Túrabeszámolók

 szia emberek,a halmi dűlőről..

Kérdés,miért kell erről(is)írni egyáltalán?És mit lehet írni,amit még nem énekelt meg a krónika?több beszámoló van írásban rögzítve a tététés honlapon,még több az agyakban,valahány fényképeken,és persze az ikonok életrajzában..bár jól tudjuk,minél magasabbra nőttél,annál kevésbé figyelsz a kis hangyára,aki alant tornázik,a budapesti kupa megszerzése vagy az emvétés érem,esetleg csak a kihívás miatt,pedig jólesik a biztatás..jólesne,de csak a pult mögötti asszonyság segít,pohárba önti Zwack találmányát,ahonnan pénzért el lehet venni.Éjszakás után adom elő magam,és nézelődéssel múlatom az időt rajtolásilag várakozásból kifolyólag.Arcok a pontőrök közül,indítók a főszervezőkből,a köpcös pénztáros megint a sor végén,de itt van és gyűjt fizetési eszközt a Nemzeti Bank által jóváhagyottakból.Persze aki utal,magánszámlára,az előnyöket szerez és papírt a rajthoz,ami elérhető szinte bárkinek,csak számlája legyen,mert már nem uralkodik a pénz,csak annak a látszata,ígérvénye,ami olykor csak egy kivonat,de hegyeket és völgyeket mozgat,embereket mindenképpen..kékmackóalsós túratársnő érkezik az ikonok családjából,és mások is érkeznek,elsőbálozósak,csak helyeselni tudom..Itt van a túra megálmodója és megcsinálója,aki összefestékezte a fákat anno,haja gyérül,a műanyag szaporodik testében,kedélye változatlan.azaz hullámzó,kerékpárral érkezik,amit gondosan lezár,helybeli,valószínűleg jól ismeri a szomszédait.Moiwa, aki egy keleti nevet tud magáénak a hazai mellé,osztani kezdi a papírt és a vörösvári srác engedélyezi a távozást..öten rázódunk bolyba,a debreceni csaj,egy szentendrei,kendős-kevéshajú a meneiusok fájáról,aki otthon családot is nevelhetne,de ehelyett itt lopja a napot,Misu,aki ismeri a járást,és csekélységem,aki tényleg szóra sem érdemes..megyünk,utcákon és házak között,egy zebracsíkos sorompónál pedig ösvényt fogunk,közben biztatjuk egymást,homok és zöld lombok,fű és nap,a harmat elmúlt a kései rajtnak köszönhetően,azért még nem izzadunk.Mire elmeséli az ikon a műtétjét,első pont,szép emvétés lányokkal,őrzik a pontot..kell is,mert többen foglalják családilag a füvet,egy pad a túrázóké marad,itt tehénkedik el a pontőr és pecsétel bőszen,a másik pedig striguláz,kell is,mert ha ez nincs,akkor nem van..elmegyünk tova,a jel sárga,szentendrei kislány építi a társalgás vonalát,és közben tavasz van.Sínek mellett,persze,hogy Egon és Éva,csoki és napfény,ígéret,hogy még jövünk ma többször is,mert jubileumi a rendezés,pont néhány éve döntötték le a szocializmus bálványait,és most a brüsszeli timpanont akarjuk sárba tiporni,mert mi magyarok vagyunk..bent a fák között nincs politika,csak vérehulló fecskefű és tölgy,az akác ezen a részen még nem indult be,pedig tüskés..Nyugati tornapálya,füst,bogrács és népek,minden korosztályból,ki vannak ruccanva,evés-ivás és gyereklegeltetés céljából.Tova és elmegyünk,kerékpárosok és kutyások tördelik a sort,két fiatal elöl,két régebb óta