Túrabeszámolók
 | I. Béla, Kaán Károly, Károly Róbert emléktúrák |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2006 2007 2008 |
|
| Ottorino | Túra éve: 2008 | 2008.11.21 09:32:13 |
|
| megnéz Ottorino összes beszámolója |
I. Béla Emlékére 30 2008.11.08.
Visegrád és Esztergom irányába most már az Újpest, Városkapu metróállomás tõszomszédságából indulnak a buszok. Nem örülök neki mert nekem ez plusz metrózást jelent. Már hatkor ott vagyok a buszállásnál, mert nem mindegy, hogy a hosszú utazás alatt állunk e, és már fáradtan érkezünk a rajthoz, vagy ülünk és csak álmosak leszünk. Öt perccel indulás elõtt érkezik túratársam, akinek (mérges pillantások kereszttüzében) állhatatosan foglalom az ülõhelyet. 6:35-kor, tele busszal indulunk el, így a Fóti úton felszállók már le se tudnak ülni. Találkozásunk óta történt eseményeket meséljük. Szentendrénél sokan leszállnak, így az idáig ácsorgók le tudnak ülni. Megreggelizek, hogy ne a rajtnál kelljen idõt vesztegetni. Hosszas busztúra után, túratársam sûrû elõrebólintásai közepette 8-kor érkezünk meg a Dömös, posta megállóhoz. Letódulunk a jármûrõl; szürke idõ és barátságtalan, hideg dunai szél fogad. Én rögtön magamhoz térek, de Tom bemegy a templom mögötti Kis Büdösbe egy kávéra. Én is bemegyek vele, de egy gyors hátraarc után ismét az utcán vagyok és kint várom, hogy végezzen. Zsolttal (egy fóti túratárs) harmadmagunkkal megyünk a rajthoz:
Dömös, Szõke forrás étterem.
A lépcsõn is állnak a nevezni vágyók. Lassan elérjük a nyitott bejárati ajtót. A baloldali asztalsornál kell megvásárolni a nevezési lapot, majd áttörve a sorban állók oszlopát a jobboldali asztalsorhoz menve a nevlap ellenében kitöltik az itinert. Kiderül, hogy a meghirdetett 35 km 30-ra olvadt, a Szurdokot ma nem fogjuk látni. Fél óra alatt csak sikerült benevezni, és a hátizsákokból kiálló botok között kipréseljük magunkat azon az ajtón, ahol bejöttünk. Elindulunk a piros sávon, nemsokára letérünk a flaszterról. Végre mozgunk már nyílnak a cipzárak, kigombolódnak a gombok. Az ösvény a Szentfa kápolnához vezet. Itt lemegyünk a padokhoz és a baromi emelkedõhöz öltözünk (vetkõzünk). Kölcsönös fényképezkedés után Zsolt tovább megy a piros sávon, õ egy rövidebb távra nevezett. Tommal nekiveselkedünk a piros háromszögnek. Létramászó sebességgel vánszorgunk a Vadálló-kövek felé. Attól kezdve, hogy elérjük az elsõt, gyakran ciripel a fényképezõgép. Mire egy szintre kerülünk az utolsóval kezd ráfagyni a veríték a hátamra. Mire odaérünk az
1. ep.-hoz a Prédikálószékhez (4,2 km) megint fújni kezd a metszõ szél.
Gyors pecsétgyûjtés és csippentés a mandulás tálból. A Duna hajtûkanyarát a Hegyestetõvel a közepén kötelezõ megcsodálni a magasból, még ha oly szürke és párás is az idõ, mint most. Fotók megint, de most már húzzunk bele, mert idefagyok. Kellemes lejtõn megyünk tovább a piros háromszögön. Útközben ki kibukkan a Duna láttatja velünk, hogy milyen szédületes magasságokba emelkedtünk. A ritkás-hiányos jelzést szalagozás egészíti ki. Balról kerítés kísér le a Varga-lószig, ahol áttérünk a piros pluszra. Jó darabig kellemesen lejtõzünk, amikor rátérünk egy keskeny ösvényre, ami röviden emelkedik a Tüskés-hegy felé. Leereszkedünk a dombról és balra becsatlakozunk a balra tartó szélesebb útba, amirõl már tudom (ÖTVÖS 50-es tapasztalat), hogy elvezet a
2. ep.-ig Pilisszentlászlóra, a Kis Rigó Vendéglõ elõtti parkolóba (10,8 km).
Csokis zselé szeletet eszünk, én iszok kétszer két deci falmellékit, majd tovább lejtünk az OKT-n. Az Öreg-nyílás völgyben utolér egy sporttárs, aki úszóeseményeken is fel szokott bukkanni, és aki futva teljesít. Néhány mondat erejéig lelassít a mi sebességünkre, majd tovairamodik. Elfelé mentében megállapítom, hogy tipikus hosszútávfutó alkata van. Nemsokára itt a jól ismert dömörkapui mûút, jó néhányszor bringáztam már rajta, de gyalog is koptattam már. Gyorsan lemegyünk a Bükkös-patak völgyébe és ellenõrizzük, hogy az itiner útmutatása szerint a folyással ellenkezõleg haladunk e. Igen, lassan a Kárpát-forrást is elhagyjuk, nemsokára itt a Sikárosi Vadászház. Tovább megyünk a kék sávon, de a csúnya tarvágást és a Szilágyi Bernát forrást nem látjuk sehol. Egy hosszú réten átvágunk ugyan, de a balról beígért piros sáv nem akar jönni, ezzel szemben kikeveredünk a mûútra és elhaladunk rámpás fatelep mellett (ez is volt már jó néhány túra ellenõrzõpontja). Megint letérünk a mûútról, de piros még sehol. Bosszantó, hogy egy hete jártam a Sikárosi-réten a PIROS 50 okán és most ilyen bizonytalan vagyok. Jön mögöttünk két srác, õk is a túrán vannak és jó ideje "követnek". Bevárjuk õket, egyikük vállán GPS. Megnyugtatnak, hogy jó az irány és tovább mennek. A nagy ijedtségre eszünk pár falatot, iszunk pár kortyot és tovább megyünk. Végre megjön a várva várt piros és most már nyugodtan megyünk tovább a kettõs jelzésen.
