Túrabeszámolók


Dolina túrák

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2015 2016 2017
 Túra éve: 2012
TonnakilométerTúra éve: 20122012.05.13 11:50:30
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

A tegnapi napon sikeresen megrendezésre került az immár 9 éves múltra visszatekintõ Dolina teljesítménytúra.



Nagy szerencsénk volt, hiszen - a tavalyi évhez hasonlóan- a jó idõ kitartott a túra befejezéséig. A részt vevõi létszám meghaladta minden várakozásunkat. Az öt különbözõ hosszúságú távon (13, 20, 30, 40, 56 km) összesen 1774 fõ tette tiszteletét.


A Dolina-túra lokális nagy-rendezvénnyé vált, amire a közeli települések iskolásai, szüleik, pedagógusaik, és minden környékbeli polgár készül, számít rá és többségében jól is érzik magukat rajta. Kialakult egy egészséges versengés, hogy melyik iskola indul nagyobb létszámmal. Szinte természetessé vált, hogy ha Dolina-túra, akkor jönni "kell". Igazi tömegtúra eseménnyé nõtte ki magát. Hogy ez jó-e, avagy sem, nem az én tisztem megítélni, de azt hiszem, van egy olyan értéke, ami miatt folytatni KELL!


A két legrövidebb távon már régen nem beszélhetünk a szó klasszikus értelmében vett túrázásról (mert ez nem az), de igenis büszkék lehetünk, mert a gyerekek százait, ezreit mozgatjuk meg. Többségükben évente csak ezt az egy napot szentelik erre, de az egy is sokkal több, mint a semmi. Lehet, hogy csak néhányuk válik rendszeres természetjáróvá, legtöbbüknek csak ez az évi egy alkalom lesz, amikor közelebb kerülnek a természethez, de ennek az egyetlen alkalomnak is nevelõ, értékteremtõ hatása van. A túrarendezéssel a nyakunkba vettük a felelõsséget, hát tennünk kell, amit felvállaltunk.


Ezzel szemben, aki nagyobb teljesítményekre vágyik, az választhatja a hosszabb távok valamelyikét. Azt könnyen beláthatjuk, hogy a két leghosszabb távon lényeges létszámrobbanásra nem számíthatunk. A környéken lakók közül alig van, aki ilyen hosszú túrákra jár és ráadásul az év ezen szakaszában számtalan "versenytársunk" is van. Mivel az ország minden részébe eljutottam már túrázni, határozottan állíthatom, hogy sem a természeti értékek, sem a rendezés színvonala tekintetében egyáltalán nincs mit szégyenkezzünk, sõt...


Sajnos/szerencsére a két leghosszabb távon viszonylag szerényebb az indulók létszáma, ami egyben e távok erénye is. Itt aztán meg lehet mutatni, hogy „ki az ember a gáton”, s a kora reggeli indulási lehetõség miatt attól sem kell tartsanak, hogy egymás sarkát fogják letaposni a túrázók. Mire innen célba érnek a túratársak, a rövidtávosok már régen otthon vannak, s mesélik egymásnak, hozzátartozóiknak élményeiket.


Az útvonalon nem találunk szirteket, vízeséseket, középkori várromokat, de aki nyitott szemmel, nyitott lélekkel jár, az igenis megtalálja a maga gyönyörûségét a túra folyamán. Az idei évben az akác, a vadrózsa és számos vadvirág virágzása egybeesett a túrával. A teljes útvonal végig méz-illatban úszott. A szikrázó napsütésben lankás dombok, hûs völgyek, erdõk, cserjések, virágos rétek és szépen megmûvelt mezõk között gyalogolhattunk. És még egy dolog, ami nem sok túrán adatik meg. A jelképes nevezési díjért minden induló megmártózhat az albertirsai termálfürdõ medencéiben. Hmm…


Nem találkoztam még olyannal, akinek nem tetszett volna ez a vidék, persze más, mint a Bükk, mint az Õrség vagy éppen a Börzsöny…

Örömmel tölt el, hogy ha nem is az elejétõl fogva, de immár harmadik éve aktív részese lehetek ennek a kiemelkedõ túra-rendezvény megszervezésének. Idén – többek között- a rajtoltatás és az 56-os táv seprése volt a feladatom. Kedves kötelességemnek érzem, hogy a magam eszközeivel én is népszerûsíthetem itt az Alföldön a túrasportot.


Végezetül hadd gratuláljak minden túrázónak, minden rendezõtársnak a sikeres teljesítésért.


És már csak 364-et kell aludni és jön a 10. jubileumi Dolina túra!

