Túrabeszámolók


Buda bércein

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2018
PorológTúra éve: 20182018.05.21 14:07:22
megnéz Porológ összes beszámolója

Buda Bércein 25

Képek az idei túráról!

 
 
 Túra éve: 2015
regulatTúra éve: 20152015.05.22 07:05:31
megnéz regulat összes beszámolója

Öt éve nem született új beszámoló, errõl a túráról, és sajnos csak ismételni tudom a korábbiakat.... a rövidebb távot választottam, bár azt hiszem a hosszabb távval jobban jártam volna. Részletesen a blogban.

 
 
 Túra éve: 2010
ErathiaTúra éve: 20102010.05.10 12:06:42
megnéz Erathia összes beszámolója

Buda Bércein 25


Az elõzetes ttervek szerint az 50-es távra készültem, de kisebb kimerülés, kialvatlanság és talán egy lappangó betegség hatására, a nagy napon nem volt kedvem 5:00-kor felkelni, így csak a 25-ös távot vettem célba, azt is csak azért mert "kötelezõ"


Egy kiadós alvás után csak a 10-es rajtidõt céloztam meg, és csupén a szerencse kérdése, hogy sikerült elindulni, 9:50-kor. A rajtban már ott vár anyum, akinek csak pár perccel korábban derült ki hogy nem az 50-es táv teljesítõi közül fogok felbukkani, hanem a 22-es buszról :) Az õ "korán" érkezésének köszönhetõen, kettõnknek jutott egy menetlap. Miközben nekivágtunk a túrának hallgattam a beszámolóját, hogy már 9 óra körül fegytán volt, majd el is fogyott az itiner, és 1 órás tanakodás után jutott eszükbe elmenni fénymásolni. Természetesen nem a busszal mentek le, hanem külön taxit hívtak... no comment :))  Azért az érdekes volt hogy sport szeletbõl készültek, mert az volt bõven, ellenben itinerbõl az elsõ fél órában kifogytak. Én ezt nem értettem, hogy mért vesz vki pl 500 csokit ha csak 200 nevezési lapom van. ???


Mindenesetre mi közös papírral gazdálkodtunk, és a leírást sem nézegettük, hiszen már rutinosan ismertük a terepet, és a budai hegységet. Mindig csak a következõ pontot olvastuk le és már mentünk is. Makkosmárián gyors pecsételés, egy csoki és egy kis víz után, a kényelmes anyás tempóban folytattuk utunkat a Z+on felfelé. Normafánál a székelykapu elõtti asztalnál kaptuk a pecsétet, és elviccelõdtünk azon, hogy a frissítõ biztos a kutat jelenti, amibõl szabadon engedhet magának az ember vizet :) A jól bevált Kkörút jelzésen majd a P- jelzéssel már fent is voltunk a kilátónál, igaz útközben annyit csaltunk hogy a járdán mentünk fel és nem a lépcsõkön. Nem akartuk hogy miattunk tovább kopjon vagy romoljon a lépcsõk állapota.     Egy gyors ereszkedés után már újra szépjuhásznénál voltunk. Útközben udvariasan leelõztük Jávor kollégát is. A Kaán kilátóhoz felfelé egy népes gyerekcsoportot is utolértünk, akiket én felfelé cikkázva elõzgettem. A kilátónál egy leányzó pecsételt, majd két pecsételés között nyugodtan kötögetett tovább. Hûvösvölgyig már vitt a lendület, és hagytuk hadd gyõzzön a gravitáció. Útközben mi is belefutottunk a korábbi beszámoló(k)ban említett, nagy dologba...... Csak remélni tudom hogy aki ott hagyta jár még arra és arccal elõre fog beleesni.


Az aszfaltúton átkelve mi sem tudtunk ellenállni a csábításnak hogy 1-1 lángos erejéig megálljunk, így egy sajtos tejfölös fokhagymás ízélménnyel gazdagodtam. Ez kicsit meg is ülte minkettõnk pociját, mert a vadasparki, amúgy kényelmes emelkedõn, csak komótosan sétálva tudtunk felmenni. A lapon jelzetteknek megfelelõen a vadaskerti emlékmûnél tényleg nem volt pontõr, így robogtunk tovább immáron a K- jelzésen. Árpád kilátóig az egyetlen izgalmat az szolgáltatta, hogy belefutottunk egy kígyóba, vagy siklóba.... sajnos szerény ismereteim nem elegendõek a pontos azonosításhoz, de szép sárgásbarna kinézete arra ösztökélt, hogy kikerüljük, és csak távolabbról szemléljük, ahogy tovasiklik a túristaúton. A kilátónál aztán mi is megtaláltuk a tisztes korú pontõrt, aki élettapasztalatához mérten megfontolt lassúsággal beszélt, és kívánt nekünk további jó utat. Idén a pontos utat is megtaláltuk fenyõgyöngyére, nem úgy mint tavaly. A hosszú kényelmes emelkedõ HHH tetejére már-már unalmas is tudna lenni, ha az ember nem várná már a végén azt a meredek kis kaptatót. Mivel csak a 25-s távon voltam már vágytam egy kis kihívásra, így az aljában begyújtottam a hajtómûveket, és felrobogtam a pontig, ahol a pecsételést követõen a kilátásban gyönyörködtem unalomûzésként, amíg a kényelmes tempójú turisták is felérnek a hegy tetejére :) Innen együtt hullámvasutaztunk a HH oldalában, majd ereszkedtünk le a vihar hegy elõtt, hogy utána felkapaszkodjunk rá. A túloldalon már Virágosnyereg várt ránk, és pár - már említett - A/4-es papírlap, igaz mi ezek nélkül is tudtuk a dolgunkat, így térdizületeket nem kimélve ereszkedtünk le az aszfaltútra, hogy 2 perccel késõbb már a jól megérdemelt szörpöt, és ásványvizet fogyasszuk el.


