu képei alapján egy jó kis bicajos túrának ígérkezett. Mivel nem akartam nagyon kavarogni az ismeretlen terepen, megpróbáltam beszerezni elõre az útvonalat. A fórumról kaptam egy régebbi füzetet scannelve, azonban az útvonal azóta változott, így a rendezõkhöz fordultam segítségül. Rendkívül készségesek voltak, e-mail-ben megkaptam a leírást és a színes térképet is. Nagy köszönet érte! Ezek alapján már könnyedén készítettem a GPS-be egy track-et. Peti is jött volna a túrára, de végül nem tudott sajnos, így egyedül indultam szombat hajnalban Hatvanba.

Nagyon korán mentem, hét elõtt már ott is voltam a rajtnál. A kiírás egy picit megtévesztõ, mert nem az iskolánál volt a rajt, de könnyedén oda lehetett találni, mert ki volt plakátolva az iskola bejáratánál. Gyakorlatilag 50 méterrel arrébb egy másik háznál fogadtak a rendezõk. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, meglepõ módon egybõl mindenféle jóval kínáltak.. pogácsa, csoki, alma.. :) Eléggé meglepõdtem. Neveztem, megkaptam a füzetet és a térképet is. Mindkettõ nagyon színvonalasra sikerült. A füzetben van minden. Szájbarágós, nagyon aprólékos útvonalleírás, infók Bajza Józsefrõl ( a gimnázium névadója ), vers, hasznos tudnivalók és látnivalók leírása, szervezõi telefonszámok és persze a pecsételõ rublikák. A térkép meg egyenesen tökéletes. Színes, hatalmas (A3), nagyon részletes és pontos, kitûnõen használható. Még szóban is elmondanak pár fontos tudnivalót az útvonalról, látszik, hogy szívükön viselik a túrát. Ez nagyon jó! Az indulással várok még, összekészülök, reggelizek.

A nevezõk nem tolonganak, elõttem egy bringás srác indult már el a 60-n, egy futó lány éppen a rajthoz készülõdik. A rövid távok nem innen indulnak, hanem Rózsaszentmártonról, így nincs tolongás.

7:15-kor indulok neki a távnak. Elõször is ki kell jutni Hatvanból. Ez könnyen megy, azon az utcán kell végigtekerni, ahol a suli is van. Hideg van még így kora reggel, nem öltöztem túl, majd lefagyok a nyeregben. Ahogy átmegyek az M3-as alatt egy jobbos letérõn máris egy földút váltja fel az aszfaltot. Jó kis poros út, máris megy bele a szmötyi a cipõmbe. Remek, ez jó lesz.. :) Az út enyhén emelkedik, jól tekerhetõ.


Felérek egy magasabban fekvõ mezõre, ahonnan legurulok néhány telek felé.



Az egyik telek sarkánál egy bozontos kutyus ront rám, miközben éppen videózok. Meglepetés! :) Szerencsére amilyen hirtelen jött, úgy fel is adja az üldözést. Valamilyen telephely mellett tekerek, mikor hatalmas madárraj veri fel a csendet. Jól mutat a nagy rendezett repülõ alakzat odafent. A széles útról aztán le kell térni egy másikra, ami egy kis kerülõvel elindul a Kisgombosi öregtölgyes felé.

Útközben egy takaros vadászház mellett halad el az út, késõbb pedig egy furcsa elkerített terület következik.



A kerítésen tábla hirdeti, hogy a hely magánterület és veszélyes nagyvadak vannak elkerítve. Nem is kell várnom egy pillanatot sem, máris meglátom a távolból felém induló hatalmas vaddisznót. Apám, te aztán szép nagyra nõttél!


És nincs egyedül a kicsike, mögötte ólálkodnak a többiek is. A vezérnek látszó alfahím magabiztosan odacammog és 1-2 méterre tõlem megáll a másik oldalt. Lassan feltûnnek a többiek is, egy perc múlva már vagy 10 vaddisznóval szemezek. Mikor tovább indulok a kerítés mellett futó úton, két példány követ és mellettem kocognak. Jófejek.. :)) Azért remélem nincs lyuk a kerítésen. ;) A kerítés elmarad, a disznók is. Az út meredekebben kezd emelkedni és gazosabbá válik.