 
 
 Túra éve: 2011
TonnakilométerTúra éve: 20112011.05.08 07:52:25
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Rendezõi összefoglaló:


Idén 2011. május 7-én kerültek megrendezésre a Dolina túrák Albertirsán.


Összesen 1259 túratárs teljesítette az öt különbözõ táv valamelyikét.


A legidõsebb részt vevõnk 80 éves, a legfiatalabb 6 éves volt. "Kis szülõi segítséget" is igénybevett az abszolút legfiatalabb induló, aki 10 hónapos volt a mai nap.


A legtöbb km-t megtett iskola különdíját a ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola érdemelte ki, akiknek nebulói összesen 5150 km-t gyalogoltak a túra valamelyik távján.


A mikebudai Hídvégi Lajos Általános Iskola tanulói vettek rész legnagyobb arányban túránkon. Az iskola tanulóinak 96%-a túrázott velünk.


Köszönjük minden résztvevõnek, hogy rendezvényünket választotta.


Köszönetünket szeretnénk kifejezni nagylelkû támogatóinknak, amiért hozzájárultak ahhoz, hogy vendégeinknek sok finomsággal tudjunk kedveskedni a túra során.

 
 
 Túra éve: 2010
nijoTúra éve: 20102010.05.13 14:34:05
megnéz nijo összes beszámolója

Sziasztok. Tavalyi évben a 20-ason mentem, idén már a 30-ason, jövõre pedig nagyon remélem, hogy az 50-esen fogok menni. A túra szervezettsége kitünõ volt, az "ellátás" kifogástalan (bár a második ep-n a sütit és az üdítõt nem kaptuk meg, másokkal ellentétben), az útvonal remek. Az elázott túrázókat sajnáltuk nagyon, mi éppen megúsztuk :-) Sok tucat kisiskolás és gyermekes családokat láttunk, ami igazán megmosolyogtatott és jó tudni, hogy a mai gyerkõcök is szeretik a természetet!!!


Egyetlen észrevétel: hogyan lehetséges az, hogy ugyanazon távon indulókat leelõztük, majd kicsit késõbb újra leelõztük õket anélkül, hogy a két elõzés között újra találkoztunk volna velük. Ez többször elõfordult, ami elgondolkodtató, csupán az, hogy akkor miért nem egyénileg szervezett túrára megy az illetõ, aminek útvonalát önmaga választja meg.


Üdv Mindenkinek! Jövõre ismét Albertirsa! (remélem, már strandolni is tudok majd) :-)


 

 
 
ZETúra éve: 20102010.05.08 12:58:01
megnéz ZE összes beszámolója

Dolina 20 beszámoló - szintidõn belül :)


Reggel igencsak korán indultunk Budapestrõl, mivel a rajtnyitást (7 óra) céloztuk meg. Az autót a strand (cél) elõtt hagyva laza sétával értünk a rajtba. A nevezési díj fejében átvettük a színes térképet, illetve rövid leírást tartalmazó, fényes papírra nyomtatott igazolólapot, majd 7:05-kor nekivágtunk a gyaloglatnak, a S- jelzésen.

A Horgásztóig (elsõ ep.) Albertirsa utcáit róttuk. A tó nagyon hangulatos hely, a zsineget áztató néhány horgászt azért kezdtem sajnálni,hiszen utánunk még bõséggel jöttek túrázók arrafelé... A tó és a 4-es fõút között átvágtunk a Gerje-patakon, illetve egy vizenyõs részen - itt raklapok, illetve pallók segítették az átjutást - a 4-es úton meg polgárõrök - köszönjük!

Az út túloldalán a 30-as és az 50-es táv balra megy tovább a S- jelzésen, mi pedig (a 10-es mezõnyével együtt) jobbra. Jelzés (sárga virág) nagyjából van - azért jó, hogy van velünk olyan, aki már ötödször van itt. Kicsit késõbb, egy kellemes dombocska leküzdése után kiérünk egy szebb napokat is látott aszfaltos útra. Szerencsére az aszfalt nem tart sokáig, jobbra befordulunk a szántóföldek közé, a kellemesen nedves, puha földútra. Egy vízmosásba lemenve, balra, a  Golyófogó völgy felé fordulunk. Itt újabb ep, kapjuk a bélyegzést, picit lóbálom a fényes lapokat, mert nehezen szárad rajtuk a festék...