A 3. ep. (18,3 km) a Király-kút mellett,
egy erdei pad-asztal kombinációnál székel. Gyerekek ereszkednek visongva abból az irányból, amerre nekünk kell majd felhágni. Az itiner a második "Nagy Halál"-nak titulálja a kék sáv és a piros háromszög által jelzett meredek emelkedõt, és ebben semmi túlzás nincs. Amikor a nagyon meredek részt leküzdöttük, még mindig felfelé megyünk egy alattomos, gumi úton. Egy helyütt az út közepén telepedett le egy általános iskolás osztály, a gyerekek átszellemült arccal falatoznak. Átlépdeljük õket, remélem nem hullok arcra. Még egy kis erõfeszítés és elérjük a sífelvonót, aminek a felsõ vége egy kis vendéglõ szerû kocsma, vagy fordítva. Benyomunk 2-2 deci forralt bort és harapunk néhány falatot. Mikor kijövünk érezzük, hogy az emelkedõn kiizzadt veríték hûl rá a hátunkra. Szaporázzuk a
4. ep.-ig. Dobogókõ, Turista múzeum (21,3 km).
Itt autóból pecsételnek. Fázom. Pulóvert húzok a dzsekim alá. Tom még megnézi, hogy van e még a messze földön híres almás pitébõl a múzeum melletti kocsmában. Lógó orral közli, hogy az utolsó darabokat a szeme láttára zabálták föl. Néhány fotó a kilátóból és irány lefelé a piros-sárgán. Jól elnyújtott lejtõ. Nem kell fékezésre energiát pazarolni, hanem jól ki lehet engedni a gyeplõt. Hamar kimelegszem és a dzsekit a derekamra kötöm, amíg Tom kattintgat néhányat. Nemsokára leválik a sárga sáv a Rám-szakadék felé és a járda-turisták is ritkulnak, majd teljesen eltûnnek. Mi megyünk tovább a piroson, a Téry úton. Múlt héten itt szembõl jöttünk (PIROS 50), akkor "kicsit" lassabban haladtunk. Na itt a Tost-szikla, leereszkedünk a garádicson és néhány szökelléssel elérjük a Szakó-nyerget. Innen már fékezõs, óvatos lépésekkel megyünk tovább. Keresztezünk egy mûutat, megint fékezgetünk és itt van megint egy mûút, amit keresztezve egy erdész kopjafáját mellõzzük jobb kéz felöl. Innen egy jó darabig viszonylag szintben megyünk tovább. Kiérünk az erdõbõl egy szekérútra. Jön egy IFA rönkfával megbuggyantva, szerényen félreállunk, jó távolra, ha borulna... Egy magaslessel "díszített" rét mellett megyünk el, szemben a fákon négy piros jelzés is van. Bemegyünk az erdõbe, majd egy avarral takart, gurulóköves úton bukdácsolunk lefelé. Hatalmas völgy, hatalmas, szürke fákkal, de nem nagyon tudjuk nézni, inkább a lábunk élé nézünk, nem sok eredménnyel, mert az avar alá nem látunk. Kibukkanunk az erdõbõl és már látom a temetõbe átvezetõ létrát és attól balra a
Prépostság kifoltozott romjait. 5. ep. (28,7 km)
Nem látjuk, hogy kapu is van és egy letaposott kerítésen tiporunk át, hogy bejussunk. Szívélyesen fogadnak terülj-terülj asztalkával. Van tea, zsíros kenyér, kétféle lekváros kenyér, szõlõcuki. Egy óra múlva indul a busz hazafelé, van idõnk,
ráérõsen falatozunk. Végül mégis búcsúzunk és kifelé már a kapun megyünk. Nem megyünk a temetõ létrájához, hanem a Prépostság mellett jobbra vezetõ sikátoron megyünk lefelé. Olasz, neorealista filmre emlékeztet a látvány: a szennyvizet
nemes egyszerûséggel az utca közepén csurgatják le. Hamar kiérünk a fõútra és innen már csak percek kérdése, hogy befussunk a célba:
Dömös, Szõke forrás étterem (29,8 km)
Kiülünk a teraszra, Tom eszik, iszik, úgy látszik meghozta az étvágyát a prépostsági kaja. Pillogok az órámra, már mennék a buszmegállóba, mert eléggé fáj a nyár végén sérült térdem és nem szeretnék másfél órát állni, Újpestig. Jól van, már megyünk és elég jó pozíciót foglalunk el. 17 perc múlva esedékes a busz. Két perc késéssel meg is jelenik a kanyarban. Fizetés után felszállunk, én az utolsó helyek egyikét csípem el, Tom a csuklóban, a harmonikán foglal helyet. A nap leghosszabb útjának a hazafelé vezetõ buszút tûnik...
Ottorino
|
| | | | |
| csiba | Túra éve: 2008 | 2008.11.10 11:10:21 |
|
| megnéz csiba összes beszámolója |
I. Béla emlékére (35) 30
Harmadmagammal, Bella és Karesz társaságában vágtam neki ennek a túrának. Kicsit tartottam az idõtõl, mert még korán reggel komoly felhõk gyülekeztek az égbolton nyugat felõl. Szerencsére a túra alatt egy csepp esõt sem kaptunk nyakunkba, de végig felhõs idõben haladtunk.