A célban meglepõdve tapasztaltam, hogy kicsit átrendezték a menedékház elõterét, de ez most kimondottan szipatikus volt mert kényelmesen belesüppedtem a kanapéba, és csak 1 liter folyadék elfogyasztása után keltem fel. Sajnos a hûvösvölgyi lángos megtette a hatását, mert nem voltunk éhesek, így a meleg kajáról nem tudok vélemény alkotni, de biztos finom volt, mert a vizuállis inger az 5*.


A rendezõk felé azt a kérdést nem feszegetném hogy az 1000 forintos nevezési díjért mit kapunk, vagy mit nem, hiszen pl a menedékházat is fenn kell tartani valamibõl,  DE másodszor voltam ezen a túrán és másodszor volt fejetlenség a rendezés. Tavaly a rajtnál 1 órát késtek, idén nem volt itiner stb. stb.


Én jól éreztem magam a túrán hiszen ismerõs hegyekben ismerõs útvonalon voltam, és a természet is lenyûgözött, hogy 1 hét alatt mennyit zöldült, változott, de akinek ez volt mondjuk az elsõ teljesítménytúrája, az nem biztos hogy emiatt a túra miatt fogja megszeretni a dolgot.


További kellemes túrázást kívánok mindenkinek, a rendezõknek pedig sikeres(ebb) rendezést. Köszönöm a lehetõséget, és a túrát.

 
 
toprongyTúra éve: 20102010.05.09 17:27:36
megnéz toprongy összes beszámolója

Buda bércein 25


A sors most is ellenünk dolgozott, Gergõ haverom pénteken összetörte magát tesi órán, én pedig pár napja napszúrást kaptam - nem akartuk azonban cserben hagyni két további túratársunkat, Mauglit és Krisztiánt, így A tanú címû film örök érvényû szlogenjét tûztük ki magunk elé, amely jelen esetben nem az, hogy Dezsõnek meg kell halnia (bár ez is örök érvényû mondás), hanem hogy  "Csapások jönnek, de álljuk!" Azaz elindultunk a kis távon. Eredeti tervünk az volt, hogy végigfutjuk, ennek sikere az elõzmények fényében enyhén szólva is kétséges. Miután bevágjuk a rajtban kapott Sport szeletet (köszcsi!! :) ), lendületes kocogással vágunk neki a sárgának a Szépjuhásznénál - azt már az elsõ pillantásra megállapítjuk, hogy az itinerre nem érdemes hagyatkozni, meg aztán ezt a vidéket ha százszor nem, akkor egyszer se jártam még be. Itinerek tehát a táskába.


A Csacsi-rét elõtti hegyoldalig minden flottul megy, lelkesen futunk, s közben néma elismeréssel adózom Mauglinak, aki mögöttem kocogva a rajt óta mélyenszántó eszmefuttatást tart a sejtbiológiáról... Kis szerencsével a túra végére profi génsebész is leszek, gondolom, miközben szívem örvend, amiért a napszúrás kellemetlen mellékhatásai egyelõre nem mutatkoznak. Ez az állapot azonban nem tarthat sokáig: a Makkosmária felé vezetõ úton egyszer csak egyre erõsebb rosszullét kezd úrrá lenni rajtam. Jó túrázó nem szól, fut tovább bõszen, mígnem pár perc múlva csak egy gyors "Állj"-ra telik tõlem, s midõn elsötétül elõttem a világ, Kristóf vállára borulok. Egy-két perces kényszerpihenõ után, melyet állva töltünk, benyomok némi sportitalt, szõlõcukrot és egy-két kocka csokit, majdan uzsgyi tovább, ha nem is futva, de erõltetett menetben. A srácok ragaszkodnak hozzá, hogy kövessük az itinert, rájuk hagyom, eltévedünk. A továbbiakban senki sem kérdõjelezi meg a helyismeretemet és az itiner kevéssé megbízható voltát. Normafánál frissítõpontot ígért az említett nyomtatvány, mely azonban a valóságban nincs - csalódottan vizet iszunk a kútból, majd ismét futva vesszük a nyakunkba a János-hegy felé vezetõ, jól ismert utat, közben a szaporodásbiológiában kulcsszerepet játszó feromonokról cserélve eszmét, mely Maugli kedvenc témáinak egyike.