A szép völgy után újabb pont, itt szétválik a 10-es (bõ 13km) és a 20-as táv, az elõbbi aszfalton visszamegy Albertirsára, nekünk azért még van azért némi gyalogolni valónk (eddig 9,3km, 1:20 menetidõvel - jól megy...). Ezen a ponton kapunk egy-egy almát, amit menet közben el is rágcsálok.

A Hársas ep-n palackos ásványvízzel kínálnak, amit köszönettel elfogadok. Itt találkozunk a 30-as és az 50-es táv útvonalával, és ismét a S- jelzést kell követni. Szép erdõs szakasz következik, itt-ott azért egy-egy pocsolya már mutatja magát, de még nem vészes.

Az idén utolsó ep. a Nyíki-tanya elõtt egy békésen legelészõ birkanyájat mellõzünk - beszélgetni nincs idõ, talán majd legközelebb :) A Kisasszony-völgyig nincs is nagyon gond, bár egy-két faltó-falig pocsolya már itt is szembe jön, a szõlö/gyümölcsös mellett aztán sorra kerülgethetjük a sarat/vizet - végülis a héten azért bõven volt esõ, úgyhogy csodálkozni semmiképp sem szabad ezen.

A gyurgyalagosnál lefotózom a tájékoztató táblát, és robogok a társaim után. A 4-es úton az átkelést itt nem biztosítják polgárõrök - pici belekocogással azért sikerül - némi földút, majd aszfalt, strand, cél: 10:10 a pontos idõ. Igen, most siettünk.


A célban nagyon szép emléklapot kapunk a kitûzõ mellé, majd egy-két szelet zsíroskenyér-lilahagyma-uborka  kombó után hazaindutunk.


 Szép, dombvidéki túrán jártunk, kedves pontõrökkel, úgy gondolom, jövõre ismét jövök.


(Fényképes beszámoló: Túrablog)

 
 
 Túra éve: 2009
mz/xTúra éve: 20092009.05.11 12:42:45
megnéz mz/x összes beszámolója
Dolina 50
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 43,3 km / 250 m)

A maga 250 méteres szintemelkedésével és alig több mint 43 kilométeres távjával elsõ ránézésre igazán „kellemes kis ötvenes”-nek tûnik a Dolina 50, úgyhogy hamar eldöntöttük, hogy ezen a kánikulaira prognosztizált hétvégén itt próbálkozunk a teljesítménytúrázás okozta kihívások leküzdésével. A túra iránti szimpátiát tovább fokozta, hogy a szervezõk az indulást is csak 7 órára hirdették meg, s mivel Albertirsa igazán nem nagy távolság Budapesttõl, még csak nagyon korán sem kellett indulni ahhoz, hogy a rajtot még az iskolások várható rohama elõtt magunk mögött tudjuk.

A rajt a meghirdetett infóval ellentétben nem a pályaudvaron, hanem az ahhoz nagyon közeli Szittyó étterem udvarán volt, de egyszerûen csak a zizergést követve nem volt nehéz megtalálni. A szükségszerû adminisztrációs feladatokat gyorsan, zökkenõk nélkül letudtuk (szeretem az olyan túrákat, ahol az egyes távokat külön-külön asztalkáknál indítják), majd nekivágtunk a „szûk” ötvenesnek.

A rajt után Albertirsa néhány látnivalóját érintve az utcákon kanyarogtunk egy keveset, majd nagyon hamar a város szélén lévõ horgásztóhoz érkeztünk. Nagyon rendezett, nagyon szép kis tavacska ez, a túrázók pechjére sajnos éppen horgászversenyre készülõdtek a pecások… Mindez azért fontos, mert -gondolom a túra szervezõi nem akartak konfliktusba kerülni a pecások szervezõivel- emiatt az elragadó tó melletti útról egy pocsékul járható csapásra „terelték” a túra résztvevõit – persze a többség hamar rájött, hogy a tó mellett sokkal szebb, jobb és ráadásul mindkét út ugyanoda vezet… :-)

Sajnos (vagy szerencsére?) a tó kicsi, így akik maradtak a bokaszaggató szakaszon, azok sem szenvedtek túl sokáig, mert a tó végén a két út egybeért, ahol aztán némi kis „mocsaras rész” színesítette a túrát. Ezen az igazán nem hétköznapi kihíváson a szervezõk által lerakott raklapokon és deszkákon küzdöttük át magunkat (érdekes volt), majd átkeltünk a 4-es fõúton és máris egy egészen más világba csöppentünk: homokos talajon, sokszor mélyen a laza homokba süppedve, klasszikusan alföldi túrákra jellemzõ tájon haladtunk tovább.