Maga a túra nagyon szép útvonalon kalauzol végig. Kicsit sajnálom, hogy kikerült belõle a szurdok, de ez van.
9:40 –kor nekivágtunk a távnak a meglehetõsen enyhe idõben. Dömös házait elhagyva én megállok a Szentfa kápolna melletti Kaintz György forrásnál vizet venni. Jó lassan folyik, szinte már csöpög, de megéri kivárni. Nagyon finom a vize. Majd megkezdõdik a mászás. Az elsõ pár méter igen csak durva, szinte létra kéne hozzá, utána picit megenyhül, majd közeledve a kövek felé megint bedurvul. Dobogókõ felé nagyon szép kilátás nyílik, bár kicsit szomorkás az idõ. Megcsodálhatjuk a Rám – szakadék és a Lukács – árok mély bevágásait, az Árpádvár és a Rám-hegy kitüremkedéseit. Szép sorban megjelennek a kövek is, köszönt minket az óriás fej is. A vége felé picit eltévesztjük a jelzést, és az É-i oldalon megyünk, nem a gerincen. Pár száz méter után már újra a kijelölt úton járunk. Az utolsó métereket Karesszal megfutjuk fölfelé Prédikálószékig, ott Bellát megvárjuk, majd együtt indulunk tovább. Pilisszentlászlóig (ahol csoki is jár a pont mellé), sõt egészen a Király – kútig lényegében lefelé vagy szintben megyünk, igaz akad azért itt is egy pár emelkedõ. Király - kútnál újabb pecsét, de víz sajnos a kútból megint csak nem folyik. Ezután ismét egy szép emelkedõ vár ránk, fel egészen Dobogókõig. Olykor óriási embertömegeket hagyunk le, nagyon sokan vannak, és meglepõen sok a gyerek. Fent igen csak hideg van, és a szél is fújdogál. Jól esik a meleg tea a termoszból. Sokat nem is idõzünk itt, indulunk tovább. Innen már szinte csak lefelé, egészen a célig. A cél elõtt k b 1km-rel elérkezünk az utolsó ponthoz, a Prépostsági romokhoz és az Árpád-kori altemplomhoz, ami frissítõpontként is üzemel. Eszek is egy nagy szelet lekváros kenyeret és lecsúszik mellé egy tea is. Karesz megjegyzi, hogy a tea édesebb, mint a lekvár, és van benne igazság. Egy jó 10 perc pihenõ után besétálunk a célba. 15:05-öt ütött az óra.
Nagyon szép kitûzõ jár a teljesítésért, de nekem hiányzott mellé az oklevél, vagy emléklap. Kár, hogy ez nincs.
Összességében egy nagyon szép kis túra ez, egy – két igen csak izzasztó emelkedõvel tarkítva.
A végére egy kis adat (forrás: GPSmap 60CSx):
- távolság: 28,8km
- szint:1028
- valamint Trackan programmal:
- távolság: 28,79km
- szint: 990m
|
| | | | |
| barlangimedve | Túra éve: 2008 | 2008.11.09 19:33:00 |
|
| megnéz barlangimedve összes beszámolója |
I. Béla király emléktúra 30 km 2008.11.08.
Annyit meséltünk a (felnõtt) gyerekeknek a teljesítménytúrákról, hogy csak sikerült felkelteni az érdeklõdésüket, és találtunk egy mindenkinek megfelelõ idõpontot is arra, hogy megmutassuk, milyen élmény résztvenni egy teljesítménytúrán.
A túranaptárban gyorsan megleltük az erre a célra megfelelõ, érdekes látnivalókban gazdag, de nem túl hosszú túrát - az I. Béla 20 km-es távját. Nem is tudtam megállni, hogy ne meséljek elõre egy kicsit a Vadálló-kövekrõl és a Prédikálószékrõl, mint a környék legszebb helyeirõl. Nagy izgalomban telt az utolsó hét a túra elõtt, minden nap lestük az idõjárás elõrejelzéseket és szorítottunk a száraz idõért !
Az elsõ meglepetés akkor ért, amikor a túra elõtti napon a fórumon olvastam, hogy megváltozott a 20-as (és a 35-ös is) táv útvonala, pont az maradt ki belõle, amit elõre beharangoztam. Indoklást nem leltem (illett volna), csak egy igéretet, hogy az egyesület honlapján is szerepelni fog a változás. Hát nem szerepelt !
Mint azóta kiderült, sokakban merült fel az a megoldás, ami bennem is: saját szakállunkra beiktatni a Prédikálószékre vezetõ utat, ha lehetséges.
Szép tömeg jött össze a rajthelyen (ezen nem szoktam bosszankodni), mivel kicsit körülményes volt a nevezés. Még nem döntöttük el, hogy melyik távra menjünk, ezért érdeklõdtem a megváltozott távokhoz tartozó szintidõk felõl. Nem tudták megmondani (!), csak annyit közöltek, hogy nem fogják szigorúan venni (???).
Ezen felbuzdulva a 30-as távot választottuk és nekiindultunk az ország legmeredekebb emelkedõjének (legalábbis a kapott leírás szerint). Nagyon tetszett az út a fiataloknak, minden sziklára felmásztak, nézelõdtek, fényképeztek (így nem is maradtam le nagyon tõlük).
Az egész útvonalról annyit, hogy használható itiner, sok helyen (de nem mindenhol) segítséget adó szalagozás és a környék legszebb helyeit érintõ, nagyon jól kiválasztott vonalvezetés jellemezte.