Ha már itt vagyunk, felmegyünk az Erzsébet-kilátóba, de nem idõzünk sokat; pecsételtetés után megfutjuk a Szépjuhásznéhoz visszavezetõ lejtõt, itt vissza is nyerjük a rosszullétemkor illetve a kilátóban elveszített perceket. A kaptatón ismét kezdek szédülni, ezúttal nem akarok kockáztatni, bekapok pár szem cukrot, iszom, illetve belekarolok Gergõbe... mire felérünk, már semmi bajom, a Kaán Károlytól lefelé ismét futunk. A Kis-Hárshegy és a Hûvösvölgy ezúttal nem pont, de utóbbiban utántöltjük kulacsainkat, majd nekivágunk a Vadaskertnek, majdan pedig az Árpád-kilátónak, amelyet - õszinte megkönnyebbülésemre - ezúttal nem az Apáthy-szikla és a hozzá vezetõ, tekintélyes hosszúságú lépcsõsor felõl közelítünk meg. Rövid fényképezkedés után lekocogunk a Fenyõgyöngyéhez; egy tábla palacsintázó jelenlétérõl árulkodik a közelben, ide betérünk egy pár falatra. (A palit magunk tölthetjük meg - Gergõ élelmesen egy fél üveg nutellát ráborít a magáéra, amelyet a tulaj rosszalló szemöldökráncolással konstatál, de szerencsére nem kér érte dupla árat.)


Miközben a Hármashatár-hegyet másszuk erõltetett menetben, a biogenetika témáját már kimerítvén a fegyverkovácsolásról cserélünk eszmét Mauglival. Odafent megkapjuk utolsó pecsétünket, s miután megcsodáljuk az erre igencsak méltó kilátást, figyelmeztetem a srácokat, hogy a következõ szakasz elég rafinált, tavaly alaposan el is kavartunk itt egyszer, talán ennek a túrának az 50-es távján, ha jól emlékszem. Legnagyobb örömömre azóta mintha újrafestették volna a jelzéseket, most ugyanis lazán tudjuk követni, s mire észbe kapunk, már a Virágos-nyereg zöldellõ pázsitú mezeje dereng fel testi szemeink elõtt. Kis A/4-es útbaigazítása és az emlékeink alapján percek múlva a célban vagyunk, ahol átvesszük a szép kitûzõt és oklevelet, valamint a finom és kiadós mennyiségû paprikás kolompért uborkával, kenyérrel, ízlés szerint ásványvízzel, szörppel vagy teával. Mivel a busz ritkán jár, zabbantás után ismét felkerekedünk, és besétálunk a villanegyedbe a buszvégállomásra. Felnézünk az égre; lóg az esõ lába, de szerencsére egyetlen zápor sem kapott el minket, amelyre pedig titkon számítottam. Gyönyörû idõnk volt!


Ami nem tetszett: az itiner enyhén szólva igénytelen, aki nem ismeri az útvonalat, és csak a leírás alapján próbál tájékozódni, az alaposan megnézheti magát. Ami sokkal jobb volt tavalyhoz képest: a megreparált K- jelzések a Hármashatár-hegy és a Virágos-nyereg között legszörnyûbb kétségeimet oszlatták el. Ami jó volna: korábbra tenni a rajt kezdetét, mert így hiába indultunk a legelején, kicsit belelógott a napba... De azért jó volt, na! :)

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.08.26 08:41:38
megnéz bükkjáró összes beszámolója
2009.05.23.
Buda bércein 25
Táv: 24,4km Menetidõ: 3ó 35p

A Szépjuhásznéhoz 9 után érkeztem. Szép napos idõ fogadott. Bár délután programom volt direkt késõbb indultam a pont nyitások miatt. Az útvonal már rendkívül megszokott volt. A BP Kupa miatt idén már párszor jártam a Budai hg útjait - és még fogom.
Érdekesen alakultak a pont nyitások. Normafáig kb 8km-re nyitottak a pontok, onnantól kezdve viszont egyre csökkent az idõ. Így a HHH-n már várni kellett a pontõrökre és a pont nyitásra. Mi elõbb, õk kicsit késõbb értek fel. Ettõl eltekintve kellemes túra volt, bár a célban a gulyás még nem készült el, de kárpótolt a jelentõs mennyiségû zsíros deszka és tea.
 
