Túrabeszámolók
 | Cinege 40/25/10 |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 |
|
| fulopg | Túra éve: 2013 | 2013.04.23 19:38:12 |
|
| megnéz fulopg összes beszámolója |
Szép vidék, jó idõ, kiváló szervezés. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük!
Bõvebb leírás, képekkel: http://csatangolasaim.blogspot.com/2013/04/cinege-25.html |
| | | | |
|
| vipera | Túra éve: 2011 | 2011.05.05 13:19:39 |
|
| megnéz vipera összes beszámolója |
Sajnálattal látom, hogy még senki nem szólt az idei Cinege túráról, ezért én most megteszem:
Nagyszerû volt! Én legalábbis jól éreztem magam :-)
Köszönet a szervezõ(k)nek! |
| | | | |
|
| f.joco66 | Túra éve: 2010 | 2010.04.14 15:31:36 |
|
| megnéz f.joco66 összes beszámolója |
Cinege 25 teljesítménytúra
2010. 04. 10.
Ahogy az egyesület túrakiírásait végig néztem ez volt az elsõ, amikor mind a három távra meg lett hirdetve a túra. Éppen ezért egy kicsit kíváncsian vártam, hány társam lesz a 25-ös távon. Szombat reggel szép számmal gyülekeztek a tagtársak és a vendégeink a rajtnál. Nekem is jutott öt túratárs.
Kicsit hosszas sorban állás után sikérült regisztrálnunk. Örömmel töltött el, hogy szinte mindenki nevezett a kupára is. Az itiner mellé nem kaptunk térképvázlatot. Nekekünk „tapasztalt helyieknek” nem is hiányzott, de a célban hallottunk „morgásokat” a hiánya miatt. A DDP piros jelzésén indultunk el kifelé a városból. Áthaladtunk az M7 felett nyugat felé fordulva a murvás mellékúton értünk a Békás-tó partjára. A tó hangulatos nádasa sok fotótémát adva kísért bennünket. A „megszokott” útvonalon haladva érkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz a Nádas étteremhez. A Balaton szelet elfogyasztása után kiértünk a Töreki bekötõ útra. Itt elkanyarodott tõlünk 40-es táv dél felé. Mi a tavak partján észak felé fordultunk a madármegfigyelõ toronyig. Itt nyugatra fordulva sárga+ jelzésen folytattuk utunkat. A diófás mellet jutottunk a Gyíresi dûlõre. Ez után következtek az Endrédi tavak a Bocsidai dûlõnél. Itt volt a második ellenõrzõ pont. Egy alma elfogyasztása után elbúcsúztunk a 10-es távon tovább haladóktól, és fel kapaszkodtunk a tavakat követõ gerincre. Csak kapkodtuk a fejünket! Nem tudtuk eldönteni, hogy miben gyönyörködjünk, és persze, mit fényképezzünk! A Tavaszi Hérics tengert, a tavak panorámáját, a távoli Balatont? Endréd határában a legelõn hiányoltuk a „megszokott” marhacsordát. És ismét a térkép hiányában a „megszokott” útvonalon értünk a harmadik ellenõrzõponthoz a „Finnyásnak” becézett vendéglátó egységhez. A pecsételés után magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát, no meg egy kis „folyékony kenyeret”. Balatonendrédet a piros háromszög jelzésen hagytuk el egy löszmélyúton , majd az Aliréti erdészeti út felé ereszkedtünk le a völgybe. Rátértünk az itiner szerinti „szalagozásra”, ami szinte észrevehetetlen volt. Szerencse, hogy nem elõször jártunk arra! A sztráda alatt áthaladva, kis „csalafintasággal” az aszfaltos úton értük el a SEFAG Zrt. által kiépített Borsodi pihenõt. Gyors kezelés után a tarvágás mellett, majd egy hangulatos tölgyesen keresztül haladtunk a Vaskereszt felé. Innen a sárga jelzésen, egy hangulatos pincesoron keresztül értünk be Zamárdiba. Az „emberevõ kutyák”ugatásának közepette érkeztünk a negyedik ponthoz a Kõhegyi kilátóhoz. Kis nézelõdés és a pecsételés után indultunk tovább. A Szamárkõ, a Tájház, a templom érintésével értünk a célba. Mindenki megkapta a jól megérdemelt emléklapot, és a szép kitûzõt. Akinek volt még ideje a busza vagy vonata indulásáig, szabadon apaszthatta a zsíros kenyér szeleteket, ihatta az üdítõt.