Kedves rendezõi figyelmesség, hogy valahol félúton Albertirsa és Pilis között az út mentén egy tábla figyelmeztetett a kb. 200 méteres kitérõt igénylõ látnivalóra: aki vállalta a plusz métereket, az közvetlen közelrõl láthatta a Gerje patak mentén meghúzódó elmocsarasodott területet - a fölötte átvezetõ hídról.

Pilisre beérve a Gerje forrásvidékén át vezetett az út, a község határában megbúvó kis tavacska mentén, szépen gondozott parkszerû ösvényen értük el a pilisi ellenõrzõpontnak otthont adó Csilló lovardát, ahol búrkiflivel kínáltak minden érkezõt.

Pilist hamar magunk mögött hagytuk, virágzó akácfák között, nyílegyenes szakaszokból álló úton haladtunk a „Pilisi pincék” felé, amelyek azért jó pár kilométerre van magától a községtõl. A pincék után egy rövid kitérõ erejéig letértünk a nagyon jól követhetõ S jelzésrõl, s elértük a túra legmeredekebb kaptatóját, vagy 30-40 méternyi szintkülönbséget kellett villámgyorsan leküzdenünk az „Ikerfenyõ” nevû ellenõrzõpont eléréséhez.
Húh….hú de ki is fáradtunk! :-)

A pont után visszatértünk a jó öreg sárgára, majd ezen a jelen folytattuk az utat, néhol sarjadzó gabonatáblák vagy szinte vakítóan zöldellõ rétek, másutt virágzó repcetáblák vagy éppen pipacsos mezõk között – igazi kora nyári hangulatot sugárzott a táj! A nagy, lankás tereket itt-ott megtörte néhány facsoport, kisebb erdõ, s bár még erre a szakaszra is jellemzõek voltak a hosszú egyenesek, az út egyáltalán nem volt unalmas, gyorsan fogytak a kilométerek.

A Hosszú-völgy lenyûgözött! Sajnos a fényképezõgép képtelen arra, hogy visszaadja azt a hangulatot, ahogy a zöld pázsit ringatózik a kora nyári szellõben, ahogy énekelnek a madarak, ahogy az ember arcát fújja a friss levegõ… Azért készítettem pár képet, de mindaz, amit magában a völgyben láttunk és éreztünk, az leírhatatlan és lefényképezhetetlen!
A Hosszú-völgy csuda szép hely!

Sajnos a völgy akármennyire is méltó nevéhez (hiába hosszú), egyszer csak véget ér, a völgyön átvezetõ út beér Kávára. Káván ismét egy pecsét, aztán máris tovább…

A Káva és Pánd közötti országút nem a túra fénypontja, de hát ez van, le kell tudni ezt is…. Pozitívum, hogy az út mentén végig virágzó akácfák még ezt a máskor bizonyára bántóan monoton országutat is szebbé tudták tenni egy kicsit! Az itinerben az állt, hogy az út „csekély forgalmú” – az igazság és a tárgyilagosság kedvéért azért el kell mondanom, hogy ezt a véleményt én nem osztanám…

Pándról kiérve a pándi völgyön át vezet az út, amely a 4 kilométernyi országút után nagyon kellemes helynek hat, már csak azért is, mert az ember ismét a nyugalmat sugárzó természetben érezheti magát. Ráadásul az út innen egyáltalán nem olyan, mint amilyenre az ember az Alföldön számítana (mint mondjuk az Albertirsa-Pilis szakasz, ami tipikus alföldi), sokkal inkább emlékeztet egy fennsíkra. Mindenütt erdõk, lankás rétek, az út pedig szépen hullámzik és kanyarog – de a szintemelkedés elenyészõ. Nagyon klassz vidék ez!

A Cukorsüveg-domb tetejérõl –állítólag- a kilátás is gyönyörû, de miután az ellenõrzõpont a domb lábánál volt, nem a tetején, hiába ajánlotta a nagyon kedves pontõr, hogy érdemes felmenni, a lustaság megint gyõzött! :-) Én mondjuk a szervezõk helyében nem adnék fikarcnyi esélyt sem a hasonló meditálásnak, s simán feltenném a pontot a domb tetejére, mert így szerintem mindenki kihagyja… De nem baj, én jövõre tutira felmegyek! :-)

A Cukorsüveget magunk mögött tudva a Pánd után jellemzõ tájon haladt tovább az út, csak ismételni tudom magam: a táj sokkal inkább emlékeztet egy fennsíkra, mint az Alföldre. Mindenütt erdõk, lankás rétek, az út pedig szépen hullámzik és kanyarog – de a szintemelkedés minimális! Ilyen úton érkeztünk el a Gesztenyesor nevû fordulóig, ahol egy gesztenyefákkal (mily meglepõ!!!) sûrûn övezett, kicsit nehezebben járható erdei úton jutottunk el a Hársas nevû ellenõrzõpontig.