Mivel enni és innivalóval (és rengeteg csokival) alaposan felszerelkeztünk, semmiben nem szenvedtünk hiányt, menet közben fel sem tûnt, hogy a beígért ellátás általában elfogyott, mire mi odaértünk. Nem haladtunk túl gyorsan, mivel négyünk közül mindig más lett éppen éhes, szomjas, esetleg egyéb..., de a szerintem reális 8 órás szintidõre így is beértünk.
Szóval jól éreztük magunkat egészen a célig ! Lehet, hogy ez máskor is elõ szokott fordulni, de nekünk az "elsõbálos" fiatalok miatt nagyon rosszul esett, hogy a várt gratuláció melletti oklevél és kitûzõ átadás helyett ridegen közölték, hogy elfogyott a kitûzõ, majd postázzuk ! Itinerbõl(igazolólapból) volt elég ? Vagy a végén indulóknak az sem jutott már ?
Ennek a szép idõben, szép helyeken eltöltött szép napnak a befejezése igen nagy csalódást okozott. Nem is akartam errõl a túráról beszámolót írni, nem szeretem, ha a túrarendezõk áldozatkész és nehéz munkáját a résztvevõk okkal - ok nélkül kritizálják.
Csak a tanulságot szeretném levonni - a díjazással (és az igazolólapokkal) nem szabadna spórolni egy túrán ! Ez nekem kb. olyan, mintha egy boltban az esetleges veszteség elkerülése érdekében nem tartanának elég árut !!! Azon lehet ugyan egy kicsit spórolni, de nem sokáig... |
| | | | |
| zeezee | Túra éve: 2008 | 2008.11.09 10:07:33 |
|
| megnéz zeezee összes beszámolója |
I. Béla emléktúra - 30 (2008)
Megpróbáltam korán rajtolni, mert délután még volt programom. A kaszálógép parkoló automata azonban elõvételben nem adott jegyet, így ki kellett várni a 8:00-át, amikor is közölte kijelzõjén: „Tessék fizetni!”
Utána sorban állás, majd elindultam. Csak menet közben tûnt fel, hogy a túra soványabb lett, már csak 30km. Viszont így a P3 jelzés mindkét szakasza belekerült, aminek kifejezetten örültem – kedvenceim. Mandulázás után mentem lefelé a gerincen és bizony hideg volt. Fújt a szél, és mivel a Prédikálószékre elég rövid idõ alatt mentem fel ahhoz, hogy zuhanyzóból kilépett érzésem legyen, így fokozottan rosszul esett a hideg szél. Leslattyogtam a Kis Rigó vendéglõhöz. Mivel jól ismerem az utat, így a szalagozást nem is nagyon figyeltem, de amennyire láttam minden kérdéses helyen korrekten volt szalag.
A Sikárosnál az erdõirtásra azt írta az itiner, hogy egyenesen vágjunk át. Elõttem néhányan az elektromos kerítést tapizták, valaki be is ment, de az utána következõk már aggodalmasan fogdosták a vezetéket: van benne delej! Szerencsére a fórumon (budai-)H.G. beírta, hogy jobbról kerülhetõ a kerítés, így én inkább biztonsággal arra mentem. Nem tudom kinek volt az a „nadselû” gondolata, hogy egy elektromos kerítésen menjek át…
Aztán Királykútnál összefutottam a 20-as távon indulókkal, akik határozottan frissek voltak még, alig lehetett velük lépést tartani. Aztán Dobogókõre indult a második kis kedvenc utam. Az út elsõ 1,7km-e elég „jó anyag”! Utána a maradék már csak enyhén emelkedett a múzeumig. Begyûjtöttem a pecsétet, bár nem értettem, hogy miért nem a turistaházban van a pont. De ismerve a turistaház rapszodikus nyitva tartását, el tudom képzelni az okokat…
Aztán lebattyogtam a romokhoz, ahol remek teát ihattam, egy szelet kenyérrel. Nagyjából itt véget is ért számomra a túra, mert Dömösön végig menni a fõút járdáján nem éppen a szívem csücske tevékenység.
Begyûjtöttem a kitûzõt, aztán akciósan használtam a mellékhelyet.. Tulajdonképpen többet költöttem az étteremben, meg a parkolásra, mint a nevezési díj (amibe több csoki, tea, hideg étel is befért).
Jó túra volt, kár hogy egyszeri rendezés, jó lenne, ha jövõre is lenne! (Lehet ilyen burkoltan jelezni az igényt? ;-) )
|
| | | | |
| antinavi | Túra éve: 2008 | 2008.11.08 20:47:26 |
|
| megnéz antinavi összes beszámolója |
I.Béla 30
Eredetileg a 35-re készültünk és fõleg az érdekelt volna hogy melyik Szent-kút felé vitt volna az irány,mert én kettõt is találtam a térképen,de egyikkel sem tudtam 35km-re összehozni a távot.
A helyzet megoldotta a problémát.A táv és az útvonal is változott.
A budaörsi Electro World nyitásához hasonló sor várt minket úgy negyed9 körül,de elég gyors volt a nevezés,igaz 2x kellett sorba állni,de ezt az eladósorban lévõ krimó belsõ elrendezésére fogtuk.
Kissé nehezményeztük hogy dömösi polgártársaink a hétvégén is megvágják az odalátogatókat nem kevés parkolódíjjal ,de ezzel nem tudták csökkenteni ezen szép novemberi reggelre beállított adrenalin szintünket.
Tényleg minden összejött,igazán jó útviszonyok voltak a prédi felé, ugyan ilyenkor a levelek kissé megtréfálhatják az embert (félelmetes volt nézni a futókat,hogy minden lépésükkel kockáztatják testi épségüket,mivel valszeg Õk is csak a megatonnányi levelet látták de hogy alatta mi van az totál lutri.Nekem sikerült egy porcmûtéten átesnem emiatt pár éve).