fiatal hátul az alföldi lánnyal,harmadik pont,sírral,kereszttel,és ellenőrző papír és pecsét,tétovázunk,fogyasztunk és inalunk,szintidő is van és fordulni kell.Az érdekesség kedvéért új szín van a fákon,ezt kell követni,a kanyar az kanyar,innen az ikon tájol,és felhívja a lehetőséget az eltévedésre,bár jel csak egyfelé van,oda és vissza,a többi út jelzetlen.Nyilak is vannak,nekünk szólnak,ezeket egy magyar írta föl a fákra a kései utókornak.A tornapálya tábláit és alkatrészeit a helyi erők már átformálták a mai kor ízlésvilágának megfelelő formátumokra,ehhez csak némi kungfu tudás és fekete spray szükségeltetett,mit mondjak,a konzervatív ízlés ezt rongálásnak minősítené..Átkelünk megint az úton,autósok száguldoznak rajta,sebaj,szaladunk előlük,a fák közé csak nem követnek.Geri őriz egy pontot,szám szerint a következőt,örömködünk és otthagyjuk néhány lány keze között.Hosszú egyenes szakasz,az Ararát hajtűkanyarjával a végén,és a kettes pont újfent..hogy a bárkaformájú építmény mért kapta az Ararát nevet,azt hiszem,egyértelmű mindenkinek..csak..A keleti tornapályánál felvesszük a pecsétünket és beténfergünk az aszfaltoson a célba,ahol még bősz rajtoltatás van,kicserélődik a papír és újrakezdés van,de előbb finomságok,csemegék,és a tajték letörlése a gyöngyöző homlokokról.A debreceni csaj lassul hozzám,elinalt társnője a meneniussal,a műanyag ember szép fiatal szőkével,hja,a bankkártya a balkézben,ez dobogtatja a lányszívet..sebaj,társnőmet fűzöm,és közben fogy a táv és Zwack itala,amit Egonnal és más elvetemült pontőrökkel is megosztok.Romlik a köridőnk,meleg és sok beszéd..frissítés és papírcsere,harmadik kör,nadrágot váltok,rövidebbre,lassan ismerős lesz a táj,köszönnek a reggel óta az autójukban bolházó népek,porszívó és vizesvödör a kezükben,még folyamatban a munka,nekünk meg a túra.Homok a sorompó után,sárga jel,első pont,sokan emberek,ébred a város,dél múlott ugyanis..Az útvonalat Borika frissíti sok-sok fiatal arccal és a nyugdíjas tanár utódjával,kettesben vezénylik a fiú-lány csoportot,örömködünk,és elsietünk..hátha..esőre lóg a láb,és csöppenik is,ezért eltévedünk,de sikerül ráébredni és behúzott farokkal somfordálok vissza az Ararátig..az eső fenyeget,de gyorsabbak vagyunk és a célban már ki van készítve a negyedik papír..negyedik kör.Görcsöl a balláb,mármint a sajátom,oda se neki,ha már a gyógyszer otthon maradt.A ping-pong asztalnál körbe sem nézünk,be a fák közé,esőcsöppek a leveleken,eleinte kevés,aztán több,második pont,lenyúlom a csoki-müzliszelet ellátmányt,közben a Taoról értekezünk,annak is a kétivarú fejezeteit oktatja társnőm,egyelőre csak szigorúan elméletben..Lao-Ce régi ismerősöm,különösen kedvelem a negyvennyolcast a versek közül,idézem is gyakorta.Mégsem ázunk el kívülről,a sors és szervezők megkímélnek bennünket,eltérítik a fellegeket,kisüt a nap és este lesz belőle.Tornapályák és autóút,a célban Moiwa gratulál,mi pedig nekik,ikon érkezik,szakállas,a pilisi ötvenről,egy körre nevez...