Köszönjük a rendezõknek a szervezést. Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Farkas József túravezetõ |
| | | | |
| redy | Túra éve: 2010 | 2010.04.12 12:05:47 |
|
| megnéz redy összes beszámolója |
Sziasztok!
Vörös Csaba vagyok a Cinege túrák egyik szervezõje.
Köszönöm a visszajelzéseket és az építõ jellegû kritikákat. Minden évben rendes térképet adtunk, most nem.
Nem akarok magyarázkodni, egyszerûen elcse..tük.
Ígérem jövõre kijavítjuk ezt a bakit (is).
Fákat sajnos nem tudunk ültetni, minket is elszomorít a látvány.
Mégegyszer bocs és köszi az észrevételeket! |
| | | | |
| Plecs | Túra éve: 2010 | 2010.04.12 09:38:18 |
|
| megnéz Plecs összes beszámolója |
CINEGE 40
Döbbentem olvasom az elõttem megnyilvánuló Tétova Hegyi-teve túratárs mondatait, miszerint „Sajna a térkép már elfogyott (pedig nem a végén indultam)”. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ezen a túrán én kifejezetten az elején indultam, szerintem az elsõ tízben, de térkép már akkor sem volt, amikor én indultam, legalábbis én nem kaptam – így talán joggal feltételezem, hogy egyáltalán nem is volt… J
Az itinerben ugyan volt egy nagyvonalúan „térképvázlat”-nak nevezett valami, de anélkül, hogy a szervezõket csesztetni szeretném, azért meg kell mondjam, hogy ez a vicc kategóriájába tartozik – szóval tökéletesen igaza volt tétova hegyi-tevének, ha a leírásában azt nem tekintette térképnek. Merthogy az inkább egy nagyon nagy tréfa, mintsem bármi más. Ha csak ilyet tudnak adni, akkor inkább ne adjanak semmit, és ezt tök komolyan mondom. Ezt a valamit bûn kézbe adni, ha csak ennyire futja, akkor inkább ne legyen semmi! A leírás úgyis jó és használható volt, annak tényleges hasznát vettük, de a „térképnek” semmit.
Egyébként a térképet felraktam a képek közé, tényleg érdemes megnézni, mert ritka becses darab!:-)
Pedig mondjuk egy normális térkép nem volna rossz, mert a környékrõl turistatérképet beszerezni igazán nem egyszerû feladat (létezik egyáltalán?), útközben pedig a jelzések azért nem olyan nagyon hibátlanok (kis költõi túlzás…), hogy csak azokat követve minden gond nélkül, lazán végig lehessen menni az útvonalon. A túra útvonala amúgy is sok helyütt jelzetlen úton –illetve néhol egyáltalán nem is úton- halad, ahol csak a szalagozást lehet követni, s bár a szalagozásra összességében rosszat nem tudok mondani, azért az edericsi kocsmában az egyik túratárs szájából hallottam a „minimálszalagozás” szakkifejezést – ez igen találó az itt tapasztaltakra.
Ez úgy értendõ, hogy tulajdonképpen minden olyan helyen, ahol szükség volt rá, meg voltak a szalagok, de nem több a feltétlenül szükségesnél. Ez tökéletes is volt így, mindannak, aki sehol nem vétette el, de aki valahol valamilyen ok miatt egy kanyart benézett (és azért legyünk õszinték, ezen a túrán kínálkozik erre néhány kósza lehetõség), az az életben vissza nem talált többet, mert úgye szalagot útközben nem nagy eséllyel talált, azok ugyanis csak a feltétlenül szükséges helyeken (értendõ kanyar) voltak, aztán több száz méteren, néha akár kilométeren keresztül semmi…
Pedig az általunk csak „megerõsítõ szalagnak” nevezett „céltalan” kis szalagfoszlányok nem csak jól esnek néha, merthogy megerõsítik az ember ama tudatát, hogy jó úton halad, hanem ha valaki eltéved, ezeknek köszönhetõen hamar rájön, hogy nem jó úton halad, mert gyanús lesz egy pár perc után, hogy nem találkozik szalagokkal. Na ez az, ami itt nem állt fent, nem is meglepõ, hogy utunk során több alkalommal találkoztunk szokatlan irányból érkezõ, a helyes út iránt érdeklõdõ túratársakkal, sõt, hogy õszinte legyek, azt hiszem, hogy a Flóra hegyrõl lefelé mi is „szokatlan” irányból érkeztünk a jabapusztai mûútra… J De igazából ezt sem tudom biztosan, mert szalagot nem láttam J
Szóval ez csak egy aprócska észrevétel a szervezõk felé, ha esetleg megfogadják, azt a jövõ évi résztvevõk nevében köszönöm – a tényszerûség kedvéért kihangsúlyozva, hogy a fontos helyeken most is mindig volt szalag!