Végül már egészen be van nõve, dús növények között tekerve érem el a fent levõ pontot. Egy fa esõbeálló alatt padok és asztalok adják az EP helyszínét.


Pár gyalogos éppen tovább indul. A pontõrrel kicsit beszélgetek miközben megkapom a pecsétemet. Mesél az egyik évben itt levõ nagy dagonyáról, mikor a bicajosok már ide is nyakig sárosan értek.. Almával és vízzel kínál, ez utóbbit el is fogadom.

Innen egy rozzant állapotú betonút vezet vissza a piros sáv jelzésre. Újra itt a jó kis poros földút. Egy részen nagyon szép élénkzöld fû szegélyezi az utat, le is kapom a géppel.


Néhol igen mély a homok, nehéz tekerni rajta... csúszkálnak a kereket, dolgoznak az izmok. Az izmok, amelyek egyébként nagyon fáradtak. Itt már érezem, hogy nem pihentem még ki a keményen megfutott Maxit.. szóval nem is vártam semmi komoly tempót magamtól, ez most olyan lötyögõs, regenerálódós menet lesz. Kisebb csúcsokon bukok át, mikor az egyik után csodás kilátás tárul elém a Mátrára.


Kiérek a mûútra, ami Rózsaszentmártonba vezet, egy kis szakaszt ezen kell megtenni, aztán a piros kereszten befordulok a Vadrózsáról már ismerõs útra. Innen is csodás a kilátás. Jobbra lent a falu szunnyadozik, a távolban a magas csúcsok.


Pár gyalogos itt is utólérek. A Kopasz hegyi elágazásnál két fiatal posztol a ponton.


Mesélik, hogy kicsit késve értek ki, mert akinek itt kellett volna eredetileg lenni az végül nem jött. Szóval õk már a felmentõ sereg. ;) Megtudom, hogy a hegytetõn van szép kilátás is a környékre, de én inkább tovább indulok, sok van még hátra.


Kiérek az apci útra, majd megkezdem az emelkedést a Somlyóra. Beérek egy futót, aki a 25-ös távot nyomja jó tempóban. Beszélgetünk kicsit felfelé, de hamar le kell szállnom és bringát tolva hipp-hopp lemaradok. A Somlyó nem adja könnyen magát, itt már cseppet sem fázok, megizzadok rendesen mire felérek.



Odafent megint egy fiatal páros osztja a pecsétet. A kilátás pompás minden irányba. Most már melegedik az idõ is, itt pontõrködni most elég hálás feladat. Na nyomás lefelé.

A hegyrõl lefelé vezetõ ösvény a túra legizgalmasabb része. Itt megtapasztalom a bicaj pár nagyon hálás tulajdonságát.


A csúszós, köves, ágas bogas szûk ösvényen meglepõ stabilitással csörtetek lefelé. Hû, amindenit! Ez tetszik! Néhol át kell emelni a gépet pár nagyobb sziklán és keresztbe dõlt fán, de azért elég jól lehet lefele haladni. Lent beérek pár nagyon iskolás csapatot, akik a rövidebb távokon indultak. Óvatosan kerülgetem a fiatalságot. A trükkös jobbos letérõt már jól ismerem szerencsére, így nem vétem el a pont felé vezetõ utat. A piros kör jelzésen ereszkedek le izgalmas utakon a Széleskõi bányató felé. A tó elõtt két kissráccal találkozok, akik bringával vannak, és éppen toláshoz készülõdnek, mert innen bizony egy nagyon meredek úton kell tovább indulni.


Én még elõbb tovább haladok a tóparton levõ EP-ig. Ez a kis tavacska olyan itt az erdõ közepén, mint egy kis ékszerdoboz. Nagyon mutatós.


Megkapom a pecsétet, és fordulok is vissza, rákészülve én is a tolásra. A srácok nem jutottak messzire ezidõ alatt. A felfelé vezetõ út elég brutális még gyalog is. Küzdünk rendesen, a lábunk vissza-vissza csúszik a poros ösvényen. Felérve már sokkal jobb a helyzet, bár az út tovább emelkedik, de már tekerhetõ. A Hármas határ hegynél találom a következõ EP-t, ahol beérem az elõttem haladó bringás srácot aki a pontõrrel beszélget éppen. Látszik, hogy nem siet, Õ az önkéntes bicikliszervizes is a túra alatt.