a szokott színvonalat tolták az emvétés fiúk,remek időben,remek hangulatú túrával,még maradnak,de mi nem..részemről csapzott vagyok,túratársnőm pedig egy másik hegycsoportot céloz..jövőre pedig mindenki hozzon magával még egy embert,multi level szerint,vagy csak úgy,mert jó..egészség és unicum legyen Veletek,Velünk..

 szia emberek..

és a reggel tele emberekkel,akiknek beszorult a feje a kiságy rácsai közé kiskorukban,ezért hiába építik nekik a plázát és a járási kormányhivatalt,ehelyett fizetnek a gyaloglásért, és mennek..közben a kis országunkat valakik bevezetik a pofonok völgyébe,ahol megmutathatja,hogy az a legény,aki állja..persze jó móka az oroszlán bajszát cibálni,és ez sokunknak tetszik is,itt és most..család és túra van..

szóval jõnek a férjek,akiket elüldözött az asszony,asszonyok,akiket a férj,és persze házaspárok is,lehetnek õk is ketten-hárman a néhányszázból,akik egyformán ütötték be a fontos alkatrészüket valahova és most itt adják a pénzt a fõrendezõnek,hogy kapjanak lehetõséget a magányos sétára, pedig snooker vb is van,final,és vasárnapi ebéd a koleszterinért,itt csak egy kis zsíroskenyér várható vízzel,akár a Towerban a Temzénél valamikor,vagy a Kufsteinben az Inn partján,itt a Duna van messzebb,mint amiben a fentiekhez hasonulni szeretnénk,hisz magyarok volnánk,vagy mi a szösz.. . persze a fõrendezõ itt is egy fosszília,a teljesítménytúrázás õskorából maradt kövület, mellékesen a barátunk is,mint a miniszterelnöknek a házelnök és a köztársasági,utóbbiak azért nagyobb üzletnek látszanak..szóval betolom a bicikliket a házba és indulunk gyaloglani,nõkkel vagyok,de a rajtnál látom a sok ismerõs arcot,szintén nõkkel,hja,ez a túra veszélyes,pláne tavasszal,bármi történhet az emberrel,vigyázni kell a tûzfészket,ami családi..elvette a pénzt a köpcös pénztáros,írunk,és indulunk, ki a házból be a fák közé,sorompó,tábla segíti a gondolkodást és tornaszer használatot,gyermek és utánpótlás korosztály van meg Torinó Galinával,két szöszi,Zsolt,munka nélkül,VM és leánya ,Elemér,aki késõbb indul és korábban érkezik célba,Maci és barátnõje,Péter és oldalbordája,másik szõke szösszenet családostól,lakótárs a paneldzsungelbõl,gyerekkel,kezdõ de szorgos,más vallású barátném vérrokonokkal,..tehát mindenki,aki szereti a kihívást  a teljesítménytúrákon..elsõ ponton hároméves pontõr,másodikon ötvenes barátném ,harmadikon fordulunk sárgáról pirosra,virágfelhõ,akác és vérehulló fecskefû,kutyákok és gazdik , gyermekkocsis anyukák és Emese a fûben a fa alatt,szinte sajnáljuk a végét,olyan hamarinak tûnik..örömködünk az idõsödõ festõvel,aki ezt a túrát tetõ alá hozta,májukat hizlalják fölöttem,egészségükre,persze.. ígéretet tesz a nagytestvér kigondolására,és nekünk ennyi..kipirult,napsütötte arcok a célban,van,aki meg is izzadt..

mindenféle kenyér és üdítõ és Moiwa oszt jutalomkitûzõket,szép és okos túra vala,reméljük,sok ember elcsábult..

Tavaly annyira megfogott a Halmi-dûlõ teljesítménytúra, hogy idén is kötelezõnek éreztem a részvételt rajta. Kényszer azért nem volt rajtam, és utólag értékelve, a hétvége legjobb döntése volt ezúttal is benevezni.

Beszámoló és videó ITT.

Halmi-dûlõ túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 Erdõ a város szélén - Halmi-dûlõ teljesítménytúra

Finoman szólva sem bántam meg, hogy részt vettem a Magyar Vándorok teljesítménytúráján, ami rendhagyó módon nem a hegyekben volt. A szervezés szuper és precíz. Az ellátás kiváló. A célban rengeteg elemózsia közül választhatott a beérkezõ. Az úvonal? Csúcs!

HALMI-DÛLÕ (2010.05.02)

Táv: 12,4 km; Szint: 50 m.