 
ZETúra éve: 20092009.05.23 22:06:56
megnéz ZE összes beszámolója

Új év, új lendület, új beszámoló... Úgy látom, felcsaptam a túra krónikásának :-)

A reggeli "alapozást" megadta a Farkastorki út felújítása, illetve az ott kialakult dugó, de legalább már tudtam, hova kell menni :-) A buszforduló környékén körbenéztem, majd inkább elmentem a célba az autóval, és visszagyalogoltam -- némi kocogással vegyítve... Ez utóbbit jól tettem, mert már épp pakoltak a kocsiba a rajtban lévõ rendezõk, de 32. indulóként, 9:30-kor elrajtolhattam. Ismét családias túra, de nézzük, mi szerepel a papíron... 49km, 1960m szint, 12 órás szintidõ. Nem, nem az útvonal változott tavaly óta, a kiírást pontosították, köszönjük -- így azért lélekben könnyebb rákészülni a távra. A kettéhajtott A4-es lap belsõ oldalán az ellenörzõpontok felsorolása, koordináták, a követendõ jelzés, illetve a nyitvatartás szerepel táblázatos formában. A táblázatban szerepel az egyes szakaszok hossza, illetve a szintadat -- nem vagyok telhetetlen, majd ha valahol érdekel, összeadom. Elvileg 12 EP lenne, de a 3. (Vörös-pocsolya), illetve a 10. (Vadaskerti emlékmû) áthúzva -- nem jutott oda rendezõ...

Virágos nyeregig K+, onnan S- (A Katonasíroknál a jobbra betérés totál benézhetõ, szerencsére elég gyakran járok erre, úgyhogy rutinból sétálok be a bozótban lévõ ösvényen, majd kocogósra fogom a tempót -- itt, az enyhén hullámzó S- jelzésen lehet menni.

A Rózsika-forrás után, a szokott helyen (balra a padon) van a pontõr srác, bélyegzek, érdeklõdik, hogy elõztem-e valakit, mert a 30-as számmal indult túratárs nincs, nélküle meg nem tud pontot zárni. Sajnos nem, mondom, beszélgetünk még egy kicsit, aztán megyek tovább.

A Zsíros-hegyen lévõ pont elõtt a szinte "kötelezõ" frissítés a Muflonban, majd irány az aszfalt -- Nagykovácsiba le a Z- jelzésen (temetõnél a balra kunkort nem kihagyva), utána meg a P- követésével meredeken fel a Vörös-pocsolyás hát felé. Az erdõben kellemes idõ, a tarvágásoknál izzasztó napsütés, minden esetre jól jön a fejemen lévõ kalap. A következõ pont a Fekete-fej tetején fogad, megkapom a 4. számmal jelzett bélyegzõ lenyomatát, majd indulok tovább, a Fekete-fej kellemetlenebbik oldalán lefelé. Meglepõen hamar lent vagyok a mûútnál, a Hárs-hegy oldalában is igen hamar sikerül felkapaszkodnom -- kevesebb, mint öt és fél órája jövök, és nagyjából a táv feléhez, Szépjuhásznéhoz érkezek. Itt két pezsgõtabletta a frissítés - van C-vitaminos, Multi, Ca illetve Mg-tartalmú, én ez utóbbiból kérek, majd a csapnál lassan, több pohár vízzel nyakonöntözve szépen elkortyolgatom.

A felfrissülés után irány Makkosmária (S- majd P-), ötven perc alatt ott vagyok, a bélyegzés után pihenek egy picit (a Z+ elõtt nem árt), majd 20 perc alatt felcaplatok a csokispontra, a Z+ K körtúra keresztezõdéséhez, ahol két igen kedves leányzó adja a bélyegzést, illetve kínál csokival. Szívesen beszélgetnék, de szintidõ is van a világon, meg sokat ácsorogva nehéz újra elindulni, úgyhogy elköszönök tõlük, és tovább indulok az Erzsébet kilátó felé. Ott a változatosság kedvéért :) szintén két igen kedves leányzó õrzi a pontot. Itt is rövidre fogom a beszélgetést, szeretnék jó idõvel beérkezni, úgyhogy menni kell -- most sajnálom igazán a túra elején itt-ott elszórt 5-10 perceket...

Kevesebb, mint fél óra, meg némi kocogás után lihegve bár, de a Nagy-Hárs-hegyen, a kilátónál vagyok, és újabb ifjú hölgy által õrzött pontot találok -- igaz, õ egyedül teszi a dolgát. Némi túraszakmai beszélgetés után tõle is búcsút veszek, hiszen vár még némi gyaloglat rám... Innen a cipõm szinte magától követi a S- jelzést a Határ-nyeregig, ahol az utolsó jelzésváltással a K- következik. Az árpád-kilátónál a tavalyról megismert úriember bélyegez -- a lányok után vele kevésbé van kedvem társalogni :-)) pláne, hogy megemlíti, idén gulyás vár a megfáradt vándorra a célban. Ezt hallva gyorsan elköszönök, és suhanok tovább a kéken.