Maga a túra olyan tipikus Balaton környéki, nagyon szolid emelkedõkkel, kellemes kis dombocskákkal, jó néhány út menti tavacskával... Ami viszont szemet szúrt, hogy a környék nem bõvelkedik olyan igazán rendes „erdõszerû” erdõkben, ami van, az viszont elég elhanyagolt benyomást kelt és ráadásul komoly tempóban irtják (ez úton is üdv az erdészetnek). Nem szép látvány. Ha ez a tempó marad, pár év múlva már nem olyan lesz ez a környék, mint amilyen most még…
|
| | | | |
| tétova hegyi-teve | Túra éve: 2010 | 2010.04.11 11:12:35 |
|
| megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója |
Cinegeföldi teve menet szódavizes oázisok között
Kellemesen hûvös volt a reggel kiváló futóidõvel kecsegtetve. Késõbb a nap is ki-ki sütött helyenként, szóval az idõ hozta magát.
Sajna a térkép már elfogyott (pedig nem a végén indultam). Ez kissé lehangolt, viszont volt WC, ahol könnyítve magamon feldobódtam. Az elsõ pontig a Békás tó s az utunkat balról kisérõ erdõs löszfal kínált látnivalót. A cinege patakot a cinege hídon át kereszteztük s jött is az EP, ahol Balaton szelet s szódavíz volt az ellátmány. A csokit meghagytam a többieknek a szódásszifonból pedig nem tudtam jót inni (pohár sem nálam, sem a pontõröknél nem volt). Meg is ijedtem, mert minden nélkül indultam el, s féltem ha ez így lesz késõbb is ki fogok szikkadni.
A következõ szakasz egy kellemes, szépen kialakított tanösvényen vezetett, ahol egy halványan haldokló ibolyaföldön is átcsörtettem. Aztán jött a cinege forrás s újra átkelve a patakon a 2. EP. Ez volt az egyetlen frissítõpont, ahol végre rendes víz és pohár is volt. Púpjaimat alaposan feltöltve indultam tovább. Egy szép erdõn vezetett át az út, ami sajnos hamarosan átment fejszés "barátaink" pusztításának nyomaiba. Ha lekaszálják az erdõt legalább méltósággal, rendet hagyva maguk mögött tennék. Ilyetén keseregve és morogva magamban értem el az Ali rétet, ami viszont gyönyörû. Kis tóval, fennséges fákkal a közepén üdítette a lelket. S folytatódtak a kellemes élmények a Flóra hegyre felfelé. Kissé húzós, de gyönyörû, horhosokkal sûrûn megszórt erdõben vezetett az út. A tetõn sajnos véget ért az erdõ s jött a ronda kilátó s a még rondább adódorony. Pedig a tetõrõl fenséges kilátás kínálja magát. Ráadásul pontõr sehol. Mondjuk az nem is, de az innivaló már kezdett hiányozni. Vissza kicsit az erdõhöz s a sárga szalagokat követve le a betonútig kellett menni. Néha gáz volt, mert térkép nélkül s az el-el tûnõ szalagok mentén nem volt egyértelmû, hogy jó felé megyek-e. Leérve a betonútra, ahonnan indultam a Flóra hegyre, már ott volt a pontõr csapat. Szódavizet nyakaltam (bár fele mellément, mert pohár itt sem volt) s nyomtam tovább Jabapuszta felé. Újra elbizonytalanodtam kissé, mert az itiner szerint 500 méterre kellett volna jönnie. Volt az több is, de megvolt végre. Átnyomakodtam a házak között s kezdtem felfutni egy alattomos, jó hosszú s ráadásul még erõs szembeszeles emelkedõn. Aztán be az erdõbe jobbra egy helyen s újra a szalagvadászat. Szerencsére minden, többek között Balatonendréd is a helyén volt. Az Endréd büfé közben nevet változtatott így páran keresgéltük (itt találkozott a 40-es és a 25-ös táv), pedig az orrunk elõtt volt. Újabb szódavizes púpfeltöltés, némi sós süti elfogyasztása s félve a lemerevedés okozta kínoktól a gyors továbbhaladás mellett döntöttem.