Nem sokat idõzök, a piros sávon indulok tovább.

Egy darabig felfelé, majd zúzás következik a Rózsaszentmártoni pincékig.


Útközben megint kisebb gyerekcsapatokat elõzgetek. Átmegyek az elsõ pincesoron, majd a második, Nagyvölgyi pincesoron megtalálom a következõ pontot. Itt beér a bringás srác, Dani is.


Alig indulok tovább, egy trükkös letérõnél élesen balra kell fordulni. A szalagok itt is ott vannak segítségül. Emelkedõ jön, Dani elhúz elõre. Szõlõsök között tekerek, követem a szalagozást, ami szépen vezetget. Szücsi elõtt beérem a futó srácot ismét, aki már hiányolt. Hát csak így komótosan haladok, na... Lefele elhagyom, de újabb meredek mászás következik a falutól távolodva, ahol megint beér. Fent a szintben haladó úton aztán megyünk egy szakaszt együtt dumálgatva. Közben sikerül összeszednem valamit az elsõ kerékre. Egy kis faág keresztben ráragadva a kerékre. Sok jót nem sugall... Megállok, és leszedem... egy majd két centis tüske tartotta a gumin, amit kihúzva visítva szökni kezdett a kerékbõl a levegõ. Defekt. Király! Egy darabig még kihúzza... A Kecskekõ alatt Éva, az egyik fõszervezõ szalagozza az utat. Innen már hamar kiérek a mûútra, ami felvezet a ponthoz, de felmenni már nem tudok. Le kell állnom belsõt cserélni az út szélére. A bringa dob egy hátast, én meg már kapom is le a kereket. Gumi ki, tartalék gumi be, pumpál, pumpál. Közben a futó srác megint visszaelõz. Elég gyorsan végzek, talán 5 perc sincs az egész meló. Feltekerek a ponthoz. A hegytetõn kapom a pecsétet, és már gurulhatok is lefelé.

Itt lehet most gyorsulni, aszfalt út vezet vissza Szücsibe, zúgok is rendesen. A faluban a Bajza-házat kell megkeresni, itt a következõ pont. Itt kapok finom lekváros kenyeret és innivalót is.



Jól esik a frissítés, kicsit töltõdök. Elköszönök a futó sporitól, neki mindjárt itt a cél a 25-ön.

A faluból kifelé egy darabig aszfalt, majd földút vezet. Ismét találkozok Évával, aki már errefele szalagoz éppen.


Megtudom, hogy Dani fog nekem pecsételni a következõ pontnál, Õ is szalagoz útközben. Elérem az elsõ tavat. Takaros kuckók vannak a partján, jó kis hely.


Az út tovább kanyarog, majd egy idõ után egy susnyásba fordul. A szalagok vezetnek, egyébként nehezen hinném, hogy erre kell jönni. Egyre nagyobb a dzsungel, ez itt nem semmi bicajjal.


Beérem Danit, akitõl meg is kapom a következõ igazolást. Õ ott marad még szalagozgat, én indulok tovább.


A második tavat balra kell kerülni, egy szántás erdõvel szegélyezett szélén emelkedik az út felfelé. Ez az út is igen be van nõve, még tolni is nehéz a bringát.


Dani ismét beér és odafent elhúz. Felérve már sokkal jobb a helyzet, széles, jól tekerhetõ út fogad.


Hatalmas szántások között haladok, majd elvétek egy elágazást és rossz felé száguldok lefelé Ecséd irányába. Az irány mondjuk jó lenne, viszont az út kegyetlenül elfogy, és áthatolhatatlan erdõ állja az utamat. Mászhatok vissza az elágazásig. Figyelmetlenségem jutalma +1,2 km volt. Fent megtalálom a szalagokat a balra vezetõ úton. Pedig ott virítottak, tényleg csak nem figyeltem... Zúgok lefelé a falu felé. Útközben Danit ismét beérem, itt is rakosgatja a szalagokat. A faluban találok egy kék kutat, ami nagyon jókor jön, a vizem már kezdett elfogyni. Feltöltöm és megmosdok.


Jó meleg lett mostanra. A faluból kivezetõ utakon követem a szalagozást. A jelzéstõl eltérõ utakon érem el az utolsó pont helyét, a Szentlaposi SzúzMária-kápolnát.