A Hármashatár-hegyre fel, illetve a Fenyõgyöngye utáni teljes szakasz a hab a túrán:6.6km, 350m szint, plusz két igen kellemetlen lejtõ... Minthogy ennek tudatában vágtam neki, így nekidurálom majam, és meg sem állok a Hármahatár-hegyen lévõ pontig, ahol már érezni a hûs esti szellõt, úgyhogy gyorsan indulok tovább. A Vihar-hegy nyergét most sem zártam a szívembe, de mivel hogy ott van, arrra visz a jelzés, hõsiesen átküzdöttem magam rajta, és egy túratárssal együtt ballagtunk tovább a jelsét követve egészen Virágos-nyeregig, ahonnan szolid lankának nem nevezhetõ ereszkedés vette kezdetét a Menedékház u.-ig. Itt valaki "tréfából" kirakott egy totál ellentétes irányba mutató nyilat, mi azonban (én a tapasztalat, a kolléga a GPS jelzése alapján) nem dõltünk be ennek, így nulla elkavarással benavigáltunk a célba. A célban kitûzõ, emléklap, fincsi és sûrû gulyás várt ránk, tea, ásványvíz társaságában, no meg az elmaradhatatlan zsíroskenyér, úgyhogy az ellátásra sem lehet panasz.


Köszönöm a szervezõknek a túrát, kár, hogy a Kinizsivel egy napon volt, nagyon valószinû, hogy más napon nagyobb résztvevõi létszám jött volna össze.

Úgy a rendezõi, pontõri hozzáállás, mint a túrán kapott szolgáltatás példaértékû, ráadásul tanulva a tavalyi túrából, a kiírás is pontosításra került, így jövõre, pláne, ha nem a Kinizsivel fog ütközni, akkor mindenképp szeretnék újra a teljesítõk között lenni.

 
 
 Túra éve: 2008
ZETúra éve: 20082008.06.05 18:12:52
megnéz ZE összes beszámolója
Új év, a tavalyitól eltérõ útvonal, családias túra, 39 nevezõvel, kiírás szerint bõ 42km-es távval...

Már az indulás is picinyt érdekesre sikeredett: A 137-es busznak két külsõ végállomása van -- a ttt.tr.hu oldalon szereplõ kiíráshoz (Máramaros u.) képest a másik (Erdõalja u.) volt az indulási pont, így épp, hogy elcsíptem a kiírt rajtidõ végét -- még vártak vonattal (nem) érkezõkre (tipp: õk a másik vá.-on bosszankodtak...). Utánam még egy fõ indult ezen a családias túrán: neki a 39-es nevezési lap jutott. Az útvonal khm. nem volt ismeretlen, de kilométerhiányra megfelelt :-/ Az Alsó-jegenye völgyben (itt idén harmadszor jártam tt-n...) a GCWIZ ládikát "azértis" megkerestem, közben mint kiderült, visszaestem az utolsó helyre :)

A Zsíros-hegynél kérdezõsködtek nálam három korábban indult túratárs felõl, merthogy rajtuk kívül mindenki járt már ott -- mialatt frissítettem egyet a Muflonban, be is futottak, úgyhogy innen nagyjából együtt mentünk tovább. Nagykovácsiban bevásárlás, kaja, majd az idõközben továbbindult túratársak után eredtem. A Piros sáv jelzés egy szakaszon frissnek tûnõ irtásban halad -- a jelzést "viselõ fák is a fûrészek áldozatai lettek... A túratársak egyikét a P-P+ elágazásánál utolérem, majd lehagyom -- gyorsabb tempót kell diktálnom, mert igen sok idõt eltoltam a kajálással. A két másik túratársat még látom egyenesen besétálni a piros kispistázós levágásába, nem megyek utánuk, becsülettel maradok az erdõ szélén, és lemegyek az aszfaltos útig. Az így szerzett elõnyük még bõven a lovarda elõtt elfogy.

Fekete-fej, Hárs-hegyi körút, Szépjuhászné az útvonal, itt kapunk pezsgõtablettát a markunkba, meg poharat hozzá, víz a nyomós kúton... camelback újratöltés, közben némi segítség a már visszafelé jövõknek. S-, majd P-, Makkosmária után meg Z+ fölfelé. Normafa elõtt EP, csokival, kiderül, hogy a korábban lemaradt hölgy kiszállt, úgyhogy mi vagyunk az utolsók.

Kék körtúra jelzésen a libegõ felsõ állomásáig, majd P-, rendesen a lépcsõn fel az Erzsébet-kilátóhoz -- pont a hegy tetején, a kilátó mögötti placcon, korrekten. A kilátó körül vásári forgatag, szinpad, élõ zene -- menjünk gyorsan tovább...
P- lefelé, Szépjuhászné (jééé, itt már ma jártunk egyszer...), S-, fel a Nagy Hárs-hegy tetejére, végig a S- jelzésen; pontos idõ 17:46, EP sehol (Kiírás szerint 18:00-kor zárt volna). Ejnye no... Kihasználjuk a telefonos segítséget: Rendben, elfogadják a teljesítést, menjünk tovább... Hûvösvölgyben hidegzuhany: a két túratárs úgy dönt, hogy 19:40-re nincs esélyük beérni (8:40-kor indultak, aztán sikeresen elindultak balra a S- jelzésen a Virágos nyeregtõl...), így mindketten kiszálltak.