Innen a piros 3szöget kellett követni. Egy finom emelkedõ és erdõs szakasz, szántóföld és újra erdõ, valamint a túra elején lehagyott rövidebb távosok újra lehagyása volt a program. Egy keresztezõdésben el is bizonytalanodtam, valahogy nem volt jelezve. Azért meglett az M7-es hídja. Alatta átbaktatva éles jobbkanyar, majd balkanyar az erdõbe. Némi kerengést követõen jött a Borsodi pihenõ, ahol 2 Timi is volt, s akikrõl kiderült, hogy nem is Timik. De kedvesek voltak, adtak a saját sós sütijükbõl és persze ittam is. Igen szódavizet. Ekkorra a sok szóda már minden nyílásomon jött kifelé, de a víz meg nagyon kellett. S innen ahogy a lányok el is igazítottak, már nem volt szalag sem. Szerencsére tavaly a Fejérkõ túrán jártam erre (igaz az ellentétes irányba vezetett) így a vaskeresztrõl volt már fogalmam. Csak meg kellett találni. Kb. 1 km.-el mentem mellé egy helyen, hiába ekkor már fáradt voltam. De mi van ha nincs korábbi tapasztalat. Akkor bizony a teve vakrepülése szám jött volna. Szóval legalább a 40 km-en indulóknak kéne térképet biztosítani. A kereszttõl már egyértelmû volt a sárga s innen az út is lefelé vezetett. A szép kivitelezésû zamárdi kilátó volt az utcsó pont. Kb. 2 Km. még s a templom mellett az iskolában vár a jól megérdemelt oklevél, kitûzõ, s némi kaja.
Köszönöm a lelkes rendezést, jól megszervezett túra volt. Futóbarátnak azért nem nevezném, de ez nem is így volt meghirdetve. Jó a szódaviz, de ha mondjuk minden második ponton vizet is adnának, az lenne az igazi. A térkép nélküli szalagozás (a végén meg az sem) azért elég spártai megoldás. Nekem most szerencsém volt, de egy hosszabb túra végére én ezt rendezõként nem kockáztatnám meg. A terep tipikus Balatonkörnyéki, de én ezt is szeretem. S még egy aprócska kritika. Az itinerben sehol nem találtam távadatokat, s bárhol kérdeztem a pontõrõket, nem tudtak ebben segíteni. Bár cinegét nem látt az út során sehol, mégis jól éreztem magam a túrán, kellemes volt. |
| | | | |
| tuli | Túra éve: 2010 | 2010.04.10 19:36:04 |
|
| megnéz tuli összes beszámolója |
Reggel gyönyörû idõben ültünk autóba Székesfehérváron. Siófokon gyors nevezés után kis csapatunk el is indulhatott. Mindjárt az elején kedves túratársaim azzal kezdtek szórakozni, hogy a hajamat húzkodták (na jó, van mit...), amiért aztán én az elsõ pontig szépen ott is hagytam õket. Késõbb aztán csatlakozott hozzám egy szintén gyorsabban gyalogló társ, akivel egészen a balatonendrédi kocsmáig egy tempót vittünk. Az endrédi fõúton haladva elõször csak egy csepp vizet éreztem, mire léptünk kettõt, elkezdett esni. Megijedtem kicsit, mert az esõkabátom egy másik táskában volt - persze nem nálam -, így rövid filózás után futni kezdtünk a hál'isten közeli buszmegállóba, ahonnan aztán egy esernyõvel megerõsítve mentem/mentünk tovább a kocsmáig, ahol bevártuk társainkat. Szerencsére az esõfelhõk hamar meggondolták magukat, így zavartalanul és egyre szebb napsütésben folytathattuk utunkat a célig.
Köszönet a túráért a rendezõknek! |
| | | | |
|
| redy | Túra éve: 2009 | 2009.05.09 12:59:58 |
|
| megnéz redy összes beszámolója |
Sziasztok!