Meglepõen gyorsan jutottunk fel a tetõre (vagy csak nyáron a meleg miatt tünt hosszabbnak az út),ahol a sósmandula (non jólesett) elfogyasztása után elkezdtük a gurulást lefelé.
A jelzések szépen elfogytak,de a szalagozás már-már túlzottan sûrû volt és egyeszrûen nem lehetett letévedni az útról,köszönet a rendezõknek érte.
Úgy terveztem a Kis Rigóban betolok egy forralt bort.
Hááát..mivel nem volt nyitva, maradt a csoki és a remény hogy Dkõn nem lesz zárva.
Szép volt az út,minden gombát megsimogattam és sitty-sutty a Lenkó-emlémûnél voltunk.
No,itt volt némi vita köztem és a Russa között de mint kiderült a kék jelzés újra megváltozott így a Sikárosi-rétet északról kerültük meg.Itt volt az egyetlen pont ami bizonytalanná tehette a túratársakat.
Onnan a Király-kút (nevéhez még mindig méltatlan állapotban van,ha valaki meg tudja szervezni én bevállalom hogy megyek takarítani,meg megtisztítani hogy müködjön mint pl.a nem messze lévõ Kárpát-forrás) nem volt távolság.
Aztán a forralt bor utáni vágy feltolt Dobogókõre,ahol beteljesült kettõnk találkozása.
A lejtmenet a vártnál kicsit hosszabb volt,de eltévedni nem volt lehetõség.
Az uccsó pontnál (elszoktunk a szalagozástól és többen áttolták magukat a létrán ..aztán vissza) kapott zs.kenyér és gyümölcstea nagyon jólesett,aztán már tényleg csak pár méter volt a cél,ahol elköltöttünk 100Ft-ot mellékhelyiségre (kiváncsi lennék hogy pl.kedden is pénzt kérnek-e érte,vagy csak ma volt "akció").Sokat lazitottunk,fotóztunk igy 4-re értünk csak be a célba,de nem is akartunk sokkal hamarabb.
Tökéletes idõ és jó szervezés. Mi kell más.
Köszönjük.
|
| | | | |
|
| | |
| vajonmerre | Túra éve: 2007 | 2007.11.13 19:20:50 |
|
| megnéz vajonmerre összes beszámolója |
Károly Róbert Emléktúra Nagytáv
Röpke három órás alvás után, összekanalazom magam, és irány az Árpád-híd, ahol Papamacihoz csatlakozom a szigethalmiak 26 km-es teljesítménytúrájának lekocogásához. Illetve bocsánat, Papamaci lazán lefutotta volna jócskán 3 órán belül, de én sikeresen tudtam gyalogos- kocogó tempóvá lassítani a haladását :-) Köszönet mégegyszer az oda-vissza fuvarért is!
Viszonylag kellemes túraidõben érünk Visegrádra. Átfutom az itinert, és nem kis megdöbbenéssel látom, hogy az útvonal megváltozott tavaly óta. 8.25-kor rajtolunk a Mûvelõdési Házból. Kemény bemelegítõ kapaszkodással jutunk fel a K+-on Nagy-Villámig. Innen apró bizonytalankodásokkal tudjuk követni a piros kerékpár jelzést majdnem Pap-rétig. A felfeléket nem futom. Ezt jó lenne a kialvatlanságra fogni, de a dombfutáshoz (talán még) nem vagyok elég erõs. Maradna a sík és a lejtõk. Hosszú emelkedõk (kedvencem a folyamatos, 3 km-es volt )és saras pocsolyák keserítenek nagyon sokáig. Úgy érzem nem lesz meg a kitûzött 3.30 körüli idõ :-( A pocsolyába lépést sem lehet elkerülni, de így legalább egy idõ után már nem kell annyira vigyázni. Papamaci szájából elhangzik a túra kulcsmondata : "-Azért néha emuláljuk egy kicsit a futást." :-))
Megmásszuk a Pap-rétnél a becsület-emelkedõt, és végre lehet egy kicsit jobban iparkodni. Legurulunk Pilisszentlászlóra az újabb pecsétért. Szerencsére a szint jelentõs hányadát már letudtuk. Én kb. a halálomon vagyok már, behabzsolom a szendómat, jól esik rá a meleg tea a CamelBak-ból. Még kb. 10 kili a vége, és egy nagy hajrával meglehet a kitûzött idõ is. Az Apát-kúti-völgy csodaszép, tolom a talicskát ahogy tudom. Átküzdjük magunkat többször a patakon, és egy nagy kirándulócsoporton is. Beleadok apait-anyait, de sajnos a forrás után bele kellett sétálnom kicsit az aszfalton. Még egy mászás jön a piros háromszögön egy nagyon csúszós, iszapos emelkedõn. Pecsét a magaslasnél. Papamaci futást kér a ponthoz, nehogy szégyenbe maradjunk :-) Még egy nagy zuhanás Visegrádra, és már itt is a cél. 3.25 lett, ami nekem kiváló idõ, hiszen tavaly óta a túra szintesebb(932m) és hosszabb (~26 km) is lett.