A Hársas után továbbra is erdei utakon haladtunk, majd pár kilométer után egy szép nagy erdei tisztáson átgyalogolva jutottunk a Nyíki tanyához, ahol az ellenõrzõponton frissen sült kolbásszal várták a túrázókat! Frissen sült házikolbi mustárral és friss kenyérrel az erdõ közepén – zseniális!!!

A kolbász nagyon finom volt és valóban tök forró, de ez mégiscsak egy teljesítménytúra, úgyhogy a kolbász elfogyasztása után nem sokat idéztünk, mentünk tovább a Kisasszony-völgy felé. Ezen a szakaszon a nap már kicsit bekeményített, az egész napra ígért kánikulai meleget a Nyíki tanya elõttig többé-kevésbé megúsztuk, a Hársastól a tanyáig már tûzött a nap rendesen, de az erdõ árnyékában a meleg nem volt igazán tikkasztó, a tanya után azonban kiértünk a „pusztára”, itt aztán már tûzött a nap rendesen! A Kiasszony-völgy felé vezetõ úton végig virágzó akácfák mentén haladtunk, a virágzó fák miatt olyan volt az út, mintha egy hatalmas illatfelhõ közepén haladnánk…

A túra hátralévõ pár kilométere már ilyen tájon vezetett, egyik oldalon virágzó fák, a másik oldalon hatalmas rét vagy valamilyen mezõgazdasági terület, árnyékot már nem igen találtunk, s a homokos utak is szép fokozatosan visszatértek, ahogy közelítettünk Albertirsa felé.

Az utolsó kilométerek kapcsán mindenképpen külön említést érdemel még az Albertirsa elõtt alig másfél kilométernyire lévõ Gyurgyalagos, ami egy hatalmas lõszfal, benne sok-sok gyurgyalagok fészekkel – nagyon érdekes és különös hely! Mint a túra után már otthon megtudtam, ez egyben Európa legnagyobb gyurgyalag telepe, talán van ez ekkora érdekesség, hogy erre az itinerben külön is felhívhatták volna a túrázók figyelmét, mert megvallom õszintén, mikor odaértünk, nekem fogalmam sem volt, hogy mit látok… Most már tudom! :-)

A Gyurgyalagos után még ismét át kellet kocogni a 4-es fõúton, aztán az utolsó homoktengert leküzdve máris a strandnál lévõ célban találtuk magunkat!
A célba érkezõk a strandon megmártózhattak az irsai termálvízben is, hiszen a célba érkezést nem csak a szokásos emléklappal, kitûzõvel, zsíros kenyérrel és hûtött vízzel, hanem a fürdési lehetõséggel is honorálták. Sokan éltek is vele, mi ezt ugyan most kihagytuk, de ennek ellenére ezért is jár egy hatalmas elismerés a szervezõknek!

S ha már a szervezés… Nem kis mértékben azért választottuk ezt a túrát erre a hétvégére, mert az elõttünk hozzászólok csupa jót írtak a szervezésrõl – s én most csatlakozom hozzájuk!

A szervezés tökéletes volt! Az út végig kifogástalanul jelölt, a „necces” részeken külön ideiglenes jelzéseket tettek ki, az esetleg elvéthetõ kanyarokban pedig külön útbaigazító táblák segítették a tájékozódást. A pontokon mindenütt nagyon kedvesek, segítõkészek és udvariasak voltak a pontõrök, minden ponton kínáltak valamivel, szinte szó szerint vendégül láttak. A búrkifli klassz volt, a sült kolbász mustárral egész egyszerûen utánozhatatlan, de a többi ponton is mindig kaptunk valamit, nápolyit, cukorkát, almát….s persze a víz: szinte minden ponton fél literes hideg, palackozott (!) ásványvízzel kínáltak (bubis és mentes, még választani is lehetett!!!), ami többnyire nagyon jól esett! Azt sajnálom, hogy a túrázók egy része az üres palackoktól való megszabadulás legjobb módjának azt találja, ha eldobja út közben, ahogy kifogyott, de errõl nem a szervezõk tehetnek…

A szervezésrõl csak az abszolút elismerés hangján szólhatok, a túra minden elemén érzõdött, hogy akik szervezik ezt a túrát, nagyon a magukénak érzik, sorolhatnám a sok pozitívumot, de nagyon hosszú lenne a lista, úgyhogy inkább azt mondom: nagyon szépen köszönjük!
Ez tökéletes volt!