Nagyon impozáns látvány a kápolna és szép helyen is van. A személyzetet nem találom, pedig többfele keresgélek. Ide még nem értek ki, sebaj. Pecsét nélkül indulok tovább.

Szántók között futó széles utakon érem el újra a piros sávot, amin balra fordulva elindulok visszafelé, Hatvan irányába. Elérem a már ismert szakaszokat ismét. A telkeknél megint rám ront a kutymó is... :)) Ezt itt szerintem senki nem ússza meg, nagyon lelkes jószág. Leérek a mûútra, és könnyedén visszatekerek a rajthelyig. 13:43 van, meglepõen sok idõ kellett a táv teljesítéséhez. Igaz nem is rohantam sehova. Elsõként értem be a hatvanas távon, de nem sokkal utánam már jöttek a keményebben küzdõk, akik jóval késõbb indultak és adtak vagy 1,5 órát.. ;)


A célban bevágok egy lekváros kenyeret és egy almát, majd megjön a virsli szállímány is. Hamar megfõnek és azokból is lakmározunk egyet. A végén még egy bónusz sajtos pogit is benyomatok, az ellátásra igazán nem lehet semmi panasz. A szervezésre sem. Nagyon lelkes volt a brigád, jó volt a szalagozás, tetszett az útvonal is. Egy remek túrát hoztak össze itt a kevésbé ismert Mátraalján, ahova érdemes eljönni és megismerni kicsit. A hosszú távon nem indultunk sokat, de a röviden voltak pár százan. Gratulálok a szervezéshez, és köszönöm a lehetõséget! Ez klassz volt!

Mért táv:
Km órával: 60,6 km
GPS: 59,8 km

További képek: http://picasaweb.google.com/qvic78/HatvaniHatvanas60MTB#
 
 
 Túra éve: 2007
férfiTúra éve: 20072007.09.15 19:44:46
megnéz férfi összes beszámolója
Ide is eljutottam, hogy ma úgy tértem haza a túráról, hogy rögtön írnom kell!


Tisztelt Szervezõk, Segítõk, Túratársak !

A mai napon kis baráti társaságommal megjelentem Rózsaszentmártonban, hogy részt- vegyek a Bajza József 25 !!!!!!!!!!!!!!! elnevezésû túrán, aminek távját 22 km-ben 500 szinttel adták meg elõzõleg valamint mindenféle nevezési kedvezményeket hirdettek! MTSZ, TTT, Magyar Turista.

1. A nevezésnél mondták ,hogy nincs semmilyen kedvezmény és kész !!!!!!!!!!!!
Akkor nem kell hirdetni.
2. Az elsõ ellenõrzõpontnál volt víz, de közölték sajnos a poharat elfelejtették felhozni, így nincs !!!!!!!!!!!!!!!
3. A harmadik pontnál elfejeltették jelezni a pontot, ami a szüret miatt a nyitott pincék között volt, szinte megtalálhatatlan volt, de a sikeres fellelése után a velünk lévõ gyermeknek igérték a következõ pontban lesz "mindenféle" üdítõ.
4. Természetesen a következõ pontban nem volt csak a napon tárolt mûanyag ballonban melegvíz, valamint volt zsíros kenyér is de sajnos a hagyma már elfogyott, pedig elõttünk max 50 ember ment el.
5. Ezután a pont útán a szõlõk között haladtunk, ahol állítólag tegnap még meg volt a jelzés, de õk is ma halloták, hogy sok helyen állítólag eltünt!!!!!!!!!!!!!
6. Következõ pont, hogy jót is írjak pogácsa, lekváros kenyér, ásványvíz!!! /igaz mindössze egy mûanyag pohár volt mindenkinek!!!/
Ja és még az egyik ponton elfelejtettek bélyegzõpárnát vinni.

A végén a gulyás finom volt, bár sajnos vízet már ott sem tudtak adni elfogyott.
Ja és a táv az igért 22 km 500 szint- helyett GPS mérve 27,96 km és 796 méter szintemelkedés.

Tisztelt szervezõk minden túrát szeretünk mert a mozgás a lényeg, de ha valamit csinálok próbáljam meg úgy csinálni, hogy legalább jónak látsszon!!

Üdv: férfi