Isteni finom teát kapunk, és egy kicsit beszélgetünk az elsõnek beérkezõ, szintén hosszútávos Vadmalaccal. Nagy köszönet Papamacinak, hogy végighúzott a túrán, mert egyedül küzdve még nagyon hamar szétesek fejben. Remélem lesz még alkalom az együtt kocorászásra. Kösz! A túrát és a szép kitûzõt is köszönjük persze a szigethalmiaknak. Jövõre is.
|
| | | | |
| papamaci67 | Túra éve: 2007 | 2007.11.13 15:34:26 |
|
| megnéz papamaci67 összes beszámolója |
Károly Róbert Emléktúra Nagytáv (vajonmerre beszámolója bõvítve papamaci által)
PM(papamaci): Pénteken szombatra és vasárnapra is esõt és szelet ígértek, így már elõre örültem, hogy klassz, kihívós hétvégének nézek elébe :-). Hétvégén szerettem volna úgy 24 kilit futni. Az alapértelmezés a 2 * (HHH- + Csúcs-hegy kör) lett volna, de aztán a KR Emléktúra nagytávja elcsábított az újdonságával (egy csecsemõnek minden túra új :-)). Erõs felindulásból felvetettem a topicon a társas futás lehetõségét, így vajonmerre-vel sikeresen egyeztettem, de SK hozzászólását sajna elmulasztottam.
VM(vajonmerre): Röpke három órás alvás után, összekanalazom magam, és irány az Árpád-híd, ahol Papamacihoz csatlakozom a szigethalmiak 26 km-es teljesítménytúrájának lekocogásához.
PM: Éjjel azt álmodtam, hogy elaludtam a reggeli indulást és délután háromkor ébredve próbáltam rábírni magam, hogy felhívjam VM-et és magyarázkodjam. Ennek kapcsán nagy megkönnyebbülés volt az ébredés. Az ég kék volt, csak kósza felhõket sodort - a nem kicsi - szél.
Logisztikailag tökéletes, kellemes, beszélgetõs utunk volt.
VM: Viszonylag kellemes túraidõben érünk Visegrádra.
PM: Éppen 8-ra, felszerszámozás, majd kisebb sorbanállás után hozzájutottunk az ellenõrzõlaphoz.
VM: Átfutom az itinert, és nem kis megdöbbenéssel látom, hogy az útvonal megváltozott tavaly óta.
PM: Megtámadom a fajansz-szentélyt, de az objektum együtemû és koedukált lévén némi Edda hallgatás közepette várakozunk a bebocsáttatásra :-)
VM: 8.25-kor rajtolunk a Mûvelõdési Házból.
PM: Illetve rajtolnánk, de szinte azonnal cseng a mobil és a még pizsamásan bejelentkezõ SK-t kell kiábrándítanom a közös futást illetõen.
A visegrádi házak gyönyörûséges dombormûveinek látványa és a bemelegítõ kocogás megadja a túra jó alaphangulatát.
A Salamon-tornyot eddig még csak messzirõl láttam, így igen nagy hatással van rám.
VM: Kemény bemelegítõ kapaszkodással jutunk fel a K+-on Nagy-Villámig.
PM: Útközben kidõlt fa állja utunkat, felfelé és lefelé is meredek kerülni, így VM a legrövidebb, ágak között mászós utat választja. Én ekkor veszem észre,
hogy elfeledtem átvenni a terpcipõmet, így ma csak az ügyességemre hagyatkozhatom :-(
A hegyoldalból, majd a hamarosan elért Görgey-bércrõl pompás kilátás nyílik a Dunára és Visegrádra.
Rövid ideig Vadmalaccal futunk-beszélgetünk, majd gyorsabb tempója lévén útjára engedjük.
A parkoló után megváltó lejtõ következik, ahol az õszi túrafutás ökölszabályát tanulgatom: az avar vagy követ, vagy sarat, vagy pocsolyát takar :-)
VM: Innen apró bizonytalankodásokkal tudjuk követni a piros kerékpár jelzést majdnem Pap-rétig.
PM: Igaz kisebb elkavarások voltak, de legalább biztosak lehettünk benne, hogy a napi 26 kili megvolt :-)
VM: A felfeléket nem futom. Ezt jó lenne a kialvatlanságra fogni, de a dombfutáshoz (talán még) nem vagyok elég erõs. Maradna a sík és a lejtõk. Hosszú emelkedõk (kedvencem a folyamatos, 3 km-es volt )és saras pocsolyák keserítenek nagyon sokáig.
PM: Élvezem a gyaloglás-futás kombót, különösen a futás tetszik, a József-forrás vize finom, Béla az EP-n kedves és a cukorka is finom :-)
VM: Úgy érzem nem lesz meg a kitûzött 3.30 körüli idõ :-(
PM: Minden alkalmat megragadok, hogy futásba válthassunk és VM 3:30-as PB-jét megdöntsük. (Az én PB-m drótozva van :-))
VM: A pocsolyába lépést sem lehet elkerülni, de így legalább egy idõ után már nem kell annyira vigyázni.
PM: Tele van a futás esemyénnyel, folyamatosan lehet (és kell) alkazmazkodni, nem válik monotonná a haladás.
VM: Papamaci szájából elhangzik a túra kulcsmondata : "-Azért néha emuláljuk egy kicsit a futást." :-))
PM: Hosszasan "párbajozunk" egy piros sapkás-kamáslis túrázóval, de aztán még a Pap-rét elõtt sikerül megelõzni õt.
VM: Megmásszuk a Pap-rétnél a becsület-emelkedõt, és végre lehet egy kicsit jobban iparkodni. Legurulunk Pilisszentlászlóra az újabb pecsétért.
PM: Börtönébõl szabadult sas lelkem, végre lehet zúzni :-)
VM: Szerencsére a szint jelentõs hányadát már letudtuk. Én kb. a halálomon vagyok már, behabzsolom a szendómat, jól esik rá a meleg tea a CamelBak-ból.
PM: EP Gesztenyés-Sörözõ kínálata kíváló, a lányok vidámak, kedvesek.