Reggel kiskanállal kell összekaparnom magam a felkeléshez. A tegnapi (és kis részben tegnapelõtti) SÁRGA 70 megrágott és kiköpött. Ha versenyben akarok maradni az MVTE érem megszerzéséért, akkor ki kell bumliznom Imrére. A Keleti környékétõl ez fényévekre van. Nem vagyok hajlandó tömegközlekedni, ezért drótszamárra "pattanok". Kellemesen gyér a vasárnapi forgalom; hamar kiérek a Népligethez; a József Attilán át a Vekerlén pedálozok hosszan. A használtcikk piac melletti fõúton nyomom, amikor elkezd szemetelni az esõ. Most megálljak esõkabátot húzni. A lustaságom kerekedik felül; hajtok tovább. A Pestszentimre felsõ vasútállomásnál megvárok egy rést a forgalmon és balra, nagyívbe bekanyarodok a Szálfa utcába. Nézem a keresztutca neveket, ha éppen nem a kátyúkat figyelem. Itt a Kisfaludy utca, ezen jobbra fordulok. Amikor az utca nagy forgalmúvá válik, akkor meglátom a Pestszentimrei Sportkastélyt. Már a bejáratnál ismerõsökkel találkozok. Néhány másodperc múlva Hartmann Misi furakszik át az ajtóban álló tömegen. - Hallottam az egész környéket betöltõ hangodat - mondja. - Jó, hogy jössz! - mondom én. - Hova tehetném a bringámat, ahol túra után is ott lesz? Misi pillanatok alatt utat csinál a bejáratnál, betolom a gépet az épületbe. Kapok egy feladatot is, ami majd színesíteni fogja az utamat: Hol van felfestve sárgával az, hogy H61? (Nota bene: Hartmann 61 év.) Tudni illik, fáradságot nem kímélve õ festette újra a túra útvonalának jelzéseit, és mûvészi szignóként az utókor számára hátrahagyta az erdõ mélyén az említett feliratot. Lepakolok, átvedlek, benevezek és indulok. Dél felé tekintve elég randa, sötét felhõk úszkálnak az égen. Még nem esik, de nem valami bíztató. Lesz ami lesz, derekamon van a kis esõdzseki. Az épületbõl kijõve jobbra indulok a Kisfaludy utcán, aztán onnan is jobbra, a Vezérbe. Nem is kell nézni az itinert, mert a nagyobbrészt családokból, csoportokból álló túrázók szépszámmal róják elõttem az aszfaltot, és a fehér alapon sárga pöttyök már itt feltûnnek egyes mûtárgyakon. Az utca végén már ott az erdõ széle; csak néhány tíz métert kell balra megtenni a Határ utcán, és a ficakban rá lehet térni az ösvényre. Az elõttem haladó család egyik hölgytagja elõre akar engedni. Köszönöm szépen, de nem veszem igénybe, mert tegnap eleget siettem, ma errõl szó sem lehet. Különben is sasolok folyamatosan körbe, hogy hol lehet felfestve a H61. Homokossá válik az út, óvatosan lépkedek, hogy ne kerüljön homokszem a fogaskerekek közé. A tegnapot megúsztam vízhólyag nélkül, durva lenne, ha most beszereznék egyet. Így kóricálgatok, amíg egy nagy, sportolásra alkalmas, rétre nem érkezek. A szemetes konténer mellett elhaladva közelítek a pingpongasztal felé, ahol begyûjtöm az elsõ igazolásomat.

1. ellenõrzõpont, Pingpongasztal.

Közben megint elkezd permetezni az esõ. Remélem, hogy nem erõsít rá jobban. Persze ez általában úgy szokott lenni, hogy elõször az ember reménykedik, aztán elázik, mint a rongy (TOJÁS 40). Most, egyelõre még nyugodtan lehet tovább menni pólóban. Így is, egyes helyeken úgy befülledt a levegõ, hogy ilyen lenge öltözetben is melegem van. Körülnézek, hogy merre is az arra. Két jel közül lehet választani: A piros pötty a visszatérõ ágnak a jele, ezért továbbra is a sárga pöttyöt választom, ami jobbra betér az erdõbe. Megkezdõdik a bolyongás a zöldben. A sûrûn benõtt területet ösvények hálózzák be, tényleg csak a jelzésre lehet hagyatkozni, ami viszont úgy van felfestve, hogy az egyiktõl látni lehessen a másikat. Mindenhol keresem a H61-et. A tornapálya táblájára csak nem festette rá; némelyik úgyis össze van fújkálva. Diszkrétebb firkálók csak a hátulját festik össze. Kanyargásom eredményeképpen kiérek a dzsungel szélére, ahol egy használaton kívülinek látszó sínpár mellett fordulok jobbra. A sín túloldalán szürke kerítés, az is tele van firkálva, de az általam keresett három karaktert nem látom. Elbaktatok az erdõ csücskéig, ahonnan autóforgalom látszik.