Azért ha már az eldobált palackokat megemlítettem, egy dolgot mégis kiemelnék: a szervezõk minden ellenõrzõponton tettek ki szemétgyûjtõ zsákokat, hogy az út közben keletkezett felesleges hulladékot ne kelljen cipelni, no meg persze elszórni se a bunkóbbjának…
Ezzel nagyon kevés túrán találkozom, pedig nagyon jó ötlet! Köszönet - ezért is!

Ez egy nagyon jó túra – szép tájjal, kitûnõ szervezéssel és igazi vendéglátással!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,25
(az alföldi túrákkal kapcsolatos elõítéletekre alaposan rácáfol ez a túra, az útvonal és a táj is kifejezetten változatos, érdekes - a Hosszú-völgy pedig gyönyörû)

Szervezés (szerintem): 5
(az út tökéletesen követhetõ, mindenki kedves, segítõkész és figyelmes, csakis ötös lehet, ez nem is kérdés)

Itiner/útleírás (szerintem): 4,5
(miután térkép nélkül is könnyedén követhetõ volt az útvonal, az itiner kisebb jelentõséggel bírt, de azért a leírás lehetett volna kicsit részletesebb – én például örültem volna, ha az útközben érintett érdekességekre felhívja az itiner a figyelmem, ahogy ezt néhány túrán már tapasztaltam…pl a Gyurgyalagos vagy a Gerje forrása sokkal érdekesebb annál, hogy csak úgy elmenjünk mellette…)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5 (mert 6-os sajnos nem lehet, pedig megérdemelné)
(szinte minden ponton fél literes HÛTÖTT palackozott irsai víz meg korlátlan nápolyi, aztán a lovardánál a búrkifli, a tanyánál a frissen sült kolbász mustárral, de volt valahol alma is, cukorka is, a szokásos zsíros kenyér természetesen, és a célban ráadásnak még a jutalom termálfürdõ….hát mi kell még??? Ez csillagos ötös! Az oklevél szerintem kicsit „meredek” dizájn, de a kitûzõ nagyon jó, nagyon eredeti!)

 
 
 Túra éve: 2008
moiwaTúra éve: 20082008.05.12 11:01:44
megnéz moiwa összes beszámolója
Dolina 50

Vasárnap reggel már sokkal melegebb idõnk volt, mint elõzõ nap. A Nap is erõteljesebben sütött, ezért elhatároztam, hogy felesleges a hosszúnadrág. A túrára zuglói "szomszédommal", C. Bélával mentem le. A rajtban már sok-sok ember, többségében a rövidebb távokon indultak. Ennek megfelelõen pillanatok alatt be tudtunk nevezni az 50-es távra, amely valójában csak alig több, mint 43 km. Az igazolólapot áttekintve feltûnt, hogy hasonló szerkesztésû lapot láttam már, egészen pontosan a Bartinán. Egyik oldalon a színes térképvázlat, túloldalt fent a túra szöveges leírása, alul pedig a pecsétek helye, a pontok nevével és nyitva tartásával.

A túra során csaknem végig a S sáv jelzést kellett követni. Nagyon becsülendõ, hogy a rendezõség kifejezetten a túra kedvéért festette fel a jelzéseket! A jelzések kellõ sûrûséggel, látható helyen és szép kivitelben voltak kirakva. Ma még Béla is belement abba, hogy UKK-os lesz, és becsületesen végig követtük az útvonalat. Meg is érte a dolog, mert még bõven Albertirsa belterületén, a Tessedik szülõház után, röviddel a horgásztó elõtt a Tájháznál beinvitáltak minket és minden földi jóval kínáltak (bor, üdítõ és sós aprósütemény), ráaadásul tárlatvezetésben is részesültünk és megnézhettük közelrõl a királyi korona szalmából készült mérethû másolatát is. Meghallgattunk néhány történetet is a városról. Ilyen kedves fogadtatásra nem számítottunk. Sajnálhatja az, aki nem tért be oda, vagy egész egyszerûen nem arra ment...