Ennek "örömére" alaposabban átszámolom az idõmet -- szûk lesz, de nagyon, úgyhogy elkezdek sietni, így a vadaskerti emlékmûig szinte meg sem állok a S- jelzésen.

Gyors bélyegzés, közben mondom, hogy 30,31 kiszállt, 33-ról azt tudom, hogy nagyon késõ indul(t) nem kell megvárni, magamról meg azt, hogy megyek a célig.
A vadasketi nyeregben némi tanácstalanság (elkelne néhány nyilazott és/vagy kapujelzés itt ott...) után K- megtalálva, a széles, kényelmes sétaúton némi futómozgás-imitációt is belevittem a mozgásomba, hiszen ilyen ma még nem volt :-))

Az Árpád-kilátónál pontos és részletes adminisztráció, bélyegzés, utána robogás tovább, tudva azt, hogy a túra vége nem nevezhetõ könnyen járható, kényelmes szakasznak :-/ A Fenyõgyöngyénél kezdenek kétségeim támadni a szintidõben történõ beérkezéssel kapcsolatban, de azért erõteljesen nekidurálom magam, és az idõ szorításában sikerül kb. ötös tempót diktálva feltrappolni a Hármahatárhegyre.

A feketeleves ez után jött: A K- szûk, a Vihar-hegy nyerge utálatos (Bõ 40km után persze) hely, de a becsület azt diktálja, hogy vergõdjek be a célba. Virágos nyeregnél ér a szintidõ lejárta, de innen már nics sok hátra: A4-es lapok, szalagok, ronda, térdgyalázó lejtõ, némi aszfalt, cél...

A célban elsõ dolgom megköszönni azt, hogy megvártak, kapok paprikáskrumplit, ásványvizet -- az oklevél+kitûzõ mellé. Meg egy kérdést, hogy szerintem mennyi volt a túra távja, mert voltak, akik GPS-sel jóval többet mértek, mint ami a kiírásban szerepel. (Az nem derült ki, hogy hogyan lett mérve a túra, de GPS-sel nem, kerékkel nem...)
Miután megettem a finom paprikáskrumplit, felajánlották, hogy elvisznek a buszmegállóig kocsival, amit köszönettel elfogadtam.

A túra maga a becsületes túrázóknak szól. Kevés EP, szûkszavú itiner, sok jelzésváltás, ismert utakon, a végén kellemetlen másfél-két kilométerrel.

Sajnos rövid távot nem rendeztek, mert nagyon kevesen voltak a szervezõk (érdekes volt a sokadik EP-on az elején megismert arcokat újra látni).

Némi tapasztalattal ismét gazdagabban hazatérve összekattogtattam a tuhu-s térképen az útvonalat... tényleg több: 48,5km... (Volt, aki 50km körül mért a túrán GPS-sel.) Erre a 11:10-es idõ nem is olyan rossz.

Jövõre remélem valamilyen módon felmérik, vagy legalább a tuhu-n összerakják az útvonalat a szervezõk, és a valóshoz közelebb álló adatot adnak meg... Arról csak álmodom, hogy valamennyire trükköösebbre véve, tényleg megpróbálják kevésbé járt területekre (is) elvinni az útvonalat.



 
 
 Túra éve: 2007
vajonmerreTúra éve: 20072007.05.30 14:12:18
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Buda Bércein 13

A túrának kedvesemmel és nagy fiaimmal vágtunk neki. Eredetileg a 26-os táv volt tervben, de a fiúkat kora délutánra vissza kellett szolgáltatnom :-(
9:30- kor rajt Normafáról, életem fajlagosan legdrágább túráján : 600 ft fejenként 13 km-ért "kicsit" túlzás finoman fogalmazva. Kevésbé finoman: pofátlanul és indokolutaltanul sokat kértek a hangzatos "Gyalogos Természetjárók XIV. Országos Találkozóján" a nevezési díjként. A kapott itiner logikája enyhén szólva is érdekes volt. Még a célon is morgolódom majd egy sort, tehát ugrás a túrára.

A megszokott János-hegy természetesen az elsõ ep. Kellemes sétával érünk a kilátóhoz, és nyomban "vissza is foglaljuk" egy csapat lelkesen éneklõ szlovák túristától. A sikeres akciót csúcsteával ünnepeljük a kilátó tetején, a kilátás csodálatos, bár a reggeli, felszálló pára még zavarja tökéletes panorámát. Innen egy kis belefutással haladunk lefelé Szépjuhásznéig a szerpentinen.