VM: Még kb. 10 kili a vége, és egy nagy hajrával meglehet a kitûzött idõ is.
PM: A kisebb, lendületbõl megfutható szakaszokon is futásra kapacitálom VM-et a siker érdekében.
VM: Az Apát-kúti-völgy csodaszép, tolom a talicskát ahogy tudom. Átküzdjük magunkat többször a patakon, és egy nagy kirándulócsoporton is.
PM: Gyönyörû, mohos kövek, kidõlt fák, 2 õzike elõz bennünket, egyik átkelésnél bokáig merítkezés.
VM: Beleadok apait-anyait, de sajnos a forrás után bele kellett sétálnom kicsit az aszfalton.
PM: Kicsit fáradok, de tudnám még tolni, talán még meglehet a szintidõ.
VM: Még egy mászás jön a piros háromszögön egy nagyon csúszós, iszapos emelkedõn. Pecsét a magaslasnél.
PM: Imádom ezt a saras meredélyt, gyönyörû kihívás így a vége felé közeledve :-)
VM: Papamaci futást kér a ponthoz, nehogy szégyenbe maradjunk :-)
PM: Laza futással, elegánsan gyûjtjük be a pecsétet :-)
VM: Még egy nagy zuhanás Visegrádra, és már itt is a cél. 3.25 lett, ami nekem kiváló idõ, hiszen tavaly óta a túra szintesebb(932m) és hosszabb (~26 km) is lett.
PM: Könnyû, városias futással, fej-fej mellett érünk a célba, ahol kicsit korainak vélik érkezésünket. VM PB-je meglett, nagy az öröm, kölcsönös gratuláció.
VM: Isteni finom teát kapunk, és egy kicsit beszélgetünk az elsõnek beérkezõ, szintén hosszútávos Vadmalaccal.
PM: A tea valóban kíváló volt, sõt arra is ügyelnek, hogy nehogy a kihûltbõl kapjunk repetát.
VM: Nagy köszönet Papamacinak, hogy végighúzott a túrán, mert egyedül küzdve még nagyon hamar szétesek fejben.
PM: Nagy köszönet VM-nek, hogy tájékozódott helyettem is és visszafogta csikólelkem lendületét, így kikészülés nélkül fejezhettem be a túrát, megcsillantván
eshetõségét egy majdani sikeres T100-nak :-)
VM: Remélem lesz még alkalom az együtt kocorászásra. Kösz!
PM: Számomra is "jó mulatság, férfimunka volt!" :-) Kösz :-)
VM: A túrát és a szép kitûzõt is köszönjük persze a szigethalmiaknak. Jövõre is.
PM: Gyönyörû idõ, táj, útvonal, klassz szervezés, kedves rendezõk és pontõrök, ízléses kitûzõ. Mi kell még ? Köszönjük ! |
| | | | |
| kpeter | Túra éve: 2007 | 2007.11.13 01:45:26 |
|
| megnéz kpeter összes beszámolója |
Károly Róbert Emléktúra Nagytáv
A túrát szép idõben, ragyogó napsütésben kezdtük, ebbõl Pilisszentlászlóra hóvihar lett :D De még ez se rontott semmit, az agyagos sár ugyan kicsit "túrázó-marasztaló" volt, de legalább volt egy kis túlélõtúra feeling :)
Az útvonalleírás követhetõ, a környék látványos, annyira, hogy 1 kanyart benéztünk, mert a füvészkert érdekesebbnek tûnt, mint a letérõ. Külön jópont a leírás készítõjének az olyan "kiszólásokért", minthogy ezt a forrásvizet itt meg ott érdemes megkóstolni :) |
| | | | |
|
| Múzsla | Túra éve: 2006 | 2007.01.16 12:31:51 |
|
| megnéz Múzsla összes beszámolója |
Kaán Károly emléktúra
A történethez hozzátartozik, hogy kicsit elbambultam az elõnevezést, végül 2-án tettem meg csak ezt. Józsi nagylelkûségét emeli, hogy így is bevett az elõnevezõk táborába. Aztán a rajtban nagy segítség volt Döme63 kinyomtatott indexes listája, ugyanis a rendezõknél (Szabó Józsi nem tudott eljönni.) nem szerepelt a nevem, mint elõnevezõé. Döme segítsége mellett külön öröm volt az is, hogy ilyen nagy nevet sikerült személyesen is megismernem.
Reggel - a kompra várva - egy gyönyörûen szép, szikrázõ napfelkeltében volt részem, ahogy Visegrád felett, lassan feltûnt az izzó napkorona. Közben csendesen átkompoltunk. Néhány gyalogos volt és egy autó. A rajtot gyorsan megtaláltam, ahol páran már várakoztunk. Józsi mondta, hogy egy piros Suzukit kell figyelni. Mikor feltûnt a jármû, nagyon megörültünk. Gyorsan neveztünk is. Láttam a pontok nyitva tartásánál, hogy Pilisszentlászlón, már 9-kor van pont! Ennek örömére 8.05-kor el is indultam. (Kiírás szerint csak 8.30-tól lehetett volna.) Ez nekem azért jött külön jól, mert felcsillant az esély a 12.35-ös komp elérésének. Az egy plusz adalék, hogy az utóbbi években különösen jól esik az "erõs" gyaloglás.
Az Apátkúti-völgyben még csak bringával jártam, így most elõször csodálhattam meg a patak szurdokját. Nagy volt még a csend és itt bizony még erõs fagy volt. Idõnként meg-megálltam fotózni, de erõsen meneteltem. A sorompótól már teljesen ismeretlen út következett, ahol hamarosan a túra névadójának forrását láthattam. Nagyon szépen karbantartott hely volt.
