Túrabeszámolók


Felvon-oh!

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008
 Túra éve: 2007
moiwaTúra éve: 20072007.07.17 18:08:52
megnéz moiwa összes beszámolója
Hát ez nem egy hétköznapi túra volt. A rajthely megtalálásához térképészkedési képességeket kellett hasznosítani, mivel nem a kínálkozó Várkert felõl, hanem a rövidebbnek tûnõ Szociális otthon felõli úton közelítettünk a felvonó aljához. Közben élvezkedhettünk egy lengõhídon is:) A rajtból megpillantottuk az elsõ felvonót Nagy-Villámra. Igen komoly meredekséggel bírt, de azért kényelmes cammogással felértünk. Közben visszanézve a Mogyoró-hegy bújt meg alattunk, háttérben a Szentendrei-sziget, meg a Naszály.

Fent a kilátónál ep., majd ugyanazon az úton vissza a felvonó aljába. Innét egy másik felvonó alatt kellett "felkúszni" (+ négykézláb felevickélni, miközben az út csúszott, és csak a sûrû fûben vagy csalánban lehetett megkapaszkodni). Ez már több erõt kivett. Hihetetlennek tûnhet, de az oda-vissza-oda Nagy-Villám mászáshoz majdnem 1 óra kellett!

Innét a K háromszögön le a bobpálya aljához, majd az OKT útvonalán a K/K+ elágazásáig haladtunk, ahol egy völgybe fordultunk jobbra. Út az csak elvétve volt, az irányra koncentráltunk inkább. Elérve a Panoráma utat, a BEAC Mini kedvelõinek gyakran járt útján lementünk az Erdei Iskoláig, majd a P sávon az Apátkúti vadászházig batyogtunk.

Az Ördögmalom-vízesésnél éppen cselgáncsozó ifjaknak tartottak erõnléti edzést. Innentõl a térkép (az igazolófüzetben lévõ fénymásolt térkép mellett jól jött a saját Cartographiás darab is) segítségével navigáltunk a Jenõ-kunyhóig. Az útvonal szöveges leírása azonban szerintem teljesen rendben volt, ami kellett, benne volt. Itt már eléggé meleg kezdett lenni, izzadtunk is mint állat.

A fõrendezõ végül nem tudott pontõrt szerezni ide, ezért õ reggel felfutott a vadászháztól, letett matricákat és egy rekesznyi ásványvizet. Ez utóbbi nagyon jól jött, habár én általában nem vagyok egy ivós típus túrákon. A nyár viszont más tészta, rengeteget párologtatunk, amit pótolni kell menet közben.

A Jenõ-kunyhótól belõttük a Spartacus-ösvény szintútját (szalagozás az útvonalon sehol sem volt, habár a táv túlnyomó része jelzetlen utakból állt), és gyönyörködtünk a többször káprázatos kilátásban. Kiérve a Z jelzéshez kissé tanácstalanok lettünk mert az ösvénynek (a térképpel ellentétben) a túloldalon nem lett folytatása.

Itt valahogy elfelejtettük az itinert olvasni és a térképen belõtt széles úton haladtunk, ami mint kiderült, részben el lett kerítve. Az elsõ kerítésnél még sikerült bebújni, de a kijutásnál már mászni kellett. Létra persze nem volt... A leírás szerint viszont nem is erre kellett volna haladni.

A széles utat telibe kapta a Nap, sehol egy árnyék. A meleg pedig igen komoly kezdett lenni... Alig vártuk már a Psztlászló-Lepence út keresztezését mert onnét már csak pár km maradt a következõ pontig. A térkép szerint a szekérút a mûút túloldalán irányváltoztatás nélkül folytatódott, a valóságban azonban semmilyen utat nem találtunk. A mûúton jobbra fordulva és haladva egy darabig, késõbb balra tértünk egy kisebb szekérútra, ami nem sokkal rá becsatlakozott a keresett útra.

Sínen voltunk tehát. A dögmeleg már kezdett kellemetlen lenni. Árnyék pedig továbbra is sehol. Kisvártatva elértük a Prédire vivõ P háromszöget, ahol hallgatoozoo várt bennünket az ep-n. Sajnos itala nem sok volt, de készségesen felajánlott belõle Zolinak egy keveset. Innét továbbra is jelzetlen úton haladtunk, a Király-kúti mûút felé egy kellemesen lejtõ és kanyargó dózerúton.

A mûúton szintben haladtunk elõbb a Király-kúti elágazásig, majd a Dobogókõ északi oldalán a felvonó aljáig, ahol waina(.....)fizun fõrendezõ úr várt bennünket és mutatott felfelé a reménytelenül hosszúnak és meredeknek tûnõ emelkedõre. Itt már folyt rólunk az izzadság rendesen és galád módon egyre jobban kezdett nõni az emelkedés szöge.

Viszonylag hamar felértünk, és a felvonó fenti végénél berendezett célban kaptuk meg méltó jutalmunkat korlátlan üdítõfogyasztás kíséretében. Mondjuk a pontos távra kíváncsi vagyok, mert az rendben hogy a technikás 3 felvonó-emelkedõ ill. néhány járatlanabb jelzetlen út az idõveszteséget okozott, de hogy 6 óra kelljen a teljesítéshez, a megadott paraméterekhez viszonyítva érdekes...

A túrát követõen lementünk a Thirring körútra, immáron sokadszor, ezúttal azonban a Siketek Mária kegyhelyétõl indulva. Az út nem lett lankásabb, a száraz idõ miatt azonban helyenként meglehetõsen csúszott a meglazult talaj a rézsútos úton.

waina(...)fizun majd biztos megírja, de ha jól emlékszem, tizenegynéhányan indultunk. Sok olyan helyre vitt el a túra, ahol jómagam még életemben nem jártam, tehát ezért is megérte eljönni.

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1213#2