Gyors mászás jön Kis-Hárs-hegyre , sajnos a kilátó a fiúk nagy bánatára le van zárva :-( Akkor irány Nagy-Hárs-hegy, itt nagyobb a kilátó is. A túra során sokszor összefutottunk az "Országos Találkozó" jellemzõen középkorú hölgyekbõl álló résztvevõivel. A Kaán Károly kilátóban "kényszer-etetésnek" vetem alá a csapatot. Kényelmesen leülünk a legfelsõ szinten, és a gyerekek riadalmára tapasztaljuk, hogy mozog ez a faszerkezet rendesen.

Innen irány Makkosmária, kezd nagyon meleg lenni. Gethe úr elõz a nagytávról, majd kisebb, bizonytalankodó futócsapat "keveri meg" az elõttünk addig biztosan haladó csoportot :-) Kisebb mászások után érjük el a P jelzést, amin a P85-ön pár hónap múlva "rommá túrázva" haladunk majd éjjel. Végre elérjük a rétet, a templom udvarán lehet szerencsére vizet venni. Innen újabb mászással érjük el a kiszalagozott célt a csillebérci tábor területén.

A célban 4 hölgy fontoskodik a díjjazás körül, természetesen így mindenki négyszer olyan lassan jut hozzá az egyébként igen szép kitûzõhöz, oklevélhez. El se merem gondolni, hogy mi történt volna, ha a térképek mögött unatkozó további 3 hölgy is beszállt volna a díjjazás osztásába :-( Amíg türelmesen kivárom a procedúrát, addig a gyerekek és kedvesem el is fogyasztják a szolgáltatásként kapott egy szelet kenyeret és pezsgõtabis vizet. Mögöttem egy futólány türelmetlenkedik hosszú percekig, nem igazán értem miért, hiszen a stoppert beérkezéskor lenyomhatta volna :-) Háááát, nem kenyerem a túrák osztályozása, de itt .......... Így most sem teszem, a gyerekek és párom jól érezték magukat és ez volt a lényeg.

 
 
bintamasTúra éve: 20072007.05.26 20:06:58
megnéz bintamas összes beszámolója
A Normafától induló túra egy meglepetéssel kezdõdött: térkép helyett egy különös ábrát kaptunk, mely 8 pontot és az õket összekötõ (egyenes) vektorokat tartalmazott. Nekem elsõre a Cígnus (Hattyú) ugrott be, de az is lehet, hogy ez a Kassiopeia. :) Maradt a mindig veszélyes módszer, az itinerben említett túristajelzésekre hagyatkozás. Az elsõ 5 ellenõrzõ pontig simán el is jutottam, nemcsak jól követhetõ jelzések, hanem iránytáblák is voltak sorrendben János-hegy, Kis Hárs-hegy, a Hármashatár-hegyi kék jelzés derékszögû kanyarulata mint nevezetes tereptárgy, az Árpád-kilátó és a Hármashatár-hegy felé. Utóbbi helyen frissítõt kaptunk. Az eddig 2-3 kilométerekre sûrített ellenõrzõ pontok mostantõl megritkultak, két 5 kilométeres szakasz várt ránk. Elsõre rögtön a Hármashatár-hegyrõl a kék körtúrára lejövet sikerült többünknek egy jó fél kilométeres kacskaringót beiktatni, tekintve, hogy errefelé semmilyen jelzés nem volt. Ezután a sárga jelzésrõl tértem le a Szépjuhászné felé menet, ám az idefelé követett kék jelzésre ráismertem, és mivel tudtam, hogy hová vezet, ugyanoda jutottam. A következõ meglepetés a Nagy Hárs-hegyrõl lejövet várt. A következõ pont, a makkosmáriai kegyhely emlékeim szerint is, és a tájékoztató tábla szerint is 5 kilométerre van a Szépjuhásznétól, itinerünk pedig 4 és felet írt a Nagy-Hárshegytõl. Belenyugodva a sors akaratába, hogy ez most akár 30 kilométeres menet is lehet, némi bizonytalankodás után - melybõl egy tapasztaltabb túratárs érkezése segített ki - végül elértünk a kegyhelyig. A bizonytalanság okai közé tartozott, hogy Makkosmária csak a Szépjuhásznénál van táblával jelezve, máshol Virág-völgy vagy Csacsi-rét van feltüntetve a jelzésen. (Igen, én is tudom, hogy csak az ivartalanított hím szarvasmarha következetes, de ez azért sok volt.) Mindez meg volt spékelve azzal, hogy az itinerben a "Kis-kõfej érintésével" kitétel szerepelt, ami nem bizonyult igaznak. Útközben találkoztunk egy lábatlan gyíkkal, és a nem tervezetten hosszú úton kiéhezvén épp az elfogyasztásának kivitelezésére kovácsoltam terveket, mikor egy túratárs hölgy némi csokoládés ostyával kisegített. (Ezúton köszönet neki ismét - a gyík nevében is.) A kegyhelytõl egy nem túl meredek és szerencsére rövid ösvény vezetett a csillebérci táborba a várva várt célhoz. A túra megtételéhez szükséges 6 óra 10 perc azt mutatja, hogy nemcsak a táv volt hosszabb az itinerben írtnál, hanem a szintemelkedések is el voltak méretezve kissé, szintkeresztmetszetet pedig még csillagtérkép jellegû vektoriális ábrázolással sem kaptunk. A szervezõk egyetlen mentsége, hogy a túra utolsó alkalommal kerül megrendezésre. :) Hogy egy jót is említsek: a túra során kínált kereskedelemi forgaomban nem kapható forrásvíz kiválónak bizonyult.
 