Feljebb érve a völgy egyre vadregényesebb lett. A pocsolyák még bõrösek voltak az éjszakai fagytól. Idõnként át kellett libbenni a patak felett, ami két esetben is megmerülést jelentett. Az avarszõnyegtõl ugyanis nem látszódott, hogy hol is fut a patak valójában. Szerencsére bakancs volt rajtam - pedig gondolkodtam a sportcipõn - így a víz nem tudott betörni.
Voltak érdekes megoldások az útvonalon. Egy fa, rajta balra mutató piros nyíl, mögötte egy fán pedig egy sáv jelzés. Út mindkét irányban. Persze az egyenest választottam és szembesültem egy jó kis sziklaszirttel. Nem véletlen volt a nyíl. Aztán a katlan oldalában bandukolva egy kicsi lejtõ húzott le a patak mellé. Na ezen már lementem és bizony jól tettem, mert az egyenes út megint egy meredélyben végzõdött.
Az utolsó patakátkelés után egy dózerútra tértem, ahol egy lefagyott Suzukira lettem figyelmes. Érdekes volt itt a „semmi” közepén. Ekkor elõvettem a leírást és néztem, hogy Piliszentlászlón majd hogyan is kell navigálni. A Honvéd út végén rögtön egy óriási kutya fogadott. Szerencsére a lassú tempóra váltásom nem ingerelte õt fel. Aztán a központban megleltem az ellenõrzõ pontot. Ugyanott volt, ahol a szeptemberi „25 éves a teljesítménytúrázás Magyarországon” tt-n is. Innen az útvonal is megegyezett az említett túráéval, de ez egyáltalán nem volt gond, hisz gyönyörû.
Pecsételés után frissítettem egy kicsit és már mentem is tovább. Abszolút jól álltam, mert 9.20 volt még csak. Az OKT, piros sáv kivezetésén egykutya „õrködött”. Lassú léptekkel és finom szavakkal tereltem õt arrébb, csak közben az ugatásával újabb társakat hívott a helyre. Végül mellõztem õket és nyomultam felfelé a Szent László-hegyre. Meglepett, hogy a jelzéseket felújították, hiszen szeptemberben még igen kopottak voltak. Az aszfalton még jobban beleerõsítettem és a távolban egy gyalogost vettem észre. Tudtam, hogy elsõnek indultam, így arra kezdtem el gondolni, hátha õ a pontõr. A beágazóban azonban egyenesen ment tovább, így a pap-réti eh-nál nyomtam egy OKT bélyegzést is, hátha mégis õ volt a pontõr.
A Pap-rétre rámosolyogtam és visszaemlékeztem, hogy pár hónapja – tûzõ napsütésben – még Pálmai Vencel pecsételt itt nekem. Akkor még nyári ruhában pompázott a Visegrádi-hegység. Most azonban már inkább a téli ruháját hordta. A Pálócki-rétet is megcsodáltam és bizony nem maradt el a fotó sem. Pedig Nád Béla a távolban már fente a pecsétjét. Pár mondatot beszélgettünk. Mondtam, hogy mi a tervem, õ pedig megnyugtatott, hogy simán leérek fél egyre. 10 óra volt ekkor.
A piros jelzéstõl elbúcsúzva az OKT-re koncentráltam. Az oldalazó ösvényen ismét jól esett, hogy a bakancs mellett döntöttem. Csodálatos erõkön vezetett az út. Idõnként látszódtak a Naszály vonulatai is a távolban. Egyszer csak hangokra lettem figyelmes. Egy kiránduló csoportot értem utol. Elõl a kicsik masíroztak jókedvûen, utánuk pedig az idõsebbek lépegettek.
A Vízverés-nyerge lenyûgözött ismét. Visszaemlékeztem a szeptemberi ottjártamkor, amikor ezüstösen csillogott minden a korai napsugár fürdõben. Most nyugodt oroszlánra hasonlított, ahogy elterülve pihent a nagy erdõk között. Rövid felfelé menet majd lefelé és ismét kirándulók. Közben a távolban már feltûnt a vár is.
Alig vártam a Moli pihenõt. Nagyon jó érzés volt ennyire hamar ismét látni. Korábban csak egyszer (1993-ban) az OKT vándorlásomkor láttam ezt a szép helyet, most azonban pár hónapon belül másodszor. Mindenféle képet készítettem a panorámától az önkioldóig. Aztán a Borjúfõre is kiléptem. Megérte, ez talán még szebb hely, de kicsit más a jellege. A Moli-nál az a „panorámapad” egy kuriózum. Lejtmenetben ismét gyalogosokkal futottam össze, de õk már szembõl jöttek. Innentõl egyre több túrázóval találkoztam. Nagy részük szembõl jött, köztük Vígh-Tarsonyi László és csapata is.
Ismét szép rétek következtek, nem is maradtak fotó nélkül. A Fekete-hegynél már egyre erõsebb lett a „zaj”. A Nagy-Villám oldalában ugyanis mûködött a bobpálya, sokak vidámságára. Ekkor már igen belassítottam, mert még fél tizenkettõ sem volt. Az országút keresztezése után az OKT szépen kanyargott a vár alá, majd egy lépcsõsorral felértem a parkolóhoz. Gyors pecsételés és már lépkedtem is lefelé a cél felé. Láttam közben a kompot, a Dunán. A kálváriánál megálltam ismét fotózni, itt elõzött meg egy futó. A faluba leérve pedig a második. Végül 3 óra 45 perces idõvel értem be a célba.
Nagyon-nagyon jól éreztem magam. A Visegrádi-hegység egyre jobban tetszik. Ezt a részét most elég jól rögzítettem.
|
| | | | |
|
|