A Tájházhoz nagyon közel lévõ Horgásztónál volt az 1. ep., ahol cukorkát kaptunk. Reggel már komoly horgászélet folyt a tónál. A patakon való átkelés után jött az elkerülõ 4-es úton való áthaladás, amelyet polgárõrök (!!) biztosítottak. Köszönet érte! A benzinkút után a patakkal párhuzamosan haladtunk nagyon hangulatos úton. Pont jó irányból sütött a Nap, kitûnõ feltételeket biztosítva a fotózáshoz. Pilishez közeledve le kellett térni balra a S kör jelzésre. Itt és sok más helyen is útirányjelzõ fatáblák voltak kitéve, nagyon profi munka! Sajnos a patakon átvezetõ kishíd letérõjét nem vettük észre, ezért tettünk egy felesleges kunkort. Szerencsére feltûnt, hogy egy ideje már se jelzés, se szalag és visszamentünk az utolsó jelzésig. A lovardát elérve a lovaspályán "átgaloppoztunk" és így értünk el a 2. ep-hez. Bélával felvetettük, hogy legközelebb a túrázóknak végig kell menni a díjugrató pályán hiba nélkül és majd akkor jár a pecsét :-)

Pilist rövid gyaloglás után elhagytuk, majd egy szõlõsdombot megmászva jutottunk ki a szõlõspincékhez. Nagyon hangulatos környék! Jobbról a kis erdõs dombok, alatta a pincék. Itt láttunk egy Szent Orbán szobrot is. Nemsokára jött a rövid letérõ jobbra. A pont hamarabb telepedett le, mint kellett volna: egy szúnyogosban pihenõpadoknál várt minket a 3. ep., ahol vízzel kínáltak. Rövid kaptatóval értük el az Ikerfenyõket, innét szép kilátás tárult a szemünk elé. Bújós ereszkedést követõen figyelnünk kellett, mert többféle szalagozás is ki volt téve, és a 30-as táv itt vált el az 50-estõl. Széles szekérúton mentünk tovább, egyenletes emelkedéssel. Jobbra igen szép búzatábla, mögötte a Hegyeki pincék geotornya. Nemsokára pedig hihetetlen látványban volt részünk: a teljes Mátra kontúrosan kivehetõ volt! Két szekérút között egy összekötõ úttörés jött egy csalánosban, itt a lábunk élvezhette a csalán "gyógyító hatását". A búzamezõket repcés váltotta fel balról és a balkanyart jól észrevehetõ tábla jelezte, ahol letértünk a Hosszú-völgy völgyrendszerébe. A jobbkanyarnál várt minket a 4. ep., akiktõl csokit kaptunk.

Északnak folytattuk utunkat, ismét csak ideális fényviszonyok között, igen hangulatos völgyben. A színgazdagság leírhatatlan! Kávára hamar beértünk és az ottani ellenõrzõpont a térképen jelölthöz képest hamarabb, már a mûútra kiéréskor telepedett le. Itt almát kaptunk ajándékba. Kávától Pándra a mûúton haladtunk, a papír szerint "kisforgalmú úton". Valójában a pünkösdvasárnapi misék és istentiszteletek után sok ember mehetett haza, elég sok autó haladt el mellettünk.
A dombtetõn átkelve már messzirõl kivehetõ volt Pánd, amin aztán keresztülgyalogoltunk. A jelzések itt is kitûnõek voltak, azonban a térkép szerint a falut elhagyva a patak jobboldalán kellett volna haladni. Ez azonban nem így volt. Ami viszont nagyon tetszett: a jelzésrõl való letérést a Cukorsüveghez emberekkel biztosították, vagyis minden arra járónak jelezték, hogy ott bizony balra kell fordulni és középhegységben is meredeknek nevezhetõ emelkedõn másztunk fel a Cukorsüveg tetejére, a 6. ep-hez. A kilátás mindenért kárpótolt.

Visszaereszkedtünk a völgybe, majd tovább haladtunk délnek. A völgy csodálatos, nem tudtunk betelni vele! Egyenletesen emelkedtünk és nagyon bántuk, amikor végetért. Kimásztunk belõle és a Bicskei úton jobbra fordultunk és az árnyas fasorszegélyezte úton haladtunk egy negyedórácskát. A másfelõl érkezõ, és ott becsatlakozó 30-asok jelezték, hogy pontosan merre is kell majd balra fordulunk. Nem túl hosszú, de annál "marasztalóbb" gesztenyefasor következett, keskeny, részben letaposott ösvényen, mindenféle szúrós bokrokkal megspékelve. A gesztenyevirágokkal nem bírtam betelni! Nemsokára jött is következõ, 7. ep., ahol árnyas fák alatt hidegen tartott víz, valamint korlátlan nápolyi volt a szolgáltatás. A pontõrök kedvességét jelzi, hogy egy még félig tele levõ nagy ásványvizes üveget odaadtak, hogy majd igyam útközben.