 
ZETúra éve: 20072007.05.26 20:04:00
megnéz ZE összes beszámolója
A túra elvileg a "Gyalogos természetjárók XIV. országos találkozója" keretében, illetve ahhoz kapcsolódva lett meghirdetve, azaz egyszeri alkalom volt.
A rajtnál kapott lapon szereplõ táv- és szintadatokat összesítve 25,7km és 775m jött ki. A túralapon az útvonal leírása az adott EP földrajzi koordinátáit is tartalmazta, illetve szövegesen a követendõ jelzéseket is feltüntették. Az útvonalvázlat viszont... egy földrajzi fokhálózatra felszórt pontokat+egyenes összekötéseket tartalmazó valami volt, a terepen a szöveges itinert kellett böngészni -- már akinek nem jött ki a könyökén az útvonal nagyobbik része. (Normafa -> János Hegy -> Szépjuhászné -> Kis Hárs-hegy -> Hûvösvölgy -> Kék jelzés (Glück Frigyes út) -> Árpád Kilátó -> Fenyõgyöngye -> Hármashatár-hegy -> Sárga jelzés -> Hûvösvölgy -> Nagy Hárs-hegy -> Kis kõfej oldala -> Máriamakk -> Z+ jelzésen -> szalagozott út -> Csillebérc)

Én jó szokásomhoz híven vittem térképet, illetve az adott területrõl egy A4-es térképmásolatot, úgyhogy szépen felrajzoltam rá az útvonalat, amit így nehezebb volt eltéveszteni.

Indulás 9:10-kor, jó hangulatban, egy -mint késõbb kiderült- civilben matematikus túratárssal. Szûk fél óra múlva az Erzsébet-kilátónál pecsételés, majd indulás tovább. A Kis Hárs-hegyig semmi említésre méltó dolog, bélyegzés, tovább. A kéken a reptér mellett újabb stempli, az Árpád-kilátónál dettó, közben monoton gyaloglás, itt-ott azért egy-két embert láttunk a túráról, de nem túl sokat... A Hármahatárhegyen egy fél lityis palackos ivóvíz plusz egy csoki, majd egy "fájóslábú" dunaújvárosi kolléga csapódott hozzánk, innen együtt mentünk a zöld körön, illetve a sárgán is egy darabig. A Nagy Hárs-hegyen bélyegzés után rövid eszmecsere arról, hogy országszerte 200 fõ dolgozik a terepen a természetvédelemben, majd böcsületesen a sárgán tovább -- ekkor már nagyon nem szeretve a dögmeleget :-)

A következõ szakaszon két említésre méltó dolog történt. Az egyik egy pici tûzoltás: feltehetõen a gõzvontatású nosztalicska vonat mozdonyának hamuja az egyik helyen erõteljes füstölgésre bírta a pályán lévõ száraz avart, ezt "jobb a békesség" okán némi vízáldozattal sikerült megszüntetni. A másik, hogy láttunk egy siklót vagy lábatlan gyíkot (sajnos az ezzel kapcsolatos ismereteim felettébb hiányosak, és be sem mutatkozott...) Ezt követõen értünk be a makkosmáriai tisztáson lévõ ep-hoz, ahol az utolsó bélyegzõt, meg egy biztatást ("Innen csak fölfelé") kaptunk. A zöld kereszt fölfelé így a végére valóban nem esett jól, de a szalagozott naponsülõs szakaszt sem zártam a szívembe... A teljes idõ 6:28 lett, amire nem vagyok büszke, de így alakult. A végén a jelvény-oklevél átvétele után zsíroskenyér, pezsgõtablettával "tuningolt" víz várt ránk.

Az útvonal a helyszin adta lehetõségekhez képest jól eltalát volt, bár aki rendszeresen jár a budai hegyekbe sétálni/túrázni, annak nagyon kevés ismeretlen rész volt benne.

A jelvény és az emléklap nagyon szépre sikeredett (mindkettõn a Kaán Károly, és az Erzsébet kilátó képe van), a szervezõk a tábor "egyenpólójában" virítottak minden ep-n, mivel nem volt tömeg, így a bélyegzések is gyorsan, gördülékenyen mentek.

Összefoglalva egy kellemes, néhol azért únásig ismert szakaszokat is tartalmazó túrán voltam, az itiner "útvonal vázlata", illetve a benne szereplõ adatok (gyanúsan vacak átlagokat sikerült ezekkel kihozni az utolsó szakaszokra) pontossága "érzésre" viszont nem volt túl jó.