2. ellenõrzõpont, Flór Ferenc utca.

A bélyegzés mellé kapok egy piros szmájlit, és elvehetek egy csokitojást. A tojás a TOJÁS 40-en kapott tojás ikertestvére. Nem hoztam az útra hátizsákot, a zsebembe nem fér bele, úgyhogy hamm. A vágányt balra megkerülve jutok be ismét az erdõbe azaz egyelõre csak a tarra vágott részletébe. Úgy látszik egy parkszerû erdõcske sem ússza meg néha, hogy kivágják. Fák híján a csonkokra van akkurátusan felfestve a sárga pötty jelzés. Nemsokára visszatér a megszokott sûrûségû növényzet. A tegnapi, Budai-hegyekben tapasztalt nehéz virágillattal szemben itt inkább a gyógyfüves jelleg dominál. Egy forgalmas út elõtt várom, hogy mikor kelhetek át rajta. A megfelelõ idõpillanatban átstartolok. Egy alacsonyabb növényzetû helyre jutok. Egy percre gyengén átdereng a nap a felhõk mögül, de a permet még nem állt el, de ami még fontosabb, nem is erõsödött. Nyitás után pár perccel indultam, de már van olyan, aki szembe jön (fut), tehát már leírta az útvonalba szerkesztett hurkot. Egy elágnál jobbra vezet a jelzés. Megint egy tornapálya kanyargós ösvényét rovom. Nocsak, fölfele megyek. Komoly szintkülönbséget kell leküzdeni, amint felkapaszkodok egy dombra. Nemsokára feltûnik egy újabb bója.

3. ellenõrzõpont, Nyugati tornapálya 19. állomás.

A sportot itt leginkább a futás jelenti. Sokan futnak itt kutyával, vagy anélkül. Egy hölgy felkapja az ölebét, mert a túrabotomra hirtelen azt hiszi, hogy póráz, és a végén egy véreb feni a fogát a kis vakarcsára. Itt már több, a pályához tartozó táblát fújtak le, törtek össze. Mintha már nem érezném a permetezõ esõt. Jó párás, nyomott a levegõ, de legalább nem száll a por. Újra a már bejárt útvonalon vagyok, de már visszafelé tartok. Ezek szerint már én is túlvagyok a kunkoron. Sorban jönnek szembe olyanok akiket tegnap láttam a S70-en. Kezdek megnyugodni a kinézetemmel kapcsolatban. Visszakanyarodik az ösvény a nagy forgalmú úthoz, amit újfent keresztezek. Érettségire készülõ diákok kis csoportját érem utol. Látszólag lazán beszélgetnek a rájuk váró megpróbáltatásokról, de érezni a hangjukban a feszültséget. Nem irigylem õket. A murvás út, amit idáig tapostam, balra elmegy; az én ösvényemet jobbra piros nyíl mutatja. A piros pöttyök azt súgják, hogy a táv több, mint felén már túlvagyok. Egy szürke kerítés mellé érek. A ráhajló ágak miatt le-lekell hajolni. Az eldobált tarka szemét nem valami szívderítõ látvány. Egy iparvágánynál aztán jobbra kanyarodva megválok a kerítéstõl. Egy sorompó után murvás út visz be ismét az erdõbe. Egy hölgy megy el mellettem két túrabottal. Jól van, akkor nem is túlzás, hogy erre a túrára is elhoztam az egy szál botomat. A sétány végén két ember áll és beszélget.

4. ellenõrzõpont, Útkeresztezõdés.

Kis idõre én is közibük állok. Toplak Józsi a S70 egyik kiötlõje pontõrködik itt másodmagával. Érdeklõdöm, hogy szervezõbõl miért vedlett át teljesítõvé a S70-en. - A gép forog, az alkotó pihen. - válaszolja szerényen. Nem rossz! Elég aktív pihenés lenyomni egy hetvenest. Persze, valójában a "gépezetet" elõbb vagy utóbb az "alkotónak" is ki kell próbálnia. Miután jól összecsipkedték a bokámat a szúnyogok búcsút veszek a fiúktól és balra fordulok a keresztezõdésben. Megint az erdei tornapálya tábláival találkozok. Sokáig nem jön és nem elõz senki; már már unatkozni kezdek, amikor kilyukadok a már ismert rétre.