Innét árnyas erdõ következett, némi kanyarokkal, alapvetõen enyhén lejtve. Egy jobbkanyar után széles mezõre értünk, majd a Nyiki-tanyát mellõzve jutottunk el a "terülj-terülj asztalkám" 8. ep-hez. Az 50-es távon indulóknak korlátlan (!!) sült kolbász (!!!) járt mustárral, kenyérrel, igény szerint zöldhagymával és paradicsommal. Nagyon jól esett! A pontról némi emelkedést követõen jobbkanyarral fordultunk délnyugati irányba, ahol gyakorlatilag "kifutópálya" vezetett Albertirsa felé. Elõbb azonban kereszteztünk egy újabb völgyet (Kisasszony-völgy), mely érintését az utolsó ep. volt hívatott ellenõrízni. A térképen jelölthöz képest valamennyivel hamarabb telepedtek le a pontõrök, nyilvánvalóan azért, mert ott árnyas helyet találtak.

Ezután szõlõskerteket mellõztünk, majd egy azóta bezárt szeméttelep mellett haladtunk el, hogy már betonúton elérjük a várost elkerülõ 4-es utat. Óvatosan átkeltünk, majd tovább egyenesen haladtunk, a cél felé. A termálfürdõben várt minket a rendezõség, minden finomsággal. A díjazáson (kitûzõ + oklevél) kívül szépen elkészített zsíros+vajas kenyerekbõl választhattunk, mellé házi savanyúsággal és frissen sült búrkiflivel. Természetesen a termálfürdõben való fürdést sem hagyhattam ki, jó érzés volt kiáztatni magamat így a túra után. A célból még egy 20 perces gyaloglás várt az állomásig, stílszerûen jelzett úton (S+).

Nagyon kellemes táj, egyáltalán nem unalmas, szép kilátásokkal, hangulatos völgyekkel, és így a tavasz beteljesedésével hihetetlen színgazdagsággal! Mindemellé nagyszerûen követhetõ az útvonal, kedvesek és vendégszeretõek a rendezõk, érezni, hogy kitesznek magukért és az a cél, hogy aki elõször jár itt, visszacsábítsák!

Köszönet a túráért, minden értelemben felüdülés volt ez a vasárnap!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3221#2
 
 
Attila04Túra éve: 20082008.05.11 17:02:41
megnéz Attila04 összes beszámolója
Tudom, hogy nem a legnehezebb, de nekem a kedvenc gyalogtúrám.

Idén az 5. alkalommal rendezték meg a teljesítménytúrát, melyre idén, hála a jó idõnak, illetve szerintem a jó reklámnak, több mint 700-an indultak el. A szervezõk idén beiktattak egy új, 30 km-es távot is.

A túra legalábbis a 20 km, amit mi választottunk, végig jelzéssel illetve szalaggal ellátott,könnyû túra volt.

Az elõzõ évek túrája tapasztalata alapján nem kellett teli hátizsákkal nekiindulni a túrának. Majd minden ellenõrzõ ponton volt valami. Az elsõ ellenõrzõ pont a horgász tónál volt ahova sajnos többen levágták az útvonalat a leírástól eltérõen, pedig aki betartotta, megtekinthette volna a tájházat. Ahol szintén nagy szeretettel, süteménnyel, vízzel és akit érdekelt, tárlatvezetéssel vártak.
A második ellenõrzõ pont a Golyófogó-völgy volt, ahol visszaemlékezve a régi évekre, rengetegen jártak ki kirándulni, pihenni, de ez mára megváltozott.
a harmadik illetve negyedik ellenõrzõ pont is a többi túraútvonal találkozási helyénél lett kijelölve. A Hársasból kiérve megint nagyon szép látványt nyújtott a tisztás. Az utolsó ellenõrzõ ponttól már nem messze volt a cél, de az úttól nem messze lehetett látni az agyagfalba vájt gyurgyalag fészkeket illetve a madarakat.

A célban, a helyi strandon oklevél, kitûzõ és megterített asztalok vártak, illetve nagy meglepetésre az 5. túrát teljesítõk részére külön ajándék.

A célbaérkezést követõen a jó idõt kihasználva sokan választották a fürdést.

Én nagyon jól éreztem magam, nagyon kellemes nap volt. Jó idõ, mentes az elõzõ napi esõktõl, ki ismeri a helyet, tudja mit számított.

Nagyszerû szervezés, teljes ellátás,jó útvonalleírás, jó térkép, pontos jelzések, összefogás. Ez jellemezte a telejsítménytúrát.

Jövõre is elindulok.