Vörös Csaba vagyok a Cinege Teljesítménytúrák egyik szervezõje. Nem tudom hogy a szervezõk leírják-e tapasztalataikat a túrákról, én most megteszem. Az idén harmadik alkalommal rendeztük meg túránkat. "Sajnos" több túra is volt azon a napon, nem egy a közelben is. Erre jövõre jobban oda kell, hogy figyeljek, ha azt szeretném, hogy több résztvevõ legyen. Persze nem az a fõ cél, hogy sokan legyenek, hanem aki eljön, az érezze jól magát. Sajnos igazi túristatérkép nincs e tájról (Siófoktól délre), ennek megszerkesztése a jövõ feladatai közé tartozik. Az idõjárás szuper volt, új útvonalakat jelöltünk ki az elõzõekhez képest. Kicsit (nagyon)hiányoltam a fiatalabb korosztályt, az általános és középiskolások nagyon kevesen voltak. Plakátok, szóróanyagok pedig eljutottak az iskolákba, de a szabadidõszervezõ kollégák nem mozdultak rá kellõképpen a szervezésre. Az iskolásokat pedig csak úgy lehet mozgósítani, ha valaki (felnõtt) az élre áll. Szóval van még feladat, szerencsére lelkesedés is (a szervezõk részérõl :-)), és rengeteg ötlet...
Üdv. mindenkinek!
Vörös Csaba redcsabesz@gmail.com |
| | | | |
| lomha | Túra éve: 2009 | 2009.04.26 15:15:53 |
|
| megnéz lomha összes beszámolója |
A múlt heti Gerecse 50 után amolyan pihentetõ túraként választottuk a Cinege 40-es távját, amelyen ha jól emlékszem, 700 m szint volt, méghozzá egyenletesen elosztva, brutál kaptatók nélkül.
A startnál megkínáltak minket kullancsriasztóval, ami nagyon kedves volt tõlük. A start és az elsõ pont között 2 m magas susnyásban gázoltunk úttalan utakon, nádasban, szántóföldben.Az elsõ pontnál almát kaptunk, ami azért is jó ötlet volt, mert az évszakhoz képest szokatlan melegben elég gyorsan fogyott az ivóvizünk, az alma pedig folyadékpótlásnak is jó volt. Innét gyönyörû tájvédelmi körzetben, tanösvényen vitt tovább az utunk - egy óriási fehér vízi madár, férjem szerint kócsag, méterekre tõlünk repült fel a nádasból. A békák harsányan kuruttyoltak, a pollenallergiám lelkesen gyötört.
A második pontnál szembesültünk a túra egyetlen negatívumánál: nem volt pont! Legalábbis elõször ezt hittük, ugyanis a pont teljes környékén kb. negyed órát bóklásztunk, mire végre ráleltünk a pontõrökre. Az idõs hölgy azt mondta, azért nem ott vannak, ahol az itiner szerint lenniük kellene, mert ott nincs pad.(Megjegyzem, az egész Cinege-forrás tele volt padokkal!!) Mondtuk, akkor legalább tegyenek ki egy cetlit, vagy küldjenek oda valakit, mert mi is majdnem nem találtuk meg a pontot. Nem tudom, megfogadták-e a tanácsunkat...
Eztán felkapaszkodtunk a kilátóhoz, ahol egy nagyon rendes, segítõkész pontõr srác fogadott minket. Már messzirõl láttuk, amint egymagában ücsörög a tûzõ napon. Jól elbeszélgettünk vele, gondolom, örült, hogy végre van kivel beszélnie, útba is igazított minket. végül otthagytuk, folytattuk utunkat.
A pontõrök a továbbiakban is kedvesek és segítõkészek voltak. Eltévedni nem igen lehetett, a zûrös helyeket lelkiismeretesen kiszalagozták nekünk. Vízvételi lehetõség csak 3 helyen volt, de azok jól elosztva, a túra közepe táján, egyik közkútból, másik kocsmából, harmadik szóda az utolsó ponton. Az itiner jól követhetõ volt, leírás és térképvázlat egyaránt. A kitûzõ egy szép fényképet ábrázol egy cinegérõl. A célban várt minket a zsíros és lekváros kenyér, illetve még néhány extrát is kaptunk - azaz kaphattunk volna egy kupont, amellyel részt vehetünk egy helyi hajókiránduláson. Ezt már nem volt módunk igénybe venni, de azért rendes volt a szervezõktõl. Még vasúti menetrenddel is készültek nekünk a célban, ami különösen jól jött.
Jól szervezett, könnyû kis túra volt, habár nem voltak sokan (a 40 es távon asszem 25 induló volt összesen, a rövidebbeken viszont 200), ajánlom mindenkinek. |
| | | | |
|
|