5. ellenõrzõpont, Pingpongasztal.

Hirtelen nem tudom, hogy merre kell a bázis felé indulni, ezért megkérdezem a pontõröktõl. Azt hiszik viccelek. Nehogy már menjek még egy kört! A szemetes konténer jó kályha; elindulok az irányába. Rátalálok a homokos útra, és már megyek is kifele az erdõbõl. A kemény burkolatra érve hosszúnak tûnik az út a Szálfa utcán. Figyelni kell, mert végül bekanyarít a piros pötty balra, az István utcába. Néha autók jönnek, ezért fent megyek a járdán. A kutyák mintha megvesztek volna, úgy acsarognak. A mögöttem jövõ társaságnak tetszik, hogy a másfél kilós kis zsebcirkáló métereseket ugrik, ezért õk is feljönnek a járdára. Utolsó jobb kanyar a Vezér utcára, aztán a Kisfaludy utcához érve, balra már optikai kapcsolatba kerülök a Sportkastéllyal. Megérkezve látom, hogy folyik már az eszem-iszom, dínom-dánom. Az adminisztrációnál ezúttal nem felejtem el lepecsételtetni a Budapest kupás füzetet. Sajnos kudarcot kell vallanom Misinek, ugyanis nem találtam meg a H61-et, de megkérem, hogy ne is árulja el, mert jövõre ismét megpróbálkozom a feladattal. Közben összefutok Vilmosékkal és Darabos Zolival. Beszélgetünk egy jót, aztán Zoli átveszi a TELEKI 50, az ISASZEGI CSATA 45 és a TOJÁS 40 három, egymást követõ napon való teljesítéséért járó plasztikát. Még egyszer gratulálok neki a nem mindennapi teljesítményért. Eszünk még egy szendvicset, aztán elbúcsúzunk ez után a kedélyes, levezetõ jellegû túra után. Hûséges paripámat kivezetem a Sportkastély istállójából, és ráállítom a haza vezetõ útra.

Ottorino.



 

Az elõzõ napi hetvenes után azt hittem egy kicsit nyûgösebb lesz ez a túra, de a kiadós alvás segített, és reggel 7-kor kipihenten frissen üdén ébredtem. Ez a túra két ok miatt is szerepelt a túranaptárban: MVTE érem és Budapest Kupa. Így nem volt kérdéses, hogy újra felkötjük a túracipõt, és ennek megfelelõen 8 óra után egy kicsivel befutot családom többi része is. Együtt metróztunk kökire, ahol egy kis trappolás árán pont elcsíptünk egy 184-es buszt. Nézegettük és számolgattuk a megállókat, hiszen teljesen ismeretlen területre tévedtünk. Az ember azt hinné, hogy már másik városban jár, pedig ez még mindig Budapest. Végül huszonegynéhány megálló után megérkeztünk, és a buszról leszálva már el sem lehetett téveszteni a sporkastély épületét.

A nevezés kis sorbanállás és tolongás után sikerült. A rendezõk a hatalmas épület legkisebb helységét válaszották ki, és a sorrend sem volt épp a legjobb... 3 asztal egymás mellett: 1 asztal menetfüzet kiadása, 2. asztal nevezési lap, és díj befizetés... ezek után nem kell csodálkozni, hogy az emberek értetlenek voltak hogy miért kell elõször átverekedniük magukat egy soron, hogy a következõben álljanak sorba, majd ha fizettek, akkor visszaverekedni magunkat az alõbbi sor végére, és ott újra sorban állni. Az újonnan érkezõknek meg fogalma sem volt hogy mit hol adnak, hova kell állniuk. Remélem hogy jövõre a szomszédos helységek is bevonásra kerülnek esetleg, amik alapból sokkal nagyobbak voltak mint az a pici elõtér.

A kis közjáték után 9:45-ös rajtidõvel vágtunk neki a túrának. Egy kicsit még néegettük az eget, és én dideregtem egy sort, mert rövidnadrág, póló felszereléssel a szitóló esõ nem volt túl bíztató, és a pullóvert és bármilyen vízhatlan felszerelést otthon hagytam. Kérésünk megértõ fülekretalált odafennt, mert pár perc után elállt az égi áldás, így egyre jobb körülmények között roboghattunk a parkerdõ ösvényein. A túra nem volt túl változatos, de sajátságos hangulatot adott, hogy budapest belterületén lehet találni még ekkora egybefügggõ zöld területet. A tempónkon meg sem látszott a tegnapi sárga teljesítése. 6-os átlaggal robogtunk pontról pontra. Ha jól emlékszem a 4. és 5. pont között volt egy rész ahol egy betonkerítés melllett kellett végigsétálni... Ez a szakasz igazán kimaradhatot volna, hiszen rombolta az illúziót a sok szemét, és egyéb szerves emberi hulladékok maradványai... Talán lehetett volna ezen a részen más útvonalat is választani, talán majd jövõre.

A célba érkezéshez mindössze 2 órára volt szükségünk. Az utolsó 200 métert még le is kocogtuk, amolyan levezetõ mozgásként. A cél természetesen ugyan ott volt ahol reggel a rajt, annyival kiegészítve, hogy most növelte a kavarodást az idõközben felállított terülj-terülj asztalkám körül forgolódó "tömeg". Legalább a kajás asztalt átrakhatták volna valamelyik szomszédos terembe, de nem így történt. Ennek ellenére sikerült elvergõdni Jávor kolléga asztaláig, és begyûjteni a megérdemelt pecséteket a kupás füzetbe, majd gyorsan odébbáltunk a ruhatár felé, és kihalászva két széket letelepedtünk a pult elé. Innen ingáztunk az elõtér felé, hol szörpöt, hol kenyeret vadásztunk magunknak. A kaja szokásos színvonalát hozta... csábította az embert hogy repetázzon belõle :)

A kis tömegnyomort leszámítva a rajt-célban összeségében kellemes túrán vehettünk rész,t jó útvonaljelöléssel, gyakori EP-kal, és a túra végére az idõ is megjavult. Mire hazafelé indultunk a nap is kisütött. Sajnos csak utólag tudtam meg, hogy újranevezéssel dupla teljesítés esetén a távot is duplán számították volna bele az MVTE érembe, de jövõre már ezt is fogjuk tudni, és ennek megfelelõen fogjuk tervezni a túrát :) Egy könnyed levezetõ séta volt a hétvége zárására.  Köszönet a rendezõknek, és a segítõknek.

A  tegnapi Sárga 70 után rövid levezetésnek szántam ezt a 12km-es sétát - az is lett. Mármint rövid, hiszen két órán belül sikerült körbeérni a parkerdõben kijelölt útvonalon, és begyûjteni a második teljesítésért járó kitûzõt és oklevelet.

Jónéhány ismerõs, van, aki duplázott - én sajnos késõ értem a rajtba, így nem volt rá lehetõségem - pedig az MVTE-éremnél a megtett km-be is duplán számítana; nem mintha a tervek szerint ne jönne össze az aranyhoz szükséges táv :) A késõi rajtnak volt egy másik mellékhatása: lemaradtam a 2. ponton kínált sütirõl is.

Sajnos most is sok felégetett foltot lehetett látni az erdõben - teljesen mindegy, hogy gondatlanságból vagy szándékosan - a felégett aljnövényzet, a megégett fák látványa mindenképp elszomorító; a természet azonban élni akar, szinte alig látszott a tavalyi tûz nyoma.

A séta után a célban zsíros, illetve margarinos kenyér, téli szalámi, savanyúság, csoki, szörp várta a hosszú és nehéz menetelésben megfáradt és kiéhezett :-))  túrázókat - csipegettem picit, aztán elindultam haza.

(Túrablog)

Halmi-dûlõ teljesítménytúra 2010

Minden rokonom!

                                Sántaõz     -    Járóföld TE, Lajosmizse  

                                                         Képek és GPS-térkép: www.jarofold.hu/halmidulo.html